Hétköznapok1 9

Taníts minket jól számlálni napjainkat Gyakorlati tanácsok keresztyéneknek terv ás időbeosztás készítéséhez és a kellő önfegyelem megszerzéséhez I. rész Életünk megszervezése alapfokon Köszönetnyilvánítás Apám 1978. március 24-én hazaköltözött az Úrhoz, miután előző nap még segített a könyv egyik részének befejezésében. Nagyon hálátlan lennék, ha nem neki köszönném meg először nemcsak a könyv megírásában nyújtott felbecsülhetetlen segítségét, hanem azt a jelentős szerepet is, amelyet anyámmal a téma iránti érdeklődésem felkeltésében betöltött. Tanúja voltam annak, hogyan használtak feladataikról összeállított listát, és mindig arra törekedtek, hogy a megkezdett munkát be is fejezzék. Nem elégedtek meg azzal, hogy valamit csak úgy tessék-lássék végezzenek el. Gyerekkoromtól kezdve engem is erre intettek és buzdítottak.

Köszönettel tartozom feleségemnek, Judy-nak is a könyv megírásában nyújtott biztatásáért, munka közben tanúsított türelméért, és azért a jó példáért, amelyet saját ügyei intézésében mutatott. Külön köszönet illeti a kézirat végső sajtó alá rendezéséért.

Előszó Steve Douglass mind jól szervezett, hívő életével, mind szakértelemre valló, eredményes szolgálatával bebizonyította, hogy méltán írhatta meg ezt a kiváló, gondolatébresztő könyvet. Életünk valamelyik szakaszában mindnyájan éreztük már, hogy több időre lenne szükségünk. Úgy tűnik, képtelenség belesűríteni a nap huszonnégy órájába mindazt, amit szeretnénk. Időnként űzött vadnak érezzük magunkat vagy szorongás fog el, mert életünket túlzsúfoltuk különböző feladatokkal, míg fontos dolgokat egyszerűen képtelenek vagyunk elintézni.

Ha már szereztünk e téren tapasztalatokat, a könyv nekünk szól. Steve Douglass olyan művet állított össze, amelyet haszonnal forgathatunk, bármi legyen a foglalkozásunk, mert gyakorlati javaslatokkal áll elő, és megingathatatlan bibliai elvekre épül. Örömömre szolgál, hogy kilenc éve szoros munkakapcsolatban állhatok Steve-vel. Ezalatt az idő alatt a Campus Crusade for Christ szervezetében rendkívül fontos segítséget nyújtott az Úr munkájában, hiszen hosszú évek óta az adminisztrációs részleg alelnöke. Megfigyeltem, hogy következetesen alkalmazza a könyvben leírt elveket mind munkájában, mind magánéletében.

Azért is ajánlom a könyvet, mert nekünk, keresztyéneknek a lehető legjobban ki kell használnunk az Úr munkájában életünket. „Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek. Áron is megvegyétek az alkalmatosságot” - figyelmeztet Igéje (Efézus 5,15-16). A könyv segít tudatosan úgy élni, hogy életünk az Urat dicsőítse.

Bill Bright a Campus Crusade for Christ elnöke és alapítója 1 Bevezetés Kedves olvasó! Hallotta már annak a farmernak a történetét, aki egy reggel odaszólt a feleségének, hogy kimegy a mezőre szántani? Fel is kelt jó korán, hogy beolajozza a traktort, ám kifogyott az olaja. Így hát elindult az üzletbe. Útközben eszébe jutott, hogy még nem etette meg a disznókat. Gyorsan a kukoricagóré felé vette az útját, ahol talált is néhány zsák sertéstápot. A zsákok eszébe juttatták, hogy kicsirázott a krumpli. A verem felé a farakás mellett kellett elmennie, ahol viszont az jutott eszébe, hogy a feleségének fára van szüksége a házban.

Miközben a forgácsot szedegette, arra ment egy beteg csirke. Újból letette a fát és a csirke után nyúlt. A kétségbeesett farmer estig nemhogy a földekre nem jutott ki, de még a traktorhoz sem ért el.

Hányszor voltunk már hasonló helyzetben? Elhatároztuk, hogy elintézünk egy nagyon fontos dolgot, de aztán valami elterelte a figyelmünket és sohasem végeztük el, amit tervbe vettünk.

Vagy talán valami olyasmi jutott eszünkbe, amit már régen meg szerettünk volna tenni, csak sohasem jutott rá idő? Vagy gyakran teszünk olyan dolgot, ami tulajdonképpen időpocséklás? Ha átlagos, hétköznapi emberek vagyunk, mindkét kérdésre igennel válaszolunk, és mindkétszer egy-egy konkrét eset jut eszünkbe. Nem furcsa, hogy már régen meg szeretnénk valamit tenni és sohasem jutunk hozzá, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy másra pazaroljuk az időnket? Ezért kell megtanulnunk, hogyan szervezhetnénk meg jól az életünket, időnket és erőnket. Mi minden veszi igénybe az időnket?

Nagyon sok minden. A főnöknek most kell a tervezet, emberek törnek ránk váratlanul igényeikkel otthon vagy a munkahelyen, a televízió azt tanácsolja, hogy élvezzünk számos érdekes műsort, a lelkész arra buzdít, hogy aktívabban vegyünk részt a gyülekezeti életben, a gyerekek focizni, a család kirándulni akar … Ismerős?

Rengeteg lehetőség közül választhatunk. Mégis egyedül nekünk kell eldöntenünk, mi legyen a következő lépés.

Lehet, hogy a körülmények hatására döntünk. Választásunkat talán a mások iránt érzett kötelességtudat befolyásolja. Esetleg szokásaink vagy a hagyományok kényszerítő hatása alatt döntünk. Lehet, hogy egyszerűen azt tesszük, amihez kedvünk van. Elhatározásunk azonban céltudatos, Isten szerinti döntés is lehet. Így vagy úgy, de végül döntünk.

Felgyorsult és bonyolult világunkban mindenképpen nagy segítség lenne, ha jól meg tudnánk szervezni az életünket, vagyis jó sáfárai lennénk önmagunknak. A könyv célja az, hogy útmutatást adjon időnk és minden más erőforrásunk jobb kihasználásában.

