Wayne Barrett: Isten királysága

Isten királysága

WAYNE BARRETT

Isten királysága Amit Jézus hirdetett… és amiről mi elfeledkeztünk

Budapest, 2022

Originally published in English under the title „The Kingdom of God – Preached by Jesus… forgotten by us”.

Copyright © 2012 by Wayne Barrett. All rights reserved.

ChristLife Publications 780 Elkins Lake, Huntsville, Texas 77340, USA Magyar kiadás – Hungarian edition © Wayne Barrett, 2022 Minden jog fenntartva. All rights reserved.

A kiadásban közreműködött: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: (1) 350 7201, e-mail: info@kiakonyvek.hu Honlap: www.kiakonyvek.hu Fordította: Kriszt Éva ISBN 979-8-98-567240-4 Amennyiben másként nem jelöltük, a bibliai idézetek az újonnan revideált Károli Bibliából valók. Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2020 Veritas Kiadó

A kiadvány egyetlen része sem használható fel és nem reprodukálható semmilyen módon a szerző előzetes engedélye nélkül, kivéve a folyóiratokban és elemző cikkekben szereplő rövid idézeteket.

Borítóterv és tipogáfia: Boltos Péter – Petit Grafikai Műhely Nyomdai kivitelezés: Tipo-Bé Bt.

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

7

Előszó

11

Bevezetés – A forgatókönyv átírása

15

E világ királysága és fejedelme

20

Isten országa – Valóságos királyság

28

Isten országa – Ki nem mehet be?

34

Isten országa – Ki mehet be?

42

Isten országa mint jövendő valóság

50

Isten országa mint jelen valóság

56

Isten országának előmenetele

61

Isten országának előmenetele az üzenetünk által

68

Isten országának előmenetele az életvitelünk által

76

Kinek mi a dolga Isten országában?

84

Szerepünk betöltése Isten országában

92

A két királyság – Dönteni kell

107

Rendkívül fontos közbevetés

114

Az Egyház és az egyházak

119

A végső dolgok

129

Előszó a magyar kiadáshoz

S

okan panaszkodnak mostanában, hogy az evangélium fénye egyre halványabban ragyog a világban. Aggodalmaskodva mondják, hogy az egyház társadalomra gyakorolt hatása látványosan csökken, a templomok többsége kong az ürességtől, hogy látogatóik átlagéletkora ijesztően magas, alig van lelkészutánpótlás, és egyre kevesebb a magukat kereszténynek vallók száma. Mindez azért is furcsa, mert a történelem során soha ennyi keresztény alapítvány, elkötelezett missziós társaság, hívőknek szóló televízió- és rádiócsatorna, kommunikációs és közlekedési eszköz nem állt hadrendbe az evangélium hirdetésére, mint éppen manapság. Még furcsább, ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy kétezer évvel ezelőtt, az egyház születésekor csak gyalogosan, lóháton vagy vitorláshajókon közlekedhettek az evangélium hirdetői, élőszóban vagy leveleket írva kommunikálhattak másokkal, nem volt még internet, mobiltelefon, e-mail, műholdas navigáció, autó, vonat, repülőgép, az evangélium mégis futótűzként terjedt, és pár évtized leforgása alatt lángba borította az akkor ismert világot.

Hogy lehet ez? Vajon mi történik velünk? Hol a hiba? – kérdezhetjük. A válasz ott van a Szentírás lapjain: „Hát megrövidült az Úr karja?” – szögezi nekünk a költői kérdést Isten, pont ahogy egykor Mózestől kérdezte ugyanezt (4Mózes 11:23). A válasz nyilvánvaló: Nem, az Úr karja pontosan olyan hosszú és erős, mint 7

8

ISTEN KIRÁLYSÁGA

bármikor máskor az üdvtörténelem során. Sőt, az evangélium fénye sem fakult meg, Krisztus keresztje ma is eléri a bűnös ember szívét, és minden híreszteléssel szemben az egyház ma is gyarapodik. Csak éppen nem a jóléti, fogyasztói társadalom miatt elkényelmesedett Nyugaton, hanem az üldöztetéseket elszenvedő afrikai, közel-keleti, kínai és indiai testvérek közt. Nem a dollármilliárdos, magánrepülőkön utazgató sztárprédikátorok hatalmas gyülekezeti csarnokaiban, hanem a nyomorgattatott, illegalitásban működő földalatti egyház dohos pincéiben, elhagyatott raktárépületeiben, titokban megtartott gyülekezeti alkalmain.

