Éjféli Kiáltás 2018 február

Éjféli Kiáltás ◆

idoszeru korhu idotálló ◆

◆

◆

www.ejfelikialtas.hu n 2018 február 02. szám

Perspektívák

kortörténet

70 éves Izrael

Az Antikrisztus itt találja-e még a Gyülekezetet?

Pusztulás felé tart-e a keresztyén Nyugat?

Isten nem taszította el népét

Hogyan azonosítható a keresztyén hit egy olyan világban, amely nem keresztyénként értelmezi önmagát?

A végidõkben élni

Integrálódásnak ellenállni

Bibliai

tanulmányút

70 éves 2018 október 14-22

1150,-Euró FONTOS: Az Éjféli Kiáltás Misszió nem utazási iroda. A bibliatanulmányút szervezését a haifai Beth Shalom (Haifa) végzi. A zarándokút célja: a Biblia és a Szentföld helyszínének jobb megismerése és tanulmányozása lelkigyakorlatok, feltöltõdés, kikapcsolódás.

Jelentkezés:

+ repülõjegy, illeték

Testközelben

a Biblia

Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest Palóc u. 2 Telefon: (+36-1) 35-00-343; Mobil: (+36 30) 63 07 823 E-mail: info@ejfelikialtas.hu; www.ejfelikialtas.hu

Tartalom / Impresszum

A végidõk szerint élni: az alkalmazkodás és ellenállás közötti konfliktus

Pusztulás felé tart-e a keresztyén Nyugat?

6

CÍMLAPON 6 A végidõk szerint élni: az alkalmazkodás és ellenállás közötti konfliktus Innen-onnan 18 Az IS-terror «erõsíti» az egyiptomi keresztyénséget 18 Szelektív felháborodás?

18 Trump betartja ígéretét, a világ pedig emiatt bosszankodik 19 Szenvedés a világban vajon annak bizonyítéka, hogy Isten nem létezik?

19 Az Izrael -bojkott «divatos» lett

Éjféli Kiáltás Misszió In memoriam: Wim Malgo, alapító 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu Megjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

Fõszerkesztõ: Nagy Erzsébet Szövegszerkesztõ: Conno Malgo Fordította: Dálnoki László, Miklós Margit Tördelés: Bakai Attila (Éjféli Kiáltás Misszió) Képszerkesztõ: Elishevah Malgo Kiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 Az újság ára: 450,-Ft+postaköltség Éves elõfizetés díja: 5040 Ft + postaköltség Személyesen a Missziónknál vagy keresztyén könyvesboltokban postaköltség nélkül megmegvásárolható A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad!

Határon túli országokba postaköltséggel 50 EUR. Tengerentúli országokba 55 EUR

Jó és rossz példaképek

24

28

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ 15 Jólét és jóllét ellentmondásai, nemzetek boldogságtérképei

3 Impresszum 5 Üdvözlet

Nézõpontban 19 Antikrisztus és a Gyülekezet 20 Az Antikrisztus itt találja-e még a Gyülekezetet?

22 Isten nem taszította el népét 24 Pusztulás felé tart-e a keresztyén Nyugat?

27 Jézus visszajön!

28 Jó és rossz példaképek

Forint számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

IBAN HU61 10918001-00000040-71680019 MKB; 1056 Bp, Váci utca 38.

IBAN HU44 10300002-20510628-00003285 EURO számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU35 10918001-00000040-71680002 SWIFT (BIC) BACXHUHB MKB IBAN HU49 10300002-50100122-21004886 SWIFT (BIC) MKKBHUHB Kiadásért felel: a Misszió elnöke, Nagy Erzsébet Lelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünk­re.

Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 35-00-343, Mobil: (+36-30) 630-7823 E-Mail: ejfel@t-online.hu ISSN: 0866-0425

Állandó programjaink Minden hónap utólsó szombatján: Asszonykör – érdekes témák, érdekes elõadók, fínom ízek Február 24; március 31; ÁPRILIS 28 Minden szerdán BibliaKÖR Téma: Nehezen érthetõ Bibliai Igehelyek - kezdés :18 óra

MINDEN HÓNAP UTOLSÓ PÉNTEKÉN: Mi közünk a zsidósághoz? - Isten nem taszította el népét Ószövetségi magyarázatok 18 órai kezdettel. Vezeti: Dienes József valamint meghívott vendégek

Rendszeres istentiszteletek: minden vasárnap 17 órai kezdettel.

Helyszín: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2. I.em.

Figyelem!

Missziónk hétfõtõl-péntekig 9.00 órától 16.30 óráig fogad telefonhívásokat.

Éjféli Kiáltás 2018 február

3

Wim Malgo József Jézus

Túláradó kegyelem

Az Ószövetségben aligha találunk még egy olyan személyiséget, aki oly csodálatos módon mutathatná be Jézus Krisztust és az Õ földi életét, mint József, Jákob fia.A szerzõ úgy próbálja meg továbbadni József történetét, hogy az olvasó érezheti a Jézussal meglévõ párhuzamokat, mert ahogyan Pál mondja, minden igehirdetés célja: «... hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.» (Kol 1,28)

Könyv, 264 old. 115x180mm

Ár: 1450 Ft +postaköltség

144 000

+ 2 tanú Kik azok?

Kényes témát érint a könyv szerzõje, mivel igen nagy a tudatlanság e kérdés körül. Egy világot átfogó közismert szekta is e tévtanítás egyik hirdetõje. Wim Malgo a Bibliát hívja segítségül a féreértések eloszlatására.

Ára: 350,-Ft +postaköltség

Remény a búskomorságban

Könyv, 144 old. 115x180mm

Ára: 1250,-Ft +postaköltség

A bibliai keresztség

A keresztyén egyházakon és felekezeteken belül köztudottan sok az eltérõ értelmezés és magyarázat a Biblia eseményei, kijelentései és tanításai vonatkozásában. Ezek egyik igen lényeges pontja a keresztség kérdése. Erre kíván választ keresni és adni a szerzõ, Wim Malgo a Biblia alapján.

Füzet, 16 old. 115x180mm

Ára: 350,-Ft

Ára: 350,-Ft +postaköltség

Az Isten Báránya

+postaköltség

Ára: 350,-Ft +postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu • Tel.: (+36 1) 3500-343

üdvözlet

René Malgo

Mit hoz a holnap?

K

edves Barátaim, sokan kérdezik manapság aggódva: Mit hoz a holnap? A világ egyre nyugtalanabb, legalábbis a mi európai látásmódunk szerint. Európa a második világháború befejezése után a béke és virágzás eddig soha nem látott korát éli. De egyre több ember fél attól, hogy ennek a korszaknak hamarosan vége lesz. Stefan Zweig († 1942), osztrák-zsidó íróra hivatkoznak, aki «A tegnapi világ» címû önéletrajzi könyvében többek között ez elsõ világháborút megelõzõ idõkrõl írt.

Európa akkor büszke volt haladására, békéjére, jólétére és liberalizmusára. A Nyugat biztonságban érezte magát, azt hitte már maga mögött tudhatja a múlt brutalitását, és egy aranykor felé halad. De aztán rátört az elsõ világháború véres katasztrófája. Az akkori idõkkel ellentétben, napjainkban igen kevesen érzik magukat biztonságban, az a sejtelem nyugtalanítja az embereket, hogy hamarosan megismétlõdnek az elõzõ évek borzalmai és ismét sötét árnyék telepszik országainkra.

Valóban, amikor Zweig visszaemlékezését olvassuk a 20. század elejérõl, az az érzésünk, hogy napjaink baloldali irányultságú politikájának és közmédiájának naiv humanizmusát mutatja be: «Az olyan barbár visszaesésben, mint az Európa népei közt dúló háborúk, oly kevésbé hittek, mint a boszorkányokban vagy a szellemekben; atyáinkat mélységes bizalom hatotta át a tolerancia és békülékenység tévedhetet-

len ereje iránt. Becsületes jóravalóságukban úgy vélték, hogy a nemzetek és felekezetek közti divergencia határai fokozatosan felolvadnak egy egységes humanizmusban, és azzal az egész emberiségre ráköszönt a béke és biztonság, minden idõk legáhítottabb javai.»

Mi már tudjuk, hogy barbár visszaesések minden korban és idõben lehetségesek, miközben a társadalom Isten nélkülisége egyre szembetûnõbb lesz. De hogyan viszonyuljunk mi ehhez a tudáshoz? Helyénvaló-e, hogy miközben egy csésze gõzölgõ kávéval a kezünkben fûtött lakásunk nappalijában ülünk, arról panaszkodunk, hogy milyen rossz a világ, és mi tulajdonképpen mennyire sajnálatra méltó emberek vagyunk? Nem! Természetesen nem, hisz az önsajnálat nem keresztyén erény. De a pánik sem. Dr. Rolf Sons ennek a lapszámunknak fõcikkében Dániel életén keresztül bemutatja, hogyan élhetünk mi, keresztyének a végidõkbeli feltételek között (S. XX). A hívõkre nehezedõ nyomás növekszik – ehhez kétség sem fér –, de nem szabad kétségbe esnünk. Jézus Krisztus a gyõztes, az Õ evangéliuma Isten ereje marad (l. S. XX).

Akkor is Isten kezében vagyunk, ha olyan dolgok történnek, melyeket sehova sem tudunk besorolni. És tegyük kezünket a szívünkre: Az a kényelem és komfort, amit mi, keresztyének élvezünk, és amit a menekülthullámban vagy az egyre krisztusellenesebbé váló társadalmunkban veszélyeztetve látunk, távolról sem

az, amit Jézus tanítványainak ígért. Hisz Pál is figyelmeztet: «De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják» (2Timóteus 3,12).

Ez a kijelentés azonban nem tetszik nekünk.

De én mégis azért imádkozom, Isten adja meg nekünk, hogy «nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben» (1Timóteus 2,2). Ez legitim vágy és imakérelem. A félelmek közepett, melyek körülvesznek bennünket, nem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy Isten, az Úr népének, Izráelnek az Ószövetségben kijelentette, és Krisztusban nekünk is mondja: «Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR elõtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Õ a földkerekség teremtõje, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erõt ad a megfáradtnak, és az erõtlent nagyon erõssé teszi.

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el» (Ézsaiás 40,27–31).

Minden gyengeségünkkel és gondunkkal menjünk Istenünk elé, és kapaszkodjunk Õbele szorosan! Ez a helyes magatartás. Maranatha – Jöjj, Uram Jézus!

René Malgo

Éjféli Kiáltás 2018 február

5

CÍMLAPON

A végidõk szerint élni: az alkalmazkodás és ellenállás közötti konfliktus Hogyan azonosítható a keresztyén hit egy olyan világban, amely nem keresztyénként értelmezi önmagát?

Hogyan ismerhetõ fel ez a hit egy olyan korban, amely eltávolodott a keresztyén tartalmaktól és értékektõl, hogyan maradhat erõs? Hogyan õrzi meg hitünk körvonalait, hogy ne olvadjon bele, ill. ne tûnjön el a mai társadalom sodrásában? Egy válasz.

6

Éjféli Kiáltás 2018 február

A

feltett kérdések nem újak. Sõt, mondhatni olyan régiek, mint maga a Biblia Istenébe vetett hit. A Biblia igaz Istenébe vetett hit minden korban összeütközésben áll más, a bibliai hittõl idegen befolyásokkal, felfogásokkal és viselkedési módokkal.

Ha beletekintünk a Szentírásba, azt látjuk, hogy az alkalmazkodás és ellenállás közti konfliktus állandó témája a bibliai hitnek. Láthatjuk például, hogy Áron, Mózes testvére, hogyan engedett az alkalmazkodási kényszernek, és az izráeliták követelésére egy aranybikával helyettesítette a Sínai hegyen lévõ Istent. De azt is láthatjuk, hogy Dániel és barátai a babiloni udvarban ellenálltak az alkalmazkodási kényszernek, és nem adták fel zsidó identitásukat. Jeremiás prófétánál pedig feltûnik, hogy az õ kijelentései mennyire ellentmondanak a korszellemnek megfelelõ próféták szavainak, és ezért neki

szidalmakat, bántalmazásokat kellett elszenvednie. Az evangéliumok pedig az Úr Jézus megvesztegethetetlenségét és rendkívüli ellenálló erejét állítják példának elénk. Pál a római gyülekezetet így figyelmezteti: «…ne igazodjatok e világhoz» (Róma 12,2).

A következõkben nézzük meg pontosabban Dánielt és barátait. Gerhard Maier szerint Dániel könyvébõl megtanulhatjuk, mi az Istenbe vetett bizalom, mit jelent engedelmeskedni Isten parancsolatának, milyen a mártíromságig vállalt hûség. Ez a több helyen is titokzatos könyv napjainkban két szempontból is különösen aktuális.

Egyfelõl arra mutat rá, hogyan élhetünk mi, keresztyének diaszpórában.

Azok a hívõk, akik tulajdonképpen a társadalomban kisebbségi helyzetben élnek, és ki vannak téve a nem keresztyén, ill. keresztyénellenes társadalom és nyilvánosság nyomásának, tanulhatnak Dániel könyvébõl.

A muszlim országokban élõ keresz-

tyének kisebbségi helyzetben élnek.

De Európában is egyre erõteljesebben érezhetõ a társadalmi áramlathoz való alkalmazkodás kényszere.

Másfelõl Dániel köny vében a z utolsó idõk perspektívája nyílik meg elõttünk. Ez a könyv az eljövendõ Isten országába vetett erõs hitrõl és reménységrõl tesz tanúbizonyságot.

