Kegyelemtől megragava1 20

K e g y e l e m t ô l m e g r a g a d va

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 1

2014.05.06. 16:58:16

.

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 2

2014.05.06. 16:58:16

Max Lucado

Kegyelemtôl megragadva Atyád mindig elkapott.

To v á b b r a i s e l k a p .

Keresztyén Ismeretterjesztô Alapítvány Budapest, 2014

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 3

2014.05.06. 16:58:16

Originally published in the U.S.A. under the title: In the Grip of Grace Copyright © 1996 by Max Lucado Published by W Publishing Group a Division of Thomas Nelson, Inc. All rights reserved. This Licensed Work published under license.

Magyarországi felelôs kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztô Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: (06 1) 350 7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Hargitai Róbert Borítóterv és tipográfia: Boltos Péter Felelôs kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó elôzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemzô cikkekben.

ISBN 978-963-9390-80-5 Keresztyén Ismeretterjesztô Alapítvány Budapest, 2011, 2014

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 4

2014.05.06. 16:58:17

Szerkesztômnek, Liz Heaney-nek, a szavak és csodák tíz évét ünnepelve.

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 5

2014.05.06. 16:58:17

.

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 6

2014.05.06. 16:58:17

Tartalom

11. Köszönetnyilvánítás 9 11. Elôszó 11 11. Bevezetés 13 11. A folyó példázata 17 11. E l s ô

r é s z : Mi c s o d a k a l a m a j k a !

12. Isten kegyelmes haragja 33 13. Istentelen élet 41 14. Istentelen ítélkezés 51 15. Istentelen vallás 59 11. M á s o d ik

r é s z : Mi c s o d a I s t e n !

16. A halottak hívása 71 17. Ahol szeretet és igazság találkozik 79 18. Érdemtelen hitel 89 19. Elsô osztályú kegyelem 101 10. A koldusok kiváltsága 107

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 7

2014.05.06. 16:58:17

8

11. H a r m a d ik

K EGYELEMTÔL MEGRAGADVA r é s z : Mi c s o d a k ü l ö nbs é g !

11. A kegyelem mûködik 121 12. Önmagunk feladása 131 13. Elegendô kegyelem 141 14. A lélek polgárháborúja 151 15. A gyûlölet terhe 161 16. Élet a közös hajó fedélzetén 171 17. Amit valóban tudni szeretnénk 183 11. Zárszó: „Ne felejts el vigyázni rám!” 193 11. Jegyzetek 197 11. Útmutató a tanulmányozáshoz 199

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 8

2014.05.06. 16:58:17

Köszönetnyilvánítás

Hadd mondjak köszönetet…

Karen Hillnek, aki segítôm és barátom – micsoda ajándék vagy!

Steve és Chery Greennek, valamint az Up­ Words munkatársainak: Köszönöm, hogy olyan hûségesek vagytok.

Charles Prince-nek, helyi kiválóságunknak és tudósunknak. Nagyra becsüljük a köz­re­mû­ kö­dé­sedet.

Charles Swindollnak: A keresztezôdésnél ki­­ tett szavaid segítettek az Isten szerinti úton maradnom.

Krisztus Oak Hills-i Gyülekezete elöljárói­ nak, alkalmazottainak és tagjainak: Nincs még egy gyülekezet, ahol szívesebben szolgálnék.

Steve Hallidaynek: Köszönöm az újabb ki­tû­ nô tanulmányozási útmutatót.

Nancy Norrisnak: Különös tisztelettel adózom neked a rengeteg Lucado-féle oldalért, melyet az évek során elviseltél és javítottál. Hálás vagyok érte.

9

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 9

2014.05.06. 16:58:17

10

K EGYELEMTÔL MEGRAGADVA

Sue Ann Jonesnak: Áradjon bôven piros tintád! Köszönöm gondos szerkesztôi munkádat.

A W Publishing Groupnál dolgozó cimboráimnak: Ismét megcsináltátok! Remek munka!

Dr. John Stottnak és A Római levél: Isten jó híre a világnak c. mélyenszántó könyvének. Dr. Stott tudományos felkészültsége felbecsülhetetlen értékû segítséget nyújtott könyvem megírásához.

