MIT JE LE N T VALÓJÁB AN ÜDVÖSS ÉGET N YE RN I
JOHN MACARTHUR
EGYEDÜL JÉZUS MIT JELENT VALÓJÁBAN ÜDVÖSSÉGET NYERNI
JOHN MACARTHUR ITM Kiadó Nagyvárad 2021
Originally published under the title: Only Jesus: What It Really Means to be Saved Copyright © 1988, 1993, 2008 by John MacArthur Derived from material previously published in The Gospel According to Jesus. Abridgement by Phillip R. Johnson.
Published by arrangement with Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc. A könyv eredeti címe: Only Jesus: What It Really Means to be Saved Copyright © 1988, 1993, 2008 by John MacArthur Angolul kiadja Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc., Nashville, Tennessee Magyar kiadás – Hungarian edition, 2021: Cím: Egyedül Jézus: Mit jelent valójában üdvösséget nyerni Kiadva a Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc. Kiadóval történt megállapodás alapján. Minden jog fenntartva © 2021 ITM Kiadó Nagyvárad, Románia A kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. Felelős kiadó: Giorgiov Adrián Fordítás: Sallai Jakab Lektorálás: Clemetson Molnár Adina és Gönczi Géza Tördelés: Kiss Rhodé Borítóterv: Kiss Rhodé Képek: Régi vászon: © Freepik.com Rozsdás fém minta: © Freepk.com Rozsdás szeg: © Freepik.com Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României MACARTHUR, JOHN Egyedül Jézus : Mit jelent valójában üdvösséget nyerni / John MacArthur. - Oradea : Editura I.T.M., 2021 ISBN 978-973-727-318-5
2
Tartalomjegyzék
Bevezetés: Jöjj és halj meg!
5
9 23 31 49 71 89 105 119 135 151 10. A tanítványság ára 11. A kereszt 167 1. Rabszolgatartó és rabszolgák 2. Mi az evangélium üzenete? 3. Újjá kell születned 4. Lélekben és igazságban 5. Jó hír a bűnösöknek 6. Hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet 7. Megtérés 8. Hit 9. Megigazulás
Bevezetés Jöjj és halj meg!
Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „Kövess engem!”? Biztos, hogy senkit sem kényelmes életre vagy földi gazdagságra hívott. Ő gyakran a lehető legegyszerűbb kifejezésekkel tette érthetővé, hogy a tanítványságra történő meghívás önmegtagadásra, keresztre feszítésre és naponkénti meghalásra szólít fel (vö. Lk 9:23). Őt követni azt jelenti, hogy az ember meghal önmaga számára, meggyűlöli saját lelkét e világon, és őt szolgálja (Jn 12:24-26). A Lk 14:26-27-ben Jézus ezt mondta: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”
5
BEVEZETÉS
Nehéz követelmények? Emberileg szólva lehetetlenek, mégis pontosan ezek Jézus szavai – egyértelmű, mesterkéletlen, minden magyarázkodást és finomkodó okoskodást mellőző beszéd ez. Olyan hangot üt meg, amely gyakran hiányzik a mai evangelizációból. „Kövess engem” felszólítása meghívás volt az ő uralmának való behódolásra. „Krisztus Jézust, az Urat (hirdetjük)” – írja Pál apostol (2Kor 4:5). „Jézus az Úr!” Ez volt az első gyülekezet hitvallása, az igazság lényege, amit minden igazi keresztyén vallott (1Kor 12:3). Mit kell tennem, hogy üdvözüljek? „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz” (ApCsel 16:31). „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róm 10:9). Az igazi megmentő hit lényege egyértelműen Krisztus Úr volta. A valódi megváltás egy olyan szívet hoz létre, amely önkéntesen reagál arra a kijózanító valóságra, hogy Krisztus Úr. Mivel bűnös teremtmények vagyunk, sohasem tudunk olyan engedelmesen válaszolni, ahogy kellene. Szánalmas kudarcokkal küzdünk és hosszan tartó lelki érzéketlenséget tapasztalunk. De ha igazi hívők vagyunk, akkor nem esünk vissza a rideg ke6
