HÉ! - Hozam & Érték Magazin 4.

Agrárkultúra mindenkinek

I. évfolyam 4. szám 2012. augusztus

Zivatar minden évszakban?

Homokon sikerrel gazdálkodni Nanotechnológia a szántóföldön

Ingyenesen terjesztett időszaki kiadvány

Gabonatarló feljavítása Perctalajok vidékén jártunk Tenyészidő és terméshozam Morzézó kukorica

TARTALOMjegyzék 2

BEköszöntő

4

Önfenntartás a perctalajok vidékén

Gajda László, Újiráz

10 14

Jönnek az őszi zivatarok Kis méret – nagy méreg?

16

talajművelési eljárások II. 20

Homoktalajon szilárd akarattal

Albert István, Cece

28

lelkesedést ötvözni józansággal Csontos Sándor, Bagamér

35

Bioenergia nem kézrátétellel 38 40

46

Morzézó gyökerek A beforgatott jövő – A talaj Térinformatikai fejlesztés a gazdák érdekében

HOZAM & ÉRTÉK

BEköszöntő

H

ullámvasút – sok gazdának ez juthatott az eszébe az idei nyárról. Egyesek óriási terméshozamnak örülhettek, mások a tervezett mennyiség felét is elveszítették az aszály miatt. Sorra dőltek meg az időjárási rekordok, a hőmérő higanyszála tapodtat sem mozdult lefelé. Olykor-olykor lecsapott egy gyors zivatar, de ami csapadékot hozott, a szél nyomban fel is szárította.

Extrém időjárás? Ideje hozzászokni, mert egy-két évtizeden belül ez lesz a normális, olvasható a 2020 és 2050 közötti, nem is oly távoli jövő hőmérsékleti és csapadékviszonyait taglaló írásunkban.

A hőség próbára tette riportereinket is: bármerre jártak az országban, nehezen találtak enyhülést a perzselő napsugarak elől. Interjúalanyaik azonban ismét hasznos gazdálkodási tanácsok garmadájával szolgáltak olvasóink számára. Cecén például Albert István alig négy aranykoronás földekből próbálja kihozni a maximumot. Újirázon a „perctalajok” okozzák a gondot, de Gajda László birtokában van a szükséges fortélyoknak. A bagaméri Csontos Sándor pedig abba avat be, miként lehet ötvözni a szív lelkesedését az észérvekkel.

Lapunk további cikkei is számos érdekességet tartogatnak. Folytatódik a talajművelés csínját-bínját bemutató sorozatunk, betekintést nyújtunk abba, hogy a francia kisgazdálkodók hogyan tudnak összeszövetkezni, ha nagyobb cél eléréséről van szó. Nagyító alá vesszük, vajon a növények képesek-e kommunikálni egymással, de szólunk a nanotechnológiás növényvédő szerekkel kapcsolatban felmerült tudományos aggályokról is.

HÉ! – HOZAM & ÉRTÉK I. ÉVFOLYAM, 2012/4-ES SZÁM _ KIADJA AZ: AGROVA-BIO KFT. _ FELELŐS KIADÓ: A KIADÓ ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA SZERKESZTŐSÉG CÍME: 4400 NYÍREGYHÁZA, KOSSUTH TÉR 6. I/I. _ ELÉRHETŐSÉGEK: (20) 275-5299; FAX: (42) 400-615; INFO@HEMAGAZIN.HU WEB: WWW.HEMAGAZIN.HU _ GRAPHIC DESIGN, FOTÓ: VÁMOS CSABA _ NYOMDAI ELŐÁLLÍTÁS: VESZPRÉMI NYOMDA ZRT., 8200 VESZPRÉM, ŐRHÁZ U. 38. _ FELELŐS VEZETŐ: TÓTH GÁBOR _ ISSN: 2063-2274 _ MINDEN JOG FENNTARTVA! A SZERKESZTŐSÉG ÍRÁSBELI HOZZÁJÁRULÁSA NÉLKÜL TILOS A MAGAZIN BÁRMELY RÉSZÉNEK SOKSZOROSÍTÁSA, ILLETVE HOZZÁFÉRHETŐVÉ TÉTELE! ENNEK MEGSÉRTÉSE PERES ELJÁRÁST VONHAT MAGA UTÁN!

HOZAM & ÉRTÉK

ÖNFENNTARTÁS A PERCTALAJOK VIDÉKÉN Hogyan lehet gazdaságos a termelés ott, ahol a föld repedéseiben „ellátni Amerikáig”, ahol „perctalajok” uralják a gazdaságokat, ahol a csapadék épp annyira okoz gondot, mint amennyire szükség van rá? A Gajda család tudja a választ.

GAJDA LÁSZLÓ Újiráz

Kora: 58 év Családi állapot: 35 éve házas, 3 gyermeke, 6 unokája van Gazdasága: 600 hektár szántó, 100 hektár legelő Talajminőség: átlag 17 AK Évi csapadékmennyiség: 450-500 mm Termesztett növénykultúrák: árpa, búza, repce, kukorica, napraforgó

4-5

M

ár azt hittük fotóskollégámmal, hogy eltévedtünk a fülledt hőségben, amikor a semmiből hirtelen előtűnt a tábla: Újiráz. Gajda László telefonos instrukcióinak – és persze a modern GPS-technikának – köszönhetően perceken belül megtaláljuk a telepet, ahol a termelő fia és veje társaságában az irodába vezet.

A szoba kicsi és hűvös, egyszerű meszelt falakkal, egy íróasztal, egy régimódi konyhaszekrény, egy asztal és pár szék minden berendezése.

A családfő, László már nyugdíjas, mint mondta: az ő dolga csak az, hogy az unokákkal foglalkozzon. Ennek ellenére beszélgetésünk során egyértelműen kiderül, hogy bár igyekszik a „csendes megfigyelő” képét kialakítani magáról, igenis kiveszi részét a napi munkákból. Szükség is van tapasztalataira, hiszen a 700 hektáros gazdaságban döntően kötött talajon kell bizonyítaniuk. Amennyiben esős az idő, a földet velósággal kenni lehet, azonban ha kiszárad úgy megkeményedik mint a beton.

A család eleinte fuvarozással foglalkozott – először hazai szinten IFA teherautókkal, majd a nemzetközi piacokra már kamionokkal szállítottak –, ezt 1992-ben, nagyjából a kárpótlás idején kezdték.

Akkor is voltak földjeik, a családból hozott harminc hektár. A gyerekek még tanultak, és mint később kiderült: egyáltalán nem érdekelte őket a fuvarozás.

2005 táján úgy döntöttek, a föld felé fordulnak.

A kamionozás eleinte csak háttérbe szorult, de amikor mind több földet vásároltak, választaniuk kellett, mert mindkét vállalkozást egyszerre nem tudták finanszírozni.

A mezőgazdaság mellett tették le a voksukat, s idővel beigazolódott: jó döntés volt. „Ide születtünk, itt élünk, ezt akarjuk csinálni”, adta meg László a kézenfekvő választ.

Varga András, Gajda László és ifj. Gajda László gedett és kiesett a munkából, félbe kellett szakítani tanulmányait – Laci ezt mára talán már nem bánja.

Beszélgetésünk közben Laci az ablakhoz lép, és egy műszer számlálóját figyeli. Néhány instrukciót ad az ablak előtt várakozónak, majd vis�szatér közénk. Túl vannak az árpa aratásán, épp azt mérlegelik. Napokon belül a repce is sorra kerül, és ha a felvásárlási árak szinten maradnak, a családfő is elégedett lesz. „Amilyen áron most vannak a termények, azzal ki lehet békülni, azzal lehet tervezni. De két-három évvel ezelőtt rapszodikusan változtak, az nem volt túl szerencsés. Azt hitte az ember, hogy aratáskor a legalacsonyabb az ár, és majd emelkedik, aztán később csak rosszabb lett”

Rapszodikus felvásárlási árakkal nem lehet tervezni.

Kibékülni a terményárral

A családfő 1977-ben nősült, feleségétől két lánya és egy fia született. Nagyobbik lánya a Szegedi egyetemen végzett történelem-hittan szakon, majd néprajz szakon diplomázott Debrecenben. Kisebbik lánya szintén Szegeden végzett, vidékfejlesztési agrármérnök szakon. Az ifjabbik Gajda László is járt főiskolára, de mivel sógora megbete-

A kötött talaj jellemzői Az agyagos, kötött talaj igen lassan nyeli el a vizet, de azt erősen megköti, és a víz nagy része a növények gyökere számára hozzáférhetetlenné válik.

Másik jellemzője, hogy nehezen szárad ki. A kötött talaj további hátránya, hogy tömődöttsége miatt gátolja a gyökerek fejlődését, a gyökerek oxigénhiány miatt „megfulladnak”. Művelhetősége időben behatárolt, mivel nedvesen a vajhoz hasonlóan kenődik, szárazon pedig kőkemény. Az öntözés először eliszapolja a talajt, amely a száradással cserepessé válik.

HOZAM & ÉRTÉK

Ezeréves örökség

A honfoglalás idején szlávok lakhatták Újiráz elődjét és annak környékét. A szláv eredetre utal a neve is, amely töltést, gátat jelent. Iradsi, Irra néven, mint népes faluról a 13. század elején többször esik róla említés.

A középkori települést 1598-ban elpusztította egy tatár sereg. Helyét ismét birtokba vette a Sebes-Körös, 1880-ig – a folyó új medrének kiépítéséig – víz, nád, sás uralta.

Iráz puszta maradt 1911-ig, ekkor száz dohánykertész és földműves települt be. Ők lettek a jelenlegi Újiráz község első lakói. A telepesek legnagyobbrészt Békés, Arad és Csanád megyéből jöttek, és római katolikus vallású magyarok voltak, de olykor akadt közöttük békés megyei tót is.

A nagyváradi káptalan fontos szerepet szánt az új katolikus falunak. Ennek bizonyítéka a minden év októberének második vasárnapján sorra kerülő búcsú és vásár, ami látogatók ezreit vonzza Újirázra.

A rendszerváltás jelentős fordulatot hozott a falu életébe. A mezőgazdaság az 1990-es években összeomlott, ezzel az itt élők fő megélhetési forrása megszűnt. Ennek következménye, hogy azóta közel háromszáz fővel csökkent a lakosság száma, jóllehet ez idő alatt épült ki a teljes út-, gáz- és telefonhálózat.

abban a percben kell rámenni, amikor ideális az állapota. És tudni kell, hogy ez mikor van”, mutat rá a fiatalabbik Gajda. Édesapja hozzáteszi: ez csak úgy működhet, ha a gazda rendelkezik a szükséges gépekkel, és maga végzi a munkaműveleteket akkor, amikor az idő és a talaj állapota engedi. Szárazság idején reped a föld így is, úgy is. Nem mindegy viszont, hogy milyen mélyen! Az irázi földeket járva megszemlélhetjük a hírhedt repedéseket, amelyek olykor olyan mélyek, hogy „ha belenéz az ember, ellátni egészen Amerikáig!” A régi öregek mondását László veje, Varga István idézi, amikor már testközelből szemléljük a búzát, amelynek vetésterületéről évek kemény munkájával irtották ki a nádat.

Később összehasonlítjuk a Gajda-família napraforgóját a szomszédéval is. A különbség szembetűnő: míg Gajdáéké nyurga, virágos, és az egész tábla napsárga tengerként hullámzik szemünk előtt, addig a szomszéd napraforgója jóval alacsonyabb, és a táblában csak itt-ott bomladozik még a tányérja. László elmondja, hogy az eltérés oka, hogy más termesztéstechnológiát alkalmaznak, de siet hozzátenni, hogy a környező növényeket egy-két héttel később vetették.

A repedések olyan mélyek, hogy ellátni bennük egészen Amerikáig.

A géptől függ a munka

Hiába adott Újirázon minden infrastrukturális feltétel a mezőgazdasághoz, a legnagyobb probléma maga a talaj. A településen található termőföldek legnagyobb része fekete, kötött rétitalaj. Minősége átlag 17 aranykorona: van 23–24, de akad 6–7 AK értékű is. Ez azonban nem mérvadó, mert a Körös mentén találni olyan, gyengébbnek minősített földeket is, amelyek művelés szempontjából kifejezetten jónak számítanak. „Talán a Körös hordaléka teszi, de ezek nem olyan kötött talajok. Könnyebb művelni őket, biztosabbak. Teremnek minden évben, ha esik, ha fúj”.

De a terület túlnyomó részére mégis inkább az a fajta kötöttség a jellemző, amely miatt különös figyelmet igényel a talajmunkák idejének megválasztása. Ha a gazdák túl lágy talajra mennek a gépekkel, akkor letapossák. Amikor megszárad, olyan lesz, mint a beton, mélyen berepedezik, és nem lehet már megművelni. „Perctalajnak is nevezik, mert

Szélsőséges csapadék

Újirázon évente átlagosan 450–500 milliméter a csapadék mennyisége, szélsőséges esetben, mint amilyen például a 2010-es esztendő volt, akár 1000 milliméter is hullhat. Ez azért jelent problémát, mert a kötött talajon hamar megáll a víz. „Amikor még elhanyagolt volt a csatorna, állandóan küszködtünk a belvízzel, de amióta megcsinálták, sokat javult a helyzet”, mutat rá Laci.

Hajdú-Bihar megye déli határa mentén, a Kis Sárrét területén, Debrecentől 80 kilométerre fekUjiráz szik. Békés megyétől a települést délről szegélyező Sebes-Körös választja el. Errefelé a talaj agyagos, kötött, tömődött, minősége átlagosan 17 AK, az éves csapadék mennyisége 450–500 milliméter, elmarad a magyarországi átlagtól.

6-7

2012 a másik szélsőséget hozta: átlagtól elmaradó éves csapadékmennyiséget, és azt is szeszélyes eloszlásban. „Tavasszal 17 milliméter volt az egy alkalommal lehullott legtöbb eső, utána 2–3–9–5 milliméter érkezett, ami szinte semmi. Még szerencse, hogy aránylag jó eloszlásban jött.”

Ez év június végéig mindössze 120 milliméter csapadék hullott, és a heteken át tartó hőség meglátszik a táblákon. Leginkább a kukorica szenved, levelei kókadtak, szára felégett a perzselő forróságban. A levegő olyan fülledt és nehéz, hogy a látóhatáron – ahol csak egy fa és néhány bokor töri meg a horizont egyhangúságát – délibáb lengedez.

Lászlóék szerint szokott ettől látványosabb délibáb is mutatkozni, amikor az említett fa és a bokrok úgy tükröződnek az imbolygó semmiben, mintha egy tó partján állnának.

A különleges látványt a 600 hektáros gazdaság egyik táblája előtt álldogálva figyeljük. Bőrünket égeti a Nap tüze, ami elől mi, emberek ugyan árnyékba tudunk húzódni, azonban a kukoricát és a napraforgót kizárólag stressztűrő képessége mentheti meg. Az öntözés másutt talán megoldást jelentene, de nem az irázi földön. Itt ugyanis a víz száradás után csak sokkal keményebbé tenné az egyébként is túlzottan kötött talajszerkezetet.

Ezért inkább a természetes nedvesség megőrzésére törekednek errefelé, amihez a legfontosabb, hogy minél kevesebbszer menjenek a földre. „Ha nincs agyonnyomva a föld, jobban tartja a nedvességet. Ha kell, a kukoricát a februári fagyban vágjuk le, nem vágunk derékig érő traktornyomokat a kombájnok húzgálásával, nem látjuk értelmét.

Régen, amikor máshova vittük szárítani, akkor nem tehettük ezt meg, mert a szárító november 30-tól zárva volt. Aztán amikor vettünk egy kis mobil szárítót, már akkor vágtunk, amikor jónak ítéltük”, meséli László. Ezzel is alátámasztja azt az elméletet, hogy az irázi földeket csak akkor lehet eredményesen megmunkálni, ha a szükséges gépek saját tulajdonban vannak, és bármikor rendelkezésükre állnak.

A család 2011-ben szerezte be a szárítót, a teljesen automata készülék lengyel gyártmányú, óránként 20 tonna kapacitású. Toronysilóval tervezik kiegészíteni, amely már csak a kivitelezésre vár. A raktározás fontos momentum Gajdáék életében, mert sokszor befolyásolja a felvásárlási árat, hogy mikor értékesítik a terményt.

Erős közepes év várható

A Gajda-família 600 hektár szántóföldet művel – a legkisebb tábla fél hektáros, a legnagyobb 40 hektár méretű –, de 100 hektárt lucernával vetettek be legelőnek. A termőföldek Újiráz 20 kilométeres körzetében helyezkednek el.

A család az esetek többségében két „gyalogos” és két traktoros alkalmazottat foglalkoztat.

A termésátlagokat tekintve a búza és az árpa 4–5 tonnát, a repce 3,5 tonnát, a kukorica 8 tonnát, a napraforgó 3-4 tonnát terem hektáronként. Kivételes esetben búzából is sikerült már 8 tonnát elérni. Kukoricából sem ritka a 9-10 tonnás termés. A repce viszont kényes növény, volt olyan év, hogy semmit nem sikerült learatni. Idén is az elvetett 91 hektárból csak húsz hektár maradt meg, ám erről várhatóan 2-3 tonnát sikerül majd betakarítani. A tavalyi évet Laci „erős közepesnek” minősíti: a kukorica 7,5, a búza 4,5 tonna körül alakult, repcéből 3,5 tonna, napraforgóból 2 tonna termett. Árpát akkor nem vetettek.

A fiatalabbik Gajda emlékeztet: a 2010-es év rányomta a bélyegét 2011-re, mert az állandó esőzések miatt olyan belvíz alakult ki, hogy ősszel semmilyen talajmunkát nem tudtak végezni. 2011 tavaszán tárcsáztak, azután vetettek, és ez a kezdet alapozta meg az egyébként elég aszályosan alakuló évet.

Beszélgetés közben Laci folyamatosan szemmel tartja és irányítja az árpa mérlegelését és elszállítását. Míg a kanalas traktor a terménytárolóból a platós teherautók rakterébe szórja a frissen betakarított terményt, arra azért jut ideje, hogy elmondja: az árpát 55 hektárról 4 tonnás átlaggal aratták, és ez a körülményekhez képest jónak számít.

