Tanítványság, út a lelki érettséghez

Tanítványság

Tanítványság Út a lelki érettséghez

Marco de Leeuw van Weenen

© Marco de Leeuw van Weenen

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Member of Entrust 1135 Budapest, Béke u. 35/B www.kiakonyvek.hu info@kiakonyvek.hu Telefon: 350-7201 Felelős vezető: Monty Taylor Borító: Janneke de Leeuw van Weenen A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978 963 9390 35 5

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2005 Javított kiadás: 2024

Tartalomjegyzék

Előszó

9

Köszönetnyilvánítás

11

1. Fejezet: A tudatlanság időszaka Lelki tájékozatlanság Szekularizáció Marxista valláskritika Fogyasztói társadalom Keresztyén ismeretterjesztés A laikusok újrafelfedezése Jegyzetek

13 13 15 16 18 19 21 24

2. Fejezet: Isten szövetsége A szövetség ismertetőjelei Isten szövetsége az emberrel Az ószövetségi vonal Az újszövetségi vonal A szövetség egysége Jegyzetek

25 25 28 31 34 34 37

3. Fejezet: A missziói parancsok A missziói parancsok szövetségi jellege Máté Márk Lukács

39 39 40 42 44

János Összegzés Jegyzetek

45 46 49

4. Fejezet: Tanítványság és lelki növekedés Tanítvány Lelki növekedés Kerék-ábra Kerékagy: Krisztus Abroncs: életgyakorlat Alsó küllő: az Ige Felső küllő: imádság Jobb oldali küllő: közösség Bal oldali küllő: bizonyságtétel Jegyzetek

51 51 54 56 57 58 59 61 63 64 67

5. Fejezet: A hit, amellyel hiszünk Szerintem-hit A hit alapja: kijelentés Igaz hit Bizonyosság Jegyzetek

69 69 71 75 77 80

6. Fejezet: A Szentlélek és a tanítványság A Szentlélek Fejlődési rendellenesség A Szentlélek és az evangelizáció Jegyzetek

81 81 84 87 91

7. Fejezet: A bűn arca Bűn Halálos bűn A Szentlélek káromlása Jegyzetek

93 94 99 103 105

8. Fejezet: Bizonyságtétel a gyakorlatban Bizonyságtétel mint életstílus Ismeret és készség

107 108 113

Missziós társaságok Bizonyságtétel mint a gyülekezet feladata Jegyzetek

114 116 119

9. Fejezet: Az evangélium lényege Az evangélium 12 alaptétele 1.1. Isten szent 1.2. Isten szeretet 1.3. Isten igazságos 2.1. Az ember teremtmény 2.2. Az ember bűnös, ezért méltó a halálra 2.3. Az ember Isten kegyelmére szorul 3.1. Jézus Krisztus: Isten, aki emberré lett 3.2. Jézus Krisztus helyettünk halt meg 3.3. Az üdvösség kegyelemből van 4.1. A lelkiismeret hangja 4.2. A megtérés lényege 4.3. A Szentlélek megszentelő munkája Szemléltető ábra Gyakorlati tanácsok Jegyzetek

121 121 122 123 126 127 128 130 131 133 135 136 138 138 139 143 146

10. Fejezet: Megtérésünk története A személyes bizonyságtétel fontossága Megtérésünk története Gyakorlati tanácsok Példa Jegyzetek

147 147 150 153 155 160

11. Fejezet: Tanítványság és a gyülekezet A gyülekezet: Krisztus teste Kétségeskedés Gőg Pozitív jellemvonások Krisztus testének az építése Kegyelmi ajándékok Tanítványság a gyülekezetben Jegyzetek

161 161 164 166 168 170 174 177 184

Utószó

185

1. függelék: Olvasókör szervezése és vezetése Tervezés Létszám Tananyag Időpont Helyszín Hirdetés A sorozat áttekintése A nyitó alkalom A többi alkalom A záró alkalom A vezető A vezető feladatai Előkészületek A csoportbeszélgetés irányítása A beszélgetés irányítása kérdések segítségével „Nyílt” kérdések „Zárt” kérdések Mi is volt a kérdés? Általános és személyes kérdések Elkalandozás A csoport tagjai Elfogadó légkör

