Janneke de Leeuw: Kalandos nyomozás by KIA

Anka és barátai: Kalandos nyomozás

ANKA ÉS BARÁTAI:

KALANDOS NYOMOZÁS

JANNEKE DE LEEUW

Felelős kiadó: Monty Taylor Az illusztrációk Gaálné Beregszászi Tünde munkái. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-615-5446-83-2

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2023

TARTALOMJEGYZÉK Köszönetnyilvánítás A könyvben szereplő nevek helyes kiejtése 1. Janka, Andor, Anka 2. Jancsi és Juliska 3. Lusta majmok és egy fotózó Zsiráf 4. Végre anyuci 5. Jaj ne! 6. A kúria 7. A baleset 8. A takarítónő 9. Gerard bácsi 10. Egy szép nap 11. Memóriajáték és palacsinta 12. A tojás és a tenger 13. Martin bácsi elmegy 14. A Gesztenye gyerekek 15. Betörés 16. Nyomozók a tengerparton 17. A titokzatos kert 18. Bill, a detektív 19. Martin bácsi 20. A legó mentőautó 21. Minden jó, ha a vége jó!

7 9 11 21 33 43 53 61 69 79 89 97 109 121 131 145 155 167 179 189 201 211 221

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Olyan könyvet szerettem volna írni, amiben nincs mágia, varázslás, hanem ami az igazi életről szól, ahol Istentől segítséget lehet kérni. Ilyen könyv is lehet izgalmas? Olvassátok el és meglátjátok! Holland nemzetiségű vagyok, de már régóta Magyarországon élek a férjemmel és a lányommal együtt. Jól tudok magyarul, de segítség nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv. Ezért hálásan köszönöm mindenkinek, aki segített a végső formába öntésében! Janneke de Leeuw Örömömre szolgált, hogy részt vehettem a könyv lektorálásában és végigkísérhettem az alkotás folyamatát. Mindebben lelkész férjem, Kiss Gyula is segítségemre volt, aki hasznos tanácsokkal látott el és biztosította számomra az időt, hogy estéről estére elmélyedjek a kalandos történetben. A történet bizonyos részei ötéves kislányunkat is magával ragadták, így biztos vagyok benne, hogy az iskolás korosztály is élvezettel fogja forgatni. Kissné Németh Renáta Nagy boldogsággal tölt el, hogy ennek a kedves, mégis komoly és lebilincselő gyermekregénynek az illusztrálására engem kért meg a szerző! Teljesen más alkotói hozzáállást igénylő feladat ez, mint egy önálló műalkotás elkészítése. Köszönöm Jannekének, és hálás vagyok Istennek, hogy részt vehettem ebben és a munkámmal hozzájárulhattam a könyv megszületéséhez! Gaálné Beregszászi Tünde

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Hálás köszönet a következő próbaolvasóknak: Álmos Bodor Anna Boróka Csomós Benedek Emi és édesanyja, Judit Eszter, a lányom Gudmann Vince Kökény és édesanyja, Marianna Luca és édesanyja, Zsuzsi Soós Gyopár Szombathy-Kovács Erika Zoé, Botond és édesanyjuk, Anita

A KÖNYVBEN SZEREPLŐ NEVEK HELYES KIEJTÉSE

A KÖNYVBEN SZEREPLŐ NEVEK HELYES KIEJTÉSE Aaliyah: Álĳáh Alice: Alisz Aniek: Aník Beth: Bef David: Dévid Dremmelerwoud: Dremmölörvaud Dylan: Dilen Elsje: Elsjö Eliza: Éliza Gerard: Gérard Giovanni: Dzsovanni Grietje: Hrittye Hans: Hansz Jesse: Jesszö Johan: Jóhan Kian: Kájön Klaas: Klász Marco: Markó Marieke: Marike Mike: Májk Nico: Nikó Selma: Szelma Tammo: Tammó Trish: Tris

