Egy mélyebb fajta csend/Volt Áldások könyve 1-20

mĂŠlyebb egy

csend

z

fajta

mélyebb Linda Dillow

egy

csend

“Ha a siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt.”

–zsoltárok 84,7

fajta

This edition issued by contractual arrangement with NavPress, a division of The Navigators, USA. Originally published by NavPress in English as The BLESSING BOOK, and retitled A DEEPER KIND OF CALM Copyright © 2003 by Linda Dillow.

All rights reserved.

Magyarországon kiadja: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke u. 35/A Telefon: 350-7201 A member of Entrust Felelős kiadó: Monty Taylor Fordította: Kisházy Mária Borító és szerkesztés: Zboray Szilárd A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978 615 5446 18 4

www.kiakonyvek.hu Budapest, 2005, 2016

Beckynek, Donnának és Nancinek

h Láttam, milyen méltósággal mentetek végig a Siralom völgyén, miközben Istenre néztetek.

Tartalom

z első fejezet | Az

én Siralom völgyem . . . . . . . . . . . . 11 második fejezet | Emlékezem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 harmadik fejezet | Elrejtőzöm . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 negyedik fejezet | Ragaszkodom . . . . . . . . . . . . . . . . 57 ötödik fejezet | Járok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Bibliatanulmányozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 A szerzőről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

Köszönettel Liz Heanynek, szuper szerkesztőmnek és barátnőmnek: továbbra is rengeteget tanulok tőled.

Lorraine Pintusnak, „társszerzőmnek” mindenben, amit csak írok: mindig megtalálod az összes sziklát.

Dan Richnek és a NavPress csapatának: öröm és kiváltság veletek dolgozni.

} X

első fejezet

Az én Siralom völgyem

z

Amikor letettem a telefont, csak sírni tudtam. Ez volt a hatodik

telefonhívás, amelyet egy kétségbeesett asszonytól kaptam azon a héten. Megosztották velem fájdalmukat, és az én szívem is megszakadt.

Kétségbeesett szavaik sokáig visszacsengtek gondolataimban:

„A férjemnek viszonya van a legjobb barátnőmmel.” „Éppen most találtam kábítószert a fiam szobájában.” „Elvesztettem az állásomat! Mihez kezdjek?” „Kiújult a mellrákom!”

Olyan sok asszony szenved; olyan sok a nagyon-nagyon súlyos teher. Istenhez kiáltottam: „Soha sincs vége a fájdalomnak a világban?

Istenem, adj reményt a megtört szívűeknek… vigaszt nyújtó karoddal öleld át a barátaimat!” Ám amikor minden egyes nevet a kegyelem trónja elé vittem, a magamét is hozzátettem a nevek sorához.

Ha Istentől lehetőséget kaptam volna arra, hogy én írjam meg az életem forgatókönyvét, talán Csodálatos élet lett volna a címe. Én lennék a derűs szívű hősnő, aki könnyed lépésben járja be a várost, és keresi az

12

E g y m é ly e b b fa j ta c se nd

alkalmakat, hogy mások áldására legyen. Igen, csodálatos életem lenne – mint mindenki másnak. Életem három utolsó éve nem úgy alakult, mintha jeleneteit a Csodálatos életből vettem volna, hanem inkább a Nyomorultakból.

Minden téren harcaim voltak: a kapcsola­taimban, a szolgálatomban, a családban, az egészségemmel. Bár egyes eseteken ma már csak nevetni tudok, akkoriban nem találtam különösebben mulatságosaknak! Nézzük, nem ért-e mindenki egyet velem!

1 . j e l e ne t Lengyel vendégeinket férjemmel, Jodyval vadnyugati túrára vittük egy igazi ranchre, ahol élveztük a hússütést a faszénparázson és a western zenét. Amikor hazaérkeztünk, először barátaink mentek be a házba.

Amikor beléptek a konyhába, felkiáltottak: – Linda, gyere gyorsan! Baj van!

Amikor berohantam, felfedeztem, hogy a baj szó meg sem közelítette konyhám állapotának érzékeltetését. Megfelelőbb lett volna a természeti csapás.

A mosogatóban a széttépett szúnyogháló feküdt.

A földön szétszórva hevertek az éléskamra ajtókeretének összetört darabjai.

Az egyik konyhaszekrény ajtaja piros foltokkal telefröcskölve egyetlen zsanéron himbálózott.

A tűzhely tetejét, a padlót és a pultok tetejét nagy, vérfoltoknak látszó nyomok borították.

A z é n S ir a lo m v ölg y e m

13

A pulton mindenütt mogyoróvajas üvegek hevertek – és mind üres volt.

A pultot és a falakat darabos, barna anyag borította, és úgy nézett ki, mintha lehányták volna.

