KlikkOut 09 22

INPORTANTE

KULCSRAKÉSZ ÉPÍTÉS ÉS KIVITELEZÉS

Széleskörű építőipari tevékenységek a tervezéstől az építési szolgáltatásokon keresztül a kulcsrakész kivitelezésig. Bebiztosítjuk az egyes szakmunkákat, de egyben fővállalkozóként is képesek vagyunk kisebb és nagyobb méretű építőipari kivitelezésekre. www.inportante.sk

Hogyha nékem csak pénzem lesz, ráülök a levegőre!

„Nem a gyereknek kell jónak lennie az iskola kedvéért – de sokan hiszik ezt! – hanem: az iskolának kell mindent megtennie a gyerekért” – idézzünk némi Vekerdy Tamást akkor, amikor született (szeptember 21.), tulajdonképpen abban a hónapban, amikor ennek a legnagyobb a súlya. Érvényesülni azt jelenti, hogy érvényes ülni? De nem ám! Föl kell állni és szaladni. Kérdezni és zavarba hozni, felhomályosítani és kikapcsolni, huncutkodással tanítani.

Utólag mindig marha könnyű okosnak lenni, fiókban penészedő diplomával az élet sorvezetőjét beszúrni a lapjaitok mögé. Tizenegynéhány év „iskoláztatás” nem kínszenvedés, csak akkor, ha egy végső, felkent cél lebeg a szemünk előtt. A rövid vagy hosszú távú Szent Grál, a Csillagos Egyes, illetve maga a megkérdőjelezhetetlen Nagy Érvényesülés. Pedig csak magával rántó örvény e sülés, ha nem jár vele sületlenkedés! Vagy sulitlankodás! Mert csupán egy céllal eszetlenek is maradhatunk!

Magolva a jövőt biztos, hogy nem érted meg, Fedezzük fel a tartalomban végre az értelmet!

(noÁr – Tanulni akarunk!)

Ostorozzanak meg, akik akarnak, de a suliban nem (elsősorban) a tananyagra kell figyelni, hanem arra, amit a tanító mond hozzá. Ha csak a tananyagot mondja, nem mond semmit. Azt elfújhatjuk, mint a lisztet, csak köd marad utána. Kell, hogy a pedagógus adja hozzá a tojást, hogy aztán a tészta megragadjon az elmében.

Kell a marháskodás vagy a Bёlga oktatási segédanyaga, hogy megtudjuk, vajon:

Ki az a Newton? Mi az a Newton? Eszik, vagy Isaac? Mindjárt mondom a Voltaire szerint az almás csávó a tömegeket vonzó erő báró.

Nem odafele, hanem hazafele kell tele legyen az iskolatáska, bolondozással, történetekkel, boldogsággal, hogy be se álljon róla a gyerek szája. Egy ilyen friss hardveren aztán csak úgy süvít a szoftver.

„A gyerek először játsszon, és ha ebben elfáradt, akkor majd kedvvel, önként veti magát a tanulásra. Mert a gyerek nem lusta, hanem kezdettől fogva mérhetetlenül kíváncsi, és igyekszik elsajátítani a világot. Lustává csak akkor lesz, ha igényeit, testi és lelki szükségleteit újra és újra semmibe veszik, mint ez nagyon gyakran az iskolában, sőt, már az óvodában is megtörténik.”

(Vekerdy Tamás)

Az egy(en)esnél gömbölyűbb osztályzatok feszültséget kell oldjanak és ne teremtsenek! Nem feltétlen jelentik azt, hogy ott még tanulnivaló van. Az iskola kapaszkodó legyen egy mászófalon és ne maga a tériszony! Ahogy Vekerdy is fejtegette, a nyolcfajta intelligenciatípusból csupán egyet (értelmi), annak tíz faktorából pedig csak kettőt (lexikális memória, matematikai készség) mér az iskola, a bizonyítványt tehát nem a képességekre, lehetőségekre, és különösen nem az életre vagy a jövőre adják. Az élet édesebb, mint a nélkülözhetetlen csapvíz, a szirupot hozzá viszont nem kell, hogy nélkülözze az iskola. Hát öntsetek nekik!

ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 9 / 2022

Regisztrációs szám: EV 4545/12

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor

Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor

Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi

Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 info@klikkout.sk

klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával. / Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

Elektromos álom - Kia EV6 GT line

Fogytán az olaj, és ami van, az is drága. Nem mintha a villamos energia olcsóbb lenne, de talán nem füstöl annyira.

Tíz éve még a jövőt jelentette, pár évvel ezelőtt azt mondtuk rá, az új trend, de ma már ez a valóság. Az elektromos autók lassan, de biztosan kiszorítják a belső égésű motorral szerelt társaikat. Egyelőre, ha nem is az utakról, de az autószalonokból mindenképp. A KIA is ezen az úton megy, és haladása szemet gyönyörködtető. Az EV6 nagyon ki van találva. Így néz ki az, ha valaki tudja, mit akar, és azt is tudja, hogyan. Ez az autó egy óda az elektromossághoz. Nincs itt semmi látnivaló, csupán a KIA egy újabb vagány autóval jelezte, hogy az elektromos korszak éllovasai közé kíván tartozni.

Amit eltervez, azt meg is valósítja

Gondolatok a „Hangok és ízek fesztiválja” eseményről képes beszámolóval.

Szelle Erika független dunaszerdahelyi polgármesterjelölt új helyszínen, modern felfogással létrehozott egy kétnapos belvárosi rendezvényt, amely a „Hangok és ízek fesztiválja” megnevezés alatt jutott el az érdeklődőkhöz.

A gyermekeké volt a tér a délutáni órákban arcfestés, hajfonás és az elmaradhatatlan Minyonok szereplésével. Az anyukákat profi Mary Kay sminkmesterek kényeztették. Augusztus utolsó napján két fantasztikus együttes zenélt, a Shadows CLUB DS és a NowEmber. DJ Easyrider 72 tartotta a frontot késő éjjelig. Szeptember első napján már mindenki várta a fiatal tehetségkutatón berobbant énekesnőt, Tóth An-

dit, akiben nem csalódtak a nézők. A különleges AK26 nevű rapformáció pedig igazi csemege volt a kilátogatók számára. DJ Kopi éjfélig pulzálta a közönséget. Mindkét napon a polgármesterjelölt személyesen mutatkozott be és szólította meg a jelenlévőket. Főbb céljai között említette a városközpont újraélesztését, miszerint: „Szeretném, ha a belváros élettel teli nyüzsgő lenne, hiszen alapból ez az értelme és lényege. Legyen vonzó a turisták számára és gyümölcsöző a helyi vállalkozóknak. Ezt fogom megvalósítani, mert a szerdahelyi lakosok jövője a szívügyem.” Minden erejével a fiatalokat támogatja az ifjúsági és a tömegsport, a kulturális és a fesztiváljellegű rendezvények terén. „Az egészséges és kritikusan gondolkodó fiatalok a mi nyugodt

idős éveink biztosítéka. Be kell csatolni a város gazdasági lüktetésébe a fiatal vállalkozókat is.”

Végezetül felhívta a figyelmet a fiatal választók fontosságára, hisz a következő négy év róluk is fog szólni. Kell, hogy hallassák hangjukat!

„A város szociális, sportélete, kulturális és oktatásügye a mai kor kihívásainak megfelelően kell hogy működjön. Öntudatos, okos és rugalmas városvezetéssel ezt el lehet érni. Ehhez van szükség nyitott párbeszédre a polgárok felé. Több személyes kapcsolattal és több helyszíni jelenléttel, ami nemcsak a kampány időszakára szól, ahogy azt a dunaszerdahelyiek eddig tapasztalták.”

Szelle Erika új energia, fiatalos lendület

A tudás bástyája

„Hetvenkedik”

a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium

„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel...” Az LGT híres daláról a középiskolai éveim helyszíne, a dunaszerdahelyi Szent István tér (lánykori nevén: Május 1. tér) jut az eszembe. Egy olyan térről beszélünk, amelyet a múltban és ma is iskolák gyűrűje fog körül – mellette pedig a park, a régi szerelmek lábnyomával, a csókok ízével... 2019 tavaszán friss vezetés vette kezébe a Vámbéry Ármin Gimnázium irányítását. Egy olyan intézményét, amely immáron hetven éve neveli és indítja útnak az egyetemek felé a város, sőt a járás ifjúságát. Mai beszélgetőtársam Valkai Anett, a Vámbéry Ármin Gimnázium igazgató asszonya.

Szervusz Anett, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat és megtiszteltél bennünket! Köszönöm a meghívást!

Hogy pihen és hogyan töltődik fel nyáron egy intézményvezető?

Három éve vagyok a gimnázium igazgatója és azt mondhatom, nem igazán sikerül pihenni a nyáron. Ebben az évszakban nagyon sok időt szánunk az épület felújítására, jelenleg is négy-öt tanteremben folyik a parkettázás, festetés. Nagyszombat megye segítségével a nyár végén megépítettük az új sportpályát, augusztus végén pedig egy kinti tantermet fogunk építtetni – szintén a megye segítségével. Itt osztályfőnöki és etikaórákat fogunk tartani a szabadban.

Hogy lehet ezt „megépíteni”, ha eleve kint van?

Egy lugas építésével oldjuk meg ezt.

Ez akkor azt jelenti, hogy idén nyáron sem pihentél. 2019-ben egy új csapattal vetted át a gimnázium irányítását, de közbeszólt a koronavírus-járvány, így valószínűleg nehéz évek állnak mögötted… Igen. Egyrészt a járvány, másrészt pedig az alacsony diákszám miatt, évfolyamonként mindössze két osztályt tudtunk nyitni.

Ez változott azóta? Igen, ezt az évet már sikertörténetnek nyilváníthatom, 157 jelentkezőnk volt, akik közül 69 diákot vettünk fel, három párhuzamos osztályt nyitunk.

Ez remek eredmény. Valamikor a gimnázium négy osztállyal működött, sőt volt nyolcosztályos részleg is. Úgy hallottam, hogy a leendő hatodikosok között nagy az érdeklődés a nyolcosztályos rendszer iránt. A célok között szerepel ennek az újraindítása?

Nagyon szeretném újraindítani a nyolcéves képzést is. Nagyszombat megyétől ígéretet kaptam azt illetően, hogy ismét indíthatunk nyolcéves osztályt, ha lesz rá megfelelő igény, de szeptemberben fognak dönteni arról, milyen kvótát kapunk.

Beszélgessünk egy kicsit a kvótákról. Többször is említetted már Nagyszombat megyét, amely olyan sok mindent meghatároz egy gimnázium életében, hogy az ember nem is gondolná. Konkrétan miket? Nagyszombat megye a Vámbéry Ármin Gimnázium fenntartója. Egyrészt felel az épületért és annak fenntartásáért, másfelől pedig meghatározza gimnázium működtetését.

Az elmúlt öt év során elég sok felújítás történt, kívülről is megújult a gimnázium…

Az utóbbi öt évben végbemenő változások a fenntartónak, illetve a Nagyszombat megyei képviselőknek köszönhetőek.

Mi mindent sikerült felújítani?

Az épület külső falát beszigetelték és megépítették a sportpályákat: a futópályát, a műfüves és a kosárlabda pályát.

Ez a külcsín, de szerintem az iskola lelkületét az a munka adja, ami ti, pedagógusok végeztek a falakon belül. Annak idején Dobó István is úgy fogalmazott, hogy a „falak ereje nem a kövekben vagyon, hanem a védők lelkében.” Ebből kiindulva az iskola lelkülete mindig a tanári kar munkáját tükrözi vissza. Milyen a jelenlegi tanári csapat?

Nagyon jó kollektívával dolgozhatom együtt. Érzésem szerint mindegyik tanár a maximumot hozza a saját területén – a diákok számára képesek vagyunk biztosítani

a teljes szakmai felkészültséget. A tanári karban, továbbá a tanárok és a diákok között is nagyon jó a kapcsolat.

Milyenek a mai diákok? Én még a múlt században jártam iskolába, s az ember gyakran gondolja azt, hogy az ő diákévei voltak a legszebbek, mi voltunk a legjobbak, a legtehetségesebbek... Milyen a huszonegyedik század tanulója? Nagyon szeretem őket. Kicsit mások, mint mi voltunk, hiszen nyitottabb a világ, éppen ezért sokkal több információval rendelkeznek minden területen, mint mi. Akkoriban az alaptudást a könyvekből, tanároktól és a könyvtárakból kaptuk – manapság pedig az internetnek köszönhetően a diákok hatalmas tudásanyaggal rendelkeznek a reál- és humánterületen egyaránt. A mi feladatunk, hogy ezt a „tudáskáoszt” rendezzük a fejükben, és hogy létrehozzuk az egyensúlyt. A tanárok az órákon inkább irányítanak és összehangolják a diákok által megszerzett tudásanyagot, kevesebb a frontális oktatás.

Számos olyan forrás található az interneten, amelyről a diák nem tudja eldönteni, hogy az hiteles forrás-e. A ti munkátokhoz tartozik az ilyen dolgok helyretétele? Igen. Fő feladatunk kiszűrni a dolgokat és helyre tenni a diákok által megszerzett ismeretanyagból a szükséges tudást.

Három éve igazgatod a gimnáziumot, de előtte már tanárként is ott dolgoztál. Visszajárnak a nálatok végzett diákok és elmondják, mi van velük? Szerencsére visszajárnak, és az elmúlt három évben nagyon jól működött a diáktanács intézménye is. Van egy aktív vezetője, aki szórakoztató programokat és előadásokat szervez az iskola diákjai részére. A viszszajárók által képet kapunk az egyes egyetemek színvonaláról is. Ugyancsak három éve indítottuk be a mentorprogramot, amelyet sajnos a koronavírus-járvány miatt rövid időre meg kellett szakítanunk. Ezen a nyáron pedig találtam olyan egykori diákokat, akik az öregdiák klub tagjai lettek: ők előadásokat fognak tartani a mostani diákoknak, megosztva velük a saját sikertörténetüket, továbbá útmutatót adnak a továbbtanulási lehetőségekről is.

Akkor mondhatjuk, hogy egyfajta életpályamodellt mutatnak be, ami szerintem egy remek dolog. Hogyan csapódik le a koronavírus-járvánnyal sújtott évek a diákok lelkületén és tudásán? Nemcsak az oktatás megszervezésével kellett megbirkóznotok, hanem azzal a ténnyel is, hogy a Vámbéry Ármin Gimnázium a környék gyűjtőiskolája, és a járvány alaposan megnehezítette a dolgotokat. Elsősorban azt tapasztaltuk, hogy a diákok nagyon gyorsan alkalmazkodnak az új környezethez, nagyon jól érzik magukat a középiskolában, amely valamelyest szabadabb szellemet biztosít az alapiskolához képest. Jobban figyelünk a véleményükre, hiszen a harmadikos-negyedikes diákok már betöltötték a tizennyolcadik

életévüket, vagyis felnőttnek számítanak. A járvány miatt sajnos a diákoknak két évig otthonról kellett tanulni, és a hiányosságokat elsősorban a reáltantárgyak között vettük észre. Azt éreztük, hogy a korábbiakhoz képest picit esett a színvonal.

Mit tudtok ilyenkor tenni? Türelmesebbek vagyunk, próbáljuk sokkal alaposabban megmagyarázni a tananyagot, állandóan megerősítést kérünk a diákoktól. Ezeken kívül a tanulmányi utalványokat körtevékenység formájában arra használjuk fel, hogy ezeket a hiányosságokat pótolni tudják az első évfolyamban. Célunk, hogy a második-harmadik évfolyamban már az érettségire, illetve a főiskolai felvételire tudjanak összpontosítani.

Dunaszerdahely a gimnáziumok városa, hiszen egy valamivel több, mint huszonkétezer lakosú városban négy is működik: a szlovák gimnázium, a sportgimnázium, a magángimnázium és a Vámbéry Ármin Gimnázium. Milyen pluszt tudtok ti nyújtani a diákoknak? Állandóan próbáljuk kicsit módosítani az iskolaprogramot és új lehetőségeket biztosítani. A járvány után nagyon fontos a közösségi szellem építése, ezért csapatépítő napokat tartunk. Ilyenkor egész nap osztály- és iskolaszintű programokat, elméleti és sportversenyeket szervezünk. Közkedvelt az ötszázdarabos puzzle-kirakó versenyünk, amelyben az osztályok versengenek egymással. Ezen akciók elsődleges feladata, hogy az összes diák megismerje egymást, hiszen az elkövetkezendő években nemcsak az lesz a fontos, hogy mérnök, orvos, jogász, esetleg tanár válik a diákokból, hanem az is, hogy milyen kapcsolatokat épített ki a gimnáziumban, miként alakult a közösségi élete. Embernevelésről szól az egész.

