CUENTOS CUBANOS
KUBAI ELBESZÉLÉSEK
KUBAI ELBESZÉLÉSEK Antón Arrufat : Az öreg (Fordította: Dankó Éva) Calvert Casey: Leocadia néném, a szerelem és a korai kőkor (Dankó Éva) Guillermo Cabrera Infante: Vesszőfutás (Dankó Éva) Luis Agüero: A mi kis városunk (Dankó Éva) Onelio Jorge Cardoso: Ócskavas (Hargitai György Alejo Carpentier: A dolgok kezdete (Lengyel Péter) Ariel Fonseca Rivero: Betty Boopot hibáztasd (Serdián Miklós György) Edmundo Desnoes: Akár hiszik, akár nem... (Székács Vera) José Soler Puig: Mindenkinek a magáét (Tellér Gyula.) Lisandro Otero: A sétabot (Várady László)
© EPL | BUD | HU | EU | 2019 | 14 ISBN 978 963 9431 56 0 | press | pod ISBN 978 963 9431 95 9 | pdf Szerkesztette: Serdián Miklós György www.editioplurilingua.com
ARIEL FONSECA RIVERO BETTY BOOPOT1 HIBÁZTASD
Otthon volt és tévét nézett, amikor megszólalt a telefon. − Mit fogsz csinálni ma este? −kérdezte a nő. − Semmit. − Akarod, hogy elmenjünk valahova? − Nem. Elhallgatott, nekem meg nem volt kedvem beszélni. − Jól van − mondtam. − Figyelj csak, nem lenne kedved ma eljönni? − Nem. − Most éppen mit csinálsz? − Tévét nézek. − És iszol. − Azt is. − Elegem van a piálásodból. Mikor hagyod már abba? − Soha. − Megmondtam anyámnak, hogy nincs már kedvem veled lenni. Ásítottam egyet. − Na ne! Mindig is azt mondtam, hogy szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz engem. 1 Betty Boop fekete-fehér figura egy amerikai rajzfilmből. Sok bírálat érte rasszistának tartott utalásai miatt.
–I–
− Hogy szeretlek? Ez csak természetes. − Na ne. Te annyira biztos vagy benne, hogy szeretlek? − Bolond vagy. − Tudod mit? Hallgatnod kéne anyádra. Azok után, amik történtek, igaza van a boszorkánynak. − Nem engedem, hogy így beszélj az anyámról! − Majd később felhívlak − mondtam, és letettem. Felszedtem a földről az üres konzervdobozokat, aztán kimentem egy újabb sörért. Amikor visszajöttem, egy rajzfilmet mutattak éppen. Néhányszor átváltottam egy másik csatornára, de nem találtam semmit, ami érdekelt volna. A rajzfilmsorozat után a Bolondos Madár jött. Felkeltem egy sörért, aztán visszafeküdtem a kanapéra. Nem tudtam levenni a szemem a fekete-fehér filmről, az ostoba babáról, ami ide-oda ingatta a hatalmas fejét, és közben butaságokat mondott, vagy énekelt. Arra gondoltam, valamikor majd le kell mennem a sarki boltba sörért. Ez volt az, amit nagyon nem akartam. Különös volt, hogy ennyire élveztem nézni ezeket a rajzfilmeket, amik a gyerekkorom jó részét tönkretették. Megszólalt a telefon. Egy-két perc múlva felvettem, megint ő volt. − Miért nem vetted fel? − Dolgom volt. − A mostani helyzettel kapcsolatban... − Gyere ide, lakjál nálam − jött ki belőlem hirtelen. − Téged meg milyen állat csípett meg? − Aztán, ha akarod, összeházasodhatunk. − Valójában mit csináltál? − Tévét néztem. − És ittál.
– II –
− Igen, de ne a sört hibáztasd. − Akkor kit? − Ne foglalkozz vele. Csomagolj össze ma éjszaka, és holnap gyere ide. − Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? − Soha életemben nem voltam még biztosabb. Letettem, és tovább néztem a tévét. Felvettem a telefont, és felhívtam Edgárt. − Van valami jó híred? − Semmi. − Ezért hívsz? − Szerezz nekem egy-két Betty Boop rajzfilmet. − Komolyan? − Úgy tűnik neked, hogy viccelek? − Nem, de... − Segítesz? − Kinek kell? − Nekem. − Csak ne mondd azt, hogy ebben utazol! − És ha ebben? − Részeg vagy? − Nem. − De ittál? − Egy-két söröcskét. − Hányról beszélgetünk? Húszról? Harmincról? − Csak azt mondd, hogy segítesz. − És akkor mi lesz? − Csak mondd meg. − Rendben, barátom, de adj egy kis időt. − Majd felhívlak. − De öregem, teljesen komolyan, mondd meg nekem, hogy minek köszönhető ez a nagy fene érdeklődés.
– III –
− Megígéred, hogy nem nevetsz ki? − Ez csak magától értetődő, barátom. − Volt egy barátnőm, aki hasonlított rá, de még mennyire. − Hagyd abba az ivást, a sok sör árt neked. − Ezért nem akartam elmondani. − Hogy hívták? − Helen. − Jó volt? − Csinos. − Aztán nem találkoztatok többé? − Meghalt egy autóbalesetben. − Szeretted? − Nagyon. − Nem tudom, hogy mit mondjak neked. − Ne mondj semmit. Csak azt akarom, hogy segíts. − Nem gond. Ha találok valamit, szólok. A kezemben megmelegedett az utolsó sör. Megkerestem a szobában Helen fényképét. Szép volt az átkozott, nagyon szép. Úgy tűnt nekem, mintha táncolna, és ostobaságokat hordana össze. Néztem, ahogy a fejét különös kecsességgel megmozdítja. Visszamentem, hogy eltegyem a fényképet, és lementem a sarki boltba. Meg kellett igyak még egy sört.
(Fordította: Serdián Miklós György)
– IV –
3000 Ft