Paul David Tripp: Eszközök a Megváltó kezében

Paul David Tripp Eszközök a Megváltó kezében

Eszközök a Megváltó kezében

Változásra szoruló emberek segítése változásra szoruló emberek által

Paul David Tripp

Originally published in the U.S.A. under the title: Instruments in the Redeemer’s Hands by Paul David Tripp Copyright © 2002 by Paul David Tripp Translation copyright © 2023 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Published by arrangement with P & R Publishing Company, P. O. Box 817, Phillipsburg, New Jersey, 08865, USA. All rights reserved.

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: (1) 350-7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Hargitai Róbert Tördelés: Urkuti Dóra Borító: Boltos Péter Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

A másként nem jelölt bibliai idézetek a Magyar Bibliatársulat (Bibliatanács, MBT) megbízásából 1975-ben kiadott, majd 1990-ben javított bibliafordításból valók.

ISBN 978-615-5446-81-8

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2023

Tartalom

Illusztrációk A szerzőről Előszó 1. A legjobb hír – amiért reggel érdemes fölkelni 2. A Megváltó kezében 3. Csakugyan szükségünk van segítségre?

4. A célpont a szív 5. Szívbeli küzdelmünk megértése 6. A Csodálatos Tanácsos követése 7. Kapcsolatok építése a mások világába való belépés révén 8. Kapcsolatok építése a szenvedéssel való azonosulás révén 9. Az emberek megismerése 10. A változásra szoruló területek fölfedezése 11. Miért kell az igazságot szeretettel elmondani?

12. Az igazság elmondásának lépései 13. A szolgálati elképzelés felvázolása és a felelősség tisztázása 14. A Krisztussal való azonosulás tudatosítása és a számonkérhetőség biztosítása

269

Függelékek 1. A vak szemek felnyitása – újabb pillantás az adatgyűjtésre 2. Amit a lelkigondozó visz az adatgyűjtés folyamatába 3. Az adatgyűjtés stratégiái 4. Házi feladatra ösztönző tanok 5. A házi feladat és a lelkigondozás négy szakasza Igehelymutató

287 299 314 332 344 373

5

6 7 9 11 27 47 65 83 103 123 149 171 193 209 231 249

Illusztrációk

1. A változás eszközeként végzett szolgálat 2. A szolgálat kapcsolati alapja – mintánk az üdvre jutás 3. A szeretetteljes szolgáló kapcsolat négy összetevője 4. Krisztus társai a szenvedésben (Zsid 2,10–11) 5. Egy ember biblikus megismerése 6. Kiegyensúlyozott evangéliumi szemléletmód 7. A felelősség tisztázása

6

117 129 134 156 198 228 262

A szerzőről

Paul David Tripp (M. Div., Philadelphiai Teológia; D. Min., Westminsteri Teológia) lelkigondozóként szolgál a pennsylvaniai Glensideban működő Keresztyén Lelkigondozói és Oktatói ­Alapítványnál (CCEF), és ő vezeti az alapítvány Megváltozott Életek Szolgálatát (CLM). A Westminsteri Teológia előadójaként gyakorlati teológiát (lelkigondozást) tanít, és konferenciák népszerű előadója. Többek között az Age of Opportunity: A Biblical Guide to Parenting Teens (A lehetőség kora – Biblikus útmutató tizenévesek neveléséhez) és a War of Words: Getting to the Heart of Our Communication Struggles (Szavak harca – A kommunikációs küzdelmeink lényege) című könyvek, valamint a Journal of Biblical Counseling (Biblikus lelkigondozás) című folyóiratban megjelent sok cikk szerzője. Feleségével, Luellával Philadelphiában élnek, négy felnőtt gyermekük van.

7

Teddnek, hálával az élen járásért

Előszó

Egyszerre csodálatos és kijózanító mindaz, amit Isten az egyházának elrendelt. Csodálatos, mert ő féltékeny és elszánt Isten. Az emberekben végzett munkája nem vall kudarcot, hanem addig folytatódik, míg el nem készül. Kijózanító, mert ez a munka olyan modellt követ, amely így jellemezhető: „egész népemre, minden időben kiterjedő”.

Sokan megkönnyebbülnénk, ha Isten képzett és fizetett szakemberek kezébe helyezte volna a megszentelődésünket, de egyszerűen nem ez a bibliai minta. Istennek az a terve, hogy az egész test mindegyik tag hűséges szolgálata révén növekedjen a Krisztusban való teljes érettségig. Egyházának vezetőit úgy látta el ajándékokkal, helyezte el és jelölte ki, hogy kiképezzék és mozgósítsák az övéit erre a „minden ember, minden napon” jellegű szolgáló életvitelre.

