Tudom, hogy nehéz megcsinálni, de segítek neked! részletek autista gyermeket nevelő szülők blogjaiból
„Azért is szeretem a vizuális segítségeket, mert kiváltja a százszorelmondást és a harcokat, miszerint „Nem akarok arcot mosni!” „De muszáj, gyere segítek!” „De akkor sem!” „De meg kell mosni, úgy leszel szép, tiszta gyerek. Gyere már!” stb. És ezen a mai napig újra és újra meg tudok lepődni és tudok neki örülni. Hogy ugye küzdünk, küzdünk, aztán egyszer csak megelégelem, képeket keresek, kinyomtatjuk, lamináljuk, kirakjuk és tádáááám, működik :)” (Merj MÁS lenni!)
Merj MÁS lenni! Gondolatok másságról, fogyatékosságról és főleg autizmusról. Saját tapasztalatok, eszközök, játékok, fejlesztési lehetőségek, kételyek és megoldások.
Eddigi tapasztalatunk azt mutatja, hogy a folyamatábrákat előbb-utóbb elkerülhetetlenül fölül kell vizsgálni, hogy megfeleljenek az aktuális igényeknek. Ez történt a fogmosás folyamatábrával is. Áron már jó ideje használta, Jákobnak viszont egyelőre mi mossuk a fogát, így nem tartottam fontosnak, hogy rá szabjuk. Fellépett azonban az a probléma, hogy sehogy sem akarta engedni, hogy a fogkefét betegyük a szájába. Minden alkalommal hosszas alkudozás, néha harc volt, hogy nekiálljunk a fogmosásnak. Aztán onnan már ment minden simán. Kínlódtunk egy darabig, kipróbáltunk ezt-azt, de végül a folyamatábra átalakítása lett a megoldás: bekerült egy első kép, mely szerint „fogkefe a számba”. Hihetetlen, de igaz, a dolog működött, onnantól hagyta :) Még egy változást bevezettünk: egy 30 másodperces homokórát is bevontunk a „játékba”, látszik is a kép alján. Ez Áronnak is segít, hogy egy-egy fázis megfelelő ideig tartson, Jákobot pedig kicsit lefoglalja, hogy mi addig nyugodtan moshassuk a fogát. Talán hamarosan már egyedül is megy majd :)
… A régi öltözés-vetkőzés folyamatábránk egy ideje már lekerült, úgy tűnt, nem kell, de mostanában megint gond volt az, hogy mikor hazaérünk nem rögtön nekiállunk játszani, kinti ruhában, koszos kézzel. És jelentem, a dolog megint működik. Hurrá!
… Azért is szeretem a vizuális segítségeket, mert kiváltja a százszorelmondást és a harcokat, miszerint „Nem akarok arcot mosni!” „De muszáj, gyere segítek!” „De akkor sem!” „De meg kell mosni, úgy leszel szép, tiszta gyerek. Gyere már!” stb. És ezen a mai napig újra és újra meg tudok lepődni és tudok neki örülni. Hogy ugye küzdünk, küzdünk, aztán egyszer csak megelégelem, képeket keresek, kinyomtatjuk, lamináljuk, kirakjuk és tádáááám, működik :) (Persze rá kell szánni némi időt, míg az ember megcsinálja, de azért napi két stresszmentes fogmosással elég hamar megtérül ez is :)) És azért is szeretem a vizuális segítségeket, mert így nem csak nekem szebb a világ, de ő is önállóbb. Nagyon fontos! (Még a csap elzárását lehet, hogy bele kell tennem, mintha az egyelőre kimaradna :))
... Hoztam néhány aktuális kedvenc játékot. Az egyik talán már szerepelt is: a saját gyerekemnek varrta a nagymamája azt a nagyon klassz színes kört (főleg thermo anyagból van), ami most újra szerephez jutott a bölcsődei fejlesztéseken. És igen, van olyan három éves gyerekem, aki szívesen szétválogatja ezt a tengernyi sok kis ömlesztett mütyürt, akár egymás után többször is. Pedig mivel még nem beszél, sokan nem is gondolnák róla. Szerintem ügyes :)
A másik a hipermarketekben gyűjthető kis matricák egy kreatív felhasználási módja: szintén van, aki szívesen bíbelődik vele.
Azt a mókát találtuk ki (elsősorban szókincsbővítés céljából), hogy ellentéteket gyűjtünk és egy nagy lapra ragasztgatjuk őket. Többszöri nekifutásra. Aztán nézegetjük, tanulgatjuk még egy ideig :)
Strukturált, zárt végű feladatok nagyon jól beválnak autizmusban, de persze - szokás szerint - hasznosak lehetnek azon kívül is. Onnan lehet őket felismerni, hogy • Mindig lehet tudni, hogy a feladat mikor megoldott, mikor van kész. Vagyis előre lehet tudni, hogy pontosan mit kell csinálni és meddig/hányszor. Ezt jelenti a zárt vég. (Pl. bedobni az összes elemet valahova.) • Kevés szóval, vagy inkább szó nélkül (megmutatás belefér) megérthető, hogy mit is kell csinálni. • Praktikus, ha nem lehet „visszacsinálni”, vagy rosszul csinálni, de ez nem mindig megoldható, és nem is mindenkinél szükséges. • Autizmusban az sem baj, ha nincsenek olyan felesleges ingerek, amik elvonhatják a gyerek figyelmét (színek, díszítés, csillogás stb.) Szóval nem olyan bonyolult, rá lehet érezni. Én legtöbbször cipősdobozt meg tojásos dobozt használok hozzá és más háztartási hulladékokat. Szerepelt ám már sok ilyen, korábban összegyűjtöttem a formabedobókat itt, a válogatós, egyeztetős játékokat itt, ezek többsége megfelel a fenti kritériumnak. De mutatom a legfrissebbeket is. Az első gyakorlatilag egy persely, ami vitaminos dobozból készült. A doboz oda van ragasztva a tálhoz, kiküszöbölve egy hibalehetőséget.
Autimentor Ennek a laminálással és tépőzárazással készült párosító játéknak az alapja a BKV ajándékboltjában vásárolt memória játék. Szívből ajánlom a helyet azoknak, akiknek gyermeke rajong a közlekedésért, olyan kincseket lehet itt találni, mint pl. az 54 cm-es Combino vonalzó, ami azért pont ekkora, mert a Combino villamos is 54 méter hos�szú. Persze a memoryt a hagyományos módon is lehet használni, én mégis az átalakítás mellett döntöttem, mert a laminálással és feltépőzárazazással sokkal egyértelműbbé vált, hogy hogyan is kell használni a játékot, nem zavarja a gyereket, hogy elcsúszkálnak a kártyák az asztalon és egyszerűbb is. Így biztosan tetszik majd neki.