A Pénzjegynyomda Zrt. történetének bemutatása – Pengő időszak

Heinrich Frigyes tervezte Ganz HRM típusú metszetnyomógép

A HRM utódja, a fél évszázadon át üzemben álló Ganz HAEF5 metszetnyomógép

75 éves a forint

1926. év végén jelent meg az új pénznem, a pengő. Ekkor beszélhetünk először a szuverén magyar pénzrendszerben megjelent, diósgyőri papírra, Budapesten nyomtatott bankjegyekről.

Az új pénznem születésének körülményei nem voltak egyszerűek. A háború és területi veszteségek tépázta ország gazdaságának, kereskedelmének egy értékálló fizetőeszközre, és annak nehezen hamisítható, esztétikus megjelenésére volt szüksége. A Horváth Endre tervei alapján készült bankjegyeken a metszetnyomat gazdag alkalmazásával és a magyar motívumokból álló felépítésével kijelenthető, hogy ezt sikerült megvalósítani. „Havi 200 pengő fixszel…” – tartotta a korabeli sláger, amellyel ma is átélhető a magyar pénz akkori stabilitása és vásárlóértéke.

A harmincas évek elejétől munkába álltak az akkori technika csúcsát jelentő körforgó rendszerű HRM metszetnyomógépek, amelyeket a nyomda akkori főmérnöke, dr. Heinrich Frigyes tervezett, a fővárosi Ganz gépgyár gyártott és előremutató megoldásai miatt exportsiker volt.

A nedves metszetnyomtatási technika alkalmazásával, előnedvesített papírra történt a nyomtatás. A mélyebben levő részeken gyűlt össze az a festék, mely végül a bankjegyekre került és a fő motívumokat képviselte. A nem nyomó részekről a felesleges festéket törléssel kellett eltávolítani. Ezzel az eljárással egészen vastag, 300 µm – azaz 0,3 mm – festékrétegvastagságot is üzembiztosan lehetett nyomtatni, így a pengő bankjegyek tapinthatósága rendkívül markáns volt.

A hazai gyártású Ganzgépek különlegessége volt a törlés teljes automatizálása, amelyhez textilcsévélő

A Pénzjegynyomda gyártotta 10 riálos elő és hátoldala

A Pénzjegynyomda gyártotta 500 pesetás elő és hátoldala

egységeket használtak. A gép forgásiránya szerinti első textil mosószerrel, a második tiszta vízzel volt átitatva, majd az utolsó a száraz törlést végezte. A gép közvetlen utódja, az alacsonyabb építésű, jobban kezelhető Ganz HAEF5 egészen 1996ig nyomtatta a magyar bankjegyeket.

A metszetnyomatok karakteres jellege, és jellemzően mindkét oldali alkalmazása megmaradt a forint sorozat bankjegyeinél is. A kétoldali metszet stabil védelmi színvonalat képvisel, a papírrostok kétirányú tömörítése lezárja a felületet így megfelelő tartósságot is eredményez.

A pengő korszakban a szabad kapacitásokat kihasználó, nem bankjegy termékek előállításának jelentősége nagyon csekély volt. Elsősorban a jegybank megrendelésére számozott pénzügyi nyomtatványokat, részvényeket, értékpapírokat gyártott az üzem. Mindezekkel szemben az exportbankjegy megrendelések jelentősége viszonylag nagy volt, a Pénzjegynyomda ebben az időszakban gyártott spanyol peseta és iráni reál papírpénzeket is. A Pénzjegynyomda budapesti épülete az 1944–45ös ostromot túlélte, a termelést a károk rendezése után újra lehetett indítani. Azonban 1945–46 hiperinflációja olyan készpénzmennyiséget igényelt, amelyhez sem a Diósgyőri Papírgyár, sem a nyomda kapacitása nem volt elegendő, ezért a szolnoki és fűzfői papírgyárak és a Budai várban működő akkori Állami Nyomda munkájára is szükség volt a bankjegykereslet kielégítéséhez. Szintén a hatalmas igények miatt kellett a papírpénzek kivitelét – ennek folyományaként a hamisítás elleni védelmét – is egyszerűsíteni, ofszetnyomtatott változatra. Az egyre csökkenő vásárlóérték olyan magas címletértékeket igényelt, hogy végül a világon valaha nyomtatott legmagasabb címletű bankjegy, az egymilliárd bilpengő is ebben az időszakban készült, de forgalomba már nem került.

1946. augusztus 1jétől az ország pénzügyi rendszerének stabilizálása céljából új fizetőeszköz jelent meg, a forint. Ezzel megújult a magyar bankjegyek képi megjelenése és – főként a metszetnyomtatás alkalmazásával – visszatért a háború előtti pengő bankjegyek minőségéhez és védelmi színvonalához.