A modell egyszerű: amikor Isten elhívja az embert, arra is hívja őt, hogy szolgáló legyen – eszköz az ő megváltó, szabadító kezében.

Szolgálatra hívja mindegyik gyermekét, és mindnyájuknak szükségük van arra a naponkénti beavatkozásra, amelyet ez a szolgálat biztosít.

Ha ezer évig követnénk az Urat, akkor is ugyanúgy szükségünk volna Krisztus testének szolgálatára, mint a megtérésünk napján. Ez a rászorultság megmarad, míg megszentelődésünk teljessé nem válik a dicsőségben.

Erről szól ez a könyv: hogyan használ fel Isten embereket – akik maguk is változásra szorulnak – mint a másokban végzett hasonló változás eszközeit. Könyvemnek nem csupán az a célja, hogy az emberek élete megváltozzon, miközben segítséget adnak és kapnak, hanem az is, hogy hozzájáruljon az egyház kultúrájának megváltozásához.

Meg vagyok róla győződve, hogy a mai egyházban sokkal több a fogyasztó, mint az elkötelezett résztvevő. Józsi és Sári persze önkén9

\

Eszközök a Megváltó kezében

tesként részt vehet egy olyan különleges tevékenységben, mint a nyári bibliaiskola vagy a diakóniai szolgálat, de ez gyakran szánalmasan elmarad az Újszövetség „mindenki, mindig” modelljétől. Hajlamosak vagyunk a gyülekezet fogyasztói szemléletű megközelítésére, ami súlyosan meggyengítette az egyházat.1 A legtöbben csupán úgy te­kintünk a gyülekezetre, mint egy eseményre, melyen részt veszünk, vagy egy szervezetre, melyhez tartozunk. Nem látjuk olyan elhívásnak, amely egész életünket átformálja. Ám gondoljuk meg: nem tudnánk szerződtetni elég fizetett szakembert ahhoz, hogy az átlagos helyi gyülekezet szolgálati igényeit betöltsék. A mai evangéliumi gyülekezet „szakembereket fizető passzív test” jellegű kultúrája helyett át kell térnünk az Isten által oly bölcsen elrendelt szolgálati modellre. E célból született meg ez a könyv.

Mint mindig, amikor egy ilyen projekt végére érek, most is tisztában vagyok rendkívül kiváltságos helyzetemmel. Bámulatos ajándék, hogy fél évig felmentettek a megszokott szolgálati feladataim alól, hogy az írásra koncentrálhassak. Hálás vagyok John Bettlernek, a Keresztyén Lelkigondozói és Oktatói Alapítvány (CCEF) oktatóinak és munkatársainak, valamint Isten egész népének, hogy áldozatos adakozásuk lehetővé tette ezt a munkát. Köszönetet kell mondanom Sue Lutznak is. Sue, kiemelkedő a szerkesztői képességed! Köszönöm, hogy hajlandó voltál értelmes szavakká formálni a gondolataimat, és közölni velem a „rossz hírt”, amikor meg voltál róla győződve, hogy az jobbá teszi a könyvet.

Köszönetet kell mondanom a családomnak is. Luella, te vagy a segítőm és a legnagyobb támogatóm; mi több, te vagy a legjobb barátom!

Több, mint harminc éve nyerek áldást napról napra a szolgálatodból.

Justin, Ethan, Nicole és Darnay, köszönöm türelmeteket egy olyan apa iránt, aki még mindig tanulja megélni azt, amit tanítani hivatott. Áldja meg Isten gazdagon az olvasót, amint vállalja hivatását, bekapcsolódva a világegyetemben történő legfontosabb dologba: a megváltásba.

Paul David Tripp 1 Az angol (és az újszövetségi görög) nyelv nem tesz különbséget „egyház” és „gyülekezet” között – a ford.

10

1 \ \8 A legjobb hír – amiért reggel érdemes felkelni

Mi a legjobb hír, amit el tudunk képzelni? Mi a legnagyobb álmunk?

Az, hogy multimilliomosok leszünk, és megvesszük álmaink házát?

Talán az állás, melyre mindig is vágytunk? Vagy hogy a házastársunk hirtelen azzá az emberré válik, akit mindig is reméltünk, vagy a gyermekünk végre rendbe jön, felelősségteljesen él, és házasságot köt egy csodálatos emberrel? Milyen hírt szeretnénk a legjobban hallani?

