Hétköznapi küldetés
Jim Petersen és Mike Shamy
Hétköznapi küldetés A kapcsolatokon keresztüli evangelizálás
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2013
This edition issued by contractual arrangement with NavPress, a division of The Navigators, U. S. A. Originally published by NavPress in English as Insider, The, copyright 2003 by Jim Petersen and Mike Shamy All rights reserved. Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: (1) 350 7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Sándorné Szeredi Éva Borító: Zboray Eszter Tervezőszerkesztő: Boltos Péter Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 978-963-9390-78-2 A másképpen nem jelzett bibliai idézetek a Magyar Bibliatanács 1990-ben revideált, új fordítású Bibliájából származnak.
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2013
Lorne Sanny-nek, aki állhatatosan tanította, hogy szükség van az aratásba álló munkásokra, ezáltal arra indítva minket, hogy próbáljuk jobban megérteni „a hívők egyetemes papságának” fogalmát.
Tartalomjegyzék
Előszó Első rész: Isten követei Bevezetés 1. fejezet: Isten örök céljai és az ő követei 2. fejezet: Elhívás Isten országába 3. fejezet: Lelki nemzedékek jövőképe 4. fejezet: Isten követei 5. fejezet: Isten követeinek szerepe a misszióban 6. fejezet: Isten követei és a gyülekezetük
Második rész: A gyümölcstermés akadályainak legyőzése Bevezetés 7. fejezet: A félelemtől a szabadságig 8. fejezet: Az elszigeteltségtől a szabadságig
9 11 13 17 27 37 57 69 81
95 97 99 111 7
8
Hétköznapi küldetés
9. fejezet: Hogyan szakítok erre időt? 10. fejezet: Saját alkalmatlanságunk
Harmadik rész: A termékeny követ jellemzői Bevezetés 11. fejezet: A követ első jellemzője: Apró kezdeményező lépések 12. fejezet: A követ második jellemzője: Az imádság és Isten válasza 13. fejezet: A követ harmadik jellemzője: Mások szolgálata 14. fejezet: A követ negyedik jellemzője: Beszélgetés a hitről 15. fejezet: A követ ötödik jellemzője: Együttműködés 16. fejezet: A követ hatodik jellemzője: Hagyjuk, hogy a Szentírás szóljon 17. fejezet: A követ hetedik jellemzője: Bábáskodás az újjászületésnél
Negyedik rész: Követként élni Bevezetés 18. fejezet: A követek élete 19. fejezet: Segíts ezeknek az embereknek!
A szerzőkről
129 145 159 161 163 171 181 191 201 209 219 233 235 237 249 263
Előszó * * *
A
z utóbbi harminc-negyven év során mi, Mike és Jim, sok féle kultúrából származó emberekkel dolgoztunk együtt. Sokuk közös vágya, hogy „az Isten országának jó híre” terjedjen a családjuk, barátaik, munkatársaik és diáktársaik körében – egyszóval a közvetlen környezetükben élő emberek között. Vágynak erre, de nem tudják, mit tegyenek ennek érdekében. Hétköznapi emberek ők, ám rendkívüli vággyal rendelkeznek. Isten tervében mindegyikük egészen különleges szerepet játszik. Az ő küldötteiként világszerte stratégiailag fontos helyzetben vannak, egyedi kapcsolatrendszerben élnek. Azonban sokszor csalódottnak érzik magukat amiatt, hogy amit a hitük továbbadásáról tanultak, többnyire nincs összhangban a való élettel. Könyvünkkel ilyen emberek felé kívánunk szolgálni. Segítséget igényelnek és érdemelnek ahhoz, hogy a vágyuk valósággá váljon. Mi ketten hosszú évekig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy teljes figyelmünket az evangélium terjesztésének szentelhettük, ezért felelősnek érezzük magunkat e férfiak és nők iránt. Talán te is közéjük tartozol. Ha igen, akkor tartozunk neked 9
10
Hétköznapi küldetés
a zzal, hogy átadjuk azokat a dolgokat, amiket mi magunk is menet közben tanulunk. Ezeken az oldalakon megpróbálunk gyakorlati módon továbbadni néhány dolgot, amit a Szentírásból és a tapasztalatainkból tanultunk. Fáradozásainkkal elégedettek lehetünk, ha a könyvet letéve azt gondolod: „Ez minden, amit tennem kell? Ezt meg tudom csinálni!” Ha a gyakorlatba is átülteted, amit olvastál, akkor a fáradozásainkat teljes sikernek tekintjük! Röviden szólnunk kell arról, hogyan írtuk meg ezt a könyvet. Bár ketten dolgoztunk rajta, az érthetőség kedvéért úgy döntöttünk, hogy a szöveget csak egyikünk írja. Ezért a kézirat Jim munkája. Végül szeretnénk köszönetet mondani néhány embernek, akik a könyv létrejöttét jelentős mértékben elősegítették. Don Simpson a NavPresstől kezdettől fogva terelgette a munkánkat. Glenn McMahan, Jim veje és a család tulajdonképpeni írója dolgozta át a művünket és segített bennünket a kritikájával. Az évek során sok munkatársunk volt a misszióban, akikkel együtt tanultunk. John, Aldo, Ken, Rinus, Neil, Alan, Vijayan, Lynton és Logan olyan sokféleképpen formálták a gondolkodásunkat, hogy nehéz lenne fölsorolni. A feleségeink – Audrey és Marge – nélkül egyikünknek sem lett volna mit továbbadnia.
