Hungarian Architecture 2020/2 by Hungarian Architecture

2020

A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK KULTURÁLIS FOLYÓIRATA 1903-TÓL CULTURAL MAGAZINE OF THE ASSOCIATION OF HUNGARIAN ARCHITECTS SINCE 1903

Kós Károly Díj 2010

www.meonline.hu

1580 Ft

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | HUNGARIAN ARCHITECTURE 2020 I 02

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

MAROSI MIKLÓS • ZOMBOR GÁBOR – JUHÁSZ BALÁZS • FÜZES ANDRÁS – TÓTH PÉTER • DÉNES GYÖRGY • KIS PÉTER – VARGA BÉLA • FERENCZ MARCEL – DÉTÁRI GYÖRGY • PETR JANDA

+ UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. 110.

„ lezárták a világot, de én: szabad vagyok. Víziók, csodálatosak, koponyám falára írva, okok s okozatok. Irtózatos szabadság hogy még választhatok: megőrizzem-e az emberi szót?” (Szécsi Margit: Virrasztok)

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2020. ÉVI LAPSZÁMAIRA! ÉVES ELŐFIZETÉS: 8.700 FT, DIÁKKEDVEZMÉNNYEL: 6.600 FT. MARADJON VELÜNK 2020-BAN IS, SEGÍTSEN, HOGY AZ 1903 ÓTA KIS MEGSZAKÍTÁSOKKAL FOLYAMATOSAN MEGJELENŐ FOLYÓIRAT TOVÁBBRA IS A MAGYAR ÉPÍTÉSZETET SZOLGÁLHASSA! A SZERKESZTŐSÉG

TARTALOM CONTENT

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Alapítva 1903 A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata. MÉ 2020/02. szám ISSN 1785 – 282X LAPALAPÍTÓ (1903) ÉS KIADÓ: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. — Szerkesztőség: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: SCHÄFFER Zsuzsa, kedd 9-12 óráig — Felelős kiadó: KRIZSÁN András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: SZEGŐ György DLA Főmunkatárs: BOTZHEIM Bálint Olvasószerkesztő: GÖTZ Eszter Fotószerkesztő: BUJNOVSZKY Tamás Webszerkesztő: PÁLINKÁS Edit Web-vizuális kultúra: HORNYIK Sándor — UTÓIRAT alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: SZEGŐ György DLA Szerkesztők: BOTZHEIM Bálint, GÖTZ Eszter — Terjesztés: SCHÄFFER Zsuzsa Grafika: KLUDOVÁCZ András Nyomtatás: Prime Rate Kft. — Hirdetésszervező: CSER Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 — weboldalunk: www.meonline.hu Folyóirat támogató:

Együttműködő partner:

SZCÉNA | SCENE 02 04 05 06 07

Elismerések március 15. alkalmából. Kossuth- és Ybl-díjas építészek Awards on March 15th. Architects Awarded Kossuth and Ybl Prizes UIA II. régió elnöki találkozó. Építészek Háza, Budapest – Fátyol Tibor UIA II. Region Meeting and International Convention of Architecture – Tibor Fátyol Az átörökítő. Fekete György (1932–2020) emlékére – Szegő György The Transmitter. In Memoriam György Fekete (1932–2020) – György Szegő Az érzékeny modernség építésze. Turányi Gábor (1948–2020) – Sulyok Miklós The Architect of Sensitive Modernism: Gábor Turányi (1948–2020) – Miklós Sulyok Scherer József formatervező (1947–2020) – Szegő György József Scherer designer (1947–2020) – György Szegő

TÉMA | THEME 08 14 18 22 26 32 36

Kultúrcsarnok Kőbányán. A Magyar Állami Operaház és Erkel Színház Műhelyháza és Próbacentruma, Budapest – Götz Eszter A Hall for Culture in Kőbánya: The Workshop and Rehearsal Centre of the Hungarian State Opera and Erkel Theatre, Budapest – Eszter Götz A fény új élete. Ligeti-villa rehabilitációja, Budapest – Lovra Éva The New Life of Light. The Rehab Scheme of Ligeti Mansion, Budapest – Éva Lovra Fiatalok a „Fiatalok” után. Kispiac, Wekerletelep – Salamin Ferenc Young Generation after „The Young”. Minor Market, Wekerle Housing Estate – Ferenc Salamin Bújócska. Kadarka utcai óvoda, Budapest – Molnár Szilvia Hide and Seek. Kadarka Street Kindergarten, Budapest – Szilvia Molnár Fegyelmezett elegancia. Gyarmati Dezső Uszoda, Budapest – Kiss Tamás Disciplined Elegance. Dezső Gyarmati Swimming-Pool, Budapest – Tamás Kiss Metamorfózis a vízen. Sport- és rendezvényhajó, Budapest – Botzheim Bálint A Metamorphosis on Water: Sports and Events Ship, Budapest – Bálint Botzheim Arccal a Moldva felé. A prágai rakpart revitalizációja – Szegő György Facing the River Moldau. The Revitalization of the Quay of Prague – György Szegő

TERV | PLAN 39 Két terv a debreceni börtöntömbre – Soltész Angéla, Zahari Tünde Two Schemes for the Prison Block in Debrecen – Angéla Soltész, Tünde Zahari UTÓIRAT | POST SCRIPTUM 41 43 46 49 53 56 58 62

Gyógyító építészet. 17. Nemzetközi Építészkongresszus – Ware-Nagy Orsolya Healing Architecture. 17th International Congress of Architects – Orsolya Ware-Nagy Templomaink és a vizualitás. Szakrális terek konferencia – Feledy Balázs Our Churches and Visuality. Sacred Spaces Conference – Balázs Feledy Érezni is engedd… Négy film a 12. Budapesti Építészeti Filmnapokon – Tatai Mária Let them also Feel… Four Films Shown on the 12th Architectural Films Days – Mária Tatai Építészek home office-ban – Magyaróvári Fanni Izabella Architects in Home Office – Fanni Izabella Magyaróvári Térképfejtés. Lovra Éva: Városok az Osztrák-Magyar Monarchiában – Meggyesi Tamás Exploring the Map. Éva Lovra: Cities in the Austro-Hungarian Monarchy – Tamás Meggyesi Egy budapesti Bécsben. Sármány-Parsons Ilona: Bécs művészeti élete Ferenc József korában, ahogy Hevesi Lajos látta – Szegő György A Budapest Citizen in Vienna. Art Life in Vienna during the Reign of Franz Joseph as Viewed by Lajos Hevesi – György Szegő Vírusvilág. A pandémia hatása a kórháztervezésre – Schrammel Zoltán Pandemia. Covid-19's Impact on Hospital Designs – Zoltán Schrammel A túlélés virága. A Homo Sapiens és a nagy kérdés – Nagy András The Flower of Survival. The Homo Sapiens and the Big Issue – András Nagy

PASSZÁZS | PASSAGE 65 66 67 68

Barokk freskófestészet Magyarországon I. – Szegő György Sebestyén Anna: Magyar Bau, magyar Haus – Götz Eszter A hiány reménye. Szilágyi Mária – Kerner Gábor: Newtrad. A szegedi nagytáj építészeti útmutatója – Nagy Gábor Szabadjáték. III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon, Műcsarnok – Szurcsik József

BÚCSÚ | FAREWELL

— A címlapon az Eiffel Műhelyház irodaházának fotója látható. Építész: Marosi Miklós Fotó: Bujnovszky Tamás SZCÉNA | SCENE

69 Vámossy Ferenc 1930–2020

70 Lapszámunk építészei 72 Lapszámunk szerzői

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

SZCÉNA SCENE

Elismerések március 15. alkalmából Kossuth- és Ybl-díjas építészek

—

DIGITÁLIS ERŐMŰ, ÓZD, ÉPÍTÉSZ: CSONTOS GYÖRGYI, FOTÓ: BUJNOVSZKY TAMÁS

A magyar építészeti szakma legrangosabb elismerése, az Ybl Miklós-díj az építészeti alkotói, oktatói tevékenység elismeréséül, életműdíjként adományozható. 2020-ban öt építész kapott Ybl-díjat. Az alábbiakban a díjat kísérő méltatásokból idézünk.

PUSKÁS ARÉNA, BUDAPEST, ÉPÍTÉSZ: SKARDELLI GYÖRGY, FOTÓ: PALKÓ GYÖRGY

Hagyományosan minden évben a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adják ki az építész szakma legmagasabb kitüntetését, az Ybl-díjat. 2020-ben egy további magas szintű elismerésben részesült a hazai építész szakma. Skardelli György Ybl Miklós-díjas építész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kossuth-díjban részesült a kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a funkcionalitást, a fenntarthatóságot és az esztétikumot tökéletesen ötvöző, a múltból átemelt és a kortárs építészeti értékeket összhangba hozó, a városkép egységét és sajátos jegyeit mindig szem előtt tartó tervezői-alkotói életműve elismeréseként.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

Csontos Györgyi DLA „Csontos Györgyi fiatal kora ellenére nagyon sokoldalú építész. Megvalósult épületei mellett több építészeti és városépítészeti könyvet is publikált. Ő és bátyja, Csontos János készítették a 12 kőműves sorozatot, ami építészfilmként alapvető szakmai kordokumentummá vált az idők során. (…) Egyik legfigyelemre méltóbb munkája, mely egyben az ipari örökség revitalizációjának rendkívüli példája lett, az Ózd központjában elkészült Kultúrgyár. Itt nem egyszerűen egy ház épült meg, hanem a magára hagyott város közepe éledt újjá az ő és munkatársai munkája révén. (…) A kontextusát vesztett város új érrendszerét kitalálni nem hagyományos városközponti funkciókkal nem kis feladat. Ezt a munkát Csontos Györgyi példamutatóan végezte el. Építészete tartós, mai és a kevéske megmaradt értéket magába integráló.”

MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA SZÉKHÁZA, ÉPÍTÉSZ: FAZAKAS GYÖRGY, FOTÓ: HAJDÚ JÓZSEF

Fazakas György „Fazakas György építészete: elegáns építészet. Elegáns és professzionális, mint pl. a skandináv építészet, vagy az angol, s mindenképpen olyan, amely kiemelten figyel a házak hasznosságára, de persze szépségére is. Valójában az építészet minden ágával foglalkozik, hiszen kiemelt jelentőségű a hazai és külföldi urbanisztikai tevékenysége is. Magyarországi jelentős munkái közé tartozik a Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti új székháza, vagy a Vörösmarty téri irodaház, s első nagy volumenű tervezései közül a Gresham hotel és a Magyar Külkereskedelmi Bank székháza. Fazakas György úgyszólván missziós tevékenységet töltött be az Építőművész Szövetségen és a Kamarán belül (amelynek vezetőségi tagja is volt) a külügyi kapcsolatok kialakításában. E kapcsolatokhoz hozzásegítették folyamatos külföldi tervezései is, pl. Kínában, vagy a Tatár Köztársaságban, Moszkvában, Montenegróban...”

MISKOLC, SZENT ISTVÁN TÉR RENDEZÉSI TERVE, 2008, TERVEZŐ: PIRITY ATTILA

GILVESY BORÁSZAT, HEGYMAGAS, ÉPÍTÉSZ: SAJTOS GÁBOR, FOTÓ: BUJNOVSZKY TAMÁS

VÁROSI USZODA, BALATONFÜRED, ÉPÍTÉSZ: VARGA TAMÁS, FOTÓ: SZENTIRMAI TAMÁS

Pirity Attila „Szülővárosához, Miskolchoz több mint négy évtizede tartó hűséges kötődéssel, rendkívüli szorgalommal, alázattal, munkabírással és tehetséggel a magyar regionális építészet következetes és kiemelkedő értékű életművét hozta létre. Életművét az értékteremtő és értékmentő munka egyensúlya jellemzi, melyet számos rekonstrukciós munkája bizonyít. Szakmai elkötelezettségét, hivatásszeretetét és a magyar szakmai értékrendben elfoglalt jelképes helyét jól jellemezheti az országos tervpályázatokon való kimagaslóan intenzív részvétele és eredményessége is. (…) Szereti a tiszta és jól működő alaprajzú harmonikus házakat, amelyeknél összhangban van a belső és a külső. Hisz a meglévő épített világ értékeit folytató, helyi hagyományokat tisztelő és gazdagító harmonikus építészetben.”

Sajtos Gábor DLA „...Különös gondolkodásmódjának köszönhetően neve nagyon fiatalon ismertté vált. Magas szintű filozófiai erővel képes a gondolatok síkját képletté és végső fokon építészeti képpé emelni. Munkáiban működik az átfogó erő, a lényegiség, mint építészeti alapelem végig hatása alatt tartja a műveit. És nem csak a műveit, hanem a szemlélőt is. Alkotásai fegyelmezett alkotót rejtenek. Szakmai pályafutásának első két évtizede alatt számos kimagasló színvonalon megépült munka szerzője, országos tervpályázatok nyertese, díjazottja. Jól beazonosítható munkáit (...) a tiszta, egyszerű szerkesztés, mégis egyfajta emblematikus, sokszor ösztönösen archetipikus formálási igény jellemzi, amely attitűd különös értékként van jelen a kortárs hazai építészeti palettán.”

Varga Tamás DLA „Varga Tamás jelentős szakmai munkásságot tudhat a magáénak tervező építészként és a BME elkötelezett oktatójaként egyaránt. Egyegy jelentős középület megalkotásával települések arculatát alakította, határozta meg, méltó módon bemutatva, hogyan lehet nagy múltú települések építészetét gazdagítani, építészeti örökségét méltó módon folytatni a kortárs építészet eszközeivel. Az erőteljes tömegformálás, az egységes és jól eltalált anyaghasználat a modern építészet legjobb hagyományait viszik tovább. (…) Építész alkotói munkássága mellett nagyon fontos építész oktatói tevékenysége is, amelyet az egyetem elvégzése óta nagy elhivatottsággal végez a BME Lakóépület tervezési Tanszékén…”

Horváth Sándor és Pataky Rita építészmérnököket a hazai épületszerkezetek színvonalának emeléséhez jelentős mértékben hozzájáruló munkásságukért március 15. alkalmából megosztott Széchenyi-díjjal tüntették ki. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a Műemléki Világnap alkalmából ICOMOS-díjjal tüntette ki a hányatott sorsú gödöllői Testőrlaktanya felújítását (építészek: Merkel Tamás és Kruppa Gábor – Kima Stúdió, műemlékfelügyelő: Klaniczay Péter, restaurátorok: Lángi József, B. Juhász Györgyi, Somogyi Márton, Fabók Balázs, Asztalos György); a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítását (építészek: Kőnig Tamás, Wagner Péter, belsőépítész: Baliga Kornél, kutató: Dávid Ferenc, műemlékes szakértő: Tahi-Tóth Ilona, műemlékfelügyelő: Völgyes Cecília), valamint a volt Ligeti-műteremház felújítását (építész: Zombor Gábor – monoSTUDIO). Kitüntetést kapott a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete is. A MúzeumCafé különdíját Vasáros Zsolt és Megyesi Zsolt, a Narmer Építészeti Stúdió tervezői az Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ épületéért.

SZCÉNA | SCENE

Gratulálunk a kitüntetetteknek!

AWARDS ON MARCH 15TH ARCHITECTS AWARDED KOSSUTH AND YBL PRIZES Traditionally, the most prestigious professional recognition of architects, the Ybl Prize is awarded on March 15th, our national holiday. This year another two high-standard recognitions went to representatives of Hungarian contemporary architecture. György Skardelli architect received Kossuth Prize as a recognition of his oeuvre, whilst Sándor Horváth and Rita Pataky received a joint Széchenyi Award and five other architects have been awarded the Ybl Prize.

UIA II. régió elnöki találkozó Építészek Háza, 03. 05.

—

szöveg i text:

FÁTYOL TIBOR

fotó i photo:

MÉSZ, KOCH BALÁZS

A Magyar Építőművészek Szövetsége 2020. március 5-én találkozót rendezett az építész szakma világszövetsége, az UIA II. régiójának elnökei részére. A rangos eseménynek a MÉSZ székház Kós Károly terme adott otthont. Az egész napos tanácskozás jelentőségét növeli, hogy ez az utolsó ilyen széles körű elnöki ös�szejövetel a 2020-ban Rióban megrendezésre kerülő Építész Világkongresszust megelőzően. Ennek megfelelően a részvevők száma magas volt és részt vett rajta az UIA jelenlegi elnöke, Thomas Vonier is. AZ UIA 1948-ban alakult, egyik alapítója a magyar származású Pierre Vago építész volt. Több mint 110 országból származó építész szövetségi, illetve kamarai tagja van. Az országok öt régióba csoportosulnak, földrajzi eloszlás szerint. Hazánk a II. régióba tartozik, melynek képviseletét a MÉSZ látja el. A gyűlés házigazdájaként Krizsán András, a MÉSZ elnöke köszöntötte a résztvevőket, és beszámolt az elmúlt időszak eseményeiről, melyekkel hozzájárult a magyar szövetség az UIA szakmai tevékenységéhez és missziójához, valamint az UIA-n belül végzett feladatokról is. A köszöntést az UIA II. régiójának elnöke, Nikos Fintikakis folytatta, majd őt Serban Tiganas követte (UIA Secretary General). A minisztérium részéről Balogh Bence köszöntötte az építészeket dr. György István államtitkár és Füleki Zsolt helyettes államtitkár nevében. A sort

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

Thomas Vonier UIA elnök köszöntője zárta. A tanácskozás első részében a régiós vezetőségi és tanácstagok beszámoltak az elmúlt évek tevékenységéről. Nikos Fintikakis az ös�szes régiós tagországnak az UIA égisze alatt szervezett eseményeit felsorolta, méltatva a régió aktivitását, mely kiemelkedő az UIA-n belül. Jerzy Grochulski, a Nemzetközi Tervpályázati Bizottság társelnöke pedig az elmúlt időszak nemzetközi tervpályázati sikereit, tanulságait és kihívásait mutatta be az elnököknek. Ezt követően az UIA jövőjét alapvetően meghatározó eseményekről, változásokról, kihívásokról szólt a diskurzus és a beszámolók, Mikó László levezető elnök irányítása alatt. A legizgalmasabb téma természetesen az UIA belső szerkezetének reformja volt. Még csak irányelvek és szándékok körvonalazódnak, és bár a magyar félt nem érte felkészületlenül a

tárgykör, sok tagszervezet még nem vitatta meg otthon, így a tagországok közös álláspontjának kialakítása még várat magára. A kihívások közül több elnök is kiemelte a kommunikációt, mert az UIA-t és tevékenységét annak kiterjedtségét és mértékét meghazudtolva, kevesen ismerik. Következő fajsúlyos napirendi pont keretén belül a soron következő választásokról esett szó. Két elnökjelölt is bemutatkozott: a mexikói Jose Luis Cortés és a kolozsvári Serban Tiganas. Ezt követően tagországok jelezhették a tanácstag delegálási szándékukat, valamint lehetőségük volt a jelölteknek is bemutatkozni. Az UIA elnökség örömmel konstatálta, hogy a kettes régió igen aktív, és a jelöltek szokásosnál magasabb száma emeli a riói választások presztízsét. Ez lenne kívánatos minden régióban, minden tisztségnél. A találkozó harmadik negyedében a több országot tömörítő építész szervezetek vezetői (BAUA, V4, UMAR), míg a negyedikben az egyes tagországok vezetői tartottak részletes beszámolót. A szervezeti tevékenységük, elért szakmai sikerek ismertetésén túl az előadok rámutattak a helyi építészetet érintő kihívásokra és fontosabb kérdésekre. Kisebb eltérésekkel kijelenthető, hogy a II. régió tagországai sok esetben hasonló feladatok, megoldandó kihívások előtt állnak. A nap zárásaként egy izgalmas szakmai program szolgált: Szabó Levente építész vezetésével a budai Régi Városháza rekonstrukcióját nézhették meg a résztvevők.

UIA II. REGION MEETING AND INTERNATIONAL CONVENTION OF ARCHITECTURE HOUSE OF ARCHITECTS, 5 MARCH, BUDAPEST The UIA II region meeting took place in Budapest, Hungary on 5th of March 2020. It was hosted by the Association of Hungarian Architects (AHA) in its headquarter in Budapest. The main topics of the meeting were presentations and consultations on the past year programs/architectural events, preparing for the UIA congress in Rio de Janeiro and discussion of amendments to the UIA statutes.

Az átörökítő

Fekete György (1932–2020) emlékére

—

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

Fekete György azok közé a pályatársaink közé tartozott, akik tudták, mit kaptak az elődöktől, és egész pályája során azon munkálkodott, hogy ezt az örökséget gyarapítsa és továbbadja. Nehéz hiánytalanul felsorolni azokat az állami intézményeket, amelyeknek ott volt az alapításánál, a Nemzeti Kulturális Alaptól kezdve a szakmai szövetségeken, közép- és felsőfokú iskolák formai és tartalmi újjászervezésén – ezek között kiemelném a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetét. Újjáélesztette a Magyar Iparművészet patinás szakmai folyóiratot. Alapítója és első elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. Két cikluson át elnöke volt a köztestületté alakuló Magyar Művészeti Akadémiának. Vezetése idején az Akadémia kiteljesedett. Számos kitüntetése mellett a Nemzet Művésze volt. Nagy formátumú személyiség volt, „kulturális stratéga” – ahogyan a művészet tradicionális értékrendjét őrző küldetését önmaga meghatározta. Célratörően fogalmazott, ezért harcra és tettekre késznek kellett lennie. Az ezredfordulón teret nyert művészeti fősodorral megbékélni nem tudó világképéért, a tradíció szilárd alapjain álló véleményéért kiálló

SZCÉNA | SCENE

kultúraőrző volt. De képes volt higgadtan érvelni, friss vitaképessége nem hagyta cserben durva támadások közepette sem. Fiatalos energiáit, fáradhatatlan munkabírását mindenki, még az ellenfelei is elismeréssel nyugtázták. Elképesztő tempót diktált, ezzel gyakran közvetlen környezetét is kétségbe ejtette; mindenki másnál hatékonyabban és összefogottabban szervezett, intézkedett. Pontos ítélőképességgel választotta ki azokat, akikkel a kultúrába integrálható tehetségét és energiáját tovább kívánta vinni. Tisztában volt az alkotóművészet szerteágazó területeinek minden gondjával-bajával, és a lehető legtöbb fórumon igyekezett kiharcolni a tehetségek kibontakoztatását, elismertetését, népszerűsítését. A nagy múltú Magyar Iparművészet folyóirat általa indított új folyamában a tervezőművészet minden ága nyilvánosságot kapott, a klasszikus iparművészettől a népi kultúrán át a digitális művészetekig. Főszerkesztői tevékenységével közösséget formált a hazai iparművészek széles táborából, szinte pionír hevülettel támogatott közös platformokat, a közös szakmai érdekek mentén alakuló csoportokat. A belsőépítészetet, mint fenyegetett műfajt, szárnyai alá vette. Vallotta: „nincs építészet belsőépítészet nélkül”. Zsennyén évről évre hiteles előadókkal biztosította a belsőépítészek szakmai találkozóját, amelyek testvéries légkörében ő maga is élvezettel, odaadóan megmerítkezett. 85 éves volt, amikor életmű-kiállításán bemutatta azokat a döntően fából formált mozaik-munkáit, amelyeket az utolsó évtizedekben, kultúrpolitikai tevékenysége mellett is folyamatosan, szenvedéllyel készített. Ezek a tárgyak Fekete György személyiségének legnemesebb, integráló-átörökítő vonásait jelenítik meg: azt a módszeres, precíz, ugyanakkor lendületes alkotói attitűdöt, amellyel a létező világ dirib-darabjait összerakosgatva új, személyes világot formált, megőrizve az anyag egyediségét, átlelkesítve azt saját intuíciójával.

Gyönyörködött és gyönyörködtetett mozaikjai kompozícióiban, azok klasszikus értékeket továbbadó, emlékörökítő kollázs-tartalmaiban és nemes anyaghasználatában. Alkotásaiban is, közéleti munkásságában is a magyar lélek sajátosságait képviselő kultúráért, művészetért állt ki, ezért eréllyel, fáradhatatlanul küzdött és dolgozott. Igen korán, már 1964-től önálló műterme volt. Belsőépítész munkáiból csak a legfontosabbakat sorolom itt fel: Olimpia Étterem, Pécs (1959); Orvos Egyetemi Klinika, Pécs (1963); SZOT-szállók, Balatonlelle, Budapest, Bük, Győr, Lillafüred, Pécs, Siófok, Szeged (1969– 83). Szívesen gondolt vissza a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Néprajzi Múzeum és az Esztergomi Kincstár állandó kiállításainak általa tervezett installációira (1987–89). Számos kiemelt nemzetközi magyar kiállítást tervezett, ezek közül számomra is emlékezetes maradt a Prágai Quadriennálé keretében rendezett színházi világkiállítások magyar pavilonjainak sorozata, amelyeket később tőle örököltem meg. Az utóbbi években a Magyar Építészeti Múzeum működési feltételeinek, otthonra találásának gondjaira koncentrált. A majdani kiállításnak a magyar történelmet megjelenítő tartalmát, nemzeti identitást közvetítő programját képviselte. A magyar nemzeti építészet korai emblematikus épülete, a kibővített és rekonstruált Vigadó újranyitása történelmi léptékű tett, és ez nagyban az ő tevékenységéhez kötődött. A Vigadó impozáns felújításában vállalt szerepét mérlegelve az általa elképzelt Magyar Építészeti Múzeum megformálásának ügye reményteljes közeljövőnek ígérkezik. Fekete Györgyöt belsőépítészként, szakmai könyvek szerkesztőjeként régóta ismertem – szépírói munkáival együtt, saját számadása szerint összesen 18 kötete jelent meg, ezek között több a verseit is publikálta. Univerzális alkotó volt, látszatra egymástól különböző műfajaiban szétválaszthatatlan egységként tárult fel

egyszerre tudományos igényű, ugyanakkor lírai személyisége. Alkata a racionális szervező erényeit is ötvözni tudta. Az építészeten belül differenciált, megkülönböztetett figyelmet szentelt a belsőépítészet tradícióinak és közösségének. A Műcsarnok a Magyar Művészeti Akadémia által történt átvétele nyomán az ország leglátogatottabb kiállítóintézményei közé emelkedett. Az MMA támogatásával az elmúlt hat év szalonjait összesen közel százötvenezren látták. A jelenkori alkotók megtalálták a befogadó műélvezőt. A művészek és a közönség részvétele, találkozása egyúttal a Nemzeti Szalonok sikerét is jelenti. A műcsarnoki Iparés Tervezőművészeti Nemzeti Szalon, vagy Kozma Lajos kiállítása és a hozzá rendezett konferenciák Fekete szívügyei voltak. Utóbbin – az aktuális vitában – sikerrel megküzdött a vele szembeszállókkal. Elnöki, emberi érdeklődése nyitottsággal, gyakran férfihumorral párosult. Közeli munkatársaként minderre, és a belsőépítész, a kiállítás-látványtervező kollégára is emlékezni fogok. Gyurka bácsi, Isten nyugosztaljon!

THE TRANSMITTER IN MEMORIAM GYÖRGY FEKETE (1932–2020) György Fekete, who passed away in April 2020, an interior architect and designer as well as a culture politician was a key figure, as he defined himself: a „culture tactician". It would be a difficult task to make a complete list of all the state-managed institutions the founding of which he had been around, starting with the Cultural Fund to professional associations to the reorganizing of the contents of secondary and higher education. He revived the prestigious time-honoured professional periodical titled Hungarian Applied Arts. He was the founder and first chairman of the national Cultural Fund too. He was also active in his role as the chairman of the Hungarian Arts Academy, which transformed into a public body. During his management, the Academy evolved to its entirety. Besides several professional recognitions, he was also awarded the title of Artist of the Nation.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

Az érzékeny modernség építésze Turányi Gábor (1948–2020)

—

szöveg i text:

SULYOK MIKLÓS

Turányi Gábor, a mai magyar építészet kiemelkedő mestere, az 1970-es évek közepén szerezte diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen, amikor a modern építészet kiüresedett szólamai és a „szocializmus” szűkös anyagi lehetőségei uralták az építészeti színteret Magyarországon. Mestere, Jurcsik Károly, aki mellett első munkahelyén, a Lakótervben öt évig dolgozott, döntő hatással volt rá. A „szerény építészet”, a „mesterség becsületének” tőle tanult értékei párosultak később Turányi rendkívüli érzékenységével, párbeszédszervező képességével. Pályakezdésétől fogva szinkronban gondolkodott a kortárs európai építészettel, a modern építészet problémáit érzékelve nyugati kollégáihoz hasonló, gyakran azonos válaszokat adott rájuk. Így például jól érzékelte a modern építészet elembertelenedését és maga is annak humanizálásán dolgozott, ami számára a helynek és a múltnak jogaikba való visszahelyezését jelentette. A modern építészetet követő, más felfogás szerint annak második fázisát képező posztmodern szemlélet egyik

legkiválóbb magyar képviselője volt, aki ezt a modern építészet kiteljesítéseként és tökéletesítéseként fogta föl. A nemzetközi modern formalizmusát személyes, helyhez kötődő formálással, technokrata szemléletét a kis lépték józan megvalósításával ellensúlyozta. Építészeti ideológiamentessége, a formalizmus kerülése, tágas szemlélete a modern építészet ún. „másik” hagyományához sorolja Turányi Gábort. Itt olyan mesterek sorába illeszthető (ne féljünk attól, hogy a magyar építészetet egybelássuk az európaival), mint Alvar Aalto, Hugo Haring, vagy Hans Scharoun. Korai munkái között a neki magának is otthont nyújtó budapesti, Orsó utcai társasház (1983) meghökkentően szerény, arányos, mondhatni rejtőzködő megformálásával példát nyújtott a budai hegyvidék építészetének lehetséges humanizálására. Ybl-díját harmincöt évesen, 1984-ben, a badacsonytomaji üdülő és képzési központ tervezéséért kapta. A napjainkra időtállónak bizonyult, a korban meglepően újszerű, mert nem formalista, érzékeny, sokrétű, a helyet, a meglévő építészeti adottságokat természetességgel kezelő építészeti megközelítése máig példaértékű. Az 1996-ban átadott ún. Erdei iskolája Visegrádon (Földes Lászlóval és Göde Andrással) a nemzetközi szaksajtó elismerését is kivívta hallatlanul arányos, természetes formálásával, a természeti helyszín morfológiai és anyagi adottságaira adott oldott, fantáziadús, de fegyelmezett építészeti válaszával. A 2002-es Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításának kurátoraként azért választottam őt is a bemutatandó építészek közé, Ferencz István és Nagy Tamás mellett, mert munkáinak kvalitása a legmagasabb nemzetközi színvonalat képviselte. Szemléletét a kritikai regionalizmus fogalmával írhatjuk le a legpontosabban, vagyis az ellenállás építészetét testesítette meg. Az ellenállásét a helyi kultúrákat homogenizáló globalizáció

ellen, miként számos kortársának épületei Magyarországon. A herendi Porcelanium épületegyüttese (1995–1999) igazi, Aldo Rossi-i értelemben vett városi „monumentumot”-ot, azaz városi identitásképző erővel rendelkező építészeti jelet képez a település szélén. Sokrétűsége, költői, mégis konkrét ereje különleges helyet biztosít neki Turányi életművében. Olyan munkák születtek ezután irodájában, immár fia, Turányi Bence közreműködésével, amelyek egyéni karakterükkel, invenciózus alapgondolatukkal mérföldkövekké váltak, pl. a Csörsz utcai SportMax2 épülete, a Kopaszi-gát rehabilitációja, melyet 2009-ben Budapest Építészeti Nívódíjjal tüntettek ki, valamint a Simplon Udvar lakóház, melyért 2010-ben fiával együtt Pro Architectura díjat kaptak. Munkásságának a tervezéssel azonos fontosságú része volt a tanítás. Előbb 1975–1985 között korrektor volt a Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékén, majd 1984–2002 között mester a MÉSZ Mesteriskolájában. Végül 1989-től adjunktus, azután docens az Iparművészeti Egyetemen, ahol a Doktori Iskolát is vezette. Építészetfelfogásának lényegéhez tartozott a dialógus az építési partnerekkel, de a fiatal generációkkal is. Született Kadarkúton, mestersége építész – utolsó kiállításának címe szépen foglalja össze Turányi építészetének szellemét: a szülőföld fontossága és a szakma mint techné értelmezése. Az ún. „nemnarratív”, technicista, személytelen építészettel szemben Turányi Gábor a helyhez kötődő, érzékeny, regionalista modern építészet mestereként írta be nevét a magyar építészet történetébe.

THE ARCHITECT OF SENSITIVE MODERNISM GÁBOR TURÁNYI (1948–2020) Gábor Turányi, an outstanding master of contemporary Hungarian architecture, was able to think synchronically with European architecture, sensing the issues of modern architecture much in the same way as his fellow architects did in the West. He became a master of a unique type of sensitive, regionalist Modernist architecture, which is a historic achievement in the history of Hungarian architecture.

SZCÉNA | SCENE

Scherer József formatervező (1947–2020)

—

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

Május 2-án elhunyt Scherer József iparművész, formatervező, egyetemi tanár, a hazai formatervezés meghatározó személyisége, Ferenczy-Noémi-díjas és Dózsa Farkas András-díjas művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Sokoldalú alkotó és ezzel párhuzamosan évtizedeken át nagy hatású egyetemi oktató volt. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1970ben szerzett diplomát, Dózsa-Farkas András volt a mestere. Pályája korai szakaszában kitűnt modern vonalvezetésű, könnyed tárgyalakításával, több nemzetközi pályázaton sikereket ért el, majd 1976-ban egy éves tokiói ösztöndíjat kapott. 1978-ban kezdett oktatni az Iparművészeti Főiskola Formatervező Tanszékén, ahol 1983-tól részt vett az intézmény egész rendszerét átalakító reformkísérletben és az Alapképző Intézet létrehozásában. Később ő lett az intézet vezetője, az ő szakmai irányelvei alapján a kreativitás, a tervezői rugalmasság, a tradíciók átadása és a kísérletezés került az oktatás középpontjába. Így foglalta össze a szakmáról vallott hitét: „Formatervezők lesznek azok, akik nyitottak az összetett társadalmi, kulturális és műszaki problémákra egyaránt.” 1945-ben ő rendezte Osakában a Főiskola kiállítását.

Az 1990-es évek közepén után új helyzetbe került az általa vezetett Alapképző Intézet, ekkor új oktatási koncepciót dolgozott ki, sikeresen bekapcsolva azt a nemzetközi oktatás élvonalába. 2000-ben az egyetemmé lett intézmény többlépcsős rendszerű lett, így az Intézet megszűnt, és Scherer József visszakerült az Ipari Formatervező Tanszékre. Ugyanebben az évben jelent meg az általa összeállított, kétnyelvű tanulmánykötet (100 év formatan – A formatan oktatás története az Iparművészeti Egyetemen 1900–2000), amelyre támaszkodva a formatervezők mellett építészhallgatókat is oktatott, számos korszakos jelentőségű formatani kísérletet vitt végig a diákjaival. Ezzel párhuzamosan jelentős része volt abban is, hogy az egyetemen Stefan Lengyel segítségével és a Mercedes-Benz támogatásával létrejött a jármű-formatervező szakirányú mesterképzés. 2000-2017 között a MOME MA szintű képzésében a formatervező-, jármű szakirány vezetője volt. A formatervezés és az egyetemi oktatás mellett képzőművészként is ismert kiállító volt. 2010-ben a Klebelsberg Galéria rendezte meg tárlatát, amelyhez a pályáját összefoglaló, impozáns katalógus is készült, jelentős kiállításokat tervezett és rendezett, köztük 2017-ben a Műcsarnok Ipar- és tervezőművészeti szalonjának egyik kurátora volt.