Egy medve tett nálunk látogatást. Egy nagyon kétségbeesett medve.

Házunkat bezártuk és lelakatoltuk, kivéve a konyhában a mosogató fölötti ablakot, amelyet húsz centire nyitva hagytunk, hogy a helyiség szellőzzön. Az ablak három és fél méterre volt a földtől, ezért azt hittük, hogy házunk biztonságos, de az éhes medvét ez sem riasztotta vissza. A verandán felmászott a grillező állvány tetejére, felnyúlt az ablakig, nagy testét felhúzta a párkányra, majd átszakította a szúnyoghálót és bejutott az ételmennyországba. A szomszédok elmondása szerint Barney, fél mázsás kutyánk szünet nélkül ugatott, majd hirtelen abbahagyta. A medve feltehetően egy csapással elhallgattatta, mint arról egy jókora kitépett szőrcsomó tanúskodott.

A romok eltakarítása közben felfedeztük, hogy a pultokon látható véres nyomok honnan származnak. A medve összetört egy nagy mexikói mártásos üveget (Vajon nem mexikói medve tett nálunk látogatást?).

A hányásra emlékeztető undokságról kiderült, hogy főzőcsokoládé és mexikói mártás keveréke (Édesszájú mexikói medve?). Amikor befejeztük a takarítást, lefeküdtünk, és nem is sejtettük, hogy a betolakodó még egyszer megpróbál nálunk vacsorázni. Újra felmászott a grillállványra, és felkapaszkodott volna a most már zárt ablakra. A mancsa lecsúszott a kemény üvegen és nagy teste tehetetlenül zuhant a lenti kövekre. Onnan tudjuk, hogy a vendégeink véletlenül éppen akkor néztek ki az ablakon.

Azóta szilárd meggyőződéssel vallják, hogy a vadnyugat ma is létezik!

14

E g y m é ly e b b fa j ta c se nd

Bár megbízható kutyánknak háziállat pszichiáterre volt szüksége, hogy magához térjen a rémálomból, nekünk nem történt bajunk. A vadvédelmi társaság azt mondta, hogy a biztosításunk fedezni fogja a konyha helyreállítási költségeit. A biztosító társaság azt mondta, hogy a vadvédelmi társaság fogja fedezni. Mindketten tévedtek. Hónapokkal később a Dillow családi bankszámla köhögte fel a pénzt.

h A tervem: Elmenni csodálatos, tiszta házamba, és pihenni a vendégeimmel.

Az osztályrészem: Kitakarítani egy mexikói mártással borzalmasan összekent helyiséget és élj hónapokig összetört ajtókeretek és nyitott szekrények között, miközben azért rohangálsz és tárgyalsz, hogy ki fizeti a medve betöréseit.

2 . j e l e ne t Már alig vártam. Robin lányom és Sofia unokám jöttek látogatóba Finnországból. Hónapok óta nem láttam egyiküket sem, és már előre örültem, milyen jó lesz együtt. Lelki szemeimmel láttam az állatkertbe és a parkba tett utakat, és Sofiát meg engem, amint nagyokat nevetünk.

Megírtam Robinnak, hogy a farmeren kívül más ruhát is hozzon magával. Egy kastélyban foglaltam helyet ebédre és délutáni teára, utána pedig elmegyünk vásárolni!

Amikor Robin és Sofia megérkezett hozzánk, betegség törte ös�sze az álmaimat. Ahelyett hogy együtt mentünk volna bevásárló körutakra, lányommal felváltva tartottuk karunkban és ringattuk a beteg Sofiát. Ahelyett hogy kellemes ebéden vettünk volna részt egy hangu-

A z é n S ir a lo m v ölg y e m

15

latos étteremben és egy kastélyban teáztunk volna, pulóverben ültünk a konyhában, és egy lázas kisgyerekbe bűvöltük falatonként az ételt.

Az út Robin harmincéves születésnapi ajándéka volt. Szórakozást terveztem – helyette a való életet kaptuk.

Majd szombaton Jody könnyedén megjegyezte, hogy elvesztette az eszméletét, amikor ágyban fekve tévét nézett. További kérdéseimre elmondta, hogy azon a héten többször is elvesztette az eszméletét, de nem szólt róla egy szót sem, mert azt gondolta, hogy nem nagy ügy.

(Harminckilenc év házasság után semmivel sem értem jobban a „férfifajt”, mint menyasszony koromban.)

Miután meggyőztem azt a férfit, akit szeretek, hogy igenis nagy ügyről van szó, elmentünk az orvosi ügyeletre. A Jodyra rakott 24 órás EKG kimutatta, hogy szíve időnként megáll, és pulzusa harminc alá süllyed.