E ls ő rész
Isten követei
Bevezetés * * *
A
mikor felszálltam a sífelvonóra, két huszonéves denveri fi atalember társaságában találtam magam. Miközben föl felé utaztunk, elmesélték, hogy két éve települtek át New Jersey-ből Denverbe, mert műszaki területen kerestek munkát. Azt mondták, nagy szerencséjük volt, hogy megtarthatták az állásukat, miután a Nasdaq nem sokkal a megérkezésük után ös�szeomlott. Életük ezen eseményeit ismeretségünk első két percében mesélték el nekem, a hegyre vezető tízperces út során. Ez egyike volt a sífelvonóbeli tipikus beszélgetéseknek: „Hideg van ma, nem igaz? Ön honnan jön?” A szokásoknak megfelelően rajtam volt a sor, hogy meséljek. – Colorado Springsből jövök, és csak a mai napot töltöm itt. Éppen egy könyvön dolgozom, és egy kis pihenésre van szükségem. – Tényleg? Miről szól a könyv? – A munkacíme így hangzik: „Hétköznapi küldetés”. Arról szól, hogyan adhatunk értelmet az életünknek, hogyan találhatunk rá 13
14
Hétköznapi küldetés
az élethivatásunkra. Rájöttem, hogy a legtöbb embernek halvány sejtelme sincs erről. Heti 80 órát dolgoznak, szakadatlanul hajszolják magukat, az irodájukban pedig csak rövid pihenőket tartanak; de ha megkérdezzük őket, miért olyan sietős a dolguk, üres tekintettel merednek ránk. Egy kis szünetet tartottam, hogy megfigyeljem a reakciójukat. A tekintetük arra biztatott, hogy folytassam. Mivel már elég idős vagyok a nyugdíjas síbérlethez, úgy gondoltam, megengedhetem magamnak az atyáskodó hangot. Tréfásan így szóltam hozzájuk: – Amikor Denverbe költöztetek, biztosan azt gondoltátok, hogy kényelmes életet tudtok magatoknak biztosítani, és 35 évesen nyugdíjba mentek. Még nem vagytok elég idősek ahhoz, hogy tudjátok, milyen egy gazdasági válság. A korábbi tapasztalataitok szerint mindig csak javultak a dolgok. – Tulajdonképpen 33 évesen akartunk nyugdíjba menni, de változtatnunk kellett a terven – vette a lapot egyikük. – Mindenesetre – folytattam – az élet értelmének problémája akkor merül fel igazán, amikor az ember felhagy a hajszolt életmóddal. Úgy gondoljátok, élveznétek, ha a hátralévő 40 évet semmittevéssel és szórakozással töltenétek? Kétlem. Ezután olyan emberekről beszélgettünk, akik megpróbáltak így élni, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nemigen boldogultak. – A hozzátok hasonló fiatal emberek hol keresik a választ az ilyesfajta kérdésekre? Két véglet között vagyunk: a jobb oldalon található a vallási fundamentalista, a balon a liberális relativista. Az egyik oldal azt várja el tőlünk, hogy túl sok mindent higgyünk el, míg a másik oldal megtiltja, hogy bármit is elhiggyünk. Akkor hát hová forduljunk? – Tehát erről szól az ön könyve? – Igen. – Mit is mondott, mi a címe?
