Falak nélküli gyülekezet by KIA

n é l k ü l i

GYÜLEKEZET

Jim Petersen

n é l k ü l i

GYÜLEKEZET

© 1992 Jim Petersen Originally published in English under the title by Jim Petersen Translated and published by permission. All rights reserved. Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Tel.: 350-7201 E-mail: info@kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylor Fordítás: Chris James Tördelés: Mandulavessző Szociális Szövetkezet, Lengyel Borítóterv: Zboray Szilárd A fordítás és a kiadás a szerző engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-615-5446-24-5 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2017

TARTALOM KÖSZÖNET

ELŐSZÓ

BEVEZETÉS

ELSŐ RÉSZ: A MAI TÁRSADALOM ÉS A BIBLIAI IGAZSÁGOK

1. AZ AMERIKAI ÉLETMÓD VÁLTOZÁSA Hat tényező, ami jelenleg formálja Amerikát Hogy jönnek ide Isten gyermekei?

19 25 31

2. A MAI TÁRSADALOM: HONNAN ERED ÉS HOVA TART? Hippói Szent Ágoston (Kr. u. 354–431) és a középkor A felvilágosodás: az értelem kora Modern idők (az 1700-as évek végétől máig) A világháborúk A modern kor Nézd csak, mi jön! New Age Ötszáz év tizenöt versben Összefoglalás

33 36 38 41 43 44 46 48 50 52

3. ISTEN GYERMEKEI A TÁRSADALOMBAN: MIÉRT VAGYUNK ITT? Isten gyermekei és az elveszett világ: miért vagyunk itt? A szolgálat természete Összefoglalás

55 56 63 71

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET MÁSODIK RÉSZ: AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEITŐL NAPJAINKIG – TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS 73 4. HOGYAN TERJEDT EL AZ EVANGÉLIUM? AZ ÚJSZÖVETSÉG TÖRTÉNELMI VIZSGÁLATA Jeruzsálemtől Anthiókiáig Az apostoli munka: ApCsel 13–28 Az apostoli szerep Isten gyermekeinek terjeszkedése: a levelek Összefoglalás

79 79 83 89 91 94

5. IGNÁCIUSZTÓL A PURITÁNOKIG: KR. U. 95–1620 Üldöztetés és eretnekség kívül, eretnekség és megosztottság belül Te mit tettél volna? Az egyházatyák és az apologéták: Mit tettek ők? Mit kellett volna tenniük? A középkori gyülekezettől a reformációig: 600–1517 A korai reformátorok A reformációtól a puritánokig: 1517–1628 Hogy alakult a puritánok sorsa? Mi történt – és mi nem történt? Mi a gyülekezet a reformátorok szerint?

98 102 102 109 112 114 116 120 122 122

6. A GYÜLEKEZET AMERIKÁBAN A múlt árnyékában A sarki bolttól a demográfiai analízisig Mit kezdjünk mindezzel? A hátrány Nyerjük vissza mozgékonyságunkat! A befejezetlen reformáció A vezetőség hangja Összefoglalás

125 126 127 130 132 135 136 138 139

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET HARMADIK RÉSZ: MINTÁK A JÖVŐRE NÉZVE

141

7. SZABADSÁG ÉS SOKFÉLESÉG: EGY ELSŐ SZÁZADI PÉLDA „Elsőként zsidónak” „De pogánynak is” Az evangélium terjedésének vízválasztója Első századi leckék Összefoglalás

143 144 146 148 153 159

8. SZABADSÁG ÉS SOKFÉLESÉG Javíthatatlanul etnocentrikus A szabadság jelenti az ellensúlyt Hagyomány és fundamentalizmus A fundamentalizmus és az amerikai gyülekezet Forma és feladat Összefoglalás

161 162 164 167 169 174 184

9. A GYÜLEKEZET ÚJ HATÁRAI Elfogyó Bibliánk A gyülekezetről alkotott beszűkült képünk Mi a gyülekezet? A határvonalak áthelyezése

187 187 193 196 199

10. ISTEN GYERMEKEI A POSZTMODERN AMERIKÁBAN Mit tesz az emberekkel a posztmodern gondolkodás? Az új stoicheia Vigyázat, veszély hátulról! Tehát mivel állunk szemben?

