A Szabadító by KIA

A Szabadító

A SzabadĂtĂł

Neil T. Anderson

A könyv eredeti címe: The Bondage Breaker Copyright © 1990, 1993 by Harvest House Publishers Eugene, Oregon 97402 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke utca 35/A tel: (1)350-7201 e-mail: info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu A könyvet magyarul először a Grace Ministries Alapítvány adta ki. Fordította: Tóth Júlia Lektorálta: Gulyás Csilla és Kerekes Ernő Borító: Janneke de Leeuw van Weenen Minden jog fenntartva, beleértve a bármilyen eszközzel való sokszorosítás jogát is. A bibliai idézetek a Magyar Bibliatársulat szakbizottsága által készített javított újfordítású Bibliából származnak. (Kálvin János Kiadó, 1994) A könyvben említett emberek egy részének a nevét személyiségi jogaik védelme érdekében megváltoztattuk. ISBN 978 963 03 5917 7

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2012 Utánnyomás: 2019

Tartalom A magyar kiadó előszava A kiadó megjegyzése Végre szabad!

7 9 11

Első rész: Bátorodj fel!

17 19 31 43 57 73

Nem kell homályban élned! Hogyan találod meg a helyed a világban? Teljes jogod van a szabadsághoz A lázadó fejedelem ellen Jézus befedezett

Második rész: Állj meg szilárdan! Személyes gonosszal van dolgunk A tudás és a hatalom csábítása Az önfejűség csábítása Ne higgy el mindent! A látszat néha csal A kiszolgáltatottság veszélye

Harmadik rész: Légy végre szabad! A Krisztusban levő szabadsághoz vezető lépések Hogyan segítsünk szabadulásra másokat Krisztusban?

91 93 109 123 139 149 167 181 183 213

Függelék: Segédeszközök A hívő ember önazonossága és helyzete a Szentírás fényében Nem keresztyén szellemi tapasztalatok áttekintése Bizalmas személyi adatlap

235 237 243 247

A magyar kiadó előszava Ez a könyv olyan kérdésről szól, amely a jelenkor keresztyénségében egyre nagyobb érdeklődést kelt: a démoni világról, emberek démoni befolyásoltságáról, megkötözöttségéről és a krisztusi váltságműben mindezekre adott megoldásról, a győzelmes hívő életről. Kényes, de napjainkban már megkerülhetetlen téma. Kényes, mert sokan már a kérdésfeltevéstől is idegenkednek, vagy egészségtelen, túlzó, esetleg félelmet keltő módon találkoztak vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen is, hiszen a megtérők egyre kevésbé ateizmusból vagy közömbösségből, hanem inkább különböző misztikus kultuszokból, vallásokból jönnek ki, és már a megtérésük is valamilyen összecsapás eredménye (valójában minden megtérés az!). Lehetetlen erről a témáról mindenkit kielégítő, abszolút precíz, félreérthetetlen módon írni, már csak azért sem, mert könnyen felléphet az „orvostanhallgató jelenség”: az olvasott betegség megnyilvánulásait elkezdjük felfedezni magunkon is. Valószínűleg lesznek, akik vitatják a konkrét esetleírások egyes részleteit, hogy ezeknek valóban „illene”-e így megtörténni. Azt kérjük, hogy ne elsősorban ezzel foglalkozzanak, hanem a könyv alapvető megközelítési elveivel, amelyek miatt olyan nagy tekintélyre tett szert a témával egyre nagyobb számban foglalkozó más művek között: – A démoni kérdések érdemi tárgyalását mindig a világos bibliai kijelentés keretein belül végzi, és nem kíván a tapasztalatokra építve „hozzátoldani” az Igéhez. – A lelkigondozó elsősorban a személlyel, és nem a démonokkal kell hogy foglalkozzon. – A szabadulás folyamatában a személy nem passzív elszenvedőként vesz részt, sőt pontosan az a cél, hogy az alapvető krisztusi igazságok