1. JANKA, ANDOR, ANKA – Anka, miért estél le, és nem fel? – kérdezték rötyögve a többiek, miután végignézték az esésemet a suliudvaron. – Haha, nagyon vicces! – kiabáltam vissza. Már megint ezek a béna kérdések, sosem unják meg… Hogy nem képesek valami eredetibbet kitalálni? Persze megint törhetem a fejem a válaszon. Szokásos fogócskázás az udvaron, és most én vagyok a fogó. Arra már rájöttem, hogy az egyik járdakő magasabb a többinél, de persze megint elfelejtettem, megbotlottam benne és pont a sárban kötöttem ki. Annyira ciki! DE nem hagyom magam, még csak az kéne! Azon gondolkozom, hogy mit kiabáljak vissza. – Mert így a földre estem, nem a számra! – üvöltöm diadalittasan. Leporolom magam és körülnézek. Úgy látom, ez hatott. Nevetnek! Hol is kezdjem? Hmm… Talán a legelején, a bemutatkozással, az jó lesz. Slager Anka vagyok, tízéves és hatodikos a holland Alexander Iskolában. Ez egy keresztyén iskola, de nem mindenki jár templomba. Magyarországon csak negyedikes lennék, de itt az óvoda és az iskola egyben van. Aki Magyarországon óvodás, az nálunk elsős vagy másodikos. Mint azt már gondolom kitaláltátok, az osztályom nagyon szeret viccelődni. Nevin tanár bácsi (akit mi Nevet bácsinak becézünk) nemrég mondta, hogy ilyen vicces csoportja még sohasem volt. Ő is szeret ám tréfálni, nemrég elküldte Henket az igazgatónőhöz egy lyuk nélküli szitáért. Szegény Henk piros fejjel jött vissza, szita nélkül. 11

1. JANKA, ANDOR, ANKA

Szinte mindenkinek van beceneve az osztályban, csak nekem nincs. Bár ez valószínűleg abból fakad, hogy a nevem már önmagában elég fura. A barátnőm Grietje, ami magyarul Juliska lenne. Nem gondoltátok volna, igaz? Vörös, göndör haja és fehér bőre van. Ha megerőlteti magát, vagy túl sokáig ül a napon, teljesen elvörösödik, ezért sokszor vörös céklának hívják. Hollandul ez rímel is: Grietje rood bietje, azaz Juliska vörös cékla. Én ebben az egészben nem veszek részt, szerintem ugyanis ez aljas dolog, szegény Grietje eleve utálja a régimódi nevét. Talán nem is baj, hogy nekem semmit sem találtak ki. Bár gondolom idővel ezt úgysem lehet megúszni, csak túl lenni rajta. Azt azért beismerem, hogy segítettem az amerikai osztálytársunknak, Billnek megtanulni az egyik első holland szót. A bil hollandul fenék… Nevet bácsi mérges is volt ránk, amikor meghallotta. Nem is értem… szerintem vicces volt, ő is nevetett. Különben is tudnia kell, hogy mit jelent a neve, még ha két l-el is írja. Bill egyébként egészen jó fej (a többi fiúhoz képest). Homokszínű haja van és szeplős arca. Most már elég jól tud hollandul, úgyhogy egyre kevesebb segítségre van szüksége. Visszatérve rám… Hogyan is lettem én Anka? Ez elég érdekes történet, vagy inkább furcsa és béna is egyben, de azért elmesélem. A nevemet a holland–magyar szüleimnek köszönhetem, mint sok minden mást is. Apukám holland, Marcónak hívják, anyukám magyar, őt pedig Bethnek. Furcsának tűnhet, hogy nem magyar neve van. A születési neve igazából Erzsébet, de miután elköltözött Magyarországról, úgy gondolta, hogy jobb lesz ennek a külföldi megfelelője, ami nem más, mint az Elizabeth, ezért nevet változtatott, és így lett Beth. Ha nem tudod, mi az a kompromisszum, hát tőlük tanulhatsz. Ha apukám este krumplit akar enni, anyukám pedig palacsintát, akkor képesek krumplis palacsintát sütni. Kicsit olyan, mint a magyar lángos, csak sokkal rosszabb… 12

