2 minute read
4. Ökológiai hatékonyság
A világgazdaság és a népesség historikusan páratlan bővülése a rendelkezésre álló természeti erőforrások fokozott igénybevételét eredményezte. Ennek következtében a környezeti terhelés az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mértéket öltött, és immár a hosszú távon fenntartható növekedés kézzelfogható akadályává vált. A természeti erőforrások nem csupán input tényezői a termelésnek, hanem annak keretrendszerét is képezik. Az erőforrások véges mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért a fenntartható növekedés érdekében el kell kerülnünk az erőforrások kimerülését és a környezet károsodását, tehát törekednünk kell az erőforrások ökológiai szempontból is hatékony felhasználására. Ökológiai hatékonyság alatt egy teljes gazdaság (makro) vagy egy vállalat (mikro) által létrehozott hozzáadott érték előállításához szükséges környezeti erőforrások felhasználásának (vagy éppen károsanyag, hulladék) hatékonyságát értjük. A körforgásos gazdaság alapelveivel konzisztens termelési és fogyasztási szokások elsajátítása egyaránt hozzájárul, hogy kevesebb legyen a gazdaságban keletkező hulladékmennyiség, a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége, az energiaigény és az anyaghasználat. Az aktív gazdaságpolitikai szerepvállalás nagymértékben elősegítheti a jelenleg nem fenntartható folyamat visszaszorításához nélkülözhetetlen szemléletváltást és a fordulat mozgatórugójává válhat.
Magyarország kedvező helyen áll régiós összehasonlításban az ökológiai hatékonyságban. A közelmúltban pozitív változás volt tapasztalható ökológiai szempontból, azonban továbbra is van tér a fejlődésre. Az egységnyi szén-dioxid kibocsátásra jutó hozzáadott érték jelentősen javult az elmúlt időszakban, és megközelíti az EU-átlagát. Az EU-átlagnak 89 százalékán áll e tekintetben Magyarország, azonban a TOP5 ország átlagához viszonyítva csupán 48 százalék ez az érték. Az öt leghatékonyabb ország sorrendben: Svédország, Málta, Írország, Dánia és Franciaország. Javuló tendencia figyelhető meg a zöld alapú hatékonysági mutatókban az ágazatok szélesebb körében. A feldolgozóiparban közel a duplájára emelkedett az elmúlt két évtizedben az egységnyi szén-dioxid kibocsátásra jutó hozzáadott értékként számolt ökológiai hatékonyság. A szolgáltató szektor ökológiai hatékonysága közel 40 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaságban jelentős volatilitás mellett figyelhető meg némi javulás az ökológiai hatékonyság terén, ami a terméshozam javulásában öltött testet. Az építőiparban azonban romló tendencia figyelhető meg: az ökológiai hatékonyság 40 százalékkal romlott az elmúlt két évtizedben.
Anyagtermelékenységben ugyanakkor elmarad a magyar gazdaság a fejlett nyugat-európai országoktól, azonban régiós viszonylatban átlagosnak mondható a mutatónk. Az EU-átlagnak 53 százalékán áll e tekintetben Magyarország, a TOP5 ország átlagához viszonyítva csupán 33 százalék ez az érték. Az öt leghatékonyabb ország sorrendben: Hollandia, Egyesült Királyság, Luxemburg, Olaszország és Belgium. Nemzetközi összehasonlítás alapján egy gazdaságban az ipar magasabb részaránya magasabb anyagigénnyel jár együtt, így ezekben az országokban hangsúlyosabban fontos szempont az anyaghatékonyság.
2018-ban hazánkban valamivel több, mint 37 százalékban került újrahasznosításra a településeken keletkezett hulladékmennyiség, ami némileg meghaladja a régiós átlagot, az uniós átlagtól viszont elmarad. A megújuló energiaforrások térnyerésének köszönhetően a fosszilis tüzelőanyagokra való ráutaltság az utóbbi másfél évtizedben 15 százalékkal csökkent. Habár a megújuló forrásból származó (biomasszából, víz-, nap- és szélenergiából előállított) villamos energia jelentősen nőtt hazánkban az utóbbi években, azonban így is csupán a teljes energiatermelés mintegy 12 százaléka származik ilyen forrásból. Megújuló erőforrások használatában Svédország, Finnország és Lettország jár az élen az uniós országok tekintetében, mindegyik országban legalább 40 százalék a megújuló erőforrások aránya.
A dekarbonizációs folyamat megjelenésével Magyarország fokozatosan áttérhet az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasági modellre. A gazdaság javuló hatékonyságú energiafelhasználása, növekvő anyag- és hulladéktermelékenysége egyaránt hozzájárul a kedvező folyamathoz.