A Szabadító megértésével maga váljon képessé, hogy hit által alkalmazza saját életére Jézus Krisztusnak a kereszten kivívott győzelmét. – A könyvben megfogalmazott életvezetési elvek és a szabadsághoz vezető lépések akkor is képesek építeni és előremozdítani a hívő életet, ha valaki nem küzd konkrét démoni befolyással. Ezáltal feloldható az a gyakran nehezen megítélhető kérdés is, hogy egy konkrét probléma mögött személyiségbeli vagy démoni eredetű zavar áll-e. Ha valaki más megközelítéshez szokott hozzá, annak is ajánljuk: a szerzővel együtt kutassa az „Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok” (ApCsel 17,11). Érdemes. Kerekes Ernő, Grace Ministries Alapítvány

A kiadó megjegyzése Mivel az angol és a magyar nyelv, illetve hívő szóhasználat közt eltérések vannak, ezért nehéz bizonyos kifejezéseket pontosan, egy szóval visszaadni. Néhány ilyen kifejezés kulcsszerepet játszik a mondanivalóban, ezért röviden szeretnénk ezeket pontosítani. Az Újszövetség eredeti görög szövegében szereplő „szóma” és „szárksz” kifejezéseket az angol fordítás a „body” és „flesh” szavakkal különbözteti meg, a magyarban viszont egyaránt „testnek” vannak fordítva. Az igazi megkülönböztetést azonban a fizikai test és az Újszövetség (elsősorban Pál és János által használt) azon fogalma közt kell tenni, amely a „szárksz”-ot az Istentől elidegenedett, énközpontú gondolkodásmódra vonatkoztatja. A két fogalom összekeverése súlyos félreértésekhez (aszketizmus, önsanyargatás) vezet. Jobb megkülönböztetés híján az utóbbi fogalmat általában idézőjelben – „test” – szerepeltetjük. Az „identitás” kifejezés, bár elterjedőben van, a fogalom még nem gyökeresedett meg a magyarban. Jelentéstartalma gazdag, ezért több kifejezéssel adtuk vissza: azonosság, önazonosság, azonosságtudat. Jelentheti a kilétünket, azt akik vagyunk valójában, de azt is, akinek mi tekintjük magunkat (a kettő gyakran nem azonos). Jelentheti a hovatartozásunk meghatározó elemeit is, amelyek alapján elhelyezzük magunkat a világban, s amelyek alapján „valakinek”, azaz értékes, méltósággal rendelkező személynek érezzük magunkat.

Végre szabad! Néhány éve történt, hogy a New Age mozgalomról tartottam előadást DélKaliforniában. Alapigeként az 1Timóteus 4,1 verset választottam. „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak.” Az előadás után az imaterem előterében körbevettek azok, akik többet akartak hallani arról, hogyan lehet megszabadulni a démoni hatásra végbemenő szellemi konfliktusoktól. Az imateremben középtájon ült egy 22 éves lány, aki az istentisztelet vége óta vigasztalhatatlanul zokogott. Több ember próbálta vigasztalni, de egyiket sem engedte közel magához. Végül az egyik szolgálattevő átfurakodott a körülöttem összeverődött csoporton, és azt mondta: – Bocsánat emberek, de szükségünk van Dr. Andersonra most azonnal. Amint az ifjú hölgyhöz közeledtem, hallottam a zokogását: – Ő érti! Ő biztosan megért! – Sikerült kihoznunk az imateremből és egy csendes irodába vezettük. Miután megnyugodott, megbeszéltünk egy időpontot a következő hétre, hogy találkozhassak vele. Nancy a megbeszélt találkozóra szörnyű, eleven sebektől éktelenkedő arccal érkezett. – Így szoktam összekarmolni magam, és nem tudok uralkodni magamon – vallotta be zavartan. Nancy beszámolt szörnyű gyerekkoráról. Apja bántalmazta, nagyanyja pedig nem tagadta, hogy fekete mágiát űz és boszorkány. – Hároméves voltam – folytatta –, amikor megkaptam belső szellemi vezetőimet. Ők képezték társaságomat, megmondták, hogyan éljek és mikor mit mondjak. Míg anyám el nem vitt a vasárnapi iskolába, meg sem kérdőjeleződött bennem, hogy normális dolog-e, ha az embernek vezető

