2021. III.
MEGJELENT!
C s alá d i é s p ár k ap c s olat i m ag a zin
Szív nélkül nem megy Zenélésről, hitről, családról a Gável testvérekkel
www.family.hu
2021. III. szám (ősz) / egy szám ára: 995 Ft; 21 RON; előfizetőknek: 793 Ft
ÚJ SOROZATOK:
• Égi üzenet • Apaportré: Dabóczi Kálmán Tapolyai Emőke:
Csak akarni kell?
Válás 20 év után?
Mihalec Gábor írása
„Igazi férfikönyv: logikus, gyakorlatias, tele van életből vett példákkal, és rövid. Gergő megmutatja, hogyan csinálhatjuk jól, akár most vittük haza a kórházból gyermekünket, akár már a kamasz háborúkat vívjuk. Megtanít a legfontosabb apai titokra: a kapcsolódás művészetére.” Mihalec Gábor pár- és családterapeuta
family_2021_3_cimlap.indd 1
Vásárolja meg 20% kedvezménnyel webáruházunkban!
www.harmat.hu
Apateszt Süveges Gergővel 2021. 08. 14. 10:54:31
Fotó: Mészáros Péter; haj, smink: Lencsés Dóra
A L A P H A N G
Hegymenet Egy napsütéses tavaszi szombaton elhatároztuk, hogy egy lélekfrissítő kirándulással enyhítünk a karantén szorításán. Kis csapatunkkal a Cserhát egyik legszebb részét, Szanda várát vettük célba. De amikor a kocsiból kiszállva megláttam az előttünk tornyosuló hegyet és a tetején lévő hívogató várromot, mégis elszállt minden bátorságom. Úgy éreztem, mintha legalábbis a Himaláját kellene meghódítanom. „Na, én ide tuti, hogy nem bírok most felmászni...” – sóhajtottam lemondóan, hiszen egy súlyos betegségből felépülőben nem tombolt bennem az életerő. Ahogy azonban lépésről lépésre haladtam előre, kiderült, hogy közelről egészen másképp fest a táj. Lentről csak egy irgalmatlanul meredek emelkedő látszódott, ám menet közben akadtak lankás részek is. Előfordult, hogy kapaszkodni kellett, mert sziklás ösvényen vitt felfelé az út, de voltak szép számmal olyan szakaszok is, amelyeken kifújhattam magam, és erőt gyűjthettem az újabb magaslatokig. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már csupán néhány méter választ el a céltól. A fák közül gyönyörű panoráma tárult elém. Fantasztikus volt visszanézni a mögöttem lévő útra, így az utolsó lépéseknél már vitt a lendület felfelé. Amikor pedig felkapaszkodtam a csúcsra, szinte euforikus öröm töltött el.
Sikerült! Megcsináltam! Bár nem hittem volna, mégiscsak célba értem! Miután szusszantam egyet, és letöröltem az arcomról az örömkönnyeket, teljesen megtáltosodva indultam el vis�szafelé. Útközben találkoztam olyan kirándulókkal, akik még felfelé tartottak. A bensőmet szétfeszítő boldogságtól nem bírtam megállni, hogy ne biztassam őket néhány bátorító szóval: „Kitartás! Menni fog! Már csak pár lépés a cél! Megéri felmenni, mert meseszép a kilátás!” Ahogy bandukoltam lefelé, egy gondolat fészkelődött bele a szívembe: hát nem ilyenek a próbatételek is az életünkben? Amikor szembesülünk velük, gyakran elfog minket a kétségbeesés, és úgy érezzük, hogy lehetetlen lesz megmászni az előttünk tornyosuló hegyet. Ám ahogyan baktatunk előre, kiderül, hogy a sziklás-kapaszkodós szakaszok mellett akadnak azért könnyebb részek is, ahol levegőhöz juthatunk. Csakhogy ezek lentről, a hegy lábától még nem látszanak... Mint ahogyan az sem, hogy sosem vagyunk egyedül – akkor sem, amikor úgy érezzük, hogy minden és mindenki cserben hagyott minket. Van Valaki, aki egy pillanatra sem ereszti el a kezünket. Szerető Istenünk mindig elkap, amikor botladoznak lépteink. Talán ez a nyár is hasonló élmény volt
sokunknak: egy lankásabb szakasz, amikor kicsit szusszanhattunk az újabb erőpróba előtt. Emiatt aztán nem is olyan könnyű búcsút inteni a maszk nélküli heteknek, a felhőtlen találkozásoknak, hiszen nem tudhatjuk, hogy messze van-e még a cél. Sokáig kell még felfelé kapaszkodnunk? Nem látjuk előre, hogy mit hoz az ősz és a tél: újabb mutánsokat, rémhíreket, bezárkózásokat – vagy egy egyre tisztábban látszódó hegycsúcsot és egy szép lassan elcsendesülő járványt...? Őszi lapszámunkban több olyan történetet is olvashatnak, amikor valakinek kisebb-nagyobb „hegyeket” kellett meghódítania. Nehézségeken, kétségeken kellett átevickélnie – de a kegyelembe kapaszkodva sikerült megmászni az időnként leküzdhetetlennek látszó csúcsokat is. Így aztán most már a lefelé tartók lelkesedésével tudja továbbadni a jó hírt a még felfelé mászóknak: „Kitartás, menni fog!” Erősítsenek minket is ezek a tanúságtételek, amikor a saját hegyeinkkel küszködünk: csak bátran előre, bírni fogjuk! És higgyük el: ha felérünk, tényleg meseszép panoráma tárul majd elénk.