Ezt a reménységet nagy megrázkódtatások kisérik. Keresztyénekként mi is hasonló helyzetben élünk.

Világbirodalmak jönnek és mennek, földünket is sokféle megrázkódtatás éri. És mindezek közepette várjuk Isten új világát.

Megpróbálom öt pontban leírni azt a végidõbeli életstílust, követelményt, amely az alkalmazkodási kényszernek ellenáll: 1. Megõrizni a szív elszántságát.

Dániel köny ve elvezet bennünket a kereszt yénség elõtti 6. szá zad erõszakos közel-keleti világába. Nabukodonozor babiloni király 605-ben a

Éjféli Kiáltás 2018 február

7

CÍMLAPON

A Nabukodonozor déli palotájának az ókori Babilonban helyreállított romjai.

A diaszpóra Diaszpórának nevezzük Isten zsidó népének szétszóratását a pogányok világába. A keresztyének hasonló módon szintén diaszpórában élnek (1Péter 1,1). Ezen a világon mi idegenek és zarándokok vagyunk (1Péter 2,11), és annak a városnak békességén kell fáradoznunk, ahova az Úr állított bennünket (Jeremiás 29,7), de ezzel együtt meg kell õriznünk identitásunkat Krisztusban, és világosságunknak ragyognia kell az emberek elõtt (Máté 5,16).

8

Éjféli Kiáltás 2018 február

Karkemisi csatában legyõzte az egyiptomi nagyhatalmat, és ezzel õ vált a régió korlátlan urává. A visszafelé vezetõ úton elõször Jeruzsálem ellen vonult fel, kirabolta a Templomot, és a lakosság nagy részét deportálta. Dánielt és barátait is Babilonba hurcolta, és az erõszakos király udvarában szigorú átnevelés alá vonták õket.

Nabukodonozor is olyan volt, mint minden idõk zsarnokai. Kiválasztott fiatal, tökéletes testalkatú embereket, akik szépek, tehetségesek, okosak voltak. Ezeket akarta kiképezni, meg kellett tanulniuk a babiloni írást és nyelvet, de hozzá kellett szokniuk a babiloni konyhához is. Közöttük ott volt Dániel is barátaival együtt. Neveiket is megváltoztatták. Dánielbõl (Isten az én bírám) Baltazár lett (Bál, a pogány isten oltalmazza életét). – A pogány étlapra való átállás azonban komoly hitpróba volt Dániel számára.

A babiloniak olyan állatokat ettek, melyek a zsidó törvények szerint tisztátalanok, olyan bort ittak, melyet az isteneknek szenteltek és áldoztak

is. Az étkezés kérdése azonban nem valami másodrendû dolog volt, ebben ugyanis az Isten parancsolata iránti engedelmesség állt a középpontban.

Dá n iel a n na k idején a csa lád i házban megtanulta a zsidó étkezési elõírásokat, és azokat be is tartotta.

Most azonban választás elé került, vag y elhag y ja a zokat, vag y saját meggyõzõdése szerint él tovább. Fiatalemberként nagy horderejû döntés elõtt állt. Hû marad-e vallásos meg�gyõzõdéséhez, vagy alkalmazkodik a körülményekhez, és enged a nyomásnak? Önmagunknak is feltehetjük ezt a kérdést: Meddig mehetünk el mi, keresztyének a kulturális kontextushoz való alkalmazkodásban? Hol a határ, ahol meg kell állnunk, és inkább Istenre kell hallgatnunk, mint az emberekre?

Dániel sok tekintetben alkalmazkodott. Foglalkoznia kellett a pogány nyelv vel, írással és tudománnyal.

Egész nap a király udvarában tartózkodott, olyan emberekkel állt kapcsolatban, akik számára az õ hite semmit

sem jelentett. Részt kellett vennie a pogány ünnepeken, sõt egy pogány nevet is kapott. Dániel egy pogány világban élt. De mindeközben egy alapvetõ döntést hozott. Nem akart tisztátalanná válni. Annak ellenére, hogy külsõleg szolidaritást mutatott a pogány világ iránt, a szívében hûséges maradt Istenhez. Így olvassuk a Dániel 1,8-ban: «Dániel azonban elhatározta, hog y nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit õ szokott inni.»

Dániel tehát szilárd elhatározásra jutott: Kitart azok mellett a hagyomá nyok mellett, melyeket zsidó neveltetése során ismert meg és zárt szívébe. Erre az elhatározásra senki sem kényszerítette. Õ felelõsségtudattal vállalta ezt. Hû akart maradni Istenéhez, hitéhez és vallásos neveltetéséhez.

Dániel példájából három tanulságot vonhatunk le. Elsõként szükségünk van arra, hog y már g yermekként keresztyén légkörben éljünk és nevelkedjünk. Gyerekkorban kapjuk meg

azokat az alapokat, melyekre késõbb építhetünk. Szükségünk van hagyományokra, szokásokra, rituálékra, melyek késõbb tartást adnak életünkben. Az ún. posztmodern korban, amely szakított a hagyományokkal, nagy kihívások elõtt állunk: Hogyan tudunk hasznos tradíciókat ápolni, és továbbadni azokat az utánunk jövõ nemzedékeknek?

Ami ebben a kontextusban még feltûnik, az az a tény, hogy Dániel saját maga jutott erre a döntésre. A tradíciókat át kell örökíteni. Ezért személyes felelõsséggel tartozik az ember. Nem elég a hitet külsõleg átvenni, mindenképpen szükséges a «belsõ motiváció».

Végül a szekuláris vagy több vallást gyakorló világ szükségszerûen döntés elé állít bennünket. Döntést hozni azonban azt jelenti, hogy a keresztyén nem fogadja el egyszerûen a tényeket, nem engedi sodortatni magát az áramlattal, hanem bizonyságot tesz hitérõl, és felelõsséget vállal hite gyakorlásában.

A pogány étlapra való átállás azonban komoly hitpróba volt Dániel számára. A babiloniak olyan állatokat ettek, melyek a zsidó törvények szerint tisztátalanok, olyan bort ittak, melyet az isteneknek szenteltek és áldoztak is.

Éjféli Kiáltás 2018 február

9

CÍMLAPON

Az ilyen bizonyságtétel bátorságot követel. Az Újszövetségbõl tudjuk, hogy az Úr Jézus bátorít az ilyen bizonyságtételre, és megáldja azt (Máté 10,32).

Isten Dánielt is megáldotta, nem hagyta magára. Elnyerte a királyi kamarás jóindulatát, és emellett megáldotta õt Isten egészséggel, jóléttel és isteni bölcsességgel.

2. Inkább Istennek kell engedelmeskedni, és nem az embereknek. Nabukodonozor uralkodásának második évében (kb. 602-ben) álmot lát, ami nagyon nyugtalanítja. Ezért megparancsolja birodalma jövendõmondóinak és bölcseinek, hogy jelentsék meg neki az álom tartalmát, és annak jelentését.

Ezek azonban képtelenek erre, és ezt be is ismerik: «Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élõkkel» (2,11). A pogány ezoterika képviselõi tudományuk határához érkeztek, és kénytelenek beismerni, hogy más istenek segítségére van szükség, akiket Babilonban nem ismernek.

Végül Dániel magához ragadta a kezdeményezést. Mivel saját magát, és a pogány mágusokat is életveszélyben látta, a királyhoz fordult, és határidõt kért az álom megfejtéséhez. Ekkor felkereste barátait. Együtt imádkoztak Istenhez, hiszen «Õ tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság» (2,21). Így kérték Istent, jelenítse meg nekik az

10 Éjféli Kiáltás 2018 február

álmot. Ezután Dániel elõtt éjszakai látomásban megjelent a hatalmas vízió a világ birodalmairól és azok bukásáról.

Dániel álomfejtése szörnyû rettegést váltott ki Nabukodonozorból. Ezért érthetõ, hogy mindent hatalmában akart tartani, hogy saját birodalmát megerõsítse, és egységben tartsa. Miként sikerülhetne ez jobban, mint úgy, ha állami rendelettel kötelez minden alattvalót egyetlen isten imádására?

Nabukodonozor készíttetett egy aranyozott állóképet, amely legalább 30 méter magas és 3 méter széles volt. Ennek az állami és vallási egységszimbólumnak felszentelésére meghívta az összes tartományi kormányzót és helytartót, az igazságügy és közigazgatás képviselõit.

A nagy birodalom egysége elsõrendû feladat volt számára. A birodalom régióinak egyes képviselõi kötelesek voltak az állóképet imádni.

Az állami ünnepre Dániel három barátját is meghívták, akik körzeti helytartók voltak. De õk, mint zsidók, az elsõ parancsolathoz tartották magukat, ezért megtagadták a bálványkép imádatát. Ezt Nabukodonozor is meghallotta: «Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor elõtt, amelyet felállíttattál» (3,12).

Ami itt lejátszódik, alapjaiban nevetséges. Mi az a három férfi a sok

ezer, ha nem sok millió között, akik a bálványképet imádják? Nabukodonozor világbirodalma tulajdonképpen az antiszemita állam jelképe. Totalitást követelt. Totális engedelmességet. Aki ellenállt, azt kirekesztették, üldözték, vagy meg is ölték. Ezek tulajdonképpen egy diktatúra legjelentõsebb ismérvei.

A történelem tele van élõ példákkal erre.

Mi demokráciában élünk. Természetes a szabad véleménynyilvánítás, a tolerancia, a szabadság. A szabadság itt a másképp gondolkodás szabadságát jelenti. Ennek ellenére a szabad társadalmunkban is bizonyos határokba ütközünk. Létezik egyfajta fõ véleményáramlat, aminek nagyon nehéz ellenállni. Azt, aki ennek a fõ áramlatnak ellenáll, és nem talál mindent jónak, amit a tömeg, ill. a társadalmi véleményformálók annak tartanak, hamar kirekeszti, megrágalmazza a többség. Ez tapasztalható sajnos sok eg yhá zban és gyülekezetben is. Létezik valami olyasmi, mint a politikai korrektség, mindazzal kapcsolatban, amit mondani, írni vagy gondolni szabad, és amit nem. Elég példa található erre úgy az egyházi, mint az akadémikus vagy politikai körökben.

Igazságtalan, ha például az egyházi

Azt, aki ennek a fõ áramlatnak ellenáll, és nem talál mindent jónak, amit a tömeg, ill. a társadalmi véleményformálók annak tartanak, hamar kirekeszti, megrágalmazza a többség.

napon a lehetõségek piacáról kiszorítják az «Evangéliumi szolgálat Izraelért» rendezvényt.

Jelenleg rendkívül zavaros helyzet tanúi lehetünk, ami a muszlimokkal való bánásmódot illeti. Ki meri azt nyíltan kijelenteni, hogy az iszlám és a keresztyénség között áthidalhatatlan különbségek vannak? Ki meri azt mondani, hogy a keresztyénség és az iszlám soha nem egyesülhet testvérként? Ki mer ellentmondani az egységesítés trendjének?

Hogyan lehet az alkalmazkodásnak ellenállni? Dániel három barátja ebben a helyzetben inkább Istennek engedelmeskedik, mint az embereknek. Ahol az evangélium és a hit szabadsága forog kockán, és kerül veszélybe, ott ez a maximalizmus érvényes. A keresztyének lojálisok államukkal szemben, míg hitüket szabadon gyakorolhatják. Ahol ezt megtagadják tõlük, ott a felsõbb lojalitás lesz számukra érvényes, és annak kell engedelmeskedniük.

3. Eltûrni a szenvedést.

Babilónia a kemencék országaként vált ismertté. Az alagút formájú kemencékben téglát égettek, ill. ércet olvasztottak. Faszénnel fûtötték õket, és elérhették az 1000 fok hõmérsékletet is. Egy ilyen kemencébe akarták Dániel három barátját is

bedobni. Ug yanis megtagadták a bálványkép imádatát. Ezért vetették õket a tüzes kemencébe.

A végidõk g yülekezetei, amely ellenáll a z alkalma zkodási kényszernek, szintén nem menekülhet a szenvedés elõl. Jézus Maga jövendölte meg tanítványainak, hogy börtönbe vetik, királyok és helytartók elé hurcolják, és mindenki gyûlölni fogja õket (Lukács 21,12-tõl). Pál ezt írta a Filippibeli gyülekezetnek: «Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte» (Filippi 1,29). A Zsidókhoz írott levél a szenvedõ g yülekezet tekintetét Krisztusra irányítja, Aki érte szenvedett a kereszten, és elviselte az emberek elutasítását (Zsidók 12,1-tõl).

Krisztus követése és a szenvedés szoros kapcsolatban áll egymással.

«Mint bárányokat a farkasok közé» küldte ki Jézus tanítványait. Manfred Seitz arra emlékeztet, hogy az egyház a mártíromság idején szenvedni fog. És mire szolgál majd ez a szenvedés?

Ahhoz, hogy Jézus Gyülekezete valóban gyülekezet maradjon, és szellemi élete ne essen az ellaposodás áldozatául, szüksége van egy bizonyos fokú szenvedésre. Különben el fog szakadni Krisztustól, és különféle áramlatok játékszerévé válik. Csak a szenvedés fogja szorosan Isten Szavához kötni.

