KlikkOut 08 22

Egy gyilkos tréfa egy kánikulai délutánon

Egyetlen nap, ami a tébolyba kergethet bárkit – ez volt a Joker alaptétele A gyilkos tréfa c. kultikus, Alan Moore által írt Batman-képregényben. És egyetlen mondat, ami romba döntheti a szimpátiát bárki iránt – ilyet pedig a Sidney Lumet-klasszikus Kánikulai délután bankrablóinak egyikétől hallhattunk (spoiler volna elárulni, tessék megnézni!). Jó is volna, ha az utóbbi, illetve előttünk álló, a covid-háború-infláció triásza által sújtott évek csupán egy ilyen hosszúra nyúlt őrült, kánikulai nap volnának alkonyat előtt. Mert akkor már látnánk a végét, de nem látjuk, csak folyamatosan devalválódunk. Nincsen (már) nekem vágyam semmi – ahogy Mundruczó Kornél üzente szemledíjas első filmjével, 2000-ben, a főhőse által maga köré teremtett káosz ködén keresztül. Szevasz, nihil!

Ahelyett, hogy alulról építkeznénk, alulról bontunk. A politikát felhozzuk az alagsorból a földszintre, és itt öltjük magunkra szűk gúnyáját. Biztonságban érezzük magunkat benne, mert azt a látszatot kelti, hogy saját szerencsétlenségünkben bárkit lehet bűnbaknak tekinteni. Bárki lehet hibás, aki más és nem mi vagyunk. Jokernek, bankrablónak és ostoba, hazug káoszteremtőnek nézünk mindenkit. Ebben ráadásul vélt cimborákra lelünk. Csakhogy végül nem marad más. A politika nem hagy más kiutat. Olyan, mint a méreginjekció. Onnan csak egy irány van.

Raklapnyi címkeköteget használunk el naponta, ragasztgatjuk másokra, hogy balos vagy jobbos, libsi vagy náci, komcsi, zsidó, cigány, tót, migráns, narkós, buzi. Saját, felsőbbrendűnek vélt értékrendünk trónjáról ítélkezünk egy műjogarral, célzatosan használt, önmagukban értéktelen szavakkal. Felhőkbe sűrítjük magunkat, meg amazokat, és egymásra villámlunk. Hogy üssön agyon a hugyos sün, ugyebár! Súlyos politikai jelmondatokkal aggatjuk tele a redőnyt, míg az le nem megy teljesen, és marad odabent a sötétség. Az életünket semennyire se befolyásoló lózungok paradox módon elpusztítják az életünket. A nagybetűset. Ahol önálló gondolatokra és spontán cselekedetekre volna szükség.

Ehelyett marad minden hiábavalósága és a sebek nyalogatása. Amikor látjuk és hagyjuk, hogy a mögöttünk érkező előtt becsapódjon a lépcsőházajtó. Vagy amikor morgunk a bácsira, aki a pénztárnál, a sor elején kutat a krajcárjai után, mikor fizetnie kell. Vagy a zebra előtt a gyalogosra, amiért nem indul el a bizonytalanba, és nullára kell lassítanunk! A kockázatok és mellékhatások korát éljük, de a gyógyszerészt tartjuk hülyének.

Csak legyen már vége ennek a napnak! Az utolsó oltsa le a villanyt… aztán az első majd húzza fel azt a rohadt redőnyt!

ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 8 / 2022

Regisztrációs szám: EV 4545/12

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor

Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor

Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi

Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 info@klikkout.sk

klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával. / Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

ALFA Romeo Tonale - igazi olasz

Manapság az autóipar nem kedvez az egyéniségeknek. Minden a konformitás felé mutat. Már csak ezért is szívet melengető jelenség a Tonale.

Létét semmi nem indokolta, mégis megszületett. És milyen jól tették az olaszok, hogy megalkották. Sikerült ugyanis egy, a márka jellegzetes jellemvonásait magán viselő, karakteres autót alkotni, ami nem mellesleg még jó is. A Tonale olaszos, alfás minden porcikájában, annak ellenére, hogy nemcsak olasz elemekből épült (ez ma már természetesnek számít). Mégis sugárzik belőle a pazar elegancia.

Karakter, stílus, elegancia. Ez a három tényező, ami a Tonale-nak sikeres jövőt vetít előre.

Ismerjük meg egymást

Szelle Erika (született Tárczy) mérnöknő július 5-én hivatalosan bejelentette, hogy független polgármesterjelöltként indul Dunaszerdahelyen az őszi helyhatósági választásokon.

Röviden ismertette szakmai életrajzát; több mint 25 éve építészmérnökként tevékenykedik, és statikusmérnök férjével karöltve a dunaszerdahelyi székhelyű Konstat tervezőiroda tulajdonosai. A tervezőmérnöki pályafutása mellett közel tíz évig a dunaszerdahelyi városi önkormányzatban dolgozott. Két polgármester irányítása alatt is betöltötte az építészeti főosztály vezetőjének pozícióját. Jelenleg Somorja város külső szaktanácsadójaként is tevékenykedik. Az évek alatt szakmai szempontból megismerte a települések hivatali adminisztrációját. Számos közterület és oktatási intézmény felújításán vett részt. Betekintést nyert a hivatali munkafolyamatokba, megismerte az önkormányzati protokollokat és a vele járó buktatókat. Munkájában aktív és szociálisan érzékeny személynek vallja magát. Magánéletével kapcsolatban elárulta, hogy férjével három lánygyermek boldog szülei. Mindegyik gyermeke külön generációt képvisel, akiket nem egymás után, hanem szakaszosan nevelt. Pontosan ezért nyitott a fiatalabb generáció észrevételeire, szívesen dolgozik velük együtt, és szavaz nekik bizalmat. A gyermekvállalások után mindig sikerült visszakerülnie a szakmai kerékvágásba.

Nem félt újrakezdeni, ezért is döntött úgy, hogy megméretteti magát az október 29én esedékes helyhatósági választásokon. Célja, hogy újra egy stabil, összetartó közösséget hozzon létre, ahol a városvezetés együttműködik a lakossággal. Fontosnak tartja a város kulturális és turisztikai szempontból való fellendítését, a helyi vállalkozók felkarolását. Támogatja a sportolási lehetőségek kibővítését, és kiemelkedő helyet foglal el számára a környezetvédelem.

Irányelve, hogy a városvezetésben olyan fiatal és középkorú szakemberekre is szükség van, akik tehetségükre és profizmusukra támaszkodva új impulzusokkal gazdagítanák a város életét.

Részletes választási programjuk megtalálható a most startoló online felületeken. A tájékoztató végén Szelle Erika független polgármesterjelölt felsorolta azon je-

lölteket, akik az októberi helyhatósági választások során a csapatát fogják alkotni, s akikkel a következő négy évben szeretné a várost irányítani. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy további független, vagy akár párt alapon induló képviselőjelölttel is kibővíti a már meglévő listát.

Független képviselőjelöltek: Czére Gábor, Dudás Ábel, Földes Henrietta, Izsmán Tomáš, Jarábik Imre, Kohút István, Molnár Anita, Nagy Richard, Penczinger Csaba, Pongrácz Olivér, Rigó Andrea, Sárosfai Ádám, Túry Nikola.

A hivatalos tájékoztató után a jelöltek egy délutáni családi rendezvényre hívták az érdeklődőket, melyre a kórház mögötti teniszpályán került sor. Gazdag gyerekprogramokkal, arcfestéssel és ugrálóvárral, valamit ingyenes frissítővel várták az eseményre kilátogatókat. A hangulatot a Hero 90’, valamit DJ Easyrider72 biztosította.

Zengő erő: Varkocs!

Varkocs – egy betyáros banda, amely egyszerre nagyon régi és brutálisan modern. Doromb és sámándob, hozzá pedig 21. századi zenei lendület. Nem akárkivel beszélgettünk: az egyik legprogresszívebb bandatag, Turtev Erik volt a vendégünk.

A varkocs szó hajfonatot jelent, amelyet általában manapság hölgyek hordanak, de most láthatjuk rajtad is. Pontosan, ez egy tipikus magyar varkocs. Ha valaki kutakodik az archívumokban, akkor még a Csallóköz területén is talál olyan idős bácsikat, férfiakat, akik a múlt század végén vagy még régebben hordták ezt a hajviseletet. Egy ősi magyar pogány dologról van szó, amely még a 21. században is fennmaradt. Érdekesség, hogy mindegyik régióban picit máshogy néz ki. Például Székelyföldön más, mint nálunk, de mondjuk a szlovákok négyes varkocsot viseltek. A kettes tipikus magyar viselet volt.

Honnan jött az ötlet, hogy varkocsban hordjátok a hajatokat?

Amikor kerestem az együttes nevét, akkor már tisztában voltam vele, hogy mi nemcsak a magyar, hanem a szláv és a felvidéki népcsoportok dorombos muzsikáját fogjuk feldolgozni. Azon gondolkodtam, a dorombon kívül mi az még, ami ezeket a népeket összeköti. Ahogy a régi felvételek között kutattam, észrevettem, hogy a ruténok, a szlovákok, magyarok és a cigányok is hordták. Utóbbiaknál kicsit más a forma, a fejbúbon található egy pici kontyba tekert valami volt. A varkocs a dorombhoz

hasonlóan összeköti ezeket a népcsoportokat.

Honnét jött ez az egész: talán népzenét tanultál? Nem, mindig is metál- és rockrajongó voltam. Egyszer láttam egy régi felvételt, amelyen egy idős csángó bácsi dobol, mellette koboz, doromb és furulya szólt. Annyira vad volt az a zene, hogy rögtön megfogott. Azt mondtam magamnak, ha ez a népzene, akkor ezzel akarok foglalkozni. Sajnos ezt a felvételt azóta sem találom a különböző videómegosztókon. Aki ismeri a Sepultura nevű zenekart, hallhatja, hogy a dorombjátékomban sok mindent vettem át tőlük. Oroszországban például több populáris zenei műfajban – techno, rap, rock – is használják a dorombot. Ott ez egy nagyon ismert hangszer.

Mikor kezdtél el ismerkedni a dorombbal? Én is játszom rajta, és emlékszem, Budapesten vásároltam az elsőt. Mire hazaértem, valamit már el is tudtam rajta játszani, és a mai napig nagyon szeretem ezt a hangszert. Ez nem olyan hangszer, amelyen hónapokig, évekig kell gyakorolnod. Természetesen szükséges hozzá ritmusérzék, de nagyjából öt perc alatt meg lehet tanulni. 2011-ben fedeztem fel ezt a hangszert. Azelőtt gitároztam, egyéb dolgokkal is foglalkoztam, de van valamiféle ősi rezgés ebben a dorombban. Nekem ez több erőt ad, mintha kiállnék például metált játszani. Ezt is nagyon szeretem: szerencsére a Felvidéken is jó metál- és rock-

együttesek vannak, de nekem a doromb többet ad.

Visszavitt a gyökerekhez?

A doromb egy patkó és egy nyelv. Ugyanez volt ezer évvel ezelőtt, így nem nagyon tudok mást játszani, mint amit akkor játszottak. Természetesen vannak stílusok, és rám is hat a punk, továbbá a drum and bass zene. Olyan elemeket is csempészek a muzsikámba, hogy azt a fiatalság is be tudja fogadni. Viszont egy dorombos nem nagyon tud mást játszani, mint amit párszáz évvel ezelőtt is játszottak.

Nemcsak a felvidéki magyar közösség körében, hanem az egész Kárpát-medencében közkedveltek vagytok. Úgy tudom, sokfelé jártok koncertezni…

Igen, mivel az általunk képviselt műfaj nem gyakori, ráadásul nekem az is fontos volt, hogy saját stílusunk legyen, ne utánozzunk senkit sem. Szerettük volna teljesen átdolgozni a dorombos népdalokat úgy, hogy szinte semmi közük se legyen az eredetihez. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik majd a véleményem, de úgy gondolom: legtöbbször nem hagyjuk, hogy a népzenei stílus továbbfejlődjön. A blues egy af-

ro-amerikai népzene. Egyszeriben a Muddy Waters zenekar gondolt egyet, és elkezdte az elektromos gitárján játszani a műfajt. A Little Waters pedig torzított harmonikán zenélt bluest: a népzenéből megszületett valami, ami világhírű lett. Azt szeretném, ha a mi közép-európai zenénk is el tudna egyszer egy ilyen szintet érni. A huszonegyedik században élünk, akarjunk új stílusokat létrehozni. Nagyon zavar, amikor nem látom a kreativitást. A másolat másolatának a másolatát másoljuk. Valami az Egyesült Államokban kitalált egy műfajt, ezt a nyolcvanas-kilencvenes években valaki megcsinálta Magyarországon, mi pedig ezt utánozzuk.

Azt szeretnéd elérni, hogy majd a te zenédet ne másolják, hanem vigyék tovább? Azt várom, hogy mindenki találjon ki saját műfajokat. Mindegy, hogy rossz vagy jó, ha valaki a saját stílusában tud mozogni, az előtt én már megemelem a kalapom, mert letett valamit az asztalra.

Hoztál egy csomó hangszert, amelyek között nemcsak aprók, hanem óriásiak is vannak. Megszólaltatod őket? Igen, ezek mind dorombok. Az ősember valószínűleg egymáshoz csapott két fadarabot, és megszületett a ritmus. Később a dorombokba egy nyelvet véstek. Egyébként Pápua Új-Guineában még a mai napig használnak ilyen dorombokat. Ez a hangszer nem két darabból áll, egy anyagba van belevájva a nyelvecske. Ez az úgynevezett protodoromb, ennek további rángatós fajtái is vannak az ősi kultúráknál. A doromb valahonnan Délkelet-Ázsiából származik, majd elkezdték ezt a formát rézből gyártani.

Azzal, hogy a nyelved mozgatásával változtatod a szájüreged méretét, megadod a hangszer rezonálását. Ilyenkor az emberi fej és tüdő hangosodik ki… Az eurázsiai dorombokat például a foghoz kell szorítani, az ember szinte eggyé válik a hangszerével, a fejem felveszi a rezgését. Ezért minden doromb máshogy szól, mert nem vagyunk egyformák. Én vagyok a zene, a doromb csak egy eszköz. Hoztam egy szlovák dorombot, ami roxorból készül. Ezek a típusok nagyon agresszívek, hangosak. Egyébként a dorombot Marco Polo hozta be Európába a középkorban. A 16–17. században olyan elterjedt volt, mint manapság a gitár.

