JÉZUS MERÉSZ KONFRONTÁCIÓINAK ÚJSZERŰ MEGKÖZELÍTÉSE
JOHN MACARTHUR
JÉZUS MERÉSZ KONFRONTÁCIÓINAK ÚJSZERŰ MEGKÖZELÍTÉSE
ITM KIADÓ Nagyvárad 2022
Originally published under the title: Jesus Unleashed: A New Vision of the Bold Confrontations of Christ and Why They Matter ©2021 John MacArthur Derived from material previously published in The Jesus You Can’t Ignore Published by arrangement with Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc. A könyv eredeti címe: Jesus Unleashed: A New Vision of the Bold Confrontations of Christ and Why They Matter © 2021 John MacArthur Angolul kiadja Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc., Nashville, Tennessee Magyar kiadás – Hungarian edition, 2022: Cím: Jézus a konfliktus hevében: Jézus merész konfrontációinak újszerű megközelítése Kiadva a Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc. Kiadóval történt megállapodás alapján. Minden jog fenntartva © 2022 ITM Kiadó Nagyvárad, Románia A kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. Felelős kiadó: Giorgiov Adrián Fordítás: Sallai Jakab Lektorálás: Clemetson Molnár Adina és Szabó Melinda Tördelés: Kiss Rhodé Borítóterv: Kiss Rhodé Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României MACARTHUR, JOHN Jézus a konfliktus hevében : Jézus merész konfrontációinak újszerű megközelítése / John MacArthur. - Oradea : Editura I.T.M., 2022 ISBN 978-973-727-319-2
2
Tartalomjegyzék
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1. Amikor a kedvesség helytelen . . . . . . . . . 13 2. Két páska . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 3. Egy éjféli interjú . . . . . . . . . . . . . . . 45 4. Ez az ember káromlásokat szól . . . . . . . . . 69 5. A szombat megtörése . . . . . . . . . . . . . 99 6. Kemény prédikálás . . . . . . . . . . . . . . 131 7. A megbocsáthatatlan bűn . . . . . . . . . . . 167 8. Jaj nektek! . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 A szerzőről . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207
Előszó
Próbálj meg elképzelni egy olyan bibliai tanítót, aki annyira elkötelezett az igazság iránt, hogy soha nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy szembe szálljon a hamis tanítókkal és megcáfolja tévedéseiket. Ahányszor csak vallásos képmutatást lát, leleplezi és megdorgálja azt. Ami a hatalmi struktúrákat illeti, nem egy beavatott személy, még csak a szokásos szakképesítéssel sem rendelkezik. Nem szeppen meg a magas képzettség vagy hangzatos titulusok előtt. Mi több, sokkal egyenesebb és szigorúbb a vezető papokkal, mint a tanulatlan laikusokkal szemben. Továbbá nem riad vissza a vitáktól sem. A mai evangéliumi körökben megvetnének és elutasítanának egy ilyen embert, főleg a mozgalom legbefolyásosabb vezetői. Mindent megtennének, hogy elnémítsák és korlátozzák a befolyását, még akkor is, ha egyetértenének nézeteivel. 5
ELŐSZÓ
Ma a tolerancia és a sokszínűség posztmodern korszakában az egyetértés magasabb erénynek számít, mint a bibliai igazsághoz való hűséges ragaszkodás. A fenti leírásban szereplő személy azonban az Úr Jézus. Ő szándékosan provokatív volt. Szenvedélyesen kiállt az igazságért, ezért hevesen felháborodott a hamis tanítók - különösen a vezető farizeusok - vallási képmutatása és bibliaellenes tanítása miatt. Ők előkelő, tudós álruhát viseltek, és tiszteletet követeltek tőle, de ő könyörtelenül kemény volt velük. Úgy tűnik, hogy a mai korban a legtöbb evangéliumi hívő inkább egy megszelídült, engedelmes Messiást szeretne. Azt akarják, hogy ő passzív, udvarias, politikailag korrekt és mindig kedves legyen. Bármilyen felvetés, hogy Urunk valaha is dühös vagy vitatkozó lenne, komoly kihívást jelent a képzeletükben kialakított képpel szemben. Mindenáron alávetettségben és biztonságban kell tartaniuk Jézust. A Szentírás azonban hangsúlyozza, hogy Jézus úgy beszélt és tanított, „mint akinek hatalma van” (Mt 7:29) - fesztelenül, határozottan és időnként haragosan. Igaz, hogy Jézus irgalmas, kegyelmes és együttérző a gyengeségeinkkel (Zsid 4:15) kapcsolatban. „Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve 6
