1 Babilonban lakott egy ember, akit Joacimnak hívtak.
2 És vett egy feleséget, akinek Susanna volt a neve, Khelkiás lánya, nagyon szép asszony, aki féli az Urat.
3 Szülei is igazak voltak, és Mózes törvénye szerint tanították leányukat.
4 Joacim pedig nagy gazdag ember volt, és szép kertje volt, amely házához csatlakozott; és hozzá fordultak a zsidók; mert tiszteletreméltóbbvoltmindenkinél.
5 Ugyanabban az évben a nép vénei közül két embert neveztek ki bírónak, amiről az Úr beszélt, hogy a gonoszság Babilonból származott az ősi bíráktól, akik úgy tűnt, kormányozzák a népet.
6 Ezek sokat őriztek Joacim házában, és hozzájok jöttek mindazok, akiknekperük volt.
7 Amikor a nép délben elment, Zsuzsanna bement férje kertjébesétálni.
8 És látá a két vén mindennap bemenni és járni; úgy, hogy avágyukfellángolt iránta.
9 És elferdítették gondolataikat, és elfordították szemeiket, hogy az égre ne nézzenek, és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.
10 És bár mindketten megsebesültek az ő szerelmétől, mégsem merték egymásnak megmutatni gyászát.
11 Mert szégyellték kijelenteni vágyukat, hogyvele akartak lenni.
12 Ők mégis szorgalmasan figyelték napról napra,hogy lássák őt.
13 És monda az egyik a másiknak: Menjünk haza,mertvacsoraidővan.
14 Amikor tehát kimentek, elválasztották egyiket a másiktól, és visszafordulva ugyanoda jutottak; és miután megkérdezték egymástól az okot, elismerték vágyukat, és kitettek egy időt mindketten együtt, amikor egyedültalálhatjákőt.
15 És kiesett, amint nézték a megfelelő időt, bement, mint azelőtt, csak két szolgálólánnyal, és meg akart mosni a kertben, mert meleg volt.
16 És nem volt ott más test, csak a két vén, akik elrejtőztek és figyeltékőt.
17 Ekkor így szólt a szolgálóleányaihoz: Hozz nekem olajat és mosólabdákat, és zárd be a kertajtót, hogymegmoshassak.
18 És úgy tettek, ahogyan ő parancsolta nekik, és bezárták a kertajtót, és kimentek a titkos ajtókon, hogy elhozzák azt, amit parancsolt nekik; de nem látták a véneket, mert el voltak rejtve.
19 Amikor a szolgálók kimentek, felkelt a két vén, és odafutottakhozzá, mondván:
20 Íme, a kert ajtaja be van zárva, hogy senki ne lásson minket, és mi szerelmesek vagyunk beléd; egyezz tehátvelünk, és feküdj velünk.
21 Ha nem akarod, tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy egy ifjú volt veled, és ezért elbocsátottad a te szolgálóleányaidat magadtól.
22 Ekkor Zsuzsanna felsóhajtott, és így szólt: Minden oldalról megszorulok, mert ha ezt cselekszem, az nékem halál; és ha nem cselekszem, nem kerülhetem el kezeiteket.
23 Jobb, ha kezedbe kerülök, és nem teszem meg,minthogy vétkezzek azÚr szemeielőtt.
24 Ezzel Zsuzsanna hangosan kiáltott, és akét vén kiáltott ellene.
25 Ekkor elfutott az egyik, és kinyitotta a kertajtót.
26 Amikor tehát a ház szolgái meghallották a kiáltást a kertben, berohantak a titkos ajtón, hogy megnézzék, mi történt vele.
27 De amikor a vének elmondták dolgukat, a szolgák nagyon megszégyenültek, mert Susannáról soha nemesett ilyen hír.
28 És lőn, hogy másnap, amikor a nép összegyűlt férjéhez, Joacimhoz, a két vén is csupa huncut ötlettel érkezett Zsuzsanna ellen, hogy megöljék;
29 És monda a nép elõtt: Küldjétek el Zsuzsannát, Kelkiás leányát, Joacim feleségét. És így küldték.
30 Eljött tehát apjával és anyjával, gyermekeivel és minden rokonságával.
31 Zsuzsanna pedig nagyon finom nő volt, és gyönyörű voltlátni.
32 És ezek a gonoszok megparancsolták, hogy fedjék fel az arcát (mert el volt takarva), hogy megteljenek azőszépségével.