Ott, ahol az evangélium ugyanúgy élet és halál kérdése, ahogy az apostoli időkben az volt. Ahol az ige tekintélye megkérdőjelezhetetlen, ahol nem vizezik fel azt mindenféle modern, divatos elmélettel, ideológiával, ahol nem akarnak megfelelni a világ elvárásainak, ahol a dicsőítés középpontjában Krisztus áll, nem a hallgatók érzelmi csúcsra járatása, ahol az igehirdetések nem váltak önbecsülést felpumpáló mentálhigiénés előadásokká, és nem arról szólnak, hogy hogyan legyünk még gazdagabbak, sikeresebbek és érzelmileg kiegyensúlyozottabbak. Ott, ahol nem az emberek ítélhetik meg az igét, hanem az ige ítéli meg az embereket.

A valóság az, hogy az egyház jövőjéért aggódni pont annyira felesleges és értelmetlen vallásos fontoskodás, mintha Isten egészségi állapotáért aggódnánk. Az egyház ugyanis nem a mi „projektünk”, hiszen léte a mindenható Isten elhívó akaratában gyökerezik, így jelene és jövője sem a mi hitünk erején és szilárdságán nyugszik, hanem az ő ígéreteinek szilárdságán. Az egyetlen dolog, amiért „aggódnunk” érdemes, hogy miközben Isten bizonyosan célba viszi az ő terveit, felépíti egyházát, és elhozza az ő országát, mi magunk ki ne maradjunk ebből a csodálatos történetből.

Wayne Barrett könyve éppen ebben segíthet minket.

Előszó a magyar kiadáshoz

9

Nem akar új dolgokat mondani, nem állít fel újszerű rendszereket és nem ad sikerre vivő módszereket, recepteket, hanem azt teszi, ami mindig is a legfontosabb volt Isten népe számára: vis�szavezet az élő víz folyamainak ősforrásához, Isten igéjéhez.

Olyan alapvető bibliai fogalmakat állít reflektorfénybe, melyektől a mai, jólétben élő, anyagiakban dúskáló, ám lelkiekben éretlen, hitében meggyengült, elpuhult nyugati egyház megfeledkezett. Barrett kíméletlen szókimondással, mégis atyai szeretettel leplezi le és mutatja be a nyugati kereszténység lelki eltunyulását, és ajánlja figyelmünkbe a „jó öreg” evagélium alapvetéseit, bűnről, megváltásról, megtérésről, szolgálatról, ítéletről és üdvösségről. Ahogy írja: „Jézus nem valamiféle nagyszabású is­ teni önsegítő terv részeként jött el, hogy segítsen nekünk még többet szerezni mindenből; még több világi elismerést, még több luxust. Nem azért jött, hogy „igen áldottak” legyünk ezzel is, azzal is, meglegyen mindenünk, amit csak akarunk, el tudjuk érni az összes célunkat, és nagyszerű sikersztori legyen az életünk. Elsődlegesen azért jött, hogy megmentse gonosz, önző, kapzsi, hazug, lusta, kéjvágyó, gőgös, gyá­ va, hitvány, bűnös életünket az örök büntetéstől, az Istentől való elsza­ kadástól, hiszen a bűnösök azt érdemlik. Ha túl erősnek érzed ezeket a szavakat, a Biblia ezeknél sokkal erősebb szavakat és képeket használ ránk és a bűnünkre.”

Igen, óriási szükség van ma erre a prófétai hangra, amely a keresztény hit középpontjába a saját ágaskodó egónk helyett újra Jézus Krisztust helyezi. Amely Isten országát úgy mutatja be, ahogy arról egykor Jézus beszélt a tanítványainak.

