Éjféli Kiáltás 2012 Június

IZRAELBÕL

az arab országokból zsidók számára Een vraag over de eindtijd ■ Het Maya jaarKártalanítási ■ Sprekenkövetelések de Evangeliën elkaar bij de redemenekült op de Olijfberg tegen?

HÍREK

Éjféli Kiáltás Nemzetközi folyóirat a bibliai próféciákról

www.ejfelikialtas.hu

2012. június – 6. szám

A keresztyén ember viszonya a

törvényhez és a kegyelemhez

A keresztyén ember és a törvény

Norbert Lieth -

Miért éppen Izrael? Ár: 1 450 Ft.

Dr. Tatai István

Az Egyház és Izrael Ár: 2 320 Ft.

Megrendelhetõ:

Éjféli Kiáltás Misszió; 1135 Bp. Palóc u. 2. , Telefonon (061) 3500-343; ejfel@t-online.hu www.ejfelikialtas.hu

Dr. BÉKEFFY LAJOS

Isten diplomatája Ár: 1 980 Ft.

Nem elég naponta Isten elé állni. Az a döntő kérdés, hogy vajon kizárólag Isten előtt szeretnénk-e megállni?...

3 Bibliai üzenet

4 8

A Szentlélek Ézsaiás könyvében Különbség a jóslás és a prófécia között

Nézõpontban

10 11 12 13 13 14 15 17

Az üdvbizonyosság és a hit Jézus Gyülekezete a próféciákban Péter tévedése és tévedés ma Babilon vége Asszonyi erõ A pénzzel való bánásmód – 1. rész Isten zseniális idõterve Izrael próbaesete

Éjféli Kiáltás szolgálatában

19

«Jézus azzal bízott meg minket, hogy ‹menjetek el›»

Kérdések – Válaszok

21

Elveszhet-e Isten gyermeke?

3 9 12 22

Üdvözlet Fénysugarak Házunk tája Rajtad csak Jézus segíthet

Hírek Izraelbõl

23 26 27 28 29 30

Rövid jelentések Bejutás a Siratófalhoz Nagy-Izrael pro és kontra Kártalanítási követelések az arab országokból menekült zsidók számára A muszlimok tagadják Jeruzsálem zsidó történelmét A Sínai-félsziget: «terroristák játszótere»

ÜDVÖZLET Kedves Barátaim!

Hívhatlak tulajdonképpen így hogy – «Barátom»? Vagy inkább «Kedves Olvasót» kellene írnom? Hogy vagy te ezzel? Vannak valódi barátaid, akikkel megoszthatod az örömödet és a bánatodat?

A «barátok» fogalma a közösségi oldalakon, mint amilyen a Facebook is, egy egészen más jelentést kapott, és egészen más dimenzióba került. Hát igen, itt már e fogalom inflálódását figyelhetjük meg. Még ha egyesek az ilyen barátságokat komolyan is veszik, az figyelhetõ meg, hogy a barátok teljes száma (akik a Facebook-profilon láthatóvá válnak) nyilvánvalóan fontos szerepet játszik. Ott «barátok» az olyanok, akiket a felhasználó évekkel, hónapokkal vagy csak néhány órával elõtte egy kattintással felvett a Facebook baráti körébe. Az intenzív Facebook felhasználó aztán mégiscsak meglepõdik azon, ha egy napon meg kell állapítania, hogy hirtelen három baráttal kevesebbje lett. Gondos puhatolózás után aztán rájön, ki volt az, aki mint «barát» kijelentkezett tõle. Amilyen egyszerûen, egy kattintással belemehetünk a Facebookon egy barátságba, éppolyan gyorsan fel is mondhatjuk azt. Nincsen szükség magyarázkodásra, hogy miért is búcsúzott el online-barátunk tõlünk. Egyszerûen kattintott egyet – és vége is a barátságnak.

Minket, mint a Missionswerk Mitternachtsruf-ot (Éjféli Kiáltás Missziót), szintén meg lehet találni a Facebook közösségi oldalán. Nem túl hosszú idõ alatt néhány száz «Facebook-barátot» számlálhattunk össze, és természetesen örülünk minden egyes ilyen kapcsolatnak. A fõ célunk ezzel is, hogy embereket hozzunk kapcsolatba az élõ Istennel, Jézus Krisztussal; hogy az embereket Isten barátaivá tegyük. Egyes idõsebb emberek számára lehet, hogy talán idegen az, ha más embereket a Facebookon keresztül próbálunk meg elérni, és Jézusnak megnyerni. De a mi Urunk Maga is szokatlan utakon járt azért, hogy felvegye a kapcsolatot az emberekkel. Ha ma Õ a földön élne, egészen biztosan elfogadná ezt a Facebook-generációt is. Jézus nem viszolygott az emberekkel való közvetlen érintkezéstõl. Õ az akkor legmegvetettebbrõl is gondoskodott, mint a vámszedõrõl. Mi «hitvalló keresztyének» könnyen hajlunk arra, hogy korábban ismeretlen módszereket istenteleneknek tekintsünk. De így mennyire vehetjük komolyan, hogy embereket érhessünk el, akik még nem tartoznak Jézus baráti köréhez? Jézus nem szégyellte, hogy «vámszedõk és bûnösök barátjának» könyvelték Õt el: «Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedõk és bûnösök barátja!» (Lk 7,34). Ha Jézus nem lett volna valódi emberbarát, akkor sohasem sikerült volna számára utat találni a vámszedõk és bûnösök társaságához.

Ez a kapcsolat nem volt ürügy. Sokkal inkább Isten határozata és az Õ akarata, hogy minden embert meg kell menteni, és eljuttatni az igazság felismerésére (1.Tim 2,4).

Ezért szólította Júdást is «barátnak», akirõl tudta, hogy az már belsõleg eltávolodott Tõle: «Jézus ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél?» (Mt 26,50). De hát Júdás is épp olyan valaki volt – modern kifejezéssel élve – aki a barátságot egy kattintással befejezte.

A bizalmas viszony, amit Isten az emberekkel ápolni szeretne, az Õ Ábrahámhoz fûzõdõ viszonyából válik érthetõvé, akit különbözõ igehelyeken «Isten barátjaként» találunk leírva. Istennek ezt az Ábrahámmal fennálló bizalmas viszonyát láthatjuk az 1. Móz18,17bõl: «Eltitkoljam-e Ábrahám elõl, amit tenni akarok?»

Közülünk egyesek még biztosan emlékeznek az énekre, amit korábban elsõsorban az ifjúsági csoportok összejövetelein énekeltünk: «Jézus és én barátok lettünk …» Jézus mindent megtett érettünk, hogy barátaivá tegyen bennünket. És Õ ezt a barátságot el szeretné mélyíteni: «Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.

Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek» (Jn 15,14-15). Hogy áll a te barátságod a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal?

Szívélyes baráti üdvözlettel

Tudván azt, hogy minden ismeretünk rész szerint való (1Kor 13, 9), ezért személyes látásukért a szerzõké a teljes felelõsség. Éjféli Kiáltás

2012 június

4

BIBLIAI ÜZENET

A keresztyén ember és a törvény GER DE KONING Holland Biblia-oktató és idehirdetõ

ogy a törvény betartása által nem lehet elnyerni a mennyei üdvösséget, általában minden ortodox keresztyén elismeri. Csak azok lehetnek megmentettek, akik – õszintén megbánva bûneiket – az Úr Jézus Krisztust hitben elfogadják.

Ezen a ponton alig fordulhat elõ véleménykülönbség, legalábbis akkor nem, ha hallani akarjuk, mit mond az Írás, mivel az szüntelenül hangsúlyozza, hogy a törvény cselekedeteibõl nem fog megigazulni egyetlen halandó sem (vö. Róm 3,20.28; Gal 2,16; 3,11, vö. Róm 4,6; Ef 2,8.9).

H

Éjféli Kiáltás

2012 június

Másképp néz ki a dolog, ha arról a kérdésrõl van szó: Mit kezdjen egy keresztyén mindennapi életében a törvénnyel? Ezzel kapcsolatban két felfogás létezik. Vannak keresztyének, akik úgy vélik, hogy a törvény azért adatott számunkra, hogy azt a megváltásunkért való hálánk miatt tartsuk meg. Más keresztyének úgy gondolják, hogy a törvény nem a keresztyénekre érvényes; õk csupán kegyelem által akarnak élni.

Mivel az õszinte keresztyének között úgy az egyik, mint a másik álláspont képviselõi megtalálhatóak, és megpróbálnak aszerint élni, fontos megvizsgálni, mit mond Isten Szava a törvényrõl.

Tudjuk, hogy a törvényt Izráel népe a Sinai hegyen kapta (2Móz 19 és 20),

miután megszabadult az egyiptomi fogságból (2Móz 12–14). Ez elõtt az idõpont elõtt nem létezett a törvény.

Ezt Pál világosan megmagyarázza: «Mert a törvényig is volt bûn a világban, … Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig» (Róm 5,13.14).

Volt tehát egy idõszak a törvény elõtt, amikor a halál uralkodott. Világos, hogy a törvény Mózes óta érvényes, mivel a törvény õ általa adatott (Jn 1,17). Azt a feltételezést, hogy a törvény visszamenõleg Ádámtól lenne érvényes, semmi nem támasztja alá a Szentírásban.

Nos, marad a kérdés, egyáltalán miért adatott a törvény? Éppen ezt a kérdést teszi fel Pál a galatáciabe-

5 A zsidó keresztyének nagyon ragaszkodtak a törvényhez. Számukra a keresztyénség a zsidóság folytatása volt, csak éppen most már a Jézusba, mint Messiásba vetett hit is hozzátartozott.

liekhez írott levelében: «Mi tehát a törvény?» (Gal 3,19). Õ maga adja meg a feleletet is: «A bûnök miatt adatott.»

Ez azt jelenti, hogy a bûnök, amelyek már állandóan elõfordultak, attól kezdve súlyosabbnak számítottak, mivel az, aki vétkezett, megszegett egy határozott parancsot. Már nem lehet a tudatlanságra hivatkozni, mivel a törvényben pontosan benne van, mi a bûn. Így tehát mindenki tudja, mit kell tennie, és mit nem szabad cselekednie, hogy annak megfelelõen élhessen. A törvény célja röviden összefoglalva: Az az ember, aki betartja, élni fog: «Én vagyok az Úr» (3.Móz 18,5). Ez a kijelentés «Én vagyok az Úr» hangsúlyozza, hogy az élõ Istennel való kapcsolatunk feltétele a törvény betartása. Vajon van-e olyan ember, aki a törvény betartása által került kapcsolatba Istennel? Vagy megkapta-e a törvény betöltése által az örök életet? A Szentírás bizonysága szerint nincsen igaz ember egy sem, és senki nem érheti el Isten dicsõségét, tehát nem is mehet be oda (Róm 3,10.23).

Csak egyetlen ember volt, aki elnyerte az életet: Jézus Krisztus, az Igaz. Õ tökéletesen betöltötte a törvényt. Azonban mit látunk az Õ esetében? Hagyta Magát átokká lenni, ami mindenkire érvényes, aki nem marad meg abban, «amirõl meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni» (Gal 3,10–13). Aki belátja, hogy a törvényt nem képes betartani, és Krisztust hitben elfogadja kezesként bûneiért Isten elõtt, annak Krisztus a törvény végét jelenti (Róm 10,4).

Az utóbbi kijelentés azt jelenti, hogy Jézus eljövetelével a földre eljött a törvény vége is: Már többé nem eszköze a megigazulásnak. Ezután már Isten csak akkor mentheti fel az embert bûnei alól, ha hitben elfogadja, hogy Krisztusra van szüksége. Az ilyen ember számára már a törvény

nem eszköz a megigazulásra, mert a törvény betöltötte rendeltetését, mihelyt az illetõ felismerte, hogy lehetetlen törvény által megigazulni.

Aki feladja saját törekvéseit, és arra tekint, amit Krisztus véghezvitt, és azt hiszi is, az Isten igazságosságának veti alá magát.

A tör vény: Izrael és a népek számára? Eddig láthattuk, hogy nem a törvény, hanem a Krisztusba vetett hit az alapja az ember Isten elõtti megigazulásának. Aki ezt megérti, egyetért az Írással, amely kijelenti: «… tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által» (Gal 2,16).

Különben feltehetünk egy fontos kérdést a törvényre vonatkozóan: Kinek adatott tulajdonképpen a törvény, kinek szánta azt Isten? Mózes a Sinai hegynél adta át Izráel népének a törvényt. Ez a történelmi esemény a felelet. A törvényt Izráel kapta. De, kérdezhetnénk, nem érvényes-e az, ami az Ószövetségben Isten népére volt érvényes, ma azokra, akik Isten népét képezik? Erre a kérdésre világos választ kapunk az ApCsel 15-ben.

(Ajánlott ezt a fejezetet legközelebb elolvasni.)

Az ApCsel 15-ben azt a megállapítást olvashatjuk, hogy senki nem nyerheti el a megváltást, egyedül csak a Jézus Krisztusba vetett hit által, minden más pótlólagos feltétel nélkül. Az elsõ versben az áll, hogy a hívõ zsidók, a zsidó keresztyének, Júdeából Antiókhiába jöttek. Hallottak Isten mûködésérõl a nemzetek között.

Ezek a zsidók, akik még a törvény követelményei szerint éltek, azért jöttek, hogy ezeket a követelményeket a nemzetekbõl megtértek körében is érvényesítsék. Nyomatékosan elmagyarázták, hogy a megtért pogányok nem üdvözülhetnek, ha nem tartják be a törvény követeléseit.

A zsidó keresztyének nagyon ragaszkodtak a törvényhez. Számukra

a keresztyénség a zsidóság folytatása volt, csak éppen most már a Jézusba, mint Messiásba vetett hit is hozzátartozott. Számukra a nemzetek körében létrejött gyülekezetek a prozeliták gyülekezete volt (a zsidóságba betért pogányok). Õk tehát úgy tekintették ezeket a nemzetek körébõl megtért hívõket, mint olyan embereket, akik a zsidóságba tértek be. Számukra semmi nem létezett a zsidóság mellett. De tévedtek, mert a keresztyénség valami egészen új, amelynek semmi közös vonása nincs a zsidósággal.

A zsidó keresztyének téves tanítása zavart keltett, és sok vitát váltott ki.

Pál és Barnabás veszélyeztetve látták munkájukat a pogányok körében, ezért energikusan tiltakoztak e téves tanítások ellen. Szerencsére az antiókhiai testvérek megbíztak Pálban és Barnabásban, így beleegyeztek, hogy elmennek együtt más testvérekkel Jeruzsálembe, és megkérdezik az apostolokat, valamint a véneket e vitás kérdésrõl (2. v).

Jeruzsálemben is sok szóváltás volt (6.7. v). Miután Péter, Pál és Barnabás is beszélt (7–12. v), Jakab emelkedett szóra (13–20. v). Õ volt a jeruzsálemi gyülekezet vezetõje, így különleges státusza volt. Az õ szavai döntõek voltak a vitában a törvény jelentésérõl a nemzetek számára.

Az õ törvény iránti nagy buzgósága mindenki elõtt ismert volt. Ha õ azt mondaná, hogy a nemzeteknek nem kell betartaniuk a törvényt, minden buzgó törvénytisztelõ hallgatásra kényszerülne.

Jakab mindenekelõtt Péter levelére hivatkozott, amely szerint «gondoskodott Isten elõször arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az õ nevének» (14. v). Istennek ezt a cselekedetét megerõsítette egy Ámós prófétától vett idézettel. Ezután tért rá az ítélethozatalra, «ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez» (19. v). A «ne terheljük meg» kifejezéssel arra utalt, hogy a törvény igáját nem kellene a nyakukra tenni. A nemzeteknek megvan saját helyük Isten útján, szabadok attól a Éjféli Kiáltás

2012 június

6

BIBLIAI ÜZENET Mózes a Sinai hegynél adta át Izráel népének a törvényt. Ez a történelmi esemény a felelet.

kötelezettségtõl, hogy zsidókká váljanak, és a törvényt betartsák.

Jakab döntése után a tanácskozás eredményét levélbe foglalták, és elküldték a nemzetek közül való testvéreknek (22–29. v). A jeruzsálemi tanácskozás végkövetkeztetése világos: A törvény nem vonatkozik a nemzetek körébõl jött hívõkre, hanem csak Izráelre, arra a népre, amelynek adatott. Isten soha nem adta a törvényt a nemzeteknek. Olvashatunk «pogányokról, akik nem ismerik a törvényt» (Róm 2,14). Õk nem részesültek mindabból, amit Isten Izráelnek adott (Ef 2,11.12). A törvény és Izráel végül is összetartozik (l. ApCsel 7,53; Róm 2,17–20; 9,4; Ez 20,11). A törvény és a nemzetek közötti kapcsolat nem található meg a Szentírásban.

Egy rövid útmutatás: Jó figyelembe venni, hogy az Apostolok Cselekedetei egy átmeneti helyzetet ír le.

Isten még eltûri, hogy a zsidók, akik keresztyénekké lettek, továbbra is betartsák a törvényt. Egészen 70-ig eltûrte, amikor a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet és lerombolták a Templomot – ezzel véget értek a zsidó istentiszteletek. A gyülekezetben ugyanis, amely minden igazi hívõt befogadott, már nincs zsidó vagy görög (azaz nem zsidó), mert õk mind különbség nélkül egyek Jézus Krisztusban (Gal 3,28; Kol 3,11).

Térjünk vissza még egyszer Jeruzsálembe az apostolok konzíliumához, hogy meghallgassuk, Péter milyen kiválóan és tanulságosan foglalta szavakba hozzászólását a megbeszélés alatt (ApCsel 15,7–11).

Mindenekelõtt arra emlékezett vissza, miként választotta ki õt Isten, hogy a nemzetek általa hallják az evangéliumot, és hitre jussanak. Hogy õk valóban hitre jutottak, Isten azáltal bizonyította, hogy nekik is adta a Szentlelket, amint Péter elmondta, Éjféli Kiáltás

2012 június

«éppen úgy, mint nekünk», vagyis a hívõ zsidóknak. Azáltal, hogy Isten Szentlelkét a nemzetek közül megtért embereknek is adta, azt igazolta, hogy õket is megmentette (Róm 8,9; Ef 1,13). Isten megpecsételte hitüket a Szentlélekkel elõfeltételek nélkül, tehát kimondottan a hit alapján.