IN MEMORIAM JÓZSEF SCHERER DESIGNER (1947–2020) József Scherer, an applied artist, designer, university professor, a key figure in Hungarian design, Ferenczy-Noémi Prize winner and András Dózsa Farkas Prize winner, a full member of the Hungarian Academy of Arts, died on May 2. He was a versatile creator and, at the same time, a high-impact university lecturer for decades.

TÉMA THEME

KULTÚRCSARNOK KŐBÁNYÁN

MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ÉS ERKEL SZÍNHÁZ MŰHELYHÁZA ÉS PRÓBACENTRUMA, BUDAPEST

—

építész i architect:

MAROSI MIKLÓS

szöveg i text:

GÖTZ ESZTER

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

Az 1884-ben megnyitott Operaház régóta keresett megfelelő helyet azoknak a funkcióknak a végleges elhelyezésére, amelyeket az Andrássy úti, Ybl tervezte műemléképület nem tudott befogadni. Elsősorban próbaszínpadra, díszlet- és jelmezkészítő műhelyekre, illetve a korábbi operaelőadások színpadképeinek és jelmezeinek raktározását megoldó terekre volt szükség. Több javaslat után a Kőbánya kapujában 2009 óta elhagyottan álló MÁV üzemi terület bizonyult minden szempontból jó megoldásnak. A meglepő ötletről hamar bebizonyosodott, hogy helyes választás volt, hiszen a korábban közeledést szolgáló, hatalmas terület minden részlete a múltról beszél, története és levegője van, amihez az új létesítmény – noha egészen más feladatot lát el – jól tud kapcsolódni. Az Északi Járműjavító a Magyar Államvasutak legnagyobb műszaki bázisa volt, az 1870-es évektől vasúti kocsikat gyártott, majd szervizelt. Az 1886-ban elkészült, 20 000 négyzetméteres Eiffel-csarnok a szegecselt acélszerkezeti megoldásról kapta a nevét, ami Eiffel munkásságával

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

lett általános Európában. 214 méter hosszú és 96 méter széles, öt hosszhajóra osztott bazilikális tömbjével ez Magyarország legnagyobb méretű ipari műemléke (az utolsó pillanatban, a működés megszűnése után szinte azonnal védelem alá helyezték). Háromrészes középső hajóját nyeregtető fedi a gerincen végigfutó üveg felülvilágítóval, az alacsonyabb oldalhajók félnyeregtetővel kapcsolódnak hozzá. A több, mint két hektárnyi egybefüggő csarnokteret nagy fesztávú rácsos acéltartó-rendszer támasztja alá. A tereprendezés során a csarnok körül 37 kisebb-nagyobb bódét, raktárat bontottak el, de megőrizték a vele egykorú, ugyancsak védettséget élvező irodaépületet, valamint a volt targoncajavítót és a kovácsműhelyt. A feladat a részben ipari, részben művészeti funkciók egymáshoz rendelése volt. A

TÉMA | THEME

—

Vezető építész | Leading architect:

Marosi Miklós Építészek | Architects:

Ács István, Pernesz Ágnes, Rabie Anisz, Hódosi Dániel, Dányádi Áron, Süveges Adél, Weimper Viktória, Csízy László, Kelemen Bálint, Petri Dávid Statika | Structure:

Váczi Péter Gépészet | HVAC:

Szakál Szilárd Erősáram | Power-current:

Máramarosi András Gyengeáram | Weak-current:

Ritzl András Belsőépítészet | Interiors:

Szenes István – Szenes Design Kft. Tájépítészet | Landscape:

Potyondy Flóra – Park Terv Stúdio Kft. Közlekedés | Traffic:

Rhorer Ádám – Közlekedés Kft. Akusztika | Acoustics:

Dr Huszty Csaba – Entel Kft. Speciális technológiai rendszerek | Technology:

Balogh Géza – Interton Kft. Színházgépészet | Stage technology:

Schramm Péter – Animative Kft. Épületszerkezetek | Frameworks:

Dr. Becker Gábor, Dr Kakassy László – BME Épületszerkezettani Tanszék Tűzvédelem | Fire protection:

Dr Takács Lajos – BME Épületszerkezettani Tanszék) Közmű | Public utilities:

Bíró Attila – KÉSZ Tervező Kft.

színházi működésnek a nyilvánosság számára látható része mögött egy hatalmas gyártó és karbantartó rendszer dolgozik, ezt egyetlen egységbe foglalni, ráadásul úgy, hogy a funkciók ne tördeljék szét indokolatlanul az egybefüggő teret, igazi logisztikai bűvészmutatvány. A tervező, Marosi Miklós alapos funkció- és kapcsolatelemzését egy átfogó szemlélet irányította: mind az összkép, mind a részletek szintjén megőrizni az ipari múlt nyomait. Az Eiffel-csarnok míves, de mindenestül indusztriális keretébe roncsolás nélkül beköltöztetni mindazt a tevékenységet, amit a program előírt, a nyilvánostól a zártig, a gépesített raktártól a kézműves finommunkáig. Marosi tisztelettel nyúlt a csarnok és az értékesnek ítélt melléképületek díszítést nélkülöző, csupasz architekturális szépségéhez, elsősorban az egész légteret átfogó, még romosan is gyönyörű, rácsos acélszerkezethez. Megerősítette az építményt, melyet 130 évvel ezelőtt a kor tartós minőséget garantáló építőipari tudásával, de a statikai szilárdságra kevéssé ügyelve húztak fel; súlyos tetőelemeit csupán csiszolatlan deszkákkal fedték le, az 5 méter magas acéloszlopokat téglalábazatra állították, az oldalfalakat kitámasztás nélkül csatlakoztatták a hosszanti falakhoz, még a földrengések elleni dilatáció is elmaradt. Csoda, hogy a csarnok túlélt két világháborút. Az acélszerkezet helyreállítása, a tető hőszigetelt üvegezése és a téglafalak rekonstruálása visszaadta az eredeti megjelenést. A vakolatlan, többféle árnyalatának köszönhetően mozgalmas összképet nyújtó téglafelület a főhomlokzaton precízen követi az eredeti rakásmódot és

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

a tető felé kisebb tagozatokkal „cifrázott” mintázatot, de az oldalhomlokzatok súlyosan roncsolódott részeit vakolt felületek váltják ki, csak a nyílások fölötti boltívek és a lábazatig lefutó lizénák őrzik a tégla anyagát. A tető hőszigetelt acéllemez paneljei ugyanazt a rajzolatot mutatják, mint a régi, korcolt bádogfedés. A homlokzaton megmaradt a nyílások eredeti rendje, az ablakok előtt pedig a régihez hasonló, sűrű osztású rács. Az Eiffel-csarnok tágas tereihez a program is rendkívül összetett volt: három előadótermet, műhelyeket, raktárakat, öltözőket, próbahelyiségeket, pihenő és étkező egységeket kellett benne elhelyezni. A Műhelyháznak ezt a kétarcúságát a tervező biztos kézzel vezette végig, annak tudatában, hogy az Operaház megnyitása óta a legjelentősebb lépést teszi meg ezzel az építkezéssel: hosszú idő után végre hozzájut egy bemutatókra is alkalmas előadóteremhez, egy zenekari próbateremhez és egy kisebb kamarateremhez; ezen kívül mindazt a színháztörténeti jelentőségű kincset, ami több mint egy évszázad alatt felhalmozódott – díszletek, jelmezek, kellékek –, most végre a saját területén, biztonságos és hozzáférhető rendszerben tudja elhelyezni. A főbejáraton belépő néző eleinte mindebből csak annyit érzékel, hogy egy szokatlan léptékű térbe került. Az 5 méter magas kapuk, a csiszolt nyersbeton felületek és a tér fölé boruló rácsszerkezet nem operai miliőt sejtetnek; a látogatói karzatra fölvezető, egykarú betonlépcső is erős kontrasztban áll az Operaház méltóságteljesen vonuló, aranyozott díszlépcsőházával. Itt nem a pompa uralkodik, hanem a műhely jelleg, amit az acél tartóoszlopok, a halványszürke betonfalak és -padlók, a rozsdamentes acél szélbefúvó nyílások, a minimál design eszközeivel kialakított, egyetlen ívvel megformált tájékoztató pult a háttérbe húzódva szolgálnak. Az emeleten üvegmellvéd mögött helyezték el a látogatói központot, alatta egyetlen pulttal jelzett ruhatár, a bejárat mellett VIP fogadóterem nyílik. A grandiózus látvány nem kíván részleteket; az előcsarnok egyetlen ékessége a szépen felújított, egykor gőzzel üzemelt szegecselt acél Ganz-mozdony és mögötte a tíkfából készült vasúti étkezőkocsi, amely a színházi büfé szerepét kapta. Az előcsarnokból nyílik a színházi étterem, a parkba kilépő kerthelyiséggel. Az Operaház egykori intendánsáról, politikusról és kiváló díszlettervezőről, Bánffy Miklósról elnevezett színházterem kialakításában a legnagyobb kihívást a flexibilitás jelentette. Színpadának mérete megegyezik az Ybl-féle Operaházéval, de a zenekari

TÉMA | THEME

árok egy hidraulikus gépezet segítségével itt bővülni is tud, hogy teljesíthesse a Wagner-operák nagyzenekari igényét. A nézőtér az alsó és a felső bejárattól is megközelíthető, széksorai összecsukhatók és a hátfalhoz tolhatók, ezzel egy 2000 m2 alapterületű, fapadlós terem jön létre a nagyobb tömeg befogadását igénylő rendezvények számára. Az előcsarnokon keresztül az egyelőre még nem kész a zenekari próbateremmel is összenyitható lesz. Az Erkel-terem az Erkel Színház színpadméretét hozza; ez, illetve a zenekari próbaterem kisebb közönség fogadására lesznek alkalmasak. Az előcsarnok mögött egy keresztfolyosó választja le a csarnok többi részét. Azon túl kezdődik a munka igazi helye: további 120 méter hosszúságban, két – illetve a középhajóban három – szinten sorakoznak a műhelyek, raktárak, öltözők, próbatermek, a közlekedés, szállítás és a pihenés terei. A műhely- és raktáregységek elhelyezését a színházüzem gyakorlati feltételei irányították. Az utolsó traktusban egy rekreációs termet alakítanak ki, ahol a statiszták és a kórus tagjai a próbák szünetében sportolhatnak. Ez a rész a következő ütemben fog elkészülni. A csarnok életében a nyilvános és az üzemi része mellett

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

egy harmadik szféra is fontos szerepet kap: az előcsarnok galériájáról indul az a felső szinten végigvezetett, csaknem egy kilométer hosszúságú látogatói útvonal, ahonnan minden térbe be lehet látni, az automatizált díszletkonténerek raktárától a lakatosműhelyig, a varrodától a próba- és korrepetáló termeken át a sportpályáig. A ház minden szeglete egyben látványosság is, az előadás háttérmunkájába beavató, különleges túra színhelye. A teljes befejezés egyelőre távol van. Március közepére az előcsarnok, a Bánffy-terem és az ehhez kapcsolódó öltözők, kisebb terek készültek el, ezután még hosszú építkezési időszak következik, de a terveken már látszik a teljes beruházás. Az Opera Stúdió az egykor állomásként, később irodaként szolgált tömbbe kerül, itt fog zajlani a korrepetitorral való gyakorlás, de az 50 fős kamarateremben kisebb kamarakoncerteket és mesterkurzusokat is rendezhetnek. A Műhelyházban dolgozó zenetanárok délutánonként helyi zeneiskolát működtethetnek itt. A jelmeztár az egykori targoncajavítót foglalja el, az eredeti fa fedélszék alatt gördíthető tárolórendszerrel. A volt kovácsműhelybe a parkfenntartáshoz szükséges eszközök, anyagraktárak és a központi energiarendszer kerül. Ahogy a belső terek, úgy a csarnok és a kisebb épületek körüli park is őrizni fogja a vasúttörténet emlékét. Néhány régi vágány megmarad, sőt egy régi mozdonyt is terveznek beállítani. Az Eiffel Műhelyházzal nem csupán az Operaház életében jött el egy új korszak; Kőbánya volt ipari területe is ezzel az épülettel kezdi meg az átalakulását. Ha az itt következetesen végigvitt vezérfonal, az összkép, a szerkezetek és a részletek lehetőség szerinti megtartása a következő beruházásoknál is alapvető szempont lesz, a városrész újjászületése a régóta eltűnt, elfeledett szépségének felvállalásával fog együtt járni.

A HALL FOR CULTURE IN KŐBÁNYA THE WORKSHOP AND REHEARSAL CENTRE OF THE HUNGARIAN STATE OPERA AND ERKEL THEATRE, BUDAPEST Opened in 1884, the Opera House has been looking for a suitable venue ever since to permanently house the functions that could not be contained in the historic building designed by Ybl on Andrássy Avenue. Rooms primarily suited to house a stage for rehearsals, workshops for making costumes, props and settings, as well as store rooms for the costumes and sceneries of former opera performances. After a variety of proposals, the former premises of the Hungarian Railways standing vacant since 2009 at the gate of Kőbánya was rated as the best solution. The Northern Vehicles Repairs works used to be the largest technical basis of the Railways. With its basilica-type structure measuring 214 metres in length and 96 metres in width, it is divided into five longitudinal naves, it is the largest industrial historic building of Hungary today. The structure is supported by a grid system of steel struts with large spans to cover the expanse of the hall taking up more than 2 hectares floor-area. The task was to coordinate and configurate the partly industrial and partly artistic functions. Behind the operations of the theatre visible to the public, there is a huge team of production and maintenance. To integrate all their units in a single whole is a genuine bravado. Miklós Marosi, who is the designer of the project, prioritized to preserve the character of the industrial historic monument concerning both the overall impression and every single detail.

TÉMA | THEME

A FÉNY ÚJ ÉLETE

LIGETI-VILLA REHABILITÁCIÓJA, BUDAPEST

—

építészek i architects:

ZOMBOR GÁBOR, JUHÁSZ BALÁZS

szöveg i text:

LOVRA ÉVA

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

Ligeti Miklós szobrászművész műterme és nyaralója 1905–1906-ban épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek tervei alapján, a Stefánia út és az Újlaki utca kereszteződésében feltáruló saroktelken. A század elején még a belterület határán, elegáns villaépületekkel lassan beépülő Stefánia úton a villa nem igazodott a meghatározott építési előírásokhoz. Az épületnek a hátsó és az Újlaki utcai telekhatárhoz illeszkedő tömege egy északkeleti tájolású előkertet eredményezett, amelyre a Ligeti-villa bejárata, kis és nagy műterme nézett. A fő homlokzat az északkeleti, annak ellenére, hogy a kert egy olyan intim térként funkcionált, amely az alkotó és családja kerítés mögötti „zárt” világát testesítette meg, és a műtermeket folyamatosan elöntő fényt szavatolta. A fény és hiányának jelképes szerepe Ligeti Miklós alkotásai mellett (Anonymus, 1903) a nagy műterem tájolásában is benne van. Az Újlaki utcai homlokzat, ahol a külső térről be lehetett lépni a nagy műterembe, már a század közepére elveszítette a jelentőségét az utca megszüntetésével és a terület zártabb beépítése által. Az épület is fokozatosan veszített eredeti fényéből, külső megjelenésének harmonikus kialakítása tompult. A funkcionális hozzáépítések, mint a kerámiaműhely, még kiszolgálták a következő itt alkotó szobrászművészt, Kisfaludi Strobl Zsigmondot, akinek Ligeti Miklós halálával, a háború befejezése után egészen haláláig szolgált műterméül és otthonául a villa. 1975től lakóépületként hasznosították, majd 2009-ben kérvényezték a műemléki társasházzá nyilvánítását, sikertelenül. A műteremvilla 2006-ban kapott műemléki védettséget, ARCHÍV FOTÓ

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

—

Építészek | Architects:

Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1905–1906; Zombor Gábor DLA, Juhász Balázs – monoSTUDIO Építész Kft.; Dr. Dobszay Gergely, Baratta Egon Tájépítészet | Landscape:

Gyüre Borbála, Lád Gergely Építtető | Client:

Polgári Magyarországért Alapítvány Kivitelező | Main contractor:

Market Építő Zrt.

TÉMA | THEME

azonban a védettség elrendelése előtti időszakban is több átalakítást végeztek, így a kis műterem és a nagy műterem közötti eredeti nyílást befalazták, a kis műteremben engedély nélkül étkező-konyhát alakítottak ki (a felmérési terv 2007-ben készült). Az épület lassú enyészete 2017-ben torpant meg, amikor a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány megrendelésére építéstörténeti és műemléki tudományos dokumentáció készült. Még ugyanazon év elején az alapítvány a monoSTUDIO Építész Kft.-t bízta meg az épület rehabilitációjának (helyreállításának és adaptációjának) tervezésével. A megbízástól az 2019. évi átadásig alig több, mint két év telt el – a műemléki alapelveket és a monoSTUDIO által készített, a megrendelő igényeit is kielégítő rehabilitációt 2020-ban ICOMOS-díjjal tüntette ki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága. Az április 18-i Műemlékvédelmi Világnap alkalmából Újragondolt műemlékvédelem címmel rendezett virtuális konferencián kihirdetett díj indoklása így szól: „...az egyedi történeti terek példa értékű hasznosításáért, a megnövekedett funkcionális igények gondos elhelyezéséért, az új építészeti elemek és a történeti adottságok érzékenyen kialakított összhangjáért.” (részlet a laudációból) A „helyreállítás” azonban nem teljesen fedi mindazt az értéket, amit a monoSTUDIO Zombor Gábor vezetésével készített terve hozzáadott az épülethez úgy, hogy még az adaptációval is az eredeti, 1906-os külső megjelenéséhez tért vissza. Az épület és környezetének rehabilitációja során az eredeti terveket alapul véve sor került a külső homlokzatok helyreállítására, a későbbi hozzáépítés elbontására, és új, az eredeti tömegképzéssel és esztétikával nem konfrontálódó épületrészek kialakítására (északkeleti oldalon terasz, lapostetős emeleti épületrész az eredeti tetőterasz visszaállításával és kiegészítésével, földszinti épületrész a délnyugati oldalon). Az épület belső tereinek teljes átalakítása az új funkciók figyelembevételével történt. Az egykori, közel hét méter belmagasságú műteremből alakították ki a nagytermet, amelyet a műteremablakkal hoztak közvetlen kapcsolatba úgy, hogy a fény áramlását nem töri meg az emeleti szint bővítése, ahogy a Stefánia út felől a ma már fákkal takart üvegfal mögött feltáruló épületbelső egységét sem. A homlokzat hangsúlyos eleme a tetőterasz a korláttal, amely a homlokzatot koronázó vizuális elemként funkcionál, kortárs anyaghasználattal való visszaállítása egyenes utalás az eredeti elképzelésre és túlmutat a funkcionális szempontokon. A hátsó épületrész tetőszintjének új beépítése az alsó szintekkel megegyező nyílászáró-kiosztással, azonos színezéssel utal a századelő építészeti formanyelvére, de nem mímeli azt. Terméskő lábazati szakaszok, csiszolt mészkő

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

mellvédelemek, vakolt, festett homlokzati felületek köszönnek vissza a hozzáépített traktusokon, követve az eredeti anyaghasználatot. Az épület eredeti (műterem, lakóépület) és tervezett funkciója (székház, irodák, lakórész) közötti különbségből fakadó feszültséget a belső terek átalakításával, egyedi adaptációjával oldották meg. Az új funkcióegységek szintenként különülnek el: a földszint reprezentációs helyiségei – a nagyteremmel a központban –, az emeleti szint az irodákkal, világos tárgyalókkal és terasszal, és a tetőtér, ahol burkolás nélkül megtartották az eredeti tetőszerkezeti elemeket, a fedélszék feltárásával kialakítva egy, az épület elegáns és letisztult belső kialakításához képest kissé rusztikus teret. Az egykori műterem felett elhelyezkedő tetőterasz részleges beépítésével az emeleti terekhez szervesen kapcsolódó teret és teraszrészt alakítottak ki, kis tetőkerttel. Akár a nagyteremben, itt is fontos szerep jut a fénynek, amit nem akadályoznak az üveg elválasztófalak, de a tereket mégis az új funkciónak (tárgyaló) rendelik alá. Az első emeletet a fából készült, felújított főlépcső köti össze a földszinttel, míg az alagsorba

és a tetőtérbe vezető lépcsőszerkezet kevésbé hangsúlyos, anyagában és színezésében is idomul a összekötő folyosókhoz. A földszinten, a reprezentáció tereinél megtartották az eredeti fa és szürke márvány falburkolatot, így az eredeti beépítés harmonizál a nagyterem kialakításával is. A tetőterasz beépítésével elveszített tér kompenzációja a nagyteremből nyíló új terasz, amely összeköti a Stefánia útra néző kertet az épülettel. A szabadon áramló fény, ahogy a kinn és benn egysége nem illúzió a volt Ligeti-műteremvilla rehabilitációjánál. A műemlék helyreállításával, jellegének megsértése nélkül kapott új funkciót. Adaptációja példaértékű.

TÉMA | THEME

THE NEW LIFE OF LIGHT THE REHAB SCHEME OF LIGETI MANSION, BUDAPEST The studio and holiday home of Miklós Ligeti sculptor was built in 1905–1906 after designs by architects Zoltán Bálint and Lajos Jámbor at the crossroads of Stefánia Road and Újlaki Street on a corner site. The mansion doubling as a studio was rated as a protected historic monument in 2006, but in the period preceding it several modifications had been realized. Its slow decay in 2017 halted when its rehabilitation as the headquarters of a foundation started. Based on the original schemes, the exterior facades were restored, then the later addition was demolished, and new parts of the building were built without clashing with the original mass formation and aesthetics. The overall transformation of the interiors was carried out by considering the new functions. In the spring of 2020 the restoration project was awarded the Hungarian ICOMOS prize.

FIATALOK A „FIATALOK" UTÁN

KISPIAC, WEKERLETELEP

—

építészek i architects:

FÜZES ANDRÁS, TÓTH PÉTER

szöveg i text:

A 2019-ben megvalósult Kispiac története tizenkét éve, az akkor 100. évfordulóját ünneplő ikonikus Wekerletelepen egy építészeti pályázattal indult el. Az első helyezett építészek a telep teljes felépülése óta eltelt közel száz év első új középületét tervezték meg, s a szocialista bódésor helyén építészeti rendszerváltásként is értelmezhető, a nagy elődök gondolatait újraértelmező piacépület született. Egy művészettörténész ismerősöm mondta, mikor meglátta a Wekerlén nemrég elkészült piac fotóját: „megépítették Kós Károly egy régi tervét?” Én abszolút dicséretnek vettem ezt a megjegyzést, hiszen magam is csak az elismerés legmagasabb szintjén tudok gondolni az épületre, ismerve a történetet, a helyzetet, a szereplőket és a megindító helyszínt. Ma szinte bátorság ilyen házat tervezni, ahogy bátorság volt Kóséknak annak

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

SALAMIN FERENC

fotók i photos:

JURASSZA ZSÓFIA

idején az eklektika és historizmus fősodrában nemzeti hagyományokon alapuló modern építészetet csinálni. A tervezés története több mint tíz évet ölel át. A Makovecz Imre által alapított mesterképző, a Vándoriskola belső pályázati feladataként indult 2008-ban Csernyus Lőrinc, az iskola vezetőjének szervezésében és az akkori főépítész helyszínjavaslata alapján. A színvonalas tervek közül két győztest hirdettek, Füzes Andrást és Tóth Pétert, akik azt kapták feladatul, hogy ketten együtt készítsék el az épület további terveit. A folyamat többször elakadt a pénz hiánya, vagy az érdektelenség miatt, a tervet 2-3 évente új alapokon, egyre kisebb alapterülettel kellett átdolgozni, újratervezni. Végül 2017-ben született meg az a változat, mely a fővárostól kisebb támogatást nyert, és az önkormányzat nagyobb ráfordításával 2019-re megvalósult. Ebben nagy szerepe volt Berencz Ibolya főépítész folyamatos szakmai és emberi segítségének, valamint az önkormányzat erős elhatározásának. Az évek során sok pénzügyi és egyéb akadály gördült a piac építése elé, s a tervet az építészek kitartóan, sokszor szinte gúzsba kötött kézzel alakították: például a meglévő piac folyamatos működését biztosítani kellett az építkezés ideje alatt, és a meglévő bódék „tulajdonosainak” négyzetcentire azonos alapterületeket kellett biztosítani az új épületben. A Makovecztől ismert „az építés drámája” gondolat hatja át a történetet, ahol az események, a bennük szereplő személyek, a lelki épülés, a kivitelezés

harca, a sikeres megvalósulás mind ugyanolyan fontosak, mint maga az építőművészeti alkotás önmagában vett vizsgálata. Szerencsésen a kötöttségek inkább előnyére váltak az új piacépületnek, nem érződnek rajta a szorító és néha ostoba feltételek. Telepítése logikus, a háromszög alakú teresedés két rövidebb szárára épült, a maradék háromszög udvar a szabadtéri árusításra használható. Az alaprajz kisebb helyiségekre osztott részein ugyan halványan érződik a bódésor alapterületi beköltözése, de ez nem rontja az építészeti mondanivaló egészét, mondhatnánk: ennyi áldozatot megér a végeredmény nagyvonalúsága. A piac belső nagycsarnoka tömegformálásban is kiemelkedik az egyszerű, L-alakú nyeregtetős formából, testvérként egymás mellett álló, a látványnak ritmust adó három keresztcsűr jelöli ki az emelkedettebb belső galériás csarnokteret. Funkcionalista épületről van szó, ha teljes jelentésé-

TÉMA | THEME

ben és nem vulgármarxista módon értelmezzük a funkciót és annak a formával való egységét: azaz minden anyagi, szellemi és lelki igényt megvalósít ez a ház. Teljesíti a szigorú alapterületi és működésbeli elvárásokat, folytatja a nagy múltú építészeti együttes telepítési, szerkesztési rendjét, továbbgondolja a telepen jellemző egyszerű, de mégis rafinált, szinte puritán épülettömeg-alakítást, illeszkedik, azaz elfogad bizonyos természetes alapvetéseket a környező építészetből, de nem másolja azt, hanem egyedi és mai ízekkel vegyíti, továbbá örömöt és jó érzést kelt a szemlélőben és használóban az arányok, az anyagok, a ritmusok segítségével. Ezeken túl átgondoltak a részletek, arányosak a felületek és a nyílások, egyszerűek a használt építőanyagok, homlokzati felületek, formák, igényesek a feliratok (ezekből több Faragó Melinda fiatal építész munkatársat dicséri). Gazdagítják és egyedivé teszik az összképet a jelenlegi vándoriskolai hallgatók által tervezett acéllemez grafikák, melyek a homlokzat megfelelő helyein gyönyörködtetik szemünket. Megvalósul a ma ritkának mondható építészeti tett, a piacépület a közönségnek is befogadható, a laikusnak is tetszik (ó, az a szörnyű populizmus), a kollektív tudattalanban lévő piacház-archetípus képére válaszol a szemlélőben, aki természetesnek veszi az ilyen típus létét. Ezen felül építész szakmai szempontból is alapvető válaszokat fogalmaz meg az épület: hogyan lehet a történeti és erős karakterű környezethez folytatással,

továbbgondolással viszonyulni, szemben a divatos elhatárolódás gesztusával? A házon nem érzünk komplexust, nem akarja az elődök ellenében meghatározni magát, csak annyira válik el az ősök tetteitől, amennyire az élet megteremti a változás mértékét. Ráadásul olyan természetesen és örömtől sugárzón áll a fiatal épület az öregek között, a tervezőkből annyira magától értetődőn jön ez a fajta derűs építészet, eszükbe se jut, hogy valamely trendet kövessenek, hogy az ember azt gondolja: ennek mindig így kellene történnie. Bodonyi Csaba meghatározása szerint a modern építészetnek három irányzata van már indulása óta: az organikus modern, a regionalista modern és az internacionalista modern. A Kispiac egyértelműen az első kettőt ötvözi, tehát vérbeli modern építészet, a folytatást, az egymásra épülő gondolatokat, a kultúra folyamatosságát alapelvként valló szemlélet példája. Mily egyszerű is a folytatás, az egymásra épülés gondolata: ha a kezemre nézek, látom benne apám vonalait (még ha a kamaszkor ellenállásával nem is akartam ezt), és látom a fiaim kezét is. Szinte forradalmi tett ma olyan házat teremteni, amely folytat egy építészeti gondolatot, és nem követi az elit építészet általános gyakorlatát, a régit kerti törpeként kezelő, és mellé egy attól szellemileg elhatárolódó, kortársnak nevezett, de idegen objektet helyező felfogást. A szabadság jelenik meg számomra az új piacban, amely nem a régi ellenében megfogalmazott új épület, nem az előző generációval szembeni kamaszkori ellenállásból fakadó „csak azért se legyen semmi olyan, ami emlékeztet valamire” gondolkodás. Számomra éppen az a lenyűgöző, hogy fel sem merül a modernizmus görcsös másság-keresése, a tervezők természetes közege a ház,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

minden felhang és viszonylagosság nélkül. Legyen ez továbbra is így, a belsőnkből fakadó gondolatok, hajlamok, a szabadság határozza meg az építészetünket, az elődök eszméi és a saját tetteink formálják azt. Ahogy mondani szokták: nem azt kell tennünk, amit ők tettek, hanem amit ma ők tennének. Azt hiszem a piac építészei beleférnek Kós Károly „éjjel két órai bátorsággal” írt jövőbeli reményeibe: „…De lesznek akik utánam jönnek, az én maradékaim… És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek… És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük.” (Régi Kalotaszeg, 1911)

YOUNG GENERATION AFTER "THE YOUNG" MINOR MARKET, WEKERLE HOUSING ESTATE Completed in 2019, the Minor market has a history starting 12 years ago with an architectural tender on the iconic Wekerle housing estate then celebrating its 100th anniversary. The architects of the entries coming first have designed the first new public building since the 100th years of the existence of the estate, and thus a market building reinterpreting the great predecessors was born to replace the row of pavilions built back in the socialist era. Today it is sort of a bravado to design such a structure, much in the same way as it was a brave achievement by Károly Kós and his fellow architects to create up-to-date architecture in the mainstream of Eclecticism and Historicism based on national traditions. The location of the market is a logical one, it is built along the shorter sides of the triangular site whilst the remaining triangle of the yard can be used for open-air sales. The floor-plan configuration is divided into smaller rooms that slightly reflect that of the former row of pavilions, but it does not compromise the whole message of the architectural scheme. The interior great hall of the market is an outstanding part of the whole structure with a simple L shaped pitched roof, and three cross-placed barns define the rhythm of the spectacle whilst also marking the elevated internal hall space with galleries.

—

Építészek | Architects:

Füzes András, Tóth Péter DLA Építész munkatárs | Fellow architect:

Faragó Melinda Statika | Structure:

Mantuano Tamás – Pond Mérnöki Iroda Gépészet | HVAC:

Szalóky László – Kristály Klíma Plusz Kft. Elektromos tervezés | Elecrical engineering:

Levek István – Standard Épületvillamossági Kft. Úttervező | Roads:

Péter Zoltán, Kenéz Attila – RoadInfo Tanácsadó Kft. Díszítő motívumok | Ornaments:

Boór Bernadett, Faragó Melinda, Harmath-Gyetvai Enikő, Tóth Bence Péter, Radev Gergő, Szilágyi Szabolcs , Juhász Balázs Beruházásszervező | Projekt management:

Horváth Gyula – Kispest Kft.

TÉMA | THEME

BÚJÓCSKA

KADARKA UTCAI ÓVODA, BUDAPEST

—

építészet és fotó i architecture and photos:

DÉNES GYÖRGY

Az egykori Pesthidegkút Széphalom nevű, kertvárosias részén év elején adták át 100 gyereknek és 20 óvodai dolgozónak a napfény-járta, korszerű Kadarka utcai óvodát. Ottjártamkor, áprilisban épp csendes volt az óvoda, sajnos nem tapasztalhattam meg, hogy a gyerekek miként lakják be a tereket, zugokat, mennyire megfelelő számukra a kerti játszótér berendezése. De azt igen, hogy nem csak új intézményépülettel, hanem valódi építészeti minőséggel is gyarapodott a környék. Nem véletlenül írtam új intézményépületet, hiszen maga az intézmény nem új. Tudniillik a Hidegkúton ismert Községház utcai Óvoda Hidegkúti úton működő tagóvodájának épülete az elmúlt évtizedre olyan állapotba került, hogy a kerület vezetése nem halogathatta tovább az épületkiváltást. Új óvodaépülete helyének Széphalom lakóingatlan- és sportlétesítmény-beruházás szempontból egyaránt kedvelt vidékét, a Máriaremetei út felől egyéni és tömegközlekedéssel is jól megközelíthető Szabadság

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

szöveg i text:

MOLNÁR SZILVIA

utcai környéket jelölte ki, egészen pontosan egy, a Szabadság – Kadarka – Mészégető utcák által határolt telket. Finoman szólva nem túl fantáziadús lakóházcsoportok, „lakóparkok” tarkítják a területet, melyek a környék önazonosságának megteremtésében egyszerűen nem számítanak. Minőségi elmozdulást, ezen keresztül az identitás kialakításában meghatározó szerepet egyfelől a Kis Péter tervezte Gyarmati Dezső Uszoda jelentett (lásd e lapszámunk Téma rovatában), majd Dénes György (DNS-Építészműterem) tervei alapján a januárban megnyitott Kadarka utcai óvoda. Engedve némi cikkírói túlzásnak: a Kadarka utca története Balatonfenyvesen kezdődött, ugyanis a II. kerületi önkormányzat – azon túl, hogy Dénes György tervtanácsi tag – alapvetően a DNS-Építészműterem balatonfenyvesi gyerektábor épületének sikertörténetét (lásd MÉ 2019/3) ismerve kérte fel a tervezőt árajánlattételre, utóbb a tagóvoda új épületének megtervezésére. Az ötven százalékban önkormányzati, ötven százalékban EU-s forrásból finanszírozott beruházásban 100 gyerek befogadását, megújuló energiaforrások felhasználását biztosító, fokozottan akadálymentesített épület tervezését határozta meg a megrendelő. A megújulók mellett (napelemek kerültek fel a tetőre, csapadékvíztárolót helyzetek el a területen, a gyűjtött esővizet öntözésre használják) a fokozott akadálymentesítés is kulcsmomentuma volt a tervezésnek, mivel ebben a tagóvodában ún. inkluzív nevelési módszert követnek, azaz a sajátos nevelési igényű gyerekek, így valamilyen fogyatékkal élők szükségleteit is ki kell elégíteni. Ugyanakkor a szabályozások keretrendszerében a

—

Generáltervező | General design: DNS-Építészműterem Kft. Építész | Architect: Dénes György Építész munkatárs | Fellow architect: Bánhidi-Kovács Anikó Tartószerkezet | Structure: Bánhidi Lászlóné Épületszerkezetek | Framework: Handa Péter Kertépítészet | Garden: Kedves Zsófia Épületgépészet | HVAC: Kabak János Épületvillamosság | Electrical engineering: Sindelyesné Balla Krisztina Konyhatechnológia | Kitchen technology: Palainé Straub Ágnes Felvonó | Elevator: Tóth Miklós Akadálymentesítés | Accessibility: dr. Laki Tamás Tűzvédelem | Fire protection: Németi Róbert

TÉMA | THEME

telekméret egy nagyjából 1000 négyzetméter alapterületű épület létrehozását engedte meg, melyben nyilvánvalóan a gyerekek neveléséhez elengedhetetlen helyiségeken, területeken kívül irodai, tároló, konyhai és egyéb szociális funkciók ellátását is biztosítani kellett. Az építészek a funkciószervezéshez a terep adta lehetőségekkel is gazdálkodhattak: részleges pinceszinttel tervezhettek, oda került a gépészeti és raktárhelyiségeken fölül a melegítőkonyha. A földszint így válhatott teljes egészében a „csúcsforgalom” szintjévé a lift-előtérrel, a főbejárattal és kijárattal a kert felé, az öltözőszakasszal (ez nem kifejezetten öltözőfolyosó, de erről majd később), a négy csoportszobával, a szegmentálható tornaszobával és vizesblokkokkal. Végül az emeletre kerültek a „csendesebb” háttérintézmények, mint irodák, öltözők, tárolók, orvosi szobák, újabb vizesblokkok, valamint külön megrendelői igény alapján a tervezési program eleme lett egy tágas, magas többfunkciós terem. Ha az alaprajzok böngészése után gondolatban és a fotók segítségével a funkciószervezés mérnöki oldalához illesztjük az építőművészit, meglátjuk a finom részleteket, a látvány és a meghatározott szerepek összehangolását – ezek a DNS-Építészműterem eddigi munkáiban mindig tetten érhetők. Ezen a környéken hagyományosan a magastetős fedés jellemző, viszont a közvetlen környezet jellemzően lapostetős házai miatt Dénes György számára egyértelmű döntés volt, hogy elveti a magastetős kialakítást. Azonban ha az anyaghasználatra tekintünk, kitapintható, hogy a tégla és a fa alkalmazásával ez a ház megidézi a régi budai villák építészeti hagyományait, a tégla földszínével pedig a táj felé köszön. Az egyes épületrészek pasztelles árnyalatai, az ablakközökön a mélyebb, tompább tónusú színek tagolják a struktúrát, de üzennek is: harsány színek nélkül is lehet felelni az épület rendeltetésére. A földszinti tér mintha a gyerekek dinamikáját, kíváncsiságát, bújócskajátékát fordítaná át építészetbe: a csoportszobák páronként a közös mosdókon keresztül is be- és átjárhatók; a kerti nagy nyílászárókkal közvetett és közvetlen kapcsolat alakult ki a kerttel, a játszótéri felületekkel. Az öltözőket, öltözőszekrényeket nem kifejezetten erre a funkcióra rendelt folyosón találjuk, hanem a bejárat utáni aulából a csoportszobákhoz vezető széles közlekedőn, így a közlekedőtér tagolása, a beállított szekrénysorok formálják ezt a szakaszt. Az épület különösen gazdag közbenső terekben, ezek is alakítják, értelmezik a házat, oldják a beépítettség maximalizálásából eredő feszültséget. Kint és bent harmonikusan reagál egymásra; a tervező alapelve az volt, hogy a belső terek funkciói kívül is megjelenjenek: szinte látjuk a homlokzaton, mi történik odabent.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

HIDE AND SEEK KADARKA STREET KINDERGARTEN, BUDAPEST At the beginning of the year, the sunny, modern Kadarka Street Kindergarten was handed over to 100 children and 20 kindergarten workers in the garden-town part of the former Pesthidegkút called Széphalom. Not only did the area thrive with a new institution building, but also with real architectural quality. In the investment, the customer defined the design of a building with increased accessibility for 100 children and the use of renewable energy sources. Increased accessibility was also a key moment in the planning, as in this kindergarten the so-called they follow an inclusive method of education, ie. the needs of children with special educational needs, such as those with some kind of disability, must also be met.

