Üzenet 1 20 by KIA

Tartalomjegyzék

Bevezetés................................................................................................................. 5 Január........................................................................................................................ 7 Február....................................................................................................................39 Március....................................................................................................................69 Ápirilis................................................................................................................... 101 Május.................................................................................................................... 133 Június................................................................................................................... 165 Július..................................................................................................................... 197 Augusztus........................................................................................................... 229 Szeptember........................................................................................................ 261 Október................................................................................................................ 293 November........................................................................................................... 325 December........................................................................................................... 357

Bevezetés

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.”Zsolt. 68,20-2 Szeretettel köszöntöm az „Üzenet” olvasóját. Azért imádkozom, hogy e könyvben írt üzenetek naponként élő vízként felüdítsenek, tápláljanak és Istentől való eligazítást nyújtsanak Engem 17 évesen szólított meg először személyesen Isten üzenete. Komoly hívő szülők nyolcadik gyermekeként már korábban megismertem a Bibliát. Sőt érdekelt is, és 10 éves koromtól rendszeresen olvastam. A vasárnapi iskolában sok igeverset kívülről is megtanultam. Akkor – 17 évesen – egy igehirdető által személyesen szólt hozzám Isten. Azt mondta: „Te képmutató! Jól ismered a Bibliát, itt élsz a gyülekezetben, tudsz imádkozni, talán énekelsz a kórusban, de a szívedben szennyes vágyak és indulatok uralkodnak, a test kívánságai titkos bűnökbe sodornak. Vedd tudomásul, hogy akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt! Ha így maradsz, az számodra a kárhozat!” - Isten mondta és nekem mondta akkor ezeket a mondatokat. Minden szava igaz volt. Akkor ott, mély bűnbánattal a szívemben zokogó sírásban törtem össze. – Aztán így folytatta az igehirdető: „Ha ma megláttad, hogy nemcsak bűneid vannak, hanem mindenestől romlott, elveszett bűnös ember vagy, arra sem vagy képes, hogy megváltozz, akkor örömhírt hoztam neked: Jézus az elveszett bűnösökért jött! Bűnné lett érted a kereszten, hogy téged megszabadítson a bűn uralma alól. Hitszemekkel lásd meg, hogy odavitt téged: az atyáinktól örökölt bűnnel terhelt emberi természetedet a keresztre és a halálba! Sőt az Ő feltámadásának ereje által téged is új, bűntől szabad életre támasztott fel! Mert akit a Fiú megszabadít az valósággal szabad! Ragadd meg ma hittel Jézus Krisztus szabadítását!” - Olyan élő vízforrás nyílt meg akkor számomra, hogy azóta is minden nap visszatérek ehhez a forráshoz. és átveszem Isten üzenetét. Gyakorlatommá vált, hogy lehetőleg reggelenként ezzel kezdem a napot: Isten üzenete által magamra öltöm „a Szellem fegyverzetét” hogy győzelemre segítsen a naponkénti harcaimban. Dávid – az Isten szíve szerint való férfi – boldog bizonyossággal dicsőíti Istent, (az idézett 68. zsoltárban) mert folytonosan, - napról, napra – tapasztalja Isten közelségét, és szabadító kegyelmét. „Szabadító Istenünk” Ő – írja – aki „kihoz a 5

halálból is!” Szellemi halálról beszél itt a Zsoltár írója, amelybe (szüleink örökségeként) mindannyian beleszülettünk. Ebből a halálból szabadította meg Isten Dávidot. Minket is, Dávid Fia, Jézus Krisztus által. Fontos, hogy napról napra merítsünk mi is a szabadításnak e kútforrásából. „Az örök életre buzgó víz forrását” adta Jézus egy bűnében vergődő asszonynak, a Jákób kútjánál, aki tüstént beállt az Ő szolgálatába. (Jn.4,7-42) Jézus a szomjazókat élő vízzel kínálja, sőt azt ígéri, hogy „aki hisz, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek”. (Jn.7,37-38) – Jöjjünk hát mi is napról napra az élő víz forrásához és vegyük örömmel Isten naponkénti üzenetét. Az üzeneteket témák szerint csoportosítottam. Havonként új témakörben szólnak az üzenetek. A cél az, hogy a naponkénti üzenetek az üdvösség útját is egyengessék minden olvasó számára. Jézus mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust”. (Jn 17,3) Fontos tehát, hogy hit által megfelelő ismeretekhez is jussunk. Másik cél, hogy az üzenetek a gyakorlati hitéletünk fontos területein a szentség útjára tereljenek.(Házasság, Család, Gyülekezet, Küldetésünk a világban) Köszönöm Verebes Zoltánnak és feleségének, Idának a kitartó biztatásukat az „Üzenet” megírására. Késztetésük nélkül nem születtek volna meg az üzenetek. Aztán az írás közben én nyertem a legtöbbet, nekem szólt először Isten az üzenetek által. Köszönet illeti a Verebes házaspárt a szorgos és kitartó munkával végzett lektorálásért is. Hálásan köszönöm Huszár Gézánénak a gondos lektorálást, a nyomtatásra előkészítő szerkesztést, és a sok jó tanácsot, amelyeket írás közben kaptam. Köszönöm unokámnak, Kovács Sárának a címlap megtervezését, és a havonkénti témákhoz készített illusztrációkat. Azzal a hittel, reménységgel és imádsággal továbbítom Isten üzenetét mindazoknak, akik olvassák, hogy „Az Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az izületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait:” (Zsid 4,12) Kovács Géza Budapest, 2015. Jan 1.