A Szabadító szellemei vannak. Akkor azonban kezdett gyanússá válni, hogy belső barátaim talán nem a legjobbak számomra. Apám nagyon megvert, amikor ezt megkérdeztem tőle. Soha többet nem kérdeztem. A szellemi vezetők egyre nagyobb belső gyötrelmet okoztak Nancy életében, aki szigorúan fegyelmezett életmódba kezdett, hogy mindezt kibírja. Középiskolás volt, amikor Krisztust Megváltójának elfogadta, de a szellemi vezetők, ahelyett hogy távoztak volna tőle, még inkább gyötörték. A középiskola elvégzése után Nancy a fegyelem „fellegvárába” menekült: a haditengerészethez. Feltett szándéka volt, hogy a legkeményebb női katona lesz, és kitüntetések sorát kapta fegyelmezett magatartásért. Szellemi gyötrelme azonban értelmi és érzelmi tűrőképességének határára sodorta. Az elméjében dúlt a csata, de ezt nem volt hajlandó senkinek elmondani, nehogy elmebetegnek nyilvánítsák. A nyomás végül annyira ránehezedett, hogy összeomlott. Megadóan fogadta az egészségügyi felmentést, és visszavonult a belső gyötrelmektől és fájdalomtól őrlődő magányos létbe. Ebben az állapotban jött Nancy a gyülekezetbe, és így hallgatta a megtévesztő szellemekről tartott előadásomat. – Végre egy ember, aki megért! – mondta könnyek között. – Szeretnél megszabadulni belső szellemi vezetőidtől? – kérdeztem. Hosszú szünet következett. – Tényleg elmennének, vagy ha hazamegyek, megint tovább gyötörnek? – Szabad leszel – biztosítottam. Egy óra múlva Nancy szabad volt, és soha nem tapasztalt őszinte nyíltsággal ölelt át bennünket. – Ezután hívhatok vendégeket! – állapította meg örömmel.

A sötét oldal valósága Nancy esete nem egy sötét, lappangó pont napjaink hívő közösségeinek radarernyőjén. Ellenkezőleg: több, mint 20 éves pásztori, lelkigondozói, teológiai professzori és konferenciai előadói tapasztalataim alapján mondom, hogy több olyan keresztyénnel találkoztam, akit a szellemi világ sötét oldala megkötözött, és többnek szolgáltam, mint azt bárki is képzelné.

Végre szabad! Nem én választottam a szolgálatnak ezt az útját. Istentől kapott szolgálati elhívásom előtt űrrepülő-mérnök voltam. Még egyszerű hívő emberként sem voltam soha kíváncsi a démonok tevékenységére és az okkult dolgokra. Soha nem vonzott a titokzatos, ezoterikus tudomány és az okkult erő. Másrészt viszont még akkor is kész voltam elhinni a Biblia szellemvilágról közölt dolgait, amikor azok ütköztek a közfelfogással. Ennek az lett az eredménye, hogy több mint 15 évvel ezelőtt az Úr Nancyhez hasonló keresztyénekhez kezdett küldeni engem, olyanokhoz, akik a sátánizmus különféle formái és az okkultizmus kötelékeiben vergődtek. Ugyanakkor sok olyan hívővel is találkoztam, akiket szellemi fejlődésüket akadályozó gondolkodásmódok, szokások, magatartások uraltak. Vágytam rá, hogy szabadnak és gyümölcsöző életűnek lássam őket, de előzetes tanulmányaim nem készítettek fel jól erre a területre. Igyekeztem szolgálni nekik. Szolgálatom korai szakaszán nagyon sok kudarcon át botorkáltam végig, ugyanakkor néhány meglepő sikert is tapasztaltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy a hívők szánalmasan felkészületlenek arra, hogy a Sátán országának sötét dolgaival foglalkozzanak, ill. szolgáljanak azoknak, akiket ez tart megkötözve.

