Szaba nő 1 20

Mi, nők, szabadságra születtünk

Cynthia Heald

„Azért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” – Zsidók 12:1

TARTALOM

Hogyan használjuk a könyvet?

Előszó 1. fejezet: Félretéve az akadályokat: Fussunk szabadon 2. fejezet: Félretéve az óemberünket: Fussunk az új természettel 3. fejezet: Félretéve a múltat: Fussunk az örökkévalóság tudatában 4. fejezet: Félretéve az emberek kedvében járást: Fussunk közösségben 5. fejezet: Félretéve a keserűséget: Fussunk, de közben bocsássunk meg 6. fejezet: Félretéve a sürgés-forgást: Fussunk, de közben pihenjünk 7. fejezet: Félretéve az aggodalmakat: Fussunk békességgel 8. fejezet: Félretéve a kétséget és a félelmet: Fussunk hittel és bizalommal

9. fejezet: Félretéve a testet: Fussunk Lélekben 10.fejezet: Félretéve a világot: Fussunk új élettel 11. fejezet: Félretéve az elbizonytalanodást: Fussunk kitartóan

Jegyzetek

Hogyan használjuk a könyvet?/Javaslatok a könyv használatára

Könyvemet nőknek terveztem, kortól vagy családi állapottól függetlenül, mind egyéni, mind kiscsoportos használatra.

A könyvben sok kérdést találunk, amelyek különböző igékhez vezetnek el a Szentírásban. Ne aggódjunk a „helyes” vagy „helytelen” válaszok miatt, hanem az Úr jelentse ki igazságát Igéjéből. A Biblia jobb megértését elősegítő eszközök – például kommentárok, lexikonok és kézikönyvek – segíthetnek egy-egy adott igerész megértésében, felhívhatják figyelmünket a történelmi háttérre, a szövegösszefüggésekre és közismert értelmezésekre. (Néhány esetben – általános szómeghatározásokhoz - fogalmi értelmező szótárra is szükségünk lehet – például ......)

Más kérdések arra késztetnek, hogy elgondolkozzunk saját életünkön. Az ilyen kérdéseket vizsgáljuk meg őszintén és alaposan; ha csoportban foglalkozunk a

könyvvel, ne gondoljuk, hogy kötelező feltárni életünk csak ránk tartozó részleteit. Az egyes fejezetek végén található Gondolatébresztő kérdések alcím alatt található kérdések segítségével gondoljuk át a tanulmány által felvetett fontos kérdéseket. Ha naplót szoktunk írni, ezeket a gondolatokat esetleg inkább oda írjuk, mint a könyvbe.

Kívülről meg is tanulhatjuk minden fejezetnél a legfontosabb kijelölt igét, amelyet mindig a fejezet első oldalán találunk meg, de a Megtanulásra javasolt igék/Tanuljuk meg kívülről alcímnél is említésre kerül. Meg fogjuk látni, hogy az igetanulás gazdagítja igeolvasásunkat és fokozza igetanulmányunk jelentőségét és hatását.

A múlt nagy gondolkodóitól és szerzőitől vett idézeteket gondosan úgy válogattuk össze, hogy a tartalom jobb megértését és élvezetét szolgálják. Azok a művek, amelyekből az idézetek származnak (lásd a könyv végén található Jegyzetek rész) mind egyéni csendességünkhöz, mind bibliatanulmányunkhoz kiváló olvasmányoknak bizonyulnak.

Előszó

A reggelinél velem szemben ülő kedves fiatal nő így szólt hozzám:

- Szeretem Istent és az ő akaratát kívánom tenni, de valami visszatart. Úgy érzem, az életem vesztes hadállásból folytatott csata. Újra meg újra próbálkozom, de elmegy a kedvem, és úgy érzem, kudarcra vagyok ítélve.

Beszélgetés közben nagyon megsajnáltam. Valóban minden tőle telhetőt megtett azért, hogy növekedjen a keresztyén életben és Istent szolgálja, de sohasem látott előrelépést, és nem volt öröme. Úgy érezte, keresztyén élete zsákutcába jutott, de nem tudta, mit tehetne ellene. Beszélgetés közben elmondtam neki, hogy sokan mások is elismernék: - Igen, én is ezt tapasztalom.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” - írta Pál a galatáknak (Galata 5:1). Krisztusban vagyunk, mégis milyen könnyen olyan súlyok alatt görnyedünk, amelyek rabul ejtenek és „visszatartanak”. Elnyertük Krisztus csodálatos szabadítását, de valahogy mégis elsikkad a keresztyén élet szépsége, öröme és szabadsága.