A nyelviskola beköltözött a gimnázium falai közé. Azt gondolom, hogy aki ide jár,

annak lehetősége nyílik a nyelvtanulásra is ez által… 2021 szeptemberében a gimnázium részeként nyílt meg a nyelviskola. Szerencsére rögtön az első évben elég komoly érdeklődés volt, a nyelviskolának 140 diákja volt az első tanévben. Kicsikkel, gimnazistákkal, de felnőttekkel is foglalkozunk. Diákjaink elsősorban az angol nyelvre jelentkeztek alap-, közép-, illetve haladó szintre. Emellett a német, olasz és a spanyol nyelvet is oktatjuk.

Nyelvvizsgát is lehet tenni?

Igen. Együtt dolgozunk a pozsonyi Védcölöp utcai (Palisády) nyelviskolával, amely négyezer diákjával Szlovákia legnagyobb nyelviskolája. Az angol nyelvből az oxfordi, németből pedig a Goethe Institut nyelvvizsgáját tehetik le a diákok. Együttműködési szerződésünk van egy pozsonyi iskolával, nemrég pedig egy nyitrai gimnáziummal

is felvettem a kapcsolatot, amely szerkezetét tekintve megegyezik a Vámbéry Ármin Gimnáziummal, tehát gimnázium és nyelviskola egyben. Ők már egy éve az úgynevezett cambridge-i nyelvvizsgát is biztosítják. Bízom benne, hogy hamarosan sikerül velük is együttműködési szerződést kötnünk, illetve testvériskolákká válunk.

Ezek komoly lépések. 1951. szeptember 1-jén indult meg a képzés az iskolában, tehát tavaly ünnepelte fennállása hetvenedik évfordulóját, bár gondolom, a koronavírus-járvány miatt nem volt nagy ünneplés. Ha jól tudom, idén szeptember nyolcadikán nagy dobásra készültök… Igen, szeretnénk megünnepelni a gimnázium hetvenedik évfordulóját. Bár igaz, hogy szeptember elsején már a 72. tanévet kezdjük, de egy kis időeltolódással a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ-

ban megtartjuk az ünnepséget, amelyre az iskolánk diákjai mellett további 170 vendéget várunk, a nyugalmazott pedagógusainkat is beleértve. Az egykori és a jelenlegi diákjaink egyaránt színvonalas műsorral készülnek.

Mindketten a Vámbéry Ármin Gimnáziumba jártunk. Nekem csak az akkori időkből van emlékem a gimiről, és mint tudjuk, az idő minden emléket megszépít, te viszont része vagy az iskola jelenének is. Milyen a Vámbéry Ármin Gimnázium ma? Úgy érzem, pozitív irányú változásról beszélhetek annak tükrében, hogy bár tiszteletben tartjuk a gimnázium múltját, igyekszünk alkalmazkodni a jelenhez, felvesszük a ritmust, és megpróbáljuk a diákjainkat a jelen igényeinek megfelelően felkészíteni a sikeres jövőjükre.

Köszönöm szépen a beszélgetést, a szeptember 8-i ünneplésre pedig sok sikert kívánok. Nektek kitartást, türelmet kívánnék az új tanévben, és azt, hogy az általad említett jó klímát még tovább tudjátok fokozni a gimnáziumban! Köszönöm szépen. Egész nyáron azon dolgozunk, hogy jól sikerüljön az ünnepség, és képes legyen felidézni a mögöttünk álló hetven évet. Szeptember 8-án bemutatjuk a „hetvenes” emlékkönyvet, amely ezt követően megvásárolható lesz a boltokban. A könyv egy része is a mentorprogramunkról szól, tehát megszólítottuk iskolánk volt diákjait, akik sikeresek a saját szakterületükön. Olyan volt diákokat is felkerestünk, akiknek családtagjai generációk óta az iskolánkat látogatták – ők is elmondják a saját életútjukat.

Hájos Zoltán polgármesterjelölt az elért eredményekről és a tervekről

Az elért eredményekről Ki szeretném emelni, hogy az elmúlt négy évben a választott városi képviselőkkel és a városi hivatallal való együttműködés nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben zajlott. A szakbizottságoban és a városi hivatalban hatékony munka folyt, méghozzá nyugodt módon, mert voltak olyan időszakai a városvezetésnek, hogy a választópolgárok szinte csak veszekedni látták a képviselőket. Koncepciókban gondolkodtunk, így oldva a mindennapi problémákat. Emellett lehetett európai uniós és állami támogatásokra is pályázni, így összességében 5,5 millió eurót tudtunk hozni a város fejlesztésére az elmúlt négy év alatt. Ami igazából minket és az összes önkormányzatot is fékezte, az a bürokratikus ügyintézés. Egy vállalkozó tudja, menynyi papírmunkával jár, ha építeni szeretne. Ez alól a város sem kivétel. Ha szeretnénk valamit engedélyeztetni, ugyanazon a tortúrán kell túlesnünk, mint a hétköznapi embereknek. Elmondhatom, hogy a telektulajdoni rendezés és az egyes engedélyek beszerzése voltak a legkomolyabb hátráltató tényezők. A hivatali dolgozók ugyanakkor mindent megtettek, hogy az egyes fejlesztések menedzselése a lehető leggyorsabban végbemenjen. Összességében elmondható, hogy egy produktív időszak áll mögöttünk, de vannak olyan kérdések, témák is – például a központi iskolakonyha -, amelyek jóval túlmutatnak egy választási időszakon. Sőt, még az előző választási időszak előttre is visszanyúlnak, akkor fogalmazódott meg ugyanis a központi konyhák koncepciója, hogy ne kelljen mind az öt alapiskolában és a kilenc óvodában

egyenként felújítani a konyhát. Ez rengeteg pénzbe került volna, arról nem is beszélve, hogy a mai energiaárak mellett mennyire költséges lenne mindegyik konyhában külön főzni – olyan helyen is, ahol napi ötven adag ebédet kell elkészíteni. Sokkal gazdaságosabb, energiatakarékosabb és hatékonyabb módszer, hogy három iskolakonyhából el tudjuk látni a tizennégy iskolai intézményt. Ez egy nagyon előremutató döntés volt. Alapítottunk egy városi céget, a Gastro DS Kft-t, amely keretén belül a beruházások tekintetében további húsz százalékkal tudtuk optimalizálni a forgalmi adót. Ha ezt bármelyik iskolai intézményen keresztül oldottuk volna meg költségvetési szervezetként, akkor ezt a húszszázalékos adót be kellett volna fizetni, illetve nem lehetett volna visszaigényelni. Ebből a szempontból is egy hatékony modellt választottunk. Más településeken, városokban egészen eltérő rendszerben működik a gyerekek étkeztetése. Fontosnak tartom megemlíteni a városi cég, a Municipal Real Estate kft. létrehozását, amely a városi zöldterületek karbantartása mellett további operatív dolgokat old meg. Egy-egy városi rendezvény alkalmával is nagy segítséget tudnak nyújtani az azok utáni közterületek karbantartásával. Ide sorolható a szeptember 21-én kezdődő Csallóközi Vásár, a Szent György-napok vagy a Szent István-napok, amikor jó, hogy van egy olyan városi cég, amely képes operatívan reagálni bizonyos helyzetekre, igényekre, legyen szó akár a közterületek egy rendezvény utáni karbantartásáról. Természetesen egy koncepció keretén belül a Municipal városi cég munkatársai pél-

dául a kilenc óvoda karbantartásáért is felelősek. Itt tehát nem egy külsős cég kapja a megbízást, amely kiszámlázza a kiszállás, az anyag és a munkadíjat a városnak, hiszen az óvoda fenntartója maga a város. Ebből azt is látni lehet, hogy a több professzióból álló karbantartó csapat gyorsan tud reagálni az egyes óvodák igényeire, a kisebb-nagyobb meghibásodásokra. Így olcsóbbá tudjuk tenni az ilyen jellegű javításokat. Ez a szervezési, illetve a rendszerben gondolkodás teszi azt lehetővé, hogy képesek vagyunk hatékonyan gazdálkodni. Arról nem is beszélve, hogy már 2010-től központosítottuk a városban a gáz és a villany közbeszerzését. Nem az egyes intézmények közbeszerzik maguknak a gázt és a villanyt, hanem a városi intézmények, amelyeknek önálló jogalanyiságuk van, azt a gázt és a villanyt vásárolják meg, amelyet előzőleg központilag közbeszerzünk, kedvezményesebb áron. Ezáltal is hatékonyabbá tudtuk tenni a városi intézmények működését. Most pedig fokozottan figyelünk arra, miből tudunk gazdálkodni. A természetes személyek részadójaként a központi költségvetéstől kapott pénzösszeg 70%-a a helyi önkormányzatokhoz, 30%-a pedig a megyei

önkormányzatokhoz jut. Nálunk nem fordulhat elő olyan, hogy például éjfél után le kellene kapcsolni a közvilágítást. Idén több út- és járdafelújítást is elvégeztünk. Itt olyan nagy volt a konkurenciaharc a kivitelezők között, hogy 60-70%-os kiversenyeztetett áron tudtuk az egyes járdákat, utakat felújítani. Ezek voltak azok a területek, ahol nem éreztük meg az áremelkedést, más területeken, mint például az iskolák, óvodák felújítása, már jelezték, hogy a múlt évben kiversenyeztetett áron idén már nem tudják kivitelezni az építkezési munkálatokat. Például a Barátság téri óvodánál jelentősen megemelték az árat, és most egyeztetünk arról, hogy ezt menynyire tudnánk még a város költségvetéséből lefedni. A Szlovákia Városok és Falvak Társulása, továbbá a Városok Uniója kemény tárgyalásokat folytat a minisztériumban arról, hogy az infláció által gerjesztett áremelkedéseket le tudják fedni, ehhez azonban további pénzügyi támogatásra van szükség, mert az önkormányzatok vagy csak 5%-kal, vagy valamilyen nagyobb önrésszel járultak hozzá egyes önkormányzati épületek felújításához. Sajnos az árak anynyira elszálltak, hogy beruházásakat a pro-

jektből szerzett forrásokból nem lehet finanszírozni.

A tervekről

Az élet nem áll meg. Ami ezt a 4 évet és az előtte levő időszakot illeti, mindenképpen koncepciók alapján történt meg a város fejlesztése. Ez mögöttünk van, és az előttünk álló időszakban mindig azt kell figyelembe venni, mik a lakosok igényei. A kormánytagoktól eltérően nem jópofizunk és ígérgetünk, mert az sehova sem vezet. Mindenképpen a lakossági igényekből kell kiindulnunk. Ha nyitott szemmel és füllel járunk a városban, tudjuk, mely önkormányzati utakat és járdákat kell felújítani. Nem bocsátkoznék ígérgetésekbe azt illetően, hogy melyik útszakasz vagy járda lesz a következő időszakban felújítva, ugyanakkor vannak olyan koncepciók és már majdnem befejezett projektek – mint például a villanymeghajtású buszok kérdése -, amelyeknél ebben az évben sikeresek voltunk. Már ott tartunk, hogy folyamatban van két villanymeghajtású autóbusz közbeszerzése, és bízom benne, hogy pár héten belül ezek a villanymeghajtású autóbuszok eljutnak majd Dunaszerdahelyre. A járműveket szolgálatba állítjuk, és az SAD-vel együttműködve fogjuk tudni működtetni. Ez elsősorban a környezetbarátsága miatt fontos és gazdaságos is, hiszen éjszakai árammal fogjuk tudni feltölteni, ami jóval olcsóbb. Ezek a dolgok a lakosság igényéből fakadnak, és biztosítanunk kell a két városi tömegközlekedési járat zavartalan működését. Minden egyes kilométer pénzbe kerül, főleg az üzemanyag és a karbantartás szempontjából. Egy elektromos meghajtású autóbusz teljesen más karbantartást igényel, mint egy robbanómotorral működő. Környezettudatosabbak lehetnénk, egyúttal sűríthetnénk járatokat. Az utazók számára szeretnénk bevezetni az ingyenességet. Ez jelenleg csak a nyugdíjasoknak és a diákoknak elérhető, de ezt követően minden-

ki számára az lenne. Ezzel próbálnánk elkerülni a reggeli és a délutáni dugókat, illetve csökkenteni a városban közlekedő autók számát. Ez egy nagyon fontos koncepció a város számára.

Emellett a kerékpárutak bővítését is tervezzük, jelenleg 2 projekten dolgozunk. A Czibók utcában kiépítünk egy új a bicikliutat és a Szabó Gyula utcán fogunk kijelölni kerékpárutat. Vár még ránk a Pódafai úti bicikliút tervének engedélyeztetése, illetve a Florida Villa Parkban is jön a bicikliutak fejlesztésének következő szakasza. Más nyugat-európai országokhoz hasonlóan szeretnénk arra ösztönözni az embereket, hogy pattanjanak fel a biciklikre. Vannak a kereskedelemben elektromos meghajtásúak is, ha valaki esetleg ilyet szeretne. A másik tervünk a belváros megújítása, amelyet már bemutattunk az olvasóknak, illetve a dunaszerdahelyi városi televízió nézőinek június hónap folyamán. Ennek a lényege a Bartók Béla sétány felújítása, amely elkészültekor egy innovatív dolognak számított, most viszont már a külleme és a funkcionalitása is elavult. A térkövek elhelyezkedése miatt nem lehet székeket kirakni a sétányon, mert elakadnak bennük, egészen más struktúrában kell gondolkodni. Jó példa lehet a győri Széchenyi István tér, ahol a kávézók előtt székek vannak, az emberek kint élvezik a kávézást, a fagylaltozást vagy a vacsora ízeit. Viszont tudni kell azt is, hogy a Bartók Béla sétányon vannak magántulajdonban levő telkek is, tehát a tulajdonosokat be kell vonni a felújítási folyamatokba. Azt nem lehet megcsinálni, hogy őket megkerülve megújítanánk a városközpontot, mert az ő telkeik változatlanok maradnának. Így képesek lennénk olyan küllemet adni a városközpontnak, ami nemcsak a turistákat vonzaná a termálfürdőből a belvárosba, hanem a helyi lakosokat is kicsábítaná a lakásaikból, a családi házaikból. Egészen más hangulata lenne a városnak.

A média világa egy szakmabeli szemével

Nem fogjátok elhinni, de nekem már megint akkora mázlim volt, hogy két elképesztő emberrel beszélgethettem, akik nagyon fontos szerepet töltenek be a média világában. Talán úgy jellemezném őket, hogy mindkettőjükben van valami nagyon különleges, amitől kitűnnek a tömegből. Bemutatom nektek Herczeg Zsoltot és Szentendrei Adriennt.

Herczeg Zsolt már 21 évesen a főszerkesztője lett egy újságnak és egy rádiónak egyaránt. 2003-óta hallhatjuk őt Magyarország egyik rádiójában, az InfoRádióban. Ezenkívül érdemes megemlíteni a médiaoktatói munkáját, fontos szerepet tölt be a Diákújságírók Országos Egyesületében. A sokszínű és elképesztően jó írásai megtalálhatóak a WMN online magazin oldalán. 2018-ban megjelent a Büfik és bukások című könyve, aminek folytatása 3 évvel később érkezett. Két gyerkőc édesapja, akit ritka értékes emberként tudnék jellemezni, kinek humora határtalan. Szentendrei Adrienn az M2 gyerekcsatorna vezető szerkesztője, aki 18 évig dolgozott pedagógusként, viszont régi álmát beteljesítve kipróbálta magát a média világában. Először gyakornokként dolgozott Szegeden, majd az M2 gyerekcsatornánál folytatta karrierjét, ahol azóta különleges ötleteivel színesíti az M2 Hetedhét Kaland című műsorát, immár 10 éve. Adri egy elképesztően vagány nőszemély, aki nem fél megvalósítani az ötleteit (még akkor sem, ha a forgatás miatt egy barlang szűk résén át kell mászni…).

Milyen a média világa a te szemszögedből?

Herczeg Zsolt: Izgalmas, felelősségteljes, sok kétséget és dilemmát felsorakoztató, néha fárasztó, de nagyon sok élményt adó. A média világa manapság már nagyon sokszínű és mind másmilyen. Én a hivatásos újságírást szeretem, hiszen változatos munka, valamint lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel beszélgessek, akikkel egyébként sohasem tudnék. A szabadidőmben nem biztos, hogy lenne rá alkalmam.