Miközben Robin egyedül ringatta otthon Sofiát, én a sebészt vártam, hogy férjem mellkasába szívritmus-szabályozót helyezzen. A sebész megjegyzése: „Olyan komoly a dolog, hogy férjét egyetlen éjszakára sem hagyhatom pacemaker nélkül.” Hát igen. Nem nagy ügy.

h A tervem: Tea egy kastélyban és állatkert Sofiával.

Az osztályrészem: Egy férj, akinél az EKG csak egyenes vonalakat mutat, egy beteg unoka és egy kimerült lány.

3 . j e l e ne t Hosszú sorát gyűjtöttem össze azoknak a szabadban élvezhető szórakozásoknak, amelyeknek a csodálatos coloradói nyáron örülhetnénk … kirándulásokat vízesésemhez az Eper-hegyekbe, sütést a szabadban

16

E g y m é ly e b b fa j ta c se nd

verandánkon és csendességet sziklaszentélyemben. Csodálatosan hangzott. Mégsem lett belőle semmi.

Azon a nyáron Colorado 230 év távlatának legnagyobb szárazságában szenvedett és történetének legnagyobb tűzvésze pusztított az államban (a Hayman tűz). A természetvédelmi területeken a lángok 110.000 hold erdőt emésztettek fel, mérgező füsttel szennyezték kristálytiszta hegyi levegőnket, és hamuval borították be verandánkat.

Esténként azt láttam a híradóban, hogy az ország minden részéből érkezett tűzoltók arról beszélnek, milyen nagy erőfeszítéseket tesznek az elszabadult lángok megfékezésére. Repülőgépek és helikopterek zúgtak el a füst fölött, és lángoltó vegyszereket hintettek az égő pokolra, de úgy tűnt, mintha csak gyűszűből öntenének vizet egy máglyára.

Egy délután, amikor a tűz egyre közeledett a Sziklás-hegység lábánál álló házunkhoz, felhangzott a rettegett bejelentés: „Készüljenek fel a kilakoltatásra! Ha a szél iránya nem változik, a tűz éjfélkor ideér.”

Végigrohantam a házon, összeszedtem a képeket és majdnem negyven év kincseit, amelyeket a világ minden táján gyűjtögettünk misszióban töltött éveink alatt: fenyőfa bútort Ausztriából, szőnyegeket Kínából, pótolhatatlan ajándékokat jó barátoktól és emlékeket a gyerekeinktől. Két irodánkat értékes aktákkal és iratokkal töltöttük meg, ráadásul rengeteg könyvünk volt, és mindegyik kincset ért. Amikor elhajtott házunktól a teherautó féltett holmijainkkal, figyeltem, hogy áll be az autókaravánba. Sok szomszédunk szintén biztos helyre szállította holmijait.

Egész éjszaka könyörögtem Istennek, hogy fordítsa el a szelet és kímélje meg hegyi házunkat. Isten meghallgatta kérésemet. A széljárás megváltozott. Bár készenlétben maradtunk, hogy bármikor elhagyhassuk a házat, a környék megkönnyebbülten felsóhajtott. Nagyon megörültünk,

A z é n S ir a lo m v ölg y e m

17

amikor egy hét múlva hivatalosan is hírt kaptunk: a veszély elmúlt, a tüzet megfékezték.

Minden dobozt kicsomagoltam és mindent visszatettem a helyére?

Nem. „Linda – kérdezhetné bárki –, hogy hagyhattad négy hosszú hónapon keresztül, hogy mindenütt dobozok heverjenek? Egyetlen szóval válaszolok: fejfájások. Hónapokig szinte minden nap migrénes fejfájás gyötört: az utolsó háború, amelyet hormonjaimmal vívtam. Amikor migrén gyötör, a látásom elködösödik, a gyomrom görcsöl és a fejem olyan, mintha fejbe vertek volna.

Nap nap után ágyban feküdtem hideg vizes borogatással a homlokomon. A nyárból ősz lett. Az első fagy csípése Coloradót téli álomba ijesztette, az életet hordozó zöld leveleket barna színűre festette. Csak rá kellett néznem az ablakom alatt álló göcsörtös, halottnak látszó bokorra és pontosan tudtam, milyen érzések dúlnak benne.

h A tervem: nyugodt, pihentető nyár.

Az osztályrészem: Tűzvész és migrénes fejfájások nyara.

