Éjféli Kiáltás 2018 január

Éjféli Kiáltás ◆

idoszeru korhu idotálló ◆

◆

◆

www.ejfelikialtas.hu n 2018 január 01. szám

Bibliai próféciák

Kortörténet

Idõszámítás

«Jézus hamar eljön» – de csak 2000 év után?

Jézus, a megfizethetetlen

Melyik évben élünk Ádám teremtésétõl számítva?

Megkezdõdött-e már a hittõl való nagy elszakadás?

Mindig voltak szenvedélyes prédikátorok, akik a közeledõ apokalipszisre figyelmeztettek, és a társadalom romlottságát ostorozták. Mi változott meg mára?

Ajándékozza meg önmagát és szeretteit egy feledhetetlen szentföldi zarándokuttal Részletes program

1. nap: hétfõ, március 12.: Megérkezés Tel Aviv-i repülõtérre, innen utunk tovább vezet Jeruzsálembe! vacsora.

Szállás Jeruzsálemben.

2. nap: kedd, március 13.: Reggeli után bemegyünk Jeruzsálembe az Olajfák hegyére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Szent városra - innen lesétálunk a«Jézus sírt» Kápolnához (nevezik még a Könnyek Kápolnájának is) majd utunk az Olajfák-hegyi zsidó temetõje mellet elhaladva a Gecsemáné kertbe vezet; tovább sétálunk a Bethesda-tavához és végig a Via Dolorosán, a szenvedések útján! Felkeressük a Sírkert-templomot; ebédszünet az óvárosban, majd meglátogatjuk a Kert-sír zarándok helyet.- Úrvacsora) Szállás Jeruzsálemben.

5. nap: péntek, március 16.:

Utazás Haifára; Jeruzsálemi úton haladva eljutunk a Pálmák városába, ellátogatunk a Megkísértés hegyéhez Jerikóban! Ezen az útvonalom haladunk majd Kumránhoz, ahol az Ézsaiás-tekercseket megtalálták!

Fürdés a Holt-tengerben!

Kasr AlYahud bemerítõhely meglátogatása, amely Keresztelõ János eredeti keresztelõhelye! Innen: A Jordán- és Jezréel völgyeken át utazunk Haifára.

Szállás Haifán.

6. nap: szombat, március 17.:

Utazás a Genezáreti-tóhoz: a Boldogmondások hegyérõl átmegyünk Tabgha-ba a Kenyérszaporítás templomához; Kapernaum meglátogatása, Péter háza; hajózunk a Genezáreti-tavon és Péter halat ebédelünk; végül vásárlási lehetõség egy kibuc-piacon, izraeli termékek pl. datolya, stb.

Szállás Haifán.

7. nap: vasárnap, március 18.:

3. nap: szerda, március 14.: Dávid városának meglátogatása a és a Siloám-tava; átmegyünk az ókori vizesalagúton Ezékiás-alagúton. az Ophel-hez (archeológiai park) és a Siratófalhoz, körbejárjuk a zsidó negyedet! Innen felsétálunk a Sion-hegyre, az Utolsó Vacsora helyszínére, a Felházához, majd a Kakaskukorékolás templomához. A hagyomány szerint itt volt Kajafás fõpap palotája! Jézus tárgyalásának színhelye.

Szállás Jeruzsálemben.

4. nap: csütörtök, március 15.: Látogatás a Templom-hegyre! Séta a jeruzsálemi óváros falán. Innen utazás a Heródeumhoz, a palota és Heródes sírhelyének a meglátogatása, láthatjuk a Betlehembõl induló vízvezeték-rendszert, amely a 2. Templom idejébõl származik!

Betlehemben ha lehetséges a Születés barlangját meglátogatjuk, majd a Pásztorok mezejét!

Szállás Jeruzsálemben.

Szentföldi zarándokút:

Utazás a Tábor-hegyhez (Jézus színeváltozásának helye) - ide a kanyargós úton taxival megyünk fel! Tovább megyünk Názáretbe a Letaszítás hegyéhez és belátogatunk Názáretbe; visszaút a Karmel-hegyen át, itt Muchraka, Illés áldozati oltárának helye, megtekintése! Az eljövendõ nagy csata az Armagedon lehetséges színterének helyszíne.

Szállás Haifán.

8. nap: hétfõ, március 19.:

Utazunk az északi országhatár mentén- látva a mai Izrael fantasztikus tájait, határait. A Dán forrás meglátogatása, majd folytatjuk utunkat a Banias forrás felé, megnézzük a Jézus korabeli bibliai Cézárea Filippi-t; felmegyünk a Golán-fennsíkra, És végezetül Izrael híres Carmeli borpince-látogatását is útba ejtjük; visszaút Haifára a Golán hegycsúcsain keresztül.

Szállás Haifán.

9. nap: kedd, március 20.:

Búcsú Izraeltõl Utazás a reptérre.

Lahitraot Jövõre ugyanitt!

2018 március 12-20.

Bõvebb információ: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2. Tel.: (+36-1) 35-00-343, Mobil: (+36-30) 630-7823 - Nagy Erzsébet; E-Mail: utazas@ejfelikialtas.hu

Tartalom / Impresszum

Megkezdõdött-e már a hittõl való nagy elszakadás?

Jézus, a megfizethetetlen

6

CÍMLAPON 6 Megkezdõdött-e már a hittõl való nagy elszakadás?

Innen-onnan 16 A sopánkodás idõpazarlás» 16 A reformáció igazi gyõztese?

16 A növekvõ okostelefon-használat megnövelte a tinédzserkorúak öngyilkossági arányát 17 Veszélyes gyerekvideók 17 A vallásos képmutatás magas ára 17 Helyreigazítás

Éjféli Kiáltás Misszió In memoriam: Wim Malgo, alapító 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu Megjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

Fõszerkesztõ: Nagy Erzsébet Szövegszerkesztõ: Conno Malgo Fordította: Dálnoki László, Miklós Margit Tördelés: Bakai Attila (Éjféli Kiáltás Misszió) Képszerkesztõ: Elishevah Malgo Kiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 Az újság ára: 450,-Ft+postaköltség Éves elõfizetés díja: 5040 Ft + postaköltség Személyesen a Missziónknál vagy keresztyén könyvesboltokban postaköltség nélkül megvehetõ

Hogyan futhatunk egyenest a cél felé?

24

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ 18 «Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a mi királyunk, õ megsegít bennünket!»

19 Mi a félelem, és honnan származik?

20 Vígasztaló, égi üzenet

28

27 Jutányos istentisztelet 28 Hogyan futhatunk egyenest a cél felé?

3 Impresszum 5 Üdvözlet

Nézõpontban 21 «Jézus hamar eljön» – de csak 2000 év után?

21 ÚJÉVI IMA 24 Jézus, a megfizethetetlen 26 Melyik évben élünk Ádám teremtésétõl számítva?

A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad!

Határon túli országokba postaköltséggel 50 EUR. Tengerentúli országokba 55 EUR Forint számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

IBAN HU61 10918001-00000040-71680019 MKB; 1056 Bp, Váci utca 38.

IBAN HU44 10300002-20510628-00003285 EURO számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU35 10918001-00000040-71680002 SWIFT (BIC) BACXHUHB MKB IBAN HU49 10300002-50100122-21004886 SWIFT (BIC) MKKBHUHB Kiadásért felel: a Misszió elnöke, Nagy Erzsébet Lelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünk­re.

Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 35-00-343, Mobil: (+36-30) 630-7823 E-Mail: ejfel@t-online.hu ISSN: 0866-0425

Állandó programjaink Minden hónap utólsó szombatján: 2018 január 27.; Február 24; március 31 Asszonykör – érdekes témák, érdekes elõadók, fínom ízek Minden szerdán és Pénteken

Bibliaóra 18 órai kezdettel. Vezeti: Dienes József.

Az év elsõ istentisztelete: február 4.

Ezt követõen, minden vasárnap 17 órai kezdettel!

Helyszín: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Figyelem!

Missziónk hétfõtõl-péntekig 9.00 órától 16.30 óráig fogad telefonhívásokat.

Éjféli Kiáltás 2018 január

3

+postaköltség

Ára: 950,-Ft Próféciai példázatok

Ára: 980,-Ft

Ára: 1750,-Ft

+postaköltség

9 csodajel János Jézus beszéde az evangéliumában Olajfák hegyén

+postaköltség

A keresztyének jövõje

Norbert Lieth

+postaköltség

+postaköltség

Ára: 750,-Ft

üdvtörténet fényében

Ára: 950,-Ft

Az idõ közel

+postaköltség

Ára: 550,-Ft

Ára: 275,-Ft Ruth könyve az

Az idõ közel

Gedeon

+postaköltség

Ára: 750,-Ft

+postaköltség

Ára: 1450,-Ft

+postaköltség

Hol van Messiási fény Izrael sötétjében Barnabás?

Norbert Lieth elmúlt években elhangzott legjobb prédikációi, melyek üzenete ma is aktuális, megrendelhetõek CD-n.

A sorozat elsõ 5 lemeze: A csomag ára:

3.750,- Ft +postaköltség

A lemezek külön-külön is megvásárolhatóak 800,- Ft/db áron

Az Úr eljövetelének napja, Elragadtatás, A jövõ kellõs közepén, Jövõt adni a hitnek, Megnyerni a jövõt

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu Tel.: (+36 1) 3500-343

üdvözlet

René Malgo

Az Isten szerinti szomorúság

Kedves Barátaim, az Ézsaiás 57,15-ben egy csodálatos szót olvashatunk: «Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az õ neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkûvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét».

Az Ézsaiás 57 és 58 kontextusát tekintve a megtört és alázatos lelkûség «Isten szerinti szomorúság» (2Korinthus 7,10). Ez pedig nem más, mint a bûnbánat.

A bûnbánat nem jelent önsajnálatot. Azt Pál a «világ szerinti szomorúságnak» nevezi. A világ szomorú, ha rajtakapják, hogy nem jár egyenes úton, ha úgy érzi, támadják, hamis fényben tüntetik fel, vagy félreértik. Ez a szomorúság semmi jót nem hoz, csak a halált – szögezi le Pál elég drasztikusan –, ez nem válthat meg bennünket. Ez nem jelent bûnbánatot.

Az «Isten szerinti szomorúság» legszebben a zsoltáros felkiáltásában foglalható össze: «Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz» (Zsoltár 51,6).

A bûnbánat a kegyelem eszköze. Nem lehet boldog, beteljesedett életünk, ha elutasítjuk vagy elnyomjuk az «Isten szerinti szomorúságot». János apostol így ír errõl: «Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól» (1János 1,9). János itt elsõsorban a hívõkhöz szól. A bûnbánat eszköze miértünk, a mi javunkra adatott. Istent nem szükséges

arra emlékeztetnünk, hogy vétkeztünk. Õ azt nagyon jól látja.

Képzeljük el a következõ helyzetet: A bûnbánat eszköze nem áll rendelkezésünkre. A Szentírás sehol sem mondja, hogy Isten a megtört és alázatos lelkûekkel lakozik. Soha nem ígéri meg a hívõknek, hogy megtisztítja õket és megbocsátja minden bûnüket, amint azt bevallják. Noha az evangélium örök érvényû, aki Jézus Krisztusban hisz, örök életet nyer, de Isten már nem ad a hívõknek lehetõséget a bûnbánatra. Nincs lehetõségünk megvallani bûneinket, tovább kell hordoznunk a felhalmozott bûnök terhét. Nagyon szeretnénk valahol bevallani, és a vétkek mázsás súlyától megszabadulni, de erre a Biblia nem nyújt lehetõséget, hanem csak ránk parancsol: «Krisztusban élsz, élj annak megfelelõen!» Ezzel vége a vitának.

Istennek hála, errõl szó sincs! Isten Szava arra szólít fel bennünket, hogy valljuk meg bûneinket, és hagyjuk magunkat megtisztítani.

A bûnbánat a kegyelem eszköze. Amikor a Szentlélek betölt bennünket, és megtörve borulunk Isten elé – ez a kegyelem. ha bûneink miatt szomorodunk meg, és bevalljuk azokat Isten elõtt – az a kegyelem. Az «Isten szerinti szomorúságnak» megtisztító hatása van. Feltétlenül szükségünk van erre. Elégedetlenségünk, erõtlenségünk, sikertelen életünk vagy közömbösségünk oka valószínûleg nem az, hogy túl keveset imádkozunk, keveset olvas-

suk a Bibliát vagy nem tevékenykedünk eleget a gyülekezetben, missziókban, hanem inkább az, hogy elfelejtettük, mit is jelent bûnbánatot tartani.

Már elfelejtettük a Szentlélek friss fuvallatát, ami betöltheti lelkünket, ha megtört szívvel járulunk Istenünk elé. Elfelejtettük, mit jelent, azért sírni, amiért Krisztus vérét ontotta, és életét feláldozta a golgotai kereszten. Elfelejtettük, hogy Isten nem azokkal lakozik, akik mindent kézben tartanak, hanem az megtört és alázatos lelkûekkel.

Ez az «Isten szerinti szomorúság» igazi, jó gyümölcsöt terem: «Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sõt mentegetõzést, sõt méltatlankodást, sõt félelmet, sõt vágyódást, sõt ragaszkodást, sõt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben» (2Korinthus 7,11).

Más szavakkal: Bûnbánatra való készségünkbõl adódóan nem tûrjük el a bûnt, hanem megvalljuk, és növekedünk lelkiekben.

«Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelõdésünket» (2Korinthus 7,1). és pontosan ez az, amire az elõttünk álló esztendõben szükségünk van!

Maranatha – Jöjj, Uram, Jézus!

René Malgo

Éjféli Kiáltás 2018 január

5

címlapon

Megkezdõdött-e már a hittõl való nagy elszakadás?

Mindig voltak szenvedélyes prédikátorok, akik a közeledõ apokalipszisre figyelmeztettek, és a társadalom romlottságát ostorozták. Mi változott meg mára?

6

Éjféli Kiáltás 2018 január

Egy templom romja - a nyugati kereszténység bealkonyulásának jelképe

A

Biblia gyakran beszél az «elszakadásról» különbözõ szinonimákat használva. Néha az «aposztázia» szó fordul elõ ebben az értelemben, ami hitehagyást, a hittõl való elszakadást jelent.

