Éjféli Kiáltás 2018 július

Éjféli Kiáltás ◆

idoszeru korhu idotálló ◆

◆

◆

www.ejfelikialtas.hu n 2018 július 07. szám Kortörténet

Sorozat

éLet

Amit egy felébredt agyhalott a szervadományozásról nyilvánvalóvá tett

Milyen csodálatos következményei vannak a helyes gondolkodásnak és cselekedetnek

Minden csak idõ kérdése?

A végidõk és a közel-keleti konfliktus

szuperjelei Honnan veszi Izrael a jogot saját országára? Van-e valamilyen különleges jelentõsége annak, hogy 1948-ban nemzetként újjászületett?

Dr. Szebeni Olivér Bibliai kortörténet

Ár:

1 45

A könyv elmélyült kutatás és teológiai hallgatók több évtizedes tanítása után került kiadásra.

A Bibliai kortörténet elénk tárja Isten népe történetének évszázadait és a keresztyén gyülekezetek ókori eseményeit a Római Birodalom bukásáig. A vizsgált idõszak ismerete minden keresztyén ember számára alapvetõen fontos.

0 Ft

+postaköltség

Ár:

Hegyi András Jézus a Krisztus

650

+postaköltség

Mi emberek nem tehetjük vizsgálat tárgyává a Szentháromság egy örök Isten személyét. Ez nem csak merész, hanem egyben ostoba próbálkozás lenne.

Kik vagyunk mi, hogy úgy véljük: bepillanthatunk az Örökkévaló Isten „magánjellegû” titkaiba.

Ft

Megrendelhetõ www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu; +36 1 3500-343

Kabai István

Béküljetek meg Istennel

750,- Ft

Sarkadi Nagy Pál Krisztus teljessége

750,- Ft +postaköltség

+postaköltség

Megrendelhetõ www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu; +36 1 3500-343

Tartalom / Impresszum

A végidõk szuperjele és a közel-keleti konfliktus

Minden csak idõ kérdése?

6

70 éves izrael 6 A végidõk szuperjele és a közel-keleti konfliktus Innen-onnan 14 Donald Trump és az amerikai protestánsok 14 Az amerikai hadsereg tintahalrobotokat fejleszt ki 15 Németország biztonságosabb lett, de jobb nem

Éjféli Kiáltás Misszió In memoriam: Wim Malgo, alapító 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (+36-1) 3500-343 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu Megjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

Fõszerkesztõ: Nagy Erzsébet Szövegszerkesztõ: Conno Malgo Tördelés: Bakai Attila (Éjféli Kiáltás Misszió) Képszerkesztõ: Elishevah Malgo Kiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 Az újság ára: 450,-Ft+postaköltség Éves elõfizetés díja: 5040 Ft + postaköltség Személyesen a Missziónknál vagy keresztyén könyvesboltokban postaköltség nélkül megmegvásárolható A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad!

Határon túli országokba postaköltséggel 50 EUR. Tengerentúli országokba 55 EUR

16 15 A svédek erõszakproblémája 15 Egy holland kardinális a pápa döntését a végidõkkel hozza összefüggésbe Nézõpontban 16 Minden csak idõ kérdése?

19 Egy zseni halála és a Megváltó élete 20 Amit egy felébredt agyhalott a szervadományozásról igazolt 21 A Zwingli és a Svájci Testvérek közötti szakadáshoz vezetõ út

Milyen dicsõséges kihatásai vannak a helyes gondolkodásnak és cselekedetnek

24

24 Milyen dicsõséges kihatásai vannak a helyes gondolkodásnak és cselekedetnek

3 Impresszum 5 Üdvözlet 25 Bölcsességek

Forint számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

IBAN HU61 10918001-00000040-71680019 MKB; 1056 Bp, Váci utca 38.

IBAN HU44 10300002-20510628-00003285

Állandó programjaink

EURO számlaszám: UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU35 10918001-00000040-71680002 SWIFT (BIC) BACXHUHB

Minden szerdán BibliaKÖR Téma: Nehezen érthetõ Bibliai Igehelyek - kezdés :18 óra

MKB IBAN HU49 10300002-50100122-21004886 SWIFT (BIC) MKKBHUHB Kiadásért felel: a Misszió elnöke, Nagy Erzsébet Lelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünk­re.

Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Tel.: (+36-1) 35-00-343, Mobil: (+36-30) 630-7823 E-Mail: ejfel@t-online.hu ISSN: 0866-0425

Rendszeres istentiszteletek: minden vasárnap 17 órai kezdettel.

Helyszín: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2. I.em.

Figyelem!

Missziónk hétfõtõl-péntekig 9.00 órától 16.30 óráig fogad telefonhívásokat.

Éjféli Kiáltás 2018 július

3

Kabai István

Házasság bármi áron A könyv mély és tanulságos gondolatokat fogalmaz meg, könnyed, már szinte romantikus stílusban.

Egy ifjú pár életérõl szól a történet, fõhõse egy fiatal lány, Emese, aki, bár férjhez szeretne menni, de a szülei által ráerõltetett házasságtól írtózik.

Kiutat az öngyilkosságban látja.

Hogyan tovább? Milyen döntést fog hozni? Mi lesz a házasságból?

Az író izgalmasan tárja elénk az eseményeket, szinte a szereplõkkel együtt éljük át a sorsukat, együtt örülünk és sírunk velük.

Láthatjuk, mit jelent az, ha egy családban Jézus lesz a "Családfõ".

A Biblia szavaival fejezhetjük ki a legjobban: "Ne a külsõ dísz legyen a ti ékességetek, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten elõtt."

(1Pt.3,3-4)

Ára: 1 350,-Ft +postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu Tel.: (+36 1) 3500-343

Marcel Malgo, Arno Froese, Dr. Arnold G. Fruchtenbaum, Norbert Lieth

a bibliai próféciák csodája A négy szerzõ különbözõ szemszögbõl közelíti meg a prófétai szó egy-egy vetületét. Érdekes magyarázataik, egyéni meglátásaik arra ösztönzik az érdeklõdõ

Olvasót, hogy saját maga is a bibliai próféciák csodájának felfedezésére induljon.

Ára: 2700,-FT +postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu Tel.: (+36 1) 3500-343

üdvözlet

René Malgo

A végidõk legnagyobb jele

Mi a végidõk legnagyobb jele? Ron Rhodes Izraelt nevezi «a végidõk szuperjelének», mivel önálló államként való létezését ma saját szemeinkkel láthatjuk (ld. XX old). Létezik azonban ennél egy sokkal nagyobb végidõkbeli jel is, amit ma már nem láthatunk saját szemeinkkel, de messze ható következményeit mind a mai napig tapasztalhatjuk.

Az az esemény ugyanis, ami a végidõk kezdetét jelentette, nem más, mint Isten Fiának emberré válása: Jézus Krisztus elsõ eljövetele erre a földre. Az apostolok számára az Úr megjelenése népe körében az idõ teljességének eljövetelét és az utolsó idõk kezdetét jelentette (Galata 4,4; 1Korinthus 10,11; 1Péter 1,20). Ez volt az utolsó idõk legnagyobb jele (vö. Máté 1,23; Lukács 2,11–12).

Krisztussal személyesen jelent meg a mi világunkban az élet (1János 1,1–3), az engesztelõ áldozat ezért a világért (1János 2,2; 2Korinthus 5,19), a világ világossága (János 8,12).

Ezért írhatta János: «…múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság» (1János 2,8).

Az apostolok meggyõzõdéssel vallották, hogy a sötétség hamar elmúlik, és a nappal egészen közel van (Róma 13,12). Szerintük az Úr eljövetele egészen közel volt (Jakab 5,8.9), mert Krisztus azért jött, hogy «áldozatával eltörölje a bûnt» (Zsidók 9,26). Az Õ eljövetele az emberiség történelmének fordulópontját jelentette. – Azonban az Úr nem jön olyan hamar vissza, amint ahogy azt az apostolok és tanítványaik várták, mert a végtelenül irgal-

mas és kegyelmes Isten minél több embert meg akar menteni (2Péter 3,9).

Helyesen írta János apostol több mint 1900 évvel ezelõtt: «Gyermekeim, itt az utolsó óra!»

(1János 2,18). Nem sejthette, milyen sokáig fog még ez az utolsó óra tartani – éppen úgy, ahogy mi sem tudjuk azt kiszámítani (Apostolok Cselekedete 1,7) –, de helyesen kötötte össze az utolsó órát az Úr Jézus Krisztus megjelenésével (vö. 1János 2,18–23). Mert Isten országa Õbenne jött el valóságosan a földre!

János mindazokat, akik tagadták, hogy Jézus Isten Fia és a Krisztus, antikrisztusoknak nevezte. Krisztus tulajdonképpen Messiást és Felkentet jelent. Vagyis más szavakkal, aki tagadja, hogy Jézus Izrael Messiása, az Antikrisztus. Ezért tartották olyan fontosnak az apostolok hangsúlyozni, hogy mindennek a vége már közel van (1Péter 4,7); mert a napok végezetére ígért Izrael Királya eljött, és megoldotta a bûn problémáját. Elkezdõdött az ószövetségi próféciák beteljesedése.

Az «Isten Fia» kifejezést használva János – amint a többi apostol is – Istenre, Magára gondolt. Erre utal egyértelmûen az is, hogy az apostol az Úr Jézust «Világosságnak» és «Életnek» nevezi. Elsõ levelét pedig azzal a figyelmeztetéssel zárja, hogy õrizkedjenek a bálványoktól, és a megelõzõ sorokban az Úr Jézusról hangsúlyozza: «Õ az igaz Isten és az örök élet» (1János 5,20). Így tehát a végidõkben Isten Maga, a Fiú Isten megjelent a földön Izrael Messiásaként,

és így vált ismertté. Aki pedig ezt tagadja, az az Antikrisztus.

János szerint az olyan emberek is antikrisztusok, akik tagadják, hogy Isten Fia emberré lett (1János 4,1–6). A végidõk jele az is, hogy mélyrehatóbb, lényegbevágóbb esemény attól nem történhet a világon, minthogy Isten Maga emberré lett, és ezáltal feloldhatatlanul összekapcsolódott teremtményével. Jézus Krisztus emberként a mi Közbenjárónk az Atya elõtt (1Timóteus 2,5). Emberként Õ a feltámadottak zsengéje (1Korinthus 15,21.22).

Emberi testet öltve megtapasztalta, és pontosan tudja, mit érzünk, hogyan gondolkodunk, hiszen ezt Õ Maga is átélte – kivéve a bûnt, az nem érhetett fel szentségéhez (Zsidók 4,14–16).

Ilyen soha azelõtt nem fordult elõ a történelemben: hogy Isten Maga emberként megjelenjen. – De Õ az maradt, Aki volt, csak azzá lett, Aki azelõtt nem volt. – Így békítette meg az embereket Önmagával, összekapcsolódott velük, befogadta õket mennyei életébe, hogy mindazok, akik Jézus Krisztusban hisznek, és Õbenne maradnak, Isten gyermekei lehessenek. Ezért, jelképesen szólva, a jászol, a kereszt és az üres sír a végidõk legnagyobb jelei, mert azt mutatják, hogy a szentséges Teremtõ lehetõvé tette, hogy közelítsünk Hozzá, és így esendõ teremtményeit Magához vonzza az örökkévalóságba. Mi pedig csak döbbenten állunk e csodálatos kegyelem elõtt, és imádattal kiáltjuk: «Ámen, jöjj, Uram, Jézus!»