Ha nincs agyonnyomva a föld, jobban tartja a nedvességet.

ifj. Gajda László a riport közben sem hagyta abba a munkát.

HOZAM & ÉRTÉK

„2011 ősze is rossz volt, 2012-ben tavasz előtt egyáltalán nem hullott csapadék. Csak május körül esett valamen�nyi, akkor javult kissé a helyzet, kupálódott egy kicsit az árpa, de már nem tudta behozni a lemaradást.” Hozzáteszi viszont, hogy a környékről úgy hallják, ettől általában ros�szabb mennyiségeket vágtak.

Búzát 90 hektáron vetettek, azt 4–5 tonna közé várják, és ahogy László mondja: a malom által előírt minőség rendszerint meg szokott lenni, ebben bíznak most is. A 160 hektáron vetett napraforgó egy része már virágzik, és a 260 hektár kukorica is a címerezés előtt áll.

kerülik A szántást

A termesztéstechnológiák meghatározásakor Gajdáék arra törekednek, hogy minél kevesebb menetszámmal dolgozzanak, és minél több nedvességet őrizzenek meg a talajban. A szántást például kerülik, mert László tapasztalatai szerint rendkívül költséges, és a művelet után tavasszal még 3–4 sor boronát kellene kapnia a földnek, hogy vetésre alkalmas legyen. Ezzel viszont épphogy túlzottan megtaposnák a talajt – többet ártanának vele, mint használnának. Ami a vetésforgót illeti, a napraforgó és a kukorica általában a jobb minőségű földeken váltja egymást, de utóbbi esetében jó előveteménynek bizonyult a búza és repce is. Árpát gyengébb területeken vetnek, utána repce vagy búza következik, mindig a vetésforgónak megfelelően. A napraforgó előveteménye rendszerint a kukorica, amelyet október végén vagy november elején takarítanak be. A munkálatokat követően, amint lehet, tarlóhántást végeznek, amelynek során hektáronként 10 liter Phylazonitot 10 liter vízzel hígítva juttatnak ki a szármaradványokra. A műveletet a Framest tárcsával végzik, amelyre szórókeretet erősítettek, így a tarlóhántással egy menetben a baktériumkészítményt is be tudják dolgozni a talajba.

Mivel az a cél, hogy a lehetőségekhez képest a talaj minél morzsalékosabb, szerves anyagokban gazdag legyen, a szalmából csak annyit gyűjtenek be, amennyi az állatok (szarvasmarha, mangalica, nyúl és szárnyasok) ellátásához szükséges. A többit leszecskázzák, és bedolgozzák a talajba.

Ezért – bár az is akad a gépparkban – egyáltalán nem használják az ekét, csak 45–50 centiméter mélyen lazítanak. A kés 45 fokra van megdöntve, megemeli, és megszellőzteti

a földet, a hozzá tartozó tüskés henger pedig aprít rajta és visszazárja. Nagyon szép, egyenletes felület keletkezik így, nincsenek barázdák és lyukak sem.

A tavaszi munka döntő

Tavasszal egy, esetleg két sor boronával munkálják meg a talajt, mielőtt a vetésre kerülne sor. A vetőmagok közül kimagaslónak találják a Neoma hibridjeit, amelyeket 60 ezres tőszámmal, 76,5 centiméteres sortávval 6–8 centiméter mélyre tesznek. A Massey Ferguson vontatott vetőgépre szerelt kijuttató egység a vetéssel egy menetben hektáronként 5 liter vízzel higított 15 liter Phylazonitot injektál a talajba, közvetlenül a mag mellé. A vetőgépre szerelt műtrágyaszóró segítségével a sortól 5 centiméterre pétisót tesznek, hektáronként 2 mázsa mennyiségben.

Volt olyan év, amikor olyan későn tudták csak levágni a kukoricát, hogy már semmilyen talajmunkát nem végezhettek. Tavasszal ezért „direktbe vetették” a napraforgót, és még így is szép, 35–40 mázsás termés született. „Nagyon el lehet rontani tavasszal. Ha a tárcsával kiszárítjuk a földet, és nem kap csapadékot sem, akkor hantos, kemény lesz a föld, nem úgy alakul a kelés, és a termés is elmarad a remélttől”, magyarázza László.

A szántással többet ártanak, mint használnak.

Talajlazítás Lényegében forgatás nélküli mélyművelést jelent, amelynek során mélységében állítható helyre a talajszerkezet. Módot ad arra, hogy a víz mélyebb rétegekbe jusson, a talaj levegőtérfogata növekedjék. Az átlazított talajban kedvezőbb a növények gyökérfejlődése, mélyebben alakul ki a gyökérzóna. A lazított talajrétegekben a talaj biológiai élete is felgyorsul: növekszik a termőréteg vastagsága, gyorsabb a szerves anyagok beépülése. A gyökérzet tömege is arányosan növekszik a művelés mélységével. Különösen fontos a talajlazítás a kolloidokban gazdag kötött és igen kötött talajokon. A réti és a szolonyec, valamint a savanyú, tömődött homoktalajokon pedig az aszálykárok mérséklésének nagy jelentőségű eszköze.

8-9

Gajdáék szemügyre veszi a környék vízelvezető csatornáit.

A napraforgó keléskor minden esetben gyomirtóznak.

A BASF Pulsart alkalmazzák, a hektáronkénti maximális 1,2 liter dózisban. Nem kísérleteznek kevesebbel, mert – mint István, a gazdaság vegyszeres szakértője mondja – „elég jó hatásfokkal dolgozik”. Idén próbálkoztak más termékkel is, de vegyes eredmények születtek: volt, ahol jól teljesített, és akadt olyan terület, ahol mintha egyáltalán nem is használták volna… Amennyiben csapadékos az idő, és megnő a gombásodás kockázata,

akkor megelőző jelleggel gombaölőzni is szoktak, legutóbb Alert Sunt szórtak a javasolt dózisban. Aratni szeptember végén, október elején kezdenek. Szárítani nem szokták, mert az olajtartalma miatt fennáll a szárító kigyulladásának veszélye. A kukorica gyomirtását leginkább állománykezelés formájában végzik a kukorica 5-6 leveles állapotában, amikor a gyomok már tömegesen megjelennek. A betakarítást általában október második felétől kezdik, ha a víztartalom eléri a 17–18 százalékot.

szerző: Kocsis Kinga, fényképezte: Vámos Csaba

fölhúzza a hozamot is A Gajda-gazdaság gépparkja • New Holland traktor (130 LE) • New Holland traktor (220 LE) • Case traktor (170 LE) • New Holland Tx63 kombájn • Massey Ferguson vontatott vetőgép, direktvetésre is alkalmas (1 hatsoros és 1 darab 12 soros) • Berthoud vontatott permetező, 18 méteres kerettel (2000 literes)

• MTZ traktor (80 LE) 2 db • Framest tárcsa (ötméteres) • borona (saját készítésű, nyolc méter széles) • Framest Reptill kombinált talajművelő (középlazításra is alkalmas, kultivátor-szerű gép) • kaszáló-, bálázó- és sodrógépek, pótkocsik • lazító (olasz gyártmányú)

Nem szántanak, csak lazítanak. A Phylazonitos kezelést tavasszal mindig megadják a földnek, és a gyomirtást is nagyon komolyan veszik. Röviden talán így lehetne összegezni a Gajda-gazdaság alapelveit, kiegészítve azzal, hogy önállóságra törekednek minden tekintetben. Ezt szolgálja a szárító, a hamarosan megépülő toronysiló és a lucernás legelő is, amely a haszonállatok ellátásához nyújt segítséget. Amit lehoznak a földről, a jószágok alá illetve elé kerül. Az állattartás fedezi a húsigényüket, „bár tojásért néha boltba kell mennünk”, teszi hozzá István. Hos�szú távú elképzeléseik megvalósításához most vettek egy tanyát, továbbá pályáznak még állami földterületekre is. A pályázat része a meglévő állatállomány növelése, így várhatóan hamarosan nem lesz gond a tojásellátással sem.

HOZAM & ÉRTÉK

JÖNNEK AZ

ŐSZI ZIVATAROK A klímaváltozás következtében a Kárpát-medencében gyakoribbá válnak az időjárási szélsőségek a következő évtizedekben, állítják meteorológus szakértőink regionális éghajlati modellek alapján.

A

jövőbeli emberi tevékenység leírására optimista és pesszimista változatot egyaránt tartalmazó forgatókönyveket állítanak fel, s ezeket felhasználva globális éghajlati modellek segítségével leírható az éghajlati rendszer válasza egy feltételezett jövőbeli kényszerre. E modellek képesek az éghajlati rendszer összetett fizikai folyamatainak és kölcsönhatásainak jellemzésére, ám nem nyújtanak pontos információt az éghajlatváltozás regionális vonatkozásairól, noha a felkészülés és az alkalmazkodás szempontjából ez sokkal lényegesebb, mint a globális viszonyok ismerete.

A nagyskálájú jellemzők finomítására ezért regionális éghajlati modelleket használunk, amelyekkel a globális

eredményekből kiindulva egy kisebb tartományra készítünk részletesebb szimulációkat. Az éghajlati szimulációk bizonytalanságokat hordoznak, amelyek számszerűsíthetők, ha több modellel végrehajtott különböző szimulációk eredményét együttesen tekintjük.

A bizonytalanságokat a természetes változékonyság, az alkalmazott modellek eltérései is okozhatják, de nehéz előre jelezni a rendszerre ható társadalmi-gazdasági folyamatok hatásait is.

A továbbiakban az Országos Meteorológiai Szolgálatnál használt két regionális klímamodell segítségével bemutatjuk a következő évtizedekben Magyarországon várható éghajlatváltozás jellemzőit. Két modell használata lehetőséget ad a bizonytalanságok

egyszerű számszerűsítésére, alkalmazásukkal a Kárpát-medencét 10 és 25 kilométeres rácsfelbontással lefedő tartományon hajtottunk végre kísérleteket az 1961 és 2100 közötti időszakra, az emberi tevékenységre egy átlagos forgatókönyv választásával. Mivel az éghajlati folyamatok esetében több évtized átlagát érdemes figyelembe venni, ezért a változásokat 2021–2050 közötti időszakra adjuk meg az 1961–1990 bázisidőszak jellemzőihez viszonyítva.

Ritkábban fog fagyni

A magyarországi éves középhőmérséklet a 21. században egyértelműen növekedni fog, ennek mértéke 1 és 2 Celsius-fok közötti 2021–2050-re az ország teljes területén. A legnagyobb

10 - 11

melegedés nyáron és ősszel várható, tavasszal és télen mérsékeltebb ütemű lesz. Az 1961–1990 időszakot jellemző -0,4 Celsius-fokos téli országos átlaghőmérséklet a jövőben a pozitív tartományba tolódik el.

A hőmérsékleti szélsőségek követik a középhőmérséklet tendenciáit. Magyarországon a 0 Celsius-fok alatti napi minimumhőmérséklettel jellemezhető fagyos napok évi előfordulása a mérések alapján 1961 és 1990 között átlagosan 96 nap volt (1. táblázat), az enyhébb klímájú középső és déli országrészektől az északkeleti fagyzugos tájakig 70 és 120 nap között változott a számuk. Az évszázad közepére az index értéke átlagosan 20 százalékkal (1819 nappal) csökken, délen nagyobb, észak– északkeleten kisebb mértékben.

A hőségnapok (amikor a napi maximumhőmérséklet eléri a 30 Celsiusfokot) éves száma 1961 és 1990 között országosan 14 nap volt (1. táblázat), ami 2021–2050-re átlagosan akár 33 hőségnapra is emelkedhet a modelleredmények alapján. A legnagyobb relatív növekedés az északi tájakon várható, mivel a referenciaidőszakban (1961–1990) itt kevés hőségnap fordult elő.

Esősebb ősz és tél

Magyarországon az éves csapadékösszeg jelentős része általában nyáron esik, a legszárazabb évszakunk többnyire a tél. 2021–2050-re az éves csapadék összegében nem számítunk jelentős változásra, az eddigi évszakos eloszlás viszont kiegyenlítettebb lesz. A nyári csapadék csökkenése elérheti az 5 százalékot, ősszel átlagban növekedésre számíthatunk, viszont az ország keleti területein van esély csökkenésre is.

A hazai modelleredmények alapján tavasszal és télen egyaránt várható csökkenés és növekedés, ha viszont a vizsgálatba több európai

Megalapozott hatásvizsgálatok szükségesek Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás Magyarországon várható meteorológiai vonatkozásainak más téren (például a mezőgazdaság, az egészségügy területén) kifejtett hatásairól is képet kapjunk, további vizsgálatok szükségesek.

Az OMSZ célkitűzése, hogy minden hazai éghajlati hatásvizsgálatot a rendelkezésre álló regionális klímamodellek eredményeire alapozzanak, mégpedig a szimulációk bizonytalanságainak figyelembevételével, mivel ez elengedhetetlen az eredmények megfelelő értékeléséhez. Ennek eléréséhez a bemutatott modelladatok megfelelő kiindulási alapot biztosítanak. modellszimuláció eredményeit is bevonjuk, akkor a téli csapadéknövekedés valószínűsége jelentősen megnő (de továbbra sem haladja meg a nyári összeget, azaz éghajlatunk nem válik mediterránná). Lényeges, hogy a fenti megállapítások harmincéves időszakok átlagaira vonatkoznak, s ezek változása

1961-1990

2021-2050

96

77 - 78

14

23 - 33

Éves

3,4

4,0 - 4,2

Tavasz

0,6

0,7 - 0,8

Nyár

1,6

1,8 - 1,9

Ősz

0,9

1,2 - 1,4

Tél

0,3

0,4

Éves

29

28 - 30

Tavasz

16

14 - 18

Nyár

15

16

Ősz

24

23 - 24

Tél

20

18 - 21

Fagyos napok száma Hőségnapok száma Nagy csapadékos napok száma (>20 milliméter)

Száraz időszakok hossza (nap)

ellenére a jövőben sem tűnnek el például a csapadékosabb nyarak.

A 20 mm csapadékösszeget elérő napok száma Magyarországon a mérések alapján az 1961–1990 közötti időszak során éves átlagban 3,4 volt, aminek a zöme nyáron fordult elő (1. táblázat).

A nagy csapadékkal járó események

1. táblázat: A hőmérsékleti és csapadék szélsőségindexek 1961–1990 időszakban mért, valamint a két regionális klímamodell eredményei alapján 2021–2050-re várható éves és évszakos magyarországi értékei (napban). Az egyértelmű csapadékintenzitás-növekedést zöld, a szárazodást narancs színnel emeltük ki.

HOZAM & ÉRTÉK

sabb nyugati területeken alacsonyabb, a melegebb, csapadékban szegényebb alföldi részen magasabb. A száraz időszakok maximális hosszának változása 2021–2050-re éves átlagban nagyon csekély, s előjele az egyik modell szerint pozitív, míg a másik szerint negatív.

Azaz erre az időszakra a természetes változékonyságon túlmutató változás nem valószínű. Egyedül nyáron várható egyértelmű növekedés, a többi évszak változásai ellentétes irányúak a két modell eredményei alapján.

A nyári nagy csapadékkal járó események gyenge növekedése és a szá-

raz időszakok hosszabbodása alapján azt várnánk, hogy az átlagos csapadékintenzitás (a csapadék mennyiségének és a csapadékos napok számának hányadosa) nyáron növekszik. A modelleredmények viszont ezt egyáltalán nem erősítik meg, sokkal inkább ősszel valószínű az intenzitás növekedése (1. ábra).

Szöveg: Szépszó Gabriella, Kovács Mária, Krüzselyi Ilona, Szabó Péter Modellkép: Országos Meteorológiai Szolgálat Illusztráció: Vámos Csaba

Ősz

Nyár

előfordulása a jövőben gyakoribbá válhat: az évszázad közepére minden évszakban növekedés várható, ősszel nagyobb (egy napnál kisebb, 35–62 százalékos), télen kisebb (6-8 százalékos) mértékben. Ugyanakkor az ország keleti felén az egyik modell alapján szinte minden évszakban van esélye a gyenge csökkenésnek is.

Az egymást követő száraz napok maximális hossza a múltban éves szinten 29 nap volt, s a leghosszabb száraz periódusok általában ősszel történtek (1. táblázat). A változó értéke az országon belül a hűvösebb és csapadéko-

1. ábra: A csapadékintenzitás nyári és őszi százalékos változása 2021–2050-re az 1961–1990 időszak modellátlagaihoz képest a két regionális klímamodell eredményei alapján. Pontozás jelöli, ahol a változás meghaladja a természetes változékonyság mértékét.

HOZAM & ÉRTÉK

A nanotechnológia készen áll arra, hogy meghódítsa a mezőgazdaságot. Ám sok aggály övezi éppen a hatékonysága miatt – a tudósok máris megkongatták a vészharangot.

14 - 15

S

zámos előnnyel járhat a nano-szerek alkalmazása a mezőgazdaságban, egyebek között lehetőséget teremt a növényvédelem hatékonyságának növelésére. Ám ami jó a terménynek, az nem biztos, hogy jó a fogyasztónak is – állítják a Bécsi Egyetem kutatói. Szerintük ezek az új szerek veszélyt jelentenek az egészségre, ráadásul a hosszú távú környezeti hatásuk sem ismert.

Ha nem is tudatosul bennünk, bő évtizede a mindennapi életben igenis terjed a nanotechnológia: az antibakteriális sportzoknitól és az mp3-lejátszótól kezdve a szemüveglencse karcmentes bevonatán keresztül a fényvédő napozókrémig és a táplálékkiegészítőkig.

A mikroszkopikus méretben való gondolkodás csak számunkra szokatlan – a Természet évmilliók óta mutat rá példákat.

