LEGHOSSZABB IDEIG FORGALOMBAN LÉVŐ BANKJEGYEK A magyar papírpénztörténet legegységesebb és leghosszabb ideig forgalomban lévő bankjegysora az 1947-ben bevezetett „petőfis tízes”, „dózsás húszas”, „rákóczis ötvenes” (1951) és a „kossuthos százas”. Ezek a Horváth Endre által tervezett és Nagy Zoltánnal együtt metszett bankjegyek – és erre világviszonylatban is alig akad példa – fél évszázadon át képesek voltak kielégíteni a lakosság pénzforgalmi igényeit. A sorozat címletei metszetmélynyomással készültek, de a tízforintos hátoldali tájképe, valamint 1975-től a húszforintos hátoldala ofszetnyomással látott napvilágot. A kétféle nyomtatási eljárás között az a különbség, hogy amíg a metszetmélynyomás precizitásával és tapintható vonalaival a legkevésbé utánozható, kizárólag bankjegyek és útlevelek készítésére fenntartott nyomdatechnika, addig az ofszetnyomtatás gyorsabb gyártást lehetővé tevő, de – mivel számos kereskedelmi termék nyomtatáshoz használják – könnyebben hamisítható nyomási eljárás. Ha valaki szeretne elmélyedni egy bankjegymetszet (rézmetszet) szabad szemmel szinte láthatatlan rejtelmeiben, nagyítót kell használnia a részletekben rejlő finomságok megismeréséhez. Miért is maradhattak forgalomban ezek a címletek ilyen hosszú ideig?
A leghosszabb ideig forgalomban lévő forint bankjegyeink I.
75a éforint ves
Lehetséges, hogy a szakmai bravúron felül – ami önmagában is megmagyarázná e bankjegyek időtállóságát – egyéb értékekre is bukkanhat az ember, amikor kézbe veszi ezeket a tenyérnyi műalkotásokat? Aki megpróbál gondolatban visszatérni abba a korba, amikor ezek a bankjegyek születtek, láthatja: az ország egy pusztító világháború, az azt követő hiánygazdaság, majd a fizetőeszközök teljes elértéktelenedésének áldozata lett. Ebből az embert próbáló helyzetből indult útjára az új aranyalapú fizetőeszköz, a forint.
138