Bevezetés
15
Társadalmunkban az élet értelmét keresni kétségbeejtő vállalkozás. Ám pusztán az a tény, hogy néhányan közülünk már Jézust követik, messze nem jelenti azt, hogy megtaláltuk „a bölcsek kövét”, és céltudatos életet élünk. Lehetünk Jézuséi úgy, hogy továbbra is egzisztenciális zűrzavarban evickélünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy örök élet vár ránk, mégsem tudunk kapcsolatot teremteni a megígért öröklét és a jelenlegi mindennapi életünk között. Életünk a napi rutinjával és hatalmas sebességével olyan világias lehet, hogy nehezünkre esik beleképzelni magunkat egy magasabb, örök cél tényleges megvalósulásába. Ezt a dilemmát figyelhettük meg világszerte a különböző kultúrákban élő emberek között. Hisznek Jézus Krisztusban, de továbbra is ki vannak éhezve arra, hogy jelentőségteljes részük legyen Isten céljainak elérésében. Ez a részesedés elérhető – ám sokan közülünk még nem ragadták meg. Ezt a könyvet azért írtuk, hogy segítsünk az eredményes keresésben. A könyv négy részből áll. Az első részben megvizsgáljuk a téma bibliai alapjait. Itt a küldetésünket alátámasztó teológiát tárgyaljuk, ezért ez a rész elméletibb lesz, mint a másik három. Sok olvasónk gyakorlati ember, nem pedig teológus, ezért ebben a részben is olvasmányosságra törekedtünk. Tömören fogalmaztunk, ami figyelmes olvasást igényel. Néhány nagyszerű ötletet írtunk le röviden, úgyhogy könnyű észrevétlenül elsiklani fölöttük. Amennyiben megrögzött pragmatista vagy, aki szeret gyorsan a lényegre térni, és nem különösebben érdekli, hogyan jut oda, akkor talán átugrod ezt a részt, és a másodikkal kezded. A második részben azokat az akadályokat tárgyaljuk, amelyek utunkba kerülnek, amikor küldöttként gyümölcsöt szeretnénk teremni. Olyan akadályokról van szó, mint a félelmeink és a személyes korlátaink – amelyekkel nap mint nap meg kell küzdenünk. A harmadik részben szemügyre vesszük, hogy mi jellemzi Isten követeit, akiknek gyümölcsöt terem az életük. Azt tűztük ki célul,
16
Hétköznapi küldetés
hogy az olvasó világos és követhető képet kapjon az Isten követeként élő hívők életéről. A negyedik részben számba vesszük a költségeket. Mibe fog kerülni nekünk személy szerint, és mibe kerül a gyülekezetnek, ha megéljük azt, amiről beszéltünk?
1. fejezet
Isten örök céljai és az ő követei * * *
K
ülönböző dolgokról csevegtünk fesztelenül, amikor egyszer csak Jack olyasmit mondott, amit soha nem fogok elfelejteni. Azt mondta: „Életem utolsó húsz éve úgy alakult, mint egy rossz film. Miközben figyeltem, hogyan múlnak az évek, azt gondoltam: Nem ezt a forgatókönyvet képzeltem el magamnak. Másképpen kellett volna történnie.” Rövid szünet után hozzátette: „…és nem tudom, mit tehetnék azért, hogy a következő húsz év ne így teljen el.” Szakmailag Jack az egyik legsikeresebb ember, akit ismerek. Jó házasságban él, szeretik a gyermekei. Keresztyénként nőtt fel az egyházban. Hol van hát a probléma? Jacket beteljesületlen elvárások keserítették. Többet várt Istentől, mint amennyit kapott. Azt várta, hogy Isten fel tudja őt használni világszerte végzett munkájában. Ő pedig itt állt pályája csúcsán, és semmi jel nem utalt arra, hogy Isten őáltala bármit is munkálkodott volna. Sok Jackhez hasonló embert ismerek. Számos barátom, aki egyetemistaként tért meg, ugyanezt mondja. Hittek Krisztusban 17
18
Hétköznapi küldetés
és abban a hírben, hogy neki „csodálatos terve van az életükkel” – s alig várták, hogy elkezdődjön ez az élet. De azóta hosszú évek teltek el, és ők még mindig várakoznak! Hol a hiba? A legegyszerűbb válasz az, hogy magukra az emberekre hárítjuk a felelősséget. (Mit várhat az, aki a mindennapi életében nem hagy helyet Istennek?) Esetleg abban keressük a hibát, ahogyan átadták nekik az evangéliumot. („Felturbózott” evangéliumban hittek, ami túl sokat ígért.) Vagy éppen Istent tesszük felelőssé. (Isten valójában nem annyira avatkozik bele az emberek életébe.) Bárhogy magyarázzuk is a dolgot, Jack problémái valóságosak. Mindannyiunknak élnünk kell valamiért. A természetünkkel ellenkezik, ha megelégszünk azzal, hogy az életünk nem mutat túl önmagán. Isten ilyennek teremtett bennünket. Bármilyen értékesek legyenek is a földi eredményeink, ha nem érezzük, hogy amin munkálkodunk, az valamiképpen túlmutat az itt és most dimenzióján, akkor az a benyomásunk támad, hogy haszontalanok vagyunk. Ez egyetemes jelenség, amely végigvonul az egész emberi történelmen.