1. JANKA, ANDOR, ANKA

Anya rózsaszínűre akarta festeni a nappalinkat, apa pedig kékre. Azóta van egy rózsaszín-kék szobánk. Képzelhetitek, mennyire szörnyen néz ki. Azt hiszem, hogy anyunak és apunak sem tetszik, de ezt úgysem vallanák be soha. Na, ennyit a szüleimről! Visszatérve a nevemhez, hogy miért is lettem Anka, és mondjuk nem… pééldáááuul Rozália – ezt csak úgy írtam, nem azért, mintha tetszene a Rozália, hiszen akkor Rozinak becéznének, az meg még rosszabb lenne, szóval, amikor még csak anyuci pocakjában voltam, apukám azt hitte, hogy fiú leszek. Anyunak szeretett volna kedveskedni egy magyar névvel, így Andornak akart nevezni. Anyunak viszont, aki elmondása alapján mindig is tudta, hogy én lány leszek, a Janka név tetszett. Így lett belőlem végül Anka. Hollandul persze nincs ilyen, úgy tudom, magyarul létezik, de ott is elég ritka. A legviccesebb az egészben az, hogy pont a szüleim az egyetlenek, akik nem használják a nevemet. Apa Andornak hív, anya pedig Jankának. Ne is kérdezzétek… szööörnyűűű. Majdnem mindennap csak azt hallom apától: – Andor, gyere, Andor, vacsora, Andor, siess már… Ha pedig anyu is itthon van, akkor hirtelen Janka leszek. Elég nyomasztó, lassan úgy érzem, kettős személyiségem van. Azt már szerintem látjátok, hogy nem vagyunk egy átlagos család. Egyébként 10 éves vagyok, de a koromhoz és a magas holland gyerekekhez képest is túl kicsi. – A fejed búbja pont a szám mellett van – mondta Grietje az imént, amikor mindketten fejjel lefelé lógtunk a mászókán. Az órák közötti szüneteket szeretem a legjobban. Barna, göndör hajamat hajpánttal igyekszem hátrafogni. A szemem is barna, és a térdem is egy kicsit, de ez most az eséstől van. A szüleimmel együtt egy sorházban élünk már négy éve, itt, a hollandiai Dremmelerwoudban. Ne is próbáld meg kimondani, mert elég nehéz, igazi nyelvtörő. Régebben a nagymamámnál és a nagypapámnál laktunk, ami nekem sokkal jobb és 13

1. JANKA, ANDOR, ANKA

családiasabb volt. Amikor anya és apa összeházasodtak, nem találtak azonnal saját házat, így maradtunk nagyiéknál. Szerettem, mert mindig a nagymamám főzött. Anyának nem nagyon kellett, amit én nem is bántam, hogy őszinte legyek, mert nem olyan ügyes a konyhában, mint nagyi. Takarítani sem nagyon takarított, mert nagymama mindent megcsinált egyedül, még rólam is ő gondoskodott. Igazi szupernagyi! Amikor hatéves lettem, anyu úgy gondolta, hogy elég sok mindent tudok már egyedül is. Felöltöztem, kifésültem a hajam, még hajpántot is tettem bele. Már majdnem egyedül le is tudtam zuhanyozni, apának csak egy kicsit kellett segítenie. Ezután jött a feketeleves! Anyu egyik nap magához hívott, hogy beszélgessünk. – Tudod Janka – kezdte –, nagyon ügyes vagy, igazi nagylány lett belőled, csomó mindent meg tudsz csinálni egyedül. Lassan nem is lesz már olyan nagy szükséged rám. Éppen ezért arra gondoltunk apával, hogy eljött az ideje egy kis változásnak az életünkben. Ezután vették meg ezt a mostani sorházi lakást, és anya visszament dolgozni. Ez nekem egyáltalán nem tetszik, nem mintha bárki is kikérte volna a véleményemet, de most nemcsak nagyi és nagypapi hiányzik, hanem anya is. Dremmelerwoud egy kisváros, egy általános iskolával, egy templommal és néhány üzlettel, úgyhogy itt eléggé unalmas az élet. Tegnap viszont valami igazán izgalmas dolog történt! A rendőrség plakátokat helyezett el a városban Johan fényképével. Ő az egyik osztálytársamnak, Elizának a bátyja, és most a legtöbb helyen ő van kiplakátolva. Szegény Eliza, tegnap óta lesütött szemmel jön az iskolába. Nem irigylem… Johan már kétszer ült börtönben, úgy tudom, hogy betörés miatt. Éppen kiengedték, amikor újabb betörés történt. Persze mindenki azt hiszi, hogy Johan a tettes, és ráadásul a rendőrség sehol sem találja. Ez azért elég érdekes még ebben az unalmas kisvárosban is, nem? Végre délután van, vége az iskolának, és újra itthon lehetek. 14