TÉMA | THEME

FEGYELMEZETT ELEGANCIA

GYARMATI DEZSŐ USZODA, BUDAPEST

—

építészek i architects:

KIS PÉTER, VARGA BÉLA

szöveg i text:

KISS TAMÁS

fotók i photos:

BATÁR ZSOLT

Budapest II. kerületében vagyunk. A lakóterületek elhelyezkedése sajátos, vonzó kettősséget képvisel: közelségével biztosítja a pörgős főváros könnyű elérhetőségét, ugyanakkor a kerület tőszomszédságának hegyes-dombos adottságai és természeti értékei révén a nyugodt kikapcsolódás lehetőségét is. Az épített környezet igencsak sokszínű. Könnyen találunk errefelé több évtized alatt szükségszerűen kialakult toldozott-foltozott házat, de rábukkanhatunk példaszerű kortárs épületre is. Az új Gyarmati Dezső Uszoda lehetőséget kínál a helyi lakosok mindennapos sportolási lehetőségének biztosítására, ezzel egyidejűleg a versenyszerű sport igényeit is kiszolgálja. A létesítmény beltéri és kültéri medencéjével alkalmas hazai és nemzetközi versenyek megrendezésére, folyamatos edzések lebonyolítására, valamint tanmedencéje révén biztosított a folyamatos utánpótlás nevelésének helyszíne is. Az épület külső architektúrája alapgeometriai elemek kompozíciója. Az épület homogén, sötétszürke kubusán szegmensíves donga ül. A hasáb monolit, tömbszerű megjelenését a donga végfalainak kifinomult felületképzése ellenpontozza. Ez utóbbi a ház legkarakteresebb, kiválóan átgondolt homlokzati eleme. Az alaprajzilag szegmensívekkel hullámzó, aszimmetrikus függőleges

bordakiosztású homlokzati táblák játékosságát a különböző fény- és árnyékhatások erősítik fel. E szofisztikáltság egy másik arcát az esti sötétedés után a függőleges bordák mentén elhelyezett rejtett világítás mutatja meg. A ház szigorú funkcionális feltételeknek felel meg, ezzel párhuzamosan alaprajza alaposan átgondolt és jól áttekinthető. Az előcsarnok tágas terének egyik oldalán recepció, a másikon büfé található. Innen juthatunk tovább a beltéri versenymedence csarnokterébe, amely köré szerveződik a ház teljes alaprajza. E terek mentén jól érzékelhető az épület transzparenciájának tervezői szándéka; az épület hossztengelye mentén az egymást követő belső és külső terek közötti határként üvegfalak szolgálnak. A külső homlokzat szerencsés kettősségével párhuzamban az itt sorakozó helyiségek mondanivalója is kettősséget képvisel: itt a színvilág markáns kontrasztja dominál. Míg az előcsarnok világosszürke és fekete színekben úszik, a versenymedence hirtelen kitáguló csarnoktere hófehér sterilitást mutat. Említésre érdemesek az előcsarnok részletei. A recepció és büfé pultjai mentén a falakat kis korongszerű, sötét, fényes burkolat borítja. Mindezen formavilággal rokoníthatóak a büfé előtti, fixen telepített monolit

—

Generáltervező | General design:

Plant-Atelier Péter Kis Kft. és Tecton Építészmérnöki és Tanácsadó Kft. közös konzorciuma Vezető tervezők | Leading architects:

Kis Péter, Varga Béla Építész munkatársak | Fellow architects:

Tóth Anikó, Ükös Tamás, Molnár Bea, Tokaji Péter, Szunyoghy-Kollár Dalma, Krausz Zsolt Belsőépítészet | Interiors:

Kis Péter, Molnár Beáta – Plant-Atelier Péter Kis Kft. Statika | Structure:

STR-Design Kft. Tartószerkezet | Framework:

Bimbó Gábor – Bimbóterv Kft. Épületszerkezetek | Bulding structures:

Reisch Richárd, Ámon Attila – FRT Raszter Kft. Gépészet | HVAC:

Bokor András – Vizaterv Kft. Elektromos tervezés | Electrical engineering:

Páli Sándor – Artrea Kft. Tűzvédelem | Fire protection:

Báder György – BNN Biztonságtechnika Kft., Kulcsár Béla – Firetech Hungary Kft. Uszodatechnológia | Pool technology:

Sallai Zoltán – S-Terv Kft. Útterv | Roads:

Németh Balázs – Global Construct Kft. Tájépítészet | Landscape:

Kovács Árpád – Újirány Tájépítész Kft. Generálkivitelező | Main contractor:

A-Híd Zrt. Beruházó | Investor:

II. Kerületi Sport és Szabadidősport Nonprofit Kft.

TÉMA | THEME

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

TÉMA | THEME

korong jellegű asztalok és ülőkék csoportja. Kifinomult, technicista szellemet képviselő belsőépítészeti elemek az előcsarnok közepén elhelyezett világos színű, tömbszerű padok, amelyek formavilágukkal a külső homlokzat hullámázó formáira reflektálnak. Az 1000 fős lelátóval szegélyezett, 50x25 méteres versenymedence zárt csarnokterének szikár megjelenését a fehér szerkezetek és a medence azúrkék kombinációja adja. A letisztultságnak meghatározó eleme a medence felett átívelő, erőt sugárzó dongaszerkezet. Kiváló tervezői megfontolásból a térlefedés mérnöki struktúrájának esztétikai megjelenését nem zavarják egyéb szerelvények, gépészeti berendezések; mindezek az elengedhetetlen üzemeletetéshez szükséges elemek a dongatető rejtett csatornájába, valamint a donga végeinek kulisszafalai mögé kerültek. Az előcsarnokban megszokott hangulatot tükrözik a járulékos funkciójú helyiségek. Az öltözők és mellékhelyiségek mentén a folyosó világosszürke padlóburkolatot kapott, a falakat vibráló látványt kínáló, korongszerű burkolat borítja, a külső tér irányába üvegfal határolja a teret. E dizájnt a világítások tudatos használata, valamint a helyenként megjelenő réz színű keretezések és infografikai elemek egészítik ki. Az öltözők terébe belépve egy szoborszerűen komponált belsőépítészeti

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

DISCIPLINED ELEGANCE DEZSŐ GYARMATI SWIMMING-POOL, BUDAPEST

koncepciót figyelhetünk meg. A szürke öltözőszekrények szegélyezte helyiség középpontjában, szabadon úszó dobozként jelenik meg a világos színű öltözőfülkék kubusa, amelynek a szemlélőre gyakorolt attraktív hatását az irányított fények és erős kontrasztok még tovább erősítenek. A ház építészeti megoldásaival kiváló példa a racionális tervezési program és az ehhez társított mértéktartó dizájn egyenértékű kapcsolatára. A funkcionális igényekre adott józan válaszokkal az építészeti formavilág következetesen egyensúlyban marad, s nem válik domináns hivalkodó elemmé; mindvégig egyfajta fegyelmezett eleganciát képvisel.

TÉMA | THEME

The new swimming-pool named after Dezső Gyarmati offers the venue and chance to local city-dwellers to do everyday exercise, whilst also meeting the needs of competitive sportspeople. The facility has an indoor and outdoor pool as well, suited to host Hungarian and international competitions, nonstop practices, as well as an instruction pool to train the next generations. The exterior architecture of the complex is a composition of basic geometrical images. The building is homogenous, with its dark gray cube and segmented arches on top. The prism is a monolith with a block-like appearance enhanced and counteracted by the delicate finish of the end walls of the staves. The latter is the most characteristic and excellently conceived feature of all the facade components of the house. The floor plan combined with waving segmented arches, asymmetrical vertically configurated ribs that produce grids on the facade produce a playful overall impression further enhanced by light and shadow effects. This type of sophistication reveals yet another facet after dusk owing to the illumination system hidden in the vertical ribs. The indoor swimming-pool for competitions is the focus of the floor-plan configuration of the whole complex. Touring these spaces one can obviously grasp and perceive the transparency which was the priority of the designers' intention; along the longitudinal axis of the building the sequences of interior and exterior spaces are bordered with glass partitions. The contrasts of the palettes define the impressions we get: whilst the foyer floats in light grey and black tints, the suddenly expanding hall section of the swimming pool for competitions reveals snow-white sterility.

METAMORFÓZIS A VÍZEN

SPORT- ÉS RENDEZVÉNYHAJÓ, BUDAPEST

—

építészek i architects:

FERENCZ MARCEL, DÉTÁRI GYÖRGY

A víz nélkülözhetetlen szerepét az életünkben szinte észre sem vesszük, a szépségét annál inkább: milyen jó üldögélni a folyóparton és nézni a vizet, ahogyan szinte hívogat minket. Egy legenda szerint a kajak használatát a törököktől vettük át, talán ennek nyomait őrzik a Pallas Lexikon sorai: „Kajik (kaik), török kikötőkben a közlekedésre használt hosszú, keskeny, ékre épített, rendesen két evezővel, de egyszerű póznavitorlával is felszerelt csónak, mely igen gyorsan fut.” A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Latorca utcai székháza sokáig csónakházként is működött, a Moszkva sétány mentén vízre szálló helyek voltak, ezek azonban az 1990-es években megszűntek. Azóta napirenden volt a pótlásuk. Végül 2015-ben született meg az ötlet, hogy a székház előtti partszakaszon egy felépítményes úszómű tökéletesen kiszolgálná a felmerült igényeket. Az új

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

szöveg i text:

BOTZHEIM BÁLINT

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

létesítménnyel szembeni alapvető kívánalom volt, hogy hajótároló, öltözők legyenek benne és vízre szálló helyet is biztosítson. Ezt egészítik ki olyan további funkciók, mint a képzési központ, valamint a közösségi- és kiállítótér. A Dunán közlekedő mindenféle vízi eszköz szélességét az határozza, hogy a folyó mely szakaszán fog hajózni, hiszen az ott található zsilipek csak meghatározott méretű járművet tudnak átengedni. A folyó felső szakaszán 11 méter szélesebb járművet nemigen találunk. Az átalakításra beszerzett vízi jármű egy 1800 TS típusú bárka, amit a köznyelvben egyszerűen uszályként ismerünk. A laikus szem nehezen tesz különbséget, de a TS, illetve testvére, a TTS bárka, nem szállítmányozási feladatra készült, hanem hídépítésnél használták. Ilyen bárkák összekapcsolásával ideiglenes közúti hidakat lehet konstruálni. A TS bárkákat 1968–72 között gyártotta a MAHART hazai, illetve csehszlovák megrendelésre. Az uszály szó hallatán legtöbbünknek egy rozsdás teknő jut eszünkbe, az átalakítás kezdetén valószínűleg ez sem nézett ki másként. Igazi átlényegülést történt, hiszen az új objektum egy gondosan megtervezett design tárgyra emlékeztet. Az újjászületett úszóhajót mégis leginkább az önazonosság jellemzi. A TTS bárka itt nem csak egy alépítmény, egy úszó platform szerepét tölti be, hanem átalakulva is önmaga maradt. A bárka saját bordái növekednek fölfelé, és válnak a felépítményben fő tartószerkezetté.

A hajótestből kinövő keretek sorakoznak végig az egész építményen, egyszer zárt teret, máskor meg külső tereket, teraszokat definiálva. A külső látványt az ebből adódó sorolás határozza meg leginkább, második kompozíciós elemként a közöttük elhelyezkedő perforált lemezek folthatása működik. Az elkészült objektum nevet is kapott: Stopper, ezzel is jelezve, hogy sportoláshoz kötődő létesítményről van szó. A Stopper két híddal kapcsolódik a parthoz, melyek közül az északi biztosítja a fő bejárási útvonalat. A déli híd kiegészítő funkcióval bír, inkább a sportolók használják, illetve veszély esetén a menekítést szolgálja. A hajóra érkezve információs pont, ruhatár fogadja a vendégeket. Innen mehetünk tovább a zárt rendezvénytérbe. A belső térben alkalmazott, visszafogott fehér design színvonalas helyszínt kínál a rendezvényeknek. Az acélkeretek dominálják a teret, ritmusuk nagyvonalúságot kölcsönöz a térnek. A körbefutó üvegajtók, üvegfalak

TÉMA | THEME

átláthatóvá és világossá teszik a teret. Egy különleges megoldással, a padlóba süllyesztett üveg vitrinekkel ez a tér egyúttal kiállítótérként is használható. A hajótérbe a fogadótérből lehet lejutni, ahol a vizesblokkok, a személyzeti tartózkodó, catering konyha, valamint a gépház található. Visszatérve a fedélzetre az átláthatóság a transzparencia jellemzi az élményt. A zárt rendezvényhelyszín a hajó középső részén helyezkedik el, két oldalán egy-egy terasz található. A déli oldali terasz megemelt padozata alatt fér el a csónakház, ahonnan közvetlenül a hajó mögötti stégre juthatnak a sportolók. Ferencz Marcel munkái közül érdemes visszautalni a NIIF Számítógépközpontra (lásd MÉ 2019/5). Itt is meghatározó a tér definiálásának sajátos módszere, a külső keretrendszer alkalmazása. Ez a szerkesztési logika, térkísérlet folytatódik a bárka átalakításánál. A Stoppert nehéz lenne besorolni valamilyen kategóriába. Épület? Hajó? Tárgy? Bárminek is nevezzük, a Moszkva sétány egy karakteres létesítménnyel lett gazdagabb, amely magas szintű példát állít a jövőbeli folyóparti fejlesztések elé.

A METAMORPHOSIS ON WATER SPORTS AND EVENTS SHIP, BUDAPEST The headquarters of the Hungarian Kayak and Canoe Association had been used for a long time as a boat house as well, with starting points to row along the waterfront Moszkva promenade. However, the latter were closed down in 1990s. Since then their replacement has always been on the agenda. Finally, in 2015 the idea occurred to have a superstructure float on the water in front of the centre which would perfectly meet the current needs. The basic requirement for the new facility was to contain a store house for boats, changing rooms, and a pier or port to access water to row on. These were then completed with other functions, such as the training centre, and a community and exhibition space. The vessel purchased for the purposes of the remodeling was a 1800 TS barge which in its facelifted form resembles a carefully conceived design object. The staves of the barge grow upward and thus evolve into struts supporting the superstructure. The frames growing out from the bodywork of the ship are set in a row all along the structure, defining closed interior spaces, or external ones, even terraces. The external view is primarily dominated by the sequences resulting from this, whilst the secondary components of the composition contribute to the overall impression with patchy effects owing to the perforated components inserted in-between them.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

—

Generáltervezés | General design:

NAPUR Architect Kft. Vezető tervezők | Leading architects:

Ferencz Marcel DLA, Détári György DLA Tervezőtárs | Partner architect: Nyul Dávid Tervező munkatárs | Fellow architect: Holyba Pál Gépészet | HVAC: Lucz Attila – Hvarc Kft. Villamosság | Electrical engineering: Ivanics Zoltán – Provill Kft. Világítás | Lights: Morvai Zoltán – Be Light Kft. Statika | Structure: Szalai László – Vázterv Mérnök Iroda Kft. Hangosítás | Sound: Magos Balázs – Intertone Elektroakusztikai Kft. Tűzvédelem | Fire protection: Horváth Lajos Akadálymentesítés | Accessibility: Pandula András Belsőépítészet | Interiors: Jahoda Márton – JAAD Kft. Hajótervezés | Ship expert:

Pannon Építőműhely Kft. Hajógépészet | Ship technology: Pompor Gyula, Varga Imre, Pintér Béla, Barta Barát Bence Hajóvillamos tervező | Ship electrical engineerig: Nagy Gyula Vízépítés | Water design: Baksay Zoltán Kivitelező | Main contractor: MAHART Tiszayacht Kft.

TÉMA | THEME

ARCCAL A MOLDVA FELÉ

A PRÁGAI RAKPART REVITALIZÁCIÓJA

—

építész i architect:

PETR JANDA

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

Ahogyan a budapesti Duna-szakasz pesti alsó rakpartjának gyalogossá tételéről évtizedek óta szó van, a világ nagyvárosai is hasonlóan gondolkoznak. A cél a forgalomelterelés, a belvárosokat túlterhelő gépkocsiforgalom csillapítása, de elsősorban a történeti városmagok szűk utcáiban élők levegőhöz jutását, helyben maradását, identitását is erősítő új közterek nyitása. A kreatív prágaiak cselekedtek is: 2019-ben elkészült az első ütem. A prágai óváros Moldva-partja páratlan panorámával fordul a soktornyú Kisoldal (Malá Strana) és felette a Hradzsin felé. A látvány centrumában a Károly-híd, a Kampa-sziget és a zuhogók: a csehek nemzeti büszkeségének képi szimbólumai. Évente turisták milliói forognak itt, az üzleti brand sikere egyre kijjebb szorította a prágaiakat. De a folyó mentén lejjebb sem lenne kevésbé vonzó a Moldva-parti hangulat. A város az 1996-ban a Frank O. Gehry és csapata által tervezett „Táncoló háztól” négy kilométerre lefelé terjedő Naplavka nevű partszakasz

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

revitalizációját határozta el. Az itteni – egykor hajórakományokat fogadó – alsó rakpart a 2002-es nagy árvíz óta gépkocsiparkoló lett, a fejlesztések perifériáján maradt. Noha a jelenhez köthető, rejtett humán kapacitására nagyobb az igény, mint bármikor a korábbi spontán városnövekedés idején. A városesztétikai értékeket is ötvöző hely kiváló otthona lehetne vízisportnak, gasztronómiának, különféle kulturális és turisztikai aktivitásnak. A Prágai Várostervező Iroda 2017-ben olyan helyet képzelt ide, ahol a fiatalok találkozása, a prágaiak már-már kultikus sörözése, koncertek és rekreációs szabadidőprogramok valósulhatnak meg. A partszakaszt három részre osztották, és a részletek kidolgozásával megbízták Petr Janda építészt és a Brainwork irodát. Az átépítés a felső rakpartot támasztó történeti védőmével kezdték. Felül megújították a pestihez hasonló fémöntvény korlátot és rendbe hozták a míves kőfalat. Utóbbiban 13 egységnyi, használaton kívüli – Pesten a Vásárcsarnok előtti rakparti falban van néhány ilyen – boltozott raktárakból művészeti galériákat és a turizmust szolgáló butikokat alakítottak ki. Este a boltok teliüveg portáljain át kiáradó fény meghitt hangulatúvá varázsolja a rakpart korábban „külvárosi” környezetét. Ezekre még visszatérek. A korábbi úttest ma sétány. Ide kortalan, inkább pszeudo-régi térkőburkolatot terveztek – ez az egy kritikai megjegyzés elkerülhetetlen. A sétány víz felőli oldalához tapadnak az óriás acélúszóművek: a „Dekk”, a sétahajó-állomás, illetve a következő ütemben megvalósuló Moldva-uszoda. Előképeik az egykori hajók és uszályvontatmányaik formái, arányai. Az utalás a hely szelleméhez illő, akkor is jól észrevehető, ha a részletekben egy szabad építészeti plasztikai formálás érvénysül. A nagy méretű „Dekk”

tetején kialakított, aszimmetrikusan komponált kisebb napozódombok egyben kilátóteraszok is, ahonnan feltárul a közeli Jirásek- és Palacký-hidak közötti panoráma a Petřin-heggyel, a távolabbi háttér a Hradzsinnal. A napozódombok alatt a strandélethez szükséges létesítményeket, büféket építettek ki. Az új rakpart forgalmához méretezett toalettek kialakítása egészen egyedi: ezek a parthoz simuló, befelé-lefelé lépcsőző, a vízszinttel együtt mozgó, úszó betongyűrűk, ahonnan lent nyílnak a mosdók. A várakozókat víz alá néző akvárium-ablakok fogadják. A mindig problematikus, de elengedhetetlen szaniter funkció tölcsérekbe telepítése elegánsan elrejtett, a part fő funkcióját maximálisan tiszteletben tartó tervezői és technikai bravúr. Végül, visszatérve a támfal egykori raktáraiba épített galériákhoz, butikokhoz és bárokhoz: ezek viszont maximálisan hangsúlyos kompozíciós-funkcionális elemek. A nyílások a régi síkkövezésű védőmű-támfalból egykor rusztikusan kiemelt, armírozott kváderkő kapuit

TÉMA | THEME

Petr Janda alul – hasonló színű, de más anyagú – körformává egészítette ki. Az így átalakított nyílásokba óriási, kerek üvegportálokat illesztett. Ezek különlegessége, hogy a kirakatok az átlós tengelyek mentén elfordítva ajtóként működnek. A kb. 3,5 méter átmérőjű teliüveg ajtók mögötti kiállító vagy bolti terek kiállításinstallációja, boltberendezése önmagában is plasztikai és design-élményt kínál. A városléptékű és egyben design gondosságú beavatkozás együttesen hatnak, emelik Prága vonzerejét – a városlakók, a csehek és a külföldiek örömére. Petr Janda és a Brainwork teljesítménye nemcsak a város, de az építésziroda brand-értékét is emelni fogja.

FACING THE RIVER MOLDAU THE REVITALIZATION OF THE QUAY OF PRAGUE The city of Prague made a decision about the revitalization of the quay section named Naplavka located appr. 4 kilometres away from the "Dancing House" designed by Frank O. Gehry and his team in 1996 . The lower quay, formerly receiving ship cargos, has been used as a car park since the great flood of 2002, but has remained on the periphery of developments ever since. In 2017 the Prague Urban Design Architects office planned a project here to include sites where young people can meet, city-dwellers can go pubbing (which is a cult for the locals), but also integrates venues for concerts and recreation programmes. The quay section was divided into three parts and Petr Janda architect and Brainwork architects office were commissioned with designing the details. The reconstruction was started with the historical ramparts and earthworks supporting the upper quay. At the top the cast metal railings similar to the ones in Pest and the elaborate masonry were restored. The latter housed 13 units of vaulted stores out of use, and have been converted into art galleries and boutiques meant especially for tourists. In the evenings the full-size portals of the shops filter out light to create a magical atmosphere in the quay formerly having the "suburban" character. Huge floating steel structures are strung along the waterfront towards the promenade: the "Deck", the station for the sightseeing ships to be followed by the Moldau swimming pool projected to be built in the next stage of the project.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

TERV PLAN

SOLTÉSZ ANGÉLA TERVE

KÉT TERV A DEBRECENI BÖRTÖNTÖMBRE DEBRECENI EGYETEM, MESTERKÉPZŐ SZAK —

terv és szöveg i concept and text:

SOLTÉSZ ANGÉLA, ZAHARI TÜNDE

konzulensek i consultants:

KELLER FERENC, KOVÁCS PÉTER DLA

A DEMK Építész Mesterképzés egyik, két féléves kurzusának 2019-es tervezési feladata a debreceni „börtöntömb” volt, amely a belváros délkeleti részén, a Nagyállomás mellett található. Az 1895-ben átadott épületegyüttes északi és keleti oldalán eklektikus stílusban épült bírósági épületek voltak, a tömbbelsőben börtönszárnyakkal. A Törvényszéki Palota keleti oldalát a háború alatt lebombázták, helyén egy hosszú bérház épült. Az északi utcafronti részből a bíróság pár éve kitelepült, hamarosan a klasszikus börtön funkciók is elköltöznek innen. A városi főépítész kérésére hallgatói beépítési kísérletek születtek, melyek próbálták feltárni a tömb felhasználásának lehetséges víziót. A feladatkiírás nem tartalmazott sem funkcionális, sem épülethasználati megkötéseket. Az elkészült terveknél két urbanisztikai megközelítés jelent meg: a börtön bontása, illetve a régi épületek újraértelmezése. Ezt a két magatartást mutatja be Zahari Tünde és Soltész Angéla munkája. Soltész Angéla A ’börtöntömb’ rehabilitációjának koncepciótervét Kocsmár Bianka csoporttársammal dolgoztuk ki. Célunk a Petőfi tér felé néző társasház, illetve a két régi börtönépület megtartása volt. Az új hozzáépítésekkel egy városkaput

hoztunk létre. A tömb a Nagyállomás felőli széles aluljárón és Petőfi téri társasház fellazított földszintjén keresztül több irányból átjárható, befelé haladva egyre privátabb zónák találhatók. A Petőfi tér felől vendéglátóegységek helyezkednek el, beljebb haladva SOLTÉSZ ANGÉLA TERVE

TERV | PLAN

ZAHARI TÜNDE TERVE

kulturális központ és irodaház, földszinti üzletekkel. A mellette lévő Rocksuli az irodaház földszintjén keresztül és az Iparkamara utca felől közelíthető meg. A tömb jobb oldalán új lakóövezetet alakítottunk ki, reagálva a környező beépítésre. Az egyik börtönépületben a debreceni Rocksulinak adtam új otthont, amihez a két régi épület által körbezárt udvarban egy kültéri koncerttér is tartozik. A külső koncerttér akusztikáját a meglévő, nyers téglafelülettel megjelenő épülethomlokzatoktól acélszerkezettel eltartott új, faburkolatú réteg javítja. A két magasföldszintes épületet, illetve a déli oldalról csatlakozó új hozzáépítést a homlokzati burkolat folytatásaként egy podeszt köti össze, amiből a teraszok és a színpadok képződnek. A nagyszínpad összenyitható a Kulturális Központ színpadjával. A teraszhoz a földszinten egy kocsma tartozik. A Rocksuli az épület középső részén közelíthető meg, ahol az egyszemélyes cellák is elhelyezkedtek. Ezeket megnyitottam, fellazítottam és a börtön hangulatát idéző közösségi tereket, zenetárat hoztam létre. A többi szárnyban a próbatermek, tantermek, előadótermek, stúdiók állnak rendelkezésre a kezdő zenekarok számára. Zahari Tünde A beépítési koncepció kiindulópontja a terület befoglaló adottságainak intenzív használata volt. A régi börtöntömb helyére egy új, centrális elrendezésű, második városközpontot hoztam létre, amely egy város a városban szituációvá vált. A terület közepén egy kiemelt szerepű, szabadon használható

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

udvarokon keresztül kapnak. A fehér látszóbeton homlokzatokat meleg árnyalatú térburkolatokkal kombináltam, amelyek befutnak a belső terekbe, ahol fa felületekkel egészülnek ki. Az átláthatóságot tovább erősíti a technikai helyiségek pinceszinti elhelyezése, így majdnem teljesen osztatlan terek jöhettek létre. A centrális tér egy a homlokzatburkolattal megegyező fehér, látszóbeton, áttört sátortető lefedéssel kap hangsúlyt. A koncepciót Tóth Adrienn kolléganőmmel készítettük el.

ZAHARI TÜNDE TERVE

teret alakítottam ki, amely köré szerveződnek a vendéglátói funkciójú épületek, mint pl. kávézók, éttermek, piac, üzletek stb. A déli, tölcsérszerű megnyitás a Nagyállomásról bevonzaná az utasokat és egy reprezentációs megérkezést biztosítana a város itteni forgalma számára. A jelenleg kevéssé hasznosított Petőfi tér keleti oldalán lévő, Sajó István által tervezett 110 lakásos társasházat megtartottam és földszintje alatt vendéglátói „dobozokat” alakítottam ki. A régi épület homlokzata elé pedig egy loggia rendszer került, amely árnyékolását egy fém lamellaszerkezet biztosítja, így egy variábilis héj alakul ki. A belső épületek tömegei „lebegő” sziklákként jelennek meg. A földszintek transzparenciájuk révén összemossák a területet. A zárt megjelenésű emeleti szinteken irodák helyezkednek el, amelyek megnyitást a csipkeszerűen áttört homlokzaton és belső

TWO SCHEMES FOR THE PRISON BLOCK IN DEBRECEN DEBRECEN UNIVERSIT Y, MASTER TRAINING One of the half-term design tasks for the 2019 Master Training of Debrecen University was to plan the prison block of the city located in the south-eastern part of the Inner City, next to the Great Railway Station. At the request of the city's chief architect, students experimented to develop the lot, and focussed on revealing the potential visions of the utilization of the block itself. The list of criteria set for them did not include any functional or utilization restrictions. The plans completed reflect two urbanistic approaches: the demolition of the prison, and the reinterpretation of the existing old buildings. These two behaviours are represented by the designs submitted by Tünde Zahari and Angéla Soltész.

41 |

U T Ó I R A T POST SCRIPTUM XX. ÉVFOLYAM / 110. SZÁM

MANHATTAN TENGERPARTI SÁVJÁNAK VÉDŐRENDSZERE, A BIG TERVE, 2012

Gyógyító építészet 17. NEMZETKÖZI ÉPÍTÉSZKONGRESSZUS szöveg | text

: WARE-NAGY ORSOLYA

Mintegy 900 építész gyűlt össze a nagyszabású szakmai eseményen 2020. március 6-án pénteken a Puskás Aréna konferenciatermében. Az idei hívószó – „Ép-ítés, Gyógyító építészet” – többféle értelmezést enged, a meghívott előadók a témakör magától értetődő és első hallásra meglepőbb megközelítésével egyaránt szolgáltak. A helyszín, amelyet tavaly novemberben adtak át, remekül szimbolizálja az ép-ítést, hiszen az egykori Népstadion kontúrján épült Aréna (lásd MÉ 2019/6) a régi épület emlékének őrzője, a történet méltó folytatója kíván lenni. A megnyitó- és köszöntőbeszédek sorában Thomas Vonier, az Építész Világszövetség (UIA) elnöke a gyógyító építészet hívószavának apropóján a háborúk utáni újjáépítésekre emlékeztetett, és rámutatott, hogy az épületeknek mindig kiemelt szerep jut a krízishelyzetekben. Martha Thorne, az IE School of Architecture and Design Madrid dékánja bevezető előadásában az egészség és a városok közötti kapcsolat több évszázados történetét idézte fel. Gondoljunk csak a fertőző betegek elkülönítésére, kiutasítására a városokból, illetve a nagy népsűrűség és a járványok kialakulása közötti szoros összefüggésre – napjainkban pedig a nagyvárosi

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

szmogra és a mozgásszegény életmód okozta betegségekre. Másfajta krízisre adott válasz a BIG New York-i projektje a Sandy hurrikán 2012-es pusztítása után Manhattan tengerparti sávjában a későbbi árvizek elleni védelmi hálózatot építettek ki. Az előadó építészek között idén egy dizájner páros is bemutatkozott: a barcelonai The Care Lab alapítói, Herczeg László és Lekshmy Parameswaran az egészségügy humanizálásában elért eredményeiket ismertették. Az élet során számos helyzet adódik, amikor fontos a segítségnyújtás, ezek közül a szembenézés nehézsége miatt gyakran háttérbe szoruló hospice tevékenységről beszéltek bővebben. Bemutatott munkájukban a hospice-házban a haldoklóval való törődést, majd a méltó búcsúzást tették a projekt központi gondolatává. Erik Frandsen, a koppenhágai Lundgaard & Tranberg Architects építésze egyebek mellett a középkori gyökerű dán város, Ribe központjában létrejött új plébániaközpontot (2015) mutatta be, amely nagyon erős történeti légkörben épült – még egy régészeti területet is belefoglaltak az új épületbe, a ma is álló középkori katedrális mellett egykor állott kolostor refektóriumának falait tárták fel. A délutáni blokkban három további külföldi iroda munkáit ismerhettük meg: Nicola Scaranaro a Foster+Partners irodát képviselte, és több olyan

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 42

A SNØHETTA NYERTES TERVE A BUDAPESTI DÉLI VÁROSKAPU PÁLYÁZATRA, 2018

Késő délután került sor Skardelli György előadására, aki a Népstadion építéstörténetét és az új épületet is bemutatta. A kongresszusnak helyet adó konferenciateremből közvetlen kijárat nyílt az arénatér lelátójára, amelyet a nap folyamán bizonyára minden résztvevő megtekintett, de akit ennél jobban is érdekelt az új épület, az az előadásokat követően az Építészkongresszusokon hagyománnyá vált vezetett séta keretében közelebbről is megismerkedhetett vele.