Az Ószövetségben ez a fogalom olyan megnevezések alakjában jelenik meg, mint az «elpártolás», «elhagyás», «elfordulás» és mások (Jeremiás 2,19; 5,6; 8,5; 14,7; Hóseás 11,7). Amikor Izráelben elszakadásra került sor, akkor az mindig az Isten Szavától, az Õ akaratától és jelenlététõl való elfordulást jelentette. Ez mindig a bálványimádásban, erkölcstelenségben, társadalmi igazságtalanságban, önzésben nyilvánult meg, és legtöbbször Isten ítéletét vonta maga után. Többek között Dániel ezt a szót az Antikrisztus idejével kapcsolatban használta: «Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz,

bátor tetteket visznek véghez» (Dániel 11,32).

Az Újszövetségben is találunk több olyan igehelyet, melyek az Isten igazságától való elfordulásáról beszélnek.

Elõször Jézus említi az elszakadást a végidõkrõl tartott beszédében. Õ megjövendölte, hogy ez a nagy nyomorúság idején különösen láthatóvá válik: «Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyûlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek» (Máté 24,10-11). Ugyanezt a szót találjuk a magvetõ példázatában is.

Azokról a magokról, melyek a sziklás talajra hullanak, ezt olvassuk: «… de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik» (Máté 13,21). Noha Isten Szava hatott rájuk, ha problémáik adódnak miatta, azonnal elfordulnak tõle.

A z Úr Jézus a megtévesztést a végidõk egyik fontos jeleként említi,

mely az Õ dicsõségben való eljövetelét megelõzi. Ez az egyedüli jel, mely háromszor is elõfordul a Máté 24-ben (Máté 24,4.5.11.23–26). Jóllehet a megtévesztés a nagy nyomorúság idején éri el csúcspontját, elõjeleit már ma is jól láthatjuk.

A 2Thesszalonika 2,3-ban írja Pál azoknak, akik úgy vélik, hogy az Úr eljövetele már megtörtént: «Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket.

Mert az Úr napját megelõzi a hittõl való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia». Egy másik helyen így fogalmaz Pál: «A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó idõkben némelyek elszakadnak a hittõl, mert megtévesztõ lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak» (1Timóteus 4,1). Vagy: «Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élõ Istentõl» (Zsidók 3,12). A 2Timóteus 4,4-ben pedig a végidõkre vonatkozó

Éjféli Kiáltás 2018 január

7

címlapon

figyelmeztetések kapcsán Pál megjegyzi: «Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.»

Ezek a bibliahelyek világosan mutatják, hogy minél közelebb kerülünk a végidõkhöz és az Antikrisztus megjelenéséhez, annál inkább erõsödik a hittõl való elszakadás. Ám ahhoz, hogy ez az elszakadás, vagy nevezhetjük aposztáziának is, megtörténhessen, elõbb lennie kell annak a valaminek, amitõl elszakadjanak, amit megtagadjanak az emberek, ami befolyása alatt tartotta õket. Ha nyugati társadalmunkban azt keressük, mi tartotta hosszú idõn át a társadalom túlnyomó többségét befolyása alatt, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a keresztyénség volt.

A keresztyénség mint egész, jóval többet foglal magába, mint «csak» a Jézus Krisztusban hívõ igaz keresztyéneket, ez a fogalom felöleli ugyanis a magukat pusztán kulturális szemszögbõl keresztyéneknek nevezõ többséget is, akik szívükben nem hisznek igazán.

A Nyugat egésze, és a világ sok más tája a keresztyénség és a Biblia befolyása alá került. Ezt láthatjuk a történelemben, az irodalomban, a törvényekben, a szokásokban, a nevelésben, az értékekben és hagyományokban, a mûvészetben és még sok minden másban… egészen idõszámításunk felosztásáig – Krisztus elõttre és Krisztus utánra.

Ijesztõ azonban azt látni, mennyi minden ment az utolsó évtizedek során veszendõbe. A keresztyén értékek «skandalummá» váltak, a gúny, a megvetés, sõt az üldöztetés tárgyává.

Sajnos, gyakran az igazi hívõk is a világ tendenciáinak befolyása alá kerülnek.

Pál a 2Timóteus kontextusában éppen

8

Éjféli Kiáltás 2018 január

ilyen veszélyes idõkre figyelmeztetett.

Ha tehát tudni szeretnénk, hogy közel van-e az Úr eljövetele, csak el kell az apostol utolsó szavait olvasnunk. A második Timóteus-levélben, melyet végrendeletének is tekinthetnénk, az apostol felsorolja a végidõk emberének ismertetõjegyeit.

A témát komoly figyelmeztetéssel vezeti be: «Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk jönnek» (2Timóteus 3,1). Az apostol által felsorolt tulajdonságok nem sokban térnek el a Római levél elsõ fejezetében leírtaktól, ahol az apostol olyan emberekrõl beszél, akik semmit sem akartak tudni Istenrõl. Nos, miért is ez a komoly figyelmeztetés? Azért, mert az utolsó napok veszélye nem az Istentõl eltávolodott emberek felõl fenyeget, hanem fennáll annak a veszélye, hogy ezek a gonosz tulajdonságok ott válnak láthatóvá, ahol sokan keresztyéneknek tartják, vagy tartották magukat.

Nagy általánosságban az egész Nyugatot (ideértve Európát, az amerikai kontinenst, Ausztráliát, Ázsia és Afrika

egy részét) a keresztyénség felvétele óta egészen a 19. század közepéig bizonyos istenfélelem jellemezte. A törvényhozást, az erkölcsi értékrendet és annak értelmezését, hogy milyen legyen a helyes életvitel, Isten Szavának mércéje határozta meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden ember hívõ volt. A bûnösség azonban egyáltalán nem számított erénynek.

Az 1960-as évektõl drasztikusan megváltozott a helyzet. A szexuális és feminista forradalom az erkölcstelenségbõl és hûtlenségbõl erényt kovácsolt, amit a hitelesség és igazi szeretet kifejezésének tekintettek. Szinte robbanásszerûen terjedt a keresztyén gondolkodásmód elutasítása: Egyfelõl egyre több névleges keresztyén életük értelmét keresve a keleti és a démonikus vallások felé fordult, másfelõl pedig az evolúció elmélete hódított, és szinte vallásos dogma státuszát töltötte be. Az

etikai gondolkodás hanyatlása súlyos következményekkel járt a tömegek erkölcsi magatartásában. A drogfogyasztás ellenõrizhetetlenné vált. A nyílt sátánizmus lett a menõ, a «cool» (ezzel az átlátszó indoklással: «Hisz mi úgysem hiszünk igazán az ördögben»).

Mindez oly mértékben félrevitte az ún. keresztyénséget, mint azelõtt még soha.

Hogy milyen kihatásai lettek ennek a nagyméretû elszakadásnak, a 2Timóteus 3-ban láthatjuk. Amikor Pál az «utolsó napokról» beszél, akkor Timóteus korát is odaszámítja (5. v). Azonban az is szembetûnõ, hogy az elszakadás ma eddig soha nem látott csúcspontra jutott.

Elõször Pál kijelenti ezt, hogy az emberek «önzõk» lesznek. A végidõk emberei egocentrikusak, önzõk és besúgók. Ez a bûn lényege. Ezek az önmagukat szeretõ emberek úgy hiszik, hogy körülöttük forog a világ. Ez az «én» birodalma. És amikor az én kormányoz, nem marad hely mások számára. Ezt láthatjuk ma sokféle változatban. Minden az önmegvalósítás, az «én identitásom» körül forog. Az «én úgy gondolom», «én úgy vélem», «én azt akarom» többet számít, mint Isten Szava. Az önmagukat szeretõ embereknek nincs idejük Istenre és az Õ érdekeire. Legfeljebb azt kapja, ami az «én» önmegvalósítása után maradt. E fejlemény profán bizonyítéka az magamutogatás az interneten. Selfie-társadalommá váltunk, ahol a nagy én jelenik meg elõször a képeken.

Ez az önszeretet nyilvánul meg a saját testük iránti túlzott törõdésben, szeretetben. És ha valaki nem érzi jól magát a testében, akkor tetoválásokkal díszíti, szépség operációknak veti magát alá, legrosszabb esetben megváltoztatja a nemét. Ez az önszeretet, amelyben egyedül az ember áll a középpontban,

és önmagát ég és föld legfõbb urának tekinti, már rég beszivárgott a gyülekezetekbe. Korunk jóléti evangéliuma ezt hirdeti: «Isten azt akarja, hogy jól érezd magad. Tedd tehát azt, ami jó érzéssel tölt el, ami számodra a legjobban megfelel.» Menlevél ez arra, hogy mindenki azt tegye, ami szórakoztatja, ami örömet, élvezetet szerez neki. Hogy megegyezik-e ez Isten Szavával, az már nem fontos. Az olyan bibliai elvek, mint okos istentiszteletként odaszánni testünket élõ és szent áldozatul Istennek (Róma 12,1) vagy a szelídség, az önmegtartóztatás (Gal 5,23) már nem számítanak modernnek, és a szószékrõl sem lehet róluk hallani.

Az apostol listáján következõ gonosz tulajdonság a «pénzsóvárság». Ez szorosan összefügg az elõzõ tulajdonsággal.

Aki önmagát szereti, mind több pénzt akar, hogy jobban kielégíthesse önzõ kívánságait. Az önimádók felhalmozzák a pénzt és javakat, másoknak semmit vagy csak egy keveset juttatnak. Észre sem veszik, hogy ez az önzõ pénzszeretetük az élet minden területét – a személyes, a családi és a társadalmi területet – befolyásolja. Ettõl óvott az Úr Jézus a Lukács 12,34-ben: «Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.» Arra is figyelmeztetett, hogy a pénzszeretet e világ bálványa: «Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyûlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak» (Máté 6,24).

Sajnos sok keresztyén esik ennek a csapdának is áldozatául. Csak az anyagiaknak élnek, és esetleg a feleslegbõl adnak valamit az Úrnak. Az egész világot bejárják szabadságuk alatt, de a világban szolgáló missziókkal nem

A törvényhozást, az erkölcsi értékrendet és annak értelmezését, hogy milyen legyen a helyes életvitel, Isten Szavának mércéje határozta meg.

törõdnek. Önmagukért sokat adnak ki, az Úr munkája pedig nem halad elõre, mert hiányoznak az eszközök.

Következõként a «dicsekvõket» sorolja Pál. Aki önmagával törõdik, és sok pénze van, azzal persze hencegni kell.

Az ön- és pénzimádók dicsekednek új autójukkal, a legjobb telefonnal, a drága ruhákkal, az üdülõparadicsommal ahol nyaraltak, mindazzal, amit elértek. Aki pedig ezzel nem tud lépést tartani, az adósságba veri magát, hogy valamit felmutathasson. Sajnos a dicsekvés a gyülekezetekben sem ritka jelenség.

Vannak, akik azzal dicsekednek, amit az Úr szolgálatában elértek.

Következõ negatív tulajdonságként Pál azt veti az emberek szemére, hogy «gõgösek» másokkal szemben.

A végidõk önzõ, pénzsóvár dicsekvõi arrogánsak is. Megpróbálnak mások fölé emelkedni. A keresztyénség egyik legfontosabb értékét, az alázatot megvetéssel szemlélik, és gyengeségnek tekintik. Sajnos a keresztyéneket is elvakítja a cím, az emberek elismerése, az elbizakodottság. Így már nem marad hely az alázat számára.

Pál az «istenkáromlást» említi következõként. Tiszteletlen, káromló szavakkal illetik Istent, Jézust, a Bibliát és a keresztyénséget. Úgy hiszem, épp a keresztyénség az a vallás, amely saját hitét leginkább meggyalázza. Más vallások Jézust nagy tanítónak vagy prófétának tekintik, míg a keresztyének sajnos legtöbbször figyelembe sem veszik. Az istentiszteletek show mûsorokká válnak, az igehirdetõk egyáltalán nem beszélnek Isten igazságosságáról, a bûnrõl, a keresztrõl, Jézus vérérõl, a bûnvallás elengedhetetlen fontosságáról.

A Biblia elleni legveszélyesebb támadások nem kívülrõl jönnek, hanem belülrõl, a liberális teológusok részérõl, akik minden természetfölöttit megkérdõjeleznek, vagy egyenesen tagadnak – még Jézus feltámadását is!

Jóllehet keresztyéneknek nevezik magukat, a keresztyénség alapelveit azonban megtagadják.

A következõ bûnös tulajdonság a «szülõkkel szembeni engedetlenség», ami korunkra is nagyon jellemzõ. Ma a

Éjféli Kiáltás 2018 január

9

címlapon

tekintélyellenes nevelés a «trendi». De ha a gyerekek nem tanulják meg, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek – ami az elsõ olyan parancsolat, melyhez ígéret fûzõdik –, azt sem fogják megtanulni, hogy Istennek vagy bármely más tekintélynek engedelmeskedjenek.

A lista következõ negatív tulajdonsága a «hálátlanság». Ez logikusan következik az elõzõbõl. Aki megveti szüleit, nem is fog hálát érezni irántuk. Ez érvényes minden olyan esetre, amikor valaki jót tesz velünk, elsõsorban Isten Maga, és mi nem becsüljük meg azt. A gyülekezetekben sok kritika hangzik el, de nagyon kevés a hálaadás.

A hálátlanság után Pál azt rója fel, hogy ezek az emberek «szentségtelenek» – tehát «elszakadtak Istentõl».

Aki hálátlan, nincs szüksége Istenre.

Egy tinédzser, akinek egy Újszövetséget ajánlottak, így válaszolt: «Nincs rá szükségem, hisz megvan mindenem.»

Az istentelenség azonban több, mint az Istentõl eltávolodott élet. Ez olyan életvitel, amely kifejezetten istenellenes.

Az olyan törvényeket, melyek a keresztyén értékeket védelmezték, egyszerûen félredobták, és helyettük az egynemûek házasságát, az abortuszt vagy az eutanáziát legalizálták.

A 3. versben az apostol még hozzáfûzi, hogy ezek az emberek «szeretetlenek». Azokról van itt szó, akik a hozzátartozóikat, akiket természettõl fogva szeretniük kellene, elhanyagolják, semmi szeretet nincs szívükben irántuk, sõt néha támadják is õket. Hányan felejtik szüleiket az idõsek otthonában! Évente világviszonylatban legalább 56 millió abortuszt hajtanak végre. A gyermekprostitúció és a pedofília virágkorát éli. Amit az embernek természettõl fogva védenie kellene, azt hanyagolja el, kínozza, vagy egyenesen megöli.

