INPORTANTE
KULCSRAKÉSZ ÉPÍTÉS ÉS KIVITELEZÉS
Széleskörű építőipari tevékenységek a tervezéstől az építési szolgáltatásokon keresztül a kulcsrakész kivitelezésig. Bebiztosítjuk az egyes szakmunkákat, de egyben fővállalkozóként is képesek vagyunk kisebb és nagyobb méretű építőipari kivitelezésekre. www.inportante.sk
Mi van, mi? Kiből ki lesz?
Fából vaskarika, kutyából szalonna, Vízkereszt, vagy amit akartok. Alig több mint két hetünk marad, hogy röhögjünk azon a halálkomolyra mázolt komédián, ami itt folyik, és gyököt vonjunk az abban elhangzott idézhető, dicsekvő egysorosokból.
„Nem tudnak olyat kérni, amit ne tudnék megígérni” – olvashattuk néhány választási ciklussal ezelőtt az egykori nagyudvarnoki polgármester, Tóth Ernő választási jelmondatát. Úgy néz ki, mégis, Ernő ugyanis megbukott, miután az emberek azt kérték. Ilyet viszont az ember nem szokott megígérni.
Sokan futnak bele tátott szájjal a péniszerdőbe, vagy hajítanak ürüléket a ventilátorba, nem is sejtvén, hogy ennek rájuk nézve is kellemetlen következménye lehet. Tesz így a választópolgár is, aki nem néz körül. Nem otthon, hanem a szomszédnál. Márpedig ha ezt nem teszi meg, akkor marad az igénytelenség, a porcicák a sarokban és a konyhapultra rászáradt lecsó, amit csak akkor nyalunk fel, mikor már csönget a vendég.
Milyen ember az, ugye, aki már ígérni se tud?! Hát pont olyan, akinek semmi más kártya nem marad a kezében, csak az „Egység”, avagy az egyszemélyes lift az elefántcsonttoronyba. Vagy az alantas ösztönök, a suttogó propaganda. Arról, hogy kiből ki lesz, ha maradunk, vagy ha nem maradunk. Egyébként hibáztatni fölösleges lesz bárkit is, mivel – ahogy mondani szokták – minden népnek olyan a vezetője, amilyet érdemel, és a választó mint test azzal mérgezi magát, amivel (akivel) akarja. A jobbkeze úgysem tudja, mit csinál a bal, silány az emésztőés kiválasztórendszere, rendszerint amnéziában szenved és elméje hitvány lózungokba kapaszkodik, amiket mástól hallott.
Mindeközben viszont a gúny városában vagyunk (és maradunk?), ahol talán azért nem ültetnek 550-nél több fát négy év alatt, mert nem maradna hely térkövezni; ahol zöldövezetté nyilváníthatnánk a bicikliútnak csúfolt útszél repedéseiből kinyúló gyomokat; hogy legalább legyen valami; ahol választási évben csupán egyvalakit engednek a pazarnak kikiáltott vásártérre parádézni; és ahol a városháza tornyának órája is jelzi, hogy megállt az idő.
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben. (Piramis)
ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 9 / 2022
Regisztrációs szám: EV 4545/12
Lapigazgató: Gocoň Péter
Főszerkesztő: Poór Tibor
Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor
Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi
Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea
Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint
Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)
Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843
Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 info@klikkout.sk
klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout
A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.
Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával. / Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.
Az új Niro - KIA NIRO 1.6 GDi HEV
Megérkezett az új Kia Niro. Ezúttal nem szóltak Robert De Nirónak, hogy kicsit futtassa be a modellt, mivel a nevet már jól ismeri a piac.
Jól ismeri és szereti is, mivel az előd egy közkedvelt autó, jó renoméval.
Egy olyan név, amit érdemes továbbvinni. Persze láttunk már olyat, hogy egy sikeres modellt pikkpakk lerombolt az utód érkezése. De ezúttal nem így van. Az új Niro sikerre termett. Kompakt kis SUV. Nem hivalkodó, de szép. Nem izmos, de dinamikus. Minden megvan benne, ami a sikerhez kell.
Szelle Erika mérnök, független polgármesterjelölt, a 3. körzet 14. számú képviselőjelöltje, és nem utolsósorban Nagyszombat megye képviselőjelöltje választási programját személyesen mutatta be a Vámbéry téren kihelyezett irodájában, mely tervezet teljes egészében olvasható a digitális felületein. Többek között leszögezte: „ A polgármester személyében egy elérhető, közvetlen ember kívánok lenni, aki oldja a lakosok gondjait és problémáit. A képviselő-testülettel karöltve fogom a várost irányítani. Felelősségteljesen és elfogulatlanul fogom oldani az önkormányzat munkáját. Magyarként fontosnak tartom a történelmi és kulturális identitás megtartását és erősítését, ugyanakkor minden dunaszerdahelyit, lokálpatriótát támogatok az ERŐS, ÖSSZETARTÓ KÖZÖSSÉG létrehozásának érdekében.”
VÁLASZTÁSI PROGRAM „ISMERJÜK EGYMÁST”
NYÍLT KOMMUNIKÁCIÓ
DUNASZERDAHELYEN
9 Dunaszerdahely legyen egy összetartó stabil közösség városa! Hallgassuk meg és halljuk meg egymást! Legyen KÉTOLDALI kommunikáció a városvezetés és a lakosok között!
9
A képviselőnek naprakészen kell tájékoztatnia a lakosokat a körzetében zajló eseményekről és változásokról. A jó képviselő nyitott, közvetlen, megérti és oldja a problémákat!
9 Fejleszteni kell az elektronikus kommunikációt a hivatal és a polgárok kö-
zött. Az idős személyekhez konzultánst kell bebiztosítani.
ÁLTALÁNOS, KÖTELEZŐEN ELLÁTANDÓ
FELADATAI AZ ÖNKORMÁNYZATNAK
9 Minden utca legyen tiszta!
9 Minden évben legyenek útfelújítási munkálatok!
9 Haladéktalanul akadálymentesítsük a várost a testi, vagy bármilyen más fogyatékkal élő személyeknek! Legyenek számukra is hozzáférhetők és megközelíthetők a városi középületek.
GAZDASÁG ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM
9 Legyen átláthatóbb, kiszámíthatóbb a város gazdálkodása. A GYORSAN VÁLTOZÓ KÖRÜLMÉNYEKRE LEGYEN IRÁNYELVE! A költségvetési fegyelem legyen magas szintű, és fegyelmezetten gazdálkodjunk.
9 Csökkentsük a fejlesztési adót a dunaszerdahelyieknek, ÉPÍTKEZZENEK GYEREKEINK ITTHON! Célunk, hogy minden itt élő polgár legyen bejelentett dunaszerdahelyi lakos.
9 Vonjuk be a helyi vállalkozókat a város gazdasági életébe WIN-WIN alapon!
9 Használjuk fel hatékonyan és rendszeresen az euróalapú támogatásokat és forrásokat a városi beruházásoknál – PÁLYÁZZ ÉS NYERJ!
9 A sikabonyiak önállóan működtethessék a közösségi házat! Adjunk jogot ehhez!
9 Meg kell állítani a város eladósodását (2021 decembere: 33,66%)! Legyen STABIL és transzparens az önkormányzat GAZDÁLKODÁSA!
9 Az energiahordozók árnövekedésének automatikus negatív hatása az infláció,
amely közvetlenül érint szinte minden egyes lakost. Célunk a háztartások legfőbb költségeinek minél nagyobb részben való mérséklése: étkezés, lakhatás és közlekedés:
9 Roller- és kerékpárkölcsönzés
9 Személyautók megosztása, úgynevezett „car sharing”
9 Tömegközlekedés. Modern hibrid, elektromos vagy más meghajtású tömegközlekedési eszközök segítségével jelentősen redukálható a környezetszennyezés és a forgalmi dugók kialakulása.
9 Legyen a városnak STABIL KONCEPCIÓJA és SZAKEMBEREI a környezetvédelemre!
9 El kell indulni az önfenntartó települések útján, új hulladékgazdálkodási koncepció, KÖRNYEZETTUDATOS VÁROS
9 Ivókutak a sétányokra, a játszóterekre és a kutyafuttatókra
9 A lakótelepi zöldterületeket változtassuk át ÖKOPARKOKKÁ. Legyen lehetőségük a családoknak piknikezni, pihenni, sportolni a lakások tövében. Kapjon teret a család kedvenc állata.
9 Városunknak szüksége van egy működő kamerarendszerre, ami online megfigyelés alatt van, és a városi, illetve az országos rendőrséggel közreműködik. Eliminálni kell a vandalizmust és a bűnözést.
9 A lakótelepek több pontján kell ingyenes wifi internetszolgáltatást bebiztosítani
9 Át kell gondolni a hűségkártya kihasználásának formáit. Szüntessük meg az egyéves büntetési időt a későn fizetőknek.
9 Vonjuk be a civil szerveket, mint tanácsadói szerveket a város önkormányzati döntéseibe
9 Közösen a civil szervezetekkel hatékonyabban kell oldani a kóbor állatok menhelyen való elhelyezését, a menhelyekről történő örökbefogadást és a nem kívánt szaporulat megakadályozását
SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGY
9 Több kedvezményezett belépés NYUGDÍJASOKNAK, GYEREKEKNEK ÉS A SZOCIÁLISAN rászorulóknak a Thermalparkba. A gyógyvíz a lakosoknak is kijár. – „Egészséges dunaszerdahelyi lakos”
9 Rászorultak azonnali pénzügyi megsegítése – ALAP létrehozása szükség esetére.
9 Közös programok szorgalmazása a városi nyugdíjasokkal és a városi óvodásokkal.
9 A városi nyugdíjas panziók felújítása építészeti, technológiai és egészségügyi segédeszközök szempontjából.
9 Támogassuk a SOKGYEREKES DOLGOZÓ ANYÁKAT és a nagycsaládosokat.
KÖZLEKEDÉSÜGY
9 Bővítsük a parkolóhelyek számát, akár az utak egyirányúsítása árán. Több hely marad a zöldnek!
9 KÖSSÜK végre össze a város és a környékbeli falvak kerékpárútjait!
9 Be kell biztosítani a személyautók, elektromos kerékpárok töltőinek kihelyezését minden városrészben, valamint az elektromos tömegközlekedési eszközök vásárlását
9 Szorgalmazzuk a Pódafai út és az I/63 kereszteződés átépítését!
OKTATÁS, ISKOLAÜGY, SPORT ÉS KULTÚRA
9 Az új Rendezvénytér rendszeres kihasználása iskolai, sport, kulturális napokra – LEGYEN ÚJRA SZERDÁN PIAC SZERDAHELYEN! 9 Gasztro szakértők az iskolakonyhákra! – „Egészséges dunaszerdahelyi ifjúság” – főzzünk egészségesen a gyerekek kedvére 9 Az alternatív sportágak támogatása 9 Az alapiskolák sportlétesítményeit nyissuk meg a lakosok felé. Az önkormányzat biztosítsa be azok rendben tartását és felügyeletét – „Egészséges dunaszerdahelyi lakos” 9 Találjuk meg a helyes formát az óvodák önálló fenntarthatóságára. 9 Városi ösztöndíjprogram létrehozása a szerdahelyi lakhelyű diákok számára. 9 Teremtsük meg a szórakozási lehetőségeket FIATALJAINK számára ITTHON!
facebook.com/ingszelleerika ing.szelle_erika www.szelleerika.sk
ereje
Szerző: Menyhárt József /
A pedagógia fenegyereke
Azt mondják, a tanár személye fontosabb, mint az, amit tanít. Azt is mondják, hogy manapság a jó tanár ritka, mint a fehér holló. Ami még ennél is ritkább, az pedig az elnőiesedett tanári hivatás mezején árválkodó férfi tanerő. A mai beszélgetőtársam a bősi lurkók igaz barátja, országos cimborám, Zalka Lóránt tanár úr, aki immár háromkötetes szerző, Felvidék-szerte ismert és elismert nagyvőfély, a bősi Amade László Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatóhelyettese, a Vízsodorta históriák regöse, cserkésztiszt, és nem mellesleg három gyermek édesapja.
Szia, Lóri! Szia, köszöntöm a nézőket, olvasókat is!
Nem volt kevés ezt így fölsorolni. Ez egy olyan életpálya, amelynél azt könynyebb lenne elmondani, mi minden maradt ki. Mivel egy fogorvostól jössz, ezzel a kérdéssel indítanék: hogy vagy? Köszönöm a kérdést. Ha valaki valamiféle rendellenességet vél felfedezni az arcomon, akkor az az érzéstelenítőtől van. Megpróbálok helytállni nálad.
Nem lesz nehéz dolgod, csak beszélgetni fogunk. Kettőnk barátsága már több mint harmincéves. 1991-ben voltunk együtt egy őrsvezető táborban Szilistye fennsíkján…
Pontosan emlékszem rá, hogy ismerkedtünk meg. Egy tábori ásót kerestem, és tudtam, hogy neked van. Elmentem a sátrotokhoz és azt mondtam: „Józsi, kérlek, kölcsönözd nekem a tábori ásód.” Erre te azt válaszoltad, hogy „nem vagy Józsi”.
Édesapám József, őt szólították Józsinak, és mivel a családban több József név is volt, ezért én Dodi lettem. Régebben gyakrabban kikértem magamnak, ha valaki Józsiként szólított meg, manapság azonban már egyre kevésbé zavar. A lényeg, hogy megkaptad az ásódat és minden a helyére került. Igen, ezúton is köszönöm.
Mit csinálsz a nyári szünet alatt? Feltöltődsz? Úgy fogalmaznék, hogy a három munkahelyem közül az egyik megszűnt a nyárra. Ez azt jelenti, hogy vége van az iskolának, szabadságra megyek, magam mögött hagyom az iskolaévet. Hétvégén vőfélyként tevékenykedem, lagzikba járok – nagyon szeretem ezt a műfajt is. Immár 420 lakodalom áll mögöttem, de az 500-as határ még nagyon messze van. Barátommal és kollégámmal, Kósa Lőrinccel forgatjuk a Vízsodorta históriák című történelmi filmsorozatot, amelyben nyakig elmerülünk.
Mindig is izgatott, hogy honnan jött ez az ötleted. Amikor láttam, azt mondtam magamban, hogy brutálisan jó produkció a Csallóközben összegyűjtött történetek elmesélése és megfilmesítése... Nem tudom, ki foglalkozik még hasonlóval Európa-szerte. A harmincas, negyvenes, ötvenes években játszódó történeteket a falusiak eljátsszák nekünk a helyszínen. A folyamat elején elkészítjük az interjúkat, beszélgetéseket. Ezeket általában idős emberekkel csináljuk, de vannak közöttük a fiatalabb generáció tagjai is.
Először mindig a polgármester ajtaján kopogtatunk. Minden faluban van egy nemzetébresztő aktivista – ezt a megnevezést én találtam ki. A nemzetébresztő aktivista mindig a kezünk alá dolgozik és ő mondja meg, kihez kell bekopognunk. Mindig kell egy belépőkártya az idős emberekhez, akiket a rokonaikon keresztül szólítunk meg. Szerencsére nem kell őket sokat győzködni, bemikrofonozzuk az alanyokat, és csak beszélgetünk velük. Előtte természetesen meghatározzuk magát a témát. Egy napba legfeljebb hat interjú fér bele, ez azt jelenti, hogy reggeltől estig dolgozunk. A beszélgetések elkészülte után azokat tematizáljuk, sűrítjük, vágjuk, és kimegyünk megszólítani a fiatalabb generációt. Napokig tart, míg megértetjük velük, hogy talán az ő nagyapjuk által elmesélt történetet kellene eljátszaniuk. Természetesen nem feltétel a rokonsági viszony, viszont gyakran megesett, hogy az unoka a saját nagyapja által elmesélt történetben szerepelt: konkrétan Medvén történt meg,
ahol az unoka eljátszotta azt a történetet, amely a nagyapjával történt meg 1918-ban, 17–18 éves korában. Először meglepődnek, később azonban ráéreznek az ízére.
Tehát felveszitek az anyagot, megvágjátok Kósa Lőrinc barátoddal, majd levetítitek a falunak. Igen, viszont a stúdiómunka eléggé időigényes. Míg én nyugodtan alszom éjjel, addig Lőrinc akár egy órán át is tisztít egy egyperces anyagot. Hosszú út vezet még tehát addig, még elindulunk az adott faluba. Kósa Lőrinc barátom zsebében ott lapul az USB kulcs, amelyen a film található. Amikor megérkezünk, általában már teltház vár minket. Lőrinc átnyújtja a kulcsot a technikusnak, és indul a vetítés.
Milyenek a reakciók?
Bősön például 20 embernek is haza kellett mennie, mert nem fértek be a kultúrházba. Ezek az emberek megkértek, tartsunk még egy vetítést...
Milyenek az érzelmi reakciók?
Mivel drámai történeteket is elmesélünk, néha szívszorító, amikor az azokat elmesélő idős embereket felszólítjuk a színpadra, egy szál virággal jutalmazzuk az élettörténetüket. Mást sajnos nem tudunk adni.
Azzal, hogy ezeket a történeteket öszszegyűjtitek és eljátsszátok, lényegében az ő életüket filmesítitek meg, ami szerintem egy nagy ajándék… Sokan néznek ránk furcsán, mert nem hiszik el, hogy minket érdekelnek az 1946–48-as években történtek. Vannak olyanok, akik egyáltalán nem is beszéltek a kitelepítésekről, deportálásokról.
Ez egy trauma, és azzal, hogy ezt feldolgozzátok, a népléleknek is jót tesztek. A felszínre hoztuk. Van olyan falu, ahol elhatároztam, hogy ne mindig ugyanazokat a témákat dolgozzuk fel a Vízsodorta históriákban, mint például az árvizek, a két világháború közötti időszak vagy a szegényég. Igyekeztem megpróbálni kihagyni az 1946 és 1948 közötti eseményeket, de még sosem sikerült. Folyamatosan belecsúszunk ebbe az időszakba, családi drámákat, tragédiákat hallunk ezzel kapcsolatban. Tehát amit velünk itt műveltek, az lesz látható a filmen is. Mindig vannak olyan történetek, amelyeket a történelemkönyvek nem írtak meg.
Hány településnél jártok?
2019-ben elkészült 5 település 12 része, most azonban magasabbra tettük a lécet, hiszen minden településen 4 részt készítünk el. Azt mondtuk magunknak, miért készüljön csak 3 rész ott, ahol 4-re elegendő anyag és adatközlő is van. Jelenleg Csicsón, Komáromfüssön és Nagykeszin dolgozunk. Ezek a munkák nemsokára el is készülnek.
Említetted, hogy a nyár folyamán a három hivatásodból egy pihen... Mennyire pihen benned a tanár?
Sokan irigylik tőlünk ezt a másfél hónap szabadságot, de tudni kell, hogy mi ilyenkor töltődünk fel. Ha a szülők szeretnének elégedettek lenni a munkánkkal, akkor ez a másfél hónap kell nekünk. Sőt, azt vallom, hogy tízévente egy esztendő szabadság szükséges a tanároknak.
Te csináltál is ilyet, ami ebben a szakmában eléggé ritkaságnak számít. Nem tudom, volt-e más olyan ember, aki ezt meg merte lépni. Természetesen a családomnak abban az időszakban is be kellett biztosítanom az anyagi jólétet, tehát nem csak pihengettem otthon és a hobbimnak hódoltam. Nyugodt voltam, hiszen képes voltam ezt megteremteni, ez pedig nagyon fontos volt.
Bejött a számításod? Visszatöltött beléd az az egy év annyit, amennyit az azt megelőzőek elvettek? Teljes mértékben. Húsz plusz egy év után úgy mentem vissza tanítani, mint egy frissen végzett egyetemista. Fel voltam töltődve és kipihentem magam, bár bevallom, kicsit izgultam is.
A Dzsungel könyvének van egy olyan változata, amit Dés László és Geszti Péter jegyez. Abban van egy jelenet, amikor Bagira próbálja megállítani Balut, hogy ne pofonokkal nevelje Mauglit, akkor erre azt mondja Balu, hogy „a pedagógia lényege a szigor”. Te szigorú tanár vagy? Az elmúlt 20 év során két alkalommal osztottam ki pofont gyerekeknek.
Kevés tanár vallja be, hogy ilyen eszközzel
is fegyelmezett már…
Jó helyen voltak azok a pofonok. Lehet, hogy a 20 esztendő alatt még kettőt ki kellett volna osztanom. Talán a szigort maga a férfi tanár hordozza magában. Ne felejtsük el, hogy 70–80 évvel ezelőtt szinte kizárólag csak férfiak voltak tanítók. A régi paraszti iskolákban nem ritkán akár 80 gyerek is volt az osztályban, most meg már a 18as létszám is nyűg. A szigort a cserkészetből hoztam. Nekem fontos, hogy ha belépek az osztályterembe, mindegyik gyerek szálfaegyenesen álljon. Én ugyanúgy állok velük szemben, mivel talán én vagyok számukra a példa. Néhány másodperc eltelik így, néma csöndben, ez a katonás fegyelem pedig rányomja a bélyegét az egész órámra. Itt még meg lehet engedni a csintalanságot, a nevetést, a tréfát. Ez jelen van, a kivétel erősíti a szabályt. Hogy nézne ki, hogy ha – ahogy mondani szokás –a nyúl vinné a vadászpuskát? Tanárok va-
gyunk, bizonyos tekintélyt megkövetelünk magunknak.