Tegyük fel másként a kérdést. Miért kelünk fel reggel? Mi hajt és ösztönöz minket napközben? Mi ér annyit, hogy készek vagyunk nekiszentelni időnket, képességeinket és erőnket? Mi olyan jelentős, hogy köré építsük az egész életünket?

Ez a könyv a legjobb hírről szól, melyet az ember valaha kaphat.

Egy olyan jelentős dologról, amely értékessé teszi minden tettünket akkor is, ha csak tökéletlen emberek vagyunk egy megromlott világban. E hírnek semmi köze képzelgésekhez, álmokhoz és irreális elvárásokhoz. Történelmi tényekben és a jelen valóságában gyökerezik. Életformáló reménnyel járja át a legcsüggesztőbb emberi helyzetet is.

Ez az egyetlen dolog, melyért valóban érdemes élni! Ez a jó hír!

A hír „vételéhez” meg kell értenünk a történetet

Amikor Isten megteremtette a világot, egy kis ideig tökéletes emberek jártak egy tökéletes világban, tökéletes egységben Istennel. A környezetük buja és gazdag volt, igen sokféle állat népesítette be a levegőt, a szárazföldet és a tengert. Minden testi és lelki szükségletük teljesen be volt töltve. Nem kellett félni üres gyomortól vagy betegségtől. A kertekben nem volt gyom és tövis.

11

\

Eszközök a Megváltó kezében

A férfi és a nő, Ádám és Éva tökéletes egységben élt egymással.

Nem volt egészségtelen versengés, hatalmi harc, bosszú vagy visszavágás. Nem voltak titkos tervek, kemény szavak, sem félelem, bűntudat, szégyen vagy a tekintély elleni lázadás. Megértés, kommunikáció és szeretet volt.

Nem küszködtek identitásválsággal, szorongással, depresszióval vagy függőséggel. Nem kellett megbirkózniuk fájdalmas élettörténetükkel. Nem féltek a holnaptól, nem voltak zavaros indítékaik, sem szertelen vágyaik. Nem találkoztak kísértéssel, bűnre csábítással.

Istennel is tökéletes egységben voltak. Az emberek szerettek, imádtak és engedelmeskedtek annak megfelelően, amire teremtettek. Hűvös alkonyatkor ténylegesen Istennel sétáltak az édenkertben, élvezve az Alkotójukkal való tökéletes közösséget. Ők voltak Isten helyben lakó intézői, akiket azért helyezett oda, hogy kormányozzák ­alkotását, s jól végezték a munkájukat. Istennek nem volt oka szemrehányást tenni nekik, és nem volt mit megvallaniuk. Napról napra minden rendben volt. Az élet jobb volt bárminél, amit bűntől elcsúfított világunkban el tudunk képzelni.

De sajnos mindez nem tartott sokáig. A férfi és a nő a valaha elkövetett legjelentősebb lázadó tettel kilépett az Isten által elrendelt tervből. Egy másodperc alatt összedőlt minden. E világ bámulatos szépségének egésze mélyen és maradandóan megromlott.

Egy pillanat alatt megszokott emberi tapasztalattá vált a félelem, a bűntudat és a szégyen. Az emberek, akik egykor tökéletes összhangban éltek, most már vádolták és megtévesztették egymást, s a hatalomért harcoltak. Mindennapos problémává váltak a gyomok és a betegségek. Az emberek kezdtek rosszra vágyni és helytelen dolgokat tenni.

Ahelyett, hogy alávetették volna magukat Isten tekintélyének, a maguk isteneiként éltek. A világ, mely egykor a tökéletesség dalát zengte, most már a bűnbeesés súlya alatt nyögött.

A bűn minden gondolatot, vágyat, szót és tettet megváltoztatott.

Létrehozta a kétlelkűség, zavaros indítékok, önimádat és önmagunkba mélyedés világát. Az emberek arra vágytak, hogy szolgálják őket, de utáltak másokat szolgálni. Sóvárogtak a hatalom után, és az önelégültség téveszméit táplálták magukban. Elfeledkeztek Teremtőjükről, de imádták a teremtményeit. Ahelyett, hogy szerették volna az embereket, és ennek kifejezésére használták volna a dolgokat, a dolgokat sze12

1. A legjobb hír – amiért reggel érdemes felkelni

\

rették, és az embereket használták fel a megszerzésükre. Az emberiség második nemzedéke gyilkosságot is elkövetett. Elkezdtek hazudni, csalni, rejtőzködni és tagadni. Szenvedést okoztak egymásnak, a pillanatnyi figyelmetlenségtől a fizikai és szexuális erőszak elmondhatatlan cselekedeteiig. Az emberek első ízben sírtak a belső bánat és a külső szenvedés miatt.