JANUÁR Az Atyaisten fenséges személye, és ismerete

Január 1.

Nem sietve, nem futva

„De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” Ézs 52,12 Isten üzenetét közvetíti számunkra a próféta ebben a mondatban. Alkalmas és fontos üzenet ez az év első napján. Az idő múlása a múlandóságunkat jelzi. Ugyanakkor Isten szeretetéről is beszél: az Újév első napját megérve, lehetőséget kaptunk arra, hogy ebben az újévben újat kezdjünk. Ehhez nyújt segítséget ez a prófétai üzenet. Isten fenséges lénye felette áll az időnek. Dicsősége és gondviselő szeretete mégis ráragyog az általa teremtett világra, különösen az Ő leheletét hordozó emberre. Ígérete szerint személyenként lát, figyel minket, olyan aprólékosan, hogy még a fejünk hajszálait is számon tartja (Mt 10, 30). Isten ma – az idézett mondatban – fontos újévi tanácsot és ígéretet ad nekünk. A tanács az, hogy ne siessünk, ne fussunk, inkább csendben megállva vegyük észre, hogy Ő előttünk jár, és hátulról is védelmet nyújt. Modern korunk embere állandóan fut, rohan, nincs ideje megállni, csendben Istenre – vagy akár csak a másik emberre – figyelni, meghallgatni. Ma arra kér Isten, hogy adj csendes időt neki és önmagadnak arra, hogy beszéljen veled, mondjon valamit neked. Tedd ezt ma, és - lehetőleg - minden nap, ebben az évben. Hallgasd meg Istent, akinek kezében van a jövő, ura az egész világnak, és mindenkinél jobban szeret téged. Vedd elő naponként a Bibliát, hangolódj rá arra a hullámhosszra, amelyben hallod és érted, amit neked mond. Kérd Őt: „Istenem mondd most nekem azt, amire szükségem van!” Döntések várnak ránk naponként. A mindentudó és mindenható Isten vezetésére és védelmére van szükségünk. Ne csupán a saját eszünk, vagy a körülmények kényszere alatt rohanva, futva hozzunk döntéseket. Van Gazdánk, aki minden emberre kiterjedő figyelemmel kész vezetni, közben a fenyegető veszélyektől pedig megvédeni. Vegyük hát komolyan Isten tanácsát: Nem sietve, nem futva, hanem Istenre figyelve! Adjunk szívet, időt arra, hogy Isten vezetése és áldása kísérje életünket ebben az évben!

Január 2.

„Uralkodik az Úr!”