A legtöbb embert az események sodorják Szomorúan kell megállapítanom, hogy a legtöbb ember alapjában véve egész életében hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Azért járnak iskolába, mert a törvény előírja, és pajtásaik is járnak. Azért dolgoznak, hogy legyen mit enniük, és benzint tudjanak venni a kocsiba. Férjhez mennek vagy megnősülnek, mert hiszen mindenki ezt teszi, és kezdik magukat magányosnak érezni. Lakást szereznek, templomba járnak, televíziót néznek, felnevelik a gyerekeket és nyugdíjba mennek, csak azért, mert minden „normális” ember ezt teszi.

Ahelyett, hogy Isten konkrét vezetését keresnék egy-egy lépésnél, sokan minden imádkozás vagy különösebb gondolkozás, és ennek hiányában Isten határozott vezetése nélkül élik le az életüket.

Sok olyan embert láttam már, akiknek, ha visszatekintettek az életükre, meg kellett állapítaniuk, hogy legtöbb cselekedetük alapjában véve értelmetlen és haszontalan volt, hiszen nem valósították meg Istentől kapott életcéljukat. Talán a pályaválasztásuknál tévedtek, vagy a házasságuk volt elhibázott, vagy nem a megfelelő környezetben élték le az életüket, és ez csak azért következett be, mert nem hallgattak Istenre és nem követték vezetését.

Isten elvárja, hogy szervezzük meg az életünket Emlékszünk még a talentumok példázatára a Máté 25,14-30-ban? Jézus egy gazdag ember történetét mondja el, aki szolgái között talentumokat oszt ki. A szolgáknak a kapott pénzt be kell fektetniük, míg a gazda távol van.

Az egyiknek öt talentumot ad, a másiknak kettőt, míg a harmadiknak egyet. Amikor a gazda hazatér, mindegyik szolgáján számon kéri a pénzt. Azokat, akik az öt és két talentumot kapták, megjutalmazza, mert bölcs befektetéssel megduplázták az összeget. A harmadik szolga viszont nem tett semmit talentumával. Rossz gazdálkodása miatt nem kap jutalmat, sőt még talentumát is elveszik tőle és megbüntetik.

Mi, hívők a példázatból nagy tanulságot vonhatunk le. Isten elvárja tőlünk, hogy bármit kapunk tőle, gazdaságosan fektessük be. Isten áldásán gyakran pénzt vagy anyagi javakat értünk, pedig az idő is az Úr ajándéka, méghozzá olyan ajándék, amelyet mindenkinek egyformán adott minden napra, és azt várja, sőt parancsolja, hogy bölcsen gazdálkodjunk vele. „Meglássátok annakokáért mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek, áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok” (Efézus 5,15-16)Az idővel jól is lehet gazdálkodni Szerencsére Isten nagyon is jól tudja, hogy szívesen engedjük magunkat az eseményektől sodortatni, ezért nemcsak parancsolja, hogy bölcsen használjuk fel az időnket, hanem a lehetőséget is megadja hozzá. A Lélek gyümölcsének kilencedik eleme a mértékletesség (Galata 5, 23), és görögül, az Újszövetség eredeti nyelvén ez a fogalom irányító erőt jelent. Ha Istenben bízunk és Lélekben járunk (amivel még részletesebben foglalkozunk a 2. fejezetben), az Úr erőt ad időnk jó felhasználásához.

Hálásak lehetünk Istennek, hogy ilyen életet akar adni. Csakhogy életünknek ezt a területét is az Úrra kell bíznunk, mint a Lélek gyümölcsének többi részét, hogy egyre aktívabbá tegyen és egyre jobban tudjunk önfegyelmet gyakorolni.

Isten mindnyájunknak csodálatos életet kínál. Jézus elmondja a János 10,10-ben: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek”. Akkor szervezzük meg jól az életünket, ha felismerjük és megvalósítjuk Isten tervét.

Ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen nem ezt várjuk-e az élettől? Életünk megszervezésének módszerei Könyvem megírásában mindenekelőtt az a cél vezetett, hogy segítsek az olvasónak jobban gazdálkodni az Istentől kapott élettel. Tanuljuk meg legalább a következőket: 1. Hogyan tűzzünk magunk elé életcélokat.

2. Hogyan válasszuk ki életünknek azt a területét, ahol az elkövetkező fél-egy évben a legtöbb eredményt vagy a legnagyobb változást szeretnénk látni, és utána hogyan állapítsuk meg, hogy érhető el legjobban a kívánt eredmény vagy változás.

3. Hogyan osszuk be a napunkat úgy, hogy elvégezhessük legfontosabb teendőinket.

4. Hogyan hajthatjuk végre napi tervünket.

5. Hogyan járhatunk még szorosabban Istennel és hogyan hallhatjuk meg utasításait.

Jó lenne, ha ezeket a módszereket nemcsak megtanulnánk, hanem a könyv olvasása közben legalább néhányat ki is dolgoznánk, mert sokkal többet ér, ha egyet vagy kettőt alkalmazunk, mintha mindegyiket megismerjük.

Egyszerű, de hatásos módszer

Felfedeztem egy három lépésből álló módszert, amellyel jól kezelhetjük az életünkben felmerülő problémákat, döntéseket, lehetőségeket, új ismereteket stb. Ez az egyszerű, mégis hatásos módszer az imádkozást, a gondolkozást és az aktív cselekvést foglalja magában, méghozzá ebben a sorrendben.

Először is bízom abban, hogy Isten megadja a helyzethez szükséges bölcsességet és erőt.

Másodszor hiszem, hogy amikor megoldásokat, döntéseket, válaszokat stb. keresek, Isten már munkálkodik a gondolataimban. Ehhez nagyon sok módszer áll a rendelkezésünkre. Ezekkel a módszerekkel a következő fejezetekben fogunk részletesen foglalkozni.

Végül keresem a lehetőséget a gyakorlati alkalmazásra, mert az átgondolt megoldás még nem megvalósított megoldás. Jakab is ezt tanácsolja: „… az Igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói …” (Jakab 1,22).

Szeretném hangsúlyozni, hogy a könyvvel tulajdonképpen az életünk jobb megszervezésében szeretnék segíteni.

Mindnyájunknak időre van szükségünk ahhoz, hogy gondolkozásunkon és szokásainkon változtassunk.

Rengeteget olvashatunk erről a témáról, mégsem látunk változást az életünkben, ha sohasem kíséreljük meg gyakorlattá váltani az olvasottakat. Azt tanácsolom, hogy időnként, ha úgy érezzük, hogy imádkoznunk kell, át kell gondolnunk és a gyakorlatban alkalmaznunk kell az olvasottakat, tegyük félre a könyvet, hiszen valószínűleg sohasem fog közelebb állni hozzánk, egyetlen tanítását sem akarjuk jobban alkalmazni, mint közvetlenül elolvasása után.