189 189 190 191 191 192 193 194 197 199 199 200 200 202 203 204 205 206 207 208 209 209 210

2. függelék: Olvasókör részére készült sorozat a tanítványságról

213

3. függelék: Gyülekezeti Tanítványképzés

221

4. függelék: Ajánlott olvasmányok

223

Előszó Hogyan lesz egy, a keresztyénség iránt érdeklődő kívülállóból lelkileg érett, elkötelezett, szolgálatra képes gyülekezeti tag ? Ezzel a kérdéssel 1996 óta hivatásszerűen foglalkozom, mind a felekezetközi missziós társaság, mind a helyi gyülekezet szempontjából mérlegelve a lehetőségeket és nehézségeket. Hollandiában és Magyarországon egyaránt, a legtöbb protestáns felekezethez tartozó egyházközségben képezhettem gyülekezeti tagokat az evangelizáció és a tanítványság területén. Ezek mellett pedig aktívan részt vettem többféle evangelizációs programban is : városszerte szervezett filmvetítésektől kezdve előadássorozatokon keresztül kiscsoportos beszélgetésekig. E könyvben összefoglalom az eddigi tapasztalataimat.

A kiindulópontom tehát sokkal inkább a gyakorlati munka, mint a teoló­giai kutatás. Azokat a témákat tárgyalom, amelyek az evangelizációs és gyülekezetépítő munka során sokszor felmerülnek, akár a szolgálattevők, akár a résztvevők részéről. Alapkérdések ezek, amelyekre mindenképpen választ kell találni, ha komolyan akarjuk venni a missziói parancsot, hogy Jézus Krisztus tanítványává tegyünk minden népet.

Az első fejezetben szemügyre vesszük a modern magyar társadalom néhány mozzanatát. Kortársaink életében ugyanis egyre jelentéktelenebb szerepet játszik Isten, a hit és az egyház. Ennek a jelenségnek az okait keressük, és megfelelő válaszról is esik szó.

A második fejezetben egy teológiai alapfogalmat tanulmányozunk : a szövetséget. Erre szükségünk van, hogy megértsük a missziói parancsok mondanivalóját. A harmadik fejezetben külön-külön tanulmányozzuk ezeket a parancsokat. Összesítésük által pedig egy átfogó képet kapunk az egyház missziójáról.

A negyedik fejezetben közelebbről megnézzük a tanítvány életgyakorlatát egy ábra segítségével. Mivel a hit és a Szentlélek központi szerepet —9—

Tanítványság

játszanak Jézus Krisztus tanítványa életében, ezekkel a témákkal különkülön foglalkozunk az ötödik és hatodik fejezetben. Ami azonban nem hitből van, az bűn – ez a hetedik fejezet témája. A fő kérdés ezekben a fejezetekben : mit jelent tanítványnak lenni ?

A következő három fejezet azzal foglalkozik, hogy miként lehet másokat Jézus Krisztus tanítványává tenni. A nyolcadik fejezet általánosan szól a bizonyságtételről. A kilencedik fejezet magyarázza az evangélium szívét, a tizedik pedig gyakorlati segítséget ad a megtérésünk történetének elmeséléséhez.

Az utolsó fejezetben a gyülekezet áll a középpontban. Biblikus értelemben tanítványnak lenni és tanítvánnyá tenni ugyanis csak az egyház keretein belül lehetséges. Ez a fejezet tartalmaz egy tervet is arra nézve, hogy egyházközségünkben hogyan válhat valóra a tanítványság az evangelizációtól kezdve a Krisztus testeként működő gyülekezetig.

Igyekeztem a témát úgy megközelíteni, hogy teológiailag nem képzett emberek is megérthessék a lényegét. Hasznos információt talál benne mindenki, aki jobb tanítványa szeretne lenni Jézus Krisztusnak, vagy aki másokat szeretne tanítvánnyá tenni. Reményeim szerint a lelkipásztortól kezdve a presbiteren át egészen a gyülekezetében szolgálatot eddig még nem vállaló egyháztagig sokan élvezettel olvassák.