33 Ezért sírtak a barátai és mindazok, akik látták.
34 Ekkor a két vén felállt a nép közé, és a fejére tettékkezeiket.
35 És sírva tekintett az égre, mert az Úrban bízott a szíve.
36 És mondának a vének: Amint egyedül jártunk a kertben, bement ez az asszony két szolgálólánnyal, bezárta a kert ajtaját, és elküldte a szolgálólányokat.
37 Ekkor egy fiatalember, aki ott volt elrejtőzve,odamenthozzá,és vele feküdt.
38 Mi, akik a kert egyik sarkában álltunk, látván ezta gonoszságot, hozzájukfutottunk.
39 És amikor együtt láttuk őket, azt az embert nem tudtuk megtartani, mert erősebb volt nálunk, kinyitotta az ajtót, és kiugrott.
40 De miután elvittük ezt az asszonyt, megkérdeztük, ki az ifjú, de nem akarta megmondani:ezekrőltanúskodunk.
41 Akkor hitt nekik a gyülekezet, mint a nép véneinek ésbíráinak,ezért halálra ítélték.
42 Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltott, és így szólt: Örökkévaló Isten, aki ismered a titkokat, és mindent tudsz, mielőtt azok meglennének!
43 Tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem, és íme, meg kell halnom; míg én soha nem csináltam olyasmit, amit ezek az emberek rosszindulatúan kitaláltak ellenem.
44És az Úr meghallotta a hangját.
45 Ezért, amikor megölték, az Úr feltámasztotta egy fiatal ifjú szent lelkét, akinek aneve Dániel volt:
46 Aki nagy hangon kiáltott, megtisztultam ennek azasszonynak avérétől.
47 Ekkor az egész nép feléje fordította őket, és monda: Mit jelentenek ezek a beszédek, amelyeket mondtál?
48 Ő pedig ott állott közöttük, és ezt mondta: Olyan bolondok vagytok, Izráel fiai, hogy az igazság vizsgálata és ismerete nélkül elítéltétek Izráel leányát?
49 Térj vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot tettek ellene.
50 Ezért az egész nép sietve megfordult, és mondának néki a vének: Gyere, ülj le közénk, és mutasd meg nekünk, mivel az Isten vén tisztességet adott neked.
51 És monda nékik Dániel: Tedd félre e kettőt egymástól,ésmegvizsgálom őket.
52 Amikor tehát elválasztották őket egymástól, elhívta közülük az egyiket, és így szólt hozzá: Ó, aki megvénült a gonoszságban, most napvilágra kerültek a te bűneid, amelyeket korábban elkövettél.
53 Mert hamis ítéletet hirdettél, ártatlant elítéltél, és a vétkeseket szabadon engedted; bár az Úr azt mondja: Ártatlant és igazat ne ölj meg.
54 Most tehát, ha láttad őt, mondd meg nekem: Melyik fa alatt láttad őket egybegyűlni? Aki így válaszolt: Egy rúdfa alatt.
55 És monda Dániel: Jól van; saját fejed ellen hazudtál; mert még most is megkapta az Isten angyalaIsten ítéletét, hogykettévágjon.
56 Ezért félretette, és megparancsolta, hogy hozza el a másikat, és ezt mondta neki: Ó, Kánaán magva, és nem Júda, a szépség megcsalt téged, és a vágy elferdítette a szívedet.
57 Így cselekedtetek Izráel leányaival, és ők félelemtől fogva veletek jártak, de Júda leánya nem akarta elviselni a ti gonoszságotokat.
58 Most azért mondd meg nekem: melyik fa alá vitted őket egybe? Ki így válaszolt: Mályfa alatt.
59 És monda néki Dániel: Jól van! te is a fejed ellen hazudtál, mert az Isten angyala karddal várja, hogy kettévágjon, hogy elpusztítson.
60 Erre az egész gyülekezet nagy szóval kiáltott, és dicsérte az Istent, aki megmenti a bennebízókat.
61 És felkeltek a két vén ellen, mert Dániel saját szájukkal vádolta meg őket hamis tanúskodással.
62 És Mózes törvénye szerint úgy cselekedének velük, ahogyan gonosz szándékkal cselekedtek felebarátaikkal, és megölték őket. Így az ártatlan vért még aznap megmentették.
63 Ezért Khelkiás és az ő felesége dicsőítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, férjéért Joacimért és minden rokonságáért, mert nem találtak bennehamisságot.
64 Attól a naptól fogva Dániel nagy hírnevet szerzettanép előtt.