A következõ sajnálatos tulajdonság a listán az, hogy ezek az emberek «kérlelhetetlenek». Az ilyenek minden alkalmat megragadnak a veszekedésre, nekik semmi sem jó. Ezt látjuk a házasságokban, de társadalmi szinten is a nagy, sokszor erõszakos tüntetésekben, valamint úgy a jobb, mint a baloldali politikai spektrum eg yre növekvõ 10 Éjféli Kiáltás 2018 január

szomszédokon, de nem hagyják abba a gyülekezetekben sem, sokan testvéreiket is megrágalmazzák.

Folytatva a felsorolást, az apostol megállapítja, hogy ezek az emberek «mértéktelenek» is. Ez a tulajdonság az önuralom, a mértékletesség ellentéte. A mértéktelen ember saját ösztönei szerint él. Ez pedig zabolátlansághoz, erkölcstelenséghez vezet, amint azt napjainkban jól megfigyelhetjük. Minden megengedett, sõt a média is ezt hangoztatja,

Selfie-társadalommá váltunk, ahol a nagy én jelenik meg elõször a képeken.

engesztelhetetlenségében. A hírek és a vitamûsorok tele vannak ellenségeskedéssel, megoldatlan problémákkal.

Az emberek következõ bûnös tulajdonsága az, hogy «rágalmazók».

Ez magának az ördögnek is egyik tulajdonsága. A rágalmazónak mindegy, rendben van-e valami, vagy sem, egyedül az fontos számára, hogy sötét színben tüntesse fel a másikat. Gyakran hallani manapság, hogy egy igazságon túli korszakban élünk. Egyáltalán nem fontos, hogy a média az igazságot közvetítse. Az a fontos, hogy beleilleszkedjék az én koncepciómba, hogy egyezzék az «én igazságommal». Legjobban a politikai csatározásokban lehet ezt ma megfigyelni.

Sajnos a keresztyének körében is gyakori ez az ördögi tulajdonság. Kezdik a

a törvényhozás pedig támogatja. Az önuralomnak már hírértéke van, ami sok bírálatot és gúnyos megjegyzést von maga után. Ennek az a következménye, hogy már alig lehet egészséges családokat látni. Az ember csak önmagának él.

A válások, amelyek még néhány évvel ezelõtt valóságos katasztrófát jelentettek, mára már mindennaposakká váltak.

A párok leginkább csak úgy együtt élnek, és ha a kapcsolat nem mûködik, egyszerûen odébbállnak. A pornográfia

és pedofília sajnos nem idegen a keresztyén köröktõl sem. Ki merné ma már az önuralmat védelmezni?

További negatív tulajdonságként Pál a «féktelenséget» említi. Ennek a szónak az eredeti szövegben még olyan jelentései is vannak, mint «brutális», «vérszomjas» vagy «kegyetlen, ádáz». Olyan emberek ezek, akik örömüket lelik az erõszakosságban. Napjaink médiája jól ért ahhoz, hogy ezt meglovagolja. Szinte mást sem hallunk a hírekben, mint megerõszako-

lást, szexuális bántalmazást, sajnos még a keresztyén világ vezetõ köreiben is.

De az egyre növekvõ erõszakosságot, vad kegyetlenséget megfigyelhetjük a futballmeccseken, az utcákon, és sajnos a családokon belül is. Napjainkban a Mixed Martial Arts az a sportág (ha egyáltalán sportnak lehet nevezni), amely legjobban terjed, és a lényege az, hogy az ellenfél arcát péppé kell zúzni.

A következõ megállapítás: «jóra nem hajlandók». Ellentéte ez a jóságnak,

Ez az önszeretet nyilvánul meg a saját testük iránti túlzott törõdésben, szeretetben. És ha valaki nem érzi jól magát a testében, akkor tetoválásokkal díszíti, szépség operációknak veti magát alá, legrosszabb esetben megváltoztatja a nemét.

Éjféli Kiáltás 2018 január

11

címlapon

barátságosságnak, irgalmasságnak és minden más keresztyén értéknek. Ezt láthatjuk a médiában, a törvénykezésben, de még az oktatásban is. Ez a tulajdonság célzottan a bibliai értékek ellen irányul.

A felsorolás a 4. versben azzal folytatódik, hogy ezek az emberek «árulók» is. Az áruló, hûtlen ember gátlástalanul elárulja házastársát, barátját, családját, vagy mindenki mást, aki segített neki, képes arra, hogy cserbenhagyja õket, igazságtalanul bánjon velük. Az esküvõk alkalmával legtöbbször már meg sem említik ezt a szép fogadalmat: «Míg a halál el nem választ», vagy egyszerûen viccet csinálnak belõle. Az ígéretek betartása manapság már kiment a divatból. És vajon ki várná el komolyan, hogy egy politikus beváltsa a választási kampány során tett ígéreteit?

Az Isten Szava iránti hûség ma már természetesen ugyanúgy nem divat, sokak szerint múzeumba való. Emiatt sok keresztyénnek kell manapság szo-

12 Éjféli Kiáltás 2018 január

rongattatást, üldöztetést elviselnie. Az apostol is errõl ír a 12. versben: «De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.» Egyre növekszik az ellenségeskedés az evangélium és az igazi keresztyének ellen.

A gonosz tulajdonságok listáján a «vakmerõség» következik. Egyre többen kockáztatják vakmerõen életüket.

Számtalan videó szól errõl, melyeket a YouTube-ra töltenek fel. Egyre nyaktörõbb dolgokat lehet látni, melyekhez képest a Bungee-ugrások gyerekjátéknak számítanak.

A sort a «felfuvalkodottak» folytatják. Ezek olyan emberek, akik senkit és semmit nem hagynak érvényesülni, egyedül csak saját véleményüket. Jól megfigyelhetõ ez a politika színterén, de sajnos olyanok körében is, akik magukat keresztyéneknek nevezik. És végül eljut Pál ahhoz a tulajdonsághoz, melyet mindnyájan jól ismerünk: «inkább az élvezeteket szeretik, mint

Istent». Olyan világban élünk, amikor az élvezetek, a hobbik, a szórakozás, a szabadidõ eltöltése vált a legfontosabb tényezõvé az életben. Mindezeknek messze nagyobb jelentõséget tulajdonítanak, mint Istennek. Nemrég megkérdeztem egy fiatalasszonyt, aki röviddel azelõtt ment férjhez, hol maradt a férje, mivel nem láttam a gyülekezetben. Így válaszolt: «Otthon maradt, hogy megnézzen egy filmet Superman-nel.»

Sokak számára az élvezetek hajszolása mindennél fontosabb. Az ember azt teszi, ami neki tetszik, amiben élvezetét leli, minden más jelentéktelenné válik számára. Sajnos, a keresztyének körében is jelen van ez a gondolkodás. Ha az indíttatás hiányzik, a Bibliát sem olvassák, nem imádkoznak, nem mennek a gyülekezetbe, egyszerûen nem szolgálják az Urat. Saját kívánságainkat gyakran a Biblia határozott utasítása ellenére is érvényesítjük. Így eljuthatunk odáig, hogy jogosnak érezzük, ha engedetlenek vagyunk Istennel szemben.

Korunk egyik legnagyobb iparága a szórakoztató ipar, amely sajnos a keresztyénektõl is sok idõt elrabol.

Természetesen nem arról van szó, hogy nem élvezhetjük a szépet, de ennek nem szabad elsõdlegessé válni Istennel, az Õ Szavával és szolgálatával szemben.

Az élvhajhászás sokakban egyfajta könnyelmû magatartást fejleszt ki az erkölcstelenség iránt. Egyesek megpróbálnak egy kicsit Istennek is élni, de teret engednek a világi élvezeteknek is, ennek során aztán Isten és az Õ szolgálata mindig a rövidebbet húzza. E tekintetben komoly figyelmeztetést találunk Jakab apostolnál: «Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek!» (Jakab 4,4). E világ urának követése egyértelmûen az értékek, a család szétzúzását, az Isten iránti engedelmesség megszûnését jelenti.

A 2Timóteus 3,5-ben aztán Pál azt

Az egész világot bejárják szabadságuk alatt, de a világban szolgáló missziókkal nem törõdnek. Önmagukért sokat adnak ki, az Úr munkája pedig nem halad elõre, mert hiányoznak az eszközök.

a tulajdonságot nevezi meg, amely az elõzõeket összefoglalja: «Az ilyenek a kegyesség látszatát megõrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektõl!» A végidõk embereinek ezek a tulajdonságai fellelhetõek lesznek a keresztyénségben és a gyülekezetekben is. És épp ez a legborzasztóbb! Az elszakadás egyre növekszik, egészen addig, míg beteljesednek Jézus Krisztus szavai az Antikrisztus idejérõl: «Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elõ, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is» (Máté 24,24). Ez pedig ahhoz a csúcsponthoz vezet, melyrõl Jézus a Lukács 18,8-ban megkérdezi: «Mondom nektek, hog y igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?»

Olyan társadalom alakul ki, melyet a vallásos képmutatás fog jellemezni.

Külsõségekben sokan keresztyéneknek mutatkoznak, de bensõleg nagyon távol állnak Krisztustól. Milyen sokan nevezik ma is keresztyéneknek magukat, viszont saját akaratuk szerint élnek!

Milyen sokan élnek vallásos életet, de nincs bensõséges kapcsolatuk Krisztussal! Ezáltal megnyílnak minden lehetséges sötét befolyás elõtt. Az 1Timóteus 4,1-ben ettõl óv az apostol: «A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó idõkben némelyek elszakadnak a hittõl, mert megtévesztõ lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak».

A megtévesztés behatol gyülekezeteinkbe is. A 2Timóteus 4,3–4-ben az apostol olyan tulajdonságról beszél, amely az elszakadással fémjelzett társadalomra lesz jellemzõ: «Mert lesz idõ, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyûjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.». Nyugati evangélikus körökben egy veszélyes tendencia ütötte fel a fejét. Egyre gyakrabban hallható ez az érv: «Azt kell nyújtanunk a hívõknek, ami tetszik nekik, vagy amitõl jól érzik magukat».

Az ilyen hozzáállás nagymértékben

befolyásolja a Szentírás magyarázatának mélységét és komolyságát, valamint a bûn értelmezését. A gyülekezetek keresztyén klubokká válnak, ahol mindenki abban vesz részt, ami neki tetszik, ami szórakoztatja. Azokat a keresztyéneket, akik ez ellen felemelik szavukat, törvényeskedõknek, konzervatívoknak és fanatikusoknak bélyegzik, és megvetik õket. Sok keresztyén és sok gyülekezet egyre inkább félretolja a Bibliát. Az új divatok, tendenciák és tanítások válnak népszerûvé. Ezek érdekesebbek, mint Isten Szavát követni. Az interneten megjelenõ minden új hullám elõtt lelkesen tárják ki ajtajaikat anélkül, hogy összevetnék azokat a Bibliával.

Hiszen ha sokan követik, csak jó lehet – meggondolással. Mindenesetre ez most a «trendi».

Sajnos a gyülekezetekbe sok ilyen hamis tanító furakodott be. Ezért figyelmezteti Pál Timóteust: «Kerüld ezeket!»

(2Timóteus 3,5). Ez azt jelenti, hogy határozottan el kell tõlük fordulni. Isten Szava ezzel kapcsolatban egyértelmû: «Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tõlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket» (2Korinthus 6,17).

Mindez pedig maga után vonja a jól megérdemelt büntetést: «Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bûnökkel terhelt és sokféle vágytól ûzött asszonykákat.

Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmû, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is» (2Timóteus 3,6–8).

A hittõl elszakadókat utoléri a büntetés. Saját vágyaik áldozataivá válnak, minden új vallási hullám magával ragadja õket, de soha nem fognak megelégedésre lelni. Ha életüket vagy tanításukat Isten vizsgáló tekintetének fényébe állítjuk, kiderül, hogy haszontalanok, értéktelenek: «De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki elõtt, mint ahogy amazoké is az lett» (9. v). Szembeforduló magatartásuk egyre rombolóbbá válik: «A

Éjféli Kiáltás 2018 január

13

címlapon

gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve» (13. v).

Végül aztán elhiszik saját hazugságaikat.

Ne csodálkozzunk azon, hogy társadalmunk szellemileg és pszichikailag is egyre betegebbé válik. Ennek legsúlyosabb következménye pedig az, hogy maga után vonja Isten ítéletét. És ez már az ajtó elõtt áll.

A Jelenések könyvében szereplõ négy gyülekezet ellen, melyeknek János apostol az Úr megbízásából levelet ír, ezeket a vádakat hozza fel az Úr. A pergamoni gyülekezet ellen az a vád, hogy a Bálám és a nikolaiták tanítását is megtûrik maguk között, akik a világi kívánságok élvezetét is helyeslik (Jelenések 2,14–15). Hasonlót találunk a thiatirai gyülekezet soraiban is. Az Úr azt veti szemükre, hogy eltûrik Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáit, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek (Jelenések 2,20–21). A szárdiszi gyülekezetben is csak kevesen maradtak, akik nem szennyezték be ruháikat, azaz nem vált tisztátalanná életük (Jelenések 3,4). A laodiceai gyülekezetre is a langyosság, az önelégültség, az anyagiasság és az Úr jelenlétének hiánya jellemzõ. Az egyetlen dolog, ami mindnyájuk esetében visszatarthatja Isten ítéletét, a mély és õszinte bûnbánat (Jelenések 2,16.21.22; 3,19).

Amikor ezek a tulajdonságok az egész, önmagát keresztyénnek nevezõ társadalomban láthatóan jelen vannak, és áthatják a gyülekezeteket, akkor az egyfelõl annak a jele, hogy az Úr Jézus eljövetele az ajtó elõtt áll. – Ami számunkra vigasztalást és nagy örömet jelent. – Másfelõl pedig komoly figyelmeztetés is számunkra. Mert ha ilyen tulajdonságokat fedezünk fel életünkben, akkor legfõbb ideje, hogy bûnbánatot tartsunk, és Istenhez forduljunk.

Istennek hála, megajándékozott bennünket néhány olyan dologgal, melyek megõrizhetnek a csalástól, a hamisítástól, az elszakadás veszélyes befolyásától.

