ISBN: 978-963-88839-5-7 © Richly Zsolt, Marék Veronika © VIVANDRA Kiadó Szerkesztô: Ágoston Alexandra Könyvterv, borító: Murakeözy Gabriella, maura design Nyomda: Reálszisztéma Dabasi Nyomda www. vivandra.hu
– Mekkorára tudod felfújni a lufit, egérke? Fújd! Teli tüdôbôl fújd! – Nahát! Hiszen ez egy egérke lett!
– Add ide, megfújom én is! Most meg nyuszi lett belôle! Nagyon jól sikerült! – De most én következem! Hatalmasat fújok a lufiba.
Nini, milyen nagyra hízott! Várjatok, megfordítom. Óriási elefánt lett belôle! Büszkén sétálhatsz vele, kisegér.
– Jaj, sáros lett a szép piros szalagom! Mosómedve, kérlek, mosd ki nekem! – Már mosom is. Én vagyok a legjobb mosómedve a patakparton. Készen is van.
Most te következel. Téged is tisztára sikállak. Nézd meg a tükörben, milyen tiszta lettél. – Jaj, mosómedve, hová lettek a pöttyeim?
– Úgy látszik, lesikáltam mindet. De nem baj. Van sok szép festékem. Kapsz gyönyörû kék csillagokat. – Tiszta a szalagom, és teli vagyok kék csillagokkal. Én vagyok a kékcsillagos elefánt!
– Most lepkevadászatra indulok! Nicsak! Itt száll egy szép, sárga pillangó. Megvagy! Puff! Vagy mégse? Megszöktél?
Elérlek, ha lábujjhegyre állok! Szaladok utánad! Hé, te fa, elszedted a piros szalagomat? Semmi baj: mindjárt levadászom azt is.
Jaj, jaj, milyen szerencsétlen vagyok! Fennakadt a szalagom, fennakadt a lepkehálóm, és minden pillangó kinevet engem… – Ne szomorkodj, kiselefánt. Piros szalag helyett sárga lepkéd lett. És visszahozzuk neked a piros szalagodat is.
– Milyen jó sétálni a nyári réten! Hoppá, mekkora bucka! Nem baj, ballagok tovább. A csudába is, miféle bucka ez? Belepottyantam. Lehet, hogy belül üres?
– Hé, te kiselefánt, ki engedte meg, hogy összemászkáld a szép új járatomat? – Bocsi-bocsi-bocsánat, tisztelt vakond. Fúrok neked új alagutat.
És készítek három vadonatúj buckát. Most már nem mérgelôdsz?
– De jó ormányom van! Olyan, mint egy hatalmas porszívó. Felszippantom ezeket a piros virágokat. Hoppá, leállok. A méhecskét nem szabad bántani.
Most meg miért haragszol rám? Nem is szívtalak be! – Engem nem, csak a virágokat! Egy szál sem maradt! Honnan szerezzünk mézet, he? De… ha meglocsolnád a virágágyást… – Nem kell engem kergetni, megyek magamtól is. Jó, jó, futok.
Tessék, itt a friss zuhany! Bimbózzatok, nyíljatok újra! Húha, szebbek és nagyobbak lettek a piros virágok, mint amilyenek voltak! Gyertek, méhecskék, itt az ebéd!
– Jaj de jó, hogy rád bukkantam, csacsi! Olyan fáradt vagyok. Vigyél haza ezen a kordén! Mi az? Nem mozdulsz? Segítek neked elindulni. Gyere, gyere, gyere! Ne feszítsd meg a lábadat!
Ha húzni nem hagyod magad, akkor megtollak, jó erôsen. Elefánterôvel. Egy, kettô, há-rom! Lehet, hogy rossz kedved van? Szedtem neked tarkabarka bogáncsokat. Szépek? Meg is eheted.
A bogáncs se kell ennek a fura csacsinak. Mit csináljak? Ideülök mellé, és töröm a fejem. Hé, mi az, elindultál hazafelé? Olyan buta vagyok! Csak bele kellett volna ülnöm a kordéba!
– Már le sem ülhetek, ha fáradt vagyok. Mi a csuda mocorog alattam? Bocsánat, gyíkocska. Hú, letörött a farkincád! Odaadom neked a kedvenc szalagomat.