Isten látta, hogy világát tönkreteszi a bűn. Nem volt hajlandó így hagyni, ezért kigondolt egy tervet. Ez a terv évezredeket vesz majd igénybe. Magában foglalja a természet erőinek kihasználását és az emberi történelem menetének irányítását, de Isten meg tudja tenni ezt. A bűnbeesés pillanatától nemzedékről nemzedékre mindent kézben tartott, hogy egy napon helyrehozhassa azt, ami oly szörnyen megromlott.

S épp a megfelelő pillanatban elküldte ebbe a világba az egyetlen Fiát. És mi a legjobb hír?

E jó hír kezdeti bejelentése olyan rövid, hogy könnyű átsiklani felette.

Márk evangéliumának elején hangzik el, egyetlen kis igevers néhány sorában. Ám találóan összefoglalja, miért jött Jézus.

Márk így örökíti meg Jézus szavait: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

(Mk 1,15) Az ember hajlamos azt hinni, hogy ez csupán Jézus bemutatkozása, de bejelentése több ennél. Mindnyájunk számára, akik a bűnbeesés rideg realitásait elszenvedjük, megnevezi az egyetlen érvényes okot, amiért reggel érdemes felkelni. Olyan reményt nyújt, amely csodálatosan gyakorlati és rendkívül személyes.

A hír a következő szavakkal kezdődik: „Betelt az idő.” Más szóval Jézus azt mondja: „Ezen munkálkodott Isten. Az egész történelem e pillanat felé haladt.” Isten nem felejtette el és nem unta meg az emberiséget. A szörnyű kezdeti bűnbeeséstől eljuttatta a világot e napig. A céltalannak és kontroll nélkülinek tűnő folyamat valójában Isten csodálatos üdvtörténetének kibontakozása volt, amely Krisztus eljövetelével érte el a tetőpontját.

Gondoljunk bele: az Ószövetségben feljegyzett minden jó és rossz dolognak célja volt. Az összes csata, utazás, megpróbáltatás, királyság, kinyilatkoztatás és csoda, az összes politikai és személyes ármánykodás hozzátartozott ahhoz a gondosan elkészített tervhez, amely eljut13

\

Eszközök a Megváltó kezében

tatta a világot erre a pontra. Isten már jóval a Márknál feljegyzett szavak elhangzása előtt elmondta népének, hogy helyreállítja a megromlott világot. De ezt ritkán értették meg. Jézus azzal kezdi szolgálatát, hogy elmondja: „Értitek, mi történik most végre? Ez az a nap, amelyről a próféták szóltak – amikor a ködös remény fényes valósággá válik. Eljött az idő!”

Az a kérdés, minek jött el az ideje. Jézus Isten országának közelségét jelenti be. Annak csendes kijelentése ez, hogy „én vagyok a királyok Királya, és magammal hoztam az országom hatalmát”. Krisztus másutt egyértelművé teszi, hogy ez az ország vagy királyság nem politikai, földi uralmat jelent. Azt mondja róla, hogy „bennetek” van (lásd Lk 17,20–21; új Károli-ford.). Isten megváltó megoldása nem politikai forradalom vagy fizikai háború révén jön el. Az elsődleges harcot az emberi szívekben kell megvívni és megnyerni. Önmagával elfoglalt kultúránkban látnunk kell ennek az országnak a nagyszerűségét. Nem zsugoríthatjuk a szükségleteink és vágyaink méretére. Messze a személyes helyzetünkön és kapcsolatainkon túlra visz bennünket. A Király nem azért jött, hogy lehetővé tegye az elképzeléseink megvalósulását, hanem hogy bevonjon minket valamibe, ami bámulatosabb, dicsőségesebb és csodálatosabb, mint amit valaha is el tudnánk képzelni. Talán úgy érthetjük meg a legjobban ezeket a nagyszabású célokat, ha belehallgatunk az örökkévalóságba. A Jelenések 19,6–8-ban a megváltottak nagy sokasága áll a trónus előtt, s zuhatagok zúgásához hasonló hangon kiáltja: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba.