Győri Virág főszerkesztő
•3 family_2021_3.indd 3
2021. 08. 14. 10:15:00
Be kellene vallanunk, hogy az életben bizony sok olyan helyzet adódik, amikor kontrollvesztettek vagyunk. Korunk szorongásainak legnagyobb részéért éppen ez a tény a felelős…
58 15 Ne menjen el szó nélkül az erősségei mellett! Az, hogy az apaságának van erősebben működő kulcsa, nagy öröm, és többet érdemel egy gyors biccentésnél.
34
38
„Aki nem hisz a csodákban, az nem realista.”
16 62
82
4• family_2021_3.indd 4
2021. 08. 14. 10:15:04
Bár nagyon fontos a profizmus, semmit sem ér, ha nincs mögötte odaadott szív.
6 Kettesben
Mélybenéző
6
Szív nélkül nem megy
58 Kavics a cipőben
Zenélésről, hitről, családról a Gável testvérekkel
12 Lakásfelújítás – őrület vagy közös alkotás? 15 De az Isten… Family – családi és párkapcsolati magazin Kiadja a Harmat Kiadói Alapítvány Felelős kiadó: Herjeczki Kornél Szerkesztőség: Harmat Kiadó, 1113 Budapest, Karolina út 62. Telefon/fax: +36 1 466 9896, +36 20 295 6595, e-mail: magazin@family.hu, honlap: www.family.hu Főszerkesztő: Győri Virág (gyori.virag@family.hu) Előfizetési ügyek felelőse: Harcsa Károlyné (magazin@family.hu) Értékesítés, hirdetésfelvétel: Antal Gábor (antal.gabor@harmat.hu) Határon túli terjesztés (Románia): Krescens Trade Kft., 535600 Odorheiu Secuiesc, Lacatusilor str. 1. Telefon/fax: +40 266 21 0044, e-mail: office@krescens.ro, honlap: www.konyvesbolt.ro Egy szám ára: 995 Ft Előfizetési díj: 3170 Ft/év (793 Ft/szám) A Harmat Kiadói Alapítvány OTP bankszámlaszáma (kérjük, ide utalják az előfizetési díjat): 11705008-20415987 Az előfizetést automatikusan meghosszabbítjuk, ha a lejárat előtt 6 héttel írásban nem kapunk lemondást. A lapot alapította: Bicskei István Címlapfotó: Lajtos István Belső illusztrációk: istockphoto.com Dizájn: Lente István (festinalente@t-online.hu) Korrektor: Huszár Mariann Készítette: mondAt Kft., felelős vezető: Nagy László HU-ISSN: 1787-2340 © Minden jog fenntartva. A Family magazin bármilyen anyagának (írott szöveg, grafika, fotó) teljes vagy részbeni újraközlése csak a kiadó írásos engedélyével történhet.
A következő számunk 2021. december 1-jén jelenik meg.
Üzenet a gyűrűben
20 Ketten együtt
Válás 20 év után?
24 Idegen az ágyamban?
Közelség és távolság a házasságban
28 Így találtunk egymásra
Osztály, vigyázz! Ebből esküvő lesz!
32 Minden rendben lesz
Csak akarni kell?
62 Aki nem kellett senkinek 66 Amit nem tettetek meg... 68 Veled – a paradicsomban Kitekintő
70 Így hittek ők
Norvég ácsból magyar nemes
75 Égi üzenet
Majd meglátod
ÚJ SOROZAT
76 Annuskám receptjei
Helló, ősz!
