Fegyelmezz 1 20

Dr. James Dobson •

•

FEGYELMEZZ! MEGÉRI! • Szülők és tanárok kézikönyve •

Fegyelmezz2013.indd 1

•

2013.11.05. 12:43:18

A könyv eredeti címe: The New Dare to Discipline © 1970, 1992 by James C. Dobson All rights reserved.

Originally published in English under the title: The New Dare to Discipline Translated and published by permission.

Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A. Tel.: (1) 350-7201 info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylorw Fordította: Kisházy Mária Borítóterv: Boltos Péter A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978 963 04 9417 5 Budapest 1997 Utánnyomás: 1998, 1999, 2001, 2003, 2006, 2008, 2013

Fegyelmezz2013.indd 2

2013.11.05. 12:43:20

Tartalom A feladat

5

A gyermek és a józan ész

13

Még egyszer a gyermekekről és a józan észről

35

Kérdések és válaszok

57

Csodatévő eszközök I. rész

79

Csodatévő eszközök II. rész

103

A fegyelmezett tanulás

123

A tanulás korlátai I. rész

161

A tanulás korlátai II. rész

185

Erkölcsi fegyelem

203

Néhány tanács anyáknak

245

A kábítószer-élvezet rövid áttekintése szülők számára

255

Jegyzetek

263

Fegyelmezz2013.indd 3

2013.11.05. 12:43:20

Szeretettel ajánlom könyvemet és életem hátralevő éveit Danaenak, Ryannak és édesanyjuknak, Shirley-nek.

(Eredetileg 1971-ben íródott, és több mint két évtizeddel később igazolást nyert!)

Fegyelmezz2013.indd 4

2013.11.05. 12:43:20

1

•

A feladat

Fegyelmezz2013.indd 5

2013.11.05. 12:43:20

Fegyelmezz2013.indd 6

2013.11.05. 12:43:20

K

önyvem gyermekekről szól, és azokról, akik szeretik őket.

Az első kiadás az 1970-es évek elején készült, amikor a Dél-Kaliforniai Orvosi Egyetem gyermekgyógyász professzora voltam. Saját gyermekeink még óvodába jártak, ami kockázatossá tette a gyermeknevelési tanácsadást. Hiszen úgy hangzott volna, mintha az edző a mérkőzés első negyedórája után azzal dicsekedne, hogyan nyeri meg csapata a mérkőzést. Ám elég elméleti és gyakorlati tapasztalatom volt ahhoz, hogy szilárd meggyőződésem alakulhasson ki a gyermeknevelésről és a gyermekek igényeiről.

Több mint húsz év telt el, és könyvemből több mint kétmillió példány jelent meg és fogyott el azóta, mióta nekiültem a megírásának. Az azóta eltelt idő szélesítette látókörömet és remélhetőleg élesítette látásomat. Sok ezer családdal foglalkozhattam, és sok kiváló szakember és kolléga gyermeknevelési elveivel ismerkedtem meg. Gyermekeim átevickéltek a serdülőkoron, és családot alapítottak. Különleges kiváltságnak tekintem, hogy visszaforgathatom az óra mutatóját és újra foglalkozhatok azokkal a témákkal, amelyekkel sok-sok évvel ezelőtt küszködtem.

Nem lenne meglepő, ha a közbeeső években a gyermek fejlődéséről és a nevelésről alkotott nézeteim jelentős változáson mentek volna át. Mégsem így történt. Elismerem, hogy könyvem első kiadása óta a társadalmi háttér nagyot változott. Ez tette szükségessé a könyv átdolgozását és bővítését. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején tomboló diákmozgalmak elcsitultak. Woodstock és a vietnami háború már csak távoli emlékek, és az egyetemek újra csendesebbek és békésebbek lettek. Ám a gyermekek nem változtak, és nem is fognak soha. Ma még szilárdabb meggyőződéssel vallom, hogy a jó szülői nevelés alapelvei örök érvényűek, mert a családok Teremtőjétől erednek. A Szentírás ihletett tanításait az ember nemzedékről nemzedékre örökítette tovább, és éppen úgy érvényesek a XXI. században, mint őseink korában. Sok mai szülő

• 7 •

Fegyelmezz2013.indd 7

2013.11.05. 12:43:21

Fegyelmezz! Megéri!

sajnos sohasem hallotta ezeket az időtálló gondolatokat, és fogalmuk sincs arról, mit próbálnak elérni otthon.

