Max Lucado: Sosem vagy egyedül

Max Lucado

SOSEM VAGY EGYEDÜL Bízz Isten jelenlétének és erejének csodájában!

Max Lucado

SOSEM VAGY EGYEDÜL Bízz Isten jelenlétének és erejének csodájában!

Originally published in the U.S.A. under the title: You Are Never Alone: Trust in the Miracle of God’s Presence and Power Copyright © 2020 by Max Lucado Published by arrangement with Thomas Nelson, a division of HarperCollins Christian Publishing, Inc. All rights reserved.

Hungarian edition © 2021 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Ácsné Tolner Márta Borítóterv: Boltos Péter Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-615-5446-67-2 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2021 A könyvben a Kálvin Kiadó 2017-es revideált új fordítású Bibliájából és a TBL által kiadott Egyszerű fordításból (EFO) való idézetek mellett a következő angol nyelvű fordítások átirata szerepel: Amplified Bible; English Standard Version (ESV); God’s Word; New Century Version (NCV); New International Version (NIV); New Living Translation (NLT); Phillips; The Message; The Living Bible (TLB).

Minden elismerésem azoké a szolgálóké, akiknek hite és bátorsága inspirálóan hat gyülekezetünkre: Travis és Alisha Eades, Brian és Janet Carruth, Miguel és Haydee Feria, Mario és Christina Gallegos, Sam és Ann Gonzalez, Jimmy és Annette Pruitt, Rich és Linda Ronald.

TARTALOM

Köszönetnyilvánítás 9 1. Nekünk nem megy, de Istennek igen

11

2. Ő visszaadja, amit az élet elvett

19

3. Az imától a válaszig tartó hosszú út

29

4. Kelj fel, vedd fel, és járj!

39

5. Meg tudjuk oldani!

49

6. Veled VAGYOK a viharban

59

7. Ő felnyitja a vakok szemét

69

8. A sírokat felnyitó hang

79

9. Teljesen kifizetve

91

10. Látott és hitt

99

11. Reggeli Jézussal

109

12. Higgy, csak higgy!

121

Elgondolkodtató kérdések

131

Jegyzetek 175

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Azt hiszem, valahogy így eshetett a dolog: Valamikor régen Isten úgy határozott, hogy Lucadónak minden lehetséges segítségre szüksége lesz odafentről. Tudta, hogy hajlamos leszek letérni az útról, késlekedni, búskomorságba esni, leverten lófrálni; tehát egy olyan príma, első osztályú támogató csapat kellett mellém, akiket még az angyalok is megirigyelnének. Másképp hogyan volna lehetséges, hogy valakit ilyen csodálatos emberek vegyenek körül? Nem érdemlem meg őket, de kétségkívül imádom mindegyiket.

Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be Önöknek (dobpergést kérek) a legjobb támogató csapatot, ami írónak valaha adatott.

Liz Heaney és Karen Hill – nincs nálatok jobb szerkesztő.

Milliószor megköszöntem, és újra köszönöm!

Carol Bartley – olyan vagy a szövegszerkesztésben, mint Julia Child volt a konyhában: a legnagyobb.

Steve és Cheryl Green – a menny adott kölcsön benneteket a földre, s mi nem szeretnénk visszaadni titeket!

10 SOSEM VAGY EGYEDÜL — KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A HarperCollins Kiadó szuperhősei – Mark Schoenwald, Don Jacobson, Tim Paulson, Mark Glesne, Erica Smith, Janene MacIvor és Laura Minchew.

Brian Hampton – különös tisztelettel adózom ez előtt az értékes férfi előtt, aki a könyv elkészülte során távozott az élők sorából.

David Moberg – 1975 óta vesz részt a keresztyén könyvkiadásban, és 1989 óta az én világomnak is fontos része. Köszönöm – nos – egyszerűen azt, hogy David Moberg vagy.

Jana Muntsinger és Pamela McClure – bár könyvkiadók vagytok, a barát szó jobban illene rátok. Köszönöm!

Greg és Susan Ligon – nyugtattok, tisztáztok, alkottok.

Van bármi, amit nem tudtok? Nagyon köszönöm, hogy sínen tartjátok a dolgokat!