Jennának, Andreának és Sarának: Minden apát sajnálok, akinek nem ti vagytok a lányai. És feleségemnek, Denalynnek: Isten kegyelme után te vagy a legjobb, amit valaha kaptam. És neked, kedves Olvasó: Imádkoztam érted. Még mielôtt kezedbe vetted volna ezt a könyvet, kértem Istent, hogy készítse föl a szívedet. Megkérhetlek, hogy imádkozz értem? Elmondanád értem a Kolossé 4,4 szerinti imádságot? (Lásd a Károli-fordítást!) Köszönöm.

Megtisztelô számomra, hogy elolvasod ezeket az oldalakat.

Bárcsak Isten erôsen megragadna az ô kegyelmével!

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 10

2014.05.06. 16:58:17

Elôszó

A családunk néhány éve egy közeli tónál töltötte július negyedikét.* A hétvége tüzijátékkal, hot doggal és forró napsütéssel telt. A három nap legemlékezetesebb része azonban a pa­ra­ sailes utazás volt. Máshol is látni ilyet: a nagy teljesítményû motorcsónak után kötött ejtô­er­ nyô 120 méteres – sôt, további tíz dollár fejében 180 méteres – magasságba emeli a kötélbe kapaszkodó kuncsaftot.

A tavat magasan a lárma fölött körbeszáguldó utasnak nincs más dolga, mint kapaszkodni és élvezni a látványt, miközben a motorcsónak végzi a munkát. Mi felôl dönthet? E magasság eléréséhez segítségre van szüksége. Ahhoz, hogy a magasban maradjon, erôt kell kapnia. Magától senki sem tud ilyen magasra emelkedni. * Az amerikai függetlenségi nyilatkozat (1776) kiadásának emléknapja.

11

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 11

2014.05.06. 16:58:17

12

K EGYELEMTÔL MEGRAGADVA

Ez az Újszövetség központi témája. Nem menthetjük meg magunkat, és nem tarthatjuk magunkat megmentett állapotban. Ez a kegyelem mûve, és egyben e könyv témája is. Hálás vagyok azért, mert Isten sokakhoz szólt ezen a könyvön keresztül az utóbbi években. Nemrég kaptam egy levelet egyik keresztyén barátomtól, aki haldokló fivérét látogatta meg Európában. Korábban nem értették meg egymást lelkileg. A barátom elküldte a testvérének a könyv egy példányát. Mire ô maga is odaért a beteg ágyához, küszöbön állt a halál. A könyv azonban ott volt az ágya mellett. A haldokló rámutatott, és mosolyogva így szólt a testvéréhez: „Most már értem.” Ó, Isten hatalmas kegyelme!

Miközben figyeltem, hogyan repíti egyik lányomat a magasba az ernyô, arra gondoltam: Hát nem a kegyelem képe ez? Nézd, ahogy ülve fölemelkedik! Ez a két szó ritkán fordul elô ugyanabban a mondatban.

Különösen vallásos mondatokban. A fölemelkedést hajlamosak vagyunk a munkával, az igyekezettel és a küszködéssel társítani. De az üléssel?

Mégis megtörténik – ha hagyjuk, hogy a motorcsónak végezze a munkát. Megtörténik, ha Istent engedjük munkálkodni.

Megtörténik, ha a kegyelemtôl megragadva élünk.

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 12

2014.05.06. 16:58:17

Bevezetés

Egyedül a ruházatom tesz alkalmassá arra, hogy könyvet írjak a kegyelemrôl. Hadd magyarázzam meg. Évekig elegáns öltönyt hordtam, melyet a za­kó és a nadrág mellett egy kalap tett teljessé. Úgy véltem, elég jól festek ebben az öltözék­ ben, és biztosra vettem, hogy mások is így gondolják.

A nadrágot a jó cselekedeteim anyagából, a véghezvitt tetteim és elvégzett feladataim erôs szövetébôl szabták. Tanulmányok itt, prédikációk ott. Sokan dicsérték a nadrágomat, és megvallom, magam is hajlamos voltam mások elôtt úgy hordani, hogy felfigyeljenek rá.