82 Árral szemben
Elfeledett érzékünk, a hit
84 Ajánló
Családban
34 Milyen apa vagyok?
Apateszt Süveges Gergővel
38 Apaportré
ÚJ SOROZAT
Dabóczi Kálmán: Maximumra tekert empátia és humorérzék
44 Gyerekszoba
Különórák a mérlegen
48 Görbe tükör
Esküvői extrémségek
52 Gyerekszáj
•5 family_2021_3.indd 5
2021. 08. 14. 10:15:06
KETTESBEN
6• family_2021_3.indd 6
2021. 08. 14. 10:15:11
Szív nélkül nem megy Zenélésről, hitről, családról a Gável testvérekkel
A keresztény könnyűzenét ismerőknek nem kell bemutatni a Gável testvéreket, Andrást és Gellértet. Én most az életük kevésbé publikus részére voltam kíváncsi: hogy miként fonódott össze már egészen kiskorukban a sorsuk, és hogyan alakult a kapcsolatuk a közös munka során, illetve hogy férjként és nagycsaládos édesapaként milyen értékeket, elveket tartanak szem előtt. •7 family_2021_3.indd 7
2021. 08. 14. 10:15:16
KETTESBEN
Antal-Ferencz Ildikó írása ʠ A mély hit, a zene szeretete és a nagycsaládos lét is közös bennetek. Ezek mind családi örökségek? András: Amikor édesanyám engem várt, az orvosok a rubeolajárványra hivatkozva azt tanácsolták, hogy vetessen el, úgysem maradok meg. Ő azonban kitartott amellett, hogy mindenképpen megszül engem. Amikor a születésem után nem sokkal elkezdtem fuldokolni és elkékülni, a szüleim tettek egy fogadalmat: ha megmaradok, vállalnak még egy gyermeket a három fiú után – így született meg Gellért. Valamiért az Úristen már a kezdetektől összekötötte az életünket, és ez aztán meg is maradt: közös szobánk volt, együtt kezdtünk el muzsikálni gyerekkorunkban, és most is együtt zenélünk. A szüleink Isten iránti nyitottsága jó példa és ajándék volt számunkra, a hitet ugyanakkor nekünk személyesen kellett „kibontanunk”, hiszen azt nem a szüleinktől, hanem Istentől kapjuk. Gellért: A Terézvárosi Szent Család Plébánián, ahova jártunk, nagyon karizmatikus atyák fordultak meg és szolgáltak. A ’80-as években olyan élő egyházat tapasztaltunk meg ott, amely húzott magával, és nagy kérdőjeleket nem okozott. Mindenki énekelt, az is, aki tudott, és az is, aki nem… Abban az időszakban sok alkalommal járt oda Sillye Jenő is gitározni. Hallgattuk, ahogyan beénekelte az egész templomot – ez volt ez első emocionális zenei élményünk. Hatéves koromban azt mondtam az édesanyámnak, hogy szeretnék gitározni tanulni, mert a Jenő is gitározik. Andris nem tudott jönni a zeneiskolába, mert nem ért rá: egészségügyi okokból naponta sportolnia kellett. Édesanyánk ezt az utat
választotta, mert nem szerette volna, ha megműtik. Én az iskolában tanultam a gitározást, ő otthon próbálta tőlem ellesni… A.: Tizenkét évesen jöttem rá, hogy mindhárom testvérem zenél, csak én nem. A helyi egyházközségi gitáros kórushoz kerültem, ahol a keresztapám vezette a gitárosokat, így ő tanított meg nekem két akkordot. A tanulás tempója viszont lassúnak tűnt, ezért vettem egy akkordfüzetet, és egyik dalt tanultam a másik után. Tizennégy éves voltam, amikor a keresztapám rám hagyta a mintegy harminctagú kórus vezetését. Gellért viszont nem tanulhatott akkordokat a zeneiskolában, mondván, hogy elromlik a klasszikus gitárhoz szükséges kéztartása, ezért sutyiban különböző „gyerekszobabartereket” kötöttünk. Lemondott a vasárnapi csirkecombjáról a javamra, és én cserébe megtanítottam neki a h-mollt; egy hétig beágyazott helyettem, és megkapta az F-dúrt. Nagyon kemény voltam vele, tudom… De azóta fordult a kocka. Koncert előtt fél órával simán kioktat: azt az akkordot ne úgy fogjam, hanem így… G.: Gyerekként együtt jártunk ministrálni, összeszokott páros voltunk. A mi templomunkban egyszerre volt jelen az egyházi komolyzene, a liturgia és a keresztény könnyűzene. Egységben volt ez a három – ezt is örökségül kaptuk.
Egészséges szimbiózis ʠ Tizenévesek voltatok, amikor Sillye Jenő elhívott magával muzsikálni benneteket. Milyennek láttátok őt? A.: Hét évig folyamatosan jártuk vele az országot, minden hétvégén mentünk valamerre. Nem cserélném el senkivel azt az időszakot. G.: Rengeteget nevettünk és beszélgettünk. Odajött a kapunk elé a sárga villámmal – a 126-os L Škodájával –, és mentünk mindenfelé. Vittünk magunkkal „lónyálat”, azaz kólát, és hallgattuk, ahogyan mondja magának vezetés közben: „Jevgenyij, vigyázz!”