Szentendrei Adrienn: Varázslatos! Egy olyan fórum, amin keresztül szinte bárkihez eljuthatunk, de hatalmas felelősség is van abban, amit közvetítünk. Mondhatni, hogy ez egy nehéz világ, egy nehéz szakma. Walt Disney munkásságát nagyra tartom, ő egy hatalmas zseni volt. Példaképemnek tekintem őt, mert maga köré tudott gyűjteni iszonyatosan tehetséges embereket. Pontosan ezért igyekszem én is magam köré gyűjteni olyan embereket, akik tehetségesek és kiválóan értenek ahhoz, amit csinálnak.

Számodra mi olyan különleges ebben a szakmában? H. Zs.: A munkám része, hogy érdekes dolgokról olvassak, ezekről pedig érdekes emberekkel beszéljek. Ez kitölti a nap 24 óráját, hiszen ez nem egy munkakör, hanem egy világlátás. A rádiózás hatalmas szívügyem, amitől 30 év alatt nagyon sok élményt kaptam. Fontos, amit csinálok, az emberek hallgatják, talán tájékozottabbak lesznek, lehet, hogy emiatt sokkal oko-

sabb döntéseket hoznak. Minden újságíró szeretne elérni valamilyen változást a munkájával, ez nagyon ritkán sikerül, de legalább az ember lelkiismerete tiszta, mert én szóltam! :D De néha talán sikerül adni az embereknek, hiszen a rádió, az szól hozzájuk.

Sz. A.: Szerintem ez a kreatív emberek szakmája, akikben lakozik egy csomó olyan ötlet, ami nem biztos, hogy hagyományos, hanem inkább különleges. A bennem lakozó ötleteket meg tudom mutatni filmeken keresztül. Gyerekműsorban dolgozom, a gyerekek fantáziáját, s lelküket szeretném úgy formálni, hogy egy jobb világ kerekedjen ki.

Mi jut eszedbe, ha azt mondom ALKOTÁS?

H. Zs.: Mondhatni, hogy a hírújságírás egy favágás, ahol a teljesítmény, a gyorsaság, a mennyiség fontos, ami nekem örömet okoz. Érdekelnek azok a témák, amik-

kel foglalkozom, viszont a technikai oldalát is szeretem, tehát előállítani egy hanganyagot. De az írói munkám teljesen független az újságírói munkámtól. Újságíróként egy objektív, független tényekkel foglalkozó ember vagyok, ettől nagyon távol van az, amikor író vagyok. Főként személyes történeteket írok, ráadásul humorosan, megindító módon.

Sz. A.: Ez kicsit önmegvalósítás is. Szeretnék minél több bennem lakozó ötletet megmutatni. A legnagyobb hátránya az én szakmámnak az alkotói válság. Folyamatosan kell gyártani az anyagot, ami egy darabig nagyon jól működik, viszont egy idő után azt veszem észre, hogy az összes ötletemet ellőttem. De akkor is kell készíteni, mert muszáj. Előfordul, hogy csak a határidő az, ami meg tudja hozni az ötletet. Számomra ez nem olyan jó, mert én szeretek sokat gondolkodni egy-egy filmen, témán.

Így élte meg a háborút egy

kárpátaljai lány, Tündi

Ádám Tünde 16 éves, aki Kárpátalján él, egy Eszeny elnevezésű faluban, közvetlenül a magyar-ukrán határ mellett. Egy igazi társasági emberként jellemezte magát, akinek szívügye, hogy segíthessen másokon. Egy médiatáborban ismertem meg Tündit, akiről már messziről látszott, hogy egy nagyon jószívű emberke. A 9 napos tábor alatt nagyon sokat beszélgettünk. Már akkor nagyon érdekelt, hogy Kárpátalján hogyan élték meg az utóbbi hónapok történéseit. Sokat mesélt és egyszerűen csak hagyta, hogy kérdezzek, mert tényleg érdekelt a dolog. Végül rájöttem, hogy ezt Nektek is el kéne mesélnem. Megengedte, hogy készítsek egy interjút, a Balaton partján megélhettem egy ilyen különös beszélgetést, egy ilyen komoly témáról Ádám Tündével. Az interjúban kiderül, hogy milyen volt az, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, hogyan élte meg ezt egy fiatal lány. Beszéltünk még az ukrán-magyar konfliktusról, de az ottani iskolarendszerről is. Fogadjátok sok szeretettel!

Ennyire fiatalként, szinte testközelből te hogyan élted meg a háború kitörését? Mivel én bentlakásos iskolában tanulok, a telefonok oktatás közben és éjszaka el vannak zárva, hogy jobban tudjunk a tanulásra figyelni. Emiatt értesültünk picit később. Egy átlagos reggel volt, amikor az első tanítási órát várva ültünk az osztályban. A háború már hajnalban kitört, viszont mi akkor még nem tudtunk róla. Amikor megérkezett az osztályfőnök, akkor már érezhető volt, hogy valami baj van. Rögtön elmondta, hogy hadban állunk Oroszországgal és mindenkinek haza kell mennie. Döbbenten ültünk az osztályban,

mindenkit sokkolt a hír. Már az előző hetekben is lehetett hallani több dátumról is, hogy mikor fog kitörni a háború, de akkor annyira nem tűnt valódinak ez az egész. Gyorsan mentünk is összepakolni, hogy minél hamarabb hazajuthassunk. Nagyon sokan bepánikoltak, az egyik barátnőm odajött hozzám, a vállamon zokogott. Nem tudtam neki azt mondani, hogy minden rendben lesz, hiszen csak annyit tudtunk, háború van. Nagyon igyekeztem higgadt maradni, nem engedni, hogy eluralkodjon rajtam a pánik, hiszen valakinek meg kell nyugtatni a többieket is. Pakolás közben is nagyon feszült volt a hangulat, a lehető leggyorsabban bedobáltunk mindent a bőröndben. Ekkor már nálam volt a telefon és azonnal hívtam anyukámat. Ő már értesült a történtekről, bízott benne, hogy minél hamarabb hazaküldenek minket. Ő is tanár, viszont egy másik iskolában, és amikor mesélte, hogy ők még nem fejezhették be a tanítást, akkor ledöbbentem. Az iskolában elbúcsúztunk a többiektől és mindenki sietett haza. A tanáraink javasolták, hogy kerüljük a tömegközlekedést és inkább jöjjön értünk valaki. A hazaérkezéskor is jelezni kellett a kijelölt tanárnak, hogy épségben megérkeztünk. Az embereken eluralkodott a pánik, megrohamozták a benzinkutakat, hatalmas sorok voltak. Sokan egyenesen a határ felé indultak, jó néhány egyetemista fiúról tudok, akik ugye már elmúltak 18 évesek és nem haza mentek, hanem rögtön a határ felé, hiszen ők már hadkötelesek. Szerencsére vannak rokonaink Magyarországon, akik felajánlották, hogy bátran mehetünk, de mi maradtunk. Apukám hadköteles, tehát ő nem hagyhatja el Uk-

rajnát, anyukámnak pedig az útlevelét kellene intéznie, viszont azt szinte lehetetlen mostanában megoldani. Lett volna rá lehetőség, hogy a testvéremmel elmenjünk, de nem akartunk a szüleink nélkül elmenni. Vagy megy mindenki, vagy nem megy senki. Az elkövetkezendő napok teljesen bizonytalanok voltak, senki sem tudta, hogy mi fog történni. Akkor nagyon megijedtünk, amikor először szólalt meg nálunk a légvédelmi sziréna. Hajnalban hallottuk először és azt sem tudtuk, hogy mit csináljunk. Apunak 6-kor indulnia kellett volna busszal munkába, de egyszerűen nem tudtuk, most mi legyen. Hogyan engedjük őt el egy ilyen helyzetben?! Nem történt semmi, néhány

nap múlva meg el is romlott az a sziréna. Annyit mondtak nekünk, hogy azért jelezhet sziréna, mert nem tudják mindig pontosan bemérni, hogy hova csapódik be a rakéta. Azóta már hozzászoktunk a sziréna hangjához, néha akkor is megszólal, amikor kezdődik a veszély és amikor vége van. Mindig felébredünk rá, de már megszoktuk. Egyébként országszerte is meg szokott szólalni, de olyan is előfordul, hogy csak megyénkként. Sajnos nincs is minden településen sziréna, pedig nagyon kellene.

Tündi, te hogy érzed magad? Nem sikerült mindig higgadtak maradnom, de a többiek előtt igyekeztem nagyon tar-

tani magam. Most inkább dühös vagyok, úgy érzem, hogy az egyik fél sem hajlik a dolgok tisztázása felé. Nincs változás és ez dühít. Otthon állandóan követjük a híreket, hallom a szirénát, teljesen erre az egészre fókuszál a figyelmem.

Az utóbbi időben mindenki megismerhette Volodimir Zelenszkij nevét, de hogy vélekedtek róla ti? Nagyon megoszlóak vele kapcsolatban a vélemények. Ha nem kárpátaljai magyar lennék, valószínűleg teljesen mást gondolnék róla. Én ebből szeretnék inkább kimaradni, sőt nekünk felhívták rá a figyelmet, hogy óvatosak legyünk, mit osztunk meg a közösségi médián és mit mondunk. Biztosan egy érdekes személyiségről beszélünk. Ugye, már 2014-ben voltak háborús konfliktusok. A kampányában szerepelt, hogy ő majd elhozza a békét, rendezi az ügyeket, de azóta ez máshogy alakult. Számomra nem nagyon pozitív személy. Már vége lehetne ennek az egésznek. Nálunk augusztus 23-ig van a hadiállapot, de előfordulhat, hogy októberig meg lesz hosszabbítva. Az egyik fél sem hajlandó engedni és így nehéz lesz megoldani a dolgokat.

Érezhető a konfliktus a magyarok és az ukránok között?

Ez egy érdekes helyzet, ránk nem jellemző, hogy ukrán zászlót égetnénk, azonban van egy ukrán szélsőséges szervezet, akik égettek magyar zászlót, persze nem vállalják fel az arcukat… Volt egy elég érdekes kijelentés, amit az egyik ukrán képviselő (Iryna Farion parlamenti képviselőről van szó - a szerk.megj.) mondott, szerinte „rosszabbak vagyunk, mint a kutyák”, mert azok legalább sok dolgot meg tudnak tanulni, mi meg arra sem vagyunk képesek, hogy az ukrán nyelvet elsajátítsuk. Előszeretet-

tel ajánlotta fel, hogy fogjuk az útleveleinket és menjünk vissza Magyarországra. Előfordult, hogy megszóltak, amiért magyarul beszélek. Például amikor utaztam Magyarországról Ukrajnába, látták az ukrán útlevelemet, beszéltek hozzám és én jeleztem, hogy nem értek mindent. Erre ők rám förmedve kérdezték, hogy miért nem beszélek ukránul, pedig van útlevelem is… Nemrég történt olyan, hogy egy ukrán fogorvos kijelentette, ő nem fog magyarokat ellátni. Érezhető a levegőben, hogy szeretnének minket korlátozni, olyannyira, hogy nyilvánosan csak ukránul lehessen beszélni. Belegondolva a határozott személyiségembe, szinte elképzelhetetlen, hogy korlátozzák a megszólalást az anyanyelven. A kialakult háborús helyzet miatt sok embernek ugye menekülnie kellett. Nemrég kiderült, hogy nem akartak Kárpátaljára menni, mert az a hír járta, hogy az ottani magyarok utálják az ukránokat. Annak ellenére, hogy nagyon szélsőséges dolgokat mondtak rólunk. Végül kellemesen csalódtak, szinte megdöbbentek azon, hogy mekkora szeretet várja őket és mekkora segítséget biztosítottunk. Ebből is kiderült, hogy mennyire nem igaz, amit a közmédia állít a magyarokról.

Hogyan állsz az ukrán nyelv elsajátításával?

Tanuljuk az ukrán nyelvet és az irodalmat is, viszont keveset beszélünk ukránul. Az oktatásban érezhető, hogy nem úgy tanítják, ahogy kellene. Az emberek úgy veszik, mintha az anyanyelvünk lenne az ukrán, de például az angolt és a németet idegen nyelvként kezelik, viszont az ukránt nem. Nekem 2 ukrán tanárom van, akik néhány dolgot ugyan értenek, de nagyon minimálisan beszélnek csak magyarul. 11 éve tanulom az ukránt, de nem tudott annyi dolog rám ragadni, hogy folyékonyan tudjak be-

szélni. Csak az iskolai oktatás alapján nagyon nehéz megtanulni az ukrán nyelvet. Ezzel sok magyar van így, főleg, akik szinte teljesen magyar közegben élnek és nem ukrán iskolába jártak.

Milyen egy magyarlakta faluban élni Ukrajnában?

A jövőben Magyarországon szeretném folytatni a tanulmányaimat és bizony emiatt már többször megkaptam, hogy aki „elhagyja” a hazáját, az ne beszéljen hazafiságról. Ezzel nem értek egyet, mert szeretem Kárpátalját és nem lesz egyszerű elhagyni. Ideköt a családom, a barátaim, bár nem tudom előre, hogy a tanulmányaim után Magyarországon maradok-e majd egyszer, viszont biztosan vissza fogok járni.

Milyen nálatok az iskolarendszer?

A gyerekek 6 évesen mennek suliba, viszont Magyarországhoz képest nem 12, hanem 11 osztály van. Nem igazán van felosztva, hogy általános iskola vagy gimnázium.

Általában 8 vagy 9 osztályba járnak a gyerekek, aztán át kell menni egy másik suliba, ami azért van, mert az adott településen kevés a gyerekek létszáma. Lehetőségünk van már 16-17 évesen főiskolára járni, mivel csak 11 osztályt járunk. Én egy bentlakásos iskola diákja vagyok, ahol egyelőre magyarul tanulok szinte mindent. Az aktuális helyzetet követve úgy tűnik, egyre nagyobb rá az esély, hogy államnyelven, tehát ukránul fog zajlani az oktatás. Viszont ez még nem került bevezetésre. (Az interjú készítése óta már hatályba lépett a még 2019-ben elfogadott ukránosító államnyelvtörvény újabb szigorító cikkelye. 2021. július 16-tól viszont például már minden kulturális rendezvény megtartásának a nyelve az ukrán. Ukrán nyelven kell készülniük a hirdetéseknek, plakátoknak, de megengedett az ukrán mellett más nyelvek használata is, viszont a másik nyelv szövegének nem lehet nagyobb a betűmérete és terjedelme, mint az államnyelvé. - a szerk. megj.)

„Az vagy nekem, mint...”

Verses rovatunkban ezúttal igazi kihívás elé állítottuk magunkat. Elhatároztuk, hogy egy vers átiratát kíséreljük meg elkészíteni. Természetesen olyan verset kerestünk, amelyet mindenki ismer. Így esett a választásunk Shakespeare LXXV. szonettjére, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhetünk. „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér” – ha azóta nem is, de az iskolapadban egészen bizonyosan mindenki találkozott e gyönyörű sorokkal. Természetesen hiú ábránd lenne a részünkről, hogyha azt hinnénk, nyomába érhetünk az eredetinek, vagy a magyarításnak, ettől függetlenül reméljük, hogy tetszeni fognak nektek a mi ezek által inspirált költeményeink is.

Sipos Janka: 75 szó (nett) Az vagy nekem, mint pofonnak tenyér, Rossz matekosnak deriváltak s törtek, Grófkisasszonynak súlyos baltanyél, Rossz idegekre bármi, ami pörget. Csupa él és szél, hívogatónak nem nevezném Személyiséged. Az orrcimpád remeg, Ahogyan fened ellenem a pengéd. S hogy hogy kontrázom, majdnem egyre megy. Jól van, ne fáradj. Ez a ló betört. Kapitulálok, és nem forgatok Fejemben semmit, szívedben se tőrt. (Elsősorban azért, mert nem tudok.) Szavaid súlya azért sem nyom agyon. Magamban az űrt parlagon hagyom.