Szeretettel ajánlom Wayne Barrett könyvét, és szívből kívánom, hogy legyen áldássá minden kedves olvasó számára.

Bolyki László

Előszó

J

ézus Krisztus Isten országát hirdette. Arra tanított, hogy imádkozzunk Isten országának eljöveteléért. Egyik példázatot a másik után mondta el azokról, akik meghívást kaptak Isten országába, akik Isten országába tartoznak, illetve akiket kizárnak onnan. Az apostolok folytatták az Isten országáról szóló üzenet hirdetését. Akik pedig reagáltak erre az üzenetre, azok leginkább arról tudtak, hogy Isten Jézus Krisztus nevében kihívta és megmentette őket a világ veszendő és ítélet alatt álló királyságából az Ő királyságába, amely viszont örökkévaló. Tudták, hogy csak két ország létezik, és minden ember a kettő közül valamelyiknek a polgára.

Mi is tudjuk ezt? Valóban hiszünk Isten országában, ahogyan maga Jézus prédikált róla? A két királyság fényében tekintünk erre a világra, és eltökéltük szívünkben, hogy mindennap Isten országát keressük? Ez a mai keresztyénség meghatározó és uralkodó nézete?

Gazdag, megalkuvó, vallásosságot kedvelő – ilyen volt Isten népe, amikor az Úr kemény, megsemmisítő feddésekkel hozzájuk küldte Ámószt, Hóseást és más prófétákat. Isteni ítélet sújtotta őket lelki paráznaságuk miatt. Tagadhatja-e bárki, hogy a nyugati keresztyénséget ugyanez a veszély fenyegeti, méghozzá hasonló okok miatt? Azt láthatjuk, hogy alig értik és hirdetik a legalapvetőbb igazságokat azzal kapcsolatban, miért jött el Jézus, és mit 11

12

ISTEN KIRÁLYSÁGA

vár Isten a keresztyénektől – pedig az emberek jó része nagyon jártasnak tartja magát a hit dolgaiban, és talán minden vasárnap eljár gyülekezetbe.

Ebben a könyvben legalább kezdetleges szinten szeretnék foglalkozni az Isten országához kapcsolódó tudatlansággal, hanyagsággal és megalkuvással, amely általánosságban jellemzi a mai keresztyénséget. Egyben szeretnék hozzájárulni a készséges hívők felkészüléséhez, hogy úgy tudják betölteni szerepüket Isten országában, ahogyan Ő azt elkészítette. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg olyan keresztyén is van, akinek nincs szüksége erre a felrázásra. Látjuk őket a munkahelyünkön, a városainkban és a gyülekezeteinkben. Hűséges életük tanúbizonysága állandóan alázatra késztet és tanít. Talán te magad is erre vagy példa. Mégis, noha tudom, hogy nem minden keresztyénnek van szüksége arra, hogy jelenlegi identitásának és életvitelének modelljét megkérdőjelezzük, lehetetlen megkerülni a nyilvánvaló igazságot: soknak bizony szüksége van rá. Az egyháznak alapos megújulásra van szüksége, melynek során a keresztyének valóban megtérnek, megvallják bűneiket, megvetik és levetkőzik a büszkeséget és az önteltséget, meghalnak az énnek, és egész lényüket, mindenüket Isten rendelkezésére bocsátják. Az Egyháznak pedig meg kell értenie és magáévá kell tennie az Isten országáról szóló evangéliumot.

Ezt a könyvet tehát elsősorban hívők számára írtam. De szól ez a könyv mindenkinek, aki szeretne többet megtudni arról, mit jelent keresztyénnek lenni.