Egy jó tanács : ne olvassunk egyszerre túl sokat! Javaslatom, hogy hetente egy fejezetet tanulmányozzon a kedves Olvasó. A tanítványság elsősorban arról szól, hogy az életgyakorlatunkat, életszemléletünket alakítsuk át. Egy-egy fejezet elolvasása után foglaljuk össze a számunkra új gondolatokat, és igyekezzünk ezekből a mindennapi életben alkalmazható, gyakorlati következtetéseket levonni. Ehhez viszont idő kell – innen a „heti egy fejezet” tanács.

Lelki növekedésünk szempontjából érdemes nem egyedül olvasni ezt a könyvet, hanem másokkal együtt egy olvasókört létrehozni. Így a résztvevők segíthetnek egymásnak a nehezebb részletek megértésében, és közösen beszélhetnek az adott fejezetből adódó gyakorlati következtetésekről, alkalmazásokról is. A függelékben útmutatás található egy olvasókör szervezéséhez, vezetéséhez.

Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség !

Marco de Leeuw van Weenen Budapest, 2005. október 20.

— 10 —

Köszönetnyilvánítás 2005. június 17-én teljesen váratlanul meghalt Mentlerné Ferenczi Tímea.

Két évig szorosan együttműködtünk a KIA-nál, feleségem tőle tanulta meg a tördelőszerkesztői munka titkait. Tímea vállalta e könyv kéziratának a lektorálását is. Tudjuk, hogy Megváltójához költözött és neki ez a legjobb, de fáj szakértelmének, derűs hangulatának, szolgálatkészségének a hiánya.

Családjának ezúton is vigasztalást és erőt kívánunk.

A következő személyeknek fontos szerepük volt abban, hogy ez a könyv egyáltalán létrejött : – Van Assendelftné Krisztics Ilonka néni, aki sok szeretettel és a megfelelő dózisban adagolt szigorral tanította meg nekem (és feleségemnek) a magyar nyelvtan alapvető szabályait, amikor még Hollandiában laktunk. Jeles középfokú nyelvvizsgánkhoz ő rakta le az alapokat.

– Hajdú Attila, aki az egész kéziratot alaposan áttanulmányozta, és megjegyzésekkel látta el. Teológiai érzékével, őszinte vitastílusával serkentette a gondolataimat.

– Janneke, a feleségem, aki e könyv minden mondatát legalább kétszer elolvasta, és közérthetőbbé tette azokat a részeket, ahol az eredeti megfogalmazás a gondolatmenetnek csupán a töredékét adta vissza.

– Kosteleczki Jánosné Zsuzsa, aki Mentlerné Tímea halála után lektorálta a kézirat hátralevő fejezeteit.

– Tóth Erzsébet és ifj. Tóth Sándor, akik bátorítottak arra, hogy a Budapest Nagyvárad téri Református Egyházközség gyülekezeti bibliaiskolájában elhangzott előadásaimat könyvként is kiadjam.

– Monty Taylor, a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány vezetője, aki lehetővé tette e könyv kiadását.

— 11 —

Tanítványság

Nagyon szépen köszönöm ezeknek a személyeknek a fáradozását ! Az ő segítségük és biztatásuk nélkül biztosan bele sem kezdtem volna az írásba – vagy nem fejeztem volna be azt.

Köszönetet mondok azoknak a lelkészeknek is, akik meghívtak engem, hogy gyülekezetükben megtartsam a Gyülekezeti Tanítványképzést (GYTK-t). Így több száz gyülekezeti tag kapott már segítséget ahhoz, hogy jobb tanítvánnyá válhasson, illetve hogy másokat is Jézus Krisztus tanítványává tegyen.

— 12 —

1. fejezet

A tudatlanság időszaka

K

érdezzétek meg néhány ismerőstől, hogy szerintük mi a különbség hívő és nem hívő ember között.” Ezt a házi feladatot szoktam adni, amikor tanfolyamot tartok evangelizációról és tanítványságról.

Egyszer az egyik résztvevő, aki tanár egy egyházi iskolában, néhány diáknak tette fel a kérdést. Megdöbbenve számolt be a válaszokról. Kiderült ugyanis, hogy a serdülők nem látnak szembeötlő különbségeket hívők és nem hívők között. „A hívőknek talán valamivel könnyebb lehet az életük, mert ha problémájuk van, akkor segítségül hívhatják ­Istent, aki megoldja azt” – hangzott egy tétova válasz. A tanár ezen nagyon elcsodálkozott : „Minden héten áhítat hangzik el az iskolában, minden nap bibliaolvasással kezdődik. Azt gondolná az ember, hogy legalább valami ragad a diákokra.”