1. JANKA, ANDOR, ANKA

A térdem egy kicsit piros az eséstől, de szerencsére nem lett nagyobb bajom. Apa persze egyből előadta a hattyú halálát, amikor meglátott: – Jajjj Andor, mi történt veled? Nagyon fáj? – kérdezte aggodalmasan, miközben orvosi precizitással szemlélgette a térdemet. Egyből hozta a fertőtlenítőt azzal a feltett szándékkal, hogy lefertőtleníti a seb helyét, de természetesen erről rögtön lebeszéltem. Eddig semmi bajom nem volt, még csak az kéne, hogy most irdatlanul csípni kezdjen a seb. Mivel látta, hogy hajthatatlan vagyok, inkább adott egy pohár limonádét és egy kis édességet, aztán visszament dolgozni. Ő általában itthon dolgozik, édesapám ugyanis író, előkelőbb szóval kifejezve szerző. Első könyve, a Pókok a sötét éjszakában, pontosan 376 példányban kelt el, ami szerinte túl kevés. Második könyve, Az elveszett bőrönd, népszerűbb lett. Ezt a barátjának, Klaasnak köszönheti, aki újságíró és interjút készített vele. Édesapám megváltoztatta az írói nevét is. A valódi nevéből, Slager Marcóból Marco Polo lett. Szerintem furák ezek az írók, mármint hogy miért kell álnéven írni? Sosem fogom megérteni, hogy ettől miért lesz jobb egy könyv. Ami viszont jó, hogy a könyveit mostanság elég jól veszik, de apukám szerint nem lehet meggazdagodni belőlük. Ennek ellenére mi mégis gazdagok vagyunk, sőőőt… nagyon gazdagok. Ez viszont anyukámnak köszönhető, aki híres színésznő. Nem is gondoltátok volna, mi? Hát igen, bár ne lenne az, de már kislánykorától erről álmodott. Régen sokat utazott, így került Hollandiába, és így találkozott apával is. Bár nem is értem, hogy két ennyire totálisan ellentétes ember hogyan tudott összeházasodni. Ha nekem férjem lenne, én biztosan minden időmet vele akarnám tölteni, ők viszont alig találkoznak. Egy színésznő lányának lenni talán izgalmasnak tűnhet, de nekem egyáltalán nem az. Anya néha hónapokig is távol van, amikor filmet forgat. Mert hát ne úgy képzeljétek el, hogy simán elmegy a színházba, játszik egy-két darabban és haza16

1. JANKA, ANDOR, ANKA

jön. Milyen jó is lenne, oda legalább el tudnék menni és nézhetném őt játék közben, de sajnos többet látom őt a tévében és a skype-on, mint itthon. Ez mindig nagyon elszomorít. Apa nem engedi, hogy az összes filmjét megnézzem, mert azt mondja, azok felnőtteknek valók. De néha-néha azért megnézünk egyet. Múlt héten például a Nobody is Perfect című filmet néztük, amiben anyunak – nem fogjátok kitalálni – három gyereke is van (komolyan!), és egy furcsa, nagyon szőke hajú férje, aki egyáltalán nem hasonlít apára. Hát elég dühös lettem, amikor megláttam azokat a gyerekeket. Ők anyuval voltak a filmben, én viszont nem lehettem vele. Ha legalább lenne egy testvérem, akivel együtt lehetnék ilyenkor… Az egyedüllétnél még az is jobb, ha van egy testvérem, nem? Szóval anyukámnak köszönhetően sok pénzünk van. De persze ennek az az ára, hogy ő alig van itthon, apa pedig mindig a dolgozószobájában bujkál, ahol a „mindig nagyon fontos” könyvét írja. Olyan jó lenne, ha olyan szüleim lennének, akiknek van idejük rám, mint például Grietjének. Ők nem olyan gazdagok, mint mi, de legalább több időt töltenek együtt. Minek a sok pénz, ha nincs kivel elkölteni? Én ezt nem értem. Bár erre is biztos azt mondanák nekem, hogy én csak gyerek vagyok, és ha majd nagy leszek, akkor megértem. Szerintem én akkor sem fogom megérteni. A felnőttek néha olyan furák. Nem is néha, hanem néha sokszor… Azt is észrevettem már, hogy ha valamit nem tudnak, vagy nem akarnak megmagyarázni, akkor csak annyit mondanak, hogy „te még gyerek vagy, ezt még nem érted”. Pedig én biztosan megérteném, ha valaki normálisan elmagyarázná. Szerintem egy csomó dolgot túlbonyolítanak. Én sok mindent egyszerűbben oldanék meg, az biztos! Este van már, majdnem nyolc óra. Fél kilenckor van nálunk lámpaoltás, de előtte még skype-olok anyuval. Majdnem minden este így beszélünk, kivéve persze, amikor itthon van. 17

