Leghosszabb ideig forgalomban lévő forint bankjegyek

LEGHOSSZABB IDEIG FORGALOMBAN LÉVŐ BANKJEGYEK

A leghosszabb ideig forgalomban lévő forint bankjegyeink I.

75 éves a forint

A magyar papírpénztörténet legegységesebb és leghosszabb ideig forgalomban lévő bankjegysora az 1947-ben bevezetett „petőfis tízes”, „dózsás húszas”, „rákóczis ötvenes” (1951) és a „kossuthos százas”. Ezek a Horváth Endre által tervezett és Nagy Zoltánnal együtt metszett bankjegyek – és erre világviszonylatban is alig akad példa – fél évszázadon át képesek voltak kielégíteni a lakosság pénzforgalmi igényeit.

A sorozat címletei metszetmélynyomással készültek, de a tízforintos hátoldali tájképe, valamint 1975-től a húszforintos hátoldala ofszetnyomással látott napvilágot. A kétféle nyomtatási eljárás között az a különbség, hogy amíg a metszetmélynyomás precizitásával és tapintható vonalaival a legkevésbé utánozható, kizárólag bankjegyek és útlevelek készítésére fenntartott nyomdatechnika, addig az ofszetnyomtatás gyorsabb gyártást lehetővé tevő, de – mivel számos kereskedelmi termék nyomtatáshoz használják – könnyebben hamisítható nyomási eljárás.

Ha valaki szeretne elmélyedni egy bankjegymetszet (rézmetszet) szabad szemmel szinte láthatatlan rejtelmeiben, nagyítót kell használnia a részletekben rejlő finomságok megismeréséhez.

Miért is maradhattak forgalomban ezek a címletek ilyen hosszú ideig?

Lehetséges, hogy a szakmai bravúron felül – ami önmagában is megmagyarázná e bankjegyek időtállóságát – egyéb értékekre is bukkanhat az ember, amikor kézbe veszi ezeket a tenyérnyi műalkotásokat?

Aki megpróbál gondolatban visszatérni abba a korba, amikor ezek a bankjegyek születtek, láthatja: az ország egy pusztító világháború, az azt követő hiánygazdaság, majd a fizetőeszközök teljes elértéktelenedésének áldozata lett. Ebből az embert próbáló helyzetből indult útjára az új aranyalapú fizetőeszköz, a forint.

A tervező feladata nem volt egyszerű: meg kellett találnia azokat a szimbólumokat, amelyek méltóak lehetnek arra, hogy az ország új fizetőeszközének címletein megjelenjenek és többletjelentéssel bírjanak „használóiknak”. Petőfi, Dózsa, Rákóczi és Kossuth arcképei mellett így jelenik meg a közösségben rejlő erő a tízforintos hátoldalán Jankó János festményét felhasználva, így testesül meg az értékteremtő munka a húszforintos erőt sugárzó férfialakjában. Az ötvenforintos hátoldali képe (Georg Philipp Rugendas: Kuruc huszárok és német dragonyosok csatája című olajfestménye nyomán) az áldozatra képes hősiességet, míg a százforintoson felhasznált Lotz Károly-festmény (Menekülés a közelgő vihar elől) a mindig lesben álló természeti viszontagságokkal szembeni éberség fontosságát sugallja.

Külön érdekességként megemlítendő, hogy a bankjegysor hosszú pályafutása alatt jelentősebb grafikai változtatást csak a címleteken szereplő aláírások, dátumok és a címerek esetében végeztek.

A húszforintos fennmaradt tervein látható, hogy eredetileg pirosra tervezték, a százforintost pedig kék színűre. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy korábban a százas címletű pengő is piros volt, s a húszpengős kék színű. Minden bizonnyal e megszokott és az emberekben berögzült szín – érték párosítás miatt tértek el az eredeti tervtől.

A húszforintos bankjegy hátoldali figurájának modellje Hegedűs István öttusázó volt, akiről Füle Mihály készített ceruzarajzot, és elmondása szerint Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész modelljeként róla készült a Gellért-hegyi Szabadság-szobor fáklyás mellékalakja is. Mivel a bankjegykészítés csapatmunka, ezért az erről készült rézmetszet Nagy Zoltán munkája. A portré idealizált.

Ehhez a bankjegysorhoz csatlakozott 1970-ben az Ady Endre arcképével ellátott ötszáz forintos (tervezte Nagy Zoltán, hátoldalt metszette Gál Ferenc), 1983ban a Bartók Bélát ábrázoló ezer forintos (tervezte Vagyóczky Károly, hátoldalt metszette Füle Mihály), majd 1990-ben a Széchenyi István portréjával megjelent ötezer forintos bankjegy (tervezte Vagyóczky Károly, hátoldalt metszette Bojtos Károly). A bankjegysor címleteinek java részét 1999-ben vonták ki a forgalomból.

A leghosszabb ideig forgalomban lévő forint bankjegyeink II.