Szépen bekötöttem. Ne haragudj rám annyira! Hamarosan meggyógyulsz. Jó, hogy itt vagy újra! Nahát, csoda történt! Visszanôtt a farkincád vége!
Ne nekem köszönd, te buta! Ez a gyíkok csodálatos tulajdonsága. Gyere, sétáljunk együtt! Mindenkinek megmutatjuk, hogy meggyógyultál.
– Hé, madárka, mit csinálsz ott fenn a fán? – Ülök a fészkemen, melengetem a tojásokat. Mindjárt kikelnek a fiókáim. – Ó, ha én is madár lehetnék! Ez a két toll elég lesz? Nem, nem. Ettôl még nem leszek madár.
Mit keres itt, a folyóparton ez a három tojás? Melyik feledékeny madár veszíthette el? Melengetem ôket, nehogy kihûljenek. Most egészen olyan vagyok, mint egy madár. De azért elég unalmas költeni…
Te jó ég, szétrepednek a tojások! Kikelnek a kismadarak. Kismadarak? Idesüss, madármama! Az én fiókáim is kikeltek, nemcsak a tieid. – De hát… ezek nem is madarak! – Nem bizony. Ezek teknôsbékák! Ilyen neked sose lesz!
– Szervusz, csigabiga. De jó neked! Saját házikód van. Én is szeretnék egy házikót. Nem hiszed el, hogy belôlem is lehet csigabiga?
A hátamra veszem ezt a virágtartót. Hú de nehéz… Te nevetsz rajtam? Jaj, agyonnyom! Segítség! Elterültem. Látom, csigabiga, te is megijedtél.
Tudod, mit? Kiveszem a tartóból a fát… Így sokkal jobb lesz. Most már elôbújhatsz! Nézz rám! Most már igazi csigabiga vagyok! De mi bajod van? Nem tetszem? Hát… lehet, hogy egy kicsit nagy vagyok.
– Most megmutatom, hogy épp olyan ügyes vagyok, mint egy teve. Viszem a rakományt a sivatagban. Hû, de meleg van! Jólesik egy kis zuhany.
Jaj, egyre melegebb van! Nem bírom tovább. Árnyékot tartok a fejem fölé. Így már sokkal jobb!
Csak éppen minden szál elpotyogott. Se vizem, se eleségem. Végem van. Te bírod még, teve? – Én még bírom. Hazaviszlek, kiselefánt. Ugye, nem könnyû tevének lenni? – Nem bizony. Rettentô ügyes vagy teve!
– Mit csinálsz, süni? Bukfencezel? – Csak az almákat akarom hazavinni.
– Milyen ügyes vagy! Én is bukfencezem kettôt, hogy az almák rám ragadjanak. Ó jaj! Nincs semmi a hátamon! Miért, süni, miért?
– Mert nem vagy szúrós. De ne szomorkodj! Kitaláltam valamit. Nézd, itt ez a sok tüskés vadgesztenye. Bukfencezz egyet, kiselefánt! Rajta! És most rád ragadtak a vadgesztenyék. Olyan lettél, mint én. – Éppen ezt akartam. Köszönöm, süni!
– Hol tanultatok labdázni? A cirkuszban? Én is játszom veletek! Kapd el a sárgát, orrszarvú. De óvatosan!
– Durr – Hát ez kipukkadt… Hegyes az orrod szarva! – Tudom, hogy túl hegyes. Ezért sose játszik velem senki… – Te szegény.
– Hoppá, van egy ötletem. Máris a füledbe súgom. – Hát ez remek! Bekötött orral sokkal jobb! Most már mindenki játszhat velem. És ez a labda sose fog kipukkadni!
– Szia, kiselefánt. Ha tudnád, milyen frissítô ez a jeges víz! – Ha tudnám? Ki is próbálom! Húzódj csak félre!
– Brr, de hideg! Megfagyok! Segíts, pingvin, húzzál ki a vízbôl! – Te teljesen átfagytál! Megdörzsölgetlek, hogy felolvadj.
Még mindig vacogsz? Odaadom neked a frakkomat. Tessék. – Így már jó. Köszönöm szépen, rendes vagy. Azt hiszem, nagyon elegáns vagyok. De te, pingvin, most egy kicsit viccesen nézel ki.
– Szia, kis víziló. Jól érzed magad a vízben? – Csak a vízben jó! – Nem menj le a víz alá! Így nem látlak. – Tudod, mit? Gyere be te is!
