FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Kedves Olvasó!
2015. IX / 29. szám
Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin szeptemberi számával, melynek a témája: Határaink meghaladása és megtartása (avagy e téma paradoxonának varázsa) Lépéseket úgy tehetünk álmaink megvalósulása felé, ha átlépünk személyiségünk határain, de ezzel együtt ki is tudjuk jelölni azt a területet, ahol magunk teremtjük saját vágyainkat külső hatásoktól és elvárásoktól mentesen. A következő idézettel kívánok mindenkinek kellemes időtöltést lelkes csapatunk írásaihoz: „Ha többet teszünk, mint amit úgy gondoltunk, bírunk— máris teremtünk” (Szerelmetes kalendárium)
Répa Fatime
Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen posta-fiókodban a Fényháló legújabb száma!
A fény és öröm útján....
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu Hlács Erika Nia és Pilates oktató
Lakó Erika Természetgyógyász Hagyományos kínai gyógyító Kapcsolatteremtő gyógyító Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta lakoerika@gmail.hu Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Herta Müller
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
Herczeg Lili Holisztikus Egészség és Life Coach Szivárvány Terapeuta Theta Healing Konzulens liliherczeg.wordpress.com facebook.com/LiliEgeszsegCoach instagram.com/LiliHealthCoach Arany Ágnes
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Aien Alternatív pszichológus Természetgyógyász-Fitoterapeuta sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu
Répa Fatime Szerkesztő
Herta Müller
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Határainkon átlépni, s azokat megtartani, először kissé ellentmondásosan hangzik…. Tudom :) Viszont ha jobban belegondolunk, fejlődni, előre haladni csak úgy tudunk, ha időről-időre meghaladjuk korlátainkat, ha úgy tetszik egyre kijjebb helyezzük saját „kerítésünket”, mert ezáltal tudjuk megtapasztalni az azon túl lévő lehetőségeket. Persze ott van a másik oldal is…. Szükséges kijelölnünk azokat a határokat, amik mások számára egyértelművé teszik, hogy bizonyos helyzetekben, témákban meddig engedjük be őket az életünkbe. Ennek a kettősségnek a szépsége - úgy gondolom - abban rejlik, hogy míg a belső határainkat feszegetjük, meghaladjuk, addig ezen tapasztalat által kialakul bennünk egy olyan bizonyosság - egy rálátás a saját belső erőnkre -, hogy pontosan tudni fogjuk, hogy az életünkben lévő történéseket, embereket, tapasztalatokat hogyan tudjuk úgy beengedni az életünkbe, hogy azokban a fejlődés lehetőségét lássuk, és ne egy kívülről jövő „támadásnak” éljük meg. Az élet nem csak a számunkra nagy, de a viszonylag egyszerű, hétköznapi dolgokban (is) próbára tehet minket. Természetesen ez alól senki sem kivétel, ezért szeretném Veletek megosztani egy saját történetemet. Az életem egyik kihívása közé tartozik a tériszony, aminek leküzdésére - ha jobban belegondolok - , szinte nap, mint nap kapok lehetőséget. Mivel már nagyon jól megtanultam, hogy adott esetekben mi az a határ, amin túl nem merészkedem, viszonylag törvényszerű volt, hogy nem is olyan rég’ egy olyan helyzettel találtam szembe magam, ahol bizony döntenem kellett. Élek a lehetőséggel, hogy ismét meghaladjam a komfortzónám megszokott határait, vagy maradok ott, ahol eddig voltam, és amit eddig elértem, az éppen elegendő számomra.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Ott álltam egy kétemeletnyi lépcsőfeljáró előtt, a számomra rengeteg lépcsőfokkal szemben. Az első szakasz, amit még biztonságosnak éreztem, könnyen ment. Az’tán jött a következő…. Mikor szembesültem azzal, hogy ezen nekem tovább kellene mennem, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, és elhatalmasodott rajtam a félelem. Első gondolatom az volt, hogy erre én képtelen vagyok; a félelmem lelkileg és fizikailag is lebénított, nem bírtam egy lépést sem megtenni tovább a lépcsőn, mert nem engedelmeskedtek a lábaim. Mikor sikerült valamennyire visszanyernem a nyugalmamat, eljött az a pillanat, amikor döntenem kellett. Megyek vagy maradok? Élek a helyzet adta lehetőséggel vagy sem? Felvetődött bennem a kérdés, hogy amit eddig