A szenvedés tová bbi jótékony hatása az lesz, hogy az egymástól

Éjféli Kiáltás 2018 február 11 11

CÍMLAPON

Jelenleg rendkívül zavaros helyzet tanúi lehetünk, ami a muszlimokkal való bánásmódot illeti. Ki meri azt nyíltan kijelenteni, hogy az iszlám és a keresztyénség között áthidalhatatlan különbségek vannak?

Ki meri azt mondani, hogy a keresztyénség és az iszlám soha nem egyesülhet testvérként?

Ki mer ellentmondani az egységesítés trendjének?

elszakadt felekezetek a szenvedésben összefognak. Seitz itt az oroszországi lutheránus és ortodox keresztyének összefogására emlékeztet a bolsevik idõkben, vagy a katolikusok és a protestánsok összefogására a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiban.

Az antikrisztusi világhatalom idején, amely totális behódolást követel, a Gyülekezet számára csak a szenvedés marad. Karl Hartenstein írta: «a Gyülekezet számára nincs forradalom, csak szenvedés».

Minden szenvedésben van különben egy alapvetõ szellemi tapasztalat.

Krisztus különös módon segíti és õrzi a szenvedõket. Ezt tapasztalja meg Dániel három barátja is. Ahogy bekerültek a tüzes kemencébe, egy ne12 Éjféli Kiáltás 2018 február

gyedik személy is megjelent mellettük, úgyhogy Nabukodonozor csodálkozva dörzsölte a szemét: «Nem három férfit dobtunk megkötözve a tûzbe? … Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tûzben, és nincs rajtuk semmi sérülés.

A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten» (3,24-25).

A Zsidókhoz írott levélben található e csoda megfejtése: «Ezek hit által … tûz erejét oltották ki» (Zsidók 11,34). A három barát valóban hitt Isten mindenható erejében. «Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: õ ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencébõl, és ki tud szabadítani a te kezedbõl is, ó király!» (3,17).

Népük történelmébõl tudja a három barát, hogy Isten meg tud menteni. Ha

Izráelt a Vörös-tengernél meg tudta menteni, akkor õket is ki tudja ebbõl a helyzetbõl szabadítani. A keresztyén mártírok története különben azt mutatja, hogy nem mindig ilyen szerencsésen végzõdött a dolog, mint Dániel barátai esetében. De az a bizonyosság mégis megmarad, hogy azokat, akik Krisztusért szenvednek, az Õ keze megtartja és megõrzi. Traugott Hahn teológiaprofesszort a Baltikumban, 1917-ben a bolsevikok elõször elfogták, aztán megölték. Felesége írja visszapillantva az eseményekre: «Az elsõ fájdalom bénító sötétjébe fénysugárként hatolt be Krisztus keresztjérõl a ‹csak azért is› hit. Nem úgy tûnt-e a keresztre feszítés napján is, hogy a gonosz gyõzedelmeskedett? És

mégis ez volt a legnagyobb gyõzelem, amit valaha is kivívtak, a szeretet legnagyobb tette, amit Isten az emberekért hajtott végre. Így kellett nekünk is Isten szeretõ gondviselésében hinnünk, ami azonban még elõttünk rejtve volt. Nem erõsítette-e meg Isten az én férjemet is, hogy Neki engedelmeskedve végigmenjen a halálba vivõ gyötrelmes úton, és nem nagyobb volt-e ez a belsõ gyõzelem, mint amilyen a testi megmenekülés lett volna?».

4. A szelídséget állhatatosan gondozni. Egy új személy lép a világpolitika színpadára, Dárius, a médek királya. Új királyként végrehajtott egyik elsõ intézkedése a közigazgatási reform volt.

Felosztotta óriási birodalmát, amely magába foglalta Mezopotámiát, Szíriát, Fõniciát, Izraelt. A 120 helytartó mellett még három «fõminisztert» is alkalmazott, egyfajta köztes hatóságként közte és a helytartók között. Az egyik közülük Dániel volt. Dániel tehát nagyon fontos kormányzati hivatalt töltött be. Sikeres volt, karriert csinált.

Istenben való hit, valamint a felemelkedés és a siker nem zárják ki egymást, a kettõ egészen jól összeegyeztethetõ.

De ebben a magas pozícióban Dániel intrikus ellenfelekkel találta szemben magát. Sikere irigységet szült, és irigyei tudták, hol lehet õt megfogni. Mivel magatartása kifogástalan volt, csak a hite maradt, ahol megtámadhatták. Kijárták a királynál, hogy olyan törvényt hozzon, amely megtiltja az idegen istenek imádását. A tény, hogy a törvényt írásos formában is megjelentették, különös súlyt kölcsönzött neki.

Megható Dániel reakciója erre a törvényre: «Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament.

Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és õ napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelõtt is szokta» (6,11).

Dániel egyáltalán nem esett pánikba. De agresszív sem lett. Teljesen nyugodtan folytatta imádságos életét, ahogy megszokta, és naponta háromszor imádkozott. De nem kötött kompromisszumokat sem. Hisz kézenfekvõ

A négy vadállat a Dániel 7-ben Dániel látomásának négy vadállatát a 7. fejezetbõl az igemagyarázók különféleképp értelmezik. Vannak, akik a sasszárnyú oroszlánban a babiloni birodalmat is látják, a medvében a perzsa birodalmat, a négyszárnyú párducban a görög birodalmat, az utolsó bestiában pedig a Római Birodalmat. Egy másik értelmezés a sasszárnyú oroszlánban Babilont is látja, a medvében azonban a médek birodalmát, a párducban a perzsa birodalmat, a bestiában pedig Görögországot. Bármelyik világbirodalom is húzódjék meg a négy vadállat mögött, egy valami vitathatatlan: e világ birodalmai és az Antikrisztus birodalmával együtt mind elmúlnak, és eljön Istenünk és a mi Urunk, Jézus Krisztus birodalma, amely soha el nem múlik, örökké fog tartani.

lett volna, 30 napig szüneteltetni az imádkozást. Vagy csukott ablakoknál imádkozni. – De egyiket sem tette. Dániel ellenállt az alkalmazkodási kényszernek. Kitartóan folytatta megszokott imaéletét, és hûséges maradt Istenéhez.

Imádkozása egyben hitvallás is volt.

Az imádkozást napjainkban veszély fenyegeti. Vagy nincs rá idõ, vagy sokan úgy gondolják, hogy tulajdonképpen nem fontos, és lemondanak róla. A világot körbevitorlázó Gebhard Rollotól megkérdezték, hogy imádkozott-e. Így válaszolt: «Nem! Az a gyengéknek való.» Ez az a szellem, amely körülvesz bennünket. Viszont, hogy maradhat fent egy olyan keresztyénség, amelynek az imádkozásra nincs ideje? – Imádkozás nélkül nem válhat hitünk diaszpóra képessé. Ima nélkül az egyén elveszíti ellenálló képességét a rosszal szemben. És ezt a titkot Dániel tudja. Ezért pontosan betartotta az imádkozás idõpontjait.

Az ima által Dániel irányt szabott életének. Ezt az szimbolizálja, hogy imáját Jeruzsálem felé irányította. Egy ilyen naponta megújuló irányultság nélkül hitünk gyenge marad, Istenhez való viszonyunk pedig felületessé válik.

Szellemi életünk szokásai, mint a napi imádkozási idõpont, segítséget nyújtanak, hogy hitünknek biztos keretet adjunk. A megszokott idõpontok, amikor Isten elé járulunk, keressük a Vele való kapcsolatot, belsõ irányultságot, megtisztulást, tisztánlátást nyújtanak

számunkra. Éppen ebben a média által elárasztott világban nyújtanak igazi segítséget ezek a szokások.

5. Az Úr eljövetelébe vetett reménység erõsítése. Dániel könyvének 7. fejezetével új horizont nyílik meg elõttünk. Minden életrajzi és személyes adat háttérbe szorul. Dániel látomásai állnak elõtérben a világ és Isten országának jövõjérõl.

Dániel elõször négy szelet (Isten követei) lát, melyek felkorbácsolják a tengert (néptömegeket). A néptömegek Isten ellen lázadnak. Ez konkrétan a négy vadállat alakjában jelenik meg, melyek a nép tengerébõl jönnek elõ.

Emberi hatalmasságokról van itt szó, akik Istentõl elfordultan állati jellemzõket hordanak magukban. Az állatok így sorakoznak: az oroszlán, a sas, a medve és a párduc.

Az oroszlán és a sas a Bibliában a világhatalmak profetikus képei (vö.

Jeremiás 2,15; Ezékiel 17,3). A sasszárnyú oroszlán emberfeletti birodalma azonban meggyengül. Szárnyait letörik, és emberi szív adatik neki. Az erõs birodalomból gyenge, emberi és félelemmel teli birodalom lesz. Nagy valószínûséggel a perzsa birodalmat jelképezi, melynek hatalmától az egész világ reszketett. De végül Nagy Sándor lerohanta (vö. Dániel 8,4.7). A medvét ereje mellett csillapíthatatlan étvágya is jellemzi. Felegyenesedik, támadó pozíciót vesz fel. Fogai között még ott

Éjféli Kiáltás 2018 február

13

CÍMLAPON

van három borda, elõzõ zsákmányának maradványai. Alig nyelte el egyik áldozatát, már a másik után néz. Ez a kép legjobban hódító Nagy Sándorra illik és világbirodalmára. A következõ olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. Minden valószínûséggel az ókori világbirodalmat, a Római Birodalmat jelképezi. Ez lesz az antikrisztusi világbirodalom elõfutára. A negyedik állat nagyon sajátságos vonásokkal bír. Félelmetes és pusztító. Tíz szarva hallatlan erejét és hatalmát szimbolizálja. A 11. kis szarv, mely a többi közül jön elõ, az Antikrisztus személyét jelentheti.

Itt jelenik meg a Szentírásban elõször az Antikrisztus képe. A népek tengerébõl emelkedik ki, és hihetetlen hatalomra tesz szert. Szándéka az, hogy Isten Gyülekezetét elpusztítsa, és az Isten által elrendelt korokat, rendet és törvényeket megszüntesse. Totalitásra törekszik, sõt önmagát Isten helyébe állítja. A «törvénytipró, a pusztító utálatosság» (Máté 24,12.15) arra törekszik, hogy az emberek lelkiismerete és az Isten törvénye közti kapcsolatot eltörölje. A szerelemet hirdeti, a szenvedés elkerülését, az élet küzdelmeinek enyhítését, és mindazt, amit a szexualitás minden korlátoktól megszabadulva kínálhat. A meg nem született életet semmibe veszi. «Az Antikrisztus megtestesíti, képviseli és hirdeti mindazt, ami a jelenlegi világórában humánus, emberi, meggyõzõ, elfogadásra érde-

mes, és feltétlenül ajánlott» (Manfred Seitz). János levele pedig arról számol be, hogy az Antikrisztus tagadja Jézus Krisztus istenségét. Egyfajta hitet képvisel. Még talán azt is mondhatja, hogy õ «Jézus», de azt már nem, hogy õ a Krisztus. Ez itt már a választóvonal.

Modern fogalmazásban ez a szellemiség ott lép elõtérbe, ahol Jézust csak erkölcsi tanítónak tekintik, de már nem Úrnak és a világ Megváltójának.

A jelenlegi evangéliumi egyházak hallgatnak az Antikrisztus titokzatos alakjáról. Egyfajta «clerical correctness» van érvényben, egy hallgatólagos megegyezés arról, mit szabad az egyházban nyilvánosan hirdetni, ha nem akarják, hogy úgy ítéljék meg, mint konzervatív, fundamentalista, tudománytalan, túl bigott egyházat. Pe-

Szellemi életünk szokásai, mint a napi imádkozási idõpont, segítséget nyújtanak, hogy hitünknek biztos keretet adjunk. A megszokott idõpontok, amikor Isten elé járulunk, keressük a Vele való kapcsolatot, belsõ irányultságot, megtisztulást, tisztánlátást nyújtanak számunkra.

dig éppen ezért kell errõl beszélnünk.

Különbséget kell tenni az uralkodó világszellem és az Isten igazi szellemisége között. A Biblia figyelmeztet, felhívja a figyelmünket az antikrisztusi jelekre, azok megtévesztõ vonásaira.

A 7. fejezetben azonban egy másik ajtó is megnyílik. Az Antikrisztus alakja mellett Dániel egy másik alakot is lát. Õ az Emberfia, Aki a mennybõl szállt alá, és Akinek Isten minden hatalmat és dicsõséget megadott. Az Emberfia az Isten által meghatalmazott végidõkbeli Uralkodó. Õ nem más, mint Jézus Krisztus. Isten elküldi az Emberfiát világunkba, amelyet a fenevad ural, azért, hogy felszabadítsa a hívõ népét, és a fenevadat legyõzze. Ez elé az utolsó összecsapás elé nézünk mi, Jézus Krisztus Gyülekezete. Krisztusé lesz az utolsó szó. Õ fogja a gonosz hatalmát leg yõzni. Tehát nag yon fontos fenntartani és erõsíteni a Krisztus visszajövetelébe vetett hitet és reménységet, Õ fogja elsöpörni e világ hatalmasait és gonosz erõit.

Dániel példájából megtanulhatjuk, hogyan állhatunk ellen az alkalmazkodási kényszernek. A 12. fejezetben ezt olvassuk: «Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végsõ idõkig. Sokan tévelyegnek majd, de a z ismeret gyarapodik.» – Isten Szava ez, mely megtart bennünket, felnyitja szemünket, és erõt ad az ellenálláshoz.