Mindig azt gondoltam, hogy ez egy ősi magyar hangszer... A doromb ciklikusan kihal és újjáéled: a Kárpát-medencében található régészeti források alapján tudjuk, hogy a szlávok, germánok és a kelták is használták, majd elfelejtették. Bejöttek a nomád népek – avarok, hunok, szarmaták, magyarok -, amelyek ismét behozták. Az volt a gond, hogy a doromb egy pogány hangszer, így Szent István megkoronázása után feledésbe merült. Később Marco Polo hozta be ismét Nyugat-Európába, és megint elterjedt, majd a Monarchia alatt ismét betiltották.

Erre több példát is fel tudunk hozni, hiszen például a tárogatót a Rákóczi-felkeléshez kötötték, ezért nem volt engedélyezett a használata. Birinyi József hagyományőrzőtől tudom, hogy létezik olyan cikk, amely szerint a dorombot be kell tiltani. Az is fontos, hogy ki mire használja, a magyarok például varázslásra és gyógyításra, a szlovákságnál ritmizá-

ló hangszerként szolgált. Gyógyításnál több kisebb rigmust motyogtak bele a dorombba többek között a Csallóközben is. Csángóföldön viszont már hangszerként használják.

Mi mindent hoztál még? Itt van velem egy különleges doromb, az indiai morcsang, amely egykilós súlyú. Nekem azért tetszik ez különösképpen, mert az elkészítési módja tulajdonképpen ezer év alatt sem változott semmit. Csodálatosan primitív módon van elkészítve, és egy ilyen doromb semmiben sem különbözik egy középkori régészeti lelettől. Nincs túl nagy muzikalitása, de élmény rajta játszani. A gyűjteményem legértékesebb darabját édesapám és édesanyám vásárolta Vöröskőn 14 euróért. Amikor a kezembe vettem, azt hittem, szívrohamot kapok, mert ez egy eredeti Smith-doromb. Az úriember a 19–20. század fordulóján készített dorombokat, ő volt az utolsó nagy népi do-

rombkészítő. Jó kérdés, hogy kerülhetett Vöröskőre, amikor a British Museum is csak két példányt birtokol, amelyek azonban nem működőképesek. Az enyém nemcsak, hogy szól, de tökéletes a hangzása. Több mint százéves, és hatalmas az értéke. Ahogy a forma és a felhasználási mód, úgy a technika is nemzetenként változik. Például Jakutföldön és Indiában is teljesen másképpen pengetnek. Úgy tudom, Jakutföldön a doromb és egy kis dob az összes hangszer, hiszen ott olyan hideg van, hogy a fát nem hangszerkészítésre használják fel.

Mondhatjuk, hogy nemcsak szakértő vagy, hanem egy stílusalakító dorombvirtuóz is. Igen, viszont vannak nálam ügyesebbek is.

Térjünk vissza a Varkocshoz. Egy idő után úgy gondoltad, hogy a nép -

zenét nem ápolni, hanem csinálni kell és átformálni a 21. századra. Jött a Varkocs, ahol többen is megfordultak. Jelenleg hárman alkotjátok a formációt: a testvéred, te és Vaczulka Júlia Viktória. Ő egy teljesen autentikus népi énekesnő, és pont erre a fajta tehetségre volt szükségem. Nagyon tudatosan csinálom a dolgom, már öt évre előre ki vannak találva dalok és a hangszerek. Mivel csak dob és doromb van alapjáraton, igyekszem mindig valami érdekességet is belecsempészni. Mindig kell valamiféle frissítés, hogy akár évekig fenntartsam az érdeklődést.

Ezzel növeled a szintet is? Igen, muszáj, hiszen nagyok az elvárások.

Mik ezek?

Ami tegnap még érdekes volt, az ma már nem biztos, hogy az. Azon kell dolgoznom, hogy fenntartsam az érdeklődést. A mások gond az emberek hozzáállá-

sa: amit nem ismerünk, azt ösztönösen ellökjük magunktól. Ezért van az, hogy sajnos nagyon keveset zenélünk a környéken.

Sok mindennek volt már reneszánsza, például a skótdudának. Gondolod, hogy előbbutóbb a doromb csillaga is leáldozik?

Ez csak az emberek kreativitásától függ. Manapság nehéz egy gitáros együttessel bármi újat alkotni. A mai napig vannak gitárosok, akik képesek olyan hangzást és dalokat készíteni, amelyekre nem lennék képes. A mi együttesünknek is ez a célja. Akkor leszek boldog, ha sikerül egy kicsit kiszorítani a gitárosokat.

Én is a gitárt használom hangszerként, bár csak hangszertulajdonosnak tartom magam. De legyen így, ahogy te mondtad, és nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívást – remek dolog, hogy a műsorban ennyi hangszert felvonultathattunk és meg is szólaltathattunk. Köszönöm szépen a beszélgetést!

Inportante –Utat mutat a világba

Június végén a Heimtextil nevű frankfurti lakástextil-világkiállításon és szakmai vásáron jártak a dunaszerdahelyi székhelyű Inportante munkatársai, köztük Peter Tóth kereskedelmi igazgató és a cégcsoporthoz tartozó Artica Décor szaküzlet vezetője, Túry Nikola.

„A járvány sújtotta két év elteltével rendezték meg újra a világkiállítást. Azért mentünk, hogy továbbra is testközelből, személyesen követhessük nyomon, hol tartanak és merre haladnak a világ trendjei a dekoráció és a lakástextilek terén, emellett persze már meglévő kínálatunkat szerettük volna kibővíteni új gyártókkal” – fejtette ki Peter Tóth. Idén rendhagyó módon nyáron, június utolsó hetében rendezték meg a szakvásárt, melyen 47 országból összesen mintegy 800 gyártó/kiállító vett részt. Közülük viszont meghatározott szegmensek érdekelték az Inportante szakembereit. „Számomra alapvető fontosságúak voltak

a beltéri éghetetlen anyagok. Az éghetetlen anyagok az elmúlt években egyre inkább előkelő helyet foglaltak el a szállodák és a szórakozóhelyek berendezésekor, és mi ezen a területen is teljes körű szolgáltatást nyújtunk, tehát a kínálatunkban megtalálható minden olyan berendezés és textil, amely megfelel az éghetetlenség követelményeinek a projektdokumentációkban is kialakított tűzszakaszokon (požiarny úsek), melyek nélkül egy-egy ilyen építmény nem kolaudálható” – emlékeztetett Tóth. Ha valaki üzletház, szálloda, vagy épp játékterem, kaszinó építésébe fog, szigorú tűzvédelmi előírásoknak kell megfelelnie, és biztos lehet benne, hogy az Inportante által kínált termékek ezeket maximálisan kielégítik. Ennek kapcsán tudni kell, hogy egy bizonyos idő után, a hőfok emelkedésével minden elég. Az éghetetlenségi funkcióról szóló tanúsítvánnyal rendelkező textil, függöny, szőnyeg, bőrfelület, bútor, szegély-

léc, tapéta és még sorolhatnánk, mi minden ugyanakkor nem gyullad ki azonnal, hanem adott esetben akár 60 másodpercig is visszatartja a tüzet. Ez elsőre talán kevésnek tűnik, viszont ne legyenek illúzióink, éghetetlen anyagok nélkül a lángok másodpercek alatt falnának fel egy helyiséget, tehát egy teljes perc életmentő lehet. Az éghetetlen anyagok előnye, hogy az említett időintervallum után sem hagyják lángolni, csak parázslani azt a bizonyos anyagot vagy felületet, tehát a tűz sokkal lassabban veszi birtokba az adott enteriőrt, illetve terjed tovább.

„Sikerült olyan új gyártókat találnunk, akiknek a termékeit a már most zajló vagy készülő projektjeink során is felhasználjuk. Előnyünk, mint említettem, hogy a megrendelő az éghetetlen anyagok és berendezések teljes skáláját megtalálhatja nálunk, semmit nem kell máshol keresnie” – szögezte le a kereskedelmi igazgató.

A szakvásáron az éghetetlen termékek szegmense mellett együttműködésbe kezdenek egy skandináv vállalattal, mely kültéri, illetve fürdőszobában is alkalmazható tapétákat gyárt, valamint olyat, amelyre bármilyen fotó vagy grafika kinyomtatható, és egy-egy helyiségbe akár a sarkak igénybevételével is felragasztható. Ugyancsak egyeztetnek egy céggel, melyek innovatív 3D-s panelek gyártásával foglalkozik.

Az Inportante minden egyes projektje esetében törekszik az innovatív megoldásokra, melyek praktikus, technikai és esztétikai szempontból is minden igényt kielégítenek. Az általuk kínált termékek gyártóit gyakran egyedüliként képviselik Szlovákiában, és mivel közvetlenül vele és nem egy viszonteladóval állnak kapcsolatban, így az igényekhez igazított, előnyösebb árajánlatot tudnak kialakítani, felesleges árrések nélkül. Amennyiben ízléses, modern, innovatív enteriőrt szeretne, keresse bátran a szakembereiket!

Mit rejt ez a 3 betű: DUE?

A 3 betű, amiről most olvashattok, nem mindenki számára lesz érthető. Mi is az a DUE? Ez a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete, ami mögött egy elképesztő csapat, egy fantasztikus közösség áll. A nyár elején került megrendezésre a DUE Médiahálózat 41. kommunikációs és média szaktábora, ahová volt lehetőségem eljutni. 9 fergeteges nap a Balatonon és közel 100 fiatal. A legnagyobb problémám az volt, hogy miért nem találtam meg ezt a menő tábort már sokkal korábban… Legnagyobb szerencsémre megint nagyon kiemelkedő emberkéket ismerhettem meg, akiket most megmutatok nektek is. Ismerjétek meg Babcsány Andrást és Velek Domonkost! :-)

Babcsány András vagyok, a végzettségemet tekintve villamosmérnök, jelenleg

szoftver-tesztmérnökként dolgozom. Nógrád megyében nőttem fel, 8 éve pedig Budapesten élek. Mindig is érdekelt a színpadi lét, a stúdiók világa és a műszaki dolgok, ahol pedig ezen dolgok egyesülhetnek, az a média. Kipróbáltam magam különböző területeken, mint például rádiózás, videós pályázatokon való részvétel, illetve elvégeztem néhány tanfolyamot is, mint hangtechnikus, operatőr, tévés szerkesztő és műsorvezető.

Velek Domonkos vagyok, 18 éves. Aktívan tevékenykedem a DUE-ban, valamint a DUE Tallózó c. havi magazinnak vagyok a főszerkesztője. Az eddigi években 5 alkalommal vettem részt a médiatáborban táborozóként, de idén voltam először a print újságírók csoportvezetője. Emellett megalapítottuk a kisbetűs ünnepnapok ne-

vű együttest, ahol én vagyok a billentyűs és az énekes.

Milyen lehetőségek vannak a DUE Médiahálózat nyári táborában?

B.A.: A DUE-val 2017-ben ismerkedtem meg, amikor egy rádiós pályázat beadása után helyezést értem el az év diákrádiósa kategóriában. Innen egyenes út vezetett a DUE Médiatáborba, ami rendkívül meghatározó élményt nyújtott számomra. Lehetőségek tucatjával találkozunk, nem is elegendő az a tíz nap, hogy mindent kipróbáljunk. A táborban több csoport közül lehet választani egyet: fotós, tévés/videós, rádiós, online és print újságírás. Emellett rengeteg esti program van, ismerkedős est, vitaest, ki mit tud és néhány hagyományos DUE-s esemény, a tábor belehúz vetélkedő és a tábor embere gála. A 2022-es táborban

jómagam táborvezető-helyettes voltam, a táborvezető jobb keze. Emellett én feleltem a szabadidős programok szervezéséért és lebonyolításáért, ami véleményem szerint az egyik leghálásabb feladatkör. Alapvetően a 14 és 22 év közötti korosztálynak van meghirdetve a tábor, de jómagam példájából kiindulva egy plusz-mínusz néhány év eltérés előfordulhat, ugyanis egyszer én voltam a legidősebb táborozó, 24 évesen.

V.D.: Ez a tábor egy igazán jó közösséget kínál, ahol lehetőség van fejlődni. Ha valakit érdekel a média, fotózás, videózás, újságírás, rádiózás, de akár a műsorvezetés, akkor ez a tökéletes hely. Szakmai szempontból óriási lehetőséget kínál, hiszen a médiában tevékenykedő emberektől lehet tanulni. Én 12 éves voltam, amikor

az egyik interjúmmal pályáztunk a DUE egyik pályázatára, ahol a korosztályomban 3. helyezést értem el. Ennek köszönhetően nagy kedvezménnyel jöhettem a táborba, és azóta minden évben visszajövök.

Mi az, amit mindenképpen át szeretnétek adni a táborozóknak?

B.A .: Megtanítjuk nekik a sajtóműfajokat, a táborozók fognak tudni hírt írni, riportot készíteni és tudósítani. Ehhez hozzátartozik rengeteg gyakorlási lehetőség, a riportereknek meg kell szólítani idegen embereket, fel kell tenni a megfelelő kérdéseket, az operatőrnek és fotósnak meg kell komponálni a képet, eltalálni a tökéletes beállításokat. Ehhez segítségükre lesznek a szakmai vezetők és csoportvezetők, akik sok-sok éve dolgoznak efféle területeken, így a legprofesszionálisabb tudást tudják átadni az ifjúságnak. Amit pedig mindig sikerül átadni a táborozóknak, az a DUE élmény.

V.D.: A csoportvezető társammal, Bodor Julcsival szerettünk volna átadni a lehető legtöbbet a legrövidebb idő alatt, és úgy ér zem, hogy sikerült is. Szerettük volna fel kelteni az érdeklődést az újságírás iránt, hogy a táborozók ezzel később is foglalkoz zanak. De talán az egyik legfontosabb, hogy át akartuk adni azt a bizonyos DUE-s élet érzést. Ezt az érzést nagyon nehéz megfo galmazni, ezt érezni kell. Amikor itt vagyunk a táborban, néha olyan érzésem van, hogy 2 világ van. Van egy külső világ és van egy vi lág, amit a 10 nap alatt itt együtt megélünk. Amikor véget ér a 10 nap, hirtelen nem ta lálod a helyed. A táborban például 120 em ber közül az egy ember sokkal többet ér, mint 7,753 milliárdból az egy. Itt sokkal fon tosabb vagy és sokkal jobban elismernek. Nem csak azért, mert ez egy kisebb közös ség, hanem azért, mert itt mindenki érté kes.