Isten érettnek és szabadnak akar látni A tanulás és a szolgálat ezen évei alatt megértettem, hogy a hívő ember győzelmét és gyümölcsöző életét két tényező határozza meg. Az első az érettség. Pál a következőket írja: „Növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus... míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.” (Ef 4,15.13) Isten minden szükségest megadott ahhoz, hogy Krisztusban érettségre jussunk (2 Pt 1,3). A Sátán viszont ellene van érettségünknek, és tőle telhetőleg mindent megtesz, nehogy felismerjük, kik vagyunk Krisztusban és mit kaptunk tőle. A teljes érettségre jutás előtt azonban feltétlenül meg kell tapasztalnunk a győzelmet a sötétség erői fölött, mivel nem test és vér ellen folyik a harcunk, hanem erők és hatalmasságok ellen (Ef 6,12). A Victory Over the Darkness (Győzelem a sötétség felett) című könyvem a hívő emberek hitben járására és Krisztusban való érettségére koncentrál,

A Szabadító és megnevezi azokat a stratégiákat, melyekkel a Sátán meg akarja ezt akadályozni. A könyv Krisztusban való önazonosságunk alapvető kérdésével foglalkozik, és gyakorlati lépéseket fektet le ahhoz, hogy hit által éljünk, Lélekben járjunk, megújítsuk az elménket, kezelni tudjuk az érzelmeinket, valamint hit és megbocsátás által oldhassuk fel múltunk érzelmi sérüléseit. Javaslom az elolvasását ezzel a könyvvel párhuzamosan. A sikeres hívő élet másik tényezője a szabadság, amely jelen könyvem központi témája. Pál kijelenti: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1) Ez az igevers nemcsak azt bizonyítja, hogy Isten szabadnak akar látni bennünket, hanem egyben int is, mivel fennáll annak a lehetősége, hogy szabadságunk elvész. A bűn rabszolgái voltunk, mielőtt Krisztust befogadtuk. Krisztusnak a kereszten elvégzett munkája által viszont a bűn hatalma megtört felettünk. A Sátánnak semmi tulajdonjoga vagy hatalma nincs többé felettünk. Legyőzött ellenség, de eltökélt szándéka, hogy ettől a felismeréstől távol tartson minket. Tudja jól, hogy megakadályozhat a hatékony hívő életben, ha el tudja hitetni veled, hogy mindössze saját múltad terméke, a bűn alárendeltje vagy, kudarcra ítélve, szokásaid rabságában. Mindaddig képtelen leszel meglátni, hogy a téged egykor fogva tartó láncok elszakadtak, míg a Sátán zűrzavarban tarthat, és sötét hazugságaival megvakíthat. Krisztusban szabad vagy, de ha a gonosz el tudja hitetni veled, hogy nem vagy az, akkor nem fogod megtapasztalni azt a szabadságot, amely az örökséged. Nem hiszek a hirtelen bekövetkező érettségben, de hiszem, hogy van azonnali szabadság, és ezrével láttam embereket megszabadulni az igazság segítségével. Meglepődnél, ha tudnád, mennyire felgyorsul az érési folyamat, mihelyt megszabadul valaki! Jelen könyvemben megpróbálom tisztázni a szellemi konfliktusok természetét, és felvázolom a megoldás lehetőségét Krisztusban. Az első rész elmagyarázza az ember Krisztusban elnyert helyzetét, mely szabadságot, védettséget és tekintélyt biztosít. A második rész figyelmeztet arra, hogy mennyire ki vagyunk téve a nagyon is valóságos és nagyon is személyre