Gyülekezetként az a feladatunk, hogy Isten Szavát, mint a gyémántot, a maga tisztaságában és világosságában minden hamisítástól megõrizzük.

Dr. Rolf Sons

14 Éjféli Kiáltás 2018 február

www.ejfelikialtas.hu ● 2018. február – 2. szám

Híradó Éjféli Kiáltás

Jólét és jóllét ellentmondásai, nemzetek boldogságtérképei VEZETNEK A PROTESTÁNS ORSZÁGOK – HAZÁNK A 84. VOLT! Szemleíró: Dr. Békefy Lajos

M

indaz, amit a cikkeinkben átgondoltunk, fõként a Maddison-féle statisztikák alapján, valamint Cristobal Young vallás és gazdasági növekedésre vonatkozó kutatásai nyomán, világosan bizonyították a transzatlanti protestáns országok elképesztõ gazdasági termelési eredményei hátterében a protestáns munkaetika, s a hitbeli értékek kölcsönhatásának pozitív összefüggéseit.

Persze felmerül a kérdés: valóban ilyen tartós, egyértelmû és «a határ a csillagos ég» benyomást tevõen a happy-fejlõdés?

Nyilvánvalóan nem. Mégis vannak az utóbbi két évtizedben olyan kutatások, felismerések, melyek alátámasztják azt a véleményünket, hogy mind a materiális, mind a poszt-materiális teljesítményben és értékképzésben a hitnek, a vallásosságnak jelentõs felhajtó ereje van.

Jólét és/vagy jóllét? Mit jelez az Easterline-paradoxon? A pénz nem feltétlenül boldogít Valóban, komoly kérdés: a gazdasági jólét automatikusan magával hozta-e a jóllétet, a megelégedést, a boldogságot is egyéni s nemzeti szinten? A gazdagok tényleg boldogabbak, mint a szegények?

Vagy éppen a szegénységben lelhetõek

fel olyan poszt-materiális értékek, melyek megelégedéshez, boldogsághoz vezetnek? Általánosságban megállapít-

ható: ma már semmi sem olyan egyértelmû, aminek gondolná az ember. De nézzük a csak a konkrétumokat!

Éjféli Kiáltás 2018 február

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ

◆

2018 - 2.

15

CÍMLAPON

Richard Ainley Easterlin (szül.

1926) amerikai gazdaságkutató, egyetemi tanár. Munkásságának súlypontjai: boldogság és életminõség-kutatás, demográfia és gazdaságtörténet.

Kiváltképpen sokat és folyamatosan foglalkozik a boldogság, valamint a gazdasági növekedésnek az összefüggéseivel mind az egyéni, mind a közösségi élet területén, mind hazájában, az USA-ban, mind pedig nemzetközi kitekintéssel. Nevét világszerte az a cikk tette ismertté, amit 1974-ben publikált «A gazdasági növekedés boldogabbá teszi az emberi sorsot?» címmel. Nemzetközi összehasonlító kutatásokat végzett, ezekben azt kutatta, hogy a II. Világháború vége és 1970 közötti idõszakban a szubjektív boldogság és a növekvõ gazdasági teljesítmény, több GDP, az arányos teljesítmény emelkedése következtében növekszik-e a szubjektív elégedettség, vagy boldogság. Arra az eredményre jutott, hogy a viszonylag átlagos bevételek és az elégedettség összefüggései ellentmondnak a nagy bevételek és az elégedettség, boldogság összefüggésének. Másképpen fogalmazva ugyanezt: egy adott ország GDP-jének növekedésével nem növekszik együtt a szubjektív elégedettség vagy boldogság szintje.

A hazai irodalomban nagyon jó összefoglalását nyújtja a témának Fromann Richárd: Nemzetek boldogsága és annak forrása az Easterlin-paradoxon tükrében c. tanulmánya. A alábbiakban közölt grafikon azt mutatja, hogy 16 Éjféli Kiáltás 2018 február

2018 - 2.

◆

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ

a növekvõ gazdasági jólét és a szubjektív jóllét milyen összefüggésben állnak egymással. A vizsgált idõszak 1946-1989, az országok: USA, Franciaország és Japán. (Kettõ keresztyén többségû, a harmadik keleti vallások többségét mutató ország). S mi látható?

Tökéletesen az a paradoxon, amit Easterline-paradoxonnak nevez a szakirodalom: a jövedelmek rohamos és nagy léptékû növekedésével nem hogy nem járt együtt a szubjektív elégedettség, a jóléttel a jóllét, hanem stagnált, sõt fordított arányban, csökkent.

Vannak olyan felmérések is, melyek az elégedettség és a gazdasági teljesítmény közötti kifejezetten ellentétes viszonyról tudósítanak (pl. Robert Lane kutatásai az USA-ban, aki 2001ben «A boldogság elvesztése a piaci demokráciákban» címen írt könyvet).

Vannak, akik kutatásaik alapján «plafon-hatásról» írnak. Azaz: a létfenntartáshoz szükséges javak megszerzéséig, alacsonyabb jövedelmi szinten még erõs az összefüggés az anyagi helyzet és a szubjektív elégedettség, boldogság között, de egy bizonyos anyagi szint fölött ez a kapcsolat erõsen meggyengül.

Van, aki azt állítja, hogy 10 000/éves dollár bevétel fölött a pénz boldogságnövelõ ereje már nulla.

A boldogság bibliai, teológiai meghatározásai – paradoxon Pauli Easterlin elõtt 2000 évvel!

Nem kell sokat töprengeni ahhoz, hogy a bibliai teológiai boldogság meghatározás milyen. Elég Jézus Hegyi Beszédére (Máté 5,3-11) utalnunk.

Ennek bármelyik boldogság-Igéjét vesszük szemügyre, az a boldogság, amirõl az evangélium beszél, nem hogy poszt-materiális érték, hanem

egyenesen transz-materiális, azaz anyagiakon túli, meg merem kockáztatni, így is igaz: pre-materiális érték, ami még az anyagiak szûkössége közben is a megelégedettség maximumát képes biztosítani. A bibliai-újszövetségi, elsõ renden páli megelégedettség locus classicusai, klasszikus igehelyei között szerepel a Filippi 4,11 és következõk, ahol az apostol elmondja: «Én megtanultam, hogy elégedett (autarkész görögül, sufficiens latinul) legyek azzal, amim van». Az ókori görög erkölcsfilozófiában, Jézust megelõzõen, de az õ idejében is a megelégedettség, amit a modern teológia az önkorlátozás (Selbstbegrenzung), önvisszafogás (Selbstzurücknahme), önmérséklet kifejezéssel ad vissza, az egyik legnagyobb erény volt! Ezért dicsérte például a sztoikus Diogenész Szókratészt, hiszen õ megelégedett és kegyes férfiú volt. Aki megelégedett – így a görög gondolkodás –, az képes függetleníteni magát a körülményektõl. És a megelégedettség ebben az értelemben tanítható/tanulható (melyik hazai iskolában tanítják, mit beszélek! Egyáltalán hol, milyen szinten említik meg ezt?!). Ezért fogalmaz így Pál: «Én megtanultam...tudok szûkölködni, és tudok bõvölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bõvölködésbe és nélkülözésbe egyaránt» (Fil 4,12).

A körülményektõl való függetlenedés azt jelenti, hogy a szükségletek megelégítésének van egy bibliai-spirituális, teológiai, transzmateriális dimenziója, amit lejjebb az apostol így fejez ki: «Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségleteket (paszan khreian hümón görögül, omne desiderium vestrum latinul) az õ gazdagsága szerint» (Fil 4,19). Ezt nevezhetjük az igazi paradoxonnak, paradoxon Pau-

li-nak, kétezer évvel megelõzve Easterlin paradoxonát!

Más helyütt a megelégedést Pál nagy nyereségnek, nagy lelki profitnak, nagy haszonnak (poriszmosz megas görögül, quaestus magnus latinul) nevezi, ami a pietásnak, a kegyességnek, a hitnek a tulajdonsága, velejárója (1Tim 6,6). A boldogság teológiai, bibliai értelemben mindenképpen a hit velejárója, ami a megelégedettségben ismerhetõ fel az emberek között. Tehát nem pénzfüggõ, nem GDP függõ, nem karrierfüggõ, hanem transz-materiális érték, hitfüggõ, Isten-függõ nem materiális érték. (Az Újszövetségben, az evangéliumokban a megelégedettség szó tizenegyszer fordul elõ. Az ezzel összefüggõ boldogság = makariosz szó

több, mint 50x!). Az Újszövetség így akár a transz-materiális vagy pre-materiális boldogság manifesztumának, a megelégedés kiáltványának, Manifestum Pauli-nak is tekinthetõ.

A boldogság 20. századi, nem teológiai meghatározásai Mindez a rövid teológiai kitekintés annyiban volt szükséges, hogy belássuk: milyen elképesztõ konszonanciák, évezredeket áthidaló, összekapcsoló hasonlóságok, sõt egyezések vannak a különféle boldogság-értelmezések között. Az egyéni és nemzeti boldogságnak többféle meghatározása létezik. Legismertebb, s talán legáltalánosabban elfogadott meghatározása az SWB rövidítés mögött rejlõ «Subjective Well-Being», azaz egyéni jóllét.

A fentebb kitett grafikon megalkotója, az amerikai Edward F. Diener (szül.

1946) és munkatársai voltak azok, akik kutatták a személyes jóllét értelmi és érzelmi feltételeit. Szerintük az

A boldogság teológiai, bibliai értelemben mindenképpen a hit velejárója, ami a megelégedettségben ismerhetõ fel az emberek között.

Tehát nem pénzfüggõ

boldog, az egyénileg megelégedett, aki kielégítõnek találja az életét, pozitív érzelmeket gyakran, negatív érzelmeket ritkán él meg. Szondy Máté (szül.

1979) magyar klinikai szakpszichológus szerint az egyéni jóllét három összetevõje: 1) elégedettség az élettel, 2) a pozitív érzelmek magas szintje, 3) a negatív érzelmek alacsony szintje.

Van, aki két fogalomra bontja a boldogságot (Wattermann, Ryan-Deci).

Az eudémonikus boldogság az, amikor a tevékenységek okoznak örömet. A hedonikus boldogság az, amikor a szükségletek kielégítése okoz örömet. folytatjuk

Az anyagi helyzet és a szubjektív jólét változása 1946 és 1989 között Franciaországban, Japánban és az USA-ban

Éjféli Kiáltás 2018 február

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ

◆

2018 - 2.

17

Innen-onnan

Az IS-terror «erõsíti» az egyiptomi keresztyénséget

K

airóból 2017 végén Mareike Enghusen a welt.de honlapon beszámolt az egyiptomi kopt keresztyénség jelenlegi helyzetérõl. Õk és templomaik gyakran válnak célpontjaivá az IS támadásainak. De a kopt mártírok száma nem tartja távol a hívõ embereket Egyiptomban a templomoktól, sõt még oda vezetett, hogy megtelnek a padok. Enghusen Bulus Halimot idézi, a kopt egyház szóvivõjét, aki kijelentette: «A támadások még erõsebbé teszik a keresztyénekben az összetartást. Az Alexandriában és Tantában végrehajtott merényletek után tele voltak a gyülekezetek: eljöttek olyan emberek is, akik különben soha nem járnak templomba, de még a fiatalok sem maradtak távol. Ez a különbség Egyiptom és az olyan országok között, mint például Németország: a mi templomaink tele vannak fiatal emberekkel.» (De nincs ez másképpen a magyar gyülekezetekben sem, ahol a hívõk száma a templomokban és a gyülekezetekben szintén folyamatos csökkenõ tendenciát mutat.)

Szelektív felháborodás?

A

merikában prominens keresztyén teológusok – fõleg a «Gospel Coalition» körébõl – pellengérre állították azokat a hívõket, akik a szenátusi választásokon olyan konzervatív politikusra szavaztak, akit kiskorúak megrontásával vádolnak. Robert A. J. Gagnon konzervatív teológus ezt a nyilvános elítélést kritikusnak nevezte. Martin Luther Kingre hivatkozott, akirõl azt beszélték, hogy orgiákon vett részt, afférok kötõdnek nevéhez, és aki egy veszekedés során félholtra verte szeretõjét. Ugyanazok a teológusok, akik kipellengérezték a keresztyén választók képmutatását, dicsõítették Kinget, és a «Gospel Coalition» még konferenciát is szervezett Martin Luther King neve alatt. Gagnon úgy tartja, hogy Martin Luther Kinget politikai vívmányaiért tisztelik, ebben az esetben pedig kifogásolja a kétféle mércével való megítélést.

18 Éjféli Kiáltás 2018 február

Trump betartja ígéretét, a világ pedig emiatt bosszankodik

A

mikor az amerikai kormány Donald Trump vezetésével Jeruzsálemet hivatalosan elismerte Izrael fõvárosának, és bejelentette nagykövetségének Jeruzsálembe való áthelyezését, a megbotránkozás elõrelátható vihara tört ki úgy a politika, mint a média berkeiben. Egyike a meglehetõsen kevés józan, megfontolt hangoknak: David Kleiné volt, aki a Basler Zeitung lapjain megjelent kommentárjában bemutatja a zsidó nép történelmi kötõdését Jeruzsálemhez, és

Tûntetés a Trump nyilatkozata ellen Malajziában.

megjegyzi, hogy a várost a Korán soha nem említette. Elmondta még, hogy Jeruzsálem «soha nem volt egy auto-

nóm muszlim állam fõvárosa». Trump csupán választási ígéretét váltotta be, amit már õ elõtte Bill Clinton, George W. Bush és Barack Hussein Obama is megígértek, de soha nem teljesítettek.

