© Révész Szilvia, 2021 © Harmat Kiadó, 2021
ISBN 978-963-288-669-5 A bibliai idézeteket a Magyar Bibliatársulat revideált új fordítású Bibliájából vettük (2014). Az eltérő eseteket külön jelöltük: KG – Károli Gáspár revideált fordítása (1908) ÚFO – új fordítású Biblia (Magyar Bibliatársulat, 1996) EFO – egyszerű fordítású Biblia (TBL Alapítvány, 2012) ÚRK – újonnan revideált Károli-Biblia (Veritas, 2020) E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 4
2021. 11. 10. 8:33:51
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 5
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 1.
Boldog új évet! Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát… (Zsolt 40,5) Boldog új évet! Vajon hányszor hangzott el ez a jókívánság az elmúlt órákban? Mire gondolunk, amikor a következő háromszázhatvanöt nap boldogságáról beszélünk? Mit jelentenek nekünk ezek a szavak? Örömöket, sikereket, jó élményeket? Növekedést, kiteljesedést, szeretetteljes kapcsolatokat? Békességet, biztonságot, győzelmeket a nehézségeken? Miben látjuk a boldogságunk zálogát? Kitől tesszük függővé? Mindenkinek mást jelent a boldogság. Még ha az értékrendünk hasonló is, más-más a hangsúlyos számunkra. „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát…” Egy gyorsan változó világban a változatlan, megbízható, örök Istenbe. Az ígéretéről a jó szándéka ellenére is oly könnyen megfeledkező ember helyett a hűséges Istenbe. Micsoda biztonság, ha az ember azt mondhatja az Örökkévalónak: „Kezedben van sorsom…!” (Zsolt 31,16) Kezedben van sorsom. Minden, ami velem, körülöttem és bennem történik majd. Minden, amit remélek, várok, ami talán az álmaimat is túlszárnyalja – de az is, ami aggodalommal tölt el, amire most még gondolni sem szeretnék. Minden boldog találkozás, minden meghallgatott ima – minden fájdalmas csalódás, minden érthetetlen helyzet. Minden sikeres feladat, munka, szolgálat – minden erőmet és lehetőségeimet meghaladó kihívás. Minden győzelem, ajándék – minden kudarc, minden veszteség. Semmi sem kerüli el a figyelmedet, s tudom, hogy mindenben ott leszel mellettem. A te kezedben van ez az év a legjobb helyen!
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 6
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 2.
Neked kell lépned! Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. (Józs 1,3) Honnan jössz és hová tartasz? Merre halad az életed? Ha visszanézel a megtett útra, felfedezed, hogy már nem ott vagy, ahonnan indultál. Minden nehézség gazdagított. Minden jó lépés közelebb vitt a célhoz. Ahhoz a földhöz, amit Isten neked ígért, ahhoz a szabadsághoz, biztonsághoz és teljességhez, melyet csak benne tapasztalhatsz. Ő megtartja az ígéretét. „Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?” (4Móz 23,19) Megígérte a megváltást, a szabadulást, a helyreállást, a felépülést, a reményteljes jövőt… és a bővölködő életet. Sokan távol élnek az ígéreteiktől. Letelepedtek a pusztában, mert elhitték a hazugságot, hogy Isten ígéretei rájuk nem vonatkoznak. Pedig „Isten nem személyválogató” (ApCsel 10,34), és nem is gondolta meg magát. Jézusban elérhetővé váltak számunkra az ígéretei: „Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné és őbenne lett Ámenné…” (2Kor 1,20 KG) Ne hagyjuk, hogy a hazugságok visszatartsanak! Máskor arra várunk, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok. Elképzeljük, hogy az egyik reggel majd valami csoda folytán hirtelen az ígéret földjén találjuk magunkat. De ilyet nem ígért Isten. A földet birtokba kell venni. Lépésről lépésre. Az ígéret azokra a helyekre vonatkozik, ahová elmegyünk, amelyekre rálépünk, amelyeket elfoglalunk. Időnként mi az Úrra várunk, ő meg azt mondja: „Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr?” (Józs 18,3) Meddig késünk még? Az új fejezet lehetőség is, hogy új odaszánással folytassuk, vagy újra elinduljunk ígéreteink felé. Az Úr már nekünk adta a földet. Jézusban az ígéret beteljesedett. Isten elvégezte a maga részét. Most te következel. Lépj tovább az ígéret felé! „Hittel tedd meg az első lépést! Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot.” – Martin Luther King
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 7
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 3.