Dave Treat – Újra imában hordoztad a könyv írását. Isten hallgassa meg csodálatos imádságaidat!

Janie Padilla és Margaret Mechinus – köszönöm a lebonyolított hívásokat, a megválaszolt e-maileket, a beszerzett könyveket és a lecsendesített káoszt.

Brett, Jenna, Rosie, Max, Andrea, Jeff és Sara. Családfánk egyre zöldebb, virulóbb és bolondosabb. Mindegyikőtöket szeretem! És feleségem, Denalyn. Isten hegedűszóból és zamatos borból alkotott. Az idő múlásával te is egyre édesebb leszel, mint a hegedű és a bor. Szeretlek.

1 NEKÜNK NEM MEGY, DE ISTENNEK IGEN

„Csak én vagyok, és ez nem valami sok.”

Majdnem egy órát beszélgettünk, mielőtt a nő kimondta ezeket a szavakat. Lassan és hosszasan iszogattuk a kórházi váróterem automatájában készült kávénkat. Ő édesítőszerrel, én kávékrémporral. Alacsony volt, smink nélkül és csapzott hajjal. Bő és gyűrött pólót viselt. Az is lehet, hogy abban aludt.

Szakadatlanul kavargatta kávéját, addig forgatva a műanyag kanalat, míg kisebbfajta örvény keletkezett benne ‒ akárcsak az érzései: a tehetetlenség kavargó, körbe-körbe forgó érzései.

Tizenhét éves fia, aki abban a pillanatban két ajtóval és ötven méterrel arrébb az intenzív osztályon feküdt, már egy éve ‒ vagy talán több is ‒ küzdött opioid függőséggel. Korábban egy autóbaleset miatt került kórházba. Most négynapi kényszerű méregtelenítés után tablettákért rimánkodott, de az orvosok nem adtak neki, ő pedig ágyhoz volt kötve.

Amit én itt elmondtam egy bekezdésben, az az anyának csaknem egy órájába telt. Miközben volt férjéről beszélt, akinek jelenléte és támogatása az év nagy részében hiányzott,

12 SOSEM VAGY EGYEDÜL

történetét minduntalan zokogások, nagy sóhajok és dühkitörések szakították félbe. Az apa egész héten nem jelentkezett, de mindig voltak kifogásai. Mindent egybevetve az anya úgy gondolta: „Csak én vagyok, és ez nem túl sok.”

Olyan erővel szorította a műanyag poharat, hogy azt hittem, elreped.

Ismered ezt az érzést? Tudod, milyen a lefelé tartó spirál?

Meg vagy győződve róla, hogy senki se törődik veled, senki se tud segíteni, senki se hall téged és senki se figyel a hívásodra?

Ha ismered ezt az érzést, nem vagy egyedül. Nem úgy értem, hogy nem vagy egyedül abban, hogy ismered ezt az érzést. Úgy értem, te nem vagy egyedül. Ez csak egy időszak. Az elszigeteltség és tehetetlenség zord, sötét érzete el fog múlni. Ha azt gondolod, rajtad múlik minden, és te nem érsz sokat, akkor szeretnék néhány eseményt a figyelmedbe ajánlani.

Jobban mondva János apostol szeretne néhány történetet a figyelmedbe ajánlani. Olyan csodákból szőtte össze faliszőnyegét, amelyek „azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében”. (János 20,31) Életadó hit! Erről szeretne János beszélni. Túláradó, szilárd és ellenálló hitről. Ha hiszünk, életünk lesz. Erőnket meghaladó erőt kapunk. Teljesítőképességünket meghaladó feladatokat hajtunk végre. Bölcsességünket meghaladó megoldásokat veszünk észre.

A hit nem valamiféle tiszteletteljes meghajlás egy isteni lény előtt. A hit akkor kezdődik, amikor bizalmunkat Istenbe vetjük. Egy döntés, hogy teljesen rátámaszkodunk az élő és szerető Megváltó erejére.