KANNIKEGAARDEN PLÉBÁNIAKÖZPONT, RIBE, 2015. ÉPÍTÉSZEK: LUNDGAARD & TRANBERG ARCHITECTS

nagyprojekt képeit vetítette, amelyeken elsődleges cél volt a környezettudatos építés és üzemeltetés. A kongresszus résztvevőit bizonyára leginkább a Kopaszi-gát melletti területen épülő MOL székház látványtervei hozták lázba. A 120 méter magas irodatorony és a hozzá kapcsolódó ötszintes tömb tervezési elveit egy animáció mutatta be. Antonio Ortiz, a spanyol Cruz y Ortiz építésziroda egyik alapítója számos munkájukat ismertette, amelyek az 1970-es évektől napjainkig készültek. A gyógyító építészet szellemében olyan projekteket választott, amelyek régi épületek bővítésével-felújítását, vagy a városi szöveten ejtett seb gyógyítását célozta – előbbire példa az amszterdami Rijksmuseum épülete, amelyet a belső udvarokban bővítettek üvegezett, transzparens terekkel (2013), utóbbira pedig a bázeli vasúti pályaudvar, amelyet egy, a sínek felett ívelő, törtvonalú tetővel fogtak egybe (2003). Utolsó külföldi előadóként Patrick Lüth lépett a színpadra, a norvég Snøhetta építészirodától. Az iroda demokratikus felépítését névválasztásuk is szimbolizálja: az alapítók neve helyett egy norvég hegy nevét vették fel, amelyet a hét irodában, köztük Ausztráliában és az USA-ban is dolgozó munkatársak kétévente közösen megmásznak. A délidőben ebédlőasztallá változó tárgyalóasztalról készült time-lapse videó ugyancsak az irodában jellemző demokratikus, emberközeli légkört volt hivatott bemutatni. A prezentációból nem maradhatott ki a 2018 decemberében elnyert tervezési munka, az Észak-Csepelre tervezett Déli Városkapu. A vízfelületekkel gazdagított beépítést Patrick Lüth a „Kis-Koppenhága” névvel jellemezte.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A CRUZ Y ORTIZ ÉPÍTÉSZIODA TERVEI SZERINT ÁTALAKÍTOTT AMSZTERDAMI RIJKSMUSEUM, 2013. FOTÓ: DUCCIO MALAGAMBA

Healing Architecture 17TH INTERNATIONAL CONGRESS OF ARCHITECTS, MARCH 6TH Approximately 900 architects assembled on the large-scale event of professionals on March 6th 2020 in the conference hall of Puskás Aréna, Budapest. This year’s call – „Ép-ítés, Gyógyító építészet”, which roughly translates as Soul construction, healing architecture, allows a variety of interpretations. Both the invited lecturers and the topics dealt with proved to surprise with a self-evident and yet astonishing approach on first hearing. Of the opening speeches Thomas Vonier, chairman of the UIA reminded us of the reconstruction works following the wars apropos of the call of healing architecture, and pointed out that buildings have always had an outstanding role in crises.

43 |

Templomaink és a vizualitás SZAKRÁLIS TEREK KONFERENCIA, MKISZ, 02. 13. szöveg | text:

FELEDY BALÁZS

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szakmai tagozódása jellemzően a hagyományokat követi, amikor egyes szakosztályai szigorúan műfaji, művészeti ágbeli különbségekkel működnek. Ennek megfelelően van festő, képgrafika, tervezőgrafika, szobrász szakosztálya. Immár hosszú évekkel ezelőtt azonban, elsősorban két művész kezdeményezésére létrejött az Interdiszciplináris Szakosztály, amely – haladva a korral – sorozatosan vetette fel az egyes művészeti ágak/műfajok, valamint a művészet és a tudomány közös érintkezési pontjainak kérdéseit. Néhai Tilless Béla festőművész (1932–2018), képzőművész és sajnos ugyancsak néhai Miskei László festőművész (1937–2015) folyamatosan szorgalmazta az érintkezések és határterületek kérdéseinek gyakorlati és elméleti felvetését, így folyamatos állandósággal szerepelt a témák között képzőművészet és környezet, képzőművészet és építészet viszonyrendszere. Ilyen kérdések jegyében rendeztek sajátos felfogású kiállításokat, de talán amiben maradandóbb ez a tevékenység: rendeztek szimpóziumokat, konferenciákat, melyek anyaga később hol megjelent kiadványokban, hol nem (ez volt a jellemzőbb), de minden esetben mozgósító hatású, felvillanyozó volt, a felvetett problémák aktualitása, messze ívelő kérdései folytán. A szakosztályt jelenleg vezető Nemcsics Ákos festőművész, az Óbudai Egyetem tanára 2020 februárjában Szakrális terek címmel egy kiállítással egybekötött szimpóziumot szervezett. A kiállításon jellemzően képzőművészek vettek részt, a konferencián előadást tartott elméleti szakember, kutató, művészettörténész, gyakorló építész, belsőépítész, képzőművész, restaurátor, határainkon belülről és Erdélyből. Felmerültek régészeti és művészettörténeti kérdések éppúgy, mint aktuális kortárs képzőművészi értelmezések. E sorok írója a szimpóziumon kortárs művészeti problémákkal foglalkozott, nevezetesen annak felvetésével, hogy miként kerülnek, illeszkednek, szervesülnek különböző tárgyak/műtárgyak szakrális környezetbe. Gondolatmenetemben szakrális térnek jellemzően a különböző felekezetek templomait értem. Nos, folyamatosan tapasztalni, hogy műemlék templomaink és az újabb építésűek belső terei változnak, műtárgystruktúrájuk alakul, átalakul. Falképek keletkeznek, dombormű sorozatok születnek, dekoratív funkciójú tárgyak helyeződnek el, a szertartásrend részeit képező kegytárgyak, berendezések megváltoznak. Különösen műemlék templomainkban zavaró a sok stílustörés, a legalább valamiféle folyamatosságot képviselő vagy tradícióra és leginkább minőségre figyelő, alakító magatartás hiánya. Más természetesen az újonnan épült templomokkal kapcsolatos tapasztalatunk, melyek esetében az épületet tervező építésznek (illetve beruházónak, donátornak, mecénásnak) a legtöbb esetben víziója van a belső térbe helyezendő műtárgyakról, az elrendezéséről, berendezéséről is. A komplex koncipiálás gyakorlata minőségileg hatékony. Így vált lehetővé, hogy elsősorban a rendszerváltást követően olyan új templomok épüljenek, melyek belső tere, térformálása is igazodik az egész épület karakteréhez. A jó példákat (melyek esetenként egészen eltérő szemléletűek, de ez nem baj, hanem eredmény!) Makovecz Imre, Finta József, Csete György, Török Ferenc, Nagy Tamás és mások törekvései igazolják.

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

MAKOVECZ IMRE: SZENTLÉLEK TEMPLOM, PAKS, 1991. A SZOBROK PÉTERFY LÁSZLÓ MUNKÁI.

Természetesen sok olyan példa van, amikor a belső tér igényes kialakítására az építésszel együtt nem nyílik lehetőség (legtöbbször anyagi gondok miatt), s ilyen esetekben később kerülnek tárgyak a térbe, sokszor már akkor, amikor a tervező építész „messze jár”. Ezekben az esetekben óriási a felelőssége a templomokat irányító, vezető, felügyelő egyházi közösségeknek, az adott helyszínen szolgálatot teljesítő egyházi személynek, a felügyeleti egyházi hatóságoknak (ahol van ilyen) és nem utolsó sorban az adott helyszínen vallásukat gyakorló hívek közösségének. Ilyen állapotokban tapasztaljuk sokszor, hogy mindenféle szakmai/ művészi kontroll nélkül kerülnek szakrális terekbe alpárian igénytelen tárgyak. Szerencsére vannak kivételek. Sétáink során természetesen sok a jó példa. Magam ilyennek tartom a budavári Nagyboldogasszony templom egységes belső terét, a Bazilika műtárgyakkal szinte túlterhelt, de korhangulatot is jól kifejező atmoszféráját (és jó, hogy a jelentős művek mellett fel van tüntetve az alkotók neve is, csak az információkat már ideje volna frissíteni, ami az alkotók születési és halálozási dátumait illeti). Igényes Tihany, Pannonhalma, Városmajor. Meg kell azonban említeni, hogy amikor a II. vatikáni zsinat határozatai után a liturgikus változtatásokkal összhangban a szembe misézés vált kötelezővé és ehhez mindenütt asztal formájú szembe misézős oltárok (altere versus populum) készültek, ezek formálása már sok esetben nem koherens az adott templomtér stílusával. De természetesen sok a jó példa is az utóbbi évtizedekben épült templomok esetében.

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 44

ORIENT ENIKŐ: CSILLAGKORONA, 2006

A szakrális terek komplex esztétikumának sok szempontból nagy a jelentősége, de nem csak azért, ami nyilvánvaló, hogy egy templom külseje, belseje művészeti egységet és minőséget hordozzon, hanem mert – s talán ennek felvetése most nóvum – ez a tér nem csak szakrális funkcióknak kell, hogy megfeleljen, de az ízlés nevelésnek, alakításnak, befolyásolásnak is egy kiemelten fontos helyszíne. Ebben a térben ülnek gyermekeink, unokáink, itt hallgatnak misét, vesznek részt istentiszteleten, ebben a térben tanulnak hittant, hallgatnak okos és mély előadásokat, netán hangversenyt, gyarapodnak Istenhez és az istenhithez kapcsolódó ismereteik. Ennek a térnek erős a szuggesztivitása, mindenkire hatással van atmoszférája. S ha ez a tér igénytelenül megoldott, alakított, berendezett, ha ebben a térben szinte véletlenszerűen helyeznek el tárgyakat, műtárgyaknak nevezett munkákat, ha ez a tér jobb esetben eklektikus hangulatot áraszt, rosszabb esetben zavaros annak összessége, a látvány mintegy halmazata különböző műveknek, az bizony alapvetően rossz irányba tereli az ifjúság, de a vallásgyakorló felnőttek ízlését is. Manapság ritkán ejtjük ki, írjuk le az ízlés szót. Ez is egy olyan kifejezés, amelynek a tartalmával tisztában lehetünk (s a jelentőségével is), de definiálni nehezen tudjuk, bár az esztétika és művészet történetében erre sok kísérlet történt. Mégis, ha kimondom, leírom, hogy a templomok, szakrális terek jelentős része rossz ízléssel alakított, akkor sokan tudjuk, mire is gondolhatunk. De konkretizálni is próbálom. Nem is annyira az utólag egy-egy térbe elhelyezett pl. stáció sorozatokkal, az utólag behelyezett szobrokkal, utólag behelyezett festményekkel, hanem például az egészen elborzasztó szőnyeg elhelyezésekkel. Tisztában vagyok azzal, hogy az egyházi terek hőmérsékletbeli hűvösségét valahogy enyhíteni kell, de azok a igénytelen, tarka szőnyegek, melyek több felekezet tereiben láthatók, a teljesen rossz ízlést, az adott tér szépsége iránti érzéketlenséget jelzik. A tér berendezésének is valamiféle kulturáltságot kellene sugallni. Jellemző az egyházi hirdetések, tájékoztatások igénytelen elhelyezése, felhelyezése (ragasztás, szegezés, rajzszegezés). Több esetben ennek nincs igazi helye ezekben a terekben. Túl hangsúlyosan vannak jelen népinek tartott/mondott faragások, felajánlott zászlók, kopjafák, vázák (!), virágtartók, terítők. Ez utóbbinál fájdalommal, de például meg kell említenem a kálvinista

templomok már-már kalotaszegi hímzéses terítőkkel „túlterhelt” belső tereit, s ez a „terítőkultusz” megjelenik katolikus terekben is. Sok esetben rontja a terek esztétikai minőségét a „beszékezés” megoldása, vagyis amikor abszolút nem odaillő ülő alkalmatosságok foglalják el a templomteret. S rontja a látvány kedvező összhatását – s ez már szinte 21. századi jelenség – a sok technikai eszköz: a fűtő berendezések látványa, világító berendezések esetlegessége, hangszórók, hangfalak elhelyezése, az oda vezető kábelekkel. Legutóbbi tapasztalatom, amikor egy szószéken a szónokló pap helyén egy televíziókészülék volt látható, végképp elrontotta az amúgy szép helyszínen a kedvem, bár természetesen – a látott esetben – értem a készülék kivetítési funkcióját. Szinte magától értetődően felmerülhet a kérdés: múzeum-e a templom? S természetesen erre az a válaszunk, hogy nem, noha külföldön és itthon is műemléki értékű templomokba sokszor azért térünk be, mert ott művészi értékkel (is) találkozunk. S természetesen sok olyan templom van, mely összességében múzeum is, a szó képzőművészeti, sőt építészeti értékeket bemutató értelmében. S ha sok templom nem is múzeum, s nem is kell annak lennie, hiszen a vallásgyakorlás kitüntetett helyszínei, de vizuális karakterükben – s ezzel visszatérek egyik kiinduló tételemhez – a jó ízlést kell sugároznia, már csak azért is, mert hit és ízlés nagyon összetartozó fogalmak, pontosabban annak kellene lenniük. Nyilvánvalóan felmerül az a kérdés, hogy egy-egy templombelsőt – s ennek sok évszázados hagyománya van – maguk a hívők is alakítanak, ajándékokkal, adományokkal, s persze ezt a magatartást is tolerálni kell, s ehhez kapcsolódik szorosan, hogy a hívők közösségének, s ebbe már az ott szolgálatot teljesítő egyházi személy is bele tartozik, van egy kollektív ízlésük. Keresik azt az atmoszférát, melyben jól érzik magukat, s ez bizony végül is – finoman szólva – felemás eredményeket hoz. Ám, véleményem szerint: az ízlés formálásban a papnak, a lelkésznek, a tiszteletesnek nagy szerepe van (volna). Mert egy templomba utólag kerülő jó tárgy minősége, művészi volta, annak itt felfokozott jelentőségű aurája, áttételesen ugyan, de elmélyültebbé teheti a hit átélését, megélését. A művészi minőség és érték nem csak a szakrális tér esztétikumára, de a vallásgyakorlásra is jótékony hatással van.

KIRZSÁN ANDRÁS: KASTÉLYDOMBI LUTHER-KÁPOLNA, 2018. FOTÓ: BUJNOVSZKY TAMÁS

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

45 |

években tervezett üvegablakot, s készített fára festett művet. Megvalósultak oltárképei éppúgy, mint 14 műből álló stációja. Az ő szemlélete a lírai figurális felfogással jellemezhető. Ábrázoló attitűd határozza meg képi világát, azonban mindig emelkedett poézis hatja át műveit. Végül foglalkoznom kell azzal a problémával, amit úgy jellemezhetek, hogy a magyar szakrális építészet, belsőépítészet mulasztásai, méghozzá azért, mert vannak olyan értékes kortársainkként dolgozó művészek és több esetben már életműveik, melyeknek folyamatosan központjában van a szakralitás, ám mégis munkáik eddig még nem, vagy alig találtak helyet szakrális terekben, illetve a tervezők nem találták meg az ő műveiket. Ezek közé sorolom Kárpáti Tamás festőművészt, Olescher Tamás festőművészt és Borza Teréz alkotóművészt, porcelánművészt, de a névsor még folytatható. A szakrális terek vizuális formálása és formáltsága tehát, akár régi épületekről, akár újabbakról van szó, közös felelősség: tervezőké, működtetőké, híveké. Több figyelmet kellene fordítani e terek vizuális, esztétikai állapotának megőrzésére, alakítására. Sok minden más mellett döntő kategóriává és szemponttá kellene válnia: a jó ízlésnek. Ez egyáltalán nem korszerűtlen követelmény. Nagyon is aktuális kívánalom, s az ilyen típusú terek, amúgy nagyon egészséges és örömteli szaporodásával, egyre inkább az.

ANGYAL JÚLIA: A SZENT KAMILL-KÁPOLNA ÜVEGABLAKAI. FORRÁS: KÖZTÉRKÉP.HU

S ezen a ponton lendüljünk át abba a kérdésbe, hogy a mai magyar szakrális művészet tud-e minőségi eredményeket hozni. Akár új templomok építésekor, akár régebben már megvalósult szakrális terekbe készült új, kortársi művek képesek-e azt a szellemi, esztétikai igényességet megvalósítani, melyet oly fontosnak tartunk. Nos, szerencsére, vannak jó példák, melyekben kiemelt együttműködő partner jellemzően az építész, a belsőépítész, de egyre többször az egyházi személy, s természetszerűleg a művészi feladatot megoldó alkotóművész. Ezúttal nem tudunk foglalkozni a szakrális belső tereket leginkább alakító, meghatározó szobrászati, falfestészeti teljesítményekkel, ám különös műfaji tapasztalat a szakrális terek tárgykultúrájában, hogy amíg a szekularizált terekben, közösségi célokat szolgáló épületekben háttérbe szorul a textil falikép műfaja, addig szakrális terekben történő alkalmazásuk folyamatosan fejlődik és minőségileg pozitív hatású. Ez azért is lehet meglepő, mert ilyen terekben korábban a textil matériájú, alapanyagú művek nem voltak jellemzőek. Itt természetesen többféle technika alkalmazásáról van szó. Igazán csak a felvillantás szándékával emelhető ki Hager Ritta Kossuth-díjas textilművész munkássága, aki sok helyszínre, itthon és külföldön, több szakrális funkcióhoz készített műveket, s természetesen mindig a funkcióhoz igazított technikákkal. Készített pallát, stallumot, oltárképet, oltárkeresztet, faliképet, csomózva, szőve, gyapjúból, lenből, jutából, selyemből. Munkáit sajátos puritanizmus, a fényjelenségeket is gyönyörűen alkalmazó megoldások, átélt és mély hitre alapozott értelmezés jellemzi. Ugyancsak textilmunkáival tűnik ki Orient Enikő textilművész, akinek egyénileg kialakított textilfestéssel létrehozott munkái sorra-rendre kerültek igényes szakrális terekbe, gyóntatószobába, templomi előtérbe, templomtérbe, egyházi funkciót teljesítő oktatási intézményekbe. Munkái bár nem figurálisak, mégis szuggesztív szakrális, bibliai, etikai mondanivalókat sugárzóak, melyet elősegít szubjektív szimbólum- és jelrendszere. Munkái egyaránt kerültek református és katolikus intézményekbe. Angyal Júlia festőművész munkáit azért is fontos megemlítenünk, mert művei megvalósulása során folyamatosan együtt dolgozott Temesváry Csilla belsőépítésszel, s munkái több technikával készültek. Az utóbbi

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

WAGNER PÉTER: HEGYKÖZSZENTIMREI KÁPOLNA, 2018. FOTÓ: WAGNER PÉTER

Our Churches and Visuality SACRED SPACES CONFERENCE, FEBRUARY 13TH The Association of Hungarian Fine and Applied Artists organised a symposium acconmpanied by an exhibition in February 2020. The exhibition was visited by fine artists in general, and lectures were delivered by theoreticians, researchers, art historians, practitioning architects, interior designers, restorers, from both Hungary and Transsylvania. Issues of archeology as well as art history were dealt with, along with up-to-date contemporary interpretations of fine arts. The author of the article below specialized in issues of contemporary artists amd arts at the symposium, namely the circumstances how various works of art and other objects get involved, adjust to and integrate into sacred environments.

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 46

Érezni is engedd... NÉGY FILM A 12. BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI FILMNAPOKON szöveg | text:

TATAI MÁRIA

Tizenkettedik alkalommal rendezte meg idén márciusban a Kortárs Építészeti Központ a Budapesti Építészeti Filmnapokat Buildings with Feelings címmel, melynek szervezői ezzel a mondattal kezdték köszöntőjüket: „Eljött az idő, hogy kimozduljunk az emberközpontú gondolkodásmódból, megálljunk és körülnézzünk magunk körül.” Néhány hét alatt a járvány az egész emberiséget rákényszerítette erre a fordulatra. Az idei Építészeti Filmnapokról szóló alábbi tudósítás így egy azóta letűnt állapotot tükröz, számos olyan tanulsággal, amelyek az újabb világhelyzetben is megfontolásra érdemesek – a szerk. Kövek útján (2019, rendező: Marco Antônio Pereira) Vajon dokumentum- vagy reklámfilmnek szánták alkotóik ezt a művet? Inkább reklámfilmnek tűnik, de annak túl hosszú, a dokufilm műfajhoz képest pedig kissé szájbarágós. Témája a főleg fekete és fehér portugál gránit kiskocka-kövekből mozaikolt városi járdák Rio de Janeiróban, amelyek kétségtelenül szépek, és ezért értékesek – hiszen épp a brazil építésztől, Oscar Niemeyertől is tudhatjuk, hogy a szépség is funkció. Jó látni ezeket a járdákat akár madártávlatból, akár a cipők közelségéből. Az egyszerűbb és a gazdagabb geometrikus mintázatúakat csakúgy, mint a művészek által tervezett szakaszokat, például a brazil tájépítész, Roberto Burle Marx munkáit. Rióban ez az építészeti elem mintegy 70 négyzetkilométert tesz ki és mára a város ikonjává vált. Ruhákat, ékszereket is terveznek, és persze adnak el a minták alapján. Kellemes a pergő ritmusú filmben a pezsgő déli hangulat, a táncok, az utcai élet, a karneválok, a copacabanai tengerpart látványa. Utóbbi hullámvonalas kőjárdája mintegy 7km hosszú. Közvetlen előképek a portugál belvárosok – elsősorban Lisszabon – történelmi járdái. Az ötlet a gyarmatosítás kulturális melléktermékeként került át Rióba. A kockakövekről megtudhatunk egyet-mást, láthatjuk a lerakás, illetve a javítás módját is. Megtudjuk, hogy e burkolatok fenntartása nemigen éri meg: a megnövekedett forgalom miatt gyakori a rongálódás, a helyreállítást viszont kézzel végzik, ami manapság drága műfaj. Igaz, hogy a járdák egy része műemléki védettséget kapott, a többiek jövője azonban bizonytalan – végül is értük emel szót ez a film. Föld (2019, rendező: Nikolaus Geyrhalter) Az előző, gyors ritmusú filmmel szemben ez a lassú film, ha ráhangolódunk, akár rövidnek is tűnhet. Hét „történetet” mutat be, végig érdekfeszítő módon. Művészi a képi világa: a kies tájakról felvett totálplánok, illetve a mellbevágó közeli képek csakúgy a drámai hatást szolgálják, mint a lassú kameramozgások és a hosszú snittek, emellett pedig érdekesek, gondolatébresztők a munkásokkal, mérnökökkel készített interjúk. A film a nagybetűs Földről szól, annak a talaj szintjén, illetve a mélyben történő „földes” átalakításáról. A megszólaltatott dolgozók mindannyian szeretik a munkájukat, ugyanakkor filozofikus mondatokban tudatják, hogy ezek a projektek alapvetően avatkoznak be Földünk életébe, teremtenek és rombolnak egyszerre. San Fernando Valley, California: dimbes-dombos, kopár föld-sivatag, ameddig a szem ellát, és lassan, módszeresen mozgó munkagépek.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotó | photos:

KÉK

Földünkön naponta 60 millió tonna földet hordanak el a természet erői, 156 millió tonnát pedig az ember rendez át – ijesztő adat. Az ember valójában hegyeket mozgat. Egy 24000 négyzetkilométeres lakónegyedet készítenek itt elő, rendezik a terepet. Egy munkás szavaiból megtudjuk: kemény meló ez, de szerethető, s bár „a föld kegyetlen úrnő”, de a küzdelem előbb-utóbb az ember javára dől el. A Brenner-hágó alatti szuperalagút építése, Ausztria/Olaszország: a föld méhében járunk. 61 km-es alagutat fúrnak, hatalmas fúrópajzs vájja ki napról napra a hegyet. Bázisalagútról van szó, amelyet a hegy lábánál fúrnak át, a világ második leghosszabb alagútja lesz. Akár egy fantasztikus film pokoljelenete is lehetne: óriás gépszörny, kísérteties fények. 100 méternyi hegy a fejünk fölött. Az interjúalany egy fiatal mérnöknő, akitől megtudjuk a részleteket: a fúrópajzs 8 méter átmérőjű, 1,7 méterenként halad előre. Jelenleg egy 22 km-es szállítószalag viszi ki a földet. 400-500 ember dolgozik a projekten. Valóban erősen alakítják át a Földet, már a tengelye is eltolódott pár fokkal… De megéri: az áruszállítás meggyorsítása miatt, a várható haszon miatt. Szent Barbarához (azaz Borbálához) is imádkoznak, egy áldozatot pedig már követelt itt a Föld-anya. Külfejtéses bánya Gyöngyös közelében, Magyarország: hazai földön, a Mátrai Erőmű lignitbányájában járunk. Holdbéli, lélegzetelállító táj, a hihetetlen gépszörnyeteg 16 emelet magas – mint megtudjuk az egyik munkástól. 5 millió éves megkövesedett cipruserdőt mozgatnak meg itt. Matusinka Attila és Köves József bányászok a szereplők. Tudják, hogy most felszámolják a millió évek alatt kialakult, szénné vált erdőt, de hát ez a dolguk. A miskolci múzeumot is látjuk, ahol a bükkábrányi mocsári erdő maradványaiból kiállítást rendeztek. Márványbánya Carrara, Olaszország: másképpen megrázó képsor a gyönyörű, hófehér márványhegy darabolása. Persze, szépek a márványtárgyak, a márványburkolatok (a szobrokról ugyebár nem is beszélve), de a nyersanyagkincs rohamosan fogy. Itt is nehéz és veszélyes a munka, de nagyon is jól érzi magát a megszólaltatott munkás, ennek fő oka pedig szerinte az ilyen helyzetben magasra kúszó adrenalin-szint. Ahogy mondja: a mai gépekkel 15 nap, és rá se lehet ismerni a bányára. Régen két napba tellett egy tömb kibányászása, ma egy óra… a hegy pedig lassan elfogy. A Rio Tinto cég bányája, Spanyolország: a kezdés itt is hatásos, robbantást látunk. A cég, amelyik a nevét a vörös színű folyóról vette, elsősorban rezet, de több más fémet (pl. ezüstöt is) termel ki itt. Egy női munkás szerint: a világnak szüksége van erre a munkára, nagyon kell a réz az elektromos vezetékek miatt! És persze igyekszünk környezetbarátok lenni – mondja. Mentegetőzése nem véletlen, hiszen a cég tevékenysége ellen környezetvédők tiltakoztak. A greenfo.hu 2012-es cikkében is olvashattuk: „Minden idők talán egyik legbecstelenebb olimpiája ez, hisz a fair play szabályai szerint játszott nyári játékok minden egyes dobogós eredményét vérrel szennyezett éremmel díjazzák.” Végül is minden emberi tevékenység erőszakos a Földön – mondja még. A végén ismét robbantás – majd elcsendesedés. Atomtemető Asse falunál, Németország: 1908-tól 1964-ig sókitermelés folyt itt 650 méter mélyen. Később az üregeket nukleáris hulladéktárolásra hasznosították. Most el kell vinni innen a radioaktív fémhordókat, mert

47 |

kiderült, hogy nem biztonságos a sóbánya, több helyen sós víz áramlik be (és talán ki is), és lassan süpped is a bánya. Egy régi liften utazunk le 490 méter mélyre, vezetőnk egy szimpatikus mérnöknő. Megtudjuk: itt 40 fokos hőség van. Sok a törés és a repedés, ugyanakkor 126000 hordó hever itt, részben egymás hegyén-hátán. A veszély nem kicsi. Stabilizálni kell a bányát, kövekkel, törmelékkel. A lift leérkezik, munkásokat hoz, mi pedig felmegyünk. Azt hiszem, ebből az esetből is érthető, hogy Németország bezárja atomerőműveit. De a hulladékkal még gondjuk lesz utódainknak néhány százezer évig. Olajhomok kitermelés, Fort Mckay, Kanada: lepusztult, kihalt táj. Szegényes viskók. A terület a British American Oil cég tulajdona. Az indián helyi lakos asszony szerint vegyszerekkel termelték itt ki az olajat, a tó már mérgezett lett, halat nem szabad enni belőle… és sehogy se jó ez így, hiszen „a Föld minden porcikájának saját szelleme van”. Talán egyszer majd helyreállítják ezt a vidéket. Nagyon hosszú snittek, és mintha afféle tarkovszkiji zónában járnánk. Néhány szállítójármű gurul a vészes csendben. Akik városokkal álmodnak (2018, rendező: Joseph Hillel) A film hangulata erős. A négy főszereplő építész – megnyerő idős hölgyek – az életükről, a munkájukról beszélnek. Afféle női építész-sors rajzolódik elénk a 20. századból, a nyugati világból: mindannyian tehetségesek, jó fejek, nyitott szelleműek; terveztek, oktattak, sokat tettek le az asztalra, kiálltak az általuk képviselt értékekért, megelőlegeztek mára már beérett elveket – és még humorosak is. Valamennyit el is értek, mindezt egy nőkkel szembeni előítéletekkel terhelt világban. Szívet melengető film ez – a filmnapok „buildings with feelings” szlogenjének megfelelően. Mozaikszerűen váltakozva láthatunk beszédes képsorokat, illetve az építészekkel felvett interjúk részleteit. A feszes ritmus hozza a feelinget: az építésznők, ha egyénileg nem is ismerhetők alaposabban meg, de ami a sorsukban párhuzamos, az mély nyomot hagy a nézőben. A továbbiakban négyükről szétszálazva írom le főbb benyomásaimat. Denise Scott Brown (88 éves, amerikai). Öt éves korától építész akart lenni. Azt hitte, az építészet női szakma, mert anyja is azt tanulta (!),

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

csodálkozott is, mit keresnek ott a férfiak… Ugyanakkor: „ha nő vagy, legyél kellemes – ez pedig nem tesz jót a léleknek” mondja. Híres könyve, amelynek társ-szerzői a férje, Robert Venturi, valamint Steven Izenour építészek: Learning von Las Vegas. „Kalandor szemünk volt”, nyilatkozza ezzel kapcsolatban, és: „falak helyett vonalakból áll ez a város” ahogy a neonreklámokról készült, beszédes, esti fotóin is láthatjuk. Egyik fontos tette volt, hogy Philadelpiában sikeresen küzdött a South street-i üzletek megmentéséért. Phyllis Lambert (93 éves, kanadai) – aki egyébként nőnek is gyönyörű – az ötvenes években részt vett a Mies van der Rohe tervezte New York-i Seagram Building tervezésében és küzdött a megvalósításáért – igen kifejező, ahogy egyetlen nőként látható egy férfiakkal zsúfolt képen. Igen sokat küzdött és tett a montreali értékes városkép megőrzéséért is. 1979ben Montrealban megalapította a kanadai építészeti központot (CCA), amely építészeti múzeum és kutatóközpont egyben. Blanche Lemco van Ginkel (96 éves, angol-kanadai), építész, tájépítész, várostervező. Fiatalon Le Corbusier műtermében a híres marseille-i Unité d'Habitation tetőteraszának játszóterét tervezte. Számos munkája közül kiemelten fontosnak tartja, hogy keményen és eredményesen küzdött férjével együtt a montreali óváros megvédéséért. 2014-ben díszdoktori címet kapott a McGill Universitytől, ezzel díjazták a Montreal építészetéért és várostervezéséért kifejtett széleskörű munkásságát. Cornelia Hahn Oberlander (98 éves, német-kanadai) tájépítész. A Harvard Egyetemen szerzett diplomát. Dolgozott többek között Louis Kahnnal is, számos játszóteret, városi parkot és magánkertet tervezett az USA-ban és Kanadában. A New York-i Central Park megálmodóját, Frederick Law Olmstedet tekintette mesterének. Megelőzve korát, a város zöldítéséért, egészségessé és barátságossá tételéért küzdött, az őshonos növények mellett tört lándzsát. Mind a négyen kaptak ugyan kitüntetéseket, de Pritzker-díjat egyikük sem. A legjelentősebbnek számító díjat nőként elsőként Zaha Hadid kapta meg 2004-ben, az idén pedig már a 4. és 5. nőként Yvonne Farrell és Shelley McNamara. A nyugati világban kezdik elismerni a női építészeket, még Julia Morgan (1872-1957, amerikai építész, több mint 700

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 48

épület tervezője) is kapott posztumusz AIA aranyérmet 2014-ben. Mint tapasztalhattuk, az építésznők szempontjából Magyarországon sem volt rózsásabb a helyzet a 20. században, de még ma sem az. Idézhetném egy kolléganőmet: „egy nőnek, ha művezetni megy, ott először is meg kell védenie a diplomáját”. De ideírom a férfikollégák körében elhíresült mondást is: „a nők nem látnak térben” (utóbbit próbáltam értelmezni, de nem sikerült…). Mindez azonban külön tanulmány témája lehetne. New York-i csoda a 42. utcában (2017, rendezte: Alice Elliott) A filmet március elején dokumentumfilm kategóriában Emmy-díjra jelölték. Részemről azért nem éreztem ennyire jónak, persze a témája megnyerő. Építészet helyett egy manhattani ingatlanüzlet ötletét ismerhetjük meg, amely persze nem rossz, már csak azért sem, mert ilyen mondatokkal támasztják alá: „Az élettel teli város alapját a művészek adják”. A Manhattan Plaza épületkomplexum történetéről van szó, a 9. és 10. sugárút / 42-43. utca által határolt beépítésről. Valaha hírhedt környék volt ez, a Hell’s Kitchen negyedben, azaz a Pokol Konyhájában. A hetvenes években még rossz és koszos vidék volt, bűnözés, kábítószer és gyilkosságok terepe, virágzó prostitúcióval. A közelében van a Broadway színházi negyed és a Times Square: a Midtown ikonikus helyei. A környéket feljavítandó 1974–1977 között felépítettek itt egy 1689 lakást tartalmazó együttest, 46 emeletes, 130 méter magas lakótornyokkal. Eleinte nem tudták kiadni a lakásokat a megcélzott középosztálybeli bérlőknek, akik érthető okokból irtóztak a környéktől, egy – Daniel Rose ingatlanfejlesztő nevéhez fűződő – ötlet nyomán azonban különleges társadalmi kísérletbe kezdtek: a lakásokba a környéken dolgozókat, főleg előadóművészeket költöztettek, akiknek csekély bért kellett csak fizetniük, a fizetésük bizonyos százalékát. Szegény színészek hálószobájának is nevezték a helyet. Annak idején az AIDS-krízisről is elhíresült, sok itt lakó művész megkapta a betegséget. A házak építészetéről sajnos egy szó sem esik, egyébként az építész David Todd és Robert Cabrera voltak. Todd ezzel a komplexummal írta be magát a New York-i építészettörténetbe. A magasházakat szokatlan módon a telek két szélére helyezték el, így jobb benapozást kívántak elérni, illetve a központi, alacsony beépítésű résznek kellemesebb arányokat biztosítottak.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A filmben híres színészek, előadók mesélnek itteni életükről, arról, hogy ez a lakhatási lehetőség hogyan járult hozzá a sikereikhez. Közösséget alkottak, nagyon segítették egymást. A környék pedig lassan kikupálódott (bár 1985-ben, ottjártamkor még tartott a folyamat, egyszerre voltak új építkezések, de megvoltak még a sztriptízbárok, a lepukkantság, a graffitik is). A történet egyébként bizonyos értelemben hasonló Manhattan más részeinek átalakulásához, ahogy az több déli negyedben is sorban megtörtént nagyjából a hetvenes évektől kezdődően: a Soho, a Greenwich Village, vagy a Lower East Side esetében, illetve később máshol is. A séma szerint ezek az olcsó bérek miatt eleinte a szegényebb művészek (például festők, performerek, off-Broadway-, vagy off-off Broadway színészek) negyedei voltak, majd a „bohémélet” egyre vonzóbbá tette a környéket, az ingatlanoknak lassan felment az ára. Végül pedig a Manhattan Plazát is jó haszonnal eladták az ezredforduló után. Ez a társadalmi kísérlet mintául szolgálhat máshol is egy környék felvirágoztatására. A szegény művészek afféle eszközöknek is tekinthetők ugyan, de a filmből kiderül, hogy végül is ők sem járnak rosszul.

Let them also Feel... FOUR FILMS SHOWN ON THE 12TH ARCHITECTURAL FILMS DAY This March it is the 12th time that the Centre of Contemporary Architecture organized the Budapest Architectural Film Days titled Feelings the organizers of which started the inauguration greeting speech with this sentence: „The time has come now for us to move away from the human-centered way of thinking - let's stop and look round to see what there is around us all.” Within a few weeks' time the pandemic has forced mankind to take this turn. The review below is about this year's Architectural Film Days, and as such, it reflects conditions already gone, with loads of morales and lessons that are well worth considering in the new global situations.