Az agrokémiai kutatóintézetek laboratóriumaiban gőzerővel folyik a nano méretű hatóanyagokból álló növényvédő szerek kikísérletezése, de eddig egyetlen cég sem állt elő hasznosítható termékkel, így a téma még nem került sem a közvélemény, sem a jogalkotók homlokterébe. „Ám a helyzet már a közeljövőben megváltozhat – hívta fel a figyelmet Thilo Hofmann, a Bécsi Egyetem Környezettudományi fakultásának dékánja. – S mivel ezek a szerek teljesen új vagy felfokozott tulajdonságokkal rendelkeznek majd, ez nemcsak előnyöket jelenthet az ember és környezete számára, hanem veszélyforrásokat is. Alaposan tanulmányoznunk kell a nanotechnológiát, hogy el tudjuk dönteni, a lehetséges haszon felülmúlja-e a kockázatot.”

szöveg: Hiver’t-Klokner Zsuzsanna

A nanotechnológia forradalmasíthatja a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart. Ám éppen abban rejlik a veszélye, hogy a nanonövényvédő szerek alkalmazásával szándékosan juttatunk óriási mennyiségben ismeretlen kockázatot jelentő anyagot a környezetbe. Más nano-hatóanyagokat ugyanis ennél sokkal kisebb mértékben használunk, legyenek azok például kozmetikumok vagy akár festékek összetevői.

Az innovációk lehetnek kétarcúak: éppen hogy a találmány szakmai szempontból kedvező tulajdonsága, például az erősebb hatása jelenthet veszélyt az egészségre vagy a környezetre.

A nano-növényvédő szerek mérsékelhetik a környezetszen�nyezést, mert kevesebb is elegendő belőlük, illetve növelik a betakarítható termés mennyiségét. Ám éppenséggel maguk is szennyezhetik a talajt és a természetes vizeket hatékonyabb felszívódásuk, lassabb lebomlásuk és fokozott toxikusságuk okán. „Jelenlegi tudásunk nem elegendő annak eldöntésére, hogy a nanotechnológia előnyökkel vagy hátrányokkal jár-e. A jogi szabályozás áttekintése és esetleges módosítása is szükséges.

Mindezek fényében a nanotechnológiai kutatásoknak kiemelt szerepet kell tulajdonítani az élelmiszerlánc és a környezet biztonsága érdekében” – áll az egyetemi közleményben.

A lehetséges haszon felülmúlja-e a kockázatot?

A nano szó görög eredetű, törpét jelent. A méter egy milliárdod része: 1 nanométer úgy aránylik 1 kilométerhez, mint 1 milliméter 1000 kilométerhez.

A nanorészecskék olyan anyagdarabok, amelyek átmérője kisebb 100 nano-méternél.

A parányi méretük miatt más fizikai tulajdonságokkal bírnak, mint az ugyanazon anyagból származó nagyobb darabok.

Ebből eredhet a hasznosságuk, de a kockázatuk is. A nanorészecskék ugyanis képesek áthatolni szervezetünk védőgátjain, mint a bőr vagy a sejtfal, és fokozott a reakcióképességük.

HOZAM & ÉRTÉK

Kezdődik a tavaszi vetéshez a területek előkészítése. Ennek költségkímélő módja a mulcsbeforgatás, amelynek során a szármaradványokat bekeverik a talajba. A technológiát részletesen ismertetjük.

E

lőző cikkemben a kalászos gabonák betakarítása utáni tarlóhántás szükségességéről, az őszi káposztarepce vetőágyának és vetésének gépi munkáiról fogalmaztam meg néhány hasznosítható gondolatot. A gazdálkodóktól kapott információk alapján 2012-ben a gabonatermés mennyisége és minősége a vártnál jobb, noha ősszel nagyon kevés csapadék hullott, vontatottá vált a kelés, valamint volt olyan terület, ahol tavasszal kelt ki a búza.

Emiatt a bokrosodás sem volt megfelelő, ráadásul a tavaszi csapadékmennyiség is jóval az átlag alatt maradt.

Az extrém körülmények ellenére a gabona hozta a sokéves szintet. Azokon a területeken, amelyeken vetés előtt még mulcstechnológiát is alkalmaztak és Phylazonitot használtak, hasonló tápanyag-kijuttatás mellett mintegy 20 százalékkal több, illetve jobb beltartalmi értékű termést takarítottak be. Ám ezek a kedvező eredmények

a jelenlegi határkép alapján nem mondhatók el a napraforgó és kukorica várható terméseredményeiről. Ezért is fontos, hogy a talajművelés talajfenntartó, és ha lehet, talajjavító legyen!

Mostanra túl vagyunk a gabona tarlóhántáson, az első tarlóápolási műveleteket is sok helyen elvégezték, és a repcevetés is zajlik. Következő lépés azon területek elkészítése, ahol tavaszi vetésű növény lesz, valamint a napraforgó- és kukorica betakarítás

16 - 17

utáni talajművelés. E műveleteknél a mulcstechnológiát érdemes előnyben részesíteni a hagyományos művelési eljárásokkal szemben. Méghozzá annak érdekében, hogy alacsonyabb költséggel jobb legyen a talaj biológiai állapota, több és jobb minőségű termést lehessen betakarítani – elvégre ez minden felelősen gondolkodó gazdálkodó legfőbb célja. Ehhez elevenítsük fel, mi is a mulcstechnológia.

A gabonatarló feljavítása

Megfelelően kezelt gabonatarló esetében tél előtt két művelési eljárás következhet: a lazítás és a mulcsgrubberezés.

A lazítás nagyon fontos a talajminőség szempontjából, négyévente ajánlott végezni. Mélységét mindig az adott terület adottságai határozzák meg, de általában középmély- vagy mélylazításra van szükség, kivéve a sekély termőrétegű területeket. A mélyebb lazítást végző eszközök a szántott rétegben vagy

A mulcstechnológia a talajszerkezetet kímélő és javító talajművelési eljárás, amelynek során a szármaradványokat egyenletes mélységben bekeverik a talajba. A technológia csökkenti a művelési meneteket, egyszersmind a tömörödés kockázatát, valamint javítja a talaj levegő- és vízháztartását. A szármaradványok növelik a talaj humusztartalmát, csökken az erózió és a szikesedési hajlam is. A művelet kíméli a talajlakó hasznos élőlényeket.

A mulcstechnológia eszközei lehetnek a különféle kialakítású szántóföldi kultivátorok, azaz mulcsgrubberek, továbbá a lazítók, illetve a mulcsvetőgépek. az alatta kialakult tömődött állapotot szüntetik meg. A lazító kialakításánál fontos szempont, hogy a talajt további művelésre alkalmas fizikai állapotban hagyja, ne képezzen úgynevezett „lófej” nagyságú rögöket, és megfelelően visszatömörítsen. Az így, megfelelő lazítóval megművelt talajunk már csak tavaszi vetőágy nyitást igényel.

Amennyiben a terület nem lazítva lesz, alkalmazható a másik művelet, a mulcsgrubberezés. Ennek során a szármaradványokat 20–30 centiméteres

mélységben egyenletesen bekeverjük a termőrétegbe aprómorzsás talajszerkezetet hagyva magunk után, majd lezárjuk a talajt egyetlen menetben.

A következő művelet ebben az esetben is a tavaszi vetőágy nyitás.

Mindkét technológiánál fontos szempont, hogy a talajt jó művelhetőségi állapot jellemezze, ne legyen túlságosan elgyomosodva. Ez ugyanis a következő vetés alkalmával problémát okoz, amelyet csak nagy odafigyeléssel és tetemes ráfordítással lehet megoldani.

RAZOL ARASOL 5 késes lazító, hullámos tömörítő tárcsasorral A középmély- és mélylazítók alkalmazásának előnyei • Kémiai talajhibás területeken is alkalmazhatók.

• Javul a talaj fizikai és biológiai kondíciója (vízáteresztés, levegőzöttség, biológiai aktivitás).

• A talajnedvesség a kapilláris csövecskéken keresztül nemcsak lefelé, hanem felfelé is áramlik.

• Nem alakul ki káros tömörödöttség a művelőtalp után, nem képződnek osztóbarázdák és bakhátak.

• A tömődöttség megszüntetésével csökken a belvízveszély.

• Csökken a talajnedvesség vesztesége (például a szántással összehasonlítva).

• Száraz talaj esetén erőteljes a mélyebb rétegekre is kiterjedő repesztő hatás.

HOZAM & ÉRTÉK

Napraforgó és kukorica után a vetésforgóban általában gabona következik.

Tekintsük át, mire kell figyelnünk, hogy minél kevesebb költséggel valósíthassuk meg a legtökéletesebb művelést, aminek köszönhetően a gabonát egyenletes kelés és fejlődés, illetve majdan jó mennyiségű és minőségű termés fogja jellemezni.

Elsőként elengedhetetlen, hogy a talajba dolgozandó szármaradványt megfelelően összeaprítsuk. Ezzel ugyanis elősegítjük gyors és tökéletes lebontását, szerves anyaggá alakulását, valamint megkönnyítjük bekeverését a jó minőségű talajba. A mai modern kombájnok vágóasztala többségében elfogadható szárzúzóval van ellátva, ezért törekedjünk a minél kisebb tarló hagyására, továbbá a kombájnon áthaladó növénymaradványokat engedjük át a betakarítógép hátsó szárzúzóján.

Abban az esetben, ha magasabb napraforgó- vagy kukoricatarlónk marad, mindenféleképpen végezzünk szárzúzást. Erre a nagy kerületi sebességű, vízszintes tengelyű szárzúzók eredményesebben használhatók, mint a még mindig sok helyen üzemelő függőleges tengelyű, úgynevezett RK szárzúzók, amelyek nem végeznek tökéletes aprítást, inkább csak eldöntik a növényi szármaradványokat. Figyelem: a tárcsa nem szárzúzó eszköz, ezért nem alkalmas a megfelelő szárhosszúságú aprításra!

A grubberezés fortélyai

Következik a mulcsgrubberezés, amelyet egy minőségi grubberral 20–25 centiméteres mélységben akár egy menetben is elvégezhető, amennyiben a talaj állapota kedvező. Kapható nyolcsoros grubber, amellyel száraz,

Kerülendő a tárcsázás és szántás A hagyományos gazdálkodási gyakorlatban sokszor a kukorica- és napraforgótarlót tárcsázással próbálják gabona számára vetőággyá művelni.

A tárcsázás hátránya, hogy sok menetben kell elvégezni, költséges, túlságosan porhanyósítja a talajszerkezetet. Emellett nem lesz tökéletes a bekeverés, és egyenetlen, hullámos talajfelszínt hagy maga után a művelt talajszelvény alján. Amelyiken nincs tömörítő henger, az nem képes talajlezárásra.

Az is fontos, hogy minél kevesebb forgatásos talajművelést, szántást végezzünk. A szántás ugyanis nagy munka- és energiaráfordítást igényel.

A szármaradványokat paplanszerűen a barázda aljára forgatja, nem tökéletes a lebontás, toxikus (pentozán) hatás jelentkezhet. További hátrány, hogy forgatáskor károsodnak a talajban élő hasznos élőlények, és a szántás növeli a talaj elporosodását, kérgesedését. tömörödött talajon, nagy szártömeg esetén is megfelelő minőségű vetőágy készíthető. Amennyiben a napraforgó és kukorica után nem őszi vetésű növény következik, akkor a grubberezés 30 centiméter mély is lehet. A korszerű grubberek megfelelő kések felszerelésével akár 40 centiméteres lazítást is el tudnak végezni jó minőségben.

Fontos, hogy a művelettel egy menetben, a szártömeg függvényében hektáronként 15–20 literes dózisban juttassunk ki Phylazonit baktériumtrágyát is, amely felgyorsítja a szármaradványok lebontását, és lökést ad a gabona keléséhez, kiküszöbölve a nem megfelelő bomlás káros pentozán hatását. (A kijuttató szerkezet felszerelhető a munkagépre.)

Mindezzel tökéletes és egyenletes bekeverést érhetünk el a művelési mélységben, és egy menetben érjük el az aprómorzsás talajszerkezetet és a vis�szatömörítést. Ezek után következhet a gabonavetés, amelyre legalkalmasabb egy mulcsvetőgép, de egy jobb minőségű gabonavetőgéppel is kivitelezhető. Tavasszal pedig sor kerülhet a vetőágy nyitásra.

Kérdések, aggályok

A fent leírt technológia alkalmazásával kapcsolatban gyakran feltett kérdés, hogy nem túl sok-e a talaj tetején látható szármaradvány. Ám ez csak látványra tűnik soknak, hiszen a beforgatás körülbelül 80–90 százalékos hatékonyságú. A talaj felszínén lévő szármaradvány pedig egyébként hozzájárul a talaj nedvességének megőrzésében, és nem akadályozza a későbbi munkaműveleteket.

Egyesek aggályosnak vélik, hogy kukorica után, gabonavetés esetében nőhet a fuzáriumfertőzés kockázata, amennyiben nem hagyományos módon, szántással művelik meg a talajt.

Ezt a problémát úgy lehet kiküszöbölni, ha a gazda ügyel a tökéletes szárzúzásra, Phylazonit baktériumtrágyát használ a hatékony és gyors lebontás érdekében, és az egyenletes bekeveréssel megteremti az ehhez szükséges biológiai feltételeket. A szármaradvány gyors elbontása ugyanis azt eredményezi, hogy végül nem keletkezik táptalaj a gomba számára.

Sikeres őszi munkákat és eredményes gazdálkodást kívánok!

szerző: Horváth Tibor

A zúzás legjobb eszköze

HOZAM & ÉRTÉK

Homoktalajon

szilárd akarattal Cecén az a kihívás a termelőnek, hogy miképpen hozza ki a legtöbbet a sokfelé alig négy aranykoronás földekből úgy, hogy gazdaságos maradjon a növénytermesztés.

Albert István ismeri ennek a titkát.

Albert István Cece

Kora: 51 év Családi állapot: 31 éve házas, 5 gyermeke, 2 unokája van Gazdasága: 250 ha Talajminőség: 4-21 aranykorona Évi csapadékmennyiség: országos átlag alatt, 300–350 mm Termesztett növénykultúrák: kukorica, napraforgó, zab, dinnye, fűszerpaprika, burgonya

20 - 21

H

arcsabajuszos, ősz férfi áll pólóban és rövidnadrágban egy zöldséges stand mögött. Cecén az emberek a mai napig a házuk előtt árulják azt, ami a kertjükben terem. A zöldséget, gyümölcsöt veszik a helyiek, és viszik az átutazók is. A legendás „töltenivaló” cecei paprika ugyan már a múlté, de a dinnyetermesztés még jelentős a Fejér megyei településen. Erről is mesél Albert István – maga a harcsabajuszos férfi –, akinek a szívéhez a szántóföldi növénytermesztés legalább olyan közel áll, mint a kertészet.

Benn a házban István kávéval kínál, közben unokája, a tejfelszőke kis Bendegúz folyamatosan a sarkában van – láthatóan rajong a „Papáért”. Aki éppen arról beszél, hogy a dinnyeszezon indulásával Cecén fölpezseg az élet: gyümölcsös stand kerül a házak kapujába.

Azok is kiülnek az út mellé árulni a sárga és vörös húsú csemegét, akik máskor nem feltétlenül teszik ezt. Volt azonban olyan idő is, amikor, amikor a település nevét mindenki a paprikával azonosította.

Egy fehér, három eres, enyhén csípős fajtát neveztek „cecei paprikának”, de István is utoljára gyerekkorában kóstolta. Betakarításkor zsákokba szedték, s lőcsös kocsin vitték az ötven kilométerre lévő székesfehérvári piacra. Elbeszélések szerint olyan kemény és masszív volt a húsa, hogy a zsák tetejére is ülhettek a kocsikísérők, akkor sem

lett semmi baja a paprikának kilométereken át. „De aztán jött a kulákvilág, elvették a földeket. Azt is megszabták, mit, hogyan lehet csinálni”, meséli a gazda, aki ezután nemigen találkozott a jellegzetes fehér paprikával. Cecén mostanság fűszerpaprikával foglalkoznak, ismét felfutóban van. „Akadt ugyan régen is, de Cece inkább a fehérpaprikáról volt híres. Fűszerpaprikában nem verték Kalocsát vagy Szegedet.

A kilencvenes évek elején hanyatlani kezdett a termelés, de most megint éledezik.”

Íróasztaltól a kombájnig

Albert István az anyatejjel szívta magába a mezőgazdaság szeretetét. Jóllehet eredeti szakmája gépi forgácsoló esztergályos, szíve vágya mindig is a mezőgazdaság volt.

Igaz, sokszor nem egyszerű feladat, mégsem szeretne soha mást csinálni. Gyermekei még tanulnak – az ikerfiúk és kisebbik lánya középiskolában, nagyobb lányai a Pécsi Tudományegyetemen –, de mindannyan kiveszik részüket a munkából, ahogy István felesége is sokat vállal. A családfő bízik abban, hogy egy nap majd valamelyik fia vagy veje veszi át tőle a családi gazdaságot. A gazdaságban jelenleg két állandó alkalmazottat foglalkoztatnak, de István maga sem rest beülni a kombájnba vagy vezetni a traktort, ha épp arra van szükség.

A gazdaság gördülékeny működését teljes gépesítés támogatja, de a gazda szerint

Volt idő, amikor Cece nevét mindenki a paprikával azonosította.

A cecei paprika jellegzetességei A dinnyeszezon indulásával Cecén beindul az élet: szinte minden ház kapujába gyümölcsös stand kerül. Azok is kiülnek az út mellé árulni, akik az év egyéb szakában nem feltétlen választják ezt az értékesítési módot. Pedig a sárga és vörös húsú, lédús csemege termelése mellett volt olyan idő is, amikor a település nevét mindenki a paprikával azonosította.

A „cecei paprika” fehér, háromerű, enyhén csípős fajta volt, amit István is csak a gyermekkorából ismer. Mint a már említett legenda is tartja, olyan kemény és masszív volt a húsa, hogy akár a megtelt zsák tetejére is ülhettek az emberek, akkor sem lett semmi baja kilométereken át. „De aztán jött a kulákvilág, elvették a földeket, és azt is megszabták, mit hogyan lehet csinálni” – meséli a gazda, aki ezután már nemigen találkozott a jellegzetes cecei paprikával. Fűszerparika viszont van még Cecén, most van felfutóban ismét, a gazda szerint a polgármester is foglalkozik vele: „Volt régen is, de Cece mindig is a fehérpaprikáról volt híres, a fűszerpaprikában nem verték Kalocsát, vagy Szegedet. A kilencvenes évek elején volt egy nagy visszaesés. De most már kezd újra visszajönni.”

