EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ Az ember (helye) a karácsonyban

EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ

Ft. VÁNCSA Csaba

Az ember (helye) a karácsonyban

Számos jelenség tükrözi az ember értékvesztését. A határok lezárása a vírusjárvány miatt egy olyan korban, amikor egyre nagyobb igény lenne a nyitottságra és a befogadásra. Egyes államok politikája az üres retorikát helyezi a figyelem középpontjába a valódi kultúra és tudás helyett. Az államok nagyrészt arra koncentrálnak, hogy hogyan szervezzék meg a szavazást, és hogyan tudják mindazt hatályba léptetni, amit kigondoltak, elterveztek, ahelyett, hogy a jövő tervezésén fáradoznának. Egyáltalán nem gondolnak az emberi értékekre, nem veszik figyelembe az emberek igényeit. Nyugtalanító, hogy semmiféle stratégia nincs a jövőre nézve arra vonatkozóan, hogy nekünk sokkal jobb legyen Itt állunk a karácsony, Urunk születése ünnepének küszöbén, és sajnálattal látom, hogy minden csak a társadalmi életről, a vásárlásról, a politikáról, a vírusról, a járványról, a halálról szól. Nincs hír Szent Miklósról, nincs szó Jézus születéséről, mintha mindezek az új „dolgok” elhomályosították volna ezt a nagy eseményt, mintha a csillag, amely vezette a mágusokat, lepottyant volna az égről. Nem érzékelem a szeretet ünnepének hangulatát, annak melegségét. Tudatában vagyunk annak, hogy valami közeleg, de nem tudjuk, pontosan mi. Ugyanígy vagyunk egymás megajándékozásával is. Mert megajándékozzuk ugyan egymást, de ebben a rohanó, szívtelen világból kiveszett az ünnep lényege, a szeretet. Elfelejtettük, hogy az ünnep a csend és nyugalom ideje, amely megálljt parancsol az embernek, amely nem csupán felkészít, „feltankol” a következő időszakra az új munkához, hanem a csúcsra repít. A karácsony az az ünnep, amely azt üzeni az embernek, hogy ő egy érték és Isten szereti őt. De nem olyan könnyű megpihenni, hiszen az információrobbanás korában mindig készenlétben kell állnunk: állandóan elérhetőnek kell lennünk, és mielőbb válaszolni kell az internetes üzenetre, e-mail-re; mert minden fontos, amit a média, a társadalom „lenyom a torkunkon”, más viszont semmi. Csak a csillogás, a fogyasztás a fontos. Ajándékozunk, mert mások is ezt teszik, de nem tudjuk igazából miért ajándékozunk – mert szokás, mert jó ajándékot kapni – és ezzel le van tudva minden. Elfelejtettük, hogy a napkeleti bölcsek vittek aranyat, tömjént mirhával a kisded Jézusnak. Karácsony előtt majdnem négy hétig tart az Advent, de vajon mivel töltöttem? Ugyanazt csináltam, amit a társadalom, a média diktál? Vagy tudatosítottam magamban, hogy keresztény vagyok és hasznosan készültem fel Urunk születésére? Kitakarítottam a házam, minden csillog-villog, heteken keresztül vikszoltunk minden egyes tárgyat a lakásban, de vajon ugyanilyen figyelmes voltam lelkemmel is? Arra kevésbé gondolunk, hogy azt is meg kell tisztítani. Tiszta szívvel kell fogadni az Urat, tiszta helyre szülessen meg, nem, mint anno 2000 évvel ezelőtt egy istállóba. Most ajánljam fel neki szívemet, hogy ott szülessen meg. Tegye

EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ

teljessé életemet, tanítson meg szeretni, tanítson meg az irgalomra. Csak ahhoz tiszta szívet és lelket kell készítsek neki. „Drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek” – Izajás próféta könyvében hangzik el ez a mondat. Az Úr beszél így az ő népéhez. Ha elolvassuk az egész szakaszt, azt látjuk, hogy a megváltás ígéretével fonódik össze ez a szívbe markoló vallomás: „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak; az enyém vagy” (Iz 43,1) Hogy még jobban kiemelje ennek az isteni szeretetnek a súlyát, az Úr ezt mondja: mindent feláldozok érted. „Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted” (43,3). Mi az alapja ennek a rendkívüli szeretetnek? [Mert ők azok,] „akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket formáltam és én alkottam” (43,7). Ebből következik a prófétai üzenet alfája és ómegája: „Ne félj hát, mert veled vagyok!” (43,5). Ez az Isten szeretete irántunk. És én hogyan viszonzom mindezt? Ezek a válaszok ma is pont ugyanolyan időszerűek, mint a próféta idejében. Isten szeretete nem változott meg, csupán a mi szeretetünk változott meg. Meddig alszunk még? Meddig még...? Isten ma is várja, hogy eljöhessen és megszülethessen a szívedben. Várja, hogy IGEN-t mondj végre, ... ne tétovázz!!! De te mit teszel? Kifogásokat találsz, és igen, érvényes az emberre a babitsi igazság, amely A lírikus epilógjában fogalmazódik meg: „Én maradok: magam számára börtön, / mert én vagyok az alany és a tárgy, / jaj én vagyok az ómega és az alfa.” Félünk a létezésünktől, félünk attól, hogy igazán boldogok legyünk, hogy igazán éljünk, hogy igen-t mondjunk Istennek teljes szívünkből. De ne feledd, hogy akkor ér valamit az ember igenje, ha nemet is -tud mondani. Innentől vagyunk emberek, keresztények, papok, családapák, családanyák. Ha nem tud valaki jó ember lenni, nem tud jó keresztény sem lenni, ha pedig nem tud jó keresztény lenni, kevésbé fog tudni a hivatásában is helytállni.

Egyéni életünk szintjén egy újfajta látásmódra juthatunk el: nem a tetteim, a teljesítményeim, a megszerzett sikereim tesznek értékessé, hanem önnön mivoltom. Ezért hát egyrészt ki kell iktatnom minden kényszerességet, mert ezek csak elrabolják tőlem értékességem tudatát; másrészt nem kell félnem a kudarcoktól, a hajótörésektől, mert ezek soha nem lesznek képesek értéktelenné tenni engem – legfeljebb újabb utakra, másfajta döntésekre, életre indítanak. Közösségi életünk szintjén is alkalmazhatjuk a fenti meglátásokat. Benedek emeritusz pápa a Caritas in veritate kezdetű enciklikáját idézzük: „A szeretet felülmúlja az igazságosságot és teljessé teszi azt az ajándékozás és a megbocsátás logikájában. „Az ember városát” nem csupán a jogok és a kötelességek alkotta viszonyok mozdítják elő, hanem sokkal inkább, és még ezt megelőzően, az ingyenesség, azaz az irgalom és a közösség alkotta viszonyok. A szeretet az emberi kapcsolatokban is mindig Isten szeretetét jeleníti meg, ez ad teológiai és üdvösségre segítő értéket az igazságosság minden művének a világban.” Nem az a kérdés, hogy kérdés vagy-e? Ezt a kérdést Isten már megválaszolta nem csak helyetted, de már előtted is. Ő mindig szeretett téged. Itt az a kérdés, hogy te szereted-e Őt? Az a kérdés, hogy elfogadod-e Isten ajánlatát. Ha igen, hirtelen minden megváltozik. Hisz „drága vagy az Ő szemében, mert becses vagy neki és Ő szeret téged!” Merd már ma szeretni Őt!!!