Hirdetés

ereje

Gyermekvers

Mikor egy gyermek megismerkedik a betűk világával, általában nagy lelkesedéssel veti bele magát az olvasásba és a kifejezetten kicsiknek készült, irodalmi művek felfedezésébe. Biztosan Te, Kedves Olvasó is emlékszel olyan könyvecskékre, amelyeket annak idején rongyosra lapoztál, esetleg olyan mondókákra, versekre, verses mesékre is, amiket mostanára sem felejtettél el. Az augusztusi Költőtoll témája éppen erre az időszakra emlékszik vissza – nem kisebb fába vágtuk ugyanis a fejszénket, mint hogy gyermekverset írunk. Lássuk, hogy sikerült ez a rendhagyó kísérlet!

Kovács Andrea: Kaland Ha én messze mehetnék, hajóskapitány lehetnék, széldagasztott vitorlákkal, világszerte hajóznék.

Bejárnám a tengert, mindet, felkutatnék kalózkincset, abból vennék szép palotát, abba egy palotapincset.

Mivel a kincsem rengeteg, s pincsem a porban hentereg, kertet, parkot vásárolnék, s ott játszana sok gyerek. Teremne ott barack, málna, mindenki csemegét találna, s a fák hűs árnyékában a pincs is jókat szunyókálna.

Hogy valóra váljon az álom, tovább nem is tétovázom, indulok is reggel mindjárt tejszínfehér vitorlámon.

Kovács Andrea, Sipos Janka

Sipos Janka: Fogas kérdések

Anya kiflit szel minden reggel. Megkeni vajjal, sajttal, dzsemmel.

A száját kitátja Pistike, s beleharap a kiflibe.

Csakhogy ma reggel összerándul Pistike arca a rágástul. Öreg lenne a fránya kifli?

A fogát törte belé Pisti!

Ott van a fog a kiflibélben… Anyáért kiált melegében Pisti sírásra görbült szájjal. Mi lesz így ebéddel, vacsorával?!

Nem tudja anya, hogy Pistike bajban van, vagy csak hisztis-e. Szalad máris és rögtön látja: Lyuk van a Pisti fogsorába!

Ne félj, Pistike, az csak tejfog. Kinő az új, ez fájni nem fog. Edd csak tovább a kiflit bátran! Üdv a nagyfiúk sorában!

Perintfalvi Rita: Amire nincs bocsánat

Időről időre megrázza az embereket egy hír, amely az egy ház berkein belüli szexuális visszaélésekre irányítja a közfi gyelmet. Aztán jön valami más, ami szörnyülködésre késztet, és csaknem el is felejtjük a dolgot. Nem igazán tudatosítjuk, hogy ez a probléma rendszerszintű lehet, és sokkal több áldo zatot érint, mint amennyiről tudomást szerzünk, mint ameny nyien ki mernek állni a nyilvánosság elé a személyes történe tükkel. A hallgatás, elhallgattatás, illetve a problémák szőnyeg alá söprése felénk kifejezetten jellemző, holott a gyógyulást szinte lehetetlenné teszi. Perintfalvi Rita teológus könyvében éppen erre hívja fel a fi gyelmet, és végre változtatást sürget. Ő maga tevékenyen tesz is érte, az áldozatokat arra buzdítja, hogy keressék fel, kérje nek segítséget, törjék meg a csendet. Több általa megismert nő és férfi tapasztalatait tárja az olvasó elé, s közben értő ma gyarázatokat kapcsol a történtekhez, rávilágítva mind az elkö vető, mind pedig prédája pszichéjére, a köztük lévő alárende lő kapcsolat dinamikájára. Teszi ezt abban a reményben, hogy segítséget nyújthat azoknak, akik épp küszködnek a saját traumájuk feldolgozásával, illetve hogy a jövőben minél kevesebb ilyen visszaélés történhessen. Kalligram, 2021

Hermann Hesse: A napkeleti utazás

Főhősünk, H. H., csatlakozik a mitikus Szövetséghez, hogy részt vegyen a mágikus napkeleti utazásban. A kis csapat ban olyan útitársakra lel, mint például Sancho Panza, Parsi fal, Klingsor, Paul Klee vagy Mozart. Amint időn, téren, mí toszokon és egész világokon (valóságos és kitalált) keresztül utaznak, találkoznak mágusokkal, társaságokkal, akik Bibliája a Don Quijote, királyokkal, császárokkal, lovagokkal, (és töb bek között) csizmás kandúrral és a bölcs Sziddhárthával is. És hogy mi az úticél? Ez bizony minden résztvevőnek szemé lyes: az egyikük meg akarja találni a taót, a másikuk pedig a Kundalini nevű kígyót. H. H. álma találkozni és elnyerni a gyö nyörű Fatima hercegnő szerelmét. Akármilyen túlzásnak is tűnik, de Hermann Hesse ezen a rövid ke 130 oldalon megalkotta az egyik legszebb regényt, amit valaha olvastam. Egy lassan hömpölygő, misztikus, gyönyörűszép mese az életről, művészetről és magáról az alkotás és írás folyamatáról. Mélyen emberi gondolatai és a főhős igaz énjének keresése olyan elementáris erővel bír, hogy helyenként harcolnom kellett saját könnyeim ellen. (Fordította: Horváth Géza), Helikon Kiadó. 2021

Fontaines D. C. – Skinty Fia

Mindössze öt éve alakult az ír post-punk banda, de 2019-es debütáló albumuk (Dogrel) után már hallhattuk is róluk (az NME írta), hogy nem csupán a punk egy új fiatal reménységeiről van szó, mivel annál sokkal több van bennük. Az albumot Mercury-díjra jelölték, az év albuma volt a Rough Trade kiadónál és a BBC Radio 6 szerkesztői körében. A második, A Hero’s Death című pedig jelölést kapott a legjobb rock album Grammy-díjára. Három év alatt a harmadik albumukat hozták tető alá a Skinty Fiával, és ezzel is csak aláhúzzák azt a velük kapcsolatos attitűdöt, hogy itt nem csupán külvárosi munkáscsalád lepukkant útkereső fiataljairól van szó, hanem amit csinálnak, az egyfajta lázadó költészet, intellektuális hasítás, elegáns tükör.

The Linda Lindas – Growing Up

Egy négytagú Los Angeles-i pop-punk lánybandáról van szó, akik közül még egyik sem töltötte be a 18. életévét (a legidősebb szeptemberben lesz annyi), a legfiatalabb pedig mindössze 12 éves. Tegyük hozzá, egyikük édesapjának és a család többi tagjának köszönhető, hogy így összejöttek, és már tulajdonképpen közel négy éve együtt zenélnek. Tavaly májusban a Racist, Sexist Boy című dalukkal hívták fel magukra a figyelmet, amelyet a legfiatalabb tag, Mila saját tapasztalata, egy raszszista fiú megjegyzései ihlettek. A dalt felkapta a média, elismerését fejezte ki több rocksztár, mint például Tom Morello vagy Flea, júniusban pedig már Jimmy Kimmel show-jában léptek fel. A spanyol-japán ajkú kaliforniai lányok együttese egy punkbandához illően őszinte, mint egy szög, egyszersmind nem is túl bonyolult. De ebben a műfajban az erény. Precízek és egzotikusak, nincs rajtuk felesleges ballaszt, és ez így van jól!

Max Cooper – Unspoken Words

Max Cooper zenéje olyan, mint belenézni egy kaleidoszkópba. Színek és formák végtelen variációja, amelyek mégis mindig visszatérnek ugyanoda. Gyönyörű szinesztézia, amit szavakba önteni felesleges és lehetetlen is. Albuma címe is kimondatlan szavakat jelent, és ahhoz, amit közvetít, feleslegesek is a szavak. Amiben részünk lehet hallgatása közben, az egy transzcendens utazás, és mint olyannak, a szavak csupán harmatgyenge kommunikációs formái. A kísérleti elektronika egyik régi pápája Max Cooper, aki ablakot nyit belénk. Zenéje olyan, hogy fokozatos hangosítással egyre több réteget bonthatunk meg és juthatunk el a magjáig. Meditatív, hipnotikus, magával ragadó. Egy akusztikus nyári égbolt, tele csillagképekkel.

Jelen:

Múlt: Boys In The Better Land, Too Real, Liberty Belle, A Hero’s Death, Big.

Jelen: Oh!, Growing Up, Nino, Racist, Sexy Boy, Talking To Myself.

Múlt: -

Jelen:

Múlt: Perpetual Motion, Origins, Lovesong, Reflect, Resynthesis 3D, Waves, Spike.

I Love You, Jackie Down The Line, Roman Holiday, Big Shot.

Spectrum, Unspoken Words, Exotic Contents, Pulse At The Centre Of Being, Everything, Symphony in Acid.

Wet Leg – Wet Leg

Rhian Teasdale és Hester Chambers alkotja azt a lányduót, akiket az elmúlt év legnagyobb felfedezettjei közt tartanak számon. A Wet Leg Chaise Longue c. szerzeménye még a tavalyi évben kijött és rögtön az év legjobbjai között tartották számon. Saját bevallásuk szerint a lányok szerettek volna leszámolni azzal, hogy a nő egyetlen értéke a szépsége, ezért ők semmi mást nem szeretnének, csak szórakoztatni. Egy jó bulit. Ehhez persze nem üres tartalommal, hanem témákkal, humorral és iróniával állnak. Amikor valaki leküzdi a kötelezettségeket, hogy hogyan kell rockerként viselkednie vagy megjelennie, és elengedi azt az igényét, hogy alkotásaival világot váltson, akkor születhet valami olyan letisztult dolog, mint a Wet Leg azonos című lemeze. Ezek ők, se több, se kevesebb. Aki kér belőlük, fogyassza egészséggel!

Röyksopp – Profound Mysteries

A 2000-es évek egyik legjelentősebb, norvég electropop formációja legutóbb nyolc éve jelentetett meg stúdióalbumot. Jellegzetes hangzásuk kiemelte őket a sokaságból, amelyet az electropop műfaja szült. A 2001-es Melody A. M. illetve a 2005-ös The Understanding után viszont lényegében csaknem megfeledkeztünk róluk. 2012-ben rögzítettek még egy lemezt az akkor felfele ívelő Robynnal, 2014-ben viszont elköszöntek a The Inevitable Enddel. Időközben is alkottak meg kislemezeket, írtak zenét, többek között Susanne Sundførral, aki a mostani Profound Mysteries két szerzeményén is énekel. Rajta kívül több vendég is érkezett, például Alisson Goldfrapp. A Profound Mysteries egy multimédiás albumnak készült, a Röyksopp sokakhoz hasonlóan igyekezett kiegészíteni a dalokat olyan tartalmakkal (weboldal, videók), ameIbeyi – Spell 31truktúrán.

Ibeyi – Spell 31

Több kontinensnyi egzotikum, multikulti minimalizmus. Ilyen és ehhez hasonló címkékkel lehet illetni a kubai származású francia ikerpár afrikai törzsi elemekkel megmasszírozott popszerzeményeit. Lisa-Kaindé és Naomi Diaz hangja úgy közlekedik, mintha egymásba fonódó DNS-ek lennének, és ennek szinergiái adják azt a másodpercről másodpercre adagolt izgalmat, amit a dalaik hallgatása közben érezhetünk. Harmadik albumukon, mely 5 évvel a legutóbbi, Ash című után érkezik, több a slágeres, ritmusos szerzemény, mint az eddigieken, ahol több emlékezetes dal is csupán meghatározott ritmusok nélkül, folyékonyan áramlott. A Spell 31 soká érkezett, és különösebben újat nem mutat az eddigiekhez. Nem is feltétlen van rá szükség. Alapvető témája a gyógyító erő, és eme vállalt feladatát kitűnően elvégzi.

Jelen: Wet Dream, Chaise Longue, Being In Love

Múlt: -

Jelen: The Ladder, Impossible, This Time, This Place, If You Want Me

Múlt: What Else Is There, Remind Me, So Easy, Eple, Running To The Sea, Here She Comes Again, Do It Again.

Jelen: Lavender & Red Roses, Made Of Gold, Sangoma, Sister 2 Sister, Rise Above.

Múlt: River, Ghosts, Oya, Think of You, Stranger/Lover, Weatherman, Deathless, Away Away, Me Voy.

Bullet Train – A gyilkos járat

Vetítik augusztus 4-től. Rég nem láthattuk Brad Pittet olyan akciószerepben, mint A gyilkos járatban, különösen nem úgy, hogy azzal az ezredfordulós vagy azt megelőző időszak akcióvígjátékait idézi meg. Ebben az őrült tempójú darabban egy Katica nevű peches bérgyilkost alakít, akit egy táska megszerzésével bíznak meg, a cselekményt pedig a japán szupergyorson kell végrehajtania. Csakhogy ez a bizonyos táska nemcsak neki kell, de egy rakás eszement figurának. David Leitch rendezőt ismerhetjük a John Wick filmek producereként, de a Deadpool 2 rendezőjeként is, és valami olyasmit is kell elképzelnünk A gyilkos járat esetében, mint az említettek. Két és fél órája alatt biztosan kiszívja az összes vérünket, ám remélhetőleg egy dologra nem lesz szükségünk, és az az ásításka. Irány a mozi, aztán aratáska és hasításka!

Nem

Vetítik augusztus 18-tól.

Jordan Peele eddig két filmet rendezett, mindkettő a horror műfajában mutatott újat, izmos társadalmi üzenettel, és az első (Get Out –Tűnj el!) eredeti forgatókönyvéért Oscar-díjat is kapott. Ő írta aztán az Us – Mi, valamint címileg továbbra is szikár Nope – Nem szkriptjét is. A film első előzetesével tulajdonképpen maradt is azon a vonalon, mint az előzők esetében, amikor azt sem tudtuk, hogy mire ülünk be a moziba, csak azt, hogy valami rendkívül baljós lesz. Csalódnunk nem kellett, sőt! A Nem esetében a második előzetes viszont már számos részletet megvillant ahhoz, hogy tudjuk, mivel lesz dolgunk. A hangulata a finom irónia ellenére így is rendkívül vészjósló marad, csak a rejtélyes veszedelemnek itt már van teste az előzetesben is.Az pedig nem más, mint egy repülő csészealj.