A Zsidók 12:1-2 a keresztyén életet versenynek nevezi: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra.” Amikor elgondolkoztam ezen a versen, megértettem, hogy mindnyájunknak versenyt kell futnunk az életben. Isten „megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a

kegyességre való” (2Péter 1:3). Ezért a versenyben arra kell csak ügyelnünk, hogy úgy fussunk, ahogyan az Úr eltervezte. Ha leteszünk „minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt,” tapasztalni fogjuk azt a szabadságot, amit Krisztus vásárolt meg nekünk.

Beszélgetésünk közben megemlítettem a barátnőmnek, hogy éppen azt tanulmányozom, mit mond a Biblia a Krisztusban való szabadságunkról.

Rávilágítottam arra, hogy ő is bátorítást nyerhetne, ha felfedezné, hogy hogyan lehet félretenni a különböző ránk nehezedő terheket és akadályokat, amelyek gátolnak annak a szabadságnak a megtapasztalásában, amellyel az Úr meg szeretne ajándékozni. Az igazság az, ami szabaddá tesz, és igazságban kell élnünk ahhoz, hogy szabadon futhassuk meg az előttünk lévő pályát. Amikor felnézünk Jézusra, örömmel és békességgel megtelve futhatunk az ő dicsőségére.

Imádkozom mindazokért, akik hozzákezdenek ehhez a tanulmányhoz, hogy segítséget és biztatást merítsenek az Igéből, azoknak a gondolataiból, akik előttünk futották meg a versenypályát, és a mi gondolatainkból, akik most futunk. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8:36). Isten áldja meg gazdagon mindazokat, akik könyv tanulmányozása során fedezik fel, mit jelent szabd nőként élni.

1. fejezet

Félretéve az akadályokat: Fussunk szabadon

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

ZSIDÓK 12:1

Örökös erőfeszítéseink, hogy kezünkbe vegyük saját sorsunk irányítását, minden próbálkozásunk ellenére is csak a legnagyobb szolgasághoz vezethetnek, eltévesztve azt a célt, amelyre Isten teremtett. Igazi szabadságunk nem azt jelenti, hogy irányítani tudjuk az életünket, akár politikai, akár filozófiai értelemben. Az igazi szabadság az Istennel való életből fakad, abból az életből, ami Isten eredeti tervei szerint valósul meg. Csak akkor érjük ezt el, ha megtagadjuk önmagunkat. Különösnek tűnik, de a szabad ember nem önmagáé, hanem azé, aki megszabadította.

J. BLUNCK

Az életet mind az irodalom, mind a Szentírás versenyfutásnak ábrázolja. Életünk minőségét az határozza meg, hogyan futjuk meg a versenyt, örömünket és békességünket pedig az, hogy kihez vagy mi felé futunk.

Mindnyájan hátránnyal, örökölt, bűnös természettel kezdjük a versenyt, amely észrevétlenül megkötöz és úgy megterhel, hogy futásunk kimerítővé válhat és kárba veszhet. Isten nagy szeretetében leveszi rólunk a köteléket, megszabadít hátrányos helyzetünktől és új természettel ajándékoz meg, amelyet Fia halálával vásárolt meg nekünk.

Amikor elismerjük, hogy egyedül nem tudnánk befejezni a versenyt, és elfogadjuk Isten kegyelmi ajándékát, az üdvösséget, a verseny értelmet nyer, érvényes lesz, ám mindenekelőtt szabadságot hoz. „Senki sem szabad, csak azok, akiket Krisztus tesz szabaddá”. Krisztusban szabadok vagyunk, de tudnunk kell, hogy gyakran olyan fölösleges málhákkal futjuk a versenyt, amelyek akadályozhatnak szabadságunkban. Mi is az a szabadság, amelyre Krisztus szabadított meg minket, és mi lehet a gátja annak, hogy ebben a szabadságban éljünk?

Hogyan tehetjük félre az akadályokat?

A Zsidókhoz írt levél 12. részében arra szólít fel minket az Ige, hogy tegyünk félre minden kerékkötőt, terhet vagy akadályt, amely lelki életünkben gátol

minket a futásban vagy az előrelépésben. Hannah Whitall Smith így határozza meg a terheket: „minden, ami aggaszt minket, legyen az lelki vagy időleges, evilági dolog”. G. Campbell Morgan figyelmeztet: „Minden olyasmit félre kell tennünk, távol kell tartanunk magunktól, ami akár a legapróbb lehetőséggel is fenyeget, hogy megzavarja az Istennel való közösségünket”.