Kovács Andrea (Kёri): „Egy neked“

Az vagy nekem, mint szemnek a személy, holdkorong lassanként szétoszló ködnek, vagy a Nap, mely nehéz zuhanással földet ér, tárháza a hétköznapi, apró örömöknek. Könyvek ötletes, csavaros lezárása, és szamárfülmentes, ropogós, friss lapok, illatos ágynemű könnyed suhanása, amibe mindig lelkesedéssel csobbanok. Mint a horoszkópok mögé gondolt jelentés, puszta létezésed oly megnyugtató nekem, az optimizmus, hogy bár reggel felhős az ég, azért magammal viszem a napszemüvegem. Változhat bár csillagok állása, sorsom elé lélekszakadva szaladhatok, Hétköz- vagy ünnepnap, igazából mindegy –rád mindig számíthatok.

Kovács Andrea,

Grecsó Krisztián: Valami népi

Grecsó Krisztiánnak már több könyvét is olvastam ezelőtt. Azok is jók voltak, de hogy őszinte legyek, nálam ez a novel láskötete ütötte messze a legnagyobbat. Gyönyörű költői ké pekkel, hasonlatokkal átszőtt, érzelemmel és a szereplői iránti megértéssel fűtött szövegek ezek, amelyek hol a lélek legmé lyebb bugyraiba kalauzolnak el minket, hol a különböző em beri sorsok iróniáját domborítják ki, de még anekdotázásnak is jut hely a lapokon. Négy ciklusra osztódik a kötet, és egy teljesen logikus felépí tést követ, holott a régi, népi világ ugyanúgy megelevenedik itt, mint a járványidő alatti karanténok által hozott, igencsak frissen ismerős elszigeteltség. Nekem pedig a személyes ked venceim a harmadik ciklus párhuzamos sorsokat futtató törté netei, amelyben a szereplők útjai egy-egy ponton találkoznak, hogy aztán nyakláncról szétszaladt szemekként guruljanak más-más irányokba. A Valami népi az egyik legjobb könyv, amit idén a kezembe vettem. (sj)

Magvető, 2022

Éric Vuillard: Szegények háborúja

A XVI. században Münzer Tamás, vallásos meggyőződésből, pa rasztháborút vezetett az akkori német társadalmi rendszer el len. A lázadás végül elbukott. Éric Vuillard könyvét olvasni nem olyan érzés, mintha regényt, hanem inkább egy – akármilyen szárazon is hangzik – törté nelem tankönyvet olvasnál. A mindössze kilencven oldalán az író egy furcsa, de rendkívül egyedi keveréket hoz létre élet rajzból, regényből és enciklopédiai cikkből. Maguk a karakte rek nincsenek nagyon kivesézve és elmélyítve. Annak ellenére, hogy pár helyen az elbeszélő véleménye belecsúszik a törté netbe, az események nagy része hideg, szinte steril stílussal van megírva, amely nem hagy teret felesleges mondatokra. Minden kiélezett, gyors és lényegretörő. Az utolsó fejezet viszont felvet egy érdekes gondolatot: magá ról a történetmesélés és az igazság kapcsolatáról. Ha elmondunk egy történetet egy ember életéről, az automatikuson igazsággá válik? És mi van, ha minden ember máshogy meséli ezt a történetet? Akkor minden egyes történet igazság lesz? (vo)

(Fordította: Tótfalusi Ágnes), XXI. Század Kiadó. 2021

Harry Styles – Harry’s House

Harry Styles egyidejűleg sorakozik fel a világmegváltó fiúbandákban (One Direction) szárnyaikat bontogató, de önmagukat igazán csak szólóban megfogalmazó Robbie Williams (Take That) és Justin Timberlake (N’SYNC) mellé, és illeszkedik – noha még csak öt éve jelent meg első szólóalbuma, és ezt a hipotézist évtizedeknek kell igazolniuk – olyan korszakos popsztárok közé, mint David Bowie vagy Prince, akik a zenei fősodorból kilógnak, abban mégis irányt mutatnak, és masszívan kiveszik a részüket a korszellem alakításából is. Styles a nemi identitást természetes módon bűvöli, szerinte a szexualitás „jó móka”, és olyan könnyedén játszadozik el a férfi és női jellegekkel, mintha csak az ujjait csettintgetné. Egy szivárványos, elfogadó generáció kiemelkedő tagja és nevelője, aki eddigi három stúdióalbumával folyamatosan vált izgalmasabbá, és már lényegében a Fine Line-nal is, de a Harry’s House-zal pedig különösen megérkezett..

Arcade Fire – WE

Egy évvel a koronavírus-járvány előtt kezdték el írni az albumot, és a frontember, Win Butler szavai szerint a j árvány végül ahhoz vezetett, hogy rengeteg anyaguk született, ebből kellett összekalapálni egy hagyományos méretű lemezt. A WE végül egy konceptalbum lett, mely a sötétségből kivezető útra próbál terelni. Párba állított dalok szerepelnek rajta, melyek közül a második gyakran lendületesebb az elsőnél. Az Arcade Fire-t alkotó mindkét Butler-fivérről egyébként megjelent egy-egy negatívabb hír, a frontember Win szexuális kizsákmányolási ügybe keveredett, Will pedig a WE megjelenése előtt távozott a zenekartól. Hogy ezek a hírek hogyan befolyásolják majd az együttes jövőjét, azt nehéz megjósolni, mindenesetre eddig nem a botrányaikról voltak híresek, sőt, éppen ellenkezőleg.

The Smile -

A

Light for Attracting Attention

Amihez Thom Yorke hozzányúl, iránytűvé, Bibliává válik. Nagy szavak, de az elmúlt 30 év egyik legfajsúlyosabb zenei látnokáról és prófétájáról van szó, és két régi társával, Johnyny Greenwooddal és Nigel Godrichcsel (producer) most megcsinálták újra a Radioheadet. Vagy legalábbis valamit, aminek ereiben ott lüktet ez a hipnotikus, szuggesztív zenei monstrum, amelynek megkérdőjelezhetetlen befolyása és hatásai mellett nem lehet csak úgy elmenni. A szakavatottak szerint a A Light for Attracting Attentionnel egyrészt visszarepülünk 30 évet az időben, és olyan mintha előhúznánk a sufniból a Radiohead első két albumát, másrészt érződik rajta az a bölcsesség és kiábrándultság, valamint düh, ami ez idő alatt a korral érkezett.

Jelen: As It Was, Late Night Talking, Matilda, Daylight, Music For A Sushi Restaurant, Love Of My Life.

Múlt: Adore You, Watermelon Sugar, Sweat Creature, Falling, Sign Of The Times, Golden, Lights Up.

Jelen:

Múlt: Tunnels, Modern Man, Reflektor, My Body Is A Cage, No Cars Go, Rebellion (Lies), Wake Up, The Suburbs, Everything Now.

-

Age Of Anxiety II, The Lightning II, The Lightning I, Unconditional I, Age Of Anxiety I.

Jelen: You Will Never Work In Television Again, The Smoke, The Sa

me, Thin Thing, Pana-vision, Free In The Knowledge.

Jelen: N95, Die Hard, Rich Spirit, Father Time (feat. Sampha), Silent Hill.

Múlt: Humble, DNA, Love (feat. Zacari), All The Stars (w/SZA), Mney Trees, m.A.A.d city, Bitch Don’t Kill My Vibe.

Kendrick Lamar –Mr. Morale & The Big Steppers

Kendrick Lamar a hiphop, de úgy általában a modern zene egyik, ha nem a legjelentősebb egyénisége az elmúlt tíz évben, akinek eddigi négy megjelent stúdióalbuma mindegyikével sikerült odasújtania a korszellemnek, falakat döntenie és utat mutatnia. A legnagyobb sikerű DAMN óta azonban eltelt öt év, és ő nem állt elő egy újabbal – ennek okai között persze a covid-járványt is megláthatjuk, illetve annak nyomán a magában is felszínre emelt családon belüli vagy azon kívüli traumákat. A Mr. Morale & The Big Steppers ezt hivatott legalább tünetileg kezelni, és nyilvánvalóan kevésbé ütős, mint eddigi megjelenései, ezt nem róhatjuk fel neki, mert annyi témával foglalkozik. Egy korszakos előadó esetében a gyengébb albumok is nagyságáról tanúskonak.

Florence + The Machine – Dance Fever

Jelen: King, Choreomania, Free, My Love, The Bomb, Daffodil.

Múlt: You’ve Got The Love, Kiss With The Fist, Dog Days Are Over, Cosmic Love, Shake It Out, Spectrum.

Florence Welch egy femme fatale, egy démon, egy szirén, istennő és még sorolhatnék olyanokat hogy tornádó vagy csatahajó. Orgánuma azonnal felismerhető és magával ragadó, egymaga kitölt egy egész színpadot, akár zenekari kíséret nélkül is. Csakhogy az utóbbi években meglehetősen hullámzó albumokat ad ki. Váratlan sorrendben érkeznek tőle izgalmasabb és unalmasabb szerzemények, és ez a helyzet a Dance Feverrel is. Az elején ugyan beránt, de még el sem érünk a feléig, és már érkezik az első ásítás. Az album közepe tele van felejthető dalokkal, majd a végére kijut még néhány emlékezetesebb (The Bomb, My Love). Ugyanakkor a gyengébb dalokban is felfedezhetjük, hányféleképpen tudja idomítani és rezegtetni hangját az énekesnő annak hangulatához, mégis domináns hangszerként használni azt.

700 Bliss – Nothing To Declare

Jelen: Nothing To Declare, Nightflame, Bless Grips, Crowns, Totally Spies, Anthology.

A New Jersey-i producer, DJ Haram és a philadelphiai rapper, Moor Mother közös projektje előremutató, sötét és apokaliptikus, de nem lehúzó. Feldarabolt klubzene, megfűszerezve a hölgyemény szövegelésével, ami gyakran inkább spoken word, mint rap. Miután ez az ő feladata volt, Moor Mother meg is állta a helyét abban, hogy az elidegenítő, helyenként brutális alapok fölé helyezzen a szó szoros vagy átvitt értelmében közvetíthető politikai üzeneteket, és ezek közül is az egyik legerősebb a Crowns c. szerzeményben jelenik meg, amikor is azt hangsúlyozza, hogy „a csend megöl bennünket”. Némely dal valamiféle anarchista himnusznak is beillene, mindenesetre van olyan mozgósító erejük, hogy azzal tereket lehetne megtölteni egy utópikus rendszerellenes sci-fiben.

Nincs baj, drágám!

Vetítik szeptember 22-től.

A nyár egyik legnagyobb popslágerét produkáló szupersztár főszereplésével szeptemberben mozikba rakni egy filmet, miután azt bemutatták a patinás Velencei Filmfesztiválon: megfizethetetlen. Harry Styles és Florence Pugh a főszereplője annak a rejtélyes erotikus pszichothrillernek, amelyet színésznőből lett rendezőtehetség, Olivia Wilde dirigált. A történet szerint embereink egy 50-es évekbeli utópikus kisvárosban éldegélnek, ahol az élet csodálatos, csupán nem kell kérdezősködni. No, ezt az alapvetést sérti meg női főhősünk, amikor azt kezdi fejtegetni, hogy vajon a férjek mit csinálnak, miközben a született feleségek kiteljesítik a női princípiumot. Az előzetesek rendkívül sejtelmesek, van bennük elszabaduló pokol és fülledt erotika is, de semmi sem különösebben árulkodó. Legyen elég annyi, amennyit a rendezőnő mondott: a film olyan, mint az Eredet, a Mátrix és a Truman-show elegye. A kutyafáját!

Ecc, pecc, ki lehetsz?

Vetítik szeptember 29-től. Némi Agatha Christie, némi Wes Anderson és némi fekete humor. A krimi keveredik a cuki karakterekkel és lesz belőle egy fekete komédia az egyelőre kevéssé ismert rendező, Tom George filmjében. Az 50-es években játszódó alkotás egy producer meggyilkolása körül bonyolódik, azt próbálja a kezdetektől felgöngyölíteni főfelügyelőnk, Stoppard (Sam Rockwell) és esetlen társa, Constable Stalker (Saoirse Ronan). A bűntény helyszínén maradunk, míg pont nem kerül az ügy végére, márpedig az biztosan megtörténik. Az egész kissé emlékeztet Rian Johnson 2019-es krimivígjátékára, a Tőrbe ejtve címűre is, és kíváncsian várjuk, hogyan teljesít majd ez a darab, miután az Oscar-átadót megelőző díjszezonra időzítették a bemutatóját.

Ahol a folyami rákok énekelnek

Vetítik szeptember 29-től. 2018-ban az év egyik legnagyobb bestsellere lett Delia Owens regénye, amit azóta 12 millióan vásároltak meg, és ennek a könyvnek a filmes adaptációját karolta fel producerként az utóbbi időben egyre erőteljesebben nőközpontú témákat segítő Reese Witherspoon produkciós cége. A rendezőnő Olivia Newman, aki ezt megelőzően egy fesztiváldíjas függetlenfilmet tudhat magáénak, valamint több bűnügyi sorozat egy-egy epizódját, és ez az egyveleg lehetett vonzó ahhoz, hogy felkérjék őt a film levezénylésére. Az Ahol a folyami rákok énekelnek ugyanis egy lányról szól, akinek édesanyja a bántalmazó édesapától menekült el, hasonlóképp testvérei is, végül pedig maga a férfi is. A lány különcként egyedül nőtt fel az észak-karolinai lápvidéken, ám mikor történik egy gyilkosság a lakhelye közelében, ő lesz az első számú gyanúsított. Előítéletek, rejtély, dráma: pipa.

ereje

Káosz, anarchia és pusztulás

avagy gondolatok a Netflix „Teljes káosz: Woodstock ´99“ c. sorozata kapcsán

Ha az emberek Woodstockról beszélnek, általában a legendás 1969-es amerikai fesztivál kerül szóba – hosszú hajú, színes ruhás, betépett hippik, Jimi Hendrix vagy Janis Joplin koncertje, a tökéletes béke és összetartozás élménye. Nem sokan tudják azonban, hogy az óriási fesztivált többször is megismételték, az 1999-es évad azonban olyan szinten ment szembe az eredeti eszmeiséggel, hogy a rendezvény botrányba és teljes kudarcba fulladt.

A Netflix kínálatában augusztus elején jelent meg az a háromrészes dokumentumfilm-sorozat, amely a fesztivál leglényegesebb elemeit dolgozza fel, a szervezés kihívásaitól kezdve, a helyszín és az infrastruktúra felépítésén át, egészen az események őrült irányt vett végkimeneteléig.

A főszervező, Michael Lang (az eredeti Woodstock megálmodója), valamint rámenős üzleti partnere, John Scher kezdeti elképzelése az volt, hogy ismételjék meg a legendás eseményt, az 1999-es év legmenőbb bandáival, legyen ott az MTV forgatócsoportja, akik közvetítik majd a koncerteket és oroszlánrészt vállalnak a promócióból is. Hamar világossá válik azonban a néző számára, hogy egy sokszázezres tömeget vonzó fesztivál lebonyolítása túl nagy falat volt számukra, és több olyan hibás döntést hoztak meg, amelyek végül katasztrofális következményekhez vezettek. A helyszínt nyújtó katonai repülőtér teljesen alkalmatlannak bizonyult (az extrém meleg miatt, többen hőgutát kaptak), az árakat túllőtték a vendéglátóipari egységeket működtető alvállalkozók, tiszta víz-

hez alig lehetett hozzájutni, a szeméthegyek elszállítása pedig egyáltalán nem volt megszervezve. A biztonsági személyzetet kispénzű tinikből toborozták, akik gyakorlattal nem rendelkeztek és képtelenek voltak rendet tartani. A tudatmódosító szerekkel jócskán feltankolt, agresszív tömeg gyakorlatilag lebontotta a fesztivált, a TV-kamerák előtt élőben tombolt Amerika elégedetlen, vad és korlátokat nem ismerő ifjúsága.

A háromrészes minisorozatban minden főbb alak megszólal, kivéve talán Fred Durst-öt (a Limp Bizkit énekese), aki az első igazán zúzós bulit adta zenekarával és hergelésével jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a tömeg kezelhetetlenné váljon, majd a földdel tegye egyenlővé a fesztivál díszleteit. A helyzet odáig fajult,

hogy a katonaság segítségét kellett igénybe venni, ők menekítették ki a szervezőket is a helyszínről. Megdöbbentő látni, ahogy Lang-ék kibújtak a felelősségvállalás alól, holott bűncselekmények tömkelegét derítették fel utólag, a „sima“ rendbontástól kezdve a nemi erőszakig.