Pál apostol önmagát, valamint Timóteus anyját és nagyanyját állítja példaként elénk: «Te azonban követõjévé lettél az 14 Éjféli Kiáltás 2018 január

én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikbõl megszabadított az Úr! … De te maradj meg abban, amit tanultál, és amirõl megbizonyosodtál, tudván, kiktõl tanultad» (2Timóteus 3,10–11.14).

Valószínûleg mi is ismerünk ilyen példaképeket – a bibliai példaképek mellett – olyan testvéreket, akik következetesen az Úrral járnak, és akiket az Úr csodálatos módon fel tud használni.

Ismersz, Testvérem, olyan valakit, aki bizonyságtevõ életével, családjával, szolgálatával példakép lehet? Kövesd õt! Csak a hûségesek mernek az ár ellen úszni. Ezek kevesen vannak, de vannak.

A 3János 11 így figyelmeztet: «Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentõl van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent».

A Zsidókhoz írott levél szerzõje ezekkel a figyelmeztetõ szavakkal vezet be a hithõsök galériájába: «De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk» (Zsidók 10,39). És miután a szerzõ elmondja, hogy ezek a hithõsök hûséges küzdelmükben nélkülözéseknek voltak kitéve, sõt sokszor mártírhalált is szenvedtek, a következõ útmutatással folytatja: «Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevõknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedõ terhet, és a bennünket megkörnyékezõ bûnt, és állhatatossággal fussuk meg az elõttünk levõ pályát.

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzõjére és beteljesítõjére, aki az elõtte levõ öröm helyett - a gyalázattal nem törõdve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült» (Zsidók 12,1–2).

Egyik hithõsnek sem volt könnyû, hûséges maradni, Jézus Krisztus mellett kitartani. És ez még Jézusnak sem volt könnyû. Súlyos küzdelmen kellett keresztülmennie, melyet könnyek, véres veríték, kimondhatatlan szenvedés kísért, és a Golgotán keresztre feszítéssel

végzõdött. De az állhatatosság jutalma az áldások bõséges áradása. Érdemes ezeket a példákat követni!

Pál már a 2Timóteus 2,15-ben így biztatja tanítványát – és bennünket is: «Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten elõtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét». A 3. fejezetben pedig a gonosz tulajdonságok felsorolása után hangsúlyozza: «… mivel gyermekségedtõl ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.

A teljes Írás Istentõl ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített» (15–17. v).

Miért kellene kétes források felé fordulnunk, amikor a biztonságot, az áldást és mindazt, amire az egészséges szellemi életünkhöz szükségünk van, megtaláljuk a Bibliában? Nekem úgy tûnik, Istennek a mi nemzedékünkrõl is ki kell jelentenie, amit annakidején népérõl mondott: «Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet!» (Jeremiás 2,13).

Meg kell újulnunk gondolkodásmódunkban, Isten Szavához kell igazodnunk, ne engedjük, hogy a világias elvek irányítsanak bennünket. «Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.

Az odafennvalókkal törõdjetek, ne a földiekkel» (Kolossé 3,1–2).

Mire használjuk vagy pazaroljuk el szabadidõnket? Amilyen a gondolkodásunk, olyanok lesznek a tetteink is. A világias gondolkodás a világhoz tesz hasonlókká bennünket. Ha viszont gondolatainkat Krisztus, az Õ Szava, jelenléte tölti be, akkor úgy fogunk cselekedni, mint Krisztus, és Hozzá leszünk hasonlókká. Ezért fogadjuk meg az apostol tanácsát: «Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícsé-

retekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek» (Kolossé 3,16).

A 2. Timóteus-levél 4. fejezetében az apostol újabb lehetõségre utal, mely megóvhat az elszakadástól: «Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek! … Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat!» (2Timóteus 4,1–2.5).

Ez a Timóteusnak szóló apostoli figyelmeztetés nekünk is megmutatja, milyen fontos az Istentõl kapott feladatok teljesítése, melyekre az Úr fel is készített bennünket (Efézus 2,10). Ahelyett, hogy a világ csábításaira pazarolnánk idõnket, inkább az Úr szolgálatára fordítsuk azt, hûségesen munkálkodva az Õ ügyében ott, ahova állított bennünket, és tegyük azt, amire felkészített. Ha így cselekszünk, nem pazaroljuk el idõnket hiábavaló dolgokra ezekben a «gonosz» napokban (Efézus 5,16).

Tekintettel a növekvõ elszakadásra és az apostol szavaira, feltehetnénk a kérdést, hogy megéri-e az Úr Szavához hûséges maradni. Pál ezt a szomorú levelét Igenléseként örömteli szavakkal, vigasztalással, reménységgel és bátorítással zárja, bizakodva tekint a jövõbe.

A keresztyén eg yik legnag yobb öröme az, ha feladatát hûségesen elvégezte. Pál apostol tesz errõl legszebben bizonyságot: «Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam» (2Timóteus 4,7). Nincs attól nagyobb dolog, mint ha életünk végén elmondhatjuk, hogy hûségesen véghezvittük a ránk bízott, Istentõl kapott feladatot! Ha az Úr ma hazahívna bennünket, elmondhatnánk-e mi is, amirõl az apostol bizonyságot tett? És ha mindez kevésnek tûnne, az apostol bepillantást nyújt a Gyülekezet elragadtatása utáni percekbe, amikor minden hívõ elnyeri méltó jutalmát Krisztus ítélõszéke elõtt: «végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz

bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az õ megjelenését» (4,8). Az Úr megvizsgálja életünket, szolgálatunkat, és méltóképpen megjutalmazza. Ha mindezt szem elõtt tartjuk, belátjuk, hogy érdemes harcolni, az örökkévalóságba befektetni, szolgálatunkat hûségesen ellátni! Ez a jutalom az Úr visszajövetelének állandó várásával is összefügg.

Azt nem tudhatjuk, mennyi idõnk van még az Úr visszajöveteléig. Az ellenállás nagy, a harc brutálissá vált, a negatív befolyás pedig elsöprõvé. Néha úgy érezzük, mint az apostol, hogy senki sem áll a mi oldalunkon (16. v), de azonnal olyan igazságot jelent ki vigasztalásként, amely ma is érvényes: «De az Úr mellém állt, és megerõsített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják

azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az õ mennyei országába. Övé a dicsõség örökkön örökké. Ámen» (17–18. v).

Járjuk tehát utunkat ebben az új esztendõben is bátran, megfogadva az apostol tanácsát: «Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzõjére és beteljesítõjére, aki az elõtte levõ öröm helyett - a gyalázattal nem törõdve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült» (Zsidók 12,2).m Stepha n Beitze

Mire használjuk vagy pazaroljuk el szabadidõnket?

Amilyen a gondolkodásunk, olyanok lesznek a tetteink is.

Éjféli Kiáltás 2018 január

15

Innen-onnan

A reformáció igazi gyõztese?

C

«A sopánkodás idõpazarlás»

A

«világ egyik szomorúsága» az önsajnálat. Amint Pál mondja, ez a halálhoz vezet. A világ maga is tudja ezt. A Neue Zürcher Zeitung napilapban közölt egyik cikkében Rolf Dobelli az önsajnálat divatjelenségét állítja pellengérre. Aki az önsajnálat csapdájába esik, az hamar paranoiás lesz. «Olyan érzésük van, hogy emberek csoportjai, az egész emberiség, sõt az egész univerzum összeesküdött ellenük. Ördögi kör ez az érintetteknek, de a velük együtt élõknek is, akik aztán értelemszerûen megpróbálják távol tartani magukat tõlük.» Dobelli elsõ reakciója az önmagán felfedezett «önsajnálati jelekre» a következõ: «Ha már egy gödörben állsz, hagyd abba az ásást.» Dobelli Charlie Munger befektetõ barátját hozza fel példaként. «Õ mindig egy csomag elõre kinyomtatott kártyácskát hord magánál. Amikor valakivel találkozik, aki az önsajnálat jeleit mutatja, elõveszi a kártyacsomagot, és teátrális mozdulattal átnyújtja az érintettnek az éppen következõ lapot. A lapon ez áll: ‹Az ön története mélyen megérintett engem.

Senkit nem ismerek, akinek rosszabbul menne sora, mint önnek.›» Dobelli megállapítja, hogy a sopánkodás «idõpazarlás» és az önsajnálat «kétszeresen is akadályozza a hatékonyságot»: «Elõször is az érintett eközben semmit sem tesz szerencsétlensége leküzdésére, másodsorban pedig a már meglévõ bajhoz még önmarcangolásukat is hozzáteszik.»

16 Éjféli Kiáltás 2018 január

arl Trueman egyháztörténész egyik elõadásában rámutatott, hogy a reformáció legnagyobb harca az úrvacsora lényege körül forgott.

A religionnews.com honlapon Jim West amerikai lelkipásztor szintén az úrvacsora központi kérdésével foglalkozik. West azt nehezményezi, hogy a 2017-es reformációévben mindenütt csak «Luther, Luther, Luther» hallható, és amellett érvel, hogy a reformáció tulajdonképpeni «gyõztese» a zürichi Huldrych Zwingli volt. Õt gyakran úgy kezelik, mint «a protestáns reformáció vörös hajú mostohagyermekét». Igazság szerint azonban az úrvacsorával kapcsolatban az õ

nézetei terjedtek el a protestáns keresztyénség legszélesebb köreiben.

Zwingli «messzemenõen fontosabb a modern keresztyénség számára, mint Luther vagy Kálvin». A reformáció legélesebb vitája a következõ kérdés körül zajlott: «Jelen van-e Krisztus a szó szoros értelmében a kenyérben és borban, vagy nincs?» A római katolikus egyház, Luther és – «egy bizonyos fokig» – Kálvin is azt vallották, hogy Krisztus testileg valóban jelen van az úrvacsorában. Zwingli ellenben azt hangsúlyozta, hogy Jézus nem testileg, hanem egyes-egyedül – de «teljes mértékben és valóban» – szellemileg van jelen.

A növekvõ okostelefonhasználat megnövelte a tinédzserkorúak öngyilkossági arányát

A

z USA Today egy ijesztõ kutatási eredményrõl számolt be. A Clinical Psychological Science folyóirat egy tanulmányt közölt, amely különbözõ statisztikai adatok alapján igazolja, hogy az okostelefonok, a számítógépek, a tabletek órákon át tartó folyamatos bámulása «depresszióhoz és öngyilkossági gondolatokhoz vezethet a tinédzserek körében». Így az amerikai tinédzserek öngyilkossági aránya 2010 és 2015 között drasztikusan megemelkedett, és a felmérések szerint a fiatalok fele, akik

öt vagy több órát töltenek a képernyõ elõtt «öngyilkossági gondolatoktól, a reménytelenség és szomorúság hosszú periódusaitól» szenvednek.

Jean Twenge pszichológia profes�szor úgy véli, nagyon komolyan kell vennünk a tinédzserek küzdelmeit.

Különben nem jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy «az okostelefonok megnövekedett használata pszichológiai problémákat okoz». Viszont az õ tanácsa szerint a képernyõk elõtt eltöltött idõ egy tinédzser számára naponta legfeljebb egy-két óra legyen.

vers Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz

Veszélyes gyerekvideók

J

ames Bridle író és mûvész, megvizsgálta a Youtube sötét oldalát. A «Something is wrong on the internet» (Valami nem stimmel az interneten) címû cikkében, amely a medium.com honlapon jelent meg, beszámol arról, hogy a Youtube-on számtalan felkavaró videó jelenik meg, melyek a gyermeknek szólnak. Sok szülõ engedi, hogy az állítólagos ártalmatlan filmecskéket nézzék a gyermekek, hogy nyugton maradjanak. A probléma a következõ: A különbözõ Youtube-videók bizonyos kulcsszavakkal összekapcsolódnak. Amikor az egyik filmnek vége, a gyermek már nézheti is a következõ videót. És ez így mehet vég nélkül. Hisz

számtalan kisfilm van, és naponta növekszik számuk. A gazemberség a dologban az, hogy ezeket a videókat nagyon olcsón állítják elõ – legtöbbször a számítógépes programok generálják õket – és tudatosan felkavaró anyagot építenek be tartalmukba: A látszólag ártalmatlan gyermekfilmek nyers erõszakot és szexet rejtenek magukban. A Cartoon figurák perverz és brutális dolgokat követnek el egymás ellen, melyeket a Bridle (joggal) egyáltalán nem akar részletesen megemlíteni. És a szülõk hagyják, hogy gyerekeik nézzék ezeket a dolgokat – abban a naiv hitben, hogy gyermekprogramot néznek –, és tartós károsodást okoznak ezzel nekik.

A vallásos képmutatás magas ára

R

od Dreher a The American Conservative számára a «The Hidden Cost of Religious Hypocrisy» (a vallásos képmutatás rejtett áráról) írt blogjában. Egy botrányos esetre hivatkozik, amely egy republikánus politikussal, saját bevallása szerint konzervatív keresztyénnel történt meg, aki fiatalkorú lányokat szexuálisan zaklatott. Noha az áldozatok szavahihetõek, szenvednek a bántalmazástól, és semmiféle személyes elõnyt vagy nyereséget nem látnak ebbõl, sok konzervatív evangéliumi keresztyén Amerikában mindent megtesz lejáratásukért, és tüntetõleg a politikus mögé állnak.

Ugyanezt a jelenséget lehetett Donald Trump megválasztásakor is megfigyelni, amikor ugyanazok az evangéliumi keresztyének még Bill Clintonnal, politikai ellenfelükkel kapcsolatban fennszóval hirdették, hogy a jellem a fontos, most azonban ugyanolyan meg�gyõzõen vallották, Trumot támogatva, hogy a politikai program a fontos és nem a jellem. E miatt a képmutatás miatt sok fiatal elfordult szüleik hitétõl,

írja Dreher. Természetesen szemükre lehetne ezeknek az embereknek vetni, hogy intellektuálisak, és nem annyira erõsek, de a kijózanító valóság az, hogy amikor a fiatal evangélistáknak a keresztyén értékeket akarják fejükbe verni, õk maguk inkább a Bibliát idézõ hamis emberekre szavaznak ahelyett, hogy azokat az értékeket képviselnék, melyekrõl azt hangoztatják, hogy hisznek bennük.