MUSIK

Dr. Franz Metz

AVE MARIA – Vertonungen Banater Komponisten Notenbuch und CD-Einspielung. Musik für die Seele – gewidmet den Banater Kantoren –

Am 2. August 2020, erschien in München, im „Edition Musik Südost“-Verlag das Band „AVE MARIA – Vertonungen Banater Komponisten“, herausgegeben von Dr. Franz Metz, berühmter banater Musiker, Organist und Musikwissenschaftler. Begleitet wird das Buch – das 34 vertonte Ave-Maria-Stücke der unterschiedlichsten banater Organisten und zugleich Komponisten enthält – auch von einer CD (im Auftrag des Gerhardsforums Banater Schwaben e.V., München) mit der Einspielung von 21 Stücke, die im Band enthalten sind. Seine Exzellenz Bischof Josef Csaba Pál begrüßte die Initiative – das Buch und die CD – die Dank des Herausgebers auch unter den Zeichen unserer doppelten Jubiläen steht: 990 Jahre seit der Gründung der alten Diözese Tschand und 500 Jahre seit der Errichtung der ersten Kirche in Radna, am heutigen Wallfahrtsort.

„Einzig das Schöne begeistert die Menschen”, schrieb Hans Urs von Balthasar. (Herrlichkeit. Eine theologische Ästhetik). Und be-Geisterte Menschen sind ja bekanntlich die, welche tatsächlich den Glauben authentisch und wirksam bezeugen und weitergeben können. Dass dabei Musik – als Form des Schönen – eine besondere Rolle spielen und die Herzen der Menschen tief berühren kann, ist nur allzu bekannt. Dies bezeugt wohl auch die vorliegende Sammlung von musikalischen Werken, 34 vertonte Ave Maria, in denen Kantoren aus dem Banat ihren Glauben in musikalischer Form zum Ausdruck bringen, und zwar, in den vorliegenden Werken, besonders ihre Verehrung der Mutter Gottes. Dr. Franz Metz hat es nicht gescheut, die Mühe auf sich zu nehmen, diese Werke aus der Vergessenheit herauszunehmen, sie zu sammeln, zu erforschen und uns nun daran teilhaben zu lassen. Für dieses Unterfangen, wodurch er ein Stück Banater Glaubenszeugnis erneut ans Licht gebracht hat, sei ihm Dank gesagt, sowie auch allen Musikern, welche diese vertonten Gebete neu beseelt, zu neuem Leben gebracht haben, und allen, die es, anhand vorliegender Notensammlung, noch tun werden können, in Gottesdiensten, Andachten oder zu verschiedenen Anlässen.“

DAS „AVE MARIA“ IN DER MUSIK

AVE MARIA, gratia plena, Dominus tecum… Gegrüßet seist du, Maria, voll der Gnade... AVE MARIA – Gegrüßet seist du, Maria – fast alle Komponisten aller Zeiten, unabhängig von ihrer religiösen Einstellung, haben uns Vertonungen dieses Gebetes hinterlassen, das neben dem Vater unser zu den bekanntesten Gebeten der Christenheit zählt. Einen besonderen Stellenwert haben dabei die Vertonungen von Palestrina, Arcadelt, Cherubini, Bruckner, Saint-Saëns, Verdi, Liszt und Mascagni. Zu den beliebtesten Werken der Musikgeschichte gehören aber die beiden Ave Maria von Bach-Gounod und Franz Schubert, obwohl deren Entstehung mit dem marianischen Gebet kaum etwas zu tun hat. Neben diesen bekannten geistlichen Musikwerken gibt es aber unzählige weitere kleinere und größere Vertonungen dieses Gebets, die aus verschiedenen Gründen keine Verbreitung finden konnten, aber sich trotzdem einer großen Beliebtheit erfreuten. Deren Schöpfer waren meist Kantoren oder Kirchenmusiker die weitab von großen Musikzentren und Verlagsorten wirkten, die sich aber mit einer großen Hingabe ihrem Beruf zuwandten. Zu diesen Komponisten zählen viele Kantoren des Banats, ein südosteuropäischer Kulturraum, der eine abwechslungsreiche Geschichte aufzuweisen hat und besonders im 20. Jahrhundert kriegsbedingt zahlreiche Grenzziehungen erleben musste.