Karinthy azt mondta, hogy „Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak bennünket.” Te, mint tanár képzed magadat a pályádon?
Természetesen. A Vízsodorta históriák további szellemi és erkölcsi tudással vértez fel, többet ad nekem. Tanárként elmegyünk a különféle továbbképzésekre, ami jó dolog, viszont ez csak az elmélet. Vannak olyan jó elképzelések, amelyek lehet, hogy sosem fognak működni, de jó hallgatni. Vannak viszont olyanok is, amelyeket a gyakorlatba kell átültetnünk.
Folyamatosan kell olvasni. A jó pap holtig tanul, és ugyanez igaz a jó tanárra is. Kocur Laci barátom szokta mondani, hogy ha bemegyek egy iskolába, 30 év múlva ugyanazzal a kapcsos füzettel megyek majd nyugdíjba, mint amelyikkel beléptem az is-
kola kapuján. Ez azonban nem lehetséges, hiszen minden folyamatosan modernizálódik. Ha belegondolok abba, hogy amikor 2000-ben megérkeztem a bősi alapiskolához, egyetlen VHS magnó állt a rendelkezésünkre, amelyet télen ki kellett tenni az ablakba, hogy hűtse a szél, máskülönben nem működött. Technikailag is fejlődnünk kellett, ahogy a nyakunkba szakadt minden. Ettől nem kell félni, viszont a tanár ebben a tekintetben is folyamatosan képezi magát.
A Vízsodorta históriák pedig erkölcsi tartást ad hozzá?
Igen. A történetek során hallottam olyat, ahol egy öreg bácsika arról beszélt, hogy nyolcan voltak testvérek, az édesapjuk már nem élt, őket pedig kivitték Csehországba. Manapság pedig az számít problémának, hogy a tízóraiban nincs téliszalámi, vagy hogy esőben az édesapa nem vitte
el autóval a gyerekét iskolába. Ezeket a történeteket előszeretettel építem be a történelemóráimba. Minden mindennel összefügg. A pedagógiát be kell vinnem a lagzik világába is, azt a vidámságot viszont elő kell adnom az iskolában. Ha pedagógusként nincs humorérzékem, az baj.
A három székláb, vagyis a három hivatásod megtart Téged, de nekem úgy tűnik: nem elégedtél meg a diákjaidnak adható neveléssel, hanem fogtad magad, és ezeket könyvben is megírtad. Az első köteted, az Egy csónakban az Istennel című inkább a lelkiséget tárja elénk, a második könyvedben már társadalom- és szülőnevelő dolgokról olvasni. Meg kell nevelni a szülőket is? Köszönöm, hogy ezt ilyen szépen megfogalmaztad. A két könyvemről mindig puritán módon beszéltem. Az első a simoga-
tó, a második az odacsapó. Személy szerint a második kötetemet jobbnak tartom, de vannak olyan pap barátaim, akik szerint pont azért jobb az első, mert az simogató, szeretetteljes. A kérdésedre visszatérve azt mondanám: igen, a szülőket is nevelni kell. Amikor egy szülői értekezleten gond a fegyelmezés, vagy amikor egy tanévnyitón meg kell állítani az ünnepi műsort, mert a hátsó sorokban beszélgetnek, mobiltelefonoznak a szülők, akkor a kérdésedre igen a válasz. Ezt szeretettel, barátságos eszközökkel kell megtenni, hogy ne érezzék tolakodónak. A gyerekeken keresztül is lehet a szülőket nevelni. A pedagógiai csodát 45 percnek hívják. Viszont, ha egy tanár bemegy, betartva ezt a negyvenöt percet és hülyeségeket fog beszélni az órán, akkor a gyerekek ugyanezeket a hülyeségeket fogják otthon elmondani a szüleiknek. Ez rakódik rájuk. Ha azonban szeretetteljes és jó híreket közlünk a gyerekekkel, akkor a gyerekek hazamennek, és ezt fogják közvetíteni a szülőknek. Ilyenkor már el is értem a célomat.
Volt egy olyan kérdésem, hogy vannak-e tanár példaképek, a mai világban, ahol egy tanári pályánál gyakorlatilag majdnem minden többet ér, de lényegében már meg is válaszoltad – de azért megkérdezem mégis: vannak tanári példaképeid?
Ezen a kérdésen mindig sokat gondolkodtam. Alapiskolában volt egy magyartanárnőm, Fikész Katalin, akivel kollégák is voltunk. Azok a gyökerek, amelyek bennem élnek és táplálkoznak, tőle származnak, hiszen én is magyar szakos tanár lettem. Idősödő korában is, amikor nála végeztem a pedagógiai gyakorlatomat, új módszerekkel ismertetett meg. A fegyelmezés te-
rén nem volt mindig a helyzet magaslatán, de nem is ez volt az erőssége, hanem az, ahogy átadta nekünk a magyar nyelv és irodalom tananyagát, és ahogy megszerettette velük. Neki is köszönhetően az építőipari szakközépiskolából érkezve elvégeztem a magyar nyelv–történelem szakpárosítást az egyetemen. Nagyon hálás vagyok Sándor Anna tanárnőnek, aki hosszú évekig volt tanszékvezetője a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Tanszékének. De megemlíthetném Bárczi Zsófiát is, aki az egyetemi tanszék könyvtárában mindig átadta azt a könyvet, amelyet el kellett olvasnunk. A középiskolai évekből kiemelném Kalácska Erzsébet tanárnőt, aki ábrázoló geometriát és matematikát tanított. Ő a poroszos nevelés híve volt. Elvárta tőlünk, hogy a tanévnyitóra vágassuk le a hajunkat és hogy vasalt nadrágban jelenjünk meg. Ezt be is tartottuk, bár voltak kamaszkori lázadások. Ő tanárként ezeket leverte, de szeretettel gondolok vissza rá.
Akárhányszor találkozunk, nekem mindig az a mondatod cseng a fülemben, hogy mi ott folytatjuk a beszélgetést, ahol a legutóbb abbahagytuk. Ha jól emlékszem, szeptember 21-én lesz húsz éve, hogy házasságot kötöttél. A negyedik székláb az apaság – Zalka Lóránt, mint apa. Feleségeddel három gyönyörű gyermeket neveltek, nemrég pedig egy nagy öröm érte a családot, hiszen a kosárlabda fronton is előrelépések történtek… Köszönöm, hogy minden évben megemlékezel erről az időpontról. Azt is szeretném megköszönni, hogy a lagzimon elvállaltad a vőfély szerepét.
Az volt az első ilyen alkalmam, tehát meghatározó élmény volt az életemben…
Ezzel mindig el is szoktam büszkélkedni. A nagyobb gyerekek már kirepültek a családi fészekből, és ahogy telik az idő, úgy érzem egyre markánsabban, hogy az apaság fogalma nem értelmezhető az anyaság jelenléte nélkül. Erről az utóbbi időben a feleségemmel is sokat beszélgetünk, akinek nagyon hálás vagyok ezért a húsz évért, amiért – ahogy a férfiak mondani szokták –kibírta mellettem az asszony. Ő a szeretet a családban, ő a simogatás, így tudok férj és a gyermekeim apja lenni. Az apaságot is a sírig kell tanulni, és nem mindig vagyok magammal megelégedve ebben a szerepben, de mindig próbálok magamon alakítani, vagy olyan irodalmat olvasni, amely a gyereknevelésről szól. Azon is dolgozom, hogy a lányommal nehezebben találom meg az összhangot. Mindhárom gyermekemet egyformán szeretem és azon igyek-
szem, hogy jó apa legyek. Azt akarom elérni, hogy ne csak elméleti szinten beszéljek arról, amit a könyvekben is megírtam, hanem ezt a gyakorlatban is csinálni kell. A második könyvem megírása után döbbentem rá arra, hogy most már hatalmas a felelősségem: Nem élhetek másként, mint ahogy az a könyvemben le van írva –akár a pedagógiában, akár a családomban.
Köszönöm a beszélgetést és azt mondom, legközelebb innen folytatjuk, és ez így is fog történni. Megélt apaságot és egy jó tanévet kívánok tanárként és igazgatóhelyettesként, és persze rengeteg jó hangulatú lagzit és még nagyon sok Vízsodorta históriát. Bal kézzel fogok kezet veled, mert mi, cserkészek így szoktuk: a bal kéz ugyanis közelebb van a szívhez... Köszönöm szépen a lehetőséget.
Hájos Zoltán polgármesterjelölt városunk zöldövezetéről,
szolgáltatásairól és a szórakozásról
A zöldövezetről
Több szinten is gondolkodunk a környezetünk barátságosabbá tételéért. Ha valamit szilárd burkolatúvá teszünk, az lehet, hogy kényelmesebb lesz, de semmiképpen sem emberközelibb. A Bartók Béla sétány felújítása magával hozza a zöld megoldások figyelembevételét is. A térkövezésnél is lehet olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek természetközelibbé teszik az egész belvárost. Mindenképpen egy olyan tervezetet szeretnénk látni, amely figyelembe veszi a jelenlegi trendeket is amellett, hogy szépérzetet ad az embernek. A mostani melegekben elengedhetetlen egy olyan mikrokörnyezet kialakítása, ahol árnyékban lehetünk. Vannak már vertikális kertek is, amelyek jól mutatnak és kellemes hangulatot árasztanak. A másik fontos dolog a Szent István tér újragondolása. A Vámbéry Ármin a Gimnázium sportpályáinak modernizálásával arrébb tolódott a kerítés. A tér hátulját kinyitjuk, és nemcsak azért, hogy a fociról távozók mihamarabb hazajussanak, hanem hogy egy érdekes technikával füvesíteni lehessen a már meglevő parkolókat. Minél nagyobb egy aszfaltfelület, annál több meleget akkumulál, és a jelenlegi parkolóhelyeket zöldrácsosokkal lehetne helyettesíteni, egészen más érzést adva. Továbbá nem lenne összefüggő aszfaltfelület, és az esővíz is el tudna folyni. Ezt a vizet akkumulálhatnánk, és felhasználhatnánk egy öntözőrendszerben a fű öntözésére. Az egész egy nagy körforgás lenne, amely megváltoztatná a mikroklímát.
A zöldesítés további fontos lépése a beteg fák kivágása, mint azt láthattuk a piros cseresznyefák esetében a Szabó Gyula utcában. Kivágtuk a beteg fákat, újakat ültettünk a helyükre, amelyek néhány éven belül már lombot is hozhatnak, más mikrokörnyezetet teremtve. Az öreg, beteg fák helyett olyanokat kell ültetni, amelyek nem allergének, és amelyeket nem tudják tönkretenni a kártevők sem. A képviselő-testület által jóváhagyott legnagyobb koncepció a városi park létrehozása a Kisudvarnoki úton. Egy olyan többhektáros zöldövezet kialakításán gondolkodunk, amely nem elsősorban sportolásra lenne alkalmas, hanem inkább piknikezésre, grillezésre. Szeretnénk, ha családok, baráti társaságok kimehetnének és helyben grillezhetnének. Más kultúrákban nagy hagyománya van ennek. Azon is gondolkodunk, hogy a gokartpálya egyik részén kialakítanánk egy közlekedési parkot gyerekeknek. Erre nagy igény lenne. Erre egy nemzetközi pályázatot írtunk ki, és bízom benne, hogy egy-két héten belül megérkeznek a pályaművek, amelyek közül szakértők segítségével választjuk ki a megvalósítandót. Ez is egy hosszadalmasabb folyamat, de a nagy dolgokat nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Szükséges a szakemberek véleménye és a lakosok bevonása is, továbbá a pénzügyi források megteremtése és a kivitelezés.
A szolgáltatásokról
Azt hiszem, 2012-ben kezdtük el modernizálni a városi hivatal informatikai rend-
szerét. A képviselők több éven keresztül a támogatásukról biztosították a hivatalt, hogy ezt el tudjuk érni. A városban kialakításra kerülő dolgokat mindenki láthatja, ám például a városi hivatalban levő számítógépes központ modernizációjáról és az informatikai rendszer korszerűsítéséről kevesen tudnak, pedig ennek fontos szerepe van például a kétnyelvű ingatlanadó és a szemétdíj kirovásának határozatában. Ezt folyamatos korszerűsítés nélkül nem tudtuk volna megvalósítani. A következő lépésben megemlíthetjük a különféle engedélyek elektromos postaládába való kézbesítését. Ez főleg a vállalkozókra vonatkozik. A rendszerünk képes felismerni, hogy kinek van elektronikus postafiókja, így a hivatalos dokumentumokat az elektronikus postafiókjába juttatja el. Akinek nincs, annak kinyomtatva, borítékban juttatjuk el. Minél többen rendelkeznek elektronikus postaládával, annál kevesebb dolga akad a postásnak. Nem kell személyesen bejönni a pénztárban befizetni vagy elmenni a postára, minden elintézhető elektronikus úton. Ami a kommunikációt illeti, nagyon hasznos a DS applikáció, amely útlezárásról, valamilyen rendezvényről vagy
egy esetleges áramkimaradásról is informál. Az applikáció arra is felhívja a figyelmet, ha munkaszüneti napra esik például valamelyik hulladék elszállítása. Az augusztusi ünnepek során működött a szemétszállítás, de az olyan nagyobb ünnepek során, mint a húsvét vagy a karácsony, a szolgáltatást biztosító cégek munkatársai sem dolgoznak, ezért más napokon oldja meg az önkormányzat a hulladék elszállítását, erről is kapnak a lakosok információt. Pár gondolat erejéig még visszatérnék az elektronikus ügyintézéshez. Nagyon kevés lakosnak van chipes személyi igazolványa, kevesen aktivizálják az elektronikus postafiókjukat, és még kevesebben használják ki az elektronikus ügyintézés lehetőségét. Itt adja magát a kérdés, hogy a dunaszerdahelyiek mennyire fogékonyak az új dolgok iránt, vagy igyekeznek mindent a régi módszer szerint oldani. Nem kell bejönni a hivatalba, nem kell tudni az ügyfélfogadási órákat, hanem amikor időm van, próbálom a saját ügyeimet intézni az interneten keresztül, amire a rendszer lehetőséget ad. Mindössze annyi a kérdés, van-e chipes személyi igazolványa az illetőnek, és hogy aktivizálta-e az elektronikus
postafiókját? A vállalkozókon kívül kevesen tették meg ezeket a dolgokat.
A lakosság szórakoztatásának terveiről Egy átlagos időszakban az önkormányzat működtetése nem okoz komolyabb megterhelést, de ez az előttünk álló négy évben teljesen más lesz. Sajnos van már tapasztalatunk ebben, hiszen a 2011-es, a 2012es és a 2013-as évben nagyon ki voltak centizve az önkormányzatok anyagi lehetőségei a pénzügyi válság miatt. Emellett a várost akkor is tudtuk működtetni, találtunk pénzt a fejlesztésekre, és arra is, hogy megszervezzük azokat az eseményeket, amelyekhez a dunaszerdahelyi lakosok hozzá voltak szokva. Ezek közé tartozott a Csallóközi Vásár, a Szent István-napok, a Szent György-napok vagy a városi bál a farsangi időszakban. Ahogy már említettem, több racionalizált lépést is tettünk már a város érdekében, amelyek bizakodásra adnak okot, hiszen nagyon valószínű, hogy kevesebb pénz jut majd az önkormányzatok kasszájába, minden drágább lesz. A tapasztalatunknak köszönhetően képesek vagyunk egyfajta biztonságot nyújtani a dunaszerdahelyieknek. És nemcsak a városi intézmények – egy bölcsőde, kilenc óvoda és öt alapiskola – működtetésének területén, hanem például a sportlétesítmények működtetésében is. Emellett biztosítjuk a szórakozási lehetőségeket is. Továbbra is fontos támogatni a civil szervezeteket, hiszen nemcsak a dunaszerdahelyi önkormányzat szervez rendezvényeket a városban, hanem a kulturális szervezetek és a sportegyesületek is. Több olyan kulturális és sportrendezvény van, amelyen a lakosok részt vesznek, ezzel gazdagítva a város szellemi életét. Természetesen a nagyobb rendezvényeket a város saját maga oldja – ide tartoznak a Szent György-napok, a Csallóközi Vásár, valamint a kétévente megrendezett Mundus borfesztivál, és a Felvidéki Vágta szervezésében is közreműködünk. Ezek a rendezvé-
nyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emberek a szürke hétköznapokból kizökkenjenek. Hiszek benne, hogy erre a tovabbiakban is lesz lehetőség. Biztos, hogy az előttünk álló négy év teljesen másról fog szólni, mint a mögöttünk hagyott négy esztendő. A legutóbbi négyben mindenre volt pénz, amit meg akartunk valósítani, jelenleg viszont úgy néz ki, hogy összébb kell húzni a nadrágszíjat, de okos döntések és koncepciók mellett mindenre jut majd pénz, mivel úgy raktuk le a dolgok alapjait, hogy arra építhessünk.
Ha röviden össze kellene foglalnia az elképzeléseit az előttünk álló időszakról, mit mondana? Akkor lehet megvalósítani a terveket és a dunaszerdahelyi lakosok igényeiből fakadó feladatokat, ha az ember mögött egy jó és támogató csapat áll. Több helyen és több esetben lehetett látni, hogyan vitatkozott a polgármester és a képviselő-testület, mert a polgármesternek nem volt meg a kellő támogatottsága. A Szövetség politikai párt színeiben teljes listával indulunk, emellett a polgármester mellett egy kreatív csapat is szükséges, amely a szakbizottságokon keresztül ötletekkel is támogatja a polgármestert. Előre tekintve azt tudnám mondani, hogy fontos a tapasztalat és a biztonság megteremtése, akárcsak a város fejlesztése. Nem lehet leragadni a múltban, mindig az adott kihívásoknak kell megfelelni. A múltra kell építeni, de a múltból nem lehet jövőt építeni, hiszen mindig más kihívások és helyzetek adódnak. Szeretnénk biztonságot adni az embereknek, és beépíteni az innovációkat a város működésébe. Az emberek először kitalálták a biciklit, majd jöttek a korszerűsítések, jelenleg pedig már ott tartunk, hogy elektromos meghajtásúak is vannak. Ez is egy előremutató dolog volt, és mi is ezt szeretnénk véghez vinni Dunaszerdahelyen.
Akik a kiselsősöket szeretettel fogadják
Süke Beáta és Várady Zsuzsanna már hoszszú évek óta a Kodály Zoltán Alapiskola alsó tagozatos tanító nénijei, akik mindig hatalmas szeretettel fogadják a kisiskolásokat. Mindketten elmondták, hogy nagyon szeretik a hivatásukat, amihez én még annyit fűznék hozzá, hogy ezt a diákok is elképesztően érzik.
Apró pimasz kiselsősként egy kuliszszatitkot derítettem ki, és ugyan azóta már jó pár év eltelt, végre volt alkalmam erre is rákérdezni. Nem titok, hogy amikor én megérkeztem az iskolába, akkor Zsuzsa néni volt az első osztályfőnököm, a másik osztályban pedig Bea néni volt a góré, tehát gyakran láttuk egymást. Már egész korán felfedeztem a lényeget, amit számomra nem a betűk jelentettek, a számok birodalma meg aztán tényleg nem, hanem Bea néni sutyi csokijai, amik a fiókban lapultak. Végre volt lehetőségem megkérdezni, hogy minek annyi… Kiderült, hogy a sutyi csokit nem Bea néni eszi bánatában, hanem főként szülinapokra, esetleg vigasztalásra kell. Viccet félretéve, megtiszteltetés volt beszélgetni azokkal a tanító nénikkel, akik engem is kísértek az utamon. Tartozom nekik, mégpedig sok hálával. Köszönöm!
Hogyan lehet olyan atmoszférát/ légkört teremteni a gyerekeknek, hogy ne sírással induljon a reggel?
Süke Beáta: Leggyakrabban már a nyár folyamán van alkalmunk találkozni az elsőseinkkel, tehát nem szeptemberben látjuk egymást először. Néha előfordul az is, hogy valaki később jön, esetleg nem tud részt venni a Cifra Palota elnevezésű beíratási programon. Nekem van erre egy cseles módszerem, amit a Facebook világának kö-
szönhetek. Miután megvan a lista az elsősökről, a nyáron rákeresek a szülőkre, hogy megtaláljam a gyerkőcöket. Nekem fontos, hogy már a tanévnyitón tudjam üdvözölni a gyerekeket. Érezzék azt, hogy tényleg vártam őket, felismerem őket, tehát én nevekkel szoktam fogadni a gyerekeket. A szülők néha meg is szoktak lepődni, hogy honnan tudom már az első nap a neveiket. Ilyenkor el szoktam ismerni, hogy én „Facebook-huszár” vagyok. :D Ha már van valami apróság, akár egy háziállat, egy új frizura, akár egy új ruha, akkor már az elején tudok kapcsolatot teremteni. Várady Zsuzsanna: Nagyban függ attól, hogy a család hogyan indítja a gyereket az iskolába. Én mosolyogva várom őket, ha valaki sír, megkérdezem, hogyan tudnék segíteni. Fontos, hogy érezzék a biztonságot, hogy jó helyen vannak. Nemrég láttuk a Cifra Palota elnevezésű beírató programnak a pozitív hatását. A Kodály Zoltán Alapiskola iskola-előkészítő foglalkozásának célja a képességfejlesztés, melynek 4 állomása van: mozgásfejlesztés, finommotorika fejlesztés, matematikai képességek fejlesztése, valamint a beszédkészség fejlesztése. Ez a program elérhető minden nagycsoportos óvodás számára, nem csak azoknak, akik hozzánk iratkoznak be. A foglalkozásokat iskolánk pedagógusai és pszichológusa vezetik.