Ha valaki eg yszer hitre jutott, ug yancsak téves még pótlólagos feltételeket támasztani. Ezt Péter azzal teszi világossá, hogy rámutat a törvény funkciójára és hatására. Úgy beszél a törvényrõl, mint «igáról…, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni» (10. v). Péter itt két dolgot igazol, amelyeket már említettünk: Igazolja, hogy a törvény Izráelnek adatott. Ugyanis a «mi atyáinkról» beszél, és ezek nem mások, mint a korábbi generációk izráelitái, és «rólunk», azokra a hívõ zsidókra utalva, akikhez jelenleg szavait intézi, végezetül saját magáról.

Igazolja, hogy egyetlen ember sem képes a törvényt betartani, függetlenül attól, hogy hívõ-e vagy hitetlen.

Milyen idõszakra ér vényes a törvény? Láttuk, hogy a törvény Izráelnek adatott, tehát csak egyetlen népnek. Van azonban még egy korlátozás, és ez az a korszak, amelyre a törvény meghatározó. Errõl olvashatunk a Gal 3,23–25- ben.

Ebben a fejezetben Pál két korszakot hasonlít össze egymással. Az egyik a törvény korszaka, vagyis az az idõ, amikor Isten az embereket a törvény alapján ítélte meg: Az embernek be kellett tartania a törvényt, azt tenni, amit a törvény elõír. A másik a

hit korszaka, vagyis az az idõ, amikor Isten az embereket a hit alapján ítéli meg. A «hit» korszaka lényegében a krisztusi korszak, az az idõ, amely akkor kezdõdött, amikor Krisztus a földre jött, bevégezte mûvét a kereszten, és visszatért az Atyához. Ezután jött el a Szentlélek a földre; ez volt a keresztyénség kezdete.

A törvény korszakában szigorú törvények voltak érvényben, amelyeket Isten földi népe, Izráel számára elõírt.

A zsidók számára a törvény iga volt, amely alatt szenvedtek, mintha fogságban, börtönben lettek volna (Gal 3,23). Meg voltak fosztva a cselekvési szabadságtól, életük szabályozva volt.

A halálbüntetés terhe alatt kötelesek voltak betartani a törvényt. Ezzel együtt a törvény, mint börtön, védelmet is nyújtott; megakadályozta õket abban, hogy a körülöttük élõ emberekkel elkeveredjenek (l. Ef 2,14). De a törvény korszaka behatárolt volt. Ez «az eljövendõ hit kinyilatkoztatásáig» tartott (23. v), és ez a hit akkor lett nyilvánvalóvá, amikor az Úr Jézus Krisztus eljött. Ezzel egy új korszak kezdõdött. Érdemes pontosabban megvizsgálni a «nevelõ» kifejezést, amelyet Pál ebben a részben a törvényre vonatkozóan használ (24. v). A «nevelõ» olyan valaki, aki felügyel egy gyerekre, akit rábíztak, vigyáz testi épségére is. Ez a feladata a törvénynek is. A törvény Krisztusra nevel; ez különben nem azt jelenti, hogy mutatja az utat Krisztushoz; sokkal inkább egy olyan idõszakot jellemez az üdvtörténetben, amelyben Isten a törvény által szabályozta népének, Izráelnek életét. Ez az idõszak lezárult Krisztus eljövetelével.

7

Ezalatt az idõ alatt az ember javíthatatlan bûnösnek bizonyult; kétségtelenül ezért kellett Istennek õt megítélnie. Hogy ez alól az ítélet alól megmeneküljünk, szükségünk van Krisztusba és az õ kereszten végbevitt megváltói mûvébe vetett hitre. Mivel az Úr Jézus a kereszten véghezvitte mûvét, lehetõség nyílik arra, hogy Isten az embert hit okán felmentse bûnei alól (24. v). Ez csak hit által lehetséges, semmiképp sem törvény által, vagy az ember bármiféle fáradozása által. Jézus tökéletes mûve óta Isten már nem a törvény alapján bánik az emberekkel, hanem kizárólag a hit alapján.

Ezért jelenti ki a 25. vers: «De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelõnek alávetve.» Még egyszer: a «hittel» a hit korszakára utal az apostol. A törvénynek lejárt az ideje. Ezt az igazságot a galátziabelieknek tudniuk kellett, és ebben a tudatban kellett lerázniuk magukról a zsidó tanítók téves tanait. Nekünk, keresztyéneknek is fontos ezt megérteni. A törvény egy börtön, amely az embertõl, aki hatalma alatt áll, minden szabadságát elveszi. A Krisztusba vetett hit által kiszabadul az ember ebbõl a börtönbõl.

Ha valaki ennek ellenére a törvényt újra élete szabályozójává teszi, ez számára visszatérést jelent a törvény korszakához, és visszatérést a börtönbe. Aki oda visszatér, megfosztja magát a szabadságtól, amelyet az Úr Jézusba vetett hit által kapott, és a Krisztusban kapott áldásoktól is, amelyekben hit által része volt (Gal 5,4). E vers második felében azt mondja Pál a hívõ galátziabelieknek, hogy mindez következménye annak, hogy õk a törvény által akarnak megigazulni.

Ez ráadásul azt is jelenti, hogy ezáltal elesnek a kegyelemtõl. Itt arról van szó, hogy a hívõ, aki be akarja tartani a törvényt, azért teszi, hogy általa megigazuljon, holott lehet, éppen az ellenkezõjét fogja elérni. Azonban nem arról van szó, mi motiválja a hívõt, hogy a törvényt betartsa, hanem arról, hogy mi a törvény valójában és Isten milyen céllal adta.

Tehát senki sem tudta és tudja a törvényt betartani. Ezért tehát lehetetlen volt, és ma is az, a törvény által megigazulni. Most láthatjuk, hogy egy hívõ, ha a törvényt be akarja tartani, Isten elõtt újra ugyanazt az alapot foglalja el, azaz hogy így nyerjen megigazulást. De ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy valaki, aki valamilyen formában a törvényt akarja betartani, saját magát átok alá helyezi. Pál már a galátziabeliekhez írott levelében megmondta: «Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak» (Gal 3,10). Aki Isten törvényét komolyan veszi, ahhoz fog igazodni.

A keresztyén már nem a törvénynyel él összeköttetésben, hanem Krisztussal. Már nem áll a törvény alatt, hanem kegyelem alatt (Róm 6,14). A kegyelem azt jelenti, hogy önmagamtól semmit sem várok, hanem teljesen kiszolgáltatom magam Istennek. Csak a kegyelem alatt van erõ Istennek élni.

Azáltal, hogy Pál elismerte a jogos ítéletet önmagára, mint bûnösre, egyúttal azt is kijelenti, hogy attól a pillanattól kezdve a törvénynek már semmi mondandója nincs õróla.

Ugyanis milyen hatása lehet már a törvénynek valakire, aki már halott?

Egy ilyen személynek lehet-e azt mondani, hogy «ezt tedd» és «ezt ne tedd»?

A Gal 2,19-20-ban elmagyarázza Pál, hogyan halt õ meg a törvény számára, és mi is most a helyzete: «Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek.

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.» Ezzel a következõt mondja: Ami az én régi emberemet illeti, az én régi énemet, az Krisztussal együtt keresztre feszíttetett; de van egy új

Hogy lehet az, hogy a keresztyén ember már nem áll a törvény alatt?

Csak hogy tisztázzuk: Pál sohasem mondta, hogy a törvény nem jó. Épp ellenkezõleg: «A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó» (Róm 7,12). Hogyan is lehetne valami, ami Istentõl jött, rossz? Akkor azonban mi nem jó? Az nem jó, ha a törvényt arra használjuk, hogy általa megigazuljunk. Aki ezt megpróbálja, rájön bûnösségére, és fel kell ismernie, hogy halált érdemel. Éppen ezt mondja Pál a Gal 2,19ben: «… én meghaltam… a törvénynek.» Õ elismerte önmagára a halálos ítéletet, amit a törvény tartalmaz.

Ezáltal komolyan vette a törvényt. Elismerte annak tekintélyét. A törvény világossá tette számára, mi a bûn, mivel a törvény által jön a bûnök felismerése (Róm 3,20; 7,7). Elismeri a bûn fi zetségét is: a halált (Róm 6,23); aki a törvényt elveti, irgalom nélkül meghal (Zsid 10,28; l. Róm 4,15; Jak 2,10.11 is). A törvény nem hiába «a halálnak szolgálata» és «a kárhoztatás szolgálata» (2.Kor 3,7.9).

A törvény egy börtön, amely az embertõl, aki hatalma alatt áll, minden szabadságát elveszi. A Krisztusba vetett hit által kiszabadul az ember ebbõl a börtönbõl.

Éjféli Kiáltás

2012 június

8

BIBLIAI ÜZENET A «hit» korszaka lényegében a krisztusi korszak, az az idõ, amely akkor kezdõdött, amikor Krisztus a földre jött, bevégezte mûvét a kereszten, és visszatért az Atyához.

énem is, ez az én új életem, ami hit által létezik. Ezért mondhatja: «[ezt ez életet] az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.» Ha valaki az Úr Jézus Krisztusra, Isten Fiára tekint, mindig lesz ereje, Istennek tetszõ életet élni.

A Róm 7,1-6 is világosan kifejti, hogy a halál felszabadít a törvény alól.

Azzal érvel, hogy mindenki számára magától értetõdõ, miszerint egy törvény csak addig uralkodhat az ember fölött, amíg az él. Semmi értelme például valakit pénzbüntetéssel sújtani, aki közúti balesetet okozott, de a balesetben õ is meghalt. Büntetést olyan valaki kap, aki egy elkövetett kihágásért elfogható és megbírságolható. Egy halottnál ez lehetetlen.

Az igazságszolgáltatásban minden panasz megszûnik az ellen a személy ellen, aki meghalt.

Pál ezt a Róm 7-ben a házasság példájával illusztrálja (1–3. v). Azt mondja, hogy törvény szerint a házassági kötelék addig érvényes, amíg mindkét házastárs él. Ha azonban az egyik meghal, felbomlik a kötelék. Az asszony csak akkor szabadul fel a törvény alól, ami a férjéhez kötötte; ezután mehet férjhez újra.

Házasságtörõvé válik azonban, ha egy másik férfi felesége lesz, amíg a férje él.

Amikor Pál ezt példát a 4-6. versekben a hívõ és a törvény közti kapcsolatra alkalmazza, a következõképpen fogalmaz: Törvény szerint a bûnöst meg kellene ölni. Ez történik a hívõvel. Meghalt a törvény számára a Krisztus teste által (4. v). Ez azt jeleni, hogy amikor Krisztus meghalt, meghalt a hívõ is. De Krisztus feltámadt a halottak közül. A hívõ ennélfogva már nincs a törvénnyel összekötve, hanem a feltámadott Krisztussal, Éjféli Kiáltás

2012 június

Akinek szintén nincs már semmi köze a törvényhez. A törvény Õrajta teljes egészében végrehajtatott. A hívõ ezért már nincs a törvénnyel összekötve, hanem a feltámadott Krisztussal, és ezáltal tud jó gyümölcsöt teremni Isten dicsõségére. Ezt a gyümölcsöt Isten Lelke termi meg a hívõ életében (Gal 5,22), akiben a Lélek lakozást vesz, miután a hívõ a megváltás evangéliumát elfogadta (Ef 1,13).

Amikor a Lélek lakozást vesz a hívõben, engedni fogja, hogy a Lélek vezesse, és Vele fog járni (Gal 5,16).

Aki engedi, hogy a Lélek vezesse, és Vele jár, az felszabadul az önmagával való foglalkozás, a törvény és a test szerinti élet alól. «Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt» (Gal 5,18). A Szentlélek nem azért jött a földre, hogy erõt adjon a hívõnek a törvény betöltéséhez, semhogy õt a törvénnyel való foglalkozásra ösztönözze, hanem hogy megosszon vele mindent Krisztusról, és hogy Krisztust megdicsõítse (Jn 16,13–15).

Különben ha valaki engedi magát a Szentlélek által vezetni, azt jelenti, hogy a törvény minden követelményét betöltötte (Róm 8,4). A Szentlélek soha nem indít arra senkit, hogy a törvény valamely parancsát megszegje.

Azt tenni, amit a törvény mond, automatikus következmény, ha Krisztusra figyelünk. Amirõl valójában szó van az az, hogy a törvény a hívõt az önmagával való foglalkozásra ösztönzi, míg a Lélek Krisztussal való foglalkozásra serkent.

A törvény helyes alkalmazása és Krisztus, mint életszabály. Nem akarunk senkit tudatlanságban hagyni a törvény helyes alkalmazását illetõen.

Isten Szellemétõl áthatva magyarázza

meg Pál az 1Tim 1,8–11-ben a törvény helyes alkalmazását. Ezek az igeversek rendkívüli jelentõségûek a keresztyének számára. Felvilágosítást kapunk ott a törvény «törvényszerû» alkalmazásáról, ami azt jelenti, hogy úgy alkalmazzuk a törvényt, hogy az összhangban legyen rendeltetésével.

Ezeknek a tanításoknak a megértése megóv bennünket attól, hogy a törvényt tévesen alkalmazzuk, és oly módon járjunk el vele, amilyenre nem rendeltetett.

Elsõsorban azt az akaratát fejezi ki Pál, hogy az, aki a törvényt használja, tudja, «hogy a törvény nem az igaz ellen van». Az igaz pedig az, akit Isten a Krisztusba vetett hit alapján igaznak nyilvánít (Róm 4,5; 5,1.9). Az ilyen személyre már nem lehet Isten törvényét alkalmazni, mivel Krisztus már minden bûnétõl megszabadította, hiszen azért Õ Maga hordozta el a törvény büntetését. Krisztus teljesen megfelelt a törvény követelményeinek, amikor vállalta a halált. Aki Õbenne hisz, meghal az Õ halálával.

Minden hívõ egyben «igaz» is, és ezért már nincs a törvényhez, mint olyan eszközhöz, semmi köze, amely az Istenhez való viszonyát szabályozná. De a törvény Istentõl van és ezért hasznos, ha helyesen alkalmazzák, mégpedig a bûnös lelkiismeretére.

A bûnöst meg lehet gyõzni a törvény által, hogy õ bûnös. Pál megnevez néhány bûnös kategóriát, és végezetül egy mindent átfogó kategóriát említ («mindaz … , ami csak ellenkezik az egészséges tanítással»; 1 Tim 1,10).

A bûnök listájából érthetõvé válik úgy az ember belsõ romlottsága és eltávolodása Istentõl, mint az abból következõ cselekedetek. Mindezek a cselekedetek a törvény bizonyos elõírásainak szándékos áthágásai.

9

Az ebben a fejezetben megnevezett bûnöket azonban nemcsak a törvény ítéli el. Ezek ellentétben állnak az Újszövetség egészséges tanításával is.

Pál ezért nem úgy fejezi be a listát: «mindaz … ami csak ellenkezik a törvénnyel», hanem így: «mindaz… ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.» Nagyon fontos ezt látni.

Az egészséges tanítás sokkal magasabb mérce, mint a törvény annak megállapításában, hogy mi a bûn. Az egészséges tanítás teljesen megfelel Isten szentségének. Ez a tanítás tiszta, és teljes összhangban van «a boldog Isten dicsõségérõl szóló evangéliummal». Isten a boldog Isten, Akiben minden boldogság megtalálható, Aki azonban az evangélium által az embereket is részesíti az Õ boldogságában.

Ez az evangélium messze felülmúlja a törvényt. Az evangéliumban Isten nem villámlás és mennydörgés közepette szól a Sinai hegyrõl, hanem az Õ kegyelmének és igazságának bõségével a Krisztusban, hogy az elveszett bûnösöknek irgalmat nyújtson. A Sinai hegyen Isten gazdagsága nem volt látható. Ott követeléseiben jelentette ki Magát. Isten dicsõsége ellenben mindazon tökéletesség öszszessége, amely Jézus Krisztus földi életében, és mindenekelõtt a kereszten mutatkozott meg. A «dicsõség evangéliumában» válik nyilvánvalóvá Isten dicsõsége Krisztusban (2.Kor 4,4). Erre nyílnak fel a hívõ szemei.

Ennek az evangéliumnak nagyszerû hatása az, hogy a hívõ, aki Krisztus dicsõségével foglalkozik, egyre job-

ban összhangba kerül Vele (2.Kor 3,18).

Ez K risztushoz, mint életünk szabályozójához, vezet, és ez azt jelenti, hogy életszabályunk nem parancsolatok (és még kevésbé tiltások) listája lesz, hanem egy személy. A keresztyén nem a törvénybõl tanulja meg, hogyan élhet Isten dicsõségére, hanem az által, hogy Krisztusra tekint. Az Úr Jézus megmutatta, hogyan kell Istent imádni, és Neki szolgálni.

Az Úr Jézus talán nem tartotta be a törvényt? Természetesen betartotta, mégpedig tökéletesen. A keresztyén azonban nem azáltal van megmentve, hogy az ember Jézus a törvényt betartotta. Elnyerte az életet, mert a törvényt tökéletesen betartotta. De ha Õ úgy tért volna vissza a mennybe, hogy nem hal meg a kereszten, mi örökre elveszettek lennénk, elítélve az által a törvény által, amelyet Õ tökéletesen betartott.

Ezért olyan megható látni, hogy Jézus sokkal többet tett annál, mint amit a törvény megkövetelt. Arról a parancsról beszél, amelyet az Atyától kapott, miszerint életét odaadja, hogy aztán újra felvegye (Jn 10,18). Hol követelte a törvény ezt Õtõle? Sehol, errõl ugyanis egy szó sem áll a törvényben. Életének odaadása nem úgy jelenik meg, mint a törvény iránti engedelmesség, és mintha Isten ezt követelné Tõle, hanem Õ önszántából szeretetbõl adta életét, Isten pedig ajándékozóként jelenik meg (vö. Jn 4,10).

