Szelíd és alázatos
Szelíd és
alázatos Krisztus szíve a bűnösökért és szenvedőkért
Dane Ortlund
Hope-nak Lukács 18,16
Az Úr, mint jó atya őriz és óv, Erőtlen testünket ismeri jól. Gyengéden hordoz minket tenyerén, Sok ellenségünk elűzi ma még. H. F. Lyte, 1834
This book first published in the United States with the title: Gentle and Lowly: The Heart of Christ for Sinners and Sufferers copyright © 2020 by Dane C. Ortlund Published by Crossway, a publishing ministry of Good News Publishers Wheaton, Illinois 60187, U. S. A. This edition published by arrangement with Crossway. All rights reserved. Hungarian edition © 2021 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu Fordította: Győri Máté Borítóterv: Boltos Péter Tördelés: Urkutiné Kiss Dóra Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 978-615-5446-68-9 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2021
Tartalom Bevezetés
11
1 Jézus igazi szíve
15
2 Jézus cselekvő szíve
25
3 Krisztus öröme
35
4 Együttérző szív
43
5 Gyengéd bánásmód
51
6 Semmiképpen nem taszítom el
59
7 Bűneink hullámverése
69
8 Teljesen, örökre
79
9 A pártfogó
89
10 Krisztus szívének szépsége
97
11 Krisztus érzelmi élete
105
12 Gyengéd barát
115
13 Miért a Lélek?
125
14 Irgalom Atyja
131
15 Természetéből fakadó, és tőle idegen cselekedetei
139
9
16 Az Úr, az Úr
149
17 Az ő utai nem a mi utaink
159
18 Sóvárgó szív
167
19 Irgalomban gazdag szív
175
20 A mi szívünk törvénykező, az övé pazarló
185
21 Akkor is szeretett, most is szeret
193
22 A végsőkig
201
23 Örökké a szívébe rejtve
211
Utószó
221
Köszönetnyilvánítás
223
Tárgymutató
225
Igehelyek jegyzéke
233
10
Bevezetés
E
z a könyv Krisztus szívéről szól. De ki ő? Ki ő valójában? Mi a legtermészetesebb reakciója? Mi „ugrik be neki először”, amikor odamegy a bűnösökhöz és a szenvedőkhöz? Mi árad be lőle szabadon és ösztönösen? Tehát kicsoda ő? Ez a könyv a bátortalanoknak, frusztráltaknak, fáradtaknak, kiábrándultaknak, cinikusoknak és kiüresedetteknek íródott. Azoknak, akik „épphogy csak élnek”. A keresztyéneknek, akik úgy érzik, mintha folyamatosan felfelé rohannának egy lefelé haladó mozgólépcsőn. Nekünk, akik azt gondoljuk magunkban: „Hogy tudtam ennyire elrontani már megint?!”; miközben erősödik bennünk a gyanú, hogy lassan Isten is türelme is elfogy. Nekünk, akik tudjuk, hogy Isten szeret minket, de közben sejtjük, hogy nagy csalódást okoztunk neki. Akik beszélünk másoknak Krisztus szeretetéről, de közben azon tűnődünk, vajon ránk nem neheztel-e. Akik egy hajótörést követően azon töprengünk, hogy rendbe hozható-e még az életünk. Akik meg vagyunk győződve, hogy teljesen és végleg használhatatlanok lettünk az Úr 11
Szelíd és alázatos
számára. Akiket a gyötrő fájdalom teljesen levert a lábáról, és most azon gondolkodunk, hogy képesek leszünk-e ilyen dermesztő sötétségben élni. Akik, ha megnézzük az életünket, csak egy következtetést tudunk levonni: Isten alapvetően szűkkeblű. Másként fogalmazva ez a könyv hétköznapi keresztyéneknek szól. Bűnösöknek és szenvedőknek. Vajon hogyan érez irántuk Jézus? Lehet, hogy némelyek már most felvonják a szemöldöküket. Nem „emberiesítjük” el Jézust túlságosan, ha így beszélünk az érzéseiről? Más megközelítésben: hogyan illeszkedik a Szentháromság tanához Krisztus szíve? Másként viszonyul hozzánk Krisztus, mint az Atya és a Szentlélek? Vagy már az is túlzás, ha Krisztus személyének lényegét kutatjuk? Hogyan viszonyul a szíve haragjához? És