1. Az alábbi szavakat keressük ki szótárban, majd írjuk le minden egyes fogalom meghatározását: a. szabadság b. rabszolgaság c. akadály

Minden terhet, vagyis minden mértéktelen szeretetet, ragaszkodást és törődést a test, a jelen élet és a világ iránt. *** A földi élettel való mértéktelen törődés, vagy az evilági élet mértéktelen szeretete holt teherként nehezedik a lélekre, lehúzza, amikor felfelé kellene emelkednie, és visszahúzza, amikor előre kellene törnie; a kötelességet és a nehézségeket terhesebbé és súlyosabbá teszi a kelleténél.

MATTHEW HENRY

2. Pál a rómaiakhoz írott levelében régi életünk haláláról és a Krisztusban kapott új életünk ajándékáról ír. Olvassuk el a Róma 6:1-14-et.

a. Hogyan érhető el a szabadság? b. Most milyen választási lehetőségeink vannak?

3. Milyen akadályokkal küszködsz különösen, amelyek nem engedik, hogy tapasztaljuk a Krisztusban kapott szabadságot?

Fussunk szabadon 4. Isten megszabadított a bűn és a halál törvényétől és énünk zsarnokságától.

Mit tanít Pál a Róma 6:15-23-ban az Istentől kapott szabadságunkról? Mi a mi részünk abban, hogy tapasztalhassuk is ezt a szabadságot? Válaszunkat írjuk a megfelelő oszlopokba.

Isten része

A mi részünk

Ha egyszer megízleltük az életet, nem mehetünk vissza a halálba. Az Istenben való élet mámorító állapot.

NANCY GROOM

Nézzünk fel Jézusra Jézus egész életével a szabadságot állította elénk. Sohasem engedte meg, hogy bárki vagy bármi megakadályozza az Atya akaratának teljesítésében.

Magabiztosan és határozottan élt és szolgált, mert biztos volt abban, hogy kicsoda, és biztos volt küldetésében.

5. Olvassuk el Jézus fontos kijelentését a János 8:31-32-ben. Mit jelent nála az igazság, és ez az igazság milyen értelemben szabadít meg minket?

De milyen szabadságot kaptunk? Ez a szabadság nem jelent szabadulást mindenfajta korlát alól. Nem engedély arra, hogy kiélhessük bűnös természetünket. Szabadságunk arra ad szabadságot, hogy „szeretetben szolgálhassunk egymásnak”. Azért lehet így szolgálni, mert a Szentlélek képessé tesz bűnös természetünk természetes ösztöneivel ellentétesen cselekedni. Ha Lélekben járunk, megszabadulunk régi gazdánktól, aki gyűlöletet, féltékenységet, dührohamokat, irigységet és más hasonló érzelmeket támasztott bennünk. A Szentlélek felszabadít, hogy szeressünk, türelmesek, kedvesek, hűségesek és jók legyünk.

LAWRENCE O. RICHARDS

A szerző gondolatai

Hallottam olyan rabszolgákról, akiket Lincoln elnök kiáltványa felszabadított, mégis a rabszolgaságot választották. Nekik a szabadság ijesztő ismeretlenség volt. Izráel népe jutott eszembe, akik megszabadultak az egyiptomi szolgaságból, mégis azután az ennivaló után vágyakoztak, amit a fogságban kaptak. Készek lettek volna újra rabszolgasorba süllyedni, csak kielégíthessék étvágyukat.

A szabadság nyomasztó lehet, úgy tűnhet, mintha kellemes életünket áldoznánk fel valójában azért, hogy Krisztus megszabadítson. Akkor értjük meg igazán a Krisztusban kapott szabadságunk nagyszerűségét, ha bűneink és régi énünk súlya ránk nehezedik. Ennek megértése számomra folyamatos küzdelmet jelent.

Akkor mondok le a szabadságomról, amikor ragaszkodom ahhoz, hogy én irányítsam az életemet, követelem a saját boldogságomat, és védőfalakat emelek magam köré. Mindezek a viselkedésformák helyesnek tűnnek és biztonságérzettel töltenek el, végül azonban súlyos terhekké válnak.

Isten egyértelműen arra kér minket, hogy „adjuk fel” ezt a leterhelő, vereséget okozó óemberünket. Azt hiszem, ez mindenekelőtt annak a megértését jelenti, hogy van erőm félretenni az akadályokat. Nem kell többé rabszolgaként szolgálnom a bűnt, önmagamat vagy másokat, hogy tetsszem magamnak, nem a világ fogja nekem megmondani, mi tesz boldoggá. Az igazi szabadságot az hozza meg, ha megértem, hogy Krisztuson kívül nem vagyok szabad. Ha

valóban tapasztalni akarom ezt a mámorító életerőt, mindent el fogok vetni, ami megakadályoz abban, hogy valóban éljek. Ez az egyetlen módja annak, hogy semmi sem akadályozzon a futásban.