Mennyi idő után bátorodnak meg az elsősök ebben a teljesen új környezetben? S. B.: Főként attól függ, hogy a szülőkkel mikor találom meg a bizalmi kapcsolatot. Egy idő után már el merik mondani, ha esetleg van valami otthoni zűr, hiszen valamilyen szinten nekem is családtaggá kell válnom. Ők rám bízzák a legféltettebb kincsüket,
aminek az a feltétele, hogy én is elmondok magamról dolgokat, tehát tőlük is elvárom ezt a bizalmat. Nekem azt kell tudnom, hogy melyik gyerkőc nem szokott reggelizni, előfordulhat, hogy hasfájós lesz, izgulós, rosszat álmodott, esetleg vita volt a testvérrel. Ha nekem ezek az információk megvannak, akkor én már tudom kezelni. Általában ezek a reggeli sírások a szülőknek szólnak, hiszen ők a közönség. Ilyen szinten én már nem vagyok érzelmileg zsarolható, mint az anyu. Már az év elején igyekszem olyan közösséget létrehozni, hogy a gyerekek tudják, bármilyen ügyben fordulhatnak hozzám, próbálok segíteni. Viszont a legfontosabb dolog, hogy egymást is védjék. Minden nap elmondjuk a szlogenünket: „Mi nem bántjuk egymást, hanem védjük!”. Az első napokon még én futok a sírós gyerek elé tárt karokkal, a többi napokon már minden futunk. A szeretet, a bizalom, a tisztelet csak akkor működik, hogyha a szülő és a tanító néni is ugyanazt az értéket képviseli. Kompromisszumokat kell
kötnünk, lehet, hogy én szigorúbb vagyok, de otthon sokkal elnézőbbek. El kell tudniuk mesélni nekem, hogy mi az, ami működik az otthoni nevelésben, mi az, ami nem.
V. Zs.: Bizonyos időnek mindenképpen el kell telnie, amíg megszokják az új környezetet. Van a beszoktatási idő, amikor ugye kevesebb óraszámban tanítunk. Mondhatni, hogy körülbelül 1 hónap, amíg teljesen megszokják.
Hogyan kezelik a kialakult kötődést a gyerekekkel?
S. B.: Nagyon kialakul a kötődés, de ez normális. Van, hogy a szülők nyakában sírok, de van olyan is, hogy csak otthon, titokban. De a 31 év tanítás alatt kiderült számomra, hogy igazából nem búcsúzunk, hiszen itt vannak a folyosón. Időnként rájuk rontok, reggelenként beköszönök, mondhatni, hogy fokozatosan válunk le.
V. Zs.: Mindegyik osztályt nagyon nehéz elengedni, de szerencsére nem mennek olyan messzire.
Óda az őszi esőhöz
Mint minden évben, idén is eljött a nagy esők hónapja, amikor folyamatosan, szürkén ontja magából az ég az esőcseppeket, akár napokon keresztül, az udvaron pedig egyre terebélyesebbre híznak a pocsolyák. Mit tehet az ember ilyenkor? Egy bögre forró itallal a kezében, egy puha takarót maga köré vonva fészkeli be magát kedvenc foteljébe, és onnan hallgatja az ablakpárkányon a dobolást. De ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!
Sipos Janka: Óda az őszi esőhöz
Lyukas zoknimból lábujjam kinőtt, mint avar közül rőt kalapú gomba. Belső esőből a külső esőt kémlelem épp a párkányra hajolva. Az ablaküvegre leheletem kávéillatú párafoltot rajzol. Tegnap óta zuhanyrózsa az ég, a lefolyó meg eldugult a hajtól.
Én minden évben várom jöttödet, és megrettenek, akárhányszor itt vagy. Kiújítod klausztrofóbiám, vállalkozókedvem csontosra szikkad. Süvítve füttyögsz, párkányon dobolsz, vízszintes ráncot festesz homlokomra. Beáztatod jókedvem foltjait, csigaházamba húzódom szorongva. Monoton maratonod hallgatom. Takaró alá bújok fogvacogva. Összekuszált idegszálaimat ezernyi koppanásod fogja copfba.
Harmadnapja csordogál az ég, mire elönt valami lomha béke. Mint egy befőttet, elteszem magam egy képzeletbeli kamrába télre.
Kovács Andrea: Eső
Akkor odasétáltam az ablakhoz, ahogy egy korábbi álomban tettem, a parkettán szinte valószerűtlenül lebegtem. Pici patakok eredtek meg az égben és az üveget nyaldosva szelíden próbáltak közelebb férkőzni. Tudod mindig olyan hálás vagyok, hogy emlékeztetsz a négy fal fontosságára, arra, hogy de jó: tető van a fejem felett. Itt az ötödik emeleten, mondhatni: a hangulat emelkedett. Mert pokrócba csavarodva, pár verssoron merenghetek, amíg más lent az utcán biciklit hajt, esernyőt egyensúlyozva. Boltba siet, a kislánya beteg. Jobb most a bent, jobb most a csend, s hogy az ősz, párkányt kopogtatva, végre megérkezett.
Ian McEwan: Dióhéjba zárva
(Fordította: Lukács Laura), Scolar Kiadó. 2017
A rengeteg elismerés, adaptáció és baráti ajánlások ellenére valahogy sosem jutottam hozzá Ian McEwan munkásságához. Ez egyik filmes adaptációja, a Vágy és vezeklés, a kedvenc filmjeim között van, viszont magát a könyvet nem olvastam. E hónapban úgy döntöttem, hogy belekezdek munkásságába. A döntés a Dióhéjba zárva c. művére esett. Miért? Egyszerű: elolvastam a könyv alapötletét. Ennyi elég volt ahhoz, hogy beleszeressek egyetlen mondata elolvasása nélkül. A regény Trudy-ról és Claude-ról szól, akik gyilkosságot forralnak. A történetet nem más, mint a Trudy méhében növekvő magzat meséli nekünk. A „Dióhéjba zárva” egy bravúros, gyönyörű prózával megírt könyv. Főhősünk szerethetően, néhol enyhén absztraktul és rendkívül intelligensen meséli nekünk az eseményeket olyan dolgokról és világról, amelyet nem ismer. Sosem látta Claude-t, de megvan róla a véleménye, sosem járt Észak-Koreában, de elgondolkodik rajta, milyen lenne oda születni. Nem tudja mi az a bor, de imádja az ízét és a hatását.
Ez pontosan az a fajta történet, amelyet csak a legnagyobb és legjobb írók tudnak elmesélni. (vo)
Tóth Krisztina - A majom szeme Magvető, 2022
Tóth Krisztina új regénye egy nem túl távoli jövőben játszódó disztópia. A polgárháború utáni ország lakosai között egyre nagyobb a társadalmi szakadék, de a feszültség is. Aki még nem csúszott le végérvényesen, leprásként kerüli a lezárt városrészekbe szorult szegények zúgolódó hordáit, melyekről a propaganda naponta azt harsogja a fülébe, hogy veszélyt jelentenek. Aki nem kegyvesztett, az vagy megalkuvó, vagy a családját félti, de persze olyanok is akadnak, akik meg ygyőződésből állnak a hatalom mellett, és kihasználják, élvezik kiváltságos helyzetüket. E nyomasztó háttér előtt bontakozik ki szépen lassan, szövevényes módon egy negyvenes egyetemi tanárnő, az ő pszichológusa, valamint egy fiatal férfi sorsa, aki meg van győződve arról, hogy a nő csakis az ő anyja lehet, holott Gizi/Giselle gyermektelen.
Nagyon szeretem Tóth Krisztina verseit, és ezt a regényét is szerettem. Gyönyörűen megírt, sötéten izzó próza. Nehéz volt éjjelenként a könyvjelzőt a lapok közé csúsztatni, és eloltani az olvasólámpát. (sj)
MUNA – MUNA
A kaliforniai nőbanda fordított karriert fut be, mint ahogy szokás. Egy nagy kiadónál indultak (RCA/Columbia), de belecsömörlöttek és átnyergeltek a függetlenekhez (az énekes-dalszerzőként is kiváló Phoebe Bridgers Saddest Factoryjához), és harmadik, értelemszerűen önmagukat újrafogalmazó céllal a banda nevét viselő albumukkal megérkeztek oda, ahol mások indulni szoktak. Voltak ők Harry Styles előzenekara is annak amerikai és európai turnéján, mégis jobban áll nekik az indie pop szcéna, ahol abszolút korlátok nélkül prezentálhatják queerségüket is – mint azt tették rögtön első megjelent slágerükkel, a Silk Chiffonnal és annak videoklipjével, melyben Bridgers is közreműködik. Most, hogy ez kijött belőlük, kíváncsian várhatjuk a folytatást!
Alfie Templeman – Mellow Moon
Ha valakit oda kéne dobni a mai fiatal generációnak, mint akire zeneileg és társadalmi szempontból is érdemes odafigyelni, példaképnek magunk elé állítani, az a brit Alfie Templeman, aki még csak januárban lesz 20 éves. Idén fellépett a Szigeten, és a nyilatkozatai, megnyilvánulásai rendkívül pozitív benyomást keltenek. Egy csodagyerek, aki mégis egyfajta szomszédsrác, haver fílinget sugároz magából és beleáll a politikai és társadalmilag fontos témákba. Emellett jópofa, groove-os, könnyen fogyasztható indie popzenét készít, noha tény és való, tavalyi első teljes albumához (Forever Isn’t Long Enough) képest a Mellow Moon kissé mintha B-oldalas dalokból állna. A cselekmény megbocsátható, ebben a srácban igen sok van, csak néha meg kéne kicsit állni is.
Angel Olsen – Big Time
Az észak-karolinai Angel Olsen visszatért country-s, folkos gyökereihez, és ennek nyomós oka van. A 2021-es éve ugyanis talán a legtragikusabbként íródik be az emlékezetébe. Amellett ugyanis, hogy megtett egy fontos lépést, és vallott arról, hogy saját neméhez vonzódik, elvesztette édesapját és édesanyját is. Ezek a cselekmények pedig jelentős mértékben rajta hagyták kézjegyüket az albumon, jó értelemben. Ugyanis bármilyen szörnyű, egy zenész gyakran akkor írja legerősebb szerzeményeit, amikor tragédia éri. Ha Big Time-ot a 2020-as All Mirrors mellé állítjuk, éles a kontraszt, és mégis, ami ezúttal igazán számít, az az, hogy őt magát látjuk, nyomás és kötelezettségek nélkül. Csodás hangja olyannyira előtérbe kerül, hogy csaknem semmire nincs szükség mellé és köré, hisz önmagában is érték.
Jelen: What I Want, Silk Chiffon, Home By Now, Anything But Me, No Idea, Kind of Girl.
Múlt: Loudspeaker, Winterbreak, Loudspeaker, Taken.
Jelen: Colour Me Blue, 3D Feelings, Broken, Candyfloss, Leaving Today.
Múlt: Forever Isn’t Long Enough, Happiness In Liquid Form, Things I Thougth Were Mine Shady, Wait, I Lied,Everybody’s Gonna Love Somebody.
Jelen: Through The Fires, All The Good Times, Dream Thing, Big Time, Ghost On, All The Flowers.
Múlt: Shut Up An Kiss Me, New Love Cassette, Never Be Mine, Unfucktheworld, Whole New Mess, Waving, Smiling.
Jelen: Sticky, Massive, Falling Back, Texts Go Green, Currents, A Keeper, Jimmy Cooks (f. 21 Savage).
Múlt: Hotline Bling, Started From The Bottom, Hold On, We’re Going Home, God’s Plan, Passionfruit, One Dance.
Drake – Honestly, Nevermind
Drake jó pár éve az árral úszik és nem ő maga az ár. Elkényelmesedett az r’n’b-rap-pop triumvirátus által behatárolt zenei foteljében, a slágerek évről évre jönnek, de az igazán emlékezetes mutatványok kevésbé. Azokhoz csaknem 2013-ig kell visszamennünk. Most (a nyár elején) viszont húzott egy váratlant, és egy éjszaka, pár órával azután, hogy bejelentette, kijött az új albuma, a Honestly, Nevermind, amelyen a klubosítja a teljesítményét, lényegében vendégelőadók nélkül (21 Savage az egyetlen az album záródalán). A deep house, tech house alapok helyenként igazán menők, és minimálisan a Sticky-re vagy a dél-afrikai új irányzatot, az amapianót bejárató Texts To Green-re hosszabb távon is emlékezhetünk. Drake egy kicsit lenézett az undergroundba, és ez kimondottan jót tett neki.
Foals – Life Is Yours
Jelen: 2am, Wake Me Up, 2001, Crest Of The Wave, Looking High.
Múlt: My Number, Inhaler, Cassius, Mountain At My Gates, Birch Tree, Hummer, Olympic Airways, Balloons, Mathletics.
A brit indierock-banda 2018-ban kezdett átalakulni, amikor távozott a basszusgitáros Walter Gervers, majd tavaly követte őt a billentyűs Edwin Congreave is. Ötből hárman maradtak, és a Life Is Yours az első album, amit ilyen felállásban adtak ki a nyár elején (egyébként négyen is adtak ki egy duplaalbumot 2019ben). A Foals gyakorta tűzdeli tele politikai üzenetekkel a szerzeményeit, a Life Is Yours esetében viszont mást sem akartak, csak túl lenni az egész covid-válságon, és újra hitet ébreszteni az iránt, hogy az életünknek magunk vagyunk az urai. Persze ez már nem az a lezser elegancia, mint ami ott rejlett a dalaikban a 2010-es évek elején, ugyanakkor nem is engedik, hogy a hattyúdalukat emlegessük, mivel a Life Is Yours egy előretekintő, pozitív és lendületes gyűjtemény, még ha nem is lesz ott a legjobbjaik között.
Azahriah & Desh – A ló túloldalán
Jelen: MIND1, Miafasz, tevagyazalány, Tisztán iszom, Pullup, Okari.
Múlt: Rét, four moods, El Barto, aight, Fufuflex, emulator.
Együtt futottak be a RÉT című szerzeményükkel, és együtt adták ki a magyar popszcéna jelenének egyik legfontosabb albumát, A ló túloldalán címűt. Legalábbis nehéz mondani most még egyet, amely ennyire megragadná a mai kamaszok lelkivilágát, és göngyölné azt olyan melankolikus popos-trapes-reggaeton köntösbe, mint ami legkönnyebben a füleikbe mászik. A nyáron túl vagyunk, a MIND1-ből himnusz lett, a többi pedig ott sorakozik mögötte (lásd. Tisztán iszom, Miafasz). Azahriah időközben kijött egy EP-vel, rajta a four moods-szal. Sokszor hallgatható és hallgatandó album, melyen gyakorlatilag mindegyik dal slágeres, egy undergroundon edzett fül (mint az enyém) is könnyedén oda juthat, hogy legyen bármilyen fura is helyenként, ezek a dalok bizony megtapadtak a dobhártyáján.
The Woman King
Vetítik október 13-tól. Nagyon fontos filmje lehet a fekete, azon belül is az erős nők kultúrájának a The Woman King című darab, amely egy, a mai Benin területén korábban létező és virágzó, Dahomey nevű királyságba invitál bennünket, a gyarmatosítás előtti, 1800-as évekbe. A Dahomey amazonok nevű, női harcosokból álló legendás alakulat történetét dolgozza fel, akik az akkori nyugat-afrikai berendezkedést, hazájukat védték. Ők voltak azok, akik a Fekete párduc c. Marvel-képregény kopasz női testőri gárdáját is inspirálták. A The Woman Kingben Viola Davis alakítja a vezetőjüket, akivel kapcsolatban eddig is kemény női karakterekhez szoktunk, de a mostani átalakulása azokhoz képest is pazar, ami vélhetően közelebb viszi második Oscar-díjához is.
Black Adam
Vetítik október 20-tól. Nagyon ősi, nagyon isteni, nagyon izmos és nagyon humortalan. Dwayne Johnsonból az egyiptomi istenek erejével bíró szuperhőst készítettek, ami szépen rímel arra az időszakra, amikor a ringből átnyergelt a vászonra, és sokan megismerték a Skorpiókirály karaktere által. Nagy bukta lett a vége, nem úgy, mint pályafutása utóbbi éveinek akciófilmes karakterei, melyeken keresztül az egyik legjobban kereső színésszé vált. Ehhez elég annyi, hogy meg tudja ragadni a kor mémek által írt lezser szellemét. A Black Adam izgalmas DC darab lehetne a maga volumenével, ha – legalábbis az előzetese alapján – nem esne ugyanabba a hibába, mint a társai, mégpedig hogy túlságosan is komolyan veszi magát. Meglátjuk, mi jön ki ehhez képest az egészből a moziban.
Amszterdam
Vetítik november 3-tól. Ha az Amszterdam szereplőgárdájából csak az ismert neveket kellene ideírnom, azok kitöltenék ezt a hasábot, de elég megnézni az előzetesét, hogy minden másodpercben felfedezzünk egy újabb ismert pofát. Egyébként is pöpec a hangulata, lévén hogy egy lendületes krimi-vígjátékról szól, amely a 30-as évekbe invitál minket, hogy a három főszereplőt (Margot Robbie, Christian Bale, John David Washington) történelmi kontextusba helyezze, majd kisiklassa. David O. Russelltől (Napos oldal, A harcos, Amerikai botrány) nem áll távol ez a műfaj, az Amerikai botránynak is így indult neki (príma is lett a vége), és filmjei rendre felhíznak az Oscar-gála előtti díjszezonban. A történelmi jelentőségű gyilkosság körül bonyolódó sztori így meglehetősen ígéretes.
Látni akarod, mi van odaát?
avagy gondolatok a Netflix „Hogyan irányítsd az elmédet?” című sorozatáról
A közelmúltban nagy port kavart az egykori Való Világ-szereplő Béres Anett története, aki barátnőjével együtt egy „teaszertartáson” vett részt, majd a szer hatására olyan hallucinációkat élt át, amelyek legmélyebb félelmeit testesítették meg. A lányra aztán kiszáradva, csonttörésekkel találtak rá, rehabilitációja még hosszú hónapokig tart. Ennek kapcsán a közvélemény felkapta a pszichedelikus szerek témáját, illetve azok komoly kételyeket rejtő használatát. Vajon tényleg akarjuk látni azt, ami az elménk legmélyén van? Vajon a drogok tárgykörében is érvényes a kijelentés, mi szerint „a tudás hatalom”?
A Netflix négyrészes minisorozata pont ezekre a kérdésekre keresi a választ. Öt-
letgazdája és műsorvezetője Michael Pollan író, aki 2018-as, „How to change your mind?” című bestsellerével került be az amerikai köztudatba. A négy epizód során négy különböző tudatmódosító szert (LSD, pszilocibin, MDMA, meszkalin) vizsgál, dokumentarista alapossággal írja le felfedezésük körülményeit, ill. a pszichológiai kísérletben résztvevő alanyok által érzékletesen mutatja be hatásmechanizmusukat is.
A sorozat az amerikai történelmi, illetve jogi körülményeket veszi alapul, bemutatva a tudatmódosító szerekkel kapcsolatos hagyományokat, a sámáni kultúrát, a kezdeti laborkísérleteket és mindazokat az eseményeket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a szerek tiltólistára kerüljenek.
Richard Nixon elnök keményen támadta a droghasználatot, egyúttal betiltotta az éppen zajló tudományos kísérleteket. Pollan pont ezzel a szemlélettel száll szembe, amikor pszichológusokkal, támogató szakemberekkel karöltve keresi a tudatmódosító szerek lehetséges orvosi felhasználásának módját. Érdekes adalék, hogy pont Amerikában a legmagasabb azoknak a száma, akiknek gyermekkoruktól kezdve koncentrációt fokozó, stimuláns szereket írnak fel receptre, hogy az iskolában megfelelően tudjanak teljesíteni. Ugyanitt kiemelkedően magas azoknak a száma is, akik rendszeresen pszichológushoz, pszichiáterhez járnak – nem csoda hát, hogy a szakemberek keresik annak az alternatíváját, hogy gyógyszerrel tömjék a pácienseket, a háttérben meghúzódó lelki tényezők kezelése helyett. Megismerhetjük a kísérletbe bevont alanyok személyes traumáit, valamint abba a laborba is beleshetünk a kamerán keresztül, ahol a terápiás „ülések“ zajlanak.