René Malgo

Éjféli Kiáltás 2018 július

5

Izrael 70 Éve

A végidõk

szuperjele

és a közel-keleti konfliktus Honnan veszi a jogot Izrael arra, hogy saját országa legyen? Van-e annak valamilyen különleges jelentõsége, hogy Izrael 1948-ban nemzetként újjászületett? És a szomszédos nemzetek miért gyûlölik annyira a zsidó államot? A bibliai próféciák és a történelmi fejlemények választ adnak ezekre és a további kérdésekre is.

6

Éjféli Kiáltás 2018 július

M

inden Ábrahámmal kezdõdött.

Nevének jelentése: «a sokaság atyja». Az Eufrátesz mentén elterülõ mezopotámiai Ur városából származott. Ábrahám nyilvánvalóan jómódú, befolyásos férfi volt.

Isten arra szólította fel, hogy hagyja el szülõvárosát, Ur-t, és költözzék egy új országba, Kánaán földjére, amelyet Isten neki és utódainak akart adni (1Mózes 11,31). Ábrahám feleségével, Sárával, és unokaöccsével, Lóttal, útra is kelt. Megérkezve Kánaánba elsõként oltárt emelt és imádta Istent. Ez volt jellemzõ Ábrahámra – Isten foglalta el az elsõ helyet életében.

Kr. e. 2100 körül Isten egy alapvetõ szövetséget kötött Ábrahámmal.

Ebben a szövetségben az Úr konkrét ígéreteket adott arra az országra vonatkozóan, melyet neki szánt. Az 1Mózes 15,18–21-ben ezt olvassuk: «Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket

és refáiakat, az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat.» Ez tehát körülír egy pontosan meghatározott területet.

Az eredetileg Ábrahámnak adott országra vonatkozó ígéretek továbbadódtak Izsák leszármazottjainak. Az 1Mózes 26,3–4-ben így szólt az Úr Izsákhoz: «Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak. És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei».

Végül ezek az ígéretek Izsákról Jákóbra szálltak. Az Úr így szólt Jákóbhoz: «Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene!

Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége!»

(1Mózes 28,13–14).

Éjféli Kiáltás 2018 július

7

1948 – David Ben Gurion kihirdette a zsidó állam megalakulását.

Istennek az országra vonatkozó szövetségi ígéreteit késõbb a Biblia több helyen is igazolja. Így például a 105. zsoltárban ezt olvassuk: Isten «örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, a mit Á bra há mma l kötött, a hog y Izsáknak megesküdött. Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül!»

Az a tény, hogy Isten ezeket az ígéreteket a zsidók elõtt rendszeresen megismételte, világossá teszi, hogy ezek abszolút biztosak! Isten Ábrahámmal kötött szövetsége «örök szövetség».

Amikor 1948-ban a mai Izrael Állam létrejött, megkezdõdött bizonyos bibliai próféciák beteljesedése a még hitetlenségben élõ zsidók nemzetközi összegyûjtésérõl, mielõtt az eljövendõ nagy nyomorúságban lesújt rájuk az 8

Éjféli Kiáltás 2018 július

ítélet. Az évszázadokig tartó számûzetés utáni összegyûjtést a világ legkülönbözõbb országaiból több prófécia is megjövendölte.

Az Ezékiel 36,10-ben Isten ezt az ígéretet adta a zsidó népnek: «Megszaporítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, városaitok benépesülnek, a romok újjáépülnek». Emellett Isten megígérte: «Kihozlak benneteket a népek közül, összegyûjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre» (36,24). A bibliai idõkben Izráelt egyetlen nép igázta le, az egyiptomiak és a babilóniaiak. És Isten minden alkalommal megszabadította õket egy bizonyos idõ elteltével. De a bibliai idõkben az izráelitákat soha nem gyûjtötte össze Isten «az országokból». Ez csak 1948-ban kezdõdött el, amikor Izrael ismét nemzeti egységgé alakult.

Abban a látomásban, melyet az Ezékiel 37-ben a csontokkal teli völgyrõl

olvashatunk, Isten a kiszáradt csontokat csodálatos módon csontvázzá állította össze, inakkal, izmokkal ruházta fel õket és lelket lehet beléjük, hogy életre keljenek. Ez a fejezet kétségkívül Izraelrõl beszél, mert a 11. versben ez áll: «Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza». A fejezet azt mutatja be, hogyan válik Izrael élõ, lélegzõ nemzetté, amely látszólag a halálból tér vissza.

Jeruzsálem lerombolása Kr. u. 70ben Titus és római katonái által Izrael politikai identitásának végét jelentette (l. Lukács 21,20). Azóta a zsidók évszázadokon át a világ népei között szétszórtan éltek. Senki nem sejthette, hogy Izrael újra önálló állammá válhat. És mégis megtörtént. 1948-ban kikiáltották az önálló Izrael Államot.

Joel Rosenberg így ír errõl: «Amikor Izrael 1948. május 14-én kikiáltotta függetlenségét, lakossága

1950 – Zsidó bevándorlók Jemenbõl

mindössze 806.000 fõ volt. 2005 végére azonban már majdnem 7 millió ember élt Izraelben, akik közül 5,6 millió zsidó származású. Évente több ezren jönnek, vándorolnak vissza.

Egyedül 2005-ben legalább 19.000 zsidó ember tért vissza és telepedett le Izraelben. Ma Tel Aviv nagytérségében több zsidó él, mint New York Cityben, és Izraelben annyi zsidó ember található, mint az Egyesült Államokban.

Nem sok idõbe telik, és Izraelben több zsidó fog élni, mint a világ összes többi országában».

Istennek Izrael helyreállítására készített terve kétségkívül elkezdõdött.

Lássuk az újkori történelem néhány fontos dátumát: 1881–1900: K b. 30.000 zsidó, akiket Oroszországban üldöztek, Palesztinába menekült.

1897: A zsidó nép számára otthont adó hely létrehozása Palesztinában

Sátrak idõleges szállásként az Izraelbe bevándorlók számára. 1948-tól 1951-ig több mint 700.000 zsidó bevándorló érkezett Izraelbe, többségük Holokauszt-túlélõ és menekült volt az arab országokból

Éjféli Kiáltás 2018 július

9

1967 – Kimerült izraeli katonák pihennek a Siratófalnál Jeruzsálem bevétele után.

nagy lendületet vett, amikor Baselben, Svájcban, összeült az elsõ Cionista Világkongresszus, és ezt nyilvánította programjává.

1904–1914: További 32 000 Oroszországban üldözött zsidó költözött Palesztinába.

1924–1932: 78.000 lengyel zsidó költözött Palesztinába.

1933–1939: 230.000 zsidó, akiket Németországban és Közép-Európában üldöztek, Palesztinába költözött.

1940–1948: 95.000, Közép-Európában üldözött zsidó költözött Palesztinába. Mindeközben Hitler és a náci Németország több mint 6 millió zsidó embert ölt meg.

1948: Megszületett az új Izrael Állam.

1967: Az arab invázió által kiváltott Hatnapos Háborúban Izrael elfoglalta Jeruzsálemet és Ciszjordániát.

Ezektõl a tényektõl eltekintve, úgy 10 Éjféli Kiáltás 2018 július

tûnik, hogy Isten lépésrõl lépésre beváltja ígéreteit. Jelenleg minden tekintet Izraelre és a Közel-Keletre irányul.

Izrael mindmáig hitetlenségben él.

Azonban a Jóel 3,1–2 szerint a jövõben szellemi ébredésben lesz része.

Armageddon – a nagy nyomorúság végén – lehet az a történelmi kontextus, amely alapján Izrael végsõ soron meg fog térni (Zakariás 12,2–13,1). Izrael helyreállításához hozzátartozik nemzeti bûneinek bevallása is (3Mózes 26,40–42; Jeremiás 3,11–18; Hóseás 5,15), amit Izrael megváltása követ, és Pál próféciájának beteljesedése a Róma 11,25–27-bõl. Armageddon kilátástalan helyzetében Izrael újonnan megtalált Messiásához fog kiáltani, és kérni fogja, hogy jöjjön vissza, és szabadítsa meg («Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan

az elsõszülött miatt szoktak»; Zakariás 12,10; Máté 23,37–39; l. még Ézsaiás 53,1–9). Megváltásuk teljes bizonyossággal bekövetkezik (l. Róma 10,13-14). Izrael vezetõi végül felismerik azt az okot, amiért rájuk tört a nagy nyomorúság – valószínûleg azért, mert a Szentlélek megvilágítja elõttük a Szentírást (l. 1Korinthus 2,9–3,2).

Az Ezeréves Birodalomban Izrael teljesen birtokba veszi a neki megígért országot, és megéli Dávid trónjának újra felállítását (2Sámuel 7,5–17). Ez az anyagi és szellemi áldások idején lesz, melyek az új szövetségen alapulnak (Jeremiás 31,31–34).

Miért utasítja el ma a zsidók többsége, Jézus Krisztust, mint az õ Messiásukat? Azóta, hogy Izráel Krisztust az elsõ évszázadban elutasította, Isten vaksággal és megkeményedéssel büntette meg. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: «Nem szeretném, testvéreim,

Minden évben zsidók ezrei vándorolnak az egész világról Erez Israelbe.

ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak» (Róma 11,25) – vagyis míg minden pogány, akiknek meg kell váltatniuk, megváltásban nem részesül.

Ennek háttere az, hogy a zsidók Izráelben nem hit által keresték az Istennel való kapcsolatot, hanem cselekedetek által (l. Galata 2,16; 3,2.5.10).

Ahhoz, hogy az ember törvény által igazuljon meg Isten elõtt, a teljes Törvényt be kellene tartania (Jakab 2,10). Erre azonban egyetlen ember sem képes. A zsidók beleütköztek «a megütközés kövébe» – Jézus Krisztusba (Róma 9,31–33). Jézus nem illett bele a már elõre kialakított messiási elképzeléseikbe (Máté 12,14.24), ezért elutasították Õt. Mivel a Messiást elutasították, részleges vakság és

megkeményedés sújtotta õket. Így Izrael elveszítette privilegizált helyzetét Isten elõtt, és így az evangéliumot a nemzeteknek hirdették, hogy a zsidókat féltékennyé tegyék, és ezáltal õk is megtérjenek (Róma 11,11).

Ettõl az idõtõl azok az emberek a nemzetek közül, akik Jézusban hisznek, Isten Gyülekezetéhez tartoznak.

A hívõ zsidók is részei ennek a Gyülekezetnek ebben a korban (l. Efézus 3,3–5.9; Kolossé 1,26–27).

A jó hír az, hogy Izrael megkeményedése és elvetése csak ideiglenes.

Amikor majd a nagy nyomorúság végén a Armageddon kilátástalan helyzetében Izrael végül felismeri Messiását, és megtér Hozzá, hogy megmeneküljön az Antikrisztus vezette inváziós csapatok elõl (Zakariás 12,10; l. még Róma 10,13–14), Izrael egy maradéka megmenekül (Róma 11,25). Ez jó hír!