HOZAM & ÉRTÉK

ideje lenne a fiatalításnak és a korszerűsítésnek is. A munkagépek kiválasztásakor az olcsóbb, de jó minőségűeket részesíti előnyben. A New Holland termékeit kifejezetten kedveli, azokban még nem csalódott. A géppark része egy tizenkét éves, 170 lóerős New Holland traktor, de a 250 hektáros birtok műveléséhez szükség lenne még egy hasonló teljesítményűre ekékkel és egyéb eszközökkel felszerelve. Rendelkezésre áll egy 90 lóerős Landini és egy New Holland típusú kombájn, vetőgépek is vannak a sűrűsorostól a Monosem vetőig.

A birtok egy része gyeplegelő, ahhoz megvan a kaszálógép, de a bálázást István mással végezteti. „Minden van, de újítani kellene. A kombájnok is tíz-tizenegy évesek, amortizálódnak.”

Negatív rekord a termésátlagban

1993-ban, a kárpótlás idején a család még csak 130 hektárral rendelkezett, de az évek alatt sikerült felduzzasztani a területet. Búzát nem termel, mert – mint mondja – a cecei körülmények mellett nem éri meg aprómagot vetni. Kukorica viszont 140–150 hektárra kerül, gyengébb és jobb minőségű földekbe is. Napraforgó 50 hektárra jut, mindig a gyengébb minőségű földekbe vetve. Kedvelt növénye, a zab több mint tíz hektárnyi területet foglal el, a dinnye ugyanennyit, a fehérpaprika másfél hektárt, a fűszerpaprika egy hektárt. Emellett néhány hektáron burgonya is lesz.

A termesztéstechnológiát nagymértékben befolyásolja a 40 kilométerre fekvő Balaton és az alig 20-22 kilométer-

A gazda szemlélteti a homoktalaj állagát. re hömpölygő Duna. „A Balaton általában elviszi az esőt, ami meg átjut rajta, azt a Duna viszi el.” Pedig az esőre nagy szükség volna, mert errefelé az éves csapadékmen�nyiség csak töredéke az országos átlagnak tekinthető 500–750 milliméternek. „Akármennyi is a ráfordítás, a kevés eső meglátszik a növényeken. Nálunk nem lehet 100-120 mázsás kukoricát elérni, ahogy 40 mázsás napraforgót sem. Cecén a 70–80 mázsás kukoricatermés és a 20 mázsás napraforgó az általános. Ezt lehet elvárni, ennek elérésére kell törekedni.”

22 - 23

Pályázott útépítés Albert István nyolc évig volt önkormányzati képviselő Cecén. Elmondása szerint a 2002-es polgármesterváltást követően a falu gyakran indult pályázatokon, 46-ból 44-et nyertek meg, volt közte százezer és közel egymilliárd forint értékű is.

Utóbbinak köszönhetően nyílt lehetőségük szilárd burkolattal fedni a külterületi utakat. Akkor 24 kilométernyi „sártengert” változtattak jó minőségű, terhelhető úttá. Olyan szakaszokat választottak, amelyek sok gazdát érintenek és nehezen járhatóak. Az egykori képviselő emlékeztet: ezek a projektek nem kerültek sokba a falunak – csupán nyolc-tíz százalék önerőt igényeltek –, de a gazdák számára temérdek előnyt hoztak. Az utak azóta is kiválóak, de vigyáznak is rájuk.

A termésátlagok rendszerint megfelelően is alakulnak, ám a tavalyi év óriási csalódást okozott a gazdaság számára. 2011 aszályos volt, 2010 meg rettentő csapadékos, ami miatt úgy megduzzadt a Nádor-csatorna vize, hogy tizennégy hektár napraforgó ment tönkre. „Nem tudtuk időben szántani, a földeket csak grubbereztük (forgatás nélküli talajművelés szántóföldi kultivátorral – A szerk.). A kukorica termésátlaga 30–35 mázsa lett, napraforgóból 10-12 mázsák voltak. Ebből nem lehet megélni. Szerencse, hogy az idei év jobbnak mutatkozik.”

az utakat errefelé évekkel ezelőtt lekövezték. Nagy szó ez ott, ahol valaha csak sárban gázolva lehetett megközelíteni a földeket. Amint megérkezünk, értelmet nyer minden, amiről eddig csak beszéltünk.

A homokos talaj szinte porzik a tikkasztó szárazságtól, de az ég felé törő napraforgó valóban olyan szemet gyönyörködtető, ahogy István lefestette korábban. A gazda ragaszkodik ahhoz, hogy a táblába begyalogolva mutassa meg, mekkorára nőttek a növények, milyen hatalmas, élénk színű tányérok fejlődtek rajtuk. A nyár hevét jól tűrik, eleven zöld levelek övezik a fészkes virágzatokat, a belőlük hulló arany virágpor beborítja fekete pamutruhámat. Az idefelé jövet látott napraforgókkal összevetve szembetűnő a különbség: a kevés csapadék ellenére a perzselő Nap nem égette föl István növényeit.

A napraforgó tábla lenyűgöző látvány: ragyogó, erőtől hullámzó sárga növénytenger, amelybe belépve magunk mögött hagyjuk a kövezett utat a hétköznapi dolgokkal egyetemben.

Csak az embermagasságot jócskán felülmúló növények szárait, leveleit látjuk magunk előtt, a tányérok vállunkra bólogatva marasztalnak. Elvarázsolt világ ez, ám aki nem vigyáz, és nem tartja a lépést a „vezetővel”, könnyen eltévedhet.

Akármennyi is a ráfordítás, a kevés eső meglátszik a növényeken.

Elvarázsolt világ a tábla

A termesztéstechnológiája ismertetése közben elindulunk a napraforgó-ültetvények felé. A Nap erősen tűz, de a platós kisteherautóban kellemes az idő. István szeret teljesen lehúzott ablak mellett vezetni, s bár a szél vadul kavarog a vezetőfülkében, a homokot mégsem kell nyeldesnünk:

Szerencsés volt a korai vetés

zárijU Cece nagyközség a Mezőföld déli részén Dunaföldvár, a Dunai Híd, a 61-as és 63-as utak kereszteződésében fekszik. A település körül homoktalaj dominál. A termőföld minősége átlagosan 13 aranykoronás, összességében 4 és 21 aranykorona között változik. Az éves csapadékmennyiség nem éri el az országos átlagot, csak 70–80 milliméter.

Albert István nemcsak azzal van tisztában, amit csinál, hanem azt is tudja, merre induljon, hogy az általa kitűzött célok teljességgel megvalósuljanak. Így például mindig szem előtt tartja a mondást: Egy rossz őszi szántás többet ér, mint egy jó tavaszi.

Legyen szó kukoricáról vagy napraforgóról, agrártechnológiájának alapja ezért az őszi mélyszántás, ilyenkor sem műtrágya, sem más szer nem kerül a földbe. Mind a kukorica, mind a napraforgó számára az a föld ideális, amelyik nem „hantos”, magyarázza. A hant alatt ugyanis megbújnak a gazok és a kártevők, körülményesebb lesz a gyomirtás és a rovarirtás is. „Az a legjobb, amikor morzsalékos a talaj, és benne a rögök egy és három milliméter közöttiek.”

Az őszi mélyszántást követően legközelebb csak tavasszal megy a földekre, ekkor – amint lehet – lezárja a talajt, a művelettel egy menetben hektáronként tizenöt literes men�-

HOZAM & ÉRTÉK

nyiségben Phylazonit baktériumtrágyát is kijuttat. A simítás után két-három héttel szórja ki a 27 százalékos nitrogénműtrágyát hektáronként 230–250 kilogramm mennyiségben, ezt ismét kombinátorral dolgozza be a talajba. Ezt követően azonnal, már másnap elveti a kukoricát, illetve a napraforgót.

Idén a dinnyével kapcsolatos munkálatok két hetet kivettek az áprilisból, ezért a napraforgót és a kukoricát is a szokásosnál két héttel korábban vetette. A napraforgót március 25-én kezdte, 26-27-én be is fejezte a munkát. A kukorica 50-60 hektáron már április elején a földbe került, azokon jól látszanak a csövek. „Mindenki intett ugyan, hogy korai lesz ez még, de szerencsém volt most vele”, ismeri el.

Van, ami nem tanítható

A cecei vidéken az egyik leggazdaságosabban termelhető növény a kukorica. S bár úgy tartják, ezt legjobb gabona után vetni, István gazdaságában a leggyakoribb elővetemény maga a kukorica vagy a napraforgó. A kultúrát legfeljebb három évig termeli ugyanazon a területen, mert tapasztalatai szerint az első két évben általában nincs gond a kukoricabogárral. Amennyiben nem jelenik meg, akkor a harmadik évben is biztosan kukorica kerül majd a földbe, de ha a kártevő a legkisebb számban is kimutatható, a harmadik évben vetés előtt talajfertőtlenítővel kezeli a területet. Ebben az esetben a negyedik évben napraforgót vet oda. A kukoricaföldet novemberben szántják, harminc centiméter mélyen forgatják. Ezután legkésőbb március elején mennek először a földekre, akkor elsimítják, és a munkálattal egy menetben Phylazonit baktériumtrágyát juttatnak ki. A baktériumos kezelés után két-három héttel, a vetés előtti napon nitrogén műtrágyát juttatnak ki hektáronként 230–250 kilogramm mennyiségben. Akárcsak a Phylazonitot, ezt is kombinátorral dolgozzák a talajba. „Az embernek a szíve a legfontosabb. Ha a szív nem jó, semmi sem jó. A növénynek a gyökere a szíve, mert azzal veszi föl a tápanyagot. Először tehát a gyökérképzést kell támogatni olyan baktériumok földbe juttatásával, mint amilyeneket a Phylazonit tartalmaz. Ha a gyökérzet megfelelő, a lombozat is ellenállóbb lesz”, mondja Albert István.

Szakembert is kell fogadni

Tapasztalataira hivatkozva a gazda ragaszkodik a kétszeres kombinátorozáshoz és közvetlenül a vetés előtt végzett műtrágyázáshoz, ahogy a vetőmagok tekintetében is bízik a megszokott minőségben. Bár próbálkozott a Pioneerral, az LG-vel és a Monsantóval is, neki a Dekalb hibridjei váltak be.

A magot általában nyolc-tíz centiméter mélyre vetik, s amennyiben nem túl hideg, nem túl esős, vagy nem túlzottan meleg a tavasz, a növény akár egy hét alatt kikel a cecei homoktalajból. Ekkor nagyon kell figyelni a rovarirtásra, mert a kukoricabarkó meg tudja tizedelni az állományt. „Ha észleljük a barkót, akkor Fendonával vagy más olcsóbb vegyszerrel irtani kezdjük. Ebben sokat számít, hogy mikor végezzük a munkát. A hajnali időszak a legjobb, akkor kell dolgozni a rovarölőkkel”, osztja meg tudását István.

A növény hatleveles korában vegyszeres szakembert fogad – bár ő is ért a vegyszerekhez, vallja, hogy egy szakember jobban ismeri a különféle gyomfajtákat, és több szem többet lát. Amennyiben nincs a földben mély gyökérzetű fenyércirok vagy mácsonya, akkor a Laudist permeteznek ki, ellenkező esetben erősebb szerekre van szükség, mint amilyen például a Motivell Turbó. Az elmúlt éveket tekintve azonban elegendőnek bizonyult a Laudis, amit hektáronként két literes dózisban adagol. Vegyszerezés után – ha az eső egy héten belül nem mossa le a szert, és látható a hatása –, 12–14 leveles korban jön az ekézés vagy töltögetés, amivel az utána kelt gyomot is ki lehet irtani.

Egy rossz őszi szántás többet ér, mint egy jó tavaszi.

Az öntözés nem éri meg

Az aratás október elején kezdődik, általában november elejével be is fejeződik. A munkálatot a gazda saját kombájnnal végzi, a napi 1000–1200 mázsa levágott mennyiséget fuvarossal szállíttatja el. Leszáríttatja, majd ha nincs leszerződve a kukoricára, akkor be is tároltatja. Erre a kultúrnövényre általában nem szerződik le, mert tapasztalatai szerint a felvásárlási árak kiszámíthatatlanul alakulnak. „Régebben előfordult, hogy leszerződtem, és végül buktam az üzleten, mert magasabb áron adhattam volna el a termést, ha nem szerződöm le. De olyan év is volt, hogy nem szerződtem le, és végül kevesebbért tudtam eladni, mint amennyiért korábban megvették volna. Vagyis szép-szép

Aranykorona (AK) A termőföld mezőgazdasági minőségének, termőképességének jellemzésére használt, általánosan elfogadott mértékegység, a földhivatali nyilvántartások is ezt tartalmazzák. Használják az átlag aranykorona (átlag AK) megjelölést is, mert egy adott földterület – főleg, ha nagyobb méretű – állhat különböző minőségű és művelési ágú területrészekből is. Az átlag aranykorona az adott terület különféle minőségű részeinek minőségre vonatkozó, területnagyság szerint súlyozott értéke. Magyarországon átlagos minőségű termőföld 14-18 AK értékű, ez alatt gyengébb, felette jó vagy kiváló minőségű földről beszélhetünk.

24 - 25

a mezőgazdaság, de nagyon magas a műhelytető. Így mondták az öregek, és igazuk volt”, mosolyog a bajusza alatt.

István gazdaságában a termesztéstechnológia alapját a szántás adja. Utána elengedhetetlen, hogy a növény megkapja mindazt a tápanyagot, amire szüksége van, és amit a pénztárca is enged. „A gyomirtásról sem szabad elfeledkezni, mert ha itt elrontunk valamit, vagy időben elcsúszunk, akkor az befolyásolja a növény teljes fejlődési szakaszát, és emiatt kevesebb termést hozhat”, mondja. Mivel igen száraz, homokos a talaj, fontos lenne az öntözés is, de István nem biztos abban, hogy az öntözés költségét visszahozná a terméshozam növekedése. „Az időjárással nem tudunk mit kezdeni. Az esőt várjuk, az mindig kell.”

Nyitottan az újra

Albert Istvánon látszik, hogy szereti, amit csinál. Nemcsak beszél róla, hanem szívét-lelkét beleadja, hogy gazdasága jól működjön. A szája sarkában állandóan ott bujkáló mosoly arról árulkodik, hogy bár vannak nehéz időszakok, és talán nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elvárná, de a mezőgazdasággal járó kihívások, a kiszámíthatatlan természeti és időjárási viszonyok állandó készenlétre sarkallják, és ezt élvezi. A legújabb talaj- és növényvédő szerek megjelenését éppen ezért mindig nyitottan fogadja, lehetőségként tekint rájuk, és amelyik gazdaságosnak ígérkezik számára, azt kipróbálja. Így volt ezzel a Phylazonit baktériumkészítmény megjelenésekor is, amit immár közel öt esztendeje alkalmaz. „Száz literrel kezdtem, ma már kétezer liter felett tartok.

Jó szer, kíméli az ember pénztárcáját, mert kiválthatók vele a komplex műtrágyák. Egy hektáron kilenctízezer forint a bekerülési költsége, és tud annyit, mint ha egy-két mázsa komplex műtrágya menne ki”, állítja a termelő, aki a növények fejlődésével is meg van elégedve. „Azt látom, hogy Sokkal jobban fejlődnek, és 35–40 százalékkal nőtt az átlagos terméshozam. Nem csalódtam még benne, minden évben hozza azt a termésátlag-növelést, amennyivel számolok. Kiszámíthatóbb sokkal a termelés, mindenkinek javaslom a használatát.”

Balra a Phylazonittal kezelt, jobbra a kezeletlen kukorica.

Meg kell fontolni a ráfordítást

Albert István 4–21 aranykoronás, jellemzően homokos talajokon példamutatóan működteti a gazdaságát. Nem törekszik kimagasló sikerekre, de ahhoz ragaszkodik, hogy a termelés kifizetődő legyen: ami belekerül a földbe, azt terméshozamban vissza is kapja a növényeitől.

Hogyan sikerülhet mindez? „Hagyunk ki részleteket, amelyek keménykötésű talajon fontosak lennének, ilyen például a gombaölés a napraforgónál. A kukoricánál is lehetne fuzárium ellen, vagy bórral permetezni, de nem tesszük.” A gazda úgy vélekedik, hogy ezek talán növelnék az átlagtermést, de ő így is elégedett. Ha kukorica terem hektáronkénti 70–75–80 mázsát, a napraforgó pedig 25–30 mázsát, már örül neki.

Tény, hogy néha kizsigerelte a földjét, a szükségesnél kevesebb műtrágyát szórt ki. Ám olyanok voltak a felvásárlási árak, hogy ezt nem is tehette meg. „Arra törekszem, hogy a kevesebb ráfordítás dacára az átlagnál valamivel többet hozzak le a földekről. Az eladásnál is nagyon oda kell figyelni”.

A cecei termelő a kukoricásban is megmutatja technológiájának eredményeit. A növény már veri a címert, teljesen kifejlődött, és jól látható a különbség a Phylazonittal kezelt és a véletlenül „kifelejtett” kukorica között. A kezeletlen növény fél-egy méterrel alacsonyabb, és a színe is fakóbb.

szerző: Kocsis Kinga

Szép-szép a mezőgazdaság, de nagyon magas a műhelytető.

HOZAM & ÉRTÉK

Csontos Sándor Bagamér

Kora: 37 év Családi állapot: házas, két gyermek édesapja Gazdasága: 170 hektár saját szántó és némi bérlemény Termesztett növénykultúrák: kukorica, napraforgó, káposzta, torma

28 - 29

lelkesedést

ötvözni józansággal

Gyermekkorából a traktorok iránti rajongását hozta magával, kamaszkorából pedig a kísérletezés iránti nyitottságát. Gazdálkodóként a szíve hajtja, de észérvek mentén dönt. Ő Csontos Sándor, a bagaméri „úttörő”.

H

őségtől szenvedő kukorica, napraforgó, búza szegélyezi a Bagamérra vezető utat.

Az év talán legforróbb és legfülledtebb napján látogatjuk meg Csontos Sándort, és csak reménykedni tudunk abban, hogy az interjút egy hűvös szobában készíthetjük el. Őszinte a meglepetésünk, amikor a kovácsoltvas kapun behajtva valódi kis földi paradicsomba érkezünk. Az udvaron felfújható medencében kisfiú pancsol, néha-néha kikukucskál a medence pereme felett. A medence mellett hűs lugas vár minket, és jéghideg ásványvíz – maga a mennyország az embert próbáló utazás után.