végül: hogyan illeszkedik bele Krisztus szíve az Ószövetségbe és az ószövetségi Isten-képbe? Ezek a kérdések nemcsak jogosak, de szükségesek is, ezért teológiai gondossággal fogjuk végigvenni őket. A teológiai hűséghez vezető legbiztosabb út az, ha ragaszkodunk a bibliai szöveghez. Egyszerűen kikutatjuk, mit mond a Biblia Krisztus szívéről, illetve hogy „egyszer fent, egyszer lent” életünk számára mit jelent az ő szívének dicsősége. Nem gondolom azonban, hogy mi lennénk az elsők vagy a legokosabbak, akik a Bibliát kézbe veszik. Isten az egyház történelme során különlegesen tehetséges és bölcs tanítókat adott, hogy elkísérjék a többieket Isten Krisztusban való megismerésének kies mezőire és csendes vizeire. Az 1600-as évek Angliájában ilyen kiemelkedő időszak volt a puritánok kora, amikor Isten sok tiszta látású bibliatanítót adott. Ez a Krisztus szívéről szóló könyv se létezne, ha nem botlottam volna a puritánokba, köztük is Thomas Goodwinba. Ő az, aki legtermészetesebben és leg12
Bevezetés
könnyebben nyitotta fel a szemem arra, kicsoda Isten Krisztusban az állhatatlan bűnösök számára. Ám Goodwin és a többiek – mint például Sibbes és Bunyan – csupán csatornák, nem pedig források. A forrás a Biblia. Ők csak különleges tisztasággal és bölcsességgel mutatják be nekünk azt, amit a Biblia mindig is mondott Isten személyéről. Ezért a következő lesz a módszerünk: egyszerűen veszünk egy bibliarészt, illetve egy puritánoktól vagy másoktól származó tanítást, és átgondoljuk, mit mondanak Isten és Krisztus szívéről. Tanulmányozzuk Ézsaiás és Jeremiás próféta, János és Pál apostol szavait, illetve a puritánok – Goodwin, Sibbes, Bunyan, Owen és mások: Edwards, Spurgeon és Warfield – tanításait, és megnézzük, mit mondanak Isten és Krisztus szívéről. Ki ő? – ez a meghatározó kérdésünk. Fejezetről fejezetre haladva bontjuk ki egyre jobban a témát; nem annyira egy logikusan felépített érvrendszer mentén, hanem inkább különböző szemszögekből megnézve a páratlan gyémántot, Krisztus szívét. Azt is kutathatnánk, hogy mit tett Krisztus, de erről már számos remek írás született. Gondoljunk csak Stott: The Cross of Christ,1 Jeffery, Ovey és Sach: Pierced for Our Transgressions,2 Macleod: Christ Crucified 3 című könyveire, Packer 1974-ben írt meghatározó értekezésére,4 vagy a téma tucatnyi más, alapos, 1 John R. W. Stott, The Cross of Christ (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 1986). 2 Steve Jeffery, Michael Ovey és Andrew Sach, Pierced for Our Transgressions: Recovering the Glory of Penal Substitution (Wheaton, IL: Crossway, 2007). 3 Donald Macleod, Christ Crucified: Understanding the Atonement (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 2014). 4 J. I. Packer, „What Did the Cross Achieve? The Logic of Penal Substitution”, Tyndale Bulletin 25 (1974), 3–45. o. 13
Szelíd és alázatos
korábban vagy napjainkban írt feldolgozására. Mi azonban nem arra összpontosítunk, hogy mit tett Krisztus, hanem arra, ki ő. Ez a kettő összetartozik, valójában kölcsönösen függ egymástól, mégis jól megkülönböztethető. Az evangélium nemcsak a törvénytől való szabadulást kínálja – ami sérthetetlen, drága igazság –, hanem belesodor Krisztus szívébe is. Talán tudod, hogy Krisztus meghalt és feltámadt érted, hogy lemossa minden bűnödet; de azt tudod-e, hogy mit érez irántad a szíve mélyén? A bűneid engeszteléséért elvégzett munkáján túl tudatában vagy-e annak, hogy bűneid