49 |

Építészek home office-ban szöveg | text:

MAGYARÓVÁRI FANNI IZABELLA

Az építészek mesterségük jellegéből adódóan gyakorta hazavihetik a munkát, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Összeállításunkban1 néhány olyan építészt, iparművészt mutatunk be, akik otthonról (is) dolgoztak, és ezt sok esetben sikerült lencsevégre kapni, megőrizni az utókornak.

Vidor Emil például a Paulay Ede utca és a Liszt Ferenc tér sarkán építtette fel a Vidor-bérházat, melynek negyedik emeletén lakását, ötödik emeletén a műtermét rendezte be. Ide sorolhatjuk Kőrössy Albert Kálmánt is, akinek saját tervezésű villája (Városligeti fasor 47.) mögött állt külön épületben irodája, amelynek korszerű megoldásairól az Építészeti Szemle című folyóirat is írt.2 A műterem és a lakótér elkülönítése az ügyfélforgalom miatt hasznos volt, ugyanakkor a művészek lakása így nem szolgálhatott reklámfelületként. Az otthoni munka esetenként nemcsak magára az építészre, a családfőre vonatkozott, hanem a teljes család kivette a részét a feladatokból. Több építész felesége pontosan tisztában volt férje munkáival, és akár titkárnőként is tartotta a kapcsolatot a megrendelőkkel, munkatársakkal. A gyermekek is ebben a légkörben nőttek fel, és tanúi voltak a munkafolyamatoknak. Molnár Éva így emlékszik vissza édesapjára, Molnár Farkasra: „később, amikor már iskolás voltam, az alaprajzokkal is megismertetett, sőt a fénymásolatokat szabad volt kifestenem. Akkoriban a terveket csak 1:100-as léptékben kellett a megbízónak leszállítani, a fénymásolatokat ki kellett festeni, és ezt a felelősségteljes munkát végezhettem.”3 Az építészfeleségek olykor kiemelt szerepet kaptak az otthoni irodában. Sokan részesültek közülük valamilyen művészeti képzésben, ám legtöbben a házasság és a gyermekvállalás után a háttérbe vonultak, és a férjük munkájában való közreműködés lett valódi hivatásuk a háztartás és a gyermeknevelés mellett. Györgyi Dénes építész felesége, Grofcsik Emília belsőépítészként végzett az Iparművészeti Iskolán (az övé volt az első évfolyam, ahová lányok is beiratkoztak). Itt ismerkedett meg Györgyivel, aki a tanára volt. Emília sosem helyezkedett el belsőépítészként, ám folyamatosan segítette férje munkáit, elkísérte külföldi útjaira, és Györgyi

BORBÍRÓ (BIERBAUER) VIRGIL ÉS FELESÉGE, GRAUL ADRIENN RÓMER FLÓRIS UTCAI OTTHONUK TERASZÁN, 1950 KÖRÜL. MÉM MDK MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (továbbiakban MÉM MDK) a koronavírus okozta veszélyhelyzetre való tekintettel indított cikksorozatot a honlapján ebben a témakörben, ebből adunk egy tágabb merítést az alábbi írásban. Az Építészeti Múzeumban található fotók bepillantást engednek az építészek dolgozószobájába, tervezőasztalára és ezáltal mindennapjaikba is. Válogatásunk leginkább a gyűjteményben őrzött fotókra épül, és néhány századfordulós példa mellett a két világháború közötti időszakra koncentrál. Az építészek számára számos előnye volt az otthoni iroda kialakításának: lehetővé tette a rugalmas időbeosztást, hiszen a kreatív tervezési feladatokat sokszor nem lehet időkorlátokhoz szabni. Ráadásul az építészek, belsőépítészek otthona referenciaként, bemutatóteremként is szolgált a hozzájuk érkező ügyfelek számára. A beállított képek, amelyeken az építészek dolgozószobájukban pózolnak, rajzolnak, kezükben vonalzóval, mind az imázsépítés részét képezték. Más és más az otthoni iroda jellege a különböző építészeknél: egyes esetekben az építész szó szerint az otthonában tervezett, valamint fogadta megrendelőit (Kozma Lajos). Bizonyos építészek pedig a lakótértől elkülönített térben rendezték be műtermüket (Medgyaszay István). WÄLDER GYULA OTTHONÁBAN, TERVEZŐASZTALÁNÁL DOLGOZIK, 1944. MÉM MDK MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 50

MOLNÁR FARKAS LAKÁSÁBAN DOLGOZIK, DELEJ-VILLA, BUDAPEST I., MIHÁLY UTCA 11. MÉM MDK MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM

mindig szívesen vette felesége javaslatait tervezési kérdésekben is. 4 Ugyanakkor fontos kiemelni Pécsi Esztert, aki statikusként a saját jogán is dolgozott a szakmában, nem csupán Fischer József építész feleségeként. A feleségek sok esetben összerendezték, kezelték férjük hagyatékát a haláluk után, majd az anyagot közgyűjteményeknek ajándékozták. Jó néhány kiemelkedő építészünk tanított az Iparművészeti Iskolában vagy a Műegyetemen. A munkahely közelsége sokszor döntően befolyásolta az építészek lakóhelyének kiválasztását is. Sok esetben az egyetemen vagy az egyetemhez közel működtették irodájukat, és a lakásuk sem esett messze eme csomóponttól. A Műegyetem tanárai körében népszerű környéknek számított a Gellért-hegy környéke, amelyet csak a századfordulón, majd leginkább a két világháború között kezdtek beépíteni. Kotsis Iván professzor a Nagyboldogasszony útján (ma Ménesi út) lakott. Zielinsky Szilárd a Budafoki út 3. alatt, Weichinger Károly a Mészöly utca 5. alatt (ugyanebben a házban lakott Warga László és Kossalka János), velük szemben, a 4-ben Kismarty-Lechner Jenő. Medgyaszay István a Ménesi út 59/b-ben, Schulek Frigyes ugyanitt a 19-ben. A fiatalon elhunyt Weltzl János tanársegédként dolgozott, és a Bercsényi utca 14. számú (saját maga tervezte) bérházba költözött családjával. Borbíró (Bierbauer) Virgil és felesége, Graul Adrienn Borbíró Virgil (1893–1956) építész nemcsak tervezéssel foglalkozott, hanem szerkesztői, szakírói és építészettörténészi tevékenysége is jelentős. A két világháború közötti időszakban a Tér és Forma folyóirat főszerkesztőjeként komoly hírnevet és elismerést vívott ki magának szakmai körökben a modern építészet egyik szószólójaként. Munkáiban legfőbb segítsége felesége, Graul Adrienn volt. Adrienn rendkívül művelt asszony volt, kitűnően rajzolt és festett (egy évet töltött a nagybányai festőiskolában), életét családjának és a férje munkájában való közreműködésnek szentelte. „Hogy mennyire volt művelt és tájékozott, nem tudom, de sejtem, hogy nagyon. Halk szavú, váltig háttérbe húzódó: olyan hihetetlen olajos modorú, emberekkel bánni tudó, bájos asszony, hogy kevés ilyen született villámhárítóval találkoztam életemben. Varázslatos jelenség, nem a szépségénél: lényénél fogva. Aurája felfénylett, ahol csak megjelent: és ha mással tán férjura ordítozott volna – vele meg se próbálta; és nem is, mert lepattant volna róla, hanem mielőtt ráeszmélt volna, a felesége negédes mosollyal az ujja köré csavarta.” 5

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Adrienn – mivel angolul, németül, franciául és olaszul is tudott – leginkább a nemzetközi levelezés menedzselését végezte, titkárnői és fordítói feladatokat látott el. Mindezt otthonukban tette, a háztartás vezetése és két fiuk, Tamás és Miklós nevelése mellett. Az építészfeleség páratlan humorát és műveltségét bizonyítják unokaöccséhez, Bibó Istvánhoz írt levelei is. Adrienn férje halála után is az ő emlékének szentelte ideje egy részét. Palackposta címmel írt kiadatlan memoárjában megemlékezett együtt töltött éveikről, és férje – jelenleg a MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeumban őrzött – hagyatékának rendezőjeként gondoskodott róla, hogy az utókor is belepillanthasson Borbíró munkásságába. Wälder Gyula építész Wälder Gyula (1884–1944) építész a két világháború közötti neobarokk központi alakja, a magyarországi barokk építészet történetének kutatója volt. Wälder korai alkotásai ugyanakkor a szecesszióhoz köthetők, pályája kései szakaszában pedig a modern stílussal is kísérletezett. A Műegyetem Ókori Építéstan tanszékén három és fél évtizeden át tanította építészek több nemzedékét. Itt működtette jól menő irodáját is, ahol egy sor fővárosi és vidéki megbízáson dolgozott tanítványaival, munkatársaival. Wälder saját lakóházát is az egyetem környékén, a Himfy utcában építette fel (az épületben ma a Budai Ciszterci Szent Imre plébánia és rendház működik). A kétemeletes neobarokk villa 1928–1929-ben épült fel. A ház minden szegletében a gondos építész keze nyoma érzékelhető. „Himfy utcai lakóházában a hálószobájában – ahol idegen alig fordulhat meg – falusi pórfödémmel burkoltatja a mennyezetet. A barokk boltozatos nagy fogadóteremben ugyan Ungváry6 festi a freskókat – ez szól a külvilágnak – de a saját szobájában, ahol éjfélbemenően rajzolja terveit, paraszti mennyezet alatt, parasztbarokk bútorok között éli a maga életét.”7 Pályatársai, tanítványai visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy az építész szüntelen dolgozott, alkotott. Kitűnően rajzolt, épületeinek legapróbb részletterveit is igyekezett saját kézzel megrajzolni. Maga körül, az irodájában sem tűrt meg „botkezű” embereket. „Odahaza kis rajzasztalán már fiatal korától kezdve egymásután születtek meg építészi tervei. Kicsiny gyermekkorától életének utolsó napjáig ez a rajzasztal volt az igazi birodalma, amelyben csendesen elvonulva dolgozhatott az alkotás örömének boldog lázában. Sokszor átvirrasztott éjszakákon születtek tervei, s már hajnalban odaült munkaasztala mellé, amelyen legtöbbször csak éjfél után oltotta ki ernyős lámpája fényét.” 8

51 |

Molnár Farkas A Bauhausban tanult Molnár Farkas (1897–1945), a hazai modern építészet vezető alakja kiemelt gondot fordított az épületek és a lakásbelsők praktikus, gyakran több funkciót is egyesítő, azokat variálható kialakítására. Saját lakásait demonstratív módon ilyen szellemben tervezte meg, s gyakorló építészként életterére munkahelyként is tekintett. Első saját tervezésű budapesti lakása a Gellért-hegy nyugati oldalára épült Delej-villa alagsorában volt. 9 Az 1929-ben megépült modern bérvillát Molnár Ligeti Pál építész társaként tervezte. Az alagsorban 51,65 négyzetméter állt rendelkezésére, hogy saját maga és felesége számára otthont teremtsen. A lakás fő helyisége a többfunkciós ún. lakószoba volt, ami egyszerre volt nappali, Molnár és felesége dolgozószobája, a beépített szekrény révén tárolóhelyiség, de ugyanakkor alkalmas volt vendégfogadásra is. A beépített szekrény és az asztal együttese többfunkciós „munkaállomás” volt. Kézimunkaszekrény, varrógép, telefon, rajzasztal, rajzeszközöknek való fiókok, rajzfiókok, rajztekercseknek helyet adó rekeszek, írógép, irattartók és könyvespolc egyaránt helyet kaptak itt. Ráadásul, ahogy Molnár a Tér és Forma folyóiratban közölt cikkében megjegyezte: „Ez az egész szertár úgy helyezkedik el, hogy forgószékemről bármihez hozzá tudok férni anélkül, hogy felkelnék.”10 A megfelelő munkakörülményekhez a test karbantartása is hozzátartozott, hiszen Molnár ügyelt rá, hogy a szabadon maradt 14 négyzetméteren lehessen tornázni, mozogni, s akár táncolni is. Ezt az 1930 körül itthon még hipermodernnek számító, Breuer Marcell-féle csőbútorokkal berendezett enteriőrt Molnár a sajtóban és személyesen is népszerűsítette: lakását vasárnaponként látogathatóvá tette a nagyközönség számára. 1933-ban a Lotz Károly utcában társasvilla épült Molnár Farkas tervei alapján, s Molnár családjával átköltözött a ház egyik kétszintes lakásába. Itt már jóval nagyobb tér állt rendelkezésére, de a praktikum és a variálhatóság szempontjait itt is szem előtt tartotta. Molnár irodája a felső szinten kapott helyet immár önálló helyiségként, a testmozgás lehetőségét pedig bordásfal biztosította. Molnár ebben a tágas, napfényes lakásban 1934-ben a modern építészet neves alakját és egyben egykori Bauhausos tanárát, Walter Gropiust is vendégül látta.

MEDGYASZAY ISTVÁN PORTRÉJA, HÁTTÉRBEN A KELENFÖLDI REFORMÁTUS TEMPLOM TERVÉVEL MÉNESI ÚTI IRODÁJÁBAN. MEDGYASZAY CSALÁDI EMLÉKHELY

Medgyaszay István Medgyaszay István (1877–1959) édesapja korai elvesztése miatt már gimnáziumi tanulmányai alatt is dolgozott id. Francsek Imre építész irodájában. Otto Wagner mesteriskolájába az uralkodó ösztöndíjával került, a bécsi Emil Bressler irodájában készült főúri park kapu-kompozíciójával. Budapesti műegyetemi évei alatt külföldi irodákban is dolgozott, például Erdmann és Spindler építészek mellett Berlinben. Tanulmányai befejeztével önállóan kezdte meg tervezői tevékenységét, de az első hazai vasbeton szerkezettel megépült veszprémi színház kiviteli terveit Párizsban, a vasbeton úttörőjének, François Hennebique-nek az irodájában fejezte be. 11 Hazatérése után 1909 és 1924 között a Lágymányosi út 5. szám alatti bérház második emeletén működött irodája, itt készültek például a soproni színház, az ikonikus rárósmulyadi templom, valamint a mosoni és a resicabányai elemi iskolák tervei. 1917-ben Medgyaszay Budán vásárolt telket a Ménesi út 59/b szám alatt, ahová egy régi épület falainak felhasználásával tervezte meg saját családi házát. 1924-ben itt rendezte be irodáját az emeleten, amit a családi élet nyugalma érdekében a hátsó falépcső felől lehetett megközelíteni. Az építész unokájának elmondásából tudjuk, hogy Medgyaszay úgy alakította ki irodáját, hogy annak ablakai a kert felé nézzenek, így munka közben is szemlélhette kislányait.12 A húszas években itt születtek meg a nagykanizsai színház, a mátraházi menedékhely, a kelenföldi református templom és a Baár-Madas Református Gimnázium és Leánynevelő Intézet tervei. Tervező asztalát minden rajzeszközével ma is őrzi az épületben berendezett Medgyaszay Családi Emlékhely. Az építész halála után veje, Barta Zoltán festőművész így emlékszik vissza apósa utolsó alkotásaira: „Jellegzetes, régi családiház típusának körvonalai bontakoznak ki utolsó rajzán, gólyafészekkel. Bizonytalan, elmosódó vonalaival, talán élete legnagyobb gondolatát vallomásként tolmácsolja az építés lényegéről: az emberiség bölcsőjéről, az otthon fészkéről.”

MEDGYASZAY ISTVÁN LÁGYMÁNYOSI ÚTI IRODÁJÁBAN MUNKA KÖZBEN, AZ 1910-ES ÉVEKBEN. MEDGYASZAY CSALÁDI EMLÉKHELY

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 52

berendezett, kiszámított, logikus, hideg. Az apja ízlését tükrözte, akit Veronika csodált és követett. Úgy éreztem, mintha kiállítási mintalakás volna, s csak a felirat hiányozna: „A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos.” Nem tűrték a rendetlenséget, utánam is folyton rakosgattak, ha valamit elmozdítottam, mindjárt a helyére tették.”16 A Kozma-család legkedvesebb időtöltésének számított a dunai evezés. Az építész 1934-ben, a Lupa-szigeten építette fel saját víkendházát. A hétvégi lakban természetesen hálóval egybenyitott, attól függönnyel elválasztható dolgozósarok is helyet kapott. Az ablak alá egy praktikus íróasztal került, ami tervezőasztallá volt szétnyitható. A második világháború üldöztetései után, 1947-ben Kozma Zsuzsa férjével Ausztráliába költözött, Erzsébet 1956 után követte őket. Zsuzsa itt tudta újra megteremteni azt a légkört, amelyben édesapja szellemiségében tudott tovább dolgozni. Munkáit Susan Orlay néven szignálta. Eleinte grafikai megbízásokat kapott, még ebben az évben A New Approach to Textile Design című kiadványhoz készített illusztrációkat. Az 1950-es években a David Jones áruháznak dolgozott, reklámgrafikákat és az áruház berendezéseit tervezte. Az 1960-as években kezdett el újra bútortervezéssel és belsőépítészettel foglalkozni. Még Magyarországon, 1938 körül készült tervei alapján az a zsúrkocsi, amelyet ma a Victoria & Albert Museum őriz.

—

KOZMA LAJOS ÉPÍTÉSZ, IPARMŰVÉSZ LUPA-SZIGETI NYARALÓJUK TERASZÁN NAPOZIK. FOTÓ: FORTEPAN

Kozma Lajos és lánya, Kozma Zsuzsa Kozma Lajos (1884–1948) építész, iparművész, grafikus a két világháború közötti művészeti és építészeti élet meghatározó alakja volt. Mindemellett témánk, a home office egyik kulcsfigurája is. Ahogyan életművében keveredett a grafikus, az iparművész, a tanár, az építész, úgy otthona is egyszerre volt műterem, iroda, fogadótér és bemutatóterem a megrendelőknek és munkatársaknak, és nem utolsósorban családi fészek is.13 „Barátait, látogatóit, talán egy kevéske pózzal, talán épp a stílusteremtés külsőleg is érzékletes parancsából, renaissance művészek módjára, műtermében, munka közben könyvei és rajzai tömkelegében fogadta, beszélgetés közben is rajzolgatva, tervezve, vagy legalább könyveit és reprodukcióit mutogatva, a művésznek, mesterembereknek, a műélvezőnek s a nevelőnek az ő korában még oly ritka, de ma már talán könnyebben megvalósulható egységében.” 14 Kozma egész élete során mindig belvárosi lakásokban, mintsem saját maga számára tervezett lakóházban élt feleségével és két lányával, Zsuzsával és Erzsébettel. Otthon rendezte be irodáját, ahol a két világháború között nemcsak ő, de egyik lánya, Kozma Zsuzsa (1913–2008) is dolgozott. Másik lánya, Erzsébet zenetanár lett. Zsuzsa belsőépítészként végzett az Iparművészeti Iskolán, majd rajzolóként dolgozott édesapja mellett. 15 A műhely munkáiban Kozma felesége is kivette a részét, ő az adminisztratív feladatokat látta el. „Veronika [vagyis Kozma Zsuzsa, akit álnéven Granasztói Pál hív így visszaemlékezéseiben] a szüleinél lakott, a saját tervei szerint készült, külön szobája volt, modern, színes bútorokkal, szőttesekkel, kerámiákkal, sok virággal. Egyébként az egész lakás is ilyen volt: terv szerint

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

1 Az összeállításban közreműködtek: Baldavári Eszter, Sebestyén Ágnes Anna, Ritoók Pál. Ezt a cikket Ritoók Pál kollégánknak ajánljuk a kibővült múzeumi csapat első közös munkája emlékére. 2 Körösi Albert építész műterme. Építészeti Szemle 1904. 13. évf. 14. sz. 211–213. 3 Molnár Éva: Szubjektív emlékezés Molnár Farkasra. N&N Galéria Alapítvány, Budapest, 2004. 12. 4 Köszönettel tartozunk Györgyi Erzsébetnek az információkért. 5 Határ Győző: Budapest és az ő épületállaga. Holmi 2005. 17. évf. 9. sz. 1152. 6 Ungváry Sándor (1883–1951) festőművész. Több templom falképeit, mennyezetképeit és oltárképét festette. Többször dolgozott együtt Wälder Gyulával, például a budai Ciszterci Gimnázium épületén és a debreceni Szent Anna templom felújításán. 7 Károlyi Antal: Emlékezés Wälder Gyula építészre (1884–1944). Vasi Szemle 2000. 54. évf. 5. sz. 686–692. 8 Dr. Radnai Lóránt: Wälder Gyula (1884–1944). A Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Közlönye 1944. 78. évf. 16. sz. 250–251. 9 Molnár Farkas Delej-villában lévő lakásáról bővebben ld. Ferkai András: Molnár Farkas. TERC Kiadó, Budapest, 2011. 202–211; Sebestyén Ágnes Anna: Látogatóban Molnár Farkasnál: Egy építész otthona mint a modernizmus reprezentációs eszköze. Artmagazin 2013. 11. évf. 8. sz. 40–43. 10 M. F. [Molnár Farkas]: Egy építész lakása – Molnár Farkas műve. Tér és Forma 1930. 3. évf. 3. sz. 144. 11 Potzner Ferenc: Medgyaszay István. Holnap Kiadó, Budapest, 2004. 12 A fotókért és a személyes információkért köszönetet mondunk az építész unokájának, Ládonyiné Barta Gabriellának. 13 A témáról bővebben ld. Horányi Éva: Építész nyugágyban és rajzasztalnál. Lábjegyzetek Kozma Lajosról. Artmagazin 2018. 16. évf. 6. sz. 24–29. 14 Gyergyai Albert: Emlékezés Kozma Lajosra. Új Építészet 1949. 4. évf. 2. sz. 41–42. 15 Itt mondunk köszönetet Kozma Zsuzsa fiának, Peter Orlaynak, amiért rendelkezésünkre bocsátotta az édesanyjáról készült portrét. 16 Granasztói Pál visszaemlékezéseiben Veronika álnéven emlegeti Kozma Zsuzsát. Granasztói Pál: Vallomás és búcsú. Balassi Kiadó, Budapest, 2007. 20.

Architects in Home Office

Owing to the very nature of their profession, architects genereally tend to take some work home, which has both advantages and disadvantages. We are hereby presenting some architects and applied artists who worked (also) from home, and there was the chance to take photographs of them to preserve these activities for posterity. The photos stored in the Hungarian Museum and Architecture and Documentation Centre of Historic Monuments now give us insights into the architects' studios, design boards and desks, and thus into their everyday lives as well. Our selection is mainly based on photographs treasured in the collection and focus on the interwar period besides a few examples of turn-of-the-century decades.

53 |

Térképfejtés LOVRA ÉVA: VÁROSOK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN. VÁROSSZÖVET- ÉS VÁROSTIPOLÓGIA 1867–1918. TERC KIADÓ, 2019. szöveg | text:

MEGGYESI TAMÁS

Többen vagyunk, akiket a térképek titokzatos világa már gyerekkorukban rabul ejtett. Talán annak idején a térképek is színesebbek, szebbek voltak, de elég a József-kori térképekre gondolni, melyek a mai szemlélőt is elvarázsolhatják. Amikor pedig az ember alaptérképekkel találkozik, és fölfedezi saját háza, utcája, környezete kétdimenziós vetületét, sajátos biztonságérzés tölti el. A térkép nem csak a „tájékozódás” eszköze, hanem tértudatunk reprezentánsa is; vannak, akik ezért lettek építészek. Ez a varázs ejthette rabul Lovra Évát is, aki fiatal kora „életműveként” egy fantasztikus vállalkozásba fogott: megvizsgált 70 várost az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén, hogy térképeik alapján megfejtse sokszínűségük, és ugyanakkor feltűnő hasonlóságaik titkait. Ennek eredménye egy különös „tipológia”, miszerint alapvetően 9 várostípus különböztethető meg, amiken belül ismétlődő városalaprajzi „szövetminták” azonosíthatók. Lehet, hogy Lovra Éva erején felüli vállalkozásba fogott, de annyit kétségtelenül már elért, hogy könyvéről, és ezen belül a „tipológia” kérdéséről sokan beszélnek. Miután a könyv előszavát én írtam, legjobb, ha annak egy kivonatával kezdem az ismertetőt. Eszerint „Lovra Éva urbanisztikai kutatásai során rájött arra, hogy a kiegyezés kori Habsburg Birodalom, és azon belül a történelmi Magyarország városait nem csak közös sors, hanem sajátosan közös arculat is összeköti. Azt is mondhatnánk, hogy ez a korszak (1867–1918) – legalább is a nem mindig hálás utókor szemében – a városfejlődés különös, kegyelmi állapotát képviseli, aminek során Magyarország talán utoljára zárkózott fel Európához. Ez alatt a viszonylag rövid, de annál termékenyebb időszak alatt a magyar városok sok tekintetben nem csak felzárkóztak nyugat-európai rokonaik műszaki fejlettségéhez, hanem ekkor állott módjukban, hogy megformálják saját arculatukat is. Lovra Éva témája és kutatási területe: a szövetszerű városi területek tipológiája viszonylag újnak mondható az urbanisztikában, és olyan elődökre hivatkozhat, mint az angol-német iskola legnagyobb alakja, M. R. G. Conzen, az olasz S. Muratori, G. F. Caniggia, vagy az amerikai Kevin Lynch és Christopher Alexander. A tipológia 70 város feldolgozásával 42 városszövet-típust, a városok 16 alaptípusát és 9 végleges várostípust különböztet meg, amelyeket térképek, sémák és fotók segítségével mutat be.” Ehhez még hozzátenném, hogy a könyv megjelenése a trianoni események centenáriumán főhajtás egy közös történelmi időszak és „birodalom” előtt, ami talán ösztönzés lehet rokon kulturális gyökereink felfedezésére is. Maga a könyv öt fejezetre tagolódik. A Bevezető röviden felvázolja a történelmi hátteret, és az ipari forradalom nyomán megváltozott középkori városok átalakulásának folyamatát. Elemzi a kor elvárásait és várostervezési elveit, és kiemeli Joseph Stübben, valamint az osztrák

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

41 VÁROSSZÖVET TÍPUS (1867-1918). A SZERZŐ ÁBRÁJA, 2016

Camillo Sitte szerepét, és eltérő városépítészeti felfogásukat. Rámutat az építésügyi szabályozások, így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szerepére a városszerkezet átalakulásában. A várostipológia kérdései c. fejezetben Lovra Éva rögtön a városmorfológia tudományelméleti és módszertani kérdéseibe kezd, aminek során olyan fogalmakat vezet be, mint a városszövet (urban tissue), az integrált városmorfológia, mint módszer, a várostipológia, a tipomorfológia, majd a várostipológiai matrix. Érdekes módon a vasutat, a központokat és a természeti környezetet „a tipológia specifikus elemeinek” tekinti, amiknek később a várostípusok meghatározásánál lesz szerepük. A magyar városok tipológiája c. fejezetben különbséget tesz a kiegyezés előtti, és az 1867 és 1918 közti időszak közt. E fejezetben tesz kísérletet ez utóbbi időszak „városszövettípusainak” meghatározására, aminek eredményeképpen 11 fő szövettípust és 38 altípust definiál a jellegzetes bélyeg nagyságú térkép-kivágások segítségével. Meghatározása szerint az 1967 előtti és utáni városi szövetek kombinációi altípusokat hoznak létre. A fejezet végén 9 „végleges” várostípust definiál. Építészeti és városépítészeti kölcsönhatások: az előző fejezet bonyolult tipológiai műveletei után ez a fejezet üdítő hatású, mert konkrét városok szabályozástörténeti eseményeivel, valamint az ezek nyomán kialakuló városképekkel foglalkozik. Ennek keretében részletesen elemzi a Camillo Sitte elveit követő Palóczi Antal tevékenységének nyomait számos monarchiás városban, köztük Kassa, Újvidék, Temesvár, Komárom, Pozsony Nagyvárad, Körmöcbánya, Segesvár, Brassó, Szabadka korabeli térképekkel, és számos szép utcaképpel. Az utolsó fejezet, a Városok a tipológia és tervezettség különböző fokán címmel lényegében érdekes esettanulmányokat tartalmaz többek közt Miskolc, Újvidék, Budapest Belváros és Szabadka központjának

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 54

POZSONY. A KORONÁZÓTEMPLOM, A SZENT MÁRTON-DÓM MEGHATÁROZZA A VÁROSKÉPET. FOTÓ: LOVRA ÉVA, 2017

szabályozástörténeti eseményeiről és ennek eredményeiről. A Summary bő angol nyelvű összefoglalást, a Függelék pedig városszövet-katalógust ad, majd a szerző egy „elsődleges klaszterizációnak” nevezett táblázatban foglalja össze a megvizsgált 70 város legfontosabb földrajzi és vízrajzi tényezőit, valamint a szerkezetformáló történelmi építmények szerepét a városszerkezet alakulásában. A könyv számos érdekes történeti várostérképet, és részben korabeli városképet közöl, az én figyelmemet mégis a rengeteg bélyeg nagyságú „alaptérkép” kötötte le. Ezek azok, amelyek mint ismétlődő „minták” vagy típusok kitöltik a „városszövetet” vagy városszerkezetet, és amik az ominózus „városmorfológia” ismétlődő, vagyis leginkább megragadható tipológiai elemeit képviselik. „Szövetmintáknak” is hívhatnánk őket, amik értelmezése engem a grafológiára emlékeztet. A grafológia is ilyen jelkombinációkkal foglalkozik, de van köztük két lényeges különbség. Az egyik az, hogy míg a grafológia kétdimenziós, addig a térkép legalább három-, de inkább négydimenziós alakzat – hiszen a városnak magassági dimenziója is van, sőt, mivel időben változhat, átalakulhat, az időbeli dimenzió is lényeges lehet. A másik különbség az, hogy míg a grafológus számára a szavak és mondatok értelme érdektelen, a városmorfológiát nagyon is érdekli, hogy a térképi jelek mögött milyen társadalom, életforma, gazdaság, és térhasználati kultúra rejlik. Talán éppen ez az, amiért gyerekkorunkban is izgatott minket a térkép, mert titkok tudójának éreztünk. Az elmélyült morfológiai kutatásnak ezért ezzel az „ötödik dimenzióval” is foglalkoznia kellene. A könyv elismerésre méltó teljesítmény, de egyben úgy tűnik, hogy szerzője talán túlságosan is nagy fába vágta a fejszéjét. Már a 70 város elemzése önmagában is egy egész életre szóló feladat, ami inkább egy több főből álló kutató csapat tízévi munkájának feleltethető meg. Ennek a heroikus vállalkozásnak az eredménye akkor is figyelemre méltó, ha a műben számos fenntartás és kritikai észrevétel fogalmazható meg – különös tekintettel arra, hogy a rendkívül összetett téma egy sor szakterületet is érint a történésztől és a társadalomtudóstól kezdve a geográfuson

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

POZSONY SZ. KIR. VÁROS ÁTNÉZETI TÉRKÉPE ÉS VÁROSBŐVÍTÉSI TERVE, 1906. FORRÁS: OSZK TÉRKÉPTÁR, TM 422.

keresztül a kartográfuson, a városi mérnökön és az építészen át az urbanistáig – nem beszélve arról, hogy a „morfológia” és a „tipológia” fogalma önmagában is számos, nem csak műszaki, hanem filozófiai és hermeneutikai jellegű megközelítést is feltételez. Azért aki a könyv recenziójára vállalkozik, előre kell, hogy bocsássa: ő maga is csak „előítéletekkel” terhelten tud hozzászólni a jelenséghez – annál is inkább, mert a szerző lekötelező módon többször is hivatkozik a recenzor Városépítészeti morfológia című könyvére. Lovra Éva morfológia-felfogása az angol M. R. G. Conzen, valamint az olasz Saverio Muratori és Gianfranco Caniggia munkásságára és felfogására épül, és ennek megfelelően elsősorban településföldrajzi orientáltságú. A városok alaktani megnyilvánulásait ennek megfelelően hierarchikus felépítésükben vizsgálja, ami azt jelenti, hogy önálló tipológiai réteget képez maga a város egésze, azon belül az egyes városrészek, valamint

55 |

KECSKEMÉT RÁKÓCZI ÚT, KÉT OLDALÁN A ZSINAGÓGA ÉS A CIFRAPALOTA. FOTÓ: LOVRA ÉVA, 2014

az ismétlődő mintákba szerveződő telekcsoportok az épületekkel, amik a városi szövet tipológiájának alapját képezik. Az 1987 előtt létesült városszövet-típusokat A-B, ill. D-vel, az 1867 és 1918 között létesült városszövet-típusokat C-től N-ig terjedő jelzésekkel látja el, az altípusokat pedig a nagybetűk mellé írt kisbetűkkel jelöli. Néha egy harmadik kisbetűvel további al-altípusokat is megkülönböztet, ami elég áttekinthetetlenné teszi a jelölési rendszert. Végül is – ha jól számolom – 38 altípust definiál. Az egyes típusok ill. altípusok mellett mindig megjelenik egy bélyeg nagyságú térképrészlet, ami lehetővé teszi az azonosítást. Kár, hogy a térképek egyforma kivágásban, de nem azonos léptékben készültek. A városok 9 alaptípusát nem homogén ismérvek után, hanem az egyedi történeti várostérképek alapján határozza meg. Így a következő megnevezésekhez jut: stagnáló, szabályozott, lineáris irányú, sugárutas vagy/ és körutas, az eredeti magra, vagy annak történeti átalakítására épülő városok, majd azok, amelyek alapját a vár, vagy a folyó határozta meg, valamint a „körülfogott” város. A megnevezéseken lehet vitatkozni, de lényeg az, hogy ezek mindegyikéhez direkt módon különböző szövettípusokat rendel, ami mintegy „szövettani identitásukat” jellemzi. Így jön létre egy úgynevezett „integrált tipológiai rendszer”. Ez elsősorban azokat érdekelhet, akik történetesen jól ismerik a szóban forgó várost. Mindez ambiciózus kísérlet az egykori Monarchia, és ezen belül a történeti Magyarország városainak összehasonlító rendszerezésére a városok morfológiai sajátosságai alapján. Az olvasóban az elismerés mellett azért felmerül néhány alapkérdés, amivel talán a továbbiakban még foglalkozni kellene. Először is a megközelítés elég elvont, a térképkivágások nem tükrözik a városrészek valódi arculatát. Ahogy a grafológiában nem számít a szavak jelentése, itt annál inkább. Hiányzik az építészeti szemléletű megközelítés, talán éppen Christopher Alexander holisztikus jellegű „pattern language”-e. Le kellene egyszerűsíteni, vagy legalább is áttekinthetőbbé kell tenni a katalogizálás bonyolult rendszerét, és többre kellene értékelni a hús-vér valóságot. Úgy hiszem, hogy a tipológia nem lehet öncél, hiszen maga a kutatás bizonyította be, hogy a történetileg

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

egy időszakban összetartozó régiók városaiban hasonló városi szövet-típusok alakultak ki. Azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy mit is jelent a típus, és mi a viszonya az egyedihez. A típusok mindig újabb al-típusokra való bontása a végtelenségig folytatható, ami végül is a már oszthatatlan egyedihez vezet. Érdekes lenne megnézni ugyanakkor, hogy mi a különbség két azonos besorolású „szövetminta” között a Monarchia egymástól távol eső városaiban. Nagyszerű dolog a tipológia, de azért a haszna talán nem is önmagában, hanem a ma is köztünk élő, és megcsodált történelmi város-szövetek közti rokon vonások – és különbözőségek – mélyebb megismerésében és átélésében van. Lovra Éva könyve az ebbe az irányba tett első lépésnek tekinthető, tudományos teljesítmény, de folytatásra szorul. Jó, hogy a könyv éppen a trianoni centenárium idején jelent meg, és ezzel talán hozzásegíthet az érintett országok közti barátság és szakmai együttműködés elmélyüléséhez is.