A virgonc kislegény az ifjabbik Csontos Sándor, a hétéves Sanca, ahogy apja hívja. Van egy hároméves kishúga is, aki betegség miatt nem hűsölhet a medencében testvérével, pedig a bagaméri gazda szerint a kislány az igazi energiabomba a családban. „Valamelyik reggel összeverekedtek a gyerekek, közbe kellett lépnem. Éppen hogy még tudtam nyerni, de a kicsi lány létére pusztító. Már akkor féltem tőle, amikor megtudtam, hogy lány lesz, és nem volt alaptalan az aggodalmam, mert nagyon temperamentumos” – meséli mosolyogva, de nyilvánvalóan inkább büszke Csenge elevenségére, minthogy felróná neki azt.

Kevés volt a bér

Ahogy ez a gazdálkodók zömére jellemző, Sándornak is gyermekkorában kezdődött a föld iránti rajongása. Bár Debrecenben híradásiparitechnikusként végzett, szakmájában mindös�sze két és fél hónapot dolgozott – hazahúzta a szíve, no meg persze a pénztárcája. „Apám sógora húzta el előttünk a mézesmadzagot. Már akkor volt neki két nagyobb gépe, szolgáltatást is végzett. Amikor meglett a jogosítványom, hétvégenként neki segítettem, 18–20 évesen jó pénzek voltak azok, főleg, hogy a szakmámban csak minimálbért fizettek”, emlékezett a kezdetekre. Hozzáteszi, hogy ő gyermekként sem repülőgép pilóta szeretett volna lenni, mint annyi kisgyerek, hanem inkább traktoros.

Szülei a helyi termelőszövetkezetben dolgoztak: édesanyja könyvelő volt, édesapja 25 évig vezette az állattenyésztési ágazatot. Sándor – befejezvén az iskolát – a szakmájában helyezkedett el, de amit keresett, az el is ment albérletre és személyes kiadásokra. Pedig szüleinek jól jött volna az anyagi segítség, ezért végül közösen úgy döntöttek: a fiú hazamegy, és földművelésbe fognak. Édesapja már akkor leszögezte, hogy a mezőgazdaságba csak akkor vágjanak bele,

Máshogy nem lehet csinálni, csak ha komolyan gondolják.

HOZAM & ÉRTÉK

Debrecentől 33 kilométerre található Bagamér, a román határhoz két és fél kilométer közelségben.

A település körül egyik irányban sárga homok, a másik irányban fekete vályogtalaj a jellemző. A talajminőség 12–28 aranykorona minőség között változik, nagyrészt 16–17 aranykorona. Az éves csapadékmennyiség eléri az országos átlagot, 550–600 milliméter.

Ujiráz

Bagaméron várható a váratlan Ami a település körüli talajminőséget illeti, déli irányban szikesedik, Debrecen és a Nyírség felé pedig homokosodik.

A termőföldek errefelé jellemzően 12 és 28 aranykorona közötti minőségűek, alig 10–15 százalék a 22–28 aranykoronás földek aránya. „Mifelénk a 13 aranykoronás, jól karbantartott föld is tud annyit produkálni, mint egy értékesebbnek minősített”, mondja Csontos Csaba. Bagamérnak folyója nincs, csak egy csermelye, amely olykor teljesen kiszárad. Évente átlagosan 550–600 milliméter a csapadék, de hektikus eloszlásban. „Néha 85 milliméter hull két és fél óra alatt, de nem érünk vele semmit. Ha leszalad a területről, az a baj, ha megáll, ott tönkreteszi a növényt. Aztán két-három hónapig nem esik eső, utána pedig kapunk egy jeget”, magyarázza Sándor. Hozzáteszi: három évvel ezelőtt a belvízzel küszködtek, most legfeljebb 3–5–7 milliméter eső esik, az is pillanatok alatt elpárolog. Nagyobb kárt okoz, mint hasznot, mert a csekély mennyiségű nedvesség ideális táptalaj a gombásodásnak és a peronoszpórának.

A település lélekszáma régen akár az ötezret is elérte, jelenleg nagyjából 2700-an lakják. „Annak idején voltak itt gyümölcsösök - almás, körtés, egreses -, de libáztak, csirkéztek is, és húsmarhát is tartottak. Mindenki tudott dolgozni, mindenkinek volt munkája. Most meg vannak olyan húsz-harmincéves fiatalok, akik még soha nem fogtak kapát vagy gereblyét a kezükbe. Elnéptelenedtek a szőlőskertek is”, teszi hozzá Csontos Sándor.

30 - 31

ha komolyan gondolják, mert azt máshogy nem lehet csinálni. Az atyai intelmet ma is szem előtt tartja Sándor, aki hajdani másfél-két hektáros „konyhakertet” a családdal mára 170 hektáros gazdasággá bővítette.

A privatizáció idején kezdtek földeket vásárolni, a gazdálkodásba hamarosan Sándor testvére, Csaba is bekapcsolódott.

Három évvel fiatalabb bátyjánál, gépészmérnök szakon szerzett diplomát. Csaba ugyanazon ment keresztül, mint Sándor: szakmájában kezdőként a minimálbérnél alig többért akarták foglalkoztatni, ezért ő is az otthoni munka mellett döntött.

Jóllehet 1994 óta foglalkoznak gazdálkodással, a család elhatározása csak két éve érett be, addig állandó kihívás és kísérletezés volt az életük. Kezdetben a torma volt a fő növényük, mert kis területet igényelt. Később a nagyszülőktől kárpótlási jegyet kaptak, elkezdődött a földvásárlás, a bérlés, így mára a saját tulajdonú földek mellett hasonló területen bérmunkát is végeznek.

a termőterületek kapuja

A Csontos-földek 80 százaléka Bagaméron van, bérmunkát Vámoskokasdon is végeznek. A táblák nagysága a 0,6 és 54 hektár között változik. A vetett területek nagy része kukorica, 40 hektáron napraforgót, 2,5 hektáron tormát és 1,7 hektáron káposztát termesztenek. Búzájuk öt éve nincs, ahogy Sándor fogalmaz, azt „a felvásárlással megölték” a környéken. „Annyira minőségorientált volt, a legapróbb részletekig kielemezték a termést. Megesett, hogy az étkezési búzánkat takarmánybúzának minősítették. Néhány nap múlva újra elvittük ugyanoda, mintha másik táblából vettük volna a mintát.

Akkor már jobbnak találták ugyanazt, de még mindig nem akartak sokat adni érte. Két hét múlva édesanyámmal küldtem el ugyanazt a mintát, akkor már javító minőségbe sorolták. Ekkor mondtuk azt, hogy befejeztük a búzát.” Errefelé a búza terméshozama egyébként sem megy hat tonna fölé, és a jövedelmezősége is bizonytalanabb, mint a kukoricáé vagy a napraforgóé. Sándor gazdaságában a kukoricából tavaly 14,3 tonnát sikerült aratni hektáronként.

A környékbeli gazdák rendszeresen kutatják sikerének titkát, pedig az egyszerű: nem sajnálja a pénzt növényeire. Kizárólag a legjobb vetőmagfajtákkal foglakozik, műtrágyából és baktériumból is megadja a földnek, amire annak szüksége van. Bár költségei magasabbak, mint az átlagos termelőé, az eredmények rendre őt igazolják. „Édesapámmal sokat viA képen: Csontos Csaba tatkoztunk régebben, de ma már nem nagyon szól bele a dolgok menetébe. Inkább fékez egy kicsit, óvatosságra int, de utólag mindig igazat ad nekem”, büszkélkedik a gazda. Általában szántással készítik elő a talajt a vetésre, mert a leggyakoribb előveteményként található kukoricaszár olyan masszív, hogy annak mulcsolása egyelőre nem megvalósítható, külön gépparkot igényelne. Így marad a szántás legalább 34 centiméter mélyen, majd a lazítás minimum 55 centiméter mélységben.

Sándor megjegyzi, hogy ha szántást és lazítást is alkalmaznak, akkor a szántás mélységéből elvesznek valamennyit. Sok esetben lazítás után is leforgatják a talajt, de akkor már csak annyira, hogy a tarlómaradvány bekerüljön a földbe, ahol vízzel és szerves anyaggal érintkezve elindulhat a bomlási folyamat. Ősszel a napraforgó után Phylazonit CB (cellulózbontó) készítménnyel is kezelik a tarlót.

Sándor nagyon szeret kísérletezni. Mind a vetőmagokat illetően, mind a talaj-előkészítő műveletek meghatározásakor, de egy ugyanazon éven belül is szívesen próbálgatja a különböző minőségű, mennyiségű és dózisú műtrágyákat, baktériumokat és vegyszereket.

A nitrogén sor mellé téve homogénebb növényszerkezetet eredményez.

A Csontos-gazdaság gépparkja • MTZ traktor (körülbelül 15 éves) • Lamborghini traktor (210 LE) • Deutz-Fahr Agrotron traktor 180.7 (180 LE) • Deutz-Fahr Agrotron traktor (111 LE) • Claas Mega 360 kombájn • Geringhoff betakarító asztal

• szántóföldi vegyszerező • Omikron tárcsa • Omikron 6.6-os simítólapos kombinátor • nehézfogas simító borona (7 méter széles, házi készítésű) • Kögel pótkocsi (kéttengelyes, 18 tonnás) • Kumlin gabonás kocsi (háromtengelyes, 24 tonnás) • IFA pótkocsi (HW 8011) 2 darab

HOZAM & ÉRTÉK

A hétéves Sanca még föl sem éri a traktor kerekét, de rutinusan mozog a gépóriások között.

A traktorok királyai

Amikor a gépeiről kezdem faggatni Sándort, fiához fordul, aki szinte fel sem engedi tenni a kérdést, máris sorolja a kedvenceit. Mindegyikről pontosan tudja, mi a márkája, hány lóerős és milyen munkákat végeznek vele. Egyértelmű: Sancából gazdálkodó lesz! Apja is büszke rá, engedi, hogy válaszoljon, de azért egykét információt még hozzátesz a felsoroláshoz.

Az automatizált rendszerben a traktorok királyai a főszereplők, az okos gépek kezelőfelülete teljes mértékben a pilóta igényeire szabott. Vásárlásnál ehhez ragaszkodott is Sándor, hiszen jóformán minden feladatot édesapjával és öccsével hármasban végeznek, kisegítő munkaerőt csak szezonban alkalmaznak.

A géppark legrégebbi darabja egy MTZ traktor, ma már leginkább csak a tormánál használják, illetve a kisebb szántóföldi munkákat végzik vele. A munkák java részét a 180.7-es DeutzFahrra bízzák, a kategóriájában legnagyobb motorral rendel-

kező német traktor a környéken egyedülálló. „Lehet, hogy a jövőben több lesz ebből errefelé, mert igen sokat bizonyított nálunk. Simítózunk, kombinátorozunk, tárcsázunk, szántunk vele, de emellett a szállításban is aktívan részt vesz. Úgy megszerettette magát, hogy jött a kicsije, a 111 lóerős”, mondja Sándor. Gépei fogyasztás és megbízhatóság szempontjából is jól vizsgáztak, szervizelésre egyelőre nem volt szükség.

Miközben Sándor a traktorokról mesél, Sanca a kombájn tetejére mászik, onnan integet le nekünk. Drága játszótér ez, de a hétéves legény rutinosan mozog a gépóriások között. A 360-as Claas Mega – Magyarországon talán a legelterjedtebb kombájnmárka –, akkora, hogy fotóskollégámnak is távolabb kell mennie, hogy képet készíthessen a tetején kacagó kisfiúról. Ez volt az első kombájn, amit Sándorék újonnan tudtak megvásárolni, előtte 8, 15, de akár 20 éves gépeik is voltak. Miután megvették a Megát, a következő beruházás a Geringhoff betakarító asztal volt, amely nemcsak anyagilag hozott sokat a konyhára, hanem szakmai elismerést is szerzett. Volt olyan év, hogy ezer hektárt takarítottak be vele, mert a saját termény aratásán túl szolgáltatást is vállaltak már.

Úgy megszerettette magát ez a traktor, hogy jött a kicsije, a 111 lóerős

Tenyészidő szerinti csoportosítás Általánosan ismert módja a FAO-szám szerinti osztályozás, ami alapján Magyarországon ismerünk igen korai (200-300 közötti FAO-szám), korai (300-400 közötti FAOszám), középérésű (400-500 közötti FAO-szám) és késői érésű (500-600 közötti FAO-szám) kukoricahibrideket.

(Forrás: www.agraroldal.hu)

Hosszabb tenyészidő

Az alábbiakban a Csontos-gazdaságban alkalmazott kukorica termesztéstechnológiát kíséreljük meg bemutatni, már amennyire a technológia „kevertsége” engedi.

A kukoricát két évig biztosan saját maga után vetik, harma-

32 - 33

Vetőmagból is a legjobbat

dik évben napraforgó után megy. (2014-től várhatóan szóját, és/vagy jó minőségű takarmánybúzát is beillesztenek a vetésforgóba, amennyiben tovább nem fogják engedélyezni a kétnövényes vetésváltást.) A napraforgó után mindig szántják-lazítják a földet, kukorica után pedig rendszerint tárcsázzák-szántják. Ha napraforgó volt az elővetemény, akkor az őszi szántás előtt a tarlóbontást hektáronként 12-15 literes dózisban Phylazonit CB-vel támogatják.

Tavasszal, amint rá lehet menni a földre, jön egy simítózás, majd minél hamarabb lezárják a talajréteget, hogy ne száradjon ki. Az utána következő, vetés előtti munkálatok igen széles palettán mozognak, főleg az idei évet tekinve: „Volt, hogy szétszórtuk a komplex műtrágyát, és nitrogénalapút tettünk mellé vagy épp pétisót.

A mennyiségek a 1,5 mázsa sor mellé rakott pétisótól felmennek az akár 3,5 mázsa ammónium-nitrátig. Általánosságban elmondható, hogy 170–190 kilogramm nitrogén hatóanyag kerül ki hektáronként, szétszórva, sor mellé és kultivátorozva is. Ez tapogatózás is, de azt már tapasztaltuk, hogy a sor mellé téve sokkal homogénebb növényszerkezetet eredményez mind termésmennyiségben, mind vízszázalékban, viszont nagyobb körültekintést igényel”, magyarázza Sándor.

Ahol viszont a táblában a kukorica előtt napraforgó volt, ami megkapta a hektáronkénti 12–15 liter baktériumtrágyát, Csontos Sándor szerint a kukorica csodálatosan terem: akár másfél tonna terménytöbblet is elérhető.

Mint korábban Sándor említette, az elmúlt öt-hat évben vetőmagból kizárólag a legjobb minőséget választotta. Kukoricából nagyon meg volt elégedve a Pioneer 37N01-esével, tetszett neki a 9494-ese is, de idén inkább a Monsanto Dekalbja felé billent a mérleg. Abból a 4608-ast, a 4795-öst, az 5170est és az 5007-es fajtákat kedveli, így az idei termény zöme ezekből van. „A tenyészidő az évek alatt 360-380-ról felment 380–390-re, és most már 410-430-as FAO-számnál tartunk.

A hosszabb tenyészidejűket megpróbáljuk előbb elvetni, és azokat vágjuk utoljára. Összességében is három-négy nappal hamarabb tudunk már vetni, tíz évvel ezelőtt például eszünkbe nem jutott volna, hogy április 18-a vagy 20-a előtt vessünk. Mostanában pedig április 7-i vetésre is volt példa.”

Sándor azért tolja feljebb a tenyészidőt, mert azzal lényegesen növelhető a terméshozam. Ám ha beüt a csapadékos idő, akkor a többlettermést elviszi a szárítási költség.

A kukoricát rendszerint 76 centiméteres sortávval vetik, a mélység általában 5–7 centiméter között változik, az időjárás függvényében. Ideális esetben sem vetik 5 centiméternél sekélyebben a magot, szárazabb időben viszont akár 8 centiméter mélyre is kerülhet. Megesik, hogy letolják a felső, szárazabb réteget, és úgynevezett bakhátas vetést alkalmaznak. A tőszám 67 és 73 ezer között mozog: a később érőket kisebb, a korai fajtákat emeltebb tőszámmal próbálgatják.

gyomirtókat kombinálni

A vetés után legközelebb gyomirtózni mennek a földre.

Az elmúlt években szinte teljes mértékig kihagyták a kelés előtti csapadékigényes gyomirtózást, mert a már említett kiszámíthatatlan időjárási viszonyok miatt az „lutri” lett volna. Ezért inkább a kelés utáni, állományban történő kezelést választják. A vegyszerezés időpontját nem a védendő növény állapotához viszonyítják, hanem „ahogy a szakirodalom is tartja”, a gyomflóra fejlettségéhez. „Innentől kezdve megint pénztárcafüggő a dolog. Két-három éve az Ordaxot használja, amely két gyomirtó szer (Clio+Stomp Super) kombinációja hatásfokozóval kiegészítve (Dash HC).

Ha erősebb a fertőzöttség, akkor a cég emellé javasolja tapadásfokozó használatát is.

Akárcsak az időjárás, a gyomok kelése is kiszámíthatatlan, így a védekezési és irtási stratégiát nem határozzák meg előre. Ehhez Sándor tapasztalatai szerint a forgalmazók is rugalmasan alkalmazkodnak, ha kell, két napon belül érkeznek a segítséggel. A bagaméri „úttörő” állítja, hogy ha a gyomirtásra nem fordít valaki kellő figyelmet, akkor hiába az addig befektetett munka, pénz és energia, a termésen meglátszik a hanyagság. „A terület gyommentesítése talán még a vetőmagfajtánál is fontosabb”.

A tenyészidő feljebb tolásával növelhető a terméshozam.

HOZAM & ÉRTÉK

Amennyiben a vegyszerezés nem pusztítja el maradéktalanul a gyomokat, a kultivátorozást vetik be „tűzoltásnak”.