A tényleges szerhasználatot alapos pszichológiai feltérképezés előzi meg, annak bevételét követően pedig láthatjuk az elmére gyakorolt tényleges hatást, amikor az elnyomott érzések, félelmek, traumák, a vezető gondos kísérése mellett felszínre törhetnek. Az alanyok érzelmi felszabadulásról, megtisztulásról, megbocsátásról számolnak be, a kísérlet tapasztalatait pedig tudományos összefoglalókban rögzítik.
A tengerentúlon számos szakember fedezte már fel a pszichedelikumokban rejlő orvostudományi lehetőségeket, illetve annak az esélyét, hogy a páciens önmagát is képes legyen idővel megszabadítani fájdalmától – legyen szó depresszióról, szorongásról, OCD-ről, gyászról. A pszichoterápia teljesen új ága van megszületőben, amely bár jelenleg még kísérleti fázisban van, de biztató eredményekkel kecsegtet. holott bűncselekmények tömkelegét derítették fel utólag, a „sima“ rendbontástól kezdve a nemi erőszakig.
Edelholz – Rabul ejt és sosem hagy magunkra!
Nincs még egy olyan eleme az otthonunknak, mint a padló, mellyel szinte soha nem veszítjük el a kapcsolatot. A belépéstől kezdve egészen odáig, hogy lefekszünk aludni. Él és lélegzik velünk, közvetítve azt a páratlan energiát, amit alapanyaga az anyaföldből magába szívott. A tölgyfa padlót, parkettát és falburkolatokat gyártó magyarországi Edelholz vállalat szlovákiai, Somorján felkereshető képviseleténél jártunk, és azt mindjárt az elején elmondhatjuk, hogy aki egyszer erre rálép, kizárt, hogy nélküle lelép! Koller Péterrel, a team KOLLER Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Edelholz – a névről az avatatlan ember németajkú gyártóra gondolna. Hol van a trükk? Egy magyarországi családi fafeldolgozó cégről van szó, amely több mint 25 éve foglalkozik azzal, hogy kizárólag tölgyfából padlót és parkettát készít. Eleinte tömörfa padló gyártása volt a fő profiljuk, de idővel
a műszaki és a modern építészeti igények is változtak, ma már elsősorban rétegelt padlót gyártanak, de hűek maradtak a tölgyhöz, tehát a padló minden rétege ebből a fafajtából készül. Ettől különlegesek. A névválasztással talán elsősorban a német ajkú piacot célozták meg annak idején, de tudni kell, hogy nagyon sok német és osztrák gyártó is elsősorban középés kelet-európai tölgyfával dolgozik.
Mi az, ami általában elsőre megragadja az Edelholzban az ezen a területen jártas vagy épp járatlan ügyfeleket?
Elsősorban a felületkezelés. Gyakran hallom vissza, hogy ilyen igényes felületkezelést nem láttak sehol. Különböző felületi struktúrák jellemzőek a padlóinkra, úgymint mélykefélt, fűrészelt, kézzel gyalult, mélyhullámos, bárdolt. Minden padlónk olajos felületkezelést kap, ennek és a felületi struktúráknak köszönhetően tudunk különböző árnyalatokat elérni, emellett
megmarad a fa természetessége, ezáltal továbbra is tud lélegezni. Az Edelholz pedig erre nagyon ügyel. Amióta a gyár működik, ugyanaz az olajbeszállítója. A közös munka eredménye, hogy rendkívül különleges felületeket képesek létrehozni, ezt a kínálat is alátámasztja. Sok esetben a minőségi felületmegmunkálás, ami a leginkább megkülönbözteti a hasonló, prémium termékeket kínáló versenytársaktól.
Hogyan viselkedik az Edelholz padló az évek múlásával?
Azt szoktam mondani, hogy magára a padlóra a garancia az örök élet. A fapadló viszont él és dolgozik, tehát bizonyos feltételek szükségesek ahhoz, hogy ez az örök élet biztosítva legyen. Elsősorban a megfelelő páratartalom és a hőmérséklet, de a rétegelt padló előnye, hogy kevésbé érzékeny ilyen téren. Ami pedig nagyon fontos, az a kivitelezés, a padló szakszerű lerakása. Aki csak padlót szeretne, úgymond félkész terméket kap. Kész onnantól lesz, hogy az általunk biztosított minőségi kivitelezést választja, onnantól tudunk garanciát vállalni.
Mi az, amit tölgyfapadlónk nem szeret? Az európai fafajták közül legkeményebb tölgyfának is legnagyobb ellensége a víz, illetve bármilyen folyadék. Ha hosszú ideig marad rajta, akkor nyomot hagy, de vannak olyan technikáink, amelyekkel javítani tudjuk, láthatatlanná téve a foltot, vagy épp cserélni a paneleket. Túlnyomórészt ragasztott, nem ún. úsztatott padlókról van szó, és ennek az az előnye, hogy komolyabb sérülés vagy szennyeződés esetén ki lehet cserélni az elemeket.
Elhasználódás, kopás terén hogyan teljesít? Aki teljesen hétköznapi körülmények között használja a padlóját, annak 4-5 évente érdemes újraolajozni. Ez nagyon látványos eredményt hoz, hiszen szinte új lesz. Lehetőség van mélytisztításra és frissítő olajozásra is, némely műveletet maga az ügyfél is el tudja végezni, másokhoz komolyabb berendezés kell, de erre vannak szakembereink.
Aki felkeresi az Edelholz somorjai bemutatótermét, mivel találkozik?
A bemutatóterem nincs annyira szembetűnő helyen, így feltehetően már céllal érkezik az ügyfél. Amire én invitálom, az egy konzultáció az általa kívánt végeredményről. Mivel rajtunk keresztül elérhető az Edelholz teljes kínálata, így megpróbáljuk leszűkíteni azt az igények alapján, és ha eljutunk oda, akkor természetesen teszünk egy árajánlatot. Az Edelholz fapadlóit, fali vagy lépcsőburkolatait túlnyomórészt magánlakásokba viszik, de voltak már megrendeléseink éttermektől, hotelektől is, és természetesen itt nem ér véget azon belterek sora, ahol kitűnő benyomást keltenek.
Az Edelholz termékei nem olcsók, de nem is tűnnek annak. Ugyanakkor a beléjük fektetett bizalom, az évek múltán kellő ápolással egyre pazarabb küllemük, és az, hogy több generációt is kiszolgálhatnak, megéri a ráfordított pénzt és energiát. Páratlan, harmonikus kapcsolatot teremtenek a használójuk és a természet között.
Elérhetőségek:
Cím: Iskola u. (Školská ul.) 41, Somorja Nyitva tartás: kedden és csütörtökön 9-17 (találkozó előzetes egyeztetés alapján) Tel.: +421 907 635 325
E-mail: teamkollersro@gmail.com Web: www.teamkoller.sk facebook.com/edelholzpodlahy @edelholzpodlahy
Fesztivál Koncert / Party
10. 13. – 19.00
VMK
NAGYMEGYER
Páratlan páros A Bánfalvy Stúdió előadása Nagymegyeren. Közreműködik: Száraz Dénes, Bugár Anna, Beleznay Endre, Mezei Réka Léda.
10. 14.
RÉV – a magyar kultúra háza
KOMÁROM
Art Mix Festival
Színház – 19.00: Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál. Koncertek: iamyank – Dystopia project, Freakin’ Disco, Kool Kasko.
10. 14. – 19.00
Nádvorie NAGYSZOMBAT
NuJazzDays: José González
10. 15. – 08.00 Promenád NAGYMEGYER II. Nagymegyeri futóverseny
10. 15.
Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Rózsaszín Pittbull
10. 15. – 19.00
Egressy Béni VMK KOMÁROM Harmónia Szlovákiai Magyar Zenei Díj 2022 (ünnepélyes díjátadó gálaest)
Közreműködnek: Derzsi György, Becse Szabó Ilona & Beliczay Trió, The Butchers, Mező Misi, Vadkerti Imre, Jozef Horváth és Lakatos Róbert.
10. 15. – 19.30
Mozi SOMORJA
Táncház Pál István Szalonna és Bandájával
10. 15. – 20.00
Audi Aréna GYŐR
Ákos – turnézáró koncert
10. 16. – 16.00
Egressy Béni VMK KOMÁROM
Mazsola és Tádé - zenés bábjáték
Az Ametist Bábszínház előadása.
10. 18. – 18.00
Meskete DUNASZERDAHELY
Van előre megírt sors(unk)? (beszélgetés)
A VándorLáss szervezésében.
10. 18. – 19.00
Molnár Vid Bertalan Művelődési Központ GYŐR
Zorán-koncert
10. 19. – 18.00
Buena Coffee House DUNASZERDAHELY
Mert nőnek lenni jó klubest: Mennyit adtál érte?
- Durica Kati könyvének bemutatója
10. 19. – 19.00 NFG klub DUNASZERDAHELY Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál A City Reboot Polgári Társaság és a Komáromi Jókai Színház közös produkciója. R.: Forgács Péter. Fsz.: Bandor Éva, Holocsy Krisztina, Olasz István, Szabó Viktor, Schlár Gréta.
10. 21. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Kétszemközt, Eszkimó
10. 21. – 17.00 Aranykert Pszichoterápiás Központ LÉG
Melegen ajánljuk Beszélgetés a homoszexualitásról lélektani szempontból. 10. 22. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Zorall 10. 23. Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Lampionos felvonulás a 1956-os forradalom emlékére A Családi Könyvklub szervezésében.
10. 28. – 17.00
RÉV – a magyar kultúra háza KOMÁROM Beszélgetés Szkukálek Lajos festőművésszel
10. 28.
Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY The Butchers, Gomoly, Cornfield Kids
10. 29.
Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Absurd Halloween Party
10. 29. – 20.00
Randal Club POZSONY Tankcsapda-koncert
11. 04.
Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Down For Whatever 11. 05. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Helo Zep!
11. 10. – 19.00
Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY
Pál Feri: Hogyan őrizzük meg az életkedvünket?
11. 11. – 19.00
Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY
ABBA SHOW - Polyák Lilla és Janza Kata zenekaros nagykoncert
Tudta-e vajon…
…hogy 2022. október 29-én Szlovákiában megyei választásokat tartanak? A megyei választás egyszerre zajlik majd az önkormányzati választásokkal, de a megyei képviselőinkre és a megyefőnök személyére kék szavazólapon voksolhatunk.
…hogy a Dunaszerdahelyi járásból 8 képviselő juthat be Nagyszombat megye képviselőtestületébe?
…hogy a jelenlegi megyerendszer még Vladimír Mečiar kormányzása idején alakult ki láthatóan olyan céllal, hogy a magyarok sehol se lehessenek többségben? Ez jól látszik a járások felosztásán is, amelyek észak-déli irányúak, azaz a déli részen élő kevés magyarhoz északon sok szlovák tartozik… Ezért nagyon fontos, hogy a megyében a Dunaszerdahelyi és Galántai járásból a megszerezhető helyeken magyar képviselők dolgozzanak! Sőt: a mostani választásokon valós esély van arra, hogy ne csak magyar alelnöke, de elnöke legyen a megyének. Éljünk a lehetőséggel!
…hogy a megyék fontos jogkörökkel bírnak a közlekedés, az oktatás, a kultúra és a szociális ügyek terén.
Tudta-e vajon…
…hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy csakis egységes magyar képviselettel vagyunk képesek erős közösséget és régiót építeni: így sikerült 2018–2022 között
• támogatni a sportklubokat és az ifjúsági szervezeteket: 576 696 euró támogatás érkezett a kulturális, szociális, egészségügyi, környezetvédelmi és sport témakörben benyújtott kispályázatokra; • folytatni Nagyszombat megye másod-és harmadrendű útjainak felújítását: ennek köszönhetően a Dunaszerdahelyi járásban több, mint 45 km útszakasz készült el;
• felújítani a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési szakközépiskola mellett üzemelő uszodát, új sportpályákkal gazdagítani a Vámbéry Ármin Gimnáziumot, vagy megindítani Nagymegyeren egy új kollégium építését;
• támogatni a megyei szociális intézményeink fejlődését , szorosan együttműködve az intézmények vezetőivel és dolgozóival;
• megújítani a somorjai megyei tájházat; • a Covid19 világjárvány megfékezésben folytatott harcban nagykapacitású oltóközpontot hoztunk létre Dunaszerdahelyen, ahol több mint 100 000 lakos lett beoltva, nemcsak a Dunaszerdahelyi járás lakosai, hanem a környező járások polgárai is.
A megye csapatsport: szülőföldünk számára csakis közösen, egymást segítve érhetünk el eredményt!
MEGYEI VÁLASZTÁSI KISOKOS SZÖVETSÉGBEN A CSALLÓKÖZÉRT!
Juhász Márta Jewelry
Meghökkentő egyszerűség jellemzi Juhász Mátra ékszereit, ami első ránézésre talán inkább elbizonytalanít, valahol mélyen viszont mégis egy olyan erős ősigényt piszkál fel bennünk, ami miatt azt érezzük: nekem is kell egy! E havi kreatív rovatunkban Juhász Márta ékszerkészítő válaszolt nekünk.
Mióta foglalkozol kézművességgel, ezen belül is ékszerekkel?
Már gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy kézművességgel – ékszerkészítéssel foglalkozzam. Persze gyerekként csak a különböző technika varázsolt el, majd fokozatosan fedeztem fel, hogy az ékszer lehet ugyanolyan kifejezőeszköz, mint bármely más művészeti ág.
Mi a kedvenc technikád, illetve anyagod, amivel dolgozol?
Legkedvesebb alapanyag számomra a fém, de nemcsak a tökéletes tulajdonságú nemesfémekre gondolok. Dolgozom alumíniummal es nemesacéllal is. Az aranyművesség magába ölel nagyon sok technikát, ezek egymást kiegészítve vezetnek el a kész ékszerhez. Én nagyon szeretem az egész folyamatot. Örömmel tölt el már csak leülni az asztalomhoz, a szeretett szerszámaim közé is.
Mi jellemzi leginkább a stílusodat és mi inspirál?
A legnagyobb inspiráció a körülöttem lévő világ. Keresem a szépet az egyszerű dol-
gokban. Szeretek kiragadni apró mozzanatokat a mindennapokból és ékszerbe formálva maradandóvá tenni egy-egy pillanatot. Az ékszereim letisztultak, minimalisztikusak. Mindegyiket kézzel formázom, ezért minden darab egyedi.
Melyek a legkedvesebb vásárlói visszajelzéseid?
Sok vásárlóm válik végül kedves ismerőssé. Nekem nagyon fontos, hogy az ékszereimet a vásárlóim viseljék, hogy úgymond folytassák a történetüket. Ezért minden ilyen visszajelzés örömmel tölt el.
Változtatott valamit a helyzeteden a covid és a háborús körülmények okozta társadalmi és gazdasági szituáció?
Mint sokan mások, én is nehezebben éltem meg az utolsó két évet. Az első ezüstből készült kollekcióm 2020 tavaszán lett kész. Nem volt a legjobb időpont, mégis úgy gondolom, hogy minden nehézség ellenére sikerült eljutnom a vásárlókhoz. Ebben sokat segített a hihetetlen összefogás, amit a szlovákiai dizájnerek, dizájnerüzletek és rendezvényszervezők tanúsítottak. Igyekeztünk kölcsönösen támogatni egymást, és kihasználva a közösségi médiát elmagyarázni a vevőknek, miért érdemes a lokális dizájnereket választaniuk.
Mik a jövőbeni terveid, milyen újításokkal készülsz a közeljövőben?
Nagyon sokat kell még tanulnom
és gyakorolnom, erre mindenképp szeretnék sok időt szakítani. Lassan készül egy új kollekcióm, alakul az új műhelyem. 2022 számomra egy szélsebes körhinta, év végén majd ki kell szállnom és kicsit megpróbálni lassítani. :)
Hol érhetünk el, ha mi is egy ilyen csodás gyűrűt szeretnénk?
Legaktívabb az Instagramon vagyok @juhaszmartajewelry néven, itt mindig megtálaljatok a legaktuálisabb információkat is, pl. hogy melyik dizájnvásáron találkozhatunk legközelebb. Az ékszereimet pedig megtaláljátok Pozsonyban a Slávica, Drobne, Nosene és Place dizájnerüzletekben, Prágában pedig a Debut Gallery-ben és a Parazitban keressétek.
Céltudatosság, elszántság, igazságosság a mindennapjaim hajtóerője
A dunaszerdahelyi Svet zdravia kórház ápolási igazgatónője, Földes Henrietta a beszélgetésben az egészségügy aktuális helyzetét ecseteli – az ápolónők kritikus helyzetét, valamint a jövőjüket veszi górcső alá, másrészt feltárja, hogy szerinte mik a megoldások, de mesél arról is, hogy milyen projekteken dolgozik és mit tervez.
Kérjük, mutatkozzon be nekünk! Földes Henrietta vagyok, 52 éves. Az elmúlt 15 évben a dunaszerdahelyi kórházban dolgozom, ebből 7 évet ápolási igazgatóhelyettesként.
Miért pont az egészségügyben kezdett dolgozni? Mennyire tölti be ez a hivatás az életét, ez volt a gyerekkori álma?
A legtöbb kislányhoz hasonlóan én is szerettem babákkal játszani, mindemellett kiskoromtól fogva örömmel segítettem másokon is. Óvónő szerettem volna lenni, de később mégis a gimnáziumi tanulmányok mellett döntöttem, azután pedig az egészségügyi főiskola következett. A gimnáziumi érettségi és a szakosító képzés után 1991ben kezdtem el dolgozni a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászati osztályán általános nővérként. A tudásvágyam inspirált, ezért elhatároztam, hogy szakmailag külföldön is megmérettetem magam. Így kerültem Kölnbe, egy német katolikus kórházba, ahol szintén nővérként tevékenykedtem. Nagyon hasznosak voltak ezek az évek, ugyanis ezidő alatt is továbbképeztem magam, elvégeztem az egyetemet, szakosodtam,
és nem utolsósorban megszületett 2 csodálatos gyermekem.
Melyek voltak azok a kiemelendő mérföldkövek, amelyek segítségével eljutott a mai beosztásáig? 2008-ban MUDr. Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház akkori igazgatója megszólított a rehabilitációs osztály megüresedett főnővéri állásával, amit örömmel elfogadtam. Másfél évet dolgoztam ott főnővérként, majd a belgyógyászati osztály főnővéri pozíciójára kiírt pályázatot megnyerve további öt esztendőt töltöttem a belgyógyászati osztályon szintén főnővérként. A kórház tulajdonosváltása után, 7 évvel ezelőtt, amikor is a Penta Svet zdravia lett az új tulajdonos, a megüresedett ápolási igazgatóhelyettesi pozíció betöltésére kértek fel, amit a mai napig is folytatok. Az ebből a közegből érkező legfontosabb kérdés az egészségügy jövője. Pont ez volt a témája a minden évben megszervezésre kerülő szimpóziumnak. Ezekben az években fokozottan fontosak ezek az eszmecserék, ötletelések, hiszen a járvány mellett a háború is befolyásolja a gazdaság menetét, ami az egészségügyre is kihatással van. Óriási kihívások előtt állunk nemcsak a közeljövőt, hanem mondjuk egy tízéves periódust is nézve.
Mik voltak a konferencia főbb témái?
Az egyik ilyen az ápolás fejlődése volt a járvány két éve alatt. Az összes kórház komolyan küzd a véradók hiányával, így arra gondoltunk, hogy minden csepp vér számít. Ezzel a véradókat szerettük volna ösztönözni, ezért többek között főleg rájuk összpontosítottunk.
Egy ilyen konferenciának nagyjából lehet tudni előre a tartalmát, témaköreit. Volt olyan téma, amely meglepte önt?
A konferencia előkészítése fél évet vett igénybe, főleg a témaválasztás és a hazai,
valamint a külföldi előadók elérhetősége miatt volt szükség erre. Mivel az elmúlt két évben járvány volt, nem akartuk, hogy a konferencia is arról szóljon, mit éltünk át az alatt az idő alatt. Le szerettük volna zárni ezt a témát. Ki akartuk használni, hogy a dunaszerdahelyi kórházban dolgozik két nagyon híres gasztroenterológus, akik azelőtt a pozsonyi Szent Mihály Kórházban tevékenykedtek. Szerettük volna, ha megosztják velünk, milyen gasztroenterológiai gondokkal küszködnek a mai fiatalok. Bátran állíthatom, hogy ők ketten nagyon fel fogják futtatni a nekik kiépített központot. Ez volt az egyik olyan téma, amit szerettünk volna a nyilvánosság elé tárni. Ugyanúgy nagy hangsúlyt fektettünk a betegbiztonság tematikájára is, hogy mire kell figyelnünk, amikor a beteg itt tartózkodik a kórházban. Sok egészségügyi intézményben például nem használják a karszalagokat, amelyekkel megkülönböztetjük a betegeket. Az egyes osztályokon szintén találhatók bizonyos táblák, amelyeken a beteg neve mellett különféle információk is megtalálhatók róla, amelyekre oda kell figyelni. Szerettük volna felhívni a kollégák figyelmét arra, hogy ezek is fontos dolgok, amelyekkel foglalkozni kell az egészségügyben. Ezek hatékony eszközök, amelyek jól működnek. Egy következő téma a központi gyógyszeradagolással függött össze. Az egyik álmom, és bátran állíthatom, hogy minden nővér üdvözölné a megvalósulását. Egymillió eurós beruházásról van szó, ahol a robot automatikusan adagolja az orvosok által meghatározott gyógyszereket a betegeknek, ezzel jelentősen megkönnyítenénk a nővérek nagyon igényes munkáját. Ez a gép a nagymihályi és a tőketerebesi kórházban már jelen van, a Bory Kórházban pedig már a beszerzésén dolgoznak. Azt szeretnék a fenntartók, hogy a Bory Kórháznak legyen egy testvérkórháza, és mindent megteszek annak érdekében, hogy mi legyünk azok.