Sohasem fogom elfelejteni azt az anyát, aki a segítségemet kérte Eszti nevű dacos, hároméves kislánya neveléséhez. Belátta, hogy csöpp kislánya reménytelenül legyőzte őt az akarat csatájában, és a gyermekből zsarnok diktátor lett. A beszélgetésünk előtti délután sem volt rendhagyó. Az anya (nevezzük Nicholsnénak) kislányát lefektette aludni, de tudta, hogy csemetéje valószínűleg nem fog ágyban maradni. Eszti nem szokott hozzá, hogy olyasmit tegyen, amihez nincs kedve, és a délutáni alvás nem szerepelt az élvezetes délutáni időtöltések listáján.

Most azonban a gyermek sokkal inkább ellen akart szegülni anyjának, mint egyszerűen csak azt tenni, amihez kedve szottyan. Eszti visítani kezdett. Elég hangosan üvöltött ahhoz, hogy kiborítsa az egész szomszédságot és pattanásig feszítse Nicholsné megviselt idegeit.

Majd könnyek között követelt különböző dolgokat, példának okáért egy pohár vizet.

Nicholsné először megtagadta az engedelmességet, de később, amikor Eszti visítása megint csúcsponton volt, megadta magát.

Amikor megérkezett a pohár víz, a haszontalan gyermek félretolta, és nem volt hajlandó meginni, mert anyja nem hozta elég gyorsan.

Szegény asszony néhány percig kínálgatta kislányát, majd kijelentette, hogy ha Eszti nem issza meg a vizet, amíg ötig számol, vis�szaviszi a konyhába.

Eszti felszegte az állát és várt, míg anyja számolt: – Három... négy... öt! – Amikor Nicholsné fogta a poharat és a konyha felé indult, a gyermek ismét vízért bömbölt. Eszti addig ugráltatta zaklatott anyját oda-vissza, mint a pingponglabdát, amíg rá nem unt a játékra.

Nicholsné és kislánya a gyermeknevelés ama kivihetetlen, logikátlan elméletének áldozatai, amely ebben a kérdésben olyan sokáig uralta a szakirodalmat. Ez az anya azt olvasta, hogy a gyermek végül hallgat az értelemre és a türelemre, és nem lesz szükség ha-

• 8 •

Fegyelmezz2013.indd 8

2013.11.05. 12:43:21

A feladat tározott vezetésre. Azt a tanácsot kapta, hogy biztassa a gyereket lázadásában, mert a kicsi így jól le tudja vezetni gyűlöletét. Megkísérelte alkalmazni a szakemberek tanácsait, hogy konfliktushelyzetekben fogalmazza meg a gyermek érzéseit: – Inni szeretnél, de haragszol, mert túl későn hoztam... Nem akarod, hogy visszavigyem a konyhába... Nem szeretsz, mert délután lefektetlek. – Azt is megtanulta, hogy a szülő és gyermek közötti konfliktust félreértésnek vagy nézeteltérésnek kell tekintenie.

Sajnos Nicholsné és tanácsadói tévedtek! Gyermek és szülő között nem egyszerűen csak nézeteltérésről volt szó: lánya harcra hívta, kigúnyolta, és dacolt vele. Ezt a kakasviadalt nem lehet semmilyen őszinte beszélgetéssel megoldani, mert az igazi kérdésnek semmi köze sem volt sem a vízhez, sem a délutáni alváshoz, sem semmilyen más körülményhez. A konfliktus és száz más hasonló eset valójában egyszerűen azt jelentette, hogy Eszter hetykén megtagadta anyja tekintélyét. Kapcsolatukat a jövőben, különösen a serdülőkorban, az fogja meghatározni, ahogyan Nicholsné az ilyen csatározásokat kezeli.