ELŐSZÓ
erőtlenséggel” (5:2). A prófétai szimbólumokban úgy ábrázolják őt, mint bárányt, és úgy is, mint gyengéd pásztort. Ugyanakkor a Szentírás oroszlánként is ábrázolja őt. Ő „az oroszlán Júda törzséből” (Jel 5:5). És őt nem lehet elnémítani vagy megnyirbálni. Tiszta istenkáromlás azt képzelni, hogy ha mérsékeljük őt, az javítana a jellemén, „vonzóbbnak” tűnne, vagy növelné a dicsőségét. Ebben a könyvben az a célom, hogy kiemeljem Jézus merészségét és erejét azáltal, hogy megvizsgálom a farizeusokkal való interakciójának intenzitását - hallgatni, ahogyan ő kiáll önmagáért, anélkül, hogy bármit is megpróbálnánk enyhíteni vagy cenzúrázni. „Lássátok hát Isten jóságát és szigorúságát” (Róm 11:22 NASB). Ahogy C. S. Lewis írta Aslanról (a Narnia krónikákban a Messiást szimbolizáló szereplőről): „Ő nem biztonságos, de ő jó.”
7
Bevezetés
Akadémikus – (melléknév) 1. Elvont, spekulatív vagy feltevésen alapuló, nagyon csekély gyakorlati jelentőséggel. 2. Inkább a tudósokhoz és a felsőoktatási intézményekhez tartozik, mint a laikusokhoz vagy a gyerekekhez. 3. Intellektuális kíváncsiságként érdekes, de a gyakorlati alkalmazásokban nem igazán hasznos. 4. Inkább kíváncsiságot és elemzést vált ki, mint szenvedélyt vagy odaadást. 5. Pedáns, szőrszálhasogató; jó az értelmi tudás fitogtatására, de egyébként triviális. 6. A skolasztikus elmélet és az intellektuális kutatás azon területéhez tartozik, ahol a bizonyosság mindig elfogadhatatlan. 7. Nem érdemes izgatottá válni miatta.
A lelki igazság nem „akadémikus” a fenti meghatározások egyike szerint sem. Az, hogy mit hiszel Istenről, az egész világnézeted legfontosabb jellemzője. Ez fogja színezni azt, ahogyan min9
BEVEZETÉS
den másról gondolkodsz, különösen azt, hogy miként állítod fontossági sorrendbe az értékeket, hogyan határozod meg a jót és a rosszat, és hova helyezed saját magadat a világegyetemben. Ez viszont mindenképpen meghatározza majd azt, hogy miként cselekszel. A közöny vagy a hitetlenség gyakorlati hatásai ugyanolyan erősek, mint a szívből jövő odaszánásé - csak éppen fordított irányban. Egy ateista magánélete elkerülhetetlenül a hitetlenség gonoszságának élő bizonyítékává válik. Bármen�nyire is igyekeznek egyes ateisták az erény és a tiszteletreméltóság nyilvános látszatát fenntartani, két lábon járó ellentmondások, ugyanígy igaz ez akkor is, amikor erkölcsi ítéleteket hoznak másokról. Milyen lehetséges „erény” létezhet egy véletlen világegyetemben, ahol nincs Törvényhozó és nincs Bíró? Azok az emberek, akik vallják, hogy hisznek a Mindenhatóban, de nem hajlandók komolyan venni őt, ugyanennek az elvnek az élő illusztrációi. Valójában a felszínes hívő emberek képmutatása megtévesztő jellegéből adódóan még a nyílt ateizmusnál is súlyosabb következményekkel jár. Az irracionalitás és az arrogancia csúcsa, ha valaki ajkával Krisztust Úrnak vallja, miközben az életével megtagadja őt. Mégis rengetegen élnek épp így (Lk 6:46). Az ilyenek az önellentmondás még abszurdabb példái, mint az ateista, aki azt 10
BEVEZETÉS