A legtöbb keresztyén olyan, mint az az ember, aki az úton vonszolta magát, nehéz teher alatt roskadozott, amikor egy szekér ment el mellette, és a kocsis barátságosan felajánlotta, hogy felveszi. A férfi örömmel elfogadta az ajánlatot, de amikor felült a szekérre, továbbra is meghajlott terhe alatt, amelyet még mindig a vállán cipelt.

- Miért nem teszi le a terhét? – kérdezte a jószívű kocsis.

- Nem tehetem – felelte emberünk. – Úgy érzem, már az is túlzás, hogy arra kérem önt, vigyen a szekerén. Hogy is gondolhatnék arra, hogy még a terhemet is cipelje!

Ugyanígy sok keresztyén bár rábízta magát az Úr Jézus gondviselésére, mégis tovább roskadozik terhei súlya alatt, és egész életútján gyakran fáradt és megterhelt.

HANNAH WHITALL SMITH

Gondolatébresztő kérdések: Napló vagy imádság formájában írjuk le, mit válaszolnánk az alábbi két kérdésre: Melyek azok a területek, ahol szabadságra vágyunk?

Hogyan változna meg az életünk, ha ezeken a területeken tapasztalhatnánk az Istentől kapott szabadságot?

Megtanulandó igevers: Zsidók 12:1

2. fejezet Félretéve az óembert: Fussunk az új természettel

Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

EFÉZUS 4:22-24

Isten nagy kegyelme, hogy önvizsgálatot gyakorolhatunk; de a túl sok önvizsgálat éppen olyan rossz, mint a túl kevés.

Avilai Teréz

Az óember állandóan védelmet, támogatást és szolgálatot követel. Olyan mértékben akarja irányítani az életünket, hogy minden, amit teszünk, ezt a bennünk lakó erős természetet elégítse ki. Ez az énünk megnyomorít és teherként nehezedik ránk.

Jézus megváltott az énünk szolgaságából, és erőt ad ahhoz, hogy félre tudjuk azt tenni. Milyen nagy szabadságot jelent, hogy már nem az óemberünk uralkodik rajtunk, amely tönkre akar tenni és be akar csapni! Meg kell tanulnunk tudatosan levetni a régi természetünket és bátran felöltözni a Krisztusban kapott új

természetet. Ha felismerjük és félretesszük régi természetünket, egyik legnehezebb terhünktől szabadulunk meg. Nagy lépést teszünk előre a szabad nővé válás útján, ha elhatározzuk, hogy új természetünkkel futjuk meg az előttünk álló versenypályát.

Hogyan tehetjük félre az óemberünket?

1. „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” olvassuk a Példabeszédek 16:18-ban. Óemberi természetünk részben büszkeségben jelentkezhet, amikor függetlenek és túlságosan magabiztosak vagyunk.

Olvassuk el a Máté 26:31-35-öt, amely egy beszélgetést örökít meg Krisztus elárulásának éjszakáján. Hogyan adta Péter tanújelét büszkeségének?

2. a. Emlékszünk-e olyan helyzetekre, amelyeket így fogadtunk. „Biztos vagyok benne, hogy ezt sohasem tenném meg”? Írjuk le gondolatainkat!

b. Vajon ez a gondolkozás büszke önbizalmunkból fakadt? Miért vagy miért nem?

3. Óemberünk másrészt azt mondhatja nekünk, hogy nem érünk semmit, hogy valami baj van velünk, hogy semmire sem vagyunk képesek. Az ilyen gondolkozásra találunk jó példát a 2Mózes 4:10-14-ben, amikor Isten megszólítja Mózest az égő csipkebokorból.

a. Olvassuk el a fenti igeverseket és magyarázzuk meg, hogyan fogadta Mózes Isten parancsát, amely úgy szólt, hogy beszéljen a fáraóval és vezesse ki Izráel népét az egyiptomi szolgaságból. b. Mit gondolunk, miért így válaszolt Isten Mózesnek (14. vers).

4. A 2Mózesben olvasható fenti eseménynek van-e valami köze saját elégtelenségünkkel folytatott küzdelmünkhöz? Miért van vagy miért nincs?

Önmagunk elfogadása tulajdonképpen az Istenbe vetett bizalom kérdése.