Terhek nélkül könnyebb …tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12,1) Pár éve a férjemmel végigjártuk az El Caminót. Az első estéken meglepetten fedeztük fel a zarándokszállásokon azt az asztalt, ahová a zarándokok kitehetik a felesleges dolgaikat. Tele volt értékes tárgyakkal. Mert bár a nyolcszáz kilométeres gyalogútra senki nem indul el szükségtelen holmival, de csak az első kilométerek s a Pireneusok meredek ösvényeinek megtétele után szembesül azzal, mégis mennyi felesleget hozott magával. Előbb-utóbb mind ráébredünk, hogy a felesleges terhektől megszabadulni bölcs döntés, és valójában sokkal inkább öröm, mint veszteség. Életünknek megint egy ismeretlen, új fejezete kezdődik. Senki sem tudja, mit rejt az ő története. Van valamilyen elképzelésünk, talán már valamennyi tapasztalatunk is, de hogy mi vár ránk pontosan, az majd csak menet közben derül ki. Akárhogy alakuljon is, érdemes úgy belevágni, hogy a felesleges terheket, hátráltató tényezőket kiiktatjuk az életünkből. Isten arra bátorít, hogy tegyünk le két dolgot, melyek akadályozzák a futást: a ránk nehezedő terheket és a bennünket megkörnyékező bűnöket. Terhek és bűnök, amelyek megpróbálnak hátráltatni, elcsüggeszteni, ellehetetleníteni minket. Terhek, melyek – mintha önálló életre keltek volna – egyre nagyobb teret követelnek az életünkben. Melyeket nem kellene hordoznunk, mert a megoldásuk kulcsa nem nekünk adatott. Aggodalmak, melyek csak elszívják az erőnket, elrabolják az időnket, s melyekkel egy arasznyit se jutunk előrébb. És személyre szabott bűneink, melyek, ha nem teszünk velük valamit, előbb-utóbb megkötöznek, kifosztanak minket. Talán segítségnek álcázva jöttek, vagy egy korábbi krízis instant megoldásaiként. De velük nagyon nehéz lesz állhatatosan futni, és Jakabtól azt is tudjuk, hogy ha nem szabadulunk meg tőlük, végül a lelkünket a halálba viszik (Jak 1,15). Ma, mielőtt belevágnánk életünk következő szakaszába, vessünk számot a terhekkel és a bűnökkel, és tegyük le őket a keresztnél. Jézus már elrendezte őket. Nem kell hordoznunk egyiket sem. Fussunk inkább szabadon!
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 8
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 4.
Reményteljes jövő Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jer 29,11) Isten jó. Terve van az életünkkel. A javunkat akarja. Reményteljes jövőt szán nekünk. Olyat, amiért érdemes élni, küzdeni, ha kell. Ez a jövő nem attól reményteljes, békés, hogy teljesen a mi elképzeléseink szerint alakul majd. Nem azt ígéri, hogy „a tiétek lesz, amiről ma álmodtok”, „minden úgy történik majd, ahogy remélitek”. Felhívja a figyelmünket, hogy a jövő az ő kezében van, csak ő ismeri, és elképzelhető, hogy másként alakul, mint ahogy most gondoljuk. Nem a mi reményeink beteljesedését ígéri, hanem reménységet mindenféle fordulat között. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr…” Ez azt is jelenti, hogy ő az Úr. Tegnap, ma és mindörökké. A mában történhet olyan, ami itt és most kilátástalannak tűnhet. De számunkra csak azért kilátástalan, mert ahogy a magyar szó is kifejezi, az adott pontról még nem látjuk a végét. Itt van helye az Istenbe vetett bizalomnak, és emiatt reményteljes a jövőnk! Hogy bármilyen fordulatot tartogasson is, bármelyik verzióval kell majd szembesülnünk, biztonságban élhetünk annak tudatában, hogy a Mindenható tartja kezében a sorsunkat. Ő jó Atya. Jót tervez. Épülést, nem romlást. Így békességünk lehet. Minden úton, minden ösvényen. Mert „útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség” (Péld 3,17).
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 9
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 5.