Klein többek között ezt írja: «Aki a zsidók történelmi kötõdését örök és oszthatatlan fõvárosukhoz, Jeruzsálemhez, tagadja, és Izraeltõl megvonja azt a jogot, amely minden nemzetet megillet, vagyis hogy saját fõvárosát maga határozza meg, visszakívánja az egykori idegen beállítottságú, mindent eltûrõ zsidó embereket, és kétségbe vonja a mai zsidóság önmeghatározó létjogosultságát. […] Vajon Helmut Kohl talán hagyta volna, hogy az újraegyesítés után elõírják neki, hogy legyen mondjuk: Chemnitz Németország új fõvárosa? Hogy reagálna Emmanuel Macron, Trump bírálója arra, ha az arab diktátorok és a szélsõséges iszlamista theokraták által befolyásolt ENSZ minden nemzetet arra kötelezne, hogy ne Párizsban nyissa meg nagykövetségét?» Klein következtetése: a Trump döntése elleni kritika nem más, mint antiszemitizmus.

Nézõpontban

Szenvedés a világban vajon annak bizonyítéka, hogy Isten nem létezik?

Az Antikrisztus és a Gyülekezet

a Isten jóságos és mindenható, hogy engedheti meg, hogy ennyi szenvedés legyen a világon?

Ateista felfogás szerint ez annak bizonyítéka, hogy Isten nem létezhet. Dr. Edward Feser, a Pasadena City College filozófia professzora rámutat arra, hogy ennek a gondolkodásmódnak egy téves elõzmény az alapja. Az ateisták ugyanis azt feltételezik, hogy nem szabadna léteznie a szenvedésnek. A keresztyén hit ellenben kijelenti: az a tény, hogy Istent megláthatjuk, minden szenvedést elhomályosít. A szenvedés oda vezet, hogy az emberek még jobban felismerik általa az Isten csodálatos kegyelmét. A jelenlegi élet szenvedése eltörpül ahhoz a dicsõséghez képest, amiben majd részesülni fognak. Errõl írt John Sweeney a thefederalist.com honlapon, és Dr. Fesert idézi. Az ateista tulajdonképpen azt állítja, õ tudja, hogy nincs Isten, mert olyan sok szenvedést lát a világban, ami azért van, mert semmi sem létezik, ami ezzel a szenvedéssel felérne.

De mibõl gondolja ezt az ateista tudós? Erre azt válaszolja: mert szerinte nincs Isten. Ez az ateisták körében forgó bizonyítás téves, mert Isten létezik és megengedheti a szenvedést a fölérendelt boldogság eléréséhez, azaz a Vele való egyesülés érdekében.

z apostolok kora utáni egyházatyák úgy hitték, hogy a Gyülekezet meg fogja élni a végidõkbeli üldöztetések idejét az Antikrisztus korában (l. pl. Irenäus von Lyon). Ezt az értelmezést átvették késõbb a reformátorok is.

A 7. században felbukkant az ún. pseudo-efraem (Pseudo-Ephraem) keretében az az értelmezés, mely szerint a Gyülekezet egy részét Isten egy pusztába rejti az Antikrisztus elõl. Ezt a «horizontális elragadtatást» a pusztába egyes modern igemagyarázók a nagy nyomorúság elõtti elragadtatás tanával cserélték fel. De majd csak John Nelson Darby (†1882) bibliaoktató tevékenységével terelõdött a figyelem arra az értelmezésre, mely szerint a Gyülekezet elragadtatik az Antikrisztus fellépése elõtt. Ezt a nézetet elsõsorban a szabadegyházak vették át. Az Éjféli Kiáltás Misszió is úgy hiszi, hogy ezt a szemléletet támasztja alá a Szentírás, és ez hozzájárul az ismeretekben való növekedéshez és Krisztus testének érettebbé válásához (Efézus 4,12-16). A történelem azonban azt mutatja, hogy Isten hûséges képviselõi az Antikrisztus és a Gyülekezet értelmezésében különbözõ álláspontra helyezkednek.

Vitathatatlan azonban az a bibliai igazság, hogy az Antikrisztus el fog jönni, hogy a Gyülekezetnek ébernek kell maradnia, és hogy – bármi történjék is – kitartóan várja Ura és Megváltója visszajövetelét.

H

Az Izrael -bojkott «divatos» lett

A

BDS -mozga lom, amely az Izrael elleni bojkottot tûzte zászlajára, a baloldali irányultságú társadalmi elit köreiben is egyre népszerûbbé válik. Elsõsorban az ún. sztárokat tudja a mozgalom könnyebben behálózni. Elvis Costello (2010) és Lauryn Hill (2015) után legújabban az új-zélandi pop énekesnõ, Lorde mondta le Tel Avivba tervezett koncertjét – a palesztin néppel való szolidaritásból.

A popkultúra egyik befolyásos New York-i online magazinja «jól megfontoltnak» nevezte döntését, és dicsérte tettét. Az Izrael-ellenesség «divatos» trend lett.

A

René Malgo

Éjféli Kiáltás 2018 február

19

Nézõpontban

Perspektívák

Az Antikrisztus itt találja-e még a Gyülekezetet?

Nem,

a Gyülekezet már nem lesz itt az Antikrisztus idejében

Ha a Szentírás kijelentéseit összefüggésükben vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy a Gyülekezet már nem lesz itt az Antikrisztus idejében. A Jelenések könyve világosan elénk tárja, hogy az Antikrisztus a nagy nyomorúság idejével kapcsolatban – amit az Úr napjának is neveznek –fog fellépni. És a nagy nyomorúság idejét a Gyülekezet már nem éli itt meg (l. amint következik): 1. A nagy nyomorúságot a Szentírás még «Jákób félelmének» vagy «Jákób nyomorúságának» is nevezi: «Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belõle!» (Jeremiás 30,7). Egyértelmû, hogy kire vonatkozik ez az idõszak: «Jákóbra», vagyis Izráel etnikai népére.

2. Nos, ha az Úr Jézus a Máté 24-ben a végidõkbeli Izraelt említi, akkor errõl a nagy nyomorúság idejérõl beszél. A Gyülekezetet, mint Krisztus testét abban az idõben még teljességgel titok fedte (Efézus 3,4-6): «Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha» (Máté 24,21).

3. A nagy nyomorúság ideje Izraelre vonatkozik, ezt húzza alá az a tény is, hogy az ún. 70. évhét, amely a nagy nyomorúság idejére esik, kimondottan csak a zsidó népre értendõ: «Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszûnik a vétek, engesztelést nyer a bûn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét…» (Dan 9,24). Amint a megelõzõ 69 évhét kizárólag Izraellel foglalkozott, úgy a 70. évhét is csak Izraelrõl beszél. A 69. és a 70. évhét közé esik a Gyülekezet kora. Amikor a Gyülekezet felvétetik a földrõl, Izrael számára beköszönt a 70. évhét. Erre az idõre esik az Izrael feletti ítélet, az Antikrisztus fellépése és Jézusnak dicsõségben való eljövetele.

4. A Gyülekezetet semmiképpen sem érinti az ítélet, az Úr haragja; ez Izraelre és a hitetlen emberekre vonatkozik, akik az Úr Jézust elutasították. A Gyülekezet már nem esik ítélet alá, mert Krisztusban már megítéltetett (eltekintve Jézus ítélõszékétõl, ahol az Úr megjutalmazza az övéit). Sõt, a Gyülekezet, mint Krisztus teste, melynek feje a Krisztus, Vele együtt ítéli meg a világot és az angyalokat (1Thesszalonika 1,10; 5,9; Róm 5,8-9; Efézus 5,6; Kolossé 6,3; 1Korinthus 6,2-3). Ez az ítélet, ill. ez a harag a nagy nyomorúság idején öntetik ki (Jelenések 20 Éjféli Kiáltás 2018 február

6,15-17). Ebbõl tehát arra következtethetünk, hogy a Gyülekezet ekkor már az Úrnál lesz, és a nagy nyomorúság végén az Úrral jön vissza (Jelenések 19,11.14).

5. Isten ítéletidejét az «Úr napjának» is nevezik. Ez a «nap» magába foglalja a nagy nyomorúság idejét, az antikrisztusi idõket és Jézus dicsõségben való visszajövetelét. Jézus Krisztus és apostolai is figyelmeztettek arra, hogy ez a nap úgy jön el, mint éjjel a tolvaj (Máté 24,43; 1Thesszalonika 5,2; 2Péter 3,10). Pál apostol világosan elmagyarázza, hogy ez az éjjel nem érinti a Gyülekezetet: «Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végsõ romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket» (1Thesszalonika 5,3-4). Az apostol nemcsak ebbõl az okból tesz világos különbséget az «õk» és a «ti» között. Õ arról is sokat beszél, hogy Jézus Gyülekezete minden idõben sok szenvedésen fog keresztülmenni, de azt Pál sehol sem említi, hogy megélni Isten ítéletének nagy nyomorúságát.

A Gyülekezetet semmiképpen sem érinti az ítélet, az Úr haragja; ez Izraelre és a hitetlen emberekre vonatkozik, akik az Úr Jézust elutasították.

6. Az Úr napja összefüggésben áll az Antikrisztus fellépésével (2Thesszalonika 2,2-3). Az Antikrisztus csak akkor fejtheti ki tevékenységét, ha a Gyülekezet, mint visszatartó erõ, már nem lesz itt (2Thesszalonika 2,6-7).

7. Hogy az Úr napja nem érinti a Gyülekezetet, világosan kitûnik a 2Thesszalonika 2,9-12-bõl: «Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki õket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.»

Jézus Gyülekezete az igazságot szereti, az Úr ezért megõrzi a tévelygés hatalmától. Norbert Lieth

Új rovatunkban, melynek a «Perspektívák» címet adtuk, szeretnénk a különbözõ, Bibliához hû keresztyéneket állásfoglalásra késztetni, fõleg ellentétesen megválaszolt vitás kérdésekkel kapcsolatban. Amint vassal formálják a vasat, úgy egyik ember formálja a másikat (Példabeszédek 27,17), hogy mi hívõk együtt «az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestõl õhozzá, aki a fej, a Krisztus» (Efézus 4,15).

Igen,

a Gyülekezet még itt lehet az Antikrisztus idejében

Én személyesen nagyon szeretném, ha a Gyülekezet elragadtatna még az Antikrisztus fellépése elõtt, de a Bibliában ezt így világosan kijelentve nem találjuk meg. Ezért azt ajánlom minden hívõnek, számítson mind a két esetre: a különben minden pillanatban bekövetkezhetõ elragadtatásra – és az elkövetkezõ, már néhány országban uralkodó üldöztetésre.

Következzék most egy rövid indoklás tételekbe szedve (a bõvebb kifejtés elolvasásához ajánlom könyvemet «Végidõk, Izrael, elragadtatás», megjelent 2017. Spuren Kiadó, Fulda): 1. A Jelenések 7-ben két csoportról olvasunk: a 144.000 elpecsételtrõl Izrael 12 törzsébõl (a megmentettek száma Izraelbõl) – és egy megszámlálhatatlan seregrõl «minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl» (a megváltottak a nem zsidó népek közül). Az utóbbiak Isten trónja elõtt állnak mint gyõztesek «fehér ruhában és pálmaágakkal» – és róluk hangzik el, hogy õk «azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek», tehát nem elõtte vétettek fel.

2. A Jelenések 13,7-ben azt olvassuk, hogy a fenevadnak, amely a tengerbõl emelkedik ki (Antikrisztus), megadatik, «hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyõzze õket». A «szentek» megnevezés az Újszövetségben mindig újjászületett keresztyéneket jelent, és nemcsak Izraelbõl, hanem a nemzetekbõl is (vö. Róma 1,7 stb.).

3. Továbbá a Jelenések 13,16-18-ban minden hívõ felszólíttatik, hogy ne vegye fel a fenevad bélyegét, és számítsa ki a fenevad számát, hogy meg ne tévesszék. Ezek és még további figyelmeztetések a Jelenések könyvében mind fölöslegesek lennének, ha a Gyülekezet ebben az idõpontban már elragadtatott volna.

4. Jézus Krisztus a Máté 24,21-22-ben azt jövendöli, hogy a nagy nyomorúság napjai «a választottakért megrövidülnek».

Ami azt jelenti, hogy az Antikrisztus korának szenvedéseit a Gyülekezet sem kerülheti el, hanem meg kell tapasztalnia neki is a nagy nyomorúságot, és majd az Úr onnan fogja kiragadni (vö. Jel 3,10, ahol a görög szövegben szó szerint ez áll: «kimenekítés a kísértés órájából»). Az Újszövetség egy szóval sem említi, hogy a «választottak» csak Izraelre vonatkozna, hanem ez a Krisztusban egyesült Gyülekezetet jelenti, amely Izraelbõl és a nemzetekbõl tevõdik össze (vö. Efézus 2; Róma 8,33; 16,13; 2Timóteus 2,10; Titusz 1,1; 2János 13).