NEKÜNK NEM MEGY, DE ISTENNEK IGEN 13

Amilyen mértékben sikerül ezt megtennünk, olyan mértékben lesz „életünk az ő nevében”. Ez a csodák célja. János jeleket sorol fel, melyek mindegyike arra hivatott, hogy felszítsa az Isten ígéretébe vetett hitünket: te és én soha, de soha nem vagyunk egyedül. Hát nem ez volt Krisztus egyik utolsó ígérete? Mielőtt felment a mennybe, erről biztosította barátait: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

(Máté 28,20) Egész biztos, hogy ezek a szavak nagyon sokat jelentettek Jánosnak.

Képzeld magad elé az idős apostolt, ahogy meséli a történeteket. Ezüst hajú, ráncos bőrű öregember. De szemei reménnyel telve, nevetése pedig betölti a szobát. Efezusban pásztorol egy csapatnyi Krisztus-követőt. Szereti elmesélni – ők pedig szeretik hallgatni – annak a körülbelül hat évtizednyi és ezerötszáz kilométernyi távolságra levő napnak a történetét, amikor Jézus elhívta, hogy tegye le a halászhálót és kövesse őt. János megtette.

Péter, András és Jakab is megtették. Ők már nem élnek.

Már rég betöltötték küldetésüket és befejezték életüket. Már csak János maradt. És János – valószínűleg tudva, hogy az ő napjai is a végükhöz közelednek – egy utolsó feladatba fog. Márk evangéliuma már közkézen forog. Máté és Lukács már összeállították Krisztus életéről szóló beszámolójukat. János is ezt szeretné tenni. De az ő evangéliuma más lesz. Szeretné elmesélni azokat a történeteket, amelyeket a többiek nem meséltek el, az általuk elmondottakat pedig szeretné kiegészíteni pár részlettel. Evangéliumához a „jeleket” válogatja össze.

Elvisz minket Kánába, hogy megkóstoljuk a bort, aztán Kapernaumba, hogy megnézzük az apát, aki megölel-

14 SOSEM VAGY EGYEDÜL

heti a fiút, akit majdnem elveszített. Érezzük a dühös vihar tombolását Galileában, és halljuk az éhes tömeg morajlását a hegyoldalon. Látjuk, ahogy feláll a béna és felnéz a vak ember. Mielőtt végezne, János átvezet minket két temetőn, odaáll egy kereszt mellé, és meghív minket, hogy hallgassunk bele egy reggeli beszélgetésbe, ami megváltoztatta egy apostol életét. A János által kiválasztott csodák lefedik a teljes palettát az esküvőn történt bakitól az erőszakos kivégzésig, az üres gyomroktól az üres álmokig, a feladott reménytől az eltemetett barátokig. És mi nagyon-nagyon figyelmesen nézzük a jeleket, melyeket János láttatni akar: nem úgy, mint egy történelemkönyv feljegyzéseit, hanem mint Isten stratégiai tervének részeit.

Mindezek az események egyetlen hanggá olvadnak össze, és felszólítanak: emeld fel a tekinteted és nyisd ki a szíved a lehetőség előtt – valójában inkább a valóság előtt –, hogy a világegyetem legnagyobb Hatalmának jó célja van veled, és reményt hoz a számodra!

János nem azért jegyezte fel ezeket az eseményeket, hogy meghasson vele, hanem hogy ösztönözzön: higgyünk Krisztus gyengéd jelenlétében és hatalmas erejében. A csodáknak ez a montázsa azt hirdeti, hogy minden Isten kezében van.

Azt hiszed, rajtad múlik minden, és te nem érsz sokat? Butaság! Isten meg tud tartani téged.

Erősebb vagy, mint gondolod, mert Isten közelebb van, mint hiszed.

Jézus megérintette a sebeket. A remény szavait szólta. Életek gyógyultak meg. Áldások áradtak ki. Csodáiban üzenet volt: „Itt vagyok. Törődöm veletek.”

Ha Jézus csak istenségét akarta volna bizonyítani, akkor szimplán a levegőből csinált volna egy csapatnyi madarat,

NEKÜNK NEM MEGY, DE ISTENNEK IGEN 15

vagy gyökerestől kitépte volna a fákat, hogy elröpítse őket.