Ha olyan tanításhoz érünk, amiről úgy érezzük, hogy éppen a problémánkra válaszol, ne olvassunk tovább, hanem koncentráljunk a problémára. Kérjünk Istentől olyan használható gondolatokat, amelyek segítenek a tanítás elsajátításában. Esetleg emlékeztetőket rakhatunk ki otthon és a munkahelyünkön. Minden nap próbáljunk belőle valamit megvalósítani, akár kis dolgot is, hogy a gondolat életünk alkotóelemévé váljon.

Imádkozzunk akaratért és önfegyelemért, hogy kitartsunk, amíg vérünkké nem válik. És ne felejtsünk el hálát adni Istennek, hogy így munkálkodik az életünkben.

A könyv két része A jobb áttekinthetőség kedvéért a könyv két fő részre oszlik. Az első rész célja az életünk megszervezéséhez szükséges alapelvek egyszerű és gyors megtanítása. Ha esetleg csak ezt a részt tudjuk elolvasni, már ebből is meg kell látnunk, hogy lényegesen jobb eredményeket érünk el minden téren és több örömet találunk az életben, ha a tanultakat alkalmazzuk is.

A II. rész az I. részben tanultakat egészíti ki és mélyebb bepillantást enged az érdeklődő olvasónak az I. részben tárgyalt témákba. Az I. rész tervezésről szóló fejezete például arra szólít fel, hogy gondoljuk át, milyen életcélt tűztünk magunk elé, vagyis egyszerűen vegyünk elő egy darab papírt és írjuk le mindazt, ami eszünkbe jut.

A II. rész ezt a lépést dolgozza ki és részletes útmutatást ad életünk különböző területeinek megtervezéséhez.

Indítson azoknak a személyes problémáinknak az átgondolására, amelyek az I. résznél nem jutottak eszünkbe.

A 2. fejezet életünk megszervezésének lelki előfeltételeit írja le. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ezeknek az előfeltételeknek a fontosságát, hiszen egytől egyig Istennel való kapcsolatunk erősségének a fokmérői. Márpedig az életünk megszervezésében messze a legfontosabb tényező az Istennel való kapcsolat.

2 Életünk megszervezésének lelki előfeltételei Gyakran megkérdezik tőlem, hogy konkrét esetekben vagy egy bizonyos problémával kapcsolatban hogyan lehet megtudni Isten akaratát. Válaszom mindig a következő biztatással kezdődik: - Ha igazán Istennel jársz, meg fogod ismerni és tenni is fogod az akaratát. – Ha az életben a lehető legtöbbet akarjuk elérni, nincs jobb módszer annál, mint hogy állandóan szoros kapcsolatban állunk Istennel.

Istenhez mindig fordulhatunk tanácsért Most vizsgáljuk meg közelebbről, kicsoda Isten , mert ebből megtudhatjuk, miért találunk mála mindenre megoldást. Isten a világmindenség teremtője, örök, mindentudó, mindenható. Ő az igazság, ezért minden kimondott szavában megbízhatunk. Ő a szeretet és szívén viseli gyermekei sorsát.

Nem természetes, hogy az az Isten, aki mindenről mindent tud, jól tudja azt is, hogy mivel töltsük az időnket? És nem logikus-e, hogy miután a legjobbat akarja nekünk, hajlandó arra, sőt alig várja, hogy ezt a tudást megoszthassa velünk? De igen!

A Biblia megerősíti, hogy Isten segíteni akar nekünk. Azt akarja, hogy az életben a lehető legtöbbet érjük el.

Vegyük például a Zsolt 32,8 ígéretét: „Bölccsé teszlek, mondja az Úr, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged”. Arról is biztosít, hogy Istennel mindig mindent megbeszélhetünk, legyen az nagy vagy kis dolog. „Ha valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki.” (Jakab 1,5) „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Máté 7,7) Isten tudja, mi a legjobb nekünk, és gondja van ránk, a mi feladatunk csak annyi, hogy hittel kérjük a bölcsességét.

Nem veszünk tudomást róla

Bármennyire hihetetlennek hangzik, sok keresztyén teljesen figyelmen kívül hagyja. hogy Isten napról napra felkínálja a bölcsességét.

Még a viszonylag odaszánt életű keresztyének is csak párszor imádkoznak nap közben – reggeli csendességükben, étkezés előtt és után és este, lefekvés előtt –, és imádságaik ilyenkor is rendszerint a hálaadásban merülnek ki, nem bölcsességért könyörögnek.

Sok keresztyén csak akkor kéri ki Isten tanácsát, ha baj van. Akkor jut eszükbe, hogy Istenhez kellene fordulni, amikor megtették, ami tőlük telt, ám az nem elég, és csodát vagy konkrét tanácsot várnak tőle a nehéz helyzetben. Hányszor hallottuk már a következő vallomást: - Bár sohasem vittem túlzásba az imádkozást, abban a helyzetben azt kértem Istentől, hogy … és megígértem, hogy viszonzásul … egész életemben.

Nem egy keresztyén sok időt és pénzt áldoz, hosszú utat tesz meg, évekig lelki gyötrelmeket vállal magára, hogy magasabb tanintézetekben tanulhasson, de eszébe sem jut, hogy Istentől végtelen bölcsességének akár csak kis töredékét is kérje.

Ugye, milyen hihetetlen? Isten megadta azt a kiváltságot, hogy bármilyen ügyben, bármikor hozzá fordulhatunk, közösségben lehetünk vele, igénybe vehetjük bölcsességét (Zsidók 10,19), és nagyon sokszor nem élünk a lehetőséggel.

Hogyan járhatunk Istennel Sokunknak talán problémája, hogy nem tudja, hogyan járjon Istennel. A fejezet hátralevő részében négy olyan fogalommal szeretnék foglalkozni, amelyek az Úrral való kapcsolatunkat erősítik: 1. az üdvbizonyosság 2. Isten szeretetének és megbocsátásának megismerése 3. a Szentlélekkel való beteljesedés 4. hogyan lehet Lélekben járni.

Ezek valóban előfeltételei annak, hogy Isten tervével összhangban szervezzük meg az életünket.