Sokat írtak és írnak a kemény, elnyomó, szeretetlen fegyelmezés veszélyeiről; ezek a figyelmeztetések jogosak, és nem szabad elengednünk a fülünk mellett. Az elnyomó fegyelmezés következményeit azonban azért idézik, hogy a vezetésről való lemondást igazolják. Ez pedig őrültség. Előfordul, hogy az akaratos gyermek összeszorítja kis öklét, és szüleit harcra hívja. Erre nem csalódás vagy belső gyűlölet készteti, mint ahogyan azt gyakran vélik. Egyszerűen csak tudni akarja, hol húzódnak a határok, és ki fogja azokat betartatni vele.

Sok jó szándékú szakember lengette meg a tolerancia zászlaját, de a dacra nem ajánlottak megoldást. Azt hangsúlyozták, hogy nagyon fontos a szülőnek megértenie a gyermeket, amivel egyet is értek. Ám azt is meg kell tanítanunk a gyermekeknek, hogy néhány dolgot nekik is meg kell tudniuk szüleikről!

• 9 •

Fegyelmezz2013.indd 9

2013.11.05. 12:43:21

Fegyelmezz! Megéri!

Nicholsnénak és minden mai anyának tudnia kell, hol húzza meg a határt, és mit tegyen, amikor gyermeke dacosan viselkedik.

Szeretettel és együttérzéssel kell fegyelmezni, ami gyakran okoz nehézséget az olyan szülők számára, akik szerint ezek a szerepek ellentmondásosak. Könyvemet részben ennek a szempontnak szentelem, ami nélkül lehetetlen egészséges, tisztelettudó, boldog gyermekeket nevelni.

A fegyelmezés fogalma nem korlátozódik az ellenszegülésre, éppen ezért könyvem sem kizárólag erről a problémáról szól. A gyermekeket önfegyelemre és felelősségteljes viselkedésre is meg kell tanítanunk. Segítségre van szükségük az életben rájuk váró feladatok és kötelességek elvégzésének tanulásában. Meg kell tanulniuk az önfegyelem művészetét. Hozzá kell segítenünk őket ahhoz, hogy legyen erejük az iskola, társaik és később a felnőttkori feladatokkal járó követelmények vállalásához.

Egyesek szerint ezeket a tulajdonságokat nem lehet megtanítani – nem tehetünk többet, mint hogy gyermekeinket a legkisebb ellenállással kecsegtető útra küldjük, és a fejlődés éveiben félresöpörjük az akadályokat. Ennek az „élj, és hagyj másokat is élni” filozófiának a szószólói azt ajánlják, hogy hagyjuk a gyermekeket megbukni, ha ahhoz van kedvük. Vagy hasonlítson csak szobájuk ama közmondásos disznóólhoz, vagy hadd éhezzen a kiskutyájuk, macskájuk vagy papagájuk.

Ezt a felfogást nem fogadom el, és tekintélyes mennyiségű bizonyítékot gyűjtöttem a cáfolatára. A gyermekek az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legjobban, amely ésszerű, következetes fegyelmezésre épül. A széles körben elterjedt kábítószer-fogyasztás, erkölcstelenség, nemi betegségek, a vandalizmus és az erőszak korában nem szabad reményre és szerencsére támaszkodni azoknak a kritikus viselkedésformáknak a kialakításában, amelyeket fontosnak tartunk gyermekeinkben. Az engedékenység nemcsak egysze-

• 10 •

Fegyelmezz2013.indd 10

2013.11.05. 12:43:21

A feladat rűen csődöt mondott a gyermeknevelésben, hanem csapást jelentett mindazoknak, akik megpróbálkoztak vele.

Ha szeretettel történik, a megfelelően alkalmazott fegyelmezés csodákra képes! Gyengéd ragaszkodást vált ki, amelyet a szülő és gyermek között kialakult kölcsönös tisztelet tesz lehetővé. Áthidalja a szakadékot, amely különben elválasztja a család tagjait, akiknek szeretniük kellene egymást és bízniuk kellene egymásban.

