Karácsonyi emlékek
N
Karácsonyi emlékek Corrie ten Boom
This book first published in the United States with the s by Corrie ten Boom title: Copyright © 1976 Corrie ten Boom This edition published by arrangement with Corrie ten Boom Fonds, Breezand 10, 3846 JK Harderwijk, The Netherlands. All rights reserved. Hungarian edition © 2021 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Ácsné Tolner Márta Tördelés: Urkutiné Kiss Dóra Borítóterv és illusztráció: Herrmann Hanna Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 978-615-5446-69-6 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2021
Tartalom Bevezetés A karácsony öröme.........................................7 1. A karácsony története Az én elbeszélésemben............................9 2. Egy karácsonyi történet Martin apó karácsonya..........................25 3. Édesapám karácsonyi üzenete..............43 4. Régi karácsonyok emlékei.....................53 5. A karácsonyi történet Lukács evangéliuma szerint..................63
A karácsony öröme
Szeretnék
egy kicsit mesélni arról, hogyan emlékszem vissza a régi karácsonyokra. Nyolcvannégy éves vagyok. Amikor a karácsonyestékre, a karácsonyi ünnepségekre, a karácsonyi énekekre és karácsonyi történetekre gondolok, tudom, hogy mindez nem csupán rövid és múló öröm volt. Akkor is és most is kimondhatatlan és dicsőséges örömöt jelentett és jelent.
7
Isten szerette ezt a világot, és elküldte a Fiát. Senki, aki hisz benne, nem vész el, hanem örök élete lesz. Ez a karácsony öröme. A karácsony öröme mindenki számára lehetséges, mert Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan.” Betsie-vel mindig együtt léptünk fel a karácsonyi ünnepeken. Egyikünk elmondta a Lukács második fejezetéből a karácsony történetét, másikunk pedig elmondott egy karácsonyi történetet.
Corrie ten Boom
1. A
karácsony története Az én elbeszélésemben
József arca nagyon gondterhelt volt.
– Mi a baj, József? – kérdezte Mária. – Betlehembe kell utaznunk. Mindenkinek fel kell iratkoznia ott, ahol az ősei éltek. Mi Dávid leszármazottai vagyunk, úgyhogy Betlehembe, Dávid városába kell mennünk. Ó, Mária! Utaznunk kell, pedig nemsokára megszületik a gyermek… de Mária, úgy látom, te egyáltalán nem is aggódsz! – Még nem mondtam neked, József, hogy milyen nagy gondban voltam. Ez a gyermek nemcsak a mi gyermekünk. Ő a Messiás; és a próféták megmondták, hogy Krisztus, a Messiás – az Úr – nem ott fog megszületni, ahol mi élünk, Názáretben, hanem Betlehemben. Ó, József, így hát mi most Betlehembe megyünk, Isten pedig valóságosan megmutatta, hogy az életünk az ő kezében van. Ő sosem hibázik! 11
Corrie ten Boom Meglehetősen nagy társaság indult el Názáretből ugyanabból a célból, mint József és Mária, de a többiek a nap folyamán előresiettek, ahogy csak tudtak, hogy korán Betlehembe érjenek. Józsefet és Máriát egyedül hagyták. József óvatosan vezette a hepehupás, köves úton a szamarat, amin Mária ült. De végül egy hegy tetejéről csak meglátták Betlehemet. A lemenő nap beragyogta Betlehem lapos háztetőit. A városka melletti mezőkön pásztorok őrizték a juhaikat. József odaköszönt nekik. – Jó estét, pásztorok! Szép napotok volt? Megmondanátok, merre találunk egy fogadót?
12
Karácsonyi emlékek – Elég forgalmas napunk volt! Rengeteg ember vonult erre egész nap, ilyen még sosem volt. A bárányok sokat rakoncátlankodtak, nincsenek hozzászokva az ilyesmihez. A fogadó? Ott van nem messze az utca elején, a jobb oldalon! – Köszönjük! A fogadós a kapuban állt. Ránézett Máriára. – Sajnálom, de nincs helyünk. Vendégek vég nélküli sora érkezett ma Betlehembe. A fogadónk nem túl nagy, s a ház már csordultig megtelt. – Nincs egy kicsi sarok, ahol a feleségem lefekhetne? A baba nemsokára megszületik! – Értem… Várj csak – mondta a fogadós –, ha megkerülöd a házat, van ott egy istálló. Talán ott még van egy kis hely. József elment, hogy megnézze az istállót, de előtte így szólt Máriához: – Várj meg itt! Isten majd megmutatja, hol kapunk helyet éjszakára! Mária egyedül maradt és körülnézett. Az utcák csendesek és sötétek voltak, mivel nem 13
Corrie ten Boom világítottak utcai lámpák, az ablakok pedig a házak hátsó felére nyíltak. – Uram, te tudod, hogy a gyermekünk nemsokára megérkezik – suttogta Mária. Szívében nagy-nagy békét érzett. Végre látta, hogy József befordul a sarkon. – Találtam valamit neked, a szamárnak… és a babának! – Körbevezette a szamarat a fogadó hátsó részéhez, és megmutatta, hogy az istálló sarkába tiszta szalmát terített a földre Mária számára. – S nézd csak, mit találtam a babának! – Egy jászolt húzott oda a másik oldalról. Már ki is tisztította és friss szalmát is tett bele. Tényleg olyan volt, mint egy kis ágyacska. – Próbálj kicsit aludni, Mária! Majd én vigyázok! – József odament az istálló ajtajához és kinézett a sötét mezőre. A fogadóból mérges hangok szűrődtek ki. – Micsoda időket élünk! – kiabálta egy nyers hang. – Borzasztó, hogy engedelmeskednünk kell ennek a diktátornak! Meddig fog ez még tartani? Ott kellett hagynom az üzletemet, hogy itt összeírjanak… 14
Karácsonyi emlékek Csendes hang szólalt meg. – A Messiás majd felszabadít minket… a próféták… Zajos bekiabálások szakították félbe, így József már nem hallotta, mi mást mondott még az asszony. Végignézett az előtte elterülő tájon. Fényes, hold nélküli éjszaka volt. Ragyogott a sok-sok csillag. Látta a bárányokat és a pásztorokat, akik őrizték őket. Végül a fogadó hangjai is elcsitultak, minden elcsendesedett, semmi sem mozdult. És ebben a csendes éjszakában született meg Jézus. Mária csomagjában pólyák is voltak. (Abban az időben az anyák a gyerek megszületése előtt nem készítettek babaruhákat.) Mária bebugyolálta a kisbabát, először apró karjait, aztán az egyik lábacskáját, majd a másikat, s végül az egész kis testet. Utána befektette a jászolba és köré hajtogatta a maradék pólyát. – Próbálj aludni, Mária! Majd én őrködöm – mondta József. Odafeküdt az ajtó elé és kinézett a mezőre. De Mária halkan megszólalt: – József, a kisbabánk nemcsak a mi kisbabánk. Ő az 15