Az élet értelmének keresése Az egyiptomi fáraókat, akik arra szánták életüket – és emberek ezreinek életét –, hogy a sírhelyüket építsék, az az elképzelés hajtotta, hogy haláluk után szorgalmasan és elszántan fognak élni. Sok nagy európai katedrális lényegében olyan gazdag emberek adományaiból épült, akiknek cserébe azt ígérték, hogy haláluk után az emberek ezekben a katedrálisokban örökké imádkozni fognak értük. Ezeket az embereket erősen foglalkoztatta az örök sorsuk. De nem kell vallásosnak lennünk ahhoz, hogy ilyesmin töprengjünk. Napjainkban népszerű az a gondolat, hogy örökséget hagy-
Isten örök céljai és az ő követei
19
junk magunk után, s ez azt mutatja, hogy mindenféle emberben jelen van ez a szükséglet. Olyasmibe akarjuk fektetni az életünket, ami túlél bennünket. Erről beszélt Salamon is, a Prédikátor könyvének szerzője. Megvolt a lehetősége rá, és az eszközei is megvoltak ahhoz, hogy szinte mindent kipróbáljon, amit csak nyújthat az élet. Miután mindezt megtette, megállapította: Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt. (Préd 2,10–11) Salamon mindent kipróbált, ami csak létezett „a nap alatt”, és nem találta meg benne az élet értelmét. Ez volt a problémája: nem látott elég magasra! Ha el szeretnénk érni a megelégedettséget, akkor az élettapasztalatunknak a „napon túl”, az örökkévalóságig kell kiterjednie. Ez a bennünk rejlő igény vajon nem annak az eredménye-e, hogy Isten képmására lettünk teremtve? A személyes áhítattal töltött időnk sem fogja tudni teljesen megszüntetni ezt a csalódottságot. Éppen ellenkezőleg: Minél többet elmélkedünk a Szentíráson, annál inkább kívánjuk, hogy jobban megismerjük Istent és részünk legyen az ő munkájában. A Szentírás minduntalan arra emlékeztet bennünket, hogy Istent követni csakugyan többet jelent, mint amit Jack és a többi barátom tapasztal. Tehát megmarad a kérdés: Mit várjunk az Istennel való kapcsolattól?
20
Hétköznapi küldetés
Az élet értelme Tegyük fel az élet legfontosabb kérdését: „Mi az élet értelme? Miről szól tulajdonképpen?” Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha feltesszük a következő kérdést: „Kicsoda Isten? Mik az ő tervei?” Ha nem tudjuk, mi a terve, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a saját életünket illetően sem fogunk világosan látni. Értelmetlen az olyan élet, amelynek alapja nem áll kapcsolatban Isten céljaival. Nem számít, milyen gyorsan haladunk, milyen magasra törünk és merre tartunk: Ha nem élünk összhangban Isten céljaival, akkor hiábavaló és haszontalan az életünk! Mit tesz ma Isten? Nehéz erre válaszolni, ha csak a látható dolgokat nézzük. A világ minden részéből állandóan csak rossz hírek érkeznek hozzánk. Emberek milliói szegényednek el világszerte az egyetemes korrupció miatt. A törzsi viszályok miatt milliók válnak menekültté. Csak Afrikában évente emberek milliói halnak meg járványokban. Míg ezeket a sorokat írom, a híradó éppen egy indiai földrengésről tudósít, amely több mint 15 000 halálos áldozatot követelt. Ugyanebben a hírműsorban tudósítás következik a közép-ázsiai éhínségről, ahol ezrek halnak éhen. Viszont ennél sokkal többet nem tudunk meg ezekről a szörnyű eseményekről. A hírműsorokban nincs idő a mellékes részletekkel foglalkozni. Hisz kell a műsoridő a „terror elleni harcról” szóló beszámolók és a világszerte zajló más nagy konfliktusok számára! Szinte hihetetlen a feltételezés, hogy e gyötrődő káosz közepette Istennek céljai vannak, és tevékenyen meg is valósítja őket. Könnyebb azt hinni, hogy a világban minden szétesik, és Isten távol tartja magát mindettől. A Biblia azonban éppen az ellenkezőjét állítja! Azt mondja ugyanis, hogy Isten mindenek egybeszerkesztésén munkálkodik.