Az egészségügy rengeteg problémával küzd. Az egyiket, a nővéreket érintőt már a beszélgetés elején említette. Nagy gond, hogy Szlovákia helyett inkább külföldön vállalnak munkát, mivel nyugodtabb környezetben dolgozhatnak több pénzért, és a szakmai előmenetel megszerzése is gördülékenyebben megy. Miben kellene változtatni ahhoz, hogy ez a trend megforduljon? A konferencián is elhangzott, hogy önök látják a fényt az alagút végén… Szlovákiában akut ápolóhiány van. Az egészségügyi minisztérium az egészségügyi humán erőforrás megoldásának kérdését nemzeti stratégiává tette. Az ápolóhiány nem újdonság, sőt egyre általánosabbá válik. Az idősebbek nyugdíjba vonulnak, a fiatalok számára pedig
nem igazán vonzó ez a szakma. Ezek olyan folyamatok, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Az egyészségügyi szakközépiskolába járók négy év után végzik el az iskolát érettségivel, de ők csak asszisztensek, még nem nővérek. Ahhoz, hogy nővérek legyenek, tovább kell képezniük magukat, ez pedig csak főiskolával lehetséges, bakalár vagy magiszteri végzettséget kell szerezni. Ennek elvégzése azonban további három-négy évet vesz igénybe, nekünk pedig folyamatosan kellene az utánpótlás. A dunaszerdahelyi kórházban létrehoztam egy projektet „Nyári iskola” néven, amelynek keretén belül minden nyári szünetben felveszek az egészségügyi szakközépiskolákból brigádosokat. Hagyom, hadd dolgozzanak egyedül, nincs felettük tanári felügyelet, természetesen a főnővérek, nő-
vérek figyelemmel kísérik ténykedésüket. Nagyon bevált ez a projekt, hiszen a nyár végén mindegyikük azt mondja, nagyon sokat adott nekik az itt töltött időszak, hiszen önállóan dolgozhattak. Ezeket az embereket próbálom meg a negyedik évfolyam befejezése után a dunaszerdahelyi kórházba csábítani asszisztensként, hogy aztán segíthessek a továbbképzésükben.
Mikor lesz kézzelfogható eredménye ennek a projektnek? Már van. 2016-ban kezdtem, a mostani az első idényem, amikor megvannak az első fecskéim. A konferencián is levetítettem egy hatperces kisfilmet, ahol már saját maguk mondták el, mennyit köszönhetnek a dunaszerdahelyi kórház adta lehetőségnek. Nagyon hálásak, mert kitanítottuk őket, és ezt a tapasztalatot az egyetemi tanulmányaikban is kamatoztathatják.
Ha jól látom, akkor a professzionalitás továbbfejlesztésének a kérdése és a kényszer voltak azok a tényezők, amelyek miatt ez a projekt megszületett. Igen. Fel kell tölteni a szakmát fiatalokkal. A közelmúltban készítettem egy statisztikát, amelyből látható, hogy az ötven év felettiek teszik ki az ápolószemélyzet nagyobb részét. Eljön az idő, amikor mi is nyugdíjba megyünk, de ha nem nevelem ki őket, akkor nem lesz utánpótlásunk. Fiatalítani kell, de ez egy nagyon hosszú folyamat, amiből jelenleg nem látom a kiutat. A nyáron kiviteleztük az úgynevezett „Denevér-projektet”. A járvány időszaka alatt nem rendelkeztünk olyan számú személyzettel, hogy minden simán tudjon menni. Ekkor jött egy ötlet, hogy megszólíthatnánk a negyedikes-ötödikes medikus hallgatókat, akik a nyáron amúgy is járnak hozzánk kötelező szakmai gyakorlatra, hogy jöjjenek el kisegíteni minket – természetesen nem ingyen. Mivel éjszakai ügyeletekről volt szó, így jött a denevér elnevezés. Ez a projekt a mai na-
pig működik, nagyon helyesek a medikusok, megvan velük az összhang, jó az összmunka. Van egy kapcsolattartó személy, akivel levelezek, és ő küldi nekem az ügyelet beosztását. Így tudom, hogy a sürgősségi ügyelet be van biztosítva a medikusok által. Ez nekik és nekem is jó. Nekem azért, mert tudom, van segítségem, nekik pedig azért, mert elsajátítják a gyakorlati dolgokat.
Mire van szükség az egészségügyben uralkodó helyzet javításához a kormány, az önkormányzatok és az emberek részéről?
Szeretném, ha a nővérek mindig és folyamatosan megkapnák az őket megillető elismerést. Ne csak akkor tapsoljanak nekik és üzenjenek szépeket molinókon, mikor tombol a járvány. Valamikor a nővéri foglalkozás egy megbecsült szakma volt, most azonban egyáltalán nem az, és ez frusztráló. Szeretném, ha tisztelnének, becsülnének minket, és az is jó lenne, ha a négyéves szakközépiskola elvégzése után nővéri státuszt kapnának a diákok, akik aztán helytállnának a betegek mellett, ápolva, ellátva őket.
Ez lényegében nemcsak egy munka, hanem küldetés. Milyen gondolatokat osztana meg az olvasóközönséggel 2022ben?
Az egészségügyet váratlanul ért világjárvánnyal kapcsolatos nehéz időszak ellenére minden egészségügyi szakember ismét bizonyította hűségét és professzionalizmusát az emberi életek megmentésében. És bár nem olyan világhírűek – legalább is Szlovákiában -, mint Florence Nightingale, a lámpás hölgy, a mostani hírnév joggal illeti meg őket. Az említett hölgy volt a nővérek előhírnöke, aki éjszaka is járta a betegeket és ápolta őket. Itt mindenki olyan, mint ő. A kitartás és az elszántság mozgatják a világot. Azt gondolni, hogy mások mindent megtesznek helyetted, az egyenes út a sikertelenséghez.
Kulacs: A filmünk véget ér
„Nézd, a filmünk véget ért, a székek közt a szél söpör! Pár kép még visszajár és felkavar a filmvászon mögül...” – énekelte a Carpe Diem a kilencvenes években, nagyjából a felnőtté válásom hajnalán. A hely, melyről ez a bejegyzés szól, s ahol nemsokára „a székek közt a szél söpör” még ennél is öregebb – sőt nemcsak nálam, de valószínűleg az olvasóközönség java részénél. Amit biztosan állíthatok, hogy szüleim ’75 decemberében – tehát idestova fél évszázada – itt tartották a lagzijukat, már akkor jólmenő, patinás étteremnek számított. Egy étterem, amiről utcát neveztek el Dunaszerdahelyen...
Egy ideje hallani bizonyos hangokat a városban, pusmognak ezt-azt, szószátyár módon, hogy bezár a Kulacs. Az állomási park
tőszomszédságában, Szerdahely tömegközlekedési kapujának közelében létezik egy hely, ami eleddig az állandóságot jelentette, nem csupán a város lakosságának, de az idelátogatóknak egyaránt. Hétköznap ebédidőben teljes kapacitással üzemelt, a személyzet jól ismerte a rendszeres vendégek ízvilágát, a kuncsaftok pedig az alkalmazottakat. De hétvégeken, ünnepnapokon és családi vagy munkahelyi összejöveteleken szintén megtalálta itt mindenki a számítását.
Vagyis eddig megtalálhatta. Valószínűleg az sem véletlen, hogy a Dunaszerdahely utcáin sétálva c. népszerű, 2019ben futó cikksorozatom, a város egykori és még meglévő éttermeit bemutató részében a Kulacsnak jutott a legnagyobb terjedelem.
Kisiskolás voltam csupán, amikor az egyik nyári szünetben édesapám egy étkezési utalványt nyomott a kezembe: – Tessék fiam, ezzel bemehetsz a Kulacsba, és ehetsz rajta rántott sajtot. Mondanom sem kell, hogy az efajta invitálás akkortájt nem volt szokványos, hisz’ nem a ma ismert „gasztrojegyről” volt szó, hanem az egyes cégek által kínált ebédjegyről. Ez volt az első alkalom talán, hogy a Kulacsban jártam, és szinte úrnak éreztem magam, mert vendéglőben ehettem. Bizony más idők jártak, persze a rántott sajton kívül bármit választhattam volna az étlapról, ám van, amiben nem ismerek kompromiszszumot.
Nem reklámnak szánom, de ha jól belegondolunk, az egyetlen ma is működő restiről beszélünk éppen. Belülről szinte alig változott, ami ebben az esetben épp a patinás hangulatát emeli. Ki ne ismerné Marika nénit, aki egy személyben maga a dunaszer-
dahelyi vendéglátóipar lelke. Munkabírása és kedvessége vetekszik bármelyik ötcsillagos szálloda komplett személyzetével... Kétségtelen, hogy az étteremnek – illetve a borozónak is – otthont adó épület nem újkeletű, 1926-ban épült. Kornfeld Tibor, a Volt egyszer egy zsidó város c. könyvében szintén számba veszi, 1946-ban Weisz házként említve. A Kulacs hamar befutott hely lett a lakosság körében, tudtommal a Píver-féle, hodosi székhelyű Dukla EFSz és a Jednota fogyasztási szövetkezet szerdahelyi részlege is üzemeltette – mint ahogy oly sok minden más vendéglátóegységet a városban, valamint a járásban. Majd a rendszerváltás után a Kulacsot is hamar utolérte a magánszektor, de... – és éppen ebben rejlik majd a lényeg, megmaradt annak, ami. Enynyit a száraz tényekről, hisz’ a hely igazán megérdemli, hogy főként az emberi oldalát erősítve mutassam be, sajnos hamarosan az utókor számára is.
Városunkban kevés hasonló hely tudott úgy harcolni az idő vasfogával, mint a Kulacs, annak is főként a belső tere, melynek gyakorlatilag megmaradt minden eredeti eleme.
A falakról visszaköszön az ódon légkör, az ember, ha körülnéz, rögtön felsejlik benne, miképp cigányzenészek muzsikáltak egykor azon generációnak, kik közül már sokan nincsenek köztünk. Őre a múltnak ez a hely, hiába a kommersz maszek világ, a falfestmények, az acélként csillogó csempe és a boltív még mindig tartja magát. És persze, ami a Kulacsra jellemző szintén, ezek pedig az ízek és az illatok. Emlékszem, pár éve Magyarországról érkeztek szurkolói csoportok focimeccsre, a srácok az iránt érdeklődtek, hol lehet Szerdahelyen hagyományosan, s ha lehet, magyarosan megebédelni. Tudni kell, hogy ez a szubkultúra, ha csak lehet, hanyagolja a nyugati jellegű gyorséttermeket, dacolva az idővel – és néha a kortársakkal – a megszokott, klasszikus értékekre esküszik: – ...Roberto, tudsz ajánlani nekünk ilyen helyet?
– Persze tesó, ebben az esetben nektek a Kulacsba kell mennetek, ott aztán szopogathatjátok a cupákos csibepaprikást!
Ez itt tényleg nem a reklám helye és nem egy fizetett PR-cikk, a jó bornak sosem kellene cégér! Számot adok és számot vonok a társadalmunkról, ahogy azt tettem mindig is: a lelkiismeretem tükrében. Egy kordokumentum rólunk – nekünk! Nem kerestem a miérteket, nem várok feltétlenül válaszokat sem a kérdéseimre. Nehezen, de elfogadom, hogy általánosságban véve olyan világban élünk, amiben csak kevesek bírják felvenni a versenyt a tőkeerős nyugati multikkal... Még ha azok nem minden esetben hoznak magukkal minőségbeli fejlődést, még ha az ár-árérték nincs mindig arányban egymással. A régi iskola kiöre-
gedni látszik, végső soron az életkorunkat nem tudjuk letagadni, erre talán csak a Kulacs Marika nénije képes: – Pletykálnak ezt-azt az emberek, tényleg igaz? – kérdeztem tőle. – Igen fiam, október 24-én bezár a Kulacs! Eladásra vár... – megjelenése anyai nagyanyámat idézi, ő is szakácsnő volt, hosszú ideig dolgoztak együtt. – Akkor most már jöhet a nyugdíj? – szegezem felé kajánul újabb kérdésem, mintha nem tudná az egész világ, hogy már rég nyugdíjban van. – Jöhet fiam – mondja mosolyogva –, de tudod mit? Már nem is bánom... – Hát Isten tartsa meg magát egészségben még nagyon sokáig! Vagyis igaz a szóbeszéd: ebben a formában tényleg bezár októberben a Kulacs. Nem csupán egy étterem zárja be kapuit, hanem a város történelmének egy darabkája is. Ahol sosem fordult elő, hogy a napi menüvel együtt ne küldte volna üdvözletét is a tulajdonos asszony édesanyámnak, vagy ne jegyezte volna meg a személyzet, hogy:
– Te jó ég, mekkorák már a gyerekek! Éppen ezért, ahogy a falevelek a földre hullanak, úgy pereg le mindannyiunk előtt az étterem története. Valószínűleg sokunknak lesz majd egy személyes sztorija, egy kedves emléke a helyről, mint ahogy szüleimnek, életük nagy epizódja. Lehet csak egy kedvenc íz vagy az a borgőzös átmulatott éjszaka, ami után nehéz volt az ébredés.
– A filmünk véget ér... – mi, rendszeres vendégek, rántott sajt, töltött paprika és dinsztelt káposzta imádók, hálásan köszönünk minden „filmkockát”! Hogy lesz-e folytatás? Ezt csak életünk nagy rendezője, a Mindenható tudja...
Anyu
A személyzet egy tagja és a lakodalmi zenészek, akiket anyai nagyapám intézett, balról jobbra: Regina, pincérnő; „Nyusti”, hegedűs; „Dajcsi” Lali, klarinétos; „Rudó” Elemér, nagybőgős; „Rücskös” Elemér, prímás. A kortársak szerint a romák körében abban az időben bevett szokásnak számított, hogy mindenkit becenéven szólítottak és így is ismerték őket.
Hét szűk esztendő
Szorongat a rezsidémon – ezt a frappáns kifejezést Magyarországon alkották meg és sajnos egyre inkább aktuálissá válik a csallóközi berkekben is. Miután a nép kikörhintázta magát a vásárban és a feje is kitisztult az elfogyasztott tekintélyes burcsákmennyiség után, újra arconcsap a valóság: minden egyre drágább – sőt, az elemzők további áremelkedést jeleznek előre. Lássuk hát, hogyan tud egy igazi csallóközi – értsd: az Evolúció Győztese, az Igazi Túlélő – fennmaradni e kedvezőtlen helyzetben.
1. Burkolózz melegbe!
Az igazi dunaszerdahelyi népviselet, a tyepláki hordása most nemcsak úri paszszió és a státusz megjelölése, hanem létszükséglet. Mit nekünk Dior vagy Chanel,
egy jól kiválasztott melegítőszettben is tudunk flancolni és ezzel magunkat is megkíméljük a didergős estéken. Olcsó pénzért is hozzá tudunk jutni az igencsak kényelmes, melengető darabokhoz – az sem baj, ha esetleg „leesett a kamionról”.
2. Spórolj a vízzel!
Apróságokon múlik, hogy hó végén mennyi marad a bukszában, érdemes tehát a vízfogyasztásunkat is mérsékelni. Fogmosás közben nem kell folyatni a vizet, és egy mosást is kár elindítani akkor, ha csak félig telik meg a gép. A hosszú, heti többszöri, habos kádfürdőnek is lassan búcsút kéne inteni – e cikk írója is „férfiasan” bevallja, hogy neki e téren, még hatalmas hiányosságai vannak...
3. Hogyan tudnék élni nélküled?
A káros szenvedélyek óriási pénzt tudnak felemészteni havonta – így egyrészt egészségügyi, másrészt anyagi megfontolásból is javaslom, ezek végleges elhagyását. Napi egy-két csomag cigi vagy rendszeres alkoholfogyasztás nélkül is élet az élet, így még több pénzt takaríthatunk meg a valóban szükséges árucikkekre.
4. Nem díszkivilágítás!
Ha szinte egyetlen szobában töltöd az egész napodat, felesleges az egész házat / lakást kivilágítani – ügyelj rá, hogy ne fogyaszsz feleslegesen. A telefon nélkül, bedugva maradt töltők, stand-by üzemmódban hagyott tévék, rengeteg izzóval ellátott csillárok igazi energiazabálók, így érdemes ezeket kiiktatni.
5. „Letákokat” elő!
Ciki vagy nem ciki, én bizony hetente átné-
zem az akciós szórólapokat és igyekszem ott vásárolni, ahol épp olcsóbb az általam óhajtott termék. Ma már minden „multi” működtet klubkártya programot a még előnyösebb ajánlatokért. Figyelem, nem minden kedvezmény valós, némelyik csak reklámtrükk – mindig számolj utána, hogy az adott áru tényleg megéri-e (lehet, hogy ugyanott, egy héttel még olcsóbb volt annál, mint amit most „szuper árként” hirdetnek).
6. Maradj „ember”!
Fel kell készülni rá, hogy az előttünk álló időszak lelkileg is megterhelő lesz sokak számára. Ne légy rest megkérdezni főleg az idősebb, esetleg egyedül élő rokonoktól, hogy mindenük megvan-e, tudsz-e bárhogy segíteni. Ha valamiből neked több jut, a felét ajánld fel a családtagoknak. Önkormányzati választás, viaskodás ide vagy oda, most tényleg egységben van az erő!
Moto Pub
A Mihályfai Moto Pub-ot megelőzte a hírneve, szinte mindenkitől csak jót halottam felőle, így már épp ideje volt, hogy a Vendéglőlesen csapatával utánajárjunk, mennyire valós is az információ, hogy a helyszínt ilyen sokan méltatják. Fiatalkoromban jómagam is eléggé nagy „ördögmotoros” voltam, így szívemhez nagyon közel áll az égetett gumi, a sebesség és a benzin illata. Élveztem, amikor a fordulatszámmérő majd kitért a hitéből, anynyira nyomtam neki, majd ez a tempó a korommal alábbhagyott, és úgy döntöttem, a veszélyre való tekintettel egy időre felhagyok a motorozással. Manapság is arról álmodozom, hogy egy bivalyerős túramotorral bejárjam Európát, vagy végighasítsak a híres „Route 66” aszfaltján. Ami késik, nem múlik, így ez az álom bakancslistás az életemben...
Ha elképzelek egy motorost, akkor nagy eséllyel egy tetkós karú, izmos vagy épp köpcös „keménygyereket” látok magam előtt, akinek a szája szélén patakokban folyik az óriás hamburgerszalonna zsírja, amelyet letol egy korsó sörrel, majd fenéken csapja a hosszú hajú „szöszit”, aki felpattan a hatalmas gép hátsó ülésére, és már viharoznak is el a messzeségbe, mint a szellemlovagok. Ám van olyan is, hogy egy alig negyven kilós „csávó” sportos bőrszerkóban úgy bedönti a szupersport gépét a kanyarban, mint a „köpcös” a szöszit az ágyban... :D
A Moto Pub-ot Mihályfa szívében, a legforgalmasabb kereszteződésében találhatjátok! A modern épület semmikép sem kerülheti el a figyelmet, hiszen egy régi kocsma épülete lett teljesen felújítva, és étteremmé, panzióvá, fitneszteremmé alakítva. Az étterem közel nyolcvan vendég befo-
gadására alkalmas, belterét Gocoň Péter így jellemezné:
A Moto Pub egy méretes terasz látványával fogadja a vendégeit, ami lehetőséget ad arra is, hogy hidegebb időben is használható legyen, mivel be van üvegezve. Elég nagy a kontraszt az épület modern homlokzata, illetve terasza és a beltér kialakítása közt. Egyikkel sincs amúgy gond, csak egy kicsit hiányzik a kettő közt a harmónia, amelyet akár egy színazonos dísztégla használatával is el lehetett volna érni.