Lehetővé teszi, hogy apáink Istenét megismertessük szeretett gyermekeinkkel. A tanároknak is lehetőséget ad arra, hogy olyan munkát végezzenek az iskolában, amilyenre megbízatásuk szól. Arra biztatja a gyermeket, hogy tiszteljen másokat és felelősségteljes, hasznos polgára legyen hazájának.

Amint várható, mindennek ára van. Bátorságra, kitartásra, szilárd hitre, szorgalomra és lelkes erőfeszítésre van szükség. Egyszóval a teljes szeretet légkörében merjünk fegyelmezni. A következő fejezetekben sorra vesszük azokat a módszereket, amelyekkel célunkat elérhetjük.

• 11 •

Fegyelmezz2013.indd 11

2013.11.05. 12:43:21

Fegyelmezz2013.indd 12

2013.11.05. 12:43:21

2

•

A gyermek és a józan ész

Fegyelmezz2013.indd 13

2013.11.05. 12:43:21

Fegyelmezz2013.indd 14

2013.11.05. 12:43:21

A

z elmúlt hetven évben gyakran vitatták a fegyelmezés módszereit és filozófiáját. A pszichológusok, a gyermekgyógyászok és az egyetemi tanárok mind akcióba léptek, hogy elmondják a szülőknek, hogyan neveljék gyermekeiket. Sajnos azonban ezeknek a „szakembereknek” a nagy része teljesen ellentmondott egymásnak, és inkább indulatokat gerjesztettek, mintsem utat mutattak ebben a rendkívül fontos kérdésben.

Az inga nyelve talán ezért lengett ki rendszeresen hol a nyers, zsarnoki uralom, hol a XX. század közepén népszerű engedékenység irányába. Ideje belátnunk, hogy a fiatal áldozatok életén mindkét véglet kitörölhetetlenül rajta hagyja nyomát, és nehezen tudnám eldönteni, melyik okoz nagyobb kárt.

Ha a zsarnokság végletébe esünk, a gyermek a totális uralom megaláztatásától szenved. A légkör jeges, rideg, és a gyermek állandó félelemben él. Képtelen dönteni, személyiségét a szülői tekintély szöges bakancsa eltiporja. A szülőknek való kiszolgáltatottság maradandó nyomai: mélyen meggyökerező harag, sőt pszichózis származhatnak a nem enyhülő nyomásból.

Nagyobb aggodalomra adnak okot azok a gyermekek, akik testi és érzelmi zaklatásnak vannak kitéve. Napról napra sok millió családban követnek el elképzelhetetlen bűnöket. Nehéz elhinni, milyen kegyetlenségre képesek anyák és apák védtelen, tágra nyílt szemű gyermekükkel szemben, aki nem érti, hogy szülei miért gyűlölik.

Képtelen vagyok elfelejteni azokat a nem szeretett és bántalmazott gyermekeket, akikkel az évek során foglalkoztam. Emlékszem arra a borzalmas apára, aki rendszeresen abba a lepedőbe csavarta kisfia fejét, amelybe a gyerek éjszaka bepisilt. Ezek után a kicsit büntetésből fejjel lefelé belenyomta a vécébe. Eszembe jut az a megzavarodott anya is, aki borotvapengével vágta ki kislánya szemét.

Szegény kislány egész életét vakon fogja leélni, abban a tudatban, hogy saját anyja fosztotta meg szeme világától! Az ilyen borzalmas tettek városainkban manapság naponta előfordulnak.

• 15 •

Fegyelmezz2013.indd 15

2013.11.05. 12:43:21

Fegyelmezz! Megéri!

