Isten-tér

godSpace_cvr.indd 10

2018.06.20. 16:43:37

godSpace_cvr.indd 11

2018.06.20. 16:43:37

Doug Pollock

Isten-tér Természetesen adódó lelki beszélgetések

godSpace_cvr.indd 12

2018.06.20. 16:43:37

Originally published in the U.S.A. by Group Publishing, Inc. under the title: God Space: Where Spiritual Conversations Happen Naturally Copyright © 2009 Doug Pollock Group.com All rights reserved Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Hargtai Róbert Borítóterv: Zboray Szilárd Borító: Zboray Szilárd Szerkesztette: Urkutiné Kiss Dóra Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-615-5446-41-2

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2018

godSpace_cvr.indd 13

2018.06.20. 16:43:37

▶

Tartalom

Ajánlás ▶ 7 Köszönetnyilvánítás ▶ 9 Bevezetés ▶ 11 1. Az Isten-tér megteremtése ▶ 13 2. A lelki beszélgetések akadályai ▶ 35 3. Vegyük észre az alkalmakat! ▶ 53 4. Nyissunk teret a lelki beszélgetéseknek szolgálattal! ▶ 67 5. Nyissunk teret a lelki beszélgetéseknek meghallgatással! ▶ 83 6. Nyissunk teret a lelki beszélgetéseknek kíváncsisággal! ▶ 101 7. Isten mérleghintája ▶ 117 8. Lelki étvágygerjesztők ▶ 125 9. A Biblia bevonása beszélgetéseinkbe ▶ 137 10. Az elszalasztott lehetőségek visszaszerzése és a felégetett hidak újjáépítése ▶ 159 11. A döntő kérdés ▶ 169 Epilógus: A tökéletes párosítás ▶ 197

Ajánlás

Ezt a könyvet ajánlom Krisztus mindazon követőinek, akik

szeretnének gyakrabban és hatékonyabban beszélgetni lelki témákról.

Továbbá azoknak a vezetőknek, akik szeretnék, ha Isten népe a vasárnapi istentiszteletről távozva hétfőtől szombatig is Isten népe maradna. Kívánom, hogy a befelé forduló világban élt kifelé forduló élet itt leírt kézzelfogható megnyilvánulásai segítsenek nekik falak nélküli gyülekezeteket létrehozni, olyan emberekkel, akik nemcsak adakoznak a misszióra, hanem önmagukat is átadják a missziónak.

7

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti csapattársaimat, akik az utóbbi 25 évben ál-

dozatosan adakoztak azért, hogy szabadon elvihessem Isten jó hírét több mint 36 országba, az Egyesült Államok szinte minden államába, és hat kontinensre. Folyamatos elkötelezettségetek tette lehetővé, hogy rengeteg tapasztalatra tegyek szert, és ezek alapján megírjam ezt a könyvet. Együttműködésünk mostanáig emberek sokaságának segített fölfedezni Isten országát. Csak Isten tudja, hányan fogják még megismerni őt a lelki beszélgetések révén, melyek e könyv ösztönzésére jönnek létre.

Különösen hálás vagyok Denny és Peggy Hicksnek, akik megengedték, hogy vidéki házukban fejezzem be az írást, valamint mindazon barátaimnak (túl sokan vannak ahhoz, hogy felsoroljam őket), akik értékes visszajelzéseikkel csiszoltak a könyvön, melyet most az olvasó a kezében tart.

9

Isten-tér Szeretném elismerő szavakkal illetni a Panera Bread kávéházait is. Rájuk szavazok, mint a legjobb helyre, ahol utazás közben könyvet lehet írni. Nagyon szeretem a kínálatukat és a légkört.

Köszönet a Group Publishing munkatársainak is, akik évről évre kiváló lehetőségeket teremtenek az Isten országának előmozdítását szívükön viselő embereknek. Hálás vagyok a kapcsolatunkért. Hadd mondjak külön köszönetet a szerkesztőmnek, Candace McMahannek, aki imádságaival támogatott a könyv megírásának jó és rossz napjain.

Végül hálámat fejezem ki feleségemnek, Marthának és két fiamnak, Davidnek és Jonathannak. E könyv megírása elvont tőletek egy időre, amely sosem jön vissza. Remélem, hogy mindnyájan találtok majd ezeken az oldalakon valamit, ami segíteni fog életetek számtalan kapcsolatában. Ez kárpótol majd benneteket. Köszönöm a szeretetet és támogatást, amely vállalkozásomon végigkísért.