A.: Apánk volt, zenei és lelki értelemben is. Mi a nagyon aktív korszakából ismerjük, viszont amikor nemrég elmeséltem neki, mennyire keveset zenélünk mostanában, mert építkezünk, és jön a nyolcadik babánk, azt válaszolta: „Andriskám, ne sajnáld egy kicsit sem; én sem mentem el minden fellépésre, amikor a gyerekek kicsik voltak. Olyankor szinte üres volt a naptáram.” Ez nekem rengeteget adott; megmutatta, hogy nem kell úgy éreznem, hogy lemaradok az életről, majd eljön az ideje annak is, amikor beülök a saját sárga villámomba, és bejárom az országot… G.: Az elmúlt időszakban két koncertet mondtunk le, tehát újra mehetnénk, de nem tesszük. Épp pár napja beszéltem meg előbb a feleségemmel, Klárival, aztán Andrissal, hogy a nyáron két lehetőségünk van: vagy halálra dolgozzuk magunkat, és eszméletlen mennyiséget koncertezünk, vagy fellélegzünk, és a családdal begyűjtünk egy csomó élményt, amellyel a következő időszakra, tanévre feltöltődhetünk. ʠ Ez volt mindkettőtök egyértelmű döntése? G.: A mi életünk annyira összefügg, hogy minden fellépést négyen döntünk el. Először mindenki egyeztet a házastársával, aztán kettesben is megbeszéljük. Tudom, az Ige azt mondja: „…ezért elhagyja apját, anyját”, testvérét, de mi ez utóbbit nem tudjuk. Szerintem egészséges szimbiózisban élünk a szolgálat miatt. ʠ Mivel telt a Covid-időszak, miből kell fellélegeznetek? A.: Tudom, hogy szokatlan, de nekünk alapvetően jól telt, nem estünk depres�szióba, sőt élveztük is… G.: …ugyanakkor rengeteget dolgoztunk, ezt pihenjük most ki. Ha minden jól megy, ősszel az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán elindul a középfokú keresztény könnyűzenei gitáros–kántor felnőttképzés, ennek az oktatási struktúráját dolgoztuk ki és akkreditáltattuk tavasszal. Ebben segítségünkre van az is, hogy én a Zeneakadémia tanárképző karán végez-
8• family_2021_3.indd 8
2021. 08. 14. 10:15:17
program nélkülünk. A Petőfi Csarnokot évente kétszer megtöltöttük telt házzal, azaz több mint kétezer fővel, a szabadtéren még többel. „Ellenségeink” akkor lettek, amikor az első zenekarunknak, a Testvéreknek 2004-ben vége lett. Hoztunk ugyanis egy nehéz döntést: az amatőr csapatból profivá kellett válnunk ahhoz, hogy a színpadon egy ekkora közönség
előtt vállalható dolgot műveljünk. Ez őszinteséget követelt a csapat minden tagjától. A felismerések el nem fogadásától azonban széthullott a zenekarunk, és mi a Gável testvérek formációval elindultunk a rideg profizmus irányába. G.: A zeneakadémiai évfolyamtársaimmal együtt egy hihetetlen jó csapatot raktunk össze. Ezzel viszont átestünk a
Fotó: Lajtos István
tem klasszikusgitár-művészként. Sokat küzdünk azért, hogy a keresztény könnyű zenét elfogadtassuk az egyházon belül. ʠ De hiszen ti a templomból kerültetek a színpadra… A.: Sokáig valóban nem érzékeltünk semmiféle támadást, talán a pap bátyánk miatt. Mindenhova hívtak bennünket, szinte nem volt keresztény zenei
•9 family_2021_3.indd 9
2021. 08. 14. 10:15:21
KETTESBEN
Idegen
az ágyamban? Közelség és távolság a házasságban Közeledni, kapcsolódni, megismerni, odabújni, megölelni, vele lenni, a közelben tudni – a legszebb, legemberibb, legmélyebb vágyaink egy kapcsolatban. S hol máshol élhetnénk át ezeket a legjobban, mint a házasságban, életünk egyik legjelentősebb, leghosszabb kapcsolódásában? De hogy éppen mennyire vagyunk közel a másikhoz, az folyton változik. Egy emberöltő alatt a közelség és távolság végtelen sok variációját megéljük – akár fizikai, akár lelki értelemben.
Révész Szilvia írása
24 • family_2021_3.indd 24
2021. 08. 14. 10:15:46
Amíg jól működik a házasságban az egység, amíg akadálymentesen, harmonikusan kapcsolódunk egymáshoz, addig nem sokat gondolunk a közelségre, mert olyan evidens, mint a lélegzetvétel. Akkor válik kérdéssé, amikor valamiért eltávolodunk egymástól. A távolság napjaiban idegennek, elérhetetlennek tűnik a másik, és reménytelenül áthidalhatatlannak látszik a szakadék, amely hirtelen közöttünk feszül. Hirtelen – írom, pedig csak a ráeszmélés váratlan, a távolodás addigra már egy ideje zajlik, mire a fájdalmas következményekkel szembesülünk. Ahogyan velünk is történt a karantén idején.
Váratlan meglepetés Nem tudom, az elmúlt hónapok ös�szezártsága általában hogyan hatott a házasságokra, de gyanítom, hogy az áldások és a próbák sokféle elegyével szembesültünk ebben az amúgy is embert próbáló időszakban. Megváltozott a mozgásterünk, az időbeosztásunk, a személyes szabadságunk, de megváltoztak a rendelkezésünkre álló eszközök, az érzelmeink, a lehetőségeink és a kapcsolódásaink is. Számunkra alapvetően nem volt idegen az összezártság, mivel Mongóliában egy kilenc hónapig tartó telet töltöttünk együtt egy tömblakásban – még az inter-
net előtti időkben. A férjem volt szinte az egyetlen felnőtt, akivel abban az évben beszélgethettem, mégis életem egyik legszebb éve volt ez, hiszen a legjobb barátommal és a legdrágább kincseinkkel, a gyermekeinkkel voltunk szoros szimbiózisban. Az évek során mi is hol közelebb, hol távolabb kerültünk, de a távolságok sosem tartottak túl sokáig, és egy-két mélyebb beszélgetéssel könnyen áthidaltunk minden szakadékot. Így aztán azt hittük, hogy minket nem igazán érhet meglepetés. Akkor hát miért fogott ki rajtunk a karantén második hulláma? Több dolog is közrejátszott abban, hogy az elmúlt télen soha nem tapasztalt távolságra sodródtunk egymástól. Egyrészt felkészületlenül ért minket az, hogy velünk ilyesmi megtörténhet. A hamis magabiztosságunk abba az illúzióba ringatott minket, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is mindig rendben lesznek a dolgaink. De meg kellett tapasztalnunk
Egy-egy konfliktus, súrlódás nemcsak a másik ismeretlen arcát fedi fel, hanem váratlanul a saját ismeretlen oldalunkkal is szembesít: a szeretetlenségeinkkel, a türelmetlenségünkkel, a rigolyáinkkal, a bűneinkkel.