„

Lelki tájékozatlanság „A közép-európai társadalmak többsége, így a magyar társadalom többsége is nyíltan bevallja : a hit, Isten és az egyház nem sok szerepet játszik mindennapi életében. Másfelől viszont nő az igény a »szabadon válogató vallásosság« iránt, amely erkölcsi kötelezettségek nélkül, de testre szabottan elégíti ki a piacon keresgélő egyén vallásos igényeit.” Így jellemzi Dr. Fazakas Sándor (egyetemi docens a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen) azt a társadalmi jelenséget, amelyet munkahelyen, baráti körben vagy családban nap mint nap tapasztalhatunk. 1 Sokan nyitottak a természetfölötti világ és a lelki tapasztalatok felé, ugyanakkor vonakodnak a történelmi, hitvalláson alapuló egyházakhoz csatlakozni. Rövidlátónak, maradinak és intoleránsnak tartják azo— 13 —

Tanítványság

kat, akik több száz évvel ezelőtt megfogalmazott hittételekhez ragaszkodva elutasítanak más nézőpontokat, sőt bizonyos magatartásformákat elvből rossznak minősítenek.

Közben az egyházakban nő az aránya azoknak, akik szívesen részt vesznek egy-egy gyülekezeti alkalmon, de nehezen tudják magukat elkötelezni a rendszeres megjelenés mellett. Munka és család mellett egyszerűen nem találnak időt arra, hogy több héten át egy adott estén aktívan és felkészülten belekapcsolódjanak az imaközösségbe, bibliatanulmányozásba vagy a gyülekezetben szervezett tanfolyamba. Megesett velem, hogy miközben egy tanfolyamomnak húsz beiratkozottja volt, egyszerre soha nem voltunk többen egy tucatnál. A többiek a hét folyamán megkapták az aktuális előadást kazettán, és akkor hallgatták meg, amikor ráértek. Így az ismeretek átmentek ugyan, de néhányan mindig kimaradtak a közös eszmecseréből és a testvéri közösségből.

A távollétre természetesen lehetnek elkerülhetetlen és fontos okok, amelyeket nem akarok kétségbe vonni. Előfordul, hogy néha a munkahelyen vagy a családban sürgős feladatunk támad, amelyet halaszthatatlanul meg kell oldanunk. Érdekes módon viszont elég általánosnak mondható az a jelenség, hogy a gyülekezeti alkalomnak versenyeznie kell szabadidős programokkal. Egyszerű példa : egy havonta egyszer tartott tanfolyamon valaki azért nem tudott részt venni (bár saját elmondása szerint érdekelte a téma), mert azon az estén mindig focizott. Más esetekben kiderül, hogy valaki több gyülekezetnek, vagy több „ifi”-nek is a tagja, és azt a programot látogatja meg, amely éppen a legvonzóbb. Úgy látszik, a gyülekezeti tagok egyre inkább „műsororientálttá” válnak. Elsősorban a színvonalas program vonzza őket egy alkalomra, nem annyira a közösséggyakorlás vagy a lelki táplálék. E jelenség velejárója, hogy egyre kevesebben veszik a fáradságot, hogy aktívan járuljanak hozzá az alkalom lebonyolításához. Egy-egy feladatra szívesen jelentkeznek, ha idejük engedi, de mindig számolni kell azzal, hogy esetleg meggondolják magukat és lemondják – akár közvetlenül az alkalom kezdete előtt. Ha pedig az alkalmak szervezői nem eléggé flegmatikusak és rugalmasak, az elapadó érdeklődést személyes kudarcnak élhetik meg, sőt teljesen el is mehet a kedvük gyülekezeti programok szervezésétől.

Több, gyülekezetben hűségesen szolgáló ember beszámolt nekem ilyen élményekről, érzésekről.

— 14 —

1. A tudatlanság időszaka

Szekularizáció Mindkét előbb említett jelenség a társadalmunkban zajló szekularizáció része. A szekularizáció az a folyamat, melynek során vallásos intézmények, fogalmak és jelképek egyre kevésbé határozzák meg, illetve kísérik a személyes és társadalmi életet. 2 Ez a folyamat három szinten megy végbe.