képzeli, hogy megtagadhatja a minden jó forrását, és közben ő maga „jó” lehet. De a képmutató nemcsak irracionálisabb, hanem megvetendőbb is, mint a nyíltan ateista, mert valójában durva erőszakot követ el az igazságon, miközben úgy tesz, mintha hinne benne. Semmi sem ördögibb ennél. A Sátán a képmutatás mestere, aki úgy álcázza magát, hogy inkább jónak, mint gonosznak tűnjön. Ő „a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2Kor 11:14-15). Nem véletlen tehát, hogy Jézus a legkeményebb szavait az intézményesített vallási képmutatásra tartogatta. Nagyon agresszív nyilvános hadjáratot folytatott korának legfőbb képmutatói ellen. Ez a konfliktus szinte azonnal elkezdődött, amint elkezdte nyilvános szolgálatát, és kíméletlenül folytatódott egészen keresztre feszítésének napjáig. Valójában ez volt a fő oka az összeesküvésüknek, hogy keresztre feszítsék őt. A képmutatás elleni erőteljes fellépése mind a négy evangéliumban kiemelkedő, sőt domináns hangsúlyt kap. Jézus soha nem tűrte szívesen a hivatásos képmutatókat vagy hamis tanítókat. Soha nem riadt vissza a konfliktusoktól. Soha nem finomította az üzenetét, hogy az udvarias ízlésnek vagy a szemérmes gátlásosságnak megfeleljen. Soha nem hallgatott el egyetlen igazsá11
BEVEZETÉS
got sem azért, hogy valakinek a méltóságról alkotott mesterséges felfogásához igazodjon. Soha nem hajolt meg a tudósok megfélemlítése előtt, és nem hódolt be intézményeiknek. És soha, de soha nem kezelte az igazság és a tévedés közötti fontos különbséget pusztán akadémiai kérdésként. __________________ Soha nem tudtam hinni egyesek Jézus Krisztusában, mert az a Krisztus, akiben ők hisznek, egyszerűen tele van gyöngédséggel és nyájassággal, míg én azt hiszem, hogy soha nem volt a férfiasságnak, sőt a szigorúságnak ragyogóbb példaképe, mint a Megváltó; és ugyanazok az ajkak, amelyek azt hirdették, hogy nem töri el a megroppantott nádszálat, a legszörnyűbb vádakat szórták a farizeusokra. -Charles H. Spurgeon
12
Első fejezet
Amikor a kedvesség helytelen Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: „Óvakodjatok az írástudóktól...” Lk 20:45-46 Jézusnak a bűnösökkel való bánásmódját általában olyan rendkívüli gyengédség jellemezte, hogy kritikusai gúnynevet adtak neki: „a bűnösök barátja” (Mt 11:19). Még amikor a legdurvább erkölcsi leprásokkal találkozott is (a Jn 4:729-ben szereplő házasságtörő asszonytól kezdve a Lk 8:27-39-ben szereplő, démonok egész légiójával megszállt emberig), Jézus mindig figyelemre méltó jóindulattal foglalkozott velük - anélkül, hogy kioktatta vagy élesen megdorgálta volna őket. Amikor az ilyen emberek hozzá jöttek, már megtörtek, megalázottak voltak, és elegük volt a bűnös életből. Az ilyen embereknek készségesen kínálta fel a megbocsátást, a gyógyulást és a vele 13
ELSŐ FEJEZET
való teljes közösséget, egyedül a hitük alapján (vö. Lk 7:50; 17:19). A bűnösök egyetlen osztálya, amellyel Jézus következetesen szigorú volt, a hivatásos képmutatók - a vallási csalók, a hamis tanítók és az önelégült kegyeskedők -, az írástudók, a törvénytudók, a szadduceusok és a farizeusok voltak. Ezek voltak Izrael vallási vezetői, lelki „uralkodók” (hogy egy olyan kifejezést használjak, amelyet a Szentírás gyakran alkalmaz rájuk). Ők voltak a vallási hagyományok önkényeskedő kapuőrzői. Jobban törődtek a szokásokkal és a hagyományokkal, mint az igazsággal. Szinte minden alkalommal, amikor az evangéliumi beszámolókban megjelennek, csak a látszat fenntartása és a hatalmuk megtartása foglalkoztatja őket. Az istenfélelemmel kapcsolatos gondolataik mindig háttérbe szorultak az akadémikusabb, pragmatikusabb vagy öncélúbb ügyek mögött. Ők voltak a vallási képmutatás megtestesítői.