Azt is látnunk kell, hogy sokféleképpen lehet bántalmazni egy gyermeket anélkül, hogy törvénysértést követnénk el. Finoman is megtehetjük, ha például nem veszünk tudomást a kicsi kétségbeesett igényéről, hogy neveljék. Igazságtalan vagy méltánytalan büntetéssel is ugyanide jutunk, vagy olyan módszerekkel, amelyek a „testi fenyítés” kategóriájába sorolhatók – ha például a szülő rendszeresen üti, pofozza, rugdossa és földhöz vágja a gyermeket. Az anyának és az apának a megalázás egész fegyvertára áll a rendelkezésére, amitől a gyermek butának, ügyefogyottnak érzi magát, akit senki sem szeret. Az ilyen viselkedés bizonyos korlátok között nem ütközik törvénybe. Senki sem mentheti meg azt a sajnálatra méltó gyermeket, akit a nagyok kifacsarnak és lelkileg megrontanak. Remélem, könyvemben semmi sem utal arra, mintha én ilyen zsarnokságot helyeselnék.

Még egyszer határozottan kijelentem, hogy az erőszakos, érzéketlen fegyelmezés árt a gyermekeknek, ezért nem szabad eltűrnünk. A gyermekeikhez hideg, könyörtelen szülők gyakran egy életre kárt okoznak. Ebben a kérdésben bárki könnyen félreérthet, hiszen (4. fejezet) adott körülmények és bizonyos korlátok között javasolom a testi fenyítés józan alkalmazását. Minden kétséget el szeretnék oszlatni. Nem hiszek a szülői durvaságban. Pont! A gyermekeknek hihetetlen károkat okozhat a visszautasítás, a gúny, a kritika, az otthon tapasztalt harag, mikor megérdemlik, hogy a biztonság, az elismerés és a meleg otthon légkörében nőjenek fel.

Mint korábban utaltam is rá, el kell ismernünk, hogy az ellenkező véglet is káros a gyermekek számára. Ha hiányzik a felnőtt vezető, a gyermek csecsemőkorától kezdve a maga ura. Azt hiszi, hogy a világ körülötte forog, és gyakran végtelen megvetéssel és tiszteletlenséggel viseltetik a hozzá legközelebb állók iránt. Otthon anarchia, zűrzavar uralkodik, és anyja nemegyszer a lakótelep legidegesebb, legkétségbeesettebb asszonya. Amíg a gyermek kicsi, anyja bezárkózik a négy fal közé, mert túlságosan szégyelli bárho-

• 16 •

Fegyelmezz2013.indd 16

2013.11.05. 12:43:21

A gyermek és a józan ész vá is elvinni a kis tornádót. Megérné a fáradtságot, ha az ilyen otthonból egészséges, kiegyensúlyozott gyermek kerülne ki. Sajnos azonban nem ez történik.

Sok szerző, aki az utóbbi években véleményt nyilvánított a fegyelmezés kérdésében, megfosztja ezeket a szülőket attól a lehetőségtől, hogy saját otthonukat irányíthassák. Nem ismerik el, hogy a legtöbb gyermekben ott él a vágy élete irányítására és az akarat csatájának megnyerésére, ami olyan jellemző a nemzedékek közötti viszonyra.

Az akaratos gyerek című könyvemben idéztem a „Gyermekünk két- és ötéves kora között” című, nevelésről szóló cikkből, amely az 1950-es évek engedékeny légkörében jelent meg. Ebben található ez a dr. Luther Woodward írásaiból nem szó szerint idézett tanács: Mit teszünk, ha óvodás gyermekünk büdösnek nevez vagy azzal fenyeget, hogy lehúz a vécén? Összeszidjuk, megbüntetjük vagy bölcsen természetesnek vesszük? Dr. Woodward megértő, pozitív álláspontot ajánl, mert szerinte így segíthetünk legjobban és leggyorsabban a gyermeknek, hogy kinője ezt a szóban megnyilvánuló erőszakot. Amikor a szülők teljesen megértik, hogy a kicsik időnként haragra gerjednek és törnének-zúznának, jobban tudják korlátozni ezeket a kitöréseket.