Végre szabad! szabott démoni hatásoknak, melyek célja az, hogy kísértések, vádaskodások, megtévesztés és kontroll által elrabolják tőlünk a szabadságot. A harmadik rész bemutatja a Krisztusban való szabadsághoz vezető lépéseket, amelyek segítenek abban, hogy szabadon járhassunk, bármit is tervez az ellenség az életünk ellen. Az alábbi levél, melyet egy sikeres szakember írt, gyönyörűen mutatja be, hogy milyen hatalmas különbség van a hívő életben a rabság és a szabadság közt. Nancyvel ellentétben az ő életében minden normálisan zajlott, gyülekezetbe járó hívő ember volt, akinek a családja és a karrierje is rendben volt, de nem volt szabad. Kedves Neil! Azért keresem meg Önt, mert látszólag megmagyarázhatatlan „pszichológiai jellegű” támadások tömegét tapasztalom. Érzelmi nehézségeim valószínűleg gyermekkori tapasztalataimból fakadnak: horrorfilmek, Ouija táblák (spiritiszta szeánszokon használt ábécés deszkalap – a ford. megjegyzése) stb. Világosan emlékszem, mennyire féltem a démoni erők látogatásától, miután megnéztem a Drakula vére című filmet. Apámnak elég heves természete és érzelmi kitörései voltak. Úgy próbáltam alkalmazkodni, hogy bezárkóztam és magamat hibáztattam, mondván, hogy biztosan én bosszantottam fel. Érzelmeimet magamba fojtottam. Ez életmódommá vált. Felnőtt koromban továbbra is vádoltam magam minden egyes hiányosságom és balszerencsém miatt. Később elfogadtam Krisztust személyes Uramnak és Megváltómnak. A következő néhány évben szellemileg növekedtem, de teljes békét soha nem élveztem. Mindig ott lappangtak bennem az Istennel való kapcsolatomra vonatkozó kétségek, és távolinak, zordnak láttam Őt. Mindig nehézségeim voltak az imádkozással, a bibliaolvasással, és nem tudtam igazán odafigyelni a lelkipásztor igehirdetéseire sem. Komolyan megkérdőjeleztem az élet értelmét. Szörnyű rémálmaim voltak, melyekből sikoltozva riadtam fel.

A Szabadító Akkor találtam meg végre a szabadságot Krisztusban, amikor Önnel imádkoztam. Felfedeztem, hogy Isten nem zord, közömbös kiképző őrmester, hanem szerető édesapa, aki örül elért eredményeimnek. Ugyanakkor nagy megkönnyebbülést is éreztem, amikor azért imádkoztam, hogy tűnjön el az életemből minden őseimtől rámszálló démoni tevékenység. Most, amikor Isten Igéjét olvasom, jobban értem, mint bármikor azelőtt. Sokkal egészségesebb lett a viszonyom az élethez, és az Úrral való kapcsolatom teljesen megváltozott. Találkozásunk óta egyetlen rémálmom sem volt. Neil, attól tartok, hogy nagyon sok hozzám hasonló hívő ember van, akik „csendes kétségbeesésben” élik életüket a démoni erők támadása miatt. Lehet, hogy ők is prédáivá váltak ezeknek az erőknek, ahogy én is, miközben látszólag minden rendben van velük. Őszinte tisztelettel: egy iskolaigazgató Nem tartozol-e esetleg te is azon hívők közé, akik csendes megkeseredettségben élik életüket, félelmek, harag, depresszió, megrögzött szokások vagy olyan gondolatok és belső hangok kötelékében, amelyek elől nem lehet elmenekülni, vagy éppen egy bűnös magatartásban, melyből nincs kiút? Nem azt mondom, hogy minden szellemi probléma közvetlen démoni beavatkozás következménye, de lehetséges, hogy azért nem vagy szabad, mert nem veszed tudomásul vagy éppen tagadod a démoni erők valóságos tevékenységét napjainkban. Krisztusban te is azt a teljes szabadságot örökölted, amit ő a Szentírásban megígért. Minderre jó példa Nancy, az iskolaigazgató és sok más hozzájuk hasonló ember bizonyságtétele, akikről a következő oldalakon olvashatunk. Szeretném bemutatni neked azt a személyt, aki legyőzte a sötétséget és biztosította számunkra a szabadságot: Jézus Krisztust, a Szabadítót!

Első rész

Bátorodj fel!