Jézus Krisztus elsõ és második eljövetele között Isten Izraelt, mint népet, megkeményedéssel büntette (l. Máté 13,13–15; Márk 4,11–12; Lukács 8,10; János 12,40; Apostolok Cselekedete 28,26-27; Róma 11,8–10). Ez a profetikus halasztás megszakította Izrael helyreállítását, amelyet az új szövetség elõirányzott (Jeremiás 31,31–37). A halasztás világossá válik a Dániel elsõ 69 hete és a hetvenedik hét közti megszakításban, az eljövendõ nagy nyomorúságban (Dániel 9,26–27). A nagy nyomorúság végén Izrael beismeri bûneit, és kérni fogja Messiását, hogy szabadítsa ki a Armageddon szörnyûségébõl.

A zsidók maradéka megtér. Krisztus Ezeréves Birodalmában, ami az Úr második eljöveteléhez kapcsolódik, a z á bra há mi szövet ség ország ra vonatkozó ígéretei, valamint a trón újra felállítására tett ígéret a dávidi

Éjféli Kiáltás 2018 július

11

Izrael 70 Éve

A Fatah és a Dzsihád iszlám logikája szerint egy olyan terület, amely valamikor jog szerint iszlám fennhatóság alatt állt, soha nem kerülhet más fennhatóság alá. Kép: A Sziklatemplom a Templomhegyen.

szövetségben, végérvényesen beteljesednek (l. Róma 9–11).

Izrael nemzetként való újjászületése a végidõk «szuperjele»? Úgy hiszem, igen. Végül is Isten jövõre vonatkozó profetikus terve nag ymértékben függ Izraeltõl. Sok más bibliai prófécia is valamilyen módon Izraelre vonatkozik, következésképp Izraelnek léteznie kell, hogy ezek beteljesülhessenek. Vagy másként fogalmazva, ezeknek a próféciáknak nincs addig jelentõségük, amíg Izrael, mint nemzet, nem létezik. Így az 1948-as év profetikus tekintetben rendkívül fontos, mivel ekkor lett újra önálló nemzet Izrael.

Ennek szemléltetésére teg y ük fel ezt a kérdést: Hogyan köthet az Antikrisztus szövetséget Izraellel (vö. Dániel 9,26-27), ha Izrael nem létezik nemzetként? Hogyan épülhet fel a zsidó Templom újra a nagy nyomorúság idején, ha nem létezik Izrael nemzetként (Máté24,15)? (És még sok hasonló kérdést feltehetnénk.) Izrael újjászületése nemzetként egyértelmûen szuperjel, amely a többi prófécia beteljesedésének útját egyengeti.

Miért állítják ma a muszlimok, hogy Isten (Allah) nekik adta az ígéret 12 Éjféli Kiáltás 2018 július

földjét? Noha az eredeti Biblia Isten Szava (Allah szava) volt, és a 7. századig megõrizte tisztaságát, röviddel ezután azonban a muszlimok szerint a zsidók és a keresztyének meghamisították. Mohammed ideje óta állítólag sok «valótlanságot» fûztek hozzá.

Ennek következtében a mai Bibliában aztán az eredeti és a kitalált, az isteni és az emberi olyannyira összekeveredett, hogy már nem lehet elválasztani a pelyvát a búzától.

A muszlimok azt vallják, hogy a zsidók sok olyan dolgot hozzáfûztek a Bibliához, az Ószövetséghez, ami az õ javukat szolgálta, és elõnyükre vált. Azaz, noha a muszlimok Ábrahám jog szerinti örökösei Izmael által (aki állításuk szerint az arab nemzet õsatyja), a zsidók saját személyes érdekükbõl úgy formálták át a történetet, hogy Izsák örökölte Ábrahámtól a Szentföldre tett ígéretet, és õk fûzték ezeket a fejezeteket az Ószövetséghez.

Eszerint a «meghamisított» zsidó változat szerint Izmael és leszármazottjai eltaszíttattak, és nincs joguk az országra. Állításuk szerint az eredeti Ószövetségben ez a kitalált történet nincs benne. Tehát isteni jog szerint az ország a muszlimoké.

Eltekintve Allah állítólagos ígéreteitõl, az arabok ma azt a vélt igazságukat is fenntartják, hogy õk már régóta és megszakítás nélkül az országban élnek. Ezenkívül a brit McMahon-Hussein egyezmény a 20. század elején az araboknak ígérte az országot. E tényekre való tekintettel a mai «palesztin felelõségviselõk» azt állítják, hogy a jelenlegi közel-keleti konfliktus egyedüli oka «a cionista állam» létezése. Az ország az araboké, amint hangoztatják, Izraelnek pedig nem szabad tovább léteznie.

Hamis és megalapozatlan az az állítás, hogy a Bibliát Mohammed kora után meghamisították. A 7. században már a Biblia számtalan átirata elterjedt a világ legnagyobb részében. Hogy a Bibliát sikeresen meghamisíthassák, minden példányt gondosan össze kellett volna gyûjteni, és megváltoztatni. Ezenkívül a Bibliát több száz évvel Mohammed születése elõtt már számos nyelvre lefordították. Ezeket a különbözõ fordításokat lehetetlen lett volna az egész világon azonos módon megváltoztatni, hogy eg yöntetûen leg yenek meg ha misítva. Még ha a muszlimok nem is szívesen ismerik el, Isten az országra

tett ígéretét Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adta, amit számtalan megbízható átirat bizonyít, közülük nagyon sok több száz évvel megelõzi Mohammed korát – sõt egyesek a Kr. u. 2. századból származnak.

Míg a zsidók Izraelt úgy tekintik, mint a zsidó nép országát, addig az arabok Palesztinát vallják saját országuknak. Míg a zsidók úgy gondolják, hog y Izraelhez tartozik a Jordán mindkét partja, ideértve Ciszjordániát is (amint azt a Balfour-nyilatkozat 1917-ben leszögezte, amely elismerte a zsidó nép jogát egy saját nemzeti hazára Izrael földjén), az arabok ezt soha nem fogadták el.

Izrael ma minden visszatérni vágyó zsidó számára garantálja a bevándorlást. Ez egy fontos, Izrael Állam által meghozott törvényen alapszik, amelyet a «visszatérés törvényének» neveznek – egy olyan törvényen, amely minden zsidónak biztosítja az Izraelbe való bevándorlás jogát és az azonnali állampolgárságot, ha kívánja. Az arabok ellenben azt hangoztatják, hogy meg kell szüntetni a zsidó bevándorlást Palesztinába.

Az izraeliek és arabok közti tartós konfliktusok következtében sok palesztint elûztek, akik most menekülttáborokban, Jordániában, Ciszjordániában és a Gázai-övezetben élnek. Napjainkban már több millió palesztin menekült él embertelen körülmények között. Míg a zsidókat az egész világról szeretettel befogadják Izraelben izraeli polgárokként, addig a palesztin menekülteket a környezõ arab országok nem fogadják be – Jordánia kivételével.

Izrael bizonyos mérték ig kész részt vállalni a menekültprobléma megoldásában, azonban nem akarja palesztinok millióit befogadni, hogy majd szövetkezzenek az arab nemzetekkel Izrael megtámadására.

A múltban fõleg azt támogatták, hogy egy bizonyos számú palesztin menekült számára megteremtsék az életfeltételeket Izrael határain kívül – azzal a feltétellel, hogy a zsidókat és palesztinokat határfal válassza el,

és a palesztin terület demilitarizált legyen.

A pa leszt inok a zonba n vissza a karta k térni eg ykori há zaik ba, vagy kártalanítást követeltek, ha úgy döntenek, hogy nem térnek vissza.

Azt állítják, hogy Izrael vétett az ENSZ 194. és 242. határozata ellen, melyek a palesztinoknak visszatérést és háborús kártalanítást garantálnak.

Az arabok és muszlimok soraiban nagy az elkeseredés napjainkban. A szélsõséges muszlimok «le akarják Izraelt a térképrõl törölni». Meg akarják a «kis Sátánt» semmisíteni a «nagy Sátánnal», Amerikával együtt, amely Izraelt támogatja. A közel-keleti konfliktus tovább fog eszkalálódni anélkül, hogy egy végleges megoldásra kilátás lenne.

Az iszlámisták Izrael puszta létezésére agresszióként tekintenek. Az ország betelepítése kezdetektõl fogva megengedhetetlen volt állításuk szerint, mert a zsidóknak nem volt ahhoz joguk, hogy visszatérjenek egy iszlám fennhatóság alatt álló országba. A Fatah és a Dzsihád iszlám logikája szerint egyetlen terület sem kerülhet nem iszlám fennhatóság alá, amely egyszer már jog szerinti iszlám fennhatóság alatt állt. Ez azt jelenti, hogy Izraelnek nem szabad muszlim területen letelepednie. Ez súlyos vétség Allah ellen. Ezért az országnak vissza kell kerülnie a muszlimokhoz, akik addig nem is fognak nyugodni, míg ez meg nem történik.

Milyen egymásnak ellentmondó ideológiák találkoznak a közel-keleti válságban? Három ellentmondó ideológia rajzolódik ki: – Cionizmus. Ez a mozgalom a Sion-heg yrõl kapta nevét, a régi Jeruzsálem dombjáról, ahol egykor Dávid király palotája állt. Dávid uralkodása alatt a Sion Jeruzsálem szimbólumává vált (l. 2Samuel 5,7).

A cionizmus a zsidó nacionalizmus eg yfajta meghatározó fogalma is, amelynek az a célja, hogy helyreállítsa a zsidó elõdök hazáját. Nemcsak azt a felfogást foglalja magában, hogy a zsidóknak vissza kell térniük õsi

hazájukba, hanem velük együtt a zsidó szuverenitásnak is vissza kell térnie. A cionizmus így alapjaiban a zsidó nép nemzeti felszabadító mozgalma. Azokat a keresztyéneket, akik támogatják a zsidó nép saját hazájába való visszatérési jogát, és a független állam megalakulását, gyakran keresztyén cionistáknak nevezik.

– Arab nacionalizmus. Ez a mozga lom meg próbá lja a z a ra bok at egyetlen néppé egyesíteni, miközben közös történelmükre, kultúrájukra, nyelvükre apellálnak. Ez egy világi mozgalom, amely a közel-keleti arab országokban meg akarja teremteni és fenntartani az arab hatalmat. Az arab nacionalisták szeretnék megszüntetni, vagy legalábbis megakadályozni a közvetlen nyugati befolyást az arab világban. Ugyanakkor Izraelt rákos daganatnak tekintik, melyet el kell távolítani.

– Iszlám fundamentalizmus. Ez eg y szélsõséges vallási ideológia, amely megpróbálja az iszlám uralmat a Közel-Keleten, majd végsõ soron az egész világon érvényre juttatni.

Izraelt, mint a zsidó hatalom jelképét, Allah elleni súlyos sértésnek tekintik, amit az iszlám világ nem tûrhet el.

Ezért Izraelt a tengerbe kell szorítani.

Amerikát, Izrael szövetségesét, szintén meg kell semmisíteni.

A robbanó formula tehát így hangzik: Cionizmus plusz arab nacionalizmus plusz iszlám fundamentalizmus, egyenlõ agresszív konfliktus.

Megjövendölte-e a Biblia, hogy Izrael a végidõkben is fájó pont lesz? Igen, a Zakariás 12,2-ben Isten megerõsíti: «Íme, én részegítõ pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levõ népek számára». Izraelt iszlám államok veszik körül. Napjainkban állandó nyugtalanság uralja a Közel-Keletet, fõleg azokat az országokat, amelyek egyértelmûen antiszemiták.

Ron R hodes

Részlet az «Amit a bibliai próféciákról mindig tudni akartunk» címû könyvbõl, Ron Rhodes, 85–97. old.