Először is csökken a vallásosság általában : csökken a vallásos fogalmak, szavak és jelképek használata, csökken a vallásos intézmények száma, és az emberek egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a templomba járásnak, az imádságnak, valamint a vallásból fakadó etikai elveknek – vagyis : szekularizálódnak az emberek.

Másodszor korlátozódik a vallás jelentősége : a társadalom egyre több területén, kérdésében a vallástól függetlenül hozzák meg döntéseiket az emberek. A hitelvek nyilvánosan nem juthatnak kifejezésre többé, mert a közgondolkodás a személyes élethez tartozónak, csupán „ízlés” kérdésének véli azokat. Így szekularizálódik a társadalom.

A szekularizáció harmadik mozzanata az, hogy a vallási gyakorlat is alkalmazkodik a társadalomban uralkodó nézetekhez. Ezt az egyház szekularizálódásának lehet nevezni.

Magyarországon mind a három folyamatot tapasztalhatjuk. Az első kettőt fent érintettem. A harmadikat, a vallásgyakorlat szekularizálódását a másik kettőnél nehezebben vesszük észre, mert állandó hatásként van jelen az egyházi életben.

A keresztyén egyén és közösség életgyakorlatát ugyanis három fő tényező befolyásolja. Először is Isten akarata, amikor a Biblián keresztül szól hozzánk. Elvileg ez a legerősebb hatás, de annak hatékonysága erősen múlik azon, hogy mennyire hagyjuk Istent szóhoz jutni. Másodszor ott vannak a hagyományok, amelyek a történelemmel való folytonosságot képviselik. Harmadszor pedig a közgondolkodás, az éppen aktuális korszellem hat ránk. Mindannyian korunk gyermekei vagyunk, nem kerülhetjük el azt, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben a korszellem szerint alakítsuk gondolkodásunkat. Ennek az „erő-háromszögnek” a hatásai befolyásolják az egyéni hívő gondolkodását, és így az egyházközösség működését is.

Napjainkban azonban a Biblia és az egyházi hagyomány egyre inkább elveszíti erejét. A modern teológia erőteljesen igyekszik aláásni a Biblia ­tekintélyét, és ezzel az átlag gyülekezeti tag számára (de sokszor még a teológusok és lelkészek számára is) nehezebben hallhatóvá teszi Isten Igéjét. Amikor pedig nem Isten szól hozzánk a Szentírásban, hanem csupán — 15 —

Tanítványság

az emberiségnek a történelem folyamán leírt elképzeléseit találjuk benne, akkor megszűnik mércének és iránytűnek lenni.

Másrészt feledésbe merülnek az egyházi hagyományok, régi énekek, hitvallások, tanítások. Abban az igyekezetben, hogy ne tűnjenek maradinak, sokan az egész egyházi életet teljesen át akarják alakítani, új alapokra akarják helyezni. A történelmi teológiai vitákon nevetnek, de ugyanazokkal a kérdésekkel ők is szembesülni fognak. A „kötetlen” liturgia és az új énekek pedig idővel ugyanolyan hagyományokká válnak, mint a régiek.

Amikor a történelmi háttér és a hagyományok sem jutnak szóhoz gyülekezetünk mai életében, akkor csak a harmadik hatás marad: a korszellem.

Nyugaton (pl. Hollandiában) világosan látható és fájdalmasan tapasztalható ez a folyamat. De néhány tünetben Magyarországon is működni láthatjuk a szekularizációt a gyülekezet keretein belül. Például abban, hogy a napi politika mennyire befolyásolja az igehirdetést ; hogy gyülekezetünk életét mennyire meghatározzák egy szűk kör fennen hangoztatott modernizációs elvárásai ; hogy a pénzügyek és a munkahelyen tanult „menedzselési” módszerek mennyire szólnak bele a közösség irányításába, jövőjébe.

Minden területen, ahol a világ befolyásolja a gyülekezet dolgait, fennáll a szekularizáció veszélye. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a feszültséggel, mert természetéből kifolyólag az egyház mindig is a szent és a profán határán mozog.