Nos, mit lehet elvárni attól a keresztyéntõl, aki az Úr Jézust meg-

ismerte és élete Urának elfogadta (1Jn 5,11.12)? Hogy õ is életét adja testvéreiért (1.Jn 3,16). Hol követeli a törvény a keresztyéntõl ezt? Sehol, mert errõl nincs szó a törvényben. Éppen úgy Tõle tanuljuk – és nem a törvénytõl –, hogyan kell megbocsátanunk egymásnak: «… ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is» (Kol 3,13). Ezek olyan dolgok, amelyeket a keresztyén ember Krisztustól hallott, és Krisztustól tanult (Ef 4,20.21).

Ha egy keresztyénnek olyan érzései és felfogása van, mint Krisztusnak, úgy is fog cselekedni, mint Krisztus.

A törvény felfogása arra indít, hogy egymást marjuk és harapjuk (Gal 5,15), Krisztus felfogása pedig arra, hogy mások érdekeit helyezzük a sajátunk elé: «Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert õ Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlõ Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig» (Fil 2,5–8).Ez az Üdvözítõ a példakép és életszabály számunkra, keresztyének számára! ■

Elõször a jöjj és láss 2011. júliusszeptemberi számában jelent meg; Daniel-Kiadó, info@daniel-verlag.de; www.daniel-verlag.de.

Aki engedi, hogy a Lélek vezesse, és Vele jár, az felszabadul az önmagával való foglalkozás, a törvény és a test szerinti élet alól.

Éjféli Kiáltás

2012 június

10

BIBLIAI ÜZENET

A keresztyén ember viszonya a törvényhez és a kegyelemhez

RENALD E. SHOWERS Biblia-oktató és az Izrael Barátai Misszió munkatársa

keresztyén ember viszonyát a mózesi törvényhez egészen másként látja a szövetségi teológia, mint a diszpenzacionalizmus. A szövetségi teológiában azt a véleményt osztják, hogy a keresztyének manapság, noha nincsenek alávetve a mózesi törvény jog szerinti és kultikus rendeleteinek, erkölcsi törvényének (a Tízparancsolatnak) azonban igen. Az erkölcsi törvénynek nem engedelmeskedni egyenlõ a törvénytelenséggel. Az erkölcsi törvény Isten abszolút erkölcsi mértékrendjét tükrözi, amely megváltoztathatatlan, és az, aki ennek nem veti alá magát, semmilyen viszonya nincs ehhez a zsinórmértékhez. Ezáltal a keresztyének elõtt csak két lehetõség áll nyitva – vagy alávetik magukat az erkölcsi törvénynek, vagy törvénytelenek.

Ezzel ellentétben a diszpenzacionalizmusban azt a nézetet osztják, hogy a keresztyénekre a mózesi törvénynek egyetlen területe sem vonatkozik, még az erkölcsi törvény sem. Itt fontos az a tény, hogy a törvény, noha három részt

A

Éjféli Kiáltás

2012 június

ölelt fel (szabályozta a jogi, kultikus és erkölcsi szférát), mégis egyetlen elválaszthatatlan egységet alkotott. A törvény egyetlen részterületének alávetni magunkat tehát maga után vonta azt a kötelezettséget, hogy az egész törvényt betartsuk. Ha valaki az erkölcsi törvény alatt áll, követnie kell a jogi és kultikus rendelkezéseket is.

Ezenfelül ez nem azt jelenti, hogy valaki nincs tekintettel Isten örök és megváltoztathatatlan erkölcsi irányelveire csupán azért, mert nem áll az erkölcsi törvény alatt. Természetesen a törvény Isten erkölcsi normáját közvetíti, de csupán egy módszert mutat be, ahogyan azt Isten érvényesíti az emberek egy meghatározott csoportjában (Izráel népének körében) egy bizonyos idõintervallumban (Isten megjelenésétõl Izráel elõtt a Sinai hegyen, Jézus Krisztus kereszthaláláig) (5.Móz 4,8-14; 5,1-22; Gal 3,19.23-25).

Isten erkölcsi irá nyelvei ör ök ér vény ûek, ér vényben vannak és voltak az egész történelem során, már akkor is, mielõtt még Isten a mózesi törvényt adta a Sinai hegyen. Ez azt jelenti, hogy Isten megváltoztathatatlan erkölcsi irányelveit a törvényadás elõtt más módon juttatta érvényre, és ezek akkor is hatásosak lehetnek, ha az erkölcsi törvény nincs érvényben.

Továbbá az a megállapítás is fontos, hogy már a törvényadás elõtt léteztek emberek, akik Isten abszolút erkölcsi irányelveinek megfelelõ életet

11 INFOBOX

A szövetségi teológia «Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett»

éltek. Ábel (Zsid 11,4), Énók (1.Móz 5,22.24; Zsid 11,5), Nóé (1.Móz 6,9; Ez 14,14.20) és Jób (Jób 1,8; 2,3; Ez 14,14.20) példák erre. Érdekes, hogy Isten Nóét és Jóbot (akik a mózesi törvény nélkül éltek) ugyanabba a kategóriába sorolta, mint Dánielt (aki a mózesi törvény alatt élt) (Ez 14,14.20).

Az a tény, hogy voltak emberek, akik a mózesi törvény bevezetése elõtt becsületesen és Isten zsinórmértékének megfelelõen éltek, két dolgot mutat: Az ember képes Isten örök, megváltoztathatatlan erkölcsi irányelvei szerint élni anélkül, hogy az erkölcsi törvény alatt állna; és lehetséges az erkölcsi törvénytõl függetlenül is úgy élni, hogy valaki törvénytelenné válna.

A Sinai hegyen végbement törvényadás elõtt Isten az egész emberiségre érvényes, abszolút erkölcsi irányelveit más úton juttatta érvényre, nem a törvény által. A törvényadástól Jézus Krisztus keresztre feszítéséig Izráel számára a mózesi törvényt alkalmazta.

A Golgota óta egy új eszközzel gondoskodott az Õ örök irányelveinek betartásáról, amely a mózesi törvény fölött áll. Közben Isten abszolút alaptörvényei egy cseppet sem változtak, csupán az az út, ahogyan Isten azokat érvényesíti. Így például a bálványimádás és a házasságtörés Isten elõtt a Golgota után is éppen olyan utálatos, mint a mózesi törvény idején, de a kereszt óta nem követel Isten halálbüntetést ezekre a bûnökre (1.Kor 6,9-11), mint

ahogy a mózesi törvény érvényességének korában történt (2.Móz 22,19; 3.Móz 20,10). Az új, jobb eszközt, amellyel Isten abszolút erkölcsi irányelveinek betartásáról gondoskodik, kegyelemnek hívják.

Tekintettel az elõbb kifejtettekre, két jelentõs végkövetkeztetés vetõdik fel: Az erkölcsi törvénytõl való szabadság nem zárja ki az Isten abszolút erkölcsi irányelvei alóli szabadságot, hanem csak attól az eszköztõl való megszabadulást jelenti, amellyel Isten annak érvényt szerzett – azaz a mózesi törvénytõl való megszabadulást.

Ezenkívül a keresztyén számára több, mint két lehetõség áll nyitva, nemcsak az erkölcsi törvény elfogadása vagy a törvénytelenség létezik. Ezek mellett van egy harmadik lehetõség is: Aki Isten abszolút erkölcsi irányelveinek érvényesítése közben az Õ kegyelme alatt áll, az már nem törvénytelen.

Bizonyítékok arra, hogy a mózesi törvény egy oszthatatlan egységet alkotott. A mózesi törvény oszthatatlanságába vetett diszpenzacionalista hit három igehelyen alapszik. A Gal 3,10-ben ezt írja Pál: «Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amirõl meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni!›» E versnek megfelelõen, az az ember, aki megpróbálja a mózesi törvényt betartani, köteles a törvény minden elõírását tökéletesen és állandóan követni. Más szavakkal, a törvény oszthatatlan egység volt. Aki annak egy részét betartotta, köteles volt az egészet betartani.

A Gal 5,3-ban Pál leszögezi: «De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.» A körülmetélkedés a törvény kultikus szférájához tartozott, és Pál

A szövetségi teológia olyan teológiai rendszer, amely az egyszerû (szó szerinti) magyarázatot nem alkalmazza a teljes Bibliára. A szövetségi teológia különös ismertetõ jelei: A szövetségi rendszer tana (az üdvkorszak helyett); a Gyülekezet Izrael folytatása Isten népeként; a Biblia próféciáit messzemenõen allegorikus módon magyarázza. A szövetségi teológusok többek között hiszik, hogy Isten az ószövetségi ígéreteket Jézus elsõ eljövetelével és a Gyülekezetben nagyrészt már beváltotta. R.M.■

megerõsítette, hogy a szertartási törvény egyetlen elõírásának követése arra kötelezi az érintett személyt, hogy az egész törvényt betartsa. Itt is kiemeli a törvény oszthatatlanságát.

Jakab kijelentette: «Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett» (Jak 2,10). Ez azt jelenti, hogy aki a törvény egyetlen parancsát megszegte, az vétkes volt az egész törvény megszegésében, ami csak akkor lehetséges, ha a mózesi törvény egyetlen oszthatatlan egységet alkot.

Az a tény, hogy a mózesi törvény oszthatatlan volt, a keresztyén ember és a törvény közti viszonyt tekintve, egy nagyon fontos dolgot jelent: Mivel a törvény oszthatatlan, az a keresztyén, aki az erkölcsi törvénynek aláveti magát, köteles minden parancsolatot minden területrõl betartani (a jogi, a kultikus és az erkölcsi rendelkezéseket).

Bizonyítékok arra, hogy a keresztyének nem állnak a mózesi törvény alatt. Különbözõ igehelyek világosan kijelentik, hogy a keresztyének nem állnak a mózesi törvény alatt. A Róm 6,14-15-ben Pá l má r másodízben szögezi le, hogy a keresztyének (saját magát is beleértve) már nem a törvény, hanem a kegyelem alatt állnak. A Róm 7,4-ben arról ír, hogy a keresztyének, Jézus testben elszenvedett halála által, a törvény számára megölettek. A kontextusból láthatjuk, Pál arra akart rámutatni, hogy egy keresztyén, aki a mózesi törvény számára már halott, annak minden kötelezettsége alól is Éjféli Kiáltás

2012 június

12

BIBLIAI ÜZENET

fel van mentve. A Róm 7,6-ban Pál ismét rámutat arra, hogy a keresztyén, ha már meghalt a mózesi törvény számára, meg is szabadult attól. A megszabadult szóval fordított kifejezés azt jelenti, hogy «hatáskörébõl kivesz»1, azaz a keresztyének eltávolíttattak a mózesi törvény hatáskörébõl. Továbbá azt tanítja Pál, hogy ez az áthelyezés odavezet, hogy a keresztyének Istent a Lélek szerint, új módon szolgálják, és nem a mózesi törvény régi módja szerint, úgyhogy az a mód, ahogyan Isten abszolút mércéjének alávetik magukat, különbözik a mózesi törvénytõl.

A Gal 2,19-ben Pál kijelenti, hogy õ meghalt a törvény számára, hogy Istennek éljen. Ebbõl az következik, hogy a hívõnek a törvény minden kötelékétõl meg kell szabadulnia, hogy igazi szellemi életet élhessen.

A Gal 3,19-ben bebizonyítja, hogy a törvény ideiglenes volt, és csak Jézus Krisztusnak, Ábrahám Utódjának, elsõ eljöveteléig kellett érvényben lennie.

Pál kibõvítette a törvény ideiglenességének tanát, amikor azt írta, hogy a törvény addig szolgált erénycsõszként (az erkölcsös magatartás nevelõje vagy oktatómestere), amíg Krisztus eljött, és mi hitbõl megigazultunk (Gal 3,23-25).

A Gal 5,18-ban azt írja Pál, hogy az, akit a Lélek vezet (irányít), nem áll a törvény alatt, és a Róm 8,14-ben rámutat, hogy a keresztyének azok, akikre ez a tény vonatkozik. Pál kijelentése a Galata-levélben tehát azt jelenti, hogy a keresztyének nem állnak a törvény alatt. Továbbá rámutat arra, hog y nincs törvény a Lélek gyümölcse ellen (amelyeket a Szentlélek terem a hívõ életében) (Gal 5,22-23). Pál ezzel a fejtegetéssel a következõt akarja mondani: A Szentlélek igaz gyümölcsöket hoz létre a keresztyén emberben. Mivel ez a gyümölcs természetétõl fogva igaz, és mivel a mózesi törvény azért adatott, hogy az igazságtalanságot (törvénytelenséget) megakadályozza (Gal 3,19), a mózesi törvényre, mint a lélek gyümölcsének ellenképére, már nincs szükség. Ezáltal a keresztyének nincsenek a mózesi törvény alatt.

Pál elmagyarázza, hogy a mózesi törvényt Jézus Krisztus a kereszten Éjféli Kiáltás

2012 június

Ha valaki tehát az erkölcsi törvénynek aláveti magát, köteles a teljes törvényt betartani (beleértve a jogi és kultikus elõírásokat is).

elszenvedett testi halálával megszüntette (Ef 2,15-16). A –megszüntette– szóval fordított kifejezés jelentése «hatályon kívül helyez»2. E mögött a kifejezés mögött az a gondolat áll, hogy Isten a Sinai hegyen Izráel elõtt való megjelenésétõl a Krisztus kereszthaláláig terjedõ idõszakaszban a mózesi törvényt használta, hogy abszolút erkölcsi irányelveinek Izráelben érvényt szerezzen. Amikor azonban Krisztus meghalt, Isten megszüntette ezt a törvényt. Feloldotta kapcsolatát a törvénnyel, és hatályon kívül helyezte azt. Ezáltal a Golgota óta a hívõk nem állnak a mózesi törvény alatt, és nincsenek annak, mint erkölcsi életszabálynak, alárendelve.

A Zsidókhoz írott levél szerint az ótestamentumi írások azt tanították, hogy az ároni papaságot a Melkisédek rendje szerinti pap helyezte hivatalába (Zsid 7). Tehát már az Ószövetségben létezett az a tudat, hog y az ároni papság idõben behatárolt. Ezen az alapon a Zsidókhoz írott levél írója tovább megy egy lépéssel, és kijelenti: «Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is» (Zsid 7,12). F. F. Bruce rámutat arra, hogy ebben a versben a megváltozik szóval fordított kifejezés «nemcsak változást jelent, hanem azt is, hogy megszüntet, eltöröl.»3 A Zsidókhoz írott levél szerzõje itt arra mutat rá, hogy a mózesi törvény, amely által az ároni papság hivatalba helyeztetett, azzal együtt meg is lett szüntetve, amikor Jézus Krisztus az ároni papságot megszüntette a saját, Melkisédek rendje szerinti papi szolgálatának felállításával.

F. F. Bruce ezt írta ezzel a tanítással kapcsolatban: «Nem egyedül az ároni papság volt az, amit le kellett

cserélni. Ez a papság a mózesi törvény szerint alakult meg, és annak olyan erõs alkotórésze volt, hog y egy változás a papság keretein belül elkerülhetetlenül vonta maga után a törvény változtatását is. Amennyiben az ároni papság egy idõben behatárolt célt szolgált, és véget kellett érnie, amikor a teljesség idõszaka elérkezett, ugyanez kellett történjen a törvénnyel is, amely szerint ezt a papságot hivatalába helyezték. Így jutott el szerzõnk a saját érvelési vonalán, függetlenül Páltól, ugyanarra a következtetésre, mint Pál4: A törvény idõben behatárolt volt, «a törvény nevelõnk volt Krisztusig[…].De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelõnek alávetve» (Gal 3,24-tõl ). […] Ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk, hogy Pál itt fõleg az erkölcsi törvényre gondolt, míg a Zsidókhoz írott levél szerzõje inkább a szertartási törvényre tért ki. […] noha az erkölcsi és a szertartási törvény megkülönböztetése a keresztyén teológusokra vezethetõ vissza, és nem azokra, akik az egész törvényt Isten akaratának tekintették, és még kevésbé az Újszövetség szerzõire. De a lényeget tekintve Pál és szerzõnk megegyeznek abban, hogy a törvény Isten idõleges volt, és csak addig volt érvényben, amíg Krisztus eljött, és a teljesség korát bevezette.»5 Mivel Jézus az ároni papság megszüntetésével hatályon kívül helyezte a mózesi törvényt, megengedhetõ az a következtetés, hogy a keresztyének ma nem állnak a mózesi törvény alatt. Az ebben a cikkben felsorolt bizonyítékok két következtetést támasztanak alá: Elõször a mózesi törvény oszthatatlan egységet alkot. Ha valaki tehát az erkölcsi törvénynek aláveti magát, köteles a teljes törvényt betartani (bele-

13 INFOBOX

A diszpenzacionalizmus A diszpenzacionalizmus olyan teológiai rendszer, amely az egyszerû (szó szerinti) magyarázatot kivétel nélkül az egész Bibliára alkalmazza.

Különös ismertetõ jelei: A különbözõ üdvkorszakok tana; különbségtétel Izráel és a Gyülekezet között; a bibliai próféciákkal való alapos foglalkozás. A diszpenzacionalisták többek között hiszik, hogy Isten minden, Izráelnek adott ószövetségi ígéretét be fogja tölteni, és Krisztus egy valóságos Ezeréves békebirodalomban fog uralkodni. R.M. ■

értve a jogi és kultikus elõírásokat is).

Másodszor a keresztyének nem állnak a mózesi törvény egyetlen hatásköre alatt sem. ■

A szövetségi teológia és a diszpenzacionalizmus közti különbségrõl, Isten ígéreteirõl, a kegyelem alatti életrõl l. Valóban létezik különbség c. mûvet, Missionswerk Mitternachtsruf Ez a szöveg kivonat a Valóban létezik különbség c. mûbõl, Renald E. Showers, 189-195.old; Düsseldorf, www.cmvduesseldorf.de, info@cmv-video.de.

