A jászkun redemptio – a megváltás ára

A jászkun redemptio 100. évfordulójára készült ezüst emlékérem, előlapon József nádor portréja, a hátlapon az érem kiadásának alkalmát feltüntető hatsoros szöveg, 1845

75 éves a forint

A középkor folyamán a Magyarországra érkező kunok és jászok jelentős kiváltságokban részesültek, többek között nem tartoztak földesúri szolgáltatásokkal, területük koronabirtoknak minősült, a főbírói jogokat maga a nádor gyakorolta felettük. Szabadságukért cserébe kötelesek voltak hadba vonulni, és ők biztosították a nádor fizetését is. A Bécs sikertelen török ostromával 1683-ban megkezdődő és az 1699-ben a karlócai békével lezáruló törökellenes háborúban a jászkun területen jelentős népességváltozás ment végbe, sokan elvándoroltak, hatalmas területek néptelenedtek el. Az országot a törököktől fegyverrel visszafoglaló Habsburg uralkodó, I. Lipót német-római császár és magyar király elhatározta, hogy a jászkun területek áruba bocsátásával mérsékli a kincstár hiányát. 1702-ben a Jászkunságot (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) 500 000 rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek. Ezzel az aktussal a jászok és kunok elvesztették örökös kiváltságaikat és jobbágysorba süllyedtek. Természetesen nem nyugodtak bele ősi jogon szerzett kiváltságaik elvesztésébe, így lelkesen csatlakoztak az 1703-ban kirobbant, II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz, a fejedelemtől remélve kiváltságaik visszaállítását. Ez a reményük a szabadságharc bukása miatt nem válhatott valóra, viszont a jogok visszaszerzésére indult békés mozgalom egy emberöltő múlva már sikerrel járt.

Hosszas követjárást követően 1745. május 6-án írta alá Mária Terézia a redemptióról, azaz az önmegváltásról szóló diplomát, amely végül visszaállította a szabad jászok és kunok örökös kiváltságait. Ennek viszont hatalmas ára volt. A jászkun kerületek tulajdonosa ekkor már a Pesti Invalidus Ház volt, amelynek a Német Lovagrend adta el 1731-ben, mivel nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait. Mária Terézia azzal a feltétellel járult hozzá a redemptióhoz, hogy a jászok és kunok közössége vállalja a királynő szolgálatára ezer, saját költségén felszerelt lovas katona kiállítását, kifizeti az eredeti vételár – ötszázezer rajnai forint – összegét a pesti rokkantak házának, ezt megtoldják

A pesti Invalidus-ház homlokzata, litográfia, 1840-es évek. A csak részben elkészült monumentális épület később Károly-kaszárnya néven laktanyaként működött, jelenleg a Fővárosi Önkormányzat és a Főpolgármesteri Hivatal székhelye

még tizenötezer forinttal a javítások egyéb költségeire és kiadásaira, továbbá ettől kezdve ők fizetik a nádor tiszteletdíját, amely évente 12 600 forintot, háromezer aranyat tesz ki.

Hatalmas összegnek számított ez abban az időben, a lakosság csak több éven át tartó gyűjtéssel és kölcsönökkel tudta összeadni a kamataival ekkor már 575 900 forintot, de sikerült. Cserébe viszont visszakapták a földesúri szolgáltatásoktól való mentességet, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztást, valamint a bíráskodás jogát.

Persze a népesség csak egy része tudott fizetni, ők voltak a redemptusok, akik nem tudtak részt venni az anyagi kötelezettségvállalásban, ők voltak az irredemptusok, és persze maradt a zsellérek legalsó rétege. Természetesen a földekből is a hozzájárulás mértékében részesültek, ennek következtében a későbbiekben erőteljes társadalmi rétegződés indult meg. A jászkun önmegváltás emléke mélyen ivódott be az emlékezetbe, ezért a magyar Országgyűlés 2014. február 4-én történelmi emléknappá nyilvánította május 6-át, mivel 1745-ben ezen a napon írta alá Mária Terézia a jászok és kunok kiváltságainak visszaadását engedélyező okiratot.

A redemptio megfizetése természetesen nem rajnai forintban történt, hiszen akkor ez az elnevezés csupán egy 60 krajcár értékű számítási egységet jelentett, hanem különféle hazai és külföldi fizetőeszközökben: dukátban, tallérban, krajcárban, denárban, a korban meghatározott árfolyamon. Ebben az időben a dukát 4,2 forint, azaz 252 krajcár értékben forgott, a tallér kurzusa pedig ennek fele volt. Amennyiben a teljes, 500 000 forintnyi összeget dukátban vagy tallérban fizették volna ki, nagyjából 415 kg aranyat vagy 6860 kg ezüstöt kellett volna Bécsbe szállítani.