Helyreigazítás 2017 decemberi számunkban: «Karácsony ma: Idõszerû-e még a szûztõl való születés hite?», Tévesen írtuk: Marx Lehmann kardinális volt a Templon-hegyen.

Helyesen: Kardinális Reinhard Marx.

Elnézést kérünk a hibáért. Éjféli Kiáltás szerkesztõség

Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj...

Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen hiszed: a hontalanság odakünn nem keserûbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed, hogy odakünn a világban nem ácsol a lelkedbõl, ez érzõ, élõ fából az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának észrevétlen ezer új hangja támad, süvít, sikolt, s az emlékezés keresztfáira téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt, ki rab hazában élni nem tudott de vállán égett az örök kereszt s egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok fürödni a Márvány-tengerbe jártak, meglátogatták az itthoni árnyak, szelíd emlékek: eszeveszett hordák, a szívét kitépték.

S hegyeken, tengereken túlra hordták...

Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett: inkább, semmint hordani itt a jármot, szórd a szelekbe minden régi álmod; ha úgy látod, hogy minden elveszett, menj õserdõkön, tengereken túlra ajánlani fel két munkás kezed.

Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten, mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de itthon maradok.

Leszek õrlõ szú az idegen fában, leszek az alj a felhajtott kupában, az idegen vérben leszek a méreg, miazma, láz, lappangó rút féreg, de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang, mely temet bár: halló fülekbe eseng és lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyújtózsinór, a kanóc része, lángra lobbant vér, mely titkon kúszik tíz-száz évekig hamuban, éjben, míg a keservek lõporához ér. És akkor...!!

Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de addig, varjú a száraz jegenyén: én itthon maradok.

Éjféli Kiáltás 2018 január

17

www.ejfelikialtas.hu ● 2018. január– 1. szám

Híradó Nézõpontban

Éjféli Kiáltás

«Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a mi királyunk, õ megsegít bennünket!»

2017

E

zzel az Igeverssel szeretnék minden kedves Olvasónknak áldott új esztendõt kívánni.

Oswald Chambels szavaival pedig felhívni a figyelmünket arra, hogy mindig mindenben az Úr Szavára hallgassunk és rendeljük magunkat Isten oltalma alá. Mint egy záporesõben védõ esernyõ tartsuk a szívünkben és forgassuk azokat.

«Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?» (János 13,37).

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten új és üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelõdés, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! Ha a leg-

2018 - 1.

◆

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ

2018 kisebb kétely merül fel benned, akkor nem Õ vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg!

Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj az érzésednek alapján. Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródhatsz, hogy akár évekig sem leszel képes kilábalni azokból. Várd ki Isten idejét! Õ majd bánat és csalódás nélkül véghez viszi.

Amikor Isten gondviselõ akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn benned, várj az Õ keze intésére.

Péter nem várt Istenre: elõre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. «Az életemet adom érted» (János 13,37). Péter kijelentése

Ézsaiás 33,22

becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki: «Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem» (János 13,43). Õ mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát. Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes. Természetes odaadásunk Isten iránt nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz, és hogy megéreztesse velünk az õ csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá.

Ami az emberi természetünkbõl fakad, azt mindig felül kell vizsgálni.

Tanulj meg várni és helyesen a maga idejében cselekedni. Kívánom Olvasóinknak, hogy ebben az esztendõben még szorosabb legyen a kapcsolatunk az Úrral!

Tegyen bennünket megingathatatlan Benne hívõ gyermekeivé.

Nagy Er zsébet

Mi a félelem, és honnan származik?

M

a a félelemnek sok arca van. Így félelem a munkahely elvesztésétõl, vagy attól, hogy nem tudunk megfelelni a mai teljesítmény orientált társadalom követelményeinek. Félelem attól, hogy a jövõben nem biztosítják a nyugdíjat; félelem a betegségektõl vagy az öregedéssel jöhetõ elbutulástól. Aztán ott van az egyre nagyobb félelem az idegenektõl, az idegenek elterjedõ, mindenhová belopakodó befolyásától. Eg yedül Németország több mint egymillió menekültet fogadott be 2015-ben, akiknek áradata mind a mai napig nem akar megszûnni. Ez félelmet gerjeszt akkor is, ha egyes politikusok nem akarják ezt tudomásul venni. Az emberek félelemmel gondolnak arra, hogy mindez hova fog vezetni, félnek a bizonytalanságtól, a Nyugat növekvõ iszlamizálásától és annak minden következményétõl, melyek már ma is érezhetõek.

Valóban jónéhány félelem jogos lehet, és nem is árt, ha jelen van a gondolatainkban. Ugyanis a félelem bizonyos helyzetekben megvédhet bennünket, és visszatarthat megfontolatlan lépésektõl. Sõt, addig nem sejtett erõket is mobilizálhat bennünk, óvatossá és éberré tesz. De vannak olyan félelmek is, melyek nyomasztóak és kínzóak. Ilyen félelem gyötör sok embert, akik a válságoktól, a sötétségtõl, a háborúktól, a betegségektõl és a haláltól félnek. Még olyanok is vannak, akik magától a félelemtõl félnek!

Minden embernek más a félelem iránti érzékenysége, és a félelmet a legkülönfélébb okok válthatják ki – lehetnek ezek negatív élmények a múlt-

ban, személyes hajlam vagy jellembeli tulajdonság. Így bizonyos helyzeteken egyesek könnyûszerrel túljutnak, másoknak viszont álmatlan éjszakákat okoznak, de vannak olyanok is, akik ugyanazon helyzet miatt bensõleg teljesen tönkremennek.

A félelem fajtái Amint mondtuk, a félelemnek sok fajtájával találkozhatunk. Így például nagyon gyakori az elhagyatottságtól való félelem. Jól emlékszem még arra, amint gyermekként sokszor felébredtem, és félelemtõl összeszorult szívvel hallgatóztam, vajon ott vannak-e a szüleim, vagy egyedül vagyok otthon.

Sok gyermek megéli manapság ezt a félelmet. Fõleg akkor, amikor a szülõk elválnak. De a házastárs is ki van téve ugyanannak a félelemnek, amikor a másik eltûnik az éj sûrû leple alatt.

De ugyanilyen nyomasztó az ismeretlentõl való félelem. Gyerekként milyen gyakran néztem be az ágy alá lefekvés elõtt! Vagy még egyszer személyesen ellenõriztem, hogy minden ajtó jól be van-e zárva. De vannak olyanok is, akik irtóznak a sötét pincétõl, vagy félelem szorongatja a szívüket, ha egy kutyával találkoznak, mély vízben vannak, ismeretlen helyzettel találják szemben magukat vagy idegen emberekkel kell találkozniuk. Ám nagyon sok ember fél a jövõtõl is. Mi vár ránk, mit hoz a holnap?

Ebben a tekintetben teljes bizonytalanságban vagyunk. És ezt a félelmet egyre fokozza az a sok információ, amely folyamatosan ömlik a médiából.

Néhány címszó: terror, merényletek, az idegen befolyás erõsödése, Iszlám

Állam, környezetváltozás, gazdasági válság, infláció, munkanélküliség, stb.

Aztán ott van az eltitkolt, be nem vallott bûnök miatti félelem. Milyen sok ember gyötri magát ezzel! Mázsás súllyal nehezedik ez a vétek a vállukra.

Annak tudata ez, hogy vétkeztem a házastársam, a szüleim, saját elvetélt gyermekem, vagy akár a munkaadóm ellen. Félelmektõl és kétségektõl gyötörve sokan lesznek depressziósok.

Azonban a betegségektõl és a haláltól való félelem végigkíséri az ember életét. Hányan rettegnek attól, hogy valami gyógyíthatatlan betegség éri õket! A ráktól, a cukorbetegségtõl, az Alzheimer kórtól való félelem is sokakat gyötör. Olyan sok elõre nem látható dolog történhet! Aztán vannak emberek, akik betegesen félnek attól, hogy valami betegség meglepi õket, és a legkisebb tünetektõl is pánikba esnek.

Kiút a félelembõl Úgy tûnik, a félelem az életünk részévé vált. Hisz már az Úr Jézus is erre figyelmeztetett: «A világon nyomorúságotok van» – és ezzel fõleg a félelem keltette lelki nyomorúságra gondolt. De az Úr nem állt meg ennél a megállapításnál, hanem csodálatos bátorítással folytatta: «De bízzatok, én legyõztem a világot!» (János 16,33).

Ezzel arra figyelmeztet, hogy Õ mellettünk áll. Nemcsak ismeri félelmeinket, hanem segítséget nyújt és kiutat mutat félelmeinkbõl.

Sa muel R indisbacher (*részlet a hamarosan megjelenõ: Bátorság az élethez c. könyv ünkbõl.

Megrendelhetõ a Misszió címén)

Éjféli Kiáltás 2018 január

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ

◆

2018 - 2.

19

Nézõpontban

A

mûtétet már hosszabb ideje halogatták. A diagnózist megállapító orvos egy kérdést tett föl a mûtétre vonatkozóan: «Meg akar halni?»

A betegek ilyen kérdésre általában nagyon meglepõdnek, esetleg igent mondanak, bár ezt teszik ritkábban.

Tény, hogy a mi betegünk egyáltalán nem akart meghalni. Az orvos mellett állt a beteg leánya és õ is bátorította édesanyját a mûtét vállalására. Íveket töltöttek ki, aláírták, és ezután következett a kemény pszichológiai próba, a mûtét halasztgatása, sokszorosan módosított határidõkkel.

Egy fél év után egyszer csak õrá került a sor, hivatalosan értesítette a kórház. Vasárnap még elmentek a család tagjai a gyülekezetbe. A mûtéti készülõdés a beteg és családtagjai körében feszültséggel, nyugtalansággal volt telve. Akkor érkezett a beteghez az égi üzenet, Zakariás 8, 4. «Fognak még öregemberek és 20 Éjféli Kiáltás 2018 január

2018 - 3.

◆

Éjféli Kiáltás HÍRADÓ

öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein…magas kort érnek meg…»

A készülõdõ betegnek a kapott ige megnyugtató volt. Az Úr szava volt ez személyesen és közvetlenül. Az ismertetett körülmények közötti állapotban csakis így dolgozta föl a hívõ ember az Isten igéjének olvasmányát.

Másnap nagy hittel, bizakodó reménységgel mentek férjével a budai Városmajor úti kórházba. Akkor már nem uralkodott benne a bizonytalanság. A szívsebész – immár 12 éve – órákig tartó mûtéthez kezdett, miután a beteg a Mindenható Isten kegyelmes segítségében bízva vetette alá magát, és elkezdõdött a mûtét. A szív spontán újra mûködni kezdett.

Akkor még senki nem tudhatta, hogy a beteg állapota javul, és 91ik évéig az Úr hatalma sokféle lelki-szellemi aprómunkára használja föl. Nemcsak üldögélve tölti napjait,

hanem vezeti a háztartását, tisztán tartja otthonát, és még szintén betegeskedõ férjérõl is gondoskodik. Ha bárki gondjaival, próbáival áll elé, benne mindig megértõ testvérre talál. Imatársat, aki vele aggódik, de soha nem fél. Mindig nyugodt, mert tudja, hogy Isten kezében van minden napja.

Egy forró augusztusi napon a hívõ közösség a férjet a «Spurgeon-díjra» méltatta, és azt Tahiban az egyház elnöksége ünnepélyesen adta át, késõ délutánba nyúló, felejthetetlenül szép ünnepély keretében. Az együtt lévõ család a szónoki emelvény mögött örömmel és találóan jegyezte meg az édesanyáról: «Egyszer ki kellene osztani a Spurgeon-né díjat is.»

A fõ díj azonban ennél is több, mindkettõjüknek az «életnek koronája» lesz.

Szebeni Oli v ér

ÉVKÖSZÖNTõ VERS

ÚJÉVI IMA Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet, Hogy magasztaljon Téged minden ének, És áldásodat a lelkünk érezve, Feljusson az égbe!

Szentlelked legyen mindenben vezérünk, Tanácsadónk és irányítók nékünk.

Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek, Csak amely él Érted!

Az igazmondás, tisztelet és hála Szívünkben leljen örökös lakásra,

2018 Hiábavaló dolgoktól óvjon meg Megmentõ kegyelmed! Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet, Hogy megismerjen minden lélek Téged; Elhagyva a romlott bûnös világot, – Köszöntse Országod.

Nyisd ki a kapudat, ha zörgetünk Nálad, Hallgasd meg ezt az újévi imánkat, Hogy áldásodat a lelkünk érezve, Feljusson az égbe!

K ár ász Izabella

Bibliai próféciák

«Jézus hamar eljön» – de csak 2000 év után?

A Máté 10,23; 24,34; a Márk 9,1; az 1Thesszalonika 4,17; az 1Korinthus 15,51; az 1János 2,18 és a Zsidók 10,37 igeversek arról szólnak, hogy az Úr Jézus és az apostolok az Úr visszajövetelét saját korukra jövendölték, és tévedtek?

Egy elemzés.

A

Máté 10,23-ban ezt olvassuk: «Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.»

Ezen a versen sokat vitatkoznak az igemagyarázók. A liberális teológusok ezzel az igehellyel és még jó néhánnyal kapcsolatban azt állítják,

hogy Jézus tévedett, amikor közeli eljövetelérõl beszélt. Jézus viszont itt nem a saját közeli visszajövetelérõl szólt, hanem a misszió befejezésérõl, mert az Izraelben folytatott missziónak akkor lesz vége, ha Õ visszajön.

Szövegünk kontextusa a tanítványok missziói feladatára mutat rá, és azokra a nehézségekre, melyek közben rájuk várnak, az üldöztetésekre, amint a 14-22. versekben olvassuk. De ezektõl nem szabad elbátortalanodniuk. A 12 tanítvány feladata elõször Izráelre korlátozódott (4–5. v). De már a 18. verstõl világossá válik, hogy ez a feladat messze túlmutat Izráel határain. Az üldöztetések már a 30-as években

megkezdõdtek, (Apostolok Cselekedete 8,1), ez volt a második üldöztetési hullám (Apostolok Cselekedete 12,1), amely a Zebedeus-fiának, Jakabnak a halálát okozta, és Pétert arra kényszerített, hogy hagyja el a várost. Ennek következtében az apostolok nem tudták végigjárni Izráel városait, és ez mind máig nem sikerült. Az Apostolok Cselekedete további fejezetei leírják, amint Pál az elõírt elvet követve az egyik városból a másikba menekült, és közben terjesztette az evangéliumot.