I. előfeltétel: az üdvbizonyosság Életünk jó megszervezésének első lelki előfeltétele az, ha biztosak vagyunk a Krisztussal való kapcsolatunkban.

Ha még nem tértünk meg, nem vehetjük igénybe Isten bölcsességét, sem vezetését, amit csak azoknak ad, akik hisznek benne. És ha nem tudjuk biztosan, hogy Krisztusban vagyunk-e, akkor nem is tudjuk magunkat úgy rábízni, ahogy kell, hogy megkapjuk tőle a szükséges bölcsességet és útmutatást.

Mit jelent a megtérés? Először is elismerjük Isten előtt, hogy vétkeztünk (Róma 3,23) és a bűn elválaszt tőle (Róma 6,23). Elhisszük, hogy Krisztus helyettünk halt meg (Róma 5,8), és behívjuk az életünkbe (Jelenések 3,20). Kérjük, hogy bocsássa meg a bűneinket (Efézus 1,7, 1Kor 15,3). Bocsánatával áthidalja a szakadékot köztünk és Isten között (János 14,6). Ha el tudjuk mondani, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor Krisztust behívtuk az életünkbe, és hisszük, hogy Isten Krisztusban megbocsátott, akkor tudhatjuk, hogy megtértünk.

Istennek és Igéjének szavahihetősége Megtérésünk egyik legfőbb bizonyítéka Istennek és Igéjének szavahihetősége. Jézus mondja a Jelenések 3,20-ban: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz …”. Isten tökéletes, ezért minden kétséget kizáróan tudhatjuk, hogy ha egyszer azt mondja, hogy megtesz valamit, meg is teszi. Ha tehát eldöntöm, hogy őszintén megnyitom a szívem ajtaját Krisztus előtt, tudhatom, hogy tényleg belépett az életembe, mert nem fog becsapni.

Isten az életünkben Istennek és Igéjének szavahihetősége a megtérésünk külső bizonyítéka. Jelenlétét azonban érzékelhetjük az életünkben is. Az 1János 5,10-ben olvashatjuk: „Aki hisz az Isten fiában, bizonyságtétele van önmagában …”

Isten Lelkének egyik feladata az, hogy az Úr dolgaira tanítson, megvilágítsa, és ha szükséges, emlékeztessen rájuk. Olvastunk már úgy Bibliát, hogy egy olyan gondolat tűnt fel és elevenedett meg hirtelen, amelyet régebben nem vettünk észre? Ez valószínűleg a Szentlélek munkája az életünkben. Nem furcsa, hogy a Biblia, az a könyv, amelyet régen unalmasnak és idejétmúltnak találtunk, a megtérésünk óta rendkívül érdekes lett és nagyon sokat jelent nekünk? Ez ismét csak a Szentlélek munkája. Előfordult már, hogy nem tettünk meg valamit, mert amikor meg akartuk tenni, hirtelen eszünkbe jutott egy ige és megértettük, hogy nem helyes, amit teszünk?

Ez is a Szentlélek munkája bennünk, annak a jele, hogy tényleg megtértünk.

Ha Krisztus belépett az életünkbe, pozitív változást várhatunk – méghozzá olyan mértékben, amilyen mértékben várjuk. Isten át akar formálni Fia képmására (Róma 8,29) és ez minden embernél változással jár.

Az én életem is sokat változott a megtérésem után, de különösen akkor, amikor teljesen Istenre bíztam magam, sőt annyira megváltozott, hogy korábban el sem tudtam volna képzelni ilyen változást. Lassan megváltoztak a gondolataim, és sok cselekedetem is más lett. Ugyanakkor egyre nőtt bennem a vágy, hogy engedelmeskedjem Istennek, és keressem az akaratát. A kedves olvasóval is ez fog történni. Természetesen nem kötelező megengedni Istennek, hogy megváltoztassa az életünket. Ha visszautasítjuk, csalódott és boldogtalan keresztyének leszünk. És ez megint Isten jelenlétének bizonyítéka az életünkben.

Befogadhatjuk Krisztust Megtörténhet, hogy, amikor a megtérésről olvasunk, arról, hogyan lehetünk biztosak az Istennel való kapcsolatunkban akkor fedezzük fel, hogy még nem tértünk meg. Kedves olvasó, Jézus Krisztust akár most is

befogadhatod, ha elismered, hogy bűnös vagy, és hogy bűnbocsánatra van szükséged, ha kéred, hogy lépjen be az életedbe és formáljon át olyanná, amilyenné Ő akar. „Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (János 1,12).

Imádságban elmondhatod az Úrnak: - Úr Jézus, szükségem van rád. Kinyitom előtted az életem ajtaját és befogadlak. Megváltóm és Uram vagy. Vedd át az uralmat az életemben. Formálj olyanná, amilyenné akarsz.

Ha valóban ez a kívánság él a szívedben, imádkozz, kérd Krisztust, hogy jöjjön az életedbe, és vedd fel a kapcsolatot Istennel.

Ha elmondtad a fenti imádságot, mielőtt továbbmennél, olvasd el még egyszer az üdvbizonyosságról szóló fejezetet.

II. előfeltétel: Isten szeretetének és megbocsátásának megismerése Kapcsolat vagy közösség Amikor megtértünk, apa-fiú kapcsolatba léptünk Istennel (János 1,12). Az Úrral való szoros közösség lehetősége is megnyílt előttünk. Keresztyének lettünk, közvetlenül beszélhetünk Istennel és azt is megmondja nekünk, melyik a legjobb út számunkra (Zsolt 32,8).

Ha vétkezünk, nem szakad meg a kapcsolatunk Istennel. Nem szűnünk meg lelki gyermekei lenni, mint ahogy továbbra is földi szüleink gyerekei maradunk, ha valami olyasmit teszünk, ami nem tetszik nekünk.

Ha viszont vétkezünk, szoros közösségünk megszakad Istennel. Az 1János 1-ben az Úrral való közösséget jelentő szó az eredetiben „megosztást” jelent. Ha vétkezünk, nem élünk többé olyan életet, amelyet teljesen „megosztunk” Istennel (1János 1,5-6).

Nem akarunk beszélni Urunkkal, mert bűnünk miatt vétkesnek érezzük és szégyelljük magunkat. A közösség meghidegül.