Véleményem szerint a mai magyarországi szekularizáció két alapvető tényezőből tevődik össze. Az egyik a rendszerváltás előtti hivatalos álláspont, amely a társadalom döntéshozóitól megkövetelte a marxista-leninista világnézetet, a tudományos szocialista-kommunista eszmék követését, illetve a dialektikus és gyakorlati materialista életgyakorlatot. A rendszerváltás óta pedig egyre tágabb teret kap a fogyasztói szemléletű életmód, amelyben nincs hely hosszú távra szóló elkötelezettségeknek. Mindkét gondolkodást szeretném valamivel részletesebben körülírni.

Marxista valláskritika A marxista valláskritika három tételre építette fel elméletét : 3 Először is azt állította, hogy a vallást a társadalmi rendszerek szükségletei hívták életre. Például így : „Az emberi fejlődésnek voltak olyan korszakai (a pithecantropus és a szinantropus kora), amikor a vallás még nem létezett, vagyis a társadalmi és az egyéni tudat lényegéhez nem tartozik hozzá eleve a vallásos beállítottság.” A vallás tehát az egyén személyes vá— 16 —

1. A tudatlanság időszaka

lasztása : az egyik úgy dönt, hogy hisz valamiben, a másik nem. Ez a választás viszont nem szabad döntés, mert „bizonyos múló történelmi feltételek, meghatározott társadalmi rendszerek hozzák létre és alakítják ki nemcsak a valóságnak, hanem az egymásnak is ellentmondó vallási tanokat.” Az éppen aktuális társadalmi rendszer löki az embereket egy bizonyos vallás karjaiba. Létezhetne viszont olyan társadalom is, amely teljesen vallásmentes.

A marxista valláskritika második alapelve, hogy a vallás kiegészíti az emberi tevékenységeket fantasztikus képekkel, hogy ezekkel le tudják küzdeni és meg tudják oldani a valóságban előforduló nehézségeket. „A vallási rendszerek azt állítják, hogy leküzdik a »földi« ellentmondásokat, s azért állítják ezt, mert a »vallásos világban« ezek az ellentmondások már meg vannak szüntetve, és éppen e fantasztikus, merőben szimbolikus (mitologikus, liturgikus, stb.) »megszüntetésük« képezi a valóság egész vallásos »eltorzításának« és kiegészítésének titkát, lényegét.” Ezek szerint a vallás nem ad valódi megoldást a társadalomban tapasztalt feszültségekre, csak levezeti azokat egy képzeletbeli világban. A nép ópiuma tehát, amely egy ideig feledést nyújthat ugyan, de hosszú távon csak több problémát okoz.

A harmadik tételt logikusan le lehet vezetni az előző kettőből. Ha a vallás csupán ópiumszerűen pótolja az adott társadalom hiányosságait, de nem ad igazi megoldást, akkor etikai kötelességünk, hogy átalakítsuk ezt a hiányos társadalmi szerkezetet. Az ideális társadalomban „a termelési és érintkezési formák vezérléséhez nincs szükség abszolút, végtelenül távoli és ugyanakkor antropomorf módszerekre, szankciókra”. Ha nincsenek problémák, amelyeket csak a vallás tud megoldani, akkor majd elhal maga a vallás is, mert többé nincs rá szükség. Ez a rendszer önmagában zárt és logikus, de hamis feltevéseken nyugszik, és ezért elvetendő.

Számolnunk kell azzal, hogy sokan, akik a rendszerváltás előtt szerezték meg felsőfokú végzettségüket, az itt leírtakhoz hasonlóan gondolkodnak a vallásról. Nem érdekli őket semmilyen vallás sem, mert azok szerintük nem hozhatnak valódi, tényleges változást. A vallás ugyanis csak önámítás, álmegoldás. Aki igazi változást szeretne látni, annak társadalmi változásokra kellene törekedni. Mivel továbbá az egyház a kívülállók számára sokszor láthatatlan, és általában nem hallatja hangját a szekularizált ember felé (talán a római katolikus egyházat kivéve, amely aktívan igyekszik üzeneteivel elérni a társadalom nem katolikus tagjait is), csak erősödik ez az elképzelés. Sarkalatosan megfogalmazva : az egyház társadalmi passzivitása aktívan segíti a szekularizációt a marxista valláskritika szerint gondolkodók körében.