Szabadságra születtünk …megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8,32) Ősi ösztön vonz a szabadság – vagy legalábbis annak illúziója – felé. Mert a szabadság a lételemünk, erre születtünk. A megtapasztalása megújít, felfrissít, érzelmileg feltölt. Kiszélesíti a határainkat, pozitív irányba billenti önbecsülésünket. Gyakran azonban a szabadság látszatával is beérjük, hisz nehéz beismernünk a valódi szabadság hiányát, és elindulnunk megkeresni. Tartós, valódi szabadság csak az igazságra épülhet. Hazugságokból barkácsolt látszatszabadságunk csak ideig-óráig feledteti velünk a hiányérzetünket, s csak átmenetileg tölti be az űrt a lelkünkben. Utólag nemritkán az is kiderül, hogy tovább növelte a terheinket, újabb problémákat hozott magával. Mert míg az igazság szabaddá tesz, a hazugság megkötöz, megnyomorít. Az igazság megismerhető, és ez az ismeret valódi szabadságot hoz az életünkbe. Az igazság emberré lett, fizikai formát öltött, hogy megragadható legyen. Olyan közel jött, amennyire csak lehetséges. Így tette akadálymentessé számunkra az utat a szabadsághoz. Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Ő képes szabaddá tenni a múlttól, felszabadítani a külső nyomások, elvárások alól, megszabadítani a szégyentől, félelmeinktől, kötelékeinktől. Senki más nem képes olyan gyengéd szeretettel szembesíteni a hazugságokkal, tévedésekkel, bűnökkel, mint Jézus. Ezért is szerették a bűnösök a közelségét. Mellette értékesnek, szeretettnek érezhette magát bárki, aki vágyott a szabadságra, és kész volt szembesülni a valósággal. Ő ma is arra vár, hogy megajándékozhasson azzal a szabadsággal és méltósággal, amire Isten megteremtett. Az igazság szabaddá tesz. A hazugság megnyomorít. Válaszd ma is az igazságot, hogy a szabadság áldásában élhess, amire születtél!
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 10
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 6.
Hatékony és dinamikus megoldások tárháza Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsid 4,12) A Biblia nem hétköznapi könyv. Tele van élettel, ígéretekkel, reménységgel. Az életünk minden területére vonatkozóan vannak útmutatásai. Hatékony és ma is működő megoldásokat kínál a problémáinkra. Hatással van a fizikai, lelki, érzelmi, szellemi életünkre és a kapcsolatainkra is. Ha hagyjuk, hogy hasson ránk. Sokan csak unalmas szabálygyűjteményként vagy száraz történelemkönyvként tekintenek rá, mások a keresztény kultúrtörténet páratlan kincseként, kiemelkedő irodalmi alkotásként, pedig jóval több ezeknél. „A Biblia nem az informálásunkra, hanem a transzformálásunkra adatott” – mondta Dwight L. Moody evangélista. Nem az ismereteinket gyarapítja, hanem az életünket alakítja. Élő és ható. Élet van benne – isteni élet –, és örökkévaló hatással van az olvasóira. Lényünk legmélyebb, titkos részéig is eljut – ha hagyjuk. Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy nem csak mi olvassuk, az is olvas bennünk. Egyre mélyebben megismerteti velünk Istent, és önmagunkkal is szembesít. Rámutat valódi szükségleteinkre, motivációinkra, de a rendeltetésünkre, értékeinkre is. Engedd, hogy ma is alakítson! Vedd elő és olvasd! Imádkozz, mielőtt olvasnád! Hagyd, hogy tükröt tartson eléd! Gondolkozz el az olvasottakon! Ne feledd, hogy az az Isten, aki a bibliai történetekben ott volt az érintettekkel, ma is ugyanaz, és téged is ugyanolyan szeretettel szeret!
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 11
2021. 11. 10. 8:33:51
Január 7.
Salamon titka Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. (1Kir 3,9) Hajlamosak vagyunk úgy gondolni Salamonra, a valaha élt legbölcsebb emberre, mint aki Isten rendkívüli kegyelme folytán olyan bölcsesség birtokosa lett, mellyel aztán sikerrel kormányozta életét, családját, népét. A Bibliában azonban arról olvasunk, hogy élete nagy lehetőségekor valójában nem is bölcs szívet, hanem engedelmes szívet kért az Örökkévalótól. Az egyes fordítások különbözőképp fogalmaznak, az eredeti szöveg azonban halló, meghalló, értelmes, értő, odafigyelő szívről beszél. A bölcs döntés elsődleges kulcsa tehát nem is annyira Salamon értelmi képességében, gondolkodásában, észjárásában rejlett. A titok nyitja az engedelmes, értő szív volt, mely a birtokába jutott információ alapján képes a jó és a rossz között különbséget tenni, és amely felismeri, hogy a valódi bölcsességet, a teljes tudást nem birtokolja, mert az felette, rajta kívül áll. A helyes, bölcs döntéshez Istennek alárendelt szívre van szükségünk. Olyan szívre, mely az engedelmesség szándékával, és nem csak megerősítésért, jóváhagyásért jön az Úrhoz. Salamon tudta, hogy a bölcsesség titka a jó és a rossz közötti helyes választás. A jó és a rossz létezését rajta kívül álló, objektív valóságnak tekintette – ahogy évezredeken át az emberiség nagy része sem kérdőjelezte meg soha. Mára a sátán ezt is relativizálta (ki tudja, mi a jó; mi van, ha mégis…; mi van, ha mégsem…) és szubjektivizálta (ne mondja meg nekem senki, mi a rossz és mi a jó; nekem ez a jó, neki az). Nem csoda hát, hogy a nagy „szabadság” oly sok „bölcs” döntést szül körülöttünk. Mások döntéséért nem vagyunk felelősek, de a saját életünk kulcsa a kezünkbe adatott. Ha elhisszük, hogy Isten jobban átlátja körülményeinket, ne féljünk hozzá jönni bölcsességért, hiszen Jézusban mindenkinek felajánlotta a lehetőséget: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1,5)
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 12
2021. 11. 10. 8:33:51
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 37
2021. 11. 10. 8:33:53
Február 1.