A Moto Pub beltere egyébként kellemes, meleg és hangulatos benyomást kelt. Az én ízlésemnek kicsit sok felület maradt fehéren. De ez, akár egy melegebb tónusú vagy szürke dekorációs festék használatával a mennyezeten, könnyen orvosolható. A motoros-pubos feelinget a jól kiválasztott fali dekorációk adják meg a helynek. Egy kis tanács, amely nem kerül sok pénzbe – kisebb intenzitású és melegebb fényű izzók használatával még kellemesebbé lehetne „varázsolni” a hangulatot. A tökéletesen tisztán tartott illemhelyek ugyanolyan igényesen vannak kialakítva, mint beltér többi része. Summa summarum – a Moto Pub-ban minden vendég biztosan jól fogja érezni magát, nemcsak a kiváló étel felhozatal miatt, hanem az igényesen és stílusosan kialakított enteriőr miatt is. A pár megjegyzést/tanácsot vegyék, kérem, a tulajok mint építő jellegű kritikát. Este fél nyolc után érkeztünk, egy keddi napon, ehhez képest meglepően sok vendég tartózkodott az étteremben. Kényelmesen helyet foglaltunk, majd a talpraesett kedves pincérünk azonnal rábeszélt egy kis aperitifre, amelyekből jócskán válogathattok a Motóban. Hamarosan kézhez kaptuk az étlapokat is, amelyek nagyon stílusosan, napilap formájúra lettek tervezve, mintha csak napilapot olvasnánk. Egyszerű, nagyszerű, stílusos és egyedi megoldásnak tartom.
A választásunk az alábbi ételekre esett:
ELŐÉTELEK, LEVESEK
Sült libamáj, sült alma-szilva, lilahagymás chutney (18,90 €)
Előételként ez a hatalmas csemege került terítékre, amelyet a séf hihetetlen ízkombinációkkal tett még varázslatosabbá! Igen! Még a libamájat is lehet fokozni, és ez a Motóban hihetetlenül jól sikerült! Az alma édeskés ízvilága keveredett a fanyarabb hatással bíró szilváéval, majd ezt a tökéletesen krémesre sült, omlós libamáj fokozta, végül a még egy kissé roppanós hagyma a lekvárral keveredve tette tökéletessé. Részemről tízből tízesre sikerült ez az előétel. Levesek terén sem tétlenkedtünk, mind a kétfélét kértük, ami a kínálatban szerepelt.
Tyúkhúsleves (3,20 €)
Egy jó tányér zamatos tyúkhúslevessel minden étkezés jól kezdődik! Nagymamáink úgy tartják, hogy a forró húsleves gyógyszer! Erősíti az immunrendszert, és segítséget nyújt a megfázásos betegséggel küzdőknek is. Kiváló „ellenszer” az éhség csillapítására, főképp ha jó ízletes és bőséges, akárcsak a Motó-ban. A levesben minden ízvilág jelen volt, amelynek egy vasárnapi tyúkhúslevesben jelen kell lennie. Kellőképpen sózott, gyöngyöző aranysárga színű, szinte hibátlan.
Jókai bableves (4,20 €)
Gondolhatnánk azt is, hogy ezt a levest a Jókából származó nagymamák tették annak idején népszerűvé, ám a gondolat már most el van vetve! A Jókai bableves Laborfalvi Róza nevéhez fűződik, ki gyakran készítette férjének, Jókai Mórnak. A nevezetes bableves lóbabból, csülök, zöldségek, kolbász, akár malacköröm, néhol
csipetke hozzáadásával, más konyhákban nélküle készül. Így is, amúgy is Jókai bableves. Rántás és tejföl bizonyára szükséges, ám ki hogy szereti, úgy teríti. A Motó bablevese rendkívül bőséges, így amennyiben nem vagy „bélpoklos”, valószínűleg elég is betérned egy Jókaira. Tökéletes sűrűség, harmonikus, jellegzetes ízvilág, és egy leves, amelyre a Motóban valóban büszkék lehetnek. Egy-két kis méret,ű frissen sült, ropogós lángossal fenomenálisra emelnék az étel hírnevét.
FŐÉTELEK
Bécsi borjúszelet (18,90 €)
Ez az a szelet, amelybe azonnal bele szeretnél harapni! Mindenki azt gondolná, hogy az eredete Bécs, ám ez tévedés! Olaszország régmúltjában jelent meg az első írás erről az egyszerű, ám nagyszerű ételről, amely kis idő múlásával Ausztriában szer-
zett hatalmas közkedveltséget. A Motóban tálalt szelet akkora volt, hogy szinte lelógott a tányérról. Kóstolásakor a lédús, jellegzetes borjúhús hamisítatlan ízvilága azonnal megnyilvánul, miután a friss ropogós, hólyagos paníron áthatolunk. Petrezselymes főtt bébikrumplival, tejfölös uborkasalátával igazi „food pornó”! Javasolnám, hogy a kínálatban társítsák az osztrák ecetes burgonyasalátával, amellyel tuti nyerő párost alkotnának.
Texas burger (10,50 €)
A vendéglátónk szerint az egyik legmenőbb burgerjük, amely kétszáz (!) grammos, színtiszta, házon belül készített marhahúspogácsával van „megáldva”, amelyet cheddar sajttal, pirított szalonnával, bécsi hagymával, rántott hagymakarikákkal, és coleslaw káposztasalátával tálalnak. Én nem tudom, ki bír „bekapni” egy ekkora burgert,
ám valószínűleg sokan, ha már egyszer elnyerte a „legkedvencebb” helyezést. Brutálisan lédús, általam az ízkavalkád miatt nehezen felismerhető mártással kiegészítve a nagyon ízletes és az ötcsillagos kategóriába sorolhatnám. A felhasznált „buci”, akár házon belül készítik, akár nem, kiváló minőségű.
Marha bélszín (22,90 €)
Kissé well done-ra sikerült, ám a fotósunknak, Istvánnak semmi kivetnivalója nem akadt a hússal kapcsolatban. Tény, hogy jómagam véresebben, lédúsabban szeretem, de a steakek világában nehéz kiigazodni. Ez a különbség mindöszsze egy röpke perc a sütési folyamatban, ám hatalmas eltérés a tányéron. Mindenképpen ízletes, és roppant finom étel volt, amelyet a köretvariációk még magasabb szintre emeltek. A zöldborsó püré és ba-
tátahasáb tökéletes választás volt, amelyet a selymes erdei gomba mártás csak fokozni tudott.
Lazacos tagliatelle (9,80 €) Miután megláttam a tányéromat, szinte hátast dobtam az étel mennyiségétől! Megkérdeztem, hogy ezt csak mi kapjuk azért, mert „vendéglőlesre” jöttünk, vagy általánosak ezen mennyiségek, és ezt a választ kaptam: Nincs különbség vendég és vendég közt! A lényeg hogy minőségi alapanyagokból színes ízvilággal rendelkező, és megfelelő mennyiségű ételt kapjon a kedves vendég. Őszintén szólva, négy kanálnyi falatozás után feladtam a majszolást, és inkább becsomagoltattam az étket. Hihetetlen színes ízkavalkáddal rendelkezett, amelyben dominál a lazac ízletes húsa, majd a póréhagyma, tejföl és a parmezán „bukéja”. Brutális!
DESSZERTEK
A főételek után Péter ingjéről már szinte lepattogtak a gombok, míg én két ujjnyit lazítottam a nadrágszíjamon... :D Már szinte ki akartunk surranni, miután jött az édes kegyelemdöfés, és a kérdés... Kértek némi desszertet a végére? Ám legyen, hagytuk magunkat meglepni mindkét fajtával. Csokis brownie (5,60 €) Ki ne szeretné, és ki ne ismerné a világ egyik legjobb „csupacsokis” desszertjét? Szinte mindenhol kötelező megkóstolni, ám a legnagyobb élvezetet akkor nyújtja, ha a legkiválóbb csokit használják alapanyagként. Vaníliafagyival, tömérdek gyümölccsel, mesterfokon tálalva érkezett „őnagysága”, amelyben ezúttal sem csalódtunk. Valahol Amerikában született, és erre biztosan büszkék is lehetnek a „jenkik”. Egyébként az is lehetséges, hogy félkész alapanyagból készítik, ám erre nem vennék mérget, meg egyébként is... Kit érdekel, ha tökéletes és nagyon finom?
Amerikai palacsinta (4 €) Kettőből kettő! A múltkori vendéglőlesünkkor is amerikai palacsintát fogyasztottunk, ám úgy tűnik, hogy a Motóban sokkal bőségesebben tálalják, némi csokis-mogyorós krémmel, tömérdek gyümölccsel, amellyel felturbózzák a kelttésztás mini palacsintát. Őszintén szólva nekem nem a legnagyobb kedvencem, a csapat többi tagja egy rossz szót sem mondott a desszertről. A nagyobb szomszéd társaságot annyira elvarázsolta ez az édesség, hogy azonnal rendeltek is vagy négy adagot...
Hamarosan az utunk, egyben a cikkünk végére érünk, így végszóként jöjjön pár észrevétel a részemről. Miután beléptünk a Moto Pub-ba, egy laza, vagy akár keményebb rockzenét, netán modernebb elektronikus zenei produkciót vártam. Ottlétünk más-
fél órája alatt a retró rádió örökzöld és romantikus dallamait hallva, kissé zavarkeltő volt a háttérzene, és sehogy sem illett a képbe. Képzeljük el a cikk elején említett tetovált „köpcöst” You Are The Love Of My Life-ot hallgatni egy sör, whiskey melett... :D Képzeletben olyan mintha görkorizni készülne, nem motorozni... :D Sokkal autentikusabb lenne, ha a hely ízig-vérig magával ragadna egyfajta zenei stílus kíséretében, hiszen míg a vendég elfogyasztja az ételét, biztosra vehető, hogy élvezné a produkciót. Merjünk mások lenni, ha már egyszer egy irányzatot követünk, ám megjegyzem, hogy az észrevételem személyes jellegű, és ez volt az egyetlen negatívum az egész estben. Továbbá! Valóban hatalmas adagok, a kevesebb néha több! Lehetetlen elfogyasztani három-négy fogásos ebédet vagy vacsorát. A zenével valóban csináljatok valamit, mert a Rick Astley-féle Never Gonna Give You Up után már szinte feladtam... :D Hatalmas plusz a szükséghelyiségben elhelyezett szájvíz automata!
Többi étterem! Ébresztő! A konyha közelsége ellenére szinte semmilyen „konyhai aroma” nem érezhető a beltérben. Széles ital-, pálinka- és borkínálat, ám a whiskey-k és a rumok terén lenne mit bepótolni! Lehetséges, hogy legalább a nyári időszakra némi kézműves sörrel is bővíthetnék a kínálatot.
A Slovakiaring közelsége szinte biztos pont a Moto Pub térképén, így amennyiben ezt a minőséget tartani fogják a továbbiakban, biztosan nem kell tartaniuk attól, hogy elfogynának a vendégeik. A jövőben a tulajdonos elmondása alapján bővülni fog az étterem, így hamarosan nagyobb társaságú rendezvények helyszínévé is válhat a „MOTÓ”.
Sok sikert és rengeteg elégedett vendéget kívánunk! :)
Mutasd a falad, megmondom, ki vagy!
Egy üres fal olyan, mint egy tiszta lap. Egy kezdet, ami kap tőlünk egy színt, egy struktúrát, fényt és árnyékot, funkcionális vagy esztétikai jelleget. Az eredmény a sajátunk lesz. Egy tiszta lappal ennek megfelelően azt csinálunk, amit akarunk, akár még hajtogathatjuk és össze is gyűrhetjük. Egy fallal ugyanezt csinálhatjuk. Nem hiszed? Fogd meg a söröm!
Túry Nikola, a dunaszerdahelyi Artica Décor szaküzlet vezetője ezúttal az Orac Decor belga gyártó termékeit mutatja be.
Ha pusztán a gyártónál maradunk, mit kell tudni az Orac Decorról?
Szintetikus lakásdíszítő elemek vezető európai gyártója, mely családi vállalkozásként működik immár negyven éve. A termékeit Belgiumban tervezik neves szakemberek, és ott is gyártják. Az Orac Decor szegélylécei, díszlécei, különböző 3D panelei egyszerre engedik határtalanul szárnyalni az ember képzeletét és kreativitását, és mosnak el vagy épp szabnak szigorú határokat különböző felületek, falak, struktúrák között.
Ezt hogy kell érteni?
A lábazati vagy mennyezeti szegélylécek, fali díszlécek, 3D panelek vagy épp a LED világítást elrejtő panelek esztétikailag olyan célt szolgálnak, hogy elsimítsák a szigorú, egyenes vonalakat, összhangba hoznak falfelületeket vagy épp sajátos stílust kölcsönöznek nekik. Egy mennyezeti vagy lábazati szegélyléc például eltünteti a sarkat a fal és a mennyezet vagy épp a padló találkozásánál, a fali panelek ugyancsak egy struktúrát adnak az adott felületnek. Mint például a hegyvonulatok vagy folyó-
rendszerek a természetben – nélkülük teljesen más tájat kapunk. És ahogy ezeknek a természetben, úgy a díszléceknek sem csupán esztétikai funkciójuk van.
Sejtettem, hogy ide fogunk kilyukadni! Mi győzi meg azokat, akiknek a sima fal is ugyanolyan szép?
Többek között az, hogy száz százalékban vízállóak és nagyon strapabírók. Az Orac szegélylécei egy saját fejlesztésű, préselt polisztirol mixből készülnek. Ebből adódik, hogy például a fa díszítőelemekkel szemben nem tesz kárt bennük a víz vagy a páratartalom. Ez hatékonnyá teszi őket felmosásnál, de egy szertelen kiskutya mellett is, aki hajlamos kellemetlen helyekre piszkítani. A strapabírásuk pedig olyan helyzetekben kerül előtérbe, amikor arra nem is gondolnánk. Nemcsak otthon, de hotelekben és éttermekben is hasznos ez a tulajdonságuk, amikor akaratlanul is ütközünk a fallal, például takarítás közben a porszívó, vagy szállodákban a guruló bőrönd, takarítókocsi – már egy lábazati szegélyléc is megvédi a fölötte lévő falat. A puszta fal szennyeződik, esetleg sérül, az Orac elemei viszont ezt kibírják, tényleg csavarhúzóval kéne nekiesnünk, hogy kárt tegyünk bennük.
A kivitelezésükről, felhelyezésükről mit kell tudnia az avatatlan embernek? Előtte muszáj a falat előkészíteni. Aki kiválaszt maga számára egy lécet, abból tudunk adni mintát, hogy otthon vagy a díszíteni kívánt beltérben is meg tudja nézni, hogy fest.
Az Orac lécei két méter hosszúak, és le kell festeni őket. Ezt lehet egyszerű vízálló festékkel és dekorációs festékkel is, különböző módokon, csak nem szintetikus anyag-
gal, mivel az foltot hagy maga után. A teljes mértékű vízállóságot és strapabírást végül matt vagy fényes lakkal oldjuk meg. A felhelyezésük, összeillesztésük ragasztással történik, amihez speciális ragasztót kínálunk, a garancia is ezzel együtt érvényes.
Nem hangzik túl bonyolultnak, mégsem esnék neki magam. Hogy állunk szakemberekkel?
Természetesen meg tudjuk oldani saját szakemberekkel, ha viszont cégek vagy építészek képezni szeretnék magukat ezen a téren, lehetőség van képzésre nálunk, személyesen vagy online, vagy rajtunk keresztül akár az Orac székhelyén is. Közvetítésünkkel megoldható a szakemberek képzése az Orac Lipany-i raktárában, de Belgiumban is.
Van még valami, amit nem mondtunk el? Órákig tudnám folytatni! Kezdve azzal, hogy az Oracnak vannak rugalmas szegélylécei és 3D panelei, amelyek például gömbölyített felületekre, bárpultokra, oszlopokra. Említettem a LED-világítást takaró díszléceket, ezek kivitelezéséhez sokaknak nincs ötlete, de mi teljes körű szolgáltatást nyújtunk ezen a téren is. Számtalan megoldás létezik, és maga az Orac is elvárja a dizájnerektől a kreativitást, hogy bármelyik terméküket saját ötleteik alapján hasznosítsák. MI pedig ebben a folyamatban végig jelen tudunk lenni, ahogy mindig. A tanácsadástól a beszállításon keresztül a megvalósításig.
Azon újságírók csoportjába tartoztam, akik üdvözölték, hogy Világi lett a DAC új tulajdonosa
Tizennyolc évesen, 1983-ban a legendás Tip hetilapban például a France Football cikkeit fordította szlovák nyelvre, később huszonöt évig a Šport napilap egyik legjobb újságírója volt, gyakorlatilag 1984től a DAC történetét követte, és a mai beszélgetésünkben így arról is beszél, hogy Weisz Misi bácsinak milyen viszonya volt az újságírókkal, ecseteli az újságírók bámulatos vitáit Pecze és Škorpil edzőkkel, megemlékezünk az Antal-éráról, és megtudjuk a kulisszatitkokat Világi úr első, Denník Športnak adott interjújáról, miután átvette a klubot, a végén pedig arról is szó esik, hogy miként boldogul mint a SFZ PR-részlegének a tagja. Nem csupán sztorikat hallunk, hanem érdekes véleményeket is a történtekről, érdemes beleolvasni a Peter Šurinnak készült interjúba!
Kezdjük a beszélgetést az emlékezés témájával. Kérlek, mesélj arról az időszakról, amikor tizennyolc esztendősen megérkeztél a futballal és jégkoronggal foglalkozó, tapasztalt újságírók közé! Sportoló múlttal rendelkeztem, mivel fiatalon futballoztam, de az egészségem miatt nem futhattam be komolyabb karriert, ezért hamar be is fejeztem. Viszont a labdarúgás iránti köteléknek valamilyen formában meg kellett maradnia, ezért úgy alakult a dolog, hogy a TA3 szerkesztőjén, Miroslav Michalechen keresztül, akivel
szegről-végről rokonok vagyunk, kaptam egy kapcsolati szálat a Tip szerkesztőjére, ami nekem akkor semmit sem mondott. Az érettségim után, 1983 júliusában a szünidő ideje alatt elmentem a Tip szerkesztőségébe. A labdarúgással és a jégkoronggal foglalkozó újság számára akkoriban megvolt a lehetőség, hogy külföldi médiumokhoz is hozzáférhessenek. Ezt főleg a labdarúgásban használtuk ki. Az is fontos pluszt jelentett, hogy léteztek a nyugati világból érkező újságok: a Deutsche Sport Echón és a magyar Népsporton kívül az olasz Guerin Sportivo, a francia France Football, angol havilap, a World Soccer is hozzáférhető volt. A Tip újságnál dolgozók innen szerezték be az információikat, nekem pedig az volt az előnyöm, hogy bár járt hozzánk a France Football, senki sem tudott franciául. Az újságban akkor is olyan rendezetten voltak összegyűjtve az eredmények, ahogy azt a France Football a kezdetektől csinálta, de a cikkekkel senki sem foglalkozott. Azzal, hogy én is a szerkesztőség tagja lettem és tudtam franciául, Ľubo Dávid azt mondta, tessék, csináljam.
Abban az időszakban még nem foglalkoztam ennyire szakértő szemmel az újságokkal, számomra az volt a minőség ismérve, hogy valamely cikkeket többször is elolvastam. Ha már a tartalmat említetted, a Tip utolsó előtti oldalán volt egy rubrika, amely-
ben külföldi könyvekből idézett történetek voltak. Ezeket az idegen nyelvű könyveket először lefordítottuk, cikket írtunk belőle, amelyek aztán folytatódtak. Például a Schumacherről szóló könyvből már annak megjelenése előtt is lehoztunk részleteket. Ezeket a könyveket külsős munkatársak fordították le például bolgár nyelvből, mert volt nekik két-három olyan könyvük, amelyek hozzánk nem jutottak el Nyugatról. A bolgár kollégánk elolvasta ezeket a könyveket, majd lefordította, a nagy tudású munkatársak pedig feldolgozták. Ezek olyan cikkek voltak, amelyeket – ahogy te is mondtad – egymás után többször is el lehetett olvasni.
A Tip folyóiratnak Csehországban (Gól) és Magyarországon (Labdarúgás) is megvoltak a testvérkiadványai. Németországban, vagyis az NDK-ban ilyen volt a Deutsche Sport Echo.
A Štartnak Csehországban a Stadion, Magyarországon pedig a Képes Sport volt az ottani megfelelője. A Štart és a Stadion két szintén nagyon színvonalas újság volt. Itt hidalnék át a hetilapokról a napilapokra, amelyek közül az egyiknek jópár évet szenteltél… Huszonötöt a Šport napilapnak.
Ahogy azt mondtad, 1990. június 1-jén kezdődött ez a történet. Kérlek, mesélj erről!
Egy kicsit személyes volt az érkezésem. Számomra, aki átéltem a 89-es időszakot, volt egyfajta különleges színezete a dolognak. Eugen Magda kollégám pont akkor ünnepelte az 50. születésnapját, amikor megváltozóban volt a társadalmunk története. Az ünneplés alatt további eufória fogott el minket. Žeňo több kollégát is meghívott, többek között a Šport napilaptól is eljött Stano Sládek, aki a sokadik pohár bor után odajött hozzám, és azt mondta, hogy sze-
retne a Športhoz vinni. A kezdetektől azt éreztem, hogy a Tip-csapat tagja vagyok, még a vércsoportom is ilyen. Ő azonban folyamatosan igyekezett meggyőzni, és ennek az intenzitása minden egyes pohár elfogyasztásával erősebb lett. Mivel szerettem volna nyugalmat tőle, azt mondtam neki, hogy fél éven belül átmegyek. Mivel június elsején álltam munkába, ez a beszélgetés pedig novemberben volt, a munkahelyváltásom nem az adott szavam miatt következett be. Megvoltak az egyéni okaim, akkoriban többedmagammal nem igazán jöttünk ki a Tip főszerkesztőjével, egyszerre pedig úgy tekintettem a Šport napilap ajánlatára, mint a helyzet megoldására. Azzal érkeztem az újsághoz, hogy külföldi labdarúgással fogok foglalkozni.