A szamaritánus

Vetítik szeptember 1-től. Sylvester Stallone 76 évesen megérett arra, hogy főszerepet kapjon egy szuperhősfilmben. Az Amazon Prime által jegyzett, de Stallone produkciós cégével közöse készített filmben egy egykori szuperhőst alakít, aki eltűnt valamilyen múltbéli nagy ütközet után, 20 évvel később viszont egy kamaszfiú fedezi fel őt újra. Beszédes film posztere, melyen a főhős Stallonét nyirkos időben láthatjuk épületek között sétálni, miközben előtte egy pocsolyában kirajzolódik egykori önmaga. Tulajdonképpen a saját pályafutására is reflektálhat ezzel, melynek volt számos mélypontja, de reneszánsza is, az utóbbi évtizedben többnyire éppen utóbbit éli, helyenként dörmögő, nosztalgikus ironizálással, máskor csak úgy, néhány nyers pofonnal, és kevesen vannak, akik ezt így utána tudnák csinálni.

A tökéletes munkaerő mítosza

- avagy gondolatok a Severance c. sorozat kapcsán

Életünk egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. A megfelelő munkahely megszerzése, megtartása, a vállalati kultúrával való azonosulás, a munkakörülmények és a munka-magánélet egyensúly (work-life balance) a 21. század kulcskérdéseivé váltak, így nem meglepő, hogy idén megérkezett az a sorozat, amely pont ezekkel a témakörökkel foglalkozik. Nem is akárhogy!

A Severance (Különválás) c. Apple TV+ -sorozat alapkoncepciója, hogy a tökéletes munkaerő az irodában nem foglalkozik a magánéletével, a szervezet falain belül kizárólag a munkafeladataira koncentrál. Ennek megfelelően, a Lumon Industries leendő alkalmazottai belépés előtt átesnek egy agyműtéten, amely által teljesen kettéválasztják a kinti és benti énjüket, hogy

a két karakter, egymástól függetlenül létezhessen. Maga a folyamat visszafordíthatatlan és számtalan fenyegető kockázatot rejt magában az alany mentális egészségére nézve.

A nyitórész nagyon erős képpel kezd, egy nő ébred egy vállalati ülésterem asztalán – ébredése után fogja fel, hogy a cég alkalmazottjává vált, ahonnan nincs kilépés. Kétségbeesetten próbál kijutni az épületből, törekvései azonban sorra kudarcot vallanak, így belülről, az alkalmazottakon keresztül próbál választ kapni arra, hogy tulajdonképpen kinek dolgoznak és milyen munkát is végeznek.

A sorozat főszereplőjét Adam Scott alakítja, aki baljós, hunyorgó tekintetével, zavaros érzelmi világával nem is lehetne alkalmasabb a különválasztás minden aspektusának érzékletes bemutatására.

A kilenc darab, egyenként negyven-ötvenperces rész során betekintést nyerhetünk a cég működésébe, az emberi elme manipulációjába és a falakon belül kialakult hatalmi struktúrákba. Ezen a ponton ki kell emeljem a vállalat igazgatóját, akit Patricia Arquette alakít – hideg, közönyös, számító karaktere teljesen hozza a cégvezetővel kapcsolatos prekoncepciókat. Aki végignézi az első évadot, biztosan felismeri majd a nagysikerű brit sorozat, a Black Mirror bizonyos vonásait – a disztópikus társadalomkép, a high-tech mindennapi életünkre való negatív hatásai, a tömegek igába hajtása és az elszemély-

telenedés vonatkozásaiban mindenképp. A sorozat Dan Erickson tollából ered, rendezői pedig Aoife McArdle és Ben Stiller. Bizony, ugyanaz a Ben Stiller, akit idáig leginkább vígjátékok főszereplőjeként ismerhettünk meg és bármit feltételeznénk róla, csak azt nem, hogy rendezőként egy sci-fi –pszichotriller műfajú, meglehetősen nyomasztó sorozattal rukkol elő.

Akinek tetszett a már említett Black Mirror, annak egész biztosan a Severance is elnyeri a tetszését. Mély és elgondolkodtató alkotás, amely garantáltan magához vonzza a néző figyelmét.

Fesztivál Koncert / Party

Egyéb Kiállítás Színház

08. 04. – 18.00

Thermalpark

DUNASZERDAHELY

Nyáresti koncertek a Thermalparkban: Falusi Mariann & Sárik Péter

08. 04. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Nyár: Country Old Boys

08. 05. – 18.00

Bencze ház NÁDSZEG Jazzika: Grunting Pigs

08. 05. – 20.30

Monostri erőd KOMÁROM EDDA-koncert

08. 06. – 08.00-16.00

Amade Park BŐS Örömíjász verseny A Bősi Rétisas Íjászklub szervezésében.

08. 06. – 21.00

SZENTMIHÁLYFA Éjjeli tűzoltóverseny

08. 06. – 22.00

Mundo 2.0

GYŐR

Strawberry Squad

Dj-k: Metzker Viktória, Yamina, Regan Lili.

08. 08-09. Slovakia Ring DIÓSPATONY Szabad körverseny

08. 11. – 19.00 Vovo Land

DUNASZERDAHELY

ALOHA – Játék határok nélkül (Vujity Tvrtko előadása)

08. 11. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY Dunaszerdahelyi Nyár: Shadows Club

08. 12. – 21.00

Grand Coffee Club DUNASZERDAHELY 5th Birthday Party: Tomy Montana

08. 12-13.

HODOS

Nemeshodosi Nagy Lakoma

Program – péntek: 19.00: Kiáll a jó öreg csallóközi, 20.00: Meseautó c. zenés vígjáték (Magyarock Dalszínház), 22.00: Nyári Kálmán-koncert. Szombat: 12.00: Hodosi nóta négyes és a Szólj, szólj csalogány magyar nóta verseny győztesei, 13.30: Csallóközi Táncegyüttes kicsikkel

és nagyokkal a Pósfa zenekar kíséretében, 15.00: Hodosi citerazenekar, 16.00: Megmaradásunkért kultúrcsoport ünnepi műsora, 17.00: Cigánski Diabli, 18.30: Nagy Noémi és Cseh Tamás Band, 19.30: AY FLY family, 20.30: T.Danny, 22.15: CARAMEL élő nagykoncert, 23.45: Romantic, 00.50: DJ Kopi.

08. 12-13. Sikabonyi reptér DUNASZERDAHELY 16. Rockfeszt Fellépnek: Fatal Error, Nova Prospect, Phoenix Rt, Alvin és a mókusok, The Butchers, Anima.

08. 12-13. Széchenyi tér GYŐR Barokk esküvő (barokk hétvége)

08. 18. – 20.00 VMK előtti tér DUNASZERDAHELY Dunaszerdahelyi Nyár: Deep Voice Group

08. 19-21. SZENC Szenci Sörfesztivál

08. 20. Szent István tér, VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY Államalapító Szent István király ünnepe Program – 17.00: Ünnepi szentmise (Szent György-templom), 18.30: Koszorúzás a Szent István téren, 20.00: Tóth Gabi koncertje (VMK előtti tér)

08. 25. – 20.00 VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Nyár: Falcon Project

08. 28. – 21.00 New Red5 Club NÁDSZEG

Season Opening

Fellépnek: Metzker Viktória, BSW, K. Kevin

09. 09. – 19.00

Amadé Park BŐS Majka, Tóth Andi, Dr BRS, DJ Matt.

09. 10. – 20.00

Sportcsarnok NYÁRASD

Búcsú és nyárzáró Fellépnek: Gáspár Laci, Burai, Jolly, Pixa

09. 11. – 20.00

Csaplár Benedek VMK

DUNASZERDAHELY Fortissimo koncert

WandArt Design

na Budapesten részt vettem egy egynapos epoxy gyanta workshopon, ahol további információkat tudtam meg, hogyan is működik, miket kell figyelembe venni, milyen alapanyagok és színezőanyagok léteznek. Aztán az Instagram volt a legnagyobb segítőm, sokat inspirálódtam az ott feltöltött videókból.

Azt gondolnánk, hogy egy egyszerű használati tárgy nem bírhat nagy művészi értékkel, kivéve persze azok az alkotások, melyek egy iparművész kezei által születtek. Wanda bebizonyította, hogy igenis lehet olyan műalkotásnak is beillő dolgokat készíteni otthon is, melyeket eddig csak a galériákban, múzeumokban láttunk. E havi számunkban Márk-Cservölgyi Vanda válaszolt nekünk.

Mióta foglalkozol kézművességgel, ezen belül is a gyantával? Már egészen kicsi korom óta vonzott a művészetek világa, iskolai rajzversenyekre jártam, és mindig jó volt kézügyességem, festményeket is festettem. A gyantával 2021. márciusában ismerkedtem meg.

Hol, illetve kitől tanultad a használatát? A férjem kezdett el fával és epoxy gyantával foglalkozni, mintegy hobbiként, így először tőle hallottam róla, mi is ez az anyag. Utá-

Milyen technikákkal, egyéb anyagokkal dolgozol még és miket készítesz a legszívesebben? Vannak különböző öntési módok, technikák, amiket mind gyakorlással lehet elsajátítani, lehet követni a legújabb trendeket, de itt a hangsúly az egyediségen van! Minden egyes darab egyedi és minden alkotónak megvan a maga stílusa. A gyantán kívül használok még fóliapelyhet, egyéb csillogó díszítő elemeket, amik még jobban feldobják az elkészült művet. Legszívesebben ékszertartókat és emeletes kínáló tálakat készítek.

Mi volt az eddigi legkülönlegesebb, legizgalmasabb megrendelésed? Mostanában elkezdtem még egyedibbé tenni a termékeket, például egyedi felirattal látom el őket. Szülőköszöntő ajándékokat, nászajándékokat, névvel ellátott ültetőkártyákat, pohárlátéteket, köszönőajándékokat készítek. Ezek mind nagyon különlegesek. A legizgalmasabb megrendeléseim pedig azok, amikor kapok egy fotót egy faliképről, konyháról, kanapéról, vagy akár egy hangulatról, érzésről és ennek alapján vetem be a kreativitásomat és találom ki, milyen színű, mintájú, hangulatú legyen az adott termék.

Melyek a legkedvesebb vásárlói visszajelzéseid? Szerencsére sok megrendelőmtől kapok pozitív visszajelzést. Leírják, mennyire tet-

szett az általam készített termék, ajándék, köszönik szépen a munkámat és hogy biztos fognak még rendelni tőlem és másoknak is ajánlják. Ez engem mindig jóérzésekkel tölt el, mert így tudom, hogy jó az, amit csinálok, jó úton haladok és ezzel örömöt szerezhetek másoknak is.

Változtatott valamit a helyzeteden a covid és a háborús körülmények okozta társadalmi és gazdasági szituáció?

A covid nem, mivel éppen a covid közepén kezdtem el ezzel foglalkozni. Talán a háborús helyzet miatt az embereknek jobban meg kell gondolni, mire is költik a pénzüket. Mindennek az ára megy feljebb és ki tudja, mi lesz még, ha sokáig elhúzódik ez a háború.

Mik a jövőbeni terveid, milyen újításokkal készülsz a közeljövőben?

Nagyon sok tervem van, az epoxy gyanta határtalan lehetőségeket kínál. Újdon-

ságként tervezek dohányzóasztalt leönteni epoxy gyantával és több részből álló epoxys festményeket is készítenék.

Mit üzensz a fiatal vállalkozóknak?

A fiatal vállalkozóknak azt üzenem, hogy próbáljanak minél egyedibb dolgot kitalálni, készíteni és próbáljanak mindig tisztában lenni a lehetőségeikkel, a konkurenciával, az igényekkel. Szeressék azt, amibe belefogtak. Mindig legyenek terveik a jövőre nézve.

Hol érhetünk el, ha mi is rendelni szeretnénk?

A Facebook-oldalam neve WandArt Design, itt bárki láthatja, miket készítettem eddig és bárki tud nekem üzenetet küldeni, ha érdeklődni, vagy rendelni szeretne. Instagram-oldalam neve pedig wandart_design. Mindenkit várok szeretettel az oldalaimon!

Amarha, mindjárt kezd a suli!

A nyár utolsó hónapjába lépve a kisgyermekes szülők legfőbb gondja az, hogy az óvoda- illetve iskolaköteles csemetéik számára beszerezzék a szükséges felszereléseket, tanszereket. A DS-i nagyáruházak ilyenkor iskolakezdési akciókat hirdetnek, sőt, egymás alá is ígérnek azért, hogy a szülő a fizu „becsippanása” után náluk költsön el egy kisebb vagyont ezekre. Lássunk most néhány okos tippet, amelyekkel túl lehet élni ezt a lelkileg és anyagilag is igencsak megterhelő időszakot.

1. Ne stresszeld szét a gyereket!

Szegénynek az is épp elég szokatlan lesz, hogy a kéthavi strandolás, kirándulás és játék után 45 percig nyugodtan megüljön a padban. Lehet vele beszélgetni az iskolá-

ról, szeptemberhez közeledve, de ne támassz felé irreális elvárásokat, ne követeld meg az egyes osztályzatot! Tedd a szívedre a kezed, neked se ment mindig tökéletesen a szorzótábla vagy épp sokunk rémálma, a szlovákban használatos „sa, si“ végződések, megfelelő használata.

2. Láss a sorok között!

Jó ötlet átlapozni a legfrissebb „letákokat“ (akciós szórólap, a szerk. megj.), hogy össze tudd hasonlítani az árakat, de nem tuti, hogy a 4+2-es füzetakciók, a Mancs Őrjáratos csillámos filctollkészletek, meg a telepakolt iskolatáska-kedvezmények a legjobbak. A kereskedők ilyenkor óriásit kasználnak a teljesen felesleges holmik vevőre sózásán, ezért csak azt szerezd

be, ami tényleg szükséges. A sarki kisboltban is kapni csíkos (pardon, vonalas) füzetet – hogyne, háromszoros áron!

3. Gondolj a főzés megtervezésére!

Persze, lehet „kisötöst” is nyomkodni a gyerek zsebébe, hogy a büfében elköltse – ha azonban így teszel, lehet karácsonyra már gurulni fog... Tervezd meg a heti menüt előre (tudom, minden egyre drágább, de el kell kapni egy-egy jó akciót), főzd meg a kedvenceit, így megkönnyítheted számára a beilleszkedés legnehezebb heteit, hónapjait. Friss gyümölcs-zöldség mindenképp kerüljön a táskába – és nem, nem ér elcserélni a nagyszünetben másokkal, narancsos üdítőre vagy csokira.