A patakokat vízeséssé, a köveket pedig dongókká változtatta volna. Az ilyen dolgok bizonyították volna a hatalmát. De Jézus azt akarta, hogy többet lássunk. Meg akarta mutatni nekünk, hogy van egy csodatevő Isten, aki szeret minket, törődik velünk és a segítségünkre siet.

Szükségünk van erre az üzenetre ma is?

Ez a könyv a karantén szülötte. A koronavírus napjaiban fejeztem be. Amikor néhány hónappal ezelőtt belefogtam az írásába, legtöbbünk számára ismeretlen volt a covid-19.

Az olyan kifejezések, mint „távolságot tartani”, „helyünkön maradni” csak a szabályzatok utasításaiban szerepeltek, nem a mindennapi szóhasználatunkban. De mindez teljesen megváltozott. Írásom idején emberek milliói bújnak meg és rejtőznek el lakásaikban, házaikban, nyaralóikban és kunyhóikban.

A krízis csak súlyosbította az elszigeteltség és a depres�szió már amúgy is felfutó járványát. Egy tanulmány szerint a magány ugyanolyan veszélyes az ember egészségére, mint napi tizenöt szál cigaretta elszívása. Demenciához, Alzheimer kórhoz, szívbetegséghez, legyengült immunrendszerhez és élethosszcsökkenéshez vezethet.1 Az egyik legnagyobb amerikai kórház vezetői szerint a sürgősségi osztályok túlzsúfoltságának legfőbb oka a magányosság. A dallasi Parkland Kórház jutott erre a megdöbbentő felfedezésre, amikor megpróbálta orvosolni a rendszer problémáit. Kielemezték az adatokat és listát készítettek arról, kik használják legtöbbet ezeket az osztályokat. Nyolcvan pácienst azonosítottak, akik tizenkét hónap leforgása alatt 5139szer kerültek be a négy sürgősségi osztály valamelyikére. Ez több mint 14 millió dollárjába került az ellátórendszernek.

16 SOSEM VAGY EGYEDÜL

Mikor név szerint beazonosították ezeket a visszatérő látogatókat, megbíztak néhány csoportot, hogy keressék fel őket és állapítsák meg az okokat. A következtetés? Magány. A szegénység és az alultápláltság is szerepet játszott, de a legelső meghatározó tényező az elszigeteltség érzése volt. A sürgősségi osztályon figyelmet, kedvességet, törődést kaptak. Ezért tértek vissza újra és újra. Érezni akarták, hogy valaki törődik velük.2 Nem ugyanerre vágyunk mindannyian? János apostol tudatni akarta: valaki törődik velünk. Azt akarta, hogy elhig�gyük ezt, és teljességgel ennek a szerető Istennek az erejére bízzuk magunkat.

Isten törődik velem, amikor üressé válik az életem?

Segíteni fog, ha próbákkal kell szembenéznem? Észreveszi, amikor az életem sötét és viharos?

Segít majd, ha rám tőr a halálfélelem?

János evangéliuma életadó csodáinak válasza egy messze hangzó igen. Ismered ezeket a csodákat? Hiszel abban a Jézusban, akinek nemcsak hatalma van, hanem szenvedélyesen szereti a világ gyengéit és megsebzettjeit? Elhiszed, hogy eléggé törődik veled ahhoz, hogy rád találjon az élet várótermeinek, rehabilitációs központjainak és szanatóriumainak magányában?

Nemrég sétáltam egyet két nagyszerű társammal: három és fél éves unokámmal, Rosie-val és hűséges, megbízható kutyámmal, Andyvel.

Andy odavan a házunk közelében levő kiszáradt folyómeder felderítéséért, Rosie pedig folyton a nyomában jár. Úgy gondolja, ő is mehet oda, ahova a kutya. Amikor felajánlom a segítségemet, elhesseget. Nehezen kezelhető kislány, ha-

NEKÜNK NEM MEGY, DE ISTENNEK IGEN 17

sonlít a nagyanyjához. Úgyhogy Andy ment elöl, mögötte szaladt Rosie, én pedig megpróbáltam lépést tartani velük.

Andy kiszúrt valami élőlényt a bozótban, úgyhogy odarohant. Rosie azt hitte, ezt ő is megteheti. Andy keresztültört a bozóton, de Rosie fennakadt. Az ágak összekaristolták a bőrét és sírni kezdett. „Max papa! Segítenél?”