BEVEZETÉS
ményszívűség konok hitetlenségébe és lázadásába, amelyben korábban voltunk. Azoknak, akik így élnek, nincs okuk azt gondolni, hogy valaha is megváltást nyertek. Az evangélium hitre való meghívás – a valódi hit pedig megköveteli, hogy megadjuk magunkat Jézusnak, mint Úrnak. Azoknak, akik hozzá jönnek megváltásért, el kell fogadniuk az ő szuverén hatalmát. Senki, aki elveti az ő uralkodáshoz való jogát, nem hivatkozhat rá úgy, mint Megváltójára. A mi Urunknak nem az volt a célja, hogy félszívű, alkalmi követőket gyűjtsön maga köré. Szigorú elvárásait ezért ismételten kihangsúlyozza a Szentírás. Ez az egyik oka annak, hogy az evangélium üzenete egyesek számára botránkozás köve, másoknak pedig bolondság (1Kor 1:23). Napjainkban nagyon sok félreértés van az evangélium üzenetét illetően. A látható gyülekezetben tömegével találunk olyanokat, akik finomítani szeretnék Jézus üzenetét, eltávolítani a botránkozás szikláit, és egy barátságos üzenetet kapni. Ezeknek a céloknak az elérése nem megengedett, és azok, akik ezzel próbálkoznak, minden ilyen alkalommal megcsonkítják, kicsavarják vagy értéktelenné teszik a Biblia üzenetét.
7
BEVEZETÉS
A hívőknek Jézusra kell nézniük – egyedül Jézusra – mint kiindulási pontra, megfelelő célra, és az evangélium igazságának horgonyára. Őt követni nem azt jelenti, hogy kiegészítésként hozzáadjuk azon dolgok listájához, amelyeket korábban is szerettünk és szolgáltunk. Azok életében, akik őszintén válaszolnak Krisztus hívására, hogy tanítványaivá legyenek, radikális változások történnek. „Ő a mindenség Ura” (ApCsel 10:36), és az igazi hívők megvallják ezt az igazságot, és behódolnak neki. Azok, akik csak úgy kezelik őt, mint időtöltésük és prioritásaik kiegészítését, nem hittek még benne igazán. Ez a könyv úgy vizsgálja az evangéliumot, ahogyan azt Jézus hirdette – azzal a céllal, hogy alaposabban és helyesebben megértsük az üdvösség igazi útját. Mindenekelőtt ő a „hit szerzője és beteljesítője” (Zsid 12:2). Ő végső soron az egyetlen, akihez az örök élet kérdéseivel fordulhatunk (Jn 6:68). Vizsgáljuk meg tehát, mit is mond ő az evangéliumról.
8
Első fejezet
Rabszolgatartó és rabszolgák
„Jézus Úr!” (1Kor 12:3) Ez a hit alapvető tétele minden valódi keresztyén számára. Ez a legelső, lényegi hitvallás, amit minden igazi hívőnek ki kell tudni mondania: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róm 10:9). Nem vonhatod ki Jézus Úr voltát az evangélium üzenetéből, anélkül, hogy aláásnád a hit lényegét. Jézus tanítása és szolgálata állandóan a középpontban tartotta az ő Úr voltának a tényét. Egyetlen egyszer sem vonakodott attól, hogy kifejezze tekintélyét, mint szuverén Úr. Hirdette ezt a tanítványoknak, ellenségeinek, és az alkalmi érdeklődőknek – ellenállva annak, hogy finomítsa követelményét, a feltétlen önátadás je9
ELSŐ FEJEZET
lentőségét. Amikor Jézus az ő követésére hívta az embereket, akkor nem társaságot keresett, hogy barátai vagy csodálói legyenek, akiket aztán ő csodatetteivel jól elszórakoztat majd. Azért hívta az embereket, hogy maradéktalanul, teljesen átadják magukat az ő uralmának.