A szerző megjegyzése: A könyvben olvasható esetek valóban megtörténtek. Személyes jellegük miatt az érintettek iránti tapintatból és tiszteletből megváltoztattam a neveket.

10

Bevezetés

Ha szeretnél gyakrabban és hatékonyabban lelki témákról

beszélgetni, illetve ha egyáltalán nem is érzed magad alkalmasnak vagy elég bátornak, hogy belekezdj egy lelki beszélgetésbe, akkor olvass tovább! Gyakorlatias történetekkel fogsz találkozni, amelyek szilárd bibliai elvekre világítanak rá azzal kapcsolatban, miként elegyedhetsz lelki beszélgetésbe másokkal.

Ha viszont egy útmutatóra, módszerre vagy a legfrissebb evangelizációs útitérképre vágysz, azt itt nem fogod megtalálni. Magam is voltam így! A módszerek és az úti térképek hasznosak ugyan egy ideig, de aztán elavulnak, mivel változnak az idők. Ha lelkileg mindig felkészültek szeretnénk maradni, akkor arra kell összpontosítanunk, ami örök. Isten időtlen igazságai sosem változnak meg.

Ezért képzeljük el, hogy Isten GPS-ét tartjuk a kezünkben! Függetlenül attól, hogy mikor vesszük kezünkbe ezt a 11

Isten-tér k­ önyvet, vagy a világ mely részén élünk, Isten itt leírt örökkévaló elvei mindig utat mutatnak nekünk, miközben igyekszünk ismertté tenni őt a kapcsolataink és a másokkal való találkozásaink révén.

Ha nem szeretsz sokat olvasni, hanem inkább cselekednél; ha a gyakorlatot részesíted előnyben az elmélettel szemben, akkor reményeim szerint ez a könyv ideális lesz számodra.

Javasolt imádságokat, ajánlott könyveket, megválaszolandó kérdéseket, megnézni érdemes filmeket és videoklipeket, átgondolandó igeszakaszokat, megtanulandó igeverseket, kipróbálható hitbeli kísérleteket és alkalmazási javaslatokat is találsz benne. A leírt ötletek felhasználásával elindulhatsz a tájékozódástól az átalakulás felé.

Ha tehát készen állsz arra, hogy természetes módon megteremtsd a mindennapi életedben a lelki beszélgetések felté­ teleit – az Isten-teret –, akkor tölts egy csésze kávét, és kezdd el az olvasást! Hamarosan látni fogod, mennyire ki vannak éhezve az emberek arra, hogy Istenről beszéljenek – és hogyan segíthetjük elő, hogy sor kerüljön ezekre a beszélgetésekre!

12

1. fejezet

Az Isten-tér1 megteremtése

Paul és Liza fiatal házasokként hazafelé tartottak, hogy Liza

rokonaival töltsék az ünnepeket. Három évvel korábban, a házasságuk első rázós évét követően rájöttek, hogy a sajátjuknál nagyobb erőre van szükségük ahhoz, hogy a házasságuk működjön. Találkoztak egy idős házaspárral, és a segítségükkel felismertél, hogy ha Jézus irányítaná mindkettőjük életét, akkor az segítene eggyé válniuk.

Ahogy növekedtek újonnan felfedezett hitükben, lassanként észrevették, hogy egész családjukban senki más nem hisz úgy Jézusban, mint ők. Azonban sem Paul, sem Liza nem érezte magát elég határozottnak vagy rátermettnek ahhoz, hogy beszéljen hitéről, mely alapjaiban megváltoztatta az 1 A könyv címadó kifejezésében (God Space) szereplő „space” szó jelentése nagyjából a „tér”, „(szabad) terület”, „hely”, „légkör” szavakkal adható vissza (a ford.)

13

Isten-tér é­ letüket és a házasságukat. Vágytak erre, a szükséget is látták, de nem tudták, hogyan hozhatnák szóba természetes módon a hitet, úgyhogy nem tették. Ám elhatározták, hogy ezen a karácsonyon változtatnak a dolgon. Úti céljukhoz közeledve alkalmatlanságuk érzése és a kudarctól való félelem arra késztette őket, hogy időt szakítsanak az imádságra.