Feltétlenül nézd meg, ha: - rajongsz a 90-es évek rockzenekaraiért (garantáltan elkezdesz majd bólogatni, a koncertrészletek láttán). - nincs sok időd sorozatokra, hiszen a három részt hamar le lehet pörgetni. - simán csak szeretnél szörnyülködni, mi mindenre képes egy frusztrált tömeg, ha ráengedik a „Break Stuff“ c. klasszikust.

Fesztivál Koncert / Party

09. 16-17., 22-24. – 19.00

09. 18. – 15.00

09. 25. – 17.00

Jókai Színház KOMÁROM

Az örökség

A Jókai Színház előadása. R.: Rédli Károly. Fsz.: Béhr Márton, Olasz István, Cs. Tóth Erzsébet, Fabó Tibor, Skronka Tibor, Szvrcsek Anita.

09. 17. – 08.00

Platán panzió udvara CSILIZNYÁRAD 32. Csilizközi Őstermelői Piac

09. 17. – 19.00

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY

Omega Diatribe, Devoid, Bipolaris

09. 17. – 19.00

09. 18. – 19.00

VMK

SOMORJA

Csányi Sándor estje: Hogyan értsük félre a nőket?

09. 18. – 15.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY A Magyar Dal Napja

09. 18. – 18.00

Egressy Béni VMK KOMÁROM

„Szépen szól a hegedűje...” (nótaest)

Közreműködők: Bokor

János, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, Kollár Katalin, id. Derzsi György.

09. 21. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM

A halálra táncoltatott lány

Színház

A Jókai Színház előadása. R.: Novák Péter. Fsz.: Béhr Márton, Kulcsár Szilvia, Bede Fazekas Szabolcs, Orosz Ákos, Appelshoffer János.

09. 21-24.

Szabadidőpark DUNASZERDAHELY

40. Csallóközi Vásár Program – szerda: Ismerős Arcok, Demjén Ferenc, Falcon Project; csütörtök: Edda Művek, Big Man Band, Peter Šrámek; péntek: Kowalsky meg a Vega, Desmod, Benkó Dixieland Band és Szulák Andrea; szombat: Bagossy Brothers Company, Charlie, CandyMen Duo, Follow The Flow.

09. 22. – 10.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Csipkerózsika (zenés-táncos interaktív mesejáték)

A VSG Táncszínház előadása. Narrátor: Kautzky Armand

09. 23. – 18.00

Limes Galéria KOMÁROM

Füzik Szilvia: Sebezhetőre tervezve

09. 24. – 10.00

Futballpálya NÁDSZEG

VI. Nádszegi Gulyásfesztivál

Fellép: Apostol együttes, Valasko Ferenc.

09. 24. – 10.00

Szabadtéri színpad ZSIGÁRD

Családi nap Fellép a Kuttyomfit yty társulat és a Glamour zenekar is.

09. 24. – 15.00

Futballpálya CSALLÓKÖZNÁDASD 19. Polgármesteri Kupa (tűzoltóverseny)

09. 25. – 12.00

Véneki Tábor és Kemping GYŐR

V. Győri Olasz autós találkozó

09. 25. – 18.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Bihari János-emlékest

09. 26. – 19.00

Egressy Béni VMK KOMÁROM

Oscar Wilde és Robbie Ross: Lordi A Maroš Kramár Ateliér előadása. R.: Peter Serge Butko. Fsz.: Maroš Kramár, Jozef Vajda, Peter Šimun.

09. 27-28. Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY „Petőfi Sándor emlékére” – Járási vers- és prózamondó verseny

09. 29. – 18.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY

Jótékonysági koncert Rebekáért és Daisyért Fellépők: Arizóna, Dósa Diana, Kovács Koppány,

Haizok Melinda, Nagy Viki, Valasko Ferenc, Plavucha Márk, Kosár Szabolcs és Józsa Janka.

09. 29. – 19.00

Egressy Béni VMK KOMÁROM

Meg se kínáltak - kocsmaária (Bödőcs Tibor humorestje Thuróczy Szabolccsal)

09. 30. – 10. 02.

Kormorán Hotel CSÖLÖSZTŐ

2. Food Festival

10. 01. – 19.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Az illúzió mesterei Látványos bűvész show.

10. 04. – 19.00

Csaplár Benedek VMK

DUNASZERDAHELY Ondrej Šulaj: Fila aranymálinkót fog

A budapesti Vertigo Szlovák Színház előadása. R.: Nagy András. Fsz.: Holecskó Orsolya, Marián Viskup, Thirring Viola, Nagy András.

10. 09. – 19.00

Egressy Béni VMK KOMÁROM

Omega musical: A gyöngyhajú lány balladája Az Omega együttes és az ExperiDance közös előadása. Fsz.: Szomor György, Koós Réka, Fésűs Nelly, Lux Ádám, R. Kárpáti Péter, Simon Panna Bogi, Békefi Viktória.

Egyéb Kiállítás

Fekete Dóri, a Handmade by Dóri alkotója

Fekete Dórit Bősön már jól ismerik. Számos megrendelésnek tett már eleget, amikor babák számára készített babakocsidíszeket, vagy nagyobbacska gyermekeknek a kedvenc mesefigurájukkal díszített dobozokat. Fontos számára, hogy valami újat, trendit, egyedit készítsen, ezért minden alkotása különleges. Ma a Handmade by Dóri alkotója, Fekete Dóri válaszolt nekünk.

Mióta foglalkozol kézművességgel? Már kora ifjúságomtól foglalkoztatott a kézműveskedés. Volt időszak, amikor gipszből öntött képkereteket díszítettem szalvétával, majd apró gyöngyöket fűztem. 2018ban kezdtem el ténylegesen foglalkozni a szalvétatechnikával és habszivacs rózsából készült díszekkel.

Miket készítesz a legszívesebben? Leginkább a szalvétatechnika a szívügyem. Fadobozokat leginkább gyerekek részére készítek. Szívesen alkotok ajtódíszeket, habszivacsból készült csokrokat, babakocsi-kitűzőket.

Mi volt az eddigi legkülönlegesebb, legizgalmasabb megrendelésed? Mindig mindegyik megrendelés más, a megrendelő igénye szerint. Igyekszem különlegeset, személyre szabottat alkotni. Nem tudok két egyforma dolgot létrehozni. Az összes megrendelést fantáziadúsan készítem, mindig próbálom a maximumot kihozni mindenből. Vannak visszajáró, elégedett megrendelőim.

Melyek a legkedvesebb vásárlói visszajelzéseid?

Nagy öröm számomra pl. az ovis ballagó gyerekek arcán látni, hogy tetszik nekik a csokor, amit én készítettem. A kézműves piacokon is, amikor valaki meglátogatja a standomat és látom rajta, hogy tetszik neki, amit lát, vagy mikor a gyerekek szeme felcsillan a kedvenc mesehősükkel díszített doboz láttán. Minden visszajelzésnek nagyon örülök, a kritikát is szívesen fogadom.

Változtatott valamit a helyzeteden a covid és a háborús körülmények okozta társadalmi és gazdasági szituáció?

A covid-19 járvány alatt nem voltak kézműves piacok/vásárok, ezért leginkább csak az internetes, online megrendeléseket ké-

szítettem el, illetve mindig van kéznél, készen pár alkotásom, ha hirtelen kellene valami, hogy legyen miből a kedves vásárlónak választani.

Mik a jövőbeni terveid, milyen újításokkal készülsz a közeljövőben?

Szeretném magam fejleszteni, mindig valami újat és trendit alkotni.

Hol érhetünk el, ha mi is egy szép, díszített dobozkát szeretnénk?

Bősi vagyok, így Bősön a Duna menti piacon mindig megtaláltok, illetve más piacokra is szívesen ellátogatok. Munkáim megtekinthetőek a Facebookon a Handmade by Dóri oldalon.

Varázslatos világ a tapétáké, hadd legyünk benne az idegenvezetője!

A tapéta. Sok-sok otthon, üzleti és szolgáltatóhelyiség, vendéglátóhely vagy egyéb beltér egyik legalapvetőbb dizájneleme, egyfajta sorvezető a küllemhez, ízléshez, ami összekapcsolja, egyszersmind kiemeli az enteriőr többi részletét. A tapéta, amiről a környéken a legtöbbeknek reményeink szerint a dunaszerdahelyi Artica Décor szaküzlet jut eszébe. Ezért mindig hálásak leszünk, és minden egyes alkalommal, amikor hozzánk fordul, megdolgozunk azért, hogy ez továbbra is így maradjon. Most pedig hadd merüljünk bele kicsit részletesebben ebbe a struktúrákban, színekben és mintákban gazdag világba, különösen azért, mivel épp bővül a kínálatunk. Túry Nikola üzletvezető válaszolt a kérdéseinkre.

Hogyan jellemezné az Artica Décor és a tapéták viszonyát? Azt hiszem, ez már egyfajta szülő-gyerek viszony, hiszen a kezdetektől velünk vannak, minden téren ismerjük őket, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy foglalkozunk velük, igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni belőlük. Tapétáink mindig is a legmagasabb minőséget képviselték, mi pedig mindig azok közvetlen gyártóival álltunk kapcsolatban. Ez azért számít, mivel így kimaradnak a köztes kereskedők árrései, és sokkal kedvezőbb ajánlatokat tudunk tenni a legszínvonalasabb termékek esetén is.

Nevesíthetünk néhány gyártót, amely termékei megtalálhatók az Artica Décor kínálatában?

Hogyne. A három, amit mindenekelőtt megemlítenék, a belga Grandeco, a holland BN Walls és a francia Ugépa. Ezenkívül persze a tapétákról elsősorban az olasz gyártók juthatnak eszünkbe, és megtalálhatók a kínálatunkban többek között a Trussardi, a Lamborghini, a Zambaiti Parati, a Sirpi, a Murella és a Portofino termékei is. Aki megérinti őket, annak elsőre az jut majd eszébe, hogy igen, ez olasz gyártmány. A közelmúltban kerültek kínálatunkba a belga Khroma, a holland Eijffinger, a német Marburg és a francia Elitis gyártók tapétái is, melyeket leginkább dizájnerek, építészek keresnek, és a minőség, amit képviselnek, magukért beszél.

Az említett márkák közül többel már dolgoztunk korábban is, a kapcsolatunk viszont most vált szorosabbá a kapcsolatunk, vagy épp most frissítettük a katalógusaikat. Azt lehet mondani, hogy a raktárkészletünk hatalmas, hiszen mintegy 8 ezer tekerccsel rendelkezünk, tehát aki sürgősen tapétázni szeretne, azonnal megvásárolhatja a hozzá szükséges mennyiséget. Nagyobb projektek esetén pedig a legkelendőbb tapétákból 2-3, a többiből 4 hét a rendelési idő. Dolgozunk vinil és ún. vlies, azaz gyapjúrostos, valamint textiltapétákkal, amit viszont nem találnak meg nálunk, azok a papír alapúak. Vannak tűzálló és hamarosan lesznek magas szinten vízálló tapétáink is, amelyek pl. zuhanyzófülkékbe is alkalmasak. Ezek mind strapabíróak és nem kell tartani attól, hogy hamar tönkremennek, hosszú távra tervezhet velük a vásárló.

Mit kell tudni az egyes típusok, például a vinil és a vlies közti különbségekről? A vinil tapéták mesterséges PVC-ből ké-

szülnek, és legfőbb előnyük a nedvességgel szembeni ellenállás, éppen ezért például a konyhába vagy a fürdőszobába is alkalmasak. A vlies tapéta préselt cellulózból és szabálytalanul elrendezett szintetikus rostokból áll, ennek köszönhetően őrzi meg tartósan is a formáját, ellenállva a mechanikus behatásoknak, a szennyeződés könnyen letörölhető róla, emellett légáteresztő és nem gyúlékony – egyszerű ragasztani és eltávolítani is, amikor cserélni kell. Igény szerint vállalni tudjuk a tapéták felhelyezését is, biztosíthatok mindenkit, hogy a környék legjobb szakembereivel dolgozunk együtt.

Amikor a tapétázásra elszánt vásárló betér az üzletbe, fennáll a veszélye, hogy semmilyen fogalma, sem elképzelése nincs róluk. Az Artica Décor kínálata rendkívül széles, az avatatlan szemek tulajdonképpen el is veszhetnek benne. Mi a teendő ilyenkor?

Nem kell megijedni, mivel azért vagyok itt, hogy segítsek eligazodni. Elsőre mindig az egyszínűeket mutatom meg, néhányat, hogy el tudjunk indulni valamilyen irányba. Vannak olyan katalógusaink, amelyek ilyen, letisztult tapétákat tartalmaznak. Ha kiválasztottuk vagy legalább megközelítettük a kívánt színt, akkor jöhetnek a minták, és így tovább. Mifelénk a legtöbben a letisztult színeket szeretik, különösebben extravagáns megjelenés nélkül, de akadnak, akik konkrét, pl. leveles motívumokat keresnek. Aki betér hozzánk, biztos lehet benne, hogy megtalálja a hozzá, illetve a megálmodott enteriőrhöz illőt. Varázslatos világ a tapétáké, és örülnék, ha én lehetnék benne az idegenvezetőjük! Keressenek bátran!

Szépségünk koronája

Az elmúlt években szinte mindent elkövettem már a hajammal, ill. ellene: mindenféle formára vágattam, többféle színre festettem, lakkoztam, zseléztem, szorosra fonattam, kontyoltam, csavartam, vasaltam, besütöttem – és a tortúrák után csak pislogtam, hogy miért törik le folyton, miért gubancos, és úgy egyáltalán: miért néz ki úgy, mint egy rendezetlen szénaboglya. Arra meg hadd ne is térjek ki, hogy a karantén alatt hogyan festettem be házilag, egy hét leforgása alatt kétszer, mert elsőre nem találtam el a színt – majd hogyan tört le tízcentis darabokban úgy, hogy az elégett, roncsolt tincsek mellé a padlóra potyogtak a könnyeim is...

Eldöntöttem, hogy ezen változtatni kell, tehát elkezdtem tájékozódni a témában –

hajszerkezetről, termékekről, eljárásokról, amik jót tesznek neki. Összegyűjtöttem ezért nektek néhány gondolatot, amelyek Neked is segíthetnek elérni az áhított hajkoronát. Lássuk!

1. Olcsó

kontra drága

Használtam már filléres és drága hajkészítményeket is – egyértelműen van különbség, ám a megfelelő választásra itt is érdemes ügyelni. Minden hajtípus más kezelést igényel – ha pl. festett hajra való termékekre ruházol be, azok jó eséllyel tartalmaznak olyan összetevőket, amelyek segítenek megőrizni a haj egészséges fényét és a festés tartósságát is kinyújthatják. Ne dőlj be pusztán a reklámoknak, olvass valós tapasztalatokat, valós fogyasztóktól (pl. a Krémmánián, ahol szinte minden

kozmetikai ill. hajápolási termékvélemény megtalálható).

2. Vizes ápolás

Ha a haj vizes, sokkal sérülékenyebb, ezért semmiképp ne próbáld vizesen, fésűvel kibontani, ne csavard ki belőle a vizet, ne dörzsöld erősen a törölközővel. Pont elég, ha óvatosan felitatod róla a nedvességet.Turbánt is készíthetsz, de ezt ne hagyd tovább rajta kb. 15 percnél, utána ideje nekifogni a szárításnak.

3. Vigyázz, forró!

A hirtelen hőhatás nem kedvez a hajnak, könnyen szálkássá, töredezetté teszi. Aranyszabály, hogy szárítás, vasalás, besütés előtt hővédő terméket kell rajta eloszlatni, amely pajzsként védi meg a károsodástól. Ha állítható a hajszárító hőfoka, érdemes a műveletet langyosabb, hűvősebb levegővel végezni, amely kevésbé viseli meg a hajat.

4. Semmi gubanc!

Ha a te hajad is hajlamos gubancolódni, érdemes kifésülést könnyítő terméket fújni rá, mielőtt nekiállnál a kibontásának. Apropó, fésülés! Minimalizálhatod a fájdalmat és a töredezést, ha olyan kefét választasz, amely puha sörtékkel rendelkezik (természetes szőr- vagy szilikonsörte). Ha sok hajad van, bontsd több szekcióra és óvatosan, egyenként fésüld ki.

5. Jó éjt, Csipkerózsika!

A hosszú hajat ajánlott éjjelre lazán kontyba fogni, esetleg befonni, másképp az éjjeli forgolódás közben is törni fog. A lefekvéshez való készülődés része legyen mindig a kifésülés (ez a szennyeződések, por eltávolítása szempontjából is fontos), a hajvégek olajozása, majd az éjjeli frizura kialakítása. Garantálom, hogy a tincseid hálásak lesznek az extra esti gondoskodásért!