Exploring the Map ÉVA LOVRA: CITIES IN THE AUSTRO-HUNGARIAN MONARCHY. URBAN FABRIC AND CITY TIPOLOGY 1867–1918 Maps are not only means of orientation, but also representations of our spatial awareness; this is one of the reasons why many architects have chosen this profession. This kind of magic fascinated Éva Lovra as well, who got her degree as a constructor architect, and despite her young age, she chose to launch as her oeuvre a fantastic enterprise: she examined 70 cities of the former Austro-Hungarian Monarchy, and made efforts to decipher the secret of both their variety and multi-colouredness and their striking similarities. The result as a peculiar „typology”, according to which we can distinguish 9 basic types of urban settlements within which we can identify certain repetitive fabric patterns of design and structure.

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 56

Egy budapesti Bécsben SÁRMÁNY-PARSONS ILONA: BÉCS MŰVÉSZETI ÉLETE FERENC JÓZSEF KORÁBAN, AHOGY HEVESI LAJOS LÁTTA. BALASSI KIADÓ, 2019 szöveg | text:

SZEGŐ GYÖRGY

A szerző, Sármány-Parsons Ilona a Monarchia festészetének a nemzetközi művészettörténész szakma által elismert alakja, Budapesten, Bécsben és London él, és egész Európa-szerte kutatja a korszakot. A 472 oldalas kötetet, 2020. január 26-án az MTA Könyvtár és Információs Központ zsúfolásig megtelt kistermében Bodor Katalin művészettörténész és Gyáni Gábor történész mutatták be. Maga a szerző is majd egyórás, lenyűgöző, átfogó témaismertetőt tartott, amit áthatott a Hevesi Lajos (Ludwig Hevesi) munkássága, személyisége és a Gründerzeit, illetve a múlt századforduló szellemiségének megbecsülése és tisztelete. A mű bevezetőjében beszámolt az előzményekről is, nevezetesen arról, hogy évtizedek óta kutatja Hevesi Lajos méltatlanul elfeledett életművét és kritikusi tevékenységét. Erről a bécsi Collegium Hungaricum kiadásában német nyelven 2014-ben megjelentetett könyvében már írt egy összefoglalót, és ahhoz harminchárom tárcáját is mellékelte. A témára elsőként fókuszáló bécsi dr. Csáky Moritz professzorról és Carl E. Schorske amerikai kutatóról is megemlékezett. Utóbbi vezéralakja volt annak az angolszász eredetű egyetemi történészi fordulatnak, amely újra kulcspozíciót teremtett a Gründerzeit és a szecesszió Bécsének Nyugat- és Közép-Európa kultúrtörténetében. Nyomában újabban maguk a bécsiek is rácsodálkoztak saját – korábban lenézett – fin de siècle korukra és a szecesszióra. A számos folyamatosan napirenden tartott top múzeumi esemény közt Sármány-Parsons Ilona is megemlékezik az 1985-ös, a bécsi Künstlerhausban átütő sikert arató Traum und Wirklichkeit (Álom és valóság) kiállításról, melynek Hans Hollein tervezte installációja és sok-műfajú anyaga megnyerte a témától addig elforduló bécsi közönséggel és tudományos tekintélyekkel szemben addig hiába folytatott „csatát”. A kor „kulturális hősei” a Gründerzeit és a szecesszió ellenpontozó, generációs, illetve mentalitásbeli szembeállítása mentén korábban született monográfiákból és lényegében azóta is kimaradt, „szürke eminenciásnak” tekintett figurák. Karl Kraus és Hermann Bahr irodalmi munkásságuk nyomán nem estek ki a kánonból, de árnyékukban sokak, köztük az egyik legérdekesebb figura, Hevesi Lajos szinte feledésbe merült. Tudtommal csupán egy bécsi külvárosi utcanév őrizte emlékét a kor egyik nagy befolyású kritikusának. Hevesi a szolnoki művésztelepen szeretett bele Tina Blau osztrák festőművészbe, akit Bécsbe követett. Később plátói kapcsolat fűzte az őt a londoni színházi körökbe is bevezető Amelia Sarah Levetushoz. Hevesi rendszeresen írt bécsi és pesti színházi előadásokról is, Sármány-Parsons több száz illusztrációval felszerszámozott kötete – terjedelmi okokból – csak képzőművészeti kritikáira koncentrál. Színházi, irodalmi kritikái és szépírói munkássága egy későbbi kötetre maradnak.

Az életrajzi fejezet inkább és egyszerre alkotáslélektan, amely elemzi az 1843-ban Lőwy Lajosként Hevesen született fiú sorsát. Apja megbecsült, asszimilált helyi orvos, aki Lajos nővéréhez Fräuleint fogadott, hogy a magyar nyelvű gyerekek előbb hochdeutsch németet, majd francia nyelvet tanuljanak – már a gimnázium előtt. Lajos már a pesti piarista gimnázium előtt beszélt latinul. A Brunszvik grófok családi orvosánál – a rokon Wohl Sándornál – teltek pesti diákévei, unokatestvérei, Janka és Stefánia irodalmi és zenei csodagyerekek voltak. A közeg szinte szalon volt már az 1850-es, 1860-as években is, ahová tíz évvel később Liszt Ferenc is rendszeresen eljárt. Lajos 1862-ben a pesti orvos karról átiratkozott a bécsi egyetem orvosi fakultására. Ekkor kezdett angolból és olaszból németre fordítani, olyan minőségben, hogy Ágai Adolf beszervezte az újságírók Falk Miksa által vezetett körébe, ahol már önálló feladatokat is kapott. A munka megszállottjaként 1875-re hamarosan a mértékadó német nyelvű Pester Lloyd és a korszakos Vasárnapi Újság bécsi tudósítója lett. De két-három évente tárcáiból feuilleton-kötetek jelentek meg novellákkal, karcolatokkal és útirajzokkal a stuttgarti Adolf Bonz kiadónál. 50 évesen egyre inkább a bécsi festészet modernizációjában vállalt aktív kritikai szerep foglalkoztatta. Legendás könyvtára tudatos gyűjtés, egyebek mellett 1500 „utópikát” tartalmazott – halála után a gyűjtemény aukciókon szóratott szét. Érdekelte a természettudomány is, hitt a fejlődésben, optimizmus is jellemezte, egyben látta a múlt és a jövő, a régi és az új művészet értékeit. Hamar a terület tekintélye lett, miközben a műgyűjtést nem gyakorolta. Színikritikáiban a színházi társaság nem befolyásolta, az előadások végén eltűnt, hogy elsőként írja meg a kritikát. Sármány-Parsons számon tartja, hogy egy aukción nevelő szándékkal vásárolta meg egy belga festő pointilista művét. Nem birtokolta kedves művészei képeit, hogy elfogulatlan maradhasson. Végül öngyilkossággal zárult karrierjébe még a korai expresszionizmus támogatása is éppen belefért.

GUSTAV VEITH: BÉCS MADÁRTÁVLATI KÉPE, 1873

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

57 |

A PÁRIZSI VILÁGKIÁLLÍTÁS, 1889

Évtizedeken át figyelte a bécsi „Műcsarnok”, a Künstlerhaus éves kiállításait, mértékadó ítéletei nyomán az új generáció – Bahr, Hofmannstahl, Felix Salten és Berta von Zuckerkandl – előfutáruknak tekintették Hevesit. A kötetben önálló fejezet szól a műkritika 19. század derekában betöltött európai szerepéről, különös tekintettel a francia és az angol példákra, illetve a világkiállításoknak a korra gyakorolt befolyásáról. A következő fejezet a német és az osztrák művészetkritikával, a műértők szerepével és hatásával, a kiállítási intézményekkel foglalkozik. Nem véletlenül fókuszál Bécsre: felfedezi, hogyan különül el a közép-európai festői praxis a nyugatitól. Sármány-Parsons saját vallomása szerint ő maga Hevesi nyomában lett a közép-európai modernek hiteles szószólójává. Külön gondolatkör következik Hevesi pesti szerepéről, majd egy alapos körkép az 1880-as évek európai és bécsi eseménytörténetéről. A kötet 150. oldalán kezd máig ható tétje lenni Sármány-Parsons elemzéseinek. A következő száz oldalt a nyolcvanas évek tájképfestészete, majd a kilencvenes évek festészeti fordulatának szétszálazása tölti fel, a lehető legérzékenyebb kronológia mentén. Az olvasó szívesen időzne itt többet. A Secession korszaka és Klimtnek a bécsi orvosi egyetem által megrendelt fakultás-képei miatt kirobbant botrány, majd a „másfajta modernek” – a Hagenbund festőinek – elemzése után a Modern művészetek története (E. A. Seemann Kiadó, 1903) kulcsfontosságú sorozat következne, a 14 kötetnyi, kánonteremtő vállalkozás. Hevesi az Osztrák művészet a 19. században kétkötetes művével úttörő pozíciót tölt be a terepen. A sorozat többi kötete ismeretlen okokból nem valósult meg. Sármány-Parsons elemzése szerint Hevesi kiindulópontja nem csak szakmai, de politikai szempontból is új, hiszen a birodalom helyett egy bő évtizeddel később meg fog születni az Osztrák Köztársaság – egy új nemzeti identitás, amelyet a művészetek érzékenyen előrevetítettek. Sármány-Parsons Ilona végigköveti a megelőző fél évszázad ide vezető útját – a kultúra teljes átalakulásának sodrát, különös tekintettel

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

az osztrák festészetre. A budapesti Műcsarnokban a szerző kurátori munkájának látványos sikerét hozta a Monarchia festészetét pásztázó mega-kiállítás és egy kapcsolódó nemzetközi konferencia (2016–2017). A kötet meghatározó festészeti művei közül számos száz év múltán volt újra látható Budapesten. A most megjelent munka sem csak tudományos vállalkozás, de választékos nyelven megírt olvasmányos kultúrtörténet, melyet 336 (!) kép és bő lábjegyzetanyag, bibliográfia és Hevesi könyveinek publikációs listája egészít ki. Az olvasmányos kifejezés ezúttal irodalmi minőséget takar, még a lábjegyzetek is könnyed stílusú „tárcák” – à la Hevesi Lajos.

A Budapest Citizen in Vienna ART LIFE IN VIENNA DURING THE REIGN OF FRANZ JOSEPH AS VIEWED BY LAJOS HEVESI The author, Ilona Sármány-Parsons is a widely recognized expert of the history of painting in the era of the dualistic Austro-Hungarian Monarchy, based in Budapest, Vienna and London, and doing research work into the era all over Europe. The present volume was presented by Katalin Bodor art historian and Gábor Gyáni historian on January 26th, 2020 in the minor auditorium in the Library and Information Centre of the Hungarian Academy of Science. The author herself also presented a fascinating, comprehensive introduction into her book, which took almost an hour, and was permeated by Lajos Hevesi's (Ludwig Hevesi) oeuvre, personality, as well as by her respect and honour to the Gründerzeit, the spirit of the last turn-of-the-century.

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 58

Vírusvilág A PANDÉMIA HATÁSA A KÓRHÁZTERVEZÉSRE szöveg | text:

SCHRAMMEL ZOLTÁN

„The world is sick” írta Le Corbusier lakonikusan 1967-ben, a várostervezésről szóló állásfoglalásában.1 A kijelentés örökérvényűségét is nehéz megkérdőjelezni, de ma, 2020 március végén vitán felül igaz. Az emberek legtöbbje otthonába zárkózva követi az eseményeket, míg a sok sebből vérző, a társadalmi viták folyamatos kereszttüzében működő egészségügy a frontvonalban áll helyt a COVID-19 pandémiával szemben. Az egészségügy összetett rendszer, amely elsősorban humán erőforrásokon alapszik, másodsorban nagy értékű eszközökkel felszerelt hatalmas infrastruktúrán. Gyakorló kórháztervező építészként csakis az utóbbival vagyok hivatott foglalkozni, miközben minden emberi gondolatom az előbbiek helytállása előtt tiszteleg, ugyanakkor felemelő az a tudat és felelősség, hogy a megszerzett tudásom az ő küzdelmüket szolgálja. A világ minden részéből érkező hírek fontos üzeneteket tartalmaznak szakmánknak, ezekből próbálok olyan következtetéseket levonni, amelyek a kórháztervezés paradigmáit szükségszerűen meg fogják változtatni. A KOS SZIGETI ASZKLÉPION REKONSTRUKCIÓS RAJZA

Rövid történeti visszatekintés A természet, az élő egyedek ősi reflexe a normálistól eltérővel szemben elég egyértelműen a kivetés. A beteg, sérült, elesett, erőtlen egyed nem képes lépést tartani társaival az evolúció útján, így pusztulásra ítélt. Csupán a fejlett szocializációval rendelkező állatok képesek a szolidaritásra, de ők is csak átmenetileg és részlegesen, az ember azonban már a mesterséges környezetének kezdeti kialakításakor számolt a sérült, beteg társak ápolásának igényével. Barlangjaikban, kunyhóikban, sátraikban őrizték, táplálták a rászoruló családtagokat, ami a gyógyítás folyamatában azóta is az egyik legfontosabb tevékenység. A fejlődő emberiség az évezredek alatt keserű tapasztalatokat szerzett a civilizálódás, a lokális túlnépesedés következményeiről, amint a növekedés mértéke meghaladta a természet tűrőképességét. Ahogy a természetben a túlszaporodás ellenreakciót vált ki a többi faj részéről, úgy a városiasodó emberek kis területre történő sűrűsödése is hasonló biológiai válaszokat generált – többek között fertőző betegségek, járványok formájában (lepra, kolera, pestis, influenza, koronavírus). Már a legkorábbi nyugati2 társadalmakban is felfedezhető a nozofóbia, ami tapasztalati alapokon váltotta ki az elkülönítés igényét, ugyanakkor a kulturális, szociális fejlettség pedig a közösségi feladatok közé emelte a törődés, a gyógyítás szándékát. E két igény együttes hatására vezethető vissza a kollektív ápolásra, gyógyításra alkalmas létesítmények megteremtése. Utóbbiak különleges helyet foglalnak el az emberiség kultúrtörténetében, hiszen nincs még egy olyan funkció, amelyben a hit, a humánum, a tudomány, valamint a fizikai környezet tényezői egyszerre, és olyan nagy energiával lennének jelen, mint a – leegyszerűsítve – kórházaknak nevezett intézményekben. Az európai történelemben a kórházak létrejöttét három alapra vezethetjük vissza: kiválasztottak gyógyítása (ógörög aszklépionok); katonák rehabilitációja (római valetudináriák); népegészség fenntartására

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

(xenodichiumok, ispotályok, bimaristanok, leprosiumok). A három régi intézménytípus ma is létezik, amelyekhez azóta továbbiak társultak: oktatási célú intézmények (klinikák), illetve tudományos kutatást végző intézmények. Járványok alatt szenvedők számára a kora középkorig nem létesültek intézmények, vélhetőleg azért, mert a populáció sűrűsége még nem volt kellően nagy katasztrofális pandémiák kialakulásához. Az emberek közötti fertőzések felismerése korán megtörtént, a valetudináriák szabványos kialakítása már a keresztfertőzések tudatos megelőzését célozta a higiénés felszereltségével, kétágyas celláival, bazilikális szellőztető rendszerével, de ez nem azonos a járványokra való felkészüléssel, hiszen kizárólag a katonák mielőbbi gyógyulását és újbóli bevethetőségét tartotta szem előtt. Az első olyan létesítmények, amelyek járványokra adott építészeti válasznak tekinthetők, a leprosiumok voltak, ezek a keresztes hadjáratok nyomán megfertőzött leprás betegek elkülönítésére szolgáltak, és az alapító szervezet nevéből eredeztetve lazarett néven terjedtek el egész Európában. A lazarettek elkülönített, huzamos tartózkodási helyek, kicsi épületek, lakott településektől távol felépítve, részben önellátásra berendezve. Magyarországon 1181-ben Esztergomban már működött ilyen, és még további hatról van ismeretünk. A népsűrűség növekedésével rendszeressé váló helyi járványok és nagy pandémiák kezelésére később már nem jöttek létre újabb intézménytípusok, a betegeket automatikusan a városi ispotályokba szállították, amelyeket az aktuális igényeknek megfelelően bővítettek. A Párizs központjában elhelyezkedett, középkori Hôtel Dieu – legnagyobb kiterjedésében a Szajnán is átívelve – 1200 betegágyában a járványok idején 3500-an is feküdtek, minimális túlélési eséllyel, állandó fertőző gócot képezve a város szívében. Az 1772-ben kitört tisztítótüzet 3 követő építészeti forradalom is csak a nozokomiális fertőzések csökkentését tűzte ki célul, a járványok

59 |

lökésszerű hatásaival nem foglalkozott. A Tenon-féle fésűs-pavilonos elrendezésből a 19. században kialakult önálló pavilonos kórháztípus a jellegéből adódóan jól tudta kezelni a kisebb epidémiás nyomásokat, de az 1918-ban kitört spanyolnátha pandémiát már nem. Szerencse a történelmi tragédiában, hogy akkor még álltak azok az átmeneti barakk-kórházak, amelyek kifejezett izolációs céllal készültek a sérült, beteg hadifoglyok fogadására, és a kapacitásukat a helyi lakosság ellátására fordíthatták. Budapest, amely mintaszerűen tervezett metropolisz volt, előrelátóan nagy területű, önálló járványkórházzal rendelkezett a város peremén, a mai Szent László telephelyen, ez volt a Gellért Kórház. Állandó téglaépületei mellett a hatalmas üres telken a szükségleteknek megfelelően tudtak építeni újabb, úgynevezett „szőrös barakkokat”, amelyek a sietségből adódóan gyalulatlanul maradt deszkaburkolatukról kapták jelzőjüket. A vakcinálás, illetve az egyre hatásosabb baktérium- és vírusbetegség elleni gyógyszerek elterjedésével a kórháztervezés általános elvei közül lassan háttérbe szorultak a járványügyi szempontok, egyedül a nozokomiális fertőzések megelőzésére vonatkozó higiénés szabályok betartása maradt tervezői kötelesség. A városok növekedésével a peremére épített kórházak lassan a kiterjedő városközpontokban találták magukat, nagy parkosított telkeikkel az ingatlanpiac potenciális célpontjaivá válva. Új helyzetükben az elkülönítést már csak a kerítésfalak és zöld sávok biztosítják, tehát járványok alatti elszigetelésük csak korlátozott lehet. Az orvostudomány 19. századi fejlettségének tökéletesen megfelelő pavilonos rendszer városszéli helykijelölése alapvető maradt, egészen a tömbkórházaknak az 1930-as években való megjelenéséig. A tömbkórházak kialakítását, illetve helyét szigorúan és szinte kizárólagosan ultraracionális tényezők határozták meg. A városok intenzív beépítése és az ezzel együtt járó telekspekuláció elfogadhatatlanná tette hatalmas területek elfoglalását szociális, egészségügyi – azaz a fenntartást szolgáló, pénzügyi hasznot nem eredményező – funkciók céljára. Az új diagnosztikai és terápiás vívmányok megjelenésével, elterjedésével a „kórházüzem” maga is igényelte a területkoncentrációt,4 amire az építéstechnológia rohamos fejlődése is rásegített a magasházak létrehozásának lehetőségével (acél és vasbeton magasépítési technológia, felvonók, gépi szellőzés, villamos energia stb.). Tömbkórház és tömbkórház között is jelentősek a különbségek. A kis területfoglalású, klasszikusan tömbös magasházak elsősorban az Egyesült Államokban épültek (pl. Presbytarian Hospital New York), Európában inkább a nagyobb homlokzati felületű, tagoltabb, ezáltal természetes fén�nyel és levegővel jobban ellátott, egyfolyosós térstruktúrák terjedtek el, de magasságuk is jóval a tengerentúli lépték alatt maradt (30–50 emelet helyett 8–15). Iskolapéldának tekinthetők az akkori új svájci, francia és svéd kórházak (Kantonspital, Basel; Hopital Beaujon, Clichy; Södersjukhuset, Stockholm stb.), de közülük az egyik legmodernebb Budapesten épült fel a második világháború nehéz éveiben, a Kútvölgyi úton (ma Kútvölgyi tömb, mint ideiglenes járványkórház, tevező: Csánk Rottmann Elemér, 1938–42). A jelenkor kórháztervezési paradigmái Néhány lépés kihagyásával az 1980-as években Skandináviából kiinduló új, a pavilonos rendszerhez hasonló, nagy kiterjedésű, „csápos”, ún. strukturált elrendezést érdemes megemlíteni, 3-4 szintnél ritkán magasabb épületszárnyaival. A különböző változatok építészeti végeredménye az egyes európai országokban nagyon eltérő, a megoldások azonban egységesek abban a tekintetben, hogy nagy területigényük miatt vagy a városokon kívül, vagy a peremzónában kaptak helyet. A rendszer térszervezésének lényege, hogy egy többszintes közlekedőtengely két oldalára csatlakoznak az egyes funkcionális egységeket tartalmazó épületszárnyak (kvázi-pavilonok). Az elkülönítendő szállítási útvonalak külön-külön

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

HOTEL DIEU, PÁRIZS, 1500 K.

szinteken haladnak, a szárnyak csatlakozási pontjában elhelyezkedő függőleges közlekedők rugalmasan szolgálják ki a különböző igényeket. Jellemző még a tájolása: a hotelszárnyak a csendes, természeti környezet felé néznek, míg a diagnosztika, a terápia, a kiszolgáló és a járóbeteg épületrészeket közvetlenül a feltáró út, illetve a hozzá kapcsolódó hatalmas parkolók felől lehet megközelíteni. A hosszú belső utakból eredő hátrányokat az egymással szoros kapcsolatot igénylő funkciók logikus elosztásával lehet ellensúlyozni. A rendszer aktuálisan kiemelendő erénye a rugalmas szakaszolhatósága, az egyes szárnyakat egymástól függetlenül és elszigetelten lehet használni, ami például járványhelyzetben óriási előnyt jelent, de megkönnyíti a karbantartási és rekonstrukciós munkák kivitelezését is. Az ezredforduló óta eltelt két évtizedben a strukturált rendszerű kórházak helyett mégis inkább a tömörebb szervezésű, „csiga” típusnak5 nevezhető tömegforma terjedt el az új kórházak tervezésekor. A rendszer nem új: 1970-ben Koppenhága Hvidovre kerületében épült az első ilyen kórház, amely nagy, tetőkerttel borított lepényépületből és rajta szabályosan sorakozó kétszintes hotelszárnyakból állt. Az egyszerű, de forradalmi újítás nem aratott osztatlan sikert a fenntartás költségei miatt, de a kisebb telekigény miatt mára mégis ez a leggyakrabban alkalmazott rendszer, amit „matchbox on the muffin” kifejezéssel is szoktak illetni. Magyarországon a Kaposi Mór Oktató Kórház (2009, tervező: Schrammel Zoltán), valamint a Dél-budai Centrum Kórház első és második díjas pályázati terve is ennek megfelelően készült. A COVID-19 járvány ellátásával kapcsolatos friss és sok esetben drámai nemzetközi tapasztalatok minden futó kórháztervezési feladat esetében felülvizsgálatra köteleznek bennünket, amely során az ellátás frontvonalában szolgálatot teljesítők, a fertőzött betegek, valamint a védekezés irányítóinak véleménye alapján újra kell fogalmaznunk tervezési programjainkat, építészeti, műszaki döntéseinket. Tennünk kell ezt annak tudatában, hogy a koronavírus és hasonló kórokozók velünk maradnak, járványszerű elterjedésükkel a jövőben is bármikor számolnunk kell. Aktuális teendőink Néhány, a védekezésben aktív résztvevővel beszélve egyhangú álláspont volt a rugalmas izoláció igénye, a sürgősségi beléptetőponttól a diagnosztikán át az intenzív és akut fekvő ellátásig. A rugalmas térhasználat eddig is kötelező építészeti direktíva volt, de a szakaszolhatóság és elszigetelhetőség helyiség és helyiségcsoport léptékben is új kihívást jelent. Ennél összetettebb feladat a betegutak elkülöníthetőségének megvalósítása, hiszen az alapfunkciót csak támogató közlekedő felületek csökkentése minden új épület esetében jogos beruházói, üzemeltetői elvárás,

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 60

ugyanakkor utólagos kialakításuk nagyon jelentős építészeti beavatkozásokat igényel. A „betegutak” kifejezésbe bele kell értenünk a kontaminálódott személyzet és eszközök, az elhunytak, valamint a diagnosztikai, terápiás és ápolási területeken keletkezett fertőző anyagok szállítására, mozgására szolgáló útvonalakat is. Minden országban kormányzati hatáskör annak eldöntése, hogy a működő kórházakat telephelyenként jelölik ki a fertőzött betegek fogadására, akut járványkórháznak kinevezve őket, vagy egy épületen belül kell párhuzamosan biztosítani a fertőzött és nem fertőzött betegek teljes vertikumú orvosi ellátását. Előbbi esetében a személyzet, a látogatók, valamint a külvilág védelmét kell megoldani, ami viszonylag egyszerű építészeti beavatkozásokkal jár, utóbbinál azonban a rendelkezésre álló térrendszerek alapvetően határozzák meg a szükséges feltételek kialakíthatóságát. Jelen tanulmány célja az, hogy felhívja a tervezők figyelmét a párhuzamos ellátásokból adódó, hirtelen fellépő igényekre. Név nélkül idézek kulcsfontosságú gondolatokat a megkérdezettektől. „Nagy tanulság, hogy ami éppen elég, az már kevés.” A tervezési programok készítése az orvosszakmai program megfogalmazásával kezdődik és a politikai döntéshozók jóváhagyásával végződik. Előbbiek szerzői a beruházás kedvezményezettjei, utóbbiak a finanszírozói, tehát a pénzügyileg ellentétes oldalon állnak, ennek következtében az „éppen elég” szint elfogadása általában már komoly siker minden beruházás menetében. A jelenlegi helyzetben szükségmegoldásként felállított sátrak, lezárt és kiürített funkciók megmutatják, melyek azok a területek, ahol mégis többre van szükség, mint amit eddig gondoltunk, annál pedig még inkább, amit engedtek nekünk. Természetesen nem várható el, hogy az új kórházakat szükséghelyzetekre méretezzük, amelyek remélhetőleg igen ritkán következnek be, ezért a tervezők feladata kitalálni azokat a térkombinációkat és társítható funkciókat, amiket ezekben a szituációkban azonnal igénybe lehet venni – minimális átalakítást követően. Hol lehet ilyen puffer területekre szükség? Az ellátás egyik kritikus pontja a betegek érkeztetése. Az Olaszország és Spanyolország kórházaiból származó képeken a sürgősségi fogadóhelyeken végletekig zsúfolt, zárt váróterek láthatók, ami abszurd látvány a kijárási korlátozások miatti üres utcaképek után. A gyors, nagy áteresztő képességű triázsolás és az azt követő háromutas elkülönítés létfontosságú, amely önmagában nem igényel nagy területet, de közvetlenül a belépésnél kell elhelyezkednie. A magyar kórházakban is felállított sátrak ezt a funkciót rugalmasan és megfelelően el tudják látni. A triázsra való várakozásra legalkalmasabb tér egy nagy belmagasságú fedett külső tér, amely jól át tud szellőzni. A triázst követően három (+egy) betegutat kell elkülöníteni: 1. A legsúlyosabb betegeket közvetlenül az intenzív ellátás helyére kell szállítani, ebben az esetben a személyzet védelmének feltételei mellett a szállítóeszközök elhelyezéséhez és fertőtlenítéséhez szükséges területeket kell tudni biztosítani. A zárójelbe tett +egy út a súlyos beteggel érkező, tünetmentes hozzátartozó ideiglenes elhelyezését jelenti, a jogszabályokban előírt adminisztráció és konzultáció lehetőségének biztosításával. 2. A sürgős vizsgálatra szoruló betegek útja, akik a vizsgálatot követően vagy felvételre kerülnek, vagy hazabocsátják őket egy külön kijáraton. A csoport számára tágas, zárt, jól szellőztetett várót kell biztosítani, amelyre egy megfelelően tervezett eredeti SBO (Sürgősségi Betegellátó Osztály) várótér alkalmas lehet. 3. A potenciális betegek csoportja, akik enyhe tünetekkel, vagy éppen vélt betegséggel érkeztek. Az ő elhelyezésük igényli a legnagyobb teret, hiszen összezártság esetén éppen a fertőződés esélyét növeljük a még a negatív eseteknél. Ez az a terület, amelyre normál üzemmódban nincs szükség. Nagy méretű raktárak, tornaterem, előcsarnok ideiglenes átalakítása oldhatja meg a problémát – ha az a belépési pont közelében

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

van! Itt is fontos az intenzív szellőztetés lehetőségének biztosítása. Az érkeztetés helyének közelében szükséges megoldani a szállítóeszközök gyors fertőtlenítésének lehetőségét is, beleértve a mentőautókat is. A technikai megoldások adottak, a permetező berendezések elhelyezésére különböző méretű sátrakat lehet felállítani – már ahol erre van hely. A következő szűk keresztmetszet a képalkotó diagnosztika területe – különösen akkor, ha a kórház továbbra is gyógyít nem fertőzött betegeket. Ez esetben a tervezés során gondolni kell a vizsgálóhelyek vegyes – és nem homogén – elhelyezésére, szakaszolhatóságára A teljes kórházi ellátásban kiemelt figyelmet kell fordítani a telemedicina alkalmazására, a személyes kontaktus minimalizálásra, erre már rendelkezésre állnak alkalmas orvostechnológiai és informatikai eszközök, de helyes építészeti kialakítással, pl. belső munkafolyosó létesítésével is elősegíthetjük a kockázatok csökkentését. Az épületen belül törekedni kell a fertőzött betegek szállításának minimalizálására, hiszen ezzel csökkenthető a kontamináció veszélye a közlekedőkben, felvonókban. Utóbbiak közül érdemes egyet a fertőzött szállításra fenntartani, erre alkalmas rugalmas vezérlés beépítésével. Ugyancsak a mozgatás igényét csökkentheti a mobil diagnosztikai eszközök használata, elsősorban ultrahang- és röntgenberendezéseké, célszerűen vezeték nélküli működtetéssel. Az ápolási egységeket alkalmassá kell tenni ezek elhelyezésére és biztonságos működtetésére, ami tervezői feladat. A betegellátás alapvetően a személyzet munkáján alapul, ezért az ő biztonságuk védelme kiemelt feladat. A médiában vetített képeken és filmeken látható védőruházatban csak átmenetileg lehet dolgozni, azokat gyakran kell cserélni, ami helyet és időt igényel. Jó lenne megoldani a személyi fertőtlenítés érintésmentes automatizálását, remélhetőleg erre már létezik szolgáló berendezés. A személyzet számára biztosítani kell olyan izolált területeket, amelyben a kontamináció veszélye nem áll fenn. Ezek közé tartoznak a tisztálkodási, illem- és pihenőhelyek, az irányításra, adminisztrációra, telefonálásra (!) szolgáló irodák. Nagyobb terhelés esetén létfontosságú egy központosított irányítóhely létrehozása, megfelelő telekommunikációs felszereltséggel. Ez a hely lehet „békeidőben” az infekciókontroll helyiségcsoportja, akiknek szerepe a jövőben, jelentőségüknek megfelelően felértékelődik, tevékenységük már nem merülhet ki csak adminisztratív teendőkben, hanem operatív egységgé kell válniuk, speciális eszközökkel, területekkel, kiterjedt intézkedési hatáskörrel. Elegendő egyetlen területet megemlíteni, a tervezői és beruházói oldalról is gyakran elhanyagolt takarítási és fertőtlenítési infrastruktúra feltételeinek fontosságát. Az intenzív osztályok esetében a normál kapacitáson felül újabbak bekapcsolása válhat szükségessé, stratégiai tartalékból hozott lélegeztető, monitorozó, egyéb életfenntartó berendezések elhelyezésére. Tekintettel arra, hogy a személyzet létszáma korlátozott, az új egységet a meglévő közelében kell kialakítani. Hagyományos, ún. nyitott rendszerű, egyterű osztályok csak azonos fertőzésű betegeket fogadhatnak, a ma általánosabb egyágyas, teljes központi monitorozással ellátott szobái rugalmasabban használhatók, de ezek előtt is szükséges többlet területet hagyni utólagos, akár ideiglenes zsilip kialakítására. Az intenzív osztályok alaphelyzetben is zsilipelt területek, fertőző egység esetében ez még szigorúbb követelmény, a zsilipek területigénye nagyobb, átmenetileg igénybe vett egységek esetében is. Egy potenciális lehetőség, ha olyan műtőblokk helyezkedik el a szomszédságában, amely az elektív műtétek leállításával betegellátásra vehető igénybe. Előnye, hogy nem lehet gond a gyógyászati gázellátás és a steril szellőzés rendelkezésre állása, de ez utóbbival még külön kell foglalkozni az eltérő nyomásviszonyok követelménye miatt. Nem építészeti kérdés, ezért csak megemlítem, hogy a légtechnikai rendszerek tervezésében ugyanolyan rugalmasan változtatható megoldá-

61 |

sokat kell alkalmazni, mint ahogy az építészeknek a téralakítások során. Amíg egy általános intenzív ápolást igénylő embert a környezet hatásaitól kell védeni, a fertőző beteg esetében éppen fordított a helyzet. Normál felszereltségű ápolási területek igénybevétele esetén gondolni kell a teljes körű intenzív gyógyászati infrastruktúra gyors kialakíthatóságára, megfelelő csatlakozási pontok elhelyezésével (szünetmentes áram, informatika és gyógyászati gázellátás). Az általános hotelszinteken előnyt jelent az egyágyas betegszobák minél nagyobb száma. A szobák tervezésénél eleve gondolni kell, egy – akár ideiglenes – zsilip elhelyezésére, ahol védőruha cserére és kéz, ill. eszköz (pl. tablet) fertőtlenítésre van lehetőség. A fürdőszobákat a betegszobákból kell nyitni. Hasznos lehet kontrollálható betekintés lehetőségét biztosítani a szobákba a folyosó felől (pl. kapcsolható átláthatóságú üvegekkel). A COVID-19 által leginkább veszélyeztetett betegek a hosszú ápolási idejű intézményekben fekszenek, ahol a kettő és négyágyas betegszobák az előnyösebbek – járványmentes időszakban. Itt a szobák tervezésekor gondolni kell ideiglenes szerkezetekkel történő oszthatóságukról, friss levegővel történő elláthatóságukról. Átgondolást igényel a kórházak logisztikai rendszere is, különösen akkor, ha az intézmény egyszerre lát el fertőzött és nem fertőzött betegállományt. A tiszta anyagok szállításához átrakodó helyeket kell kialakítani a fertőző egységek bejáratánál. Ide tartozik az élelem is. Az egységen belüli szállítóeszközök fertőtlenítése elvégezhető az általános dezinfekciós helyiségben is, ha ennek méretezése alkalmas rá. A szennyes textília kezelése különleges óvatosságot igényel, a mosásra történő előkészítést még a fertőző egységen belül kell elvégezni, a szennyes tárolókat ennek megfelelőre kell méretezni. A szennyes helyiségeket nem szabad összekötni más egységeket is érintő teherfelvonóval, ledobóval pedig eleve nem! Amennyiben ideiglenes használatba kerülnek emeletnyi egységek, akkor a nem fertőzött szinteket ellátó felvonókat el kell zárni onnan és egy külön liftet kijelölni az ellátására – elegendő tartalék esetén. A szennyes és hulladék kezelés kettőzése nem szükséges, ha a szállítási biztonságos zárt rendszerű. Üzemeltetési kérdés, hogy a fertőző egységekben nem gyűjthető szelektív hulladék! Amennyiben robot szállítórendszer, illetve csőposta üzemel, akkor már tervezés során úgy kell specifikálni a gyártó számára, hogy a szállító konténerek, kapszulák felületi fertőtlenítése megoldható legyen a szakaszhatárokon. A jövőben a mesterséges intelligencia fejlődésével számolni lehet az ápolásban is biztonságosan hasznosítható robotok megjelenésével, amelyek helyigényét már most figyelembe kell vennünk. A kadaver szállítását is úgy kell megoldani, hogy a fertőző egységek határán eszköz ne haladhasson át teljes külső fertőtlenítés nélkül. A patológián belül különleges építészeti, műszaki megoldások nem szükségesek a mai általános biztonsági előírásokon felül. Környezettervezési téma, de rendkívül fontos a hirtelen felmerülő és gyorsan biztosítandó tárolási kapacitás bővítés megoldása, amelyek közül külön említendő az oxigénellátásé, a nagyon szigorú biztonsági követelményei miatt. Nagy kerttel, telekkel rendelkező kórházak esetében a többlet területek általában rendelkezésre állnak, de belvárosi intézményekben a megoldás kritikus lehet, ami új kórház telephelyek kijelölésekor válik fontos szemponttá. Építészként csak megemlítem a légtechnikai rendszerek körültekintő, szakaszolható, és a nyomáskülönbségek változtatására alkalmas kialakításának igényét, a könnyen tisztítható, fertőtleníthető berendezésekkel együtt. Ugyancsak fontos a jól karbantartható szennyvízhálózat, amelyhez érdemes automata fertőtlenítő rendszer csatlakozásának lehetőségét betervezni. A kórházon belüli építészeti anyaghasználat általános modern követelményei megfelelnek a különleges higiénés előírásoknak is,

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

ennek betartása mindannyiunk számára kötelező. Új innovációk betervezése természetesen növelheti a biztonságot (baktericid hatású üvegek, bevonatok stb.), de a tervezők ez esetben azzal tehetnek a legtöbbet, ha a belsőépítészeti megoldásokban a design az egyszerűségre, a sarok- és zugmentes felületek, könnyen tisztán tartható részletek létrehozására törekszik. Nem építészeti kérdés, de szükséges leszögezni, hogy a karantén nem való a kórházba! Tünetmentes, de potenciálisan fertőző, és esetlegesen beteggé váló, aktív embereket a kórházaktól távol kell tartani, az ő elhelyezési igényükkel a tervezési programban nem kell számolni. A COVID-19 járvány Magyarországot nem érte felkészületlenül, a védekezés stratégiája megfelelően illeszkedik az egészségügyi ellátó rendszer teherbírásához. Az előrejelzések alapján várható, hogy az emberiség több hasonló, esetleg még súlyosabb pandémiák elé néz, ezért az infrastruktúrát fel kell készíteni a rugalmas reagálásra, ami műszaki szempontból elsősorban építészeti feladat. Magyarországon, hosszú idő után először nyílik lehetőség új, „zöldmezős” kórház tervezésére, így az új kihívásnak való megfelelés a 24. órában – de még „éjfél előtt” megoldható és kötelességünk ennek eleget is tenni! Az Egészséges Budapest Program keretében számos budapesti kórház fejlesztésének tervezése is folyamatban van jelenleg, ahol ugyanazon elveknek, lehetőleg egységesen kellene érvényt szerezni, ami most különleges felelősséget ró a fenntartói feladatokat ellátó szervezetekre. Ez az írás egy kezdeményezés, amely felhívás a tapasztalatok további gyűjtésére és összefoglalására, hogy új és megújuló kórházaink megfeleljenek az kihívásoknak. A szerző köszönetet mond a közvetlen segítségért: Dr. Fekete Ferencnek, Dr. Hermann Csabának, Dr. Bágyi Péternek, Dr. Raffay Évának, Dr. Varga Csabának.