Hogy mit tettem? Azt, amit te is tettél volna. Beléptem a bozótba és kinyújtottam a kezem. Rosie felemelte a karjait és hagyta, hogy kiemeljem.

Isten ugyanezt fogja tenni veled is. Sosem vagy egyedül, sosem vagy segítség nélkül, sosem vagy reménység nélkül.

Te és én arra vágyunk, hogy valaki megkeressen minket életünk zűrzavarában. Vágyunk rá, hogy hihessünk az élő, szerető, csodatevő Istenben, aki gondolkodás nélkül belép világunk tüskés bozótjába, és kiemel minket onnan.

Ha te is erre vágysz, alaposan vedd szemügyre János szavait és Krisztus csodáit, nem teljesítik-e kívánt céljukat: „hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében”. (János 20,31)

2 Ő VISSZAADJA, AMIT AZ ÉLET ELVETT

Nem tűnt mindentudónak, de szarukeretes szemüvegével, szürke flanelöltönyével és aktacsomójával intelligens embernek látszott. Okos és felkészült volt, minden ízében az a statisztikus, akinek szakmája szerint lennie kell. Hogy túlvilági és prófétai, vagy isteni és látnoki képességű lett volna? Nem, nem övezte dicsfény. Nem kísérték angyalok. Bár ragyogott az arca, de ezt inkább a délutáni nap számlájára írtam, ami betűzött irodája ablakán. „Lássuk csak – mondta a mappáját lapozgatva, amiben grafikonok és jelentések voltak. – Kettejük várható életkora…

– Felnézett egy időre, épp csak annyira, hogy közölje: – Ha Önök is látni akarják, a hetedik oldalon járunk.” Megvárta, míg odalapozunk. A tenyerem izzadni kezdett. Denalyn szeme kikerekedett. Bizonyos határidőket már ismertünk: mikorra fejezik be a lányaink az egyetemet, mikorra tervezik az esküvőjüket. De hogy mikor halunk meg? Új értelmet kapott a végső időpont jelentése. Vajon tényleg tudni akarjuk, mire jutott ezzel kapcsolatban?

20 SOSEM VAGY EGYEDÜL

Az életbiztosítás volt a szakmája. A telefonba azt mondta nekem: „Biztos akarok lenni abban, hogy azt kapják, amire szükségük van.”

Ehhez két adatra volt szüksége: mekkora biztosítási díjat vagyunk hajlandóak kifizetni, és hány évig fogunk még élni ezen a földön. Az első adattal én szolgálhattam. Azt mondta, a másodikat majd ő megmondja. És most épp erre készült. „Mi van, ha ezt a hetet mondja? – kérdeztem Denalynt. – Lehet, hogy vendégelőadót kell keresnem a gyülekezet számára?” Denalyn nem mosolygott. A fickó sem.

Egy hotelrecepciós szenvtelen hangján beszélt, mint aki a foglalási időpontokat ismerteti. „Mrs. Lucado, Ön 2044-ig lesz itt velünk. Mr. Lucado, az Ön távozásának ideje 2038-ra várható.”

Nos, hát megvan. Legalább most már tudjuk. Nem sokat tudok mondani arról, mi másról beszélt még. Letaglózott, hogy most már megvan a sírkövemre kerülő évszám. Az elsőt már tudtam: 1955. Tudtam, mi jön utána: egy két és fél centiméteres kötőjel. (Egyszer puszta kíváncsiságból lemértem egy sírkövön.) Most már tudtam a második számot is: 2038.

Ez a beszélgetés 2018-ban zajlott. Húsz évem volt még hátra. A Jordánon való átkelés háromnegyedénél jártam. Ezzel az új adattal a tarsolyomban nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy számszerűsítsem megmaradt forrásaimat.

▪▪ 168 192 000 lélegzetvétel (ez soknak tűnik, de már több mint 2000-et elhasználtam belőle, míg megírtam a fejezet bevezető részének vázlatát) ▪▪ 108 000 golfütés (vagy az én esetemben az ezzel azonos értékű tíz játszma)