1 Gerhard Delling, «katargeo», Teológiai szótár az Újszövetséghez, V. Gerhard Kittel (Stuttgart: Kolhammer, 1966), Bd. 1, 454. old.

2 J. Oliver Buswell, Ten Reasons Why A Christian Does Not Live A Wicked Life (Chicago: Moody Press, 1959), 20.old.

3 F. F. Bruce, Commentary on the Epistle to the Hebrews, in: The New International Commentary On The New Testament, begr.

U. hrsg. V. F. F. Bruce (Grand Rapid: Wm. B. Eerdmans Publishing Company, 1964), 143. old. Lábjegyzet 39.

4 F. F. Bruce itt kitér a nem Pál által szerzett Zsidókhoz, írott levélre.

5 F. F. Bruce, Commentary on the Epistle to the Hebrews, in: The New International Commentary On The New Testament, begr.

U. hrsg. V. F. F. Bruce (Grand Rapid: Wm. B. Eerdmans Publishing Company, 1964), 14546.old. InfoBox

FÉNYSUGARAK

Krisztus az életem Lehet, azt gondolod, hogy e kijelentés egyáltalán nem valami világrengetõ. «Krisztus az életem», hát világos, mi más, ki más lehetne!? De álljunk csak meg, ne olyan hevesen!

Szánj csak rá egy kis idõt, mielõtt magad is kiállítod a bizonyítványt. Pál azt a levelet, amelyben ez áll, a filippibeli gyülekezethez írta (Fil 1,21). És ha az ember ezt a levelet olvassa, megállapíthatja, hogy a levél tele van örömmel, ami által az Úr Jézust felmagasztalja és dicsõíti. Röviden: Ez egy igencsak bátorító levél a filippibeli gyülekezet számára. Annál is inkább meglepõ ez, ha tudjuk, hogy Pál ezt a levelét rabságban írta. Az pedig egyenesen szokatlan, hogy abban a helyzetben ilyen örömteli, bátorító és Istent dicsõítõ levél született. Az ember épp az ellenkezõjét feltételezné: hogy Pálnak lett volna szüksége sürgõs bátorításra. De nem, õ bátorította a filippibeli gyülekezetet. A Fil 1,12-14ben olvashatjuk miként használta ki a fogságot az evangélium terjesztésére: «Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testõrségben, és mindenki más elõtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeibõl bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét.»

Ez azért egy világos bizonyítéka annak, hogy Pál nem perlekedett a sorsával, és nem esett kétségbe. Nem, éppen ebben a helyzetében csakis egyetlen cél volt elõtte, nevezetesen Jézus szeretetének a továbbadása.

Az a levélbõl kivehetõ, hogy betöltekezett a Szentlélekkel, és teljes tudatossággal mondhatta ki: «Nekem az élet Krisztus!» Ezt semmiképpen sem csak úgy egyszerûen vetette oda. Ha az ember belegondol, milyen céljai voltak Pálnak, melyek közül nem mindet a missziós útján akarta elérni, hova nem akart volna még eljutni – és most a tervei semmissé váltak. És Pál mégis ki tudta mondani: «Nekem az élet Krisztus!»

Hogy van ez tenálad? Ki határozza meg az életed? Kimondhatod-e teljes õszinteséggel Pállal együtt: «Krisztus az életem!»?

Talán nem a pénz játssza-e a mi szép életünkben a legnagyobb szerepet? Vagy ha nem is a pénz az, akkor talán a jó hírünk, a hírnevünk vagy, hogy miként állnak hozzánk az emberek? Netán nagyobb súlyt fektetünk arra, hogy jót mondjanak rólunk az emberek, és hogy barátságosan üdvözöljenek bennünket? «Látjátok, milyen közkedvelt vagyok! Nézzétek, mindenki felajánlja a helyét.» Vagy a prioritások listájának élén a szórakozás áll?

Szórakozni kimerülésig, inni a sárga földig és röhögni hasizomszakadásig?!

A Lk 12,34-ben ez áll: «Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.» Hol található a te kincsed, hol a szíved? A bankban, a 0815-ös számládon? Vagy a világban Bonifácnál és Kunigundánál, esetleg a focipályán és a TV-doboz elõtt?

Nem, a mi kincsünk a mennyben található – legalábbis így kellene lennie –, következésképp a szívünknek is mennyei és nem földi irányultságúnak kellene lennie. Jézust szeretni, követni, tisztelni és szolgálni, ezeknek kell meghatározniuk az életünket és semmi másnak.

Mindenki vizsgálja meg önmagát! Elméletileg kimondani: «Az életem Krisztus», nekünk, keresztyéneknek nem esik nehezünkre, de ha megvizsgáljuk önmagunkat, és közben meggondoljuk, mit is jelent ez valójában, akkor legalábbis én rendesen belepirulok. Miért? Mert tudom: ennek az igénynek aligha tudok teljesen megfelelni. Lehet, hogy nálad is csupán egy felületes, tehát csak szájjal megvallott kijelentésrõl van szó? Pál esetében nemcsak kimondott szó volt, hanem gyakorlat, az õ szívügye. Számára egy volt csak a lényeg, hogy Jézus szeretetét továbbmondja – teljesen mindegy, mikor, hogyan és hol! Ó, igen, azt szeretném, de nagyon, hogy ez minálunk is gyakorlattá váljék. T.L. ■

Éjféli Kiáltás

2012 június

14

NÉZÕPONTBAN

Egy végidõkre vonatkozó kérdés

NORBERT LIETH Igehirdetõ, Biblia-oktató és az Éjféli Kiáltás Misszió elnökségi tagja

ire gondolhatunk «a napok vége» vagy «az utolsó napok» kifejezések kapcsán? Véleményem szerint itt kettõs jelentésrõl van szó: 1. A «napok vége» kifejezés Jézus elsõ eljövetelének idejére vonatkozik.

Már Jákób is, amikor összegyûjtötte fiait, hogy megáldja õket, így szólt hozzájuk: «Gyûljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövõben!» (1.Móz 49,1). Egy másik fordítás ezt így fejezi ki: «… ki akarom hirdetni nektek, mi történik veletek a napok végén.» Amikor aztán Jákób a «napok végérõl» szóló profetikus kijelentéseiben Júdához érkezett, a következõket jövendölte: «Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljõ Siló, akinek engednek a népek» (10 v).

Siló tulajdonképpen «Békességhozót» jelent, és a Messiásra utal.

Eszerint a napok végén eljön Siló.

Amikor megérkezik, így szól majd:

M

Éjféli Kiáltás

2012 június

«Jöjjetek énhozzám mindnyájan, … és én megnyugvást adok nektek. … és megnyugvást találtok lelketeknek» (Mt 11,28-30). A Zsidókhoz írott levélben ezt olvashatjuk: «ha Józsué bevitte volna õket a nyugalom helyére … a szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. … Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munk áitól…»

(Zsid 4,8-10). Jézus megjelenésével elkezdõdtek az utolsó napok.

Pál apostol igazolja, hogy a napok vége Jézus elsõ eljövetelével kezdõdött: «Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó idõkben élünk» (1.Kor 10,11). A Zsidókhoz írott levél szerzõje az utolsó napokat ugyancsak Jézusnak a világba való elsõ eljövetelére teszi: «Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végsõ idõkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette» (Zsid 1,1-2). Ug yanezt magyarázza Péter apostol is: «Tudván, hogy nem veszendõ dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplõtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Õ ugyan a világ teremtése elõtt kiválasztatott, de az idõk végén jelent meg tiértetek» (1.Pt 1,18-20). Jézus Krisztus az «idõk végén» jelent meg.

2. Valamikor bekövetkezik a napok végének lezárása; ez lesz aztán a «na-

pok végének vége». Miután Jézus elsõ alkalommal eljött erre a földre, Péter «minden dolgok végének» eljövetelérõl beszélt: «Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok» (1.Pt 4,7). Egy másik helyen azt mondja Péter, hogy «Isten hatalma õriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó idõben» (1.Pt 1,5).

Dániel prófétának kijelentetett: «de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó idõben; mert ez a látomás is arról az idõrõl szól!» (Dán 10,14). És: «Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végsõ napon!»

(Dán 12,13). Ezekben a kijelentésekben azokról az eseményekrõl van szó, amelyek Jézusnak dicsõségben való visszajövetelével, a napok végén való feltámadással, és a messiási birodalom felállításával kapcsolatosak. A Jelenések könyvének eseményeivel eljön «a napok végének vége».

Pál hangsúlyozza: «Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk jönnek» (2.Tim 3,1). Egyfelõl Pál már a napok végén élt, mivel Jézus akkor már elsõ alkalommal eljött.

Másfelõl itt az utolsó napokról beszél, amelyek csak az õ ideje után következnek be. Az utolsó napok utolsó napjaiban, amelyek Jézus elsõ eljövetelével kezdõdtek, nehéz idõk jönnek, amelyek aztán a Jelenések idejéhez vezetnek. ■

15

MIATYÁNK

Jöjjön el a Te országod THOMAS LIETH Igehirdetõ és az Éjféli Kiáltás Misszió munkatársa

ézus mondotta tanítványainak: «Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is» (Mt 6,9-10).

«Jöjjön el a Te országod!» Felvetõdik a kérdés, végül is milyen országról van itt szó. A szöveg nem ad közvetlen feleletet, hogy itt most egy földi országról van-e szó, esetleg az Ezeréves birodalomról, vagy a mennyei birodalomról.

De tulajdonképpen mit is jelent Isten

J

országa úgy általában, legyen az a földön, vagy a mennyben, akár ezer évre, vagy csak háromra?

Isten országában az Õ törvénye uralkodik, az Õ akarata érvényesül.

Következetesen folytatódik az imádságban ugyanezekkel a szavakkal: «Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is.» Ez egyben felelet is arra a kérdésre, hogy milyen országról van szó. Ez Isten országa, úgy a mennyben, mint a földön. Ez az az ország, ahol Isten igazságossága uralkodik, és az Õ akarata jut érvényre (vö. Róm 14,17). Következésképp Isten országa mindenütt ott van, ahol jelen van a Szentlélek is, és ahol a béke, az öröm és Isten igazságossága szemmel látható.

A «Miatyánk» ezen szavaival – amikor imádkozunk: «Jöjjön el a Te

országod!» – Isten uralmát kérjük magunkra. Ebbe belefoglaltatik Isten uralmának kiterjedése az életünkre éppúgy, mint a mennyre és a földre; éppen így érvényes Isten uralma az egész teremtett világon. Ez tulajdonképpen egy olyan kérés, amely az eredeti paradicsomi állapot visszaállítását kéri. Isten országát kérjük a magunk számára, és ezzel egyidõben visszautasítunk minden igazságtalanságot, minden gonoszságot és istentelenséget ezen a földön. Aki ezt az imádságot õszintén és tudatosan imádkozza, az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét igenli, Aki vissza fog jönni, hogy birodalmát szemmel láthatóan felállítsa.

Az imádkozó elismeri a megváltást (az üdvösség útját), és hisz az Isten és ember között megszakadt kapcsolat helyreállításában. Gondoljunk itt azokra Éjféli Kiáltás

2012 június

16

NÉZÕPONTBAN

HÁZUNK TÁJA PÜNKÖSDI KIRÁLYVÁLASZTÁS Ma is élõ népi hagyomány, amikor az erõpróbán átesett férfiak közül a gyõztest, azaz a település legerõsebb emberét diadalmenetben végigviszik a fõutcán, akinek pünkösdi királysága egy évig tart. Azonban van valaki, akinek a királysága örökké tart. Õróla az írásom végén lesz majd szó. Beszéljünk most arról, hogy mi történt az elsõ pünkösdkor a Biblia szerint. A pünkösd a Szentlélek Isten eljövetelének, az egyház létrejöttének és Izraelben az aratásért való hálaadásnak az ünnepe. Az Üdvözítõ még mennybemenetele elõtt ígéretet tett tanítványainak, hogy nem hagyja õket egyedül, elküldi Szentlelkét, Aki Jézus szeretetét hozza el az ember életébe. Az Úr beváltotta ígéretét, és pünkösdkor a tanítványok szívébe beköltözött Maga az élõ Úr Jézus, Szentlelke által. Az eljövetelét természeti és természet feletti jelenségek is kísérték: zúgó szél és „tüzes nyelvek”, ami a megtisztítás és a hatalom szimbóluma. A Szentlélek Úristen személy, Maga Isten munkálkodik általa üdvösségünkre. Az eddig félénk Péter apostolt is birtokba vette Isten újjáteremtõ Lelke. Pétert ez a megtapasztalás mozgásba hozta, és kimenve Jeruzsálem templomterére, a vallásos tömegnek bizonyságot tett az evangéliumról. A hallgatóságot „szíven találta” beszéde, azaz fájni kezdett elrontott életük, és odafordulva imában az irgalmas Istenhez, elmondhatták Neki, ahogy az ének is mondja „Isten Bárányára leteszem bûnöm én, és lelkem béke várja a kereszt tövén”. A megszabadított ember szíve ezentúl már Isten mennyei „bázisa” lesz, ahonnan az örömhír terjed embertársai felé, egészen a föld végsõ határáig. Az örökkévaló Király nem más tehát, mint a megdicsõült, élõ Úr Jézus, akinek adatott minden hatalom. Jézus már nemcsak áldozati Bárány, hanem „Oroszlán” is, Õ a legerõsebb a világon a halál legyõzésével, ezért Isten megkoronázta õt, mert Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsõségére. Napjainkban tapasztaljuk, hogy egyes emberek kiskirályoknak vélik magukat, õk megkeserítik mások életét, a szívükben pislákoló utolsó reményt is gonoszul kioltva. Nem így cselekszik Jézus, Aki felkarolja a szegényeket, a terhek alatt összeomló életeket pedig felsegíti. A pünkösdi királyválasztásnak tétje tehát óriási: vagy egy mulandó ember hatalmában bízunk, vagy Jézus örökkévaló erejét kérjük el erõtlenségeinkben. Mert Õ a mi királyunk örökre. Jézus Szentlelke az, Aki elhívott és vezet minket, Aki tanácsot ad nekünk tanácstalanságunkban. Így fejezi ezt ki az Ézs 9,5: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az õ vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erõs Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” A Békesség Fejedelme küldte el az Õ Szentlelkét pünkösdkor és ez a Fejedelem a mi valódi pünkösdi Királyunk. Az a királyság, amelyben nekünk is részünk lesz, soha el nem múlik!

Jászai Gyula református lelkész

Éjféli Kiáltás

2012 június

«És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!»

a szavakra, amelyekkel az Úr Jézus Nikodémust elbocsátotta: «Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát!» (Jn 3,3).

Az újjászületés feltétele annak, hogy megláthassuk Isten országát, és részünk legyen benne; éppúgy a földön, mint a mennyben; éppúgy most, mint majd késõbb. Az imádkozó vágyódik a szent Istennel való örök közösségre, a bûnnélküli dicsõségre, ahol nem lesz többé igazságtalanság.

Ez Isten országa a mennyben, ahol az Õ akarata és törvénye uralkodik.

A Miatyánk, helyesen értelmezve, szívügy és hitvallás is egyben. A «Mi Atyánk» csodálatos személyes megszólítással kezdõdik, és ezzel a kéréssel folytatódik: «Jöjjön el a Te országod.» Ennél a kérésnél gondolhatunk természetesen az Ezeréves birodalomra, amikor az Úr Jézus hatalommal és dicsõséggel vissza fog jönni, és birodalmát itt a földön – saját népe, Izrael körében – fogja felállítani. Továbbá elõttünk van még a beteljesedés, amikor a megváltottak örökké az Úrral lesznek: «De új eget és új földet várunk az õ ígérete szerint, amelyben igazság lakik» (2.Pt 3,13; vö. Jel 21,1).

Ez az, ami után vágyódunk. Sóvárgunk Isten igazságossága és a Vele való közösség után. Vajon miért örülünk már elõre az új égnek és új földnek?

Biztosan nem azért, mert ott magasabb hegyek, jobb idõ, gyorsabb autók lesznek, hanem mert ott beteljesedik Isten igazságossága, az Õ akarata érvényesül mindenben, és ott egy bûntelen világban örök és zavartalan közösségben élhetünk Istennel. Ez az, amit az új ég és új föld elhoz majd. Ez Isten országa, amely még a jövõben létezik. Ezért a «Miatyánk» profetikus imádság is.

«Jöjjön el a Te országod!» Ezzel a kéréssel akarja az Úr Jézus tanítványait az Úrral való találkozásra felkészíteni.

Ezzel közvetíti az Isten uralma utáni vágyakozást az idõk végezetén (2.Pt

1,11). Isten országa azonban már itt is van, már most felismerhetõ és megtapasztalható. Mégpedig ott, ahol Isten akarata és igazságossága uralkodik, mindenütt, ahol az Õ nevét dicsõítik, felragyog Isten országának fénye. És így mondhatta az Úr Jézus éppen a farizeusok kérdésére felelve: «Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekbõl következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!» (Lk 17,20-21).

Az Úr Jézus Krisztus személy szerint az igazság és az igazságosság, Isten akaratának megszemélyesítõje.

A farizeusok láthatták Isten országát – Jézus Krisztusban –, de nem volt részük benne. És a mennybemenetel, valamint a Szentlélek kitöltetése után Isten országának jegyeit a Gyülekezetben és Istennek minden gyermekében megtalálhatjuk, éppen a Szentlélek által. Ez Isten szellemi királysága, amelyet a Jézus Krisztusban hívõ megmentettek alkotnak, és amely felé minden embernek törekednie kell (Mt 6,33).

Isten országa tehát már a földön van – az Õ Gyülekezetében. Ily módon ez inkább egy szellemi-lelki birodalom, amely az Ezeréves birodalom idején láthatóan a földön fog uralkodni, hogy végül az örökkévalóságban – a mennyei birodalomban – teljesedjen ki.

Ezekrõl a dolgokról, Isten országának különbözõ oldalairól tanította az Úr tanítványait. Sokszor beszélt Isten országáról. És az ApCsel 1,3 szerint ez központi téma volt a feltámadása és mennybemenetele közötti idõben.