—

1 Le Corbusier: The Radiant City. Faber and Faber, London, 1967. 2 A keleti és nyugati kultúrkörök határát önkényesen a Himalája nyugati oldalán, a buddhizmus elterjedésének határán húztam meg. 3 A régi Hôtel Dieu tűzvész martaléka lett, több ezer áldozattal, de a góc megszűnésével a város sok évre megszabadult a pusztító járványoktól. 4 Ernst Kopp - Legrövidebb utak elve, lásd https://www.tagesspiegel.de/wissen/berliner krankenhaus-architekt-ernst-kopp-kurze-wege-im-kompakten-organismus/9431858.html 5 saját definíció

Pandemia COVID-19'S IMPACT ON HOSPITAL DESIGNS „The world is sick”, this is what Le Corbusier wrote briefly in 1967 when forming his views on urban design. The eternal truth of this statement would be difficult to refute or question, but there is no doubt it is definitely true as of today, in the spring of 2020. The majority of people follow the course of events isolated whilst self-quarantining in their homes, whilst healthcare bleeding from lots of wounds and at the crossfire of social debates stand in the frontline to fight the COVID-19 pandemic. Up-to-date and typically dramatic experiences internationally associated with the handling of the epidemic enforce us now to survey and review every ongoing hospital project to revise and replan our architectural programmes, technical decisions based on the opinions of people working in healthcare at the front of the struggle, the patients infected with the disease, and the managers of healthcare. We are to do so whilst knowing that the corona virus and similar infectants will remain with us forever, and we are to face and get prepared for the repetition of their pandemic spread at any time in the future.

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 62

A túlélés virága A HOMO SAPIENS ÉS A NAGY KÉRDÉS szöveg | text:

Legelőször is pillantsunk bele abba a bizonyos Thomas Mann-i kútba, de fogjuk meg erősen egymás kezét, nehogy beleszédüljünk mélységeibe. Kontextusba kell ugyanis helyeznünk mai témánkat: az emberiség történetét. A mindenség történetének kb. egymilliomod része a Homo sapiens sapiens története. Úgy tudjuk, hogy mintegy 13 milliárd éve következett be az ősrobbanás, naprendszerünk és bolygói 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki. Az őstengerek 3,5 milliárd éve alakultak ki, hogy bennük szinte nyomban megjelenjenek az élet első csírái. Mintegy 250 millió évvel ezelőtt alakult ki a maihoz hasonlatos légkörünk, amikor a széndioxid és az argon aránya lecsökkent az oxigén javára. Nem volt többé akadálya a szárazföldi létformák fejlődésének. Az első hominidák (Homo erectus, Homo habilis) mintegy 2-4 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ugyancsak ilyentájt, nagyjából 2,5 millió évvel ezelőtt különült el a többi emberszabásútól egy nagyon fura népség: a bonobók. Ma is ott élnek, ahol történetük során mindig, Közép-Afrikában, a kongói őserdők mélyén. Legközelebbi rokonaik a csimpánzok, így fejődéstörténetileg hozzánk is ők állnak a legközelebb. Külön érdekesség, hogy a Homo sapiens bölcsője is valahol arrafelé ringott. Miért is érdekesek a bonobók? Az egyetlen állatfaj – rajtunk kívül –, amelynek példányai nem csak a fajfenntartásért párosodnak. A szex náluk is fontos, mindennapos közösségformáló és kapcsolaterősítő eszköz. Sőt, a bonobók megvalósították John Lennon felhívását: szeretkezz, ne háborúzz! Ha két idegen horda találkozik, nem esnek egymásnak, mind más rendes majmok, hanem kicserélik élelmeiket, és élénk nemi érdeklődést mutatnak egymás iránt. Komolyabbra fordítva a szót: folytatódik a több millió éves evolúciós folyamat, az ember és „unokatestvérei”, a többi emberszabásúak fejlődése. A tudomány előtt sűrű sötétségbe burkolózik ez a kor: jó, ha 100 000 évre jut egy csontszilánk, egy különösen megkopott csont- vagy kődarab. Azért nagy vonalakban egyre pontosabb képet tudunk alkotni arról, miként alakult ki mintegy 300 000 évvel ezelőtt a párhuzamosan egymás mellett élő Homo Sapiens, a neandervölgyi ember, a Homo florensiensis vagy gyenyikovói ember, még több más rokonnnal együtt. Ők már szinte a mai ember agyméretével, testalkatával, valószínűleg a mai rasszoknak megfelelő különböző bőrszínnel, de egyre fejlődő eszközhasználó és készítő kultúrával rendelkeztek. Az egyre gyarapodó közösségi tudás kezeléséhez egyre elégtelenebbnek bizonyult a nagyjából ötvenfős hordákban való lét, a közösségek növekedésének viszont gátat szabott a viszonylag korlátozott beszédkészség. Nagyjából itt kezdődik Yuval Noah Hararinak a Sapiens című, világsikerű könyvében 1 megfogalmazott egyik alapvetése, miszerint az emberiség történetének problematikája az információ kezelése. Valójában az emberi történelem korszakolása is azon az alapon történik, hogy a felhalmozódó kollektív tudás és technológia milyen újabb és újabb módokon képes a mindennapok hasznos része maradni. Valamikor i. e. 70 000 környékén az emberi aggyal történt valami. Természetesen nem is sejtjük, micsoda, leginkább génhibára, mutációra gyanakszunk, de ha úgy tetszik, mondhatjuk azt is, hogy valamiféle teremtő erő beavatkozása elindította az ún. kognitív forradalmat. Ezen az embernek azt az ekkortájt megjelenő tulajdonságát értjük, amely képessé

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

NAGY ANDRÁS

teszi őt az elvont gondolkodásra, a rendelkezésére álló tudás rendszerezésére és praktikus értékelésére, és nem utolsó sorban a valóságtól független rendszerek kitalálására és alkalmazására. Emellett hatalmas mértékben fejlődött a szókincsünk. Lényegében ott és akkor, és ebben hagytuk állva közeli unokatestvéreinket, így pl. a neandervölgyieket. Mi mindennel járt együtt ez a fejlődés? Először is még egy ütemben jelentősen növekedett az agytérfogat, és vele persze a koponya űrmérete is. Ez viszont a koraszülés általánossá válásához vezetett, ezért vagyunk vadon élő társainkhoz képest magatehetetlen, hosszan gyámolításra szoruló újszülöttek. Nem mintha az ember korábban enélkül valami dicsőséges pozíciót foglalt volna el a természetes táplálékláncban. Gyengébbek, lassabbak, ügyetlenebbek voltunk versenytársainknál, ezért a csúcsragadozó által elejtett, sakálok által megdézsmált, lecsupaszított zsákmány maradéka jutott nekünk. Okos és türelmes paleorégészek rájöttek, hogy az ember első szerszámait, az élesre pattintott szakócákat a maradék csontok feltörésére használta, hogy hozzáférjen a finom és tápláló csontvelőhöz. Ez az áldatlan helyzet változott meg többek között a kognitív forradalom vívmányai által. Az ember hosszú botok végére felkötötte az éles obszidián pengéket: hajítólándzsát készített. Később valamivel rövidebb botokat használt, ezeket nyílként lőtte ki nagyobb távolságokra. Nem volt már többé gyenge és védtelen, könnyen és gyorsan szerezte be a táplálékát. Tagolt és nagy szókincsű nyelve által pontosan meg tudta osztani társaival, merre találni a legédesebb gyümölcsöket, a legtáplálóbb gyökereket és hagymákat. Ebben a korban az embernek szükségletei biztosításához mintegy 3-4 órát kellett dolgoznia naponta. A megmaradó időben társas viszonyait ápolta, és csiszolgatta újonnan szerzett képességét, az elvont gondolkodás tág teret nyújtó lehetőségeit. Folyamatosan rendszerezte a világról alkotott tudását, amiről pedig nem tudta, mi lehet, azt beillesztette az egyre fejlődő vallási világképébe. Az immár száz főssé duzzadt hordák hajlandók voltak eltartani egy-egy istenekkel különösen jól szót értő szakembert is. Az ember feltalálta a a munkamegosztást, majd a következő pillanatban a kizsákmányolást is. A sámánok nem csak vallásügyi főmegbízottak voltak, hanem gyógyítók is. A tűz használatának általánossá válásával, az ételek hőkezelésével párhuzamosan drámaian csökkent az ember immunképessége is; feltaláltuk a betegséget. A nagy haladásnak más hátulütői is voltak. Mozgékonnyá vált a horda, a vadászok messzi tájakon keresték zsákmányukat, hogy közben idegen hordák vadászaival össze is vesszenek rajtuk. Feltaláltuk a háborút. Közben, a kognitív forradalom, más kifejezéssel az őskőkorszak évezredei alatt az ember lassan (valójában igen gyorsan) elfoglalta és benépesítette a földgolyót. Vándorlásai során leghamarabb a Közel-Keletre érkezett el – ennek később különleges jelentősége lesz –, majd betört az eurázsiai kontinensre, a Távol-Keletre, Óceániába és Ausztrália földjére, és nem sokkal később Észak-, majd Dél-Amerikába. És bárhová is érkezett el, már mindenütt ott voltak családtagjaik: Európában az Urálig, illetve a Közel-Kelet termékeny vidékén ott találta a neandervölgyi embert. Figyelemreméltó módon Észak-Amerikában is a neandervölgyiek módosult ősei voltak az első emberek. Ázsiában a neandervölgyi mellett jelen volt a gyenyiszovói ember, Délkelet-Ázsiát pedig Óceániával együtt a Homo florensiensis népesített

63 |

be. Találkozhattunk még több más módosulattal is; azért említem ezt a hármat, mert a velük való találkozás genetikailag is kimutatható. Keveredés történt közöttük, s így génjeik a a mi génjeinkben is azonosíthatók. A Homo sapiens vetélytársai mindig és mindenütt igen rövid idő (néhány ezer év) alatt felszívódtak, nyomtalanul eltűntek, kihalt a fajtájuk. A legvalószínűbb hogy kiirtottuk őket. Mint ahogy ezt történt a benépesített területek nagytestű emlőseivel is: Eurázsia állatvilágának 60, Amerikáénak 80, Ausztráliának pedig 90%-át eltüntettük az élővilágból. Egyeduralkodóvá váltunk, félnünk már csak egymástól kellett – no meg önmagunktól. Ennek megfelelően az ember még többet kezdett foglalkozni önmagával. Egyre mélyebben érdekelte saját eredetének története, a körülvevő világ egyre növekvő idegensége. Vallást épített. Ugyanakkor foglalkoztatta a csoporton belüli hierarchia kérdése, a nemek közötti viszonyok problémája, vagy a munkamegosztás racionalitása is. Egyre tagoltabb társadalmat épített. Mindehhez meg kellett alkotni olyan elvont, fiktív fogalmakat, mint a jóság, a tisztelet, fegyelem, vagy a különböző szabályrendszerek. Ki kellett találnia bizonyos környezetet magyarázó rendszereket, és azokat közösségi szabályként alkalmazni. Így természetesen újra megnőtt a kollektív tudás mennyisége, ezért annak továbbadását szelektálni kellett. A kevésbé fontosakat, idejét múltakat elhagyni, s mindig csak az aktuálisan leghasznosabbakat megőrizni és továbbvinni. Ezt a máig (de tegnapig biztosan) tartó technikát nevezzük kulturális evolúciónak, aminek egyébként semmi köze a biológiai evolúcióhoz. Ekkoriban még többnyire barlangokban, természetes menedékeken aludtunk, de álmunkat már a kutyák csaholása verte fel. Elsőként őket domesztikáltuk. I. e. 10 000 körül járunk, elkezdődik az ún. neolitikum kora, vagy más néven a mezőgazdasági forradalom. Persze a mai idővel mérve lassan történt. Valakinek eszébe jutott, hogy körben a földbe tűzzön botokat, enyhhelyül a szél ellen. Aztán vagy száz év múlva valaki vesszővel keresztbe fonta a botokat. Néhány száz esztendeig jó volt így is, de jött egy csavaros eszű atyafi, és a tetejét befedte fatörzsekkel, lombokkal, hogy ne essen bele az eső. Aztán már csak körbe kellett tapasztani, vagy mohával kitömni a réseket, és már kész is volt az első lakóház. Körülbelül így zajlott a növények és az állatok háziasítása is. Először csak a különlegesen finom hagymákat dugdosták le a felügyelt helyre, vagy a szétköpködött gyümölcsmagokból sarjadó csemetéket tartották meg. Később, a gyűjtögetés során hazavitték az első gabonák magvait is. Szétszóródott, termést hozott, és ott volt az ajtóban. Sorra domesztikálták az állatokat: a fejősöket, kecskét, birkát, marhát. A baromfiakat. Érdekes hogy a lovat csak kb. 7000 táján kezdtük megülni. Legkésőbb a disznó került sorra, valahol Ázsiában. És lassan kéznél volt minden ennivaló, bőségesen, igaz néha elvitte az aszály a termést. Az ember háziasította a búzát, a búza pedig az embert. Azt gondolhatták az egyre nagyobb létszámú törzsek, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Egyébként valóban ott volt, hiszen a mezőgazdasági forradalom bölcsője Mezopotámia volt. Itt voltak legalkalmasabbak a környezeti viszonyok; sok kutató idehelyezi a bibliai Édenkertet is. De ennek a nagy bőségnek és biztonságnak hátulütője is volt. A törzs helyhez kötötte magát. a termőföldeket nem lehetett odébb vinni tartós aszály, vagy idegen törzs támadása esetén. És még nagyobb terhet vettek nyakukba az emberek: míg a gyűjtögetéssel, vadászattal napi 4 órai munkával fedezték szükségleteiket, a mezőgazdálkodás már 8-10 órát igényelt. Néhány évente új területet kellett betörni a művelésre, a termést öntözni, sőt őrizni is, hogy a vadak meg ne dézsmálják. Ez a folyamat teljesedett be a kora középkorra a látástól-vakulásig robotolással. Mivel az öntözés miatt sok törzsnek kellett kis területen osztoznia, főként nagyobb folyók völgyeiben, és a növekvő terméshozamok is egyre kívánatosabbá váltak, a törzsek kis falvaikat elhagyva városokat kezdtek kialakítani. A korszak derekára, i. e. 5000 körül a Közel-Kelet és a Nílus

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

völgye jelentős, olykor 40-50000 lakosú városokkal gazdagodott. Ekkora tömeget természetesen már csak közigazgatással, karhatalommal lehetett vezetni, és katonasággal megvédeni. Ezeket pedig szintén vezetni kellett, kialakult a társadalmi elit, elkészültek az első törvénykönyvek. Kialakult számtalan törzsi-vallási alapon szerveződő kisebb-nagyobb királyság. Az ember feltalálta az írást, s vele a hatalom működtetésének fontos eszközét. A korábbihoz képest jelentősen felgyorsult a tudományos-technikai fejlődés. Gyorsan követték egymást a korszakos találmányok, egyre-másra alakultak ki a háziipari, majd ipari mesterségek, a fazekasság, a szövés, feltalálták a kereket, s vele a könnyű és gyors közlekedést, megépítették az első tengerjáró hajókat, amely felélénkítette a kereskedelmet, és végül birtokba vették a fémeket, ezzel valóban forradalmi változásokat idézve elő. Lassan kialakultak az ókori demokráciák. A görög városállamok sosem látott magasságokba emelték a tudományok, művészetek megbecsülését, máig csodálatos építészeti, szobrászati és irodalmi kultúrkincset hoztak létre. Társadalmukat demokratikusan választott vezetők irányították. A nagy közel-keleti birodalmak, a görög expanzió, a hellenisztikus birodalmak, majd maga Róma ugyanazzal a végül lebírhatatlannak bizonyult nehézséggel találták szembe magukat: a túl nagy alakulatokat – bár egy-egy nagy személyiség össze tudta kovácsolni – a nagy távolságok és kulturális különbözőségek miatt nem tudták egyben tartani. Történtek persze forradalmi kísérletek a sikerért, a rómaiak máig csodálatos úthálózatot építettek, Konstantin császár államvallássá tette a kereszténységet, de végül mégis csak elérkezett és elsöpört mindent az emberi társadalmak egyik legkülönösebb jelensége: a úgynevezett sötét középkor. Európa évszázadokon keresztül olyan volt, mint egy színes karnevál. Előbb északról a germánok, gótok, vikingek száguldozták át és tarolták le a kontinenset, majd elindult a nagy sztyeppei hullám. Szinte felsorolhatatlanul sok kisebb nagyobb portyázó nomád nép, melyek egy része itt ragadt, más részük eltűnt, felszívódott valahová. Ezek némelyike (köztük a hunok, az avarok) még rövid ideig tartó államalakulatokat is létrehoztak. Lényegében ezt a nagy mozgást zárja le a magyar honfoglalás. Mindemellett a helyi őslakosságból, s a közéjük keveredő idegenekből lassan kezdtek kialakulni a mai európai államok ősei. Kisebb erejű, hatalmú és mozgásterű királyságocskák voltak ezek, Britanniában, frank földön, az Ibériai-félszigeten és Germániában. Fontos közös tulajdonságuk volt, hogy a rómaiaktól megörökölt vallást, a kereszténységet többé-kevésbé a sajátjuknak tekintették. Tovább őrizték a nagy ókori kultúrák tudományos és művészeti eredményeinek legalább a töredékét. És közben létrehozták és megszilárdították a keresztény civilizáció alapjait, amely majd évezreden keresztül az európai társadalmak alapjait alkotta. A modern értelemben vett országok nagyjából a 10. században alakultak ki, nem sokkal előzve meg a magyar államalapítást. Létrejött egy egységes Európa, erős és nagy államokkal, egységes vallással. Ez a vallás különleges hatalommal rendelkezett: az egységes, kétségbevonhatatlan ideológia volt az az eszköz amellyel végül is egyben lehetett tartani az egységes Európát. Megindult a városiasodás, vele elkezdődtek a századokon keresztül pusztító pestis- és kolerajárványok. Itáliában a hajdani nagyság romjain új, gazdag kereskedő városok fejlődtek ki. Itt alakultak ki a modern bankok és innen indultak az első távoli kereskedő hajók is. Ide érkeztek be – részben arab közvetítéssel – az olyan fontos kínai találmányok, mint a puskapor, vagy az iránytű. Ez utóbbi pedig megnyitotta az utat a nagy tengerjáró hajók és merész kalandvágyó kapitányaik számára, hogy felfedezzék az eddig ismeretlen nagyvilágot. Ezzel az eseménysorral kezdődött el az emberiség történetének következő nagy korszaka, a tudományos-technikai forradalom. A világ eddig soha nem látott sebességgel változott. Az élenjáró országok, Spanyolország, Portugália, kicsit később Németalföld és Franciaország, majd

XX. ÉVFOLYAM | 110. SZÁM

| 64

Britannia a gyarmatosítás során felosztották egymás között az egész Földet. A hirtelen jött gazdagság pedig újabb és újabb lökést adott a technikai fejlődésnek is. Feltalálták a könyvnyomtatást. Az információ elérhetővé vált immár nem csak a hatalmi elit, hanem az egyre izmosodó polgárság számára is. Feltalálták a gőzgépet, hogy eltűnjön a távolság, a Morse-távírót, hogy jelezze a vonatok érkezését. Feltalálták az ipari termelést, a klasszikus szabadversenyes kapitalizmust, és a tőzsdét, mellyel szabad út nyílt a pénzvilág uralmának. Ez a folyamat együtt járt a társadalmi különbségek exponenciális változásával. A tudomány és technika fejlődése, hasonlóan a Föld népességéhez, exponenciálisan növekszik. Ez a görbe hosszú évezredekig az idő vízszintes tengelyével csaknem párhuzamosan haladt, majd nem egészen kétezer év alatt fölkanyarodott, hogy mára szinte ábrázolhatatlanul szökjön a függőleges magasságokba. A megtermelt javak 1500 óta 250 milliárd dollárról a 240 szeresére növekedtek; a népesség 500 millióról a 14-szeresére, az energia felhasználás pedig nagyjából a 115-szörösére. Harari szerint a történelem egyik fő mozgatóereje, a fejlődés egyik alapja az, hogy az eleinte luxusnak számító termékek előbb megszokássá, majd nélkülözhetetlenné válnak. Ez a lényege a modern kori kapitalizmusnak, a fogyasztásra épülő gazdaságnak is. És a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus – kissé sanda szóval kifejezve – vadul dübörgött. A gyarmatokról dőlt a nyersanyag és az olcsó munkaerő, a technikailag egyre fejlettebb üzemek ontották magukból az árut. Éppen csak egy bibi volt: ezt az árut el is kellett adni. A piac fogyasztói oldalról telítődött, túl kicsi volt a vásárlóerő. A fejlettebb európai országok leigázták, egymás közt felosztva gyarmatosították a világot. Egy-két száz évig ennek tartalékai tovább lendítették a formálódó új világrendet, hogy aztán ennek a rendnek törvényei szerint ez is kevésnek bizonyuljon. Valami még jobbat ki kellett találni. Az új koncepció a 20. század első felében formálódott, többek között két világ- és vagy háromszáz lokális háborúval. Ez sokat segített, mert a gyárak hadianyagait megvették az államok, akiknek viszont nem volt erre pénzük. Erre megszületett a fedezet nélkül, banki és tőzsdei manipulációk által létrehozott virtuális pénz. Ám volt néhány valóban világrengető gazdasági válság, melyek rámutattak arra, hogy a gazdasági-társadalmi rend problémái megoldatlanok maradtak. Kitalálták és tökélyre fejlesztették a reklám és a marketing adta manipulációs lehetőségeket. És akkor, valamikor 1950 és 1980 között, megszületett a végső megoldás: feltalálták és tökéletesítették a számítógépet. Ezzel lépünk bele a már csak általam korszakolt és így nevezett háló forradalma időszakba. A pokol elszabadult. Az emberi agy már nem képes követni, befogadni a változásokat. Nem alkalmas rá, evolúciós lehetőségeinek a végére ért. Az interneten keresztül úgy manipulálnak minket, az egész világot, ahogy akarják. A globalizálódás elérte csúcspontját, Kína ontja a bóvlit, emelkednek a fizetések, hogy lehessen vásárolni. Nem csak a gazdaság és a pénz hatalma lett globális, hanem a társadalmi válság is. A vezetés kicsúszott a kezünkből, szakszóval a szingularitás világát éljük: nem tudjuk megérteni és megjósolni a fejlődés további útját.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A továbbiakban felsorolom – a teljesség igénye nélkül és rendszertelenül összelapátolva – azokat a tüneteket, amelyek erre a csaknem kilátástalan helyzetre jellemzőek: - Ökológiai válság: az ózonpajzs pusztulása, felmelegedés, a tengerszint emelkedése, egyre növekvő ivóvíz hiány, a termőföldek elvesztése és a maradók termőképességének megszűnése, a táplálkozás kemizálódása. Bár a túlnépesedés üteme várhatóan csökkenni fog, az átlagéletkor növekedésével mégis több az éhes száj. És most már tudjuk, hogy világméretű járványok bekövetkezésének küszöbén vagyunk; 2020 elején már át is léptük ezt a küszöböt. - A kapitalizmus válsága: a marketing és a reklám lehetőségei kimerülőben, nincs már hová terjeszkedni; ennek folytán válságba kerül a fogyasztás, és ennek folytán válságba kerül az ún. fenntartható fejlődés. Válságban a globális világhatalom és válságban van a pénz maga is, a számokkal való virtuális játék önmagát ásta alá. - Politikai és vallási válság, gondoljunk itt Kínára és az iszlámra. - Morális válság: válságban van a modern demokrácia, a vallás (és itt elsősorban a kereszténységre gondolok), válságban a hagyományos család, a társadalmi közmorál. - Információs válság: robotizáció, amely az elmunkátlanodás felé vezet (munkára nem a pénz, hanem az értelem miatt van szükség!); a tudományos technikai forradalom befogadásának válsága. Legfontosabbként a végére hagytam: minden korábbinál fenyegetőbb egy önmegsemmisítő nukleáris világháború. Amerika nem fogja tűrni, hogy Kína letaszítsa az első helyről. Ezeket a kihívásokat egyesével-kettesével talán kezelni lehetne. Nagy kérdés hogy melyik mikor eszkalálódik; sajnos várhatóan mind a közeli jövőben, nagyjából egyszerre. Az ember alaptermészete, amely ezt a helyzetet kialakította, az önzőség és kapzsiság nem fog megváltozni. Sokan bíznak a technika fejlődésében, hogy az a majd mindent megold. Csakhogy éppen a tudományos-technika hozta létre a mára kialakult válságot, és lassan az embertől függetlenedve fejezi be művét. Marad talán Ady: „Az élet él és élni akar”. Marad talán a hit; mindegy hogy ez napimádás, vagy bármelyik világvallás. Ha közösen, hitünk valamennyi erejét egy irányba fordítjuk, talán kinőhet belőle a túlélés virága.

—

1 Yuval Noah Harari: Sapiens. Animus kiadó, 2015.

The Flower of Survival THE HOMO SAPIENS AND THE BIG ISSUE In the wake of Yuval Noah Harari's Sapiens, the article below surveys the global crises and the situations ensuing in the early 21st century, including consecutive global revolutions in history, as well as the potential visions of the future.

PASSZÁZS PASSAGE

BAROKK FRESKÓFESTÉSZET MAGYARORSZÁGON I. Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye. Szerk.: Jernyei Kiss János. MÉM-MDK, MMA Kiadó, Budapest, 2019. —

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

fotó i photo:

MMA KIADÓ

A freskófestést kivitelezésének nehézségei és az építészettel való szerves kapcsolata miatt is nagyra becsülték a régi korokban. A barokk és a kora újkor Európájának művészeti rangsorában ezt a technikát és művelőit magasra értékelték. Nedves vakolatra dolgozni gyorsaságot, virtuóz ecsetkezelést igényelt. Ráadásul az eljárásban csak meszes vakolattal összeférő festékeket lehet használni, nem ritkán állványról, fej felett, íves mennyezetre dolgozva.

Az impozáns formátumú, 512 oldalas kötet szerkesztői előszava kiemeli, hogy az építészeti térben – főként a boltozatokon – három dimenzióba ágyazott kép a készítőt összetett ábrázoló probléma elé állítja. A befogadó szemszögének, a rövidüléseknek és a festő alulnézeti pozíciójának ös�szeegyeztetése a festészeten túl mutató kérdéseket vet fel. A szó szoros értelmében a méret, átvitten a vallás, a mitológiák, a történelem monumentalitásának ismerete és kezelése is követelmény a freskófestéshez. A feladat téri dimenziók feletti emberi kapacitást, az eszmények narratíváit is közvetíteni tudó képességeket igényelt. Amit a – még nem is igen létező – festőakadémiákon nem oktattak, csak megbízásokat végző mester mellé évekre elszegődve lehetett elsajátítani.

Magyarországon a tatár- és törökdúlás után a megmaradt épületállományhoz képest nagy számarányban épültek barokk templomok, kastélyok és uradalmi házak. Ezek freskófestészete nemzeti művészeti örökségünk egyik legfontosabb – sokáig méltatlanul alulértékelt – része volt. Eddig inkább stílustörténeti karakterű művész- és korszakmonográfiák és tanulmányok születtek. Így egyes témák alaposan, mások alig feldolgozottak. A két éve 98 évesen elhunyt Garas Klára iker-kötete 1 az egyetlen összefoglalója a korszak freskóinak. A mostani grandiózus vállalkozás szerzői 2 úttörő, hiánypótló kutatásokra vállalkoztak. A PPKE Művészettörténeti Tanszékének Barokk festészet Magyarországon címmel elindult programja átfogó kutatással kapcsolódik a 2006-ban alakított nemzetközi kutatócsoport tevékenységéhez. A résztvevők München, Regensburg, Erlangen, Bochum, Wroczlaw, Prága, Brünn, Bécs, Pozsony, Budapest, Bologna, Verona, Velence, Maribor és Zágráb kutatóinak munkáját fogja össze. A most debütáló könyvsorozat csak a Trianon utáni Magyarországra fókuszál – a terepet négy részre osztva. Remélhetően a MÉM-MDK Erdély és Kárpátalja barokk freskóinak feldolgozására irányuló vállalkozása egy 5. kötetben ölt majd testet. A grandiózus nemzetközi adattár és a kötet kimagasló minőségű fotóanyagához tartozó ügy, hogy mennyire tárgyilagos, milyen nyelvű (angol, német) tanulmányai lesznek. És e köteteknek lesznek-e idegen nyelvű mutációi? Maguk a nagy felbontású digitális fotók lehetővé teszik akár az ecsetvonások, az apró

pigmentpontok tanulmányozását is. A fotók java Gaylhoffer-Kovács Gábor munkája. 30 évvel ezelőtt egy hasonló, többkötetes, egyházi épületeket egész országra kiterjedően feldolgozó vállalkozás3 munkatársaként – nem hasonlítva azt jelen kötet tudományos súlyához – láttam, milyen heroikus expedíció egy ilyen léptékű fotózás. A kötet metodikája, logikus és körültekintően következetes. Az építészettörténet,

ZALAEGERSZEG, PLÉBÁNIATEMPLOM. FOTÓ: GAYLHOFFER-KOVÁCS GÁBOR

PASSZÁZS | PASSAGE

a freskó megrendelője, festője a keletkezéstörténet, a jellemzők és az állapot mellett kitér az építészeti tér leírására is, olyan ábrákkal, amelyek lehetővé teszik a freskók helyének beazonosítását. Elemzi a boltozatés fényviszonyokat is, hiszen ezek a freskók befogadását befolyásolják. Korábbi feldolgozásokhoz képest új elem a látszatarchitektúra, díszítőfestés, keretek feldolgozása. Ez a szemszög képes összeilleszteni az építész és a festő illuzionisztikus programját. Itt szeretném visszaigazolni Jernyei Kiss János utolsó mondatát: „ … abban is bízunk, hogy munkánkkal a szélesebb közönség érdeklődését is felkeltjük.” Néhai Lelkes István – aki egyházművész is volt – tanítványaként, valamint színházi látványtervezőként a tezaurusz élvezetéről tudok beszámolni. Néhány szubjektív freskó-leget is megemlítek: abai plébániatemplom (A. Werlének tulajdonítva), székesfehérvári II. János Pál Pápa téri plébániatemplom (J. I. Cimbal), Oroszlány-Majkpuszta, kamalduli remeteség refektóriuma (G. Vogl?), sümegi plébániatemplom (F. A. Maulbertsch). Utóbbi fotói a

festőt a közép-európai freskófestészet nagy alakjaként láttatják, rengeteg egész oldalas részlettel – amit ott Sümegen nem láthatunk így. Negatív esettanulmány Magyarpolány templomának hámló freskója – talán csak ezek a fotók maradnak az utókorra. Zárásként írom ide a korábban rejtett freskók szép felújítását a veszprémi Dubniczay-palotában – F. X. Bucher freskói. A rendkívül igényes kiállítású kötet a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kiadásában, az MMA Kiadó gondozásában jelent meg.

Barokk freskófestészet Magyarországon II. Somogy, Tolna, Baranya és Zala megye Várhatóan 2020 novemberében jelenik meg a könyvsorozat második kötete a Dunántúl déli részén található barokk freskóemlékről. Az elsőhöz hasonló terjedelmű kötet 51 freskó művészettörténeti feldolgozását tartalmazza, gazdag fotóanyaggal illusztrálva. Olyan jól ismert, de részletesen eddig nem publikált freskóciklusok szerepelnek majd a könyvben, mint Balatonkeresztúr, Nova, Zics, Zalaegerszeg és Zalakomár plébániatemplomainak de-

—

1 2 3

Magyarország XVII. századi festészete. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1953 ill. Magyarország XVIII. századi festészete. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1954 Borz Zsófia,Gaylhoffer-Kovács Gábor, Haris Andrea, Herczeg Renáta, Jernyei Kiss János, Lóczi Dóra, Nagy Veronika, Opra Zsuzsanna, Ökrös Dóra, Sárossy Péter, Serfőző Szabolcs, Smohay András, Somorjay Sélysette, Tatár Sarolta és Ugry Bálint Dercsényi Balázs-Hegyi Gábor-Marosi Ernő-Török József: Katolikus templomok Magyarországon (ill. a Református és Evangélikus templomok c. kötetei). Hegyi & Társa Kiadó, Budapest, 1991-92

korációja. A terület jellegzetességei miatt a városi vagy városi léptékű templomok mellett nagyobb számmal szerepelnek szerényebb falusi templomok és egészen kis kápolnák. Ez utóbbiak freskódíszei megmutatják, hogyan szólal meg az akadémiai festészet legelőkelőbb műfaja a népművészet nyelvén (pl. Pölöske, Pusztamagyaród, Várvölgy kápolnái).

