Kezdetben

Régen, az idő kezdetén teremtette Isten a világunkat. Ő teremtette a napot, hogy világítson nappal, a holdat és a csillagokat pedig azért, hogy uralják az éjszakát. Az ő műve az ég, a föld és a tenger.

Az ő teremtményei a madarak, a halak és minden egyéb állat. Isten nagyon elégedett volt, amint teremtményeit szem lélte. A világ készen állt az ember fogadására. Ezután teremtette Isten az első férft és nőt: Ádámot és Évát. Isten Ádámra és Évára bízta az új földet, hogy vigyázzanak a növényekre és fákra, a madarakra, halakra és egyéb állatokra. Csodálatos otthonban, az Éden kertjében helyezte el őket, ahol hűs folyók, árnyékot adó fák és különböző gyümölcsök voltak.

Ádám és Éva nagyon boldogan élt. Isten csak egyetlen dolgot tiltott meg nekik, hogy egyenek a jó és a gonosz tudásának fáján termő gyümölcsből: Isten azt mondta, ha ezt a parancsot megszegik, meghalnak. Ádám és Éva ekkor még barátai voltak Istennek, és mindenben az Úr akaratát cselekedték. Volt azonban valaki, aki meg akarta rontani az Isten által tökéletesnek teremtett földet. Egy napon, amikor Éva elsétált a jó és gonosz tudásának fája előtt, meghallotta a kígyó lágy, sziszegő hangját: – Látod, milyen jó ez a gyümölcs? Ugye, hogy összefut a nyál a szádban? Csak kóstold meg, ez majd igazán bölccsé tesz, és olyan leszel, mint Isten.

Éva hallgatott a kígyó hízelgő szavára. Amikor ránézett a gyümölcsre, azonnal elfelejtette, hogy Isten milyen jó és kedves volt hozzá. Olyan akart lenni, mint Isten, ezért megszegte az Úr parancsát.

Kinyújtotta kezét, leszakította a gyümölcsöt, megkóstolta, és Ádámnak is adott belőle.

Ettől a perctől kezdve minden rosszra fordult. Isten tudta, hogy mit tettek. Előle semmit sem lehet elrejteni. Ádám és Éva nem lehetett többé Isten barátja.

El kellett hagyniuk az Éden kertjét, ahol azelőtt olyan boldogok voltak, együtt jártak és beszélgettek Istennel. Egy angyal kivont karddal őrizte a bejáratot, hogy megállítsa őket, ha vissza akarnának térni.

Ezután mindenért keményen meg kellett dolgozniuk. Azt is megtanulták, milyen érzés a fájdalom. Az volt a legroszszabb, hogy valóra vált Isten félelmetes fgyelmeztetése, tudták, ha megöregednek, meg fognak halni.

Ádámnak és Évának két fa született, miután elhagyták az Éden kertjét: Káin és Ábel. Amikor felnőttek, Káin földművelő lett, Ábel pedig pásztor, és apja nyájára vigyázott. Aratás idején Káin ajándékot adott Istennek a termésből, így mondott köszönetet a gondviselésért. Ábel viszont a bárányaiból adott Istennek. Ezek jó ajándékok voltak, de Isten szeretetét nem lehet ajándékokkal megvásárolni. Ő azt nézi, milyenek vagyunk.

Isten kedvesen fogadta Ábel ajándékát. Káin viszont féltékeny és mérges volt, gyűlölte a testvérét. Azt is tudta, hogy Isten nem fogadta el az ő ajándékát.

Egy napon amikor kint voltak a mezőn, Káin megölte Ábelt. Azt gondolta, hogy senki sem látta gonosztettét, Isten azonban tudott róla.

Káin súlyos büntetést kapott: örökre el kellett hagynia otthonát és családját. Isten teremtése, a föld nem maradt többé tökéletes.