Ha aznap ott ültünk volna az autó hátsó ülésén, s Paul és Liza az imádkozás után hátrafordulva tanácsot kért volna tőlünk arra vonatkozóan, hogy miként hozza szóba a hit témáját, mit mondtunk volna nekik? Hogyan kezdjünk lelki beszélgetésbe családtagjainkkal, barátainkkal vagy munkatársainkkal anélkül, hogy elriasztanánk őket?

Gondolkozzunk tovább ezen a kérdésen, mert nagyon fontos! Egyelőre azonban térjünk vissza a történetünkhöz, hogy megtudjuk, mit tett Paul és Liza!

Karácsonyeste, miután minden ajándékot kibontottak, Paul és Liza fesztelenül üldögélve beszélgetett Liza húgával, Irénnel. Korábban hallották, hogy Irén valamiféle New Agees vallásba keveredett, mellyel az egyetemi ismerősei révén került kapcsolatba. Amikor megkérdezték, mi újság, Irén izgatottan elmondta nekik, hogy lelki „magaslatra” került egy angyal által, amelyik nemrég álmában jelent meg neki.

Ez volt a várva várt alkalom, amelyért Paul és Liza imádkozott. Mielőtt Irénnek esélye lett volna elmesélni, mit mondott neki az angyal, Liza magához ragadta a szót. Szenvedélyesen közölte húgával, hogy a Szentírás szerint az ördög a világosság angyalának adja ki magát, és a húga nem is tudja, mivel játszadozik.

Miután Liza befejezte a lelki fröccsöt, Paul vette át a szót. Értésére adta Irénnek, hogy New Age-es vallása a boszorkánysággal rokon. Pault a magabiztosság és az erő hulláma öntötte 14

1. fejezet

el, és további igazságokat is kimondott, melyeket meggyőződése szerint Irénnek hallania kellett.

Amikor Paul és Liza végzett Irén kettős letámadásával, a szobában kínos csend támadt. A beszélgetés véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Irén felállt és elhagyta a szobát. Olyan mélyen megsértették, hogy az ünnepek alatt nem volt hajlandó többé szóba állni velük. Ráadásul elmondta a család többi tagjának, milyen tiszteletlenül, lekezelően és ítélkezően bántak vele, s lényegében boszorkánynak titulálták. Hamar megszületett a családi döntés. Pault és Lizát a családban a vörös F betű viselésére ítélték (melyet a vallási Fanatikusoknak tartanak fenn).

Megsemmisülten és csüggedten tértek haza. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottak. Az eset után könnyű volt csatlakozniuk azon emberek néma többségéhez, akik megtartják maguknak hívő meggyőződésüket.

Irén és Liza családjának többi tagja viszont egész más következtetésre jutott. Megállapították, hogy a keresztyénekkel az ember csakis úgy folytathat biztonságos beszélgetést, ha kizárólag olyasmit mond, amivel egyetértenek – másként tudtára adják, miért téved ő, és miért van nekik igazuk. A további kínos esetek megelőzése érdekében az egész család megállapodott abban, hogy Pál és Liza jelenlétében többé nem beszélnek a vallásról. Jó szándékuknak nem lett más eredménye, mint a sértődés és mindkét oldal elhatározása, hogy tartózkodnak a lelki témájú beszélgetésektől.

Biztonságos hely

Gyakran eltűnődöm azon, mi lenne, ha Krisztus teste – a fen­ ti­hez hasonló, túlontúl gyakori esetek helyett – olyan ­helyeket 15

Isten-tér tudna teremteni, ahol kevés a kockázat és sok a kegyelem, s ahol az emberek betölthetik a lelki beszélgetésekkel kapcsolatos szükségletüket. A Prédikátor 3,11 szerint Isten mindnyájunkat felruházott a belső hajtóerővel, hogy megismerjük őt – és persze ő is minket. Szent Ágoston oly találóan fogalmazta meg ezt a gondolatot, amikor azt írta Vallomásaiban: „Nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.”2 Hová forduljon manapság egy Irénhez hasonló nyugtalan szív, hogy nyugodtan beszélhessen heves vágyakozásáról, mely a Teremtővel való megismerkedésre irányul?

A legtöbb keresztyén gondolkodás nélkül rávágja: természetesen a helyi gyülekezethez! Sajnos a köztudatban nem ez a válasz él. A templomfalakon kívül felnőtt emberek számára sokszor ijesztő az a fölvetés, hogy menjenek el egy gyülekezetbe.