• 25 family_2021_3.indd 25
2021. 08. 14. 10:15:47
Milyen apa vagyok? Apateszt Süveges Gergővel Az apák túlnyomó többsége szeretne jó apja lenni a gyermekének, ám a sok belső és külső elvárás, tévképzet, internetbölcsesség elbizonytalanítja még a legelszántabbakat is. Egyre többen teszik fel a kérdést: Van-e nyitja az apaságnak? Létezik-e valamiféle kulcs hozzá? Az ismert újságíró, négygyermekes édesapa, Süveges Gergő szerint egyértelmű igen a válasz. Apakulcs című, most megjelent könyvében nem csupán ezeket a kulcsokat mutatja be férfitársainak, hanem párbeszédre és közös gondolkodásra is hívja őket, emellett lehetőséget ad arra, hogy olvasói megismerhessék saját apai működésük erősségeit és fejleszthető területeit is. Az alábbi teszt – mely a kötetben is megtalálható – szintén ehhez nyújt segítséget.
Néhány jó tanács a teszt kitöltéséhez • Akkor érdemes belekezdenie, ha rá tud szánni egy nyugodt és koncentrált negyedórát. • A következőkben saját apai viselkedésére, tapasztalatára, szokásaira vonatkozó mondatokat fog olvasni. Figyelmesen olvassa el mindegyiket, és a hozzá tartozó skálán jelölje meg, hogy mennyire ért egyet velük. 5: teljes mértékben egyetért 4: inkább egyetért 3: egyet is ért, meg nem is 2: inkább nem ért egyet 1: egyáltalán nem ért egyet • A teszt ötévesnél idősebb gyermekek esetében értelmezhető leginkább. • Ha több gyermeke van, gondolhat akár csak az egyikükre, akár néhányukra, de akár mindegyikükre is a kitöltésnél.
Az értékelésnél azonban ne feledje, kire vagy kikre vonatkoznak a válaszai. • Minél közelebbi élményeket és emlékeket idézzen fel, ne évekkel ezelőtti tapasztalatokra gondoljon. • Hagyatkozzon az első benyomására, és törekedjen a saját magával szembeni őszinteségre. Ne a vágyait fogalmazza meg, hanem a jelen valóságát.
Mit mutat meg az Apakulcs – Alapteszt? Az Apakulcs című könyv abban segíti az apákat, hogy tudatosan dolgozzanak a gyermekükkel való kapcsolódáson. Ehhez három „kulcs” használatát és megerősítését ajánlja: a tudás, a jóakarat és a szövetség kulcsát. Ahhoz ugyanis, hogy egy apa és gyermeke kölcsönösen kapcsolódni tudjanak egymáshoz, alapvetően három tényezőre van szükség:
1.
Ismerniük kell egymást. Az apának tudnia kell, hogy ki is a gyermeke valójában; mit szeret, mi tölti el örömmel, mi fontos számára, mi bosszantja, mit utál, mitől fél, stb.; illetve a gyermeknek is rendelkeznie kell információkkal az apjáról.
2.
Egy apa akkor tud közel kerülni a gyermekéhez, ha nemcsak ismeri, hanem szereti is őt, ha törekszik arra, hogy jót tegyen vele. Ha nemcsak az érzelmi fellángolások pillanataiban, hanem a nehezebb helyzetekben is újra és újra döntést hoz arról, hogy szeretni akarja a gyermekét.
3.
Végül nem elegendő ismernie és szeretnie a gyermekét, hanem támogatnia is kell őt. Keresnie kell annak a lehetőségét, hogy segítse, megerősítse, felkészítse, azaz a növekedését, fejlődését szolgálja. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyet kell értenie gyermekével, de azt igen, hogy jól teszi, ha jelen van az életében, mellé áll a küzdelmeiben.
34 • family_2021_3.indd 34
2021. 08. 14. 10:16:04
teljes mértékben
inkább igen
is-is
inkább nem
egyáltalán nem
CSALÁDBAN
1.
Tudatosan keresem azokat az alkalmakat, amikor kifejezhetem a gyermekemnek, hogy szeretem őt.
5
4
3
2
1
2.
Miután beszélgettem a gyermekemmel, fel tudom idézni azokat az információkat, amelyeket megosztott velem.