5. Az 1Korinthus 15,52 szerint a még élõ hívek átváltozása az elragadtatáskor hirtelen, egy szempillantás alatt történik «az utolsó harsonaszóra». Az Újszövetség tanúbizonysága szerint az 1Korinthus 15,51-52 «titka» a Jelenések 10,7 és 11,15-19 verseiben leplezõdik le és bontakozik ki – mégpedig a hetedik (utolsó) harsonaszóra, amikor az antikrisztusi nagy nyomorúság idején utolsó fokozatként kiöntetik a harag utolsó pohara. Ezzel egy idõben a Gyülekezet valóban elragadtatik Isten haragja elõl (vö. 1Thesszalonika 1,10 és 5,9) – mégpedig a harag hét poharának kiöntetése elõtt, amivel beteljesedik Isten ítélete (Jelenések 15,1) 6. A 2Thesszalonika 2 leírja «a mi Urunk Jézus Krisztus visszajövetelét és egyesülésünket Vele» (= elragadtatás), és félreérthetetlenül hangsúlyozza, hogy «az Úr napját megelõzi a hittõl való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia», vagyis az Antikrisztus. Ezt a sorrendet nem lehet megváltoztatni anélkül, hogy Isten igéjét el ne ferdítenénk.

7. De mi az a visszatartó erõ ebben a fejezetben? Az én ismereteim szerint ebben a kontextusban nem (elsõsorban) a Gyülekezetben lakozó Szentlelket kell érteni, mivel ez az elragadtatás után az újonnan megtértekben ismét jelen van a földön. A gyõztesek a Jelenések 15,2-bõl csak a Szentlélek által gyõzhetnek, tehát a Szentlélek még itt van. Inkább az érvényben lévõ, még túlnyomórészt keresztyén szellemben megalkotott törvényekrõl és azok képviselõirõl lehet szó, melyeket egyre inkább megpróbálnak már napjainkban (pl. a «házasság mindenkinek» bevezetése) leépíteni. Ennek a keresztyén szellemben megalkotott, visszatartó erejû jogrendnek a leépítése automatikusan elõkészíti az antikrisztusi diktátor elõtt az utat.

8. Miért történhet meg a Gyülekezet elragadtatása ennek ellenére bármikor? Mert Jézus állandó éberségre és várakozásra szólított fel, és mert nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy bizonyos idõpontokat határozzunk meg (Máté 24,36-tól). És azt sem tudjuk, hogy a Dániel 9,27-ben leírt 70. évhét, az antikrisztusi nagy nyomorúság, megkezdõdött-e már, és milyen messze haladtunk már elõre ebben a korban.

Maradjunk hûek az Úr Jézushoz, legyünk éberek, és ne engedjük magunkat az Antikrisztus és elõfutárai által félrevezetni!

Lothar Gassmann

Dr. theol. Lothar Gassmann Email: Logass1@t-online.de Homepage: www.L-Gassmann.de

Éjféli Kiáltás 2018 február

21

Nézõpontban

Izrael 70 éve

Isten nem taszította el népét A modern zsidó állam ebben az évben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját.

Izrael ellenségektõl körülvéve, a világ gyûlöletének kitéve Istennek valóságos csodája. Ez a cikk és következõ számaink is azt mutatja be, hogy Isten ószövetségi népe milyen szerepet játszik ma az üdvtörténetben.

A

híres baptista igehirdetõ, C.H. Spurgeon, tette fel egykor ezt a költõi kérdést és válaszolt is rá: «De legyõzték-e a zsidót? Leigázott ember-e a zsidóember? Elkobozták-e országát? Nem, õ még mindig a világ nemes része – megkínzottan, megcsúfoltan, leköpve, de mégis ez van róla megírva: ‹Elõször a zsidónak, aztán a görögnek.› Méltósága mindnyájunk fölé emelkedik, és olyan történelme van, amely még mindig fennáll, és nagyobb, dicsõbb lesz, mint bármely más nemzet történelme, mely valaha is létezett.»

Izraelnek olyan jövõje van, melyet az egyház, ill. a Gyülekezet nem vehet el tõle. Azt már saját szemeinkkel is láthatjuk, miként gyûjti össze Isten népét Izrael földjén. Az ország kérdé-

Jósafát-völgye, más néven Kidron-völgy

22 Éjféli Kiáltás 2018 február

se a Bibliában és az aktuális eseményekben félreérthetetlenül világossá teszi, hogy Isten népét, Izraelt nem vetette el: «Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összeg yûjtlek benneteket minden nép közül és minden helyrõl, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket» (Jeremiás 29,14).

Ha a Szentírást figyelmesen olvassuk, észrevesszük, hogy a végidõkben Izrael két összegyûjtésérõl beszél. Az elsõ összegyûjtés Jézus eljövetele elõtt történik, a második pedig visszajövetele után.

A nép elsõ összegyûjtése eredeti hazájába az utolsó nagy nyomorúság elõtt következik be: A fügefa ága már zsendül és levelet hajt (Máté 24,32), a sírok megnyílnak, a megszáradt csontok élõvé válnak, és visszatérnek hazájukba (Ezékiel 37).

Izrael második és végleges ös�szegyûjtése Jézus visszajövetele után történik meg, és összefüggésben áll a nép maradékának megmentésével, valamint Isten Ezeréves birodalmának kezdetével a földön (5Mózes 30,1-10;

Ézsaiás 27,12-13; 49,22; Jer 16,14-15; Ezékiel 34,11-16). Oda fogják a nemzetek Izrael fiait karjaikon visszavinni (Ézsaiás 49,22), amit különben az 1945 utáni exodus esetében egyáltalán nem lehet elmondani (az angolok internáló táborokba zárták a zsidókat Cipruson, az arabok megtámadták õket, amint az országba érkeztek).

Bibliai konzekvenciaként nem kell feltétlenül a visszavándorlás áradatára vagy annak teljes, maradéktalan megtörténtére várni. A zsidó állam létrejöttével ugyanis már megteremtõdtek a világtörténelem utolsó nagy eseményének feltételei.

Izrael elsõ összeg yûjtése és az 1948-ban megtörtént államalapítás Istennek szemünk elõtt lejátszódó csodája és ezt az országot nem Izrael szerezte meg magának! Ez Isten országa, Õ adta Izraelnek. Isten úgy beszél róla, mint az „én országomról”, és ezt az országot senki más nem birtokolhatja. Ezért olvassuk a Jóel 4,1-3-ban: «Azokban a napokban és abban az idõben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, összegyûjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem õket, és ott tartok

Bölcsességek

Istent keresni, a mi elhívatásunk; Istenre rátalálni a legnagyobb kegyelem.

ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat. Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nõért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak.»

Itt találjuk a feleletet arra, hova fog vezetni a népek közössége által követelt «ország a békéért»-politika: Isten ítéletéhez! Miért? Ez az az ország, amely arra rendeltetett, hogy senki más ne kapja meg, csak az Õ népe, Izrael. Hogy a mai Izrael Állam 70 év után még mindig létezik, Isten csodája. Egy ismert szerzõ így írt errõl: «Az emberiség 5000 éve kutatott történelmében egyszer sem fordult elõ, hogy egy nép 2000 év után abba az országba, ahonnan származik, vis�szatérjen, amint Izrael megtette. Az 5000 éve kutatott történelemben egyszer sem fordult elõ, hogy egy ‹holt nyelv› a mindennapi kommunikáció nyelveként újraéledt volna, amint a héber nyelvvel megtörtént. Soha nem történt meg, hogy olyan kis létszámú országot, mint Izrael, olyan gyakran támadtak volna meg nagyhatalmak, mint azt Izraelnek tapasztalnia kellett. Soha olyan kevés ember még nem vitte véghez, hogy néhány napon belül olyan hatalmas hadseregeknek oly mértékû döntõ vereséget okozzon, mint amilyet Izraelnek sikerült.»

Ezzel összefüggésben érdekes megemlíteni, hogy a héber nyelv, mint a zsidó nép köznyelve, Jeruzsálemnek a rómaiak általi elfoglalása és lerombolása után, Kr. u. 70 és 135 között teljesen kihalt. Csak a zsinagógákban a szent iratok és az Ószövetség felolvasásakor használták, és csak a rabbik nyelve volt. Különben a zsidók jiddisül beszéltek, vagy az ország nyelvén, ahol éltek. De a zsidó nép hazájába való visszatérésével felélesztette a héber nyelvet is. Ez a nyelv ma ismét a zsidó nép fõ nyelve Izraelben. Dr. Roger Liebi így ír ezzel kapcsolatban: «Ilyen még nem volt a világtörténe-

lemben. Még soha nem éledt fel egy több mint 1000 éve halott nyelv, mint teljesen mûködõképes nemzeti nyelv.»

A mikor a z Úr Jézus felment a menny­be, az angyal így szólt a jelenlévõ tanítványokhoz: «Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tõletek a men�nybe, úgy jön el, ahogyan láttátok õt felmenni a mennybe!» (Apostolok Cselekedete 1,11).

Amikor Jézus visszatért a men�nybe, olyan népet hagyott itt, amely héberül beszélt. Olyan nép közé is fog visszajönni, amely héberül beszél. Ez vajon nem a bibliai próféciák lenyûgözõ aktualitását mutatja-e a legapróbb részletekig?

Mi már nagyon is hozzászoktunk Izrael Állam létezéséhez, és alig vesszük figyelembe, milyen hatalmas csoda történt, amikor Isten népét saját országába visszavezette! Ezt azzal a céllal tette, hogy ott szolgálják Õt (vö.

Apostolok Cselekedete 7,7). A nép, az ország és a szolgálat szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Noha ma még Izrael hûtlenségét és vétkét láthatjuk (Zsoltárok 106), az Úr mégis törõdik népével, és elvezeti õket oda, hogy szolgálják Õt az Õ országában. Mi pedig szemtanúi lehetünk, miként tesz csodát az Úr népe körében kegyelme és ítélete által, hogy célját elérje.

«A z Isten nem vetette el az õ népét, amelyet eleve kiválasztott!»

(Róma 11,2).

Norbert Lieth és Johannes Pflaum

Részlet a Behelyettesítõ teológia – Izrael jövõje a múlté? címû könyvbõl.

Erwin Gros (1865–1926), lelkész

Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, és íme, most sok antikrisztus jelent meg: ebbõl tudjuk, hogy itt az utolsó óra.

1János 2,18

Aki Istenrõl prédikál másoknak anélkül, hogy Isten szólt volna hozzá, az olyan, mintha egy vak a szineket magyarázná.

Heinrich Giesen (1910–1972), Teológus

Az Istennel való közösség fontosabb minden emberi elismerésnél.

Hans Bruns (1895–1971), Theologe

Aki Istenhez menekül, az felfrissül.

Johann Kaspar Schade (1666– 1698), prédikátor

Aki felett nem Isten szelleme uralkodik, annak nincs felebarátja, csak kreaturok veszik körül.

Friedrich August Gotttreu Tholuck (1799–1877), Teológus

Ahol nincs ott Isten, az a pokol és a halál.

Thomas von Kempen (1380– 1471), író

Ahová a kegyelem behatolt, ott a bûn elveszítette a hatalmát.

Jakob Vetter (1872–1918), lekész

Éjféli Kiáltás 2018 február

23

Nézõpontban

kortörténet

Pusztulás felé tart-e a keresztyén Nyugat?

Ma a világtörténelem olyan rossz helyzetben van, mint még soha. A társadalom feladja a keresztyénséget. A romlás és pusztulás az ajtó elõtt leselkedik. Valóban? Egy elemzés.

A

félelem körbejár. Sokan aggódva kérdezik: Milyen gondolatvilágot hoz magával az iszlám államokból Európába irányuló menekültek áradata? Sikerül-e Amerikának, Észak-Koreának és Szaúd-Arábiának kardcsörtetésükkel eg y harmadik világháborút kirobbantani? A bal és jobboldali politikai frontok bekeményítése vajon polgárháborúkhoz fog-e vezetni? Milyen rombolóan fog mindez családomra hatni?

Igen, nyugtalan idõket élünk. És mégis: Már a bûneset óta ugyanezt állapíthatjuk meg a világról. Jó oka van annak, hogy minden generációban voltak figyelmeztetõk, akik közeledni látták a véget. Ilyen apokaliptikus légkörben lépett fel például Martin Luther. Õ és mások meg voltak arról gyõzõdve, hogy az ítélet napja már nem lehet messze.

A reformátor biztosan nem számított arra, hogy a németnyelvû világot 500 évre elõre megváltoztatja.

24 Éjféli Kiáltás 2018 február

Az Újszövetség arra mutat rá, hogy az Úr Jézus elsõ eljövetele óta minden dolgok vége közel van (1Péter 4,7; Jakab 5,9; Jelenések 1,3). Isten Fiának emberré válása, élete, halála, feltámadása és mennybe menetele meghatározó fordulatot hoztak a történelembe, olyan fordulópontot, melyet soha nem lehet visszavonni, érvényteleníteni (1Korinthus 10,11; Kolossé 2,13-15; Zsidók 9,26). A Szentlélek kitöltetett (Apostolok Cselekedete 2,16-17), az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van (Róma 13,12). Ezért tombol a kozmikus harc Mihály és szent angyalai valamint az ördög és bukott angyalai között. Az ördög tudja, hogy õ legyõzött ellenség, és már kevés ideje van (Jelenések 12,7-12). Dühös és körbejár, mint az ordító oroszlán, keresve, kit nyelhetne el (Péter 5,8). Ezért nem kellene csodálkoznunk, ha végidõkbeli jeleket és megrázkódtatásokat látunk.

Hisz már 2000 év óta «gonosz idõket»

élünk (Efézus 5,16), röviddel a vég elõtt – az utolsó nagy nyomorúság kezdete elõtt. Ez az egyik oldal.