Az a szívem vágya, és remélem, a tiéd is, hogy Krisztus élete nyilvánuljon meg Egyházában az Ő örökkévaló dicsőségére és dicséretére. Éppen ezért abban reménykedem, hogy amennyiben szükséged van rá, először is arra érzel majd késztetést, hogy önmagadat vizsgáld meg, hogy meggyőződj arról, hogy csakugyan hitben vagy. Ha felismered, hogy nincs hiten alapuló kapcsola-

Előszó

13

tod Krisztussal, remélem, elfogadod meghívását az Ő országába, megtérsz bűneidből, megbékélsz Istennel Krisztus által, és elfogadod az Általa felkínált új életet. Ha már Krisztushoz tartozol, mégis megszólít ez a könyv, imádkozom, hogy Isten használja fel akarata és szándéka szerint, hogy segítsen neked növekedni annak megértésében, mit jelent bekerülni az Ő királyságába, és oda tartozni. Adja az Úr, hogy életed egyre inkább Krisztusnak hozzon dicsőséget, beteljesedj szeretetével és örömével, amikor pedig megállsz majd Előtte, hadd mondja azt, hogy életed során Neki szolgáltál!

Wayne Barrett Huntsville, Texas

Szerzői megjegyzés: Mind a „keresztyén”, mind a „keresztény” szó a görög khrisztianosz (következésképpen az angol Christian) szó fordítása – egy mű átültetésénél azonban értelemszerűen választani kell a kettő közül.

Mindkét szó széles körben elterjedt Magyarországon. Ebben a könyvben a „keresztyén” szó használata mellett döntöttünk, összhangban a könyvben elsődlegesen használt Újonnan revideált Károli-Biblia szóhasználatával. Ez a szó – a görög khrisztianosz, illetve az angol Christian szóhoz hasonlóan – vonatkozik mindenkire, aki Krisztushoz tartozik, és mindenképpen magában foglal minden magyar hívőt, katolikusokat és protestánsokat egyaránt.

Bízom benne, hogy ez a nézőpont minden olvasóm előtt világos.

„Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam?”

(LUKÁCS 13,18)

Bevezetés – A forgatókönyv átírása „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

(MÁTÉ 11,15)

S

okan véljük úgy, hogy taníthatók vagyunk. Akár még arra is rámutathatunk, hogy éppen egy könyvet olvasunk, ez is azt bizonyítja. Valójában azonban sokan erősen ellenállunk bármiféle tanulásnak, ami ténylegesen jelentős változást követelne meg viselkedésünkben vagy akár szemléletmódunkban. Nem jelent gondot, ha új tényeket ismerünk meg, ha felkavarodnak az érzelmeink, vagy valami elgondolkodtat. Viszont az, hogy valódi változás menjen végbe az életünkben, beleértve meggyőződéseink rendszerét is… az már más kérdés! Ha megtanuljuk, hogy az Újszövetségben huszonhét könyv található, az talán hasznos információ, és örülünk neki, hogy most már tudjuk, ám nem valószínű, hogy ez az ismeret bármiféle közvetlen igényt támaszt az életvitelünkkel vagy meggyőződéseinkkel szemben. Ezért is örülünk neki, hogy megtudtuk. Hogyha viszont arról hallunk, hogy Jézus azt mondta: „szeresd ellenségeidet”, vagy „aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom”, annak már nem biztos, hogy ennyire fogunk örülni. De akár tetszik, akár nem, a kérdésre, hogy „taníthatók” vagyunk-e, nem az jelenti a választ, hogy tudomásunk van-e arról, hogy Jézus ilyeneket mondott. Akkor vagyunk taníthatók, ha készek 15

16

ISTEN KIRÁLYSÁGA

v­ agyunk a belső ellenvetések és kifogások vihara ellenére hagyni, hogy életünket megváltoztassa az, amit megtudtunk – és az, Aki arra megtanított.

Ezért annak, aki Jézus Krisztus tanítványának nevezi magát, időnként jó és fontos feltennie magának a kérdést: „Tanítható vagyok? Valóban meg tudom tenni, hogy tanulok valami újat, aztán a tanultak alapján megváltozom, vagy változtatok a gondolkodásomon és viselkedésemen? Vagy pedig annyira idős, fiatal, okos, tudatlan, tapasztalt, fáradt, elfoglalt… vagyok, hogy akármit hallok, olvasok vagy veszek észre, igazából semmilyen hatással nem lesz arra, ahogyan gondolkodom, vagy ahogyan cselekszem? Csak azért tanulok, hogy egyre több fájlt halmozzak fel tudásom irattárában, vagy megélem, amit megtanultam, és így tanulom, hogyan éljek?