Egy nemrégi eset újra emlékeztetett erre. A Colorado állambeli Fort Collinsban egy közös ismerősünk révén találkoztam egy japán étterem tulajdonosával, aki átjött az ismerősöm házába pingpongozni. Annyira jól éreztük magunkat, hogy amikor megkérdezte, mi a foglalkozásom, olyasmit csináltam, amit idegenekkel ritkán teszek: meghívtam, hogy jöjjön el velem másnap délelőtt a gyülekezetbe. Elmondtam neki, hogy meghívtak egy Fort Collins-i gyülekezetbe prédikálni, és ha szeretné személyesen látni, mivel keresem a kenyeremet, akkor örülnék, ha velem jönne. A férfi erős akcentussal gyorsan így válaszolt: „Ó, nem, Mr. Doug, én túl tele bűnnel.” A szívem szakadt meg annak hallatán, ahogy tört angolságával ilyen ékesszólóan kifejezte azt, amit emberek 2 Augustinus: Vallomások (Gondolat, 1987), 23. o. Városi István fordítása.

16

1. fejezet

milliói már igencsak nyilvánvalóvá tettek. A gyülekezet félelmetes hellyé vált azok számára, akik „túl tele vannak bűnnel”. emeljük fel a lécet úgy, hogy alacsonyabbra tesszük

Gyülekezetbe menni sokak számára olyan ijesztő, mint egy keresztyénnek elmenni egy hardcore motorosbárba. Ez évekkel ezelőtt Idaho államban vált előttem kristálytisz­tává.

Meghívtak, hogy egy Boise-tól északra fekvő kis településen tartsak evangelizációs műhelyt több helyi gyülekezetnek.

Azt próbálták kitalálni, hogyan érhetik el a környéken lakókat. Péntek este néhány órai tanítás után a hallgatóság egészét felhívtam, hogy kísérjenek el minket a feleségemmel a helyi bárba, ahol alkalmazhatjuk a frissen tanultakat. ­Gyülekezetbe menni sokak számára olyan ijesztő, mint egy keresztyénnek elmenni egy hardcore motoros­­bárba.

Megdöbbentett a reakciójuk. Csak egyvalaki jelentkezett.

A látogatásomat megszervező lelkipásztor tudta, hogy ő nem úszhatja meg a dolgot, ezért nem lepett meg a jelentkezése.

Amint megpróbáltam kipuhatolni, miért utasították vissza egyhangúan a javaslatomat ezek a jószívű emberek, a bárt a tivornyázás, mocskos viccek, káromkodás, részegeskedés, dohányzás helyeként jellemezték. A sort egyre csak folytatták, így szóba került az „ördögi ötös”, a „komisz kilenc” és a „piszkos tizenkettő”.

17

Isten-tér Miután befejezték, így szóltam: „Ez úgy hangzik, mintha egy bárról beszélnétek. Ugye nem arra számítottatok, hogy odalent a »Csodálatos kegyelemről« énekelnek dicséretet, és sörrel keresztelnek embereket? Amikor Jézus azt mondta, hogy menjünk el szerte az egész világba, akkor arra hívott, hogy a partról halásszunk, vagy a halakkal együtt ússzunk?”

Következő kérdésem csőbe húzta őket: „Hányan szeretnétek, ha a bárban levő emberek vasárnap délelőtt eljönnének a gyülekezetbe?” Minden kéz fölemelkedett.

Ekkor kertelés nélkül megkérdeztem: „Szerintetek ki fogja megtenni az első lépést? Ha lemegyek a bárba, és ugyanúgy meghívom őket, ahogy meghívtalak titeket, mit gondoltok, hány állandó bárvendég lesz hajlandó otthagyni saját »klubját« vasárnap délelőtt azért, hogy a ti »klubotokhoz« csatlakozzon? Mi késztetne valakit arra, hogy lemondjon kedvenc vasárnap délelőtti elfoglaltságáról, kölcsönkérjen egy öltönyt és egy nyakkendőt, dalokat énekeljen valakinek, akit nem lát, 30–45 perces előadást hallgasson egy több mint 2000 éve élt személyről, majd úgynevezett adakozás formájában fizessen is az élményért? Szerintetek hányan vállalkoznának erre?”

Azt hittem, lelkesítő beszédem biztosan arra indít néhány embert, hogy aznap este ők legyenek a gyülekezet a helyi bárban, de senki sem mozdult. Ellenzem, hogy a bűntudat és a szégyen bunkósbotjával próbáljunk hatni Isten népére, ezért ­azzal a kéréssel fejeztem be az alkalmat, hogy imádkozzanak a lelkipásztorukért, a feleségemért és értem, mert nekivágunk a kalandnak.