A másik pedig az, hogy Jézus a gyõztes! Ahol az Õ evangéliumát hirdetik, terjesztik és elhiszik, az ellenségnek kapitulálnia kell. Õ az Úr (Efézus 1,20-21). Mert ahol az igazi világosság fénylik, ott a sötétségnek múlnia kell (1János 2,8). És ez az, amit sokan figyelmen kívül hagynak és elfelejtenek.

A keresztyén hit ereje reális! Martin Luther jegyezte meg egyszer, hogy az ördög soha nem tud olyan közel jönni hozzánk, mint amilyen közel jött Krisztus. Az emberek beleeshetnek az ördög csapdájába, hagyhatják magukat a gonosztól meggyõzni, és választhatják a bûnt, még az ördöghöz is hasonlóvá válhatnak, sõt meg is szállhatja õket az ördög. Krisztus azonban olyan közel jött az emberhez, hogy emberré vált.

Egy lett közülünk! Az ördög ezt nem tette. Ha tehát Krisztusban hiszünk,

Isten a Fiúban mindig közelebb van hozzánk, mint az ördög. Mindig. Az, Aki hit által bennünk lakozik, nagyobb, «mint az, aki a világban van» (1János 4,4).

Ezért vezethetett oda a korai Gyülekezet hûsége, hogy a Római Birodalom nem semmisíthette meg a keresztyénséget, hanem ez a birodalom Nagy Konstantinnal kapitulált a keresztyénség elõtt. Ezért vezethetett sok reformátor és baptista hûsége oda, hogy a középkori társadalom nem tûnt el a történelem süllyesztõjében, hanem egy új korszak nyílt elõtte. Ezért tudott a pietista és szabadegyházi ébredési mozgalom a 18, és 19. században odahatni, hogy a felvilágosodás nem nyomhatta el a keresztyénséget, hanem nagyon gyakran gyõzedelmeskedett felette.

Természetesen úgy volt, és ma is úgy van, hogy a Gyülekezetben együtt növekedik a búza és a konkoly is (Máté 13,25-30). Minden keresztyén

hitközösségben találhatunk fényt és árnyékot – egyikben több árnyékot, a másikban több fényt (vö. Jelenések 2-3). De minél többet hirdetik széles e világon az evangéliumot, pozitív értelemben annál jobban forrong majd a világ (vö. Apostolok Cselekedete 16,20; Máté 28,18-20).

Igen, az idõk egyre komiszabban lesznek, minél jobban közeledik a vég (2Timóteus 3,1), de ez az igazság nem ok a keresztyéneknek arra, hogy letargiába essenek és elbátortalanodjanak. Sõt, ellenkezõleg: Saját környezetünkben, hozzátartozónk és barátaink körében szembe kell szállnunk a hanyatlással, és most kell csak igazán hirdetnünk az evangéliumot, az örömhírt arról, hogy egyedül Krisztus az Úr. Ez az igazság hatalmas erõt adott és ad a világnak (Róma 1,16), míg Krisztus visszajön és felállítja birodalmát Izrael számára (Máté 19,28). És mivel senkinek sem adatott meg, hogy a (körülbelüli) idõpontot és a (pontos) órát tudja (Apostolok Cselekedete 1,67), senki nem mondhatja közülünk: «Olyan gonoszak most a napok, hogy már nem éri meg az evangéliumot hirdetni.»

Isten ereje hatalmas erõ marad, míg Szentlelkének hordozói készek arra, hogy Urukért éljenek, Õt hirdessék és megdicsõítsék.

Ezzel természetesen nem válaszoltuk meg azt a kérdést, hogy pusztulás

Yuval Noah Harari izraeli történész könyve – «Homo Deus: Történet a holnapról» – sok mindenre felnyitja az ember szemét. A jó ember teljesen istentelen, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne képes tényeket összehordani. Jövõperspektívája nem feltétlenül optimista, de egy valamit el kell ismerni: Ma sok minden jobb lett. Statisztikailag nézve több ember hal meg a túltápláltságtól vagy a helytelen táplálkozástól, mint az alultápláltságtól (!). A járványokat, természeti katasztrófákat, pusztító háborúkat, a gyermekhalált és éhínséget túlnyomórészt megfékezték (van, ahol teljesen meg is szüntették).

A tudományos és kulturális haladás egy soha nem látott jólétet biztosít a modern embernek, egy bizonyos mértékig nagyobb biztonságot és összességében egy hosszabb, egészségesebb életet, mint 100 évvel ezelõtt. A cézárok megpukkadnának az irigységtõl, ha látnák, mire képes az egyszerû pórnép okostelefonjával és hitelkártyáival.

Az ókorban, ill. az apostolok idejében a társadalomban nem volt téma a boldog élet keresése. Ezért nem olvasunk errõl semmit a Szentírásban. A szenvedés természetes velejárója volt az életnek. Mindenki tudta: «A szerencsétlenség engem is megtalál.» Ezért a teológusok és filozófusok kevesebbet foglalkoztak a boldogság keresésével, inkább arra törekedtek, hogy a lehetõségekhez mérten jobb életet éljenek a

Saját környezetünkben, hozzátartozónk és barátaink körében szembe kell szállnunk a hanyatlással, és most kell csak igazán hirdetnünk az evangéliumot, az örömhírt arról, hogy egyedül Krisztus az Úr. felé tart-e a keresztyén Nyugat. A cinikusok erre megkérdezik: «Egyáltalán keresztyén volt-e valamikor is?» Igen, az volt – minden tökéletlenségével együtt. Még ha nem is tartotta magát annak valaki, a keresztyén elvek annak ellenére kötelezõ érvényûek voltak. Ma viszont ez már nem így van. De a világ régen jobb volt minden tekintetben?

Nem, nem volt az.

szerencsétlen körülmények ellenére is.

Ma a boldogságot az ember legfõbb céljának tekintik. A szenvedés már nem része a normális életnek. Ha valami rossz történik velünk, méltatlankodást, megütközést vált ki belõlünk, még keresztyénekbõl is. Egyetlen társadalom sem törekedett még olyan sikeresen a boldogság után, mint a mai modern nyugati társadalom. És a hitbeli sza-

Éjféli Kiáltás 2018 február

25

Nézõpontban

Saját környezetünkben, hozzátartozónk és barátaink körében szembe kell szállnunk a hanyatlással, és most kell csak igazán hirdetnünk az evangéliumot, az örömhírt arról, hogy egyedül Krisztus az Úr.

26 Éjféli Kiáltás 2018 február

badság még soha nem volt olyan nagy, mint napjainkban.

Ha a középkor keresztyén nyugati világában azt hirdettük volna, hogy hitünk szerint az igazi Gyülekezet nem látható, hanem azokból áll, akik a szívükben hisznek, és lelkiismeretük nem kötõdhet semmilyen egyházi tekintélyhez sem, hamar a máglyán végezhettük volna. Noha ezt ma ártalmatlan kijelentésnek tekintjük, de abban az idõben, amikor a keresztyénséget még «komolyan» vették, az ilyen forradalmi gondolatokért máglyahalál járt.

Igen, a keresztyén Nyugat hanyatlik, pusztul. Alig vannak, akik – és már egyetlen kormány sem – komolyan venné a keresztyén dogmákat. És ebbõl profitálnak az istentelenek, az iszlám követõi, de a keresztyének is, akik keresztyénségüket szabadon akarják megélni anélkül, hogy egy túlbuzgó kormány elõírná, miben szabad hinniük. Mégis sajnálattal kellene a keresztyén Nyugat pusztulására tekintenünk.

Mindabban, ami régen rosszabb volt, egy valami korunkhoz képest mégis jobb: akkor Istent komolyan vették. És minden tisztelet ezek elõtt az emberek elõtt, mert ez sokkal fontosabb annál, hogy az egyes ember saját egyéni hóbortjában boldognak érzi magát. Mert sajnos az van, hogy napjainkban tökéletes szabadságot és jólétet élvezhetünk, ugyanis minden etikai korlát, határ megszûnt. De a telhetetlen, mohó törekvés a boldogság után – Isten és erkölcs nélkül –, ami társadalmunkat jellemzi, oda fog vezetni, hog y a telhetetlen végidõkbeli ember a 2Timóteus 3,1-8ból társadalmi normává válik. És ennek negatív kihatásai vannak. «Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?» (Máté 16,26).

A morális hanyatlással szembe csak egy valamit tudunk eredményesen bevetni: Jézus Krisztus evangéliumát. Ez

még mindig az az isteni erõ, amely az emberi szíveket meg tudja változtatni. Talán nem is hiszünk igazán a körülmények javulásában. Nem tesz semmit. Luther sem hitt, mégis hirdette az evangéliumot. És az evangélium mégis hozott változást. – Amit Isten, az Úr, évezredekkel ezelõtt Izráelnek mondott, az ma is érvényes Jézus Krisztusban minden emberre (Efézus 2,13; 3,6): «Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?

Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hûséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem õt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az ÚRért, Izráel Szentjéért, aki dicsõvé tesz téged. Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bûnös, és gondolatait az álnok ember!

Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az esõ és a hó lehull az égbõl, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termõvé és gyümölcsözõvé teszi; magot ad a magvetõnek és kenyeret az éhezõnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem» (Ézsaiás 55,1-11).

René Malgo

élet

Jézus visszajön!

Az Újszövetség újra és újra azt ígéri, hogy Jézus Krisztus visszajön. Ez az ígéret biztosan beteljesedik; talán éppen ma! Egy emlékezés és egy felhívás.

J

ézus K risztus Maga mondt a tanítványainak: «És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is» (János 14,3). Ez csodálatos ígéret, és erõs vigasztalás a tanítványok számára.

Noha a búcsú órájára felkészítette õket az Úr, mennybemenetelekor mégis nagyon megdöbbentek, amikor látták az Úr Jézust súlytalanul lebegni, majd a dicsõség felhõje (a shechina) eltakarta Õt a szemük elõl, és felvitte a mennybe. Onnan jön el elragadtatáskor, és magával visz bennünket. Így olvasunk errõl az 1Thesszalonika 4,16-17-ben: «Mert amint felhangzik a riadó hangja, a fõangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.»

Milyen dicsõ jövõ vár Isten gyermekeire – az Úrral lenni mindenkor!

Oda küldjük gondolatainkat és szíveinket elõre! Az Úr visszajövetele nem szabad készületlenül érjen, vagy megriasszon bennünket. A reménység lángjának nem szabad k ia lud n ia ben nü n k , m iközben örömmel várjuk Õt. Jézus Maga figyelmeztet: «Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül» (Máté 24,36).

Már az elsõ keresztyén gyülekezet is várta Urát vissza. Azóta majd 2000 év telt el – és az Úr még mindig nem jött vissza. Csak a hitetlenség mondja, hogy az Úr még sokáig nem fog eljönni. A «Maranatha» (Jöjj, Uram!) kiáltás nem némult még el Jézus Gyülekezetében. Jézus azt akarta, és akarja, hogy gyermekei kitartóan és örömmel állandóan várják Õt. Az ellenség azonban min-

meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor.» Maradjunk hûek az Úr Szavához és ígéreteihez! A jutalom fejedelmi lesz! Dobjunk le mindent a fedélzetrõl, ami akadályoz a cél elérésében, és az élet koronájának megszerzésében, mindazt, ami ehhez a világhoz és csábításaihoz köt.

A szenvedés próbái az örök dicsõséghez képest rövid idejûek, és az Úr pontosan kiszabja azokat. Csak

Jézus azt akarta, és akarja, hogy gyermekei kitartóan és örömmel állandóan várják ŐÔt. denféle trükkel el akar ettõl téríteni.

Megpróbálja éberségünket ellankasztani, vagy bûnre akar csábítani.

Ezért kell kérnünk Isten kegyelmét és bölcsességet, hogy elkerüljük a veszélyt, és Jézus nevében utasítsuk el azt, ami Neki nem tetszik.

Az idõk jeleit is az Õ Szava alapján tanuljuk meg értelmezni. Jézus Szavában tájékozódási pontokat adott gyermekeinek. Ha azokhoz tartjuk magunkat, nem kell attól tartanunk, hogy eltévesztjük a biztos kikötõt a túlsó parton.

A hit útján sok akadály és csapda leselkedik ránk. De az Úr hûséges, és segíti, oltalmazza gyermekeit.

Errõl biztosít a 2Péter 2,9 is: «Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésbõl, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.»

Az igevers második része komoly figyelmeztetés, de nem hallgatható el, mert szörnyû lesz azok jövõje, akik az elragadtatás után itt maradnak.

Ezért figyelmeztet az 1János 2,28: «Mármost, gyermekeim, maradjatok meg õbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és

az érhet bennünket, ami a javunkat szolgálja. Tartsuk állandóan szem elõtt: Az Úr hamarosan visszajön!

Segítsen az Úr, hog y Õérte égõ szeretet ben, teljes éberség ben, imádságban és az Õ ügyéért munkálkodva találjon bennünket! Isten gyermekeiként kölcsönösen bátorítsuk egymást, és legyünk kitartóak hitharcunkban! Aki Jézus Gyülekezetéhez akar tartozni, nem várhat tétlenül visszajöveteléig, hanem munkálkodnia kell szõlõskertjében!

Adja az Úr, hogy közeli visszajövetelekor hûséges szolgáiként találjon bennünket!

Burkhard Vetsch (1920–2008)

Részlet a Bevezetés a boldogsághoz címû könyvbõl.