203 204 207 208 210

11. AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ FELADAT Bizonyságot tenni Krisztusról A hívők felhatalmazása a bizonyságtételre és a gyógyításra A lelki átformálódás dinamikája Összefoglalás

213 214 222 225 233

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET 12. A MOZGÉKONYSÁG VISSZANYERÉSE Az apostoli csapat Az apostoli csapat feladata Az evangélium helyi terjedése Kis hajók Mivé válunk? A változás művészete Az újító változás alapelvei Három kívánatos reakció Egy végső üzenet vezetőinknek

235 236 238 243 243 245 246 247 251 257

JEGYZETEK

259

KÖSZÖNET Az évek során feleségem, Marge ugyanannyit tett a szolgálatunkért, mint jómagam. Együtt éltük meg mindazt, amiről most írok. Viszont az írás magányos munka. Azokban a hónapokban, amikor ezzel a kézirattal kellett foglalkoznom, megszakadt az együttműködésünk rendes menete, ő viszont egyszer sem panaszkodott. Kizárólag bátorított engem. Sue Gliebe-nek is hálával tartozom, akivel az utóbbi tizenhat évben együtt dolgoztam, mert addig alakította a kéziratot, amíg mindketten úgy nem találtuk, hogy rendben van. Mindezt csodálatos lelkülettel tette. Barátom és mentorom, Jake Barnett már a munkám kezdetétől mellettem állt. Úgy emlékszem, már 1981-ben elkészítettük ennek a könyvnek az első vázlatát. Ő nézte át és javította ki velem sorról sorra a kéziratot. Donald McGilchrist, Os Guiness és Glenn McMahan szintén sokat segítettek javaslataikkal és észrevételeikkel. Szerkesztőm, Karen Hinckley kiváló munkatárs volt. Már az elején megértette, mit akarok közölni az olvasókkal, és segített, hogy elérjem a célomat.

ELŐSZÓ A

című könyvben Jim Petersen – a veterán misszionáriusa – egy nagyon is valós globális problémával foglalkozik: hogyan lehet megnyerni a hitetlen világot Krisztusnak, közben pedig hatékonyan építeni Krisztus Testét, az egyházat, lehetővé téve a gyülekezetben a tanítást, Isten dicsőítését és egymás szolgálatát. Jim jogosan mutat rá, hogy ha arról gondolkodunk, hogyan lehet a hívők számát gyarapítani, miközben a meglévő gyülekezetről is gondoskodnunk kell, a gyülekezet szerkezetére vonatkozó korábbi és jelenlegi megközelítésünk is helytelen. Ez a gondolkodásmód vezetett ahhoz, hogy a gyülekezetekből „száműztük” a fő célt, amiért Krisztus a világba jött: hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Jim azt állítja, hogy az egyház már a korai évszázadoktól kezdve elhanyagolta azt az apostoli szolgálatot, amelyet Jézus Krisztus vezetett be, és amelyet az első évszázadban még gyakorolt a gyülekezet. Ez a könyv világszerte kínos helyzetbe hozza majd a gyülekezeti vezetőket, akik hasonlóan közelítik meg a kérdést. A Szentírás kultúrák felett álló alapelveit felhasználva Jim visszautasítja ezzel kapcsolatos egyházi gyakorlatunkat. A formai szabadság mellett érvel, ugyanakkor eltökélten ragaszkodik az Újszövetség feladatához. Bár egyesek megkérdőjelezhetik az egyháztanhoz való viszonylag liberális hozzáállását, azonban senki nem vitathatja az általa felvetett bibliai és kulturális kérdések fontosságát. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a sikert sem, amit Jim ezen alapelvek alkalmazásával elért. Több mint negyed évszázadon keresztül munkálkodott egy másik kultúrában, ahol az emberek alapvetően világiak és pogányok voltak. Én magam is jártam ott, és saját 11

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET

szememmel láttam az eredményeit. Jim kiérdemelte a jogot, hogy szólhasson mind az evangelizálásról, mind arról, hogyan lehet a keresztyéneket önmaguk „megsokszorozására” tanítani – akár egyénileg, akár közösségben. Bármilyen meggyőződésű gyülekezeti vezető, bármilyen gyülekezeti szerkezetben hasznát veszi majd ennek a könyvnek. Saját gyülekezetét megvizsgálva dönthet a szükséges változtatásokról, hogy hatékonyabban meg tudja nyerni a hitetlen világot Krisztusnak. Dr. Gene A. Getz A