A rendszer előkészítésének függvényében ekkor műtrágyát is kijuttatnak a földre, vagy ha mégsem, akkor gyomirtás, levegőbekeverés, a kapillárisok megszüntetése zajlik. Utána aratásig már nem mennek a földre. Volt ugyan néhány év, hogy kukoricabogár ellen permetezni kellett, de ma már a környéken mindenki a vetéssel egy menetben alkalmaz talajfertőtlenítést, így elég jól kordában tartható a kártevő-állomány: nem csökken, de nem is szaporodik a számuk. „Ha csapadékosabb az év, többen vannak. Megtanultunk együtt élni velük, de épp ezért nem lehet kihagyni a talajfertőtlenítést. Mi a Force-t használjuk hektáronként 15 kilogrammos, és a Santanát 11 kilogrammos dózisban”, ecseteli Sándor. Közben ismét megjegyzi, hogy folyamatosan kísérleteznek – hol felkérésre, hol saját maguktól –, most is részt vesznek egy 13 fajtás Pioneer-Monsanto kísérletben. A talajfertőtlenítők közül a Kentaurt tesztelik, de próbálták már a folyékony Pyrinexet is.

S hogy mi az, ami Csontos Sándort és családját hajtja évről évre előre? A szívük. Sándor szerint gazdálkodni csakis megszállottan lehet, de képesnek kell lenni a kompromisszumokra is. Pusztán anyagi érdekből nem működik a dolog. Családjával arra törekednek, hogy hosszú távon elmondhassák: volt értelme. Számára a legnagyobb eredmény, amikor egy-egy idősebb gazda ismeri el a munkáját. Az olyan pluszt ad neki, ami anyagiakban nem mérhető. Emellett természetesen azt is fontosnak tartja, hogy megmaradjon az anyagi biztonság is. „Ha nem így csinálod, belefásulsz”.

A gyommentesítés talán a vetőmagfajtánál is fontosabb.

Aratásnál Csabáé a főszerep, ahogy Sándor mondja: ő a főpilóta a kombájnon. Amikor megfelelő a kukorica nedvességtartalma, learatják, és a nagyobbik részét Monostorpályiba szállítják a kukoricamalomba. A többi a saját tárolóba kerül, várják a „tavaszi árrobbanást, ami nem mindig jön össze”.

A malom részére élelmezési célú kukoricát is szoktak termeszteni, főleg francia, hosszú tenyészidejű fajtákat, amelyeknek nagy a hektoliter súlyuk. Kicsit kevesebbet eredményeznek, mint a standard takarmánykukorica, némileg nagyobb a betakarításkori víztartalmuk, emiatt magasabb a szárítási költségük is. Beltartalmi értékeiknek köszönhetően azonban a malom valamennyit kompenzál mind a szárítási költség, mind a felvásárlási ár tekintetében. Sándor szerint általában olyan gazdálkodókat keresnek meg ezzel, akik a fajtákat nem keverve tudják termeszteni a gabonát, mert ezeket elkülönítetten kell szárítani, raktározni és feldolgozni.

A bakhátas művelés és -vetés A bakhát olyan állandó sor- és sorköz-formáció létrehozása lejtős termőhelyen talajvédelmi és termesztési céllal, amelyben a vetősor az év legnagyobb részében legalább 12-22 centiméterrel magasabb a sorköznél. Bakhátba vetés pedig a megemelt sorközbe speciális vetőgéppel történő vetés. (Forrás: www.biokultura.org)

szerző: Kocsis Kinga, fényképezte: Vámos Csaba

Első a szív, utána az anyagiak

34 - 35

Bioenergia

nem kézrátétellel

Néhány tucat francia gazda összeszövetkezett, hogy a terményük egy részéből olcsó alternatív üzemanyagot állítsanak elő a gazdaságaik számára. Társulásuk olyan sikeressé vált, hogy már a megyei közigazgatást is ők látják el.

M

ezőgazdasági szempontból Tarn-et-Garonne megye Franciaország dél-nyugati szegletének egyik különlegesen sokszínű tájegysége az Atlanti-óceán, a Pireneusok és a Quercy-dombság ölelésében. A megyében közel 5280 gazdaság található, amelyek átlagosan 50 hektárt művelnek. A területek 22 százalékán gabona és olajos növények termesztése folyik, de kiemelkedően magas a kertészeti kultúrák aránya is, amely 16 százalékot jelent (alma, szilva, őszibarack, nektarin, kivi és fóliás zöldségtermesztés). Megannyi igény és lehetőség, de motivációból sincs hiány.

Nem csoda, hogy itt indult el a CUMA (Coopératives d’Utilisation de Matériel Agricole, azaz Mezőgazdasági Gépek Használati Társulása) Bioénergies 82 projektje, amely napraforgó és repce alapú biodízel előállítását célozta meg a helyi igények kielégítésére. A termelői csoport júniusban tartotta éves közgyűlését, amely jó alkalmat adott a program bemutatására.

alternatív megoldások A CUMA bioenergia programját a Tarn-et-Garonne megyei géptárulás 54 gazda együttműködésével indította el 2006-ban, a történelmi Gascogne megye szélén fekvő Larrazet-ben. A beruházás célja az volt, hogy saját olajpréselő üzemből fedezzék a résztvevő kis és közepes méretű gazdaságok üzemanyagigényét. Ám ezzel nemcsak tulajdon üzemanyag-költségeiket csökkenthetik, hanem az előállított biodízelt közösen és közvetlen módon értékesíthetik a rövid értékesítési láncon (franciául circuits courts) keresztül. A projekt megálmodója és szervezője Elisabeth Honnons, a Tarn-et-Garonne megyei CUMA társulások igazgatónője, aki számos gépberuházási projektet szervezett már a megyei gazdatársulások segítségével, valamint Didier Lafage, a megyei agrárkamara növénytermesztésért felelős igazgatója. Összefogásuk révén az érdekelt növénytermesztő gaz-

dák bevonásával kétéves előkészítő munkával valósult meg a bioenergia projekt. „A biodízel előállítás nem újdonság, számos más európai országban művelik – mondta Elisabeth Honnons a Hozam&Érték magazinnak. – Nekünk abban sikerült nagyot lépnünk, hogy ösztönöztük az együttműködést a gazdák, a helyi döntéshozók és érdekvédő egyesületek között.”

Hozzáadott érték a térségekben A CUMA társulás lényege, hogy a résztvevő gazdák egy célért dolgoznak együtt, azaz el kell fogadniuk a közös munkát a szomszédjukkal, és osztoznak az eredményen. „Összefogás nélkül nem is lehetséges ilyen léptékű beruházás megvalósítása”, magyarázza Elisabeth Honnons. A programban részt vevő gazdák A CUMA története A mezőgazdasági gépek használati társulását 1939-ben alapították azok a gazdák, akik önállóan nem tudtak beruházni egyegy nagyobb gép vásárlásába, ezért összefogással valósították meg céljaikat. A francia gazdaságok nincsenek túlgépesítve, viszont a szomszédos termelők együttműködése lehetővé teszi, hogy a szezonmunkákat együttes erővel és jó minőségű gépekkel végezzék. A termelők az éves regisztrációs díj mellett csak annak a traktornak, kombájnnak vagy más földművelő eszköznek a lízingjét fizetik, amelyet ténylegesen használnak is.

2009-ben Franciaországban 14 300 CUMA társulás működött, 464 millió euró bevételt hozott, és közel 260 millió euró beruházást hajtott végre. Megyei szervezetek segítik a csoportosulások termelését ésszerűvé, versenyképessé és jól szervezetté fejleszteni azáltal, hogy közös erővel fektetnek be az erőgépek és a művelést segítő eszközök vásárlásába. A CUMA támogatja a fiatal gazdák letelepedését és a gazdaságok átadását, valamint az innovatív és környezetkímélő technológiák meghonosítását. További információ: www.cuma.fr

HOZAM & ÉRTÉK

vállalják, hogy a gabonaáraktól függetlenül termésük egy részét a saját olajfeldolgozójuk felé adják le, cserébe a biodízelért, amely végső soron csökkenti termelési költségeiket. „Emellett az is fontos szempont, hogy a CUMA Bioénergies 82 program keretében e termelők ötéves társulási szerződést írnak alá, amelynek fenntartási díját akkor is fizetniük kell, ha inkább a szövetkezet felé magasabb áron akarják értékesíteni napraforgójukat, repcéjüket”, teszi hozzá.

A társulás az üzemet a Qualisol Gabonaértékesítő Szövetkezettől bérli, a feldolgozott termény 80 százaléka saját termésű napraforgó, 20 százaléka pedig repce.

A kitűzött cél évi 800 tonna olajos mag préselése, de a jelenlegi teljesítménnyel is 100 ezer liter gázolajat és 180 tonna pelletet nyernek. Mivel a tagok az üzem mellett álló silóban adják le a betakarított termést, így egyedi mérés és teljesítmény alapján történik az elszámolás. A Qualisol tárolója szárítja, tisztítja, és a préselő üzembe szállítja a termést, majd a feldolgozást követően termelők a százliteres tartályokban kapják meg a kész bioüzemanyagot és big-bag kiszerelésben a melléktermékként megjelenő pelletet, amelyet takarmányként hasznosítanak.

30 000 euróval (átszámítva 8,4 millió forinttal) támogatott.

Emellett a programban résztvevő gazdák a beszállított termés után tonnánként 18 euró (mintegy 5000 forint) tárolási díjat és a préselt olaj után literenként 0,235 euró (65 forint) előállítási díjat fizetnek évente.

Függetlenséget teremt, és megtérül „Ha most kéne kezdeni, akkor is belevágnék – nyilatkozta Jean-Jacques Baravalle, a CUMA gazdatársulás elnöke. – Manapság a gabona- és az üzemanyagárak kiszámíthatatlan ingadozása szükségessé teszi számunkra, hogy vállalkozásaink gazdasági és energetikai szempontból függetlenek legyenek. Egyelőre még a megvalósítás fázisában vagyunk, de hosszú távon szeretnénk az energiafüggetlenséget kivívni. Ez beletelik némi időbe, ám megtérül a beruházás.” A bemutatott rendszer lehetővé teszi, hogy a tagok maguknak termeljék meg az igényelt üzemanyagot, az állattenyésztők számára pedig a saját préselmény előállítását. Az értékesítésre létrehozott érdektársulás bevétele fedezi az önfenntartás költségeit, és ezen felül három állandó munkahelyet teremtett.

A program a gazdaságok fenntartásában is szerepet játszik. Mivel 2013-ban jár le az első ötéves periódus, most kezd láthatóvá válni, hogy tagok mennyire elégedettek a beruházással és annak megtérülésével. „A mérleg azt mutatja, hogy az 58 tagból mindössze 11 olyan termelő volt, aki egyszer sem szállított be napraforgót vagy repcét az olajüzembe, hanem terményként értékesítette – mondta a gazdatársulás elnöke. – Ez a gabona felvásárlási

Az energiafüggetlenség kivívása beletelik némi időbe, ám megtérül a beruházás.

Kiadások és bevételek A beruházást egy 500 négyzetméteres hangár, egy Reinartz AP10 típusú, óránként 100 kilogramm kapacitású olajprés, szűrőüzem kialakítása és ennek automatizálása jelentette.

Mindez 107 365 euróba (mintegy harmincmillió forintba) került, amelyet a megyei és a regionális tanács összesen

36 - 37

árak növekedésének tudható be, illetve a dízel üzemanyag ártámogatásnak, amely a gazdákat segítő állami juttatás.”

Hosszú távon gondolkodnak A program támogatója a montaubani Három Folyó Kistérségi Társulás, amelynek környezetvédelmi célprogramjában is szerepel a bioüzemanyag felhasználása az önkormányzati használatban lévő járművek energiaellátására. Padie Didier, Montauban város önkormányzatának tanácstagja szerint már itt volt az ideje, hogy a város nézőpontot váltson, és elinduljon a környezettudatosabb úton. „Ma 31 jármű működik biodízellel – indokolta a váltást a tanácsos. – Ez az önkormányzati flotta 67 százalékát jelenti, éves szinten harmincezer liter biodízel felhasználását.” Hos�szú távon szeretnék a teljes flottát átállítani a napraforgó alapú bioüzemanyagra, valamint a társulás kisebb tagjainál, falvakban is bevezetni a biodízelt. Emellett távlati tervük, hogy a teljes tömegközlekedés ellátását biodízelből oldják meg, de ehhez további üzembővítésre lesz szükség.

A Bioénergies 82 program nem csak a környezetvédelmi előírások betartását segíti, bár fontos hozadéka a széndioxid kibocsátás csökkentése. „Ám emellett azt is lehetővé teszi, hogy biztosítsuk mezőgazdasági termelőink jövedelmét, ezáltal hozzájárulunk a vidéki területeink fenntartásához”, tette hozzá Padie Didier.

Montauban és környéke az elmúlt fél évszázad leforgása alatt ipari zónává változott, amit felgyorsított a negyven kilométerre fekvő Toulouse regionális központ terjeszkedése. A térségbe a szomszédos Airbus repülőgépgyár számos ipari beruházást vonzott, ami drasztikusan csökkentette a mezőgazdaságilag művelt területek arányát, így több faluban eltűntette a dél-francia vidék jól ismert képét, hangulatát. Ezt a negatív tendenciát szeretnénk lassítani és megállítani a CUMA Bioénergies 82 és a hasonló környezettudatos programok révén. A természeti kincseik megóvása mellett a termelési költségek lefaragása és a vidéki térségek megőrzése jelenti a valódi hozzáadott értéket.

szöveg: Kujáni Katalin

Saját olajpréselő üzemből fedezik a résztvevő gazdaságok üzemanyagigényét.

HOZAM & ÉRTÉK

Morzézó gyökerek

Számos faj evolúciója, viselkedése és fajfenntartása alapul hangok kibocsátásán és az általuk létrehozott kommunikáción.

N

em újdonság, hogy bizonyos növények akusztikus jeleket képeznek, észlelnek és használnak. A bioakusztikát az 1940-es években kezdték alaposabban vizsgálni, ám a kor műszaki és módszertani hiányosságai rányomták bélyegüket a kísérletekre. A tudományág napjainkig mostohagyerek maradt, ráadásul olyasfajta hiedelmek övezik, amelyek hátráltatják a téma kutatóit. Régóta köztudott, hogy a növények képesek a környezetükből érkező hanghullámot vagy rezgést észlelni.

Ennek legjobb példája a mimóza, amely érintésre, azaz vibráció hatására összezárja leveleit, amitől jobban láthatóvá válnak a tövisei. A tudományos feltevés szerint a mimóza így próbálja megelőzni vagy csökkenteni a növényevők által jelentett kockázatot. Az efféle ingerválasz nem csupán a mimóza sajátja, számos más faj reagál a rezgésekre.

A paradicsom és az áfonya például „zümmögő beporzást” alkalmaz. Ennek során csak azok a virágok bocsátanak ki pollent, amelyeket a rovarok a megfelelő ultrahang frekvencián rezegtetnek meg. Erre viszont csakis a növénnyel ko-evolúcióban, azaz kölcsönös egymásra hatás folyamán fejlődött méhek képesek, amelyek a szárnymozgató izmaikat megfelelő intenzitással mozgatják, azaz megfelelő rezgéssel zümmögnek.

Nemzetközi kutatások szerint ez nem kizárólag az állatok sajátossága, hanem egyes növények, köztük a kukorica is képes hanggal információt átadni.

Talajban terjedő hullámok

Tudományos szempontból a külső hallószerv nem kizárólagos feltétele a hallóképességnek. A madaraknak és békáknak például nincs fülkagylójuk, mégis jobb a hallásuk, mint az embernek. A rovaroknak sincs fülük: a szúnyogok és a muslicák a csápjuk második ízén kialakult nagyszámú érzéksejt révén képesek észlelni a kibocsátott hanghullámokat, míg például a tücsök hallószerve az első lábpáron van. Külső hallószerv híján a halak a vízben terjedő hangrezgéseket az oldalvonalnak nevezett szervükkel és az úszóhólyagjukon keresztül érzékelik. A kígyók nem rendelkeznek se füllel, se dobhártyával, mégsem süketek: az állkapcsukkal fogják föl a vibrációt. A talajban ugyanis nem hang, hanem rezgés formájában terjednek a hullámok, ráadásul a kemény, merev talajszemcsékben gyorsabban is haladnak, mint a levegőben vagy vízben.

A kígyó „módszere” így tehát nagy távolságból is lényegesen hatékonyabb, mint a füllel történő hallgatózás.

Annak ellenére, hogy a hang ökológiai és evolúciós jelentőséggel bírhat a növény-állat interakcióban, a közelmúltig nem állt rendelkezésre elegendő kutatási információ arról, a növények miképpen észlelik a hangot, hogyan reagálnak rá, és men�nyiben módosulhat a fejlődésük a hanghatások függvényében.

A hang ökológiai és evolúciós jelentőséggel bírhat a növényállat interakcióban

38 - 39

Gyökérreakció a hangra

„Ha azt feltételezzük, hogy a talajban folyamatosan észlelhetők rezgések, ésszerű következtetés, hogy a talajlakó állatoknak, de a talajhoz gyökerekkel rögzült növényeknek is hasznuk származhat a rezgések valamilyen szintű észleléséből, értelmezéséből”, írta Monica Gagliano, a NyugatAsztráliai Egyetem fejlődésbiológia kutatója friss tanulmányában, amely a Trends in Plant Science (A növénykutatás irányai) folyóiratban jelent meg.

Gagliano és kutatótársai üvegfalú edényekbe helyezett vízáteresztő fóliára ültettek kukoricaszemeket. A vizsgálat idején állandóan azonos irányból 0 és 900 hertz közötti frekvencián hanghullámot bocsátottak ki a csírázó szemek felé. A kutatók azt vették észre, hogy a gyökérvégek hamarosan a rezgés forrása irányába kezdtek elhajolni, legerősebb mértékben a 200 és 300 hertz közötti tartományban. A gyökércsúcsok lehetséges akusztikus kibocsátását lézeres Doppler-vibrométerrel mérték, és jól elkülöníthető rezgéseket észleltek a tápfolyadékban: hangos, másodpercenként akár 2 centiméteres rezgési sebességű kattanásokat, az előbbihez hasonló, 220 hertzes értéken. „Noha a növények érzékelő mechanizmusát még nem sikerült azonosítani (…), egyre határozottabban kételkedünk abban, hogy az általuk kibocsátott összes hang pusztán a vízszállító rendszerükben képződő szöveti feszültség véletlenszerű kisülése lenne”, írja az ausztrál kutató. Nyitva marad azonban a kérdés: a növények vajon milyen okkal bocsátanak ki és észlelnek hangokat (rezgéseket), és ezek hordoznak-e valamilyen jelentést?