1. JANKA, ANDOR, ANKA

Pontosan fél kilenckor apa ellenőrzi, hogy tényleg lefeküdtem-e, akkor együtt imádkozunk és utána kapok tőle egy jóéjt puszit. Igaz, hogy néha annyira el van foglalva a könyvével, hogy erről is megfeledkezik. Hát igen, ilyenkor az kellene, hogy legyen, hogy én jó kislány módjára befekszem az ágyba és szépen elalszom. De nem bírom ki, pedig sokszor elhatározom és akarom is, mert persze másnap majdnem elalszom a padban, de mégsem sikerül. Olyan jó még fent maradni. Igazság szerint semmit sem szeretek jobban, mint éjszakáig képregényeket olvasni vagy játszani a telómmal. Az mindig nagyon izgi. Sajnos volt már olyan is, hogy azért késtem el a suliból – nem is egyszer –, mert apa is későn feküdt le, és emiatt nem sikerült időben felkelnünk. Persze minden más, amikor anya is itthon van, olyankor sokkal, de sokkal könnyebben alszom el. Lefekvés előtt mindig olvas nekem egy mesét. Lehet, hogy már nem vagyok olyan nagyon kicsi és gyerekesnek is tűnhet, de nagyon szeretem az ölébe hajtani a fejem. A legjobb, amikor simogatja a hajamat és birizgálja a göndör fürtjeimet… Az olyan jó, mindig megnyugszom tőle. Nekem egyáltalán nincs rá szükségem, hogy híres legyen! Nekem elég, ha simán csak anyu lesz, mégpedig az ÉN anyukám, és nem megvadult gyerekek anyukája egy filmben! Hála Istennek nem kell már sokáig várnom rá, hogy hazajöjjön. Amikor a nyári szünet elkezdődik, már itt lesz, és egész szünidő alatt, vagyis hat héten át itthon is marad (Hollandiában hathetes a nyári szünet). Már csak egy hetet kell kibírnom. Alig hiszem el… Ezen a héten Grietjénél fogok aludni. Tök szuper! Ami viszont fura, hogy apa mindezt a hátam mögött intézte el, úgyhogy én nem is tudtam róla. Legalább szólhatott volna, hogy mit tervez… Na de sebaj, a lényeg, hogy egész héten Grietjével leszek. Juhúúú! Jaaaj, anya most hív skype-on, megyek és beszélek vele! Sajnos már ideje aludnom. Apa is jó éjszakát kívánt, de mégsem tudok elaludni. A szüleim már többször mondták, hogy 18

1. JANKA, ANDOR, ANKA

amikor anyu hazajön, nagy meglepetés vár rám. Fekszem és azon gondolkozom, hogy mi lehet az. Lehet, hogy én is játszhatok egy filmben? Az nagyon király lenne! De ez nem fog megtörténni, anya nem akarja, hogy híres legyek. Talán kis testvért kapok? Valószínűleg nem, anya már elmagyarázta nekem, hogy nincs ideje több gyerekre. Csak abban a filmben volt neki három. Lehet, hogy a meglepi egy luxusnyaralás? Egyszer szeretnék eljutni Legolandbe. Apa viszont Egyiptomba szeretne menni, és könyvet írni róla. És az anyukám? Nos, bármilyen hihetetlen is, ő inkább itthon maradna, mert mindig azt mondja, hogy az állandó utazás már fárasztó neki. A forgatások különböző országokban játszódnak, emiatt hónapokig hotelekben kell aludnia. Bárcsak egyszer annyira megunná, hogy soha többé nem utazna el! Talán meglátogatjuk a magyar nagyszüleimet Budapesten? Ááá, nem hiszem. Anyu nem igazán szeret hazamenni, ők pedig nemrég voltak nálunk. Vajon milyen meglepetésre gondoltak az én drááága, ééédes szüleim, akik annyira szeretik a kompromisszumokat? Megnézzük itthon a Legoland Egyiptomban című filmet? Vagy ott nincs is Legoland? Vagy a meglepetésnek talán ahhoz van köze, hogy apa az utóbbi hónapokban olyan keveset volt itthon? Úgy érzem, ezt nem most fogom kitalálni. Annyira álmos vagyok, és már a fejem is szétmegy a sok gondolkodástól. Kénytelen leszek megvárni őket. Ha anya hazajön, remélem hamarosan elmondják. Nagyon kíváncsi vagyok már!