lelkipásztora l (Az Egyház Megújulásáért Központ) igazgatója

Plano, Texas

BEVEZETÉS Ennek a könyvnek a fő tételét egy két házaspárból álló kis csapat tagjaként fejlesztettem ki, amikor iskolázott brazil fiatalok között végeztünk úttörő munkát. Olyan emberek tértek hitre, akik nem tudták – és ez így helyén is volt – magukévá tenni azokat a gyülekezeti hagyományokat, amelyeket mi képviseltünk. A hagyományainkkal való azonosulás csak zűrzavart okozott, és elszigetelte őket a kortársaiktól, elfojtva köztük az evangélium terjedését. A gyülekezetről szóló személyes hitelveim nem adtak magyarázatot a helyzetre. Egyértelműen Isten munkálkodott a fiatal brazilok között, én pedig nem tudtam a gyülekezetre vonatkozó elképzeléseimbe illeszteni a történteket. Úgy éreztem magam, mint Péter apostol Kornéliusz házában. Döntés előtt álltam. Vagy magukra hagyom ezeket a „sorból kilógó” embereket, és egy másik, idegen hagyományokat jobban elfogadó társadalmi réteggel kezdek foglalkozni, vagy folytatom a munkát, vállalva, hogy a nyilvánvalóan elkerülhetetlen következményekkel kezdenem kell valamit. Beláttam, hogy igazából nincs választásom, tehát nem kevés aggodalommal elengedtem kényelmes, ismerős beidegződéseimet, és hagytam, hogy ezek a fiatal hívők ismeretlen területre vigyenek. Visszatekintve már látom: tapasztalataim leghihetetlenebb része az, hogy ez egyáltalán küzdelmet jelentett számomra. A következő években sok értékes leckét tanultam a barátaimtól és a Szentírás fényében szerzett tapasztalatainkból. Hamar rájöttem, hogy a kötöttségek, amelyeket megpróbáltunk átlépni, azzal a gyülekezeti hagyománnyal jártak együtt, amelynek én is része voltam. Azt hiszem, hogy a gyülekezetek mindenütt hasonló korlátokkal küszködnek. Ez a felismerés adta az ötletet ennek a 13

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET

könyvnek a megírására. A könyv tartalma az évek során formálódott az agyamban. Több alkalommal éreztem úgy, hogy kész vagyok papírra vetni őket, de ma már örülök, hogy mostanáig vártam. Nem voltam elég felkészült. Bár még mindig nem vagyok az, de a jelenlegi helyzet cselekvésre sarkall. Remélem, elég messzire jutottam a gondolkodásban ahhoz, hogy feltevéseimmel az olvasó is azonosulni tudjon, és együtt tehessünk valamit a helyzet megváltoztatására. Ugyanakkor egy másik dolog miatt is bizonytalanságot éreztem. A választott témám olyan területhez kapcsolódik, amely igen közel áll Isten szívéhez: az emberekhez. Azon a napon, amikor Krisztus meghalt, Isten megmutatta, hogyan érez az emberek iránt. Minden képzeletet felülmúló ígéreteket tett azoknak, akik az övéi. Szent földön járok, és ezt nem veszem könnyelműen. Miközben ezt a könyvet írtam, azért imádkoztam, hogy a szavaim bátorítóak és világosak legyenek, hogy az olvasó tiszta képet kapjon arról, mije van Krisztusban, és miről kell hogy szóljon az élete. Lehet, hogy némely megállapításom vitát fog kavarni. Nem ez a vágyam. Igyekeztem őszinte lenni és kimondani az igazságot, amit megértettem. A külföldi olvasóknak feltűnhet, hogy leginkább az amerikai kultúrára gondolok, miközben írok. Noha az észak-amerikai egyház történetét követem 1628-tól kezdve, számos következtetésem az európai protestáns gyülekezetekre is alkalmazható, illetve olyan országokra, ahol nyugatról jött protestáns hittérítők alapítottak gyülekezeteket. Remélem, hogy „amerikanizmusaim” nem jelentenek majd akadályt külföldi olvasóim számára. Hálás vagyok azoknak az íróknak is, akiktől sokat merítettem. Többször is hasznát vettem Allan Bloom (Az amerikai lélek zártsága) című művének. Paul Johnson (A keresztyénség története) című műve is forrásként szolgált, főleg a 2. és az 5. fejezetben. Az 5. fejezetben Kenneth Scott Latourette (A keresztyénség története) című művére is támaszkodtam.