elértem az elegendő-e számomra, vagy többre vágynék? Végül győzött bennem az, hogy rászánom magam a kezdő lépésre, s ki tudja? Talán az után már könnyebb lesz a következő is. Az aggodalmammal küszködve tettem meg az első lépést, s éreztem milyen feszültséggel tölt el, hogy most valami olyat teszek, amit eddig még soha. Két dolog zakatolt a fejemben: az egyik, hogy most azonnal menjek vissza a „biztonságos szintre”; a másik, hogy gyerünk, meg tudom csinálni :) Kis idő után azt vettem észre, hogy ugyan még mindig van bennem félelem, de egyre jobban kezd átalakulni valamiféle izgalommá, eufóriává, ahogy lépkedtem feljebb, fokról-fokra. Rájöttem, hogy türelmesen, csak magamra figyelve hatalmas erőt és bátorságot tudok elérni magamban, és ez biztonságot ad. Végül „megmásztam” az előttem tornyosuló kihívásomat, aminek segítségével szinte észrevétlenül értem el magamban olyan részeket, amikkel meg tudtam teremteni a biztonságérzetemet, s ezáltal - paradox módon könnyebben és határozottabban jelölöm ki mostmár a határaimat az emberekkel, illetve a külvilággal szemben.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Amikor egy határvonalat készülünk átlépni a saját életünkben, szinte teljesen természetes, hogy feszültség, kétség, esetleg félelem lesz úrrá rajtunk, de ezek csak azt mutatják meg számunkra, hogy jó úton haladunk afelé, hogy kilépjünk abból a biztonsági zónából, amit már megszoktunk, és amihez ragaszkodunk. Úgy gondolom, hogy ezeknek a „próbatételeknek” a legnagyobb ajándéka, hogy megteremtjük magunkban azt a biztonságérzetet, amit az élet bármely’ területén fel tudunk majd használni, amikor szükségünk van rá. Folyamatosan kapunk lehetőségeket a személyiségünk és a lelkünk fejlődésére; a kérdés csak az, hogy maradunk a megszokott kereteink között, vagy úgy döntünk, hogy élünk vele, és megtesszük azt a bizonyos első lépést :)
Az élet meglepetésekkel és ajándékokkal teli; KALANDRA FEL! :)
Répa Fatime
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Határ
A személyiséged egy páncél, amely megvéd a külső hatásoktól, hogy ne érjen sérülés. Ez a héj az életed védelmezője. Ez rendjén is van így, csakhogy… Gondolj bele egy kicsit jobban!
Életed, mint egy tojás. A tojáson belül is van élet, ez igaz. Azonban a nagybetűs ÉLET a tojáson kívül folyik. Eljön az idő – mert egyszer eljön –, amikor a tojás kezd szűkké válni a csibe számára, és a páncélját hátrahagyva megszületik. Világra jön, mondod… és igazad van, mert a VILÁG a tojáson kívül található. Úgy határoz, hogy határait meghaladva kilép a világba. Akkor bújsz világra Te is, amikor elérkezik az idő.
Minden adott, hogy megszülethess, a döntés rajtad áll, hogy mikor!
Aien sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.” (Muhammad Ali) Ha szeretnénk előrelépni az életben, vagy elérni jól meghatározott céljainkat, bizony olykor el kell hagyni a már megszokott, biztonságot nyújtó komfortzónánkat, melyben kényelmesen érezzük magunkat. Itt kevés váratlan dolog történik, a feszültségi szint alacsony, de sajnos, ha ebben a zónában mozgunk, előbb-utóbb a lélek jelzi, hogy meg lett fosztva a kiteljesedés lehetőségétől, és szárnyaszegett madárként vergődésbe kezd az ember a lelki hajtóerő félelemből történő lefékezése miatt. Ez egy nagyon furcsa állapot. Sok emberrel találkozom nap, mint nap, megfigyeltem mennyire megbetegítő helyzet a kényelem választása hosszú távon. Eszembe jutott egy példa, amit egy kedves ismerősöm mesélt magáról. Egyedülállóként sok időt töltött magában otthon. Vágyott a jó párkapcsolatra, barátokkal töltött időre, de ebből nem sok adatott meg neki. Minden találkozásunkkor beigazolódott számomra, hogy hihetetlenül ki van éhezve a társaságra, a kellemes szórakoztató nyüzsgésre. Megjegyzem nagyon jó beszélgetőpartner, humoros, kedves jelenség, és minden lehetősége megvan a társasági életre, mert első látásra rokonszenves az embereknek.