Éjféli Kiáltás 2018 július

13

INNEN-ONNAN

Melania és Donald Trump Franklin Grahammel

Donald Trump és az amerikai protestánsok

1

998. augusztus 27-én Franklin Graham cikket írt a Wallstreet Journal számára, melyben az akkori elnököt, Bill Clintont, felelõsségre vonta afférja Monika Lewinskivel miatt, kihangsúlyozta, hogy az elnökök bûnei nem «magánügyek». Tíz évvel késõbb azonban hasonló „kalandok” miatt megvédte Donald Trump elnököt. A CNN-nek adott nyilatkozatában az «állítólagos afférjai» miatt, azt hangoztatta, hogy azok «11, 12, 13, 14 évvel ezelõttiek», és hogy azóta Trump «megváltozott személyiség» lett. David French, egy evangéliumi keresztyén rovatvezetõ, nyílt levelet intézett az protestánsokhoz, akik Trumpot támogatják, és figyelmeztette õket, ne adják fel értékeiket csak azért, mert azt remélik, hogy Trump döntései megkön�nyíthetik életüket. Doug Wilson bibliaoktató ellenben megjegyezte, hogy neki rokon14 Éjféli Kiáltás 2018 július

szenvesebb egy tisztességtelen elnök, aki jó döntéseket hoz, mint egy állítólag tisztességes elnök, aki gonosz és hibás döntéseket hoz. Trump tekintetében az evangéliumi közösségek megosztottak. Egyrészrõl a vita nemzedékek közötti konfliktusból is ered: rendszerint a fiatal keresztyének vannak Trump ellen, míg az idõsebbek támogatják az amerikai elnököt. Másrészrõl ez egyben az ideológiák harca: Izrael-barát politikája miatt Trump az Izrael-barát protestánsok számára megtámadhatatlan, és az õ szemükben semmit sem cselekszik tévesen. Viszont kifogásolható viselkedése miatt Trump az olyan evangéliumi keresztyének számára, akik aggódnak a gyülekezetek jó hírnevéért, persona non grata, és az õ szemükben semmit sem képes helyesen cselekedni, és mindent elutasítanak amit Trump tesz.

Az amerikai hadsereg tintahalrobotokat fejleszt ki

A

z armytimes.com honlapon Todd South, amerikai veterán haditengerész azt írta, hogy aki még nem fél a robotoktól, annak most itt az alkalom, hogy ezt is megtapasztalja: az amerikai hadsereg tudósai kifejlesztik «következõ rémálmunkat» – egy hajlékony, puha robotot, amely úgy mûködik, mozog, mint egy tintahal vagy más gerinctelen állat. A terv az, hogy a katonák ezt a robotot egy 3D-s nyomtatóval harc közben elõállíthatják, és azonnal bevethetik.

A svédek erõszakproblémája

S

védország békés, jóléti államként volt ismert. Ezek az idõk azonban elmúltak. Noha a svéd kormány megpróbálja a problémát alábecsülni, az erõszakos bûncselekmények mára már normalizáltabbá váltak az országban.

Alig telik el olyan hét, hogy ne történnének lövöldözések vagy robbantásos merényletek. A gyilkosságok aránya jelentõsen nagyobb Svédországban,

mint a nyugat-európai átlag, írja Paulina Neuding a politico.eu. honlapon. A probléma az, hogy a kormány elhallgatja: hogy az erõszak az iszlám migránsok társadalmából indul ki. A helyzet úgy megromlott, hogy a norvégiai szomszédok «svéd állapotokról» beszélnek, ha bûncselekményeket vagy zavargásokat akarnak körülírni. Anders Fogh Rasmussen dán politikus pedig egyik

interjújában megjegyezte: «Én a svédeket gyakran elrettentõ példaként emlegetem». Svédországban egész területek vannak, ahova a mentõk csak rendõri védelem alatt merészkednek be. Az erõszak kikerült a rendõri felügyelet és kontrol alól, írja Neuding, ha arra gondolunk, hogy Svédország tulajdonképpen egy békebeli nyugat-európai ország.

Egy holland kardinális a pápa döntését a végidõkkel hozza összefüggésbe

A

Horst Seehofer

Németország biztonságosabb lett, de jobb nem

H

orst Seehofer szövetségi belügyminiszter kijelentette, hogy Németország biztonságosabbá vált. Tény, hogy az erõszakos bûncselekmények száma valóban visszaesett. A szélsõséges jobboldali erõszakos cselekedetetek 16,9 százalékkal csökkentek. Léteznek azonban félelemkeltõ fejlemények is: a baloldali erõszak 2016-tal szemben 15,6 százalékkal megnövekedett, miközben «a politikailag motivált bûncselekmények nagy részét még mindig a jobboldali bûntettek képezik». Valamelyest növekedett az antiszemita bûntettek száma is, viszont drasztikusan megemelkedett a gyermekpornográfia terjesztése, jelentette a Welt Online ez év május 8-án. Ez a legelrettentõbb adat az aktuális bûnügyi statisztikában. Éppen azok, akik a legnagyobb védelemre szorulnak, vannak a német társadalomban a legnagyobb veszélynek kitéve.

németországi római katolikus püspöki konferencia többsége úgy döntött, hogy az a protestáns személy, aki egy katolikussal házasodik össze, bizonyos feltételek mellett részesülhet a katolikus eukarisztiában (az úrvacsorában). A püspökök egy kisebb csoportja ezt ellenezte, és a pápához fordult, aki azonban úgy határozott, hogy a problémát a német püspökök maguk között kell, hogy megoldják. Ami evangéliumi szemszögbõl csupán szõrszálhasogatás, az a katolikus egyházjog szerint az

egyház tanítása elleni vétség. Csak aki közösségben áll a római katolikus egyházzal, az részesülhet úrvacsorájában is. Ferenc pápa azzal, hogy megtagadta az ítélethozatalt, azt sugallta, hogy a római katolikus egyházjog nem kötelezõ. Ezt egy pápa nem teheti meg, és ez a konzervatív katolikusok számára olyan bûn, amely, például Willem Jacobus Eijk, Utrecht püspöke szerint, a végidõkbeli megtévesztésre és üldöztetésekre, valamint a nagy antikrisztusi elszakadásra utal.

Smith J. Oswald

A legcsodálatosabb történet Valószínûleg azt hiszed, hogy mivel Isten már mindent elõkészített a te üdvösségedet illetõleg, neked semmit sem kell tenned. Milyen tévedés! Nem látod, hogy neked el kell fogadnod Istennek ezt az ajánlatát? A Biblia ezt mondja: «Válassz, vegyél, fogadd el!» Az üdvösséget már elkészítették, de neked ezt el kell fogadnod. Én felajánlhatok neked egy pohár vizet, de neked azt el kell venned. Az orvos felírhat, rendelhet számodra egy orvosságot, de milyen hasznod lesz belõle, hogyha azt nem veszed be? Jézus Krisztust neked el kell fogadnod ahhoz, hogy üdvösséged legyen. Óh, én Barátom, fogadd el Krisztust! «Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ nevében» (Jn 1,12).

Ár: 1 450 Ft

+postaköltség

Megrendelhetõ: Éjféli Kiáltás Misszió; 1135 Bp. Palóc u. 2. , Telefonon (061) 3500-343; rendeles@ejfelikialtas.hu; www.ejfelikialtas.hu

Éjféli Kiáltás 2018 július

15

Nézõpontban

élet

Minden csak idõ kérdése?

Az emberiség annyira megszállottja az idõnek, hogy társadalmunkban az idõ már kereskedelmi áruvá is vált. Mit szólhatnánk ehhez bibliai szemszögbõl? Milyen a keresztyén helyes viszonya az idõhöz és a pihenéshez? Egy elemzés.

B

enja min Fra nk lin a «Ta nácsok egy fiatal üzletembernek» (1748) címû esszéjében ezt írta: «Gondolj arra, hogy az idõ pénz». Az idõ értékes pénzforrás vagy erõforrás, mivel életünket ezen a földön az idõ korlátok közé szorítja. Ezért minden feladatot a lehetõ leggyorsabban el kellene végezni, és jól megfontolni, hogy mibe fektetjük idõnket és fáradságunkat. Különben sokan megpróbálják neurotikus idõbeosztásukat azzal a kifogással igazolni, hogy «saját 16 Éjféli Kiáltás 2018 július

idejüket» megfontoltan akarják megtervezni, és annak kivitelezését meg is akarják védeni.

Lehet az idõvel helytelenül bánni?

Igen, lehet, ha az a büszkeségen alapul. Például, ha valaki túl sok energiát és idõt fektet a munkájába, mert az fontosság érzetet adja neki. Az idõhöz való másik helytelen hozzáállás arra a kényszeres vágyra vezethetõ vissza, hogy mindenképp tetszeni akarunk másoknak; belemegyünk kompromis�szumokba, csakhogy mások tetszésére legyünk. Egy további ok, amely az idõhöz való kényszeres ragaszkodáshoz vezethet, az attól való félelem, hogy ezáltal Istennel mélyebb kapcsolatot alakíthatunk ki. Ha több idõt fordítanánk bibliatanulmányozásra, Isten rámutatna arra, amit az életünkben meg kellene változtatnunk.

Az óra mutatja, milyen gyorsan telik az idõ. «‹Az óra›, vonta le a következtetést [Lewis] Mumford, ‹olyan gép, amely ‚terméke’ a másodpercek és percek.› E termék elõállítása során az óra azt a hatást kelti, hogy az idõ elválik az emberi szinttõl, és így azt a hitet táplálja bennünk, hogy egy független, matematikailag mérhetõ részekbõl álló világban. Ez a felfogás nem felel meg Isten koncepciójának vagy a természetes folyamatoknak.

Az ember önmagával kommunikál egy olyan géprõl, amelyet õ maga alkotott.»

«Mumford a Technics and Civilzation címû mûvében rámutat arra, hogy az óra az embereket a 14. századtól fokozatosan elõször idõõrzõkké, aztán idõspórolókká, végül pedig idõszolgákká változtatta. Ebben a folyamatban

megtanultuk, hogy a Napot és az évszakokat semmibe vegyük, mert egy másodpercekbõl és percekbõl álló világban a természetnek már nincs jelentõsége. Mumford emellett hangsúlyozza, hogy az óra feltalálása óta az örökkévalóság már nem mértéke és fókusza az emberi gondolkodásnak.

Ha legalább csak kevesen sejtették volna ezt a kapcsolatot, az óra feltartóztathatatlan ketyegése még jobban hozzájárulhatott volna Isten uralkodó helyzetének gyengítéséhez az emberi gondolkodásban, mint az összes traktátus, melyeket a felvilágosodás filozófusai megfogalmaztak. Ez azt jelenti, hogy az óra újfajta kommunikációt hozott létre Isten és ember között, amelyben úgy tûnik, Isten a vesztes fél. Mózesnek talán még egy parancsolatot kellett volna felírnia: Ne alkoss magadnak olyan gépet, amely az idõt méri» (Neil Postman, Amusing Ourselves to Death, 11–12. old).

A Biblia emlékeztet arra, hog y többet érünk el azzal, ha idõnkben Istennel – bibliaolvasással, imádkozással – foglalkozunk, mintha azt az idõt Istentõl távol töltenénk. Amikor Martin Luthert megkérdezték másnapi tervérõl, így válaszolt: «Dolgozom, dolgozom, reggeltõl estig. Olyan sok a tennivalóm, hogy az elsõ három órát az imádkozásnak szentelem» (E.M. Bounds, Purpose in Prayer, 7. old).

Különösen fontos, hog y idõtervünkben a szünetek beiktatásával

felállítsuk a helyes prioritást. A Márk 5 arról számol be, miként találkozott Jézus egy asszonnyal, «aki 12 év óta vérfolyásos volt». Jézus épp «egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus» házához ment, akinek kislánya halálos betegen feküdt, amikor az asszony feltartóztatta. Manapság azt mondanánk, Jézusnak akkor éppen rengeteg dolga volt.

Az Úr nemcsak azért gyógyított embereket, hog y szenvedéseiket csillapítsa, vagy hatalmát bizonyítsa.

Azért tette, mert a gyógyítások Õt, mint Messiást, igazolták. Jézus az Atyától rábízott feladatot teljesítette.

Az asszony tulajdonképpen zavaró elterelés volt. Õ tudta ezt, ezért csak

ve, ezért nem adódhat kitérõ, ami a pontos tervezést keresztezhetné.

Hogyan kellene az ilyen terhes kitérõkre reagálnunk? Elõször is emlékezzünk arra, hogy Isten a kitérõk Ura is. Az Apostolok Cselekedete 16 arról számol be, hogy Pál, Szilász és Timóteus «Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte õket».

Ez az élmény megszakítást jelentett ter vük ben. Késõ bb a z Apostolok Cselekedete 27-ben a Róma felé vivõ úton Pál hajótörést szenvedett (miután Jeruzsálemben váratlanul letartóztatták). Pál egyik kitérõt, megszakítást a másik után élte meg.

A Bibliában nyilvánvalóvá válik, hogy Isten «mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik» (Efézus 1,11). Isten számára semmi sem kitérõ vagy megszakítás, ami az életünkben történik. Mi nem rendelkezhetünk Istennel, hogy segítsen a saját terveink megvalósításában.

Jakab figyelmeztet erre: «Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendõt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltûnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni» (Jakab 4,13–15). Ha

Amikor Martin Luthert másnapi terveirõl kérdezték, így felelt: «Dolgozom, dolgozom, hajnaltól estig. Olyan sok a dolgom, hogy az elsõ három órát imádkozással töltöm el.» az Úr köntösét akarta megérinteni, mert hitte, hogy attól is meggyógyul.

Jézus örült a vele való találkozásnak, és így szólt hozzá: «Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!» Ez a gyógyítás nem állt Jézus napirendjében. Ismerünk mi is ilyen hitbeli kitérõket? Napjaink, heteink, hónapjaink meg vannak elõre tervez-

ezt a bibliai elvet alkalmazzuk, nem fogunk bosszankodni a váratlannak tûnõ kitérõk miatt, hanem inkább hálásan fogadjuk azokat. Az Efézus 5,20 emlékeztet arra, hogy mindenkor mindenért hálát kell adnunk Istennek.

Napirendünk megszakításai csodálatos alkalmak lehetnek arra, hogy Istent szolgáljuk, ugyanakkor vissza is tarthatnak bennünket attól, hogy Isten

Éjféli Kiáltás 2018 július

17

Nézõpontban

akaratát cselekedjük. Isten az Õ Szavában, a Bibliában, megígérte, hogy bölcsességet ad annak megítélésére, hogy felismerjük az Õ akaratát, és azt, hogy mit kell tennünk. A Biblia arra is rámutat, hogy nem kell aggódnunk saját imázsunk miatt: «A zsidók nagyon szenvedélyes emberek voltak, akik nem rejtették el vagy nem nyomták el érzéseiket. A zsidó emberek – úgy a férfiak, mint a nõk – nem féltek attól, hogy saját emberi gyengeségeiket beismerjék. Szabadjára engedték érzéseiket, mert minden érzésnek megvolt a maga ideje: bosszankodni, sírni, nevetni, énekelni, ünnepelni, táncolni, tapsolni, veszekedni, átölelni és szeretni (vö. Prédikátor 3,1-8)» (Marvin R. Wilson, Our Father Abraham, 139. old).

A Prédikátor 3-ban láthatjuk, milyen felszabadító érzés, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy mindennek megvan a maga ideje. Lehet szorgalmasan dolgozni anélkül, hogy a kényszeres munkamánia rabságába esnénk. Az 1-15 versek arról beszélnek, hogy Isten mindennek elrendelte a maga idejét, viszont hogy ez miért van így, rejtély maradt. A gonosz jelenlétét vagy a szenvedés és fájdalom létezését ebben a világban néha nagyon nehéz megmagyarázni, fõleg amikor az irgalmas és szeretõ Istenrõl beszélünk. Sok tekintetben egyszerûbb a Sátánt megérteni, mint a szentséges Istent felfogni. Ennek oka az, hogy a Sátán egyszerûbb – õ teljes egészében gonosz. Ezért cselekedetének mozgatórugóit könnyebben megérthetjük (vö.

János 8,44).

Istent ellenben nehezebb megértenünk (Jób 36,26; 38,4-42,6; Prédikátor 8,17; Róma 11,33). Különösen nehéz Isten cselekedeteit megérteni.

Isten mindenható, ezért kérdezik sokan, miért van ennyi szenvedés a világban. Isten jóságának és mindenhatóságának magyarázatát a gonosz létezésével együtt a Prédikátor 3-ban találjuk.

A Biblia arra is megtanít, hogy az Isten jósága ellenére létezõ gonosz problémájával szembesülve soha nem 18 Éjféli Kiáltás 2018 július

szabad elfelednünk, hogy Isten az Úr mindenek felett. A Prédikátor 3,1-8 megerõsíti, hogy Istennek terve van, amelytõl nem tér el. Az Úrnál mindennek megszabott ideje van (1. vers).

Isten nem valamilyen kozmikus télapó, aki úgy mûködik együtt az emberekkel, ahogy azt mi szeretnénk.

A Narnia krónikája címû allegóriájában C. S. Lewis Aslant, az oroszlánt, Krisztushoz hasonló alakként mutatja be. Az egyik fejezetben így szólt Biber úr Susanhoz: «Ha valaki Aslan elé

«Minden test csak fû, és minden szépsége, mint a mezei virágé.

Elszárad a fû, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele» Ézsaiás 40,6

merészkedik anélkül, hogy a térdei remegnének, akkor az vagy mindenkinél bátrabb, vagy egyszerûen ostoba.» A második kötet következõ kijelentése széles körben ismert. A Lucy kérdésére, hogy Aslan «szelíd-e», Biber úr így felelt: «Ki beszélt itt szelídségrõl? Õ természetesen nem szelíd. De jósá-

gos. Õ a Király» (C. S. Lewis, Narnia királya).

Ha tudatosul bennünk, hogy Isten nem szelíd, felvetõdik a kérdés: «Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?» (9. vers). Az Írás igazolja, hogy Isten «szépen megalkotott mindent a maga idejében» (11- vers; vö.

Zsoltárok 37,23). Hiába vágyunk arra, hogy megértsük Isten örök terveit – ez számunkra lehetetlen. De hogyan tudunk élni egy olyan világban, amely nem áll ellenõrzésünk alatt?

Elõször is nem szabad elbátortalanodnunk, hanem arra kell koncentrálnunk, hogy hálásak legyünk, jót cselekedjünk, és a jót, amiben részünk van, minden nehézség ellenére élvezzük (12–13. versek). Hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából, mert arra emlékeztet, hogy Isten segítsége nélkül semmit sem tudunk elérni.

Minden, amit Isten tesz, örökérvényû (15. vers).

A Prédikátor 3,16 az élet egyenlõtlenségeire utal. A «nap alatt» megtalálható az igazságtalanság, a gonoszság, de hívõkként az vigasztal bennünket, hogy Isten az igazat is, a bûnöst is megítéli, ha eljön az ideje (17–18. versek; vö. 8,8–9; 12,13–14).

Egyedül Isten végtelen türelme az oka annak, hogy még nem küldte el ítéletét az emberekre (2Péter 3,8–9). Isten mindent jóra fordít (Ézsaiás 61,1–7; Róma 8,28). «Az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta» (Prédikátor 3,11). Jézus Krisztus által nekünk is részünk lehet az örökéletben (1János 5,9–13).

Isten azt szeretné, ha örömünket lelnénk jelenlegi tevékenységünkben.

Nem tudhatjuk, mit hoz a jövõ, ezért örüljünk a jelen áldásainak. Sokan vannak azok, akik tévesen érzékelik az idõt, és nem élnek teljesen a jelenben. Úgy kellene az életet értékelnünk, amint van, különös tekintettel az örökkévalóságra. Kerüljük a stresszes idõhiányt, és bízzuk magunkat a Biblia erkölcsi és szellemi alaptörvényeire.

Ron J. Bigalke

kortörténet

Egy zseni halála és a Megváltó élete Elhunyt egy világhírû, nagyra becsült zseni. Nagy befolyást gyakorolt erre a világra, amit azonban elhomályosít az a befolyás, amelyet Jézus gyakorolt, és mindmáig gyakorol világunkra – néhány gondolat.

S

tephen William Hawking 76 évet élt, századunk leghíresebb és legmegbecsültebb személyiségei közé tartozott. A brit asztrofizikust korunk Einsteinjeként emlegették, elméleteit elismerték, és nagyra értékelték. A gravitációs fizika doktora és professzoraként többek között a Cambridge egyetemen is dolgozott. Hawking kétszer házasodott, elsõ feleségétõl három gyermeke született.

Hawking az univerzumnak a semmibõl való keletkezése mellett szállt síkra, ahol egy Teremtõnek nincs helye.

Az idõ rövid története címû könyve bestsellerré vált, több milliós példányszámban kelt el. Elméletei számtalan embert befolyásoltak, köztük államfõket, egyetemistákat, tudósokat, sõt még a pápát is. Hawking elméleteivel az Oxford Egyetem matematika professzora, John Lennox szállt szembe.

Õ Hawking érvelését a nem létezõ teremtõ mellett logikátlannak ítélte. A hitvalló keresztyén Lennox az angol Daily Mail napilapban Hawking téziseinek részletes cáfolatát közölte, és úgy vélte, hogy a fizikus egy sor elementáris félreértés áldozata.

Lennox megítélését szemléletes példával támasztotta alá: «Amikor õ [Hawking] arra szólít fel, hogy döntsünk Isten és a fizika törvényei között, akkor az épp olyan, mintha valaki azt szeretné, hogy a repülés mérnöke, Sir Frank Whittle, és a fizika törvényei között döntsünk, ha meg akarjuk magyarázni, hogyan mûködik a rakéta propulziós fúvókája. Õ itt összekeveri a kategóriákat. A fizika törvényei meg tudják magyarázni, hogy mûködik a repülõgép fúvókája, azonban kell valaki, aki azokat megépíti, üzemanyaggal feltölti és begyújtja. A repülõgép önmagától nem tudott volna felépülni a fizika törvényeivel sem, ahhoz egy olyan férfi zsenialitása kellett, mint Whittle. Éppígy nem teremthették meg a fizika törvényei az univerzumot sem».

Jézus rendkívüli személyiség volt, amit Õ mondott, az maga volt az élet. A történész és orvos Lukács írta Róla: «Az

elsõ könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettõl» (Apostolok Cselekedete 1,1).

Nemrég egy matricán ezt olvastam: «A keresztyének tévedhetnek – Krisztus soha», egy másikon pedig ezt: «A világ urai mennek, Krisztus jön!».