Elfogadom magamat fogyatékosságaimmal, testi hibáimmal és minden egyébbel együtt. Meg kell tanulnunk úgy gondolkozni, mint George MacDonald, aki el tudta mondani: „Inkább vagyok olyan, akinek Isten akarata teremtett, mint az elképzelhető legnagyszerűbb teremtmény; mert az elképzelhető legdrágább, legnagyobb és legkedvesebb dolog az, hogy Isten gondolt rám, az Ő gondolataiban születtem meg és Ő teremtett.

JERRY BRIDGES

5. Szabadságunk elengedhetetlen feltétele, hogy elfogadjuk önmagunkat.

Hogyan foglalnák össze Pál tanítását a Róma 12:3-8-ban, amikor arról ír, hogyan kell látnunk önmagunkat?

6. Az 1-5. kérdésekben idézett igékben melyek azok a legfontosabb gondolatok, amelyek segítenek helyesen értékelni önmagunkat?

Hit által léptünk örök kapcsolatra az Úr Jézus Krisztussal. Ennek eredményeként meghaltunk a bűnnek, élünk Istennek, és most Krisztussal ülünk a mennyekben.

Isten előtt Krisztusban vagyunk fontosak, elfogadhatóak, jók. A Sátán semmit sem tehet, amellyel megváltoztathatná Krisztusban elfoglalt helyünket és az Úr előtti értékünket. Gyakorlatilag azonban cselekvésképtelenné tehet, ha be tud csapni, ha hallgatunk rá és elhisszük alattomos vádaskodását, hogy nem sokat érünk sem Istennek, sem másoknak.

NEIL T. ANDERSON

Fussunk az új természettel

Pál belefáradt az óemberével folytatott harcba, ezért így kiáltott fel: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:24-25) Az Úr megszabadított;

nem kell többé sem a felfuvalkodott én csapdájába esnünk, sem a gyenge én terhét hordoznunk.

7. Krisztusban kapott természetünket gyönyörűen foglalja össze az Efézus 1:314. Tanulmányozzuk ezt az igerészt és írjunk le mindent, ami most, hogy új természetünk van, elmondható rólunk.

8. Hogyan segít ez a rész megérteni azt az igazságot, hogy Isten nemcsak elfogad, hanem drágának is tart bennünket?

9. Ha elfogadjuk Isten szeretetét és a megváltást, szabadok leszünk, és el tudjuk engedni az óemberünket. Olvassuk el az alábbi igéket és írjunk le minden gondolatot, amely segít bennünket abban, hogy megtapasztaljuk új életünket Krisztusban.

Lukács 9:23

2Korinthus 5:17

Galata 2:20

Az énünk a legnagyobb teher, amit hordoznunk kell. A legnehezebben kezelhető dolog az életünkben ... Ha tehát le akarjuk tenni terheinket, elsőként az énünktől kell megszabadulnunk. Át kell adnunk magunkat Isten gondviselésének és megtartó kegyelmének... Ő teremtett, ezért megért, és tudja, hogyan bánjon velünk, nekünk pedig bíznunk kell benne.

HANNAH WHITALL SMITH

Nézzünk fel Jézusra

10. Jézus megüresítette magát és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett (Filippi 2:7). Olvassuk el a Máté 10:39-et. Milyen értelemben veszítjük el régi életünket és találunk új életet, amikor megértjük, kik vagyunk Krisztusban?

Meg fogjuk látni, hogy Isten egyetlen dolgot kíván tőlünk: hogy üresítsük meg magunkat minden saját ügyünktől, és mindenben rá támaszkodjunk. Fel kell fedeznünk, mi a célja velünk: el akar vezetni arra a pontra, ahol nála nélkül semmik vagyunk.

HENRIETTA MEARS

A szerző gondolatai

Nehezen tudom félretenni régi énemet. Van, amikor hamis alázatban jelentkezik.

Ellentmondok valakinek, aki őszintén megdicsért. Ekkor szóban ugyan lekicsinylem magam, titokban azonban abban reménykedem, hogy valaki ellentmond nekem. Ez az óemberem világos jele. Akár büszke vagyok a magam erejére, akár lekicsinylem magam a hibáim miatt, álladóan önmagammal foglalkozom.

Valóban szabadságot jelent, ha megszabadulok a magam előtérbe helyezésétől vagy védelmétől. Az Úré vagyok: Ő teremtett, megváltott, örökbe fogadott és lelki ajándékokat adott, mert a gyermeke vagyok. Az életem az övé, és az a célja, hogy az Ő dicsőségére éljek. Ezért elfogadhatok bármilyen dicséretet vagy kritikát (legtöbbször úgyis kritika ér!).

Felnézek Pál apostolra, mert ő szabad volt önmagától, és az volt a kívánsága, hogy futását jó eredménnyel fejezze be: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24).