SEBESTYÉN ANNA: MAGYAR BAU, MAGYAR HAUS Ingatlanfejlesztés a két világháború között —

szöveg i text:

GÖTZ ESZTER Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület sorozatában 2019 végén jelent meg Sebestyén Anna művészettörténész munkája, amely a Bauhaus magyarországi hatását foglalja össze az iskola alapításának 100 éves évfordulója alkalmából. A szerző a témával kapcsolatos sztereotípiák és félreértések tisztázási szándékával kerek összegzést ad a Bauhaus tevékenységéről, és azon belül az építészet jelentőségéről. Részletesen végigkíséri a Bauhaushoz kapcsolódó magyar építészek munkásságát, pontosítja a modern építészet és a Bauhaus fogalmait, amelyek a mai közgondolkodásban gyakran összecsúsznak, és jó stílusban, közérthető módon

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

összefoglalja az iskola eredményeit, majd azt a folyamatot, amelynek során a Bauhaus építészet szociális misszióból stílussá vált. Számos korabeli forrást idézve képet ad a mozgalom igen változatos hazai fogadtatásáról is. Önálló fejezetben foglalkozik a Walter Gropius irodájában működő Forbát Alfréddal, valamint az iskola egykori hallgatóinak, Molnár Farkasnak, Breuer Marcellnek és Weiner Tibornak a későbbi életművével. A kötet második fele a modern építészet hatását tárgyalja a budapesti ingatlanfejlesztésre. A remek képanyag legnagyobb részét a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ gyűjteményéből válogatták.

A HIÁNY REMÉNYE Szilágyi Mária – Kerner Gábor: Newtrad. A szegedi nagytáj építészeti útmutatója. Interreg-IPA CBC, 2019 —

szöveg i text:

NAGY GÁBOR

Az ismertetés a szerzők szubjektumával színesítette a színvonalas és hasznos, szép kiállítású kiadványt. Vegyük kézbe, olvassuk úgy, hogy a sorok megérintsenek. Már a cím, a megnevezés – A szegedi nagytáj – is oly kedves, szívet melengető, a régi mesés egységet idézi, a trianoni kataklizma előtti állapotot. Ebből a helyzetből kell megvizsgálni a változást, egyesek szerint a fejlődést, de inkább a pusztulást. Ebből adódik a megfogalmazott feladat és cél: „elengedhetetlen ennek az örökségnek a feltérképezése, dokumentálása és átörökítése az utókor számára”. A kiadvány nem előzmény nélküli. A közvetlen, Krizsán András 2014-ben megjelent Balaton-felvidéki építészeti útmutatója (szakmai lektor Kerner Gábor), amely Mike Shanahan Tervezési útmutató Cork megyében 2003-as munkájának módszerét veszi alapul. Írországból a szegedi nagytáj? Igen. Széchenyi István is Angliából látta tisztábban a magyar helyzetet. Az útmutató történeti része a Bánság újra telepítésének három szakaszát írja le. Az első rendeletet VI. Károly hozta 1722-ben, majd a második, és talán leglényegesebb, legellenőrzöttebb betelepítésekre Mária Terézia uralkodása alatt került sor. Az 1772-ben kiadott Betelepítési Főutasítás pontos szabályokat rögzít a falvak építésére. A falu központját egy

PASSZÁZS | PASSAGE

szabályos tér jelezte, a telkek szélességére, az épületek egymástól való távolságára is volt regula. Ide költözött azután az élet, a dohánykertészek embert próbáló paraszti élete. A változási folyamatokról szóló részben aztán szembesülnünk kell a helyzettel, az idővel. Visszatekintve a következő szakaszokat különböztethetünk meg. Az első a Trianonig terjedő időszak, nőtt a népesség, az új falurészek követték az eredeti struktúrát, az új közlekedési utak a meglévő faluszerkezethez igazodtak. A két háború között, bár új határokat firkáltak a szegedi nagytájba, a terület alapvető jellege nem változott, sőt ezt elmondhatjuk egészen a hatvanas évekig. Talán eddig tartott ki a paraszti kultúra ereje. Vagy ekkor erősödött föl a pusztulással együtt járó fejlődés. A házakat elkezdték modernizálni, bővíteni, homlokzatait átépíteni. És jöttek a hetvenes évektől a kockaházak. A dolgozat ezt a „stílusukban, alapkoncepciójukban nem, de magasságukban mindenképpen illeszkedtek a már kialakult faluképhez” meghatározással értékeli. Nem, de mégis, azaz sunyi módon. Amilyenek az akkori idők voltak. Manapság divat lett ezzel foglalkozni. Tanulmányok mutatják több száz ház utcai fotóján a sokszínűséget, az egyediséget és az ebből csepegő enyhe ámulatot, a silány apoteózisát. Csakhogy következett a még rosszabb, a pöffeszkedő korszak. A nyolcvanas évektől az egy- és kétemeletes, „idegen kódokkal” épített házak. Ekkor már többet építettek a kockaházaknál, és főleg a szegénység szimbólumának tekintett parasztházaknál. Ekkor az építők már megengedhették maguknak, és meg akarták mutatni másoknak. A gazdagság az utcakép szegényedéséhez, pusztulásához vezetett. Talán bele is szomorodhatnánk a helyzetbe, de szerencsére a szerzők nem hagyják. Szisztematikus és következetes

vizsgálat alá veszik az építészeti karaktert, a részleteket, az anyagokat, a technológiákat. Még néhány jó példát is mutatnak. De mindezek után ott a nagy kérdés: és az irány? Milyen irányt, útmutatót lehet itt adni? Sajnos csak általánosat. Az igazihoz nincsenek meg a társadalmi feltételek. Nem úgy, mint például a Balaton-felvidéken. Ott hétvégi bebírók, romantikus divat, itt hétköznapi rögvalóság, elnéptelenedett falvak, új „uradalmak”. Ott a folytonosságot követni próbáló élet, itt a hagyományos értékeket háttérbe szorító változások, az ész szomorú kapitulációja. A befejezésben ezt olvashatjuk: „Az elnéptelenedett falvakat, a dűlőfélben lévő parasztházakat látva megfordult a fejünkben, hogy talán egy újabb elmocsarasodás következik, amely után ismét újratelepülhet a vidék, de azután sokkal észszerűbbnek tűnt az a jövőképp, amely szerint új „uradalmak” jönnek majd létre, ahol új „uraságok”, az új nagygazdák, családi gazdaságok veszik át az irányítást.” Talán nekik jól jöhet majd ez a kiadvány. Addig meg marad a hiány és a remény. Nehéz olvasmány ez az útmutató, ha vesszük a bátorságot, hogy igazán belegondoljunk. Mintha az idővel volna a baj. Nehezen vagyunk mi ezzel az idővel. Ezért is kívánkozik ide Marcel Proust gondolata, aki szintén sokat kutakodott az eltűnt idő nyomában: „Ahogy említettem, mégiscsak a tudatot kell felkérnünk, hogy megállapítsa saját alacsonyabb rendűségét. A fejedelmi koronát ugyan nem érdemli meg, mégis egyedül ő ítélheti oda másnak. Csakis az értelem nyilváníthatja ki, hogy az első helyet az ösztönnek kell elfoglalnia.” Az ösztönt nevezhetjük reménynek. A szegedi nagytáj építészeti karakterének mai vizsgálódásaiban a tudat az idővel eltűnt értékek hiányát regisztrálja. De a tudatot meg kell előznie az ösztönnek, a reménynek. A hiány reményének.

SZABADJÁTÉK III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon, Műcsarnok —

szöveg i text:

SZURCSIK JÓZSEF

fotó i photo:

MŰCSARNOK

Második alkalommal rendezi meg a Műcsarnok a Képzőművészeti Nemzeti Szalont, amelyben a hazai képzőművészeknek az utolsó öt évben készült munkáiból kínál egy széles merítést. Noha a „szalon” elnevezés felidézi a magyar művészeti élet egykori nagyszabású közösségi eseményeit és sajátos atmoszféráját, a legújabb, 21. századi szalonkiállítások a mai művészeti élet irányzatokban, tendenciákban és egyéniségekben gazdag világát hivatottak leginkább bemutatni és a lehető legnagyobb merítésben a nagyközönség elé tárni. A Szabadjáték című tárlat jól tükrözi napjaink összetett, uralkodó stílusirányzatoktól

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

elszakadó jelenségeit, a különböző alkotói attitűdök, felfogások, sokoldalú művészi megnyilvánulások egymás mellett élő színes közegét. Reményeink szerint a szakemberek és a tárlatlátogató közönség számára egyaránt izgalmas élményt jelent végignézni az itt kiállított alkotásokat, és eközben felfedezni a művek változatos sokfélesége között kirajzolódó egyéni kvalitásokat és felsejlő tendenciákat is. Az erőteljes drámaisággal megformált plasztikus művektől a filigrán, könnyed grafikáig, a letisztult geometrikus absztrakciótól a humorral átitatott műveken át a barokkos telítettségű kompozíciókig, a színek ragyogóan heves festői áramlásától egészen a puritán, monokróm művekig, videómunkáktól az installációkig

ívelő spektrumban valamennyien rátalálhatunk a minket megérintő műalkotásokra. A kiállításon szereplő alkotók a hazai képzőművészeti élet jeles képviselői, közöttük megtalálhatók a fiatal, pályájuk elején járóművészek, valamint a közép- és az idősebb generáció tagjai is. A Szabadjáték nagyszabású vállalkozás, 198 művésztől 256 műalkotás látható a termekben. De egyben nagyszabású vállalás is, hiszen azok a képzőművészek, akik itt alkotásaikkal szerepelnek, világnézeti különbözőségüket félretéve együttesen állítják ki műveiket, s a közös megmutatkozással egyúttal a művészet fontosságába vetett hitüket is kifejezhetik, a művészek összetartozását demonstrálhatják.

BÚCSÚ FAREWELL

Vámossy Ferenc 1930–2020 —

Vámossy Ferenc Ybl- és Széchenyi-díjas építész, építészettörténész, egyetemi tanár 2020 április 10-én elhunyt. Tanár és kutató volt egyszerre. Mert olyan időben állt a katedrára, amikor a 20. századi modern építészet pozitív értékelése hosszú időn át tabu volt: az előző háborús és szocreál évtizedekben „elfelejtették”. A Műegyetemen diavetítésekkel illusztrált előadásai nóvumként hatottak. Hosszú időn át vállalta ezt a feladatot, amíg végül tanítványai is részt nem vállaltak. Így folyamatosan követte a világ kortárs építészetének alakulását, ennek nagy hatású magyarországi kutatója lett – számos, egyszerre tankönyvként használt, de a széles közönséget is vonzó kötettel. Őszinte tanári érdeklődése mellett lett az MTA doktora. 1930-ban született Szegeden, tíz éves volt, amikor a családjával Budapestre költöztek. 1952-ben szerzett diplomát a Műszaki Egyetem Építészkarán. Több év szakmai tapasztalat után visszament a Műegyetemre, oktató és tudományos munkatárs lett. Az általa alkotott, mennyiségében és színvonalában is kivételes magyar nyelvű szakirodalom ma is a

BÚCSÚ | FAREWELL

20. századi építészet kutatásának alapműve. 1963-tól a Műegyetemmel párhuzamosan az Iparművészeti Főiskolán is tanított, 1965-ben doktori fokozatot szerzett. Az Iparművészeti családiasabb viszonyai közt minden tanítván�nyal egyénileg tudott foglalkozni – pályájukat később is nyomon követte. Ezért sokan hálával tartozunk neki. Oktatói elfoglaltsága közepette 1968-ban az ELTE-n filozófiából kapta másoddiplomáját. Rálátása volt tehát civilizációnk egész eszmetörténetére, de pozitivista szemléletével a szakma tudományos-technikai fejlődésén mégis lelkesedéssel tudott dolgozni: 1957–68 között az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, majd 1969-től egészen 2017-ig annak utódlapja, az Építés-Építészettudomány folyóirat szerkesztője, 1986 és 1995 között pedig a Magyar Építőművészet folyóiratunk szerkesztőbizottságának elnöke volt. Első összefoglaló kötete 1961-ben jelent meg, az utolsó 89 éves korában, 2019-ben (lásd MÉ 2020/1). Az utókor számára Vámossy tanár úr legfontosabb tevékenysége az összefoglaló jellegű művek írása volt. 1961-től ontotta magából a könyveket. Az építészet minden vonatkozása izgatta, társadalmi, morális, technológiai, esztétikai és építészetkritikai vetületei. Sok-sok részterülettel foglalkozott, de mindig a nagy egészre figyelve. Számára az építészeti kultúra nem technológia, nem művészet, nem társadalmi tevékenység volt, hanem mindez együtt: a művészetek szülőanyja, a társadalom mindenkori hű képe, a közös tudás és a közös vágyak, remények, világképek kifejeződése. Mérték és morál, technológiai ismeretek és esztétikai meggyőződések ötvözete, ami nem ismer el semmilyen politikai vagy szellemi fennhatóságot – mindezt évtizedekig egy olyan korban hirdette, amely mindent átpolitizált. Nem mintha Vámossy nem mélyedt volna el a marxista tanokban, de azt csupán mint a korszak jobb híján közérthető nyelvét használta. Ettől is érezzük a hetvenes években készült műveit kissé különös fogalmakat használó, mégis máig tökéletesen hiteles írásoknak. Az

életmű súlyos és értékálló, az 1974-es Korunk építészete című ugyanúgy, mint a 2016-ban, illetve 2019-ben megjelent kétkötetes összefoglaló mű, A 20. század magyar építészete. Mindkettő egyformán használható ma is, az alapértékek szilárdak, az azokban felmutatott kép rendkívül árnyalt. Írásművein átsüt az a világszemlélet, amelyet a 2017-ben készült Ház+Mesterek portréfilm-sorozat vele készített részében 2017-ben megfogalmazott: „...nem tudunk többet tanítani, csak a hálókészítéshez tudunk segítséget adni.” Aki a 20. század hazai építészetének bármely szeletéhez nyúl, a klasszikus moderntől a szocreálon át az organikus iskoláig, a posztmoderntől a high-tech vagy a vernakuláris irányokig, az lényegében Vámossy sűrű, de közérthető, ráadásul bibliográfiával és képekkel, adatokkal és személyes emlékekkel is bőven ellátott könyveiből fog tájékozódni. Az is biztos, hogy az általa kinevelt építészek, akár a Műegyetemen, akár az Iparművészetin, vagy a hetvenes évek elején az általa vezetett Fiatal Építészek Körében kerültek a szakma közelébe, gesztusaikban őrzik Vámossy szellemiségét, azt a hatalmas muníciót, amit tőle kaphattak. Jelentős űrt hagy maga után, legendás tanár és egész pályája során nagy hatású kutató volt. Isten nyugosztalja! a Magyar Építőművészet szerkesztősége

ÉPÍTÉSZEK ARCHITECTS

MAROSI MIKLÓS

ZOMBOR GÁBOR DLA

JUHÁSZ BALÁZS

FÜZES ANDRÁS

TÓTH PÉTER DLA

Diploma | Degree

1965 Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem 1972–1973 MÉSZ Mesteriskola

2000 2004 2004 2015

2010 BME Építészkar 2007 Universität Liechtenstein, Vaduz, Erasmus ösztöndíj 2014–2016 ÉME Mesteriskola, XXIII. ciklus

2004 BME Építészmérnöki Kar 2011 Kós Károly Egyesülés Vándoriskola

2003 BME Építészkar 2003 Technische Universität Graz 2010 KKE Vándoriskola 2013 BME DLA-fokozat

építész

BME Építészkar BME Építészkar, mesterszak MÉSZ Mesteriskola BME DLA-fokozat

Oktatói tevékenység | Teaching activity

1979– BMGE Állami Vizsgabizottság tagja, elnöke 1994 BME Lakóépülettervezési Tanszék, meghívott mester 1997 BME Középülettervezési Tanszék, meghívott mester

Oktatói tevékenység | Teaching activity

1997–2010 BME Középülettervezési Tanszék, meghívott oktató 2012– DE Építészkar, adjunktus, majd egyetemi docens

Megyei Kórház, Kecskemét, 1983 Orvostudományi Kar új klinikai tömbje, Szeged, 1993 Uzsoki utcai kórház új manuális tömbje, Budapest, 2001 Corinthia Grand Hotel Royal, Budapest, 2002 Royal Fürdő, Budapest, 2006 Gyógyintézeti Központ, Kecskemét, 2014 Díjak | Awards

1981 Ybl Miklós-díj 1995 Pro Architectura-díj 2002, 2009 Budapest Építészeti Nívódíj 2005 Prima-díj 2013 Széchenyi-díj

Oktatói tevékenység | Teaching activity

2008– BME Építészkar, külsős oktató Válogatott munkák | Selected projects

Válogatott munkák | Selected projects Válogatott munkák | Selected projects

építész

2007 Tanuszoda és termálfürdő, Gelse (Karácsony Tamással) 2014 Villaátalakítás, Zebegény (Juhász Balázzsal) 2018 Dunakanyar Színház átalakítása, Vác (Juhász Balázzsal) 2019 Hanglabor, Soroksár (Juhász Balázzsal)

2014 Villaátalakítás, Zebegény (Zombor Gáborral) 2018 Dunakanyar Színház átalakítása, Vác (Zombor Gáborral) 2019 Hanglabor, Soroksár (Zombor Gáborral)

építész

Válogatott munkák | Selected projects

2011 Közösségi és lakóház, Dobogókő (Makovecz Imrével) 2014 Kávépörkölő Manufaktúra, Tokaj 2017 Állattartó komplexum, Dévaványa 2019 Borászat Tokaj-Csurgóvölgy, engedélyezési terv (Salamin Ferenccel) 2019 Kispiac, Wekerletelep (Tóth Péterrel) Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Díjak | Awards

építész

2019 családi ház mintatervek, megvétel 2008 Wekerletelep, piac, 1. díj (Tóth Péterrel)

Válogatott munkák | Selected projects

2008 Festetics Kiskastély helyreállítása, Felsőbogát (Szűcs Endrével) 2010 Kárpát-haza temploma, Verőce 2014 Tisza-tavi Sporthorgász Kft. Főépülete, Tiszafüred 2018 Szőlőhegyi présház felújítása, Csopak (Kis Kálmánnal, Szűcs Endrével) 2019 Műemlék kúria felújítása, bővítése, Csopak (Kis Kálmánnal) 2020 Belvárosi Nagyboldogas�szony Plébániatemplom felújítása, Budapest

2015 Molnár Péter-díj 2020 ICOMOS-díj

2010 MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2010 Magyar Urbanisztikai Társaság diploma dicsérete 2011 Junior Príma-díj jelölés 2020 ICOMOS-díj

Iroda | Office

2014 Év Homlokzata díj 2016 Év Homlokzata különdíj 2017 Pro Architectura díj 2017

monoSTUDIO Építész Kft. 1114 Budapest, Kemenes utca 14.

Iroda | Office

Hetedhét Építész Kft. 1192 Budapest, Corvin körút 31.

www.monostudio.hu

Füzes András +36 70 238 3342 fuzes.andras@gmail.com

https://hu-hu.facebook.com/ mermustudio

Díjak | Awards

2009 Pro Architectura díj 2012 ICOMOS díj 2013 Europa Nostra díj 2019 Év Háza különdíj Iroda | Office

Iroda | Office

KÖZTI 2013 Budapest, Lublói u. 2. www.kozti.hu

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

DÉNES GYÖRGY

KIS PÉTER DLA

VARGA BÉLA

FERENCZ MARCEL

DÉTÁRI GYÖRGY DLA

Diploma | Degree

1996 BME Építészkar

1993 BME Építészkar 1994–1994 MÉSZ Mesteriskola 1996 BME PhD fokozat 2002–2004 MOME DLA képzés

1990 BME Építészmérnöki Kar 1992 MÉSZ-MÉK Mesteriskola

1997 BME Építészmérnöki Kar Oktatói tevékenység | Teaching activity

2005 BME Építészkar 2010 BME Építészkar 2011 MOME DLA-fokozat

Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszék

Oktatói tevékenység | Teaching activity

Válogatott munkák | Selected projects

2009–2011 DE Műszaki Kar, főiskolai tanársegéd

építész

Válogatott munkák | Selected projects

Családi ház, Budapest Nyaraló, Balatonhenye Nyaraló, Fonyód Esztergomi Városi Bíróság rekonstrukciója, bővítése Buszpályaudvar, Hatvan Díjak | Awards

2003 Az Év Szép Háza díj 2011 Fémlemezfedés az építészetben díj 2011 Pro Architectura díj 2016 Év Homlokzata különdíj 2017 Év Háza fődíj Iroda | Office

DNS-Építészműterem Kft. 2000 Szentendre Vasvári Pál utca 49. 30 914 0 944 www.dns-muterem.hu

építész

Válogatott munkák | Selected projects

2003 Főkapu bővítése, Fővárosi Állat- és Növénykert (Ükös Tamással) 2008 Önkormányzati lakóépület, Budapest (Valkai Csabával) 2010 Bazaltbor Pincészet, Badacsony (Molnár Beával) 2012 Nagyszikla rekonstrukció, Budapest (Molnár Beával, Nyitrai Péterrel, Ükös Tamással)

1997 Telki lakópark (Németh Ferenccel) 2012 Hankook gumiabroncsgyártó üzem, Rácalmás 2017 Duna Aréna (Ükös Tamás, Fodor István, Ferencz Marcell, Détári György szerzőtársaként) 2019 Máriaremetei Uszoda (Kis Péterrel) 2019 SK Innovation lítium akkumulátorgyártó üzem, Komárom

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Díjak | Awards

1992 RIBA, Hybrid and Superimposition – exhibited entry 1994 Budai Vár, Dísz tér – Szent György tér – 1. díj 1994 Domonkos kolostor, Margitsziget (Ivány Inkével) – 1. díj 1997 Nemzeti Színház, Budapest (Turányi Gáborral) – 2. díj 2000 Pesti Színház, Budapest – 2. díj 2004 Budai Vár – Dísz tér 17. (Balázsa Gáborral) – 1. díj

1998 Pro Architectura-díj (Németh Ferenccel megosztva)

Válogatott munkák | Selected projects

építész

Duna Aréna, Budapest, 2017 DE-NIIFI Szuperszámítógép Központ, Debrecen, 2015 DEM Épületenergetikai Demonstrációs Központ, Debrecen, 2013 Hegyvidéki villa, Budapest, 2012 BORDERLINE Architecture – 12. Velencei Biennálé, Magyar Pavilon, 2010 Lóitató üzletház, Budapest, 2009 Bocskai Fogadó, Bodrogkeresztúr, 2005 Hun fürdő, Bodrogkeresztúr, 2003

Iroda | Office

TECTON Kft. 1031 Budapest, Záhony u. 7.

építész

Válogatott munkák | Selected projects

2009 Jezsuita Gimnázium bővítés, Miskolc (Ferencz Istvánnal, Ferencz Marcellel) 2013 DEM Épületenergetikai Információs Központ, Debrecen (Ferencz Marcellel) 2014 Hotel Tokaj, Tokaj (Ferencz Marcellel) 2015 DE-NIIFI Szuperszámítógép Központ, Debrecen (Ferencz Marcellel) 2017 Duna Aréna, Budapest (Ferencz Marcellel)

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Budapesti Olimpiai Központ, Puskás Ferenc Stadion – megosztott 1. díj Intermodális Központ, Debrecen – megvétel Liget Budapest – megosztott 2. díj

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Díjak | Awards

1998, 2010 Piranesi Award, jelölés 1998, 2010 ICOMOS Műemlékvédelmi Díj 2009 Mies Van Der Rohe Award, shortlisted 2010 Building Of The Year 2010, Industrial Category 2011 Molnár Péter Díj

2013 Ybl Miklós díj 2009 Pro Architectura díj Napur Architect Kft. 1033 Budapest, Laktanya utca 33. +36 1 6317056 napur@napur.hu

2004 Finnforest hallgatói pályázat, 1. díj (Irányossy K. Eszterrel) 2004 Budavár Kapuház ötletpályázat, kiemelt megvétel 2005 Budavár Dísz tér 17. országos tervpályázat, kiemelt megvétel 2006 Budapesti Olimpiai Központ Puskás Ferenc Stadion és létesítményei, 1. díj 2010 XII. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilon kiállítása tervpályázat 1. díj 2016 Liget Budapest projekt Néprajzi Múzeum nemzetközi tervpályázat 1. díj

Iroda | Office

www.napur.hu

Iroda | Office

www. tecton.hu

Iroda | Office

Plant Atelier Peter Kis Kft. 1011 Bp. Iskola u. 4. +36 30 700 1320 plant@plant.co.hu

Napur Architect Kft. 1033 Budapest, Laktanya utca 33. +36 1 6317056 napur@napur.hu

www.plant.co.hu

www.napur.hu

MOLNÁR SZILVIA újságíró, művészettörténész. 2004 óta szabadúszó újságíróként több művészeti lapban publikál. 2008-2011 között az Intérieur magazin szerkesztője,

SZERZŐK AUTHORS

2013 óta az Octogon építészeti és design magazin szerkesztője, a KREA Kortárs Művészeti Iskola tanára. 2017 óta a Van más út – Összefogás a Kiserdőért kispesti és ferencvárosi civilek alkotta munkacsoport tagja. NAGY ANDRÁS építőmester, a faszerkezetek és az utóbbi években a szalmaházak szakértője, a Zsuppán-kert Alapítvány civil szervezet szakmai vezetője. NAGY GÁBOR építész. 1975-ben végzett a BME építészkarán, ezt követően az ÁÉTV és az Atlant Kft építész tervezője. 1994-ben került az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz, kezdetben Baranya megye, majd Budapest Belvárosának műemléki

BOTZHEIM BÁLINT építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametri-

felügyelőjeként. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál Budapest és Pest megye

kus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készí-

szakmai irányítója. 2011-től a Pest Megyei Kormányhivatalnál az örökségvédelem

tett Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló

vezetője. Publikációi mellett több könyve is megjelent építészetről, műemlékvéde-

munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas pályázat szoborterve, I. díj,

lemről és másról.

2008, Sopron. Kutatási területe a kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. 2013-

SALAMIN FERENC építész. 1985-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, egye-

tól a Mérték Stúdió, majd a Paulinyi and Partners munkatársa, 2019-től a Soproni

temi tanulmányai alatt a Bercsényi Kollégium szakmai-kulturális rendezvényeinek egyik

Egyetem építésztanára.

szervezője, a Bercsényi 28-30 c. folyóirat szerkesztője, majd főszerkesztője. Mestere Makovecz Imre. Rendszeresen részt vállalt a Visegrádi Táborok szervezésében.

FÁTYOL TIBOR építészmérnök. Tanulmányait a BME és a római La Sapienza egye-

A magyar szerves építészet meghatározó alkotója. 1987 óta Szerencs, majd Zebegény

tem építészmérnöki karán végezte. 2005-ben diplomázott. Vezető tervező az Artonic

főépítésze, 2013-ig az Országos Főépítészi Kollégium, 2004-ig a Kós Károly Egyesülés

Design építészirodánál. Korábban a MÉK Tervpályázati Munkabizottságának tagja,

Vándoriskolájának vezetője. Fontosabb elismerései: Ybl-díj (2005), Év Főépítésze Díj

jelenleg a MÉSZ delegáltjaként II. régiót (Közép- és Kelet-Európa, illetve Közel-Kelet)

(2007), Kós Károly-díj (2012), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2014).

képviseli az UIA ICC-ben. SCHRAMMEL ZOLTÁN építész. 1985-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, FELEDY BALÁZS jogász, művészeti író. 1972-ben diplomázott: az ELTE Jogtu-

1991–1993 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. Egyetemi oktató, a hazai kór-

dományi, illetve az ELTE BTK esztétika szakán. 1978–1987 között a Magyar Kép-

házépítészet kimagasló alkotója, számos publikációja jelent meg az egészségügyi

zőművészeti Főiskola főtitkára, 1987–1993-ban a Művészeti Alap képzőművészeti

tervezésről.

szakosztály igazgatója, 1993-1995 között a Világkiállítási Programiroda kulturális igazgatója, 1995-től a Pesti Vigadó művészeti vezetője, majd a Vigadó Galéria igaz-

SULYOK MIKLÓS művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora. Szakterülete

gatója. A kortárs magyar képző- és iparművészet szervezeti, esztétikai problémái

a kortárs magyar építészet. 1993-98 között a Római Magyar Akadémia művészeti

foglalkoztatják. Kiállítások szervezője és megnyitója. Előszói katalógusokban, cikkei,

titkára, az RMA kortárs művészeti galériájának elindítója. 2002-ben a Velencei Épí-

tanulmányai közéleti és szakmai lapokban jelennek meg.

tészeti Biennálé Magyar Pavilonjának kurátora.

GÖTZ ESZTER újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-tör-

SZEGŐ GYÖRGY építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA

ténelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és

(1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője.

folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Épí-

1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé

tőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011

Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között

között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. 2015-ben Ezüst Ácsceruza-díjat

műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösz-

kapott.

töndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket

KISS TAMÁS építész 2019-ben diplomázott a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi

és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/

Karán. Építész szakmai tevékenysége mellett élénk érdeklődést mutat az építészet-

tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és

történet; a 19-20. század építészete, és az építészeti téralakítás iránt. Az egyetemi

művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park

tanulmányai alatt, 2017-ben és 2019-ben az Országos Tudományos Diákköri Konfe-

2001, 100% kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014, Tér/// Erő,

rencián nevezett dolgozataival II. helyezést ért el. Építészeti témájú írással 2017-től

2019). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet ala-

foglalkozik.

pító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést, 2017-ben Ezüst Ácsceruza díjat kapott. 2014-től a Műcsarnok művészeti vezetője.

LOVRA ÉVA dr. Ph.D. településmérnök és építőmérnök, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának egyetemi adjunktusa, városépítészeti és városmorfológiai tárgyak ok-

SZURCSIK JÓZSEF Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, érdemes művész.

tatója. 2014–2017 között Csehország, Szlovákia, Szerbia, Horvátország felsőoktatási

1985-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosított grafika sza-

intézményeinek vendégkutatója, a Roma Tre és La Sapienza egyetemek vendégokta-

kát, 1988-ban pedig ugyanitt a posztgraduális képzést. 1985 óta kiállító művész,

tója Rómában. 2016–2018- között a Szlovák Tudományos Akadémia Építészeti Tago-

emellett szerteágazó művészetszervezői, művészképviseleti tevékenységet is folytat.

zatának kutatója. Kutatási területe a várostörténet, várostervezés-elmélet, város- és

2006–2009 között az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára és a Vizuális Művészeti

tipo-morfológia, építészeti és városépítészeti kölcsönhatások, építészet- és város-

Tanszék vezetője, 2009 óta az MKE tanára, 2014–2016 között oktatási rektorhelyet-

tervezés-elmélet. Tudományos monográfiái: Szabadka urbanizmusa és építészete a

tes, jelenleg a Grafika Tanszék vezetője, egyetemi docens. Munkásságáról 2014-ben

második világháború után (2014); Városok az Osztrák-Magyar Monarchiában (2020).

jelent meg Szeifert Judit kismonográfiája.

MAGYARÓVÁRI FANNI IZABELLA művészettörténész. 2015-ben a Pázmány Pé-

TATAI MÁRIA építészmérnök (BME, 1978). 1978–1983 között a BUVÁTI tervezője,

ter Katolikus Egyetemen szerzett diplomát. Kutatási területe Györgyi Dénes építész

majd szabadúszó tervezőként, szakíróként, szakfordítóként dolgozott. A környezet-

életműve, valamint a századelő art deco síremlékművészete. Jelenleg a Magyar Épí-

kultúra iskolai program egyik megalkotója, oktatott az ELTE-n és az Iparművészeti

tészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológusa.

Egyetemen. Mozdulatművészeti darabok rendezője, koreográfusa. 2006–2019 között a MÉK munkatársaként többek között az Építész Évkönyveket szerkesztette. 2015-

MEGGYESI TAMÁS dr. professzor emeritus, építész, urbanista. 1960-ban diplomá-

ben Ezüst Ácsceruza díjat kapott.

zott a BME Építészkarán. Városépítési és városgazdálkodási szakmérnök, 1961-től a BME oktatója. Egyetemi tanár, az MTA doktora, Ybl- és Széchenyi-díjas építész

WARE-NAGY ORSOLYA építész, szerkesztő. 2010-ben végzett a BME Építészmér-

professzor, író, filozófus, a hazai tradicionális települési kultúrák szakértője. 2000-

nöki Karán, majd tervezőirodákban szerzett gyakorlatot. Lelkes épületfelmérő, amatőr

től kezdődően térelmélettel is foglalkozik. Fontosabb kötetei: A városépítés útjai

helytörténész. 2018–2020 között a BME műemlékvédelmi szakmérnöki képzésének

és tévútjai (1985), A külső tér (2003), Városépítészeti alaktan (2009), Napló (2019).

hallgatója, 2018 óta a Metszet főszerkesztő-helyettese és a Tervlap.hu munkatársa.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 02

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | HUNGARIAN ARCHITECTURE • 2020 / 02 Műhelyház és Próbacentrum | Workshop and Rehearsal Centre, Budapest – Marosi Miklós • Ligeti-villa rehabilitációja | Rehab Scheme of Ligeti Mansion, Budapest – Lovra Éva • Kispiac | Minor Market, Wekerletelep – Füzes András, Tóth Péter • Óvoda | Kindergarten, Budapest – Dénes György • Gyarmati Dezső Uszoda | Dezső Gyarmati Swimming-Pool, Budapest – Kis Péter, Varga Béla • Sport- és rendezvényhajó | Sports and Events Ship, Budapest – Ferencz Marcel, Détári György • Rakpart revitalizációja | Revitalization of the Quay, Prague – Petr Janda

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM • XX. ÉVFOLYAM / 110. SZÁM 17. Nemzetközi Építészkongresszus | 17th International Congress of Architects – Ware-Nagy Orsolya • Szakrális terek konferencia | Sacred Spaces Conference – Feledy Balázs • 12. Budapesti Építészeti Filmnapok | 12th Architectural Films Days – Tatai Mária • Építészek home office-ban | Architects in Home Office – Magyaróvári Fanni Izabella • Városok az Osztrák-Magyar Monarchiában | Cities in the Austro-Hungarian Monarchy – Meggyesi Tamás • Bécs művészeti élete Ferenc József korában | Art Life in Vienna during the Reign of Franz Joseph – Szegő György • A pandémia hatása a kórháztervezésre | Covid-19's Impact on Hospital Designs – Schrammel Zoltán • A Homo Sapiens és a nagy kérdés | The Homo Sapiens and the Big Issue – Nagy András

Kós Károly Díj 2010

www.meonline.hu

1580 Ft 2020 I 02

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

MAROSI MIKLÓS • ZOMBOR GÁBOR – JUHÁSZ BALÁZS • FÜZES ANDRÁS – TÓTH PÉTER • DÉNES GYÖRGY • KIS PÉTER – VARGA BÉLA • FERENCZ MARCEL – DÉTÁRI GYÖRGY • PETR JANDA