ellenére mennyire vágyik utánad? Egy feleség sok mindent elmondhat a férjéről: a termetéről, szeme színéről, étkezési szokásairól, képzettségéről, munkájáról, ügyességéről a ház körüli munkákban. Mesélhet a legjobb barátairól, kedvteléseiről, a személyiségtípusáról, vagy akár a kedvenc csapatáról is. De hogyan érzékeltethetné férjének jól ismert tekintetét, amint kedvenc éttermükben a szemébe néz a vacsoraasztal fölött? A tekintetet, amiben ott tükröződik az évek alatt elmélyült barátság, az ezernyi beszélgetés és vita, melyeken keresztül eljutottak ahhoz az idő által megérlelt bizonyossághoz, hogy együtt szembenéznek bármivel? A pillantásról, ami egyetlen másodpercben ezer szónál is jobban kifejezi szerető védelmezését? Röviden: hogyan írhatná le férje érte dobogó szívét? Egy dolog elmondani, mit mond és tesz a férjed, vagy hogy néz ki. Egészen más – sokkal mélyebb és valóságosabb dolog – leírni érted égő szívét. Így van ez Krisztussal is. Ismerheted a testet öltés, az engesztelés hittételeit másik száz életadó tanítással együtt. Egészen más, sokkal mélyebb dolog azonban megismerni érted dobogó szívét. Ki is hát ő?
14
1
Jézus igazi szíve Szelíd vagyok és alázatos szívű. Máté 11,29
É
desapám hívta fel a figyelmemet valamire, amit ő maga is Charles Spurgeontől hallott. A négy evangéliumi beszámolóban, amit Máté, Márk, Lukács és János hagyott ránk – a nyolcvankilenc bibliai fejezetben – egyetlen olyan hely van, ahol Jézus a saját szívéről beszél. A négy evangéliumban sok szó esik Krisztus tanításáról. Olvashatunk születéséről, szolgálatáról, tanítványairól, megismerhetjük az utazásait és imádkozási szokásait. Hosszú beszédeket találunk, a hallgatóság újra és újra elismételt kételyeit, melyek aztán további tanításokhoz vezettek. Láthatjuk, ahogy Jézus saját magát az egész Ószövetség beteljesítőjeként mutatja be. Mind a négy beszámolóban olvashatunk igazságtalan elfogatásáról, szégyenteljes haláláról és megdöbbentő feltámadásáról. Az elmúlt kétezer évben több ezer oldalnyi írás született ezekről a teológusok tollából. 15
Szelíd és alázatos
De csupán egyetlen helyen halljuk, hogy Jézus a saját szívéről beszél – és ezek talán a legcsodálatosabb szavak, amelyek valaha ember szájából elhangzottak: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. (Mt 11,28–30)1
A Bibliának ezen a pontján – az egyedüli helyen, ahol Isten Fia fellebbenti a fátylat, hogy betekinthessünk lényének lényegébe – nem azt olvassuk, hogy szíve „szigorú és elvárásokkal teli”. Nem is azt halljuk, hogy szíve „magasztos és tiszteletet parancsoló”, de még azt sem, hogy „vidám és nagylelkű”. Jézus meglepő módon azt állítja magáról, hogy ő „szelíd és alázatos szívű”. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy amikor a Biblia – akár az Ó-, akár az Újszövetségben – a szívről beszél, akkor nemcsak az érzelmi életünkről szól, hanem cselekedeteink irányító központjáról is. Ez az, ami reggelente kiugraszt minket az ágyból, és ami álomba ringat, amikor aludni térünk. Ez a motivációs központunk. A Biblia nyelvezetében a szív nem egy része az énünknek, hanem a központja, ami meghatároz és irányít minket. Ezért tanácsolja nekünk Salamon: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23)2 1 A Mt 11,29 volt Philip Melanchton német reformátor legkedvesebb bibliaverse. Herman Bavinck, „John Calvin: A Lecture on the Occasion of His 400th Birthday”, ford.: John Bolt, The Bavinck Review 1 (2010), 62. o. 2 John Flavel, egy másik puritán egy egész tanulmányt szentelt ennek a 16