5
4
3
2
1
3.
Több olyan jó emléket is fel tudok idézni, amikor úgy tudtunk együtt lenni a gyermekemmel, hogy valójában nem csináltunk semmit.
5
4
3
2
1
4.
Amikor a gyermekemmel egymás ellen játszunk, fontos nekem, hogy győzzek.
5
4
3
2
1
5.
Többször üzenem a gyermekemnek azt, hogy „nem érdemes”, mint azt, hogy „sikerülni fog”.
5
4
3
2
1
6.
Képes vagyok kimutatni a gyermekemnek, ha valami fáj vagy rosszulesik.
5
4
3
2
1
7.
Türelmetlenül viselkedem, ha a gyermekemmel közösen kell valamit csinálnom.
5
4
3
2
1
8.
Könnyen elismerem és kifejezem, ha a gyermekem jobb nálam valamiben.
5
4
3
2
1
9.
Gyermekem nem rendelkezik megfelelő információval ahhoz, hogy ha szeretne, meglepetést készíthessen számomra.
5
4
3
2
1
10.
Tudatosan teremtek olyan alkalmakat, amikor megközelíthető, elérhető vagyok a gyermekem számára.
5
4
3
2
1
11.
Bepillantást engedek a gyermekemnek a munkám, a töprengéseim, a „felnőtt életem” részleteibe.
5
4
3
2
1
12.
Amikor beszél hozzám a gyermekem, alig várom, hogy befejezze, és elmondhassam, amit akarok.
5
4
3
2
1
13.
Nehezemre esik megérintenem, megsimogatnom a gyermekemet.
5
4
3
2
1
14.
Jólesik/jólesne, ha azt veszem/venném észre, hogy a gyermekem szeretne jobban megismerni engem.
5
4
3
2
1
15.
Sok olyan dolgot találok, amit megdicsérhetek a gyermekemben.
5
4
3
2
1
16.
Képes vagyok úgy bocsánatot kérni a gyermekemtől, hogy nem keresek közben mentségeket és kifogásokat.
5
4
3
2
1
17.
Feszültté válok, ha a gyermekemmel együtt töltött időnek nem látom a konkrét célját.
5
4
3
2
1
18.
Amikor a gyermekem megszólít, az első gondolatom az: „Ne most!”
5
4
3
2
1
19.
Mindig tudok érdemi kérdést feltenni a gyermekemnek.
5
4
3
2
1
20.
Vereségnek érzem/érezném, ha bocsánatot kérek/kérnék a gyermekemtől.
5
4
3
2
1
21.
Hatékonyan tudom segíteni a gyermekemet abban, hogy kedve támadjon erőfeszítést tenni a saját célja érdekében.
5
4
3
2
1
22.
Zavarba jövök, ha a gyermekem elérzékenyülve lát.
5
4
3
2
1
23.
Szavakkal is kifejezem, hogy jobb, ügyesebb, hozzáértőbb vagyok a gyermekemnél.
5
4
3
2
1
24.
Nem ismerem a gyermekem barátait, családon kívüli kapcsolatait.
5
4
3
2
1
• 35 family_2021_3.indd 35
2021. 08. 14. 10:16:04
a m k á é r r ó n
CSALÁDBAN | Gyerekszoba
Külö
en leg
Kezdődik az iskolaév, és az első néhány hét – ha a kinőtt ruhák pótlása és a kora reggeli felkelésre való visszaszokás nem lenne elég – a különórák választásáról, összeegyeztetéséről, szortírozásáról is szól. Mit válasszunk? Hányat válasszunk? Mi fontos, mi tesz jót, mit engedjünk el? Csupa olyan jogos kérdés, mely nemritkán feszültségforrás apa és anya, szülő és gyerek között. Talán segíti a gondolkodást, ha csoportokba soroljuk-válogatjuk a különórákat, és így tekintünk rájuk. Sokak számára ismerős a fontos-sürgős mátrix – ennek elemei itt is jól használhatók.