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET

Ez a könyv a gyülekezetről szól. Rájöttem, hogy azért is nehéz írni erről a témáról, mert a gyülekezet szó helyes használata is nehézséget jelent. A szó általában olyan keresztyénekre utal, akik egy szervezett, közös szerkezet részei. Ez lehet egy helyi szervezet, mint a helyi gyülekezet, de jelentheti a helyi gyülekezetek összességét is, amit felekezetnek vagy egyháznak hívunk. Bár nem hiszem, hogy ez kielégítő definíció a gyülekezet szóra, annyira mindennapivá vált a használata, hogy szinte lehetetlen lenne más értelemben használni. Ez azt jelenti, hogy nem csak új definíciót kell alkotnom, hanem egy olyan kifejezést kell használnom, amely a lényegre utal. Úgy gondolom, hogy az Újszövetségben található „ecclesia” kifejezést így lehetne meghatározni: Isten gyermekei, akikben a Szentlélek lakozik, akiket folyamatosan alakít Isten, és akik a testvéreik és a hitetlen világ felé való szolgálat ajándékát kapták. Így egyszerűen Isten gyermekeinek fogom nevezni a gyülekezetet, illetve a szövegkörnyezetnek megfelelő egyéb helyénvaló szinonimákat is használok majd. Az Isten gyermekei kifejezést a bibliai időkre vonatkozóan, illetve az imént felvetett tágabb értelemben is használom majd. A gyülekezet vagy egyház szót pedig a szervezett gyülekezetre vagy egyházra használom, az egyházatyák idejétől – amikor a definíció változni kezdett – egészen máig, a szó mai értelmében. Előfordul, hogy a kifejezések értelmezése csaknem megegyező, így nem mindig könnyű fenntartani a különbséget. Az Isten gyermekei kifejezés tehát azokra utal, akik életük minden területén Istennek vannak elkötelezve, bárhol is éljenek a világban, bármilyen formába is szerveződjenek. Nem akarom kizárni sem a keresztyének azon csoportjait, akik valamilyen különleges feladatot látnak el a világban vagy Krisztus testében, sem azokat a keresztyéneket, akik a gyülekezet szervezetén kívül élik az életüket. A gyülekezet általános értelmezése Krisztus testének túl sok lényeges feladatát helyezi a definíción kívülre, s ezáltal a gyülekezeten kívülre is. Ha megfigyeljük például, hogy a keresztyének hogyan vannak jelen egy 15

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET

hitetlen közösség mindennapi életében, nyilvánvalóvá válik, hogy maga a gyülekezet nincs ott. Ha a gyülekezetet ilyen behatárolt módon határozzuk meg, akkor ezek a tevékenységek a gyülekezeten kívül esnek, pedig a cél éppen az ellenkezője lenne. Valóban, ennek a könyvnek az egyik célja az, hogy kitágítsuk a gondolkodásunkat, amikor a gyülekezetről van szó. Bízom benne, hogy a könyv végére érve egyetértenek majd abban, hogy mindez helyénvaló és szükséges. Végső soron hiszem, hogy a gyülekezet még az „Isten gyermekei” definíció értelmében sem képes mindazt lefedni, amit Isten ebben a világban tesz. Van egy tágabb valóság, amire rá kell irányítani a figyelmünket – ez pedig Isten Királysága. Különösnek tartom, hogy az Újszövetségben oly gyakran utalnak Isten Királyságára, napjainkban viszont oly ritkán. Isten Királyságának jó hírét Jézus hozta a világba.1 Ez az az üzenet, amiről Jézus azt mondta: „hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég”.2 Ez az az üzenet, amelyet Pál apostol a pogányoknak hirdetett.3 Isten Királyságának evangéliuma az a „kőszikla”, amelyre Jézus azt mondta: „ezen a kősziklán építem fel egyházamat”.4 Többször jelenik meg az Újszövetségben az „Isten országa” vagy a „mennyek országa” kifejezés, mint ahányszor a „gyülekezet”. Ezzel nem arra célzok, hogy a gyülekezet nem fontos, hanem csupán arra, hogy ez nem minden; van egy nagyszerűbb, magasztosabb valóság. Amikor Isten Királyságának jó hírét hirdetik, a gyülekezetben történik valami. Ha csak arra figyelünk, hogy a gyülekezetet építsük, akkor hajlamosak vagyunk a megszokott dolgoknál leragadni. Isten Királysága természetesen már egy másik könyv témája lenne. Talán egy nap erre is sor kerül. Ebben a könyvben azonban Isten gyermekei a témánk.