Éjféli Kiáltás 2018 február

27

Nézõpontban

Sorozat

Jó és rossz példaképek A Filippi levél folyamatos magyarázata az Éjféli Kiáltás Misszió igehirdetõi által.

25. rész, Filippi 3,17-19.

A

Filippi 3,17-ben Pál apostol önmagát állítja példaképül: «Legyetek követõim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek» (vö. Filippi 4,9). Ennek a felszólításnak semmi köze az önhittséghez, hiszen ezt életével, szolgálatával, a Krisztusért és a gyülekezetért való odaadásával és buzgóságával indokolja.

«Pált követni» azt jelenti, hogy egyedül Krisztusban bízni, és minden mást kárnak, szemétnek tekinteni úgy, ahogy azt õ is tette: «Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sõt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Õérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem» (Filippi 3,7-8).

«Pált követni» azt jelenti, hogy Krisztusnak teljesen átadjuk magunkat, és 28 Éjféli Kiáltás 2018 február

nem félünk az emberek megítélésétõl. Õt követni azt is jelenti, hogy imádkozó életet élünk, és mindig nyitott fülekkel fordulunk a gyülekezet gondja-baja felé.

«Pált követni» magába foglalja a szenvedést és az abszolút, kompromis�szum nélküli alárendeltséget is. Pálról kell példát vennünk, az õ magatartásáról, gondolkodásáról, egész életérõl (Filippi 2,17-18).

Pál azonban nem tekintette magát exkluzív példaképnek, hanem azokról beszél, «akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek» (17. v). Mint például Timóteus, aki Pállal együtt írta a Filippi levelet, és akit Pál dicsérõ szavakkal említ (Filippi 1,1; 2,19-22). Így beszél Timóteusról: «Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületû, aki olyan õszintén törõdne ügyeitekkel» (Filippi 2,19-22). De ne feledkezzünk meg Epafroditoszról sem, akit Pál szintén dicsér és nagyra értékel (Filippi 2,25-30): «…mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam» (30. v).

A legnagyobb példakép azonban

Jézus Krisztus: «akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésbõl, se hiú dicsõségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt» (Filippi 2,2-5).

Pál ezt szüntelenül hangsúlyozta.

Egész élete megtérése óta Jézus Krisztusra, mint példaképre irányult.

Amint az 1Korinthhus 11,1-en meg is fogalmazta: «Legyetek a követõim, mint én is követõje vagyok a Krisztusnak!» Amikor tehát példaképekrõl beszélünk, soha nem az emberek dicsõítésére kell gondolnunk. Ezt Pál és más példaképek sem várták el, nem is akarták. Sõt, ellenkezõleg. Pál vehemensen tiltakozott az ellen, hogy egyesek esetleg így kérkedjenek: «Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé». Aztán ezzel kapcsolatban az 1Korinthus 1,17-ben ezt mondja: «… hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.» Jézusról és a kereszt üzenetérõl van tehát szó, nem az emberek dicsõítésérõl. Így van ez mind máig. Hasznos és tanácsos hitbeli elõdeinkrõl példát venni, õket követni. «Ne feledkezze-

tek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!»

(Zsidók 13,7). De addig már nem szabad elmennünk, hogy ezeket a példaképeket állítsuk a középpontba.

Követnünk kell hitüket, ez a döntõ.

Az õ hitüknek is Krisztus állt a középpontjában.

A Filippi 3,18-19-ben Pál figyelmeztet a megtévesztõkre, akik természetesen nem lehetnek példaképek. Pál Krisztus ellenségeinek nevezi õket: «Mert sokan élnek másképpen: akikrõl sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy õk a Krisztus keresztjének ellenségei; az õ végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törõdnek.»

Pál ismételten óvta a gyülekezeteket a tévtanításoktól és a hamis példaképektõl. A Római levélben például ezt írja: «Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezõjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki elõlük. Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszemûek szívét» (Róma 16,17-18).

A Galata-levélben pedig így fogalmaz: «De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát» (Galata 1,7). Az Efézus 4,14ben végül így ír: «…hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától.»

Az elsõ gyülekezetek zsidókból és pogányokból álltak – a legkülönfélébb áramlatokból, a legeltérõbb vallási gondolatvilággal. Ott voltak például a judaisták. Õk zsidók voltak, akik a Törvényhez és áldozási szertartásokhoz ragaszkodtak. Õk nyitottak voltak az evangélium elõtt, de mégis odafordultak a Törvényhez. Ennek különbözõ okai lehettek, például hogy elkerüljék a fenyegetõ keresztyénüldözést. Noha itt a judaisták lettek

megszólítva, a «hasuk az istenük» kifejezés utalhat a zsidó Törvényre – az abban található étkezési elõírásokra.

Ezzel tulajdonképpen visszautasítják a kegyelmet, és azt a téves hitet vallották, hogy ha az étkezési elõírásokhoz tartom magam – «a hasam az istenem» –, elnyerem Isten tetszését. És ami a dicsekvést illeti: «…azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk »; ez utalhat a körülmetélkedésre: ez is valami külsõség, amivel Istennél érdemeket akarnak szerezni. Ezek a zsidók, büszkék voltak áldozati szokásaikra, az étkezési elõírásokra és fõleg a körülmetéltségükre – amivel elkülönültek a pogányoktól. «Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek arra titeket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék õket. Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetéléseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek» (Galata 6,12-13).

A Filippi 3 elején Pál éppen a körülmetélkedés témáját veti fel: «Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektõl! Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk» (2-3. v).

Ezekbõl a versekbõl valóban arra lehet következtetni, hogy Pál, miközben a kereszt ellenségeitõl óv, a judaistákra gondol. Pál intelme a judaisták mellett vonatkozhat az ún. «libertinistákra» is. Ma egyszerûen liberálisoknak neveznénk õket. Õk azok voltak, akik a pogányok közül jöttek; a mindenkori görög és római kultúra és vallás eszméit hozták magukkal.

Napjainkban is gyakorlatilag két szélsõséggel állunk szemben. Egyik szélsõséget azok képviselik, akik a törvényeskedés kedvéért lebecsülik a kegyelmet, és önteltség jellemzi õket; másfelõl azokat látjuk, akik a kegyelmet teljesen elferdítik, és önzõ céljaik elérése érdekében visszaélnek vele.

Ezek számára a «hasuk az istenük» kifejezés ezt jelenti: «Nekem minden szabad. Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.» Az õ életükben nem figyelhetõ meg változás. Az ilyen «keresztyének» semmiben sem különböznek az istentelenektõl. És Pál joggal mondta, mégpedig könnyek között: «az õ végük kárhozat…»

Egy klasszikus példát találunk ezzel kapcsolatban a korinthusi gyülekezetben: « Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elõ; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett!» (1Korinthus 5,1-2). A korinthusiak még büszkék és felfuvalkodottak voltak, ahelyett, hogy gyalázatukban elrejtõztek volna: «azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk».

Azt látjuk tehát, hogy Pál apostol szavait mindkét csoportra alkalmazhatjuk – legyen zsidó vagy pogány, törvényeskedõ vagy liberális; mind elmennek a lényeges mellett: «mert mindenki a maga dolgával törõdik, nem pedig a Krisztus Jézuséval!»

(Filippi 2,21). És a megrendítõ mindebben az a tény, hogy itt nem külsõ ellenségekrõl van szó, hanem olyan ellenségekrõl, akik a gyülekezeteken belül ûzik áldatlan mesterkedéseiket (l. Apostolok Cselekedete 20,28-30). A Gyülekezet legnagyobb ellenségei ugyanis nem az ajtó elõtt leselkednek, hanem már ott ülnek a padokban. Olyan áttételek ezek, melyek a Gyülekezetet lassan, de biztosan felemésztik. És Pál könnyek között figyelmezteti a gyülekezeteket: «…sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom».

Pál szenved attól, hogy Isten kegyelmét így megvetik. Nem azért törnek elõ könnyei, mert róla van szó, mert munkájának gyümölcsét teszik tönkre, hanem az fáj neki annyira, hogy a keresztet lábbal tiporják.

Pál mindig a keresztet állította

Éjféli Kiáltás 2018 február

29

Nézõpontban

Norbert Lieth

a középpontba, most pedig azt kell látnia, hog y Isten keg yelmét sok helyen szeretetlenségben elutasítják, és Krisztus drága vérét bemocskolják. És ez nagyon fáj! Különösen akkor, ha olyan emberek teszik, akik hallották az evangéliumot, és kezdetben még nyitottak is voltak iránta.

Pál sír, lehet együttérzésbõl és szeretetbõl is azokért az emberekért, akik elkárhoznak, «akik vége a kárhozat», mennyivel inkább azonban az Isten és az Õ megváltói mûve iránti szeretetbõl. De kitûnik a gyülekezet iránti szeretete is, és aggodalma azok miatt a pusztító hatások miatt, melyek már megmutatkoznak a gyülekezetben.

Végül Pál kívánsága és imakérése az, hogy a gyülekezet növekedjék az ismeretben és a szeretetben: «…és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsõségére és magasztalására» (Filippi 1,9-11).

Minél odaadóbb Krisztus-követõ valaki, és minél jobban az Õ Szavában gyökerezik, annál tisztább lesz az ítélõképessége, és képes lesz felismerni a tévtanítást és a tévtanítókat.

Azok példáját kövessük, akik a menny felé orientálódnak, akik életének középpontjában Krisztus áll, és akik a kereszt evangéliumát hirdetik.

A kereszt ellenségei – még a gyülekezeten belül is – azok, akik a földi dolgok felé irányulnak, akik életét nem a Krisztus és Gyülekezete iránti odaadás jellemzi, hanem az önzés és önhittség. «… az õ végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törõdnek. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítõül» (Filippi 3,19-20).

A keresztyének jövõje

Ára: 950,-Ft

+postaköltség

Ára: 1750,-Ft

+postaköltség

9 csodajel János evangéliumában

Próféciai példázatok

Ára: 750,-Ft

+postaköltség

Ára: 1450,-Ft

+postaköltség

Messiási fény Izrael sötétjében

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 30 Éjféli Kiáltás 2018 február

1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu; Tel.: (+36 1) 3500-343

+postaköltség

+postaköltség

Ára: 550,-Ft

Thomas Lieth

Ára: 950,-Ft

Az idõ közel

Gedeon

Jézus a Krisztus Hegyi András A teológia tudományában csak kevéssé járatos olvasó számára is evidencia, hogy már a keresztyénség elsõ századaiban a Krisztus személyérõl szóló viták következtében a „Krisztológia” lett a legkidolgozottabb fejezete a keresztyén teológiának. Az apostoli atyáknak különleges adottságuk volt az Atya és a Fiú viszonyának és Krisztus kettõs természetének a finom megkülönböztetésére, illetve mindezek árnyalt megfogalmazására. Krisztus „egylényegõ az Atyával”, „kettõs természetû”, vagyis isteni és egyben emberi személy, „született, de nem teremtmény”, „öröktõl fogva született”, „valóságos Isten a valóságos Istentõl”, „Istensége szerint örökkévaló, emberi természete az idõk teljességében jelent meg”.

Ára: 1450, -Ft + postaköltség

Krisztus teljessége Sarkadi Nagy Pál Sajnos, mire ez a tiszta szeretettel írt könyv megjelent, írója már Jézushoz költözött. Megtisztelve éreztük magunkat, hogy a teológiai újszövetségi professzor nekünk ajánlotta fel könyve kiadását...

Vigasztalásunk lett, hogy «hazaköltözött» testvérünk folytathatja a Krisztus teljessége tiszta, evangéliumi hirdetését e könyvén keresztül.

Csak az újságolvasóinknak

Ára: 750,-Ft

Rainer Wagner

Kézikönyv Isten üdvtervérõl és a hit alapjairól

+ postaköltség

Elõrendelés Pszichológia és lelkigondozás

A hit minden kérésére könyvünkben választ talál

Pálhegyi Ferenc Harmadik bÕvített kiadás!

Keménytáplás borító,

A szerzõ kötetének négy tanulmánya segítségével azokat a kérdéseket tisztázza, amelyek a hívõ emberben felmerülnek a pszichológiának és a pszichiátriának a lelkigondozásban ill. a pedagógiában való használhatóságával kapcsolatban

Ára: 700,- Ft

+ postaköltség

Az akció 2018 március 31-ig tart

Ára: 1290,-Ft + postaköltség

Megrendelhetõ

1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 ; E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Megrendelhetõ

1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 ; E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Válaszok a mindennapi kérdésekre

Kedveskedjen a családnak minden napra egy igével Füle Lajos

Napi csendességek 365 napon - 4. kiadás -

Egy kis könyv, hatalmas tartalommal – minden napra!

A hívõ embernek köztudottan napi kapcsolatot kell fenntartania Istennel. Ezt tanácsolja nekünk a Biblia. Nagy segítséget nyújtanak az Úrral való napi imakapcsolatunkban az áhítatos könyvek.

Az Éjféli Kiáltás Misszió most egy ilyen különleges kiadványt szeretne az Olvasók kezébe adni. Füle Lajos négysoros verseit hozzájuk illõ képekkel és bibliai idézetekkel kötöttük gyönyörû csokorba, amely erõsítést jelenthet minden igaz keresztyén napi csendességének perceiben.

Az újság elõfizetõi most 25% kedvezménnyel vásárolhatják meg ezt a könyvet ✱

Megrendelhetõ: 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Ára: 1200,- Ft

+ postaköltség

Az újság ára: 450,-Ft

✱