Szabó Péter Pál

Nemeshodosi Nagy Lakoma

Nemeshodosi Nagy Lakoma

Szabó Péter Pál

Nemeshodosi Nagy Lakoma

Nemeshodosi

Szabó Péter Pál

Nemeshodosi Nagy Lakoma

Nemeshodosi

Peter’s Bar

A legjobb dolog, ami Dunaszerdahely streetfoodos életében történhetett, hogy városunkban egyre több ilyen jellegű étterem nyitotta meg kapuit. A modern gasztronómia felzárkózott az ütemesebben zajló életünkhöz, és sok olyan ételkülönlegesség látott napvilágot, amely gyorsan, kézben, menet közben fogyasztható. A nagyvilágban már régóta jelen vannak a gyorséttermek. Amikor például Bangkokban jártam, sok olyan streetfood éttermet is meglátogattam, amely Michelin-csillagot kapott, többek közt az ikonikus Jay Fai „nagymama” éttermét, amely szinte kihagyhatatlan a thai főváros látogatása során.

Mindeddig kizárólag az éttermekkel foglalkoztunk a Vendéglőlesen rovatunkban, ám ezentúl bárhol megjelenhetünk, ahol

ételt szolgálnak fel, legyen szó akár a buszpályaudvar büféjéről. Úgy gondolom, hogy sok streetfood étteremnek helye van rovatunkban, így lapigazgatónk, Gocoň Péter is tág szemekkel vette tudomásul, hogy bizony ma este egy utcai jellegű ételt kóstolhat. :-)

A Peter’s Bar Dunaszerdahelyen a Kistejedi utcában található, egy sarki épületben. Épp azon gondolkodtam, hogy vajon ilyen távol a várostól mennyire forgalmas a helyszín, ám beléptünkkor magam is meglepődtem, mivel szinte teltház volt az étteremben. Az étterem „dőzsében” elfogtam pár cseh dialógust is, gondolom, a Thermalpark közelsége nagyon is jót tesz a Peter’s Barnak, ám a vendégek közt sokan voltak a helybéliek vagy környékbeliek is, ez pedig az étterem közkedveltégére utal.

Mundi József, Gocoň Péter / Szabó Péter Pál

Hét óra előtt toppantunk be a Peter’s Barba majd a legnagyobb asztalt foglaltuk el, hiszen a stábunk elég „számos”. A belteret Gocoň Péter így jellemezte:

A Peter’s Bar egy igazán méretes terasszal fogad minket a bejárat előtt, amely ahogy megtudtuk, már télen is képes fogadni vendégeket, nyáron pedig biztos kellemes helyet nyújt számukra. Belépéskor a jellegzetes bárpult látványa fogad minket.

Maga a beltér egyszerűen van kialakítva, és ugyan a berendezés már megélte a fénykorát, minden tiszta és ápolt. A kicsit pubos feelinget a falon látható kiegészítők, képek sugallják. Személy szerint egy kicsit kevesellem ezeknek a mennyiségét ahhoz, hogy egy igazi „pub” jellege legyen a helynek.

Az illemhelyek egyszerűek, de tiszták. Az emeleten található egy külön helyiség, amely akár kisebb rendezvények szervezésére is alkalmas. Egy gyönyörű lambéria

(faborítás) jellemzi ezt a beépített tetőteret, ami ezáltal melegséget ad a helynek. A tulajok gondoltak itt a kisgyerekekre is, mivel egy külön helyiségben egy kis gyereksarok van kialakítva.

Összegezve – a Peter’s Bar egy kellemes és tiszta enteriőrrel fogadja vendégeit, előnyei az óriási, télen is működő terasz és egy elkülönített, beépített tetőtéri helyiség. Én személy szerint egy kicsit feldobnám a helyet egy kicsit „kocsmásabb” jellegű székekkel és asztalokkal, fali kiegészítőkkel, képekkel és maga a domináns bárpult is elbírna egy kis felújítást, illetve újratervezést. De ezt az úgymond építő jellegű kritikát csak jótanácsnak szánom. A felszolgálónk nagyon kedves és készséges volt! A mosoly szinte sosem tűnt el az arcáról, és már messziről látható volt, hogy életvidám teremtmény. Miután felszolgálta a kért italokat, már ajánlotta is az étlapot. Az étlap eléggé színes, modern stílu-

sú a felkínált ételek fotóival, amely kétélű fegyver is lehet, hiszen sokan a meglepetést szeretik, elképzelik az ételt, amit aztán a szakács kreációja felül- vagy alulmúl. Ám ne feledjük azt sem, hogy egy gyorsétteremben járunk, és mint olyanban, a leg ygyakrabban fotókkal mutatják a kínálatot, és hozzák meg az ember étvágyát. Nagy szemekkel olvastam végig a kínálatot, a tekintetemet viszont nem kerülte el az, hogy a „teríték” nem is annyira „fast food” jellegű, miután többfajta steak és saláták is fellelhetőek a választékban. Rövid időn belül már el is döntöttük, mit vacsorázunk.

FŐÉTELEK

Szűzpecsenye baconba tekerve, gombamártással, sült burgonyával (8,90 €) Az asztalunkon ropogós baconszalonnába göngyölt három vaskos sertésszűz szelet landolt, melyhez bőségesen „pakol-

tak” köretként sült burgonyát. Kóstolás után számomra a hús kissé szárazabb volt, ám a sertésszűzre ez jellemző. Lehetséges, hogy ha rövidebbre fogta volna a séf a sütés idejét, akkor lédúsabb maradt volna, ám ez a szósszal kellőképpen korrigálható volt, noha abból pedig kissé többet is mérhettek volna a tányérra. Ha gyorsétterem, ha nem. Ha már egyszer igényesebb frissensült hús kerül a séf kezébe, a mártás megérdemelte volna a friss gombát a szósz elkészítéséhez. Az étel ízvilága teljesen rendben volt, és ár-érték arányban semmi kifogásolni valót nem fűzhetek hozzá.

Peter’s Burger (8,20 €) Angus marhahús pogácsa, amely a 170 grammjával épp elegendő ahhoz, hogy a bucival és a körettel együtt teljes mértékben kielégítse még a legüresebb bendőt is. E burger különlegessége, hogy

tükörtojással, cheddar sajttal és természetesen friss salátával kínálják. A coleslaw saláta a Peter’s Barban házon belül készül lila káposztából, ami emeli a burger színvonalát és összértékét. Észrevettem, hogy több alapanyag félkész áruból készül, ám felsőbb kategóriás, semmiképp sem ócska nyersanyagokat használnak.

Crispy chicken – Ropogós csirkehúsos burger (4,90 €) Miután beleharapsz, a hús ropogása szinte átfut az egész testeden, mintha kirázna a hideg. Roppant ízletes hambi, amely rettentően ropogós, szaftos csirkehússal, nagyon korrekt ízvilággal ajándékozza meg a kedves vendéget. Nagy valószínűséggel a hamburger alapja, a „buci” is félkészen kerül a konyhába, ám ahogy már említettem, semmi kifogásolnivalót nem lehet mondani rá. Pihe-puha, zsenge, pirított szezámmagvakkal van megszórva... És a coleslaw... Az az ékszer a tányéron!

Görögsaláta (4,90 €)

A jellegzetes és gazdag ízvilágú görögsaláta önmagában, de akár köretként is tökéletes választás. A görögök mindössze falusi, vagy parasztsalátának nevezik, amelynek karakteres íze a feta sajtnak és az olíva bogyónak köszönhető, amelyhez az édeskés koktélparadicsom nagyon dukál. Azt tartják, minél színesebb, annál jobb, így akár uborkát, lilahagymát is használhatnak a saláta elkészítéséhez. Az oregánó felülmúlhatatlan ízvilága, és az olíva olaj krémessége teszi tökéletessé. Ízletes, és ízvilágban gazdag salátát majszoltam a Peter’s Barban.

Marhabélszín steak borsmártással, sült burgonyával (18,90 €)

A vendéglőles „legszebb” tagja a steaket teljesen átsütve (well done) kérte, ám ahogy az előző esetben, most is kissé száraznak és keményebbnek éreztem. Biztos vagyok benne, hogy „médium” változatban kifogástalan lett volna. Jelen esetben is kissé

kevésnek tűnt a mártás, és sajnos a hasábburgonya ez esetben is „fast foodos” volt, ám egy ilyen jellegű steak teljesen más áron található meg más étteremben az étlapon. Még mindig azt vallom, hogy kevesebb pénzért kifogástalan minőségű és ízvilágú steaket kaphatunk, ha a Peter’s be látogatunk!

DESSZERTEK

A főételek terén már betelt a „poharunk”, így rákérdeztünk a desszertekre, amelyekből a kínálatban lévő mindhármat megrendeltük.

Gesztenyepüré tejszínhabbal (4 €)

Vannak olyan idők, még az étterem életében is, amikor gyorsan valami roppant egyszerű édességet próbálunk varázsolni az asztalra. Ez esetben a gesztenyepüré kiváló alternatíva, hiszen készen kapható fagyasztott állapotban, amely kiolvasztás és reszelés után tejszínhabbal megbolon-

dítva azonnal tálalható. Egyszerű, nagyszerű, gyors és finom!

Amerikai palacsinta (4 €)

A hagyományos amerikai palacsinta anynyiban tér el a mi palacsintánktól, hogy kisebb méretű, és a sütőpor használatának köszönhetően sokkal vastagabb, amely egy kis lágyságot is kölcsönöz az édességnek. Nagy eséllyel a palacsintát sem házon belül készítik, ám annak ellenére a megjelenése magas színvonalú. Friss gyümölccsel tálalják. Jómagam édesanyám sárgabaracklekváros palacsintáját imádom, amelyből akár ötvenet is fel tudnék falni.

Forró csokis lávasüti (4 €) Szintén „fast foodos”, ám egy valódi csokibomba, amelynek szinte senki sem tud ellenállni! A tűzforró csokit hideg vaníliafagyival hűtöd a szádban, és az a mennyei ízhatás szinte felemel a székből. Villásdesszertként is emlegetik, hiszen nagyon kevés alapanyagra van szükség az elkészítéséhez, de félkészen is nagyon jó minőségű, zamatos édességként állja meg a helyét.

Nos! A végére annyit mondhatok, hogy az este nagyon kellemesen telt, és minőségben teljesen korrekt ételeket fogyasztottunk nagyon kíméletes árakon. Természetes, hogy ha a szalmakrumplit friss burgonyából készítenék, a bucit házon belül sütnék, akkor ezeket az árakat képtelenség lenne fentartani. Ami a legfontosabb, hogy a húspogácsákat naponta házilag készítik, frissen darált húsból. Amondó vagyok, hogy ár kontra minőség viszonylatban teljesen helyén van a Peter’s Bar, amely már több mint öt éve látja vendégül nemcsak a burgerimádókat. A vezetőség nagyon jól összehozta a félkész alapanyagok és a házon belül készített nyersanyagok arányát, így egy jó színvonalú, megfizethető „portékát” kínálhatnak fel a betérő vendégnek. Sok sikert, és elégedett vendéget! :-)

Érezni a világot színesnek, szagosnak

– mondja egy sportújságíró, versíró, aki akár a nepáli hegyekben is túrázik

Lencsés Zoltánt mint az Új Szó sportújságíróját ismertem meg, mivel szinte minden hazai DAC-meccsen találkoztunk a press-szektorban. Később, amikor jobban megismertem őt, kezdtem felfigyelni arra, hogy milyen többrétegű személyiségről van szó. Már arra is nagyon felfigyeltem, amikor a versírásáról kaptam tudomást, de nagy erővel megfogott a szenvedélye a hegyek iránt, ami számomra is érdekes téma. Mivel idén Nepálban járt, az Annapurnán, már csak vártam, mikor találunk egy időpontot az interjúhoz. Íme, Zoli roppant érdekes mondanivalója.

Szia Zoli, kérlek mutatkozz be a Klikkout olvasóinak!

Sziasztok! Lencsés Zoltán vagyok, az Új Szó sportújságírója, szabadidőmben megszállott túrázó és focirajongó.

Három témakört beszéltünk meg, az újságírói, a hegyi túrázó és a versíró történeteidről. Kezdjük az újságíróival. Nagyjából három éve dolgozom az Új Szónál, de ez egy nagyon hosszú történet. Kezdeném a legelején: már nyolc-kilencéves koromban eldöntöttem, hogy sportújságíró szeretnék lenni. A nagyszüleimnél mindig volt Új Szó, engem pedig valósággal megbabonáztak a számok, a tabellák, az eredmények. Mindig a hátsó oldalakkal kezdtem az Új Szó olvasását, és nagyjából ott is fejeztem be, tehát nagyon gyorsan kialakult ez a szerelem. Már akkor eldöntöttem, hogy nekem megfelelne ez a szakma, ez érdekel. Szépen lassan eljutottunk odá-

ig, hogy ez legyen a hivatásom is.

Beszélj a mérföldkövekről, melyeken végleg eldőlt, hogy te ezt akarod csinálni, ezzel akarsz foglalkozni. Az egyik ilyen mérföldkő az volt, amikor belekóstoltam, milyen érzés, amikor magam írom le az eredményeket, tabellákat, híreket. Ez nagyon jó érzést keltett bennem. Azonnal éreztem, hogy ez való nekem. A másik mérföldkő pedig az volt, amikor az Új Szó egy külsős munkatársat keresett, jelentkeztem a pozícióra, és úgy alakult, hogy én lettem a befutó. Beugróként dolgoztam néhány hetet élesben, az azt követő időszakban pedig alkalmanként küldtem különböző cikkeket. Ekkor már teljesen biztos voltam benne – bár még csak részmunkaidőben dolgoztam -, hogy ezt szeretném csinálni.

Miért lehet szeretni az újságírói munkát? Ez egy nagyon bonyolult kérdés, egy kicsit meg is akadtam. Igazából csak azt tudom mondani, ami én érzek: nagyon szeretem ezt a szakmát, amely az élet különböző területein rendkívül sokat tud adni az embernek. Nagyon fontosnak tartom a fejlődést, és szerintem a sportújságírás pont egy olyan dolog, ahol tényleg holtáig tanul az ember vagy addig, amíg ezt a szakmát űzi. Kiskoromtól az volt az álmom, hogy a munkámból kifolyólag utazhassak és eljuthassak idegen országokba. Ez maradéktalanul teljesült is, hiszen amellett, hogy számtalanszor voltam Magyarországon munkaügyben, eljutottam Szerbiába,

pontosabban Belgrádba egy DAC-meccsre, aminek nagyon örültem, és ami egy hatalmas élmény volt. Vagy megemlíthetném a legutóbbi labdarúgó Európa-bajnokságot, amelynek spanyolországi helyszínén megtekinthettem a Spanyolország-Szlovákia mérkőzést, amely a hazaiak 5:0-s győzelmével ért véget.

Röviden – milyennek látod az újságírás jövőjét?

Mivel az Új Szónál még – csúnya kifejezéssel élve – beleragadtunk a „print” korszakba, nagyon sok energiánkba kerül, hogy napi szinten összehozzuk a nyomatott lapot. Ezért nincs sok időm ezen gondolkodni, de természetesen látom magam előtt a trendeket, tudom, hogy a videózásé, vagyis a mozgalmas, naprakész, minél gyorsabb és hatásvadász címekkel operáló újságírásé a jövő. Azt hiszem, mi is efelé tartunk. Még nem vagyunk ott, mert a lappal is törődni kell, de egyértelműen az a jövő.

Milyen manapság az újságírás, újságírók státusza?

Annak ellenére, hogy még csak három éve vagyok élesben jelen a szakmában, régebb óta figyelem, mi a helyzet az újságírással. Megértem, hogy az emberek – főleg a Covid-időszak óta – komoly ellenszenvvel állnak hozzá az újságíráshoz. Ebben bőven benne van a szerepünk, hiszen míg régen inkább formáltuk a véleményt, most az az érzésem, hogy nagyon sokan inkább szolgálják azt. Követjük az igényeket és azokat a témákat, amelyek kattintásokat hoznak, és ezek nem feltétlenül a legérdekesebb, legminőségibb témák, hanem pusztán arról van szó, hogy a számok legyenek jók.