„Uralkodik az Úr! Szilárdan áll a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta. – A tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban!” Zsolt 93,1-4 Bizonytalanságokkal, válságokkal tele világunkban jó hallani a szilárdságról szóló jó hírt. Természeti katasztrófák sűrűsödnek, gazdasági, pénzügyi válságok miatt a népek háborgása egyre nagyobb. A tenger morajlásánál azonban fenségesebb az Úr! A modern hírközlés korában folyamatosan zúdulnak ránk a tragédiákról, emberi gonoszságról és erőszakosságokról szóló hírek. Olykor közelről is érintenek, és sötét felhőt borítanak ránk. Isten szava azonban áttöri a sötét felhőket, és napsugárként ragyog ránk: Ő a mindenség Ura! Isten személye, a láthatatlanul, de valóságosan munkálkodó hatalma és bölcsessége nincs válságban. Uralma, figyelme és gondviselése a bűn és a halál uralma alá került világunkra is kiterjed. Itt is csak az történhet, amit Ő megenged, sőt amit előre megtervezett, és prófétái által kijelentett. Maga Jézus Krisztus jelentette ki, hogy mielőtt Ő visszatér „a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbe esnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész Földre vár” (Lk 21,25-26). Nyitott szemmel fel kell ismernünk, hogy elközelítettek ezek az idők. Jézus azonban azt is hozzátette: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!” (Lk 21,28). A bizonytalanságokkal és válságokkal tele világban együtt élnek azok, akik hit által kegyelemből Isten gyermekei és az örök élet részesei lettünk, és akik nem hisznek abban, hogy Isten tartja kezében a világot. Jézus Krisztusban való hit által mi már a Mennyhez tartozunk. „ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” – írja Pál apostol (Fil 3,20-21). Nincs okunk aggódásra, vagy félelemre! Magasztaljuk hát Istent az ő fenséges dicsőségében, és kérjük, hogy növelje a mi hitünket!

Január 3.

Csak veled!

„Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” 2Móz 33,12-15 Az Istenhez való ragaszkodás érzelemmel is telített szavai ezek. Azt fejezte ki Mózes e szavakkal, hogy Isten közelsége és vezetése nélkül nincs értelme tovább menniük, nincs értelme az életüknek. – Különleges szituációban tört elő Mózesből ez a ragaszkodás. Néhány nappal korábban jött le – 40 nap után – Istentől a hegyről, ahol átvette a törvény tábláit. Döbbenetes látvány fogadta: a nép egy aranyból készült bálvány körül táncolt. Fájdalmas felháborodásában összetörte a törvény tábláit, majd parancsára Lévi fiai lemészárolták a bálvány körül ugrálókat. Aztán Mózes, szívében összetörve Isten elé hullt, és önmagát áldozatul felajánlva, népe számára bocsánatért könyörgött (2Móz 32,30-32). Isten akkor azt válaszolta Mózesnek, hogy menjen csak tovább a néppel, egy angyalt is küld, aki vezeti őket, de – amint Isten mondta – „Én nem megyek veletek”! Ekkor történt, hogy Mózes odavetette magát Isten elé, és azt mondta: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” Inkább haljunk meg, minthogy nélküled éljünk! – fakadt ki Mózes szívéből a kiáltás. Isten jó-tetszéssel fogadta Mózes erőszakos ragaszkodását, és azt válaszolta: „Megteszem, mert megnyerted jóindulatomat” (2Móz 33,17). Mózes példája tanulságos üzenet számunkra. Nekünk sincs semmi másra olyan nagy szükségünk, mint hogy Isten közelsége és vezetése tegye áldásossá és biztonságossá életünket. Szükségünk van Isten állandó jelenlétére egyénenként, de Reá, áldására és vezetésére van szükségünk a családunkban, a gyülekezetünkben és az egész világban is! Közbenjáró könyörgéssel kérjük hát mi is, hogy áldjon meg minket, az országunkat, tegye áldássá a vezetőket és állítsa félre az önző érdekhajhászokat. Jézus arra kér minket, hogy ne csak kérjünk és keressünk, hanem zörgessünk is Istennél, mert a „zörgetőnek megnyittatik”. (Mt 7,7-8) Buzgó hittel imádkozzunk Istenhez a körülöttünk élő és a bálványaik körül ugrándozó embertársainkért is. Kérjük, hogy tegyen eszközzé minket emberek megmentésében az üdvösségre!

Január 4.

„Ne félj, mert megváltottalak!”