4. Készülj fel arra, hogy tanulni fogsz vele! Nem kis lelkierőt igényel az olvasás- és írásfeladatok otthoni gyakorlása, vagy a lehe-

tetlen versek, fejből megtanulása (Na, kinek van még meg a „Turčín Poničan”?), de a munka- és háztartásvezetés megszervezése mellett bizony erre is időt, energiát kell szánni. Ha máshogy nem megy, igyál meg előtte egy jó erős zaccos kávét, szorítsd össze a fogad – végsősoron, ez egy közös program is lehet, ami megadja a hétköznapok ritmusát.

5. Néha lazíts is!

Ötöst hozott haza? Nem ette meg a főzeléket? Különórára kell hordani, mert lemaradt? Elszakította a trikóját tornaórán? Ilyen mikrokatasztrófából több is juthat egy hétre. Bár az első hetek megterhelőek lesznek, ne kiabálj vele és ne hibáztasd a kudarcért! Fogadd el a tényt, hogy talán nem lesz atomfizikus. Néha tudni kell felrakni a lábad és meginni egy pohár bort csak úgy, a saját magad örömére. Fel a fejjel, ez csak a kezdet...

Betyártanya vagy Wok N’ Roll, hadd dübörögjön a lakomán a rock ‚n’ roll!

Az ábrázat a következő: a Nemeshódosi Nagy Lakomán nem lesz senki sem éhező! Éhomra napkeltekor fröstökölünk, majdan délebédelünk, alkolmaszkor estvélizünk, hogy elestvéledésig meg legyen a jó szájízünk. Mint már ki-ki tudja, Kisasszony havának 12-ik és 13-ik napja a Nemeshódosi Nagy Lakoma két napja. Húshagyókedden hagyományosan böjtölj egészen addig, míg a lakoma kapuja előtted tágra nem nyílik. Betyártanya vagy Wok N’Roll, a lakomán hadd dübörögjön a különleges ételkínálat, akárcsak a rock ‚n’ roll...

A Betyártanya teljes falkája már alig várja, hogy TE is kilátogass a lakomára! Tedd ezt azért, hogy egy jót mulass, nevess és főképp, hogy egész nap egy jót ehess. Nagyon különleges díszlakomai abrakkal készülünk rátok, hogy kóstolhassátok azt, amitől tele lesz a szátok, hogy délebédre már ne érjen össze a szíjatok. Főbosrsolóként elárulhatom, hogy kuktáimmal, asztalnokainkkal együtt megvendégeljük kellőképpen azt a vándort, aki épp meg ygyütt, egyben vártuk, akár a kámfort. Terítéken lesznek ártányból való ehetnékek, ám egyéb leleményes marhaságok is. A tik-tyúk java is a vaslapra kerül, hogy jól megtömje a bendődet ott jól belül. Azok az atyafiak is találnak majd a lakomán abrakot, kik nem szeretik a böllértől származó javakat, és inkább bedörmölik a szójababot.

Fröstökre megcsapoljuk a gúnárunk vérét, megsütjük hagymával, majd jó ropogós abonyi cipóval asztalodra kerülhet, ha épp ez lesz a választék, amely reggelire leültet. Sajnos az ártányunk sem jár job-

ban, ő is életét adja azért, hogy mi, emberek jól lakjunk az örömünkért. Kocánk vérét is megsütjük, alföldi módra készítjük. A koca többi része sem esik feledésbe, hiszen májas és véres hurka, szűzhártyás cigánka, és sült pecsenye is készül majd belőle. Annyi finomságon jár az eszem, mintha életemben nem ettem volna sosem. Megkóstolhatod a rántott disznósajtos gömböcöt, osztrák monarchia krumplis salátájával a bendődbe tömhetöd. Hadd szóljon a rock ‚n’ roll, fogd az ételt a kezedbe, és táncolj közben a kedvedre! Haladunk egy kissé a korral, így színvonalas, egyben hagyományos „utcai”, kézben fogható és fogyasztható fogásokkal terít el titeket a lakoma, valós és egyben jó okkal. Felgyorsult a világ java, nincs mindenkinek ideje, így ételét nagy szeretettel fogyasztja majd állva, vagy akár táncolva. Milyen abrakok is várhatóak e téren, amelyeket megehetsz akár a térdeden? Pihe puha ropogós cipóba töltve, megtalálható lesz majdnem minden, ám kifejteném ezt bővebben is. Kemencében sült kocánk csülke, apróra tépkedve, majd ropogós cipóba töltve, tormás majonézzel kényeztetve. Maradjunk még a témánál, hiszen gúnárunk pihe-puhára sült húsát szintén megtépkedjük, cipóba töltjük, párolt lila savanyú káposztával ékesítjük. Nem kerüli el a sorsot a göböly marhánk lédús húsa sem, a tanyasi jércénk mellét is kiszakasztjuk, és mindaddig esszük, míg fel nem faljuk.

Császárvadász barátom ejtett egy agancsár vadat, amit jómagam nem láttam, de tőle hallottam! Mi más dolgom lett volna, minthogy az agáncsár szarvast a „tollától” meg-

fosszam, majd kotlába toljam, és a lakomán a kedves vendégnek agancsár szarvasgulyás-ként felkínáljam. Nyár előtt jól jártam a szomszéd polyákoknál, vadasommal elprofitíroztam a főbilikomot, és elkápráztattam abrakommal a neves publikomot. Vadast főzök a lakomán néktek is, sárgabarackkal édesítem majd az ételt , egyben az életeteket is! Még elárulok egy nagy titkot, hogy a lakomán jelen lesznek a távolkeleti ízvilágok. Lesz majd tavaszi tekercs frissen rántva, sült thai rizs és Pad Thai is tálalva. A gúnárunk hízott mája annyira drága, hogy idén még maga Mátyás ki-

rályunk sem falja! Nagyon áros a libamáj, de azért teszünk egy próbát, még ha nagyon is fáj, nehogy azt mondja az egész városi táj, hogy a lakomán nem volt kapható a hízott libamáj. Nem köpülöm tovább a szót, inkább idén is alkotok egy maradandót! Számomra ez a lakoma kerek, így éjfél után egy nagyot nevetek, majd iszok egy jót veletek, egyben azt kívánom, hogy sosem legyek nélkületek...:-) Beles barátaim, mindegyikőtöknek mondom, hogy mindenképp ott legyetek az idei lakomámon!

Te Koma! Idén újra Lakoma?

Amint Kisasszony havába lépünk, tudni kéne, hogy a Nemeshódosi Nagy Lakomára idén is nagyban készülünk. Két naposra húzzuk idén is a mókát, s a nótát, hadd legyen ideje a jó embernek elfeledni a munkát és az országának aggságát. Elébb a lakomában ácsingózni, a bendőjét jól megtömni, majd kortyolgatni a finom bort és pálinkát, míg a lakomán nem kell péntekelned (böjtölnöd), inkább csípázz ki mindkét nap a lakomai jelenségre! Írjad be hát kend a kalendáriumba, hogy augusztus 12-én és 13-án biztosan eljöjj a lakomára.

Pénteken, miután a nap bóklászóan megérinti a nemeshódosi virágos rét láthatárának élét, a lakomán elkezdődik az élet. Azt követően a kukták már sürögnek-fo-

rognak, a főborsolók az utolsó várázszölddel hintik meg az abrakot, így a szakácsnék is fejükre teszik a fityulájukat, majd elkezdhetik mérni a csárdás étket a kedves vendégnek. A pénteki kínálattal még kissé péntekelünk, ám szombatra a teljes kínálatunkkal megvendégelünk. Ha már kegyed eleget evett-ivott, kezdetét veheti a pénteki lakomai orfeum. Este hattól megnyitjuk a kapukat, hogy mindenki kényelmessen el tudjon helyezkedni. Tán marad időd egy jó fröc scsre, ám ha vasparipával jönnél-mennél, ne is jusson az eszedbe! Átaljában, ha Meseautód lenne, akkor akár pálinkázhatsz is a kedvedre! Nagy komédia lesz ez, bátyja, hiszen egészen Komáromból eljő a MagyaRock Dalszínháznak az öszes múzsafia, hogy kétszeri impresszárióban a zenés víg-

játékát előadja. Miután a a Meseautó csertősen elviharzott, Nyári Kálmán hangicsál el egy remek koncertot. Ennek a Kálmánnak a kedve mindig derűs, hangjára úgy ráránt, akárcsak egy príma hegedűs. Miután tizenkettőt ütött a nemeshódosi toronyóra, mindenki eltérhet nyugovóra, hiszen miután reggel hetet üt az óra, újra visszataposókerekezhetsz a lakomára! Mielőtt a lakomán felvennéd a tömérdek kalóriát, helyezhetsz a fejedre akár egy glóriát! Jótékonyságból elrugaszkodhatsz egy futamra, melynek pályabérével segítjük Méry Ádit és családját. Miután kifújtad a gőzt, lehúztad a sört, rúghatod a lóbőrt, csak a határbíró ne ítéljen egy kornert. Focikupát is hazaviheted, ha a pályán a lelked is kileheled, és a labdahajtás játékot szereted. Akinek ez nem lesz elég forró a hangulat, az 7 féle chilipaprikát megkóstolhat a chilievőversenyen. Mialatt a többiek futnak, addig a főző-

versenyen a főborsolók tüzet csiholnak. Ki ne hagyd ezt a mókát, hisz Bea aszszony főzi az első mokkát! Győzikét estig koplaltatja, hogy kiéhezzen az esti Romantic koncerte! Miután a kotládat kicsiszoltad, a belevaló „bagolyhúst” a bakótól, tőlünk már meg is kaptad. Semmiképp sem használj gázpalackot, hiszen akkor kapsz egy gázálarcot, és azt viselheted akár egy vasálarcot. Szigorúan csak szabadtűzön mesterkedj, nehogy a versenyből idő előtt kirekedj...!

A kislurkókról sem feledkeztünk meg teljesen, hiszen annyi minden történik majd a Kakadémia gyermekréten, mint máskor és máshol egész héten vagy egy évben. A Kutyomfitty társulat színjátéka, majd a Glamour zenekar gyermekdalai lesznek a jókedv zálogai. A Kakadémia óvónői, kik mesterségükkel minden gyermek szívét társasjátékostul elbűvöli.

Délebédre megszólal a nagy játékszín is, mert a „Szólj, szólj, csalogány” győztesei, nótáznak egy délebédi mesebelit a Hodosi nóta 4-est és Sárközi Józsefet követően. A Pósfa zenekar kíséretében fellép a Csallóközi táncegyüttes kicsikkel és nagyokkal. Ha mindez még nem lenne elég, akkor pendüljön a húr, ám nem a gitáron, inkább a citerádon. Ha a Nemeshodosi Citerazenekar impresszáriójára vagy kíváncsi, légy három óra tájékán az a bácsi, aki bőtapssal az előadást megjutalmazza, majd „ácsi”! Ácsi, mert a Megmaradásunkért Kultúrcsoport nem hagy maga után kulturális nyomort. A nyomornak semmi helye a lakomán, az ördög vigye el azt, jó komám! Ha már egyszer az ördöggel lepaktáltunk, hadd, hogy együtt vele nótázzunk. A világjárta Gipsy Devils (Cigánsky diabli) hegedülni és a cimbalmot szóra bírni úgy tudják, akár csak a nagyok. Nemeshodos csalogánya, Nagy Noémi idén is a Cseh Tamás Band kíséretében szerez majd pár jelenetet és egy jó nótás menetet. Mikorra már csak félig látszik az égíven a nap sugara, az Ay Fly Family csoport

felmászik a toronyba, majd darvadoznak egyet a légi karikába.

A tervezett T. Danny-t a fellépés helyett Ginoka áll a színpadra. Sem itt, sem ott, Caramel lesz a lakomán a topp! Édes-mázas, csak ne legyen lázas! Két órán keresztül húzza a talpalávalót, majd mulatunk rá egy nagyon jót. Molnár Feri a Caramel kenéze, korunk egyik legjobb zenésze! Feri után sem lesz unalom a lakomán, s hogy Győzike kihoz a sodromból, az szinte biztos, komám! Romantikázni jön a lakomára a Romantickal, nem gondoltam volna életemben, hogy épp Győző húzza majd nékem, miután ötven éve leszek már e világon ébren. Legyen ez egy jel az égiektől, hogy ne ijedjek meg senkitől és semmitől. Miután hastáncot jártunk a Romantic fáklyás zenéjére, mulatunk majd hatalmasat a hangász Dj Kopi délibábos, dallábos dallamaira, mindaddig, míg pirkadatkor le nem száll a por, majd hazatáncolunk, akárcsak egy kóbor. „Ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni kő, akkor minden úgy lösz, ahogy lönni kő” –mondá a nagy betyár, Rózsa Sándor.

„Tiétek a győzelem, miénk a szórakozás!”

A bősi MBécska csapata a 2019-es évtől kezdődően hobbiszinten űzi az autóversenyzést, s örömmel veszik az ezzel járó kihívásokat, lehetőségeket és az adrenalint. A csapat hat emberből áll, a két ötletgazda, Heizer Zoltán és Balázs István, illetve Szekeres József, Szekeres Dávid, Czajlik Zsolt és Brožek Nicolas. Az interjú során meséltek a kezdetekről, a versenyek menetéről és hangulatáról, az autók felépítéséről, illetve a jövőbeli elképzeléseikről.

Hogyan jött az ötlet, hogy régi autókat feljavítsatok és autóversenyzésbe kezdjetek?

Heizer Z.: Az egyik ötletgazda jómagam voltam, a másik pedig Gyuszi. Az autóversenyzés ötlete abból indult, hogy sokat járok fotózni a Slovakia Ringre mint amatőr fotós és videós. Mindig hihetetlen érzés az autók között nézelődni. Az egyik 24 órás verseny után úgy éreztem, hogy milyen buli lehet egy ilyen versenyen elindulni. Pár nappal később egy ilyen jellegű futam után mentem Pistához számítógépet szerelni, és szóba jött a 24 órás verseny, ott és akkor született meg az elhatározás, hogy induljunk mi is a versenyen. Ketten Pistával indultunk neki igazán ennek az autóversenyzésnek, majd szép sorjában csatlakoztak a többiek is, Szekeres Józsi és fia Dávid, majd Czajlik Zsolt és Brožek Nicolas is.

Elmondhatjuk, hogy hobbiszintű dologról van szó. Konkrétan kiválasztottatok egy autót, de van erre valamiféle straté -

gia vagy felsorakoztatott szabályok az autót illetően?