1 Nem kell homályban élned! A nyolcvanas évek elején találkoztam egy fiatal hívő lánnyal, aki súlyos szellemi, értelmi és érzelmi gyötrelmek alatt roskadozott. Mielőtt elkezdett volna lelkigondozásra járni hozzám, egyszer a következő imát írta Istennek, majd 10 perccel azután sikertelen öngyilkossági kísérletet hajtott végre, nagy mennyiségű gyógyszert szedve be: Kedves Isten! Hol vagy? Hogy teheted meg velem, hogy tétlenül nézel, és nem segítesz rajtam? Nagyon szenvedek‚ te pedig nem törődsz velem. Ha törődnél velem, akkor véget vetnél ennek a kínnak, vagy pedig hagynád hogy meghaljak. Szeretlek, de nagyon távolinak tűnsz. Nem hallom a hangod, nem érzem a jelenléted, nem látlak, bár hinnem kellene, hogy itt vagy. Uram, őket érzem és hallom, itt vannak! Tudom, hogy Te létező Isten vagy, de ők nekem most sokkal valóságosabbak. Kérlek, add hogy valaki higgyen nekem, Uram! Miért nem állítod le őket? Kérlek, Uram, kérlek! Ha igazán szeretsz, akkor hagyd, hogy meghaljak. Egy elveszett bárány Az elmúlt 20 év alatt százával találkoztam olyan keresztyénekkel, akik hasonlítottak e szívszaggató levél írójára. S bár legtöbbjük nem követett el öngyilkossági kísérletet, de sokan beszámoltak sötét késztetésekről, hogy megtegyék. Csaknem mindegyikük beszámolt „azok” jelenlétéről. Belső kényszerítő erők vagy hangok zaklatták, kísértették őket és csúfot űztek belőlük, vádolták vagy éppen riogatták őket. Legtöbbször előre figyel-

A Szabadító meztetem azokat, akik beszélgetni akarnak velem, hogy esetleg „hallani” fognak belülről jövő különféle megjegyzéseket, például: „Minek mennél hozzá, úgyse tud rajtad segíteni”, vagy maguk fognak csüggesztő dolgokat gondolni, pl.: „Nem akarok elmenni hozzá” vagy „Már máskor is megpróbáltam, és úgyse segített”. Valaki azt írta: „Teljesen lebénulok, ahányszor csak megpróbálok önnel beszélni, vagy arra gondolok, hogy beszélnem kellene önnel. Belső hangokat hallok, amelyek szó szerint azt kiabálják, hogy »Ne!« Már az öngyilkosságot is fontolgattam, csak hogy véget vessek ennek a szörnyű belső küzdelemnek. Segítségre van szükségem!” Sok más keresztyén, akivel foglalkozom, nem panaszkodik hallucinációkra, gondolatai azonban annyira zavarosak, hogy hívő mindennapjaikban állandóan elégedetlenek, és gyümölcstelen az életük. Amikor imádkozni próbálnak, millió oda nem illő dolog jut az eszükbe. Amikor leülnek Bibliát olvasni vagy egy jó keresztyén könyvet vesznek a kezükbe, képtelenek koncentrálni, vagy néhány perc olvasás után azon kapják magukat, hogy gondolataik messze elkalandoztak. Amikor lehetőségük adódik arra, hogy az Urat szolgálják, akkor újra meg újra előhozakodnak saját hiányosságaikkal, elbátortalanodnak és megkérdőjelezik önmagukat: „Nem vagyok valami szilárd hívő”, „Nem ismerem elég jól a Bibliát”, „Még mindig bűnös gondolatokkal küzdök” vagy „Nincs elég lelki ajándékom”. Győzelmes, eredményes, örömteljes hívő élet helyett inkább az élet borús oldalán vonszolják magukat, és megpróbálnak valahogyan kitartani Jézus visszajöveteléig. Ez persze egyrészről saját gondolataik fegyelmezetlenségéből is fakadhat, de lehet, hogy az ellenség megtévesztő tevékenységére világít rá. Emberek százait láttam megszabadulni az ilyen jellegű megtévesztéstől.

A megkötözöttséggel kapcsolatos közkeletű tévképzetek Honnan erednek a hangok és honnan származik a zűrzavar? Miért kalandoznak el gondolataink és honnan erednek vádló érzelmeink? A megkötözöttek felé való szolgálatom elején többek között azért tapogatóztam