Nem fontos és nem sürgős Sári kislányként kezdett fuvolázni, máig emlékszik arra a napra, amikor eldőlt: bekerült az órára, játszhat a vágyva vágyott hangszeren. A fuvolázás örömét és sokféle jótékony hatását egész életére visszatekintve nyomon tudja követni: emlékszik,
Süvegesné Rudan Margit fejlesztési tanácsadó írása melyik darabot játszotta örömében, amikor felvették az egyetemre, és melyiket dühében, az első elbukott vizsga után. Minden gyermekét várva más-más dallamot fújt nekik esténként. Megtanult emberek elé kiállni, szerepelni, így a munkájában is magabiztosabbnak és sikeresebbnek érzi magát – és még sorolhatná. Amikor aztán harmadik lá-
44 • family_2021_3.indd 44
2021. 08. 14. 10:16:14
Minden szülőnek fontos a gyermeke boldogulása. Ezek az indokok önmagukban mégis kevéssé szólnak a gyermekről, sokkal inkább a saját szülői vágyainkról, be nem teljesült álmainkról vagy éppen félelmeinkről. Ezek azok a különórák, amelyek elengedésén talán érdemes elgondolkodnunk. nya, Anna iskolát kezdett, nem is volt kérdés számára, hogy a zeneiskola és egy könnyű, „kézben vihető” hangszer lesz a jó választás. Pedig Anna egy cseppet sem volt lelkes… Több év kellett ahhoz, hogy Sári elfogadja: amit ő a fuvolázásban, azt Anna a teniszben találja meg: töltődést, kikapcsolódást, kihívást, fejlődést. Vannak azok a különórák, amelyekre – ha őszintén magunkba nézünk – valójában mi, szülők vágyunk. Mert nekünk annak idején nem volt lehetőségünk rá. Mert hisszük, hogy a gyermekünk javára válik. Mert úgy gondoljuk, hogy ezzel a jövőjét is biztosítjuk. Mert ha megadjuk, gondos, jó szülőnek érezzük magunkat – még akkor is, ha csemeténk esetleg hallani sem akar róla. Érthető a jó szándék. Minden szülőnek fontos a gyermeke boldogulása. Ezek az indokok önmagukban mégis kevéssé szólnak a gyermekről, sokkal inkább a saját szülői vágyainkról, be nem teljesült álmainkról vagy éppen félelmeinkről. Ezek azok a különórák, amelyeknek az elengedésén talán érdemes elgondolkodnunk.
Ami fontos, de nem sürgős Tibit felvették középiskolába: sok-sok gyakorlás és izgulás után teljesült az álma, a pontszáma éppen elegendő lett. De látszott: ha helyt akar állni, jól akar a suliban indulni, a heti négy vízilabdaedzés nem fog továbbra is beleférni. Tibinek (és édesanyjának) fájt a szíve, és nehéz volt kimondani, de végül eldöntötték: ősztől Tibi nem igazol le a csapathoz. Ha belerázódott az iskolába,
és marad energiája, majd újra döntenek – vagy az egyesületnél, vagy máshol folytatja a sportot. Nagyon szereti, jó is benne (ezért talán könnyebben is talál majd újra helyet), de most más fontosabbnak tűnik. Vannak olyan különórák, amelyeket szülőként szeretnénk a gyermekünk életében tartani: például a zene, a sport, a nyelvtanulás. Olyan készségeket, értékeket szeretnénk ezekkel közvetíteni, amelyek hosszú távon is gazdagítják gyermekünk életét. Ezek valóban fontos célok, de nézzük őket reális távolságtartással is: ha egy év kimarad, valószínűleg nem történik visszafordíthatatlan kár. Lehet, hogy nem ugyanahhoz az edzőhöz kerül majd vissza. Lehet, hogy zeneiskolát kell váltania. De előfordulhat olyan helyzet, amikor ezeket a különórákat érdemes „beáldozni” – mert másik sürgős és fontos kell, hogy a helyükbe lépjen. Dávid nyáron belekóstolt a csillagászatba, és azonnal elvarázsolta őt. Azóta bújja a szakkönyveket, ráadásul a fizika újabb és újabb területeit fedezi fel magának. És egyre többször téma otthon: nagyon szeretné a karateórákat fizikaszakkörre cserélni. Tény, hogy mindkettő nem fér bele az életébe – de nehéz a döntés, hiszen a családban sokan vannak, akik sportos érdeklődésűek vagy alkatúak, a fizikának viszont senki nem volt eddig a szerelmese… Ebbe a csoportba tartoznak azok a különórák is, amelyekre a gyermekünk vágyik. Érdekli, izgatja egy adott terület, szeretne vele foglalkozni, ezért rágja a
fülünket hosszú idő óta. És ezek másért fontosak – nem biztos, hogy az ott megszerezhető „tudás”, „fejlődés”, hanem a gyermek lelke, lelki egyensúlya szempontjából. Ha megtehetjük, ha belefér a család költségvetésébe és időbeosztásába, akkor érdemes rajtuk elgondolkodnunk: ezeknek a különóráknak a biztosításával ugyanis azt az üzenetet is átadhatjuk: „Örömmel támogatlak abban, ami érdekel.”
Fontos és sürgős Andi elsőtől lassabban, nehézkesebben tanult, és most, amikor a harmadik osztályt már csak sok küzdelemmel tudta befejezni, segítséget kerestek neki szülei. Így találkoztunk – és a folyamat végére egyértelművé vált számomra: Andinak jelentős elmaradásai, nehézségei vannak. „Pedig a zongoratanár is azt mondta, hogy a zenetanulásnak nagyon jó a hatása…, meg korrepetálásra is jár!” Egyrészt helyeselnem kellett: a zenetanulásnak (persze sok minden másnak is) egyértelműen van fejlesztő hatása. De Andinak ez most nem elég, illetve nem erre van szüksége, hanem célzott, komplex fejlesztésre. Mozgásterápiára, készségfejlesztésre – még akkor is, ha emellett nem jut idő a zenetanulásra vagy más különórára. Vannak tehát azok a különórák, amelyek valóban a gyermek aktuális megsegítése miatt fontosak. Olyan pontot, képességet fejlesztenek, amelyben a gyermeknek elmaradása, nehézsége van. Olyasmiben ügyesítik őt, amiben pluszfigyelemre, -támogatásra van szük-
• 45 family_2021_3.indd 45
2021. 08. 14. 10:16:14
Csak M É LY B E N É Z Ő | K av i c s a c i p ő b e n
akarni kell?