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Egy nap otthon ült a televízió előtt, és azt érezte, hogy beindul a „mehetnék”. Ő mesélte nekem, hogy abban a pillanatban megálljt parancsolt magának, és nyugalomra intette magát, hogy már csak azért is türelmesen nézni fogja a tévét, mert uralkodni szeretne magán. Nem akarta, hogy nem tudatos módon az érzések vigyék. Ezt a történetet hallgatva, az volt az érzésem, hogy abban a pillanatban nem biztos, hogy felismerte mi történik. A megszokás közepette már másra vágyott, érezte a hívást, de az egója fogva tartotta a komfortzónájában, és nem engedte cselekedni. Megmagyarázta magának, hogy okkal kényszeríti magát a tévé előtt ücsörgésre, mintha az egy gyakorlat lenne. Úgy gondolom, vannak helyzetek, amikor tényleg szükséges az elme megzabolázása gyakorláson keresztül, mint például amikor jóga nídrá relaxációban izeg-mozog, viszket az ember, de ez egyértelműen, nem az a helyzet volt. Az ő életében végül szépen lassan megtörtént a változás és beigazolódott, hogy az erős belső késztetés jelezte a változás igényét. Apránként, de nagyon ügyesen és kitartóan gyakorolta a megszokásain túli cselekvéseket, és igazi, hozzá illő sok jó emberi kapcsolattal teli életet él. Ez egy sikertörténet volt, de sajnos láttam az ellenkezőjét is. Sikertelen pénzügyeket, egymást követő betegségeket…
Előfordul, hogy olyan helyzet áll elő az életünkben, mely a fejlődés lehetőségét tartogatja magában, és meg kell élni a változtatással járó feszültséget. Érzelmeink és testünk reakciói jelzik, hogy hol van a komfortzónánk. Ha úrrá lesz rajtunk a vonakodás, a félelem vagy a stressz, akkor ennek a kényelmi állapotnak a határait érintjük. Az emberek többsége ezeket megérezve, nem feszegeti tovább határait. Céljaink érdekében az előrelépés titka az, hogy ebből a biztonságos, kényelmes tartózkodási helyzetünkből kilépjünk. Merőben új dimenziók nyílnak, komfortzónánk tágulni fog, egyre több területen mozgunk otthonosan.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Ha változtatni szeretnénk, figyeljük meg magunkat, hogy tényleg másképp’ állunk egy-egy helyzethez, vagy képletesen szólva ugyanazon a vágányon haladunk, és csak a mozdonyunkat festettük át kékről pirosra. A jól definiált határoknak más szempontból is nagy jelentősége van, biztonságos mozgásteret adnak számunkra, és megvédenek a kiszolgáltatottságtól. A fejlődéshez olykor szükséges átlépnünk; úgy gondolom, apró lépésekkel, kitartó munkával és önismerettel nagyon szép eredményeket érhetünk el. A jó határok nem akadályok, hanem olyan kapuk, melyek bezárulnak az ártó hatások előtt, de beengedik a pozitív történéseket. Bizonyos emberi kapcsolatok, tevékenységek, gondolatok is rombolják önbizalmunkat, érdemes tehát a határainkat tiszteletben tartatni, és nekünk is tisztelni érdemes más határait, ha kiegyensúlyozott kapcsolatokat szeretnénk. Ha az embernek vannak kisebb-nagyobb céljai, meg kell tanulnia kitartani, hinni benne, és megtenni érte mindent. El kell kezdeni cselekedni. Cselekvés közben ébredünk rá, hogy nem is olyan nehéz megtenni valamit, mint gondolnánk, és az eredmények is előbb érkeznek, mint hittük. Épp a napokban olvastam valahol egy idézetet melyben az állt: „ha már elkezdted, megtetted a felét”. Milyen igaz… Cselekvés közben könnyebb leküzdeni az elénk gördülő akadályokat, mint csak álmodozni, várni az eredményt, de nem lépni a megvalósítás ösvényére. Ne feledjük, hogy ha elkezdünk a változás útjára lépni, rengeteg várt és váratlan segítséget fogunk kapni. Ez kivétel nélkül mindig így van.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Sokszor vezetik tévútra magukat azok, akik a várakozó álláspontban megrekedésüket megmagyarázzák azzal, hogy úgy is megtörténik, aminek történnie kell. Nem így van. Igen, történik valami, de nem az, amit megteremteni vágyunk. A korlátainkat mi magunk szabjuk. Mi építjük fel a falakat magunk körül, így ezt le is tudjuk bontani, ha akarjuk. Ha a nehéznek tűnő helyzetekre kihívásként tekintesz, át tudod alakítani a negatív hozzáállásodat építő, előrevivő energiává. Az én kedvenc motivációs mondatom, amit gyakran használok, ha elérek arra a pontra ahol tétovázni kezdek: „Ne gondolkodj, cselekedj!” Rengeteg helyzetben átsegített azon a ponton, amin korábban megálltam és visszaléptem a biztonságot nyújtó komfortzónámba. Próbáld ki, segíteni fog; és ne feledd, bármire képes vagy!