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ézs 43,1 Ézsaiás az Ószövetség evangélistája, szava Istentől származó örömhír. Isten egyes szám első személyben szólít meg minden embert a megváltás örömhírével. Egyenként ismeri Földünk minden lakóját és közli a megváltásról szóló jó hírt. Vedd úgy, hogy most külön veled és egyedül hozzád beszél. Isten szól, aki mindeneket alkotott és fenntart, igazán ismeri a romlásba sül�lyedt ember tragédiájának valódi okát. Első szüleink örökségeként „mind elhajlottunk, valamennyien megromlottunk” (Róm 3,12), mert „egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál és minden emberre átterjedt” (Róm 5,12). Nagy különbségek vannak ugyan ember és ember között, de egyetemes tény, hogy „mindenki vétkezett és híjával van Isten dicsőségének” (Róm 3,23). Ebbe az egyetemesen reménytelen állapotba szólt bele Isten Ézsaiás által: „Ne félj, mert megváltottalak!” – Jézus Krisztusban, Isten Fiában lett történelmi eseménnyé Istennek a megváltásra vonatkozó kijelentése. Benne és általa valósult meg a megváltásunk. Jézus Krisztus, aki által „teremtetett minden a Mennyen és a Földön” (Kol 1,16) valóságos emberként „önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból” (Gal 1,4). Jézus Krisztus nemcsak a bűneinket vitte a keresztre, hanem Vele együtt a mi Ádámtól örökölt, ó-emberi természetünk is keresztre feszíttetett, „hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk” (Róm 6,4). Nincs többé okunk a félelemre, mert Jézus Krisztus váltsága a földi életünkben védelmet, azt követően pedig örök életet jelent. Jézus azt mondta, hogy senki sem ragadhat ki minket az Ő kezéből (Jn 10,29–30) és azt ígérte, hogy „ha majd elmentem és helyet készítettem a számotokra, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,3). Isten karja szorít magához, és ezt mondja: „enyém vagy!” Adjunk hálát ezért!

Január 5.

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét”

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.” Préd 3,11 Salamon, a bölcs prédikátor csodálja Isten teremtett világának gazdagságát. Földünk természeti világa Isten mérhetetlen bölcsességének és fenséges hatalmának igazolása. Vegyük példaként szemügyre egyik mindennapi szükségletünk, a víz szerepét. Földünk kétharmadát tengerként víz borítja. Az édesvizű források, a patakok, tavak és folyók vizei folyamatosan életfenntartó fontosságúak. A víz folyamatos párolgása a felhőkből visszahullva termékennyé teszi a talajt. A víz 0 fok alatt jéggé dermed és térfogatának növekedése hasznos talajt porlaszt a kemény sziklából. A 100 fok fölött gőzzé váló víz fontos energiaforrás. Ez csak egy példa a sok ezer közül a mindeneket alkotó és fenntartó Isten bölcsességéről. Méltán állapítja meg Pál apostol: „Ami nem látható Istenből, az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható” (Róm 1,20). Salamonnal és Pállal együtt mi is csodáljuk Istent, az Ő látható alkotásaiban. Lelkünket a bizalom nyugalma tölti be, mert tudjuk, hogy Ő nemcsak Ura, gazdája és irányítója a világnak, hanem a mi szerető Édesatyánk. Salamon azt is megjegyzi: „Isten az örökkévalóságot is az ember értelme elé tárta”. Vagyis kijelentette, hogy a látható, múlandó és romlandó világunkon túl létezik egy romolhatatlan és örökkévaló világ, az Isten világa. Jézus onnan jött közénk és oda készített utat nekünk. „Aki hisz a Fiúban (már most) örök élete van” (Jn 3,36). Salamon azt is megjegyzi, hogy „az ember nem tudja felfogni Isten alkotásait”. Nem elég az értelem, a hit világossága, a hit látó szeme kell ahhoz, hogy Istent ne csak az alkotásaiból, hanem Jézus Krisztus által az Ő szeretetében, életünket újjászülő és átformáló erejében is megismerjük. Adjunk ma hálát azért, hogy Jézus Krisztusban Isten örökkévaló világának is részesei lehetünk!

Január 6.

„Láttam az Urat!”