Jézus azért prédikált, hogy meghalljuk, és reagáljunk rá. Azért tanított, hogy követői tanuljanak, növekedjenek, egyre hasznosabbá váljanak az Ő munkájában, egyre jobban hasonlítsanak Rá, egyre nagyobb szeretet legyen bennük Iránta és mások iránt, megtapasztalják örömét, és segítségével felkészüljenek az örökkévalóságra, amelyet Ő teremtett, és amely meghaladja jelenlegi felfogóképességünket.

Ahhoz, hogy átéld mindazt, amit Jézus nekünk szánt, fontos, hogy kész legyél elfogadni az Ő forgatókönyvét életed irányítására és magyarázatára. Nem a sajátodat. Az Övét. Ha valaki nem kész lemondani a saját forgatókönyvéről, és a helyébe elfogadni Jézusét, akkor igazából nem tanítható. Ebben az esetben csupán saját elképzelésének megerősítését vagy támogatását keresi. Aki viszont tanítható, az lemondott a saját forgatókönyvéhez fűződő tulajdonjogáról, és hagyja, hogy Jézus írja be szívébe és elméjébe azokat az elgondolásokat, amelyeket Ő neki szán. Hagyja, hogy Jézus irányítsa a tetteit, szabja meg a szokásait és rendelkezzen az idejével. Valóban átadta életét Jézusnak, Hozzá tartozik, és ez

Bevezetés – A forgatókönyv átírása

17

az állapot jellemzi az életét mindennap, folyamatosan, vég nélkül és korlátozások nélkül, életkorától, foglalkozásától, társadalmi státuszától, törekvéseitől, karrierjétől, terveitől – mindentől függetlenül. Ez a teljes önátadás.

Ezért nevezzük Jézust Úrnak.

Ma az egyházban az egyik legfőbb – ha ugyan nem a legfőbb – probléma az, hogy sok magát keresztyénnek valló ember nem engedelmeskedik Krisztusnak, sőt még csak nem is törekszik az engedelmességre. Ezt a tragikus állapotot pedig az súlyosbítja, és az teszi lehetővé, hogy meggyőzték magukat az ellenkezőjéről. Van egy forgatókönyvük, elgondolások és szokások gyűjteménye, amellyel meghatározzák saját maguk számára, mit jelent „keresztyénnek lenni”. Ezt a forgatókönyvet pedig betartják. És minél inkább betartják a saját forgatókönyvüket, annál mélyebben meg vannak győződve arról, hogy Istennek tetsző életet élnek, pedig csak a saját elgondolásukat követik.

A forgatókönyv azt tartalmazza, amit ők írtak bele. Talán benne van a gyülekezetbe járás – persze olyan gyülekezetbe, amelyet „kedvelnek”, amely „betölti a szükségeiket”, és „jó programokat” kínál, különösen a gyerekeknek! Talán szerepel benne az anyagi támogatás (bár ez nem sűrűn jelent valóban áldozatos, tehát sokba kerülő adakozást). Általában hozzátartozik, hogy az istentisztelet során valamilyen érzelmi átélésük van: szétárad bennük az izgatottság vagy az adrenalin a zene hatására, együttérzés, megbánás vagy érzelgősség ébred bennük, esetleg lelkesedés vagy bizakodás támad a szívükben. A lényeg az, hogy valamilyen erőteljes érzelmi reakció ébred bennük, mert ez azt jelenti, hogy jó volt az alkalom, az üzenet, a dicsőítés vagy akármi. És ez az érzelmi megtapasztalás betölti a forgatókönyvben rá osztott szerepet.