— 17 —

Tanítványság

Fogyasztói társadalom A rendszerváltás óta egy másik tényező is erőteljesen hat a közgondolkodásra, éspedig a fogyasztói társadalom eszméje. Az Európai Unióban össze­fogó társadalmak jövőjüket a fenntartható gazdasági fejlődésben látják, amely kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piac­gazdaságon alapul.

A szép szavak mögött valójában a dzsungel törvénye rejlik : a túlélésért folytatott versenyben csak az erősek (értsd : gazdagok) érvényesíthetik akaratukat. A fogyasztói társadalmat fenntartó gazdasági erők ennek a szabálynak megfelelően alakítják ki stratégiájukat, hogy maximalizálják hasznukat. Alapvető gazdasági érdek a kapcsolatok nélkül, magányosan élő ember, akit könnyen befolyásolhat a (nyílt vagy burkolt) reklám. „A puszta gazdasági érdek és verseny alakítja azt a világot, amely éppen a magasan fejlett társadalmakban vált legáltalánosabbá” – így jellemzi Kopp Mária magatartástudományi professzor ezt a helyzetet. 4 A modern boldogságideálról ezt írja : „A fogyasztói társadalom ideálja az infantilis személyiség, akinek jellemzői : bizalmatlanság, sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás mint szorongásoldás. Az az ember, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. Hiszen nincs valódi társa, a célja a jobb nő, kocsi, szemüveg megvásárlása – és kicserélése, amint jobbat talál.”

Nem kell csodálkoznunk azon, hogy a fogyasztói szemlélet a világnézet és a vallás területén is tért hódít. Aki természetesnek veszi, hogy például húszféle kenyér és száz tévécsatorna közül választhatja ki azt, amelyikhez éppen kedve van, az nem fogja korlátozni magát, amikor világnézete kialakításáról van szó. Más oldalról megközelítve: ahogyan az emberek csupán néhány funkció alapján kiválasztják újabb mobiltelefonjukat (és a készülékben rejlő lehetőségek többségéről talán sohasem vesznek tudomást), így a vallás területén is az a fő kérdés: mi tölti be szükségleteimet a legjobban?

A tetszetős elemekből mindenki összeállítja a saját, egyedi vallását, világnézetét anélkül, hogy az „előre gyártott” hitelvek teljességét tervezné átvenni.

A fogyasztói gondolkodás egyik különös mellékterméke az a világnézeti elem, amelyet kötelező pluralizmusnak lehet elnevezni. Ahogyan a gazdaságtanban a monopólium (egyedáruság) egy nem kívánatos helyzetet jelent, így az élet minden területén meg kell előzni azt, hogy egyetlen személy, intézet vagy szolgáltatás kizárólagos helyet foglaljon el egy bizonyos területen.

— 18 —

1. A tudatlanság időszaka

A monopolhelyzet mindig magában foglalja a kizsarolás, kizsákmányolás veszélyét, ezért törekedni kell arra, hogy minden és mindenki helyettesíthető, kicserélhető legyen. A kötelező pluralizmus eleve megkérdőjelezi a kizárólagosság igényével fellépő egyház integritását, mivel ezt a magatartást etikailag rossznak minősíti. Nem nyugszik meg, amíg az egyház fel nem adja „merev” álláspontjait, és lehetőséget nem ad arra, hogy bármilyen világnézeti irányzatból származó elemek szerepeljenek a repertoárjában.

Számolni kell azzal, hogy ez a fogyasztói magatartás egyre inkább meghatározza az emberek valláshoz való hozzáállását. Az egyház is hozzájárul ehhez a „műsor-orientáltsághoz”, amikor például az istentiszteletből olyan programot alkot, amely a tévéműsorral vagy a színházi előadással versenyezni igyekszik. Véleményem szerint reményteljesebb az a megközelítés, amely a hitelvek mindennapi élettel kapcsolatos fontosságát, hasznát tárja fel az ­emberek előtt. Rá kell mutatnunk arra, hogy a keresztyén hit teljes körű életváltozást követel, amely valódi előnyökkel jár az egyénre és életkörnyezetére nézve.