„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat magasra emelt trónon ülve – Szeráfok álltak mellette –. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” Ézs 6,1-3 Ézsaiás személyes élményként mondja el prófétai elhívásának történetét. Magát Istent látta, mellette szeráfok lebegtek, akik nagy hangon dicsőítették Őt. Ézsaiás lelkében összeroppanva meglátta és megvallotta a saját bűnösségét. Válaszul az egyik szeráf oltárról vett parázzsal érintette őt, és bocsánatot hirdetett számára. Ezután elhangzott Isten szolgálatra hívó szava, mire Ézsaiás így válaszolt: „Itt vagyok, engem küldj!” Ézsaiás valóságos eseményként élte át, hogy Istennel találkozott, és ez teljesen új irányt adott életének: elkezdte prófétai küldetését. Nekem is volt személyes találkozásom Istennel. Nem álom, nem látomás volt. Évekkel az őszinte megtérésem után, 19 évesen egy középiskolai magánvizsga előtt, térdre esve imában kértem Isten segítségét. Akkor, ott különös módon azt érzékeltem, hogy valaki mellém áll és számomra hallhatóan ezt mondta: „te kérsz, de megadod-e, amit én kérek tőled?” Nem láttam senkit, de valamilyen belső felismerés által tudtam, hogy Isten szólt hozzám. Hiszen Előtte térdeltem, Vele beszéltem. A különös az volt, hogy a kérdés azonnali válaszra késztetett, és olyat mondtam, ami addig a gondolatomban sem fordult meg. Ezt mondtam: „Uram, ha megsegítesz, jelentkezem a Teológiára”. Ez lett az én elhívásom története. Csak annyiban hasonlít az Ézsaiás elhívásához, hogy minden időben Isten szólít meg, és hív el embereket az Ő országának építésére. Isten nem angyalok, hanem emberek által építi ezen a Földön, az Ő országát. Kiválaszt és elhív embereket, akik Isten fenséges szentségében felismerik bűnös méltatlanságukat, és Jézus Krisztusnak a Golgotán elvégzett áldozata által megtisztulva, készséget nyernek arra, hogy a Szentlélek erejével felruházva, építsék Krisztus Testét. Minden elhívás más, de mindegyiknek van története. Isten ma téged hív. Mondd te is: „Itt vagyok, engem küldj!”

Január 7.

„A Seregek Ura velünk van!”

„Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.” Ézs 37,33-37 Isten a történelmi eseményeknek is Ura és számára nincs lehetetlen. Kr. e. 8. század végén Szenahérib asszír uralkodó, hatalmas hadseregével Jeruzsálemet ostromolta. Cinikus hangon Izráel Istenét gúnyolta, és megadásra szólította fel a város védőit. (Ézs 36,1-10). Ezékiás – aki hitben hűséges királya volt Júdának – buzgó könyörgéssel Istenhez fordult. Ekkor Ézsaiás prófétától azt az üzenetet kapta, hogy az asszír király „nem jut be a városba” (Ézs 37,16-20; 33). Lehetetlennek látszó ígéret volt ez, hiszen az asszírok, az összes környező országok meghódítása után, hatalmas túlerővel támadták a várost. Ekkor történt, hogy „eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert.” Jeruzsálem csodálatosan megszabadult. Olyan adat ez, amelyet sokáig, sokan kétségbe vontak, és a legendák, mesék világába igyekeztek tenni. Különösen a Biblia-kritika tudósai. A 19. században a nagy archeológiai kutatások során feltárták Asszíria volt fővárosának, Ninivének maradványait. Rátaláltak a királyok krónikáira, amelyek cserépbe égetett ékírással készültek. A megfejtésük után előkerült Szenahérib júdeai hadjáratának krónikája is. Ebből kiderült, hogy a Jeruzsálemhez közeli Lakisz városában táborozó asszír hadsereg pestis járvány áldozata lett. Az akkori gyakorlat szerint a járvány kitörése után a tábort hermetikusan lezárták, így akadályozva a további terjedést. Kiderült tehát, hogy a pestis volt az Úr angyala, mely az asszír sereget „levágta”. Ézsaiás próféciája teljesült. Az 1970-es években a kommunista hatóság nem engedélyezte, hogy kinőtt imaházunkat bővítsük. Még azt se, hogy az udvaron lévő illemhelyet felújítsuk. A szomszédok feljelentettek. A KÖJÁL felszólított „egészséges helyzet teremtésére”. Így kaptunk engedélyt egy 500 ülőhelyes templom építésére. Mai üzenet: Isten számára nincs lehetetlen körülmény ahhoz, hogy övéinek hitből fakadó buzgó könyörgését meghallgassa.

Január 8.

„Jelt ad”

„Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elveszett leányait a Föld négy széléről.” Ézs 11,11-12 Isten mindentudó bölcsességét és mindenható hatalmát csodáljuk ebben a próféciában. Mintegy 2800 évvel ezelőtt hangzott el Istennek ez a kijelentése, és mi a 20-21. században élő emberek vagyunk tanúi a beteljesülésnek: Isten egybegyűjti Izráel szétszórt fiait. Tanulságos, hogy ez az összegyűjtésről szóló prófécia akkor hangzott el, amikor a szétszórásuk meg sem történt. A szétszórás több fázisban valósult meg. Kr.e. 722-ben az északi tíz törzset az asszírok hurcolták el. Ezek szervezetten sosem tértek vissza. Kr. e. 586-ban Babilónia vitte fogságba Júdát. Ők jelentős részben visszatértek és újraalapították az országot. Izrael teljes szétszórása Kr. u. 70-ben, a Római Birodalom által vezetett zsidó háború után következett be. A mindent eleve tudó Isten azonban Ézsaiás által, az utolsó szétszórás után közel 2000 évvel megvalósuló összegyűjtést jelentette ki. Úgy történt, amint Ézsaiás írja: Isten a nemzeteknek adott jelt. Ilyen jel volt 1917-ben a híres Balfour nyilatkozat, amely hazatérésre hívta a zsidókat. Ebben az évben Anglia elfoglalta Palesztinát és kaput nyitott a hazatérésre. Döbbenetesen kegyetlen „jel” volt a nemzetek részéről a Holocaust, amely az Európában megmaradt zsidókat késztette a hazatérésre. Csodás jel volt, amikor 1947-ben az ENSZ megszavazta a zsidó állam megalakulását, melynek alapján 1948-ban kikiáltották a zsidó államot. Azóta 600 000-ről több mint 6 millióra nőtt az Izráelben élő zsidók száma. Az elmondottak Isten mindentudó bölcsességét, hatalmát és a Biblia hitelességét bizonyítják. A 20. század elején a keresztyén világ és maga a zsidóság is lehetetlennek tartották a zsidók hazatelepülését. Isten ígéreteinek azonban teljesülnie kell! Azért is fontos ez, mert a Biblia tele van Isten számtalan ígéretével, amelyekre hittel, és szent bizonyossággal építhetünk. Az idézett prófécia beteljesülése még folyamatban van. A nehéz körülmények azt szolgálják, hogy jobban lássuk Isten hatalmát és dicsőségét. Kérjük az Urat, hogy a teljesült próféciák által, erősítse hitünket és reménységünket!

Január 9.

Hű az Isten!

„Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” Ézs 48, 9-10 A hűtlenné, bálványimádóvá vált Izráel felé szól Istennek ez az üzenete. „Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel szentjét, elfordultak tőle!” – így kezdi Ézsaiás a próféciáit (Ézs 1,4). Istennek e szavai jutnak eszünkbe ma is, amikor a hírközlő szervek naponként öntik ránk az erőszakosságokról, rablásokról, gyilkosságokról, az egész társadalomban uralkodó gyűlölködő indulatokról szóló híreket. A keresztyén Európa keresztyénség utáni korszaka ez. Meddig tűröd még Istenem? – fakad fel belőlünk olykor a kérdés. Jön a válasz: „Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig!” Amikor ránk – Istenben hívőkre – sugárzik Isten szentségének fénye, elnémulunk, mert magunkban is meg kell látnunk a béna erőtlenséget, az önző és szeretetlen ítélkezéseket, amelyek alkalmatlanná tesznek az Evangélium győzelmes hirdetésére. Ránk nézve is igaz Jeremiás próféta megállapítása: „Azért nincs még végünk, mert nem fogyott el Isten irgalma” (Sir 3,22). Jó hallani Isten szavait, a szavak mögött megérezni, érteni irgalmas szeretetét, meglátni dicsőségét, amely elhordozó türelmében és fenyítő ítéletében nyilvánul meg. Izráel népének egész 4000 éves történelme az ő hitetlen elfordulásaikról, és Isten hűségéről beszél. Nem kevésbé igaz ugyanez a keresztyénség 2000 esztendejére, kiemelkedően a jelenkorban Európára. Isten türelmesen elhordoz, és megbocsátó szeretettel hazavár. Hitetlen hűtlenségünkre így válaszol: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézs 43,25). A visszatérni készülő Jézus Krisztus üzenete szólal meg Péter apostol által, amikor ezt írja: „Nem késlekedik az Úr, mint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3,9). Érintsen meg minket Isten türelmes szeretete, törjön össze a szívűnk igaz megtérésre nyomorúságaink kohójában!

Január 10.

„Még vár az Úr!”