Hiszen az Úr Jézus felkészítette tanítványait, nem hagyta õket bizonytalanságban. Ehhez a felkészítéshez tartozik Máté evangéliumának végszava is, amellyel az Úr Jézus itt hagyott tanítványait bátorította, vigasztalta és erõsítette: «És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!» (Mt 28,20). Vagy más szavakkal: «Isten országának eljöveteléig!» ■

17

Az üdvbizonyosság és az újjászületés Milyen biztos a megváltás? Ebben a sorozatban az üdvbizonyosság kérdését vizsgáljuk meg rendszeresen. Olvasd el itt a 4. részt.

RENÉ MALGO Az Éjféli Kiáltás Misszió kiadójának munkatársa

ézus Krisztus leszögezi, hogy csak az, aki «újjászületik» mehet be Isten országába (Jn 3,3). Aki Jézus Krisztust elfogadja, a Jn 1,12-13 szerint «Istentõl született», és nem «a test akaratából». A Tit 3,5-7-ben Pál világosan elmondja, hogy Isten megmentett bennünket, «az õ irgalmából üdvözített minket újjászülõ és megújító fürdõje, a Szentlélek által», hogy így «reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek». Pál elmondja még: «Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre» (2.Kor 5,17). Péter szerint «Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja» bennünket «nagy irgalmasságából» újjáteremtett «Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élõ reménységre» (1.Pt 1,3). És biztosított arról, hogy mi «nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élõ és maradandó igéje által» (1.Pt 1,23).

Nos, gondoljuk meg, mit feltételez az, aki azt mondja, hogy egy megváltott elveszhet: Azt ugyanis, hogy a test akarata erõsebb, mint az Istentõl való születés.

Eszerint az embernek hatalmában állna, az Isten által való újjászületést és a Szentlélektõl való megújulást érvényteleníteni. Hatalma lenne arra, hogy «az új teremtményt» megölje, és ismét a régi teremtménnyé váljon. Képes lenne a «romolhatatlan magot» romlandóvá tenni. Az embernek ereje lenne arra, hogy az «élõ reménységet» érvénytelenítse, és az örök életet végessé tegye. Az ember olyan erõvel rendelkezne, amely nagyobb és hatalmasabb lenne, mint «az Isten élõ és maradandó Szava». – Valóban így van?

J

János elmagyarázza, hogy ez lehetetlen: «Tudjuk, hogy aki Istentõl született, nem vétkezik, sõt aki Istentõl született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentõl vagyunk …» (1.Jn 5,18-19). Minden keresztyén tudja, hogy egy újjászületett megváltottsága ellenére még vétkezik (1.Jn 1,8). János egyáltalán nem gondolta, hogy egy újjászületett már soha nem fog vétkezni. Ezt a témát már az 1. 2. fejezetben megtárgyalta. Sokkal inkább arra gondolt, hogy senki, «aki Istentõl született», nem képes oly mértékben megmaradni a bûnben, hogy az örök életet elveszítse (l. 1.Jn 5,13). Ezáltal a hitehagyás kizárt. Miért? Mert «az Istentõl született» védelem alatt áll. Ez azt jelenti: Az «Istentõl született» (az újjászületett) megmarad a hitben. Mivelhogy õ Istenbõl van. És aki Istenbõl van, az «az Igazban, az õ Fiában, a Jézus Krisztusban» (20. v) van. Vagy másképp fogalmazva: «Mert minden, ami Istentõl született, legyõzi a világot, és az a gyõzelem, amely legyõzte a világot, a mi hitünk» (1.Jn 5,4).

Az újjászületés által a megváltott megáldatik «mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban» (Ef 1,3).

Ez többek között azt jelenti: – Egy megváltott már Isten gyermeke, Isten örököse és Krisztus társörököse (Róm 8,15-17). Fel tudnád-e te adni ezt a fiúságot és örökséget?

– Egy megváltott kegyelmet nyer Jézus Krisztusban (Ef 1,6). Érvénytelenítheted-e te ezt a kegyelmet?

– Egy megváltott bocsánatot nyert vétkeire (Ef 1,17). Korlátozhatod-e te ezt a bocsánatot?

– Egy megváltott el van pecsételve az ígéretek Szentlelkével, ami a mennyei örökség záloga (Ef 1,13-14). Feltörhetede te ezt a pecsétet?

– A megváltott esetében ugyanaz az erõ mûködik, amellyel Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül

«A kertemben áll egy almafa.

Annak nem kell mindennap megküzdenie azért, hogy almafa legyen... Õ almafa.

Azért azonban küzdenie kell, hogy gyümölcsöt hozzon.»

(Ef 1,18-20). Legyõzheted-e te ezt az erõt?

Aki Istentõl született újjá, annak nem kell arról gondoskodnia, hogy újjászületetett maradjon. Aki Istentõl kegyelmet nyer, nem kell aggódnia azért, hogy kegyelemben maradjon. Isten gyermekének nem kell aggódnia azért, hogy az istenfiúsága megmaradjon. És a hívõnek azért sem kell aggodalmaskodnia, hogy hívõ maradjon. Ezt Wilhelm Busch lelkész a következõképpen magyarázta: «Meg kell említenem egy beszélgetést, amit nemrég egy fiatal teológussal folytattam. Õ is a ‹hamis bizonyossággal› kezdte, és kijelentette (elõkerültek azok a szólamok, amelyeket mi már nem tudunk és nem is akarunk meghallgatni): ‹Az üdvösség még nincsen a zsebünkben› és ‹Mindennap meg kell azt ragadnunk›. Erre feleltem én: ‹A kertemben áll egy almafa. Annak nem kell mindennap megküzdenie azért, hogy almafa legyen. Nem kell mindennap azért aggodalmaskodnia, hogy éjjel szilvafává válik. Õ almafa.

Azért azonban küzdenie kell, hogy gyümölcsöt hozzon.›»1 ■

1

Wilhelm Busch, 1954, «Még nincs a zsebünkben», idézet a Valóban megmentett? címû mûbõl Johannes Pflaumtól, 121-122. o. Éjféli Kiáltás

2012 június

18

NÉZÕPONTBAN

A maya-év Ez az év egy döntõ év?

A maya prófécia szerint 2012 végén itt a világvége.

NORBERT LIETH

média ettõl a témától volt hangos, és még mindig felkapott: A maya naptár szerint 2012. december 21-én itt a «világvége». Erre a dátumra jelentette be az emberi civilizáció végét a fejlett kultúrájú közép-amerikai nép hosszú távú naptára is.

De a legnagyobb valószínûség szerint ez év december 21-én nem fog más történni, mint ami mindig is történik.

Isten nem igazodik az emberi naptárakhoz, hanem Õ Maga szabja meg próféciái beteljesedésének idõpontját a napok végén.

Sem az okkult háttérrel rendelkezõ naptárak, sem a genfi részecskegyorsító, de a fi lmgyártók és könyvszerzõk sem, akik egy elõttünk álló kozmikus kollapszusról terjesztenek spekulációkat, nem fognak felvilágosítást adni az eljövendõ apokalipszisrõl, hanem egyedül a Biblia, mint Isten megbízható Szava.

Csak a Biblia tudja a múlt ba n adott próféciák sokaságát felmutatni, amelyek késõbb beteljesedtek. Így joggal adhatunk hitelt Istennek az elõttünk álló jövendõre vonatkozó próféciáinak is. «Így szól az ÚR: A pogányok szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektõl ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! ... Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te, s hatalmad által nagy a te neved! ... De az ÚR az igaz Isten, élõ Isten, örökkévaló Király!

Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús haragját a népek. ...

Az ÚR ereje alkotta a földet, az õ bölcsessége szilárdította meg a világot, az õ értelme feszítette ki az eget.

Mennydörgõ szavára víztömeg támad az égen, felhõt hoz fel a föld szélérõl; villámokat alkot az esõhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall

A

Éjféli Kiáltás

2012 június

bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek!

Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején.

De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert Õ a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az õ tulajdona: Seregek URa a neve» (Jer 10,2.6.10.12-16).

Noha Isten abban az idõben Izráel fiainak kinyilatkoztatta Magát, Júdában az emberek mégis a csillagokból és az ég jeleibõl próbálták kiolvasni a jövõt. Azonban egyedül Isten ismeri a jövõt; nem lehet azt még az olyannyira meggyõzõ táblázatokból sem megjövendölni. Isten az Õ Szavában a jövõre vonatkozó minden tudnivalót közölt velünk; és a legjobb: Õ velünk akar a jövõbe menni. Nincs szükségünk arra, hogy a csillagok jeleit figyeljük, egyedül csak arra, hogy Rá figyeljünk, Aki a csillagokat alkotta, és az Õ csalhatatlan Szavára.

Finis Jennings Dake (1902-1987) végigtanulmányozta az egész Bibliát, és pontos statisztikát készített. Számításai szerint az egész Bibliában 6408 profetikus kijelentés van, amelyek közül 3268

szó szerint és kimutathatóan beteljesedett.1 Így például a Biblia több mint 300 jövendölése, amelyek Jézus elsõ eljövetelére vonatkoznak, bizonyíthatóan beteljesedett; és ezeket beteljesedésük elõtt 1500 évvel jövendölték meg. Ezért semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy a Jézus visszajövetelére vonatkozó jövendölések is részletesen be fognak teljesedni.

Ez a visszajövetel különben egy apokaliptikus forgatókönyvhöz kapcsolódik, amelyet a Biblia utolsó könyve részletesen leír. Más helyen ezzel kapcsolatban ezt olvashatjuk: «És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtõl és annak sejtésétõl, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerõi megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhõben nagy hatalommal és dicsõséggel» (Lk 21,25-27). «mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak» (35. v). ■

19

NÉZÕPONTBAN «Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn»

Genfben kétségbeesetten kutatják az «isteni részecskét», mint valami szent Grált. Ennél az isteni részecskénél (helyesen «Higgs-részecske», a brit fi zikus, Peter Higgs után) az a kérdés, hogy egyáltalán miért van tömegük az olyan elemi részecskéknek, mint az elektron vagy a kvark; vagyis mi tartja õket össze, hogy egy tömeget alkossanak. A Spiegel Online errõl így ír: «A Higgs-Boson úgymond, a modern részecske-fi zika szupersztárja. Az évek óta tartó kutatás az egzotikus parányi rész után olyan mértékben tartotta izgalomban magukat a laikusokat is, ami szinte megmagyarázhatatlan. Ráadásul a dolog k imondotta n rit ká n fordul elõ, úgyhogy még eddig senki nem akadt a nyomára. Ez a lelkesedés az illusztris részecske utáni kutatásért valószínûleg a mi tökéletesség utáni vágyunkkal hozható összefüggésbe.

Az elemi részecske-fizika e döntõ puzzle-darabjának megtalálását ez teszi olyan izgalmassá.»2 Egy mondás szerint: «Minek meszszire kószálni, amikor a jó a közelben hever?» Jézus Krisztus az, Aki az egész teremtett világot az univerzummal egyetemben összetartja. Benne teljesedik be a tökéletesség utáni vágyunk, mert Õ a tökéletes Megváltó.

A Zsidókhoz írott levél már az elsõ fejezet elején ezt mondja Jézusról: «Õ Isten dicsõségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bûneinktõl megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült» (Zsid 1,3).

1. TIMOTHEUS 6,6-10

A pénzzel való bánásmód – 2. rész

Ugyanaz a zsidókhoz írott levél bizonyítja, hogy Jézus a tökéletes Megmentõ: «Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen õ mindenkor él, hogy esedezzék értük» (Zsid 7,25).

Folyóiratunk áprilisi számában említettük a La minin-molekulát, amely testünk sejtjeit és szöveteit összetartja, és amely nélkül testünk szó szerint széthullana. Magáért beszél, hogy ez a részecske kereszt alakú. Jézus Krisztus a teremtõje és fenntartója minden láthatónak és láthatatlannak.

«Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn» (Kol 1,16-17). Így a történelem eseményei sem hagyattak a véletlenre, hanem arra, Aki itt volt és vissza fog jönni. Minden az Õ isteni és mindenható terve szerint történik.

Nála, Aki a világmindenséget a kezében tartja, találnak nyugalmat a nyugtalankodók, a rettegõk biztonságot, és a védtelenek biztonságot, oltalmat, mert aki az Úr nevét hívja segítségül, az üdvözül (Róm 10,13). ■

1

Így van megírva c. mûbõl, Werner Gitt, CLV, 183.192.122. o.

2 Spiegel Online 2011. dec. 7.

A Timóteushoz írott elsõ levélben Pál apostol rámutat arra, «miként kell Isten házában viselkedni, amely az élõ Isten gyülekezete, az igazság tartóoszlopa és alapja».

Olvasd el itt a 20. részt.

NORBERT LIETH

ál kijelenti: «Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belõle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittõl, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak» (1.Tim 6,6-10).

Ezek az igeversek világossá teszik, hogy a gazdagság nem jele a különleges áldásnak. Az elsõ részben említett «hamis istenfélelemmel» (3-5. v) áll itt szemben az «igazi istenfélelem». A látszat-istenfélelem a nyerészkedés eszköze (5. v). Az igazi istenfélelem megelégedettséggel párosul (6. v). Amint a téves tanítások gyakran nyerészkedéssel állnak kapcsolatban, úgy az igazi istenfélelem megelégedettséggel jár. Itt kellene õszintén feltennünk a kérdést, vajon a mi életünket is ez a megelégedettség uralja-e. Miben mutatkozik meg ez a megelégedettség?

Pál józanul megállapítja: «mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belõle» (7. v).

P

Éjféli Kiáltás

2012 június

20

NÉZÕPONTBAN Egy keresztyén tudja, hogy semmit nem vihet magával, tehát erre rendezkedik be. Tevékenységeit, anyagi célkitûzéseit jól megfontolja, és nem törekszik túl magasra. Nem hajszolja túlzott módon a földi dolgokat, hanem sokkal inkább a szellemi értékek után törekszik. Egy keresztyén megelégszik a szükségessel, és nem kergeti a szükségtelen dolgokat. Felteszi a kérdést: «Szükséges ez?», és ennek megfelelõen cselekszik: «De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele!» (8. v). Egy keresztyén szem elõtt tartja azokat a veszélyeket, amelyek az anyagiakban rejlenek, és ezért elsõsorban nem a meggazdagodáson jár az esze: «Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek

Csupán az anyagi javak szem ellõtt tartása és az arra való törekvés veszélye olyan nagy, hogy attól csak egy radikális elfordulás menthet meg bennünket.

eltévelyedtek a hittõl, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak» (9-10. v).

Ezek az igeversek nem tiltják meg a gazdagságot önmagában, amely egyeseknek Isten kegyelmébõl megadatott. Az üzleti terjeszkedéseket sem tiltják. A 17. vers nem tiltja meg a gazdagnak, hogy gazdag legyen, hanem fi gyelmezteti, hogy gazdagsága ellenére lelki életet éljen. Pál elsõsorban itt a Jézus gyülekezetében való lelki szolgálatban is megnyilvánuló gazdagság utáni törekvést pellengérezi ki (5. v). Az összefüggést szemünk elõtt kell tartanunk.

Aki az igehirdetés és a lelki szolgálat által akar meggazdagodni, vagy anyagi elõnyökre szert tenni, az különös módon ki van téve a kísértéseknek, mohóságnak és csapdáknak, amelyek romlásba és pusztulásba vihetik. Idõvel teljesen eltévelyeghet a hittõl, és sok fájdalmat okozhat saját magának. A felhívás így hangzik: «Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket» (11. v). Csupán az anyagi javak szem ellõtt tartása és az arra való törekvés veszélye olyan nagy, hogy attól csak egy radikális elfordulás menthet meg bennünket. ■

ÉJFÉLI KIÁLTÁS

Egy különleges telefonbeszélgetés ELIA MORISE Evangélista, lelki gondozó és az Éjféli Kiáltás Misszió munkatársa

2012 márciusában izraeli utam alkalmával különleges találkozásban volt részem egy telefonbeszélgetés keretében. Egy testvérem az Úrban megadta egy zsidó ember telefonszámát, aki egy egyiptomi egyetemen tanult. Az egyiptomi zavargások miatt hamarabb haza kellett térnie, mint tervezte. Tehát felhívtam a zsidó férfit. Átadtam barátja szívélyes üdvözletét, akitõl a telefonszámot kaptam. Hangjából ítélve kb. 65 évesnek becsültem beszélgetõ partneremet. Jól beszélt arabul. Elõször óvatos volt, mert hallotta, hogy én egyiptomi vagyok. De amikor megmondtam a barátja nevét, akitõl a telefonszámot kaptam, nagyon Éjféli Kiáltás

2012 június

örült, és egy nagyon jót beszélgettünk.

Körülbelül a telefonálás közepe táján érdeklõdtem családja felõl. Elcsukló hangon mesélte, hogy legutóbb egy tragikus eseményt kellett átélnie.

Az egyik gyermeke, egy fiú, 35 éves korában szívinfarktusban meghalt.

Elmondta: «Senki nem fordult felém együttérzéssel ebben a nehéz helyzetben.» Itt találtam meg a kulcsot, ami által Jézusról beszélhettem neki. Azt mondtam: «Ismerek valakit, akinek egyetlen fia volt, akit 33 éves korában halálra adott, hogy bennünket megmentsen.» A férfi megkérdezte: «Kire gondolsz?» Természetesen beszéltem neki a szeretõ Atyáról, Aki egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, adta a világért.

Ezután megkérdezte: «És miért tette ezt?» Válaszként a Jn 10,10-et idéztem: «Én azért jöttem, hogy életük legyen, sõt bõségben éljenek.» Õ erre ezt válaszolta: «Nekem nincsen ilyen hitem.

De úgy gondolom, hogy igazad van.»

Bátorítottam, hogy olvassa az Újszövetséget. Azt felelte: «Van egy Bibliám, Egyiptomban kaptam valakitõl, megígérem neked, hogy olvasni fogom.»