A megoldás a bűnvallás Isten azonban előre látta, hogy minden valószínűség szerint vétkezni fogunk (1János 2,1) és gondoskodott arról, hogy megismerhessük megbocsátását és helyreállhasson vele való szoros közösségünk. Az 1János 1,9 megígéri: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól”. A „megvallás” szó az eredetiben azt jelenti, hogy „ugyanazt mondjuk” vagy „egyetértünk” valamivel. Ha a bűn azt jelzi, hogy nem értünk egyet (nem vagyunk közös nevezőn) Istennel egy dologban, vissza kell jutnunk az Istennel való egyetértésre, hogy közösségünk helyreálljon.

Bár bűntudatos gondolataink oda vezethetnek, hogy nem akarunk az Úrral beszélni, mégis beszélnünk kell vele, hogy újra tapasztalhassuk szeretetét és bocsánatát. Ha négyszemközt elmondjuk neki, hogy mit tettünk, egyetértünk vele abban, hogy bűnt követtünk el, és megbánjuk, legyen az cselekedet vagy gondolat, újra megnyitjuk Isten szeretetének és megbocsátásának zsilipjeit, ami betölti szívünket. Ezt a bocsánatot általában megkönnyebbülésként és jó közérzetként éljük át, ugyanakkor Isten ígérete a biztosítékunk. Ez a bűnvallás magában foglalja őszinte megbánásunkat afölött, amit elkövettünk, és vágyunkat, hogy nem akarjuk többé elkövetni. Ha csak elismerjük, hogy bűnt követtünk el, azzal a szándékkal, hogy újra megtesszük, bűnvallásunk nem hozza el a megtisztító bűnbocsánatot.

Vigyük Isten elé bűneinket Talán már régebben megtértünk, és mégsem látjuk Isten munkáját az életünkben. Lehet, hogy a meg nem vallott bűnök falat építettek közénk és Urunk közé, és gátat vetettek érdekünkben kifejtett erőfeszítéseinek.

Ha valóban ez az akadály, miért nem intézzük el most rögtön? Először kérjük Istent, hogy mutassa meg azokat a bűnöket, amelyeket nem vallottunk meg neki. Írjuk fel egy darab papírra. Ne kutassunk magunkban, csak azokat a bűnöket írjuk fel, amelyekre Isten emlékeztet. Ha mindent felírtunk, az 1János 1,9 ígéretét írjuk keresztben a lapra: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minden hamisságtól”.

Ha elismerjük Isten előtt, hogy mindaz, amit felsoroltunk, bűn, és ha tényleg megbántuk mindazt a rosszat, amit tettünk, vagy gondoltunk, és ha őszintén ki tudjuk mondani Isten előtt, hogy bár gyengék vagyunk és lehet, hogy újra elkövetjük, pedig tulajdonképpen nem akarjuk, hálát adhatunk neki, hogy megbocsátotta bűneinket Krisztus váltsághaláláért.

Kérjük Istent, mutassa meg, kitől kell még bocsánatot kérnünk az elkövetett bűnök miatt. Utána tépjük szét a listát, hiszen tudhatjuk, hogy Isten megbocsátott.

III. előfeltétel: a Szentlélekkel való beteljesedés Bele tudjuk képzelni magunkat Pál apostol helyzetébe? Problémája a következő: „Bármit teszek, nem azt teszem, amit kellene. Szeretném, de nem tudom azt tenni. Ha jót akarok, nem sikerül, és ha megpróbálom, hogy ne tegyek rosszat, akkor is azt teszem … Úgy látszik, az élettel jár, hogy ha a jót akarom tenni, bárhogy igyekszem, mégis azt teszem, ami rossz” (kivonat a Róma 7,18-21-ből).

Nem a saját erőnkből A Róma 8-ban Pál kijelenti: Isten sohasem akarta, hogy az ember a saját erejéből élje a keresztyén életet. Végül még a legjobb szándékú és legfegyelmezettebb ember is kísértésbe esik, és nem éri el Isten mértékét. Régi bűnös természetünk meghiúsítja jó szándékainkat.

Ha tényleg így van, akkor Isten miért állít elénk olyan szintet, amelyet lehetetlen teljesíteni? Az Úr nem akarja, hogy mi éljük a keresztyén életet, hanem Ő akarja bennünk és általunk élni.

Ennek megértéséhez térjünk vissza egy pillanatra a megtérésünk idejére, akármilyen régen volt is. Amikor befogadtuk Krisztust, tulajdonképpen Isten Lelkét is befogadtuk (Efézus 1,13-14, Kol 2,9-10). A Szentléleknek rendelkezésére állnak mindazok az erőforrások, amelyekre a keresztyén életben szükségünk lehet: az erő, a bölcsesség és az állandó készenlét.

Isten azt akarja, hogy ebből az erőforrásból táplálkozzunk, ha keresztyén életet akarunk élni. Az Efézus 5,18-ban egyenesen megparancsolja, hogy „teljesedjetek be Szentlélekkel”, vagyis Isten parancsa az, hogy a Szentlélek irányítson és adjon erőt.

A kétfajta keresztyén Az 1Korinthus 2,15-3,3-ban azt olvashatjuk, hogy a keresztyén kétféle –vagy lelki, vagy testi – lehet. Ezt a két lehetőséget a következő körökkel ábrázolhatjuk: lelki keresztyén testi keresztyén = Krisztus = Én = tevékenységünk, teendőink, cselekedeteink = az élet trónja vagy irányító központja.

A körök a két fajta keresztyén életet jelképezik. Mindkét keresztyén befogadta Krisztust, amit a megfelelő körökben kereszttel jeleztünk. A lelki keresztyén Krisztusnak adta át az élete trónját, vagy az élete fölötti uralmat, és a Szentlélek irányítja és ad neki erőt.

A testi keresztyén saját maga ül élete trónján, saját maga irányítja az életét, nem veszi igénybe Isten irányítását, sem erejét. Figyeljük meg, hogy a lelki keresztyén életében a pontokkal jelölt tevékenységek egyensúlyban vannak. Ez jelképezi a békességet, az örömöt, a célt, amiket az Isten tervével összhangban élő ember élvez. A testi keresztyén érdeklődési körei össze-vissza helyezkednek el, és azt a békétlenséget és reményvesztettséget jelképezik, amely annak a következménye, hogy nem él Isten terve szerint.

