EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ „Online szentmise a családban – egy új kis templom, kápolna az Egyházban

EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ

Online szentmise a családban –egy új kis templom, kápolna az Egyházban

Ha belegondolunk… már egy jó hónapja kijárási korlátozás uralkodik a koronavírus miatt, minden programot töröltek, nagyon sokan még munkába sem járhatnak. Talán ez lehet a mai ember legnagyobb büntetése, hogy nem mehet moziba, shoppingolni egy Mallban, sportprogramra, vacsorázni vagy csak a munkahelyen felejtenie magát mondván, hogy rengeteg a teendője.

A vallásos emberek azon panaszkodnak, hogy még misére sem járhatnak! Ha jól megfontoljuk, nagyon is szerencsések vagyunk, mivel most, a technikának köszönhetően, lehetőség nyílt az online szentmisére. Talán a világhálón még nem volt soha ennyi élőben közvetített szentmise. Az atyáknak biztos nagyon furcsa üres templomokban, kápolnákban egy laptop vagy telefon előtt szentmisét bemutatni, de a vonal másik végén több százan követhetik ilyen módon a szentmisét. És ez jó!

A mi családunkban sem igazán létezik szentmise nélküli vasárnap. A gyermekek legtöbbször ministrálnak. Most, a kijárási korlátozás ideje alatt nagyon hiányoznak az ismerősök a templomból, de hála Istennek, a misén ,,virtuálisan” részt tudunk venni, és hallhatjuk az Evangélium tanítását ismerős plébánosunktól, a Püspök Atyától vagy az ismerős papoktól. Habár furcsa, hogy nem lehet gyónni és fizikailag szentáldozáshoz járulni, de van lehetőségünk a lelki áldozásra, ami nagyon jó. A húsvétra való felkészülés mindig nagy izgalommal jár. Főzés, sütés, takarítás, emellett a gyermekek, plusz a munkahelyünk … És a sok szép szertartásról sem szeretnénk lemaradni, hiszen ez a lényeg. Ez nagyon nagy logisztikát, szervezést igényel. Időbeosztás, fáradtság, idegesség … és nem a legkönnyebb nyugodtan a lényegre koncentrálni. Őszintén, az online közvetítéseknek köszönhetően, idén sikerült minden szertartáson részt venni. A forgalomban töltött idő helyett jobban haladtunk az itthoni teendőkkel. A nagyhét sokkal nyugalmasabb volt. Lélekben együtt töltöttük az ünnepet mindazokkal, akik fontosak számunkra és főleg barátunkkal, Jézussal.

Ha pedig arra gondolunk, hogy ez az egész jelen helyzet talán a gonosz műve és ő akarja, rendezi úgy, hogy a templomok zárva legyenek, hogy az embereknek ne legyen lehetőségük közösen részt venni szentmisén, akkor szerintünk öngólt lőtt, mivel az online szentmisék által minden házban, ahol az emberek élőben követik a szentmisét, egy új kis templomot, kápolnát nyitott meg. Dotterer-Kiszely Anikó és Szilárd

EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ

„Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat!” Szent II. János Pál pápa

Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor a sok butító, megfélemlítő és megalázó hír között azt hallottuk, hogy „be kell zárni a templomokat, tömegesen ne találkozzunk, tartsunk távolságot, maradjunk otthon”. Persze, hogy minket is, és gondolom mindenkit, félelem, aggódás töltött el, hogy mi lesz most, hogyan tovább, de érdekes módon nem lepett meg. A 2019-es év egy felpörgött, felgyorsult év volt, nem maradt időnk mindenre, csak a rohanás, ami, legalábbis nekünk, azt sugallta, hogy valami nem jó, valami történni fog, valami megzavarta az Isten és ember közötti „frekvenciát” és ma mit látunk: rendőrség és katonaság áll az utcán, kijárási korlátozás van, a papoknak üres templomban kell misézniük, üres a Szent Péter tér a Vatikánban, TV előtt nézzük és hallgatjuk a szentmisét, nem találkozhatunk a barátainkkal, a rokonokkal. Olyan volt számunkra, mintha „lekapcsoltak” volna, viszont lett „időnk”… De azt gondolom, hogy mi, akik átéltük egy kicsit a

kommunizmust, könnyebben vészeljük át ezt az időszakot, igaz akkor a templomok nyitva - voltak. Mégsincs csend a lelkünkben, valami hiányzik... - Ilyenkor, katonai rendeletek idején láthatjuk, - hogy az Egyház hogyan próbálja megtartani, megerősíteni ezt a „frekvenciát” Isten és ember között, és nekünk legjobban a temesvárjózsefvárosi plébánossal és segédlelkésszel - (Szilvágyi Zsolt és Szabó Tibor) együtt, valamint a Nagyváradi Püspökség által közvetített szentmisék és a nagyhét szertartásai által sikerült a legjobban átélni a nagyheti misztériumot. A - szertartásokat és a húsvéti vigíliát a nagyváradi székesegyházban tartották, nem kápolnában, nem beszélve arról, hogy a feltámadási vigília - végén a Főpásztor a templom ajtajából áldást adott a városra és a világra. Mi, akik 40 év alatt - először nem veszünk részt a szentmiséken, nem énekelünk vagy nem ministrálunk, nagy lelki és hitbeli támaszt kaptunk ebben az időben is. Nem tudom hol állnánk most, ha megboldogult Márton Áron püspök, és sokan - mások, nem álltak volna ki népük és hitük mellett. Tudom, hogy sokszor könnyű beszélni, de nagyon fáj, például, hogy a gyárvárosi Magyarok Nagyasszonya „impozáns és monumentális” templomot - ahogy mindig halljuk -, bezárták ez időre. Mi oda járunk és oda tartozunk. Legalább egyszer közvetíthettek volna egy szentmisét, ne csak akkor legyenek jók a hívek, amikor teltház van. Olyan volt ez az egy hónap mintha feledésbe merült volna minden. Hálát adok a jó Istennek a családomért, barátokért, hogy együtt át tudjuk vészelni ezt az időt. Az erőszakos korlátozások mindig is a hit, a remény és a szeretet megerősítői. „Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!” Szent II. János Pál pápa Győri Melinda és Misi