Nagyon udvariasan megkérdeztem tõle, hogy imádkozhatok-e vele így telefonon keresztül. Beleegyezett. Az

Kérlek, imádkozz ezért a férfiért, Joshuáért és családjáért ima után meghívott, hogy látogassam meg: «Gyere el a családoddal hozzánk, kirándulhatunk együtt a környéken.»

Megígértem, hogy legközelebb meglátogatom õket, hogy együtt tölthessünk egy kis idõt.

Kérlek, kedves Olvasó, imádkozz ezért a férfiért, Joshuáért és családjáért, hogy Isten megvigasztalja õket gyászukban. Az Úr érintse meg és nyissa meg a szívét az Újszövetség olvasása által!

21

KÉRDÉSEK – VÁLASZOK

Ellentmondanak-e egymásnak az evangéliumok az olajfák-hegyi beszéd kapcsán?

Lenne egy kérdésem a Lk 21,8-19-el és az azzal párhuzamos Mt 24,4-14 igehelyeivel kapcsolatban. A Lk 21,8-11-ben a következõkrõl van szó: hamis tanítások (V 8), háborúk és lázadások (V 9), ismét háborúk (V 10), nagy földrengések (V 11), éhínségek és járványok (V 11), rettenetes dolgok és hatalmas égi jelek (V 11). A Lk 21,12-19-ben errõl olvashatunk: üldöztetések és más hasonló dolgok. Amit én most nem értek az a következõ: A 12. versben ez áll: «De még ezek elõtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.» Tehát ebbõl a szövegbõl az vonható le, hogy elõbb jön az üldöztetés. Ha most megnézzük a Máté és Márk párhuzamos igehelyeit, azok alapján az üldöztetés csak azután következik: «Akkor átadnak titeket kínvallatásra …» (Mt 24,9). Azt tudom, hogy Jézust minden evangélium másként világítja meg. De azért mégis csak kell egy helyes kijelentésnek lennie? látszólagos ellentmondás feloldását megtaláljuk, ha a párhuzamos igehelyeket a Mt 24-bõl, a Márk 13-ból és a Lk 21-bõl egymás mellé helyezzük (vö. a Mt 24,1-3-at a Lk 21,5-7-tel – a Mt 24,4-5-öt a Mk 13,5-6-tal és Lk 21,8cal – a Mt 24,6-ot a Mk 13,7-tel és a Lk 21,9-cel – a Mt 24,7-8-at a Mk 13,8-cal és a Lk 21,10-11-gyel – a Mk 13,9-11-et a Lk 21,12-15-el – a Mt 24,9-10-et a Mk 13,12-13-mal és a Lk 21,16-18-cal – a Mt 24,11-12-õt – Mt 24,13-14-et a Mk 13,13-mal és Lk 21,19-cel). Nem szabad megállnunk az «akkor» szónál (Mt 24,9) ill. a «de még ezek elõtt» (Lk 21,12) kifejezésnél, hanem az egészet kronológikus összefüggéseiben kell látnunk. Mindegyik evangélium, amely a az Olajfák hegyén elhangzott beszédet visszaadja, korrekt sorrendben számol be az eseményekrõl, de nem mindegyik szerzõ említi meg az összes részletet. A Lk 21,12-15 eseményeit csak a Mk 13,911 írja le, Máté hallgat róluk; a Lk 21,1618 párhuzamait aztán a Mt 24,9-10-ben, ill. a Mk 13,12-13-ban találjuk meg. F.P.

E

«Sötét lesz a felkelõ nap, nem fénylik a hold világa»

Az Úr napja és a nagy nyomorúság ugyanaz? Önök a nagy nyomorúság idejét az Úr napjával azonosítják. Van erre írásos bizonyítékuk? Én eddig egymástól független fogalmaknak tekintettem ezeket, miszerint az Úr napja ténylegesen egy nap (amikor Õ visszajön), miközben a nagy nyomorúság hosszabb idõtar tamú. r. Arnold Fruchtenbaum szerint hét szövegrész foglalkozik az Úr napjával (Ézs 2,12-22; 13,6-16; Ez 30,19; Jóel 1,15-20; Ob 10-20; Zof 1,14-18; 1.Thessz 5,1-3; 2.Thessz 2,1-4; 2.Pt 3,10-12).1 A megadott igehelyek re vetett pillantás a következõket mutatja: Az «Úr napja» (Ézs 13,6) «a Mindenható pusztításaként jön el» (6. v; Jóel 1,15).

Jön «kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal, hogy a Földet pusztává tegye» (9. v). «Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és háború napja» (Zof 1,15; vö. Ez 30,3). Az Úr napja egy «hirtelen végsõ romlás» (1.Thessz 5,3).

Az Úr napja tehát egy idõpont, amikor Isten, az Úr hirtelen önti ki «féktelenül», «pusztítását» és «izzó haragját» a földre, az ítélet napja. A próféciák az «Úr napjáról» hosszabb idõszakra utalnak. Az Ézs 13,10 többek között arról beszél, hogy azon a napon «sötét lesz a felkelõ nap, nem fénylik a hold világa». Ez egy párhuzamos igehely a Jel 6,12-14 igeversekkel. E fejezetben az ítéleteknek egész sora indul el a földön, ami egyértelmûen hosszabb idõszakot ölel fel; és ha az ember a Jel 6-19 ösz-

D

szes eseményét összeveti, elõtûnik a kimaradt 7 év a Dán 9,27-bõl (az utolsó évhét) nagyon valószívûen amolyan idõkeretként. Mindenesetre az ítéleteket a Jel 6-tól «az Õ haragjának nagy napjaként» (a Bárány haragja; 6,16-17) nevezi meg. A Bárány az Isten és a Bíró (vö. Jn 5,27-29), és Isten az Ószövetségben kihirdette az «Úr napját» mint a megítélõ haragnak napját. Összehasonlítva a nagy nyomorúság leírását a Hegyi beszédben és a Jel 6-19-ben az Úr napjának ószövetségi leírásával, arra a következtetésre jutunk, hogy a nagy nyomorúság és az Úr napja ugyanazt az idõszakot írja le (vö. Dán 12,1; Zof 1,15).

Egyes igemagyarázók úgy vélik, hogy az Úr napja magába foglalja az Ezeréves birodalmat, és végezetül az univerzum megsemmisítéséig tart (vö. 2.Pt 3,7-13). Mivel az Úr napjáról szóló ószövetségi igehelyek kapcsolatban állnak Isten földi uralkodásával (Ézs 2; 13-14 stb.), ez mindenképpen lehetséges. Ezenfelül Péter kijelenti az «Úr napjáról» mondott beszédei során, hogy «egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ, mint egy nap» (2.Pt 3,8). Noha ez a kijelentés itt Istennek az ígéretre vonatkozó esetleges «elodázásával» áll kapcsolatban (V 9), mégis jogosan tekinthetjük a nagy nyomorúság, az Ezeréves birodalom és a végítélet kb.

1007 évet egyetlen nagy «Úr napjának», amikor Isten egy napot vagy ezer esztendõt az említett módon tekint. R.M. ■

1

Lexikon zur Endzeit, Mal Couch (Hrsg.), S. 510 Éjféli Kiáltás

2012 június

22

ELÕZETES

RAJTAD CSAK JÉZUS SEGÍTHET A következõ szám 2012. 06. 10. után jelenik meg többek között e témával*:

« A hatalmas visszajövetel » *A változtatás joga fenntartva!

IMPRESSZUM Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (00-36-1) 236-08-96 Fax: 786-2641 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu In memoriam: Wim Malgo, alapító Megjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

Szövegszerkesztõ: Conno Malgo Fordította: Dálnoki László, Miklós Margit Tördelés: ÉKM Képszerkesztõ: Elishevah Malgo Kiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, Budapest Az újság ára: 350,-Ft Éves elõfizetés díja: 4200,-Ft A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad! Határon túli országokba postaköltséggel 37 EUR Tengerentúli országokba 40 EUR Forint számlaszám: 10918001-00000040-71680019 UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

EURO számlaszám: 10918001-00000040-71680002 UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

Kiadásért felel: a Misszió elnöke Lelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünkre.

Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (00-36-1) 35-00-343 E-Mail: ejfel@t-online.hu

HÍREK IZRAELBÕL 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: +361 236 08 96 Fax: +361 786 26 41 E-mail: ejfel@t-online.hu, www.hirekizraelbol.hu In memoriam Wim Malgo Kiadja Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Kiadásért felel: a Misszió elnöke Fordította Dálnoki László, Miklós Margit Kép és szövegszerkesztés: Dálnoki László, Bakai Attila, Kis Roland Kérjük kedves Olvasónkat, amennyiben támogatni szeretné a Hírek Izraelbõl munkáját, vagy egyéb Izraelben végzett más szolgálatot, adományát a következõ számlaszámra küldje el (adja meg nevét, címét és hogy mi célból): MKB 10300002-20510628-00003285 UniCredit Bank 10918001-00000040-71680019 A Hírek Izraelbõl folyóirat teljes terjedelmében megtekinthetõ az interneten: www.hirekizraelbol.hu Nyomda: Éjféli Kiáltás Európa-Nyomda, 1135 Budapest, Palóc u. 2 ISSN: 0866-0425

Minden vasárnap 17.00 órakor missziós istentiszteletet és minden kedden 17.30 órakor bibliaórát tartunk Szeretettel várunk mindenkit.

1135 Budapest, Palóc u. 2.; Tel.: (1) 2360896

Figyelem!

Missziónk minden nap 9.30-tól 17 óráig fogad telefonhívásokat. Éjféli Kiáltás

2012 június

Az irgalmas Fõpap «Mert nem olyan fõpapunk van, aki ne tudna megindulni erõtlenségeinken….

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk» (Zsid 4,15-16).

Ez az igehely egy irgalmas, kegyelmes és együttérzõ Úrról beszél. Teljesen világosan hallható a meghívás, hogy ehhez a kegyelmes, megbocsátó Úrhoz menjünk és az is érthetõ, hogy miért: Mert az Õ hûsége végtelen, az Õ együttérzése kimeríthetetlen, a kegyelme kifürkészhetetlen. A bûnöknek és talán azok következményeinek olyan nagy hatalma van egy ember életében, hogy némelyeknek már nehezükre esik azokkal Jézushoz menni. De éppen ezért szólít és hív nyomatékosan az Üdvözítõ nagy szeretetében: «Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!» (Mt 11,28). Mit jelent az, hogy Õ az embereknek nyugalmat akar adni? Ez a bûn rabszolgaságának hatalmából való szabadítást jelenti.

Követted-e már Jézus hívását, és beengedted-e már Õt a szívedbe? Lehet, hogy erre a kérdésre nem tudsz választ adni, mivel nem is igazán vagy tisztában azzal, mit is jelent Jézust elfogadni. Nos, Jézus Krisztust befogadni az életünkbe elõször is azt jelenti, hogy szembe kell nézni az igazsággal, mármint hogy bûneid miatt Megváltóra van szükséged. Talán azt mondod most: «Ilyen rossz ember azért mégsem vagyok!» Ez a többi emberhez hasonlítva akár igaz is lehet, ám – akármilyen rendes életet is élsz – Isten elõtt akkor sem állhatsz meg. Amint beleszülettél ebbe a világba, ez az elveszett, bûnös állapotban lévõ világ téged is megterhelt a bûnnel. És ettõl nem vagy képes szabadulni mindaddig, amíg ki nem szolgáltatod magad Jézusnak.

Nem kell nagy bûnöket elkövetned, hogy elveszett légy, elég, ha megmaradsz abban, amilyen vagy – és elvesztél! Mert ezt mondja a Biblia: «Nincsen igaz ember egy sem… Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak» (Róm

3,10.12). Ez pontosan az ember elveszett állapotáról szól.

Lehet, hogy nagyon hûséges vagy az egyházadhoz, de sem egyház, sem egy missziós állomás, de még a legjobb prédikátor sincs abban a helyzetben, hogy megmentsen téged! Nem, neked el kell fogadnod Jézust, csakis Õ segíthet rajtad valójában. És hogyan fogadhatod el Jézust? Úgy, hogy te – ahogyan az elején olvastad – mint lelkileg-szellemileg terhelt ember, Õhozzá mész, és az Õ golgotai áldozati halálát veszed igénybe bûneiddel szemben. A Biblia mondja: «Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól» (1.Jn 1,9).

Ha ma úgy döntesz, hogy odamész Jézushoz, akkor értelemszerûen így imádkozz: «Úr Jézus, felismertem, hogy én egy bûnös ember vagyok, és hogy Nélküled elveszek. Most igénybe szeretném venni a Te engesztelõ véredet, és kérlek, hogy bocsásd meg az én összes bûnömet. Én leteszem Eléd teljes romlottságomat és elveszettségemet, és megköszönöm, hogy Te engem, mint a kegyelmes és irgalmas Fõpap, elfogadsz.»

Ha te ilyen vagy hasonló szavakkal elmondott imádságban fordulsz az Úrhoz, akkor Õ Maga minden továbbit elvégez, mert ez van megírva: «Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ nevében» (Jn 1,12).

Talán te vagy egyike azon embereknek, akik teljes kétségbeesésben ezt mondják: «Engem az Úr nem fogad el, túl rossz vagyok.» Nos, ennek az ellenkezõje az igaz. Éppen téged szeretne megváltani az irgalmas Fõpap!

Miért? Mert a bûnök feletti kétségbeesés, a saját magunk feletti zokogás és belsõ összeomlás az Õ szemében valódi bûnbánatnak számít! A zsoltáros mondja: «Isten elõtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!» (Zsolt 51,19). Mire vársz tehát? menj oda még ma Jézushoz; mert valójában rajtad is csak Õ tud segíteni! M.M. ■

HÍREK IZRAELBŐL Kedves Izrael-Barátok Aki már egyszer egy izraeli szupermarketben a tejtermékek óriási kínálatát látta, az alig tudja elhinni, hogy ilyesmi egy ilyen száraz országban, mint Izrael egyáltalán lehetséges. Az izraeli mezõgazdaságnak sikerült olyan tejtermelést létrehoznia, amely nem csupán a klasszikus agrárállamok termeléséhez mérhetõ, hanem még világviszonylatban is a csúcsra tört. Egy megjelent statisztika kimutatta, hogy egy izraeli tehén átlagos évi 10,208 kilós hozama meghaladja az amerikaiét (9,331 kg) és az európai államokéit (6,139 kg).

Az Ez 38,12-ben van megírva, hogy Góg a Mágóg országából Izráel megtámadása során az újra benépesült romok ellen fordul, és zsákmányt szerez az ottaniak jószágaiból és birtokaiból. Érdekes, hogy itt a jószágok birtoklását elsõ helyen említi, miközben Izrael ma valóban a szarvasmarha-tenyésztésben elért eredményeirõl híres.

Izrael látogatói érthetõ módon gyakran nem tudják felfogni, miért nevezi a Biblia ezt az országot tejjel, mézzel folyó országnak, különösen azok, akik a zöld területekrõl, a csapadékkal gazdagon megáldott nemzetek közül jönnek. De a modern izraeli mezõgazdaság sikerei azt mutatják, hogy a Bibliának ebben a vonatkozásban is igaza van. Ez hasonló mértékben érvényes a méztermelésre is, mert Izrael ezen a területen is nagyon sikeres. Az Ezékiel könyvében szereplõ kijelentések beteljesedése által azonban világossá válik, hogy a megjövendölt támadás elõfeltételei is idõközben valóra válnak.

Izrael nemcsak a mezõgazdaság területén nagyon sikeres, hanem sok más területen is, ami természetesen irigységet szül, különösen a szomszédok körében, akik hasonló feltételek között élnek, és messze nem olyan sikeresek, mint Izrael.

Az utóbbi években nemcsak a mezõgazdaságban lehet nagy fejlõdést megfigyelni, hanem az építkezésben is. Ezen a területen nagyszabású, intenzív, modern építõ tevékenység folyik, amilyen korábban nem volt tapasztalható. Toronyházakat, modern utcákat és vasutakat építenek, úgyhogy az ország ezen a területen is egyre hasonlóbbá válik a nyugati országokhoz, sõt részben meg is elõzi azokat.

A Mágóg földjérõl jövõ Góg támadásának fõ mozgató rugója nagyon közönséges lesz, azaz rabolni, fosztogatni, zsákmányt szerezni. A jelenlegi gyors fejlõdés döntõ módon járul hozzá, hogy az egykor puszta, kopár ország egyre jobban kívánatos országgá váljék, és ezáltal az Ez 38, 1213-ban leírt indok Izrael megtámadására a valóságban egyre jobban elképzelhetõ legyen.

A jelenlegi modern fejlõdéshez Izraelben döntõ módon hozzájárulnak többek között a külföldön élõ gazdag zsidók beruházásai is. Ez azt jelenti, hogy õk Izrael helyzetét viszonylag stabilnak ítélik meg, és ezáltal nem tekintik beruházásaikat veszélyeztetettnek, ami korábban nem volt éppen így. Jellemzõ módon Izráel a támadás elõtt viszonylagos biztonságban érzi magát (8.11.14. v). Az egyetlen, ami még e tekintetben hiányzik, az az, ami a 11. vers végén áll: Mindnyájan biztonságban laktak, falak és zárak és kapuk nélkül.

Nos, a kérdés a következõ: Ez a kijelentés vajon a palesztinokkal kötött békét feltételezi, fõleg hogy ma falakat és zárakat és kapukat építenek, hogy a támadástól megvédjék magukat? Ez esetben tulajdonképpen egy bizonyos biztonsági szabályozást, mint elõfeltételt kellene megszabni.

Elkápráztatva Isten Szavának mindig csodálatot keltõ beteljesedésétõl, szívélyes Shalommal köszöntelek benneteket Fredi Winkler

BETH-SHALOM

23

Rövid jelentések • A szociális tiltakozó mozgalmak újabb tüntetésekkel jelentkeznek, mivel Izraelben a megélhetési költségek továbbra is gyorsan emelkednek. Például az év elején megemelték a villanyáram díját, ami 2012 áprilisában újra nõtt 9%-kal. A lakbérek koratavasz óta 10%-kal nõttek.