Evolúciós szempontból a hanghullámok formájában terjedő energia észlelése és értelmezése előnyös, hiszen információt szolgáltat a közelebbi vagy távolabbi környezetről. Figyelembe véve, hogy a rezgés milyen jól terjed a talajban, a rövid távú jelzésnek különösen hatékony eszköze. De nagyobb hatókörben is alkalmazható, összekötő kapocsként szolgálhat a növények közötti kölcsönhatások során, mint amilyen a talajban lévő tápanyagok iránti verseny.

Izgalmas új szempontok

Annak megértéséhez, hogy a növények hogyan és miért érzékelik a környezetükből érkező hangokat (rezgéseket), előbb elemeznünk kell a hangok tulajdonságait és az általuk közvetített informácikat. Óriási feladat, de izgalmas lehetőségekkel kecsegtet: jóllehet, mondjuk, az aszályt továbbra sem leszünk képesek megakadályozni, ám következményeit mérsékelhetjük, ha bővebb ismeretekkel rendelkezünk a növények szárazságra adott reakcióiról.

Kutatások bizonyítják, hogy az egészséges növények észlelik a társaik stresszjelzéseit, és továbbítják ezt a veszélyjelzést a másik irányba, a nem érintett példányok felé (vízhiányra, azaz ozmotkus stresszre a gázcserenyílások bezárásával reagáltak, ami egymás után megfigyelhető volt a sorban álló példányokon). Amennyiben sikerül feltárni a hang ökológiai szerepét a növények közötti kölcsönhatásokban, jobban megérthetnénk, milyen folyamatok befolyásolják a növények által a környezeti stresszre adott válaszokat.

Minél többet tudunk meg a növényekről, annál inkább túlhaladottá válik az ókori görög tudós, Arisztotelész lélekelméleti megállapítása, amely szerint a növények passzív és érzéketlen teremtmények, csak táplálkozni, növekedni és szaporodni képesek. Az új ismeretek fényében talán újra kell fogalmaznunk sok mindent, amit eddig a növényekről gondoltunk.

szöveg: Hiver’t-Klokner Zsuzsanna

A növények képesek a környezetükből érkező hanghullámot vagy rezgést észlelni.

Felhasznált kutatások: Monica Gagliano, Stefano Mancuso, Daniel Robert: Towards understanding plant bioacoustics. Trends in Plant Science, 2012. március, Omer Falik, Yonat Mordoch, Daniel Ben-Natan, Miriam Vanunu, Oron Goldstein, Ariel Novoplansky: Plant responsiveness to root–root communication of stress cues. Annals of Botany, 2012. január

HOZAM & ÉRTÉK

A beforgatott jövő Talajbiológiai és baktériumtrágyázási ismeretek mindenkinek MEGJELENT a talajközpontú gazdálkodás hiánypótlónak és úttörőnek szánt könyve, A beforgatott jövő. A 76 oldalas kötet szemléletesen és mindenki számára érthető módon taglalja azokat az elméleti és gyakorlati tudnivalókat, amelyek ismeretében sikeresebb szántóföldi növénytermesztés folytatható. Az alapszintű talajbiológiai ismeretek megszerzésében is segítséget nyújtó kötetbe Ön is belelapozhat a www. bakteriumtragya.hu/konyv weboldalon.

A könyv többek között megvásárolható a 2012-es év valamennyi jelentősebb mezőgazdasági kiállításán a Phylazonit Kft. standjain. További információ: 06 (20) 275 5299.

Magazinunk következő számaiban rendszeresen megjelentetjük a könyv egyes fejezeteit. „A termőtalaj a növénytermesztés, ezáltal az emberi élet alapja De tudjuk-e valójában, milyen folyamatok zajlanak a talajban? Ismerjük-e a termelés sikerét meghatározó alapvető összefüggéseket? Megőrizhető-e hosszú távon talajaink termékenysége?

Könyvünk segít a talaj életének megismerésében és megértésében: közérthetően bemutatja, milyen kölcsönhatások működnek a termőföld és a termesztett növények között, egyben feltárja, hogyan folytatható intenzív, mégis környezetkímélő gazdálkodás. A megfelelő talajélet kialakítása, a talaj termékenységének megőrzése napjainkra a fenntartható növénytermesztés meghatározó tényezőjévé vált. Ehhez nyújt megoldást a baktériumtrágyázáson alapuló tápanyag-utánpótlás.

A tudományos ismereteken túl gyakorlati tapasztalatokon keresztül szeretnénk hasznos és alkalmazható tudást nyújtani a rutinos és kezdő gazdálkodók részére egyaránt. Célunk az, hogy segítsünk eredményesebbé tenni a mezőgazdasági termelést.”

Szakmai közreműködők: Balázsy Sándor, Bartók Tibor, Benedek Szilveszter, Biró Borbála, Keresztes Zsolt, Máté Sándor, Szécsi Árpád, Zászlós Tibor Illusztráció: Nagy Diána

40 - 41

A talaj, mint a fenntartható növénytermesztés közege Ha kezünkbe veszünk egy marék földet, az mozdulatlannak, élettelennek tűnik, pedig élőlények milliárdjait találhatjuk benne. Az egysejtű baktériumoktól az emlősökig és a magasabb rendű növényekig több ezer ismert élőlényfaj található a talajokban. Számos olyan is van, elsősorban a mikroorganizmusok között, amelyet még fel sem fedeztek. Az élő anyag tömegének becsült mennyisége talajtól függően hektáronként 10–25 tonna körül alakul a felső 25 cm-es talajrétegben.

A talaj szerves anyagának átlagos összetétele a következő: 85% humusz, 10% gyökerek és 5% a benne élő növény- és állatvilág. Utóbbi összetétele rendkívül változatos, elmondható, hogy a baktériumoktól a mikroszkopikus gombákon és földigilisztákon át egészen a vakondokig számtalan fajt felölel. Ezek közül a talaj termékenysége szempontjából a mikroszervezetek (baktériumok, sugárgombák és gombák) a legfontosabbak. Ezek bár rendkívül kicsiny méretűek, szabad szemmel láthatatlanok, mégis hatalmas mennyiségben fordulnak elő a talajainkban.

„Ha kezünkbe veszünk egy marék földet, élőlények milliárdjait találhatjuk benne.”

Mind számukat, mind pedig tevékenységüket tekintve kiemelkednek a baktériumok. Egy gramm talajban számuk néhány milliárd körül van, tömegük pedig mintegy 0,4 tonna 1 hektár 25 cm-es mélységű (4000 tonna tömegű) talajrétegben. Kedvező körülmények között gyors anyagcseréjüknek és szaporodóképességüknek köszönhetően testtömegük több százszorosát is képesek lehetnek egy nap alatt táplálékként (szén- és nitrogénforrásként) hasznosítani. Ezáltal le- (vagy meg-) bontják a legkülönbözőbb típusú szerves anyagokat, ha erre a környezeti körülmények is lehetőséget adnak. Ennél a példánál maradva, 4000 tonna talajban – 3 százalék szerves anyagot feltételezve – megközelítőleg 120 tonna mennyiséget kapunk, amelynek csak egy részét képezik a mikroorganizmu­sok. Ezek lebontó tevékenységének lényege, hogy olyan anyagokat (enzimeket) termelnek, amelyekkel képesek metabolizálni (lebontani) a talajban lévő szerves maradványokat (például a növények szármaradványait) is.

1. ábra. A talaj fontosabb mikroszervezetei 1. gombamicélium, 2. baktériumok, 3. sugárgombák

HOZAM & ÉRTÉK

2. ábra. A talajélőlények szerepe a szármaradványok lebontásában 1. szerves maradványok a talajfelszínen, 2. talajlakó állatok (aprítás, megbontás), 3. szerves maradványok a talajban, 4. mikroszervezetek: baktériumok, gombák és sugárgombák (megbontás, lebontás, humifikálódás, ásványosodás), 5. humusz, 6. ásványi tápanyagok

Ezekből az anyagcsereút végén végül szén-dioxid, tápelemek és víz keletkezik. A baktériumok gyorsasága annak köszönhető, hogy tömegükhöz képest nagy a felületük, de emellett sokoldalú tevékenységük is azt eredményezi, hogy ezek a mikroszervezetek végzik a talajban lévő szerves anyag átalakításának legnagyobb részét. Sokoldalúságuknak megfelelően az egyes fiziológiai csoportok fajonként eltérően más-más összetételű anyagot termelhetnek, így a legkülön-

A baktériumok felépítése A baktériumok egysejtű, sejtmag nélküli mikroorganizmusok (pár µm méretű, szabad szemmel nem látható élő szervezetek), ivartalanul szaporodnak. Hosszirányban növekednek, majd egy bizonyos méretet elérve kettéosztódnak. Utódaik genetikai állománya megegyezik az eredetivel. Kedvező tenyészfeltételek (megfelelő tápanyagellátás, hőmérséklet, nedvesség stb.) mellett az osztódás gyorsan, akár 20 percenként vagy pár óra alatt megismétlődik. Ha negatív hatások érik a baktériumokat (tápanyaghiány, hosszú ideig tartó szárazság, téli hideg stb.) nem a szaporodás a céljuk, hanem a kedvezőtlen körülmények átvészelése. Ekkor úgynevezett kitartó képletet hoznak létre, amely anyagcseréjét tekintve inaktív, de alkalmas arra, hogy a mikroszervezet a kedvezőtlen körülményeket átvészelje. Egyes baktériumok képesek erős fallal rendelkező spórák létrehozására is, illetve arra, hogy az egész baktériumsejt egy spórává alakuljon át.

Ez a forma sokkal inkább képes arra, hogy a kedvezőtlen körülményeket átvészelje. Optimális körülmények között aztán (például a téli hideget követően) újra aktivizálódnak az életfolyamataik.

3. ábra A baktériumok sematikus felépítése 1. ostorok, 2. kocsonyás burok, 3. szilárd sejtfal, 4. citoplazma, 5. nukleoid (örökítő­anyag), 6. riboszómák

42 - 43

A talaj A talaj a földkéregnek az a legfelső, szilárd része, amely képes életfeltételeket biztosítani a növények, az állatok és az ember számára is. Csak első ránézésre tűnik azonban szilárd és élettelen közegnek, valójában magában a talajban is számtalan élőlény él. Fizikai összetétele tekintetében pedig igazán különleges, hogy a természetben egyedüliként egyszerre három halmazállapot van jelen benne: a folyékony (víz), a szilárd (szerves és szervetlen talajalkotók) és a gáz (levegő). A talaj ezáltal leginkább egy háromfázisú, élő rendszerként határozható meg. bözőbb szerves anyagok (állati maradványoktól a kukorica-, repce-, vagy napraforgószárig) lebontását képesek elindítani vagy teljesen elvégezni.

A baktériumok után az egysejtű sugárgombák fordulnak elő legnagyobb számban a talajban. Ezek rendszertanilag szintén a baktériumokhoz tartoznak, itt azonban külön említjük őket, mert felépítésükben különböznek az előbb bemutatott baktériumoktól. A sugárgombák száma a talajban grammonként elérheti a százmilliót. A frissen szántott talaj friss szagát például leginkább a sugárgombáknak köszönhetjük. A baktériumok mellett a sugárgombák is hozzájárulnak a talajban végbemenő lebontó folyamatokhoz.

A baktériumok mellett nem elhanyagolható a talajban a mikroszkopikus gombák tevékenysége sem. Ezek száma a talajban grammonként elérheti a tíz-száz ezres nagyságrendet,

bár egyedszámuk megállapítása a fonalas testfelépítésük miatt nem egyértelmű. A testüket felépítő fonalak a talajt hosszan képesek behálózni, de egy-egy szervesanyagcsomónál akár bonyolult kötegekké is tömörülhetnek.

A gombák akkor kapcsolódnak be nagyobb aktivitással

„Ha nem volnának jelen a mikroszer­ vezetek a talajainkban, akkor megszűn­ ne az anyagok biológiai körforgása.”

4. ábra. A növények tápanyagfelvétele a gyökéren keresztül 1. ioncsere talajoldattal, 2. humuszanyagok, 3. mikroszervezeteken keresztüli tápanyagfelvétel, 4. agyagásványok ioncseréje, 5. tápanyag kioldása ásványi alkotóelemből

HOZAM & ÉRTÉK

a bontási folyamatokba, ha a baktériumok, illetve sugárgombák már előkészítették ehhez a szerves anyagokat, vagy ha a körülmények azok működőképességéhez nem megfelelők.

Ilyen körülmény például a komposzthalom belsejében lévő magas hőmérséklet, vagy a tűlevelű erdők erősen savanyú talaja, ahol csak a gombák képesek a szerves anyagok lebontására.

Fentiekből következik, hogy ha nem volnának jelen a mikroszervezetek a talajainkban, akkor megszűnne az anyagok biológiai körforgása, az elhalt szerves anyag nem tudna lebomlani azokra az egyszerű vegyületekre, amelyek a növények tápanyagául szolgálnak, így pedig újabb szerves anyagok sem tudnának létrejönni.

Nyugodtan állítható tehát, hogy a mezőgazdaság eredményessége a talajok kiegyensúlyozott életénél kezdődik.

A talajélet hozza létre a növények számára azt az optimális körülményt, amely szükséges ahhoz, hogy a genetikailag kódolt tulajdonságaik szerint a megfelelő produkciót létrehozzák.

A folyamatban a mikroorganizmusok az ásványi anyagok mobilizálásával, a talajtermékenységhez erősen hozzájáruló humusz létrehozásával, a talaj szivacsos szerkezetének kialakításával járulnak hozzá a morzsalékos talajállapothoz.

Ennek az ideális talajszerkezetnek – amely nagy felületű szemcseszerkezet a benne képződött levegőzárványok tömegével – köszönhető végül is a csapadékvíz megtartása a felső rétegekben, és a kedvező víz-levegő arány kialakulása. Az anyagcsere-folyamatok a víz és a levegő állandó jelenlétében zajlanak, amelyre igen nagy szükség van ahhoz, hogy a mikroorganizmusok többsége kifejthesse aktív tevékenységét.

Hozzájárul a talajok nagy változatosságához, hogy igen szoros kapcsolatrendszer létezik a talajban élő legkülönbözőbb élőlények között. A rendszert működésben tartó energia elődleges forrása a Nap sugárzási energiája, ezt használják fel a növények fotoszintézisük során a szerves anyagok előállításához. A növényi szervekben raktározódik el aztán az az energia, amely végső soron a talajban élő ös�szes élőlény energiaforrását képezi.

Kémiai-mikrobiológiai kölcsönhatások a gyökér­közegben • A rizoszféra effektus A növények gyökérzetükön és levélzetükön keresztül is képesek felvenni a szervezetük felépítéséhez szükséges tápanyagokat és vizet, mennyiségileg azonban sokkal nagyobb részt képvisel a gyökéren keresztül felvett tápelemek aránya. Joggal állítható tehát, hogy a gyökérzet sokkal több, mint csupán a növény rögzítő szerve a talajban, összeköttetést jelent a növényi életfolyamatok, és az azokhoz szükséges biológiai, illetve kémiai tényezők között.

A növényi tápelemek különböző szervetlen és szerves formában találhatók a talajban, a növények azonban csak szervetlen ionként képesek felvenni és hasznosítani azokat.

Növénytáplálási szempontból ezért kulcsfontosságúak azok a folyamatok, melyeken keresztül oldódnak, ezáltal a növény számára is felvehetővé válnak a tápelemeket tartalmazó vegyületek. E tekintetben különös jelentősége van a talajban élő mikroszervezetek által, illetve a gyökerek által termelt szerves savaknak. Ezek képesek felvehető állapotúvá tenni a talaj tápelemtartalmát, különösen a mikroelemeket.

A rizoszféra a gyökéren túl magában foglalja az ahhoz közel eső talajrészt, így az abban élő mikroorganizmusokat, és az előbb említett szerves savakat is.

„A tápelemek felvehetősége szempontjából külön figyelmet érdemel a rizoszférában kialakuló kémhatás.”

A tápelemek felvehetősége szempontjából külön figyelmet érdemel a rizoszférában kialakuló kémhatás: A legtöbb tápelem enyhén savanyú vagy semleges pH tartományban mobilis: a tápanyagok hozzáférhetősége szerves talajokon 5,0–6,0 pH, míg váztalajokon 5,5–7,0 pH tartomány között a legintenzívebb. A savanyúbb kémhatás ugyanakkor elősegítheti a talajokból bizonyos toxikus elemeknek a szükségesnél nagyobb arányban történő növénybe jutását is.

Amikor megtörtént a tápelemek és a víz felvétele a gyökéren (vagy kisebb részben a levélen) keresztül, az

Az élet alapja: a fotoszintézis és a tápanyagok körforgása A növények a nap energiájának segítségével glükózt (szőlőcukrot) állítanak elő vízből és szén-dioxidból. A glükóz és az abból képződő összetett cukrok jelentik az élőlények számára leginkább szükséges energiaforrást. Azok az élőlények, amelyek nem végeznek fotoszintézist a növényeken keresztül jutnak glükózhoz. Az állatok és az ember elfogyasztják a növényeket, a talajban élő mikroorganizmusok pedig lebontják a növényi és kisebb részben állati maradványokat, hogy hozzájussanak ehhez az energiaforráshoz. A lebontás folyamán azonban olyan anyagok (szén-dioxid, víz és ásványi tápelemek) is felszabadulnak, melyek a növények számára tudnak kiinduló alapanyagokat jelenteni.

44 - 45

anyagszállítás során azok a végfelhasználást végző növényi részbe kerülnek a szállítószövet-rendszeren keresztül. Ez két részből, a faelemekből és a háncselemekből áll. A háncselemekben a tápanyagok a felhasználás helyéig jutnak el a növényen belül. Ezzel szemben a farész csupán a víz és az abban oldott ionok (egyszerű elemek, melyekből kémiai reakciókon keresztül tápanyagok keletkeznek) szállítását végzi, mégpedig a gyökértől a levél irányába.