Néhány szó a szavakról A kifejezés, amit az Újszövetségben leggyakrabban Úrnak fordítunk, a görög küriosz. Ez egy olyan személyt jelent, akinek hatalma, tulajdonjoga és kétségbevonhatatlan parancskiadási joga van. Ennek szinonimája a görögben a deszpotész, amit szintén Úrnak fordít az Újszövetség. Ez a szó (a szó gyökere a magyarban despota) egy olyan uralkodót ír le, akinek abszolút hatalma van alattvalói fölött. Az Újszövetségben mindkét szót megtaláljuk Krisztusra, mint Úrra vonatkozóan. Például a János 13:13-ban Jézus önmagára vonatkoztatva használja a küriosz címet: „Ti Mesternek és Úrnak [küriosz] hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok.” A Júdás 4 mindkét szót felhasználja párhuzamos formában: „…istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapon-
10
RABSZOLGATARTÓ ÉS RABSZOLGÁK
gásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat [despotes] és Urunkat [küriosz], Jézus Krisztust megtagadják.” Az Újszövetségben mindkét kifejezés a rabszolgatartás szótárába tartozik. Egy olyan rabszolgatartó urat jelöltek ezzel, akinek teljes hatalma volt embertársa fölött, aki szó szerint a tulajdona volt. Az alattvalóknak kötelességük volt engedelmeskedni uraiknak, nem csupán azért, mert azok így döntöttek, hanem mert jog szerint sem volt szabadságuk arra, hogy másképp tegyenek. Ahol csak szóba került az úr (küriosz), vagy a rabszolgatartó (despotes), ott mindig volt egy rabszolga (doulosz – olvasd dulosz) is. Az egyik fogalom biztosítja a másik fogalom jelentését. Ez magyarázza Jézus kételkedését azok gyakorlatának láttán, akik csak szájjal tisztelték őt, de az életükkel nem. „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6:46). A Szentírás a doulosz szót használja annak ábrázolására, hogy mit jelent igazi keresztyénnek lenni: „… a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája (doulosz). Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái!” (1Kor 7:22-23). A doulosz nem egy homályos fogalom, hanem egy nagyon is kifejező és konkrét szó, amelyet 11
ELSŐ FEJEZET
– bár kultúránk és természetes gondolkodásunk számára ellenszenves – nem szabadna finomítanunk vagy kerülnünk. Ez volt az az általános görög kifejezés, amellyel a szánalmas sorsba sül�lyedt rabszolgát jelölték, aki szó szerint tulajdona volt urának, aki törvényesen kényszeríthette arra, hogy fizetség nélkül dolgozzon. Más szóval, a doulosz egy olyan személy volt, akinek nem volt státusza vagy jogai. Az angol nyelvű Bibliákban a doulosz szó éle nem igazán jelenik meg, ami a bibliafordítók azon örökös hajlamának tudható be, hogy tompítani akarták a szó eredeti jelentését, és „rabszolga” helyett egyszerűen csak „szolgának” fordították. Csakhogy a szolgálat és a rabszolgaság nem egy és ugyanaz. Egy rabszolgának nincs személyes szabadsága és személyes joga. A puszta létezését is a mások kiszolgálása határozza meg. A rabszolgaság teljes mértékű alávetettség egy felsőbb hatalom irányításának és parancsának, nem saját belátásból történő szolgálat. Például a Máté 6:24-ben Jézus ezt mondta: „Senki sem lehet két rabszolgatartó úr rabszolgája” (szó szerinti fordítás). Ez egy sokkal erőteljesebb fordítás (valójában érthetőbb is), mint ahogy a legtöbb bibliafordításban találjuk: „Senki sem szolgálhat két úrnak.” Egy alkalmazott 12
RABSZOLGATARTÓ ÉS RABSZOLGÁK
két munkahellyel tényleg szolgálhat két úrnak. Tehát a doulosz rabszolgaságot jelent a szó minden vonatkozásában, nem egyszerűen csak szolgálatot. A megkülönböztető gondolat ebben az esetben a tulajdonjog. Nem a magunkéi vagyunk, mert áron vásároltak meg (1Kor 6:19-20). S van egy gazdánk, aki megvásárolt (2Pt 2:1). Pontosabban, Krisztus drága vérén lettünk megvásárolva Isten számára (Jel 5:9). Ez a lényege tulajdonképpen annak, hogy keresztyének vagyunk. „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék” (Róm 14:7-9).