Gondoljuk meg, mit énekelnek. Nem ezt: „Megkaptam az állást! Fantasztikus volt a házasságom! Nagyszerű barátok vettek körül, és a gyermekeim jól boldogultak.” Nem is ezt: „Legyőztem a depressziót, és úrrá lettem a félelmeimen.” Két dolog ejti rabul az összegyűlt tömeg szívét. Az első az, hogy Krisztus megszerezte a végső győzelmet. Akarata teljesült, terve megvalósult, s ellenállás nélkül uralkodik örökké.

Isten összegyűjtött egy népet, amely odavan az ő dicsőségéért, s ural14

1. A legjobb hír – amiért reggel érdemes felkelni

\

mában talál végső vigaszt. Olyan emberek ők, akik hit által követték Urukat, s komoly árat fizetve engedelmeskedtek; akik áldozatot hoztak és szenvedtek, de nem mutatják jelét, hogy bánnák ezt. Tartós megelégedést találtak a Megváltó személyében és uralmában.

A második dicsőséges dolog az, hogy végre eljött a végső ünnep, a Bárány menyegzője. Mennydörgő kiáltás hangzik el, amint a sokaság rájön, hogy nem csupán meghívták őket a menyegzőre – ők maguk a menyasszony! A legfinomabb vászonruhát viselik. Semmivé lett a bűn összes sebhelye és foltja. Eltűnt a vétek összes rongya. Végleg és örökre tiszták. Tisztán és szentként állnak a Vőlegény előtt.

Miközben az örökkévalóságot hallgatjuk, rájövünk: Isten országa arról szól, hogy Isten radikálisan megváltoztatja az embereket, de nem abban az önközpontú értelemben, ahogy a kultúránk feltételezi. Krisztus azért jött, hogy megtörje az efféle csenevész tervhez való hűségünket, s felhívjon minket az egyetlen cél elérésére, melyért élni érdemes.

Országa az ő dicsőségének megnyilvánulásáról és szent emberekről szól. Ő ennek a változásnak az előidézéséért jött el, élt, halt meg és támadt fel. Ezt az életet és munkát ajánlja fel nekünk cserébe a földi dicsőségért, amelyre egyébként törekednénk. Országának ez a programja hivatott uralni a szívünket és átformálni az életünket.

Figyeljük meg, hogy Krisztus összekapcsolja a jó hírt a bűnbánó megtérésre hívással. A Biblia meghatározása szerint a bűnbánó megtérés a szív radikális megváltozása, amely az ember élete irányának radikális megváltozását eredményezi. Ez csak akkor lehetséges, ha van erő a változáshoz. Micsoda kegyetlenség volna megtérésre hívni a bűntől lebénult embereket az ehhez szükséges erő megadása nélkül! Itt válik a legizgalmasabbá az üzenet. Jézus lényegében azt mondja: „Mivel eljöttem, lehetséges a szív maradandó megváltozása.” Igen, a világ szörnyen megromlott, de eljött a Király, magával hozva országának erejét és dicsőségét!

Talán fogva tart minket egy konkrét bűn, amelyet még sosem tudtunk legyőzni. Talán egy olyan közösséghez tartozunk, amely reménytelenül megosztottnak tűnik. Talán a házasságunk marad el messze ­Isten jó tervétől. Talán a saját történetünk fájdalmas emlékeit vonszoljuk magunkkal mindenhová, ahova megyünk. Talán elegünk van a füstbe ment jó szándékokból, a megszegett ígéretekből, az összetört reményekből és álmokból. Körülöttünk és bennünk is változásra van szükség.

15

\

Eszközök a Megváltó kezében

A szívünket fogva tartó bűn mindent megnehezít. Önző kívánsággá torzítja a szeretetet. Elveszi az otthon Istentől elrendelt biztonságát, s olyan hellyé teszi azt, ahol a legmélyebb emberi sérülések következhetnek be. Megrontja a munkahelyet, megfosztja vagyonától az államot, sőt az egyházat is beszennyezi. Végső soron halálhoz vezet.

Nem menekülhetünk a bűntől, mert bennünk lakozik. Ereje elferdít mindent, amit tanulunk. Nem járhatunk túl az eszén, nem vásárolhatjuk meg a tőle való szabadulásunkat. Nem költözhetünk el előle.

Ezért a legjobb hír a Király eljövetele.

Lehetséges a változás! A bűn legdurvább realitásai között állva is olyan reménységünk lehet, amely sosem okoz nekünk csalódást (Róm 5,1–5). Megváltozhat a házasság. Megváltozhat a tinédzser. Megváltozhat a gyülekezet. Megváltozhat a barátság. Megölhető a keserűség.