Kik azok az újságírók, akik téged inspiráltak, inspirálnak? Azt hiszem, hogy tudat alatt készültem erre a kérdésre, mert itt van a fejemben a válasz. Három konkrét nevet szeretnék

említeni. Szerintem egy igazán jó újságíró olyan energiával csinálja a munkáját, mint Bőd Titanilla, olyan szenvedéllyel, mint Gazdag Jóska és annyira határozottan és nagy energiákkal, mint Puzsér Róbert. Ők inspirálnak valamilyen módon engem is.

Te mit olvasol? Már én is elhagytam a nyomtatott lapok világát, és abszolút az internetre koncentrálok. Igyekszem általában mindkét oldalt megvizsgálni. Már az eleve szomorú, hogy oldalakról beszélünk, mert az az érzésem, hogy a lapok kilencven százalékát azonnal be tudom határolni ideológiailag vagy egy párthoz kötni. Mivel nagyon kevés a –kvázi – független lap, ezért fontos lenne mindkét irányba tekinteni. Ez egy nagyon különleges élmény, mert néha az az érzésem, mintha két világ futna körülöttünk párhuzamosan. Szeretnél például főszerkesztő lenni? Nincs problémám a felelősséggel, hiszen ez a munka eleve ezzel jár, de néha úgy érzem, hogy a főszerkesztői munka már túl macerás lenne, túl nagy felelősséggel járna. Nem mondom, hogy nem szeretnék feljebb lépni, de nem lapigazgatóként látom magam a jövőben. Sokkal inkább ezen a vonalon mozognék sportújságíróként, külföldi meccsekre, sajtótájékoztatókra járva. Természetesen a fejlődés mindig a szemem előtt lebegett, és hogy A pontból B pontba, majd onnan a C pontba jussak.

Térjünk át a második szerelmedhez, a magas hegyekhez. Ebben az esetben milyen világgal szembesültél?

Ez egy csodálatos, leegyszerűsödött világ a mi itteni, tengerszinti világunkhoz képest. Nem igazán tudom megmondani, hogyan alakult ki a magas hegyek iránti szerelem. Az egyetlen konkrétum egy magyar író, Lőrincz L. László, akit húszéves koromban nagyon sokat olvastam, és neki nagyon sok regénye, krimije játszódik

a magas helyek környezetében, például a Himalájában, azon belül is Nepálban, Bhutánban vagy mondjuk Tibetben. Engem már akkor ott megragadott ez a világ. Nagyon jó érzékkel írta le a dolgokat, jól festette le a hangulatot. Azt hiszem, akkor döntöttem el először, hogy legalább egyszer fel kell jutnom a Himalájára.

Konkrétan milyen helyeken jártál eddig? Talán Nepál a legizgalmasabb hely, amit említhetnék. 2016-ban, 2019-ben és 2022ben is jártam ott. Nemrég jöttem haza Izlandról, néhányszor Ausztriában, és itthon, a Fátrában és a Tátrában is többször megfordultam. Nepálban 2016-ban jártam először, amikor is teljesítettem a Poon Hill Trek elnevezésű túrát. 2019-ben jött egy komolyabb, hosszabb és fizikailag megterhelőbb túra, az Everest alaptábor-túra. Itt már 5500 méter fölé jutottunk, idén pe-

dig az Annapurna-kört abszolváltam, amely során szintén nagyjából hasonló magasságban jártunk, a hosszúság és a nehézségi fok is szinte megegyezett az alaptábor-túráéval.

Milyen erőnlétre van szükség, hogy valaki nekilásson egy ilyen kalandnak? Bizonyos szintű alaperőnlét természetesen szükséges, viszont nem mondanám, hogy kimagasló kondíció kellene hozzá. Én például a három évvel ezelőtti és a mostani túra előtt 5-6 kilométereket futottam heti két-három alkalommal, ez pedig abszolút elég volt az út teljesítéséhez. Igazából az a lényeg, hogy valamilyen szinten űzzünk egy kitartást igénylő sportágat, mint például a futás vagy az úszás, mert ez nagyon sokat segíthet majd a magasban. Ezt leszámítva nem tudnék mondani semmilyen különleges dolgot, amire szükség lenne.

Azt hiszem, jó lenne, ha elmondanánk, hogy ezek a túrák nem azonosak a hegymászással Reinhold Messner-módra...

Először is azt szeretném tisztázni, hogy ez nem hegymászás, hanem magashegyi turizmus. A fő különbség a kettő között természetesen az, hogy egy magashegyi túra közben nem használjuk a kezünket, nincs szükség semmilyen hegymászó ismeretre, sem felszerelésre. Mindöszsze két fontos dolog van: a minőségi cipő és a jó lábak.

Hasonlíthatom ezt a nepáli túrázást a Magas-Tátra-beli túrákhoz a zöld vagy piros útvonalon?

Egy nepáli túrát minden további nélkül hasonlíthatunk egy tátrai úthoz is azt leszámítva, hogy a nepálit 3000-4000 méterrel magasabbra kell elképzelni, ami sokkal jobban igénybe veszi az ember szervezetét.

A lét ilyen magasságokban más gondolatokat, más érzéseket hoz magával. Mikor kezdődnek?

A más érzések, gondolatok rögtön a túra első, de legkésőbb a második napján elkezdődnek. Szerintem ezt az váltja ki, hogy nagyon leegyszerűsödik az ember élete. Úgy néz ki egy napja, hogy felébred, megreggelizik, megy néhány órát, megebédel, megint megy néhány órát, és már vége is a napnak. Ez az egyszerűség egy más szintre helyezi az embert nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Azt lehet például ilyenkor észrevenni, hogy oldjuk magunkban a dolgokat, önmagunkon gondolkodunk. Ez általában a túra kezdete után hamar eljön.

Ismerjük ugye azt a közhelyet, hogy nem a cél a fontos, hanem a célhoz vezető út. Ebben az esetben szerintem mindkettő nagyon fontos. Tévedek?

Az út és a cél is ugyanolyan fontos. Friss élmény számomra az Annapurna-kör, és elmondhatom, hogy hatalmas élmény volt feljutni 5416 méter magasba. Egészen

különleges érzések kerítettek hatalmukba a csúcson. Nagyon ritka, amikor az embernek a célnál katarzisa van. Aki hegyet mászik vagy túrázik, az tudja, hogy ez egyáltalán nem magától értetődő dolog. Amikor mégis összejön ilyen intenzív csúcsélmény, akkor az egy mindennél különlegesebb valami. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy az Annapurna-kör csúcsán sikerült átélnem ezt a katarzist – méghozzá intenzívebben, mint eddig bármikor.

Milyen inspiráló, vagy feledhetetlen történet maradt meg benned ebből a csodálatos univerzumból? Az első gondolatom nem inspiráló, hanem inkább ijesztő: az Everest-tragédia, amiből könyv és film és készült. Az egy nagyon megrázó történet. Követem egyes hegymászók életútját és a hegymászás híreit, ez pedig a túrán is rendszeres téma szokott köztünk lenni. Nagyon különböző egyes mászók megítélése. Ha le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, hogy vannak az igazi mászók, akik segítség és oxigén nélkül másznak, és vannak azok, akik nagyon kommerszek, egyfajta showt csinálva az egészből. Ők egy olyan produkciót gyártanak az egész teljesítmény köré, ami valójában nincs is ott, csak egy szemfényvesztés.

Mit tudsz mondani a serpákról?

A serpák a legtöbb hegymászó mérföldkőnél kivétel nélkül ott voltak, mint például az Everest első megmászásánál. Általánosságban azt lehet mondani, hogy messze nem kapják meg azt a figyelmet, ami kijárna nekik. Nagyon sok mászó különösen mostanság, a 21. század körülményei között hatalmas sikerként adja el a saját maga teljesítményét, mondjuk azt, hogy feljutott egy nyolcezres csúcsra, holott egy komplett segítői csapattal csinálják meg mindezt. A háttérben ott van nekik egy egész teherhordó brigád, akiket még csak meg sem említ. Szerintem ez nem helyes dolog.

Milyenek a nepáliak, akikkel a túra alatt találkozol?

A nepáli egy nagyon vendégszerető nép, szerintem ők is tisztában vannak azzal, hogy a turizmus az ország egyik legfontosabb bevételi forrása. Éppen ezért nagyon kedvesen viszonyulnak az idegenekhez. Az eddigi három utam során összesen majdnem két hónapot töltöttem Nepálban, és semmilyen negatív tapasztalatom sem volt az ottaniakkal. Legalább minimális szinten mindegyikük beszéli az angolt, szóval mindenkivel megértetjük magunkat, nagyon segítőkészek. Egyértelműen pozitív az összképem róluk.

Mennyire kísérte az útjaidat a buddhizmus? Nem követem annyira a buddhizmust, nem vagyok gyakorló buddhista. Nekem a hangulat tetszik az országban, azért és az élmények miatt járok Nepálba. Természetesen a vallásos hangulat az egész országot átszövi, az emberek mindennapjaiban is látni, mennyire fontos szerepet tölt be az életükben. Viszont én ebben csak külső megfigyelő vagyok.

Lencsés Zoltán mint versíró… Hét-nyolc éve kezdődhetett, és ahogy az lenni szokott, a történet és a költészetem mozgatórugója természetesen a szerelem. Eddig tulajdonképpen két intenzívebb versírós szakaszom volt, és hogy-hogy nem, mindkettő hátterében ott állt egy lány. Ezzel nagyon szorosan összefügg a versírásom.

Beszélj a megjelent versköteteidről… Eddig két kötetem jelent meg, mindkettő magánkiadásban. Az egyik az Örökkévalóságos címet viseli, a másik, tavaly megjelent pedig az Újgenerációs istennő nevet kapta. Azért is döntöttem a magánkiadás mellett, nem egy igazi kiadót megkeresve a dologgal, mert úgy éreztem, nem akarok kompromisszumokat kötni. Bár az életben

abszolút hajlamos vagyok a kompromiszszumokra, itt azt éreztem, hogy nem akarom azt hallani, hogy ez vagy az a mondat nem jó, gyomláljam ki. Nem akartam azt hallani, hogy ez a vers nem maradhat benne a kötetben. Szerettem volna önállóságot, és ezért választottam a kiadás ilyen formáját, amit egyáltalán nem bántam meg. Egyrészt adtam arra, hogy minőségi legyen, volt egy grafikusom, aki nagyon szép borítómunkát csinált. Felfogadtam egy lektort is, aki átnézte a hibákat, igyekeztem, hogy minden szempontból minőségi legyen a könyv. Magukért a versekért

pedig már természetesen én vállalom a felelősséget. Itt van velem a tavaly megjelent második kötetem, az Újgenerációs istennő, és csak ismételni tudom magam: a fő mozgatórugóm az intenzív érzések –ez szövi körbe mindkét könyvemet. Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni, akkor nekem igazából csak szerelmi költészetem van, aztán persze ez tájversekbe is átnyúlik, sőt a túrázás is megihlet. Viszont a fő mozgatórugó egyértelműem a szerelem.

Milyen világban szeretnél élni, és milyen világot kívánsz a környezetednek?

Azt szeretem, ha a világnak vannak ízei, illatai, szagai és mindig érik impulzusok az embert. E dolgok miatt élünk, illetve érezzük magunkat élőnek. Még a beszélgetés elején említettem, hogy szeretnék a munkámból kifolyólag utazni. Azt mondanám, hogy hasonlóan intenzív élményekre vágynék a jövőben is. Még több helyre el akarok jutni, még több verseskötetet szeretnék kiadni, mert ezek a dolgok azt jelentenék, hogy impulzusok érnek, hogy történik valami velem. Azt szeretném mindenkinek kívánni, hogy legyen minél több intenzív élménye és érezze a világot színesnek, szagosnak –amilyennek csak szeretné.

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

Nem az évek teszik a szurkolót azzá, ami,

Olejník Jozef

Meixner

Mexi: 2014-ben, amikor a Világi Oszkár átvette a klubot, már jártam DAC-meccsekre, úgy emlékszem, egy Rózsahegy elleni meccs volt az első, amire Vivient is kivittem magammal. Penksa volt a kapusunk, közvetlenül a keleti lelátó mellett álltunk, abban a szektorban, ahol 2008-ban történt a szurkolóverés. A következő alkalommal Vivien szeretett volna átmenni a nyugdíjas tribünre, hogy szemből láthassa a B-közép szurkolását, meg a konfettidobálást. Azóta a két kezemen meg tudnám számolni, hány hazai meccset hagytunk ki, majd elkezdtem eljárni idegenbe is… Vivien: Az a bizonyos első meccs, amit az apu említett, pontosan 2014. március 15-én volt, a magyar ünnepen. Fantasztikus érzés, tiszta libabőr voltam, mindenki szurkolt. Hazatérve meséltem anyukámnak, sokáig nem tudtam elaludni, forgattam vissza a pillanatokat magamban. A stadionba úgy megyek be, mintha én lennék a focista, és fel fogok lépni a pályára, hallom a dob hangját…

Emlékszem, elég kemény volt akkor a csapat hátvédsora, fater mellett Németh Kriszti, Csölle Pepó, a kapuban meg Jirko Kobr. Végül is ez volt a DAC, ha lehet úgy mondani DNS-e, míg Világi úr át nem vette a klubot. Minden csapat tartott tőlünk, még Radványi Miki idején is kemény, férfias focit játszottunk. Emlékszem, amikor Miki idejött focizni a Miavával vagy a Pohronie-val, hogy mondtak az emberek: „Milyen durva, favágó stílusban játszanak!” – bizony elfelejtették, hogy mi annak idején még azoknál is „favágóbbak” voltunk. Vlado Zlacký, Buka Pali… ők is kemény, de jó és határozott játékosok voltak. Persze a foci állandóan változik, amikor visszatértek a hazaiak: Straka Gabi, Szabó Ottó – őket még az apu csapattársaiként ismertem – és Horváth Béci, kiegészítve pár légióssal, Marin Ljubičić, Dario Krišto… igaz, már nem olyan durva stílusban, de keményen és szívvel játszott a csapat. De mondhat bárki bármit Szarka Ákosra is, ő szintén minden meccsen a pályán hagyta a szívét – nagyon sokat köszönhetünk neki, segített, egyéniség volt…

„Mexi” Walter, Vivien és Kinga

hanem csakis a szív szava.

Zöld Tünde és Sófalvi Szilárd Tünde: Dunaszerdahelyi születésű vagyok, bár közel laktunk a stadionhoz, gyerekkoromban nem érdekelt különösképpen a foci. Néha az ikertestvéremmel – aki történetesen fiú – elkísértük édesapánkat, de az, hogy magam is kimenjek a stadionba, talán csak 2015-2016 környékén jött. Apu Doborgazról származik, valamikor ő is focizott, és a DAC egykori kiváló kapusa, Majthényi Lóránt unokatestvére. Aztán megesett, hogy apu nem jött, így a barátnőimet kérdezgettem körbe, volna-e kedvük velem tartani focira. Meglett az új MOL Aréna, tulajdonképpen ekkor kezdtem el intenzívebben is járni a DAC-ra. Sok embert megismertem ott, végül 2018-ban a Szilárddal is a stadionban találkoztunk először… Megható pillanat volt, amikor a félidőben a szentgyörgyi szurkolók átjöttek a hazai B-középbe, majd együtt szurkoltunk. Ezek a barátságok azóta is megmaradtak, egy asztalnál ült Székelyföld, Délvidék és az Anyaország…

Szilárd: Az a meccs a megismerkedésünkről is szólt, de akkor még nem sejtettük, hogy valami több is lehet mögötte. Ami még megtetszett, hogy mindenütt magyar és székely zászlók lengtek, így természetesnek vettem, hogy a következő alkalommal magammal hozzam a székely zászlót. Csak az a meccs már egy ligameccs volt, és a beléptetésnél szembesültem a szomorú valósággal. Azért bármi is van Romániában, nem kell eldugnod semmilyen zászlót a kapuban. Ha nem vigyázol rá, letépik a korlátról a románok, de nincs olyan, hogy hivatalosan be sem viheted. A DAC–Sepsin vagy 5-6 ezren voltunk, majd a Trencsén ellen már 8 ezren, aztán jött a Slovan, ott már 12 ezren, már minden hétvégén jöttem focira is, meg persze, hogy Tündével találkozhassak… Ha nincs a DAC, talán sosem ismerem meg Tündét, és sosem élem meg a Nélküled alatti csodálatos perceket, amikor csak az számít, hogy magyarul, szívből énekelsz, és nem bírsz vele sosem betelni…

Tenyeres-talpas

Hazamész, lerúgod a magassarkút, amibe „a szépségért szenvedni kell” jeligére belezsúfoltad mostanra kissé szederjes lábadat. Fotelbe huppansz a délutáni kávéddal, végtelenül előzékeny párod pedig végigsimít a lábfejeden, majd lassú, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdi a talpadat… Ugye, milyen jól hangzik? Nos, egy talpmasszázs mindenképpen kellemes dolog, amely segíthet kikapcsolni és ellazulni egy nehéz nap végén. Ám vannak, akik szerint ennél sokkal többet is tehet érted: gyógyító energiákat szabadíthat fel a szervezetedben, és ekként egészséged alappillére lehet. A reflexológia művelői és hívei legalábbis ezt állítják. De van-e ennek a feltevésnek bármi alapja?