Heizer Z.: A stratégiánk egyszerű volt, miszerint felújítunk egy Felíciát, és végigcsináljuk a futamot. Nem gondolkodtunk azon, hogy más autót válasszunk, mert ez a legelérhetőbb anyagi és az alkatré -

szek szempontjából is. Ha jobbat akarnánk, több pénzre lenne szükségünk. A többi csapathoz képest mi nagyon minimális költségvetésből dolgozunk. Ha a versenyek szabályait nézzük, nincsenek olyan nagy elvárások. A szabályzatban az van legfőképp előírva, hogy terepjáróval, illetve

összkerék-meghajtású autóval nem indulhatnak a versenyzők. Fontos, hogy minél egyszerűbb legyen technikailag az autó, hiszen általában nem aszfaltos úton zajlanak a versenyek, hanem poros vagy murvás talajon.

Legutóbb Nyírádon voltatok egy 24 órás versenyen, hogyan képzeljük ezt el, mi a menete egy ilyen futamnak?

Heizer Z.: Nyírádon indultunk egy versenyen, ez egy autósportban ismert nemzetközi minősítéssel rendelkező pálya. A futamon van aszfaltrész, de sok a salakos talaj, például apró vágott kövek és homok. A versenyen végig vezetni nagyon kimerítő, és az egyik legnehezebbnek számít, pedig körülbelül 1,3 kilométeres zárt körpályáról beszélünk. A versenyen az nyer, aki 24 óra alatt a legtöbb kört képes végigcsinálni, ami közben természetesen váltjuk egymást. Pontosan ebből az okból vagyunk hatan. Legutóbb 68 autó indult a startnál délután két órakor, majd másnap kettőkor végződött.

Balázs P.: A pályán van egy 10-15 méteres szintkülönbség. A verseny ideje alatt változó, hogy milyen gyakorisággal váltjuk egymást. Függ az időjárástól, mert ha van olyan 30-35 fok, akkor az sokat kivesz az emberből. Egy óra vezetés sok energiát felemészt. Nyilván rosszabb idő esetén lehet tovább is bírni, de ez a versenyző kimerültségétől is függ. Pontosan azért, mert mindez fizikailag és pszichikailag is megterhelő. Úgy kell elképzelni, mintha csúcsforgalomban a főutcán előzni akarna valaki a nagy melegben. A pálya változása is hozzátesz mindehhez, hiszen félóránként más lesz az út menete. Egyre mélyebb gödrök vannak, sőt folyamatosan máshol alakulnak ki. Emiatt mindenki próbál változtatni az íven, ahol menni akar az autóval.

Mondhatjuk, hogy veszélyes hobbisportnak számít ez, mit gondoltok erről?

Heizer Z.: Ki hogyan gondolja. Nem tartom annyira veszélyesnek, mert nem jellemzőek a balesetek vagy a személyi sérülések. Tény, hogy a tavalyi versenyen történt baleset, felforgott egy autó.

Balázs P.: A szervezők is általában úgy jelölik a pályát, hogy ne legyen túl gyors, tehát ilyen 100 kilométer/órás sebességet lehet

maximum elérni. Vannak kisebb koccanások, de azok is csak a külső pléheket érintik. Amíg a védőkeret nem sérül meg, nincs probléma. Ha az megsérül, akkor vége mindennek.

Heizer Z.: Vannak biztonsági előírások, amelyeknek meg kell felelnie az autónak. Úgy kell elképzelni, hogy a kocsiban van egy bukócső egy húzott acélcsővel együtt, mint a rendes versenyautókban. Minden esetben meg van adva, hogy ennek milyen módon kell megépítve lennie, hogy biztonságos legyen. Például kötelező a versenyautóban a versenyülés, a hatpontos biztonsági öv vagy épp a tűzoltókészülék. Ha bármi baj történik, akkor szervezők is ott vannak, szinte azonnal jönnek és segítenek.

Több versenyen is részt vettetek már a 24 órás futamon kívül. Meséljetek erről egy kicsit!

Heizer Z.: A Covid miatt több versenyen nem tudtunk indulni. 2021-ben vártuk az információkat, milyen futamok lesznek a közeljövőben, és nem tudtunk semmit a 24 órás eseménnyel kapcsolatosan. Majd jött kiírás egy négyórás aszfaltversenyről. Szóltam a többieknek, hogy két hét múlva esedékes lenne egy négyórás megmérettetés, amit nem kellett kétszer mondanom, mindenki egyhangúlag úgy döntött, megpróbáljuk. Az autó fel volt készítve a Rally Cross pályára, amit mi elvittünk egy aszfaltversenyre, ahol egyébként egészen más beállításra lett volna szükség. Úgy voltunk vele, hogy nem alakítunk rajta, elvisszük így, ezzel is letesztelve az autót. Attól függetlenül, hogy van lehetőségünk a próbapályán gyakorolni, teljesen más éles helyzetben négy órán keresztül nyúzni az autót. A versenyen végül hiba nélkül működött, majd miután hazahoztuk, nem is javítottunk rajta semmit, rögtön vittük a 24 órás versenyre. Tíz autóból a hatodik helyen végeztünk a kategóriában a leggyengébb autóval.

Végig mosolyogva meséltek az élményekről. Ebből kiindulva, mit jelent számotokra a győzelem? Mi az, ami motivál titeket?

Heizer Z.: A 24 órás verseny után célba érni a legnagyobb büszkeség, és talán az motivál a leginkább, hogy mindenki fülig vigyorral száll ki az autóból ennyi levezetett kör után is.

Balázs P.: Pontosan, mindegyikünket büszkeséggel töltött el, hogy 24 óra kőkemény vezetés után leintettek minket. A győzelem az, hogy 24 óra után sikeresen jövünk le a pályáról. Amikor az ember meglátja a kockás zászlót, az leírhatatlan érzés. Szekeres J.: Csoda jó érzés, hiszen legutóbb sikerült lemennünk 628 kört, ami körülbelül ezer kilométert jelent. Egyébként hozzátenném, hogy a pályán 24 óra alatt sokat ütődik és kopik az autó, folyamatosan felüti a fejét valamilyen probléma. Ott a semmi közepén nehéz mindent meg-

oldani, de nekünk vannak ilyen „fővarázslóink”, akik megoldják a megoldhatatlant. Öt perc alatt kell csodákat tenni, szóval ez sokat számít, mivel minél feljebb akarsz kerülni, s minél több kört akarsz megtenni a futam ideje alatt.

A közeljövőben is készültök valamilyen versenyre, ha igen, mit lehet tudni erről a futamról?

Heizer Z.: Július 23-24-én lesz egy verseny Dömsödön, Magyarországon, agyagos pályán. Tavaly pontosan ezen a futamon vettünk részt legelőször. Olyan agyagos vagy poros pályát kell elképzelni, amit ha lelocsolnak vízzel, jeges úttá válik.

Szekeres J.: Körülbelül a jéggel azonos a tapadása ennek a pályának. A hátsókerék meghúzású autók ilyenkor úgy csúsznak, hogy szinte irányíthatatlanok. Pont olyan, mint mikor mész télen az autóval. Csúszik, de mindenáron próbálsz megmaradni

a pozíciódban. Ebben az esetben még előzni is akarsz, mert ilyen helyzetekben a legkedvezőbb, hogy jobb helyre tudj besorolni. Vannak összecsúszások vagy kisebb támasztások a másik autóval, de emiatt sikerülhet jobban bevenni az adott kanyart. Balázs P.: Mindig kiabál valaki a rádióban, hogy „nem látok semmit, nem látok semmit!” Végig összeköttetésben vagyunk, és segítünk a másiknak.

Heizer Z.: Július 30-án és október végén ismét aszfalton versenyzünk négyórás futamokon, de ott már a Fábiával. Szükségünk volt egy külön aszfaltra épített autóra a túl közeli időpontok miatt.

Mi a csapat neve, és honnan jött az ötlet? Heizer Z.: MBécska a nevünk, amelynek ötlete egy jóbarátunktól, Gyuszitól származik, akivel a legelején együtt gondoltuk ki ezt az egészet. Ő időközben kiszállt a versenyzésből. Gyuszi volt az, aki minden

Škoda autót Mbécskának hívott, és ennek apropójaként döntöttünk a név mellett.

Milyen jövőbeli terveitek vannak? Van valamilyen inspiráló mottótok, amihez mindenki igyekszik tartani magát?

Heizer Z .: Nyerni a 24 óráson! Egyébként van egy közeljövőben esedékes verseny, amelyet egy online szavazás előz meg. Az emberek tudnak szavazni a kedvenc autóversenyzői csapataikra, akik közül a legtöbb szavazattal rendelkező gárda ingyenes nevezést nyer. Hatalmas segítség lenne számunkra, ha mindenki egy szavazattal az MBécska oldalán megosztott linken keresztül ránk szavazna.

Szekeres J.: Nyerni és kiállni a próbákat a következő versenyeken.

Balázs P.: A mi szlogenünk vagy mottónk az, hogy „Tiétek a győzelem, miénk a szórakozás!”

Sport és a testkultúra egy életen át

Ritkán és keveset sportolunk, a napjainkat szinte csak a minimális mozgás kíséri. Ötven év felett egy egészséges, kisportolt test inkább csak kivétel vagy „hiba a rendszerben”... Vannak viszont még pozitív példák, az 53 éves Csölle Árpád története kimondottan unikumnak számít.

Kezdésképpen megkérnélek, hogy mutatkozz be nekünk! Csölle Árpád a nevem, jelenleg a Scitec fitneszteremben dolgozom recepciósként.

A Csölle név eléggé ismert Dunaszerdahelyen… Édesapám testnevelő tanárként dolgozott az egykori Hviezdoslav utcai Alapiskolában, amit ma Vámbéry Ármin Alapiskolaként ismerünk. Most már nyugdíjas éveit éli, de szerencsére jó egészségnek örvend. A testvérem, Szilárd profi asztelitenisz-játékos, aki 46 évesen is a Bundesliga 3. vonalában szerepel. Régen pedig nagyon sokáig erősítette a csehszlovák válogatottat.

Nemcsak a testvéred, hanem te is komolyan sportoltál fiatalabb korodban. Mit mondanál arról az időszakról?

Ötéves koromtól egészen a katonai behívómig futballoztam a DAC ifjúsági csapataiban, a sorkatonai kötelezettségem teljesítése során pedig a pozsonyi Červená Hviezda együttesében szerepeltem, így a labdarúgás meghatározó szerepet tölt be az életemben.

Annak idején úgy emlékszem, hogy a serdülők között nagyon jó csapattársaid voltak, és remek eredményeket értetek el. Kikre emlékszel vissza?

Czajlik Tibor, Radványi Miki, Czuczor Tibi, Méhes Tibor.

Az alap- és középiskola befejezése után minden sportoló életében jön egy fordulópont. Bár nem lett belőled élvonalbeli játékos, később elkezdtél a tenisszel foglalkozni. Érdekes módon az egyéni sportágak jobban vonzottak a csapatsportoknál. Azt a nézetet vallottam, hogy ott nem függsz a csapattársadtól. Ha megvan benned a tehetség és a szorgalom, akkor olyan eredményeket lehet elérni, amelyekre büszke lehet az ember. 26-27 éves koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni a tenisszel. Beiratkoztam egy edzői kurzusra, de nem azért, hogy másokat edzhessek, hanem a saját fejlődésem miatt. Meg akartam tanulni a tenisz technikai oldalát, edzőkhöz jártam. A mai napig ezzel foglalkozom.

Gondolom, ez volt az a pont, amikor érezted, hogy a sport nem csak hobbiként lesz része az életednek… Először csak néhány barátommal teniszeztünk. Amikor éreztem, hogy jobban megy, mint nekik, próbáltam egyre minőségibb ellenfeleket találni nemcsak Dunaszerdahelyen, hanem Magyarországon, Győrben és Budapesten is. Elhatároztam, hogy le szeretném őket győzni, és a legjobbá akartam válni. Amatőr voltam, de mindent megtettem a célom elérésének érdekében. Elkezdtem edzeni, futni, edzőterembe járni, és a legnagyobb videómegosztó portálon is néztem a technikai megoldásokat. Felfogadtam egy magánedzőt, mindent megtettem, hogy tudjak versenyeken indulni, és meg is nyerni azokat.

Milyen eredménnyel abszolváltad a megmérettetéseket?

Főleg Győrben és a Balaton környékén sikerült sok versenyt megnyernem, sőt kettőt Budapesten is. Viszont elsősorban a győriekre összpontosítottam, mert a szezon során havonta két versenyt is rendeztek. A mai napig járok át magyarországi tornákra, sőt, ha az egészségi állapotom engedi,

akár nyolcvanévesen is megmérettetném magam versenyeken. Jelenleg az erőnlétem és a technikám is jobb, mint amikor nekivágtam a tenisznek.

Az interjú előtt azt kérdezted, miért veled beszélgetek, hiszen az öcsédtől eltérően nem értél el semmilyen kiemelkedő eredményt a sport terén. Ebben a be -

szélgetésben arra szeretnék rámutatni, hogy valaki ötvenhárom évesen is menynyire jó karban tarthatja magát. Mennyit és hogyan edzel egy nap?

Mindig igyekeztem olyan munkahelyen dolgozni, ami összefügg a sporttal. A torna nálam mindennapos dolog, hetente legalább hatszor edzek, méghozzá egész testre. Futok és a tenisszel összefüggő súlyzós gyakorlatokat is végzek. Emellett naponta öthat órát teniszezem, ha nem dolgozom. Bemelegítésképpen kétszáz-kétszázötven fekvőtámasszal szoktam kezdeni, de ezeket nem egyszerre, hanem tízes, tizenötös sorozatokban teljesítem. Majd következik ugyanennyi hasizomgyakorlat. Ezt követően egyaránt tíz percet töltök a futóés a lépcsőzőgépen, zárásképpen pedig súlyokkal tornázom. Ezt az adagot minden nap teljesítem.

Hogy érzed magad? Egy ilyen edzettségi szinten szerintem fizikálisan átlagon feletti formában vagy. Szellemileg is jól érzed magad a bőrödben? Szerencsére igen, és egészséges is vagyok. Az étkezésre is odafigyelek, bár mindent eszem. Tisztában vagyok a korommal. Egy orvos azt mondta, mindig csináljam azt, amit a testem mond. Ha valami olyat csinálok, ami a testem jelzései által nem jó, akkor azt abbahagyom. Jelenleg jobban érzem magam, mint 20-25 éves koromban.

