János legyen a neve!

Mária nemsokára látogatóba indult rokonához, Erzsébethez. Hosszú volt az út, de végül megérkezett ahhoz a házhoz, ahol Erzsébet és férje, Zakariás lakott.

– Ahogy meghallottam a hírt, nem volt többé maradásom – szólt Mária. És elmondta Erzsébetnek mindazt, ami vele történt. Legnagyobb meglepetésére Erzsébet már mindenről tudott.

– Milyen csodálatos, hogy Isten pont téged választott ki arra, hogy a Szabadító Király édesanyja légy! – örvendezett Erzsébet.

És ezzel elkezdte mesélni Máriának a saját meglepő történetét…

Erzsébet és Zakariás mindig nagyon vágyott arra, hogy gyermekük szülessen. Ezt imában is kérték Istentől. De ahogy múltak az évek, csak nem érkezett újszülött a házhoz. Közben megöregedtek, és már fel is adták a reményt.

Zakariás pap volt, és egy napon, amikor rá került a sor, felment Jeruzsálembe, hogy teljesítse szolgálatát a templomban naponként ismétlődő szertartásokon. Ez alkalommal az volt a feladata, hogy a templom belsejében, az oltáron jó illatú füstölőszereket égessen el. Miközben ott volt teljesen egyedül, odalépett hozzá Gábriel, az Isten angyala.

– Ne félj, Zakariás! – szólt az angyal. – Isten küldött hozzád, hogy elmondjam, meghallgatta imátokat, amikor gyermeket kértetek tőle. Neked és Erzsébetnek fatok születik, akit Jánosnak nevezzetek. Nagyszerű férf lesz, ha felnő, és sok örömötök lesz benne. Isten arra választotta ki, hogy hírt adjon a Szabadító Király érkezéséről. János segít a népnek, hogy felkészüljenek a király fogadására.

Zakariás azonban sehogy sem tudta ezt elhinni, hiszen mind ő, mind Erzsébet öregek volt már ahhoz, hogy gyermekük szülessen.

– Mivel nem hittél Isten szavának, néma leszel egészen addig, amíg Isten ígérete be nem teljesedik!

Amikor Zakariás befejezte templomi szolgálatát, hazament. Teljesen megnémult, úgyhogy Erzsébet el sem tudta képzelni, mi történt vele. Komolyan aggódni kezdett, Zakariás azonban mindent leírt neki, hogy megértse a történteket…

– Isten valóban megtartotta ígéretét – mondta Erzsébet Máriának. – Négy hónap múlva megszületik a gyermekem.

Zakariás azonban még mindig nem tudott beszélni. Mária három hónapig maradt Erzsébettel és Zakariással. Már majdnem elérkezett Erzsébet szülésének ideje, amikor Mária hazatért Názáretbe.

Végre megszületett Erzsébet gyermeke. Fiú lett. Az egész család és a baráti kör is nagy tisztelettel vette körül Erzsébetet. Azon kezdtek el gondolkodni, hogy mi legyen a gyermek neve. Apja után mindenki Zakariásnak akarta nevezni. Erzsébet azonban határozottan kijelentette, hogy a gyermek neve János lesz.

– De hiszen János nevezetű nincs is a családban! – vitatkoztak a többiek. Majd Zakariáshoz fordultak, hogy tőle is megkérdezzék, milyen nevet akar adni a gyermeknek. Zakariás ekkor kezébe vette a palatábláját, és legnagyobb meglepetésükre ezt írta rá:

– János lesz a neve.

Ebben a pillanatban megoldódott Zakariás nyelve. Ismét beszélni kezdett, és első dolga az volt, hogy hálát adott Istennek a kisfukért.