Az utóbbi három évben szenvedő alanya lehettem két műtétnek, amelyektől mindenki azt várta, hogy segítenek a testemen. Az egyik rettenetesen rosszul sikerült; a másik a hormonjaimat billentette ki teljesen. Könnyeim áztatták a szőnyeget, amikor egy hozzám közelálló emberrel való vitám miatt keseregtem. A legnehezebb pedig az volt, amikor csodálatos férjemmel nehéz vizeken jártunk házaséletünkben. Mindig azt gondoltam, hogy minél idősebbek leszünk, annál meghittebb kapcsolat fűz majd minket egymáshoz. Így is lett… de az édes illat csak akkor vált érezhetővé, amikor szerelmünk virágait szorosan összepréseltük.

18

E g y m é ly e b b fa j ta c se nd

A te életedben mostanság mi történik?

Miközben életemnek ezeket a jeleneteit olvastad, talán azt gondoltad, hogy „Lindának könnyű.” „Sohasem érezte azt a fájdalmat, amit én.” És igazad van. A fájdalom azonban fájdalom, és minden fájdalom megsebez.

Jártam olyan barátaimnál, akiknek a házasságát a hűtlenség, a pornográfia és a csalás dúlta fel. Ismerek olyan családokat, amelyeket a féltékenység osztott meg. Együtt gyászoltam olyanokkal, akik elvesztették a házastársukat vagy a gyereküket. Együtt sírtam másokkal, akik minden nap huszonnégy órát krónikus fájdalomban élnek le, és a sarkon túl már a halál les rájuk. Együtt gyötrődtem barátaimmal, akiknek a gyerekéről az orvosok megállapították, hogy autista; másokkal, akiknek serdülő gyerekeik messze eltávolodtak a keresztyén hittől és a kábítószereket, az abortuszt és a „bármit” választották. Együtt szenvedtem kedves as�szonyokkal, akik a szexuális zaklatás borzalmában élnek… gonoszságot követtek el velük és gyerekeikkel. Hosszú a fájdalmak sora: rák, anyagi csapás, munkanélküliség, Alzheimer-kórban szenvedő szülők. Ehhez képest mi egy medve vagy az erdőtűz?

Mindegyikünknek megvan a maga Siralom völgye. A völgy egyeseknek sekély. Másoknak olyan mély, mintha nem lenne belőle kiút. A saját völgyeim nem különlegesek… csupán olyan völgyek, amelyeken én mentem keresztül. Mit teszünk, amikor a fájdalom rátelepszik az eltervezett gyönyörű ösvényre?

Az emberek különböző módon fogadják a fájdalmat. Sok általam ismert asszony úgy fojtja el fájdalmát, hogy tagadja annak létét vagy élvezetekkel (alkohol, kábítószerek, vásárlás, szerelmes regények, televízió és még sorolhatnám) némítja el. Mások úgy próbálják elűzni, hogy állandóan arról beszélnek. Egyik módszer sem hozza el a kívánt szabadulást, és Istent sem dicsőíti.

A z é n S ir a lo m v ölg y e m

19

Isten más választ ad a fájdalomra. Válaszát a Zsoltárok Könyvében találjuk meg.

A legtöbben úgy ismerik a Zsoltárok Könyvét, hogy énekkel dicsérik benne Istent, ám ugyanakkor Isten fájdalomról szóló képeskönyvét is jelentik. Olyan szívfacsaró fájdalmat látunk lapjain, amely önmarcangoló őszinteséggel és gyengeséggel tör elő, és felmerül bennünk a kérdés:

Végig lehet menni a Siralom völgyén anélkül, hogy belepusztulnánk?

Lehet örömünk a szenvedések közepette?

Közelebb kerülhetünk az Úrhoz, miközben a völgyön megyünk át?

Isten és a zsoltáríró szerint igen, és én is azt mondom, hogy így van.

Isten bebizonyította nekem, hogy fájdalmamban áldást akar adni.

A zsoltáríróval emlékezem, elrejtőzöm, ragaszkodom, járok ÉS Siralom völgyem az áldás helye lesz.

Minden egyes oldalon Isten beszéljen a fájdalmaddal, és jelentse ki neked tartogatott áldását!

A s z e n t e m l é k e z é s é ne k e (A karmesternek, Jedútúnnak: Aszáf zsoltára) Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

Nyomorúságom idején az Úrhoz

Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

Elfelejtette kegyelmét az Isten,

folyamodom,

vagy elnyomta irgalmát a

kezem éjjel is kitárom feléje

harag? (Szela.)

lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.

Istenre gondolok, és csak

Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

Emlékezem az Úr tetteire,

sóhajtozom,

visszagondolok hajdani

róla elmélkedem, és elcsügged

csodáira.

a lelkem. (Szela.)

Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.

Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.

Eszembe jutnak énekeim éjjelente,

Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.

Szent a te utad, Istenem!

Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?

Te vagy az Isten, aki csodákat

szívemben elmélkedem, és ezt

tettél,

kutatja lelkem:

megismertetted erődet a

Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?

népekkel.