ELSŐ RÉSZ A MAI TÁRSADALOM ÉS A BIBLIAI IGAZSÁGOK

ELSŐ FEJEZET AZ AMERIKAI ÉLETMÓD VÁLTOZÁSA című könyvében Joel Barker elmeséli a kvarcóra történetét. A második világháború előtt Svájc a világ karórapiacának 90 százalékát fedte le a termékeivel. Az 1970-es években még mindig több mint 60 százalék volt a részesedésük. Az 1980-as évek elejére viszont 10 százalék alá esett a piaci arányuk. 1979 és 1982 között a svájci óraiparban dolgozók száma hatvanötezerről tizenötezerre csökkent. Ennek a világiparnak a hirtelen hanyatlása leginkább a kvarcóra feltalálásának volt köszönhető. Ironikus, hogy pont a svájciak találták fel a kvarcórát. 1967-ben a svájci karórakészítők kutatási csoportja, a neuchätel-i Svájci Karóra Szövetség Kutatóközpont készítette el az első prototípust. Bemutatták a svájci gyártóknak, de nem érdekelte őket! Nem került nyilvánosságra a gyártók válasza, viszont Barker idézi a magazin 1980. január 14-i kiadását, amely elmagyarázza a történteket. „A svájci karórakészítők rugalmatlansága bizonyult a fő bűnösnek. Egyszerűen nem voltak hajlandóak az időmérés egyik legnagyobb technológiai változásához, az elektronikus óra kifejlesztéséhez alkalmazkodni… A svájci cégek annyira kötődtek hagyományos technológiáikhoz, hogy nem tudták, vagy nem akarták látni az elektronikus forradalom által nyújtott lehetőségeket.”1 A svájci órakészítők ismerték az órákat. Ők készítették a legjobb órákat a világon. Az óráknak vannak kerekei, fogan19

FALAK NÉLKÜLI GYÜLEKEZET

tyúi, fogaskerekei és rugói. Ketyegnek. A kvarcórának ezek közül semelyik sincs. A svájciak a lehetőséget. Így a feltalálók egy nemzetközi kiállításra vitték a találmányukat. Az óragyártók ott is közömbösek maradtak. Két cég, a Seiko és a Texas Instruments – amelyek nem gyártottak órákat – azonban meglátta a lehetőséget. A történet végét már ismerjük. A svájci órakészítők szakmájukat egy bizonyos lencséjén keresztül látták. „A paradigma egy adott szakterületen a mindennapi feladatok elvégzéséhez és a kutatáshoz megfelelő alapot adó feltételek összessége.”2 A paradigma határozza meg, hogy egy ember mit képes látni – vagy nem látni. A svájci órakészítők elveszítették a piacukat, mert tudták – vagy inkább csak tudni vélték –, hogy mi kell a karórához. Olyan emberekre volt szükség, akik nem a karóragyártásban voltak érdekeltek, hogy felismerjék a lehetőséget az új találmányban. Gyakran áll elő ilyen helyzet, hiszen általában nehezünkre esik elhagyni a megszokottat. Ugyanakkor készen kell állnunk a változásra, ha egy új paradigmát akarunk alkalmazni. Ez a kvarcóráról szóló történet egy viszonylag jelentéktelen példája a paradigmaváltásnak. Történelmünkben több olyan példát is találunk, ami maradandóan megváltoztatta az emberiség jelentős részének látásmódját és életét. Számunkra itt a lecke, hogy mindnyájan egy bizonyos szemüvegen keresztül látjuk a világot. Nehéz elképzelnünk, hogy egy másik szemüvegen keresztül nézve egészen más képet kapnánk a világról. Amikor a gyülekezetre nézünk, egy hagyományos paradigmán keresztül látjuk. Például mindnyájan tudjuk, hogy a gyülekezeteknek van épülete, szószéke, vannak benne padok, és vannak lelkészek. Számunkra nehéz elképzelni egy gyülekezetet ezek nélkül a megszokott összetevők nélkül. De mi lenne, ha valami oknál fogva hirtelen eltűnnének ezek a dolgok? Megszűnne a gyülekezet, vagy megváltoztatnánk a paradigmánkat és továbbmennénk? Isten gyermekei mindezek nélkül kezdték, mégis remekül tették a dolgukat. Isten gyermekei Kelet-Ázsiában is tevékenykednek, 20