• Az izraeli parlament elfogadott egy törvényt, amely megtiltja az átlagos súlyon aluli modellek (testméret-index 18,5 alatt) kereskedelmi reklámokban való szerepeltetését.

• Izrael az ENSZ-szel új légiforgalmi egyezményt kötött, amely 2017-tõl lehetõvé teszi az európai légitársaságoknak, hogy Izraelt az EU-n belül minden tetszés szerinti repülõtérrõl elérjék. Fordítva, Izraelbõl is landolhatnak gépek az EU bármely országában.

• Judea Pearl-t, aki 1936-ban Tel Avivban született és a haifai Technion-on tanult, Turing-díjjal tüntették ki, ami a számítógépes tudományban Nobel-díjnak számít. Különben õ az apja Daniel Pearl újságírónak, akit 2002-ben Pakisztánban megöltek.

• Izraelben manapság a mûanyagflakonok 50 %-át újrahasznosítják.

Ezzel Izrael Európát is megelõzte, ahol a mûanyagflakonok 48%-át hasznosítják újra. Az Egyesült Államokban ez az arány csupán 29 %.

• Az izraeli biztonsági hatóságok igazolják, hogy 2010-ben a Toulouse-i merénylõ rövid ideig Izraelben tartózkodott. Három napra utazott az országba Jordániából az Allenby hídon át. Ma már tudott, hogy ez afganisztáni utazásának köztes állomása volt.

• Cippi Livni, ellenzéki vezetõ, akinek pártja a Kadima (Ariel Sharon alapította) a legutóbbi Knesszet-választáson elnyerte a szavazatok többségét, a pártelnöki választáson nagy arányban veszített. Shaul Mofas a szavazatok több mint 60%-ával utasította maga mögé õt. ■

24 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/06

,

,

1967 juniusanak

hat napja

2012 júniusában van a Hatnapos háború 45. évfordulója. Ez sok szinten megváltoztatta az akkor még fiatal államot. Még mind a mai napig nagy hatással van ez az esemény az országra, amiért mi most visszatekintünk az akkori történésekre és az aktuális összefüggésekre.

Emlékmû Latrunban

25 wikipedia

wikipedia

Gamal A. Nasser: «A mi alapvetõ célunk Izrael megsemmisítése.

Az arab nép harcolni akar.»

Antje Naujoks A H.I. tudósítója Beer Shevában, Izrael

vetségre lépett Jordániával. Izrael bekerítve érezte magát a késõbbiekben rátámadni szándékozó ellenségtõl, amit csak visszaigazolt az, hogy június 4-én megerõsítették a jordániai-egyiptomi védelmi egyezményt, amihez még Irak is csatlakozott.

A háború lefolyása már legendásnak számít, mivel a kis létszámú izraeli haderõ minden fronton gyõzelmeket aratott a túlerõvel szemben; méghozzá napok alatt. A háborúnak már június 10-én vége is lett. Az akkori vezérkari fõnöknek, Yitzhak Rabinnak jutott az a megtiszteltetés, hogy a háborúnak hivatalos nevet adjon. Õ választotta a találó elnevezést: Hatnapos háború.

Arra nincs mód, hogy e cikkben belemenjünk a történések részleteibe, hisz az meghaladná az adott kereteket.

Alapvetõen: Izraelnek sikerült a legrövidebb idõn belül kikapcsolnia az egyiptomi, a jordániai és szír légierõt, ami az országnak biztosította az abszolút légi fölényt. Ezzel párhuzamosan a szárazföldi csapatok is elõre törtek az egyiptowikipedia

Az izraeliek a Hatnapos háborúhoz mind a mai napig nemcsak egyik legnagyobb gyõzelmüket kötik, hanem egyben ebben látják «a zsidó állam megsemmisítésének» elhárítását, amit az arab államok deklaráltak. Az izraeli hadsereg egy megelõzõ csapást hajtott végre, amit az izraeliek önvédelmi intézkedésnek tekintettek.

A háború 1967. június 5-én reggel kezdõdött az Egyiptom elleni meglepetésszerû támadással. Az akkor 19 éves fiatal Izrael Állam, amely már rövid történelme során két háborút vívott meg (Függetlenségi háború 1948, Szuezi válság 1956), néhány óra leforgása alatt bénította meg az egyiptomi légierõ nagy részét. Ez volt Izrael válasza arra, hogy Egyiptom blokád alá vette a Tiráni-szorost, amely nagy jelentõségû volt az izraeli hajóforgalom szempontjából. De az eszkalációban nagy szerepe volt még annak is, hogy Nasszer egyiptomi elnök korábban kikényszerítette az ENSZ-csapatoknak a Sínai-félszigetrõl való kivonását, minek köszönhetõen az egyiptomi erõk közvetlenül Izrael ajtaja elé nyomulhattak elõre. Izrael szemszögébõl az ország létérõl volt szó, mivel Nasszer többek között kijelentette: «A mi alapvetõ célunk Izrael megsemmisítése. Az arab nép harcolni akar.» A fenyegetés egyre valószínûbb lett, mivel a szomszédok összefogtak.

1966 novemberében Egyiptom védelmi paktumot kötött Szíriával. 1967 májusában Egyiptom egy további szö-

Yitzhak Rabin. Õ választotta a találó elnevezést: Hatnapos háború.

mi állások ellen, a Nasszer által kikényszerített újra militarizált Sínai-félszigeten. Az érzékenyen érintett Egyiptom

Június 9-tõl szintén harci cselekményekre került sor a Szíria által ellenõrzött Golán-fennsíkon.

akkor mindenesetre bejelentette, hogy «felvonulóban van Tel Aviv ellen», és azt követelte Jordániától, hogy lépjen be a harcokba. Izrael tudatta Jordániával, hogy határainál nincsenek ellenséges szándékai, és kérte, hogy ne lépjen be a háborúba. Válaszul erre Husszein király ágyúzni kezdte Jeruzsálemet valamint Tel Avivot. Június 6-7-én izraeli csapatok mélyen elõrenyomultak a Sínai-félsziget belsejébe. Június 8-ára elérték a stratégiailag jelentõs Szuezi-csatorna partját. Közben az izraeli erõk Jeruzsálemben is visszaszorították a jordániai katonákat. Június 9-tõl szintén harci cselekményekre került sor a Szíria által ellenõrzött Golán-fennsíkon. A kis Izrael három szomszédos állam ellen küzdött, amelyek óriási túlerõben voltak vele szemben.

A háború eredménye: Június 10re Izrael maradt állva gyõztesként a harcmezõn. Az izraeli hadsereg olyan Izraeli szárazföldi csapatok is elõre törtek az egyiptomi állások ellen, a Nasszer által kikényszerített újra militarizált Sínai-félszigeten.

26 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/06

méretû területeket foglalt el, amelyek a Függetlenségi háborút követõ állam területének többszörösét tették ki. A zsidó állam csapatai elfoglalták a korábban Szíria által ellenõrzött Golán- fennsíkot, meghódították az egyiptomi Sínai-félszigetet a Gázai-övezettel együtt, és a jordá-

niai csapatokat nemcsak Jeruzsálembõl ûzték ki, hanem egész Ciszjordániából kiszorították.

Június 11-re már a legutolsó fegyverszüneti megállapodást is aláírták.

Miközben Izrael egy teljesen új szituációban találta magát, amire még csak nem

is törekedett, addig az arab vesztesek 1967 augusztusában egy új alapelvet hirdettek meg, ami a «három világos nem»-ként vált ismertté, és amihez sok éven keresztül tartották is magukat: «Nincs béke Izraellel, nincs tárgyalás Izraellel, nem ismerjük el Izraelt.» ■

Bejutás a Siratófalhoz A Hatnapos háború alatt egy fénykép járta be a világot, amely a mai napig is az egyik leginkább jelképes emléknek számít az egész zsidó nép számára: Három izraeli katonát ábrázol, akik 1967-ben a jeruzsálemi óvárosért vívott harcok után, a Siratófal elõtt állnak.

A zsidó vezetés Erec Jiszráelben elfogadta az ENSZ megosztási tervét, és a brit mandátum-hatalom kivonulását követõen kikiáltotta Izrael Államot. Röviddel a deklaráció után hat arab állam hadserege (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon, Irak és Szaúd-Arábia) vonult fel az ország ellen. A Függetlenségi háborút Izrael kénytelen volt jelentõs túlerõvel szemben, elégtelen hadfelszereléssel megvívni. Az ország igen magas árat fizetett ezért, mivel a háború az ország összlakosságának kereken egy százalékát követelte áldozatul. De a világ zsidóságának szempontjából volt még valami, ami érzékenyen érintette õket: A sok nemzedéken keresztül a jeruzsálemi óvárosban élõ zsidó családok elûzetése, és a zsidóság szent helyeihez való hozzáférés elvesztése: a Siratófal, mint az egykori Templomkomplexum maradványa, ahol a zsidó hit alapján a legközelebb érzik magukat Istenhez.

A megosztási terv szerint Jeruzsálemnek nemzetközi irányítás alá kell kerülnie, többek között azért, hogy

minden vallás képviselõi szabadon hozzáférhessenek szent helyeikhez. A jordániai fennhatóság alatt ez egészen másként festett: a zsidóknak nem volt bejutásuk többé a Siratófalhoz.

A Siratófal évszázadokon keresztül volt a zsidó zarándokok úti célja. A Templom nyugati falának maradványainál imádkozó zsidók elsõ történelmi említése a Kr. u. 4. évszázadra datálódik. Történelmi források elõször a 11. századtól kezdve szólnak a Nyugati-falról, míg a Siratófal (Panaszfal) fogalma csak a 19. században jelenik meg. A zsidók ezt a helyet általában «Kotel»-nek nevezik, ami szó szerint falat jelent. Ez a fal maradt fenn a második Templom lerombolása után, ami Kr. u. 70-ben a rómaiak által történt meg.

A településrétegek miatt, amelyek évszázadok alatt lerakódtak a felszínre, ma már csupán 19 méter magasodik ki a földbõl az egykori Templom nyugati falának maradványaiból. A második Templom korában a zsidók magán, a Templom-hegyen imádkoztak, de már akkor is volt egy része – a Szentek szentje – amelybe csak a fõpapnak volt bejárása (évente egyszer Yom Kippurkor).

Mivel annak ismerete, hogy pontosan hol is volt a Szentek szentje, elveszett, a hívõ zsidóknak a mai napig tiltott a Templom-hegyre való belépés. A zsidó hit szerint mégis itt található «a menynyek kapuja, mely nyitott az imák meghallgatására». Csendesen elmondott imádságban fordulnak a zsidók, bárhol is legyenek a világon, évszázadok óta a

Csendesen elmondott imádságban fordulnak a zsidók, bárhol is legyenek a világon, évszázadok óta a Templom irányába. Aki ott helyben van, imádkozáshoz azt a helyet keresi meg, melyrõl úgy gondolja, hogy a legközelebb esik a Szentek szentjéhez – ez a Siratófal.

27 Templom irányába. Aki ott helyben van, imádkozáshoz azt a helyet keresi meg, melyrõl úgy gondolja, hogy a legközelebb esik a Szentek szentjéhez – ez a Siratófal.

De nem mindig volt hozzáférésük a zsidóknak e szent helyhez. A római uralom alatt és I. Konstantinusz koráig (a Kr. u. 3. évszázadba való átmenetkor) a zsidók számára évente egyszer volt engedélyezve a belépés a városba, hogy a Templom elvesztése miatt keseregjenek. Kr. u. 425-ben ugyan a zsidóknak újra engedélyezett lett a városba való betelepedés, ám ez nem maradhatott állandó állapot. Az ezt követõ évszázadokban az állandóan egymást

váltó uralkodók korlátozták vagy meg is tiltották a bejárást. Majd a 16. században, az oszmán uralom kezdetén engedélyezték ismét a zsidóknak a Siratófalhoz való bejutást. Az elsõ világháborúban a törökök, a város muszlimjainak nyomására újfent megtiltották ezt. 1915-ben teljesen elzárták a Siratófalhoz vezetõ utat. A Jeruzsálembe 1917 decemberében csapataival bevonuló brit Allenby, ismét engedélyezte a bejárást. Ezután a zsidók számára szent helynek számító helyszínek az arabok jóvoltából elkeseredett ellenségeskedések színpadává váltak, amelyeket a britek sosem próbáltak meg ellenõrzésük alá vonni.

Az 1948-as háború hozta meg Izrael számára a hõn áhított szuverenitást, ami mindenesetre a Siratófalhoz való bejutás elvesztésével járt … egészen 1967 júniusának sorsdöntõ napjáig, amikor is a zsidó ejtõernyõsök meghatottságukkal küszködve imádkozhattak elesett bajtársaikért a Siratófalnál, az államalapító David Ben-Gurion magán kívül szemlélte a fal és környékének állapotát (a szent helyen egy utcatábla lógott, és mellette mûködött egy nyilvános WC), miközben a vezérkari fõnök Yitzhak Rabin katonáival rázendített az izraeli nemzeti himnuszra, a HaTikwara (A remény) annak a tudatában, hogy a zsidók itt ezentúl zavartalanul imádkozhatnak. AN ■ wikipedia

Nagy-Izrael pro és kontra A szekuláris beállítottságú Izrael Állam az 1967-es katonai gyõzelemnek folytán ismét rendelkezett a bibliai helyszínekkel, mint például a jeruzsálemi Óvárossal, a Siratófallal vagy a pátriárkák városával, Hebronnal. Izrael a háborút követõen olyan szituációval volt kénytelen szembenézni, amelyet se nem tervezett, de még szándékában sem állt megvalósítani. Még a háború elsõ napján, 1967. június 5-én Yitzhak Rabin vezérkari fõnök a területfoglalások ellen foglalt állást. Ezt Jordániára való tekintettel tette, amelynek határán Izrael nem érzékelt háborús szándékot. De a Jordánia felé intézett kérésre, hogy ne lépjen be a háborúba, Husszein király ágyútûzzel válaszolt. Miközben nemcsak az izraeliek, hanem az egész világ zsidósága Jeruzsálem megosztásának megszüntetését és a Siratófalhoz való szabad bejárást ünnepelte, közvetlenül a háború vége után indult meg a vita a ciszjordániai izraeli jelenlétrõl.

A hódításnak ez a része végül is Izrael számára csupán egy pirruszi gyõzelemmel ért fel, amely sok kérdést vetett fel; elõször is erõsítette mindkét oldalon a radikálisokat. A Nagy-Izrael képviselõi 1967 elõtt egy többé-kevésbé megmosolygott kisebbséget alkottak. 1967 után felszálló ágba kerültek és teleplétesítési szándékaik hamarosan már a kormány részérõl is támogatást nyertek.

A másik oldalra a nacionalista beállítottságú pán-arabok Nasszer vere-

sége miatt magyarázkodni kényszerültek, hogy mi is vezetett oda, hogy a szélsõséges iszlámisták hátszelet kaphattak. A PFSZ akkor elõször még védekezésre szánta el magát, miközben a Muszlim Testvériség egyre erõsebb lett. Mindkét folyamat a mai napig is tart: Mindenekelõtt az oslói megállapodás után kezdtek az izraeli telepesek szétszórtan elõretolt telepkezdeményeket kiépíteni. A palesztin oldalon ez a folyamat végtére is hozzájárult a Hamasz megalapításához, ami a Gázai-övezet határain túl is kifejti hatását.

Izraelben ma heves vitákat folytatnak arról, hogy meg kellene-e tartani Ciszjordániát, ill. muszáj lennee, vagy pedig különbözõ okok miatt ezt nem szabadna megtenni – ez egy olyan téma, amelyrõl nemcsak a Knesszetben, hanem az egész társadalmon belül oda-vissza vitáznak úgy ma, mint ahogy már 45 évvel ezelõtt is.

Csupán néhány nappal a Hatnapos háborút követõen Izrael politikusai és hadvezetése megvitatta a ciszjordániai izraeli jelenlét új realitásait.

Néhány héttel késõbb az ország értelmiségi elitje manifesztumokkal állt elõ – pro és kontra. E vitában stratégiai, politikai, gazdasági, demográfiai, de mindenekelõtt morális-filozófiai és vallási indíttatású érveket vonultattak fel. Mindegy, miként festett a valóság annakidején, és miként fest ma, ugyanúgy elõkerül az a központi kérdés, amelyen megoszlanak a véle-

Zeev Jabotinsky

mények: a Nagy Izrael.

A zsidók az egész világon Izrael alatt Erec Jiszráel fogalmát értik, vagyis a bibliai jelzõt, az «Erez Israel HaShlema»-t, tehát «Izrael teljes földjét». Hogyan is néz ki annak az országnak a kiterjedése, amelyet Isten a zsidó népnek megígért? Az 1. Móz 15,18-21-ben egy, az «Egyiptom folyójától … az Eufrátesz folyamig» elterülõ országról van szó. A Mózes 4. könyvében a terület magába foglalja az egyiptomi Kánaán tartományt, amely a Negevtõl Dél-Libanonig húzódik, és a keleti határát a Jordán képezi. Az Ez 47,1520-ban leírottak ettõl lényegtelen eltérést mutatnak, ami azt jelenti, hogy az magába foglalja Ciszjordániát.

Az ország határairól folytatott vita a cionista mozgalomnak is egyik központi témája volt, legkésõbb az 1920-as évektõl kezdve, amikor a revizionista cionizmus formálódni kezdett. Zeev Jabotinsky vezetése alatt a revizionisták ugyanis a zsidó állam létrehozását «a Jordán két partján» képzelték el. Még ha a jelenlegi geopolitikai helyzet ezt nem is engedi meg, az izraeli társadalmon belül éppúgy, mint korábban két csoport áll egymással szemben: az egyik csoport, amely Ciszjordániát megszállva tartaná, a másik pedig felszabadítaná. AN ■

28 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/06

KIEGYENLÍTÉS

Kártalanítási követelések az arab országokból menekült zsidók számára Számos arab államban virágzó zsidó közösségek léteztek, amelyek 1948 után megszûntek. Izrael Állam megalapítása miatt ezekben az országokban a zsidókat ellenségeskedés vette körül, és menekülniük kellett gyakran anélkül, hogy javaikat magukkal vihették volna.