Kívánok neked sok erőt és kitartást! Szeretettel, Arany Ágnes
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Ugye mindenki már többször hallotta, hogy a csodák azon a bizonyos komfortzónán kívül történnek. Azaz a mi határainkon kívül, amihez ugye el kell hagynunk a jó kis öreg megszokottat... :) Persze ehhez bátorságra van szükség. De én azt mondom, hogy néha úgy is történnek csodák, hogy igazából nem is arra figyelünk, csak hát az ok-okozat ugye sok dolgot bemozgat.
Na jó, mostmár elmondom, hogy mire is gondolok. Igazából mindig kommunikatív embernek tartottam magam. Nem volt gond a beszélőkémmel. Egy ideje azon dolgozom magamon, hogy nyitott legyek. De ez az én fejemben úgy rajzolódott ki, hogy nyitott legyek a felém áramló lehetőségekre, és be tudjam azokat fogadni, ne álljak ellent a változásnak. Egyik délután ültem a kanapén, és próbáltam az ehavi témát átengedni magamon, de nem igazán találtam vele a kapcsolódást. A párom megkérdezte, hogy merre járok. Elmeséltem neki a témát, hogy igazából nem jön az ihlet. Erre annyit mondott: a kommunikáció. Először nem értettem, hogy mire akar célozni. Azt mondta, hogy a kommunikációm minősége változott. Hogy már nem csak " fecsegek ", hanem valóban elmondom, amit gondolok. Hogy merem odaadni magam egy-egy témának, merek mesélni az álmaimról, és nem csak a szűk baráti körnek, hanem akár olyan embereknek is meg merem mutatni valódi arcomat, akit lehet, éppen akkor ismertem meg.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Ami a legszebb ebben az egészben, hogy ez a csoda úgy ment végbe bennem, hogy nem is vettem észre. Hisz’ én nyitottságot kívántam, és persze előre meg is terveztem, hogy’ fog érkezni. De az egy teljesen másik úton érkezett meg hozzám. Csodálatos volt a felismerés. Az egésznek a lágysága-finomsága; hogy úgy történt meg, hogy nem kellett hozzá szenvedni-küzködni. Csak hinni abban, hogy Földanya mindig támogat. Ez rávilágított arra, hogy néha úgy is átlépjük ezeket a határokat, hogy nem is vagyunk a tudatában. Egyszer csak a részünké válik az új, beépül a mindennapjainkba, és velünk együtt lüktet. Ne féljünk hát ettől a komfortzónás témától. Higgyünk benne, hogy ez lágyan is végbemehet, szenvedés nélkül. Higgyünk az életben, hisz’ az a lehető legkülönbözőbb módon támogat minket. Higgyünk, és a többi jön lágyan magától. Áldás Era :)
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Határaink megtartása A határ szóról sok gondolat jut eszembe. Először fizikai, pénzügyi, külső vagy belső, mentális, érzelmi, értelmi, szexuális, spirituális határainkat értjük rajta? A mostani időszakban akár országunk fizikai határai is a fókuszunkban lehetnek, de most nem ebbe a témába szeretnék elmélyülni a cikknél. Akárhogy is, a saját határaink célja és szerepe, hogy megvédjen bennünket és meghatározza belső értékeinket, lelkünket, amit a legtisztábbnak, legértékesebbnek tartunk. A határok természetesen változnak az idővel. Kijelöljük őket, aztán tágítunk rajta, majd egy -egy negatív élmény, esemény miatt szűkítjük, ez az élet természetes velejárója. Azonban, ha kizárjuk az embereket, élményeket a belső védelmi zónánkból, úgy a jót és az új lehetőségeket is elszalasztjuk. Fogadjuk el, hogy vannak olyan helyzetek is az életben, amik rosszak, esetleg kudarcok. Ezeket engedjük el, ne hordozzuk évekig, ami hihetetlen többletenergiát vesz el tőlünk, hanem tanuljunk belőle, és engedjük el. Saját magunk szeretete, és a megbocsájtás sokkal inkább előbbre visz majd az úton, mint az önmarcangolás és a düh. Vannak olyan határok, illetve ezt akár belső törvénynek is nevezhetem, amiket sohasem akarunk átlépni, ha módunk van rá. Ilyen például egy másik embertársunk életének kioltása. Remélem, ilyen extrém helyzetekbe életünk során sosem kerülünk, remélem ekkor is lesz választásunk. Azonban igen fontos, hogy akár azokkal, akiket szeretünk (barátaink, gyermekeink, szüleink), meg legyenek a határok ugyanúgy, mint azokkal, akiket távol szeretnénk tartani magunktól.