PÉLDAÉRTÉKŰ
Lovász Attila, A KINCSKERES ( KED) Ő A Deák Ferenc utca (Eroilor) 20. alatti Antique Primában a tárgyak időutazásra hívják a betérőt. Lovász Attila több száz régiségből álló kollekciója Kolozsvár egyik titkos látványossága és a régi bútorokban, tárgyakban örömüket lelők oázisa. Semmilyen boltban nem lehet alkudni, valamiért mégis úgy alakult, hogy a régiségboltokban világszerte bepróbálkoznak. Egyesek finoman, mások elég nyersen, jóérzés nélkül próbálják lesrófolni az árat. Utóbbi esetben megesett, hogy az ilyet kitessékeltem. Nagyon sokféle ember jön be, nyilván mindegyikkel anya-
12 |
nyelvén beszélek, ami sokszor jól jön, közvetlenebbül lehet szót érteni, de ez szerintem Kolozsváron természetes. Ha nem antikos, akkor műbútorasztalos lettem volna legszívesebben. A fában mindig is otthonosan mozogtam, édesapám miatt, aki szobrász volt. 1995-ben, 25 évesen elszegődtem egy régiségkereskedőhöz restaurátornak. Hat évig dolgoztam ott, a tárgyak történetei, meséi lenyűgöztek, lenyűgöznek a mai napig. Ezeket tartom valós értékeknek, nem mindazt, amit ez a beteg, globalista világ megetet velünk. Rengeteg a pénz alapon eladott hazugság, aminek a minősége semmi. Nézz meg egy klas�-
szicista faliórát, az arányait, visszafogott díszítését, több száz év múlva is hibátlanul működik. Ég és föld a különbség az akkori és a ma gyártott tárgyak nagy többségének a minősége között. Ez többé-kevésbé bármire érvényes, amit az üzletben látsz, az írógépekre, fényképezőgépekre vagy akár a bécsi csillárokra. Amellett, hogy gyönyörű tárgyak vesznek körül, még van egy dolog, ami miatt szeretem ezt a tevékenységet: sosincs unalom. Mindig van valami, kerül valami új, például behoznak egy érdekes tárgyat, vagy kapok egy fülest, hogy hova lenne érdemes menni. Épp a héten kell utánamennem egy nagyon ritka faliórának, 1820 körüli, amelynek érdekes a története. Tizenöt éve kértem először, hogy adják el, de akkor családon belüli véleménykülönbségek miatt nemet mondtak. Néhány hete felhívtak, hogy ha még mindig érdekel, érte mehetek. Vagy olyan is volt, hogy egy örökségből minden régiséget felvásároltam. A legnagyobb nehézsége ennek a fajta munkának az, hogy nagyon hullámzó a bevétel, sose lehet tudni, mekkora lesz a forgalom hó végére, szóval ez csak úgy megy, ha szenvedélyesen szereted. Mindenképp sokkal jobbnak tartom személy szerint, mint egy irodában aszalódni. Épp idén lett húszéves a bolt, és úgy látszik, a kerek évfordulón kell bezárnom vagy elköltöznöm onnan, ahol eddig működött. A tulajdonos nemrég eladta az üzlethelyiséget. A jelenlegi gazdasági és politikai helyzetben nagyon jól át kell gondolnom, hogyan tovább. Hamarosan kiderül.
Fotó: Bethlendi Tamás
Stanik Bence