A Szanhedrin és a szadduceusok Az uralkodó hatalom, amellyel ezek az emberek rendelkeztek, egy nagy, Jeruzsálemben székelő, hetvenegy kiemelkedő vallási tekintélyből álló tanácsból állott, amelyet együttesen Szanhedrin néven ismertek. A tanács tagjai közé tartozott a
14
AMIKOR A KEDVESSÉG HELYTELEN
főpap, valamint hetven vezető pap és vallási tanító. (Ez a szám Mózes hetven tanácsadójának kinevezéséből ered a 4Móz 11:16-ból). A Szanhedrin a legfelsőbb hatalommal rendelkezett Izrael felett minden vallási és lelki kérdésben (még bizonyos polgári ügyekben is). A Krisztus keresztre feszítéséről szóló evangéliumi leírások többször úgy utalnak a Szanhedrinre, mint „a főpapok, az írástudók és a vének” (pl. Mt 26:3; Lk 20:1). Természetesen a főpap elnökölt a tanácsban. A főpapok a főpapi ág arisztokratikus vonalát képezték. (Néhányan közülük olyan férfiak voltak, akik valamikor már szolgáltak főpapként; mások pedig sorban álltak, hogy egy ideig betöltsék ezt a tisztséget). Gyakorlatilag az összes főpap egyben szadduceus is volt. A vének a főpapi vonalon kívüli befolyásos családok kulcsfontosságú vezetői és befolyásos tagjai voltak, és ők is túlnyomórészt szadduceusok voltak. Az írástudók voltak a tudósok, nem feltétlenül előkelő származásúak, mint a főpapok és a vének, hanem olyan férfiak, akik elsősorban a tudományban való jártasságuk és a zsidó törvények és hagyományok enciklopédikus ismerete miatt tűntek ki. Csoportjuk többsége farizeus volt. A tanács tehát vegyesen farizeusokból és szadduceusokból állt, akik egymással rivalizáló pártokat alkottak. Bár a szadduceusok az akkori kultúrában sokkal kevesebben voltak a farizeusokhoz 15
ELSŐ FEJEZET
képest, a szadduceusok mégis tekintélyes többséget tartottak fenn a Szanhedrinben, és szorosan tartották kezükben a hatalom gyeplőjét. A papi születési joguk státusza gyakorlatilag felülmúlta a farizeusok tudományos befolyását, mert a farizeusok annyira elkötelezett hagyománytisztelők voltak, hogy meghajoltak a főpapi vonal tekintélye előtt - még akkor is, ha gyakorlatilag mindennel ellenkeztek, ami a szadduceusok hitrendszerét megkülönböztette. A szadduceusok például megkérdőjelezték az emberi lélek halhatatlanságát - tagadták mind a test feltámadását (Mt 22:23), mind a szellemi világ létezését (ApCsel 23:8). A szadduceusok pártja viszont elutasította a farizeusok szóbeli hagyományokra helyezett tanítását, és amennyire csak lehetett, az ellenkező irányba törekedtek. Valójában a szadduceusok a Pentateuchoszt (Mózes öt könyvét) hangsúlyozták, szinte kizárva az Ószövetség többi részét. Ennek eredményeként a szadduceusok világképéből szinte teljesen hiányzott az az erőteljes messiási várakozás, amely áthatotta a farizeusok világképét. A szadduceusok több szempontból is klasszikus teológiai liberálisok voltak. A mennyországgal, az angyalokkal és a túlvilággal kapcsolatos szkepticizmusuk automatikusan világias gondolkodásúvá és hataloméhessé tette őket. Sokkal jobban érdekelte őket a judaizmus politikája (és gyakor16
AMIKOR A KEDVESSÉG HELYTELEN
lottabbak voltak abban), mint a vallás iránti elkötelezettség.