Sokan mondják, hogy sohasem késő elkezdeni sportolni. Szerinted ez egy általános igazság, és akár én is nekiállhatnék ötvenegy évesen?

A legfontosabb az akaraterő. A munkahelyemen naponta két-háromszáz ember is megfordul, és sok a túlsúlyos fiatal és idősebb is. Sokukon azt látom, hogy mindent megtesznek a fogyás és az erőnlét elérésének érdekében, és amikor elérik a kitűzött céljukat, két-három hónap múlva már nem járnak rendszeresen edzeni, és visszaszedik a kilókat. Elvesztik a hosz-

szú hónapok alatt kialakított edzettséget. Akárcsak a sportot, ezt sem lehet félvállról venni. Ha valamit el akarunk érni, akkor azt száz százalékosan kell csinálnunk. Idővel én is rájöttem, hogy a tenisz hetvenöt százaléka lábmunka. Bármilyen jól üti valaki a labdát, bármilyen jó a technikája, ha erőnlétileg nincs a megfelelő szinten, nem ér oda a labdákhoz, és nem tudja azokat megfelelően megütni. Csupa olyan gyakorlatot kell végezni, amely fejleszti a robbanékonyságot, a kitartást, és főleg a gyorsaságot. Természetesen minden sportágra vannak különleges gyakorlatok,

de a fitnesz egy univerzális dolog. Mindenkinek el kellene döntenie, mit akar: szeretne jól kinézni, vagy erőnlétet akar szerezni. Ez alapján kell tornázni és az étrendet is összeállítani.

A kilencvenes évek elején ismertelek meg, amikor mindketten tizenévesek voltunk. Hogyan néznek ki most a mi generációnk tagjai?

Az egykori osztálytársaim közül egyről tudom, hogy ő is teniszezik. Bár nem nagy intenzitással, és több egészségügyi gonddal is küszködik, de mindig visszatér a pályára,

ez pedig tetszik benne. A többiekre szinte rá sem ismerek, annyira elhagyták magukat. Nem foglalkoznak a saját testükkel és a sporttal úgy, ahogy kellene.

Ugyanezzel szembesülsz az idősebb, illetve a fiatalabb generációknál is? Úgy veszem észre, hogy a mai fiatalok nem akarnak sportolni, a teniszpályák is üresek. 15-20 éve három nappal előtte kellett időpontot foglalni, most nincs a pályán senki. A húszas korosztály nem játszik, így nincs konkurencia. Ha jó meccset aka-

rok játszani, akkor Pozsonyba vagy Győrbe kell elmennem, mert a járásban nagyon visszaesett a tenisz színvonala. Természetesen a fiatalok járnak edzőterembe, de a labdajátékok iránti érdeklődés alábbhagyott.

Bár nem vagyok szakértő, annyit én is tudok, hogy csak az edzőtermi gyakorlás magában nem elég. Milyen sportot, mozgásformát ajánlanál a mai fiataloknak vagy akár a mi generációnknak is? Ez az illető egészségügyi állapotától függ, hiszen, ha valakinek fáj a térde, az nem járhat futni. Ilyenkor a gyors gyaloglást vagy a biciklizést ajánlanám. Aki egészséges, annak a futást ajánlanám egy kis erőnlét felszedéséért, nem lehet rögtön az edzőteremben kezdeni. El kell érni, hogy legalább három kilométert képes legyen lefutni. Majd jöhetnek a kisebb, később pedig a nagyobb súlyok. Attól függ, mit szeretnénk elérni. A jelenlegi munkahelyemen sok olyan emberrel találkozom, aki fogyni akar és erőnlétet is felszedni. Ha valaki ilyenkor lefut öt kilométert ugyanabban az iramban, az egészségének jót csinál, de a célhoz nem igazán kerül közelebb. Növelni kellene az intenzitást, játszani a pulzussal.

A koronavírus-járvány mindegyik generáció életét megkeserítette. Otthon kellett maradnunk, nem volt lehetőség a rendszeres mozgásra. Akarva-akaratlanul elkényelmesedtünk, és felszaladtak ránk a kilók. Te nem szedtél fel, mert nyilván minden nap tornáztál otthon is. Mit ajánlanál olyanoknak, akik akár 10-15 kilóval is nehezebbek lettek?

A legfontosabb az akaraterő. Több olyan embert is látok az edzőteremben, aki egy-két hét után feladja, vagy időhiányra panaszkodik. A járvány ideje alatt megszámlálhatatlan fekvőtámaszt és hasizomgyakorlatot végeztem, kijártam a futballpályára futni. Sokszor nem volt ked-

vem lemenni, de le kell győzni ezt az érzést. Persze az étrend is fontos, hiszen, ha valaki nem figyel oda erre, akkor bármenynyi gyakorlatot elvégezhet, fogyni nem fog. A legrosszabb pedig az alkohol. Ha valaki megiszik esténként két-három sört, mellé még valami keményet, az nagyon nehezen adja le a kilókat.

Itt említeném meg Jaromír Jágrt, aki szerintem egyedi a sport világában. Emlékszem, amikor 35 éves korában egy interjúban kijelentette: azt szeretné, ha a pályafutása befejezése és a halála közötti időszak a lehető legrövidebb legyen. Mindenki tudja, hogy Jágr nem fejezheti be a sportolást, mert fél éven belül belebolondulna… Én ugyanezt érzem. Ha egészségügyi okokból két napig nem tornázom, érzem, hogy valami hiányzik. Muszáj valamit csinálnom, mert tudom, hogy nekem ez kell. Van bennem egy bizonyos késztetés, egészségügyi probléma híján képtelen lennék egy hétig semmit sem csinálni.

Ezt jó dolognak tartod, vagy ez is egyfajta függőség? Jó és rossz egyszerre. Édesanyám szerint mindent túlzásba viszek, de ő nem volt sportoló. Dunaszerdahelyen nagyon kevesen sportolnak napi szinten, de azt érzem, hogy nekem erre van szükségem. Akkor vagyok nyugodt és kiegyensúlyozott, ha ezt meg tudom magamnak adni. Így vagyok boldog.

Nyugaton teljesen normális, hogy akár az ötven-hatvanévesek is hozzád hasonló módon sportolnak. Nálunk miért nincs így?

Más világ van, mint régebben, jelenleg minden a technika körül forog. Az edzőteremben is azt látom, hogy a fiatalok egyes gyakorlatsor után öt percig csak a telefonjukat nézik. Mobil- és internetfüggők, job-

ban érdekli őket a technika, mint az edzés. Nem azzal a céllal jönnek le az edzőterembe, hogy fittek legyenek. Többen is kérdezték tőlem, ki a példaképem. Nekem is van kettő, de nem a sport világából, és a telefonomra lementettem egy videót mindkettejükről. Van egy 99 éves német hölgy, aki még mindig teniszezik. A másik ilyen elképesztő teljesítmény az egyik kedvenc teniszjátékosomhoz, Rafael Nadalhoz köthető, aki a mallorcai akadémiájára meghívott egy 97 esztendős ukrán bácsit, és vele játszott, 15-20-szor is átütötték a háló felett a labdát. Azt szeretném, hogy ennyi idősen én is képes legyek ugyanerre. Ez ad erőt.

Édesapád testnevelő tanár volt. Gondolom, sokat beszélgettetek arról, milyenek voltak az órák egykor és milyenek most. Mire jutottatok? Régebben sokkal népszerűbb volt a sport, akkoriban jobban odafigyeltek a gyerekekre ebből a szempontból, voltak igazi tornaórák. Mára csak a technika és a mo-

biltelefon maradt. A sporttal nem tudják úgy megszólítani a gyerekeket, akik inkább a kényelmet választják.

A sport világából is vannak példaképeid a már említett Rafael Nadal mellett?

A futballban Maradona volt a mindenem, számomra a mai napig ő a legnagyobb. Nem hiszem, hogy valaha lesz tőle jobb. A teniszben a rutinosak közül Federer, Nadal, míg az újakból Cicipasz és Alcaraz játéka tetszik.

Nagyon köszönöm a beszélgetést, az olvasóknak pedig azt kívánom, hogy legyenek képesek követni a példádat, keressék az utat az egészséges életmódhoz. Annyit még szeretnék megemlíteni, hogy van egy majdnem tizenkét éves kislányom, és miatta is csinálom ezt az egészet. Szeretném, ha őt is végigkísérné a sport az életében. Szeretném, hogy fel tudjon rám nézni, és példakép akarok lenni a számára. Igyekszem őt is az egészséges életmód felé terelni.

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

Nem az évek teszik a szurkolót

Takács Gita, Imi és Friderika: Imi: 2012-ben kapcsolódtam be ebbe a családi focis történetbe, akkor még Szerdahelyen laktunk az apósékkal. A DAC éppen kiesett a 2. ligába, én meg kitaláltam, hogy menjünk el meccsre. Nem kell mindig otthon ülni, apósék mindenhova eljártak, ismertük a társaságukat, mert gyakorta vendégeskedtek nálunk: Bugár Ervin, Atosz, Pali stb. Ervin, a dobos folyton csalogatott minket is…

Gita: …mondom neki: dehogy megyek én meccsre, hideg van! Ervin erre azt válaszolta: „Csak egy meccsre gyertek el, aztán úgyis ottragadtok, majd ugrálsz, szurkolsz, és nem fogsz fázni!” – végül is igaza lett – sajnálom, hogy ő már nem jár. Akkor még a régi stadionban voltunk, apu megvette nekünk a jegyet, mi pedig mentünk utá-

azzá, ami,

nuk. On tourokra ugyan még nem, de később aztán oda is. Bekerültünk a partiba, részt vettünk az összes YBS Bálon. Sok mindenkit megismertünk ott, és ugyanazokkal az arcokkal jártunk focira is, majd a mecscsek után leülünk közösen a Turul bárban. Friderika viszont csak később csatlakozott hozzánk…

Friderika: Egészen pontosan 2017-ben, azóta gyűjtöm a kinti belépőjegyeket. Ha véletlenül valahova nem tudtam elmenni, akkor a mama hozta nekem: „Tessék Friderikám, hoztam neked a jegyet, hogy ne hiányozzon egy sem!” –, de általában mindenhova mentem az anyuékkal vagy a mamáékkal, megszerettem a közeget. Megismertem a papa bandáját, meg az anyuék társaságát, a Frédiéket, Johanóékat, Bogiékat…

hanem csakis a szív szava.

Kozma Milán:

A DAC a miénk, az itteni magyarság csapata, ’85-ben a szívembe zártam, megszerettem a DAC-ot. Majoros Gyurit és Tóth Lacit, meg Audit – őket ismertem, ismerem személyesen is, de például Jano Kapkóval szintén jóban vagyok. Voltam előtte is DAC-meccsen gyerekkoromban, még a 2. ligában. Egyszer-egyszer a Csallóközi Vásárok alkalmával elvittek Szerdahelyre, olyankor mindig otthon játszott a DAC. Megszerettem a sportot, megszerettem a focit, igaz, az átlaghoz képest későn kezdtem el. 13-14 éves koromban kérdeztem meg Matus Gyuri bácsit, hogy elmehetek-e egy edzésre? Aztán edzősködtem is Vásárúton az ifiben. A nagycsapatnak akkor Szigi, vagyis Szigeti Attila volt a trénere, most pedig szintén egy korábbi DAC-os, Varga Dezsi. Sokáig nem voltam a szerdahelyi stadionban… Majd mikor ismét fellendült a foci Szerdahelyen – valójában, amikor Oszi bátyánk átvette a klubot, megkérdeztem magamtól: Miért ne járhatnék megint meccsekre, végre valaki olyan fogja irányítani a DAC-ot, aki szereti Szerdahelyt, akkor meg miért ne?

Polovic Zoli:

Néha vadidegenekkel szóba állsz, és két mondat után már cimborák vagytok, következő alkalommal pedig keresitek egymás társaságát. Elindult egy folyamat, olyan érzés, amit talán klubszeretetnek hívnak, ragaszkodásnak. Amikor egész héten a családnak élsz, meg persze a munkádnak, és a hétvégén kell egy hely, ahol kitombolhatod magad, ahol jól érzed magad, barátok vesznek körül, és persze nem utolsósorban megéled a magyarságod. Mondtam is a páromnak, hogy sehova nem járok, nem iszom, nem kocsmázom, viszont szükségem van hétvégenként arra a 2-3 órára, ahol kikapcsolódhatok, átváltozhatok, extázisban tombolhatok. Egyszóval, imádom az egészet, és ez a kötelék kisebb-nagyobb megszakításokkal, de azóta is tart. Ott voltam a stadionbúcsúztatón, az új Aréna átadásán. Hazai meccsekre valójában mindig kimegyek, néha idegenbe is eljutok, viszont ez annyira nem jellemző. Kompromisszumot kell kötnöd a család és a másik éned között, ha családod van, akiket szeretsz, nem „huligánkodhatsz” minden hétvégén…

Öntsetek (be) neki!

Ha egy beszélgetés során elhangzik a „beöntés” szó, akkor… Na jó, viszonylag kevés beszélgetésem volt, amelyben ez elhangzott, legalábbis nem sokra emlékszem, hiszen eléggé kényes a téma. A lényeg viszont az, hogy ennek hallatán a legtöbben korántsem valami kellemes élményt képzelünk el, illetve kevéssé örömteli emlékekre asszociálunk. Az orvoslás történetében viszont ettől függetlenül jelentős szerepet játszott a procedúra már jóformán a kezdetektől, és bizonyos esetekben, például különböző beavatkozások előtt a páciensek még ma is keresztül kell menjenek rajta. De olyanok is akadnak, akik szerint az egészségünk megőrzése szempontjából egyenesen kulcsfontosságú, hogy rendszeresen tisztítsuk ekképp a beleinket, különben betegségek garmadája támadhat meg bennünket, illetve a másik oldalról, egy csomó nyavalyát meggyógyít, ha ekképp megszabadulunk a beleink tartalmától…

Ha valamilyen terápia gyökereiről értekezünk, persze mindig valahogy az ókori görögöknél kötünk ki. Hippokratész és Galen például meg voltak győződve arról, hogy a beleinkben felhalmozódott széklettől gyakorta nem tudunk kellőképp megszabadulni, és ebből a pangásnak indult salakanyagból mérgek szabadulnak fel, amelyek aláássák az egészségünket. A megoldás? Minél hamarabb meg kell szabadulni a beleink tartalmától, még mielőtt az megbetegíthetne minket, ebben pedig a különféle hashajtók, na meg persze a beöntések lehetnek segítségünkre. Az autointoxikáció ezen elmélete aztán szép hosszú karriert futott

be a későbbiekben is, és a megoldási javaslatok még csak nem is voltak földrajzhoz kötöttek. Az ember hátsó fele nem volt biztonságban az egyiptomi, hindu, kínai, de sumér orvosoktól sem.