Megtörhető a kényszer. Legyőzhető a félelem. Meglágyítható a kőszív, és édes szavak hagyhatják el az egykor csípős nyelvet. A korábban teljesen önmaga körül forgó ember szeretetteljesen szolgálhat. Emberek anélkül gyakorolhatnak hatalmat, hogy az megrontaná őket. Az otthonok a biztonság, szeretet és gyógyulás helyei lehetnek. Lehetséges a változás, mert eljött a Király!

Isten végső célja mindebben a saját dicsősége. Krisztus azért jött, hogy helyreállítsa az embereket a teremtetésük céljának megfelelően: hogy minden tekintetben őt imádva, neki engedelmeskedve éljék az életüket. Ezt úgy éri el, hogy életet lehel a halott szívekbe, hogy felfogjuk: szükségünk van rá. Ő bűntelenül él, megtartva helyettünk a ­törvényt. Leteszi az életét a bűn büntetéseként, hogy mi teljes bűnbocsánatban részesülhessünk. A családjába fogad minket, felruházva bennünket gyermekeinek összes jogával és kiváltságával. Naponta a saját képére formál minket. Kegyelme által lehetővé teszi, hogy azt tegyük, ami helyes. Lelke bennünk él, bűntudatra ébresztve minket, megvilágítva az igazságot, s erőt adva az engedelmességhez. Krisztus testébe helyez bennünket, ahol tanulhatunk és növekedhetünk. Minden eseményt ural az ő dicsőségére és a mi javunkra. Örök, megváltó szeretetében részesít minket.

A Biblia megváltásnak nevezi ezt a változást. Nemcsak megváltozunk, hanem visszakerülünk Istenhez. Ez tesz lehetővé minden egyéb változást.

16

1. A legjobb hír – amiért reggel érdemes felkelni

\

A jó hírt kell hirdetnünk

Amikor Jézus megbízta a tanítványait, hogy a nevében szolgáljanak, ennek az üzenetnek a hirdetését kötötte a lelkükre. Nekünk is ezt az üzenetet kell hirdetnünk, amikor a bűn elleni saját küzdelmeinkkel szembesülünk és olyan embereknek szolgálunk, akiket látszólag csapdába ejtettek bizonyos dolgok, melyeket nem tudnak legyőzni. Hűségesen hirdetnünk kell: „Csakis Jézus Krisztusban, a királyok Királyában van remény. Őbenne lehetséges a szív maradandó, személyes megváltozása.” Minden más üzenet hamis reményt kelt.

A bűnbeesés következtében megromlott világban az élettel küszködő emberek gyakran magyarázatokat akarnak, miközben valójában csak képzelőerőre van szükségük. Stratégiákat, technikákat és elveket akarnak, mert egyszerűen javítani szeretnének a helyzetükön. Ám Isten sokkal többet kínál. Miközben az emberek a családjukra, szomszédaikra, barátaikra, városaikra, állásaikra, történetükre és gyülekezeteikre tekintenek, Isten országát kell látniuk. Képzelőerőre van szükségük – a valóságos, de láthatatlan dolgok meglátásának képességére. Erre függesztette Pál a tekintetét (2Kor 4). Egy városra ­nézve látniuk kell a megváltottak dicsőséges társaságát, amint a brutális lelki harc közepette összegyűlnek, hogy Istennel összhangban éljenek. A gyermekeikre nézve látniuk kell, amint a Megváltó a magáévá akarja tenni a szívüket. A történelmet áttekintve látniuk kell a célját megvalósító Istent. Az embereknek látniuk kell az emberi lét ragyogó reménységét: az emberek megismerhetik, szerethetik és szolgálhatják Istent. Örökre közösségben lehetnek vele, és olyan szeretetközösséget alkothatnak, amely más módon nem lehetséges. Minderre azért van mód, mert a Király rájuk helyezte szeretetét és kegyelmét.

Bűnösökként természetes hajlamunk van elfordulni a Teremtőtől, hogy a teremtményt szolgáljuk. Elfordulunk a Személybe vetett reménytől, hogy rendszerekben, eszmékben, emberekben vagy javakban reménykedjünk. Majd’ kiszúrja a szemünket a Valódi Reménység, de nem látjuk őt. Ehelyett az emberi okoskodások kupacának mélyére ásunk, hogy a megértés parányi szikráját hozzuk a felszínre. Azt mondogatjuk magunknak, hogy végre megtaláltuk a változás kulcsát.