Ismerd meg a farizeusokat! Mindazonáltal a farizeusok voltak azok, nem pedig a doktrinálisan aberráltabb szadduceusok, akik mind a négy evangéliumi beszámolóban a Jézussal szembeni nyilvános ellenállás főszereplői lettek. Tanításuk uralta és fémjelezte az első századi Izrael vallását. A farizeus szó valószínűleg egy héber szótőre épül, amelynek jelentése „különálló”. A farizeusok hivalkodó módon próbálták magukat elkülöníteni mindentől, ami a szertartási tisztátalansággal kapcsolatos. A kegyesség külső jelvényei iránti megszállottságuk volt a legfeltűnőbb jellemzőjük, és ezt az ingujjukon viselték - szó szerint. A lehető legszélesebb bőrszíjakat használták, hogy a karjukra és a homlokukra imaszíjakat kössenek. (Ezeken olyan bőrdobozok voltak, amelyekbe a héber Szentírásból származó verseket tartalmazó pergamendarabokat tettek.) Meghosszabbították a ruhájuk bojtjait is (lásd 5Móz 22:12), hogy vallásosságuk nyilvános kifejezését a lehető legszembetűnőbbé tegyék. Így egy olyan szimbólumot, amely önmaguk számára emlékeztetőnek volt szánva (4Móz 15:38-39), önigazsá-
17
ELSŐ FEJEZET
guk reklámjává változtatták, hogy mások figyelmét magukra vonják. A farizeusok befolyása olyan mélyreható volt az első század eleji zsidóság életében, hogy még a farizeusok teológiai ellenfelei, a szadduceusok is kénytelenek voltak alkalmazkodni a farizeusok imádkozási stílusához és szertartásrendjéhez, különben a közvélemény nem tűrte volna meg őket. A farizeusok befolyása tehát érezhető volt Izrael mindennapi életében, Jézus korában, különösen az olyan nyilvános kegyességi kérdések tekintetében, mint a szombati előírások, a rituális mosakodások, az étkezési korlátozások és a szertartási tisztaság egyéb kérdései. Ezek a témák a farizeusok befolyásának jelképeivé váltak, akik arra törekedtek, hogy a környezetükben mindenkire ráerőltessék a szokásaikat - még akkor is, ha több hagyományuknak semmiféle alapja nem volt a Szentírásban. A Jézussal való legtöbb konfliktusuk éppen ezekre a kérdésekre összpontosult, és már az ő nyilvános szolgálatának kezdetétől fogva a leghevesebb ellenállással léptek fel ellene a farizeusok. Természetesen voltak kivételek is a farizeusok között. Nikodémus a „zsidók egyik vezető embere” volt (Jn 3:1). Egy másik tanácstag, Arimátiai József (Mk 15:43; Lk 23:50) Krisztus tanítványa lett „titokban, mert félt a zsidóktól” (Jn 19:38). 18
AMIKOR A KEDVESSÉG HELYTELEN
Általában véve azonban Jézusnak a farizeusokkal, szadduceusokkal, írástudókkal és vezető papokkal való kapcsolatát a keménység, nem pedig a gyengédség jellemezte. Nyilvánosan és szemtől szembe is megdorgálta őket. Prédikációiban és nyilvános beszédeiben többször is súlyos dolgokat mondott róluk. Figyelmeztette követőit, hogy óvakodjanak végzetes befolyásuktól. A farizeusok elítélésében következetesen élesebb szavakat használt, mint amilyeneket a pogány római hatóságokkal vagy a megszálló seregekkel szemben valaha is használt. Ez az állandó támadás teljesen feldühítette a farizeusokat. Örömmel fogadtak volna minden olyan messiást, aki ellenzi Izrael római megszállását és megerősíti farizeusi hagyományaikat. Jézus azonban egy szót sem szólt a császár ellen, miközben Izrael egész vallási arisztokráciáját úgy kezelte, mintha veszélyesebb zsarnokok lennének, mint maga a császár. És ők valóban azok voltak. Lelki értelemben a farizeusok önigazsága és vallási tradicionalizmusa nagyobb és közvetlenebb veszélyt jelentett a nemzet lelki egészségére, mint az egyre szorosabb politikai béklyó, amelyet a császár és a megszálló seregei már ráerőltettek Izraelre. Ez meglehetősen sokat mond, tekintve, hogy kevesebb mint fél évszázadon belül a római seregek teljesen lerombolták Jeruzsálemet, és Izrael la19