Miért ennyire felháborító ez a kifejezés? Bizonyos szempontból megértjük, hogy a Biblia fordítói miért éreztek késztetést a doulosz jelentésének enyhítésére. A rabszolgaság fogalma annyi negatív képzetet és olyan erős érzelmeket generál, hogy ösztönösen idegenkedünk tőle. 13
ELSŐ FEJEZET
Ez nem egy modern intézmény. A rabszolgatartó rendszer az első században sem volt egy dicséretre méltó vívmány. A római társadalom kelléke volt, teljesen legális, mindenütt gyakorolt és ritkán megkérdőjelezett jelenség. Nem minden rabszolgával bántak rosszul, de nagyon sokkal igen, és a római rabszolgatartás különösen híres volt arról, hogy képtelen volt visszaszorítani azokat a szörnyű visszaéléseket, amelyek előfordultak benne. A rabszolgáknak természetesen nem volt semmi beleszólásuk abba, hogy jól, vagy rosszul bánnak-e velük. Annak ellenére tehát, hogy a rabszolgaság a társadalom, valamint a gazdasági rendszer széles körben elfogadott és szükségesnek tartott kísérőeleme volt, általánosan gyűlölt állapotnak is számított. Senki sem akart másnak a doulosza lenni. Ebből a szempontból az a mód, ahogy Jézus a tanítványságot, mint rabszolgaságot mutatja be, semmivel sem volt vonzóbb vagy közkedveltebb a Jézus idejében, mint ma. Valójában, mivel Jézus idejében a legtöbb ember jól ismerte a rabszolgaság valós világát, egy sokkal élesebb mentális kép volt előttük arról, hogy mit vár el Jézus, amikor abszolút önmegtagadásra és önfeladásra hívja őket az ő uralma előtt. Ő bizonnyal nem is próbált megfelelni az emberek önértékelési 14
RABSZOLGATARTÓ ÉS RABSZOLGÁK
vágyának, és arra sem igyekezett, hogy a tanítványságot vonzóvá tegye a galileaiak és júdeaiak előtt, amikor az ő követésének áráról beszélt. Ők sokkal jobban megértették, mint mi, hogy milyen alantas pozícióra hívja őket. A korai gyülekezetben tulajdonképpen sok rabszolga élt. Ezért találunk annyi igeszakaszt az apostoli levelekben, amelyek utasításokat tartalmaznak arra, hogyan kell a rabszolgáknak viselkedniük ahhoz, hogy Krisztus jellemét és szentségét tükrözzék (Ef 6:5-8; Kol 3:22; 1Tim 6:1-2; Tit 2:910; 1Pét 2:18-20).