Ha az óvodáskorú gyermek megszabadul gyűlöletétől, a rombolás vágya elmúlik és lehetőség nyílik, hogy kialakuljon és erősödjön a szeretet és a ragaszkodás ösztönös érzése. Ha a gyermek eléri a hat- vagy hétéves kort, a szülők joggal hozhatják tudomására, mit várnak tőle: szokjon le a szüleivel való szemtelen feleselésről.1 Miután dr. Woodward ilyen bölcs tanáccsal látta el a szülőket, amivel egyébként egyáltalán nem értek egyet, azt ajánlotta, hogy vértezzék fel magukat az igazságtalan kritikával szemben. „Ehhez a

• 17 •

Fegyelmezz2013.indd 17

2013.11.05. 12:43:22

Fegyelmezz! Megéri!

politikához azonban (ha engedjük, hogy a gyermekek dacoljanak velünk) széles látókörre és szilárd kitartásra van szükség, különösen amikor ismerőseink és rokonaink nemtetszésüknek adnak hangot, és arra figyelmeztetnek, hogy kiállhatatlan kölyköt nevelünk.”

Ismerőseinknek és rokonainknak valószínűleg igazuk lesz. Dr. Woodward javaslata tipikus századközépi tanács. Arra biztatták a szülőket, hogy maradjanak tétlen szemlélők a fejlődés éveiben, amikor a felsőbbség iránti tiszteletet olyan könnyen meg lehet tanítani. Az akaratos gyerek című könyvemben így válaszoltam a fenti tanácsra: Dr. Woodward javaslata azon a sematikus nézeten alapul, hogy a gyermekekben kedvesség, szeretet fejlődik ki, ha mi, felnőttek gyermekkorukban megengedjük és bátorítjuk hisztérikus kitöréseiket. Az optimista dr. Woodward szerint az a kicsi, aki anyját büdösnek nevezte hat vagy hét éven keresztül, várhatóan hirtelen szeretettel és tisztelettel fogja átölelni. Ez a fejlemény nagyon valószínűtlen. Dr. Woodward kreatív „megértő politikája” (légy tétlen szemlélő, ne tegyél semmit) sok esetben visszafordíthatatlanul serdülőkori lázadáshoz vezet.2 Ha megkívánjuk a gyermekektől, hogy jószívűek, hálásak és kedvesek legyenek, ezekre a tulajdonságokra szerintem meg kell őket tanítanunk – nem elég csak reménykednünk, hogy majd magától kialakul bennük. Ha becsületességet, igazmondást és önzetlenséget szeretnénk látni csemetéinkben, akkor erre a nevelés során minél előbb tudatosan kell törekednünk. Ha fontos tisztelettudó, felelősségteljes fiatal állampolgárokat nevelnünk, akkor céltudatosan fel kell készítenünk a gyermekeket. A gyermek nyilvánvalóan nem örökli a jó viselkedést. Azt tanulják, amire tanítják őket. Nem várhatjuk, hogy a hőn áhított jó viselkedés varázsütésre megjelenjen, ha nem készítettük el idejekorán házi feladatunkat.

• 18 •

Fegyelmezz2013.indd 18

2013.11.05. 12:43:22

A gyermek és a józan ész Az a fajta tanács, amelyet dr. Woodward és mások kínálnak sok anyának és apának évek óta, egyfajta bénultsághoz vezetett a gyermekekkel való bánásmódban. A szülőknek „engedély” hiányában, amellyel közbeléphettek és irányíthattak volna, csak haragjuk és kétségbeesésük maradt meg a dacos viselkedéssel szemben.

Ez a gondolat rögtön egy ismerős családot juttat eszembe. Életemben még nem láttam négy olyan rossz gyereket. Csapást jelentettek a szomszédságra. Tiszteletlenek és erőszakosak voltak. Ki-be járkáltak más emberek garázsába, elvittek szerszámokat és különböző dolgokat. A szomszédok kénytelenek voltak levenni a kerti csapokat, mert a gyerekek élvezettel folyatták a vizet, amikor ők éppen nem tartózkodtak otthon. Érdekes volt megfigyelni, hogy anyjuk milyen módszert alkalmaz fegyelmezésükre, már csak azért is, mert emlékezetes példát mutatott abban, hogy mi az, ami nem válik be. Csemetéi irányítására használt módszere egyszerű szabályban foglalható össze.