És egyáltalán, mi is az a reflexológia?

A zónaterápiának is nevezett módszer alapötlete William Fitzgerald amerikai orvos fejéből pattant ki a múlt század elején. Igaz, dokink nem igazán talpakra specializálódott, eredetileg fül-orr-gégész lévén, de mondjuk, hogy ez a történet szempontjából mellékes. A lényeg, hogy Fitzgerald úgy képzelte, az emberi test tíz zónából áll, melyek a talpon mind szépen leképeződnek. Ezért a talp különböző pontjainak stimulálásával az azoknak megfelelő belső szervekre is hatni lehet, működésüket pozitívan befolyásolva ezáltal. A talp mellett a kéz, illetve a fülek bizonyos pontjainak stimulációja is helyet kap a gyakorlatban. Az elképzelésben aztán egy Edwin F. Bowers nevű fickó is meglátta a fantáziát, és Fitzgeralddal együtt közösen írtak egy könyvet Zone Therapy címmel, melyben bővebben kifejtették a módszer lényegét.

A kortársak nem feltétlenül voltak elragadtatva az elméletüktől. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy Bowennek még csak orvosi képesítése sincs, hiába biggyesztett titulust a neve mellé. Az American Medical Association felrótta neki azt is, hogy több pszeudotudományos irományt publikált már ezelőtt, emellett kritizálták a szerzőket állításaik megalapozatlansága miatt. A széles közönség egy része viszont ennek ellenére sem dobta a sutba a teóriát. Sőt! Az elkövetkező évtizedek folyamán különböző, olykor az eredetitől eléggé eltérő irányzatok láttak napvilágot; különböző „térképek” születtek, melyek a talpon, tenyéren lévő meghatározott pontok és az azokkal összekötött testrészek kapcsolatát képezték le; és manapság újra felívelőben van a reflexológia csillaga.

A masszázs, mely sokat ígér Igazság szerint nem minden forrás hivatkozik erre a terápiára masszázsként, vagy legalábbis igyekeznek azt elkülöníteni a hagyományos masszázstól. Ehelyett az akupunktúrához hasonlóan pontokra kifejtett hatásról beszélnek, mely az áramlásában megakadt energia helyreállításában segít és öngyógyító erőket mozgósít. Ekképp a hagyományos kínai orvosláshoz kapcsolják ezt a gyakorlatot. De honnan tudja a terapeuta, hogy mivel is van a gond, ha a beteg panaszai nem elég specifikusak? Nos, azt írják, ha valamelyik testrészünk nem működik rendesen, akkor annak a talpon bizony nyoma lesz „lerakódások” formájában. Ezek lehetnek kemény vagy puha, szemcseszerű, vagy akár bőrke-

ményedéshez hasonlatos kitapintható furcsaságok, és éppen ezeket hivatott a terapeuta szépen elmasszírozni. Mindenesetre, mint írják, ajánlatos egy reflexológiát végző személyt felkutatnunk, amennyiben szív- és érrendszeri, légzőszervi, emésztési, ízületi, nőgyógyászati vagy urológiai problémákkal küzdünk, meddőség esete áll fenn, egy kis tisztítókúrát, fogyókúrát szeretnénk beiktatni, vagy egyszerűen csak egy relaxáló élményre van szükségünk egy stresszes nap után. Szóval, igazából nincs nagyon olyan, aki ne szorulna rá a dologra, ellenjavallatként csak a trombózis, visszerek, lábon lévő fekélyek, keringési zavarok, vagy a friss műtét utáni állapot szerepel a listán. Cserébe a kezelés az ígéret szerint serkenti a vér- és nyirokkeringést, valamint az emésztést, fájdalomcsillapító és feszültségoldó hatással bír, továbbá erősíti az immunrendszert. Valójában pedig még annak sem felesleges egy ilyen kezelésre ellátogatnia, akinek az égvilágon

semmi baja sincsen, hiszen még a jövőbeli nyavalyákat is megelőzhetjük, kikerülhetjük általa…

De persze szkeptikusokból azért a reflexológia esetében sincs hiány. Még annak ellenére sem, hogy léteznek olyan tanulmányok, melyek esetén valóban jól teljesített a masszázs eme különös formája különféle panaszokkal küzdő betegeknél. Az egyik ilyen, több tudományos eredményt összegző analízis szerint például a reflexológia hatékony a depresszió, illetve szorongás ellen, valamint az alvásminőséget is javítja. Egyéb kisebb kutatások más területeken is pozitív eredményekről számoltak be. Csakhogy többek között például Edzard Ernst is kritizálta ezeket a rossz metodológia miatt, a negatív eredmények eleve kizárásáért, illetve annak okán, hogy sok esetben nem használtak kontrollcsoportot, ami a placebóhatást sikeresen ki tudta volna szűrni. Ezzel szemben dokink saját összegző analízise ezekkel

ellentétes következtetésekre adott okot. Úgy találták, hogy egyetlen panasz esetében sincs meggyőző bizonyíték azt illetően, hogy a reflexológia segítene. Persze a már emlegetett placebóhatás valóban működhet, legalábbis ha a beteg állapotának a szubjektív megítéléséről van szó. Asztma ellen például gyakorta ajánlják ezt a terápiát. Kutatók fogták magukat, és két csoportra osztottak asztmás betegeket. Az egyik csoport valódi reflexológiai kezelést kapott, a másik pedig arra hasonlító placebókezelést. A kúra végén a saját állapotukat mindkét csoport tagjai jobbnak értékelték, jobb életminőségről számoltak be. Csakhogy objektív módszerekkel is lemérték a betegek állapotát: csináltak spirometriát, illetve tüdőkapacitást mértek mind a kezelés előtt, mind pedig utána; és sajnos a kapott értékek egyik csoport esetében sem javultak. Magyarán pont az bizonyosodott be, hogy a zónaterápia egyenértékű egy placebókezeléssel, de nem több annál.

A terapeuták diagnosztizáló képességeit pedig egy másik kutatás kérdőjelezte meg. William T. Jarvis egy alapos kérdőívet töltetett ki 70 emberrel, melyben az egészségügyi állapotukat térképezte fel. Ugyanezeket a betegeket aztán reflexológusok „vizsgáltak meg”, akiknek állításuk szerint a talpon lévő lerakódásokból rá kellett volna jönniük, mi is a páciens baja. Persze utóbbiak nem beszélhettek az őket maszszírozókkal, akik pedig tulajdonképpen csak találgattak azt illetően, hogy kinek mi is a panasza. De lehet, hogy csak furfangos lábú betegekkel hozta őket össze a sors, na.

Viszont más gond is van ezzel az egésszel. Van, aki arra mutat rá, hogy az alapötlet eleve nonszensz, hiszen egyszerűen nem létezik anatómiai kapcsolat a talpon lévő pontok, illetve a velük állítólagosan összeköttetésben lévő szervek között.

Többen pedig azt is megjegyezték, hogy a talptérképek bizony nem egyeznek meg egymással, ráadásul olyan szervekkel kapcsolatos területeket is más-más helyen tüntetnek fel, mint például a szív. Utóbbi márpedig nem tartozik az elhanyagolhatóbb alkatrészeink közé.

A reflexológia igazi 22-es csapdája viszont az, hogy ha a talp ennyire érzékeny, illetve minden szervvel így össze van kötve, akkor bármilyen, azt érő hatást a szervezetnek is meg kellene szenvednie. Nem vehetnénk nagyon fel magas sarkú cipőt (na, jó, hosszú távon az tényleg nem túl jó dolog, de nem asztmás vagy vesebajos leszel tőle), nem lenne túl egészséges hobbi a hegymászás, abba meg bele se merek gondolni, hogy milyen árat fizetne egy parázson sétáló fakír a produkciójáért. Igaz, vannak, akik úgy gondolják, hogy tényleg minden egyes talpunkat ért dologgal hatunk a testünkre, sőt, a lábunk még a személyiségünket is híven tükrözi. Engem például egészen jól elszórakoztatott a teória, mely szerint az, aki a súlya nagy részét a sarkára helyezi, a múltban él; na meg túlstimulálja ezzel a nemi szerveit, és előbb-utóbb problémája is lesz velük. Szóval, ha valaki azt mondja neked, hogy állj végre a sarkadra, akkor azért ez jusson az eszedbe. Ugyanott azt is megtudtam, hogy amenynyiben a nagylábujjad messze van a többitől, akkor mese nincs: egoista vagy. Lefogadom, hogy most te is vetettél egy sanda pillantást lefelé.

És ha most mindezek után kedvet kaptál egy kényeztető talpmasszázsra… azon különösebben nem is csodálkozom. Egyetértünk abban, hogy egy kellemes dologról van szó, ami nagyszerűen ellazíthat, és megkoronázhatja a napodat. Ezen felül túl sok csodát viszont nem várnék a dologtól, a diagnosztizálást és a gyógyítást pedig a biztonság kedvéért én inkább kezelőorvosomra bíznám.

Ízek, imák, szüret…, na meg a bormámor

Az ősz színei elkápráztatnak bennünket… Ezért sokan a legszebb hónapnak tartják, hiszen a színes falevelek elhagyják az ágakat, és beborítják a kissé már hűvösebb utcákat. Sőt, az elmúlás időszakának is nevezik az őszies hónapokat. A mi rovatunk inkább a szüretelés hozta termésről és egy csinos lányról szól, felettébb romantikus környezetben: aranyszínű naplemente a szőlőfürtök illatában! A somorjai Bartal pincészet szőlőskertjében találtunk rá szeptemberi szépségünkre, Sárkány Giovannára.

Aki még nem járt itt (nem reklám, de tényleg), biztos elkápráztatja majd a látvány, a pincészetet körülölelő kert, melyben madárkák is meg-megjelentek pár percre. Ahogy illik, a pincészetben hatalmas boroshordók és érlelt must várt minket, és az illat... Kalandozzunk vissza szeptemberi rovatunk főszereplőjéhez, akit megéri megismerni. Megkértük Giovit, hogy meséljen magáról a Hónap Nője rovat olvasóinak.

A barátaim Giovi-nak hívnak, 22 éves vagyok és a Galántai járásból származom, Nádszegről. Az alapiskola után Pozsonyban folyattam tanulmányaimat, a Duna utcai Gimnáziumban. Mivel 15 éves korom óta a fővárosban laktam, így elég gyorsan hozzászoktam a nagyvárosi élethez, amit nagyon megszerettem, ennek ellenére sokszor hiányzik a nyugalmas falusi hétköznapok légköre!

Meséld el nekünk, mivel is foglalkozol? A gimi után a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karán folytattam ta-

nulmányaimat biokémia szakon. Minden vágyam és fő célom, hogy orvos legyek, ezért rendületlenül azon dolgozom, hogy bejussak az orvosi egyetemre. A szabadidőmet főleg a sport tölti ki, ami már 6 éve az életem része. Imádok edzeni, ez az, ami kikapcsol és feltölt egyben. Ezen kívül szeretek olvasni és új dolgokat kipróbálni.

Rovatunkban a személyed mellett a szüret termése és az őszi hangulat is főszerepbe került. Az őszben főleg a természet szépsége fog meg, imádom a színes levelek játékát a kertekben és az erdőkben, bár ilyenkor már hűvösebb az idő, de ennek az évszaknak is megvan a maga szépsége!

A borok közül számomra a félédes fehér bor a kedvenc, de a vörösbort és a rosét is szeretem. Imádtam a forgatás helyszínét, ahol betekinthettünk a különböző borok készítésének helyszíneibe, a hatalmas boroshordók hangulata más világba varázsolt bennünket.

Kedves Giovi, végül áruld el nekünk, miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a rovatunkba?

Mint említettem, szeretem az új kihívásokat, mindig is ki akartam próbálni magam egy efféle forgatáson. Kellemes meglepetésként ért, mikor felkerestetek, mert egy nagyon új dolog volt számomra, de nagyon élveztem. Minden jelenetben más oldalamat kellett elővennem, és köszönöm a stábnak a lehetőséget, valamint a jó hangulatot, amit biztosítottak. :)

Kérdez: Kurucz Klaudia / Dobai Bálint

Pistikétől kérdezi a tanító néni:

- Pistike, hogyan telt a nyaralás?

- Jól, tanító néni. Anyu új férjével voltam nyaralni a Balatonon.

- És megbarátkoztál az új apukával?

- Igen, rendes bácsi. Minden nap bevitt a Balatonba, én meg teljesen egyedül kiúsztam!

- És nem volt nehéz ennyit úszni?

- Á, az úszás jó volt, viszont a zsákból kimászni már nehezebb.

Éves ellenőrzés van az elmegyógyintézetben, hogy van-e valaki, aki meggyógyult. Bemegy az első beteg:

- Ha most fognám magam, és kinyomnám az egyik szemét, mi történne? - kérdezi az orvos.

- Egyik szememre nem látnék. - válaszolja a beteg.

- És ha kiszúrnám a másik szemét is?

- Akkor egyik szememre sem látnék. - Nos, úgy gondolom, Ön meggyógyult. Holnap el is hagyhatja az intézetet!

A beteg kimegy az irodából, és elmeséli mi történt bent. Bemegy a társa is: - Nos, a kérdésem az lenne, ha levágom az Ön egyik fülét, mi történik? - kérdi az orvos.

- Akkor az egyik szememre nem látnék.feleli a beteg, visszaemlékezve a társa által adott tanácsokra.

Az orvos felvonja a szemöldökét, de azért tovább kérdez:

- És ha levágnám a másik fülét is?

- Akkor egyik szememre sem látnék.

- Ugyan már, hülyeségeket beszél! Ha levágnám a füleit, akkor miért ne látna?

- Hát mert akkor nem tartaná semmi a kalapomat, és lecsúszna a szemem elé.

- Jean, a tojásom!

- Hozom uram!

- Ne hozza, vakarja!

Egy fickó bemegy az étterembe. Leül, nézegeti az étlapot, majd megjelenik a csinos pincérnő: - Jó napot kívánok, mit hozhatok? - Ebédelni szeretnék. - És konkrétabban mire gondol? - Konkrétan a dugásra gondolok, de most enni jöttem be.

Egy ír, egy olasz és egy lengyel ülnek a bárban, valahol New Yorkban. Állati jól érzik magukat és egyetértenek, hogy ez egy nagyon frankó bár. Aztán az ír azt mondja: - Ja, ez egy tényleg frankó bár, de ahol én születtem, Dublinban, van egy ennél sokkal jobb. MacDougal a bár neve, és ott rendelsz egy piát, aztán még egyet, akkor MacDougal személyesen kihoz egyet ingyen! A többiek egyetértenek, hogy az tényleg egy jó hely lehet. Utána az olasz kezdi mondani: - Viszont ahol én születtem, Pármában, ott van egy annál is jobb kocsma: a Vinyny kocsmája. Ott, ha iszol egy piát, Vinny hoz egyet ingyen. Veszel még egyet, Vinni hozza a következőt ingyen. A többiek egyetértenek, hogy az tényleg egy jó hely lehet. Végül a lengyel jut szóhoz - Azt gondoljátok, hogy annál jobb hely nincs? Ahonnan én származom, ott van egy hely, úgy hívják „Warshowski”. Na, ott ha bemész, akkor rögtön fizetnek neked egy piát. Aztán, ha megittad, akkor még egyet. Utána fizetnek egy harmadikat is, majd hátravisznek egy kis szobába, ahol egy állati nagyot kefélhetsz!

- Ezt már nevezem! - mondja a másik kettő. - Az tényleg egy fantasztikus jó hely lehet! De ezt csak hallomásból tudod, vagy ez tényleg így megtörtént veled?

Mire a lengyel:

- Hát igazából nem velem, hanem a húgommal!