ELSŐ FEJEZET
kosságát olyan távoli száműzetésbe (a diaszpórába) kényszerítették, ahonnan a zsidó nép még ma sem szabadult ki teljesen. De bármilyen mélyreható és messzemenő volt is a zsidó nemzet számára a Kr. u 70-ben bekövetkezett holokauszt, ennél sokkal nagyobb csapás fenyegette őket a farizeusok intézményesített önigazult vallásában, különösen abban, hogy az emberi hagyományokat részesítették előnyben Isten Igéjével szemben. Ez örök és végtelen mértékű lelki katasztrófához vezetett, mert abban a nemzedékben a legtöbb izraelita elutasította az igazi Messiást, és leszármazottjaik sokasága csaknem két teljes évezreden át folytatta a vallási hagyományok könyörtelen követését, miközben többen arra sem voltak hajlandók, hogy bármiféle figyelmet tanúsítsanak annak az állításnak, hogy Krisztus az Isten Messiása. A farizeusok törvénykezési rendszere tulajdonképpen egy úthenger volt, amely előkészítette az utat ehhez a tragédiához. Pál apostol (aki maga is megtért farizeus volt) a Róma 10:2-3-ban pontosan jellemezte a farizeusi vallást, amikor Izrael hitetlenségéről panaszkodott: „Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.” 20
VAN FOGALMAD ARRÓL, HOGY KICSODA JÉZUS VALÓJÁBAN? Próbálj meg elképzelni egy olyan bibliai tanítót, aki annyira elkötelezett az igazság iránt, hogy soha nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy szembeszálljon a hamis tanítókkal, és megcáfolja tévedéseiket. Ahányszor csak vallásos képmutatást lát, leleplezi és megdorgálja azt. Nem egy beavatott, még a megszokott képesítéssel sem rendelkezik, nincs felsőfokú végzettsége, sem titulusa. Mi több, a papi vezetőkkel szemben mindenkinél nyíltabb és szigorúbb. Továbbá soha nem riad vissza a vitáktól. Egy ilyen embert a mai világban elutasítanának – főleg a befolyásos egyházi vezetők. Mindent megtennének, hogy elnémítsák és korlátozzák a befolyását, mivel ebben a posztmodern korban az egyetértés nagyobb értéknek számít, mint a bibliai igazsághoz való hűséges ragaszkodás. Sikerkönyvének - Jézus, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni rövidített kiadása (Jézus a konfliktus hevében) rendíthetetlenül vezet végig az evangélium feljegyzésein. Mint egy hajthatatlan újságíró, aki céltudatos küldetést teljesít, John MacArthur író, tanító Jézus és a farizeusok találkozásainak intenzitását vizsgálva kiemeli Jézus merészségét, és szinte halljuk, amint Jézus az Atya mellett szól anélkül, hogy finomkodna vagy rejtegetne valamit.
John MacArthur 1969 óta a kaliforniai SunValley Grace Community gyülekezetében szolgál mint pásztor-tanító. Értelmező prédikációs szolgálata páratlan terjedelmében és hatásában. A Master’s University and Seminary igazgatója, naponta hallható a Grace to You rádión, adásait több száz rádióállomás közvetíti világszerte. Számos könyv szerzője, köztük a Tizenkét hétköznapi ember és Egy tökéletes élet című műveké.