Mi a gond az „érezd jól magad” evangéliummal? Az az elképzelés, hogy a keresztyén a rabszolga és Krisztus a rabszolgatartó, szinte teljesen hiányzik a mai evangéliumi keresztyénség szótárából. Nem csak arról van szó, hogy a rabszolga helytelen szó, ami nélkülözi a politikai korrektséget, hanem arról, hogy a mi generációnk kedveli a szabadság és a személyes beteljesedés fogalmait. Az emberek önállóságra vágynak, és amint a gyülekezetek egyre inkább elvilágiasodnak, az olyan bibliai igazságok, mint kötelezettsége15
ELSŐ FEJEZET
ink Jézus, mint teljhatalmú úr iránt, kezdenek eltűnni az evangéliumi keresztyén öntudatból. A jelen generáció gyülekezetei egy felszínes (de politikailag korrektebb) klisévé csökkentették a megmentő hit és a tanítványság alapigazságait, amely így szól: „személyes kapcsolat Jézussal.” Ennek a mondatnak a zavara tükrözi azt a romboló homályosságot, amellyel az emberek az evangéliumot kezelték (és visszaéltek vele) az utóbbi néhány évtizedben. Ez úgy hangzik, mintha Krisztus valakinek közeli barátja lehetne, anélkül, hogy egyben Urává is emelkedhetne. Amint nemsokára látni fogjuk, az ő igazi barátai csak azok voltak, akik azt tették, amit ő mondott (Jn 15:14). Krisztus számára a rabszolgaság nem csekélység, vagy az igazi tanítványság másodlagos jellemzője. Ez nem csupán egy szimbolikus, kifejező nyelvhasználat, hanem pontosan az, ahogyan Jézus meghatározta „személyes kapcsolatát” az igazi követőivel (Jn 12:26; 15:20). Ez a tény hangsúlyosan jelenik meg az egész Újszövetségben. Például, az Újszövetségben több apostoli levél kezdő mondata tartalmazza a szerzői vallomást, hogy ők egyszerűen csak rabszolgái Krisztusnak (Róm 1:1; Fil 1:1; Tit 1:1; Jak 1:1; 2Pét 16
RABSZOLGATARTÓ ÉS RABSZOLGÁK
1:1; Júd 1; Jel 1:1). Az apostoli gyülekezetben minden igazi tanítvány megértette ezt az igazságot, ha ugyanis mindegyik apostol azt vallotta, hogy ő Jézus rabszolgája, akkor azok is Krisztus rabszolgái kellett, hogy legyenek, akikre ezek az apostolok felvigyáztak. Tény, hogy megváltásunk jellemzőjeként a Szentírás éppen a rabszolgaság alapvető vonatkozásait hangsúlyozza leginkább. Kiválasztottak vagyunk (Ef 1:4-5; 1Pét 1:1, 2:9); megvásároltak (1Kor 6:20, 7:23); gazdánk tulajdonai (Róm 14:7-9; 1Kor 6:19; Tit 2:14); alávetve gazdánk akaratának és irányításának (ApCsel 5:29; Róm 6:16-19; Fil 2:5-8); és teljes mértékben gazdánktól függünk életünk minden területén (2Kor 9:8-11; Fil 4:19). Végső soron pedig számadásra leszünk felszólítva (Róm 14:12); kiértékelésre kerülünk (2Kor 5:10); és az ő büntetésében vagy jutalmában részesülünk (Zsid 12:5-11; 1Kor 3:14). Ezek mind a rabszolgaság alapvető elemei.
Mit mondana erről Jézus? Az Újszövetségben maga Jézus vezette be a rabszolga metaforáját. Ő gyakran vont párhuzamot a rabszolgaság és a tanítványság között. A Máté 10:24-ben például ezt mondta: „Nem különb a 17
ELSŐ FEJEZET
tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.” Megkövetelte, hogy követői teljes mértékben tagadják meg magukat. Arra készítette fel őket, hogy készek legyenek meghalni érte. Arra szólította fel őket, hogy adják fel természetes prioritásaikat – beleértve a családot, barátokat, személyes terveiket, ambícióikat, és minden mást ezen a világon. Egész életük kifejezetten és visszavonhatatlanul az ő hatalma alá lett helyezve. Az ő uralma teljes és vitathatatlan volt. Ezek voltak az ő feltételei, és az önjelölt tanítványokat, akik megpróbáltak más feltételeket bevezetni, mindig elutasította (Lk 9:59-62).