A Šport napilapra még visszatérünk, azonban megemlítettél egy témát, méghozzá a dunaszerdahelyi futballt és Pecze edzőt. Közvetlenül vagy közvetetten figyelemmel követted a DAC együttesét is. Mi volt a véleményed a csapatról a nyolcvanas években, amikor üstökösként robbantunk be az élvonalba? És mi a véleményed a jelenlegi gárdáról? Amikor a Dunaszerdahely feljutott az 1. ligába, és most a rosszmájúak azt mondják majd, hogy – persze, az éhenkórász újságírók, de… szóval a klub elnöke, Weisz úr elképesztő ember volt, szerintem ő építette fel a csúcsszintű labdarúgást Dunaszerdahelyen. Azt is tudta, hogyan kell bánni az újságírókkal. Ha a klub szezon előtti sajtótájékoztatót tartott, a pozsonyi újságírókért külön autóbusz ment, nem kellett nekik oldani az odajutást. Ebben az autóbuszban nem kaphattak helyet olyan újoncok, mint én, hanem a minden hájjal megkent, rutinos újságírók utazhattak csak. A Šport napilapot Novák, Kršek és Sládek képviselte. A Smena Milan Valkot, a Pravda Igor Mrázt küldte. Ez azért volt így, mert a Dunaszerdahely tisztelte az újságírókat, akik aztán ezt viszonozták a klubnak. Olyan informá-
ciók is napvilágot láttak, hogy Dunaszerdahelyről aztán műanyag táskákkal távoztak az újságírók, amelyben zöldségek, egy üveg bor és kenyér volt. Ez így történt, ami szintén a médiumok és az újságírók iránti tisztelet jele volt, azok pedig szintén megadták a tiszteletet a klub iránt. A mérkőzésekre már a kezdetektől kijárhattam, de a helyre abban a bizonyos autóbuszban elég sokat kellett várnom. Aztán következett a Škorpil-éra, amelyben ismét hatalmas élményt jelentett az edzésekre vagy a mérkőzés előtti sajtótájékoztatókra járni. Ezek remek gyakorlatként szolgáltak a gondolkodás és a retorika fejlesztésére. Ha valaki szeretett volna Škorpil edzővel egy jót beszélgetni, annak rendkívül felkészültnek kellett lennie, mert a szófordulatai parádésak voltak. Ezt követte a többek között a Lorant mesterrel fémjelzett éra.
Akkor ismerkedtünk meg. Igen. A perzsiai vezetés időszakát nem tartom a legjobbnak, ami a klub helyzetét és a klubbal való személyes kapcsolatomat illeti. Akkoriban voltak itt például olyan kameruni játékosok, akiknek nem volt rendben a szerződésük, csak egy fehér papírt írtak alá. Ők csak franciául tudtak, én pedig kihasználtam a nyelvtudásomat arra, hogy kommunikálhassanak velük. Akkor igazolt ide például Kweuke és még sokan mások. Abban az időben nem igazán kedveltük egymást az akkori klubvezetéssel, sem a többségi és a kisebbségi tulajdonossal.
Ezért viszont kárpótoltak a szurkolók. Egyrészt igen, másrészt ahogy mondtam, egyáltalán nem volt jó kapcsolatom a perzsa tulajdonossal, de ami Antal Barnabást illeti, annak ellenére, hogy teljesen más elképzeléseink voltak a labdarúgás működéséről, a játék szabályairól és arról, hogy morálisan mi megengedett és mi nem, a mi kapcsolatunkban megvoltak a határok, amelyeken túl sohasem mentünk.
Milyen a jelenlegi DAC-cal való kapcsolatod? Új vezetőség, új stadion, új történetek, akadémia. Világi klubtulajdonos egy teljesen új történetet hozott létre Dunaszerdahelyen…
Amikor ez az új történet elkezdett íródni, még a Športnál dolgoztam, az utolsó szakaszomat töltöttem ott. Nem tudom, hogy én voltam-e a régióban, de mindenképpen az első voltam a Šport napilapból, akinek Világi úr interjút adott a klub átvételét követően. Emlékszem, hogyan zajlott az a beszélgetés. Megegyeztünk, hogy a Slovnaftban találkozunk, ahova a fényképészemmel együtt meg is érkeztünk. Bekísértek minket egy terembe, ahol leültettek, és arra kértek, hogy várjunk. Tíz perc elteltével belépett egy titkárnő, aki azt mondta, hogy telefonon keresnek. Nem igazán értettem,
honnan tudhatta a hívó, hol vagyok. A vonal túlsó végén Világi úr volt, aki elmondta, hogy a belvárosban van egy közlekedési dugóban. Elszámolta magát, de azt kéri, mindenképpen várjuk meg. Ha jól emlékszem, 40 perc volt az interjú időkerete, és amikor ez letelt, Világi úr emberei jöttek be és a szoros napirendre hivatkozva el akartak minket küldeni. Ekkor Világi úr tett egy olyan gesztust, amely arról árulkodik, hogy jól tudja kezelni a médiát. Azt mondta az embereinek, hogy ezek az urak időpontra jöttek, megvártak és annyi időt szentel nekünk, amennyit mi jónak látunk. Nagyjából 40 percet beszélgethettünk, csak picit elcsúsztatva az időben. Ezt követte a cikk autorizációja. Beszélhetnénk arról, hogy az jó vagy rossz. Sehol sincsen törvényileg megadva, hogy
egy újságírónak autorizálni kell egy cikket, ez a kapcsolat korrektségén alakul. Az autorizáció kérdésére Világi úr nemet mondott. Azt válaszoltam neki, hogy életében először találkozik velem. Tudtam, ki ő, és lehet, hogy név szerint engem is ismert. Azt mondta, rendben van ez így. Ennek ellenére mégis elküldtem neki a cikket, amire két nap múlva azt a választ kaptam, hogy a cikket változtatás nélkül nyilvánosságra lehet hozni. Azon emberek csoportjába tartoztam, akik a dunaszerdahelyi labdarúgás körül mozogtak, és akik üdvözölték a klubvezetésben és a vezetői struktúrában bekövetkezett változásokat. Jó, hogy ez így történt. Az első években minden csodálatos volt, úgy zajlottak a dolgok, ahogyan azt ez a régió és a klub megérdemli a futball szempontjából. Az idő múlásával újságíróként és a futballban 40 éve jelenlévő emberként biztos találnék hiányosságokat vagy olyan dolgokat, amelyekkel kapcsolatban a tulajdonostól eltérő nézetet vallok. A klub egy magáncég, ő dönt. Tulajdonképpen az átvétel évétől látok egyfajta fejlődést, hála Istennek, hogy ez megtörtént, és hogy ő a tulajdonos. Másrészt viszont a befektetett pénzből többet ki kellett volna hoznia a klubnak.
Térjünk vissza a Šport napilapra, amely immár jónéhány évtizede írja a történetét, és ebben te is komoly szerepet játszottál. Diplomatikusan szólva, 2022-ben máshogy írunk a futballról és a jégkorongról, mint régebben, és ez alól a Šport sem kivétel. Mi volt az, ami a napilap ékessége volt és mi az, ami manapság hiányzik belőle?
Mivel már nem dolgozom ott, nem tudom mennyire lenne kollegiális véleményt mondanom.
Ez természetesen nem csak a Športra érvényes, hanem általánosságban a nyomtatott médiumra. Folyamatosan csökken a példányszám, mindegyik a túlélésért küzd.
Átköltöznek a weboldalakra. Gyors ütemben, ennek ellenére optimista vagyok abban a tekintetben, hogy a nyomtatott médiumok nem szűnnek meg teljesen, de lehet, hogy ez csak az én kívánságom. Remélem, ez nem következik be. Az a gond, hogy Szlovákiában az öt és félmilliós piacon csak egyetlen futballmagazin van, amelynek rettentően alacsony a példányszáma. Ha megnézzük, mennyi ember érdeklődik a labdarúgás iránt, mennyien dolgoznak a foci világában és mennyien vannak kapcsolatban vele, akkor hacsak minden századik ember megvenné az újságot, már az teljesen más helyzetet teremtene. Minden mindennel összefügg, és nemcsak a szlovákiai labdarúgás minőségéről, hanem a médiumokéról is szó van. A médiumok minősége pedig a bennük dolgozó emberektől függ, tehát minden kapcsolódik. Ennek a dolognak is van megoldása, ez kizárólag pénzkérdés. Mindenképpen a számítógépes rendszereken fut majd keresztül, de ez nem azt jelenti, hogy a minőségnek hiányoznia kell. Ez a felelősök és az újságírók saját magukkal szemben támasztott igényeiről szól. Nem akarom azt mondani, hogy amikor mi voltunk fiatalok, másként volt, de az utánunk jövő generációnak sokkal kisebb a saját magával szembeni igényessége.
Igaz. Eljutottunk beszélgetésünk utolsó témájához. Olyan ember és újságíró vagyok, aki nem szimpatizál az olyan szervezetekkel, mint amilyen a FIFA vagy az UEFA. Vagy a Szlovák Labdarúgó-szövetség…
Viszont a fő irányvonalat elmondhatod. Igen, úgy gondolom, hiányzik a minőség. Ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, de ez a végeredményen is megmutatkozik.
Mivel veled beszélgetek, így nem. Ez természetesen csak vicc, de tény, van ott több ismerősöm is, ez azonban
nem az én világom. Viszont érdeklődöm irántuk, hiszen a döntéseikkel befolyásolják az újságírói életem és hatással vannak a labdarúgásra is. Visszatérnék arra a kérdésre, amelyet fel szerettem volna tenni neked: újságíró voltál, és nem tudom, mondhatjuk-e, hogy akkoriban a barikád másik oldalán álltál, mint most… Nem. Amikor a Šport napilaptól átmentem a szövetséghez, mindegyik kollégámnak és újságírónak elmondtam, hogy nem váltottam térfelet.
De megkaptad ezt a kérdést? Természetesen. Mi továbbra is ugyanazon az oldalon állunk, csak más szemszögből nézzük a dolgokat.
És ugyanaz a cél is. Szerintem igen. A Szlovák Labdarúgó-szövetségben dolgozom, amelyről rengeteg negatív dolog jelent meg. Az egyik pszichológus barátom azt tanácsolta, hogy ne olvassam az olyasfajta kommenteket, hogy például fel kéne oszlatni a szövetséget és hasonlók. Sajnos az internet elterjedése azt hozta magával, hogy az emberek névtelenül is elmondhatják a véleményüket.
Természetesen más, ha ez egy sör mellett vagy névtelenül hangzik el, de ha az emberek tisztában lennének a szövetség működésével, felépítésével, ha ismernék az ott dolgozó embereket és minden egyes kis fogaskereket, amely a nagyot hajtja, más véleményen lennének. A labdarúgás mozgalma óriási méretű, hetente 5000 mérkőzésről beszélünk, amelyek nemcsak játékosokat, hanem játékvezetőket, ellenőröket és rendezőket igényel. Sokan olyanért is a szövetséget hibáztatják, amelyre egyáltalán nincs kihatása. Például a DAC egy magáncég, amelyben csak a tulajdonos szava dönt, senki másé. Vannak olyan versenysorozatok, amelyeket az UEFA vagy a FIFA szervez. Részt venni ezek-
ben a sorozatokban az adott csapat joga, nem pedig kötelessége. Ha például valakinek nem tetszik az UEFA fegyelmi bizottságának ténykedése, akkor az ne induljon el benne. Aztán persze természetesen a bevételen és más dolgokon sem osztozik majd a csapat. Jó dolog ismerni a közeget, csak kevésbé érzelmes, hanem inkább észszerű megközelítés kellene. Viszont a labdarúgás érzelmek nélkül nem sokat ér.
Annyit tennék hozzá, hogy bár kritikus vagyok a szövetséggel szemben, látok néhány olyan dolgot, amely jó irányba mutat. Ezalatt nem azt értem, hogy fiatalítás zajlik. Vannak olyan dolgok, amelyeken javítani kell, vagy nyitottabban hozzáállni – akárcsak mindenhol máshol.
Eddig a munkádról beszéltünk és arról, mennyire élvezed az újságírói munkásságod. Mit szeretsz még mindig a labdarúgásban?
Magát a focit. Olyan ez, mint ami a Kofola reklámjában van: ha szeretsz valamit, akkor szereted, és kész. A labdarúgás bekerül a bőröd alá, onnantól kezdve lehetetlen megutálni. Talán a feleségedből kiszerethetsz, de a labdarúgásból sosem. Az újságírás egy csodálatos munka. Nem akarok ömlengeni, hogy ez egyfajta küldetés, de az újságírói munkának rengeteg szelete van a legkisebbtől a legnagyobbig. Újságíróként részt vehettem világbajnokságon, Európa-bajnokságon, majd később a szövetség küldöttjeként is. Megoszthatjuk azt a hangulatot, azt az élményt, az átélteket az otthoni emberekkel, nemcsak a barátainkkal egy sör mellett. Lehetőségem nyílt jelen lenni Szlovákia első világbajnoki részvételén Dél-Afrikában, és ott lehettem az Olaszország elleni összecsapáson, amelyről ma is csak szuperlatívuszokban beszélnek. Nem volt igazából jó meccs, de nyertünk 3:2-re, és hazaküldtük a világ-
bajnokokat. Csodálatos volt és nem félek bevallani, hogy többedmagunknak az újságírói tribünön könny szökött a szemünkbe a lefújás után. Ez egy kőkemény érzelmes pillanat volt. Szintén felejthetetlen történet a 2008-as téli, amikor már Vlado Weiss volt a szövetségi kapitány. Egy televíziós beszélgetésen vettünk részt négyen: Vlado, Miklós úr, Jankech úr és én. Jankech úr azt mondta, bízik abban, hogy Vlado kivezeti a válogatottat a világbajnokságra. Akkor visszaemlékeztem arra, amikor az 1998-as franciaországi világbajnokságon egy mérkőzést követően Lens városában Jankech úrral beszélgettem. Azt mondta, nagyon szeretné, ha egyszer én ülhetnék fenn a lelátón, a csapatom, a szlovák válogatott pedig lent futballozna a pályán. Nem az a fontos, hogy én leszek az edző
vagy más, hanem az, hogy te átélhesd. Dél-Afrikában visszaemlékeztem erre, és csodálatos volt.
Peťo, köszönöm a beszélgetést, amelyet a cseh televízió a mérkőzések előtti szlogenjével zárnék: Tisztelet a sportnak, a focinak különösen! És végezetül a SzerdaHelyzet műsor mindegyik adását a „Hajrá, DAC!” felkiáltással zárjuk, és ez most sem lehet másként.
Én pedig azt mondanám, hogy „Tisztelt futballrajongók, itt Vít Holubec beszél.”
A futball az egyik olyan dolog, amely segíti az igaz barátságok fenntartását és fejlődését.
Köszönöm szépen a beszélgetést! Én is.
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok
Nem az évek teszik a szurkolót azzá, ami,
Felbárról származom, a község képviselő-testülete buszos utazásokat szervezett a magyar válogatottra, majd eljutottam a DAC-stadionba is, és ottragadtam a B-középben. Akkor is jártam, amikor csak öten ültünk a B-középben, már nem volt villany meg víz a stadionban, a csapat pedig lényegében nullán állt. Nem az a nagy dolog, amikor 12 ezren szurkolnak, mert minden oké, mi azokban a nehéz esztendőkben is a DAC-szurkolók maradtunk, amikor semmi sem volt oké! Jöttünk a bandával Szerdahelyre, meccsek előtt egy kis alapozás, sörözés a Zerdában. Az a közeg ott a Zerdában éppen azt a szubkultúrát képviselte, akiknek fontos a magyarsága, és tesznek is érte, nemzeti érzelmű zenét hallgatnak és DAC-meccsekre járnak. Lényegében napjainkban is minden meccsen megéled a magyarságod, magyarul szurkolsz, elénekled a Himnuszt, a Nélküledet. Teltek az évek, 2014-ben Világi úr átvette a klubot, a korábbi tulajdonos idején átéltük a rosszat, Oszi bátyánk által belecsöppentünk a jóba. Részemről mindezt végig a B-középben, aztán jött a buszos élet…
Nagybiccséről származom, a kétezres évek elején a munkám által kerültem Dunaszerdahelyre. Nem okozott sosem gondot, hogy nem tudok magyarul. Ha valaki megszólított, elnézést kértem, hogy nem értem őt, s az illető azonnal átváltott a szlovák nyelvre. Nem az számít, milyen nyelven beszélsz, hanem hogy milyen címer van a mezeden és kinek szurkolsz! Hát én a DACnak szurkolok, végtére is a csapat szintén sok nemzetiségből tevődik össze, viszont a mez és a címer mindegyik játékoson azonos. Mivel nem tudok magyarul, így a rigmusok szövegét sem ismerem, de már a Nélküledet is el tudom dúdolni, és van két kezem, amivel a többiekkel együtt tapsolok. Idegenbe szintén eljárunk, nem azt mondom, hogy Nagymihályra is, mert az elég messze van, csak ide a környékre. Zsolna egy speciális hely, ha győzünk, a húgom gratulál, ha a Zsolna nyer, én gratulálok neki. Ez ilyen dolog, a foci csak egy sportág a sok közül, a pályán és lelátón is maradjunk mindig sportszerűek…
hanem csakis a szív szava.
Vígh Zoltán és Viktor Zoltán: Életem legszebb meccse a ’87-es csehszlovák kupadöntő Kopřivnicén a Sparta ellen. Sosem sikerült legyőznünk őket, pedig volt, hogy vezettünk ellenük, vagy a sírból hoztuk vissza a meccset. Akkor viszont tizenegyesekkel összejött... Nemrég voltam a fiammal Szemeten egy tornán, könyököltem a korláton, és mellém állt egy öreg, eleinte nem is figyeltem, ki az, csak beszélgettünk. Éppen a fiam csapata játszott, és mondja nekem ez az öreg: –Én is fociztam nyolc évet a DAC-ban – na, erre már felkaptam a fejemet, ránéztem. – Te vagy az Karol Krištóf! – megörült nekem.
– Megismersz? – kérdezte.
– Harminc akárhány éve nem láttalak, de azt az embert, aki a csehszlovák kupát a magasba emeli, nem lehet elfelejteni!
Viktor hétéves múlt, amikor elkezdett
focizni, minden nap gyakorlunk egy kicsit. Nem én húzom, ő az egyetlen fiam, mégsem kényeztettem el. Legutóbb is esett az eső, és mondom neki: – Fiam, mára elég lesz ennyi, menjünk haza, elázol! – Miért apa, esik? – annyira bele tud merülni, beleéli magát. A Covid alatt nem edzhettek csoportosan, akkor is naponta egyénileg gyakoroltunk, rokkantnyugdíjas vagyok, belefért az időmbe. Ha zárva volt az iskola, akkor talált magának egy darab füves területet, 468 a rekordja dekázásban, biztos vagyok benne, hogy tudna többet is, de nem csak ebből áll a foci. „A sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét” – ezt a fiam mondta, amikor 220 gyerek közül gólkirály lett. Odament a csapattársaihoz és megköszönte nekik, hogy gólkirály lett, mert tudja, hogy a foci csapatsport, a társak nélkül semmire sem ment volna. Kitartó, akaratban nincs probléma nála, meglátjuk, mit hoz a jövő…
Lehet másképp –
Szülés-élmény avagy a szülésre készülés kálváriája (1.rész)
Ez a történet 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első gyermekemet szültem. Az a sztori már megíródott, kiírtam magamból a bánatot, a csalódottságot, a kiszolgáltatottságot. A „rendszer” áldozatául estünk, meg a saját félelmeim rabjául. És hát a „rendszer” legkönnyebben az eleve gyengébbet tudja kikezdeni. Akkor minden szó fájt, az információhiány megrémisztett, a durvaság pedig összerántott, bezárt és stresszel itatott át minden porcikámat. Ugyan rá lehet fogni az esetemre, hogy tapasztalatlan elsőszülő, túlérzékeny természetű vagy, hogy a szülészeten és újszülött osztályon dolgozók is csak az eleve „beteg rendszer” áldozatai, de (!) a belső igazságérzetem simogatásért, elfogadásért, kedves szóért, kárpótlásért kiáltott.
Csaknem 6 évembe telt, míg pszichésen és fizikailag eljutottam odáig, hogy a mindig vágyott kistestvér utat törhessen magának a mi kis földi világunkba. Ahogy megérett bennünk az elhatározás, megfogant a leszületendő lélek. Az ezt követő 9 hónap pedig információgyűjtéssel és a tudatos szülésre való felkészüléssel telt. S hogy mit is értek tudatos szülés alatt: békében, nyugalomban megélni a várandósságot és háborítatlanul, orvosi beavatkozás nélkül hagyni a természetes szülés lefolyását, hogy érezhessem a testem által termelt oxitocin hatását és végig kapcsolatban lehessek az éppen megszülető babámmal, miközben a párom is támogat bennünket, hogy már ez is közös élmény lehessen.