Amikor a hátsó udvarban túl nagy zajt csaptak vagy összekaptak, óránként egyszer kirohant az ajtón, és elkiáltotta magát: – Elegem van belőletek! Most már igazán elegem van belőletek! – Majd megfordult, és visszament a házba. Kitörésére a gyermekek soha még csak fel sem néztek. Ha tudták is, hogy ott van, semmi jelét nem mutatták. Ám ő láthatólag úgy érezte, hogy elég időnként kivágni az ajtót, mint a kakukkos óra kakukkja, és emlékeztetni gyermekeit, hogy még mindig ellátja teendőit. Mindenképpen kell lennie egy jobb módszernek, amellyel megbirkózhatunk a nevelés Istentől kapott óriási feladatával. Ha mindkét véglet ártalmas, hogyan találjuk meg a biztonságos arany középutat? A gyermeknevelésben léteznie kell olyan logikus, ésszerű elméletnek, amely utat mutat a mindennapi otthoni együttélésben. A szociológusok nem tudnak a gyakorlatban alkalmazható tervvel előállni? A feltevés talán eretnekségnek hangzik, mert olyan embertől származik, aki életének tíz évét viselkedéstani és orvosi kutatómunkával töltötte,

• 19 •

Fegyelmezz2013.indd 19

2013.11.05. 12:43:22

Fegyelmezz! Megéri!

de nem hiszem, hogy a tudományos közösség a legjobb információforrás a megfelelő nevelési módszerek terén. Nem tagadom, készült néhány értékes tanulmány. A szülő-gyermek kapcsolat témája azonban hihetetlenül összetett és kényes. Tudományosan csak úgy kutathatjuk, ha a kapcsolatot a vizsgálat érdekében a legegyszerűbb közös nevezőre redukáljuk. Közben azonban nem találjuk meg az alaphangot. Vannak az életben olyan bonyolult dolgok, amelyek szinte dacolnak a szigorú vizsgálattal, és nézetem szerint a szülői fegyelmezés is ezek közé tartozik.

A szülők a legjobb útmutatást a zsidó-keresztyén etika bölcsessé­ géből meríthetik, amely a Teremtőtől származik és Krisztus idejétől kezdve nemzedékről nemzedékre öröklődött tovább. Anyám, nagyanyám és dédnagyanyám szinte ösztönösen értette ezt az etikát. A nyugati kultúrában a gyermekekről és igényeikről közös ismeretanyag halmozódott fel. Nem mindenki alkalmazta, de a többség egyetértett tételeivel. Ha száz évvel ezelőtt gyermek született, a nagynénik, a nővérek és a nagyanyák eljöttek, és kitanították az újdonsült anyát, hogyan gondoskodjon csecsemő gyermekéről. Tulajdonképpen a hagyományos bölcsességet, örökségüket adták át a következő nemzedéknek, amely később ugyanazt a szolgálatot végezte el a nála fiatalabbak között. A módszer egész jól működött egészen az 1920-as évekig, sőt még tovább is. De a kultúra lassan kezdte elveszíteni bizalmát a hagyományban, és a szakemberekbe helyezte. A behaviorista J. B. Watson az egyik első és legbefolyásosabb guru volt ezen a területen. Gyermeknevelési módszeréről azt állította, hogy feltétlenül beválik, és az anyák bekapták horgostul, zsinórostul és úszóstul. Ha követik a tanácsát – ígérte –, olyan gyermeket nevelhetnek, amilyet csak akarnak: „orvost, jogászt, művészt, kereskedőt, sőt, még koldust vagy tolvajt is”.

Watson azt tanácsolta a szülőknek, hogy ha a legjobb eredményt akarják elérni, ne mutassanak semmilyen ragaszkodást csemetéjük iránt.

• 20 •

Fegyelmezz2013.indd 20

2013.11.05. 12:43:22