Megvalósítjuk az elképzelést, és magunkévá tesszük a maradandó személyes változás tévképzetét. Ám hamarosan visszatér a csalódás. A 17

\

Eszközök a Megváltó kezében

változás átmeneti és felszínes volt, nem hatolt a probléma gyökeréig. Úgyhogy visszatérünk a kupachoz, eltökélve, hogy ezúttal a megfelelő helyen ásunk le. Heuréka! Találunk egy újabb parányi szikrát, mely a korábbinál ígéretesebbnek tűnik. Hazavisszük, tanulmányozzuk, és átültetjük a gyakorlatba. Ám mindig ugyanoda lyukadunk ki.

A jó hír szembesít minket azzal a valósággal, hogy a kupacban sosem lelhető meg a szívet megváltoztató segítség. Az csak az Ember Krisztus Jézusban található meg. Nem szabad a megváltás rendszerét – meglátások és elvek csoportját – kínálnunk az embereknek. Megváltót kínálunk nekik. Az ő erejében találjuk meg a legerősebb ellenségek legyőzéséhez szükséges reményt és segítséget. A Megváltó kegyelmében rejlik a remény, a maradandó változás egyetlen valóságos eszköze.

Ez választja el a hívőket kultúránk pszichológiájától. A világ alapvetően hátat fordított az Úrnak, ezért csak valamiféle rendszert ­nyújthat az embereknek. A reménységet észrevételekké, meglátások gyűjteményévé vagy egy folyamat lépéseivé redukálja. Mi viszont a kétségbeesetten ásó emberekkel találkozva szeretettel elkérjük tőlük az ásót.

Szelíden elfordítjuk őket a kupactól, és örömmel odafordítjuk őket az ­Ember Krisztus Jézus felé. Ez a személyes szolgálat lényege. Ám nem hal meg könnyen a hajlamunk, hogy a Királyt egy dologgal helyettesítsük. Akkor is felüti csúf fejét, amikor a Szentírásban keresünk válaszokat. Ezzel a hozzáállással közeledünk a Bibliához: „Hol találok egy igeverset ezzel és ezzel kapcsolatban?” Elfelejtjük, hogy az egyetlen remény, melyet az elvek nyújtanak, Jézus Krisztus személyén alapul. S elfelejtjük, hogy a Biblia nem enciklopédia, hanem Isten arra irányuló tervének története, hogy megmentse a reménytelen és tehetetlen emberiséget. Ez a történet olyan emberekről szól, akik megszabadulnak saját önelégültségüktől és bölcsességüktől, s átvitetnek abba az országba, ahol Jézus áll a középpontban, és ahol a valódi reménység eleven.2 Nem bánhatunk úgy a Bibliával, mint terápiás meglátások gyűjteményével. Az ilyen hozzáállás eltorzítja az üzenetét, és nem vezet maradandó változáshoz. Ha egy rendszer megadhatná nekünk azt, amire szükségünk van, akkor Jézus sosem jött volna el. Ám ő eljött, mert 2 Bővebben lásd „Wisdom in Counseling” (Bölcsesség a lelkigondozásban), The Journal of Biblical Counseling, 19.2 (2001. tél), 4–13. o.

18

1. A legjobb hír – amiért reggel érdemes felkelni

\

ami elromlott bennünk, azt nem lehetett más módon helyrehozni. Ő az egyetlen megoldás, ezért sosem szabad olyan üzenetet kínálnunk, amely kevesebb a jó hírnél. Nem egy rendszert ajánlunk az embereknek; a Megváltóhoz irányítjuk őket. Ő a reménység.

Miért egy Személyen alapul a reménység?

Ha segíteni akarunk valakin, tudnunk kell, mi a baj és hogyan hozható helyre. Azért szoktunk elmenni az autószerelőhöz, mert meg tudja állapítani, miért nem működik rendesen a kocsink, és rendbe tudja hozni. A személyes változás minden megbízható szemléletmódjának ugyanezt kell tennie. Helyesen kell diagnosztizálnia, mi a gond az emberekkel, és mire van szükség ahhoz, hogy megváltozzanak.

Itt téved teljes mértéken a kultúránk. Amikor a világ elutasítja a bibliai emberképet, száműzi a „mi a baj?” kérdés helyes megválaszolásának minden reményét. S ha rossz választ ad erre a kérdésre, akkor hogyan is nyújthatna megfelelő megoldást?