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Ahhoz, hogy határokat jelöljünk ki, a jogainkkal is tisztában kell lennünk. Jogunk van például egyéni időhöz, akár gyerekként akár felnőttként. Ez például egy boldog családi élet alapja a véleményem szerint. Mindenki kap saját időt, és fontos, hogy a gyerekekkel közösen is töltsünk időt, de a házaspár külön is menjen el közös programokra. Ha ez az egyensúly felborul, úgy valószínűleg hiányozni fogunk a gyerekeknek, mert kevés a figyelem, amit nekik tudunk szentelni. Vagy a szülők két percet nem tudnak kettesben beszélgetni, nem tudják a család fontos kérdéseit megvitatni, és nem mellékesen a szerelmi szál szakadhat meg kettejük között. Az egyedül töltött idő fontosságát pedig azt hiszem, senkinek nem kell részletezni :)
Mindennapi egészséges életünkhöz szükség van a határokra, mert a világhoz, önmagunkhoz ez adja a viszonyítási alapot.
Lipovszki Viktória
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Határ vagy védelmi rendszer? Mindannyiunknak van egy védelmi vonala, amit azért alakítottunk ki, mert korábban megtapasztaltunk érzelmi sebeket, fájdalmakat. Ezek az érzelmi fájdalomtestünkben, mint a nyílt sebek várják, hogy végre begyógyulhassanak. Azért védekezünk, hogy ezeket a sebeket elrejtsük, hogy ne fájjon még egyszer. Ezzel az a probléma, hogy önmagában a védekezés nem garantálja, hogy nem fog fájni, de mindenképpen megakadályozza azt, hogy jó dolgok részesévé váljunk. Az önismeret, a megértés és a belátás segít abban, hogy ezek a fájdalmak feloldódjanak és meg tudjanak gyógyulni. Ha megértjük, hogy miért történt velünk mindaz, ami a védekező viselkedésre sarkall, többé nem kell védekeznünk, mert bízni fogunk magunkban. A "nyílt sebek" természetüknél fogva vonzzák magukhoz az energiát, mer t olyan er ős töltés van bennük. Olyan, mint a titok energia, talán a felszínen nem mindig derül ki, de energetikailag nagyon meghatározó, mert hatalmas erő van benne. Ha tehát azt szeretnénk, hogy mások ne tenyereljenek a nyílt sebeinkbe, hogy az elviselhetetlen fájdalmat okozzon számunkra, akkor nem az a módja, hogy elzárjuk magunkat és a sérüléseinket, hanem felhozzuk azokat a mélyből és engedjük feloldódni. Szükségünk van arra, hogy tartsuk a határainkat, de olyan módon, hogy közben nyitottak maradjunk. Ha bezárkózunk, akkor az nem szolgálja a jólétünket. Amikor szükség van arra, hogy meghaladjuk a korlátainkat, az élet lehetőséget fog számunkra biztosítani, s ha nyitottak vagyunk, akkor engedjük magunkat egy következő szintre lépni a tudatosságban.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Határaink meghaladása és megtartása
Ha megértjük, hogy nem tud bennünket senki bántani, mert mi magunk vagyunk az életünk mozgatórugói, tehát bármi is történik velünk, annak a gyökere mindig belőlünk indul ki, rájövünk, hogy senki nem tud bennünket igazán megsérteni, csak mi magunkat. Ha megértjük ezt a védekező viselkedésformát először magunkban, utána már sokkal könynyebb lesz másokkal szemben is alkalmazni. Először magunkban keressük meg az érzelmi biztonságot, ismer jük meg a saját működésünket, tárjuk fel a saját rejtett, tudattalan reakcióinkat, s utána már könnyebben tudjuk ezt kiterjeszteni a párkapcsolatunkra és az egyéb emberi kapcsolatainkra. Amikor meghaladjuk önmagunkat, mindig közelebb kerülünk a valódi szabadsághoz, amelyben vagyunk, s nem ragaszkodunk mindig valamilyen külső formához, amely egyben tartja az életünket. Ezek után mi magunk fogjuk ezt megtenni, s rugalmasan változni, ha egy helyzet úgy kívánja.
Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu