Humen Magazin 2020. 08. szám by Humen Magazin

9 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

FREE | VIII. ÉVFOLYAM | 8. SZÁM

MAGYARORSZÁG MINDENKIÉ R O M A A K T I V I S TÁ K A Z E G Y E N L Ő S É G É R T Fedorkó Boglárka, Lolo B-Jones, Máté Dezső, Márton Joci

TELJES KIKAPCSOLÓDÁS A DRÁVA HOTEL THERMAL RESORT****-BAN! WELLNES S , K A L A ND, G ASZ TRO NÓMI A 7815 Harkány, Bartók Béla u. 1. +36 (72) 580 980 • reservation@dravahotel.hu

dravahotel.hu dravahotel.harkany drava_hotel

Magyarország mindenkié – Roma aktivisták az egyenlőségért

16 18 Sarlatán

Frissítések érhetők el a következőhöz: Univerzum

Emlékeztetni akartunk, hogy Meseország mindig is mindannyiunké volt – interjú Nagy Boldizsárral

Gabriela Spanic, a telenovellák királynője

Azt tartom szexinek, hogy TE vagy TE – nem pedig azt, hogy ki lehetnél

30 34

Erre születni kell – Miasma

A remetekirályság történetének hiányzó lapjai – azonos nemű szerelem a koreai történelemben

Pozitív szemmel – A HIV elvitte a fiatalabb éveim örömének jelentős részét

Ne üljünk fel a gyűlöletvonatra, a megálló környékét is kerüljük fel – interjú Hering Andrással

A megjelenésed elmond rólad valamit – divatpercek Paksi Évivel

50 52 56

Otthon vagy edzőteremben?

Thomas Hitzlsperger

Őszi gasztronómiai kényeztetés testnek és léleknek

A Humen Magazin legszínesebb születésnapja

Local getaways: tips for a romantic night in Budapest

Hungary belongs to everybody – Roma activists for equality

Budapest Day & Night

ÚJLIPÓTVÁROS MELEGBARÁT K ÁVÉZÓJA 1 137 B U DA PE S T, P OZ S O NYI Ú T 2 1 -2 3 .

ASZTALFOGLALÁS: +36 1 490 0482 f FRIDABUDAPEST

NYIT VA TARTÁS: Péntek-Szombat: 11:00-23:00 Hétfő-Csütörtök: 11:00-22:00

IMPRESSZUM LAPIGAZGATÓ:

Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com FELELŐS SZERKESZTŐ:

Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János SZERZŐK:

Bátai Blanka

Bernhardt Dániel

Germán Henao

Hujber Ádám

Kanicsár Ádám András

Kocsis G. János

Paksi Éva

Steiner Kristóf

Majer Reni

Tegdes Péter

Mindenki számít! Hónapról hónapra összerakni Magyarország nyomtatott LMBTQ magazinját nem csak óriási felelősség, de hatalmas megtiszteltetés is számunkra. Hiszen ezeket a tartalommal megtöltött lapokat már kilencedik éve olvassátok rendületlenül, ami mindannyiunk számára nagyon nagy öröm, és ezért nagyon hálásak vagyunk nektek. Az elmúlt években számos fontos társadalmi témát feszegettünk, interjúkat készítettünk a közösség inspiráló tagjaival, és tanulságos történeteket mutattunk be. Régóta tervben volt egy téma, amit fontosnak tartunk, amivel foglalkoznunk kell, amiről beszélnie kell a magyar LMBTQ közösségnek – remélhetőleg most elindíthatunk egy társadalmi párbeszédet is. Az pedig külön öröm, hogy épp a Humen Magazin kilencedik születésnapi számában mutathatunk be nektek négy fantasztikus aktivistát, akik a roma LMBTQ emberek helyzetével foglalkoznak. Azt gondoljuk, hogy ők négyen, valamint a hozzájuk hasonló aktivisták mindennapos, töretlen lelkesedése, munkája segíthet abban, hogy közelebb hozza a társadalom tagjait egymáshoz, és hogy mi, LMBTQ emberek is elfogadjuk a tőlünk valamiben különböző embertársainkat. Hogy ne tekintsünk senkire, így a roma közösség tagjaira se kirekesztéssel, hiszen mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk – tele érzésekkel, vágyakkal és szeretettel. Az LMBTQ emberek számára az a legfontosabb ma, hogy összetartsunk és képviseljük magunkat a lehetőségeinkhez mérten a legjobb módon.

Waliduda Dániel

KORREKTOR:

Szij Barbara GRAFIKUS, TÖRDELŐ:

Gere Zsuzsanna CÍMLAPFOTÓ:

Bielik István, Robo Kočan

SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK:

info@humenmagazin.hu ÉRTÉKESÍTÉS:

hungary@humenmedia.com +36 70 234 5507 KIADJA:

Humen Media Hungary Kft., 1093 Budapest, Bakáts utca 2. B. ép. IV. em. 4. SZERKESZTŐSÉG:

1052 Budapest, Semmelweis utca 14. II. em. 6. NYOMDAI KIVITELEZÉS:

Keskeny és Társai 2001 Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6.

Erdei Zsolt lapigazgató

www.humenonline.hu ISSN 2064-101X

A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

MAGYARORSZÁG

MINDENKIÉ ROMA AK TIVISTÁK A Z EGYENLŐSÉGÉRT

Máté Dezső, Már ton Joci, Fedorkó Boglárka, Lolo B - Jones Magyarországon nem könnyű az élet, ha az ember picit is más . Romaként vagy roma L MBTQ emberként pedig különösen sok az akadály. Nemcsak azér t, mer t ezeknek az embereknek egyszerre kell szembenézniük a rasszizmussal, a homofóbiával vagy a transz fóbiával, hanem mer t problémáikat sokszor a saját közösségük is ignorálja . Lassan rá kell ébrednünk , hogy ha egy boldog, kiegyensúlyozot t és egyenlőségen alapuló társadalomban akarunk élni, azér t dolgoznunk és harcolnunk kell . A következő oldalakon található négy hős pedig folyamatosan ez t teszi . A mi dolgunk pedig most annyi, hogy meghallgassuk őket .

Figyeljetek. SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓ: Bielik István

áté Dezső társadalomkutató és roma LMBTQ aktivista jelenleg PhD-ját véglegesíti, kutatási témája a társadalmi reziliencia és a roma generációk értékei. „Arra voltam kíváncsi, hogy a különböző roma generációk a 60-as évektől egészen napjainkig milyen értékeket képviselnek, és arra, hogy a különböző korszakokban milyen emancipációs társadalmi mozgalmakat vívtak ki maguknak, illetve milyen formákban jelent meg a társadalmi aktivizmus az életükben.” Dezső kutatásai szerint az elsőgenerációs roma értelmiségiek mozgalma a 60-as és a 80-as évek között a kulturális emancipáción alapult. Akkor az volt a cél, hogy a társadalom felismerje, hogy a romák is ugyanúgy a társadalom része, a közösséget pedig leginkább a képzőművészeten keresztül tették láthatóvá. A másodgenerációs roma értelmiségek és aktivisták esetében a kulturális emancipáció politikai láthatósággá alakult át, vagyis az identitás, a láthatóság és a társadalmi esélyegyenlőség kérdését politikai színtérre vitték. Majd jött a harmadgeneráció, akik az addigi inkább fizikai kiállást és társadalmi felelősségvállalást pszichikai ellenállásban, valamint a tudástermelés különböző formáiban kezdték el képviselni. „A mi generációnk az, amelyik feltehet már olyan kérdéseket is, amiket az első és másodgenerációs roma aktivisták és értelmiségiek kevésbé feszegettek. Ők biztosították a támaszt ahhoz, hogy ma kritizálhassuk a társadalmat és visszakérdezhessünk azzal kapcsolatban, hogy az előző korszakok nem-roma mozgalmárai vagy akadémistái miként kreáltak különböző identitáspolitikákat a romákkal kapcsolatban.” Dezső szerint sokfajta aktivizmus létezik. A civil jogi aktivizmus például az aktivizmus látható, fizikai térbe is kilépő formája. Ám ő máshogy próbál elérni változást. „Az én aktivizmusom abban jelenik meg, hogy roma emberként próbálok meg tudást termelni és formálni. Kérdéseket teszek fel, hogy társadalmi előremozdulás történjen. Ez nem egy egyéni dolog; a visszakérdezés nemcsak a romákat érinti, és nem is csak roma társadalmi aktivizmus, hanem össztársadalmi érdek. A mi munkánk nem csak a romákért van. Nemcsak a roma és LMBTQ közösségek társadalmi előremozdulásáért dolgozom, hanem sokkal inkább azért, hogy össztársadalmi változás történjen Magyarországon. Hiszen kollektív érdek és cél a társadalmi jólét, amely csak akkor érhető el, ha közösen minimálisra csökkentjük az országban az évszázadok óta jelenlévő strukturális cigányellenességet, LMBTQ- és xenofóbiát. A gyűlölködés kirekesztő, romboló, és a gyenge, frusztrált emberek játékszere.”

Dezső az egyetemen találkozott először a romákról szóló tanulmányokkal – ekkor ismerte fel, hogy a közoktatásban semmilyen tudást nem adnak át kisebbségekről és nem nyújtanak egy olyan képet sem, ami pozitív példát biztosíthatna a roma gyerekeknek. „A közoktatásban vagy a médiában leginkább egy fehér polgári értékrendet próbálnak átadni, amiből sokszor kiszorulnak mind a roma, mind az LMBTQ emberek.” Kritikus azzal szemben, hogy a romákról szóló tanulmányok és általános tudások főként nem-roma emberek gyakran téves, előítéletes munkáin alapszanak. „Az én múltam vagy gyerekkorom is kihívásokkal teli, volt benne szegénység, szegregáció, különböző társadalmi elnyomások, erőszak... De azt gondoltam, hogy ezek a tudások nem feltétlenül értünk szólnak és nem is feltétlenül nekünk.” De ekkoriban tudatosult benne az is, hogy bár 2010et írtunk, mégsem beszélt senki sem roma LMBTQ emberekről, ahogy a múltban sem foglalkoztak velük sem a társadalomtudományokban, sem pedig a nyilvánosság előtt. „A munkánk ebből a szempontból úttörő: Magyarországon és nemzetközi szinten elsőkként tettük fel azokat a kérdéseket, hogy mi is az a roma LMBTQ identitás? Milyen társadalmi elnyomásokkal, kirekesztéssekkel találkozunk mi, LMBTQ roma emberek? Miért nem voltunk láthatók a múltban, a múlt szociológiájában, a múlt médiájában?” A válasz összetett. Dezső szerint az előző generáció tagjai nem beszélhettek a roma LMBTQ emberek nevében, ők pedig nem akartak maguk kiállni a nyilvánosság elé, mert egyszerűen nem voltak felkészülve a láthatóságra és az őket érintő kérdések feszegetésére. Ma is csak azok a roma emberek beszélnek az LMBTQ romákról a nyilvánosság előtt, akik el tudtak érni egy középosztálybeli társadalmi szintet, ami a legtöbb esetben igencsak nehéz feladat. De nemcsak a roma közösségnek, hanem a társadalomnak és a világnak is fel kellett nőnie a topikhoz és ahhoz, hogy szembenézzenek vele. „Ez nemcsak aktivizmus, hanem politika is, a szó legtisztább értelmében. A különböző civil szervezetek és nemzetközi intézmények, például az Európai Tanács vagy az ILGA Europe is elkezdett ezzel foglalkozni, mivel miután nemzetközi szinten elkezdtünk beszélni a témáról, nagy nyomás nehezedett rájuk. A célunk, hogy változást generáljunk és felhívjuk a társadalom, a politika és a tudomány figyelmét is, hogy a roma identitás egy nagyon heterogén valóság. És ebben beletartoznak a roma LMBTQ emberek identitásai is.” Dezső szerint nemcsak az fontos, hogy ezt a többségi társadalom vagy akár a sokszor rasszista LMBTQ közösség is felismerje, hanem hogy ezt a nézetet maga a roma közösség is magáévá tegye. Ebben mellesleg van előrelépés.

M áté D ezso A gyűlölködés kirekesztő, romboló, és a gyenge, frusztrált emberek játékszere.

Jelenleg az identitás elfogadása lehet a roma LMBTQ fiataloknál a legfontosabb – hiszen náluk mindez a jövőjüket teheti boldogabbá, sikeresebbé és kiegyensúlyozottabbá. „A különböző társadalmi elnyomások többszörösen érintenek minket, mind roma, mind LMBTQ, mind össztársadalmi szinten. Nehéz ezekkel megküzdeni. Mi elkezdtünk erről beszélni és úgy érezzük, egyre több fiatal roma LMBTQ emberhez jut el az az üzenet, hogy ne szégyelljék a roma vagy LMBTQ identitásukat. Sőt, büszkének kell lenniük rájuk, hogy ilyen identitásokat birtokolnak. Ha ezeket megtanulják kezelni, akkor büszke emberek lehetnek, ami egy olyan erőt és kiállást biztosíthat neki, amivel nagyon sok siker érthetnek el az életében. Csak előre!”

M árton J oci Azt, hogy ma bátran beszélek a melegségemről, pont a romaságomnak köszönhetem.

árton Joci roma aktivista körökből érkezett, mindig is roma aktivista volt, ám egy idő után úgy érezte, szüksége van rá, hogy a roma LMBTQ témával is foglalkozzon. Ebben nagyon sokat segítettek neki olyan szellemi műhelyek, amiket a CEU vagy az Uccu nyújtott, ahol ráébresztették, hogy az embernek minden identitása számít és mindegyiket fel is vállalhatja. „Ha az egyik identitásodat olyan szinten éled meg, mint ahogy én élem meg a roma identitásomat, az segít minden más identitást

lüli homofóbiát a roma kultúrával és hagyományokkal magyarázzák, hiszen az igazság csupán annyi, hogy a roma közösség is egy heteronormatív társadalom, így pedig ugyanott gyökerezik benne a homofóbia, mint a többségi társadalom esetén.

feldolgozni: jobban, tisztábban, magabiztosabban látni magad. Azt, hogy ma bátran beszélek a melegségemről, pont a romaságomnak köszönhetem.” Eddigi egyik kiemelkedő projektje egy fotókiállítás volt, melynek középpontjában a roma emberek és a diverzitás állt. Egyelőre csak Szófiában mutatták be, aztán közbeszólt a covid, de jövőre érkezik Budapestre is. A fotósorozat célja az volt, hogy a roma közösség tagjai olyan fotós és videós tartalmakat készítsenek magukról – versekkel és egyéb írásokkal együtt –, amelyek méltóságteljesen ábrázolják őket. Erre ugyanis eddig nem igazán volt példa. „Úgy érzem, kellenek olyan képek és vizuális anyagok, amikkel, ha egy roma LMBTQ fiatal találkozik egy magazinban vagy online, láthatja, hogy az ő közösségében is vannak emberek, akik pozitív példával állnak elő és ez megkönnyítheti a saját helyzete feldolgozását. Ez egy motivációt és erőt adó projekt.” A képek elkészülténél lényeges szempont volt, hogy mindenki bátran hozza be saját identitását, hiszen a sokszínűség csak így érvényesülhet. Ezért nem maradtak le a fotókról például a transznemű nők sem, de teret engedtek a testpozitivitásnak is.

Sőt, sok esetben szerinte a roma közösségek éppen, hogy elfogadóbbak. Egy roma LMBTQ ember szülei első kézből tudják, hogy milyen kirekesztettnek lenni, ezért tudnak is azonosulni gyerekük helyzetével, de vannak olyan zárt roma közösségek is, ahol biztonságban élnek transznemű emberek, mivel a közösség tagjai olyannyira csak egymásra tudnak számítani, hogy egyszerűen muszáj elfogadniuk egymást. Ez viszont korántsem azt jelenti, hogy a roma LMBTQ emberek helyzete könnyebb lenne. „Leginkább szalonrasszizmus járja át az LMBTQ társadalmat, amit inkább cisznemű emberek és meleg férfiak irányából érzek. Mindebben azt a logikát vélem felfedezni, hogy egy középosztálybeli meleg férfit – mint akár engem – már nem érnek naponta olyan hatalmas erőt próbáló kihívások, mint egy transznemű embert, és így nem is tudnak azonosulni a romák kihívásaival. Még nem találkoztam olyan transznemű nővel, aki homofób lett volna vagy rossz szemmel nézte volna a meleg fiúkat. Sőt, mindig támogatóak és legelöl állnak a sorokban. De közben mennyi meleg férfit láttál már, akik transzfóbok vagy nem tartják fontosnak a transz jogokat, mert őket nem érintik?”

Joci szerint igen nehéz volt megtalálni az alanyokat a fényképekhez: „Nem azért, mert kevés LMBTQ roma ember él itthon és a környező országokban, hanem azért, mert ilyen szinten felvállalni magad sokkal nagyobb fokú előbújást igényel. Sok szereplő először vett részt bármilyen aktivizmusban.” Bonyolult volt emellett a bizalom felépítése is. Rengeteg roma embernek kellett már csalódnia aktivistákban, akik visszaéltek a megosztott információkkal és olyan képet festettek róluk, amibe nem egyeztek bele. A romák vizuális reprezentációja Joci szerint pedig alapvetően igencsak problematikus: „Amikor nem önreprezentációról van szó, nem mi döntünk róla, hogy egy fotón hogyan ábrázoljanak minket. A háttérnek óriási szerepe van. Ha romákról írnak, általában olyan fotókat használnak, ahol például azt látod, hogy ott áll egy roma szereplő, a háta mögött egy omladozó ház, vagy egy gáztűzhely, ami nincs letisztítva. Mindig van egy háttérinformáció, ami nagyban irányítja az egész narratívát, amiről ez a kép szól.” Ezért is volt a cél, hogy a projekt képei szakítsanak a lesajnálással és az áldozatszereppel, helyette pedig büszke, erős és pozitív embereket mutassanak be. Úgy, ahogy eddig a romákat és LMBTQ embereket nem nagyon láthattuk.

Mindez pedig az egész magyar társadalomra igaz. A romák és a transzneműek ilyen szempontból különösen rossz helyzetben vannak. Sokan vannak például azon az állásponton, hogy éljenek a transznemű emberek szabadon, de van egy határ, a nemükhöz illő papírokat azért ne akarjanak. „A többség akarja egy adott kisebbségnek megmondani, hogy mihez van joguk és mihez nem. Kereteket adnak. Felháborító, amikor látod, hogy mások akarják megmondani, hogy te mivel érheted be. Mintha az emberi méltóságnak lennének fokozatai.” Joci szerint egyértelmű, hogy ma roma LMBTQ embernek lenni Magyarországon nehezebb, mint nem roma LMBTQ embernek lenni. Ettől függetlenül nem gondolja, hogy kilóra le lehet mérni, hogy kinek nehezebb. Fontos figyelni az egyéni problémákat és nehézségeket, de fontos azt is szem előtt tartani, hogy nem egyéni siralmakról van szó, hanem összességében rendszerűszerű problémákról. És ezen nekünk, a társadalom tagjainak kell változtatnia. Joci ettől függetlenül nem gondolja, hogy ezáltal mindenkinek aktivistának kell lennie – csupán politikailag aktívnak. „Hiszek benne, hogy egyszer el fogunk indulni egy jobb, sokkal szolidárisabb irányba. Nyilván kis lépésekkel, de látom, hogy van egy egymás felé fordulás.”

Holott a társadalom igencsak sokféleképpen látja a roma embereket – a sztereotípiák sora végtelen. Joci maga is találkozott azzal, hogy roma LMBTQ emberként azt gondolták róla, hogy lelkileg biztosan sérült – vagy éppen azt, hogy szexmunkás. De szerinte rossz sztereotípia az is, hogy a roma családok kevésbé elfogadók az LMBTQ gyerekeikkel szemben. Alapvetően problematikusnak tartja, hogy a roma közösségen be-

Fedorkó Boglárka először régésznek és közgazdásznak tanult, majd a Romaversitas program ösztöndíjasaként kezdett el aktivizmussal foglalkozni: ifjúsági csereprogramokat és beszélgetéseket szervezett. Az egyetem után újabb éles – és véletlen – kanyar következett: egy szexmunkások érdekvédelmével foglalkozó szervezetben kezdett el dolgozni, ahol hamar feltűnt neki, hogy az emberek, akikkel találkozik és dolgozik, abszolút a háttérbe vannak szorítva. „Főleg érdekérvényesítéssel foglalkoztam, de nálunk mindenki csinált mindent, esetkezelést és szociális munkát is végeztünk. A közösségben, amit megismertem, sokan voltak roma nők, roma LMBTQ emberek, transz emberek. Olyanok, akikkel úgy láttam, nem törődik se a média, se a civil szervezetek. Ott ismertem fel, hogy ezekről az emberekről tényleg nincsen sehol semmi információ, arról pedig szó sincs, hogy láthatóbbá váljanak vagy ők maguk fogalmazzanak meg narratívákat a közösségükről. Itt kezdtem el kicsit tudatosabban ezzel az iránnyal foglalkozni – olyan csoportokkal, aki kirekesztettek a kirekesztetteken belül is.”

jektet viszünk, amikben próbáljuk a roma emberekről, különösképpen a roma nőkről kialakult sztereotip képet vizuális eszközökkel, a divat nyelvén megváltoztatni.” Bogi szerint, ha valaki a szexből él meg, már tükrözi, hogy az illetőnek nagyon limitált opciói vannak a túlélésre. De még nehezebb dolga van, ha mindezek mellett még roma is. A roma közösség ugyanúgy elítéli a szexmunkásokat, mint a többségi társadalom – ez pedig valahol érthető, hiszen a többségi társadalom dinamikái ugyanúgy meghatározóak a roma vagy az LMBTQ közösségben is. Ám mégis van a helyzetükben további nehezítő tényező, nagyon sok oldalról: „Szegénység, bőrszín, osztály oldalról az élethelyzetükre még rárakódik rengeteg más elnyomási rendszer. Ezért sokkal rosszabb helyzetben vannak a társadalomban, mint ugyanezek a kisebbségek a többségi társadalmon belül.” Talán ennél is komolyabb probléma, hogy a szexmunkások ügyével nem igazán foglalkoznak a civil szervezetek, társadalmi mozgalmak vagy más kisebbségek sem: „Az LMBTQ társadalomban vagy feminista körökben nem javult a szexmunkások megítélése vagy a kezdeményezéseik figyelembevétele. Ezek a mozgalmak, hogy minél szélesebb legyenek a bázisuk, sokszor inkább népszerű ügyeket választanak, legyen az a házassági egyenlőség az LMBTQ mozgalomnál, vagy az üvegplafon a női mozgalmaknál. Egyre inkább ideológiai vita alakul ki a szexmunkások moralitásáról – bizonyos feministák számára rossz fényt vetnek a nőkre, az LMBTQ közösség szerint pedig nem elég mainstreamek. Hiányzik a szolidaritás. Pedig szükség lenne rá, hogy a középpontba legyen állítva az ügyük, mert ők azok, akik minden nap erőszaknak vannak kitéve az állam és az emberek által Magyarországon.”

Ezek után pedig sorra következtek az újabb kihívások: Bogi dolgozott nemzetközi transz szervezeteknél és szexmunkásokat támogató szervezeteknél, miközben próbálta összekötni az általa látott problémákat és egy narratívába fűzni azokat. „A mai napig ezzel foglalkozom.” Jelenleg egy emberkereskedelemmel és kizsákmányolással kapcsolatos projekttel van elfoglalva. És imádja: „Tizenkét, szexmunkások által vezetett partnerszervezettel együtt dolgozunk egy kutatáson, ami sokkal árnyaltabban ábrázolja az emberkereskedelem kizsákmányolási viszonylatait. A mainstream médiában ez csak úgy szerepel, hogy szegény barna nőket kizsákmányolják a stricik. Ennyi a diskurzus, pedig ennél sokkal nagyobb nüanszok vannak, amikkel nem foglalkoznak se a kutatás, se a közpolitika, se az aktivizmus szintjén.” A projekt igencsak sokszínű: Bogi rengeteget dolgozik különböző kisebbségből érkező transznemű nőkkel, akik szex árusításából élnek. Emellett idén kezdett el többek között Márton Jocival egy roma podcastet, az Ame Panzh-t, amiben roma értelmiségiek – köztük roma LMBTQ értelmiségiek – reagálnak különböző közéleti témákra, próbálva az aktivizmust gazdagítani egy antirasszista, queer, feminista vonallal.

Ahhoz pedig, hogy változzon a helyzet, sok kis változás szükséges. A politika nagyjából 1999 óta alig nyúlt az ügyhöz törvényi szinten, holott hosszú távon az lenne a cél, hogy a szexmunkások tevékenységét dekriminalizálják: hogy ugyanolyan jogaik legyenek, mint bármilyen más munkavállalónak és ugyanúgy tudjanak vállalkozóként dolgozni. Míg a szexmunkások félig-meddig illegalitásban dolgoznak, nagyjából lehetetlen számukra az érdekérvényesítés. De az is sokat segítene, ha legalább a rendőrségi vegzálás megszűnne ellenük. A társadalmi organizációk esetében pedig nagyobb nyitottságra, megannyi segítőprogramra és leginkább hajlandóságra lenne szükség.

És Bogi aktivizmusának itt még nincs vége: immár tíz éve dolgozik a magyar cigány márkánál, a Romani Designnál: „Itt is rengeteg vizuális, történetmesélő pro-

Fedorkó Boglárka Nem elég, hogy egy baráti borozás közben bólogatunk, hogy igen, milyen nagy problémák vannak.

És hogy mi tehet az egyén? Mivel rendszerszintű problémákról van szó mind a civil szférában, mind állami szinteken, egyénként nyilván nehéz a segítségnyújtás vagy a változás elérése, akár roma szexmunkásokról, akár roma LMBTQ emberekről beszélünk – vagy bármelyik kisebbségről. De mégis mindenki és bárki tehet valamit egy jobb világért. „Ha valaki újságíró, készíthet olyan anyagokat, amik méltóságteljesen mutatják be ezeket a közösségeket, az életkörülményeiket, szükségleteiket, igényeiket és élettörténetüket. Mindenkinek vannak lehetőségei. Ezért indítottuk el a beszélgetéssorozatunkat is: hogy próbáljunk támpontot adni embereknek arról, hogy az ő lehetőségeikhez mérten hogyan tudnak aktív szolidaritást gyakorolni. Nem elég, hogy egy baráti borozás közben bólogatunk, hogy igen, milyen nagy problémák vannak, és ezeket a leginkább kirekesztett csoportokat ezek mennyire érintik. Mindenkinek a lehetőségei szerint kell szerepet vállalnia.”

Lolo s e on J B

Ha nem jut mindenkinek szék az asztalnál... Szabaduljunk meg az asztaltól

olo B-Jones Angliából érkezett, fiatal roma aktivista. Nyolc hónapot tölt Magyarországon, egy roma mozgalommal dolgozik együtt. Lolo a Traveller Pride egyik társalapítója – többek között az ő vezetésével jelentek meg először egységben roma LMBTQ emberek a London Prideon 2019-ben, történelmet írva. 17 évesen kezdett el több, női jogokkal foglalkozó mozgalomban tevékeny-

kedni és ezzel egy időben kezdett el roma jogokkal is foglalkozni, olyan, roma népirtásokat feldolgozó rendezvényeken keresztül, mint például a Dikh He Na Bister (jelentése: Nézz rá és ne felejtsd el), ami a Holokauszt roma áldozatairól emlékezik meg. Így kezdődött minden. Lolo hamar felfedezte, hogy eddigi életének nagy részében szégyenként élte meg, hogy ki is ő valójában: egy roma-zsidó, leszbikus, munkásosztályból érkező

nő. Az egyik fordulópont az volt, amikor látta nagyanyját meghalni az egészségügyi rendszerben megbúvó rasszizmus miatt – elmondása szerint a nővérek elhanyagolták az asszonyt. „Azt gondoljuk, hogy a gyűlölet-bűncselekmény abból áll, hogy az emberek elmondanak mindennek az utcán – amit viszont nem veszünk észre, hogy valójában továbbra is emberi életekbe kerül.”

Magyarországon nem voltak jók az első tapasztalatai – az első héten például egy taxi sem volt hajlandó őt fuvarozni. Elmondása szerint viszont roma LMBTQ embernek lenni Angliában sem könnyű. Ám óvatosan kell beszélni a közösségen belüli homofóbiáról. „Ha roma LMBTQ ember vagy, a társadalom szereti azt hallani, hogy a kultúrád nem fogad el téged, mert ez validálja a rasszizmusukat. Hiszen mondhatják, hogy nem azért nem szeretem a roma embereket, mert romák, hanem mert homofóbok vagy transzfóbok.”

Bogihoz hasonlóan Lolo a divatban is kifejezi a szabadság iránti harcát. Az általa alapított Dikhlo Collective a különböző hagyományos roma népviseletekből merít, a tervezők maguk is roma művészek. Az üzleti modell meglepő – ugyanis abszolút nem a pénzen alapszik. Lolóék azt akarják elérni, hogy minden roma számára elérhetővé váljon a tradicionális roma viselet, és ezáltal könnyebben tudják kifejezni identitásukat. Így mindenki annyit fizet a darabokért, amennyit akar. Ha nincs pénze, viheti ingyen.

Lolo szerint a problémák abból fakadnak, hogy a roma közösségek 500-600 éves elnyomást tudhatnak maguk mögött, így ezek a csoportok megpróbálnak minden privilégiumot megszerezni, amit csak tudnak. Ehhez pedig – miután az elnyomott csoportok úgy akarnak érvényesülni, hogy felépítenek egy saját rendszert, ami beférhet a nagy rendszerbe – sokszor homofóbián vagy transzfóbián keresztül vezet az út. Ő maga sose tapasztalt homofóbiát a családja felől, de ettől függetlenül vannak közösségek és családok, ahol találkozik vele. A roma LMBTQ emberek – leginkább fiatalok – pedig sokszor látványosabb áldozatok, mivel sokkal nehezebben kapnak segítséget.

De a márkával Lolo azt is meg akarta mutatni, hogy a roma LMBTQ emberek ugyanúgy hozzá tudnak járulni a roma kultúrához, mint a heteroszexuálisok. „Az emberek sokszor gondolják úgy, hogy ha tradicionálisan öltözködsz, nem lehetsz LMBTQ ember. Hát én pedig mindkettő vagyok. LMBTQ ember vagyok, mégis próbálom életben tartani a kulturális örökségünket.” A taktika pedig egyszerű: ha egy roma megkérdez egy másikat, hogy honnan szerezte ezt vagy azt a darabot, elhangozhat az, hogy egy LMBTQ roma divatmárkától.

Lolo szerint alapvető probléma, hogy sokszor csak kiváltságos emberek szólalhatnak meg, ha emberi jogokról van szó. „Észre kell vennünk, hogy jelenleg nagyon szűk látókörűen gondolkozunk. Az a kérdés, hogy jut-e neked szék az asztalnál – és láthatóan nem jut. Ha nem jut mindenkinek szék az asztalnál... Szabaduljunk meg az asztaltól! Mindenki megérdemli a képviseletet. Nem létezhetnek olyan asztalok, ahova csak a kiválasztott emberek ülhetnek, más pedig nem.”

Lola szerint fontos, hogy az élet minden területén lássunk interszekcionális, LMBTQ roma embereket, mert ha csak egy narratívát látunk a roma emberekről, akkor csak egy elképzelt, „mesebeli” képet vetítünk rájuk. Holott szerinte rengeteg felfedezetlen érték van: „Szeretem például a roma divatban, hogy nincsen benne szó méretekről: plus-size nőként olyan színesen öltözhetek, ahogyan csak akarok. Mindez nem mondható el a többségi társadalomról, ahol a testesebb nőknek el kell rejteniük magukat, mert nem tartják őket eléggé vonzóak. Ha kilépünk ebből és a kultúránkat képviseljük, akkor a lehetőségek sora végtelen.”

Hiszen mindenki tud segíteni, aki akar – elég csak szégyen nélkül megélni az identitásunkat, az már bőven elég a kiálláshoz. Az embereknek ezt is fel kell ismerniük és el kell felejteniük a jelenlegi aktivizmus sokszor káros formáit. „Elegem van az olyan mozgalmakból, amikben a változást egy ember képviseli. A változás nem egy embertől fog megvalósulni, hanem ideák összességéből, amik az egész közösség gondolkodásából fakadnak és abból, hogy abban a közösségben mindenki tesz valamit. Ha egy emberre teszünk fel mindent, el fogunk veszni. Azt mondjuk, hogy a forradalmat egy ember inspirálta, pedig nem, a forradalmat a kis ember inspirálta, a nő, aki nem tudott eljönni a meetingre, mert öt gyereket nevel otthon és három munkahelye van. Elegem van abból, hogy van egy elérhetetlen aktivizmus, ami azt üzeni, hogy ilyen és ilyen tanultnak kell lenned, hogy leülj ahhoz az asztalhoz és emberi jogokról beszélhess. És nem kell táblákkal sem kimenned az utcára. Néha elég, ha a gyerekeidet arra tanítod, hogy szeressenek, akit akarnak, minden rendben lesz.”

Nem gondolja problémának, ha nem romák is vásárolnak tőlük – mindaddig, amíg az emberek a roma divattermékeket roma tervezőktől vásárolják és támogatják őket, minden rendben van. A probléma inkább abban gyökerezik, hogy bár sokan szeretik és használják a „cigány mintákat”, de közben nem gondolnak bele, hogy mi is van a roma kultúra hátterében, és nem hajlandóak foglalkozni olyan roma ügyekkel, mint például a holokauszt roma áldozatai, holott társadalmi diskurzus nélkül ez a téma sose lesz kellően feldolgozva.

SARLATÁN Agnieszka Holland legújabb filmje nagyon pontos és szomorú korrajz az öt venes évekből, amelyben egy gyógyító az emberekhez, Istenhez, a természethez, egy másik fér fihoz és az élethez való viszonya, folyamatos belső vívódása rajzolódik ki – szépen, lassan, a kelet- európai tör ténelmi filmek jellegzetes stí lusában .

Jan Mikolášek ismert és sikeres cseh gyógyító volt, aki intuíciója és növényismerete segítségével diagnosztizálta és gyógyította az embereket. A gyógymód a növényeken alapult, de mint tudjuk, ez önmagában nem elég, ezért legtöbbször járt mellé valamilyen étrendbeli és életmódi változást szorgalmazó javallat is. Nemcsak a falusi szegény embereken segített, hanem számos ismert emberen is: betegei közé tartozott például Tomáš Garrigue Masaryk és Antonin Zápotocký elnökök, Karel Čapek felesége, Olga Scheinpflugová, Max Švabinský cseh festő, Josef Bohuslav Foerster zeneszerző és Jaroslav Kocian hegedűvirtuóz, de még IV. György angol király is elküldte neki vizeletmintáját. Adolf Hitler titkára, Martin Bormann és Karel Hermann Frank protektor is

járt nála, állítólag 5 és félmillióan mentek át a keze alatt. Čeněk Adamec cseh szociológus a Jaroslav Cyrílek álnevet használva emlékezik meg róla, Petr Kettner pedig az orvostudomány fejlődéséről írt könyvében tér ki rá és az általa felépített imidzsre. Idén megjelent róla egy életrajzi könyv is Martin Šulc tollából eddig nem látott fotókkal illusztrálva. A visszaemlékezések alapján Mikolášek soha nem tett úgy, mintha csodatévő lenne, és amikor úgy ítélte meg, hogy a gyógynövények itt már nem segítenek, a betegeit orvoshoz küldte – de számos olyan dolog van, amit csak az emlékirataiból tudunk. A film Zápotocký elnök 1957-ben bekövetkezett halálával nyit, és bár erről nem esik szó, a politikus mindig is útban volt Antonín Novotný pártfőtitkárnak, aki

Moszkva segítségével azt is elérte, hogy 1953-tól együtt irányítsák az országot, majd halála után követte őt az elnöki székben. Ez teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a keményvonalas kommunisták leszámoljanak a volt elnök kegyeltjeivel. Mikolášek (Ivan Trojan – Olthatatlan, Árnyékban, Václav) esetében különösen szúrta a szemüket a gyógyítás módszere, illetve az a jólét, amiben ennek köszönhetően élt. Mikolášek vagyonos embernek számított, sokat adományozott, jótékonykodott (a rászoruló gyerekeket ugyanúgy támogatta, mint az imperializmus elleni harcot). A gyógyítót szándékos emberöléssel vádolták meg, miután két, általa kezelt pártfunkcionárius szervezetében a patkányméregben is megtalálható sztrichnint mutatták ki. A cselekmény főként visszaemlékezés, a kihallgatótiszttel és az ügyész által indítványozott halálbüntetéshez mérten meglehetősen fiatal ügyvéddel történő beszélgetésekből ismerjük meg a gyógyító életét, munkásságát. Az első világháborúból sebesüléssel hazatérve (a fiatal Mikolášeket Ivan Trojan fia, Josef alakítja) a családi kertészetben dolgozik, ahol figyelme a gyógynövények felé fordul. Húgát meggyógyítva úgy érzi, különleges képesség birtokában van, ezért felkeres egy gyógynövényes asszonyt, hogy tanítsa meg neki a szakma minden csínját-bínját. Évekkel később mint vizsgázott gyógynövény-szakértő már saját betegeket fogad és mivel híre gyorsan terjed, egy asszisztenst vesz fel maga mellé A második világháborúban a Gestapo is meg akarja dolgozni, de mivel a legfelsőbb körökből fordulnak hozzá gyógymódért, viszonylagos védettséget élvez. Így van ez a felszabadulás után is. Ő egyszerűen csak gyógyítani akar, miközben két évtizedig folytat titkos szerelmi viszont a szintén házas asszisztensével, František Palkóval (Juraj Loj). Mikolášek rendkívül ellentmondásos személyiségként van jelen a vásznon. A munkájában és a magánéletében is igazi zsarnoknak hat, aki magának való és nem tűr ellentmondást. Adva van egy ember, aki mások gyógyításának szenteli az életét, eközben nap mint nap szembesül a fájdalommal, az elmúlással, a kilátástalansággal és az egymást váltó rendszerek embertelenségével. Szeretne szeretni, de nem lehet – nyíltan és őszintén legalábbis nem teheti. Bár a család és a helyiek sejtik, mi zajlik a színfalak mögött, ügyel arra, hogy kifelé legalább a látszat meglegyen. Istenfélő emberként mindez még jobban feldúlja, emészti belülről. A per kimenetelét nem ismerjük meg és bár a Google a barátod, én mégis inkább arra biztatok mindenkit, hogy legyen türelemmel, és csak a film megnézése után élje ki kíváncsiságát. A filmet idén februárban mutatták be Berlinben, ahol a queer alkotásoknak járó Teddy-díjra jelölték a legjobb játékfilm kategóriában a Humen Fesztiválon bemutatott Gubóval egyetemben. Márciusban került volna a mozik-

ba, de a járványhelyzet miatt csak augusztustól kezdték vetíteni, időközben több más fesztivált is megjárt. A cselekményt Mikolášek élete ihlette, ugyanakkor több ponton eltér a valóságtól, amit bírálói előszeretettel hangoztatnak is. A Sarlatán nem kimondottan melegfilm, az első felében még csak utalás sem történik erre, sőt, annak ellenére, hogy a homoszexualitás ebben az időben Csehszlovákiában bűncselekménynek számított, a vád kihagyta ezt a ziccert, és kizárólag Mikolášek kommunizmussal összeegyeztethetetlen vagyoni helyzetével, valamint orvosi végzettségének hiányával foglalkozott. A befejezés azonban annyira váratlanul éri az embert, annyira erős, hogy tulajdonképpen mindent felülír, amit eddig láttunk és egy nagyon különleges férfibarátságra húzza fel kvázi visszamenőleg az egész történetet.

SARLATÁN ŠARL ATÁN

cseh–ír–szlovák–lengyel történelmi dráma, 118 perc, 2020

16 éven aluliaknak nem ajánlott! RENDEZŐ:

Agnieszka Holland SZEREPLŐK:

Ivan Trojan, Jan Vlasák, Joachim Paul Assböck FORGALMAZÓ:

Mozinet

BEMUTATÓ: 2020. OKTÓBER 29

SZERZŐ: Hujber

Ádám

FRISSÍTÉSEK ÉRHETŐK EL A KÖVETKEZŐHÖZ:

UNIVERZUM

- Telepíti az új elemeket? Twit ter-fiókból világra szóló színházi siker ? Nem lehetetlen! David Javerbaum Isteni végjáték című díjnyer tes darabja a Broadway- ről indult, és nemrégiben megérkezet t Budapestre is .

A MINDENHATÓ ÜZEN

ISTENI KARAKTERFEJLŐDÉS

Kezdetben vala Isten Twitter-fiókja, vagyis a @TheTweetOfGod, amelyen David Javerbaum sokszoros Emmy-díjas forgatókönyvíró tett közzé szórakoztatóan gátlástalan szellemességeket a zsidó–keresztény kultúrkör istenének nevében. A bejegyzések aránylag rövid idő alatt felrobbantották az online világot, és elképesztő népszerűségre tettek szert azok körében, akik nem kiáltottak rögtön blaszfémiát. Persze ezek után nem meglepő, hogy hasonlóan felkapott lett a feed alapján írt, szintén Javerbaum által jegyzett könyv is. Amikor aztán felmerült a kérdés, merre tovább, egyáltalán lehet-e még fokozni ezt a tomboló sikert, a válasz rövidesen megérkezett a színpadi adaptáció formájában. Az Isteni végjáték ősbemutatóját 2015-ben tartották a Broadway-n, a címszerepben az Agymenők és a Hollywood című sorozatok sztárjával, Jim Parsonsszal.

Az előadás valahol a klasszikus vállalati prezentáció, a modern stand-up és az interaktív színház halmazainak metszetében található. Stílusában egy technikával is ügyesen megtámogatott one-man show-ra hajaz, ám mivel a Mindenhatót két arkangyal is elkíséri jelenlegi missziójára, a darab tulajdonképpen inkább egy „majdnem-monodráma”. Alföldi Róbertnek még nem volt dolga hasonló anyaggal, így korábban nem kellett szünet nélkül másfél órán át fenntartania a figyelmet a színpadon, de ennek a nagyon is emberi, sziporkázó humorú, időnként szarkasztikus, kritikus és meglepően önkritikus istenfigurának a megformálása kivételes kihívás és páratlan lehetőség is egyben. Ráadásul szédületes hatalommal jár, hiszen módjában áll felhívni a figyelmünket néhány elemi fontosságú tanulságra, miközben önzetlenségre és józan gondolkodásra tanít. Na jó, persze provokál is, hiszen a jó színháznak – egyebek mellett – az is feladata, hogy jótékonyan felpiszkálja a gondolatainkat, hátha ezután jobban megbecsüljük, amink van, és az Univerzum 2.0-ára talán jobban vigyázunk.

ISTEN MEGÉRKEZETT, ÉS MONDANDÓJA VAN A Teremtő szerepében azóta több világsztárt is láthatott a bolygó lelkes közönsége, hazánkban pedig elsőként Alföldi Róbert adja kölcsön a testét, hogy rajta keresztül nyilvánulhasson meg az Úr. De vajon mi a váratlan látogatás apropója? Nos, röviden: az emberiség bajban van, elkél tehát a szakértő segítség. A helyzet úgy áll, hogy a huszonnegyedik órában is ész nélkül pusztítunk, pazarlunk, szörnyűségeket követünk el Isten nevében vagy éppen a létezését is tagadva. De mielőtt elérkezik a pillanat, ahonnan már tényleg nincs visszaút, esélyt kapunk a túlélésre egy új, javított Tízparancsolat formájában, és bár ez a „segélycsomag” a mózesi törvényeket nem teljesen írja felül, a világhoz való hozzáállásunkon és az optikánkon akár állíthat is valamicskét. Mert Isten a modernizált parancsolatokon és ismert bibliai történeteken keresztül azokat a kulcskérdéseket fogalmazza meg, amelyek kivétel nélkül mindannyiunkat foglalkoztatnak. Például hogy engedheti, hogy ártatlanok haljanak meg háborúkban és betegségekben, vagy miért nem bünteti súlyosan a gonoszságot? A válaszok pedig – akárcsak a kérdések – igen változatosak: olykor elmélyült gondolkodásra késztetnek, máskor fanyar humorral karcolnak, megint máskor kifejezetten a magyar néplélekre szabott mondatokkal találnak célba, és ütnek jókorát. Nem tévedés, a szerzők ugyanis nemcsak üdvözlik a darab rugalmas alakítását, hanem kifejezetten arra biztatják a bemutató országok alkotóit, hogy szabják magukra a lehetséges részeket, hiszen ettől lesz a szöveg sajátosan friss, időszerű és magával ragadó. És valóban, az Átriumban a jellemző aktualitásokból is jut a nézőknek, de pánikra semmi ok: sem a politika, sem a bulváros huncutság nem terelheti el a figyelmet az égető és általános problémák megtárgyalásáról.

ISTENI VÉGJÁTÉK

EGY ESTE A MINDENHATÓVAL A KULTÚRBRIGÁD ÉS AZ ÁTRIUM ELŐADÁSA ISTEN SZEREPÉBEN:

Alföldi Róbert GÁBRIEL:

Ivanics Tamás MIHÁLY:

Csiby Gergely / Kovács Máté / Varga Ádám HELYSZÍN:

ÁTRIUM 1024 Budapest, Margit körút 55.

SZERZŐ: Bátai

Blanka

„Emlékeztetni akartunk, hogy

MESEORSZÁG

mindig is mindannyiunké volt” – INTERJÚ NAGY BOLDIZSÁRRAL, A MESEORSZÁG MINDENKIÉ CÍMŰ KÖNYV SZERKESZTŐJÉVEL

„Homoszexuális propagandának”, „a magyar kultúra elleni támadásnak” értékelte a Labrisz Leszbikus Egyesület által szeptember végén kiadott Meseország mindenkié című gyerekkönyvet Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom politikusa, ezért ledarálta a könyv egy példányát, majd tettéről a közösségi médiában is beszámolt. Az országgyűlési képviselő tette hatalmas felháborodást keltett, persze voltak, akik így vagy úgy, de neki adtak igazat. A diskurzusba a miniszterelnök is beszállt, aki szerint a magyarok türelemmel viseltetnek a homoszexuálisok iránt, de van egy vörös vonal: „Hagyják békén a gyerekeinket”. Dúró Dóra modern kori könyvégetése után néhány nappal a Meseország mindenkié című könyv összes példányát elkapkodták, feltehetően nem azért, hogy elégessék, hanem hogy a gyerekeknek ajándékozzák őket. Az óriási port kavaró, 17 kortárs szerző történeteit tartalmazó kötetről annak szerkesztőjével, Nagy Boldizsárral beszélgettünk.

Milyen céllal született meg ez a kötet? A Labrisz Leszbikus Egyesületnek van egy Melegség és megismerés nevű, középiskolásokat célzó programja, ami arról szól, hogy milyen előítéletekkel kell szembenéznie az LMBTQ embereknek. Tulajdonképpen ennek a programnak a folytatásaként kezdtek el gondolkodni egy gyerekkönyv kiadásán még tavaly ősszel. Hozzá kell tenni, hogy az egyesületnek már korábban is jelentek meg könyvei, de azok felnőtteknek szóló, leszbikus témájú írások voltak. Az ötlet az volt, hogy ne csak LMBTQ témájú meséket adjunk ki, hanem olyanokat, amik különböző kisebbségi csoportokhoz tartozó emberekről szólnak, olyanokról, akiknek nem igazán van hangja a mese- és gyerekirodalomban. El szerettünk volna jutni azokhoz a gyerekekhez, akik nem találják

meg önmagukat a mesékben, nem tudnak azonosulni a legnépszerűbb mesék szereplőivel; emellett az is cél volt, hogy a gyerekek megismerjenek a sajátjuktól különböző élethelyzeteket. Hogyan válogattátok ki a kötetbe kerülő meséket? Két úton lehetett bekerülni a kötetbe. Egyrészt volt egy pályázat, amire kezdő szerzők jelentkezhettek – közel nyolcvan pályamű közül végül nyolcat választottunk ki. Másrészt felkértünk kilenc kortárs írót, hogy írjanak mesét az antológiába. Olyan, gyerekek által jól ismert mesék, mítoszok, történetek feldolgozásait vártuk tőlük, amik reflektálnak a mai magyar társadalmi helyzetre, megjelenítik a stigmatizált csoportokat, például a cigá-

hogy azoknak a fiatal LMBTQ embereknek, akik még nem mertek előbújni, ezután még kevésbé lesz hozzá bátorságuk, esetleg még jobban sérülnek majd a családjukban, a környezetükben. Amikor elkezdtünk agyalni a válaszreakciókon, még végig sem tudtuk gondolni, mit kellene tennünk, máris annyian mellénk álltak nyilvánosan – szakmai szervezetek, véleményvezérek, politikusok egyaránt –, és olyan sok megrendelés, majd a könyv elfogyása után annyi előrendelés érkezett. Csak tátott szájjal figyeltük, mi történik. Kellett hozzá bátorság, hogy kiadjátok a könyvet? Azt hiszem, nem volt bennünk félelem, inkább egy erős elszántság – tudtuk, hogy nagyon nagy szükség van egy ilyen könyvre. Úgy válogattuk össze a történeteket, hogy közben arra gondoltunk, milyen jó lett volna, ha gyerekkorunkban mi is olvashattunk volna ilyen meséket. Az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy a meséken keresztül segítsük a kisebbségi csoportok tagjait, a nehéz helyzetben élő gyerekeket és a fiatal LMBTQ embereket. A könyvaprítás előtt vagy után volt közvetlen párbeszéd az egyesület és a Mi Hazánk Mozgalom között? Nem gondolom, hogy értelmes párbeszédre kerülhetne sor, nem is az a céljuk, hogy rendezzék ezt a vitát. Abban sem vagyok biztos, hogy a személyes meggyőződésük miatt darálták le a könyvet. A mesekönyv számukra egy jó alkalom, hogy kihangosítsák a szokásos üzenetüket, az pedig lényegtelen, hogy a politikai haszonszerzés közben hány gyerekben és felnőttben keltenek félelmet, esetleg milyen sokakat traumatizálnak. Hiszek a kommunikáció erejében és abban, hogy sokféle világnézet, vélemény megfér egymás mellett, de a politikai indíttatású gyűlölet kizárja az együttélés ilyen formáját.

nyokat, mélyszegénységben élőket, bántalmazó családban élőket, fogyatékkal élőket és olyanokat, akik nem tudnak megfelelni a szüleik vagy a társadalom nemekkel kapcsolatos elvárásainak. És természetesen az LMBTQ közösséget is reprezentálni szerettük volna. Milyen volt a felkérésetek fogadtatása az ismert írók körében? Csehy Zoltán például nagyon gyorsan reagált, egy zseniális verset rögtönzött, egy már létező dán LMBTQ mesét dolgozott fel. Gimesi Dóra a saját Óriásölő Margaret bábelőadását dolgozta át, ami már eleve adaptáció volt: egy ír népmesét formált át gyerekszínházra. Olyan művész is lelkesen írt nekünk, mint például Tompa Andrea, aki korábban sosem írt még gyerekeknek.

Mit szóltatok ahhoz, hogy tucatnyi hazai híresség állt a könyvetek mellé? Mielőtt megjelent a könyv, néhány véleményvezért, szaktekintélyt meg szerettünk volna kérni, hogy olvassa el a kötetet, alkosson róla véleményt, hogy ezzel népszerűsíteni tudjuk majd a kötetet. Nagyon örültünk, amikor kaptunk két ilyen ajánlást, szerepelnek is a könyv hátsó borítóján. Ehhez képest hihetetlen, mennyi népszerű ember állt ki mellettünk lelkesen, többségükkel még csak nem is találkoztunk személyesen. Hihetetlen érzés, ahogy az is, hogy a könyv címe önálló életre kelt, szlogenné vált. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Meseország mindenkié címmel nem provokálni akartunk, nem elvenni valami olyat, ami nem a miénk, hanem emlékeztetni.

Egy hétfői napon jelent meg a könyvetek, a hét második felében pedig máris ledarálták egy példányát. Ezután néhány nap alatt elkapkodták a boltokból az egész készletet. Számítottatok ilyen drámai reakciókra? Fel voltunk készülve a negatív reakciókra, arra is, hogy esetleg eszközzé válik a könyv a politikai színtéren. Amikor meghallottuk, hogy a következő napon lesz egy könyvmegsemmisítési akció, megrémültünk, attól féltünk, hogy esetleg a közvélemény is ellenünk fordul, országos felháborodás lesz. Leginkább attól tartottunk,

Meseország mindig is a mindannyiunké volt, ez t ne felejtsük el: a népmese a népé, ez egy közös kincs, és a meseirodalom elképesz tően sokszínű, a több száz éve, szájról szájra terjedő tör ténetekben minden ember találhat olyat, ami róla szól .

Sokan, akik kisebbségi csoporthoz tartozunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nagy egész egyenjogú tagjai vagyunk, hogy Meseország mindannyiunké, ahogy Magyarország is minden magyaré. Ha összegezni szeretnéd a történeket, szerinted inkább pozitív vagy negatív hatást értetek el a könyvvel? Pozitív. Hatalmas tömegek mozdultak meg, és őszintén szólva pozitívan csalódtam a magyar társadalomban: bármilyen nem kormánypárti sajtót, fórumot vagy közösséget nézünk, azt látjuk, hogy összefognak a kisebbségekért, felemelik a hangjukat. A legtöbb embernek van legalább egy pozitív története, ami kisebbségi csoportok tagjaihoz fűződik, mindenki baráti társaságában, rokonságában, családjában van olyan roma, örökbefogadott, LMBTQ vagy fogyatékkal élő, akit szeret. Belőlük nehéz ellenséget kovácsolnia a kormánynak, ez most, azt hiszem, bebizonyosodott. Szerinted megváltoztatta a könyv az „átlag magyar” fejében lévő képet az LMBTQ társadalomról? Ismerek olyan idősebb Fidesz-szavazót, aki elgondolkodott azon, milyen mesék valók a gyerekeknek, mennyire egyenjogúak ma itthon az emberek, hogyan kell kezelni a kisebbségeket, mennyire tehet arról valaki, hogy olyan, amilyen. Egy távoli, nyugdíjas ismerősöm konkrétan lemondta a Demokrata-előfizetését. Olyan emberek, akik általában nem szólalnak fel társadalmi kérdésekben, most felszólaltak, akár az ismertségi körükben, akár a közösségi oldalaikon. Ezek mind jó dolgok, amik talán helyesebb irányba terelik majd a párbeszédet.

SZERZŐ: Tegdes

Péter l petertegdes

KREISZ GYÖRGY

BIZTOSÍTÁSI TANÁCSADÓ

BIZTOSÍTÁS • Nyugdíjbiztosítás adókedvezmény igénybevételével • Rugalmas megtakarítás • Meglévő biztosítási szerződések felülvizsgálata • Vállalkozási felelősségbiztosítás, vagyonbiztosítás • Otthonbiztosítás • Gépjármű-biztosítás • Életbiztosítás

+36 70 674 8334 kreisz.allianz

Gabriela SPANIC, A T EL EN O V EL L Á K K I R Á LY N Ő J E

Hetek óta Gabriela Spanic-tól hangos a magyar sajtó, ugyanis a népszerű világsztár rövid időre Magyarországra költözött, hogy a Dancing with the Stars versenyzője lehessen. Gaby rengeteget gyakorol táncpartnerével, de rajongóira is mindig szakít időt, és igazán közvetlen, kedves velük. Elvarázsolja az embert, de nemcsak gyönyörű külsejével, hanem azzal a rengeteg pozitív energiával is, ami belőle árad.

A telenovellák királynőjével végre mi is találkozhattunk, itt tartózkodása alatt már rengeteg interjút adott, ám sok témával kapcsolatban mi kérdeztük először.

A Humennek adott exkluzív interjújában a magyar és nemzetközi LMBTQ közösségről beszélgettünk, és azt is elárulta, hogy mi a véleménye az elfogadásról.

Olvastam, hogy a fiad, Gabito olyannyira megszerette Budapestet, hogy ide is akar költözni. Ez igaz? Neked mik a benyomásaid? Igen, nagyon imádja a várost, szívesen élne itt, de ki nem? Budapest csodálatos hely, csodálatos emberekkel és gyönyörű épületekkel. Nagyon tetszik nekem az itteni kultúra, a gazdag történelmi múlt, az, hogy ennyire találékonyak a magyarok, a golyóstoll, a villanymotor, a karburátor mind magyarokhoz köthető, nagyon tiszteletreméltó és fontos emberek származnak Magyarországról. Az itt élő emberek tényleg nagyon intelligensek, kedvesek és szépek a tapasztalataim szerint. Egyszóval imádom ezt az országot és a magyar embereket.

Ha már Budapest és az emberek, tudom, hogy szívesen jótékonykodsz, a hajléktalanoknak is gyakran adakozol. Mit tapasztalsz Magyarországon, sokan vannak, akiknek szüksége van segítségre? Én azt látom, hogy Magyarországon jó az életszínvonal, nagyon alacsony a bűnözési ráta. Fontos segíteni azokon az embereken, akik nálunk nehezebb helyzetbe kerültek, és valóban így van, szívesen jótékonykodom, viszont beszélni nem szeretek róla, nem szeretnék hivalkodónak tűnni.

Nem szabad egymást bántanunk , nem szabad hagyni, hogy mások elnyomjanak és bántsanak . Mindannyiunknak joga van a szabadsághoz .

Nagy támogatója vagy az LMBTQ közösségnek. Vannak már barátaid, ismerőseid az itteni közösségből? Mindig is nagyon támogattam őket, természetesen vannak magyar meleg barátaim és nagyon szeretem őket. A meleg közösség nagyon támogató tud lenni, nagyon jó barátok, kiváló szakemberek. A meleg barátaim nagyon értenek a divathoz, tényleg minden értelemben csodálatosak. Továbbá sokszor valódi királynőként kezelnek, a mexikói LMBTQ közösség már kétszer is megválasztott királynőjének például.

December tizedikén lesz a szülinapod, akkor még Budapesten leszel? Hogyan fogod ünnepelni? Még nem tudom, egyelőre semmi különleges tervem nincs. Valószínűleg napközben táncpróbám lesz, mert szinte minden nap próbákkal telik. Amikor nincs teendőm, akkor megpróbálom végre kipihenni magam. A rengeteg próba mellett van időd kikapcsolódni? Igen, az igaz, hogy az időm nagy részét a műsorra való felkészülés teszi ki, de imádom a fiamat, igyekszem minél több időt tölteni vele. Ha nem próbálok a partneremmel, Andreijel, akkor Gabitóval vagyok. Gabito most online tanul, Mexikóban minden iskola bezárt a vírus miatt. Főzni is nagyon szeretek, igazán kikapcsol, Gabito is szokott segíteni, de a konyha alapvetően az én birodalmam. Egyébként enni is imádok, mondjuk pont ezért is kell sokszor diétáznom, amit már kevésbé szeretek. A diétás ételek szörnyűek.

Mi a véleményed az elfogadásról? Ez az élet és a létezés része, különböző emberek léteznek, nem vagyunk egyformák. Én világosan és nyíltan beszélek erről a fiammal, számomra fontos, hogy kérdezhessen akár kényes témákról is. Szerintem az őszinteség minden emberi kapcsolat alapja. Nagyon nem szeretem a diszkriminációt és a xenofóbiát. Mindannyian emberi lények vagyunk, csak Isten ítélhet és ő minden gyermekét egyformán szereti. Különben miért teremttettünk volna ilyen sokszínűen? Szerintem szükség van ilyen témájú történetekre, hogy könnyebbe tudjunk beszélni ezekről a dolgokról.

A magyar konyha minden, csak nem diétabarát. Azért gondolom, van már kedvenc magyar ételed. Természetesen! A gulyásra nem tudok nemet mondani, annyira finom, otthon is rendszeresen csinálom. 2011ben, amikor először itt jártam, el is vittem a receptet és azóta átformáltam, kicsit „Gabysabbá” tettem. Spanyolul jelent meg saját szakácskönyvem, abban szerepel is az a gulyásrecept, amiről beszélünk, sok más nemzetközi étel receptjével együtt, amiket az utazásaim során megszerettem. Természetesen azokat is átfűszereztem kicsit a saját ízlésem szerint. Gyakran látom vendégül a barátaimat is – egy-egy közös vacsoránál azokkal az emberekkel, akiket igazán szeretsz, nincs is jobb. Ők is imádják a Magyarországról hozott recepteket, mindig nagyon dicsérik, ha azokból készül valami.

Napjainkban nagyon sok gyűlölettel néz szembe a magyar és a nemzetközi LMBTQ közösség. Van valami pozitív üzeneted számukra? Egyszer élünk, és ezt az életet jól kell élni, másokat pedig hagynunk kell úgy élni az életüket, ahogy akarják. Nagyon különböző dolog szabadon véleményt mondani és másokat sértegetni a véleményünkkel. Nem szabad egymást bántanunk, nem szabad hagyni, hogy mások elnyomjanak és bántsanak. Mindannyiunknak joga van a szabadsághoz. Kik vagyunk mi, hogy egymást korlátozzuk? Az LMBTQ emberek is úgy élnek, ahogy tudnak, és ők is csupán boldogok akarnak lenni, mint mindenki más.

SZERZŐ: Bernhardt FOTÓ: Török

Dániel Dániel

MISTER B

WWW.BLACKDREAM.HU

BUDAPEST

FETISH – SM – TOYS 1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9 /Passzázs ház Tel.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 Nyitvatartás: H-P 11:00 - 20:00, Sz.: 11:00 - 17:00

CONCEPT STORE BUDAPEST

Azt tartom szexinek, hogy TE vagy TE – NEM PEDIG AZT, HOGY KI LEHETNÉL

“Remélem, tetszeni fog…” – mondta Nimi, mára férjem, akkoriban még kedvesem, miközben levetet te a felsőjét és hanyat t feküdt a közös ágyunkon . Csodaszép volt – mint nekem mindig –, de valami más volt . Végigsimítot tam a testét, és azonnal megér tet tem, megérez tem: a lágy, sűrű szőr csaknem eltűnt, a helyét rövidre nyír t szőrzet, vagy teljesen leborot vált bőr vet te át . Bár hiszem, hogy mindannyian magunk rendelkezünk a saját testünkkel, és senkinek semmi beleszólása, hogy szerintük mi áll jól, mi az elvárás, hogy kéne kinézni, de azér t megkérdez tem: „Gyönyörű vagy, de… miér t nyír tad le a szőrödet? ”

Nimi kikerekedett szemekkel nézett rám: „Azt hittem, hogy tetszeni fog. Nem tetszik?” „Nem az a kérdés, hogy nekem tetszik-e. Nekem mindenhogy tetszel. A kérdés az, hogy miért érzed, miért hiszed, hogy akkor tetszel jobban, ha nincs rajtad szőr. A legfontosabb kérdés pedig: neked, magadnak hogyan tetszel jobban? Szőrösen vagy csupaszon?” Nimi elgondolkodott: „De ha meghagyom, nem zavar?” Elnevettem magam: „Miért zavarna? Úgy szerettem beléd, hogy minden porcikádat imádom, semmin sem változtatnék.” „Szóval azt mondod, hogy neked a szőrös test szexibb, mint a borotvált?” – hangzott el a következő kérdés, én pedig éreztem, hogy ideje elengednünk a sztereotípiákat, hogy még jobban megértsük egymást. „Azt mondom, hogy ha természetes módon egyetlen szőrszál sem lenne a testeden, úgy is szexinek tartanálak, és így, hogy tetőtől talpig szőrösnek születtél, szintén szexinek tartalak. Azt tartom szexinek, hogy te vagy te – nem pedig azt, hogy ki lehetnél, ha több vagy kevesebb szőröd, nagyobb vállaid, kockásabb hasad lenne.” A párom mélyen a szemebe nézett, és mesélni kezdett: „Hadd meséljek el egy történetet egy fiúról, aki az élete jelentős részét szenvedéssel töltötte – amiatt, ahogyan a teste kinéz. Még csak kilencéves volt, amikor egy felnőtt azt mondta, ő az első kisfiú a családban, aki nem vékony. Bár nem rosszindulatból mondta, a fiúcska nem tudott többé szabadulni a hallottaktól. Amikor tizenhárom éves lett, a többi fiú szőrös majomnak nevezte, így egyik nap az iskolából hazatérve megfogta édesapja borotváját, és leborotválta az egész testét. Azt akarta hinni, ha nincs szőre, majd el fogják fogadni őt, ám tizenöt éves korára még mélyebbre süllyedt az öngyűlöletben: étkezési zavarokkal küszködött, éheztette magát, majd éjszakánként, amikor mindenki aludt, mindent megevett, amit csak talált a hűtőben. Volt, hogy kihányta az egészet pár perccel később, de olyan is, hogy reggelig zokogott. Aztán tizenhét éves korában, az első randin átment egy férfi-

hoz, akit online ismert meg, a pasi pedig csalódottan nézett rá, majd így szólt: »azt elfelejtetted megemlíteni, hogy szőrös vagy«.” Szorosan átöleltem Nimit, és éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Ismertem a történetét: amikor tizen�nyolc évesen nem csatlakozott a hadsereghez, rengetegen mutogattak rá – beleértve akkori legjobb barátait is, mondván ezt a furcsa gyereket még a hadsereg se fogadja be. Tudtam, hogy a húszas évei elején, a színművészeti egyetemen komoly és mély depresszióval küzdött, és azt is, hogy mire megkapta a diplomáját, már volt annyira erős és magabiztos, hogy a színpadon állva bárkit lenyűgözzön bármilyen szerepben. Azt is tudtam, hogy mindkettőnk életében a szerelem beköszönte hozta meg azt az érzést, hogy igazán meg vagyunk értve. Mindketten vegánok vagyunk, mindketten megjártuk a hadak útját az étkezési zavarokkal, és egyikünk sem akart soha beállni a sorba: sem együtt, sem egyénként, külön-külön nem akartunk úgy kinézni, úgy beszélni, úgy viselkedni, ahogy azt mások várják tőlünk, vagy ahogy a társadalom elvárja. „Nimi, ha csak azért borotválod magad, mert nem hiszed el, hogy gyönyörű, szexi, kívánatos, tökéletes, varázslatos vagy a szőröddel együtt, kérlek, hagyd békén a szőrödet” – mondtam neki. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a borotva után nyúlt. Megértette, hogy se a testszőrzete, se az alakja – legyen az szupervékony vagy szedjen fel pár kilót, legyen csontos vagy izmos – nem állíthat meg abban, hogy szeressem. Nimi azt mondja, ekkor kezdte végre igazán elfogadni és szeretni önmagát. Ez a fiatal férfi – akit huszonnégy évesen ismertem meg – mára közel harmincéves. Azt mondja, a gúnyolódó, kirekesztő hangok a fejében a mai napig fel-felhangzanak, újra meg újra előjönnek, de mára megtanulta elhallgattatni őket. Megtanulta, hogyan kell erősnek, magabiztosnak és mindenek felett boldognak lenni. Én pedig boldog vagyok, hogy ő boldog, és végtelenül büszke vagyok rá. Szívemből kívánom, hogy te is legyél büszke – magadra. Arra, aki vagy – úgy, ahogy vagy.

SZERZŐ: Steiner

Kristóf l kristofsteiner

„Erre születni kell”

MIASMA Emlékszem az első alkalomra, amikor Miasmát az Alterego színpadán lát tam . Képtelen voltam nem őt nézni . A megjelenés, a mozgás, a dalválasz tás, a szenvedély – mind levet t a lábamról . Megrészegültem, többet akar tam, és persze kíváncsi let tem: ki rejlik a smink alat t?

A műsor negyedik évadát követően maga is ízlelgetni kezdte a drag műfaját. YouTube-on nézett videókat, ám eleinte nem drag, hanem egyszerű sminkvideókat. Sokáig elégedetlen volt a végeredménnyel, nem sikerült „szépnek” kinéznie. „A drag smink más műfaj, mint a sima smink.” Míg a sima esetében az emberek saját adottságaikkal dolgoznak, addig a dragnél új adottságokat kell belelátni az arcba: miként húzza ki a szájat, hogy nagyobbnak tűnjön, hogyan kontúrozza az orrot, hogy az kisebbnek, és így tovább. Mindezt úgy, hogy az ös�szhatás organikus legyen, egyben legyen. A névválasztás könnyen ment, az volt meg a leg�gyorsabban. A szintén a RuPaul’s Drag Race-ből ismert Ravennel látott egyszer egy interjút, amiben az amerikai drag queen elmeséli, hogy azért nem női nevet választott magának, mert nem egyszerűen nőnek érzi magát dragben, hanem szuperhősnek, istennőnek. Miasma hasonlóan gondolkodott: egyszavas nevet akart, ami nem női név és korábban senki nem hallotta. Legyen lágy és misztikus, de olyan, ami külföldön, más nyelvi környezetben sem veszít erejéből. Így esett a választása a Miasma névre, amely eredetileg a League of Legends stratégiai játékból származik, és azonnal beleszeretett a rezgésébe. A karakter kitalálása már hosszabb időt vett igénybe. Elvont művész drag queen akart lenni, aki senki máshoz nem hasonlítható. Szürreális, absztrakt sminkekkel kezdett. Az első fellépése felejthetetlen emlék számára,

i jut először eszébe Miasmának, ha a dragről kérdezem? Érdekes, kacifántos, és művelőjétől számos készséget követelő szakma. Bizonyos lélek is kell hozzá. „Erre születni kell” – teszi hozzá. Fiatalon megmutatkoztak annak jelei, hogy benne megvan hozzá a tehetség. Gyerekkorától kezdve imádott táncolni, produkálni magát és színpadon szerepelni. A zenére nőiesen mozgott, riszálta a csípőjét és előszeretettel imitálta a női dívákat, különösen Beyoncét. Szíve szerint tánciskolába járt volna, ám szülei nem engedték neki. Azt akarták, hogy fiuk szakmát tanuljon – a sminkelést választotta. A benne rejlő drag queent az amerikai RuPaul’s Drag Race negyedik évada keltette életre 2012-ben. Emlékszik, milyen elementáris erővel hatott rá a műsor. Látta, milyen sokféle lehet a drag, milyen változatosak a karakterek és a megjelenésük. Kedvencévé az évadot végül megnyerő Sharon Needles vált. Magára ismert benne: elvont, kívülálló fiú, akit a többiek rendre kritizálnak, megkérdőjelezik a helyét a versenyben. Már az első epizódban (RuPocalypse Now!) megkapta, hogy milyen egyszerű és nem odavaló a megjelenése. „Erre kijön a kifutóra zombi földönkívüliként, és folyik a szájából a vér” – idézi fel gyönyörűséggel Miasma, akire olyan nagy hatással volt a produkció, hogy később maga is vitt bele a show-ba hasonlóan sokkoló elemet.

az akkor még létező Gödör Klub Szabad Mikrofon estjén állt színpadra. „Fellépek, megnézem, milyen lesz, és ha olyan, amilyennek gondolom, akkor ezt szeretném csinálni” – gondolta előtte. „Egy női felső volt rajtam és egy nőiesebb csőnadrág. A sminkem borzadály lett, ott adtak egy fejdíszt, ami a szám felénél leesett.” Az egész produkció alatt önkívületi állapotban volt. Máig úgy él benne az este, mintha valami tudatmódosító szer hatása alá került volna. A műsor után, miután a barátai hazamentek, még három órán át ült a szórakozóhely egyik sarkában és akkor dőlt el benne végleg, hogy ezt kell csinálnia. Így született meg Miasma. Noha az ezt követő időszakban volt még pár kisebb fellépése, például a Budapest Pride-on, Illegál bulikban, valamint a Magnum Szauna tehetségkutatóján, a valódi fordulatot az Alterego Club négy évvel ezelőtti meghallgatása hozta el. Bár szerinte nem állt még készen, mégis elment, és színpadi érzékének köszönhetően fel is vették. Drag karrierjét innentől számítja. Az első fellépésén a közönség sikított, ő pedig úgy érezte, hogy berobbant. „Ez a színpad most jó pár évig az enyém” – futott át a fején a gondolat. Óriási lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, három hónapon keresztül minden hétvégén új számot vitt a színpadra. A többiek tárt karokkal fogadták, örültek a vérpezsdítésnek. Fiatalos energiát, pörgést vitt az öltözőbe és a mai napig rengeteget tanul kollégáitól. Különösen Bet�ty Blue és Cielle jelent inspirációt számára. Veszekedés egyáltalán nincs. „Mivel mindenki régóta van a szakmában, így elegük van a drámázásból.” Kollégái mellett a RuPaul’s Drag Race-ből Pearl (a nyugodt személyisége miatt), Sasha Velour („lélekember”) és Violet Chachki azok, akikre felnéz. A heti rendszerességű fellépéssel a felkészülés is rendszeres feladattá vált. Hogy mire mennyi ideig tart felkészülni, az változó. „Van szám, amire rákattanok, három nap alatt megtanulom a szövegét, tízszer végigtáncolom és rendben van. De van, ami hónapokig érlelődik.” Olyan is akad, amit nem mer azonnal színpadra vinni, mert túlságosan új stílus, vagy egyszerűen nem tudja, mit vegyen fel hozzá. Egy azonban közös: a számválasztás mindig zsigerből jön. Mit szólnak mindehhez vidéken, egy kis faluban élő szülei, akik hajdanán már a táncolás ellen is tiltakoztak? Miasma úgy éli meg, hogy kétszer kellett coming outolnia. Egyszer melegsége miatt – „tortúra volt, mire

rávettem magamat” –, egyszer pedig a drag miatt. Már két éve állandó fellépője volt az Alteregónak, mire el merte mondani nekik. Édesanyja azonnal rákapott a témára, képeket és videókat szeretett volna látni a fiáról. Egyből beleszeretett a drag világába. Édesapjának több idő kellett. Megnézett egy képet és annyit mondott, hogy „csinos csaj lennél”, majd néhány hónapig nem beszélt róla.

A z tán egy alkalommal lementek az Alteregóba és megnéz ték Miasma produkcióját .

Élete egyik legmeghatározóbb élménye volt. De nemcsak neki. Az anyukája elsírta magát, az apukája pedig addig szorította, hogy Miasma majdnem megfulladt és nem sokon múlott, hogy a plafonba verje a parókáját, mikor apja a büszkeségtől hajtva a magasba emelte. „Most már soha többé nem foglak baszogatni semmiért” – mondta neki. Miasma ezután fél órán át sírt az öltözőben a boldogságtól és a megkönnyebbüléstől. Azelőtt évekig élt abban a hitben, hogy szülei igazán soha nem fogják őt megismerni, Miasmáról egyáltalán nem tudnak majd – ám az az este begyógyította a múlt sebeit. Mit hoz számára a jövő? – kérdezem tőle és Charles RuPault idézi, aki világ életében tudta magáról, hogy ő szupersztár. Egész egyszerűen nincs más opció és csak ezzel az attitűddel lehet sikeres. „Különleges vagyok abban, amit csinálok. Tudok olyat nyújtani, amit senki más” – ezt próbálta magában Miasma mindig is elültetni. Budapestet meghódította. A következő lépés talán a YouTube lesz, majd egy külföldi nagyváros. Egy hely, ahol világhírű ikonokkal dolgozhat és tanulhat tőlük. Egy nap aztán saját szórakozóhelyet szeretne üzemeltetni, ahol egyedi, jó minőségű zene szól. „Egy helyet, ahol a szeretet uralkodik.” Nemcsak egy szám erejéig, hanem több óra hosszáig.

MIASMA QUEENT INSTAGRAMON FOLYAMATOSAN NYOMON KÖVETHETED A l MIASMA_QUEEN OLDALON.

SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda

A R E M E T E K I R Á LYSÁG TÖ RT É N E T É N E K H I Á N Y ZÓ L A PJA I AZ AZONOS NEMŰ SZERELEM A KOREAI TÖRTÉNELEMBEN A koreai krónikákból szinte teljesen hiányoznak az azonos nemű szerelemről szóló akár irodalmi, akár tör ténelmi feljegyzések . (Hasonló példáér t persze nem kell nagyon messzire mennünk , hiszen nálunk is ez a helyzet .) Pedig a távol-keleti remetekirályság régóta fennáll, a hagyomány szerint idén ok tóber harmadikán ünnepelte 4353 . születésnapját . Könnyű belátni, hogy az kizár t, hogy ennyi, ráadásul meglehetősen zavaros évszázad alat t ne akadtak volna saját nemükhöz vonzódó tör ténelmi személyek az egész országban .

kevés fennmaradt feljegyzések egyike a Silla királyság harminchatodik uralkodójához kötődik. A 13. században írt Szamguk jusza, azaz A három királyság emlékezete című könyvben található a legelső említés olyan férfiról, aki a saját neméhez vonzódott. Silla idején a Koreai-félszigeten három királyság létezett, amik különböző felállásban évszázadokon át hadakoztak egymással. A középső Silla- vagy virágzó Silla-kor néven ismert időszak utolsó királya volt Hjegong, aki apja halála után, nyolc éves korában került trónra 765-ben. A királyi hatalom ekkorra végzetesen meggyengült, a nemesség tagjai összeesküvéseket és fegyveres felkeléseket szerveztek az uralkodóház ellen, Hjegong idejére pedig már szinte névlegessé vált a király hatalma. A fiatalon trónra került uralkodót ráadásul alkalmatlannak tartották túlzott nőiessége miatt, „aki külsőre ugyan férfi, de természetére nézve nő”. Egy hos�szan tartó polgárháború során a palotát megrohamozó felkelők megölték „a férfiak társaságát szerető”, akkor 22 éves királyt, mert a lázadó urak nem tudták elfogadni a nőiességét. Mai szemmel nézve a női ruhákat viselő Hjegong akár a transzneműség első koreai hivatkozása is lehetne, az utalást mégis inkább úgy értelmezik a történészek, hogy a király a saját neméhez vonzódott.

. . . hogy megvitassák a szóbeszédet, miszerint menye a szolgálóleányával bújt ágyba .

Szintén a Szamguk juszában szerepel több történet is egy fiatal buddhista szerzetesről, a 8. század végén élt Mjodzsongról. Nem csupán számos férfi arisztokrata kereste a kegyeit és szerette, de még a kínai császár is. Bár a szerzetesről szóló részleteket nem tartják hitelesnek, a történetek léte is mutatja, hogy a férfiak közötti szexuális vonzalom előfordulása nem számított rendkívülinek. Olyannyira nem, hogy Silla idején létezett a hvarang, azaz a viráglovagok intézménye. Az állam a nemesi családok fiaiból egy elit katonai egységet hozott létre, és az együtt harcoló lovagok között bizony előfordultak azonos nemű szexuális kapcsolatok. Évszázadokkal később, a már egyesített félszigeten az a Korjo-dinasztia uralkodott, amelynek nevéből, illetve az azonos nevű királyságból ered a mai Korea elnevezés is. Az 1351 és 1374 között uralkodó Kongmin, a dinasztia egyik utolsó királya nem fordult a férfiak felé egészen addig, amíg szülés közben meg nem halt a felesége. Onnantól kezdve azonban a fiatal fiúk társaságát kereste, a krónikák név szerint többüket fel is sorolják. Kongmin elhanyagolta az államügyeket, a festészetnek és a buddhizmusnak élt, és évekkel később még egy olyan hivatalt is felállított, amelynek egyetlen feladata volt: felkutatni számára a szépséges fiatal fiúkat. Pár éve Kongmin személyét az Egy fagyott virág című grandiózus történelmi filmben is megidézték, a testőrébe szerelmes király története a Humen Fesztiválon is látható volt. A Korjo-dinasztia idején egyébként a férfiak közötti kapcsolatot diszkréten „a sárkány és a Nap” formában írták körül, lévén mindkettő férfi szimbólumnak számít. SZERZŐ: Kocsis

A Csoszon-dinasztia (1392–1910) udvari krónikáiban találni példát leszbikus nőkre is. Az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő király, a koreai ábécét, a hangult megalkotó Nagy Szedzsong 1436. október 24-én összehívta a minisztertanácsot azzal a céllal, hogy megvitassák a szóbeszédet, miszerint menye a szolgálóleányával bújt ágyba. Miután a pletykák állítólag beigazolódtak, a miniszterek azt tanácsolták, hogy az uralkodó fossza meg nemesi rangjától a menyét, hogy ezzel megvédje a királyi ház becsületét. Arra jutottak, hogy az igazság foltot ejtene a család méltóságán, ezért a főminiszter kapta a feladatot, hogy ürügyet találjon a nő eltávolítására. Az udvari méltóság végül kijelentette, hogy a király menyét ki kell utasítani a palotából, mert olyan jellegű jellemhibái vannak, mint a gyakori hazudozás és a rendkívüli féltékenység. A történelmi feljegyzésekben csupán az uralkodó osztály viselt dolgai jelennek meg, az azonos nemű kapcsolatok pedig ritkán és akkor is csak nagyon óvatosan. Nem úgy a koreai folklórban, amelyben számos történet szól férfiak közötti szeretkezésekről, és amelyek bizony egyáltalán nem finomkodnak – ahogy a Csoszon-dinasztia idején az utazó komédiások társulatai sem. A férfi színészekből álló namszadangokat is úgy ismerték, hogy tagjaik nem csupán egymással létesítettek szexuális kapcsolatot, de férfi prostituáltként is működtek. A 2005-ben készült A király és a komédiás című film is egy ilyen társulatról szól, melynek egyik tagján még az uralkodónak is megakad a szeme. A dráma akkora sikert aratott, hogy a mai napig a tíz legnagyobb bevételt elérő mozifilmnek számít Dél-Koreában.

G. János l kocsisjaanos

POZITÍV SZEMMEL „ A HIV ELVET TE A FIATAL ABB ÉVEIM ÖRÖMÉNEK JELENTŐS RÉSZÉT ”

A Háttér Társaság szervezésében kéthetente kerül megrendezésre egy közösségi találkozó HIV-vel élők részére. A kötetlen beszélgetések minden érintett számára nyitottak. E rovat keretein belül azon rendszeres résztvevőket mutatjuk be, akik szívesen osztják meg olvasóinkkal is a történetüket.

dám ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelynek a HIV megjelenése óriási csapást jelentett. Míg a nála akárcsak egy évtizeddel idősebbek még megélhették a felhőtlen szexuális szabadság élményét, addig az ő fiatalságának jelentős része felett Damoklész kardjaként lebegett a korábban ismeretlen vírus. Bár az akkori állami felvilágosítás célja az volt, hogy óvatosságra intsen, Ádámból rettegést váltott ki. Nem véletlen, hogy sokáig alig élt szexuális életet. Vágyott rá, de nem tudott kezdeményezni. „A szexuális életem megkeserítője volt, hogy félni kellett.” Mi van, ha túlságosan elengedi magát és az együttlét közben lekerül az óvszer? Vagy ha elszakad? Akárhogyan szexelt, nagyon óvatosan tette, az élvezet jelentős kárára. A HIV-vel élőktől azonban nem tartott, csupán sajnálta őket. Kereste a társaságukat, beszélgetett velük, kíváncsi volt. Semmi előítélet nem volt benne. Elviekben és anyagilag is támogatta a HIV elleni küzdelmet. Már az ezredforduló előtt sokat foglalkozott a témával, olvasott róla, hazai és nemzetközi szakirodalmat, kutatási jelentéseket egyaránt. „A kilencvenes években még nem nagyon különböztették meg a HIV-et az AIDS-től. Ha előbbit elkapod, utóbbi stádiumba jutsz” – idézi fel egykori benyomásait. A kilencvenes évek második felében aztán megjelentek az első valóban hatékony gyógyszerek, és hamar tudatosult a meleg közösségben, hogy a HIV – amen�nyiben időben kiszűrik – már nem egyenlő a halálos ítélettel. Ádám szerint a korábbi rettegés a kétezres évek elejére, különösen Nyugaton, könnyelműségbe csapott át. „Legfeljebb be kell majd kapnom napi 2-3 gyógyszert” – gondolták sokan. Meglepte, amit például a német fiúk körében tapasztalt: nem érdekelte őket a HIV. Kényelmetlenül érezte magát emiatt, hiszen ő 15 évet élt rettegésben. „A HIV fiatalabb éveim örömének jelentős részét elvette.” A félelem, bár lassan, de a 2010-es évek második felére belőle is szinte teljesen elpárolgott. „Azt tapasztaltam, hogy a HIV egyre inkább a múlté. Lassan legyőzzük. A friss fertőzöttek élete ugyanúgy megy tovább.” Ádám mindig is előszeretettel utazott úgynevezett melegparadicsomokba. Így fedezte fel magának 2017ben Marokkót. Csak felületesen nézett utána az ottani HIV-helyzetnek és azt a következtetést vonta le, hogy nincs oka aggódni. Az ország egészét tekintve ez valóban így van, ám a turisták által látogatott helyeken más a helyzet. Eredetileg nem a szex miatt utazott, de akarva-akaratlanul észrevette, hogy a déli országokban az északi embereknek milyen nagy sikere van – őt is beleértve. „Míg Magyarországon elkezdtem kikopni a húspiacról, addig a déli országokban egyre kapósabb

lettem” – összegzi. További plusz pont volt a helyi férfiaknál, hogy beszélte az anyanyelvüket, a franciát. Egyre sűrűbben járt az észak-afrikai országba és a második vagy harmadik látogatásnál már úgy megerősödött az önbizalma, hogy elkezdett szexuális kalandokba is bocsátkozni. Elmondása szerint a marokkói fiúk alapvetően nem szívesen húznak gumit. „Nagy a farkuk, nem fér rá.” Egyikükkel utazásai során különösen jóban lett, rendszeresen lefeküdtek egymással. Ő többször is eljátszotta Ádámmal, hogy úgy tett, mint aki felhúzza az óvszert, végül mégsem tette meg. Idővel Ádám rájött, hogy a srác becsapta. Biztos benne, hogy így kapta el a HIV-et. A betegségre utaló jelek már az utolsó marokkói kiruccanást követő hazaúton jelentkeztek. Bélgyulladása lett, amit nem kapcsolt rögtön a HIV-hez. Azt hitte, hogy a helyi víz okozta, amibe előfordult, hogy véletlenül beleivott. Hazaérve ugyanezt erősítette meg háziorvosa is. Ám állapota egyre súlyosabb lett: hetekig az ágyat nyomta, 12 kilót fogyott. Mire úgy-ahogy összeszedte magát, elhatározta, hogy elmegy HIV-szűrésre. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy anonim módon végezzék, így az állami intézmények automatikusan kiestek. A Karolina úti rendelőben viszont annyira sokan voltak, hogy nem fért be, csak az utcán álldogálva tudta volna kivárni a sorát, úgyhogy távozott. Ugyanez még egy alkalommal megismétlődött, így a tesztelést elhalasztotta. Sportolni kezdett, hogy visszaszerezze a bélgyulladás miatt leapadt izmait. Aztán egyszer csak csomókban hullani kezdett a haja, amire nagyon érzékeny volt. Egyik orvos ismerőse javasolta, hogy végezzen el még egy HIV-tesztet. Ő maga csinálta meg neki. Decemberben, a marokkói út után négy hónappal pozitív teszteredményt kapott kézhez. „Nem volt jó érzés, amikor kiderült. De az orvos gratulált, amiért így feltehetőleg tovább fogok élni, mint HIV nélkül. Hogy lehet ez? – kérdeztem vissza.” Ismerőse elmagyarázta, hogy ennek három oka van. Egyrészt a korán felfedezett HIV csak alacsony szintű gyulladást és így kevés kárt okoz a szervezetben, másrészt onnantól gondosabb orvosi felügyeletben részesül, és végül általánosságban elmondható, hogy a HIV-vel élők a kiszűrést követően egészségtudatosabb életet kezdenek élni. Az orvos két órán keresztül sorolta Ádámnak, mire figyeljen az étkezéstől kezdve az utazáson át a jogi, különösen munkajogi háttérig. Olyan sok feladatot kapott, hogy nem ért rá sajnálni magát. A Pozitív Szemmel csoportba többek között azért is jár, hogy mindazt a tudást, amit ő az elmúlt években megszerzett, másokkal is meg tudja osztani. A vírus miatt depressziós időszaka nem volt, nem alakult ki benne HIV-es öngyűlölet, de a biztonság kedvéért pszichológushoz fordult, aki azonban „kivágta”, mondván, hogy nincs Ádámnak semmi baja. Szerinte ez két dolgot jelenthet: vagy nagyon mélyre eltemette a traumát, vagy tényleg nem volt olyan nagy a baj.

POZITÍV SZEMMEL – RÓLAD. VELED. ÉRTED. HIV-vel élsz és vágysz egy közösségre? Gyere el a Háttér Társaság által szervezett, kéthetente péntek esténként megrendezésre kerülő közösségi eseményre! További információ a Háttér Társaság Facebook-oldalán a „Pozitív Szemmel – önsegítő csoport” nevű esemény alatt, vagy a szervezet honlapján.

Az mindenesetre a mai napig zavarja, hogy bár ő személyesen nem érzi a stigmát, tudja, hogy tapasztalhatná. Nagyobb rajta a támadási felület, mint korábban. Egyszer volt csak rossz élménye, amikor a Szent László Kórházban átküldték egy másik osztályra, hogy ott is vért vegyenek tőle. A nővér próbálta átvágni, állította, hogy nincs szükség rá. De Ádám tisztában volt a jogi háttérrel, nem hagyta magát. Ezt követően igyekezték megalázni, például úgy hívták be a rendelőbe, hogy „a HIV-es fiú jöjjön be” – a folyosón másik 20 ember volt fültanúja ennek. Amit a legnagyobb veszteségként él meg, az a szexuális kapcsolataiban beállt változás. A lehetőségei iszonyatosan beszűkültek. Bár együtt él egy férfival, de a kapcsolatuk nem szexuális alapú, tehát alkalmat kereshetne, és igénye is lenne rá. Ám annyira óvatossá vált, mióta HIV-vel él, hogy képtelen belemenni hosszú távú kapcsolatba. Szinte kizárólag alkalmi kapcsolatai vannak, aminél azonban többre lenne igénye. Úgy látja, hogy a mai fiatalok számára a HIV nem jelent problémát, emiatt nem is stigmatizálják azokat, akik érintettek. Ami azonban káros, hogy bár korábban sem voltak nagyszabású kampányok a témában, a regnáló kormány viszont teljes egészében leállította a HIV-vel kapcsolatos tájékoztatást. Mindemellett az egészségügyi intézményekben is rendkívül erős az előítélet – ezt már azelőtt is tapasztalta, hogy érintett lett. Az orvosok morális kérdésnek tekintik a HIV-et: az érintett hibája, hogy fertőzött lett. Nem véletlen, hogy egészségügyi intézményt látogatva soha nem mondja el, hogy HIV-vel él. Sok mindenkitől kapta korábban ugyanezt a tanácsot.

Mindettől függetlenül a magyarországi HIV-ellátást más országokkal összehasonlítva nagyon jónak találja. „Jó minőségű gyógyszereket kapunk, nem az olcsó generikumokat, amik 10-15 évvel is képesek rövidíteni az ember életét. Annak ellenére, hogy Magyarország nem kifejezetten gazdag ország, mégis világszínvonalú ellátást biztosít” – meséli. Két dologban viszont komoly hiányosságokat tapasztal. Az egyik a gyógyszerrezisztencia vizsgálata, ami tény, hogy nagyon drága, és szerencsére a legtöbb emberben nem is alakul ki, mégis fontos lenne mindenki esetében megbizonyosodni róla. A másik pedig, hogy sokkal jobban oda kellene figyelni a frissen kiszűrtekre. Noha általában a gyógyszerszedés elkezdését követő mérésre, tehát három hónap múlva, de legkésőbb egy éven belül a vírusszám kimutathatatlan lesz, az első időszakban Ádám szerint fontos lenne a havi rendszerességű ellenőrzés – ahogyan az a nyugati országokban is bevett eljárás. Ez egyrészt lelki szempontból is sokat segítene („Van eredmény, hurrá! Érdemes folytatnom a kezelést.”), másrészt a kezelés szempontjából is fontos visszajelzést ad, hiszen megmutatja, hogyan reagál az illető a gyógyszerre. Ádám életének javát tehát így vagy úgy, de végigkísérte a HIV. Egykor kívülálló támogatóként, ma már HIV-vel élőként veszi ki a részét a HIV-vel kapcsolatos felvilágosításból és a HIV elleni harcból. Mit tart most, a 2020-as évek kezdetén a legfontosabb feladatnak? Először is elérni a magyar HIV-vel élők közösségében, hogy ne azonosuljanak a társadalomban jelen lévő előítéletekkel és legfőképp ne haragudjanak magukra, amiért HIV-pozitívak. Nincs egyedül e munkában.

SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda

STD SZŰRÉS

3 HAVONTA

„Ne üljünk fel a gyűlöletvonatra, a megálló környékét is kerüljük el” INTERJÚ HERING ANDR ÁSSAL , A NOSALT Y ÉS A PHENOM’ENON FŐSZERKESZ TŐJÉVEL

Hering András a Nosalty.hu főszerkesztője – tudjátok, az oldal, amin több receptet olvastatok el, mint gondolnátok –, de ő felel a városi fiatalokat megcélzó, online kulturális site-ért, a phenom’enon magazinért is. Mindkét oldal kiáll az LMBTQ közösségért, és mindkettőnek büszke és ismert arca András, aki nem tartja magát lifestyle gurunak. Pedig akár tarthatná is. Vele beszélgettünk az LMBTQ témák fontosságáról, egy gasztronómiai oldal sztereotípiáiról és a magyar társadalomról.

A Nosalty idén az első brandek között volt, akik annak ellenére, hogy elmaradt a Pride hónap, mégis átszínezték a logójukat a Facebookon szivárványosra. Miért volt fontos ez számotokra? Számunkra ez nem volt újdonság: évről évre hagyomány, hogy a Pride felvonulás napján szivárványos a profilképünk. Több évvel ezelőtt, amikor a Nosalty még független oldalként működött, csatlakoztunk a Prezi, az espell és a Google által 2013-ban alapított Nyitottak vagyunk kezdeményezéshez. Nagyjából ekkortól vált hagyomán�nyá, hogy a magyar Pride felvonulás napján valamilyen formában mi is jelezzük az olvasóinknak, hogy hiszünk az emberi sokszínűségben, nyitottságra és elfogadásra biztatunk mindenkit. Egyébként a nemzeti ünnepeinken a magyar lobogóra is lecseréljük a logónkat. Nyilván az kevesebb embert érdekel és nincs akkora visszhangja, pedig sokszor megkaptuk már a szivárványzászló kapcsán, hogy bezzeg a magyar ünnepeket nem tiszteljük, nem is vagyunk magyarok. Hát dehogynem.

natkozóan, hogy legyél elfogadó, toleráns és nyitott, mert ha így gondolkodsz, békésebb és szebb világban tudsz élni. Ez egy teljesen normális, politikamentes üzenet. És ha már megkerülhetetlen platform vagyunk a hazai online magazinok között, és csak a Facebook-oldalunkkal több mint egymillió embert érünk el, fontos, hogy ennek hangot adjunk. Erre pedig van is egy mottónk, amit rendszeresen használunk a social media-felületeinken hashtagként, ami úgy hangzik: „nemcsak főzünk, gondolkozunk, érzünk is”. Főszerkesztőként azért tartom fontosnak a társadalmi felelősségvállalást akár egy profilképcserével is, mert jelenleg olyan országban élünk, ahol a kisebbségi közösségek nem támogató környezetben élnek. A szivárványos profilképünk mellett leírtuk az állásfoglalásunkat is, miszerint nyitott magyar brandként alapvető értéknek tekintjük, hogy munkatársainkat, partnereinket, és úgy általában a körülöttünk élő embereket kizárólag tetteik és teljesítményük alapján ítéljük meg, tekintet nélkül életkorra, nemre, nemi identitásra, szexuális orientációra, nemzeti, etnikai hovatartozásra vagy származásra, politikai, vallási vagy más meggyőződésre, fizikai és egyéb adottságokra. Így élünk és dolgozunk mi is, egy nyitott, sokszínű, kreatív csapat vagyunk.

Alapvetően nincsen ebben kockázat? Sokan gondolhatják, hogy egy, a főzést középpontba állító oldalon konzervatívabb a közönség. Vagy ez is egy sztereotípia? Nem gondolnám, hogy konzervatív közönségünk lenne. Persze számítottunk rá, hogy a profilképcsere majd vegyes érzelmeket kelt. A szivárványzászló legnagyobb problémája, hogy nagyon összemosódik a politikával, holott valójában semmilyen pártálláshoz nem köthető. Azonnal jöttek a támadások, hogy libernyákok vagyunk, hogy ez egy liberális oldal és biztosan itt is csak buzik dolgoznak, és egyéb jelzők... A kommenteket olvasva az a konzekvenciánk, hogy az emberek tényleg nincsenek tisztában a szivárványzászló jelentésével. Ez nemcsak egy LMBTQ szempontból fontos szimbólum, hanem egy társadalmi üzenet arra vo-

Ha már sztereotípiák... Biztosan rengetegen vannak, akik a Nosalty élére egy kicsit modern, de azért valahol mégiscsak konzervatív háziasszonyt képzelnének el. A Nosalty alapvetően egy közösségi recept- és gasztronómiai oldal, így kevésbé szól a főszerkesztőről vagy a csapatról, mint a főzésért rajongó emberekről. Amellett, hogy készítünk és ajánlunk recepteket, illetve gasztronómiai híreket, beszámolókat, összeállításokat és videókat, életmódhoz kapcsolódó cikkeket írunk, alapvetően az oldal még mindig egy kreatív gasztroközösségről szól, ahol bárki megoszthatja a kedvenc receptjét.

Elképzelhető, hogy sokak fejében sztereotípiaként az él, hogy a Nosalty mögött csakis egy háziasszony állhat, aki három pulyával az oldalán főz-mos-takarít és közben tőlünk néz recepteket, nem pedig egy fiatal férfi. De a gasztronómia az elmúlt években rengeteget változott, menő dologgá vált nemtől és korosztályoktól függetlenül, és szerencsére Magyarországon is jó hullámon ül. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy bár más is úgy tartja, hogy a Nosalty inkább a nőknek szól, eközben a legnépszerűbb gasztronómiai oldal vagyunk, rengeteg férfi és 18-nál is fiatalabb felhasználóval. Arra törekszünk, ami maga a gasztronómia és a közös étkezések lényege is: összehozza az embereket, a különböző kultúrákat és hagyományokat, kapcsolódási pontokat ad, kíváncsivá és ezáltal nyitottá tesz a világra és az emberekre.

Éppen idén lettünk tízévesek, és a kezdeti szárnypróbálgatások, autodidakta tanulási és közös fejlődéssel teli évek után, a visszajelzések alapján meghatározó és hiánypótló kulturális magazinná váltunk. Mivel a phenom’enon magazin annyira szűk szubkultúrának vagy érdeklődési célcsoportnak szól, hogy nagy tömegeket nem tudunk vele elérni itthon, így továbbra is kompromisszumok nélkül, a legnagyobb szabadsággal, hobbiprojektként gondozzuk. A meleg témák és melegikonok igencsak jelen vannak. Fontosnak tartjuk, hogy erről is kommunikáljunk, hogy ne legyen tabu ez a téma, és hogy megszólítsuk és elérjük azokat a fiatalokat, akik LMBTQ emberek vagy szimpatizánsok. Alapvetően a phenom’emon tartalmi tematikája magától értetődően is adja ezeket a témákat és ikonokat, hiszen a popkultúra telis-tele van LMBTQ utalásokkal, személyekkel, alkotókkal, előadóművészekkel és produkciókkal. A magazin célcsoportjának ebben a témában már nincs szüksége edukálásra, hiszen teljesen nyitott és elfogadó közeg, számukra nincs ebben semmi újdonság. Megkerülhetetlen is, az olvasóink pedig szeretik ezeket a tartalmakat és nyitottak rá, ahogy mi is. Fontosnak tartjuk, hogy írjunk vagy posztoljunk például egy, a Netflixen futó LMBTQ-témájú sorozatról, egy aktuális művészfilmről, kiállításról vagy rendezvényről. Nyilván az lenne a legcsodálatosabb, ha ez egész Magyarországon így lenne, vagy ha elérnénk más embereket, hogy megmutathassuk, milyen kiemelkedő LMBTQ alkotások készülnek, és ezzel kapcsolatban egy teljesen normális, intellektuális diskurzus alakulhatna ki.

És van egy másik „gyereked”, a szintén online phenom’enon magazin is, ami furcsa keveréke a zenének, filmnek, divatnak, designnak, életmódnak. Ha a phenom’enon tartalmait súlyozni kell, akkor a zene a főcsapása, de emellett kiemelten foglalkozunk a kortárs kultúrával és művészetekkel: divattal, designnal, filmművészettel, színházzal, képzőművészettel, táncművészettel, lifestyle témákkal. Ez egy modern, nagyvárosi fiataloknak szóló független kulturális portál, amit én a leggyakrabban online popkult magazinnak becézek. Alapvetően kulturális szerkesztőként és újságíróként kezdtem a pályafutásom, ennek lett egy hosszú évek óta tartó szerelemgyereke a phenom’enon magazin is, amit hasonló érdeklődésű és fanatizmussal bíró barátokkal együtt, egy közös szerelemprojektként szerkesztünk.

Vagyis van egy erős társadalmi szerepvállalásotok is. Mindenképpen. De más témák mellett is fontosnak tartjuk a szerepvállalásunkat. Támogatjuk az Autistic Art alapítvány munkáját, akik autista gyerekek rajzait promotálják különböző termékek formájában. A roma egyenlőség és más etnikai kisebbségek mellett is kiállunk. De a Black Lives Matter szomorú napjai mellett ugyanígy ott voltunk és objektívan hírt adtunk róla. Ezek a témák mind-mind ott vannak a hétköznapjainkban, foglalkoztatnak minket és szeretjük jelezni, hogy ezekről fontos közösen beszélnünk, gondolkoznunk. Óriási öröm, hogy ehhez a phenom’enon olvasói szinte 100%-ban tudnak kapcsolódni.

A szexuális irányultság egy olyan téma, ami eddig itthon nem volt téma, egyszerűen nem, vagy csak nagyon felszínesen beszéltek róla a magyar emberek. Főleg a szüleink vagy a nagyszüleink generációja. Ez most persze kezd veszélyessé is válni. Most kell okosan kommunikálni, és szeretetet vinni az ismeretlentől rettegő, befeszült, bekeményedett generációk és emberek közé, és magunkat is mérsékelni, kicsit megérteni, miért ilyenek, és miért úgy reagálnak, ahogy. De mindezen túl azt látom, hogy valami elindult, és sok minden nagyon gyorsan változik, pozitív irányba – az LMBTQ emberek elfogadása kapcsán is. Remélhetőleg a magyar emberek egyre inkább értik vagy érzik azt, hogy miért fontos, hogy kiálljunk a kisebbségi csoportok mellett, vagy hogy az LMBTQ emberek kapcsán a szexuális orientáció nem választható, nem megváltoztatható, és nem is lehet cél a megváltoztatása. A mi generációnkban és az én környezetemben ez már egyáltalán nem kérdés. Itt van példának a Meseország mindenkié, ami tényleg egy fantasztikus mesekönyv felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt az elfogadásról és a sokszínűségről, a fogadtatása pedig szerintem mindenki elvárását felülmúlta. Igen, mindez egy szélsőjobboldali akció után vált igazán szembetűnővé, majd lett az LMBTQ ellenállás szimbóluma, holott olvasva a könyvet, köze sincs „melegpropagandához”, ami már magában egy nonszensz fogalom. Ahogy elfogadhatatlan a könyvdarálás, az árusító üzletek megfélemlítése és megbélyegzése, vagy egy könyv betiltása politikai eszközként. Sajnos ez nem csak az LMBTQ emberek kapcsán igaz, lassan mindenkiben az ellenséget kell látnunk, aki más nézeteket vall, más a bőrszíne, más országban él. De mégis hiszek benne, hogy az ész és az érzelem győz a gyűlölet felett, még ha rögösebb is az út odáig. Az említett mesekönyv, bár gyerekeknek íródott, szerintem sokkal fontosabb kiadvány a magyar többségi társadalom felnőtt tagjaji számára. Ez is azt igazolja, hogy sokat kell még fejlődnünk társadalmilag, de jó úton haladunk. Ellenben sok munka áll előttünk, amit ugyan hatalmas ellenszélben, de nekünk kell végigcsinálnunk. A mi felelősségünk ésszel és szívvel rendet tenni, hogy nem mindenki a Sátán gyermeke, aki a másik nemhez vonzódik, hiszen például a művészet, amit a többségi társadalomból is sokan szeretnek, tele volt melegekkel, sőt... És persze erőt ad mindenkinek, hogy van egy erős és összetartó réteg, aki közösséget vállal, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy ez eljusson az emberekhez. Kell, hogy legyenek olyan független médiumok, akik ezeket a hiteles és tiszta üzeneteket, híreket, történeteket eljuttatják az emberekhez. Akár ti, akár mi valamilyen formában vagy üzenettel.

A Nosaltynál könnyebb elkerülni a politikát. De a phenom’enon magazinnál nem vékony néha a jég? De. És elő is fordult, hogy picit belecsúszunk. A phenom’enon egy sokkal szabadabb, mindentől és mindenkitől független platform, ezért ott belefér, ha olykor érzékeltetjük a kulturális topikjainkon keresztül, hogy mit gondolunk a világról. Sosem fejeztük ki nyíltan, hogy milyen párt mellett tennénk le a voksunkat vagy milyen politikai érzelmeink vannak, de aki követi az aktuálpolitikai történéseket idehaza vagy nemzetközi viszonylatban, az hamar megérzi egy FreeSZFE, egy globális klímatüntetés vagy az ARC plakátkiállításról szóló beszámolónk után, hogy mit gondolunk a mai Magyarország és a világ állapotáról. Szeretünk kritikusak lenni nemcsak másokkal, de magunkkal szemben is. Ennyire nyitott emberként hogyan éled meg a mai magyar közéletet? Hosszú évek óta elég nehéz helyzetben vagyunk. Bár imádom Magyarországot és Budapestet, egy ideje nyomasztó és egyben aggasztó a hazai közhangulat. A magyar politika és kormány nem könnyíti meg sem a szabadon gondolkozó, sem az LMBTQ emberek életét, nincs egy támogató közeg, egy biztos hátország. Elkeserítő, hogy milyen helyzetben van jelenleg a magyar társadalom, vagy hogy milyen irányba halad tovább a morális válságunk. Ez pedig hosszútávon elidegenedést vagy teljes kiégést hozhat. Egyre kevesebb a friss levegő. Éppen ezért fontos, hogy ne üljünk fel a gyűlöletvonatra, de még a megálló környékét is kerüljük el – inkább álljunk ki egymás mellett, emberek mellett, támogassuk egymást. Ehhez pedig hangot kell adni, muszáj higgadtan, szeretettel, normális hangnemben „visszaérzékenyíteni”, amihez ma már bőven vannak eszközeink, még ha olyankor utána nagyobb is lesz a zaj.

SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓ: Bodnár Zsófia HELYSZÍN: QUI – 1051 Budapest, Arany János utca 13.

A MEGJELENÉSED

ELMOND RÓLAD VALAMIT – DIVATPERCEK PAKSI ÉVIVEL

Őszi divatanyagunk vendége a színész Lestyán Attila, aki akár a tévéből, akár a színpadról ismerős számunkra, biztosan tud meglepetéssel szolgálni. Tudtátok például, hogy a vogue tánc szerelmese? Bár még csak februárban volt az első órája, és bevallása szerint kezdő, de ez a legújabb mániája. Szabadúszó színészként láthattuk már a Jurányiban, a Trafóban, a Katonában; hamarosan a Vígszínházban próbál, mellette pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem PhD-hallgatója. A Grund Színház tehetséggondozó programjának, a Grund Labornak a tagja, és az improvizációs színház érdekli nagyon. De nem közömbös számára a divat sem, erről a fotózás során így mesélt nekünk: „Művészként fontos számomra az önkifejezés. Nem csak a színpadon – mert akkor is kifejezel valamit, amikor kilépsz az utcára. Ezért szeretem, ha feszegethetem a társadalmi konvenciókat. Imádok táncolni és énekelni akár az utcán is, számomra ez egy önkifejezési forma. Ahogy a divat is az, mert története van a ruhádnak. Akár tudomást veszel róla, akár nem, a megjelenésed elmond rólad valamit.”

Attila nem az a basic típus, mindig szán időt aznapi outfitje kiválasztására. Szettünket a Smart Hotel enteriőrjének designja inspirálta. A képünkön szereplő fekete farmer és fekete póló kombót egy villámmintás inggel dobtam fel, kiegészítőnek pedig egy fehér, magasszárú sportcipőt választottam.

Bár nem ilyen „pizsamákat” használ otthon, Attila mostani homewear outfitjét a maximális kényelem jegyében állítottam össze. Divatanyagunk elkészítése közben megvitattuk egymás között, hogy ki mit visel alvás közben, illetve kit zavar, ha ruhában kell ágyba bújnia. Amiben mindannyian egyetértettünk, hogy a kényelem a fő szempont.

Nem is gondolnánk, de egy jó pizsama hatással van az alvásunk minőségére. A finom tapintású, kellemes érzetű anyagok komfortosabbak a bőrünknek – ugye, mennyivel jobb, amikor nem szorít, szúr vagy lóg semmi? A téli időszak közeledtével a fázósabbak válasszanak a pamut vagy flanel kínálatból, akik pedig szinte sosem fáznak, azoknak a szatén vagy a selyem lehet jó választás.

SZERZŐ: Paksi Éva l paksievastylist

Attila akár a következő Levi's-kampány arca is lehetne! A kép önmagáért beszél, ez a két farmer ruhadarab többet mond minden szónál…

STYLIST: PAKSI ÉVA FOTÓ: BIELIK ISTVÁN MODELL: LESTYÁN ATTILA A ruhákat köszönjük a VAN GRAAF Árkádban lévő üzletének. A helyszínért köszönet a SMART HOTEL BUDAPEST és a JUHÁSZ BROTHERS WINERY BUDAPEST csapatának.

OTTHON VAGY EDZŐTEREMBEN? AVAGY HATÉKONY-E AZ ONLINE EDZÉS?

bevillant már pár bosszús pillanat, amikor a rohanásban otthon felejtettek valamit. Na, ez otthon nem fordulhat elő velünk. A mai technikával és megfelelő internetkapcsolattal könnyen és gyorsan el tudjuk érni egymást, szinte nincsenek korlátok. Rengeteg platform áll a rendelkezésünkre, ahol gondtalanul lehet kamerán keresztül edzést tartani és persze edzeni. Személyes tapasztalatom az az online edzésekkel, hogy hatékonyan lehet vele haladni, de ehhez persze arra is szükség van, hogy az edző elfogadja a változást és a helyzethez igazodva állítsa össze az edzéstervet a fejében. Szerintem eljött a saját testsúlyos edzések ideje, amiket funkcionális eszközökkel lehet változatosan kiegészíteni, mint például a különböző erősségű és nagyságú gumiszalagok. Ezzel máris elkerülhető, hogy unalmas legyen az edzés, és nem kell otthon egy külön sarkot kinevezni, ahol az eszközöket kerülgetjük – arról nem is beszélve, hogy nem igényel komolyabb anyagi kiadást sem. Hozzáteszem, nekem sok vendégem panaszkodott arra, hogy korábban azért hagyta abba az edzőtermi edzést, mert unalmassá vált mindig ugyanazokat a feladatokat végezni. Valljuk be, megértem, nincs benne kihívás, így hosszú távon nem motivál.

A koronavírus-járvány sokak életét megváltoztatta és változtatja most is folyamatosan, így nem meglepő, hogy a sportolási szokásokat is átírja ez az új, eddig ismeretlen helyzet. Karantén idején bezártak az edzőtermek, megszűntek a csoportos órák és a négy fal közé lettünk szorítva. Akik rendszeresen sportoltak korábban, nekik létszükséglet volt a mozgás fenntartása otthon is, akik pedig eddig nem sportoltak, nagy számban elgondolkodtak azon, hogy hiányzik az életükből valamilyen mozgásforma. Szerintem ebben a témában nem az a legérdekesebb kérdés, hogy otthon vagy a teremben edzünk-e, hanem hogy mennyire hatékony az online edzés és hogyan érdemes nekiállni. Az otthoni edzés legnagyobb előnye, hogy helyben van. Nem kell lemenni a terembe, igazodni a nyitvatartáshoz. Otthon bármikor bevállalhatsz egy kis edzést, amit kedved szerint építhetsz be a napirendedbe, ezzel pedig rengeteg időt spórolsz meg. Ha végeztél, csak kikapcsolod a kamerát, 10 perc alatt felfrissíted magad, és jöhet is az első meeting, a reggeli és persze a jól megérdemelt kávé. Nem kell a dugóban ülnöd, mindent (is) bepakolni az edzőtáskádba, nem marad otthon a papucs vagy a törölköző. Ismerősek a leírtak, ugye? Biztos sokaknak

Az otthoni edzők körében, akik egyedül edzenek szakember felügyelete nélkül, egy idő után fennáll a veszélye, hogy a gyorsaság a szabályos végrehajtás kárára megy. Ez nemcsak a fejlődést veti vissza, hanem a sérülés veszélyét is növeli, akárcsak a bemelegítés és edzés utáni levezetés, nyújtás elhagyása, amire szintén hajlamosak vagyunk. Leginkább az időspórolás miatt, pedig ezek legalább annyira fontosak, mint maga az edzés. A bemelegítés és nyújtás lecsippentése sajnos nagy hiba, hiszen az izomzatot fel kell készíteni a munkára, megfelelő állapotba kell kerülnünk ahhoz, hogy az intenzív mozgást hatékonyan és szabályosan végrehajtsuk. Emellett az edzés végén végzett speciális gyakorlatokkal rugalmassá és ellenállóbbakká tehetjük az izmainkat, elősegíthetjük a regenerálódás folyamatát, és csökkenthetjük a másnapi izomláz mértékét. Ha egy jó edző áll felettünk, biztos, hogy egyik sem marad el. A modern rohanó életmódunkhoz hozzátartozik, hogy folyamatosan priorizáljuk a feladatainkat, így gyakran előfordul, hogy a saját személyes lelki és testi feltöltődésünket hátrébb soroljuk, és végül nem jutunk el edzeni a terembe, vagy nem végezzük el a magunknak kiszabott otthoni edzést. Szerintem ez az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek végül úgy döntenek, hogy válasz-

tanak maguknak egy szimpatikus személyi edzőt. Nem feltétlenül a szabályos mozgáskultúra kialakítása, vagy a kemény vázizomzat fejlesztése miatt – hanem az idő miatt. Leginkább azért járunk személyi edzőhöz, hogy odaérjünk hozzá és vele végig is dolgozzuk azt az egy órát. Az otthonról dolgozók körében még nehezebb a személyes időbeosztás, így abszolút van relevanciája az online edzőknek. Gondolom, nem mondok meglepő dolgot azzal, hogy nem jobb az egyik egyértelműen a másiknál. Különbözőek vagyunk, eltérő igényekkel, más dolgokat tartunk fontosnak, ezért másképp is szeretünk edzeni. Van, aki el sem tudja képzelni, hogy online eddzen otthonról, ahol nincsenek különböző eszközök, jobb esetben profi körülmények. Mások viszont otthon szeretnek inkább edzeni, így a saját otthonuk jobb helynek bizonyul számukra a mozgásra, még akkor is, ha szegényesebb az eszköztár. A lényeg, hogy megtaláljátok azt a mozgás- és edzésformát, ami számotokra ideális, és hogy fentiek figyelembevételével (bemelegítés, nyújtás, szabályosan elvégzett gyakorlatok fontossága) tudjátok elkezdeni vagy épp folytatni online vagy offline utatokat a testmozgás világában. Legyetek jók és persze mindig mozgásban!

SZERZŐ: Majer

Reni l majerreni

Thomas HIT ZLSPERGER „A sokszínűség témája közel áll a szívemhez”

Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök október elsején a Német Szövetségi Köztársaság Érdemkeresztjével tüntette ki Thomas Hitzlspergert. Az egykori profi focista évek óta a sportban tapasztalható homofóbia és szexizmus ellen küzd. De van itt még valami: a nemzeti labdarúgó-válogatott középpályása volt az első élvonalbeli focista, aki coming outolt Németországban.

mi a szakmai pályafutását illeti, a most 38 éves Hitzlsperger még 2004-ben mutatkozott be a német válogatottban, játszott az angol Aston Villa FC csapatában, később pedig a VfB Stuttgart kapitánya is volt, csapatával 2007-ben meg is nyerték a Bundesligát. Miközben sínen volt a karrierje, magánéletében nyolc évig járt gyerekkori barátnőjével, Ingával. Már majdnem összeházasodtak 2007-ben, amikor a kitűzött dátum előtt alig négy héttel lefújták az esküvőt. „Nem voltam biztos az orientációmban egészen a karrierem végéig. Míg végül rájöttem, hogy én egy férfival szeretnék élni” – beszélt erről évekkel ezelőtt a The Guardiannek adott interjúban. A coming outot fontolgatta 2011-ben, amikor a Wolfsburgban játszott, de akkor még hallgatott azokra az ismerőseire, akik a várható negatív következményekre figyelmeztették. Hitzlsperger is látta, ahogy Németország egyre toleránsabban áll a homoszexualitáshoz, ahogy az is feltűnt neki, a média milyen megszállottan próbálja megtalálni az első meleg profi focistát. Eközben heteró játékosok jó szándékú, de végeredményben nem sokat segítő meg-

szólalásai is elbizonytalanították. Egyesek azt nyilatkozták, hogy az előbújás segítene a meleg játékosoknak, mások pedig inkább óvatosságra intettek. Mindezek után nem érezte úgy, hogy valóban a coming out lenne a helyes lépés. „Mindenki azt mondta, ne tegyem, mert akkora hullámot fog verni, ami maga alá temet. De a végén rá kellett jönnöm, hogy ezt senki sem tudhatja biztosra. Nem volt rá korábban példa, ezért mindenki csak találgatni tudta, mi történne.” A profi futballban töltött utolsó éveiben több csapatot is megjárt, majd sportsérülései miatt 2013 őszén úgy döntött, 52-szeres válogatottként visszavonul a játéktól. Ezek után nem sokat várt a coming outtal, 2014. január 8-án a német Die Zeit lapjain megjelent interjúja mérföldkő volt a meleg focisták társadalmi elfogadásához vezető úton. Megszólalásával a hazájában a homoszexualitás és a foci kapcsolata megszűnt tabutémának lenni. A fogadtatást Hitzlsperger azonban így sem tudta megtippelni, ezért inkább gondoskodott róla, hogy az interjú megjelenését követően órákig ne kerüljön az internet közelébe. Korábban a család és a barátok jól fogadták a hírt. „Meg voltam lepve és boldog voltam, hogy semmi bajuk nem volt vele.

rúgó Szövetségnél (DFB) a sokszínűség nagyköveteként dolgozva a fociban tapasztalható szexizmus és homofóbia elleni küzdelmet segíti, kampányokat folytat – ezt a munkát jutalmazta most az államfő a kitüntetéssel. Tennivaló akad még, erről a ZDF-nek beszélt a díjátadót követően: „A sokszínűség közel áll a szívemhez. Megpróbálom ezt újra és újra megélni a klubomban, nem csak beszélni róla. Ezt továbbra is a feladatomnak tartom. Sokan írnak nekem, beszélgetnek velem, és amikor csak lehetőségem van segíteni, azt nagyon szívesen teszem. Az a tény, hogy ma itt ülök egy olyan nagy futballklub igazgatóságának elnökeként, mint a VfB Stuttgart, az egy jelentős előrelépés. A javulást nem csupán azzal lehet mérni, hányan coming outolnak. Azt hiszem, a kettő között is van valami. Anélkül is zajlik a fejlődés, hogy előbújna egy-két játékos.” Hitzlsperger ugyanis annyira nem hagyta el a focit, hogy nyíltan meleg egykori játékosként ma már ő a régi klubja, a Vfb Stuttgart vezetője. A 47 ezer tagot számláló sportegyesület az egyik legnagyobb Németországban, és leginkább a fociról híres.

Németországban valójában az egykori kelet-német focista, Marcus Urban coming outja volt az első, jóllehet ő nem számít nemzetközileg ismert sztárjátékosnak. A most 49 éves Urban az NDK ifjúsági labdarúgó-válogatottjának volt a tagja. Mielőtt az FC Rot-Weiß Erfurtban a kilencvenes évek elején átkerült volna a felnőtt csapatba, és ezzel a profi futballba, rájött, hogy melegsége miatt rejtőzködnie kellene a foci világában, és ez a karrierjét is hátráltathatná. Ezért inkább úgy döntött, hogy felhagy a játékkal. 2007-ben coming outolt, azóta a fociban tapasztalható homofóbia elleni küzdelem egyik aktivistája.

Számomra fontos , hogy megmutassam , meleg focistának lenni normális dolog . Ostobaság a feltételezés , hogy kizárja egymást a fér f ijátéknak számító foci és a melegség . Nem hinném , hogy valaha is azér t nem jöt t volna ki bárki a meccseimre, mer t »túl puhány« a játékom .

A profi meleg focisták még ma is attól tartanak, hogy az előbújásukkal a karrierjüket kockáztatják. Tartanak a szurkolók, a csapattársak, a klub és a szponzorok reakciójától. Ezért inkább rejtőzködnek, ami hatalmas nyomást helyez rájuk, hiszen mentálisan kimerítő, ha folyamatosan titkolózni kell. A társadalom minden más területén, úgy a politikusok, mint a művészek, sportolók, zenészek, vagy bizonyos vallásoknál már a papok esetében is elfogadta, ha valaki a saját neméhez vonzódik. A férfiak játszotta foci maradt az utolsó terület, ahol az élvonalban a mai napig nincs az aktív játékosok között nyíltan meleg sportoló sehol a világon. Mindenki csak a visszavonulása után vállalja a coming outot. A helyzet azonban akár már a közeljövőben megváltozhat, mert állítólag több német meleg focista ös�szefogva, közösen tervezi a nyilvános előbújást. Ez pedig Hitzlsperger évekkel ezelőtti kiállásához hasonló mérföldkő lehet.

Középpályásként elképesz tően agresszívan játszot tam . Amint lejöt tem a pályáról, újra szürke kisegér voltam . Tele voltam komplexusokkal .

Ahonnan én jövök, a vidéki Bajorországban a melegséget természetellenesnek tartják. Tudtam, hogy lesznek negatív reakciók olyanoktól, akik ezt soha nem fogják megérteni, és hogy a családom is kaphat belőlük, de ez nem érdekelte őket. Kizárólag teljes támogatást kaptam tőlük.” A nyilvános coming out valóban nagy visszhangot keltett, de pozitív értelemben: özönlöttek a támogató üzenetek a szurkolóktól, a hazai és nemzetközi focistáktól, a közvéleménytől. Hitzlsperger a focinál maradt, a Német Labda-

A a világ vezető ingatlanügynöksége. Globálisan több mint 110 országban, 8000 irodával vagyunk jelen.

RE/MAX Worldwide

128,000+128,000+ 8,300+ 128,000+ 8,300+ 110+ 128,000+ 8,300+ 110+ AGENTS

AGENTS

OFFICES

AGENTS

OFFICES

COUNTRIES COUNTRIES

A RE/MAX amerikai anyacégével összhangban budai Hillside irodánk is elkötelezett az LMBTQ jogok mellett, perszonalizált, igényes szolgáltatást nyújtva, kiemelt figyelmet fordítva az ügyfelek egyedi kezelésére, boutique irodai működéssel.

A stuttgarti Mercedes-Benz Arenát az egyik legnagyobb és legszebb európai stadionnak tartják. A hatvanezres aréna a VfB Stuttgart otthona, ahol – a meccsek idejének kivételével – naponta többször is indítanak vezetett túrákat a kulisszák mögé. Ha van kedved bejárni egy óriási stadiont az öltözőktől a lelátókig, akkor shop.vfb.de oldalon többféle túra közül is választhatsz. Előzetes regisztráció kötelező!

Az otthonunk az egyik legértékesebb vagyontárgyunk. Válassz igényes, szakértői és minőségi szolgáltatást ingatlanügyeid során! A „HUMEN”-kódra hivatkozva kérd most a HUMEN olvasói számára biztosított ingyenes értékbecslésünket és kiemelt kedvezménycsomagunkat, prémium fotózással. A KEDVEZMÉNYEK CSAK A RE/MAX HILLSIDE IRODÁNÁL ÉRVÉNYESEK.

SZERZŐ: Kocsis

G. János l kocsisjaanos NYITÓKÉP: Rex Features

hillside@remax.hu +36 70 600 1028 www.remax.hu

ŐSZI

gasztronómiai kényeztetés

TESTNEK és LÉLEKNEK

Másodmagammal abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy az elsők között kóstolhattuk meg a Laurel őszi menüsorát, amelyről fontos tudni, hogy minden évszakban háromfélével készülnek. A séf emblematikus ételeit tartalmazó Chef menü mindig az adott évszaknak megfelelő letisztult signature fogásokon alapul, ahol a minőségi helyi alapanyagok dominálnak, és többnyire ismert fogások (például halászlé, mézes krémes) jelennek meg benne teljesen új formában. A borpárosítás pedig éppúgy tartalmaz kiváló tételeket Egerből és Tokajból, mint Spanyolországból vagy éppen Dél-Afrikából. A vegán étrendet követő vendégek számára a teljes mértékben növényi alapú Vegán menü is sok érdekes őszi ízt kínál. Az ételek különböző gyökérzöldségekre, hagymafélékre és természetesen őszi gyümölcsökre épülnek, az összhatást pedig az ázsiai ízek teszik igazán érdekessé. A menü ételeihez többek között a Somlói borvidékről és Északnyugat-Spanyolországból is érkeztek kiváló tételek.

z ősz a legtöbbekben a hideg és borús napok beköszöntét, és kétségkívül a nyár végét jelenti. Pedig a sok negatív gondolat közepette nem is hinnénk, milyen izgalmas dolgokat rejt ez az évszak – elég csak az őszi ízekre gondolunk. Persze azt hozzáteszem, hogy szerintem is sokkal kellemesebb némi napsütésre, nem pedig egy búskomor, borús reggelre ébredni. De egy hideg őszi estének is megvan a maga varázsa, akár otthon – legjobb esetben nem egyedül – a takaró alá bebújva filmet nézni, vagy egy jó vacsora és finom bor társaságában lazítani. Én nemrég az utóbbit választottam, amikor kipróbáltam a Laurel Budapest új őszi menüjét, ami a legjobb szezonális ízeket és egy kis ázsiai ízvilágot is becsempészett az őszi éjszakába. A Laurel Budapest szlogenje (Young, Wild & Free) nem hazudtolja meg magát, hiszen Mede Ádám séf vezetésével a fiatal, rendkívül tehetséges és kreatív csapat folyamatosan azon dolgozik, hogy minden évszakban, minden este a legjobb fogások kerüljenek az asztalunkra. Nem véletlen, hogy idén is kiérdemelték a MICHELIN Guide Main Cities of Europe „The MICHELIN Plate” ajánlását.

Részünkről nem volt kérdés, hogy a lehető legizgalmasabb gasztronómiai kalandokra vágyunk, így az Út a vadonba menüsor mellett döntöttünk. Az őszi hangulathoz tökéletesen illő vadételekhez természetesen hibátlan borsor párosult. Az pedig már csak a cseresznye volt a habon,

ném kiemelni a főételek közül a vadkacsát, amiből egymás után két variáns is került a tányérunkra. Először a savanyú káposztával és zabbal a hazai ízvilág következett, majd a krémes burgonyapürével és szarvasgombával érkező kacsamell csak fokozta az élményt. A két desszert közül az első, az ún. mini Magnum az abszolút favoritommá vált. Nagy szerencsém, hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható ez a kompozíció, mert akkor biztosan növelnem kellene otthon a mélyhűtő méretét. Ezután a feketeribizlis desszert olyan különleges fűszerezést kapott, amiben jól megfért egymással az első olvasásra furcsán hangzó fekete fokhagyma és a tökéletességet csak fokozó miso, ami a vacsora lezárásaként újra az ázsiai kontinensre röpített élményben és gondolatban egyaránt. Fontos megemlítenem a borpárosítást, mert nem is gondoltuk az este elején, hogy úgymond technikai akadályokba fogunk ütközni ennek kapcsán. Az előételekhez kínált fehérborok közül az első Burgundiából érkezett, míg a második a felvidéki Öreghegy dűlőin termett rajnai rizling volt, ami Mátyás András biodinamikus gazdálkodásából került a poharunkba. Ezt követték a kiváló magyar tételek, egy fehér Juhfark a Somló-hegyről, és vörösborok Villány és Szekszárd bortermő vidékeiről. Itt érkezett el számunkra az a pillanat, amikor már négy pohár bor árválkodott az asztalunkon, mert bármilyen furcsa is, de egyszerűen nem győztük tartani a tempót, bármennyire is kiváló tételeket kaptunk az ételek mellé. A már említett kedvenc desszertem kicsit fanyar, savanykás ízéhez kiválóan párosult a mézédes, késői szüretelésű tokaji, ami furmint, hárslevelű zéta és muskotály házasításának eredményeként került a palackba. A záró tétel egy Viña 25 Pedro Ximénez jellegzetes spanyol sherry bor volt, aminél jobb lezárást el se tudtam volna képzelni erre a vacsorára.

hogy az ízeket ázsiai fúziós elemekkel fűszerezte a séf: több falat is felidézte bennem azokat az élményeket, amiket a több mint másfél hónapos tavalyi ázsiai utazásom adott. Bár idén sajnos nem tudtam Ázsiába utazni, a keleti gasztrokultúra egy szelete ezekben az ízekben újra megjelent, és így magam elé tudtam idézni a szingapúri, tajvani vagy éppen thai forró nappalokat – és őrült éjszakákat.

Panaszra nem lehetett semmi okom, hiszen a tökéletesen megkomponált vacsora elrepített a szívemhez – és természetesen a hasamhoz is – közel álló két világba, amelyek mindig is favoritok maradnak számomra, hiszen az ázsiai ízek mellett a spanyol gasztronómia kis esszenciája tette tökéletessé ezt a vacsorát.

A menüsor rögtön az erdő királyával, a szarvassal nyitott, amely lila káposztával és algával párosítva érdekes, ázsiai ízeket idézett meg már az első falatnál. Ezek után sejtettem, hogy a következő fogásoknál mire számíthatok, bár azt nem tudtam, hogy ez még csak a kezdet volt, és a java csak ezután jön. Az előétel második felvonása a spanyol konyhából érkezett, ugyanis a szardellához járó mártás az Ibériai-félsziget gasztronómiájából hozott egy pici szeletet a Kertész utcai étterem asztalára.

L AU REL BU DAPES T 1073 B u dap es t , Ker tész u tc a 29. +3 6 20 3 69 592 2 info @la urelb u dap es t . h u f la urelb u dap es t l la urelb u dap es t

Természetesen nem szeretnék a menüsoron teljes egészében végigmenni, mert úgy gondolom, hogy ezt megízlelni és átélni kell, nem pedig olvasni. De mindenképpen szeret-

SZERZŐ: Erdei

Zsolt l ezsoltee

A Humen Magazin L EG S Z Í N E S E B B S Z Ü L E T É S N A P J A S Z I VÁ R VÁ N Y TO R TÁT K ÉS Z Í T E T T Ü N K W O L F TA M Á S M ES T ER C U K R Á S S Z A L

Emlékszem, pontosan 6 évvel ezelőtt, egy októberi szombat estén a Humen Magazin harmadik születésnapján együtt tortáztunk az AlterEgo Clubban. Aznap este a születésnapunkat egy szivárványtortával ünnepeltük veletek, amit egy budapesti cukrászda készített nekünk. A hideg októberi estét egy spanyol meleg divatmárka alsónadrágjainak és úszónadrágjainak divatbemutatója – pontosabban az egy szál kisgatyában a színpadra lépő modellek sora – forrósította fel. Az elmúlt években nagyon sok minden történt a Humen háza táján, és nagyon jó lett volna ezt a születésnapot is együtt ünnepelni veletek – de ami késik, nem múlik, és a tizediken egy nagyon nagy bulit csapunk.

Az elmúlt években a különböző országokat járva egyre többször futottam bele a kávézók és cukrászdák kínálatában a szivárványtortába. Persze, legtöbbször ezek csak a pride fesztiválok idején elérhetőek, de itthon még nem nagyon találkoztam hasonlóval. Most a Szamos számára is kihívás volt, hogy készítsünk közösen itthon egy szivárványtortát. Idén ugyanis úgy gondoltam, hogy meglepem a kollégáimat egy ilyen tortával, aminek az elkészítésében is aktívan részt veszek. Azt tudni kell ugyanis rólam, hogy – állítólag – elég jól tudok és szeretek is főzni, de annak ellenére, hogy nagyon édesszájú vagyok, a sütés már egyáltalán nem az én terepem. Lehet, hogy ezen kellene most már változtatnom. Természetesen egy percig sem volt kérdés számomra, hogy ennek a tortának az elkészítésére az LMBTQ jogok és emberek mellett kiálló Szamost fogom felkérni, akikkel

évek óta együttműködünk. És ahova a szerkesztőség tagjai közül többen is szívesen járunk. (János kollégánk például isteníti a Kossuth téri egység Sacher tortáját, így őt mindenképp a Szamosba kell randira hívni.) Ha pedig eljutottunk odáig, hogy süssünk egy ilyen tortát, akkor ennek a receptjét is megosztjuk veletek. Hiszen, ha már kereskedelmi forgalomban nem kapható, akkor a vállalkozó kedvűek miért ne készíthetnék el otthon? Bevallom őszintén, hogy ennél a tortánál az igazi érdem Wolf Tamás mestercukrászt illeti, aki már kisütött, színes tortalapokkal, és bekevert krémmel várt a Szamos Csokoládé Iskolában, így rám már csak a krém betöltése és a torta díszítése maradt. Persze ez se volt olyan lényegtelen munkafolyamat, főleg, hogy életemben nem kentem még krémet tortára, főleg nem rögtön hat lapba. A krémezés közben megtudtam, hogy a tortalapok nem hagyományos piskótatészták, hanem francia vajas piskóták, amelyek félig mandulalisztből készültek, a krém pedig a világ egyik legjobb minőségű, 70 százalékos belga étcsokoládéját tartalmazza. Persze a tortakészítés legjobb része – és ezt még gyerekkoromból tudom, amikor csak minőségellenőrként vettem részt ilyen folyamatokban –, amikor a levágott piskótadarabokat mártogatjuk a krémbe. Ezt mi se hagyhattuk ki, és Dániellel, a fotóssal már a megérkezés első perceiben rávetettük magunkat a kis tálban árválkodó színes tortaszélekre. Krémet viszont csak a torta elkészültekor kaptunk, hiszen annak a süteményben volt a helye és nem a gyomrunkban.

Már a díszítés során sikerként könyveltük el ezt a tortát, amit aztán az esti szerkesztőségi szülinapozás is megerősített, hiszen percek alatt elfogytak a szeletek a tányérról. Ezen pedig egyáltalán nem tudok csodálkozni.

SZERZŐ: Erdei

Zsolt l ezsoltee FOTÓ: Török Dániel

Szivárványtorta ganázskrémmel

Wolf Tamás MEST ERCUK R ÁSZ TÓL

HOZZÁVALÓK A TÉSZTÁHOZ: • 375 g vaj • 375 g porcukor • 1 db vaníliarúd • 6 db tojás • 300 g finomliszt • 300 g mandulaliszt • 3 g szódabikarbóna • 2 g só • 150 g tej • 6 féle ételfesték

ELKÉSZÍTÉSE: A kicsit megolvasztott vajat először a porcukorral és a vaníliakaparékkal keverjük össze, majd elkezdjük kihabosítani. A tojásokat egyenként adjuk hozzá. A lisztet és a mandulalisztet elvegyítjük a szódabikarbónával, és ezt átszitálva, a tejjel váltakozva beleöntjük a vajas alapba. Óvatosan elkeverjük. A masszát elosztjuk 6 edénybe egyenlő arányban, majd mindegyikbe egy-egy fajta ételfestéket keverünk. Sütőpapíron rajzolunk 6 darab 18 cm átmérőjű karikát ceruzával, majd ezeket kivágjuk, és a papírt megfordítva egy-egy tortaformába helyezzük őket. A színes tésztamasszákat egyesével formákba öntjük, és a tortalapokat 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 20 perc alatt megsütjük.

HOZZÁVALÓK A GANÁZSKRÉMHEZ: • 250g tejszín / 33% zsírtartalmú • 200g tejcsokoládé • 300g étcsokoládé / 70% kakaótartalmú • 30g méz • 230g vaj

ELKÉSZÍTÉSE: A tejszínt felrakjuk forrni a mézzel. Amikor elkezdődik a forrás, levesszük a tűzről és hozzákeverjük a csokoládét. Fontos, hogy a krémet ne főzzük tovább! Ezután jégágyon kihűtjük, hozzákeverjük a vajat, majd kihabosítjuk. Az elkészült krémmel összetöltjük a lapokat, és ízlés szerint díszítjük a tortánkat.

LOCAL GETAWAYS:

TIPS FOR A ROMANTIC NIGHT IN BUDAPEST

PÁRISI UDVAR HOTEL

CORTILE HOTEL

Experience an iconic monument in the heart of Budapest! Travel back in time through the passage of an elaborately decorated Paris courtyard. The Párisi Udvar revives the Art Nouveau shopping arcade into a palatial hotel where you will experience the spectacle of an architectural gem, an ideal location in the core of the city, as well as enchanted visions of the past, present and future. This hotel offers different programs at different times of the month such as Champagne Brunch, Wine Tasting Day, Seafood Night, etc. Plenty of options to make your getaway a special day! Make sure to check their Facebook page for upcoming programs and book your romantic stay in!

Cortile Budapest Hotel puts you right into the heart of the city. This very recently opened boutique hotel is the perfect choice for a tranquil urban escape. Feel the smell of novelty and fresh flowers scattered around the tropical greenery hall. The cheerful staff is ready to provide great personal service, 24/7. Relax in one of the lavishly designed, soundproofed, spacious rooms. Live the moment to the fullest by enjoying the rooftop pool, by the sparkling lights of Budapest. We have hosted various HUMEN events at their rooftop and it is definitely one of our favorites for a casual drink by the pool with an amazing view. If you book one of their rooms, you won’t have a problem staying in all weekend long, disconnecting yourself from reality without having to leave Budapest.

– NEW EXPERIENCES

– A CASUAL WEEKEND

f parisiudvarhotelbudapest l parisiudvarhotelbudapest

f cortilebudapesthotel l cortilehotel

fun weekend getaway with a spontaneous trip abroad, a nice hotel and a romantic evening in seems like some sort of fantasy these days. We bring you 5 LGBT friendly hotels in Budapest that can give you the same feeling, without suffering about border controls and mandatory quarantine. Not to mention you’d be supporting LGBT friendly businesses in Budapest! So why not take a chance? Just make sure to keep your facemask on in common areas and take care of yourself and others.

PEST-BUDA HOTEL

SMART HOTEL BUDAPEST

– FOODIE HEAVEN

– A PLACE TO RELAX Opened first in 1696, Pest-Buda is the country’s oldest hotel in the Castle District. The 17th-century building still has its amazing original baroque roof structure. It served as an inn, tavern and restaurant, which has been open for several centuries. Pest-Buda is the perfect mixture of modern comfort and historical atmosphere, providing all the luxuries you need. This hotel also has a bistro with quality products prepared through the most advanced culinary techniques, offering delicious traditional Hungarian and Italian dishes, both fine dining and bistro-style food in a glam atmosphere. Give yourself a night in with fantastic food!

If a relaxing weekend is what you are looking for, book Smart Hotel Budapest. You won’t even need to meet with many people as you can personalize your room with the help of your own smart phone or the located tablets. In addition, the smart wellness area is perfect for relaxation in total privacy, while at the wine and bar terrace you can taste the world-famous Juhász Brothers’ wines. A must-taste is their Egri Bikavér Selection, which is among the highest quality of red wines in Hungary. f smarthotelbudapest l smart_hotel_budapest

f PestBudaBistroHotel l pestbuda_bistro_hotel

AUTHOR: Germán

Henao

HUNGARY belongs to EVERYBODY – ROMA ACTIVISTS FOR EQUALIT Y

ezső Máté, a social researcher and Roma LGBTQ activist, is currently finalizing his PhD, his research topic being social resilience and the values of different Roma generations. “I was curious about the values of the different Roma generations from the 1960s to the present day, the emancipatory social movements they had developed in different eras and the forms of social activism present in their lives.” According to Dezső's research, the movement of first-generation Roma intellectuals between the 60s and 80s was based on cultural emancipation. At the time, the goal was for society

for the visibility and for addressing the issues that affected them. Even today, only middle-class Roma people talk about LGBTQ Roma in public. Not only the Roma community, but also the majority society and the world had to ‘grow up’ to face the issue of Roma identity being a very heterogeneous reality. At present, the acceptance of identity may be the most important thing for young Roma LGBTQ people. “Different social repressions affect us multiple times, both at Roma, LGBTQ and society level. We have started talking about this and we feel that the message is reaching more and more young Roma LGBTQ people so as not to be ashamed, rather proud of their Roma or LGBTQ identity. If they are able to do that, they can live a happier, more successful life. Upwards and onwards!”

to recognize that the Roma were an equal part of society, and that the community gained visibility through the fine arts. In the case of second-generation Roma intellectuals and activists, cultural emancipation was transformed into political visibility, meaning that the issues of identity, visibility and social equality were brought to the political scene. Then came the third generation, who began to represent the hitherto more physical endurance and social responsibility in psychic resistance as well as in various forms of knowledge production. “Our generation is able to ask the questions that first- and second-generation Roma activists and intellectuals focused less on. They provided the base to criticize society today and to ask back about how non-Roma movements or academics of previous eras have created different identity policies towards Roma people.” According to Dezső, there are many kinds of activism. Civil law activism, for example, is a visible form of activism that also enters the physical space. But he tries to bring about change differently. “My activism is reflected in my efforts to produce and shape knowledge as a Roma person. I ask questions to make social progress happen.” Dezső first read studies about Roma people at the university – he realized that in public education they do not pass on any knowledge about minorities and do not provide any positive example for Roma children. At around the same time, he also became aware that no one was talking about Roma LGBTQ people either in the social sciences or in public. “Our work is pioneering in this respect. We were the first in Hungary and internationally to ask questions about what is Roma LGBTQ identity. What social repression and exclusion do Roma LGBTQ people face? Why weren’t we seen in the past, in sociology or in the media?” The answer is complex. According to Dezső, members of the previous generations could not speak on behalf of the Roma LGBTQ people, as they were simply not prepared

Hate is exclusionar y, destructive, and a game for weak , frustrated people

D ezso M áté

oci Márton has always been a Roma activist, but after a while he felt he needed to address the Roma LGBTQ topic as well. He was greatly helped in this by the workshops provided by the Central European University or the Uccu Association, where he actually realized that one's identity could comprise many parts and that you can be proud of all of them. “If you can identify with one part of your identity on the same level as I identify with my Roma identity, it helps to process all of your other

also closed Roma communities where transgender people live safely, as community members can only count on each other to be accepted. This, in turn, does not mean that the general situation of Roma LGBTQ people would be easier. “It is mostly casual racism that pervades the LGBTQ society, which I feel comes more from cis-gendered people and gay men.” According to Joci, it is clear that being a Roma LGBTQ person in Hungary today is more difficult than being a non-Roma LGBTQ person. Regardless, he doesn not think that it should be a competition of who is more opressed. It is important to

identities: to see yourself better, clearer, more confidently. The fact that I speak so boldly today about my gayness is thanks to my Roma-ness.” The visual representation of Roma people, according to Joci, is quite problematic: “When we are not representing ourselves, it is not up to us to decide how people portray us. When writing about Roma, they usually use photos where, for example, you see a Roma person standing in front of a crumbling house, or an especially dirty gas stove. There’s always a background that greatly controls the whole narrative.” That is why the goal of the project was to break the “tradition” of lamentation and victimizing, and instead show proud, strong and positive people – in a way we have not seen the Roma and LGBTQ people so far. In fact, society sees Roma people in many different ways – the range of stereotypes is endless. Joci himself has encountered the belief that as a Roma LGBTQ man, he must have been mentally abused – or that he must be a sex worker. Another hurtful stereotype is that Roma families are less accepting of their LGBTQ children. He finds it fundamentally problematic to explain homophobia within the Roma community with Roma culture and traditions, as the only truth is that the Roma community is also a heteronormative society, and thus homophobia is rooted in it in the same way as in the majority society. Moreover, in many cases, he believes Roma communities are actually more accepting. The parents of a Roma LGBTQ person know first-hand what it is like to be excluded, so they can identify with their child's situation, but there are

pay attention to individual problems and difficulties, but it is also important to keep in mind that these are not individual, rather systemic issues. And that is what we, the members of society, need to change. Nonetheless, Joci does not think everyone should be an activist – just politically active. “I firmly believe that one day we will move in a better, more emphatic direction. However small the steps are, people are starting to turn towards each other.”

J oci M árton The fact that I speak so boldly today about my gayness is thanks to my Roma - ness

oglárka Fedorkó first studied archeology and economics, and then became an activist as a Fellow of the Romaversitas program organizing youth exchanges and talks. After graduating, she began working for a sex worker advocacy organization. She is currently busy with a project on human trafficking and exploitation, working extensively with transgender women from various minorities who make a living selling sex. “We are working with twelve partner organizations led by sex workers on a study that provides a much more nuanced picture of the

presented as ‘poor brown women exploited by pimps’. However, there are greater nuances that aren’t addressed at the level of research, public policy, or even activism.” In addition, this year she started a podcast with Márton Joci, titled Ame Panzh, in which Roma intellectuals, including LGBTQ people, respond to various public issues, trying to enrich activism with an anti-racist, queer, feminist direction. She has also been working for the Hungarian Roma fashion brand, Romani Design, for ten years now: “Here, too, we carry out a lot of storytelling projects, in which we try to change the stereotypical image of Roma people, especially Roma women,

exploitation of human trafficking. In the mainstream media, it is

through visual images and fashion.”

Boglárka Fedorkó

It 's not enough to lament with friends about the problems that surround us

According to Bogi, if someone makes a living from sex, it already reflects that that person has very limited options for survival, and their options are even more limited if they are Roma. The Roma community condemns sex workers in the same way as the majority society – the latter’s dynamics dominate the Roma or the LGBTQ community, too. Perhaps an even more serious problem is that the issue of sex workers is not really addressed by NGOs, social movements or other minorities either: “In LGBTQ society or feminist circles, there has been no improvement in the perception of sex workers or the consideration of their initiatives. These movements, in order to have a broader base, often choose more popular issues, be it marriage equality in the LGBTQ movement or the glass ceiling in the women’s rights movements. There is a growing ideological debate about the morality of sex workers – for some feminists, they cast a bad light on women and the LGBTQ community says they are not mainstream enough. There is a lack of solidarity.” In the long run, the goal would be to decriminalize the activities of sex workers, but it would also help a lot if at least police would stop harassing them. And what can an individual do? As these are systemic problems both in the civil sphere and at the state level, it is obviously difficult for individuals to implement change, whether we are talking about Roma sex workers or Roma LGBTQ people – or any other minority. But still, everyone can do something for a better world. “If someone is a journalist, they can write articles that dignifiedly present these communities, their living conditions, needs, and life stories. There are possibilities everywhere. That’s why we also started our series of talks: to try to give people an idea as to how they can practice active solidarity to the best of their ability. It is not enough to lament with friends about the problems that surround us. Everyone needs to take action according to their abilities.”

olo B-Jones is a young Roma activist from England. She is spending eight months in Hungary, working together with a Roma activist group. Lolo is the co-founder of Traveler Pride, one of their greatest achievements being a unified presence of Roma LGBTQ people for the first time in history at the London Pride in 2019. At the age of 17, she became involved in several women’s rights movements and at the same time became an activist of Roma rights through events thematizing Roma genocides, such as Dikh He Na Bister (lit. Look at it and don’t forget), which commemorates the Roma victims of the Holocaust. Like Bogi, Lolo expresses her struggle for freedom in fash-

According to Lolo, the problems stem from the fact that Roma communities have 500-600 years of oppression behind them, so these groups try to get every privilege they can. And for this – since oppressed groups want to assert themselves by building their own system that can fit into the greater system – the path often leads through homophobia or transphobia. Lolo herself has never experienced homophobia from her family, but there are still communities and families where she sees it. According to Lolo, a fundamental problem is that in many instances only privileged people are allowed to speak when it comes to human rights. “The question is whether you get a chair at the table – and apparently you don’t. When there is not enough space for everyone around the table… You gotta get rid of the table. Everyone deserves to be represented. No such tables should exist where only selected people can sit. I am tired of having an unattainable activism that says you have to be so and so educated to sit down at that table and talk about human rights. And you don’t even have to go out to the street with signs. Sometimes it’s enough to teach your kids to love who they want, and all will be well.”

ion. Co-founded by her, the products of Dikhlo Collective are based on various traditional Roma folk costumes, the designers themselves being Roma artists. Lolo and her partners want to make traditional Roma clothing available to all Roma, making it easier for them to express their identities. So, everyone pays as much for the pieces as they want. If you don't have money, you can take them for free. With the brand, Lolo also wanted to show that Roma LGBTQ people can contribute to Roma culture in the same way as heterosexuals. “People often think that if you dress traditionally, you can’t be an LGBTQ person. Well, I'm both. I am an LGBTQ person, yet I try to keep our cultural heritage alive.” According to Lolo, it is important to see intersectional communities including LGBTQ Roma people in all areas of life, because if we see only one narrative about Roma people, we project a made-up ‘fairy-tale’ image on them. She thinks there are plenty of undiscovered values under the surface: “I like that Roma fashion, for example, is not about sizes: as a plus-size woman, I can dress as colorfully as I want. All this cannot be said of the majority society.” She doesn’t think it’s a problem if non-Roma are also buying from them since they support Roma designers. Rather, the problem is rooted in the fact that although many people love and use ‘Gypsy patterns’, they do not think about what is behind Roma culture and are unwilling to deal with Roma issues such as Roma victims of the Holocaust and social issues. Without a society-wide discourse, this topic will never be adequately processed. Her first experiences in Hungary were not really good – in the first week, for example, taxis refused to transport her. According to her, however, being a Roma LGBTQ person in England is not easy either. Yet, we need to talk carefully about homophobia within the Roma community. “If you’re a Roma LGBTQ person, the majority society likes to hear that your culture doesn’t accept you because it validates their racism. And then they can say that they don't like Roma people not because they are Roma, but because they are homophobic or transphobic.”

When there is not enough space for ever yone around the table… You got ta get rid of the table

Lolo B-J ones

AUTHOR: Ádám

András Kanicsár l kanicsar PHOTO: István Bielik

BUDAPEST Day & Night BARS

CLUBS & PARTIES

CRUSH BUDAPEST

ALTEREGO BAR & LOUNGE

A new LGBT bar has emerged and it is now the place to gather with a couple of friends in the afternoon for a coffee, or in the evening to get some drinks. There are also drag shows with performers from the growing drag scene in Budapest.

Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website.

1074 BUDAPEST, DOHÁNY UTCA 22-24. f crushbudapest D crushbudapest.hu

1066 BUDAPEST, DESSEWFFY UTCA 33. f alteregobudapest D alteregoclub.hu

HABROLÓ CAFE & BAR

Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a lounge-style space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District

GARÇONS

Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. f garconsbudapest

1053 BUDAPEST, SZÉP UTCA 1. f habrolo D habrolo.hu

WHY NOT? CAFÉ AND BAR

Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene.

HELLO

One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. f hellopartybp

11056 BUDAPEST, BELGRÁD RAKPART 3-4. f whynotbudapest D whynotcafe.hu

LUDUS

A new party series, happening every Friday at one of the most popular party venues in town, Budapest Park! Ludus is the go-to place for a night of dancing and getting to know people, with the best summer feeling of an open-air party. 1095 BUDAPEST, SOROKSÁRI ÚT 60. f ludusbudapest D budapestpark.hu

OMOH

SAUNA 69

OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and house-loving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. f OMOHbp

A more conventional sauna. Finnish/infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. 1094 BUDAPEST, ANGYAL UTCA 2. f szauna69 D gaysaunabudapest.hu

SAUNAS & CRUISING

SEX SHOP

COXX MEN’S BAR

Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector, wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gang-bang amongst others.

BLACK DREAM

The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 1085 BUDAPEST, MÁRIA UTCA f blackdream D blackdream.hu

1072 BUDAPEST, DOHÁNY UTCA 38. D coxx.hu

MAGNUM

BU DA PE S T H A S T WO D E D ICAT E D GAY R E S TAU R A N TS:

Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open non-stop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours.

CLUB 93 PIZZERIA (Vas utca 2.) and WHY NOT BISTRO BUDAPEST (on Belgrád rakpart, close to Why Not? Cafe & Bar). Both offer delicious dishes and excellent service. Moreover, Why Not Bistro is located directly on the bank of the Danube, offering an amazing view of Gellért Hill.

1085 BUDAPEST, CSEPREGHY UTCA 2. f magnumsauna D gaysaunabudapest.com

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com

Sokszínűség A borok lelke

1052 BUDAPEST, HARIS KÖZ 2. MONARCHIABOROK MONARCHIABOROK .HU

3300 EGER, VEROSZ AL A UTC A 66. KOVACSNIMRODWINERY KOVACSNIMRODWINERY.COM

Humen Magazin 2020. 08. szám

Articles inside

70

42

56