Az élelmiszerminőség és -biztonság talajbiológiai kérdései • A szántóföldtől az asztalig A talajlakó baktériumok a szorosan vett mezőgazdasági termelésen túl a fogyasztókra, azaz a táplálkozásunkra is fontos hatással vannak. A kedvező hatású baktériumok száma a talajokban gyakran lecsökken. Ennek oka lehet a levegőtlen talajkörülmények kialakulása vagy a talaj kémhatásának megváltozása, például a rothadó szármaradványok hatására.

Ekkor egyéb, az emberi szempontból kedvezőtlen mikroorganizmusok elszaporodása következik be. A kedvezőtlen mikroorganizmusok felszaporodásának számos negatív hatása van, megnőhet például a nehézfémek, toxikus elemek Egészséges talaj, egészséges élelmiszer A talajélőlények számának növekedésével vagy működőképességük javulásával a talajon megtermelt élelmiszereink minőségi tulajdonságai is javulnak, kihatva ezzel az ember egészségi állapotára is

oldhatósága és növényi felvétele, de megnő a kockázata ezek élelmiszereinkbe való bekerülésének is.

Az intenzív termesztés hatására a növények a nagyobb termésekkel egyre több mikroelemet vonnak ki a talajból.

Utánpótlásuk azonban csak akkor megoldott, ha célirányos mikroelem-trágyázást folytatunk. A talaj kémhatásának csökkenése is a mikroelemek kioldódását segíti elő. Mindezek egyenes következményeként a növényi eredetű élelmiszereinkben a mikroelemek arányának folyamatos csökkenése figyelhető meg.

„Növényi eredetű élelmiszereinkben a mikroelemek arányának folyamatos csökkenése figyelhető meg.

A mikroelemek hiánya pedig kihat az élelmiszerlánc egészére.”

Mivel az állati takarmányok is növényi alapúak, így az állati termékekben is kimutatható ez a folyamatos mikroelem-csökkenés, ami az emberi szervezetre is hatással van (folyamatosan csökken a mikroelem-ellátottság szintje).

A mikroelemek hiánya kihat tehát az élelmiszerlánc egészére.

A következményekkel nap mint nap szembesülünk az úgynevezett civilizációs betegségek (allergia, stressz, immunrendszeri problémák) folyamatos erősödése és terjedése által.

További példaként említendő a szelén, melynek egyes vegyületei a rák áttétek kialakulását fékezik, vagy blokkolják. Az utóbbi 40–50 évben a rák- és cukorbetegségek száma rohamosan növekedett, ami összefüggésbe hozható a mikroelemek hiányával a táplálékban. De talán nem tudatosodott még bennünk, hogy milyen sok betegségnek és problémának az alapvető oka a mikroelemek folyamatos hiánya.

Megállapítható tehát, hogy a talajélőlények számának csökkenésével vagy működőképességük rosszabbodásával a talajon megtermelt élelmiszereink minőségi tulajdonságai is romlanak, kihatva ezzel az ember egészségi állapotára is. Egészséges tejet, illetve húst csak egészséges állat tud termelni. Egészséges állatot csak egészséges takarmánnyal lehet tenyészteni, az egészséges élelmiszer pedig megalapozza az emberi egészség megőrzését is. Az élelmiszerlánc egészének szem előtt tartása meghatározza a gazdálkodás módját. Több civilizáció tűnt el azért a Föld színéről, mert nem becsülte meg kellőképpen a talajt. Mindez felveti a kérdést: mennyit is tudunk valójában a talajéletről? A talajt óriási biodiverzitás, fajgazdagság jellemzi, mely alapvetően meghatározza termékenységét. A talajtermékenység megőrzéséhez szükség van a növénytermesztésben olyan szerves anyagok felhasználására, amelyek megőrzik, sőt növelni is képesek a talaj életképességét.

HOZAM & ÉRTÉK

A talajtrágyázás,

hatásainak összefoglalása A termőtalaj leromlása • A talajt unokáinktól kaptuk kölcsön

A

z első fejezetből kiderült, hogy a fenntartható, környezettudatos és hatékony növénytermesztés megfelelő talajélettel rendelkező, tehát biológiailag aktív talajon tud megvalósulni. Az intenzív növénytermesztési technológiák elterjedésével az utóbbi fél évszázadban megnőtt a műtrágyák és növényvédő szerek, gyomirtók, talajfertőtlenítők, érésgyorsítók, illetve egyéb vegyszerek használata, amelyek pozitív hatásaik mellett a talajok elsavanyodását és a talajélet csökkenését is magukkal vonták. A talaj savanyodásának következtében jelentősen növekszik a tápanyagok oldhatósága, így csapadékos területeken a talaj tápanyagának egy része kimosódik a talajvízbe, ezért a növények nem tudják felvenni. A kimosódott tápanyagok szennyezik a felszín alatti és felszíni vizeinket is. Gazdaságilag pedig mindez óriási veszteséget jelent. Savanyodó talajokon fokozódik a

„Több, egyébként igen magasan fejlett civilizáció tűnt el a Föld színéről, részben azért, mert nem kellően becsülte meg a létfontosságú termőtalajt.”

toxikus nehézfémek felvétele is. Ez terméscsökkenést eredményez, növeli a termelés kockázatát, a növények kevésbé lesznek ellenállóak, így megnőnek a védelmükre fordított költségek is. Csökken a termés mennyisége és romlik a minősége. Ezzel párhuzamosan csökken a talajban a kedvező hatású baktériumok száma, és felszaporodhatnak a kedvezőtlen hatásúak. A só formájában megjelenő műtrágyák hatására különösen a szármaradványok lebontására, valamint a levegőben lévő nitrogén megkötésére képes baktériumok száma csökkent le. A hasznos baktériumok visszaszorulásának következtében nem megfelelően bomlanak le a gyökér- és szármaradványok a talajokban. Ennek következményeként megtelepednek rajtuk a kórokozó gombák, áttelelő forrásul szolgálnak a kártevőknek, nem szolgáltatnak megfelelő mennyiségű tápanyagot a következő kultúrnövénynek, nincs pufferhatás, tovább savanyodik a talaj, romlik a

szerkezete, levegő-, víz- és hőgazdálkodása, humuszképzési folyamata. A talajélet csökkenésével szorosan összefügg a talaj humusztartalmának csökkenése is. A kizárólag csak műtrágyázott talajokon folyamatos növénytermesztés mellett a talaj humusztartalma lecsökkenhet, ami a talajban lakó baktériumok számára is negatívan hat. A humusztartalom csak nagy mennyiségű szármaradvány, vagy szerves trágya talajba juttatásával növelhető. Ezek az anyagok intenzív mikrobiológiai folyamatok által bomlanak le és alakulnak át. A felsorolt negatív hatásokat tovább erősíti a nem megfelelő agrotechnika is. Ezen tényezők összességeként romlott le a talajaink levegő-, hő- és vízgazdálkodása, lettek nehezebben művelhetőek.

A talajélet csökkenésének káros hatásai az alábbi pontokban foglalhatók össze: • a mikroorganizmusok száma és aránya nem megfelelő a talajban; • a talaj kémhatása kimutathatóan csökkent, ezáltal megindult a talajok savanyodása, ami kedvezőtlen a növények, és kedvező a káros mikroorganizmusok számára; • a szuboptimális kémhatásnak köszönhetően a hasznos baktériumok pusztulnak, a károsak felszaporodnak; • a kedvezőtlen baktériumok túlsúlyának következményeként a növények nagyobb mértékben vesznek fel toxikus anyagokat. Ennek következtében a növények betegek és kevésbé ellenállóak lesznek a külső hatásokkal, betegségekkel szemben; • a talajba kerülő szármaradványok nem tudnak elbomlani, ezzel szemben a talajban rothadási folyamatok indulnak be, ezért • nem megfelelő a talaj tápanyagpótlása, csökken a növény számára hasznosítható tápanyagok mennyisége, • nem biztosított megfelelő mennyiségű szénforrás, • hozzáadott nitrogénnel sem aktív a szárbontás, • romlik a talaj szerkezete, levegő-, víz- és hőgazdálkodása, • még tovább savanyodik a talaj.

Műtrágyák alkalmazásával a terméseredmények jelentős növekedése érhető el, de csak akkor, ha azok hatóanyagai a növény számára felvehetőek. Ehhez oldószerre, szerves agyagokra, és a mobilizáláshoz, feltáródáshoz mikrobiális közegre van szükség. Nem kell feltétlenül tudományos igényességgel kezelni a talajélet fontosságát, hiszen „józan paraszti ésszel” könnyen felfogható összefüggésekről van szó. Az ideális talajviszonyokat csak úgy lehet megközelíteni és fenntartani, ha a talajainkat rendszeresen szerves anyagokkal, trágyákkal, komposztokkal látjuk el.

A korszerű tápanyaggazdálkodási gyakorlat • Fenntartható növénytáplálás A műtrágyázás hiányosságai A mezőgazdasági termelésben hagyományosan a szerves és műtrágyák felhasználásával oldják meg a tápanyagok utánpótlását. A műtrágyázás során olyan ipari úton előállított anyagokat juttatunk a talajba, amelyek egy vagy több, a növény számára szükséges tápelemet tartalmaznak. A műtrágyázás célja tehát a növény igényének kielégítése egyes tápelemek tekintetében, nem pedig a talaj termékenységét elősegítő komplex biológiai folyamatok szabályozása. Ez nem jelenti azt, hogy a növények táplálása megoldható lenne műtrágyák nélkül, nem szabad azonban a talajéletet növelő tápanyag-gazdálkodási beavatkozásokat sem figyelmen kívül hagyni. Mint az az előző fejezetben bemutatott folyamatok alapján látható, a megfelelő talajélet az összes tápelem esetében javítja, növeli azok felvehetőségét. Ezen kívül az egyoldalú, illetve túlzott műtrágyázás több negatív hatást is eredményezhet. Az egyoldalú, csupán néhány tápelemre kiterjedő műtrágyázási gyakorlat hatására hiányba kerülnek a talajban a növény számára szintén nélkülözhetetlen egyéb tápelemek. A túlzott mű­trágyázás különösen a nitrogén esetében vezethet komoly problémákhoz: a nitrát kimosódva a talajvizet szennyezi, a gáz formájában felszabaduló nitrogénoxidok és ammónia pedig az üvegházhatást erősíti.

A szerves trágyázás hiányosságai Az intenzív mezőgazdasági technológiák, így a műtrágyázás térhódítását megelőzően a szerves trágyák kijuttatása szolgálta a talajok tápanyag-utánpótlását. Szerves trágyák alatt értjük azokat a trágyákat, melyek az állatok bélsarából vagy növényi maradványokból (elsősorban szalmából) jöttek létre, továbbá tápelemtartalmuk jelentős része szerves kötésben van. A legismertebb szerves trágya az istállótrágya, de ide tartoznak például a hígtrágyák és a komposztok is.

A legfontosabb műtrágyák és hatóanyag-tartalmuk • • • • • • • • •

ammónium-nitrát (34% N) mészammon-salétrom (pétisó) (27% N) kálium-nitrát (13% N, 38% K2O) szuperfoszfát (17% P2O5) kálium-klorid (40–60% K2O) kálium-szulfát (48–52% K2O, 18% S) monoammónium-foszfát (61,7% P2O5, 12,2% N) kalcium-nitrát (15,5% N, 28% CaO) karbamid (46,6% N)

„Az egyoldalú műtrágyázás, a talajszerkezetét rontó talajművelés, illetve a szervestrágya-kijuttatás csökkenése a talaj termékenységének csökkenését eredményezik.

Ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap a talajélet, így a termékenység megőrzése, sőt növelése.”

Fontos eszközét jelentik ezek az anyagok a tápanyag-gazdálkodásnak azáltal, hogy a talaj humusztartalmát növelik, a talaj flóráját és faunáját szerves tápanya­gokkal látják el, illetve egyúttal a növények mikroelem-trágyázását is elvégzik. Nem megfelelő bomlottság mellett azonban nem tartalmaznak elég mennyiségű tápelemet a növénynövekedés számára. A tápelemtartalmuk jelentős részének először mikrobiológiai folyamatokon keresztül ásványosodnia kell ahhoz, hogy a növények számára felvehetővé váljanak.

Környezettudatos és hatékony tápanyag-gazdálkodás Mind a fenntarthatóság, mind pedig a hatékonyság elveinek eleget tesz az a tápanyag-gazdálkodási gyakorlat, amely nem csupán egyféle trágyával oldja meg a növények tápanyagutánpótlását, hanem egyszerre használ műtrágyát, – ha rendelkezésre áll – szerves trágyát, továbbá baktériumtrágyát. A műtrágyázás által a talajba kerülnek a növény számára nagy mennyiségben szükséges tápelemek, a baktériumtrágyázás pedig – mint azt a következő fejezet részletesen tárgyalni fogja – jelentős mértékben képes kiegészíteni a nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmat, és jobb közeget teremt a többi tápelem, különösen a mikroelemek felvehetőségének. A kombinált szerves és baktériumtrágyázás eredményesen járul hozzá a talajok tápelemtartalmának és talajbiológiai tulajdonságainak javulásához is.

Ahhoz, hogy a tápanyag-gazdálkodás gyakorlata fenntartható és hatékony legyen, nem elegendő csupán azt figyelembe venni, hogy a növényeknek összesen mekkora mennyiségű tápelemre van szüksége, legalább ugyanennyire fontos az is, hogy a növény fejlődése során kritikus időszakokban elegendő mennyiségű tápelem álljon rendelkezésre a helyes arányokban.

Ezért lehet hasznos a vetés előtti talajműveléssel egybekötött tápanyag-utánpótlás is, amely egyrészt a kezdeti fejlődéshez szolgáltat létfontosságú tápelemeket, másrészt a teljes növénynövekedés folyamán szükséges tápelem-szolgáltatásnak is fontos forrása. Ezt követően azokban az idő­szakokban kell tápanyag-gazdálkodási beavatkozásokat végezni, melyek elsődlegesen meghatározzák a termésképzést. Ilyen időszaknak számít búzánál például a bokrosodás kezdete, vagy a szárbaindulás és a kalászhányás időszaka. Ekkor fejtrágyázáson keresztül végezhető a tápanyag-kijuttatás, melynek során a fentiek értelmében szintén nem szabad csupán egyetlen tápelemre, sőt trágyára hagyatkozni, hanem törekedni kell a minél több tápelemre kiterjedő trágyázási gyakorlat kialakítására. Ez a cél legsikeresebben többféle trágya, így például a mű- és a baktériumtrágyák együttes felhasználásával érhető el.

HOZAM & ÉRTÉK

Térinf rmatikai fejlesztés a gazdák érdekében Szaktanácsadási Tartalomszolgáltató Információs Rendszer (SZTIR) Térképrajzoló WGS-EOV konvertáló modul kifejlesztése a Károly Róbert Főiskolán.

2011. első felében a VM VKSZI projektfelhívást intézett az országban működő 7 Regionális Szaktanácsadási Központ (RSZK) illetve a Területi Szaktanácsadási Központok (TSZK) felé a szaktanácsadási szolgáltatások nyújtását támogató rendszer fejlesztése és bevezetése céljából. Ennek eredményeként ezen szervezetek közös munkája során jött lére a Szaktanácsadási Tartalomszolgáltató Információs Rendszer (SZTIR) elnevezésű projekt, melynek forrását az ÚMVP Technikai Segítségnyújtás 2. és 3. alintézkedése biztosította. A tényleges szolgáltatásfejlesztésre a TSzK-k tehettek ajánlatot, az RSzK-k a projekt megvalósítását elősegítő koordinációs és projektmenedzsment feladatokat látták el. Elsődleges cél volt az egymásra épülő, egymást erősítő projektelemek fejlesztése, melyek a leggyakrabban igénybe vett szaktanácsadási szolgáltatásokból kerültek kiválasztásra azok hatékonyságának növelése, költségkímélőbbé, korszerűbbé tétele – döntően elektronikus formájú megjelenítése – érdekében. A projekt során létrehozott rendszer bemutatásra került 2012. április hónapjában a felhasználói célcsoport – elsősorban a szaktanácsadók köre, valamint a felkészült gazdálkodók – számára bemutatók, képzések formájában a Regionális Szaktanácsadási Központokban.

A projekt során kialakított rendszer 7 modulból áll, melyek funkciói a www.szaktan.hu Internetes oldalon mindenki számára megtekinthetőek, azonban az ügyféladatokat igénylő funkciók csak a VM szaktanácsadói névjegyzékben regisztrált szakemberek számára érhetőek el saját azonosító alapján.

A térképrajzoló, WGS-EOV konvertáló modul kifejlesztésének projektmenedzsere az ÉszakMagyarországi RSZK, szakmai felelőse a Károly Róbert Nonprofit Kft. TSZK volt a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán. A térinformatokai modul feladata, hogy szolgáltatásaival támogassa a 73/2007/ FVM rendelet szerinti szaktanácsadási rendszer aktív szereplőit. A modul elsődleges célja, hogy elősegítse a gazdálkodók által igényelhető területalapú támogatásokat érintő feladatok elvégzésének megkönnyítését. Az MVH kitöltő felülete kézi rajzolása ad lehetőséget arra, hogy a gazdálkodó bejelölje a valóságnak megfelelő területi egységének méretét, melyek előzménye minden esetben valamilyen térinformatikai – leginkább GPS – eszköz segítségével történő fizikai mérés. A GPS mérések koordinátarendszere a WGS84, azonban az MVH az EOV (Egységes Országos Vetületi) rendszer alapján kéri az adatokat. A modul kifejlesztésének fontosságát elsősorban ezen probléma áthidalására való törekvés alapozta meg.

A térképrajzoló keret segítségével Google Maps felületen poligonok hozhatók létre, illetve módosíthatók azok. A korábban mentett térképi adatok (CSV koordinátalista, KML) megjelenítésére illetve további módosítására is lehetőséget ad.

A rajzolás eredménye menthető – a rajz jellegétől függően – többféle formátumban (koordinátalista, CSV, KML). A keret képes a kivett területek, az úgynevezett „lyukak” kezelésére is, valamint további funkciója a távolság- és területmérés. Letisztult, zavaró elemektől mentes felhasználói felület, a rajzolást és a szaktanácsadói feladatokat legjobban támogató teljes képernyős megjelenésre optimalizálva a felhasználói élmény és kezelhetőség érdekében.

A térképrajzoló modul a terkeprajzolo. karolyrobert.hu weboldalon érhető el.