Ha elolvassuk a Máté 23,38–39et is, lát ni fog juk, hog y a z Úr gondolata i messze túlmutat na k Jeruzsálem pusztulásán. Mert arról beszélt, hogy Jeruzsálem zsidói

Éjféli Kiáltás 2018 január

21

Nézõpontban

örömmel fogják majd Õt fogadni.

Nyilvánvalóan ez az az idõ, amelyrõl Pál is beszélt a Róma 11,25–26-ban. «Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van õ, az ajtó elõtt. Bizony, mondom néktek, hog y nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik» (Máté 24,33-34).

A nemzedék szó jelenthet olyan embereket, akik ug yanabban az idõben születtek, (kortársak), vagy olyanokat, akiknek közös volt a származásuk (ug yanazon nemzetség, törzs, nép tagjai). Ebben az igeversben nyilvánvalóan az utóbbiról van szó, mivel a 33. versben a «mindez» visszautal a fejezet tartalmára a 4 – 29 versekben. A 48 – 51 versek is hosszabb idõszakra utalnak az Úr visszajövetele elõtt, amint a Máté 25,5.14.19 is. Tehát itt nem az abban a korban élt nemzedékre kell gondolni, hanem a zsidók népére, amely létezni fog az Úr visszajöveteléig.

«Azután így szólt hozzájuk: «Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal» (Márk 9,1).

Jézus e kijelentésének öt különbözõ értelmezést javasoltak, melyek a következõk: a) a megdicsõülés, amirõl rögtön ezután olvashatunk, b) Jézus feltámadása és mennybemenetele, c) a Szentlélek kitöltetése pünkösdkor, amit a keresztyénség elterjedése követett, d) Jeruzsálem lerombolása 70-ben, és végül e) az Úr visszajövetele.

A legvalószínûbb az elsõ magyarázat, mert egyesek a jelenlévõk közül (három tanítvány, 2. v) még haláluk elõtt megláthatják ezt a hatalmas eseményt. A 2. vers idõmegjelölése is e mellett az értelmezés mellett szól. Péter késõbb leírja, hogy mindhárman látták az Úr hatalmát és dicsõséges nagyságát (2Péter 1,16–18), és ezért biztosak voltak a bba n, hog y Jézus dicsõség ben vissza fog jönni. A három tanítvány tehát megtapasztalta Uruk jövõbeli 22 Éjféli Kiáltás 2018 január

megjelenését, mint ítélõ Bíró és örök Király – jóllehet átmenetileg, de a valóságban (Márk 9,2–9). «…a zutá n mi, ak ik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk» (1Thesszalonika 4,17).

Pál lehetségesnek tartotta, hogy õ még életben lesz, amikor az Úr visszajön. De ha összehasonlítjuk az 1Korinthus 6,14; a 2Korinthus 4,14; az 5,1; a Filippi 1,20 és a 2Timóteus 4,6–8 kijelentéseit a «mi, akik élünk» kifejezéssel a 15. versben, azonnal világossá válik, miszerint Pál számíthatott arra, hog y még életben lesz az Úr visszajövetelekor, de arra is, hogy már nem éri meg ezt az eseményt. «Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni» (1Korinthus 15,51).

En nek a z igeversnek a lapjá n egyes teológusok azt állítják, Pál számított arra, hogy kortársai között lesznek olyanok, akik nem fognak meghalni az Úr visszajöveteléig.

Vagyis õ biztos lehetett abban, hogy a világvége eljön a következõ 20 vagy 30 éven belül. Mivel azonban Pál ugyanabban a levélben ennek ellenkezõjét írja: «Isten ug yanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani (1Korinthus 6,14), nemigen lehet arra következtetni, hogy Pál szerint a korinthusi keresztyének megérik az Úr visszajövetelét.

Az 1Korinthus 15,51-ben Pál tehát arra utal, hogy Isten elõbb vagy utóbb lezárja az emberiség történelmét. Akkor mindenesetre lesznek Jézus követõi között olyanok, akik még életben lesznek.

«Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebbõl tudjuk, hogy itt az utolsó óra» (1János 2,18).

János idõs korában írta ezt a levelet, Jeruzsálem lerombolása után kb.

20 évvel. Így a Kr. u. 90-es években lehetett. A gyülekezetek még mindig örömmel és izgatottan várták az Úr közeli eljövetelét. Az antikrisztusi alakok feltûnése arra utalt, hogy valóban elközelgetett a végidõk utolsó órája. Ezek azonban csak elõfutárai a tulajdonképpeni Antikrisztusnak (ld. 2Thessza lonika 2,3 – 4). A z egyháztörténet is megnevez néhány ilyen elõfutárt: Néró, egyes pápák, Napóleon, Sztálin, Hitler, stb.

«Mert még «egy igen-igen kevés idõ, és aki eljövendõ, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitbõl fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem» (Zsidók 10,37–38).

A héber keresztyének nyilvánvalóan aggódtak az Úr eljövetelének késlekedése miatt. De azzal a bizonyossággal nyugtatták magukat, hogy már nem kell sokáig várniuk.

A Zsidókhoz írott levél itt a görög fordítású Ószövetség szavait használja, mégpedig az Ézsaiás 62,21-bõl és a Habakuk 2,3–4-bõl. A keresztyéneknek türelmesen kell várniuk, mert az Úr eljövetele közel van. Ezt bizonyítja a Jakab 5,8 és a 2Péter 3,9.

A felsorolt igeversek egyike sem bizonyítja egyértelmûen, hogy az akkori igehallgatók vagy a levelek címzettjei még élni fognak, amikor az Úr visszajön. Ellenkezõleg, vannak olyan utalások, Jézusnak és az apostoloknak olyan kijelentései, melyek világossá teszik, hogy az Úr visszajövetele késlekedni fog.

A végidõkrõl szóló beszédében Jézus Maga is néhány példázatban célzott arra, hogy visszajövetele késlekedni fog, de azok, akik hisznek Õbenne, e nagy eseményre mindig készen kell álljanak.

Máté 24,48: «Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram…»

Máté 25,5: «Mivel pedig a võlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.»

Máté 25,19: «Hosszú idõ múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.»

Számításba kell venni még azokat az eseményeket, amelyek megelõzik Urunknak hatalommal és dicsõségben való visszajövetlét, és amelyek 70-ben még egyáltalán nem teljesedtek be: – Az evangélium hirdetése minden nemzetnek (Márk 13,10).

– A nagy nyomorúság, amelynek szörnyûsége mindent felülmúl, ami a világ teremtése óta történt. Azután ilyen szorongattatás már soha nem lesz (Márk 13,19–20).

– És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban (Lukács 21,25).

– Az Antikrisztus, a törvénytipró eljövetele (1János 2,18; 2Thesszalonika 2,1–10).

– Izrael teljes számban való megváltása (Róma 11,12.25–26).

Vegyük még figyelembe a Máté

minden napon a világ végezetéig» (Máté 28,18–20).

Ezeknek az igehelyeknek olyan eg yértelmûek a mondanivalójuk, hogy megnehezítik a «hamar» megértését Urunk kijelentéseiben.

Az Úr hamar eljön (Filipi 4,5; 1Péter 4,5; 5,1; Jelenések 1,3; 3,11; 22,7.20).

Péter második levelében világos választ ad erre. Már az õ idejében is felléptek a csúfolódók, és ezt kérdezgették: «Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van» (3,4).

Péter felhívja a figyelmet, hogy ez hatalmas tévedés, hisz Isten ideje egészen másként mûködik, mint a miénk: «Az az egy azonban ne legyen rejtve elõttetek, szeretteim, hogy

az rejtve van (Máté 24,44; 25,13; Márk 13,32–33), és azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy már eljött az Úr (Zsidók 4,1; 2Thesszalonika 2,2). Mindenesetre úgy lesz, ahogy azt Péter mondta: «De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj» (2Péter 3,10).

Ha son ló k ijelentést több helyen is találunk, például a Máté 24,42–44.50; 25,13-ban; a Márk 13,33–37-ben; a Lukács 12,40-ben; az 1Thesszalonika 5,2-ben és más helyeken is.

Igen, az Úr Jézus bármikor eljöhet, mégpedig hirtelen és váratlanul. Azokat a pontos jeleket, melyek eljövetele elõtt történnek, nem adta tudtunkra az Úr, így nem is tudjuk kiszámítani eljövetele pontos idejét. Viszont arra sem következtethetünk, hogy még sokáig nem

«Az az egy azonban ne legyen rejtve elõttetek, szeretteim, hogy az Úr elõtt egy nap annyi, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ annyi, mint egy nap.

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.»

evangélium végén adott missziói parancsot, ami semmi esetre sem teljesedhetett be már a Kr. u. 70-es években: «Jézus hozzájuk lépett, és íg y szólt: «Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok

az Úr elõtt egy nap annyi, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.» (2Péter 3,8–9).

Mivel Isten kegyelmes, lehetõvé teszi számtalan embernek, hog y megtérjen Hozzá. Semmiképp sem késlekedik ígéreteivel. Egyedül az Úr tudja annak az idejét, mielõttünk

fog eljönni. Bizonyos jelek ugyanis figyelmeztetnek, hogy az idõ a végéhez közeledik. Az Úr Jézus Maga jelentette ki: «Amikor pedig ezek elkezdõdnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok» (Lukács 21,28).

K ar l-Heinz Va nheiden

Megjelent a Bibel und Gemeinde 2016/3; számában, bibelbund.de.

Éjféli Kiáltás 2018 január

23

Nézõpontban

450 millió dollárért árverezték el Leonardo da Vinci Salvator Mundi (A világ Megváltója) címû festményét.

kortörténet

Jézus, a megfizethetetlen

N

agy feltûnést keltett a világsajtóban, amikor a múlt év vége felé hírül adták, hogy a New York-i Christie’s kereskedõhá z minden idõk legmagasabb összegéért, 450 millió dollárért árverezte el Leonardo da Vinci Salvator Mundi (A világ Megváltója) címû festményét, mely nem más, mint Jézus Krisztus portréja. Az eddigi rekordot eg y Picasso-kép tartotta a fent említett összeg feléért.

24 Éjféli Kiáltás 2018 január

A magunkfajta hétköznapi ember csak csóválja a fejét és tátja a száját, amikor ilyen összegekrõl hall vagy olvas. Sokaknak elképzelni is nehéz, hogy amikor annyi nyomorúság és szenvedés van a világon, vannak emberek, akik ennyi pénzt képesek kiadni egy festményért, amelyet a mûvészettörténet egyik, tagadhatatlanul legnagyobb zsenije alkotott.

Amint meghallottam ezt a szenzációs hírt, rögtön arra gondoltam,

hogy vajon ez az új tulajdonos mit is kezd ezzel a rendkívül értékes mûalkotással. Felakasztja otthon a nappalijának falára, ami persze nem a legbiztonságosabb megoldás. Meg sem mutathatja ismerõsei körében, hiszen ha kiderül, hogy az övé, akkor már fennáll a veszélye annak, hogy valaki megpróbálja elrabolni.

«Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiás-

sák és ellopják, hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el, Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is» (Máté 6,19-21). Beteheti egy bank széfjébe, vag y átadhatja eg y múzeumnak megõrzésre és kiállítási tárgynak. Mindenesetre tény, hogy ez a deal egy nagyon jó befektetés lehet a jövõre vonatkozólag. Jézus ezt kérdezi: «Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?» (Máté 16,26).

Azt nem tudhatjuk, hogy a kép megvásárlója hívõ ember-e. Feltételezésem szerint ez nem valószínû.

Ez a z illetõ most vett magának eg y «Krisztust», mely eg y bank széfjében pihen, ahol senki sem láthatja. A világ Világossága be van zárva ahelyett, hogy tulajdonosának szívében lenne. Pedig Jézus nyomatékkal jelentette ki: «Vigyázzatok, és õrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bõségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg» (Lukács 12,15). Isten nek kegyelmét, mely Jézus Krisztusban testesült meg, az ember nem képes megvásárolni, a világ pénzéért sem!

Voltak már, és akadnak ma is, akik pénzért szerették volna, ill. szeretnék megszerezni az Úrnak Lelkét, de ez nem lehetséges, amint azt a következõ igehelybõl is láthatjuk: « A m i kor látt a Si mon, hog y a z apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: «Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket.»

Péter azonban ezt mondta neki: «Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!

Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebbõl, mert a szíved nem egyenes az Isten elõtt» (Apostolok Cselekedete 8,18-21).

Ami tulajdonképpen elgondolkoztatott ezzel kapcsolatban, az volt, hogy egy gazdag ember vett magának egy Jézust ábrázoló festményt – brutális összegért –, de ha nem tér meg Jézushoz, akkor elveszett ember marad. Nagyon jól érzékelteti ezt a gazdag ifjú esete Jézussal. Á l lítóla g m inden pa ra ncsolatot betartott, igaz ember módjára élt. És akkor ott állt a Megváltó elõtt, egyetlen lépésre az örökélettõl, de a vagyonától nem tudott megválni.

Nagyon keserû történet, ami után így szólt Jézus a tanítványaihoz: «Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni» (Márk 10,25).

De a prédikátor is eltöprengett a gazdagságon, és többek között erre a megállapításra jutott: «Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nála nélkül? Mert annak az embernek, akit Õ jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bûnöst pedig azzal veri meg, hogy gyûjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erõlködés» (Prédikátor 2,25-26).

Milyen boldog is lehet viszont az, akinek Jézus a szívében van, aki rátalált a Megváltóra?! Nem adott érte egy fillért sem, mert Õ ingyen való kegyelmébõl adta saját Magát: «De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bõségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra» (Róma 5,15). És ezt a megszerzett kincset, az örökélet ajándékát, senki, de senki sem veheti el tõle. Hiába õrzi valaki hét lakat alatt az egy vagyonért megvásárolt «Krisztust», ha közben a szíve üres, mert az élõ Krisztus nem lakozik benne. Ezt olvassuk az örök életrõl: «Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust» (János 17,39.

