EGYHÁZMEGYEI FÓKUSZ Ft. VÁNCSA Csaba
Az ember (helye) a karácsonyban -
-
-
-
12
Számos jelenség tükrözi az ember értékvesztését. A határok lezárása a vírusjárvány miatt egy olyan korban, amikor egyre nagyobb igény lenne a nyitottságra és a befogadásra. Egyes államok politikája az üres retorikát helyezi a figyelem középpontjába a valódi kultúra és tudás helyett. Az államok nagyrészt arra koncentrálnak, hogy hogyan szervezzék meg a szavazást, és hogyan tudják mindazt hatályba léptetni, amit kigondoltak, elterveztek, ahelyett, hogy a jövő tervezésén fáradoznának. Egyáltalán nem gondolnak az emberi értékekre, nem veszik figyelembe az emberek igényeit. Nyugtalanító, hogy semmiféle stratégia nincs a jövőre nézve arra vonatkozóan, hogy nekünk sokkal jobb legyen Itt állunk a karácsony, Urunk születése ünnepének küszöbén, és sajnálattal látom, hogy minden csak a társadalmi életről, a vásárlásról, a politikáról, a vírusról, a járványról, a halálról szól. Nincs hír Szent Miklósról, nincs szó Jézus születéséről, mintha mindezek az új „dolgok” elhomályosították volna ezt a nagy eseményt, mintha a csillag, amely vezette a mágusokat, lepottyant volna az égről. Nem érzékelem a szeretet ünnepének hangulatát, annak melegségét. Tudatában vagyunk annak, hogy valami közeleg, de nem tudjuk, pontosan mi. Ugyanígy vagyunk egymás megajándékozásával is. Mert megajándékozzuk ugyan egymást, de ebben a rohanó, szívtelen világból kiveszett az ünnep lényege, a szeretet. Elfelejtettük, hogy az ünnep a csend és nyugalom ideje, amely megálljt parancsol az embernek, amely nem csupán felkészít, „feltankol” a következő időszakra az új munkához, hanem a csúcsra repít. A karácsony az az ünnep, amely azt üzeni az embernek, hogy ő egy érték és Isten szereti őt. De nem olyan könnyű megpihenni, hiszen az információrobbanás korában mindig készenlétben kell állnunk: állandóan elérhetőnek kell lennünk, és mielőbb válaszolni kell az internetes üzenetre, e-mail-re; mert minden fontos, amit a média, a társadalom „lenyom a torkunkon”, más viszont semmi. Csak a csillogás, a fogyasztás a fontos. Ajándékozunk, mert mások is ezt teszik, de nem tudjuk igazából miért ajándékozunk – mert szokás, mert jó ajándékot kapni – és ezzel le van tudva minden. Elfelejtettük, hogy a napkeleti bölcsek vittek aranyat, tömjént mirhával a kisded Jézusnak. Karácsony előtt majdnem négy hétig tart az Advent, de vajon mivel töltöttem? Ugyanazt csináltam, amit a társadalom, a média diktál? Vagy tudatosítottam magamban, hogy keresztény vagyok és hasznosan készültem fel Urunk születésére? Kitakarítottam a házam, minden csillog-villog, heteken keresztül vikszoltunk minden egyes tárgyat a lakásban, de vajon ugyanilyen figyelmes voltam lelkemmel is? Arra kevésbé gondolunk, hogy azt is meg kell tisztítani. Tiszta szívvel kell fogadni az Urat, tiszta helyre szülessen meg, nem, mint anno 2000 évvel ezelőtt egy istállóba. Most ajánljam fel neki szívemet, hogy ott szülessen meg. Tegye VITA CATHOLICA BANATUS
I
Nr. 6 - 2020