Valóban, a legtöbb jelentõs személyiség tovatûnik az idõ süllyesztõjében, az elméletek elavulnak, a tudományos megismerés fejlõdik. Jézus semmit sem vesztett népszerûségébõl, Róla könyvtárakat írtak, olyan dolgokat mondott és tett, melyek megmozgatták a világot, olyan változásokat hozott létre, melyekrõl mások csak álmodhattak.

Jézus Krisztus olyan tudást hozott el számunkra Istenrõl és a teremtésrõl, ami minden mást elhomályosít. Emberek millióinak élete változott meg alapvetõen a Jézusba vetett hit által, akik Jézus Szelleme által további pozitív változásokat hoztak létre. Jézus olyan kinyilatkoztatásokat adott nekünk, melyek túlmutatnak az univerzumon, egészen Isten örökkévalóságáig. Kijelentéseit nem teóriákban közölte, hanem abszolút igazságként.

«Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt elõttetek erõkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok […] õt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa õt» (Apostolok Cselekedete 2,22.24). «És õ megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy õ Istentõl rendelt bírája élõknek és holtaknak» (Apostolok Cselekedete 10,42).

Hawking, a kétségkívül nagy zseni elhunyt, Jézus azonban él, és mindennél nagyobb. Hawkingnak sok elmélete volt, sok fontos dolgot tanított, azonban Istennel kapcsolatban bizonytalan volt, és az is maradt. Jézusnál soha nem fordult elõ bizonytalanság, tanítása mindig egyértelmû és tettekre késztetõ volt, parancsolata így szól hozzánk: «Higgyetek Istenben!» (Márk 11,22).

Norbert Lieth

Éjféli Kiáltás 2018 július

19

Nézõpontban

kortörténet

Amit egy felébredt agyhalott a szervadományozásról igazolt Egy agyhalottnak nyilvánított fiú röviddel azelõtt, hogy szerveit kivették volna, felébredt … és igazolta ezzel, amit a Szentírás az életrõl és a halálról mondott.

A

szervadományozásról folytatott vita hirtelen újra fellángolt.

Amerikában egy 13 éves agyhalottnak nyilvánított fiú keltett nagy feltûnést: Trenton McKinlay egy balesetben súlyos koponyatörést szenvedett. Amikor a kórházba szállították, már 15 perce halottnak számított. Az orvosok agyhalált diagnosztizáltak. A szülõk úgy döntöttek, hogy a fiú szerveit odaadományozzák. Rákötötték az életben tartó gépekre, amíg a transzplantációt elõkészítették. De azon a napon, amikor a szerveit ki akarták venni, hirtelen helyreállt az agymûködés, és a rákövetkezõ napon Trenton lassan magához tért. A Welt Online számolt be a hírrõl ez év május 7-én.

Krisztus így tanította a hallgatóságot: «Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette» (Máté 5,21).

Egy szerv kivétele, például egy veséé, csontvelõé vagy a vérvétel nem feltételezi az adományozó ha20 Éjféli Kiáltás 2018 július

lálát; ez életben való adományozás, ami megítélésünk szerint belefér az erkölcsileg elfogadható eljárások körébe. De mi a helyzet azoknak a szerveknek esetében, melyek az adományozó «halálát» feltételezik, miközben a szerveknek élõknek kell lenniük? Ez esetben az agyhalottnak nyilvánított személyt mesterségesen életben tartják, hogy a szerveit kivehessék.

Az agyhalál azonban nem azonos az egész test halálával. Ag yhalál esetében nem lehet ugyan agytevékenységet mérni, de hogy az ember valóban halott-e, és semmilyen lelki érzékelésre sem képes, nem mondható meg biztosan. Így a már agyhalott állapotos nõk még képesek hormonok termelésére, és gyermeküket világra tudják hozni. D. Alan Shewmon neurológus a Los Angeles Egyetemrõl, Kaliforniában, bebizonyította, hogy 175 páciens, akiknél agyhalált diagnosztizáltak, életben maradt.

Csak akkor lehet valóban a halálról beszélni, ha a szív teljesen leáll, és már nincs vérkeringés – de akkor már a szervek sem kapnak vért, és így nem használhatók fel (vö. 3Mózes 17,11; 17,14; 5Mózes 12,23). Így aztán a haldoklót addig tartják életben, míg a szerveit ki tudják venni;

de éppen a szervek kivételével ölik meg a személyt, mégpedig úgy, hogy még nem halt meg valójában. Így a szerv odaadományozása megmenthet ugyan egy életet, másfelõl azonban egy másikat megöl.

Ha a szer vátültetést sikeresen végrehajtották, az új szervet kapott beteg élete végéig drága g yóg yszereket kénytelen szedni, mert a szervezet természetes reakciója az, hogy kitaszítja az idegen szervet. Ezt a természetes védekezési mechanizmust gyógyszerekkel iktatják ki.

Vannak olyan országok, ahol a szerv kivételénél az agyhalottnak narkózist adnak. Miért? Mert az ember valójában nem halott, és megtörténhetne, hogy mégis …?

Nem akarunk általánosságban ítélkezni, azonban mindenkit arra szólítunk fel, hogy az orvosi és a morális érvek alapján, de mindenekelõtt Isten Szava alapján vizsgálja meg a kérdést, és úgy döntsön, hogyan áll hozzá a szervadományozás témájához.

Norbert Lieth

A témában ajánljuk brosúránkat ezzel a címmel: «Kényes téma – szervadományozás», amelyben Dr. med. Peter Beck kap szót, aki az egyik szervátültetési központban dolgozik.

egyháztörténet

A Zwingli és a Svájci Testvérek közötti szakadáshoz vezetõ út Visszapillantás a zürichi anabaptisták, név szerint a Svájci Testvérek történetére a reformáció idején. 2. rész.

A Vízi templom Zürichben. Az elõtérben Zwingli szobra.

1519-ben Ulrich Zwingli lett a zürichi nagy székesegyház papja, a város akkoriban 8.000 - 10.000 lakost számlált. Január elsején, 35. születésnapján egy hajóval kikötött a Vízi templomnál, hogy szolgálatát elfoglalja. Kezdetektõl fogva prédikációiban az Újszövetség magyarázatára helyezte a hangsúlyt.

Két évvel késõbb Zwingli bibliai nyelveken tanított, így akarta megnyerni a város fiatalságát a maga pozíciója számára. A tanítványok között ott volt Konrad Grebel is. A tananyag a bibliai szövegek latin, görög és héber változatainak tanulmányozásából állt. A szövegtanulmányozás után a hallgatók prédikáció formájában számoltak be arról, hogy a szöveg mondanivalóját megértették. – A bibliai szöveggel való alapos foglalkozás azonban így nehezen elképzelhetõ.

Háromévi szolgálat után Zwingli tekintélyes befolyásra tett szert a városban. Felix Manz is elkezdett Zwingli óráira járni. 1522 tavaszán Konrad Grebel 24 éves korában megtért az Úr Jézushoz. Manz és Grebel hûséges követõi lettek Zwinglinek.

1523. január 29-én az elsõ nyilvános hitvitában a Zürichi Tanács hitvallást tett a Biblia, mint a keresztyénség kötelezõ alaptörvénye mellett, valamint Zwingli megreformált prédikációi mellett. Ez a döntés stratégiai csapást mért a katolikus hit követõire.

Éjféli Kiáltás 2018 július

21

Nézõpontban

Április 28-án Wilhelm Röubli, egy német származású pap megházasodott, Witikonban tartotta nyilvános esküvõjét. Õ volt az elsõ pap svájci földön, aki szakított a cölibátussal.

Prédikációiban felemelte szavát a tized ellen, amit a községek Zürich városnak kellett fizessenek.

Nyáron Zwingli találkozott Hinne Rhode-val, egy holland szakramentalistával. – A szakramentalisták olyan személyek voltak, akik azokat a rituálékat, melyeket az egyház annakidején «sákramentumoknak» tekintett (pl. az úrvacsora, a gyermekek megkeresztelése), puszta jelképekként kezelték, amelyek azonban az emberekben, akik azokat gyakorolják, hit nélkül semmiféle belsõ változást nem hoznak létre. A római katolikus egyház ellenben mindmáig azt vallja, hogy ezek a rituálék hatnak az ember szellemi-lelki életére: a csecsemõ például az által, hogy vízzel meghintik, keresztényé válik.

A kenyérben, melyet az eukarisztia a lka l máva l mag u k hoz vesznek, Krisztus van jelen valóságosan. – Rhode átadta Zwinglinek Corenlius Hoen eg yik mûvének másolatát, amelynek címe «Epistola Christiana admodum». Ez a könyv az úrvacsorát, mint az Úr rendelkezését, teljesen szimbolikus jelentéssel magyarázza.

Vagyis, amikor az Úr ezt mondja: «Ez az én testem», ezt úgy kell érteni, hogy ez «jelenti» az én testemet, és nem szó szerint «ez a testem». Ezt a magyarázatot idõvel az anabaptisták és Zwingli is átvették (és ezt vallják ma az evangéliumi keresztyének is).

1523 nyarán találkozik elõször Zwingli, Konrad Grebellel, Felix Manzcal, valamint Simon Stumpffal, egy pappal Höngg-bõl. Ez a három férfi azzal a kéréssel kereste fel Zwinglit, hogy a reformáció ügyét gyorsabb és konkrétabb intézkedésekkel segítse elõ.

Niklaus Hottinger, Zollikon egyik polgára, Stadelhofenben vásárolt egy telket, amelyre egy Krisztus keresztet állítottak fel. Egyik éjjel Hans Oggenfuss, Lorenz Hochrütiner és õ kiásták 22 Éjféli Kiáltás 2018 július

a keresztet, fáját felfûrészelték, és kiosztották a szegények között tûzifaként. Hottingert börtönbe zárták, de két hónappal késõbb Zwingli közbenjárására szabadon engedték. Elhagyta a várost, és Baden környékén hirdette az evangéliumot, amely akkor még katolikus terület volt. A katolikus hatóságok elfogták, és Luzernbe szállították. 1524. március 9-én volt a tárgyalás, amelyen azt a döntést hozták, hogy a kereszt kiásása istenkáromlás, és Hottingert halálra ítélték. Március 26-án Luzernben lefejezték.

Hottinger az új hit elsõ mártírja.

Azok közé a Zollikon-i lakosok közé tartozott, akik másfél évvel késõbb csatlakoztak az anabaptista mozgalomhoz.

1523. október 26. és 28. között Zürichben megtartották a második nyílt vitát a misével és a «szentképekkel» kapcsolatban. Zwingli azt a nézetet vallotta, hogy a mise oly sok pontban eltér az istentisztelet bibliai modelljétõl, hogy az már istenkáromlásnak számít. A nyilvános vitában azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mise megfelelõ keret lehetne Jézus Krisztus megváltói mûvének bemutatására. A vita közben kijelentette, hogy a Zürichi Tanácsnak el kell döntenie, milyen intézkedéseket kell hoznia a mise kialakítására. Erre Simon Stumpf szót kért, és így szólt Zwinglihez: «Ulrich mester, neked nincs jogod ezt a döntést kegyelmes uraim kezébe tenni, mert a döntés már megszületett: Isten Szelleme döntött». Balthasar Hubmaier, Waldshut papja, Ludwig Hätzer, egy másik német pap, valamint Manz és Grebel szintén azt a nézetet osztották, hogy ez az eljárás téves, mert nem egyezik Isten Szavával.

Hogy e férfiak magatartását megértsük, tudnunk kell, hogy abban az idõben Zwingli és más papok a misét miseruhába öltözve latinul tartották, és úrvacsorakor a poharat megvonták a gyülekezettõl. Kereszteléskor a csecsemõkre ráfújtak, hogy az ördögöt kiûzzék belõle, és a keresztet fölöttük tartották. Majd nyállal megnedvesí-

tették és olajjal felkenték õket. Ez a rítus katolikus szokás, és semmilyen bibliai alapja sincs.

December 19-én Zwingli az istentisztelet formájáról való döntést véglegesen a Zürichi Tanácsra bízta.

Grebel, Manz és Hätzer szerint ezzel a reformátor feláldozta Isten Szavának tekintélyét az emberi taktika és célszerûség oltárán. Konrad Grebel levelezése világosan rámutat erre.

Harold Bender mennonita teológus megjegyzi, hogy Grebel döntése, miszerint nem veti alá magát a Zürichi Tanács egyházi döntéseinek, stratégiai szinten a szabadegyházak létrejöttének kezdetét jelentette. Ez a megállapítás valóban találó. De azt is el kell mondani, hogy Grebel és társai ebben az idõben még nem rendelkeztek világosan megfogalmazott elképzeléssel arról, hogyan kellene egy gyülekezetnek kinéznie. Ezzel kapcsolatos meggyõzõdésük csak a következõ évben alakult ki a Zwinglivel kibontakozó összetûzés alatt folytatott bibliatanulmányaik által.

Az 1524 év folyamán néhány személy Konrad Grebel körül létrehozott egy sejtet, amelybõl a következõ év kezdetén létrejött az anabaptizmus, mint önálló mozgalom. A csoport tagjai különbözõ házakban gyûltek össze bibliata nulmá nyozásra és imádkozásra. Egyik kedvenc helyük Felix Manz otthona volt a Neustadt utcában.

A z év során Grebel, Manz és Simon Stumpf többször is kezdeményezték Ulrich Zwinglinél és Leo Judnál a reformáció Bibliához hûebb végrehajtását. Legfontosabb javaslataik a következõk voltak: – Zwingli intézzen felhívást Zürich polgáraihoz, hogy akik Krisztust akarják követni, álljanak az õ oldalára. Grebel és Manz meg voltak gyõzõdve, hogy nagy többség fogja ezt a felhívást követni. Az elszánt kereszt yének alkotta többséggel lehetséges lenne egy új Zürichi Tanácsot választani, amely öntudatos keresztyénekbõl állna.

– A prédikátornak nem a tizedbõl

kellene megélnie, amit az állam elrendelt, hanem a keresztyének önkéntes adományaiból. A Testvérek felajánlottak Zwinglinek évi 100 guldent arra az esetre, ha nézeteiket elfogadja.

– Az egyházat nem az állam kellene megszervezze, hanem önmaga kellene megalakuljon helyi gyülekezet formájában.

– A gyerekeket nem kellene megkeresztelni, hanem a keresztelést felnõttkorban kellene elvégezni azokon, akik tudatosan megtérnek Jézus Krisztushoz.

Zwingli minden javaslatot elvetett, mert túl radikálisoknak tartotta azokat. Az õ terve az volt, hogy kitartó prédikációkkal úgy befolyásolja Zürich polgárait és fõleg a Tanácsot, hogy az általa kívánt reformokat elfogadják, és azok megvalósulhassanak.

A Grebel-csoport külföldi teológusokkal levelezett (Karlstadttal és Lutherrel). Kapcsolatot létesítettek Wilhelm Röublivel, Witikon és Zollikon prédikátorával, aki a gyermekkeresztelést nem tartotta biblikusnak, és felnyitotta Grebel szemét a hitbeli keresztelés újszövetségi tanítására.

Konrad Grebel két levelet írt Thomas Müntzer német papnak, aki rajongó, szenvedélyes nézeteket vallott, és a nagy parasztháborúban (1524 –1525) dicstelen szerepet játszott. Ezekben Grebel hittársai nevében is hét pontban fogalmazta meg fenntartásaikat Müntzer meg�gyõzõdésével szemben, fõleg attól a szándékától határolódtak el, hogy a változtatásokat a hitbeli kérdésekben erõszakkal vigye véghez.

A levélben részletesen kitért az úr vacsorára. Ezzel g yakran kell élni figyelembe véve a gyülekezeti fegyelmet, amit a Máté 18,15–18 tanít. Ezekbõl a megjegyzésekbõl következtethetünk arra, hogy a Grebel és Manz gyülekezetének tagjai ös�szejöveteleiken rendszeresen vettek úrvacsorát. Ebben az idõben kb. 20 személy tartozott a csoporthoz.

Zwingli számára a Biblia csak a Krisztusban elnyert üdvösség tekintetében volt abszolút kötelezõ érvényû; más kérdésekben szerinte a keresztyén szabadon dönthet az alkalmazásában.

1524 õszén Felix Manz Zürichben Karlstadt mûvének másolatát osztogatta az úrvacsoráról. Ezzel az akcióval bírálatát fejezte ki a Zürichben akkor szokásos úrvacsoravétellel kapcsolatban. Csak az 1525-ös év során tért át Zwingli a nyilvánosság elõtt is arra, hogy a kenyeret és a bort jelképekként tanítsa, és a gyülekezetnek is megengedte, hogy részesüljön a kehelybõl (a római katolikus egyházban a «laikusoknak» nem volt szabad a kehelybõl inniuk).

Októbertõl decemberig: magánjellegû konferenciákat tartanak a Grebel-csoport tagjai Zwingli és Leo Jud társaságában a keresztelés kérdésérõl. De nem jutottak megegyezésre. Manz átnyújtott a Tanácsnak egy írásos beadványt errõl a témáról bibliai exegézissel, és azt a folyamodványt, hogy Zwingli írásban feleljen a Tanácsnak.

Zwingli ehelyett egy kiadván�nyal válaszolt, amelyben különbözõ «nyugtalanságot keltõkrõl» beszélt.

Ezek közé sorolta azokat, akiknek fenntartásaik voltak a gyermekke-

reszteléssel szemben. Szellemi büszkeséggel vádolta, és arra szólította fel õket, hogy a tanítás nehéz hivatalát engedjék át a pásztoroknak. Ez volt az egységre való utolsó felhívása.

Miben különbözik ez a két csoport? Hisz mindkettõ meg�gyõzõdéssel vallotta, hogy a Biblia Isten Szava. A különbség a Szentírás tekintélyének és alkalmazásának gyakorlati értelmezésében mutatkozott.

Fritz Blanke, korábban a Zürichi Egyetem egyháztörténeti tanára, a Testvérek Krisztusban címû könyvében megállapítja: Zwingli számára a Biblia csak a Krisztusban elnyerhetõ üdvösség tekintetében abszolút kötelezõ, más kérdésekben a keresztyén szabad a felhasználásban és alkalmazásban. A Manz és Grebel körüli csoport számára ellenben a Biblia minden pontban kötelezõ, melyekkel kapcsolatban állást foglal. Az õ következetes alapvetõ magyarázatuk így írható körül: «Ha a Biblia Isten Szava, és így isteni tekintéllyel szól, akkor nemcsak a bûnös megmentésére vonatkozik a Jézus Krisztusba vetett hit által, hanem minden más területre is, melyeken beleszól életünkbe.» Íg y a keresztelés kérdésében konfliktus keletkezett a Biblia tekintélye és a zürichi reformátor, ill. a Zürichi Tanács tekintélye között.

A «Testvérek» írásos véleménynyilvánítást vártak a Tanácstól. De erre nem került sor. Ehelyett a Tanács meghívta mind a két pártot az 1525. január 17-én a keresztelés kérdésérõl tartandó vitára. Az idézés azonban érzékeltette, hogy a Tanács véleménye már kialakult: A gyermekkeresztelés ellenzõit tévelygõknek fogják nyilvánítani. A vita kimenetele már eldöntött volt, mielõtt megkezdõdött volna.

A svájci szerzõ, aki behatóan foglalkozik az anabaptizmussal, a kiadó elõtt ismert, azonban névtelenül a háttérben akar maradni, hogy Jézus Krisztus fénye az anabaptisták bizonysága által még világosabban ragyogjon.

Éjféli Kiáltás 2018 július

23

Nézõpontban

Sorozat

Milyen dicsõséges kihatásai vannak a helyes gondolkodásnak és cselekedetnek A Filippi levél folytatólagos magyarázata az Éjféli Kiáltás Misszió igehirdetõi által. 30. rész, Filippi 4,8–9.

A

helyes gondolkodás helyes cselekedethez vezet, aminek pedig áldásos következményei lesznek. Ezt hangsúlyozza Pál, amikor ezt írja: «Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!» (Filippi 4,8).

A Filippi 4,8-at nem úgy kell tekinteni, mint egyszerû szabályokat a kétséges dolgokban való eligazodáshoz, vagy beszédtémát társalgásainkban, ez a vers ugyanis olyan 24 Éjféli Kiáltás 2018 július

elveket tartalmaz, melyek életünk minden területére kiterjednek, és a melyek á ldást hozna k minden embernek.

Jean Koechlin a magyarázó Bibliában felteszi a kérdést: «Hogyan kerülhetjük el a gonosz gondolatokat?», és azonnal szolgáltatja is az egyszerû választ: «Azáltal, hogy a jót gyakoroljuk!»

Az élet minden területén gyakorolnunk kell ezeket a jó gondolatokat. Konkrétan mindent figyelembe kell vennünk, és meg kell fontolnunk, ami «igazságos, ami tiszta,

ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes».

«Ami igazságos»: Ez kizár minden igazságtalant, tisztességtelent.

Azt kell tehát figyelembe venni és gyakorolni, ami az igazságnak megfelel, és mindenki javát szolgálja.

Hol találjuk ezt meg? Természetesen Istennél (János 3,33) és Jézus Krisztusnál (János 7,18), valamint a Szentlélek által inspirált Szentírásban, a Bibliánkban. «…a te igéd igazság» (János 17,17).

Nincs annál jobb, áldottabb, mint naponta az Úr igéjével foglalkozni,

Bölcsességek

azt tanulmányozni. «Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem» (Zsoltárok 119,97).

Csak akkor vagyok képes felismerni, mi «igazságos» a világban, ha megbízhatóan el tudok igazodni a Szentírásban.

«Ami tisztességes»: Ez kizár minden tisztességtelent, visszataszítót, könnyelmût. Vagyis arra kell figyelni, ami tiszteletreméltó, méltóságteljes, nemes. Az Elberfelder Biblia szövegmagyarázata ezt így fejezi ki: «Tisztességes, becsületes, fig yelmet érdemlõ, tiszteletreméltó […] Nemcsak földi erényeket jelent, hanem olyan valakirõl van szó, aki tiszteletreméltóságát és érdemeit egy magasabb polgárjog alapján nyerte (vö.

Filippi 3,20). […] Olyan tulajdonságra utal, ami valami fenségeset és tiszteletet parancsolót hordoz magában, és nem elutasít, hanem magához vonz.» – Ki állítja fel a tiszteletreméltóság mércéjét?

«A dicsõség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké!» (Filippi 4,20). A 2Péter 3,18 Urunkról, Jézus Krisztusról beszél: «Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítõ Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsõség most és az örökkévalóságban!» – Az tehát a tisztességes, ha ezeket az igéket tartjuk szem elõtt.