„Még vár az Úr, hogy megkegyelmezzen, még hallgat, hogy irgalmazzon. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” Ézs 30,18 Kérdés: miért, mire vár az Úr? – Miért nem kegyelmez minden feltétel és várakozás nélkül? Például a tékozló fiúról szóló példázatban (Lk 15,11-24) a fiú már éhezett, lerongyolódott, a disznók eledeléből sem jutott neki, sőt már magába szállva úgy határozott, hogy hazamegy és fogalmazta magában, hogy mit mond, amikor hazaér. Az Atya pedig még mindig nem mozdult, csak várt. Mire várt? Jézus a példázatban világosan elénk tárja, hogy az Atya akkor mozdult, sőt futott (repült) a fiú elé, amikor a fiú nemcsak sírt és gyötrődött a csődhelyzete miatt, nemcsak vágyakozott és tervezte a hazamenetelét, hanem ténylegesen „útra kelve el is ment”. Isten előre tudja ugyan, hogy mi – szabad akaratunkból – hogyan döntünk, de tiszteletben tartja önálló akarattal rendelkező személyiségünket és kivárja a döntésünket. Várja, hogy ne csak vágyakozz, tervezgess, hanem határozottan dönts és indulj el! – Isten megtisztel azzal, hogy a mi döntésünkre vár. „Még vár az Úr, hogy megkegyelmezzen!” Vonatkozik ez nemcsak a megtérésünkre, hanem Isten minden áldására, amelyek készen vannak, de várja, hogy elfogadd és élj vele. Az őszinte döntés és elindulás után éljük át a csodát: az Atya elénk fut, átölel, megcsókol, menyegzői ruhát ad és kinyilvánítja, hogy „Ez az én fiam!” Istennél készen vannak az áldások, de csak akkor válunk alkalmassá az átvételükre, ha Isten hitbeli döntést és tényleges elindulást lát az életünkben. Nincs hova adja kegyelmi áldását az Isten, ha bezárt szívvel és makacsul összeszorított marokkal keseregünk előtte. Karosszékben ülve hiába várod a Szentlélek ajándékait, de ha odaszánt engedelmességgel indulsz a szolgálatra, Isten megerősít, és sok gyümölcsöt terem a Lélek általad. Az Úr arra vár, hogy induljunk, és Lelke által megerősít! Egy konferencián Krisztus melletti döntésre hívtuk a fiatalokat. Több mint 40-en jöttek előre. Köztük az egyik fiam is. Lehangolt, mert semmi előzetes jelt nem láttam nála. Isten megszégyenített: az új élet diadalmas ereje valósult meg az életében. Hozzunk döntéseket, hogy Isten megáldhassa!

Január 11.

„Erőt ad a megfáradtnak”

„Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Ézs 40,28-29 A próféta Isten mindenható és örökkévaló személyét mutatja be nekünk. Kiemeli azt, hogy Isten folyamatosan lát, figyel minden embert, és soha nem fárad el. Dávid a 139. zsoltárban azt írja: ”Könyvedben minden meg volt írva, a napok, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (16). Jézus pedig kijelentette, hogy az Atya még a fejünk hajszálait is számon tartja (Mt 10,30). Isten mindentudása, és szerető szívének figyelmessége a legapróbb részletekig kiterjed minden ember múltjára, jelenére, jövőjére, a gondjainkra, örömeinkre, bánatunkra. Látja, ismeri a bűneinket, tévedéseinket, a kudarcainkat, és azt is, ha megfáradtunk, vagy ha nehéz terheket cipelünk. Előre tudja, hogy szabad akaratunk szerint hogyan döntünk. Jó tudni, hogy rossz döntéseink, eleséseink miatt sem vet el, és ha szemernyi szomjúságot, picinyke hitet lát bennünk, utánunk jön, eltévedt bárányként ölébe vesz, bekötözi sebeinket, meggyógyít és megerősít. Isten az Ő gondoskodó szeretetét Jézus Krisztus váltsága és a bennünk munkálkodó Szentlelke által végzi. Hatalmas jelentőségű örömhír, hogy felmérhetetlenül gazdag szeretete arra indította Istent, hogy megkönyörüljön a tőle elfordult teremtményén. Már a világ teremtése előtt eldöntötte, hogy ideadja egyszülött Fiát, „mint hibátlan és szeplőtlen Bárányt”, hogy elszenvedje helyettünk bűneink büntetését, és megtisztítson minket az atyáinktól örökölt bűn-örökségünk uralma alól (1Pt 1,18). Felfoghatatlan e kegyelem: Krisztusért fiának fogad, igaznak nyilvánít, a Lélek által újjászül és – ha engedelmes hittel elfogadjuk – Jézust teszi Úrrá a szívünkben. Így valósul meg a mai igénk ígérete: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Jézus Krisztusban való hit által, a bennünk lakozó Lélek tölt be az Ő szeretetével, az Ő békességével, és tiszta mennyei örömmel. Kérjük hát bizalommal, és Isten felemel az elesettségből, megbocsát, megerősít, és élő reménységgel tölti be szívünket!

Január 12.