Ezek közül a körök közül melyik ábrázolja az életünket? A baloldali kör? A lelki keresztyén jellemzői többek között: életének középpontjában Krisztus áll, a Szentlélektől kapja az erőt, Krisztushoz vezet másokat, gazdag imaélete van, megérti Isten Igéjét, meg tud bízni Istenben, engedelmeskedik Urának, és egyre jobban láthatóvá válik életében a Lélek gyümölcse, mert egyre érettebbé válik, és Krisztusra bízza a gyümölcstermést. A Galata 5,22-23 szerint a gyümölcs a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és a mértékletesség.

Vagy talán a jobboldali kör ábrázolja hűen az életünket? A testi keresztyént gyakran hitetlenség, engedetlenség, szegényes imaélet, hullámvölgy-hullámhegy lelki élet, a Biblia iránti közömbösség, tisztátalan gondolatok, féltékenység, bűntudat, aggodalmaskodás, csüggedés, reményvesztettség, céltalanság jellemzi.

Hogyan lehetünk lelki keresztyének?

Ha felismerjük, hogy életünket a jobboldali kör ábrázolja, és őszintén szeretnénk, hogy Krisztus uralma alá kerüljön, semmi akadálya, hogy ez akár most megtörténhessen. Az előfeltételek között szerepel, hogy őszintén a Szentlélek uralma alatt akarjunk élni, és tőle várjuk az erőt, valljuk meg a bűneinket, kérjük hittel, hogy a Szentlélek töltsön be Istennek az Efézus 5,18-ban elhangzott parancsa és az 1János 5,14-15-ben adott ígérete szerint, mert teljesíti kéréseinket, ha az ő akarata szerint imádkozunk.

Jó lenne, hogy ha még nem vallottuk meg bűneinket, most rögtön megvalljuk, és kérjük Istent, hogy foglalja el az életünk trónját. Kérjük, hogy töltsön be Szentlelkével parancsa szerint, és tudhatjuk, hogy meg is teszi, mert kérésünk összhangban áll akaratával. Isten és az Ige szavahihetőségében megbízhatunk.

Végül adjunk hálát Istennek, hogy ígérete szerint megtölt Szentlelkével, és utána a mindennapokban is abban bízhatunk, hogy az Úr a számunkra legjobb úton vezet. Bízzunk abban, hogy egyre inkább átformál Fia képmására, és megadja az erőt ahhoz, hogy akarata szerint éljünk.

IV. előfeltétel: Járjunk Lélekben Még mindig vétkezhetünk?

Most az a kérdés, hogy vétkezhetünk-e még, és ha bűnbe esünk, megszakad-e a közösségünk Istennel, ha Krisztus elfoglalta az életünk trónját és a Szentlélek irányít és ad erőt. Igen, mert bár átadtuk Krisztusnak az uralmat az életünk fölött, énünk még mindig nagyon is eleven. Vagyis nem veszítettük el a döntési szabadságunkat: bármikor figyelmen kívül hagyhatjuk Krisztus uralmát és azt tehetjük, amit akarunk.

Ha figyelmen kívül hagyjuk Krisztus irányítását, kettős bűnbe esünk: először is elmozdítjuk Krisztust életünk első helyéről és bármit teszünk, nem maradunk meg Isten akaratában. Állandóan legyünk beteljesedve Szentlélekkel

A Szentlélekkel való beteljesedés nem egyszeri, visszavonhatatlan esemény, nem olyan, mint amikor a Szentlélek a megtéréskor lakozást vesz bennünk. Az Efézus 5,18, Isten parancsa a Szentlélekkel való beteljesedés a görög eredetiben állandó vagy folyamatos beteljesedést jelent. Ha valamilyen bűnnel elmozdítjuk Krisztust életünk trónjáról, visszaadhatjuk és vissza is kell adnunk jogos helyét azzal, hogy újra beteljesedünk Szentlélekkel.

Ez az új beteljesedés ugyanúgy történik, mint az első. Megvalljuk Istennek a bűnünket, egyetértünk vele abban, hogy amit tettünk, rossz volt, tapasztaljuk bocsánatát Krisztus kétezer évvel ezelőtt értünk hozott áldozata alapján, tudva, hogy a bűnvallás magában foglalja a bűnbánatot is – igazi megbánást afölött, hogy rosszat tettünk, és azt a vágyat, hogy ne forduljon elő még egyszer. Utána újra átadjuk az életünk fölötti uralmat Krisztusnak, majd Isten parancsának és ígéretének megfelelően hitben beteljesedünk Szentlélekkel, hiszen azt mondta, hogy teljesíti kérésünket, ha az megegyezik akaratával.

Ezt a folyamatot a lelki lélegzés kifejezéssel határozhatnánk meg legjobban. A fizikai lélegzésnél kilélegezzük az elhasznált levegőt és belélegezzük a tisztát. A lelki lélegzésnél a bűnvallással kilélegzünk, és belélegzünk, amikor hitben beteljesedünk Szentlélekkel. Állandó folyamat ez, amelyet mindig meg kell ismételni, ha bűnt látunk az életünkben. Az érettebb keresztyénnek csak időnként kell lelkileg lélegeznie, míg az új keresztyénnek esetleg az egész folyamatot meg kell ismételnie. Ha azonban az új keresztyén ügyel arra, hogy a Szentlélek állandóan betöltse, Isten szabadon munkálkodhat az életében, és elvezeti a lelki nagykorúságra.

Ha Istennel járunk és lelkileg helyesen lélegzünk, egyre jobban láthatóvá válik a Lélek gyümölcse az életünkben (Galata 5,22-23), és egyre jobban hasonlítunk Krisztusra (Róma 12,2, 2Kor 3,18). Egyre többet fog jelenteni az imádkozás és az igeolvasás, megismerjük Isten erejét a bizonyságtételben (ApCsel 1,8), felkészülünk a világgal folytatott lelki harcra (1János 2,15-17), a test elleni (Galata 5,16-17) és a Sátán elleni hadviselésre (1Péter 5,7-9, Efézus 6,10-11), és egyre jobban tapasztaljuk Isten erejét a kísértéssel és a bűnnel szemben (1Kor 10,13, Filippi 4,13, Efézus 1,19-23, 6,10, 2Tim 1,7, Róma 6,1-16). Röviden Isten mindent megad, hogy úgy megszervezhessük az életünket, ahogy nem is álmodtuk. Megismerjük és meg fogjuk valósítani Isten tervét.

3 Távlati tervezés „Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető, azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos.” (1Korinthus 9,24-26). Pál arra figyelmeztet, hogy ha nyerni akarunk az élet versenypályáján, céltudatosan előre kell haladnunk.