Nem tudhatjuk, hog y ennek a híres festménynek mi lesz a további sorsa. Lehet, jön egy újabb vevõ, és még több pénzért fogja egyszer megvásárolni. De ha üdvtörténeti távlatokba próbáljuk helyezni, akkor az elmúló világunkkal ez is el fog múlni. Isten egy új földet és új eget teremt, ahol már nem lesz idõ, nem lesz szenvedés, de pénz sem lesz, sem a nyagi ga zdagság; eg yedüli gazdagságunk Maga Jézus Krisztus lesz és az Õvele való örök élet: «Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké» (1János 2,16-17).

Világosan láthatjuk, hogy a világ Megváltója és az Õ üdvössége semmilyen áron nem kapható. Sem áruházban, sem elõkelõ galériákban, de még a legnevesebb kereskedõházaknál sem lehet rá licitálni. Megvenni csupán a képet lehet, mely keret, vászon és festék, és az van aláírva: Leonardo da Vinci.

Az igazi, élõ Krisztus nem ott van!

Ha Õt keresed, kezd a keresését a golgotai keresztnél! Ha feltekintesz a keresztre, oda ez van írva: INRI = «Názáreti Jézus, a zsidók Királya», Aki hitünk záloga, üdvösségünk megszerzõje, és Aki a legmagasabb árat fizette ki, amit ezen a földön valaha is kifizettek. «Ezért fel is magasztalta õt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, a mely minden név nél nag yobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére» (Filemon 2,9-11). És ha megtaláltad, elmondhatod magadról, hogy te vagy a világ leggazdagabb embere!

Ez a jövõd legjobb befektetése! Ámen Dálnoki László

Éjféli Kiáltás 2018 január

25

Nézõpontban

idõszámítás

Melyik évben élünk Ádám teremtésétõl számítva?

Már átléptünk a 2018-as évbe. Milyen évet írnánk, ha az idõt Ádámtól számítanánk? Lehetséges-e egyáltalán egy ilyen idõszámítás? Egy áttekintés.

A

hag yomá nyos zsidó idõszám ít á s szer i nt ma a z Ádá m teremtése utáni 5778-as évben élünk.1996-ban Jeruzsálem városa 3000. évfordulóját ünnepelte annak a történelmi eseménynek, hogy Dávid király a jebuzitáktól visszafoglalta a várost és Izráel fõvárosává tette, ezzel szemben a zsidó naptár szerint ez az évforduló csak az 5884-es évben lenne esedékes, tehát 106 év múlva. A tény, hogy Izrael 1996-ban ünnepelte «Jeruzsálem 3000 éves fennállását», indirekt beismerése volt annak, hogy a zsidó idõszámítás – történelmileg tekintve – nem helyes. A bibliai számadatok nem mindig egyértelmûek, ill. nem teljesek, és többféle értelmezési lehetõséget nyújtanak.

A zsidó idõszámítás a «Seder Olam Rabba» mûvön alapul, amely a Kr. u.

2. századból származik.

A legismertebb próbálkozás egy bibliai idõszámítás keresztyén szemszögbõl történõ megalkotására James Ussher anglikán érsektõl származik (1581–1656). Az õ verziója 1658ba n jelent meg. A z õ szá mít ása szerint Jézus Ádám teremtése után 4004-ben született. Ez azt jelentené, hogy mi 2018-ban az Ádám teremtése utáni 6022-es évet írnánk (4004+2018=6022). Következésképp a keresztyén és a zsidó idõszámítás között egy 244 éves különbség áll fenn (6022-5778=244).

Honnan származnak a számításbeli különbségek? Ábrahám születéséig meglehetõsen 26 Éjféli Kiáltás 2018 január

világosak a bibliai adatok, és egy többé-kevésbé pontos számítást tesznek lehetõvé. De Ábrahám születésével felmerül az elsõ döntõ különbség a számításban. Az 1Mózes 11,26ban azt olvassuk, hogy amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Ez azt jelentené, hogy hármas ikrei születtek, ami pedig nem valószínû. A zsidó idõszámítás ezt az adatot vette, és Ábrahámot, akit elsõként említ Mózes, Táré legidõsebb fiának tekintette. Az 1Mózes 11,32 azt írja, hogy Táré 205 éves volt, amikor meghalt Háránban. Ezután parancsolta meg Isten Ábrahámnak, hogy hagyja el Háránt, és vonuljon az ígéret földjére (1Mózes 12,1). A 4. vers szerint Ábrahám akkor 75 éves volt. Az Apostolok Cselekedete 7,4 világosan igazolja, hogy Ábrahám csak azután költözött el Háránból, miután az apja meghalt. Ez azt jelenti, hogy Ábrahám akkor született, amikor az apja 130 éves volt (205-75=130). Innen egy 60 évnyi különbség adódik az eltérõ idõszámítás alapján (130-70=60). Ábrahám tehát nem a legidõsebb, hanem a legfiatalabb volt a három fiú közül.

Azonban az Írás õt említi elsõként, mert a biblikus történelem számára õ a legfontosabb Táré fiai közül. Ugyanez az elv érvényesül az 1Mózes 5,32-ben Nóé fiainak felsorolásakor.

A zsidó és a keresztyén idõszámítás közti 244 éves különbség durván számítva a következõ eltérésekbõl adódik össze (melyeknél a keresztyén idõszámítás részben az Újszövetségre alapozva másként számol): 1. Ábrahám születése a már említett tények szerint: 60 év.

2. Bírák kora Saul királyig: 62 év. – A zsidó számítás nem veszi figyelembe a moábiták (Bírák 3,14),

1996-ban Jeruzsálem városa 3000. évfordulóját ünnepelte annak a történelmi eseménynek, hogy Dávid király a jebuzitáktól visszafoglalta a várost és Izráel fõvárosává tette a kánaániták (Bírák 4,3) és a midiániták (Bírák 13,1) elnyomásának idejét.

Ezek a különbségek egyfelõl 85 évet tesznek ki, másfelõl azonban a zsidó történészek a különbözõ alkalmakkor összesen 23 évvel többet számolnak, kint a keresztyén tudósok. Ebbõl adódik aztán a 62 éves nettó különbség (85-23=62).

3. Saul király uralkodásának ideje: 38 év. – A zsidó számítás az 1Sámuel 13,1 szerint csak két évet számol Saul uralkodási idejének. James Ussher ellenben 40 évet, mégpedig az Apostolok Cselekedete 13,21 alapján.

4. Eltérés a Királyok korától az elsõ Templom lerombolásáig terjedõ idõszak számításában: 29 év.

5. Az elsõ és a második Templom lerombolása közti idõ kiszámításában fellépõ különbség: 55 év. Így jön ki a zsidó és keresztyén idõszámítás közti 244 éves különbség (60+62+38+29+55=244).

James Ussher tehát összesen 244 év vel többet számol, mint a zsidó krónikások. Az elsõ és a második Templom lerombolása közti idõszak történelmileg nagyon hiányosan dokumentált kor a zsidóságban. A téves számítások biblián kívüli dokumentumokkal igazolhatóak. A keresztyén idõszámítás ellenben a 70, ill. a 69 évhét próféciájára támaszkodik – vagyis a Jeruzsálem felépítésére kiadott parancs és a Messiás megölése között eltelt idõszakra (Dániel 9,24–26).

Ussher idõszá m ít á sa á l l hat legközelebb a valósághoz, noha tartalmazhat tévedéseket is. Kétségkívül a modern történészek ezt az idõszámítást is kétségbe vonják, és valóban léteznek olyan nyitott kérdések, melyek re e keretek között nem tudunk kitérni. Az a kérdés fel sem tevõdik, hogy a bibliai adatok és a modern történelmi kutatás fedik-e egymást, mert a Biblián kívül nem létezik olyan dokumentum, amely oly mértékben nyúlna vissza a történelembe, mint a Szentírás. Ussher idõszámítása az Ószövetségre támaszkodik, különös fig yelmet szentelve az Újszövetség adatainak is, ezért számunkra ez a legmegbízhatóbb.

A legfigyelemreméltóbb ezeknél a számoknál az, hogy ezek szerint mi olyan korban élünk, amelyhez viszonyítva Jézus születésétõl több mint 2000 és Ádám teremtésétõl több mint 6000 év telt el. Sõt, ettõl többet is megállapíthatunk: «Az idõ közel!», amint az Újszövetség utolsó fejezete figyelmeztet: «És így szólt hozzám: «Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idõ közel van!» (Jelenések 22,10).

Fredi Winkler

élet

Jutányos istentisztelet Példaszerû rövid történet.

S

chlosserék már rég nem voltak az istentiszteleten. Mégis tiltakoztak az ellen, hogy a többiek «új pogányoknak» nevezzék õket. Végül is Schlosser úrnak üzlete volt, ahol állandóan volt mit tennie, hiszen el kellett a családját tartania. Szinte minden alkalommal, amikor a család elhatározta, hogy elmegy az istentiszteletre, közbejött egy fontos megrendelés, határidõ. Néha õszintén bevallották, hogy nem volt kedvük elmenni.

De egyszer mégis összejött. Schlosseréknek sikerült mindent félretenni, ami visszatarthatta volna õket attól, hogy elmenjenek az istentiszteletre. Félixnek, egyedüli fiuknak, ugyanis sikerült letennie az érettségit, ezért szerettek volna köszönetet mondani Istennek.

De amint az már lenni szokott, amikor az ember találva érzi magát, de nem akarja tudomásul venni, amit hirtelen megértett… az összejövetel után önmagukat igazolva másokat bírálgattak.

Hazafelé menet Schlosser úr megjegyezte, hogy az istentisztelt nem azt adta, amit õ elvárt volna.

A lelkész szerinte semmi újat sem mondott, csak azt, amit mindenki elolvashat a Bibliából.

A felesége támogatta bírálatát, hozzáfûzve, hogy az orgonista sem jól játszott, szerinte túl gyors volt a ritmus. Nem is tudott énekelni a játékára. Amikor mégis megpróbálta, kifogyott a szuszból.

Idõközben Felix, akinek sikeres érettségije nyújtotta tulajdonképpen az alkalmat az istentiszteleten való részvételre, már nem bírta ezt az akadékoskodást tovább hallgatni.

«Szerintem pedig», mondta, «egészen jó volt az istentisztelet, apám. Mindenekelõtt jutányos volt. Azért az egy sóher euróért, amit a perselybe dobtál, legalább egyszer megmondták neked az igazságot. Különben minden hónapban ezreket adsz ki, de azért még senki nem mondta meg neked, mi is a helyzet veled valójában.»

Erich Schmidt-Schell

Éjféli Kiáltás 2018 január

27

Nézõpontban

Sorozat

Hogyan futhatunk egyenest a cél felé?

A Filippi levél folytatólagos magyarázata az Éjféli Kiáltás Misszió különbözõ igehirdetõi által. 24. rész. Filippi 3,12–16.

H

a egyenest a cél felé akarunk futni, a Filippi 3,12–16 szerint hat dologra van szükségünk.

1. A következetes célratöréshez õszinte beismerésre van szükség: «Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék» (Filippi 3,12). Senki nem gondolhatja közülünk, hogy már elérte a tökéletességet. Ha egy olyan ember, mint Pál ezt a kijelentést teszi magáról – õ, akit az Úr különös módon elhívott (Apostolok Cselekedete 9,1-tõl), akit különös módon oktatott, utasított (Galata 1,17) és akit a harmadik égig elragadott (2Korinthus 12,2), akkor mennyivel inkább mondhatjuk mi, hogy nagyon távol állunk a tökéletességtõl.

Végzetes tévtanítás azt hinni, hogy még ebben az életben elérhetjük a tökéletességet. Azt sem a totális önsanyargatással, sem a szélsõséges törvényeskedéssel nem lehet elérni, és még azzal sem, ha a világos újszövetségi tanításhoz ezt vagy azt hozzáfûzünk.

– Az csak önámítással «sikerülhet».

A míg, mint Istennek meg vá ltott gyermekei, ebben a világban élünk, és mindnyájunknak küzdenie kell a bûn ellen, «amely megkörnyékez bennünket» (Zsidók 12,1), addig mindig vétkezni fogunk és bûnbocsánatra van szükségünk.

Csak ha az elragadtatással vagy a halállal az Úrhoz kerülünk, és halandó testünk halhatatlanságot ölt magára, mondhatjuk, hogy elértük a tökéletességet. «Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett 28 Éjféli Kiáltás 2018 január

nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk õt látni, amilyen valójában» (1János 3,2).

Minden idõk legnagyobb misszionáriusának ez az õszinte beismerése ne ösztönözzön bennünket arra, hogy a másik végletbe essünk, így gondolkodva: «Jézus kivívta számomra a tökéletes gyõzelmet, minden kegyelem által nyerhetõ el, Õ visz el a célig, ott majd akkor tökéletes leszek, tehát most nem kell megerõltetnem magam …»

E gondolkodással valaki a következõ bölcsességet állította szembe: «A megelégedettség a haladás sírja.»

Arra kell törekednünk, hogy Krisztushoz váljunk hasonlókká már most, és mindaddig, míg az Úr elé kerülünk.

Ezt a döntést kell meghoznunk: «Nem akarok jelenlegi állapotommal megelégedni! Nem akarok megállni! Célba akarok érni!»

2. A cél eléréséhez a legmagasabb fokú erõbedobásra van szükség. Pál ezt így fogalmazta meg: «…igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus» (Filippi 3,12). Az a csodálatos kegyelem, amiben Urunk részeltetett bennünket, nem zárja ki a teljes erõbedobást a részünkrõl. Az apostol ezt kifejezetten hangsúlyozza. Ez pedig a kényelmesség és közömbösség minden gondolatát számûzi.

A Filippi-levelet Pál körülbelül 30 évvel azután írta, hogy õt «megragadta a Krisztus Jézus». Elõször megszabadította, aztán elhívta, végül pedig felhatalmazta az evangélium hirdetésére. De ennek a megragadásnak tulajdonképpeni végcéljáról Pál a Róma 8,29-ben ír: «Mert akiket eleve

kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy õ legyen az elsõszülött sok testvér között.»

Ismerjük fel tehát, hogy a megváltás nem öncélú, annak csodálatos célja van – hasonlóvá lenni Krisztushoz! Törekszünk-e erre teljes bevetéssel? Az-e legnagyobb vágyunk, hogy olyanokká váljunk, mint Krisztus? És felismerhetõ-e ez rajtunk?

A túlságosan nagy igyekezet közben elõfordulhat, hogy elvétjük az utat. A Példabeszédek 19,2 óv ettõl: «Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.» Noha jót akarunk, mégis melléfogunk; az elhamarkodott igyekezet meggondolatlan lelkesedéssel párosul, sõt néha a mellékes dolgokat tekintjük a legfontosabbnak.

