Bábel tornya

Az özönvíz után Noé és fai földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Sok gyermekük és unokájuk született, így hamarosan olyan sokan lettek, hogy több családnak el kellett költöznie, hogy elegendő legelő legyen állataik számára.

De még mindnyájan ugyanazt az egyszerű nyelvet beszélték, és jól megértették egymást. Könnyű volt együtt tervezni és dolgozni.

Voltak, akik a babiloni síkságon telepedtek le. Ott megtanulták a tégla készítését és égetését is, hogy így erős építőanyagot nyerjenek. Felfedezték a kátrányt, és ragasztóanyagként kezdték használni. Most már együtt volt minden a nagy építkezésekhez.

Egy napon valaki ezt javasolta: – Építsünk egy nagy várost, és abban egy hatalmas tornyot! Magasabbat, mint amit valaha is építettek az emberek. Akkor nagyon híresek leszünk! – Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, így hamarosan kemény munkába fogtak. Ezzel elkezdődött Bábel tornyának építése.

Isten fgyelte a munkájukat, és látta, hogy a falak egyre magasabbra emelkednek. Az embereknek egyre merészebb ötleteik támadtak. Azt hitték, hogy mindenre képesek, és istennek kezdték képzelni magukat.

Ezért Isten nem várta meg, amíg a torony elkészül, hanem összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék egymást, és ne tudjanak együtt dolgozni. Az emberek szétszéledtek a világ minden tájára. Elköltöztek északra, délre, keletre és nyugatra. Egyesek a Földközi-tenger keleti partvidé - kén és a környező szigeteken telepedtek le, mások Egyiptomba, Afrikába, Asszíriába és Arábiába mentek. Noé utódai hatalmas népekké váltak. Mindegyik népnek saját országa és nyelve volt. Most már nem tudtak közösen tervezni és dolgozni. Valahányszor a hatalmas bábeli toronyról esett szó, mindig eszükbe jutott, hogyan kezdtek el az emberek különböző érthetetlen nyelveken beszélni.

Jézus és követőinek története