2002-ben alapították a «Justice for Jews from Arab Countries» (Igazságot az arab országokból menekült zsidóknak) nevû egyesületet az Egyesült Államokban. Izraelben is különféle egyesületek mûködnek azzal a céllal, hogy kártalanítást harcoljanak ki azoknak a zsidóknak, akik Izrael Állam megalakulása után az arab országokból menekülésre kényszerültek.

Olyan zsidókról van szó, akik egykor többek között Marokkóban, Algériában, Líbiában, Egyiptomban, Libanonban, Jemenben, Szíriában, Iránban és Irakban éltek. 1948-tól a korai 1970-es évekig kereken egymillió zsidó menekült el ezekbõl és az Izraellel szemben ellenséges országokból.

Nagy többségük Izraelbe ment. 1948 és 1951 között 260.000 zsidó vándorolt be az arab országokból, és 1972ig még 600.000.

Sokan szívszaggató történeteket meséltek az egykori jól szituált, a szomszédokkal folytatott békés egymás mellett élésükrõl, az elsõ ellenségeskedésekrõl és támadásokról éppúgy, mint a gyakran veszélyes menekülésrõl. Egyesek titokban megtervezhették kivándorlásukat, mások hanyatt-homlok menekültek mindent hátrahagyva. Még azok is, akik javaikat el tudták adni, ritkán kapták meg értük a reális árakat. Így sokan e menekültek közül többé-kevésbé nincstelenül érkeztek meg Izraelbe. Szomorú történetük gyakran a menekülés után is folytatódott azáltal, hogy a drámai helyzet csak fokozódott, mivel integrációjuk az izraeli társadalomba nem ment súrlódásmentesen.

Csak 2010-ben ismerte el az izraeli parlament, a Knesszet annak szükségességét, hogy biztosítsák azoknak a zsidóknak a jogait, akik javaikat és Olyan zsidókról van szó, akik egykor többek között Marokkóban, Algériában, Líbiában, Egyiptomban, Libanonban, Jemenben, Szíriában, Iránban és Irakban éltek.

vagyonukat az arab államokban kényszerültek hátrahagyni. Ez a kezdeményezés 2008 áprilisára nyúlik vissza, amikor az amerikai képviselõház azt a határozatot hozta, hogy az arab országokból elmenekült zsidók kártalanítását foglalják bele a békeszerzõdésbe.

Nem szükséges részletezni, hogy a Közel-Kelet nagypolitikai helyzete azóta sem sokat változott. A békeszerzõdés befagyott, az arab államok átalakulóban és a jogtalanság állapotában vannak, ami pedig a misrakimmal – így nevezik a keleti zsidókat Izraelben – megesett, nem lett orvosolva.

2012 áprilisában megrendezték a kormány által szorgalmazott elsõ konferenciát a témában, amelyet a helyettes külügyminiszter, Danny Ayalon vezetett. Ayalon itt felszólította többek között az Arab Ligát, «vállalja a felelõsséget és ismerje el, a tagállamok felelõsek azért, hogy a zsidóknak menekülniük kellett». Ezenfelül kifejtette, hogy az arab országokból menekült zsidók kártalanítása a jövõbeli tárgyalásoknak és/vagy egyezménynek szerves részét kellene képeznie.

Ezzel kapcsolatban továbbá rámutatott, hogy a zsidó polgárok 50%ának arab országokból menekült családi háttere van. Amint Izrael Állam ezeket a menekülteket befogadta, úgy kellene az arab nemzeteknek is azon menekültek integrálására törekedniük, akik az egykori brit fennhatóságú Palesztinából menekültek el. «A menekülteket elismerni és velük törõdni nemcsak a történelmi igazságosság ügye», mondta Ayalon a konferencián, «hanem az ENSZ 242. határozata alapján kötelesség is.»

A konferencia számos részvevõje mindemellett üdvözölte Ayalons kezdeményezését, hogy az ügyet ismét terjesszék az ENSZ elé. Nagy sikert aratott errõl a történelmi jogtalanságról szóló video-klip is, amely az interneten a következõ címen tekinthetõ meg: http://www.mfa. gov.il/MFA/About+the+Ministry/Deputy_Foreign_Minister/Press/Ayalon_new_video_Truth_About_Refugees-Dec_2011.htm AN ■ Az egyesület honlapja: www.justiceforjews.com

29 NÖVEKVÕ TENDENCIA

A muszlimok tagadják Jeruzsálem zsidó történelmét A világon élõ minden zsidó szívében Jeruzsálem külön helyet foglal el. Mindegyikõjüket meghitt kötelék fûzi Jeruzsálemhez, legyen az vallási, vagy személyes élménybõl fakadó, esetleg cionista vagy Izrael-barát indíttatású.

Ami a zsidók számára kristálytiszta – Jeruzsálem a középpont, sõt a zsidóság és Izrael Állam szívügye –, azt emberek milliói tagadják. Az iszlám világban, ahol az Izrael és a zsidó kifejezést gyakran szitokszóként használják, általánosan elterjedt az a nézet, hogy a zsidóknak semmilyen történelmi kötõdésük sincs Jeruzsálemhez. Ennek alátámasztására sok abszurd érvet sorakoztatnak fel, például: Soha nem létezett egy zsidó templom. Izrael legendás királyainak, Dávidnak, Salamonnak és másoknak a története puszta kitaláció.

Jeruzsálem mindig is arab város volt, és az marad a jövõben is.

Kétségkívül ez a Jeruzsálemmel kapcsolatos téma kényes, és heves érzelmeket gerjeszt. Itt nemcsak a vallás és a hit játszik központi szerepet, hanem az ideológia is, és ebben az esetben a propaganda. Muszlim arabok nem riadnak vissza attól, hogy szilárd tényeket, mint például a régészeti leleteket, egyszerûen másként értelmezzenek. Egyes régészeti leleteket figyelmen kívül hagynak, másokat egyszerûen hamisnak nyilvánítanak, vagy hajmeresztõ történeteket találnak ki. Gyakran nem is az iszlám áll a középpontban, hanem az arab, ill. különösen a palesztin kontextus.

Mégis léteznek olyan területek, mint például az õsi szokások, amelyek Jeruzsálem zsidó kötõdésének hagyo-

mányát évszázadokra visszamenõleg igazolják. Ide tartoznak többek között a következõk: • A zsidók mindig Jeruzsálem és a Templom felé fordulva imádkoznak.

A muszlimok ezzel ellentétben Mekka felé fordulnak; a muszlim sírokat Mekka irányába igazítják.

• A szent ereklyetartók a világ minden zsinagógájában, amelyekben a Tóra-tekercseket õrzik, Jeruzsálem irányába vannak fordítva.

• A jelentõs ünnepnapokon mondott sok zsidó imádságot, mint Jom Kippur alkalmával, vagy a Peszach-ünnep elsõ estéjén (széderest), már generációk óta ugyanabban a formá-

ban mondják, és ezzel a mondattal fejezik be: «Jövõre Jeruzsálemben.»

• Minden nyáron, a világon mindenütt gyászistentiszteleteket tartanak a zsidók három héten át, hogy megemlékezzenek a jeruzsálemi zsidó Templom lerombolásáról.

• Minden zsidó võlegénynek a menyegzõi baldahin alatt az esketés befejeztével el kell törnie egy poharat a Templom lerombolásának emlékére, és a Zsolt 137,5-öt kell idéznie: «Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!»

• Jeruzsálemet 349-szer említi az Ószövetség. Siont, Jeruzsálem szimbólumát, további 108 alkalommal említi. A Koránban viszont hiába keressük a Jeruzsálem szót.

• Noha voltak idõszakok, amikor a zsidók nem lakhattak Jeruzsálemben, de azért mégis mindig jelen voltak. Az oszmán uralom végén 1917-ben Jeruzsálemnek 65.000 lakosa volt, közülük 45.000 volt zsidó. 1948-ban összesen100.000-en éltek a városban, akik közül 65.000 volt zsidó.

Ezeket és más tényeket tartotta szem elõtt a neves történész, Martin Gilbert, amikor ezt írta: «Jeruzsálem nem akármilyen város, hanem úgy szellemi, mint fizikai tekintetben a zsidó nép történelmének szíve.» ZL ■

30 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/06

«TERÜLETET BÉKÉÉRT»

A Sínai-félsziget: «terroristák játszótere» Az utóbbi hónapokban Izraelt ismételten a Sínai-félszigetrõl támadták.

A Sínai-félsziget 61.000 négyzetkilométer nagyságú, háromszor olyan nagy, mint az egész Izrael Állam, és éppen olyan nagy, mint Hessen német szövetségi állam területe. Nagy kiterjedésû pusztaság kevés várossal, amelyek fõleg a déli partvidéket szegélyezik, és az európaiak kedvelt üdülõhelyei. Korábban itt kizárólag beduinokat lehetett találni, akik még ma is az 1,3 milliós lakosság felét teszik ki. A terület nemzetközi jelentõségét 1869-ben kapta a Szuezicsatorna felavatásával.

A csatorna körüli fejlemények hozták Izrael számára történelme második háborúját. Az elsõ világháború után itt a britek uralkodtak, akik a franciákkal együtt biztosították maguknak a Szuezi-csatorna Társaságban a többségi jogot. 1956-ban Nasszer egyiptomi elnök államosította a társaságot, hogy «a gyarmatosító befolyást megfékezze».

Következésképp egy diplomáciai csetepaté alakult ki, amelybe Nagy Britannia, Franciaország, az USA és az Szovjetunió bonyolódtak bele. Végül is a fegyveréké lett a döntõ szó. 1956. október 26-án az izraeli csapatok bevonultak a Gázai-övezetbe és a Sínai-félszigetre. Nem sokkal késõbb megkezdõdtek a brit és a francia bombázások. Izrael 1957 tavaszán kivonult a területrõl. Nasszer továbbra is hatalmon volt, de legalább létrejött egy ENSZ-egység, amely Izrael számára az egyiptomiak felé ütközõzónaként mûködött, úgyhogy a hajóközlekedés ismét lehetõvé vált az izraeli Eilatból a Vörös-tengeren át.

A Hatnapos háború során a Sínaifélsziget izraeli ellenõrzés alá került.

Izrael ott katonai erõdítményeket hozott létre, amelyeket 1968 és 1970 között

Egyiptom szüntelenül támadott. Ez egy felmorzsoló háború volt. A Jom-KippurHáborúban1973-tól aztán rendkívül heves ütközetekre került sor. A Sínai-félsziget mégis részben izraeli ellenõrzés alatt maradt. Az 1979-es békeszerzõdés keretében Izrael beleegyezett, hogy kivonul a területrõl. Az Egyiptomnak való hivatalos átadás 1982-ben történt, és ezzel egy idõben az ENSZ-csapatok állomásoztatása is azzal a céllal, hogy a területet demilitarizálják.

Ez volt az elsõ alkalom, hogy Izrael a «területet békéért» politikát alkalmazta. A Yamit izraeli település kiürítése mind a mai napig traumát jelent az izraeli polgárok egy részének, mert Izrael erõszakkal vitte el Yamit polgárait a házaikból. Ezek tán sokan közülük a Gázaiövezetben lévõ zsidó település-zónában, Gush Katifban telepedtek le. 2005-ben aztán Ariel Sharon parancsára kiürítették a Gázai-övezetet is. Egyes családok számára ez a második kényszerû kitelepítés volt – sokak számára ráadásul egy olyan területrõl, amelyet õk Istentõl a népnek ígért területként tekintettek – a Nagy-Izrael területérõl. Nemcsak az ezután a Gázai-övezetben bekövetkezõ események, hanem az idõközben egyre jobban kiélezõdõ biztonsági helyzet a Sínai-félszigeten is sok izraeliben – még azokban is, akik egyáltalán nem tápláltak semmiféle Nagy-Izrael-álmot – azt a kérdést vetették fel, hogy vajon az ország visszaadása által valóban eljuthatnak-e oda, hogy élvezhessék a békét.

Hosszú ideig nyugalom volt az Izrael és Egyiptom közti körülbelül 200 kilométeres határ mentén. A határt csak felületesen ellenõrizték. Mivel Egyiptom a Sínai-félszigeten élõ beduinokat elha-

nyagolta, és az embereket tudvalevõleg a szükség leleményessé teszi, felvirágzott itt a drogcsempészet. Az afrikai fejlemények miatt már évek óta ezen a határon át jönnek az illegális bevándorlók Izraelbe. A helyzet kiélezéséhez további két politikai fejlemény járult hozzá: a Hamasz hatalomátvétele a Gázai-övezetben és az «arab tavasz» Egyiptomban és más észak-afrikai országban. Már régóta nem drogot csempésznek itt, hanem fegyvereket.

A Sínai-félszigeten idõközben nyüzsögnek a terroristák. Jóllehet itt izraeli engedéllyel több egyiptomi katona állomásozik, mégis szükséges például éjjelente az utakat ellenõrizni – tartva a merényletektõl. Vélhetõen sok beduin szerepel ugyanis a terrorszervezetek fizetési listáin. Ehhez már régóta nemcsak a Hamasz tartozik, mivel az Al-Kaida is a Sínai-félszigeten aktivizálta magát.

A következmények súlyosak: A Sínai-félszigeten terroristák gyakorolják mesterségüket. A fegyvercsempészet tovább virágzik. A merényletek szaporodnak, és nemcsak a gázvezetékek ellen, melyek Izraelt és Jordániát látják el földgázzal. Sokkal inkább már rakétatámadások fordulnak elõ (a két Grad-rakéta, melyeket nemrég a Sínaifélszigetrõl lõttek Eilatra, valószínûleg líbiai arzenálból származtak), és terrortámadásokat indítottak a határon át. Izraelnek nincs semmilyen eszköze, hogy itt a «terroristák játékterét» ellenõrizze.

Saját országának védelme érdekében csupán megpróbálhatja a határt áthatolhatatlanabbá tenni, amiért Izrael 2011ben egy 500 millió eurós határfal építésébe kezdett. AN ■

Hegyi András

John F. Walvoord

Jézus a Krisztus

Kabai István

Prófécia az új évezredben Béküljetek meg Istennel

Ár: 650 Ft.

Ár: 1 450 Ft.

Ár: 680 Ft.

Éjféli Kiáltás Misszió

Újdonság Norbert Lieth

Az antiszemitizmus nagy tévedése Izrael sok olyan idõt élt át, amikor ellenségei látszólag gyõztek, a zsidó állam és a zsidó nép pusztulását jósolták, és minden erõt bevetettek, hogy ezt elõsegítsék. Csakhogy egy dologgal egyikõjük sem számolt, Izrael Istenének ígéreteivel, amelyeket népének adott. „De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékrõl nemzedékre” (Zsolt 33,11).

Felvetõdik a kérdés, miért is van Eszter könyve a Bibliában, a válasz többek között abban rejlik, hogy Isten példát akart állítani arról, miként hiúsul meg az ellenség stratégiája mindig Isten stratégiájával szemben.

Füzet 26 oldal;

Megrendelhetõ: tõ:

Ára 250 Ft

Éjféli Kiáltás Misszió; 1135 Bp. Palóc u. 2. Tel.: (06 (061) 3500-343; ejfel@t-online.hu

Sípos Ete Álmos

Wolfgang Bühne

Egyesülnek-e a vallások? Vigyázzatok, hogy meg ne Ár: 250 Ft.

www.ejfelikialtas.hu

tévesszen valaki titeket!

Ár: 450 Ft.

Dr. Pálhegyi Ferenc

Szex és szerelem Ár: 450 Ft.

NEMZETKÖZI IZRAEL-KONFERENCIA

BUDAPESTEN

A DUNÁN 2012 július 14.—15.

Téma:

Budapest

Mi közünk Izraelhez?

ELÕADÓK

Norbert Lieth A Missionswerk Mitternachtsruf vezetõségi tagja, lelkipásztor.

Dr. Mészáros Kálmán Magyarországi Baptista Egyház

Szeverényi János

Margit-sziget

Magyarországi Evangélikus Egyház missziós elnöke

PROGRAM A HAJÓN Július 14. szombat 14óra: Norbert Lieth prédikációja Dr. Mészáros Kálmán szolgálata Szeverényi János prédikációja Hajókirándulás a Dunakanyarba

Hotel Danubius

Health Spa Reso

rt

Július 15. vasárnap 10 óra: Norbert Lieth prédikációja Hajókirándulás a Duna Budapesti szakaszán Zenei szolgálat: Több hazai és külföldi mûvész A hajón német-magyar szimultán tolmácsolás lesz: Bereznai Áron.

ÁRAK ÉS EGYÉB INFORMÁCIÓK A Svájcból és Németországból érkezõk mellett a magyar vendégeknek is lehetõsége nyílik arra, hogy a kétnapos program alatt nagyon kedvezményes áron igénybe vegyék a margitszigeti Hotel Danubius Health Spa Resort**** szolgáltatásait.

Dunakanyar

Szállás kétágyas szobában: 80 EURO reggelivel / éjszaka / 2 fõ (250 EURO/ nap helyett) Egyágyas szoba: 70 EURO / éjszaka / fõ Ellátás a hajón: Szeretetvendéglátás Minden egyéb a saját költségre

JELENTKEZÉS

A rendezvényre a regisztráció kötelezõ!

A «Budapest» konferencia hajó befogadóképessége korlátozott

A «Budapes t» konfer

encia hajó

Szombati alkalmunkra: 2000 Ft/ fõ/ nap Vasárnap ingyenes Éjféli Kiáltás Misszió H-1135 Budapest, Palóc u. 2.

E-mail: ejfelikialtas@gmail.com Telefon: Nagy Erzsébet +36 30 630 7823 (Az alkalmakon szálloda igénybe vétele nélkül is részt lehet venni.)

Regisztráció E-mailben, telefonon, és a www.hirekizraelbol. hu honlapon lehetséges. A rendezvényre belépni csak az Éjféli Kiáltás Misszió által küldött regisztrációs jeggyel lehet!

Regisztráció után bövebb információt bocsátunk rendelkezésére.

350,-Ft