Pál apostol tekintélye és evangéliuma (1,1–5)

Pál apostol, aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül – és a velem levő atyafiak mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek.

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.

Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Közel harminc év választotta el Pál apostol damaszkuszi megtérését római bebörtönzésétől, s ezalatt Pál, Jézus Krisztus követeként fáradhatatlanul hirdette az evangéliumot szerte a Római Birodalomban. Három jól ismert missziói útja során Galáciában, Kis-Ázsiában, Macedóniában (Észak-Görögország) és Akhájában (Dél-Görögország) alapított gyülekezeteket. Látogatásait követően írásban, leveleken keresztül segítette ezeknek az új gyülekezeteknek a fejlődését.

Sokak szerint Pál legkorábbi levele (Kr.u. 48 vagy 49 körül) a Galatákhoz írt levél. A pontos címzett: Galácia gyülekezetei (1,2). A bibliakutatók körében nem teljes az egyetértés Galácia pontos meghatározását illetően – ennek részleteit megtalálhatjuk a kommentárokban –, véleményem szerint azonban Pál a tartomány déli részére utal, egészen pontosan a pizidiai Antiókhia, Ikónium, Lisztra és Derbé városaira, ahol első missziói útja alkalmával fordult meg, amint erről az Apostolok Cselekedetei 13–14. fejezeteiben olvashatunk.