„Hófehérek lesznek”

„Jertek, törvénykezzünk – azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Ézs 1,18 (Károli) Egyetemes emberi tulajdonságunk, hogy önmagunkat szeretjük jónak látni, különösen mások előtt igaznak mutatni. Ha ránk bizonyul is valamilyen vétek, bűn, igyekszünk bizonyítani, hogy annak valaki más az oka. Ádám is ezt tette, amikor Isten előtt Évát okolta a bukásáért, Éva pedig a kígyóra mutatott (1Móz 3,17-18). Jézus azonban így látja: „Belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok, valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség” (Mk 7,21-22). Isten, aki tökéletesen ismer, ilyennek látja minden ember szívét. – A kérdés nem az, hogy igaza van-e Istennek, hanem az, hogy mit válaszolunk Isten leleplező szavaira? Lehet ilyeneket mondani: – „Na és? – ilyen vagyok – Ez csak rám tartozik”. Vagy: „Tévedés! – én jó vagyok, soha senkinek nem ártanék.” De lehet – Isten szentségének világosságában megismerve magamat – ezt mondani: „Istenem, elismerem, igazad van. De nem tudom megváltoztatni magamat, könyörülj rajtam, teremts bennem tiszta szívet ó Isten!” Isten bűntől megtisztító kegyelmének világos feltétele van. „Ha” elismered, megvallod, hogy a bűnöd skarlátpiros, akkor azonnal kész a Krisztusban megjelent kegyelem, és már hallod is: „Megbocsáttattak a te bűneid, fogadd a szabadítás hófehér ruháját!” A kegyelem működésének a módjáról van szó. Megbocsátani csak ott lehet, ahol van elismert bűn. Két igaz tény elismerésére van szükségünk: Az egyik: „Uram, bűnös vagyok!” A másik: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia az én bűnömért halt meg, és feltámadása által számomra az igazak fehér ruháját, és örök életet ajándékozott!” – Így forduljunk ma hittel Isten felé! Legyen hit által áldott tapasztalatunk, hogy Isten megtartja szavát: ha megvalljuk előtte, hogy a bűneink skarlátpirosak, megigazító kegyelmének hófehér ruháját adja nekünk! Erre a megbocsátó kegyelemre nemcsak egyszer, hanem folyamatosan szükségünk van.

Január 13.

Keressétek, hívjátok segítségül!

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” Ézs 55,6-7 „Csak Istennél csendesül el a lelkem” – írja Dávid a 62. zsoltárban. Minden ember Isten leheletét hordozza magában. Ez tesz minket értelmes, érző és kreatív személyiséggé. Azokat is, akik nem hisznek ebben. Lelke mélyén minden ember önzetlen szeretetre, nyugalomra, jóságra, igazságra, tisztaságra, vagyis Istenre szomjazik. „Istenarc van eltemetve bennem, fölibe ezer réteg tornyosul, de érzem ezer rétegen alul.” – írja Reményik Sándor. Ugyanakkor világunkban gyakran tapasztaljuk, hogy az emberekben harag, gyűlölet, erőszak, gonosz indulat uralkodik, kevés a jóság, a szeretet, a hazugság győz az igazság fölött. Elszakadtunk Istentől, a jóság és szeretet forrásától, átkos örökségként hoztuk magunkkal a bűnös vágyak és indulatok uralmát. A felgerjedő harag, vagy szennyes kívánság sokszor erősebb, mint a jóra intő lelkiismeret hangja. Pál apostollal együtt belőlünk is felsikolt a kérdés: „Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24). Ezért hát jól esik ma hallani, hogy Isten megtalálható, csak keresni kell. Isten közel van és kész segíteni, gyógyítani, csak hívni kell. Jézus is biztat: „aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7,8). Isten kiválasztó kegyelme azoknak ad bocsánatot, istenfiúságot és az Ő békességét, akik elismerik ezeknek a hiányát, és zörgető szomjúsággal kérik tőle. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” – mondja Jézus (Jn 7,37). Isten senkire sem erőszakolja az Ő akaratát, de kegyelmet, üdvösséget és gondoskodó szeretetét adja mindazoknak, akik keresik, és hittel szívükben segítségül hívják Őt. Engedjünk ma Isten biztatásának: keressük közelségét, öntsük ki szívünket előtte és hívjuk segítségül az Ő nevét! Isten kész megbocsátani, Lelke által új teremtéssé tenni! Egyet vár: készséget, vágyat arra, hogy Ő újjászüljön és gyermekévé fogadjon!