A 19. században még mindig nagyon népszerű volt ez az elképzelés, és úgy gondolták, még a tudományos magyarázatát is megtalálták ennek a jelenségnek: a beleken belül rothadásnak indult fehérjék lettek a hunyók. Egy egész iparág épült ki az elmélet köré, különböző hashajtókat, gyomormasszázsokat kínáltak jó pénzért az érdeklődőknek, valamint különböző spéci beöntéseket is lehetett igényelni, amelyeknél a kínálatban az uncsi víz mellett méz, bor, sör, dohánylé, de akár vizelet is befigyelt. Az egyik legsikeresebb vállalkozó Charles A. Tyrell volt, akinek az általa „Vízesésnek” keresztelt otthoni orvosi segédeszközből tetemes mennyiséget sikerült eladnia. Ez gyakorlatilag egy vizestömlő volt, melyből egy cső állt ki. Erre a csőre kellett ráügyeskednie magát a gyógyulni vágyónak, hogy a szerkezet az ő saját súlya jóvoltából felspriccelje a vizet, ezáltal megoldja a problémát. A reklámszöveg szerint a kolerától a reumáig mindent kikúrált a Vízesés. Bár, hogy az illemhelyet egy amúgy is sűrűn látogató kolerásnak, akiben semmi nem maradt meg, mi szüksége lett volna további széklethajtásra, az számomra talány. Csak a huszadik század elején kérdőjelezték meg az autointoxikáció elméletét. Tudományos vizsgálatokkal cáfolták meg az alapjait, és az Arthur J. Cramp által indított kampány keretében felhívták az orvosi és laikus közösség figyelmét a bél-

tisztító terápiák potenciális veszélyeire. Ennek hatására ez a fajta terápia ki is ment a divatból.

De persze csak addig, amíg a hagyományát néhány évtizeddel később újjá nem élesztették.

Nyugat-Európában, de lassacskán mifelénk is egyre feljebb ível a beöntéskúra csillaga, csak most már némileg divatosabb a neve: leginkább béltisztító terápia vagy kolon hidroterápia néven szokás rá hivatkozni. Ha az eljárást népszerűsítő oldalakat átböngésszük, megtudhatjuk többek közt, hogy a betegségek legalább 88 %-áért a vastagbelünk nem megfelelő működése a felelős, hogy „az immunrendszerünk több mint 70%-a a vastagbélben van” , vagy hogy akár 2-3 kilogrammnyi salakanyag is felhalmozódhat a szervezetünkben, amely aztán szép lassan, fokozatosan megmérgez minket. Sajnos a stressz és a helytelen táplálkozás kiiktatása sem garantálja azt, hogy ezektől a toxinoktól megszabadu-

lunk, ehhez mindenképpen az általuk végzett terápiára van szükség. Különben hajlamosak leszünk fertőzéseket elkapni, autoimmun megbetegedéseket kockáztatunk, de még a daganatos megbetegedések réme is a fejünk fölött lebeg.

A kezelés persze önmagában nem túl kellemes – senki nem úgy képzeli a relaxációt, hogy egy ujjnyi vastag csövet vezetnek a végbelébe, azon keresztül vizet juttatnak belé, és alaposan átmossák ott alul. Ám a reklámszöveg szerint maga a látvány (mert a látvány is része a bulinak) is meggyőzi majd a beteget arról, hogy mi mindentől szabadult meg az eljárás során. De az igazi főnyeremény, hogy a kezelés után úgy fogjuk érezni, hogy többéves tehernek intettünk búcsút. Nem lesz többé depresszió sem fáradtság, és még a hiúságunkat is legyezgetik: laposabb lesz a hasunk, ami fürdőruhaszezon előtt tagadhatatlanul hasznos dolog lenne. Persze az egyszeri kezelés nem elég, minimálisan kezdetben kúraszerűen, több alkalommal érdemes elvégez-

tetni az eljárást, később pedig időnként állapotfenntartó kezelésekre kellene járnunk.

S hogy mely esetben lenne érdemes a hidroterápiát végző szakikhoz fordulnunk? A listát elnézve gyakorlatilag nincs olyan harminc évesnél idősebb ember, akinek erre ne lenne szüksége. (Fiatalabb se sok.) Asztma, migrén, depresszió, fogszuvasodás, hajhullás, gombás fertőzések, pajzsmirigy-problémák, fáradékonyság, idegesség, székrekedés – megannyi gond, amit meg lehet szüntetni. Persze azért olyanok is vannak, akiknek sajnos nem ajánlott a hidroterápia: akut gyulladás, daganatok, bizonyos emésztőszervi bajok, terhesség vagy szoptatás időszaka alatt inkább ne próbálkozzon vele senki, de epilepszia vagy súlyosabb pszichés zavarok esetén sem kóser. Mindenki más bélflóráját azonban szívesen rendbe rakják, csak probiotikumot kell szedni utá-

na, meg esetleg a hatás erősítése érdekében el lehet menni egy kis talpmasszázsra meg akupunktúrára is. Nálunk egy kezelés nagyjából ötven euróba fáj, Magyarországon némileg olcsóbb.

De még mielőtt fejvesztve rohannál kipróbálni, azért néhány dolgot nem árt tudnod. Például azt, hogy az orvosok szerint, ha egészséges vagy, semmi szükség a belek ilyesfajta detoxikációjára, hiszen az magától megoldódik, és kiürül, aminek ki kell ürülnie. Persze ettől még sokan szenvednek székrekedéstől, vagy attól, hogy a bélflóra valamiért felborul. Viszont sajnos semmiféle tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésünkre arra nézvést, hogy a bél hidroterápiája tényleg hasznos lenne, pláne, hogy annyi különféle panasznál hozna enyhülést, amennyi esetében ajánlják. Arra viszont sajnos van bizonyíték, hogy az eljárásnak akár komoly veszélyei is le-

hetnek, jóllehet kifejezetten biztonságos terápiaként reklámozzák, vagy bagatellizálják a potenciális mellékhatásokat. Pedig ezekből nincs is kevés. Jelentkezhetnek görcsök, felfúvódás, hasmenés, hányás, alhasi fájdalom vagy irritáció, súlyosabb esetben felléphet vesezavar, kiszáradás, felborulhat a szervezet ionháztartása, sérülhet a bélfal és fekélyek alakulhatnak ki, sőt, bélperforációra is van esély. Emellett a nem megfelelően tisztított berendezésektől akár bakteriális fertőzést is lehet kapni. Nem beszélve arról, hogy ugyan a bélflóra helyreállításával kecsegtet az eljárás, épphogy tönkreteheti azt. Mindezen veszélyek miatt Dr. Ujj Zsófia belgyógyász is arra figyelmeztet, hogy semmiképp se öndiagnosztizáljunk, és bármilyen beavatkozás előtt orvossal konzultáljunk. Komoly gasztrointesztinális panaszok, például fekélyek, vagy Crohn-betegség, valamint

aranyérprobléma esetén pedig messziről kerüljük ezt a fajta kúrát.

Szóval ennek a fele sem piskóta.

Az van, hogy nem elég, hogy baromi bonyolult szerkezet az emberi testünk, mindemellett még sajnos elég vacak is, úgy értve, hogy sok minden el tud romlani benne. Elég sok olyan teória született már, amely egyetlenegy okra vezeti vissza szinte az összes létező nyavalyát, de sajnos nem nagyon bírnak megegyezni abban, hogy melyik is ez az ok, és a megoldásaik is nagyon sokfélék. Viszont ha bármelyik is fején találta volna a szöget, akkor jó eséllyel már neked sem fájna ott, meg a szomszédodnak sem amott, hiszen egy ilyen fantasztikus csodaterápiának nem létezik, hogy ne ment volna híre szerte a világon. Addig is csodavárás helyett, ha kell, én inkább megkérdezem a kezelőorvosomat meg a gyógyszerészemet.

Barbi, a lovak szelídítője

Múcska Barbara Életkor: 19 Lakhely: Tallós

Ha egy jó kis programra vágysz és új kihívásokra, akkor a Hónap Nője augusztusi száma biztosan kíváncsivá tesz majd. Egy sugárzóan kedves lány, vagány felszerelésben várt minket az otthonukban, a tallósi Big Family Ranchon: augusztusi számunk választottja nem más, mint Múcska Barbara.

Számunkra nagyon rejtélyes volt már maga a felkészülés is, ezért előre egyeztettünk Barbival, hogy is járja ez egy családi farmon. Az odavezető úton aranyos kis kecskék mekegtek és „tessékeltek” be minket a kapuig. Barbi csillogó csizmaszárán csak úgy fénylett a nap, egy öv és egy kalap tették tökéletessé a díszes hacukát. Ezután az istállóban folytattuk a forgatást, ahol állatok hada üdvözölt minket: köztük jó pár ló, egy kutyus, aki az egész stábot szórakoztatta, mert mindenhova velünk tartott, végül egy pici őzike szempár bújt ki az árnyékból. Mesehely…! Barbi felnyergelte a lovat, és szó szerint erdőn-mezőn vágtatott vele. Nem mindennapi élmény, megnyugtat, kikapcsol, csak oda figyelsz.

Most pedig Barbi, kérlek mesélj magadról a Klikk Out olvasóinak. Mikor kezdted a lovaglást?

Köszönöm a stáb tagjainak a felkérést. Múcska Barbarának hívnak, 19 éves vagyok és Tallósról származom. Ötéves korom óta lovagolok. Mikor a bátyám saját lovat kapott, első látásra beleszerettem.

Mi volt az oka, vagy fő motivációd, hogy az időd legtöbb részét ezzel töltsd?

Nem is biztos, hogy motivációnak nevezném, hanem inkább kapocsnak ezt az időtöltést. A lovak összehoznak bennünket, és sok időt töltünk így együtt a családdal, hiszen mindannyiunk számára fontos a lovaglás. A lovam sosem hagy cserben, olyan, mint egy barát, és meg is hálálja, mert érzi, hogy gondoskodom róla.

Hogy veszed ki a részed a családi vállalkozásból?

Besegítek mindenben, amiben csak tudok, mivel számomra ez nem teher, sokkal inkább öröm. A forgatás előtt pár nappal lett vége éppen a nálunk zajló lovastábornak is, ahol azért volt mit csinálni, de ha szívvel csinálod, repül az idő. Azt csinálhatom, amit szeretek, ez benne a legjobb.

Mindennapjaidat a farmon töltöd vagy jut időd másra is mellette? Nemrég érettségiztem, ezért eddig csak a szabadidőmben tudtam a lovakkal foglalkozni, nyáron vagy pedig hétvégenként. Mivel vége az iskolának, ezért már kijelenthetem, hogy ez lett a fő foglalkozásom. Ez egy családi ranch, ahol megoldjuk, ha valakinek szüksége van szabadidőre, így jut időm mellette más elfoglaltságra is.

Köszönjük Barbinak, hogy elfogadta a felkérésünket, és megmutatta nekünk ezt a csodahelyet. Élmény volt számunkra is, hiszen két főszereplőnk is volt: Barbi és Django, avagy hivatalosan Rooster Little Peppy.

KlikkOut Év Lánya

Fotók: Góber Szofi (Go –photo) Smink: Kún Fruzsina & Magyarics Vanessa

Klikkout Szépe 2022

Erős Rebeka

Klikkout Miss Szimpátia 2022 Katona Chiara

A hét törpe a Vatikánba látogat, és mivel ez egy igen nagy esemény, fogadja őket a pápa is. Morgó vezeti a csapatot, amikor üdvözli őket a pápa, és megkérdi : - Morgó, kedves fiam! Mit tehetek érted?

- Excellenciás uram, lenne egy kérdésem. Vannak a Vatikánban törpe apácák?

- Nem, itt nincsenek törpe apácák - mondja a pápa rövid gondolkodás után.

Néhányan a törpék közül elkezdenek vihogni, de aztán Morgó pillantására mindannyian elcsendesednek.

- Akkor, kegyelmes uram, Európában azért van néhány törpe apáca?

- Európában sincsenek - válaszol ismét a pápa.

Erre aztán az összes törpe elkezd vihogni, de Morgó megint csak elnémítja őket a pillantásával.

- Uram, azért a világban csak vannak valahol törpe apácák?

- Nem. Morgó, sajnos, egyetlen törpe apáca sincs a világon!

Ekkor már egyik törpe sem bírja röhögés nélkül, mind a hatan a földön fetrengenek, csorog a könnyük a nevetéstől, a térdüket csapkodják.

- B**** meg, akkor tényleg egy pingvint dugtam meg!

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.

- Kovács honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester.

- Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?

- Igen. - mondja Kovács.

- Akkor mondja vissza! - szólítja fel az őrmester.

Kovács belekezd: - Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

- Kisfiam, mi lesz így belőled, hogy folyton csak hazudozol? - Ha ügyetlen vagyok börtöntöltelék, ha ügyes vagyok meteorológus, ha nagyon ügyes vagyok, politikus.

- Mi a haldokló indián utolsó szava? - ??? - Off!

- Főnök úr, kérek egy nap rendkívüli szabadnapot. Szeretnék elmenni az anyósom temetésére. - Én is barátom, én is...

Egy hatalmas katonai teherszállító repülőgépet kísér két vadászgép. A pilóták rádión keresztül beszélgetnek egymással unaloműzésként. A vadászpilóták elkezdenek mindenféle műrepülő gyakorlatokat végezni. Egyikük átszól a teherszállító gép pilótájának: - Látod, pupák, mire jók ezek a kis madarak?

A nagy gép pilótája visszaszól: - Ugyan már, ez semmi. Most én jövök, ezt biztos nem tudjátok utánam csinálni! A két vadászgép hátrébb húzódik, várják a mutatványt, de a nagy gép rendületlenül repül tovább. Öt perc múlva a pilóta beleszól az éterbe: - Na, láttátok? - Nem láttunk semmit. Miért, mit csináltál? - Lássuk csak: robotpilótára kapcsoltam, felálltam, kinyújtóztattam a lábaimat, ittam egy kávét, és hátramentem a klotyóba...