Online nevelni keresztény szellemiségben (?

EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ

BALLA Lóránt Online nevelni keresztény szellemiségben (?)

Többször megfogalmazódott bennem a kérdés: mi lett volna, ha Jézussal történik meg az, hogy mint tanítómestert és nevelőt elzárják tanítványaitól, mint próféta nem járhat-kelhet családja, barátai és népe körében? Milyen eszközökhöz folyamodott volna, hogy az Atyát megismertesse népével? Hogyan juttatta volna el a szeretet, a feltámadás, az örökélet örömhírét az emberekhez? Amikor az embernek sok szabadidője van, csend van körülötte, a képek, a gondolatok csak úgy jönnek-mennek. Folyton agyal valamin. Ezt tettem én is...

A tanári hivatást választó pedagógusjelöltként

számtalan tanári szerepről kellett tanulom... A tanár oktató, nevelő, koordinátor, értékelő, megfigyelő, támogató, mentor, osztályfőnök, példakép, konfliktuskezelő...

Minden pedagógusi szerepkörnek megvan a maga helye és ideje. De mi történik akkor, ha egy váratlan fordulat következik be a megszokott oktatási-nevelési folyamatban, mint például a koronavírus okozta jelenlegi helyzetben?

Az ember ilyenkor ráeszmél arra, hogy a gépezet nem forog, „motorhiba”, „rendszerhiba” jelentkezett... Rádöbben arra is, hogy tanári szerepeit újra kell rendezze, át kell értékelje, és kreatívan, dinamikusan, motiváltan fel kell újítsa a repertoárt... Nem vagyunk a tanítványokkal egy helyen, nem beszélgetünk, vitázunk szemtől szembe... Hiányzik a személyesség. Hiányzik a jelenlét és a hanglejtés meggyőző ereje... Már nem áll módunkban tanítani, tudományt átadni... Nem hozhatnak ki a gyerekek a sodrunkból, nem emelhetjük fel a hangunkat, nem kérhetünk számon ismereteket... De mit tehetünk ilyenkor otthonról, hazulról? Kalazanci Szent József két lehetőséget, két utat mutat be számunkra: tanár vagy, vagy nevelő. Úgy gondolom, hogy ezekben a napokban, hetekben, hónapokban nem tanítanom kell elsősorban, hanem nevelnem... Jézus és a szentek nagyon jó példát adnak arra, hogyan lehet ezt gyümölcsözően megtenni, ugyanakkor változatos módszereket, eszközöket is mutatnak be ehhez... Az internet, a WhatsApp, a Google Meet, a

EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ

Zoom, a telefon, a Facebook mind alkalmasak arra, hogy neveljünk... Tudatában kell lennünk annak, hogy egy általunk megosztott személyes gondolat, történet, idézet, dal, kép, nevelő hatással bír. Mindezekkel hitet, nyugalmat, lelkesedést, derűt, szorgalmat, hálát, örömet, szeretetet, törődést, természet-, ember- és istenközelséget tükrözhetünk, adhatunk át.

Hinnünk kell abban, hogy videochaten, telefonbeszélgetésen vagy írott szövegen keresztül is képesek vagyunk diákjainkat alakítani, reményt és hitet adni, segíthetünk számukra az időt beosztani vagy megjavulni, erősíteni bennük az ember- és istenszeretetet, a közösségi összetartozást, irányt mutatni a jövőjükhöz, értékeket átadni, őszinteségre nevelni, párbeszédre ösztönözni nagyszülőkkel, szülőkkel, testvérekkel, diáktársakkal és tanárokkal, megtanítani őket arra, hogy egymásra figyeljenek, egymást kölcsönösen meghallgassák, képesek vagyunk őket biztatni és jó példát is tudunk mutatni... Ez az emberségük melegágya lehet. Biztatnunk kell őket, hogy tiszteljék és szeressék Istent, embertársukat, diáktársukat... Ha mindenki hozzátesz egy nevelői célt, valami egyénit, csodákra lehetünk képesek. Több tanács, több lélekhez szóló üzenet, és megtörténik a változás, megteremtődik az egység és a sokszínűség.

Mi lehet a célunk? Az, hogy alakulunk és alakítunk, nevelődünk és nevelünk, változunk és változtatunk... Időmilliomosok lettünk – mondja Böjte Csaba atya. Így olyanok lehetünk tanárként és felnőttként is, mint a gyerekek: keressük az önfeledt állapotot, élvezzük a boldog semmittevést, csodálkozzunk rá a világ dolgaira, kapcsolódjunk ki, sportoljunk, hallgassunk zenét, keressük az élményeket. Ezek mind utak önmagunk és Isten felé. Akárcsak Jézus az útjai, gyógyításai, imái,

találkozásai alkalmával, mi sem kell siessünk most sehová. Ráérünk. Ez lehetőség arra, hogy jelen legyünk abban, amit csinálunk, jobban értékeljük, amit elvégzünk. Van időnk odafigyelni magunkra, egymásra, Istenre. A rutint levetkőztetjük...

A sok haláleset ráébreszthet arra, hogy - mind halandók vagyunk – por és hamuvá leszünk. A becsvágy, a hatalomvágy és a bir- toklási vágy csak elszakít Istentől. Nem feled- hetjük el, hogy csak emberek vagyunk és nem istenek. Egyedül az Istené a dicsőség, a hatalom és az ország... - Keressük a visszavonulás napjaiban mindenben Isten jelenlétét. Lássuk, tapintsuk, érezzük, halljuk és szívjuk magunkba a körülöt- tünk lévő világot, hogy Isten szépségét és jelenlétét jobban megtapasztalhassuk... Minden este legyen időnk számbaven- ni a napunkat. Tekintsük át azt ébredéstől lefekvésig. Adjunk hálát Istennek az apró - örömökért, jó dolgokért, egészséges embertársainkért... Az Istentől kapott idő alkalmas minden diák, tanár és ember életében arra, hogy változ- tasson az életén, hogy Isten és a család kerüljön a középpontba a munkahely, a pénz, az érdek, a rohanás, az önzés, a kizsákmányolás, a békétlenség helyébe...

Mit tehetünk ezért otthon és hazulról? Egyszerű a recept: hallgassunk meg másokat türelmesen és együttérző szívvel videón vagy telefonon, legyünk jelen a tevékenységeinkben, vagy az imáinkban, tegyünk jót másokért, szeressünk, imádkozzunk a világért és embertársainkért, adjunk hálát Istennek mindenért, szabaduljunk meg mindattól, amire nincs szükségünk, váltsunk ritmust és lassuljunk le, legyünk derűsek, ne idegeskedjünk, ne pánikoljunk. (A Szentírásban több mint 300-szor mondja Isten az embernek, hogy Ne félj! – Ne féljetek!)