Felfelé vagy lefelé – merre tartasz? Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Lk 14,11) A büszkeség azt mondja, te jobban tudod, nincs szükséged másokra. A büszkeség Istent se kérdezi (Péld 1,24–33). A büszkeség nem veszi észre a segítő kezet, nem tart igényt rá. Egyedül is megoldja. Nem ismeri be, hogy ő is csak ember, nem akar gyengének, sebezhetőnek látszani. Nem tud, nem akar segítséget kérni. Másoknál többnek, jobbnak érzi vagy mutatja magát. Folyton verseng, mindig mindenkin felül kell kerekednie. A büszkeség nem látja, hogy a vesztébe rohan. „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” – írja a Példabeszédek könyve (16,18). A büszkeség az összeomlás, a bukás előszobája. Elkerülhetetlen, törvényszerű, hogy megaláztatáshoz vezet. Ahogy a fizikai világban lévő törvényszerűségek tagadása sem mentesít bennünket azok következményeitől, így van ez a lelki törvényszerűségekkel, az alázat törvényével is. A felfuvalkodottság bukáshoz, megaláztatáshoz vezet. Az alázat utat készít Istennek, alkalmassá tesz arra, hogy Isten felemeljen. Az összetörtség, a sebezhetőség Isten szemében sokszor épp az az állapot, amikor a leginkább készen állunk arra, hogy felemeljen. Amikor tisztában vagyunk a korlátainkkal, s a végeredményt sem fogjuk a saját érdemünknek tekinteni. Ma az alázat sokszor a gyengeség szinonimája. Pedig az alázathoz erő kell, és az a hit, hogy Isten tartja a kezében a dolgokat. Az alázat az áldások, a kegyelem előszobája. „A büszkeség a bűn szén-monoxidja. Szép csendben megöl, úgy, hogy észre sem veszed.” – Tim Keller
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 38
2021. 11. 10. 8:33:53
Február 2.
Aki igazán ismer Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4) Szavak nélkül is megérteni egymást – ez minden mély, bensőséges kapcsolat célja. Ahogy egy több évtizedes egészséges házasságban már a másik sóhajából, mozdulatából is ért az ember. Nincs szükség részletes indokokra, alapos magyarázatra, mert ismerjük a másikat. Értjük a szavait, s mögöttük az indítékát és a szívét is. Mennyivel inkább ismer és ért minket Isten, aki kigondolt, megformált az anyaméhben, behozott ebbe a világba, és itteni napjaink számát is ismeri! Látja mit teszünk – vagy nem teszünk – éppen, mi az, ami foglalkoztat. Ki sem kell mondanunk, pontosan érti szavainkat (2–4. v.) „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom” – mondja (Ézs 65,24). Akkor hát miért biztat minket az imára? A vele töltött bensőséges idő és közösség, a kapcsolat miatt. Mert a kapcsolat az, ami megváltoztat. Az Istennel való folyamatos, szoros kapcsolat megóv a zsákutcáktól, tévutaktól, és az örökkévalóság útján vezeti az embert (Zsolt 139,24). Az imádság mélysége egyenesen arányos az Isten iránti bizalmam mélységével. „Az imádságot a lélek lélegzetvételének is nevezik. A levegő, amelyre testünknek szüksége van, minden oldalról körülvesz minket és igyekszik belénk hatolni. Ismert dolog, hogy a lélegzést nehezebb visszatartani, mint lélegezni. Az a levegő, amelyre lelkünknek szüksége van, szintén körülvesz minket, mindenkor és mindenfelől. Isten a Krisztusban a maga sokféle és tökéletesen elegendő kegyelmével egészen körülvesz bennünket. Csak arra van szükség, hogy megnyissuk szívünket.” – Ole Hallesby
Revesz_igazsag_szabadda_tesz_uj.indd 39
2021. 11. 10. 8:33:53