«Ami igaz»: Ez kizár minden jogtalant, nem megfelelõt, méltatlant.

Vagyis az járjon gondolatainkban, ami igaz, jogos és bizonyos értelemben felelõsségtudatos. Mivel eg yedül az Úr igaz és igazságos (1János 2,1), mindenkinek ehhez a megváltoztathatatlan mércéhez kell igazodnia. – Igaz-e tehát mindaz a személy, dolog, körülmény, amirõl gondolkodunk?

«Ami tiszta»: Ez kizár minden tisztátalant, erkölcstelent. Vagyis meg kell fontolni, mi erkölcsös, mi szent és makulátlan. Jézusról a Zsidók 7,26-ban ezt olvassuk: «Mert ilyen fõpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplõtlen, aki a bûnösök-

tõl elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél». Az Efézus 4,3–4 konkrét figyelmeztetést tartalmaz: «Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.

Egy a test, és egy a Lélek, aminthog y eg y reménységre kaptatok elhívást is.» – Tiszta-e mindaz, ami körül gondolataink forognak?

«Ami szeretetreméltó»: Ez a szó az Újszövetségben csak itt jelenik meg, és kizár minden keserûséget, bosszúságot, neheztelést. Vag yis a rra kell f ig yel ni, a mi kedves, örömteli, kellemes, csodálatraméltó, megnyerõ. Ez a szó magában foglalja a békességre való törekvést és a konfliktus kerülését is. – Mit mond János az Úr Jézusról? «…láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét, telve kegyelemmel és igazsággal» (János 1,14). – Szeretetreméltó-e az, amin mi töprengünk?

«Ami jó hírû»: Ez mindent kizár, amihez valami negatív fogalom tapad, ami taszító. Ezt a szót is csak ezen a helyen találjuk az Újszövetségben. Tehát azt kell követnünk, ami dicséretes, örvendetes, szép, vonzó, aminek jó híre van. – Kire illik ez a legtökéletesebben? Jézus Krisztusra: «Ezért fel is magasztalta õt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb» (Filippi 2,9). – Jó hírû-e, amivel mindennapjainkban foglalkozunk?

Ez a hat fogalom: «igazságos, tiszteletreméltó, igaz, tiszta, szeretetreméltó, jó hírû», pontosan jellemzi Urunkat, Jézus Krisztust.

Ezt a felsorolást nevezhet nénk «Jézus legrövidebb életrajzának» is. Arra mutat rá, hogyan kellene egész gondolkodásunkat megváltoztatnunk. De ez még nem minden, amire figyelnünk kell.

A hetedik fogalomra íg y hívja fel Pál a figyelmünket: «ha valami nemes». Ez eg y csodá latos szó, és kizár minden alantast. William Barclay megjegyzi: «Az ókor gondolkodásában ezzel a szóval

Az ellenség arra törekszik, hogy elvonja Isten gyermekeinek tekintetét a helyes iránytól.

Ernst Modersohn (1870–1948), evangelista

Aki nem ismeri a Szentírást, az nem ismeri Jézus Krisztust.

Hieronymus (347–420)

A Szentírásnak a fejünkben és a szívünkben kell fészket raknia.

Augustinus von Hippo (354–430),

"Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba" Clairvauxi Bernát

„Ne indulj el addig a futópályán, amíg imádságban minden terhet le nem raktál, különben elveszíted a versenyt.”

C. H. Spurgeon

Éjféli Kiáltás 2018 július

25

Nézõpontban

k ifejezték minda zt, a mi derék, kitûnõ, erényes, tökéletes volt. Ezzel a szóval jellemezni lehetett egy bizonyos terület talajminõségét, egy szerszám elõnyösségét, eg y állat testi felépítését, egy katona kiváló rátermettségét éppen úgy, mint egy ember erényességét.» – Nemes-e mindaz, ami gondolatainkat betölti?

Erre kell figyelnünk.

A nyolcadik fogalom: «ha valami dicséretes»: Ez az utolsó fogalom a felsorolásban kizár minden utálatosat és megvetendõt. Vagyis azon kell elmélkedni, ami dicséretet, elismerést érdemel. – Dicséretet érdemel-e az, amin én gondolkodom?

Kedves Olvasóm, tegyük fel a kérdést: Mi mire figyelünk? Hova járunk? Mivel foglalkozunk? Mit olvasunk, mit hallgatunk, mit nézünk? Igyekezetem a házaséletben, a családban, a gyülekezetben, a társadalomban, szabadidõs foglalkozásomban, kulturális vag y kulináris tevékenységemben «igazságos, tiszteletreméltó, igaz, tiszta, szeretet reméltó és jó hír û»-e? Észrevesszük-e, milyen aktuális a Róma 12,2? «És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hog y megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetszõ és tökéletes.»

Elménknek megújulására kell tehát törekednünk, ez a megújulás pedig a megtisztító bûnbocsánat által történhet, amit az Úr Jézus kereszten kiontott drága vére szerzett meg nekünk. A megújulást a Szentlélek mûködése erõsíti és növeli bennünk Isten Szava által.

Ez a megújulás lát hatóvá vá lik mindennapi gyakorlatban hozott döntéseinkben. El kell döntenünk, mire gondolunk, és milyen gondolatokat engedünk magunkhoz.

A Példabeszédek 4,23 rátapint a lényegre: «Minden féltve õrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!» Olyan az ember, amilyenek a gondolatai.

Marcus Aurelius, római császár a 2.

26 Éjféli Kiáltás 2018 július

Marcus Aurelius: «Életünk gondolataink terméke.» században ezt így fejezte ki: «Életünk gondolataink terméke».

A helyes gondolkodás helyes cselekedetekhez vezet. Pál gondolatait a legjobbra irányította, ezért állíthatta magát példaképként testvérei elé: «Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tõlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!» (Filippi 4,9). – Milyen Istentõl megáldott, Szentlélekkel betöltött élete volt az apostolnak, hogy példaként állíthatta magát a filippibeliek elé!

«Tanultatok»: A filippibeliek Pál által ismerték meg Istent, és megtanultak istenfélõ, Istennek tetszõ életet élni. Igen, Pál tanítványai voltak. «Át vettetek»: A filippibeliek Páltól azt az igazi tanítást kapták, amit Pál is kapott, hisz az úrvacsora osztásánál így kezdi bevezetõ szavait: «Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…» (1Korinthus 11,23).

«Hallottatok»: A filippibeliek saját fülükkel hallották Pál igehirdetését. De valószínûleg az idõ

folyamán Pálról is hallottak több bizonyságtételt.

«Láttatok»: A filippibeliek abban a kiváltságban is részesültek, hogy együtt lehettek Pállal, így láthatták életvitelét és hitharcait is (Filippi 1,30; 3,17).

Azt láthatjuk, hogy a személyes példa akkor is, de ma is fontos ös�szetevõje a tanításnak.

A helyes gondolkodást ültessük át helyes cselekedetekbe. Ez legyen életünk állandó jellemzõje. «Legyetek az igének cselekvõi, ne csupán hallgatói, hog y be ne csapjátok magatokat» (Jakab 1,22). Mert a helyes cselekedeteknek áldásos következményei lesznek: «… veletek lesz a békesség Istene» (Filippi 4,9).

A «békesség Istene» kifejezést Pál még öt helyen használja (Róma 15,33; 16,20; 1Korinthus 14,33; 2Korinthus 3,11; 1Thesszalonika 5,23). «Békesség […] a veszekedés végét vagy annak hiányát jelenti […] zavartalan, háborítatlan helyzetet, jólétet jelent» (Elberfelder Biblia, szómagyarázat).

A tiszta gondolatok tiszta cselekedeteket eredményeznek, ezek pedig tiszta következményeket: mégpedig Isten jelenlétét az életünkben! Ez lesz a helyes gondolatok és cselekedetek dicsõ következménye.

Micsoda ígéret! Ezáltal nagy belsõ békességre tehetünk szert! Annak oka, hogy egyes keresztyének nem élik meg a belsõ békesség áldásait, az lehet, hogy nem követik ezeket az utasításokat. Vizsgáljuk meg azért magunkat, ha a békességünk elhagy: milyen gondolatok töltik be elménket? Milyen érzések uralkodtak el rajtunk? Így tehát arra figyeljünk, gondolatainkat az töltse be, ami «igazságos, tiszteletreméltó, igaz, tiszta, szeretetreméltó és jó hírû», és «ha valami nemes és dicséretes». Azt tegyük tehát, amit Isten Szavában olvastunk, hallottunk, és akkor velünk lesz Isten békessége! m Fredy Peter

Bibliai

tanulmányút

70 éves 2018 október 14-22

1150,-Euró FONTOS: Az Éjféli Kiáltás Misszió nem utazási iroda. A bibliatanulmányút szervezését a haifai Beth Shalom (Haifa) végzi. A zarándokút célja: a Biblia és a Szentföld helyszínének jobb megismerése és tanulmányozása lelkigyakorlatok, feltöltõdés, kikapcsolódás.

Jelentkezés:

+ repülõjegy, illeték

Testközelben

a Biblia

Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 .

Telefon: (+36-1) 35-00-343; Mobil: (+36 30) 63 07 823 E-mail: info@ejfelikialtas.hu; www.ejfelikialtas.hu

Életünk iránytûje

«Tudom, nehéz ellenállni a tömeg sodrásának. A pisztráng szemben úszik az árral. Kiket sodor az ár? A döglött halakat. Remélem, hogy egyikünk sem akar döglött hal lenni az emberi élet folyójában. Merjük vállalni Jézus Krisztust, mert Õ ma is szembe halad az árral.» E szavakkal fejezi be a szerzõ ezt a munkáját, amely azt mutatja be az olvasónak, hogy az ember az Édenkertben történt bûnesete óta hány és hány helyen keresett már menedéket.

www.ejfelikialtas.hu

Ára: 1590,-Ft

+postaköltség

Ára: 550,-Ft

+postaköltség

Ára: 1 450,-Ft

+postaköltség

Dr. Pálhegyi Ferenc

A menekülõ ember «Tudom, nehéz ellenállni a tömeg sodrásának. A pisztráng szemben úszik az árral. Kiket sodor az ár? A döglött halakat. Remélem, hogy egyikünk sem akar döglött hal lenni az emberi élet folyójában. Merjük vállalni Jézus Krisztust, mert Õ ma is szembe halad az árral.» E szavakkal fejezi be a szerzõ ezt a munkáját, amely azt mutatja be az olvasónak, hogy az ember az Édenkertben történt bûnesete óta hány és hány helyen keresett már menedéket.

Pszichológia és lelkigondozás A szerzõ kötetének négy tanulmánya segítségével azokat a kérdéseket tisztázza, amelyek a hívõ emberben felmerülnek a pszichológiának és a pszichiátriának a lelkigondozásban ill. a pedagógiában való használhatóságával kapcsolatban. Ugyanezt az igei értékelést kapja az olvasó a házasságterápiával, amelynek egyedül eredményes alternatívája a bibliai házassággondozás. Végül a félelem és a depresszió okairól, gyógyításairól kapunk bölcs eligazítást. Új, keménytáblás kiadás

Szex és szerelem Ára: 650,-Ft. +postaköltség

Megrendelhetõ: www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2. rendeles@ejfelikialtas.hu • Tel.: (+36 1) 3500-343

Az újság ára: 450,-Ft