Hogyan kerülhetjük el ezt? Úgy, ha megfogadjuk Pál tanácsát: 3. A cél felé igyekezni célegyenes koncentrációt igényel. Hogy figyelmüket még jobban felkeltse, Pál itt a filippibelieket «testvérekként» szólítja meg: «Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért» (Filippi 3,13-14).

Ezzel harmadszorra hangsúlyozza, hogy õ még nem tökéletes, és még nem érte el a célját. De minden erejével arra koncentrál. Célirányosan csak «egyet» tesz. Helyre teszi a prioritásokat életében, és nekifeszülve fut a kitûzött cél felé.

Pál biztosan ismerte az Olimpiai játékokat, mivel több hónapot töltött Görögországban, és Efézusban is há-

A visszapillantás akadályozza a koncentrációt!

rom évig szolgált (ott volt egy nagy stadion, amely kb. 100.000 nézõnek adott helyet). Így a szellemi igazságok szemléltetésére g yakran használt sportból vett kifejezéseket, példaként azt a sportolót említette, akinek csak a cél lebeg a szeme elõtt (1Korinthus 9,24–27; 2Timóteus 2,5; 4,7–8).

Biztosan mindenki látott már felvételeket a könnyûatlétikáról és a kerékpársportról, ott, ha az esélyes sportoló csak egy pillanatra is leveszi tekintetét a célról, és visszapillant, már kiesett a ritmusból, és más fut be a célba elõtte. A visszapillantás akadályozza a koncentrációt!

Legyenek azok személyes csalódások, kudarcok vagy bûnök, de a különleges élmények, áldások vagy gyõzelmek is elterelhetik figyelmünket a célról. Nem szabad elfelejtenünk, «mennyi jót tett velünk» az Úr (Zsoltár 103,2). Tehát múltunk – akár negatív, akár pozitív eseményeit tekintve – nem lehet akadálya jelenünknek és jövõnknek. «…ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé».

Ez jelenti a teljes koncentrációt, és erõbedobást egy futó számára. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni a legutóbbi Olimpiai játékok nõi triatlon versenyét Londonban. 1,5 km úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás után egy svéd és egy svájci versenyzõnõ egyszerre ért célba. Mindkettejük szeme elõtt csak a célvonal lebegett.

Elõrehajolva, kezeikkel evezve rohantak, és a svájci Nicola Spirig hajszálnyi elõnnyel elnyerte az aranyérmet a svéd versenytársa elõl. Ez az erõbedobás volt Pál szeme elõtt. És ezzel kell nekünk is a cél felé törekednünk.

Azonban minden ig yekezetünk

mellett elfáradhatunk, kudarcot vallhatunk. Gondolom, ismerõs ez mindenki számára. Ezért motivációra is szükségünk van, ami ösztönöz igyekezetünkben a cél felé.

4. A cél felé igyekezve szellemi motivációra van szükségünk: «… futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért» (Filippi 3,14b). És mi a «a mennyei elhívás jutalma»?

• A leírhatatlan dicsõség.

• Megváltásunk beteljesedése.

• Az üdvösség minden gazdagságával.

• Szeretett Urunkkal való tökéletes közösség.

• Az Õ jelenlétében való örökélet.

Vagy amint János mondta: «Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk õt látni, amilyen valójában» (1János 3,2).

Az elragadtatás is egyik nagy motivációja életünknek, mert akkor az Úr jutalomban részesít bennünket. Sok igehely bizonyítja ezt a csodálatos igazságot (1Korinthus 9,24–25; 2Timóteus 4,8; Jakab 1,12; 1Péter 5,4). Nem elég nagy ösztönzõ erõ-e ez, hogy teljes erõbedobással törekedjünk a cél felé?

5. De a cél felé igyekezve isteni segítségre is szükségünk van: «Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek» (Filippi 3,15). A keresztyének érettségével kapcsolatban különbözõ nézetek alakultak ki, de ne engedjük, hogy ezek eltérítsenek a céltól.

Ha vannak akadályozó dolgok életünkben, az Úr megmutatja azokat, felismerteti velünk. Erre sok eszköze van: Elsõsorban Szavának erejével hat ránk akár idehirdetést hallgatva, akár bibliaolvasás közben; Az Úr testvéreket is felhasznál, de megenged életünkben nehéz idõszakokat, támadásokat is. Az Úr szeretetének bizonyítéka az is, ha

fenyít bennünket, noha azt akkor nem úgy érezzük, de az is segít a cél felé igyekezetünkben (vö. Zsidók 12,4–11).

Vegyük figyelembe azt is, hogy az «érett» ill. «tökéletes» szavaknak több, egymással összefüggõ jelentése van, amint egy igemagyarázó írta: «Ez a szó távolról sem jelent tökéletességet a szó elvont filozofikus értelmében, hanem egy mûködõ tökéletességet olyan értelemben, hogy valaki vagy valami egy bizonyos célnak megfelel.»

Mit értsünk ezen? Egy 15 hónapos csecsemõ csak azt mondja, hogy «Di-DaDa-Da», és ez az õ korának megfelelõen «érett» megnyilvánulás, viszont ezt már nem mondhatnánk el egy 15 éves fiúról, ha ugyanígy tudná magát kifejezni. Ebben az értelemben egy keresztyén, aki két éve követi az Urat, érettebb lehet, mint az, aki már 20 éve teszi ezt! – Vizsgáljuk meg magunkat: Hol állunk mi? «Érettek» vagyunk-e korunkhoz képest?

6. A cél felé törekedve az is szükséges, hogy amit már elértünk, azt megõrizzük, és aszerint éljünk: «…ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk!» (Phil 3,16). Ezzel Pál visszautal a 2. fejezetben tárgyalt fontos témára: ugyanolyan érzülettel, hozzáállással kitartóan küzdeni!

Az irányvonal segíti a futót a versenypályán, hogy megmaradjon a helyes nyomvonalon. Ez a szó vezérfonal értelemben azt is jelenti, hogy egy sorban haladunk. Az azonos érzület, az azonos irányultság nagy segítség a versenypályán a cél elérésében.

Ezt valaki gyakorlatiasan fogalmazva így fejezte ki: «Ezt a gyõzelemért járó jutalmat azonban nem fogjuk elérni, ha a stadion szélén ülünk, arról gondolkodunk, és találó kifejezéseket keresünk a méltatására. Nehogy azt higgyük, hogy a kegyelem autója majd a célba szállít bennünket. Azt nekünk, magunknak kell elérnünk minden erõnket megfeszítve.»

Fredy Peter

Éjféli Kiáltás 2018 január

29

Zimányi József Az örök halál négy kamrája

Két év a mennyország küszöbén

Ára: 950,-Ft

Ára: +270,-Ft

Igazi hõsök

Harag alatt

Ára: 270,-Ft

Ára: 750,-Ft

+postaköltség

+postaköltség

postaköltség

+postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu; 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu; Tel.: (+36 1) 3500-343

Kérjük, az idén se feledkezzen meg rólunk adója

1%-ának felajánlásával!

+postaköltség

Misszió adószáma: 19622897-2-41 Éjféli Kiáltás Misszió www.ejfelikialtas.hu

Nagyon sokan számítanak az 1%-os bevételekre.

Ez az összeg az, amellyel a személyi jövedelmünk 1%-val szabadon rendelkezhetünk, vagyis dönthetünk arról, hogy kinek adjuk. Ha nem rendelkezünk vele, akkor visszakerül az Államkincstárba.

Az Éjféli Kiáltás Misszió, mint közhasznú egyesület szintén kérheti támogatóit, arra hogy a «nem Egyházaknak» szánt második 1%-át a munkánkra, szolgálatainkra ajánlják fel.

Mi is ezt tesszük most: arra kérjük kedves Olvasóinkat, Testvéreinket, hogy támogassák munkánkat. Az Evangélium terjesztésére szeretnénk ebben az évben nagyobb hangsúlyt fektetni.

Köszönjük, hogy számíthatunk Önre, és hogy ismerõseinek is megemlíti ezt a lehetõséget! «ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.» Filippi 3,14 Köszönettel: Nagy Erzsébet

A nagy érdeklõdésre való

ÚJRA

tekintettel

kiadásra kerül a

Tûzoszlopoddal jéghegyek között limitált kiadásban.

«Azt ​éreztem állandóan, hogy velem nem tehetnek semmit, mert Isten védelme alatt vagyok. Fõleg a kihallgatásokon éreztem Istennek a megújító erejét, különös szeretetét. Boldog voltam azért, hogy hitemért, istenfélelmemért vagyok itt. Sok mindennel megbántottam én az én Uramat, és ha olyan valaki lenne Õ;, aki szememre hányná, bizony lenne mi miatt pironkodnom. De itt most a hitemért, azért a küldetésemért, amit kaptam, a Sztálin önistenítése elleni tiltakozásért voltam, és azért voltak börtönben a hitüket megvalló társaim is. Többször megkaptam a kihallgatások során, hogy: «Zimányi! Ha maga már jónéhányszor berúgott volna, ha nagy kártyás lenne, ha szeretõi lettek volna, és élte volna azt az életet, amit nagyon sok pap – akkor könnyebb lenne magával. De maguk fanatikusak. Magát csak Szibéria javítja meg.»

A könyvben egy különleges életrajzot olvashatunk, Zimányi József életének részleteit, aki 1947-ben levelet írt lelkésztársával Sztálinnak a KGB-n keresztül. «Hatalmas Sztálin! Isten a német fasizmust sok orosz és más nép fiainak vérével törte le. Te a gyõzelem dicsõségét is magad-

Elõrendelés Pálhegyi ferenc

Pszichológia és lelkigondozás

nak tulajdonítottad. Mindenben Isten helyére helyezted magad. Hatalmas búzamezõk mellett nagy táblákon hirdette a dicsekvõ felírás: Isten

Ára: 4500,-Ft + postaköltség

nélkül és imádság nélkül, de mûtrágyával és traktorral! Ezért az Úr meg fog alázni, mint Nabukodonozort. Saját fiaid fognak megvetni téged.

Második kiadás!

Amíg idõd van, szállj magadba, adj dicsõséget a felséges Istennek! Ez

Keménytáplás borító, 72 oldal

a népednek is a javára lesz. A gõgös Belsazár egy éjszaka birodalmával

A szerzõ kötetének négy tanulmánya segítségével azokat a kérdéseket tisztázza, amelyek a hívõ emberben felmerülnek a pszichológiának és a pszichiátriának a lelkigondozásban ill. a pedagógiában való használhatóságával kapcsolatban

együtt elveszett.» Zimányi József és Horkay Barna.

Kíváncsiak a folytatásra? Olvassák el!

Már most rendelje meg!

Ára: 1290,-Ft + postaköltség

Megrendelhetõ

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu • (+36 1) 3500-343

1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu

Ára: 2700,-FT

Ára: 1450,-FT

+ postaköltség 120x185 mm, 208 oldal

+ postaköltség

115 x 178 mm, 200 oldal Valószínûleg azt hiszed, hogy mivel Isten már mindent elõkészített a te üdvösségedet illetõleg, neked semmit sem kell tenned.

Milyen tévedés! Nem látod, hogy neked el kell fogadnod Istennek ezt az ajánlatát? A Biblia ezt mondja: «Válas�sz, vegyél, fogadd el!»

A legcsodálatosabb történet amit valaha is elmondtak Smith, Oswald J.

A négy szerzõ különbözõ szemszögbõl közelíti meg a prófétai szó egy-egy vetületét. Érdekes magyarázataik, egyéni meglátásaik arra ösztönzik az érdeklõdõ Olvasót, hogy saját maga is a bibliai próféciák csodájának felfedezésére induljon.

A Bibliai próféciák csodája Marcel Malgo Arno Froese Dr. Arnold G. Fruchtenbaum Norbert Lieth

Ára: 350,-FT

Ára: 850,-FT

A5, 24 oldal

120x210, 124 oldal

Martinidesz Lászlót “2009 január 22-én 55 évesen érte a halál...» ahogyan ezt a híradásokból hallani szoktuk. Mivel õ megtért, hívõ filmrendezõ volt, így bizonyos, hogy az Úr szólította Magához.

Elsõsorban keresztyén témájú dokumentum -és riportfilmek rendezõjeként tûnt fel. Margit István méltatja életútját A Társrendezõ címû írásában. (ÉBA)

Martinidesz László a filmrendezés mellett verseket is írt.

Elsõ versesköte-tének kiadását már évekkel ezelõt tervbe vettük. Erre sajnos csak most – miután elment – kerülhetett sor. A könyvön az utolsó simításokat halálos ágyán, együtt végeztük. Õ hazaérkezett, a kötet elkészült, amit szeretettel ajánlunk olvasóinknak Verseskötet,

+ postaköltség

A társrendezõ

+ postaköltség

Éjféli kiáltásaim

Margit István

Martinidesz László

A két kiadvány együtt is megvásárolható: Ára: 1100,-FT Ára: 1000,-FT

Ára: 1500,-FT

+ postaköltség

+ postaköltség

A5, 112 oldal

A5, 204 oldal

A szerzõ, neves amerikai teológus, nagy igényességgel és alapossággal nyúlt a témához. Nemcsak a kezdetekhez, a teremtéshez nyúl vissza, hanem a jövõbe is tekint: támpontot ad egy helyes biblikus világnézet kialakításához, amely segítséget nyújthat a napjaink ideológiai zûrzavarában való eligazodáshoz. (ÉBA)

A könyv Isten jellemének mélyrehatóbb megismerésérõl, valamint az életünk minden területén való Krisztus követésérõl szól. Miközben Istent szemléljük és megpróbáljuk mindinkább megérteni az Õ útjait, fokozatosan hasonlóvá válunk Õhozzá. A szerzõ ebben akar segíteni bennünket és kínál megoldásokat mindazoknak, akik férjként, apaként, vezetõként szeretnének az Istentõl rendelt helyükön lenni. (ÉBA)

Vissza a kezdetekhez Dr. Albert M. Wolters Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2.; rendeles@ejfelikialtas.hu; Tel.: (+36 1) 3500-343 vagy személyesen a Misszióban megvásárolható

A férfi, akit Isten formál Dan Doriani

Az újság ára: 450,-Ft