Kilépés

A gyülekezetből távozva a Szentlélek arra indított, hogy kérdezzem meg lelkész barátomtól, van-e videokamerája. Arra 18

1. fejezet

gondoltam, hogy csak egyféleképpen segíthetünk ezeknek a keresztyéneknek kifelé fordulóbbá válni: ha megmutatjuk nekik, hogyan fest ez a kifelé fordulás.

Negyedóra múlva beléptünk a bárba. Bemutatkoztam egy 18–21 éves fiatalokból álló négytagú csoportnak. Elmondtam, miért vagyok a városban, és megkérdeztem, hajlandók lennének-e választ adni néhány kérdésre a gyülekezettel kapcsolatos tapasztalataikat illetően. Biztattam őket, hogy legyenek őszinték, mert a másnapi műhelyünkön be fogom ­mutatni a beszélgetésünkről készült videofelvételt.

Több mint két órával később egy felvillanyozó eszmecserével a hátunk mögött indultunk hazafelé a lelkipásztorral és a feleségemmel.

Aznap este a beszélgetés valahogy így folyt: háromnegyed órán keresztül hallgattam, amint ez a négy fiatal teljesen őszintén elmondja, miért ment el a kedvük a gyülekezettől.

Közben szóba került néhány dolog, amin éppen akkoriban tűnődtem, és a megfelelő időben hangot adtam a kíváncsiságomnak. Ezek a kíváncsi kérdések (erről bővebben a 6. fejezetben) fölkeltették a lelki érdeklődésüket, és alkalmat adtak arra, hogy lelki dolgokról beszélgessünk. Körülbelül egy óra elteltével eléggé biztonságban érezték magukat ahhoz, hogy föltegyék a hittel kapcsolatos saját kérdéseiket.

Mire véget ért szívhez szóló eszmecserénk, megkérdezték tőlem, tudhatják-e biztosan, hogy végül a mennybe jutnak.

Abban a kiváltságban volt részem, hogy elmondhattam nekik megtérésem történetét és az evangéliumot. Isten üzenetét személyesen kézbesítettük a megfelelő lelki címre! (Ha magad is szeretnéd látni, mi történt, valamikor el kell jönnöd az egyik evangelizációs műhelyemre. A programtervem megtalálható a GodsGPS.com webhelyen.)

19

Isten-tér Másnap délelőtt a műhelyem résztvevőit lenyűgözte mindaz, amit a videofelvételen láttak és hallottak. Isten-tér jött létre egy olyan helyen, amelyről ők már lemondtak, mint az ördög játszóteréről. Mindössze annyit tettem, hogy odamentem, felugrottam „Isten mérleghintájára” (erről bővebben a 7. fejezetben), és hagytam, hogy a Lélek vezessen.

Az első lépés

Keresztyének és nem keresztyének egyaránt igen valóságos megfigyelésekkel rendelkeznek egymást illetően, melyek akadályozzák üdvös kommunikációjukat. Állítólag csak egyvalami nehezebb, mint rávenni az egyházat, hogy elmenjen a világhoz: rávenni a világot, hogy eljöjjön hozzánk. Ha egymás klubjában megjelenni sokaknak túl ijesztő, nyithatunk-e valamiképpen olyan teret a mindennapi kapcsolatainkban, amely lebonthatja a minket megosztó falakat?

Meggyőződésem szerint Isten a keresztyénektől várja az első lépés megtételét. Ha aznap este úgy döntök, hogy a klubomban maradok ahelyett, hogy elindulnék az ő klubjukba, akkor semmi sem történt volna.

Szilárdan hiszem, hogy ha az amerikai egyház nem érti meg annak jelentőségét, hogy a keresztyéneknek el kell hagyniuk a komfortzónájukat, akkor 25 év múlva ugyanolyan állapotban találjuk magunkat lelkileg, mint Európa vagy Kanada. Valamikor a helyi gyülekezet volt az amerikai lakóközösségek szíve és lelke. Ezek az idők gyorsan múlnak, miközben országszerte egyre kevesebben látogatják az istentiszteleteket. Ma sok gyülekezetnek szembe kell néznie azzal a hideg és rideg ténnyel, hogy ha holnap bezárnák az ajtót, a környéken senkinek sem hiányoznának. Mintha elfelejtettük volna, hogy az Apostolok 20