A zakó hasonlóan lenyûgözô volt. A meg­ gyôzôdésembôl szôtték. Mindennap magamra öltöttem vallásos buzgalmam mély érzéseit. Érzelmeim igen erôsek voltak. Olyan erôsek, hogy gyakran felkértek, hogy összejöveteleken mások 13

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 13

2014.05.06. 16:58:17

14

K EGYELEMTÔL MEGRAGADVA

buzdítása végett mutassam be buzgalmam zakóját. Természetesen öröm­mel eleget tettem a kérésnek.

Ilyenkor megmutattam a kalapomat is: tudásom tollas fejdíszét.

Büsz­kén viseltem, mint a személyes véleményem szövetébôl saját ke­ zû­leg készített ékességet.

Istennek biztosan tetszik a ruhám – gondoltam gyakran. Idônként peckesen a színe elé vonultam, hogy megdicsérhesse a magam csinálta öltözéket. Sosem szólalt meg. Hallgatása bizonyára csodálatot jelent – gyôztem meg magam. Ám ruhatáram idôvel fogyatkozni kezdett. Nadrágom szövete elvékonyodott. Legjobb tetteim fesleni kezdtek. Több tennivaló várt rám, mint amennyit elvégeztem, és ami keveset tettem, azzal nem volt mit dicsekedni.

Semmi gond – gondoltam –, keményebben fogok dolgozni.

Azonban a keményebb munka igenis gondot okozott. Meg­gyô­zô­dé­ sem zakóján lyuk tátongott. Elszántságom megkopott. Hideg szél csapott a mellkasomba. A kalapomhoz nyúltam, hogy erôsen a fejembe húzzam, és karimája a kezemben maradt.

Néhány hónap leforgása alatt önigazságom ruházata teljesen szétfoszlott. A méretre szabott, elegáns öltöny helyén egy koldus rongyai lógtak. Attól félve, hogy Isten haragszik rongyos öltönyöm miatt, tôlem telhetôen igyekeztem megvarrni, és elfedni a hibáimat. De az anyag oly viseltes volt, a szél pedig oly jeges! Feladtam. Visszamentem Istenhez. (Rajta kívül hová is mehettem volna?)

Egy zimankós csütörtök délutánon a színe elé álltam, ezúttal nem azért, hogy megdicsérjen, hanem hogy fölmelegedjek. Imádságom erôtlen volt.

– Mezítelennek érzem magam.

– Az is vagy, méghozzá régóta.

Amit ezután tett, azt sosem fogom elfelejteni.

– Hoztam neked valamit – mondta. Gyengéden levette rólam a megmaradt szálakat, majd fölvett egy palástot, egy királyi palástot, saját jóságának öltözetét. A vállamra terítette, és gyöngéden így szólt hozzám:

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 14

2014.05.06. 16:58:17

15

Bevezetés

– Fiam, most már Krisztust öltötted magadra. (lásd Gal 3,27) Bár ezerszer énekeltem már ezt a dicséretet, végre meg is értettem:

Csak igazságát felöltve Tisztán álljak trónja elôtt.1

Az a gyanúm, hogy az olvasók között vannak, akik tudják, mirôl beszélek. Ôk is saját kezûleg készített öltözéket hordanak. Maguk varrták ruháikat, vallásos cselekedeteikkel hivalkodnak… és már észrevették, hogy szakadás támadt a szöveten. Mielôtt elkezdenék megfoltozni magukat, hadd osszak meg velük néhány gondolatot életem legnagyobb felfedezésérôl Isten kegyelmét illetôen.

Terveim szerint idôt szánunk a Római levél hegyeinek bejárására.

Pálnak ez a levele, melyet az önmagukra hagyatkozó embereknek írt, szembeállítja a maguk szabta ruhába öltözködô emberek szorult helyzetét azokéval, akik boldogan elfogadják a kegyelem palástját. A Római levél a kegyelemrôl valaha írt legfenségesebb értekezés. A levegôt frissnek, a kilátást tisztának fogjuk találni.

Luther Márton azt írta a Római levélrôl: „Ez a levél az Újtestamentum legfontosabb része, és valóban a legvilágosabb Evangélium.”2 Isten e levél segítségével változtatta meg Luther, John Wesley, Kálvin János, William Tyndale, Szent Ágoston és további milliók életét (és ruházatát).

Minden okunk megvan tehát azt gondolni, hogy a miénket is megváltoztatja.

MAX LUCADO 1996. május 30-án, a háborús hôsök emléknapján

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 15

2014.05.06. 16:58:17

.