1. Jézus igazi szíve
A szív tehát létkérdés. Mindannyiunkat a szívünk tesz emberi lényekké. A szívünk irányítja minden cselekedetünket. A szívünk mutatja meg, hogy kik vagyunk.3 Amikor Jézus feltárja lényének legrejtettebb zugait, és elmondja nekünk, mi mozgatja legbelül és mi jellemzi őt a legjobban, akkor két szót találunk ott: szelíd és alázatos. Ki tudna egy ilyen Megváltót kitalálni? ~ „Szelíd vagyok…”
A „szelíd” szó itt használt görög megfelelője csak három másik helyen fordul elő az Újszövetségben. Az első a boldogmondásban, amelyben a „szelídek” öröklik a földet (Mt 5,5); aztán egy próféciában: a Mt 21,5-ben (a Zak 9,9-et idézve), ahol Jézus, a király „jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül”; és Péter feleségeknek írt bátorításában: „szépségetek belülről, a szívetekből sugározzon, kedves és nyugodt” lelketekből. (1Pt 3,4; Egyszerű ford.) Szelíd. Alázatos. Kedves. Jézus nem indulatos. Nem durva, nem vaskalapos, nem hirtelen haragú. Ő a világegyetem legmegértőbb személye. Legtermészetesebb mozdulata nem a vádlóan felemelt ujj, hanem a kitárt karok. „…és alázatos szívű” versnek és a szív megőrzését szolgáló módszereknek: John Flavel, Keeping the Heart: How to Maintain Your Love for God (Fearn, Scotland: Christian Focus, 2012). 3 A Biblia szívről szóló tanításának egyik kiváló – hasonló gondolatok mentén haladó – feldolgozása: Craig Troxel, With All Your Heart: Orienting Your Mind, Desires, and Will toward Christ (Wheaton, IL: Crossway, 2020). 17
Szelíd és alázatos
Az „alázatos” szó jelentése hasonló a „szelídhez”. Tulajdonképpen együttesen írják le Jézus szívének egyedi valóságát. Az eredeti szövegben szereplő kifejezést az Újszövetség általában alázatos jelentéssel használja, mint például a Jakab 4,6-ban: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” Az újszövetségi görög szó azonban általában nem erényként utal rá, hanem mint egy szűkölködő, az élet körülményei által lenyomott állapotra (hasonló jelentéssel szerepel az Ószövetség görög fordításaiban, különösen a Zsoltárok könyvében). Mária Jézussal való várandóssága idején megfogalmazott énekében használja ezt a kifejezést: Isten „megalázottakat emelt fel” (Lk 1,52). Pál ezzel a kifejezéssel bátorít minket, hogy „ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat” (Róm 12,16). Itt olyan társadalmilag jelentéktelen emberekre gondol, akik megjelenésükkel nem feldobják a partit, hanem inkább zavarba hozzák a házigazdát. Jézust alázatosnak nevezni tehát azt jelenti, hogy ő elérhető. Sugárzó lényével és káprázatos szentségével, egyedülállóságával és különlegességével együtt is Jézus Krisztus az emberi történelem legmegközelíthetőbb személye. Nincsenek teljesítendő feltételek, leküzdendő akadályok. Warfield írja a Máté 11,29-hez fűzött kommentárjában: „Jézus testet öltése során semmi más nem hagyott olyan mély nyomot követőiben, mint nemesen alázatos viselkedése.”4 Minimális feltétele van annak, hogy Jézus magához öleljen: nyílj meg neki! Csakis erre van szüksége. Sőt, ez az egyetlen dolog, amit elvár. A 28. vers pontosan elmondja, ki érdemes a Jézussal való kapcsolatra: „akik megfáradtatok és meg vagytok 4 B. B. Warfield, The Person and Work of Christ (Oxford, UK: Benediction Classics, 2015), 140. o. 18
1. Jézus igazi szíve