Két könyv szolgált útitársamul a várandósságom alatt, melyet szívből ajánlok minden babáját a szíve alatt hordó hölgynek: Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok és Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol. Az első könyv többszöri újraolvasása irányított el a HypnoPôrod Slovakia (hypnoporod.org) tréninghez, melynek csallóközi trénere is van Nógell Ürögi Klára pszichológus személyében (a HypnoPôrod HypnoBirthing/hipnoszülés elsősorban meditációs, vizualizációs és légzési technikákat, melyek segítenek a várandósság, valamint a szülés mélyebb át- és megélésében, hogy ne a fájdalomra, hanem a tested természetes reakcióira koncentrálhass. Az utóbbi könyv pedig végigkísérte és segí-
tette a vajúdási szakaszt és az utána következő gyermekágyi részt. Már jóval a megfoganás előtt elindult bennem a másképp szülés gondolatcsírája. Különböző alternatívák, például az otthonszülés lehetőségei után néztem, de a párommal ezt végül elvetettük. Az alternatívák között volt magyarországi állami kórház (Szent Imre kórház), ahol a természetes lefolyású szülést segítő szülésznők és orvosok is dolgoznak, de külföldiként nem tudtam oda bekerülni. (A szülésznők / pôrodná asistentka / nálunk sokkal kevesebb kompetenciával rendelkeznek, míg Magyarországon, Ausztriában vagy Csehországban levezethetnek egy problémamentes szülést.)
Volt azonban néhány sarkalatos pontja a vágyaimnak, amiből nem engedtem: a szülés gyorsítását elkerülő medikamentumok, szabad pozícióválasztás a kitolási szakaszban és a szabadon evés-ivás a vajúdás alatt. Miután ezek a pontok sem az általam választott, sem az ismerősök által ajánlott magánkórházakban, sem a saját nőorvosommal való konzultációt követően nem bizonyultak megvalósíthatónak, elfogott a kétségbeesés, hogy már hónapok óta keresgélek, tájékozódok és a rengeteg ráfordított energia nem látszik megtérülni. Ekkor leltem rá a Felvidéki dúlák közösségére, akiktől többszöri segítséget is kaptam elakadásaim során. Külön kiemelném
Spinning Babies oktató szűnni nem akaró segíteni akarását. Klára által nemcsak a hipnoszülés technikájába kaptam betekintést, hanem megosztotta velem saját ambuláns szülés-élményét is. (Ambuláns szülés. Életemben először hallottam ezt a szót, megszülsz és hazasétálsz!), természetes lefolyással, szülésznővel Hainburgban (az osztrák határ mellett, Dunaszerdahelytől 38 percnyire). Mérlegeltem a nyelvi kérdést, valamint a távolságot, és megbarátkoztam azzal is, hogy mivel könnyű és problémamentes szülésre készülök, megoldható lesz az ambuláns szülés is. Plusz vannak még adminisztrációs nehézségek, melyek ugye a külföldi szülést érintik (külföldi születési igazolás, szlovák állampolgárság kikérése, hazai anyakönyvi hivatalban a születési bizonyítvány indítványozás4a, hazai biztosítóhoz való bejelentés és az orvosi kivizsgálások, amelyeket az újszülöttosztályon csinálnak). Nem állítom, hogy kevés intéznivaló, de valami azt súgta, hogy megéri. És a megérzéseim nem csaltak. Hainburgba először hívni se mertem, de minden alkalmazott jól beszél angolul. Így hát problémamentesen sikerült időpontot kérnem a 38. heti vizsgálatra.
Ez a feltétele ugyanis annak, hogy aztán szülni is ott lehessen. (Azért hozzáteszem, hogy nekem ugye nem volt osztrák biztosítóm, ezért mindent kivizsgálást térítenünk kellett, de mondjuk nem drágább egy ambuláns szülés ott, mint egy szlovákiai magánkórházban.) Ez a kivizsgálás szükséges is ahhoz, hogy az ember a helyszínnel megbarátkozzon és megtapasztalja az ott dolgozók hozzáállását.
A kivizsgálás előtt volt még egy utunk Hainburgba, mivel szerettem volna szülésznőt fogadni, akit ajánlottak. A találkozó egy, egyébként a hainburgi kórházban dolgozó osztrák szülésznővel sikeresnek volt. Bíztunk a referenciáiban és a sokéves tapasztalatában.
A terhességem utolsó napjaiban is energikus és jókedvű voltam, leszámítva egy térdre esést az óvoda járdájának repedésében, amikor oviba vittem nagyobbik gyermekem. Mert miért ne az utolsó hajrában történjen izgalom. Pici aggodalmat okozott nem egész egy héttel a szülés előtt, de a kórházi kivizsgálások megnyugtattak, hogy a babával minden rendben.
Az utolsó pillanatig, vagyis a vajúdás kezdetéig és még azon túl is nagyon lelkes és aktív gyakorlója voltam a hipnoszülés meditációnak, amíg eljött a nagy nap…
Motozás a koponyám körül
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy bármi is a bajod, létezik egy olyan terápia, amely hatékony, mindenki számára biztonságos, mentes a mellékhatásoktól, és ráadásul még kifejezetten kellemes is? Nos, azt hiszem, kétféle reakció lehetséges. Van, akinek felcsigázza a kíváncsiságát ez az ajánlat, és mindenképpen szeretné kipróbálni a dolgot. De van olyan is, akinek a fejében azonnal felvillan a vészlámpa, vagy legalábbis szkeptikusan viszonyul a dologhoz: ami túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem az. Nos, mindenesetre létezik (nem csak) egy olyan alternatív gyógymód, amely éppen ezekkel az ígéretekkel csábít bennünket. A kranioszakrális terápia tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta hódít, de felénk is egyre népszerűbb. Mi is ez pontosan, és főképp: képes beváltani a hozzá fűzött reményeket?
A kranioszakrális terápia gyökerei egészen az 1800-as évekig nyúlnak vissza. A.T. Still amerikai oszteopata a polgárháborúban szolgált orvosként, és nem nagyon volt megelégedve kortársai szerinte brutális módszereivel. Az orvosságmentes gyógyítás, és a minél kisebb mértékű beavatkozás híve volt. Úgy vélte, a vérkeringés, illetve a szerkezeti problémák helyreállítása révén a legtöbb egészségügyi probléma magától megoldódhat. Az ő tanítványa volt W. G Sutherland, aki aztán valami sokkal érdekesebbel állt elő, nevezetesen egy teóriával arról, hogy mi is tesz minket beteggé, illetve ebből kifolyólag mi szavatolja a gyógyulásunkat. A hagyományos anatómia tanítása szerint neked, kedves olvasóm, na,
meg persze nekem is, kemény a fejünk. Értsd: a koponyánkat alkotó csontok erősen összeforrtak. Sutherland viszont úgy vélekedett, hogy ez egyszerűen nincs így, ezek a csontok a varratok mentén életünk végéig mikromozgásban vannak. Sőt, abban kell is legyenek, és ha ebben akadályoztatva vannak, és „blokkok” keletkeznek, akkor baj van, és hamarosan különféle testi tünetek is jelezni fogják ezt. A doki módszerének – lánykori nevén – kraniális oszteopátiának lényege pont a blokkok feloldása, illetve a csontok szabad mozgásának biztosítása volt.
A lényeghez viszont még csak most érkezünk el. Egy John E. Upledger nevű orvosnak annyira megragadta a fantáziáját Sutherland elmélete, hogy a múlt század hetvenes éveiben kísérletekkel próbálta igazolni azt, hogy a koponyacsontok valóban mozgásban vannak. Méghozzá folyamatos, ritmikus mozgásban, ez a ritmus pedig hasonlóan a szívritmushoz vagy a légzéshez detektálható és mérhető, és a kranioszakrálisnak nevezett rendszer sajátja. Ez a rendszer Upledger szerint a koponyától a keresztcsontig húzódik, és a csontok mellett az agyi-gerincvelői hártyarendszer, valamint a benne folyó agy-gerincvelői folyadék képezi a részét. No, ha azt hitted eddig, hogy a költői hangzású név valami vallásos-mágikus dolgot takar, akkor el kell mondjam, sokkal földhözragadtabb ennél. A cranium a koponya latin neve, a sacrum pedig a keresztcsonté, innen a név, de mindenesetre nagyon jól cseng a kettő fúziója. Szóval, ez a rendszer elvileg az emberi test minden más rendszerével szoros összefüggés-
ben van, illetve kihat azokra, ezért manipulációjával mindegyikre gyógyítóan tud hatni a kezelést végző terapeuta, hiszen a szervezet öngyógyító folyamatait stimulálja.
A lista, hogy elvileg mire is jó a kranioszakrális kezelés, ennek megfelelően csaknem végtelen.
Migrén, álmatlanság vagy krónikus fájdalom kínoz? Gyomorbántalmak, nőgyógyászati problémák keserítik meg mindennapjaidat? Nem tudsz mit kezdeni a folyamatos stresszel, szorongsz, esetleg depressziós vagy? Krónikus fáradtság és legyengült immunrendszer esetén is érdemes ilyen szakemberhez fordulni, írják. De a kezelés kellemessége okán nyugodtan kipróbálható kismamaként is, illetve kifejezetten ajánlják csecsemőknél alkalmazni kólika, szopási nehézségek, alvásproblémák esetén, később pedig hiperaktív, autizmussal, diszlexiával vagy viselkedésproblémákkal küzdő gyermekeknél. Ha pedig az égvilágon semmi bajod, akkor sem kell lemon-
danod a kényeztetésről, hiszen megelőzés gyanánt az egészségesek is részt vehetnek a kezelésen.
A kezelés során a terapeuta gyengéd érintésekkel operál, nem alkalmaz nagyobb fizikai erőt, vagy hirtelen mozdulatokat, így próbálja a koponyacsontok mozgását, illetve a kranioszakrális rendszer ritmusát helyrerakni. Nálunk a klasszikus kezelés nagyjából 40 euróba „fáj”, de vannak különféle változatai, melyek például a víz gyógyító erejét is hozzáadják a képlethez. Ha pedig extra vastag a pénztárcád, akkor akár a Bahamák-beli terápiás központba is ellátogathatsz egy delfinekkel úszós exkluzív négynapos program előnyeit kiélvezni. (Mondjuk, gyanítom, a gyönyörű környezetben tengeri emlősökkel lubickolva még csak a terapeuta sem kéne ahhoz, hogy máris jól érezzem magam, de ha lúd, hadd legyen kövér.)
Kifejezetten hangsúlyozzák egyébként a terapeuta és a páciens közti bizalmi kapcsolat fontosságát, illetve azt, hogy előbbi inkább
csak támogatóként van jelen a gyógyulás folyamatánál, hiszen annak oroszlánrésze maga a beteg felelőssége. De szkeptikusoknak is jó szívvel ajánlják a módszert, hiszen az látványos, gyors eredményeket hoz, és „tudományosan megalapozott”.
Bár ez utóbbival azért nem ért egyet Upledger minden kollégája. Kifogásolják például, hogy a módszer alapelvei ellentmondanak annak, amit a koponyáról tudunk. Annak csontjai ugyanis felnőttkorra szilárdan egybeforrnak, ennek megfelelően nem is mozoghatnak. Ugyanígy semmi bizonyíték nincs rá, hogy a kezelés során alkalmazott gyengéd mozdulatok bármilyen hatással lennének a szóban forgó csontokra, vagy a gerincvelői folyadék áramlására.
Kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a terápiát végzők – mint ahogy állítják – vajon valóban képesek-e érzékelni a kranioszakrális rendszer ritmusát, amire a diagnózisukat, illetve kezelésüket alapozzák.
El is végeztek egy kísérletet, ennek alapján viszont a tapasztalt gyógyászok értékelései ütötték egymást. A logikus következtetés? A ritmus vagy nem detektálható, legalábbis megbízható módon, vagy egyenesen nem is létezik, ugyanis tudományos eszközökkel nem sikerült kimutatni. Ettől függetlenül léteznek olyan tanulmányok, amelyek bizonyos diagnózisok esetében hatékonynak ítélték a módszert. Egy több kutatás eredményeit összegző metaanalízis például arra a következtetésre jutott, hogy krónikus fájdalom enyhítésében jól teljesített. A képet azonban árnyalja, hogy Jonathan Jarry szerint a metaanalízis alapjául szolgáló kutatások csaknem mindegyike silány minőségű, a felük még csak kontrollcsoportot sem használt a placebóhatás kiszűrése érdekében. Dr.
Edzard Ernst szintén a megjelent tanulmányok minőségét kifogásolta, azt hangsúlyozva, hogy ekképp semmit sem bizonyítanak. A páciensek számára valóban lehet relaxáló, kellemes élmény a kranioszakrális kezelés, és érezhetik úgy, hogy javult az állapotuk ennek köszönhetően, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy objektív javulás történt. És hogy mi a para ezzel? Mármint miért gond, ha egy terápia megalapozatlan, de a beteg szubjektíven jobban érzi magát utána? Ez önmagában persze nem is lenne baj, az akkor kezdődik, ha esetleg valami komoly egészségügyi problémával folyamodik valaki orvos helyett hasonló módszerekhez. Arra pedig sajnos szintén semmilyen objektív bizonyíték nem létezik, hogy a különböző tanulási vagy viselkedési rendellenességek kezelésében hatékony lenne ez az eljárás.
Vegyük hát a végére szépen sorba! Öngyógyító szervezet, amelynek csak a dolgát kell megkönnyítenünk, noninvazív és mellékhatások nélküli gyógyítás, valamiféle energia áramlásában keletkező „blokkok”… Ha mindez már a kezdet kezdetén ismerősen csengett, akkor ez korántsem véletlen. Az alternatív gyógymódok egy egész népes családja dolgozik ugyanezzel a logikával. Az akupunktúra, a terápiás érintés, a reiki, vagy a mágnesterápia mind-mind ide tartozik, csak az különbözteti meg őket, hogy mindegyik más-más rendszerben áramló, máshogyan nevezett energia helyreállításában látja az egészségünk kulcsát. Megannyi variáció egy témára; megannyi módszer, mely mindenre ír. Sajnos azonban még egy dologban megegyezik mind: nem állnak szilárd tudományos alapokon, és nem sikerült tudományos módszerekkel bizonyítani a hatékonyságukat.
Egy megújult és remek hangulatú vásár forgatagában
Amikor a Hónap Nője rovat stábja kiválasztotta a következő epizód helyszínét, a levegőben lógott egy konkrét kérdés – na vajon, hogy fog elsülni ez a vásár? Két év kihagyás után, ráadásul egy „átpofozott” helyszínen. Az aggodalmaink alaptalanok voltak – kivéve az árakat –, mivel a vásár új arculata sok embert kellemesen meglepett, így az októberi Hónap Nője, Tabi Zoé Eszter, nagyon komfortosan érezte magát forgatás közben. Az élményeiről bővebben beszél ebben a flash interjúban.
Szia! Mutatkozz be kérlek a Klikkout olvasóinak! Sziasztok, Tabi Zoé Eszter vagyok, 18 éves a komáromi Selye János Gimnázium tanulója.
Gond nélkül vállaltad a Hónap Nője forgatást, szeretsz szerepelni?
Amikor felkért a Klikkout, hogy szerepeljek a Hónap Nője rovatban, nagy örömmel vállaltam, szeretek kimozdulni a komfortzónámból, és ha jön ilyen lehetőség, kérdés nélkül elvállalom.
Pont olyan forgatást fogtál ki, ahol rengeteg ember között kellett mozognod. Nem okozott ez nehézséget, illetve hogyan birkóztál meg a nagy tömeg előtt a forgatással járó trémával?
A forgatás a Csallóközi Vásárban zajlott, ahol rengeteg ember volt. Szerepeltem már újságban, így nem okoz problémát a szereplés, például szavalóversenyeken is részt veszek, ahol a közönséghez kell alkalmazkodni. Szerencsére a vásárban lévő emberek sem néztek rám furán, inkább kíváncsian figyelték, mi történik.
Milyen volt az új vásár arculata, és a gyakorlatilag új helyszín? Mivel komáromi vagyok, számomra a Csallóközi Vásár egy teljesen új dolog volt, korábban még sosem látogattam el ide, de nagyon pozitívan csalódtam. Jó volt a szervezés, sok program és lehetőség volt a szórakozásra.
Szeretnél a jövőben is szerepelni hasonló projektekben, ha igen, miért?
Ha esetleg máskor is kapnék ehhez hasonló felkérést, azt is örömmel elfogadnám, ugyanis ezek jó lehetőségek arra, hogy új embereket ismerjek meg és élményeket szerezzek.
Képzeljük el, hogy filmet forgatsz. Milyen színészekkel, színésznőkkel szeretnél szerepelni? Ha egy filmben kéne szerepelnem, nekem az lenne a legfontosabb, hogy olyan színészek vegyenek körül, akik tapasztaltak, ezzel én is tudnék fejlődni, illetve a munkamorál is sokkal jobb lenne.
Mondj még valamit a jövőbeli terveidről! Mi a legnagyobb álmod? A mindennapjaimból elengedhetetlen a súlyzós edzés, ezzel a jövőben is tovább szeretnék foglalkozni, illetve nagy álmom egy cukrászdát nyitni. A sütés számomra kikapcsolódás, ahol a képzeletemre tudom bízni a kivitelezést, és csak rajtam múlik, hogy az adott édesség mennyire lesz ízletes és esztétikus. Véleményem szerint a jó étellel, finom desszerttel apró mosolyt tudunk csalni az emberek arcára a nehéz mindennapokban.
A rendőr megállítja az autóst, kezében a szonda, és mondja neki: - Fújjon bele a szondába! - Eszemben sincs. - Azonnal fújjon bele! - Nem!
A rendőr elveszíti türelmét. - Nem mondom még egyszer, fújjon, mert ha én fújok bele, magának egy életre ugrik a jogosítványa!
A tanító néni a gyerekeknek arról beszél, hogy mi a jó cselekedet és mi a rossz: - Például, ha én benyúlok, egy férfi zsebébe és kiveszem a pénztárcáját, akkor mi vagyok én?
Az egyik gyerek rávágja: - A felesége!
Egy idős juhász a réten legelteti a nyáját, amikor a közeli országúton egy vadonatúj Mercedes tűnik elő a porfelhőből. Az autó hirtelen megáll a juhász mellett, a lehúzott ablakon kiszól egy öltönytös fickó: - Uram! Ha megmondom, pontosan hány birkája van, nekem ad közülük egyet?
A juhász végigméri a fickót, és rábólint: - Nem bánom.
A fiatalember kiszáll az autóból, előveszi a laptopját, az Interneten felcsatlakozik egy GPS műholdas navigációs rendszerre, beszkenneli a területet, megnyit egy táblázatot, elküld egy e-mailt, hamarosan választ kap, majd odafordul az öreghez: - Pontosan 2714 birkája van.
- Valóban - feleli a juhász - válasszon egyet a nyájból.
Az idegen kiválaszt egy állatot, és beteszi az autóba.
A juhász utánaszól: - Ha megmondom, mi a foglalkozása, viszszaadja a juhomat?
- Persze! Miért ne?
- Maga vállalkozási tanácsadó. - Tényleg az vagyok. Hogy találta ki?
- Nem volt nehéz. Maga egyszerűen csak megjelent itt, holott senki nem hívta. Jutalmat akart egy olyan válaszért, amit már eleve tudtam, egy olyan kérdésre, amit senki nem kérdezett. Ráadásul semmit sem tud a munkámról... Na, és akkor most visszaadja a kutyámat?
A szentéletű apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy és megkérdezi: - Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy gyereket vár, azért csuklik. - De hát ez lehetetlen! - Persze, hogy az. Viszont a csuklása elmúlt!
A Malév egyik járata éppen az óceán fölött repül, amikor a pilóta bejelenti a következőket: - Kedves utasaink, sajnálattal kell közölnöm önökkel, hogy gépünk minden hajtóműve leállt, ezért hamarosan leereszkedünk az óceán fölött.
Az utasok között már-már kitör a pánik, amikor ismét megszólalt a pilóta kedves és megnyugtató hangon:
- Kérem a kedves utasokat, hogy ne essenek kétségbe, a Malév személyzete az ilyen esetekre is felkészült. Az úszni tudó utasaink szíveskedjenek átülni a gép jobb oldalába, az úszni nem tudók pedig helyezzék magukat kényelembe a bal oldalon.
Az utasok fellélegeztek, és gyorsan követték az utasításokat. Két perc múlva a kapitány óvatosan letette a repülőgépet a vízre, és ismét bekapcsolta a mikrofont: - Most pedig kérem, hogy a jobb oldalon ülők nyissák ki a vészkijáratokat, és ússzanak ki a vízbe. A bal oldalon ülő utasoknak pedig... nos, köszönjük, hogy a Malév járatával utaztak...