Ez egyébként nem új gondolat. A Heidelbergi Kátéban is többször fordul elő a kérdés : mit használ ez nekünk ? Érdemes a modern korban is ápolni ezt a hagyományt.

A társadalomban és az egyházban egyaránt lezajló szekularizáció következménye, hogy az emberek egyre kevesebbet tudnak a keresztyén hit lényegéről, illetve egyre ritkábban tapasztalják annak életet átalakító erejét.

Egyre nagyobb a lelki dolgokban való tájékozatlanság, a hit dolgaival kapcsolatos tudatlanság. Ha jövőt szeretnénk biztosítani gyülekezetünknek, egyházunknak, akkor itt az ideje, hogy munkába lendüljünk. Nem mintha a keresztyén hit túlélése emberi erőfeszítésektől függene, mert tudjuk, hogy a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni a Krisztus által épített egyházán (Mt 16,18). Viszont helyileg megszűnhet a keresztyén közösség, ha a gyülekezetet képező emberekben kialszik a Krisztus iránti első szeretet (Jel 2,4–5). Senkinek nem kívánjuk azt, hogy olyan helyen növekedjen fel és éljen, ahol nincs keresztyén bizonyságtétel, illetve közösség.

Meglátva a körülöttünk sűrűsödő lelki tájékozatlanságot, egyre inkább sürget minket a keresztyén ismeretterjesztés fontossága.

Keresztyén ismeretterjesztés A lelki dolgokban való tájékozatlanságot a Biblia is szóvá teszi. Például Pál apostol ezzel szembesíti Athénban az Areopágoszon összegyűlt hallgatóit. Bár a város tele volt isteneket ábrázoló szobrokkal, mégsem is— 19 —

Tanítványság

merték azt az Istent, akit valójában tisztelniük kellett. A lelki tudatlanságban élő emberek számára az apostol így foglalta össze üzenetét : „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg, mivel 5 egy napot rendelt, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,30–31) A lelki tájékozatlanságnak a tudatlanságban élő emberre nézve óriási lehet az ára. Közeledik ugyanis a nap, amelyen mindenki Isten ítélete alá kerül. A bíró már kiválasztatott, és mindenki megtudhatja, ki ő, mert ­Isten feltámasztotta őt a halálból, ezzel bizonyságot téve teljes körű megbízatásáról. Az athéni hallgatóság eddig egyáltalán semmit nem tudott az élő Istenről, de most eljutott hozzájuk Krisztus követe, aki pontosan el tudta mondani, hogy a bíró milyen szempontok szerint hozza majd meg ítéletét. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy az emberek elforduljanak eddigi cselekedeteiktől és gondolkodásuktól, Istenhez térjenek, és az ő akaratának megfelelően kezdjenek élni.

A keresztyénség üzenete azóta nem változott meg. A mai emberek többsége ugyanolyan lelki sötétségben él, mint a Pál apostol korabeli athéniak.

Nem mondhatjuk róluk, hogy minden tekintetben vallásos emberek, miként az apostol jellemezte hallgatóságát (ApCsel 17,22). A gondolatmenetét követve azonban pozitív jellemzőként használhatjuk a mai emberek szabadság utáni vágyát. Ilyen értelemben átalakítva Pál beszédét, például a következő előadást kapjuk meg.

Majdnem minden magyarországi községben, faluban vagy városban található Szabadság út, illetve tér. Sőt, Budapesten feltűnő helyen áll a Szabadság-szobor. Az igazi szabadságot azonban csak kevesen ismerik. Isten, aki az egész teremtett világot az ember kezébe adta, felelősséget adott neki, hogy gondját viselje a Földnek. Minden eszközt megadott ahhoz, hogy feladatát sikeresen tudja végrehajtani. Ez a felelős, de egyúttal biztos élet az igazi szabadság.

A magyar nép az évszázadok során sok szenvedést tapasztalt leigázó hatalmaktól, legyen szó akár politikai erőkről, akár világnézeti eszmékről. A történelem azt tanítja nekünk, hogy embertől nem várhatjuk az igazi szabadságot. Istenhez kell folyamodnunk, hogy változást hozzon bennünk és társadalmunkban. Ahogy Petőfi is írta Imádságom című versében : — 20 —