– Szia, kiselefánt. Ugye, finom a víz? – Csudára! Akkor most játsszunk valami jót! – Beugrunk a víz alá. Tudsz kézen állni? – Megpróbálom, de nem egyszerû.
– Inkább fogócskázzunk a víz alatt! – Döntetlen! Ugyanolyan jól úszol, mint én. De most elfáradtam, fel kell mennem levegôt venni… Te nem jössz, kiselefánt? – Megpróbálom a víz alatt, de nem egyszerû.
– De jó pancsolni a tóban! Nini, a vaddisznók is itt dagonyáznak! Várjatok, én is kipróbálom a sarat. Hú, de jó! Feketén fröcsköl!
Belefekszem, mint a vaddisznómama. Jó mélyen belesüppedek az iszapba. És most hasra fekszem, hogy még sárosabb legyek. Hát ezek meg mire készülnek?
Nézzétek, malackák, milyen szép fekete vagyok! Éppen olyanok, mint ti! Mit csináltatok? Te jó ég, mindnyájan megmosakodtatok? Akkor most velem mi lesz???
– Milyen magasra tudsz ugrani, te szöcske! Persze, mert kicsike és könnyû vagy. De nem vagy ügyesebb nálam. Nézd csak, én is tudok ekkorát ugrani. Mi szólsz hozzám?
Átugrod a bokrot is? Semmiség. Én is átugrom. Most figyelj! Hopp-hopp, jujujuj!!! Ez nem sikerült.
– Összetört a bokor és még meg is szúrkált! Te gyôztél. Most meg mit csinálsz? Átugrasz engem? Akkor most én is átugorlak téged. Látod? Ugyanolyan ügyesek vagyunk!
– Segíts nekünk, kiselefánt! Nem érjük el az almákat. Olyan magas a fa! – Máris adogatom nektek! Tessék. Ennyi talán elég is lesz.
– Ez az utolsó darab. De hova lett a többi? Jaj, a hörcsög villámgyorsan ellopta mindet. Akkor csak ez az egy szem alma maradt? Én még nem is ettem belôle. – Ne búslakodj, kiselefánt! Ezt az egyet igazságosan elosztjuk háromfelé.
Ásunk egy gödröt, beletesszük az almamagokat, betakarjuk földdel és meglocsoljuk. Hátha kikel. Addig is aludjunk és almafáról álmodjunk!
– Mekkora odu van ezen a fán! Fogadjunk, hogy egy bagoly lakik benne. Jó reggelt! – No megállj csak, kiselefánt! Felébresztettél! Mindjárt kicsipkézem a füledet!
– Fogj meg, ha tudsz! Gyere, bagoly, gyere csak! Jaj, jaj, nekirepültél egy fának! Nagyon megütötted magad?
– Meg bizony. Nem jól látok a napfényben. – Ne sírj, bagoly! Hoztam neked egy napszemüveget. Tessék! – Köszönöm, kiselefánt. Így már remekül látok. És most fuss, mert kicsipkézem a füledet!
– Szia, medvebocs! Milyen szép ôszi napunk van! Te itt laksz az erdôben? – Igen. Gyere, megmutatom neked a barlangomat. Ez az. Bújj be!
Megkínállak egy kis késôi málnával. Én magam szedtem az erdôben. Ízlik? – Nagyon finom. Köszönöm szépen… – Szívesen. És most aludni fogunk. Hoztam neked is egy párnát.
– De én nem akarok aludni! Játszani akarok! Te se aludj, mackó! Csimm-bumm! Ébresztô! Csengetek, trombitálok, dobolok… Ez a maci süket. Most jut eszembe: ez egy mackó, s a mackók téli álmot alszanak… Majd csak februárban ébred fel. Addig bizony másokkal fogok játszani.
– Hideg van, hó van. Jaj, de fázom! Azt hiszem, meg is hûltem. Brrr. Te nem fázol, jegesmackó? – Én? Soha. Mozgok, futok, tornázom. Ez a nagy titok.
Tornázz te is! Ne kucorogj olyan kétségbeesetten! Segítek rajtad. Mindjárt megmozgatlak. Vigyázz, kezdôdik a hógolyó-háború. Védd magad!
– Meg is védem! Én is készítek rengeteg hógolyót. Támadás! Ki gyôzött, jegesmackó? – Mindketten gyôztünk. Legyôztük a didergést.