Hány olyan vágtázót láttunk, aki felkészült a rajtra, felvette a megfelelő testtartást, a rajtpisztoly lövésére elindult, megtett két-három lépést, majd hirtelen megállt és körülnézett, hogy hol is a célszalag? Ilyen versenyzőt természetesen sohasem láttunk. Miért nem? Mert minden normális futó jóval a verseny előtt tudja, milyen távolságra van a célszalag. Máskülönben semmi reménye sem lenne a győzelemre.

Mégis olyan sokan élnek le harminc, negyven, ötven évet az élet versenyéből anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne arról, merre lehet a célszalag. Most nem a mennyországról beszélek, hanem inkább arról, amit Isten akarata szerint el kell végeznünk életünk végéig. Ha valóban el akarjuk érni a célszalagot, célba kell vennünk és nem szabad irányt tévesztenünk. Más szóval tervet kell készítenünk.

Mindnyájan ismerjük a tervezés szót. Gyakran használjuk a kifejezést. Eltervezzük, hogy bemegyünk a városba.

Ma estére is vannak terveink. Megtervezzük a nyarat és még sok más dolgot. Távoli jövőnkre azonban általában nem sokat gondolunk, ezért aztán gyakran kiábrándítóak az életben elért eredményeink.

A Biblia sokszor beszél arról, miért kell nekünk, keresztyéneknek tervet készítenünk. Ezek közül három dologra szeretném felhívni a figyelmet: A tervezés rendhez vezet A keresztyéneknek elsősorban azért kellene tervet készíteniük, mert a tervezés Isten szerinti, rendezett élethez vezet. Az 1Korinthus 14,40-ben azt a parancsot kapjuk, hogy „mindenek ékesen és jó renddel legyenek”.

Előfordult már, hogy bementünk a városba, majd hazajöttünk, és csak otthon fedeztük fel, hogy útközben elfelejtettünk bemenni a tisztítóba? Ilyesmi gyakran megtörténhet velünk munka közben is, ha ötletszerűen végezzük. Például elfelejtjük meghívni az előadót a konferenciára, és mire eszünkbe jut, már késő, vagy belekezdünk valamibe, majd felfedezzük, hogy nincs hozzá megfelelő szerszámunk. A tervezés az ilyen és hasonló problémák megelőzésében segít.

A keresztyén másodsorban azért készítsen terveket, mert Krisztus figyelmeztet rá. Az Úr Jézus a következő példát használta annak magyarázatára, mennyire meg kell gondolnunk, hogy a tanítványai akarunk-e lenni.

„Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentumot vetett és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja, ezt mondván: „Ez az ember elkezdette az építést és nem bírta véghezvinni. Vagy valamelyik király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki őellene húszezerrel jött? Mert különben, még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.” (Lukács 14,28-32) Isten irányt akar mutatni A keresztyén harmadsorban azért tervezzen, mert Isten akarja irányítani az életünket. A Zsolt 32,8-ban az Úr megígéri: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged”. A Zsolt 37,23 azt hangsúlyozza, hogy „az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit …”.

Isten megmutatja az egyéniségünknek megfelelő utat, ha engedjük, mert mindegyikünk számára olyan tervet készített, amely összhangban áll egyetemes tervével. Áttekintés Ebben a fejezetben azt fogjuk megtanulni, hogyan kezdjünk hozzá saját életünk megtervezéséhez. A fejezet elolvasása után 1. le fogjuk tudni írni életcéljainkat 2. képesek leszünk olyan konkrét tevékenységet vagy területet kiválasztani, ahol változtatnunk kell, és amelyre a legtöbb hangsúlyt akarjuk helyezni az elkövetkező hat hónap – egy év folyamán.

3. meg tudjuk állapítani, hogy ezt a célt vagy változást hogyan érhetjük el a legjobban.

Az határozza meg, hogy a következő három fejezet milyen segítséget tud nyújtani a gyakorlatban, hogy ebből a fejezetből mennyit tanulunk és mennyit alkalmazunk. Ha nem haladunk határozott irányba, vagy rossz felé megyünk, nincs az a hatékonyság, aminek segítségével el tudjuk érni célunkat. Ha tudjuk, hogy jó irányba haladunk, minden lépés közelebb visz célunkhoz.

Ennek a fejezetnek az a célja, hogy rövid idő alatt minél több tervet készítsünk. Ha bővebb magyarázatra és tervekre van szükségünk, a hat hónapra - egy évre szóló célok kitűzéséhez és ezen célkitűzések alkalmazásához terveink elkészítésénél, olvassuk el a II. rész 8. fejezetét.

Hogyan tervezzünk?

A tervkészítés öt lépésből áll: 1. Imádkozzunk (kérjük Isten bölcsességét a tervezéshez).

2. Tűzzünk magunk elé célokat (határozzuk meg, mit kell elérnünk).

3. Állítsuk össze a feladat elvégzésének lépéseit (állapítsuk meg, hogyan lehet elérni a célkitűzéseinket).

4. Készítsük el az időbeosztást (határozzuk meg, hogy a terv végrehajtása során melyik lépést mikor kell megtennünk).

5. Készítsünk költségvetést (állapítsuk meg, mennyi munkaerőre, pénzre és milyen más forrásokra lesz szükségünk és honnan szerezzük be).

Ez az eljárás alkalmazható nagy szervezeteknél, egyes vállalkozásoknál, összejöveteleknél és az egyéni életre is.

További magyarázat helyett most lehetőséget szeretnék adni arra, hogy az olvasó saját életében kipróbálhasson néhány tervezési lépést.

Először imádkozzunk Biztosan azt szeretnénk, hogy a lehető legjobb tervet sikerüljön kidolgoznunk. Csak Isten tudja, hogy számunkra mi a legjobb. Ha hozzá fordulunk, megajándékoz bölcsességével: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki” (Jakab 1,5). Álljunk meg és kérjük Isten bölcsességét. Kérjük, mutassa meg életünk irányát általában, majd mutassa meg életünknek azt a területét, amelyre különleges hangsúlyt helyez az elkövetkező hat hónap – egy év folyamán.

Kérdezzük meg azt is, hogyan érhetjük el ezt a célt.

Határozzuk meg életcéljainkat Számíthatunk rá, hogy Isten menet közben világosságot ad. Amikor megértjük a tervét, adjunk érte hálát.