MUSIK

Zu den vielen Ethnien dieses „von Gott gesegneten Landes“, wie Wilhelm Kienzl das Banat während seines Aufenthalts 1881 bezeichnet hat, zählen die Rumänen, Deutschen, Ungarn, Serben, Kroaten, Tschechen, Bulgaren und Slowaken, von denen viele der römisch-katholischen Konfession angehören. Ihre Kantoren und Lehrer (Kantorlehrer) genossen eine gediegene Bildung, viele konnten sich in Budapest, Wien oder Prag weiterbilden und gaben ihre Kenntnisse an ihre Schüler weiter. Durch die Folgen de Zweiten Weltkriegs (Deportation, Vertreibung, Unterdrückung des kirchlichen Lebens, Kommunismus, Auswanderung eines großen Teils der katholischen Christen) gelangten ihre meist handschriftlich erhaltenen kirchlichen Kompositionen in Vergessenheit. Erst nach der Wende von 1989 konnten viele kleinere und größere kirchenmusikalische Werke gerettet, gesichert, erforscht und veröffentlicht werden. Zu diesen zählen auch die 21 Ave-Maria-Vertonungen dieser CD-Produktion. Jedes einzelne Werk könnte seine eigene Entstehungs- und Entdeckungsgeschichte erzählen. Und das geschieht in vielen Fällen durch die Musik selbst. Viele dieser Vertonungen sind nach 1854 entstanden. Die „Unbefleckte Empfängnis Mariens“ (Immaculata) wurde am 8. Dezember 1854 durch Papst Pius IX als Dogma definiert. Dieser Vorgang hat eine Erneuerung der Marienfrömmigkeit in der gesamten katholischen Welt ausgelöst – so z.B. in der bildenden Kunst und in der Musik. Es sind in der Folgezeit unzählige Immaculata-Darstellungen entstanden. Wenn der Text des Ave-Maria-Gebets unverändert in jedem Werk dieser CD vorzufinden ist, so unterscheidet sich der musikalische Stil doch wesentlich voneinander. In den meisten Fällen handelt es sich aber um ein flehendes Gebet an die Mutter des Herrn, an die Mutter unseres Erlösers, das ihren Höhepunkt im Wort „Jesus“ findet und im „ora pro nobis“ ausklingt. Die einzelnen Werke entstanden zwischen der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts und den 60er Jahren des 20. Jahrhunderts. Sie entstanden in Friedenszeiten und in Zeiten der Not und Hoffnungslosigkeit. Aber immer strahlten diese kleinen Kirchenmusikwerke Hoffnung und Zuversicht aus. Man kann in dieser Musik spüren, dass die Komponisten an das glaubten, was sie vertonten. Ihre Namen sollen dem Vergessen entrissen werden: Limmer, Maschek, Irsay, Pogatschnigg, Hillier, Schönweitz, Horner, Waschek, Ochaba, Scharf, Weikert, Schwach, Cuteanu, Linster. Daneben erklingen noch einige auch im Banat verbreitete marianische Vertonungen von Marchesi, R. P. Raph. Illovszky, Hazslinszky und Bordese. Die Interpreten: Nina Laubenthal (Sopran), Wilfried Michl (Bariton), Hermina Szabó (Violine), Eva Maria Wagner (Violine), Franz Metz (Orgel). Die Orgel von St. Pius, München (IV / 49), wurde zwischen 1972-1979 von der Münchner Firma WRK erbaut. Heute hat sie einen digitalen Spieltisch mit Setzerkombinationen, erbaut 2014 vom Orgelbauer Markus Harder-Völkmann. Titelbild: Maria Immaculata (19. Jahrhundert), römisch-katholische Kirche Guttenbrunn/ Zăbrani (Banat, Rumänien), nach dem Bild des spanischen Malers Bartolomé Esteban Murillo.