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 16

2014.05.06. 16:58:17

1

A folyó példázata

Róma 1,21–32

Volt egyszer öt fiú, akik egy kastélyban éltek apjukkal a hegyek között. A legidôsebb fiú engedelmes volt, négy öccse azonban engedetlen.

Apjuk óva intette ôket a folyótól, de nem hallgattak rá. Könyörgött nekik, hogy ne menjenek a part közelébe, nehogy elragadja ôket az ár, ám a folyó vonzereje túl nagy volt.

A négy engedetlen fivér napról napra közelebb merészkedett a vízhez, mígnem egyikük bele is mert nyúlni. „Fogjátok meg a kezemet, hogy bele ne essek” – mondta, és a testvérei úgy is tettek. Amint azonban a vízbe ért, az ár berántotta ôt és három fivérét a zúgóba, s magával ragadta ôket a folyó.

Sziklák között hányódtak, csatornákon zúgtak keresztül, sebesen vitte ôket az ár. Segélykiáltásaikat elnyelte a folyó fülsiketítô zúgása. Igyekeztek ugyan visszanyerni az egyensúlyukat, de az erôs sodrással szemben tehetetlenek ­voltak.

17

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 17

2014.05.06. 16:58:17

18

K EGYELEMTÔL MEGRAGADVA

Órákig tartó küzdelem után feladták az erôlködést, hagyva, hogy magával vigye ôket a folyó árja. Végül egy távoli ország ismeretlen területén, sivár helyen értek partot.

Barbárok laktak azon a vidéken. Nem voltak olyan biztonságban, mint otthon.

Hideg szél süvített; nem volt olyan meleg, mint odahaza.

Csipkés szirtek tarkították a tájat, ellentétben barátságos hazájukkal.

Bár nem tudták, hol vannak, egy dologban biztosak voltak: ez nem az ô világuk. A négy ifjú sokáig feküdt a parton az eséstôl aléltan, nem tudva, hová forduljanak. Egy idô múlva összeszedték a bátorságukat és visszamentek a vízbe, remélve, hogy az árral szemben gázolva hazatérhetnek. Azonban túl erôs volt a sodrás. Megpróbáltak visszagyalogolni a folyóparton, de az túl meredek volt. Arra gondoltak, hogy megmásszák a hegyeket, de a csúcsok túl magasak voltak, és az utat sem tudták.

Végül tüzet raktak és köré telepedtek. „Nem kellett volna szembeszegülnünk apánkkal – ismerték el. – Messze vagyunk az otthonunktól.”

A fiúk idôvel megtanultak az idegen földön élni. Találtak ehetô magvakat, és állatokat ejtettek el a bôrükért. Elhatározták, hogy nem felejtik el hazájukat, és nem adják föl a hazatérés reményét. Mindennap nekiláttak az élelemszerzés és hajlékkészítés feladatának. Esténként tüzet raktak, és történeteket meséltek apjukról és bátyjukról.

Mind a négy fiú vágyott viszontlátni ôket.

Egy este aztán az egyik testvér nem jelent meg a tûznél. Másnap reggel a többiek a barbárok között találtak rá a völgyben. Éppen kunyhót készített szénából és agyagból.

– Elegem van már a beszélgetéseinkbôl – mondta nekik. – Mi haszna emlékezni? Egyébként ez a föld nem is olyan rossz. Építek itt egy nagy házat, és letelepszem.

– De ez nem az otthonunk! – tiltakoztak a többiek.

– Nem, de az lesz, ha nem gondolunk annyit az igazira.

– Na és Apa?

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 18

2014.05.06. 16:58:17

A f o l y ó p é l d á z a ta

19

– Mi van vele? Nincs itt. Nincs a közelben. Örökké az érkezését kellene várnom? Új barátokat szerzek, új dolgokat tanulok. Ha jön, hát jön, de nem fogom lélegzetvisszafojtva várni. Így a három fiú otthagyta kunyhóépítô testvérét, és távozott. Továbbra is összejöttek a tûz körül, hogy otthonukról beszéljenek és a hazatérésrôl álmodozzanak.

Néhány nap múlva újabb fivér hiányzott a tûz mellôl. Másnap reggel testvérei a hegyoldalon találtak rá, amint fivére kunyhóját leste.