Nem csak rabszolgák, hanem olyan rabszolgák, akik barátok is A kulcs igeszakasz talán, amelyben Jézus fenntartás nélküli engedelmességre szólít fel, az, amelyre már röviden utaltunk – a János 15:14-15: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” 18
RABSZOLGATARTÓ ÉS RABSZOLGÁK
Nagyon fontos megértenünk, hogy Jézus itt nem azt állítja, hogy az engedelmesség tesz valakit az ő barátjává, mintha az ő kegyeit szolgálat révén ki lehetne érdemelni. Arról beszél, hogy az engedelmesség az egyetlen bizonyítéka annak, hogy valaki az ő barátja. Az ő parancsai iránti fenntartás nélküli engedelmesség tehát szükséges, megkövetelt, ugyanakkor az iránta való szeretet természetes gyümölcse is. Ugyanakkor a valódi megváltó hit bizonyító jele. Ebből szükségszerűen következik, hogy ha valaki nem teszi azt, amit Jézus mond, az egyáltalán nem a barátja. Ő érthetően és egyértelműen úgy mutatta be ezt, mint egy úr-rabszolga viszonyt. Figyeld meg a kontextust. Jézus világosan megmagyarázza, miért tesz különbséget a puszta rabszolga és a barát között: „a rabszolga nem tudja, mit tesz az ura.” Más szóval, a rabszolga engedelmessége fenntartás és habozás nélküli: ura nem tartozik neki semmilyen magyarázattal vagy logikai okfejtéssel. Engedelmeskednie kell, függetlenül attól, hogy érti-e, hogy miért kell ezt tennie, vagy sem. De Jézus semmit sem titkolt el a tanítványai elől. Azok jól ismerték céljait. „… mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (15. v). Ők tehát rabszolgáknál többet jelentet19
ELSŐ FEJEZET
tek Jézusnak, mivel a barátai is voltak, akiket beavatott gondolataiba és céljaiba (vö. 1Kor 2:16). Ehhez hasonlóan, minden uralkodónak lehettek barátai az alattvalói között, akikkel megosztották személyes dolgaikat, de attól ők még alattvalók maradtak. A szolgák barátsága uraikkal nem tette semmissé a kapcsolatukban levő tekintélyt. A gazda úr maradt, a szolga pedig doulosz. Más szóval, a szolgák, mint barátok nem voltak a „haverjai”, és kapcsolatuk nem jelentett alkalmi cimborálást. Ő úr és gazda maradt, a szolgák pedig az ő tulajdonai. Más szóval, Jézus tanítványai – habár barátok, és szeretetből fakadóan teljesen elkötelezettek Mesterüknek – rabszolgák maradnak, akiket az engedelmesség jellemez.
Rabszolgaság és igazi szabadság Az evangélium tehát, ha helyesen értelmezzük, rabszolgaságra való meghívás. Amikor az embereket Krisztusban való hitre hívjuk, akkor ezt a tényt ugyanúgy hangsúlyoznunk kell, ahogy azt Jézus tette. Az evangélium, bizonyos szempontból felszabadulás meghirdetése a bűn foglyainak, és szabadság azoknak, akik bűneik súlya alatt 20
AZ EVANGÉLIUM LÉNYEGE – ÚGY, AHOGY AZT JÉZUS HIRDETTE Mit értett Jézus a „Kövess engem!” felszólítás alatt? Ebben a füzetben az író és tanító John MacArthur világossá teszi, hogy az evangélium, amelyet Jézus prédikált, önmegtagadásra, radikális változásra, és az ő szolgálatára történő felhívás. Nehéz követelmények? Emberileg lehetetlenek. Ez az életmód viszont elérhető, ha megértjük, hogy a valódi hit olyan szívet eredményez, amely önként reagál Krisztus uralmára. Az Egyedül Jézus azt az evangéliumot veszi górcső alá, amelyet maga Jézus prédikált – azzal a céllal, hogy az üdvösség útját alaposan és helyesen megértsük. Jézus az egyetlen, akinél megtaláljuk az örök élet beszédét. JOHN MACARTHUR a Grace Community Gyülekezet lelkipásztora, Sun Valleyben, Kaliforniában, a Master’s College and Seminary elnöke, és a Grace to You médiaszolgálat kiemelkedő tanítója. Több népszerű könyv, valamint a MacArthur Study Bible szerzője. Feleségével, Patriciával együtt négy házas gyermekük, és tizenöt unokájuk van.