Lehetnek még egyéb nagyon dicséretes tevékenységek ebben a forgatókönyvben: bibliaolvasás, imádkozás, részvétel valamilyen szolgálatban, vagy jótékonykodás – ám ez továbbra is

18

ISTEN KIRÁLYSÁGA

az ő forgatókönyvük, és nem Krisztusé. Ők a tulajdonosok. Az ő jóváhagyásuk szükséges hozzá. A forgatókönyvük mércéje alapján értékelik ki a keresztyén életvitelt. Minél jobban kidolgozzák a forgatókönyvüket, annál szilárdabb a meggyőződésük, és annál nehezebb lesz bármi valóban újat megtanulniuk – nem azért, mert annyira „lázadók”, hanem mert annyira önelégültek.

Szóval, csakugyan tanítható vagy? Amikor a Bibliát olvasod, meghallgatsz egy prédikációt, elolvasol egy keresztyén könyvet, vagy éppenséggel amikor semmi ilyesmit nem teszel, kész vagy átadni Krisztusnak a forgatókönyvedet – a saját elgondolásaidat és szokásaidat ahhoz kapcsolódóan, hogy véleményed szerint mit jelent „keresztyénnek lenni” –, és hagyni, hogy akármit változtasson rajta vagy hozzátegyen? Lehetséges, hogy kitép lapokat, és eldobja őket. Vagy hozzátesz olyan oldalakat, amelyeket te soha nem tettél volna hozzá. Kész vagy engedni ezt Neki? Kész vagy meghallani Krisztus hangját, és engedelmeskedni anélkül, hogy előbb átszűrnéd ezt a hangot a jóváhagyásod rendszerén, és hozzámérnéd a saját magad által összeállított forgatókönyvhöz?

Van, amikor a forgatókönyvünk nagyon vallásosnak tűnik, és ezért jogosnak érezzük, hogy körömszakadtáig ragaszkodjunk hozzá. Csakhogy észben kell tartanunk, hogy lehet valaki nagyon „vallásos” anélkül, hogy ismerné Krisztust. Imádkozhat valaki és olvashatja a Bibliát úgy, hogy közben nem ismeri Őt. A farizeusok aggályosan vallásosak és buzgók voltak, mégsem ismerték fel Isten személyét, amikor szólt hozzájuk. És te felismered? Amikor meghallod a hangját, leborulsz a lábához, és átengeded Neki az egész életedet – gondolataidat, tetteidet, ingóságaidat, terveidet és idődet –, vagy azt mondod: „de szép ez!”, vagy „jó üzenet”, vagy „érdekes könyv”, aztán mész tovább, mindenféle változás nélkül, követve a „keresztyén” életről írt saját forgatókönyvedet?

Minden szerinted legyen, Uram!

Te vagy a Mester, én az agyag.

ADELAIDE A. POLLARD

E világ királysága és fejedelme „Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.” ( JÁNOS 12,31)

M

iért jött el Jézus? Nagyon sokféle helyes választ lehet adni erre a kérdésre, ahogyan nagyon sok helytelen választ is, de mi most egy bizonyos válaszra – egy nézőpontra – fektetnénk a hangsúlyt, amelyet maga Jézus tanított rendszeresen, és amely a Szentírás többi részében is visszhangra lel: Jézus azért jött, hogy visszahódítsa királyságát.

Jézus azért jött, hogy megmentse országát a világ királyságától, melyet a Sátán irányít. Ez az egyetlen igazság képes megváltoztatni az életünket, és irányt mutatni minden napunknak minden tekintetben, ha valóban elhisszük. De csak ha valóban elhisszük. A gond az, hogy sokan nem hiszik el – még azok között sem, akik keresztyénnek nevezik magukat. Vagy ha el is hiszik, ez csak valamiféle következményektől mentes, intellektuális értelemben igaz. Amikor elképzelik, mit jelent „keresztyénnek lenni”, soha, de soha meg sem fordul a fejükben, hogy ez arról szól: Krisztus királyságához tartoznak, és Krisztus királyságára várnak, mert Krisztus megmentette őket e világ királyságából, amelyet a Sátán ural. Pedig Jézus pontosan ezt tanította, ahogyan az apostolok is, és az első keresztyének is így gondolták.

20