– Milyen undorító! – mondta nekik, amint a közelébe értek. – A testvérünk merô csôdtömeg, a családunk szégyene. El tudtok képzelni ennél alávalóbb tettet? Kunyhót épít és elfelejti apánkat?

– Helytelen, amit tesz – helyeselt a legkisebbik –, de mi is ros�szat tettünk. Engedetlenek voltunk. Odamentünk a folyóhoz. Nem törôdtünk apánk figyelmeztetésével.

– Hát, talán mi is elkövettünk egy-két hibát, de a kunyhóbeli mocsokhoz képest szentek vagyunk. Apánk szemet huny majd a bûnünk felett, ôt pedig megbünteti.

– Gyere vissza velünk a tûzhöz – unszolta a két fivére.

– Nem, inkább szemmel tartom a testvérünket. Valakinek számon kell tartania a vétkeit, hogy beszámoljon Apának.

A két fiú tehát visszatért, otthagyva építkezô és ítélkezô testvéreiket.

A tûz közelében maradtak, egymást bátorították és az otthonukról beszélgettek. Egyik reggel azután a legkisebbik arra ébredt, hogy egyedül van. A testvére keresésére indult, és a folyó mellett talált rá, ahol köveket hordott egymásra.

– Hiába várok – magyarázta munka közben –, apa nem jön értem. Nekem kell elmennem hozzá. Vétettem ellene, megsértettem, csalódást okoztam neki. Egyetlen lehetôség maradt. Utat építek a folyó mentén, és visszamegyek apánkhoz. Addig halmozom egymásra a köveket, amíg a folyó mentén vissza nem jutok a kastélyba. Amikor meglátja, milyen keményen dolgoztam, és milyen szorgalmas voltam, nem tehet majd mást, mint hogy kitárja elôttem az ajtót és beenged a házába.

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 19

2014.05.06. 16:58:18

20

K EGYELEMTÔL MEGRAGADVA

Az utolsó testvér nem tudta, mit mondjon. Visszatért, és egyedül telepedett a tûz mellé. Egy reggel ismerôs hangot hallott a háta mögül.

– Apa elküldött, hogy hazavigyelek benneteket.

A legkisebbik fiú felemelte a tekintetét, és meglátta legidôsebb bátyja arcát.

– Eljöttél értünk? – kiáltotta, s hosszan megölelték egymást.

– És a testvéreid? – kérdezte végül a báty.

– Egyikük letelepedett itt, a másik szemmel tartja ôt, a harmadik pedig utat épít a folyó mentén.

Erre az Elsôszülött elindult, hogy megkeresse a testvéreit. Elôször a völgyben álló zsúpfedeles kunyhóhoz ment.

– Távozz, idegen – üvöltötte a testvére az ablakon át. – Semmi keresnivalód itt!

– Azért jöttem, hogy hazavigyelek.

– Nem igaz! Azért jöttél, hogy elvedd a palotámat.

– Ez nem palota, hanem kunyhó – ellenkezett az Elsôszülött.

– De bizony palota! A legszebb a síkságon. A saját kezemmel építettem. Eredj már innen! Nem kaphatod meg a palotámat.

– Nem emlékszel apád házára?

– Nekem nincs apám!

– Kastélyban születtél egy távoli országban, ahol meleg a levegô, és sok a gyümölcs. Ellene szegültél apádnak, és ezen az idegen földön kötöttél ki. Azért jöttem, hogy hazavigyelek.

A testvére az ablakon át kémlelve az Elsôszülöttre nézett, és mintha felismert volna egy arcot, melyre álmából emlékezett. Ez azonban nem tartott sokáig, mert hirtelen a házban levô barbárok is az ablakhoz tolultak.

– El innen, betolakodó! – követelték. – Ez nem a te otthonod.

– Igaz – felelte az elsôszülött fiú –, de az övé sem.

A két fivér szeme ismét találkozott. A kunyhóépítô testvér megint érezte, hogy elszorul a szíve, de a barbárok már megnyerték a bizalmát.

– Csak a palotád kell neki – kiáltották. – Küldd el! Úgy is tett.

Az Elsôszülött fölkereste a második testvért. Nem kellett mes�-

Kegyelemtől megragadva javított szöveg.indd 20

2014.05.06. 16:58:18