Bibliaolvasás közben arra a következtetésre jutottam, hogy a keresztyén ember életcélja elsősorban Isten dicsőítése. Dávid jó példát ad erre zsoltáraiban (pl. 96. zsoltár), Jézus is az Atyát dicsőítette földi életében (János 17,4) és ezen van a fő hangsúly a mennyben is (Ézsaiás 6,3, Jelenések 4,8-11).

A János 15,8 elmondja, hogyan dicsőíthetjük Isten: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nékem tanítványaim”. Legjobban úgy tudjuk dicsőíteni, ha Jézus tanítványai vagyunk, egyre jobban hasonlítunk rá (Róma 8,29), és engedelmeskedünk neki. A gyümölcstermés Isten dicsőítésének két konkrét módjára hívja fel a figyelmet: tegyünk tanítványokká más keresztyéneket és hirdessük az evangéliumot azoknak, akik még nem tértek meg. Amikor keresztyének között szolgálunk, megfigyelhetjük, hogy a Lélek gyümölcse (Galata 5,22-23) egyre jobban megmutatkozik az életükben. Amikor másokat Krisztushoz vezetünk, a gyümölcsöt az aratásban látjuk. Ezek a gondolatok segítségünkre lehetnek életünk céljának megválasztásában.

Vegyünk elő egy darab papírt és ceruzát, és írjuk fel, mit szeretnénk elérni az életben. A felsorolás ne csak azt tartalmazza, amire Isten minden keresztyént elhívott, hanem azt is foglaljuk bele, amire személyesen hívott el.

Milyen konkrét képességeket és lehetőségeket kaptunk? Hogyan segíthetik elő legjobban életünk fő céljának elérését? (Ha további segítségre lenne szükségünk a két utolsó kérdés megválaszolásához, lásd a 9. fejezetet: Milyen életcélt adott Isten?). Álljunk meg és írjuk le terveinket és célkitűzéseinket.

Határozzuk meg rövidebb távú céljainkat Mindennapi tevékenységünk fő irányát életcéljaink szabják meg. Bár valószínűleg segítségünkre lesz az is, ha olyan célt határozunk meg, amelyre az elkövetkező hat hónapban – egy évben különös hangsúlyt akarunk helyezni. Ez lehet konkrét feladat, mint például egy nagy munka befejezése. Ám lehet, hogy életünk egy bizonyos területén akarunk változtatni, például a reggeli bibliaolvasás és imádkozás jelentsen sokat számunkra és váljon rendszeressé. Ezt a célt tesszük az első helyre. Más szóval az elkövetkező hat-tizenkét hónapban milyen változást szeretnénk leginkább látni az életünkben? Talán akkor jutott eszünkbe, hogy változtatnunk kellene, amkor elgondolkoztunk életünk célján. Lehet, hogy már régen meg akartuk tenni, de nem volt rá időnk. Álljunk meg és írjuk le, mi a legfontosabb célunk az elkövetkező fél évben, egy évben. Milyen lépéseket kell megtennünk célkitűzésünk megvalósítása érdekében?

Utána állapítsuk meg, hogyan érhetjük el a legjobban a 6-12 hónapra kitűzött célunkat. Ha természetes adottságunk a tervezés, kihagyhatjuk azt a tevékenységsort, amely a jelenlegi helyzetből célunk eléréséig vezet.

Ha nem kenyerünk a tervezés, biztosan segítségünkre lesz a következő módszer.

Soroljunk fel több olyan dolgot, ami valahogyan hozzásegítene a 6-12 hónapora kitűzött célunk eléréséhez. Ha célunk a bibliaolvasásunk vagy az imaéletünk tartalmasabbá tétele, esetleg elolvashatunk a témáról szóló könyveket, vagy meghallgathatunk egy kazettát, modern bibliafordítást szerezhetünk be (ha nehézségeket okoz a Károli-fordítás megértése), este korábban fekhetünk le (ha nem tudunk rá időt szakítani reggel), megbeszélhetjük a kérdést egy olyan barátunkkal, akinek ez nem probléma. A körülményeinktől függően ezek és még más dolgok talán segítenek ezen a területen. Álljunk meg itt és soroljuk fel a céljainkat.

Válasszuk ki a listáról a legjobb feladatot. Írjuk mellé az egyes számot. A legjobb feladat reális dolog lesz: sokat segít célunk elérésében, és olyasmi, amit mindig szívesen teszünk. Más szóval a listánkon felsoroltak közül mi visz legközelebb célunk eléréséhez?

Esetleg egy 2. számú feladatot is kiválaszthatunk. Emellé írjuk a 2. számot.

Azért nem javasolom, hogy egyszerre próbáljuk megvalósítani a listán felsorolt összes elképzelést, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem tartanak ki végig következetesen, ha valami túl bonyolult és sok időt vesz igénybe, viszont nem találkoztam még olyan emberrel, aki a mindennapi életében ne tudott volna még egy dolgot megvalósítani vagy valamin változtatni.

Ha ráadásul a cél eléréséhez egy szokásunkon kell változtatnunk, lelki és érzelmi ellenálló erőre van szükségünk.

Ezért nehéz egyszerre sok szokásunkon változtatni. Ha most a dolog vidámabb oldalát tekintjük, és azt látjuk, hogy minden 6-12 hónapban egy fontos területen állandósul egy új szokás, több év alatt nagyon nagy változás állhat be az életünkben. A legtöbb embernél ugyanis a sikeres tervezés titka nem a túlságosan átfogó terv, hanem a legfontosabb dolgokra való összpontosítás. Ha kitűzött célunk tényleg leghőbb vágyunkat testesíti meg, az eredményt semmivel sem tudjuk jobban fokozni, mint célunk elérésével.

Végül az a javaslatom, hogy kis cédulára írjuk fel tervünk lényegét. Ez magában foglalhatja életünk céljának összefoglalását, 6-12 hónapos tervünket, és ha lehet, egy-két olyan dolgot, ami segít 6-12 hónapos célunk elérésében. A cédulát utána tűzzük a tükrünk sarkára, vagy valami olyan helyre, ahol mindennap látjuk. Így majd nem fogunk megfeledkezni terveinkről. Összefoglalásul hadd emlékeztessek arra, hogy Isten adta a bölcsességet a tervezéshez, és Ő adja az erőt a megvalósításhoz is. Külön köszönjük meg, ha életünkben előrelépést tapasztalunk. Most lapozzunk a következő fejezethez, amelyből megtudjuk, hogyan építhetjük be napi időbeosztásunkba az eddigieket és a további feladatokat.