Tapolyai Emőke klinikai pszichológus rovata
Érdekes világban élünk. Hamarosan bármelyikünk utazhat az űrbe – gazdagok és kalandvágyók, kortól, nemtől, végzettségtől függetlenül bárki, aki vágyik rá, és ki tudja fizetni. Lassan bármit elérhetünk, legyőzhetünk, megvalósíthatunk. Ahogyan a népszerű motivációs előadók sulykolják a fülünkbe jellegzetes hangjukon: „Bármire képes vagy! Bármire! Érted? Bár-mi-re képes vagy, csak akarnod kell!” És lassan talán mind elhisszük, hogy a képességeinknek, hatókörünknek, vágyainknak nincs határuk, csak a csillagos ég (illetve most már az sem), csak az akarat. Na igen, csak akarni kell! Így aztán akarjuk – nem is kicsit, nagyon. 58 • family_2021_3.indd 58
2021. 08. 14. 10:16:31
Hajtunk, teperünk, kipréseljük az iskolát, megkaparintjuk az állást, kipipáljuk a házasságot, no meg a gyerekeket, a házat is kinyögjük, a kocsit, a nyaralásokat… Aztán büszkén nézünk körbe: ezek szerint jól akartunk, jól „kiakartunk” mindent! A sarokba húzódva pedig ott ülnek azok, akik ezek szerint nem jól akarták. Nem úgy sikerült az iskolájuk, mint ahogyan szerették volna, mert a családnak nem volt pénze a külföldi ösztöndíjra és a kinti élet támogatására. Hiába akarták, nem lett saját házuk, mert nem volt alaptőkéjük, s talán soha nem is lesz. Gyerekekre ők is vágytak, mindent erre költöttek, imádkoztak érte, a házasságuk is majdnem ráment, de az orvosok széttárták a kezüket, hogy nincs rá esély. Lehajtott fejjel hallgatnak az egyedülál-
lók is. Ők aztán igazán akarták! Minden létező lelki programon részt vettek, szolgáltak, ahol lehetett, megválaszolták a társkeresők hibbant leveleit. Akarták a betegek, a fáradtak, az elváltak, a jelentéktelenek, az unalmasak, az anyagi gondokkal küzdők, a depressziósok, a szorongók is. Mind akartuk! És sokan bevettük, hogy csak ennyire van szükség.
A nagy akarásnak nyögés a vége Bárcsak mi, keresztények másként látnánk a világot! Bárcsak mernénk megállni, elgondolkodni az üres lelkesítő kliséken, mielőtt átadnánk a lelkünket a csüggedésnek! Bárcsak mernénk Krisztusunk szemébe nézve kérdezni: „Tény-
leg, Uram? Mindenre képes vagyok, csak akarnom kell?” A bőség teológiája melldöngetve hirdeti, hogy igen. Így kerül egy népszerű, megtapsolt, lelkesítő meggyőződés kavicsként a cipőnkbe. Karistolja lelkünket a hit, hogy csak az akaratunkon múlik a boldogulásunk, a sikerünk. Kemény kavics ez is, éles a vége, belemar a lelkünkbe, amitől lehajtott fejjel, szégyenkezve elkullogunk, mert életünk és kapcsolataink azt bizonyítják, hogy biztosan nem akartuk eléggé. Ez a bátorításnak szánt klisé igazából megbénít, megkötöz és megszégyenít. Lájkoljuk a közösségi oldalakon, és lelkesedünk, mert egy kicsit mintha reményt adna abban, amire olyan régóta vágyunk, és amiről már kezdünk lemondani. Ezért aztán feltűrjük az ingujjunkat,
• 59 family_2021_3.indd 59
2021. 08. 14. 10:16:33
2021. III.
MEGJELENT!
C s alá d i é s p ár k ap c s olat i m ag a zin
Szív nélkül nem megy Zenélésről, hitről, családról a Gável testvérekkel
www.family.hu
2021. III. szám (ősz) / egy szám ára: 995 Ft; 21 RON; előfizetőknek: 793 Ft
ÚJ SOROZATOK:
• Égi üzenet • Apaportré: Dabóczi Kálmán Tapolyai Emőke:
Csak akarni kell?
Válás 20 év után?
Mihalec Gábor írása
„Igazi férfikönyv: logikus, gyakorlatias, tele van életből vett példákkal, és rövid. Gergő megmutatja, hogyan csinálhatjuk jól, akár most vittük haza a kórházból gyermekünket, akár már a kamasz háborúkat vívjuk. Megtanít a legfontosabb apai titokra: a kapcsolódás művészetére.” Mihalec Gábor pár- és családterapeuta
family_2021_3_cimlap.indd 1
Vásárolja meg 20% kedvezménnyel webáruházunkban!
www.harmat.hu
Apateszt Süveges Gergővel 2021. 08. 14. 10:54:31