Miért teszik az emberek azt, amit tesznek? A problémám alapvetően információs jellegű? Az alapos kutatásra épülő, logikus meglátások fogják megoldani? Vagy alapvetően tapasztalati jellegű problémával állok szemben? A múltam feldolgozása vezet a megoldásához? Alapvetően biológiai problémával küszködöm? A kémiai egyensúly elérése oldja meg? Vagy mindezen dolgok mögött van valami mélyebb bajom? A Szentírás világos, határozott igennel válaszol ez utóbbi kérdésre.

A Szentírás megerősíti, hogy információs problémával állok szemben, amennyiben nem tudom azt, amit tudnom kellene. A tapasztalataink hatását is megerősíti, bár hangsúlyozza, hogy az alapvető problémánk megelőzi a tapasztalatunkat, és mélyebbre nyúlik. A Biblia a testi és lelki természetünk közti bonyolult kapcsolatot is elismeri, de sosem a biológiánkban helyezi el az alapvető problémánkat. A Biblia e téren sokkal radikálisabb a kultúránknál.

A Biblia szerint a problémánk gyökere, a tetteink alapvető indítéka a bűn. Miről is van itt szó? A Szentírás meghatározása szerint a bűn olyan állapot, amely valamilyen viselkedést eredményez. Mindnyájan bűnösök vagyunk, s ezért mindnyájan bűnös dolgokat teszünk. Ezért mondtam, hogy az alapvető problémánk megelőzi a tapasztalatunkat.

Dávid jól megfogalmazza ezt az 51. zsoltárban: „Lásd, én bűnben szü19

\

Eszközök a Megváltó kezében

lettem, anyám vétekben fogant engem.” (7. v.) Dávid itt azt mondja: „Egy alapvető problémával születtem, amely jóval megelőzte az első tapasztalatomat. Valami baj van a belső énemmel, amely alapvetően befolyásolja emberi lényként való működésemet.” Ez viharos következményekkel jár. Mivel emberi lényként a bűn a természetem, elkerülhetetlen a bűn. Jellemző mindarra, amit gondolok, mondok és teszek. Irányt szab vágyaimnak, a tekintélyre adott válaszomnak és a döntéseimnek. Megváltoztatja az értékrendemet, irányítja reményeimet és álmaimat, s átformálja minden értelmezésemet.

Ha szeretnénk megbirkózni saját nehézségeinkkel vagy segíteni másoknak, akik meg akarnak birkózni a magukéval, akkor korrigálnunk kell a téves gondolkodást. Persze meg kell birkóznunk a múltbeli szenvedéssel és a test nem megfelelő működésével, de ennél többet kell tennünk. Segítenünk kell legyőzni a bűnt, amely eltorzítja mindezeket a tapasztalatokat. Vegyünk két példát.

Pamela erősen bántalmazó családban nőtt fel. A nap legrosszabb időpontja az volt, amikor apja hazajött a munkából. Pamela ilyenkor próbált házon kívül lenni vagy elrejtőzni a szobájában, hogy elkerülje a bajt. Rendkívül meghatározó élmények voltak ezek. Együtt kell sírnunk Pamelával, és haragudnunk kell az ellene elkövetett vétségek miatt. De ennél többet is kell tennünk.

Amikor megvizsgáljuk Pamela jelenlegi küzdelmeit, rájövünk, hogy nemcsak a tapasztalata jelenti a problémát, hanem az is, ahogy bánik vele. Pamela rendkívül hajlamos az irányításra, ezért nehéz együtt dolgozni vagy barátkozni vele. Állandóan vitatkozik, mindig azt követelve, hogy elismerjék az igazát. Kínosan ügyel rá, mit gondolnak róla az emberek, ami a másokhoz fűződő összes kapcsolatát meghatározza. Személyes mantrája így hangzik: „Mi hasznom ebből?” Kritikus és ítélkező, ritkán feltételezi másokról a legjobbat. Ám amikor velünk beszélget, súlyosan szenvedő emberként jellemzi önmagát. Arról mondja, állandóan elutasítva és egyedül érzi magát.

Elképeszti, hogy az emberek félelmetesnek találják őt. Úgy érzi, senki nem tiszteli a véleményét.

Mi folyik Pamela esetében? Az összes jelenlegi problémája a múltjából következik? Nyilván többről van szó. Pamela nemcsak a múltja borzalmaival küszködik, hanem azzal is, ahogy azokat kezelte és kezeli. A Szentírás mindig ide vezet minket. Ha a bűn a természetünk ré20