terhelve”. Nem kell megszabadulnod a terheidtől, nem kell ös�szeszedned magad, hogy aztán Jézushoz jöjj. Épp a terheid miatt jöhetsz! Nem kell fizetned, hiszen azt mondja: „megnyugvást adok nektek”. A megnyugvás az ő ajándéka, nem pedig egy adásvétel eredménye. Akár azon dolgozol épp keményen, hogy kisimítsd a dolgaid („megfáradtatok”), akár azt éled meg, hogy valami – amiről nem tehetsz – leterheli az életedet („meg vagytok terhelve”), Jézus azt szeretné, ha nyugalmat találnál nála, kiszabadulnál a viharból és felülmúlnád még önmagadat is. „Szelíd és alázatos.” Saját bizonyságtétele alapján ez tehát Jézus igazi szíve. Ez ő. Gyengéd, nyitott, szívélyes, befogadó, megértő, készséges. Ha egyetlen dolgot mondhatnánk arról, hogy kicsoda Jézus, akkor saját tanításához ragaszkodva azt kellene mondanunk, hogy ő szelíd és alázatos. Ha Jézusnak lenne saját weboldala, a „Magamról” legördülő menüben ezt olvashatnánk: Szelíd vagyok és alázatos szívű. ~ Jézus azonban nem viselkedik így válogatás nélkül mindenkivel. Azoknak adatik ez meg, akik hozzá jönnek, felveszik az ő igáját, s hozzá kiáltanak segítségért. A vizsgált szakaszt megelőző bekezdés jól mutatja, Jézus miként kezeli az őt megátalkodottan elutasítókat: „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida!… Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.” (Mt 11,21.24) A „szelíd és alázatos” tehát nem egyenlő az „érzelgőssel” és a „mézes-mázassal”! A bűnbánók azonban azt tapasztalják, hogy szívének gyengédségét sohasem múlhatják felül a bűneink, gyarlóságaink, bizonytalanságaink, kétkedéseink, félelmeink és bukásaink. Számára az alázatos szelídség nem egyszerűen egy viselkedési forma. 19
Szelíd és alázatos
Ő maga a szelídség! Ilyen az ő szíve. Nem tudja letenni a szelídséget, mint ahogy te vagy én nem tudjuk megváltoztatni a szemünk színét. A keresztyén élet elkerülhetetlen része a fáradozás és a munka (1Kor 15,10; Fil 2,12–13; Kol 1,29). Ezt Jézus is világossá tette – éppen ebben az evangéliumban (Mt 5,19–20; 18,8–9). Ígérete itt, a Mt 11-ben az, hogy „megnyugvást találtok lelketeknek”, és nem az, hogy „megnyugvást találtok testeteknek”. De minden keresztyéni fáradozás az élő Krisztussal való közösségből ered, akinek mindenek feletti, meghatározó valósága az, hogy szelíd és alázatos. Ő az, aki végtelen kedvességével lenyűgöz és megtart minket. Csak akkor tudjuk az Újszövetség felhívása szerint élni az életünket, ha egyre mélyebbre merülünk Jézus gyengéd kedvességébe. Csak ha mélyen átjár bennünket Krisztus szívének kedvessége, akkor terjeszthetjük a mennyország illatát, amerre csak járunk. S csak így tudunk egy nap meghalni azzal a megérdemelt tudattal, hogy megleptük a világot az isteni kedvesség apró szikráival, amelyek túl értékesek ahhoz, hogy elzárjuk őket mások elől. Ez a fajta kedvesség érhető tetten ebben az igeversben. Az „én igám jó” mondatban szereplő „jó” kifejezést körültekintően kell értelmezni. Jézus nem azt mondja, hogy az élet fájdalmaktól és nehézségektől mentes. Ugyanez a szó máshol „kedvesnek” van fordítva, mint például az Efezus 4,32-ben (Egyszerű ford.): „legyetek mindig kedvesek és együttérzők”, és a Róm 2,4-ben. Figyeld meg, mit mond Jézus! Az iga egy nehéz keresztrúd, amit azért tesznek az ökrökre, hogy mezőgazdasági eszközöket húzassanak velük. Jézus egyfajta iróniát használva mondja, hogy az iga, amit a tanítványokra tesz, tulajdonképpen nem is iga, hiszen ez a kedvesség igája! Ki utasítaná ezt vissza? Olyan ez, mintha egy 20